Hali. A jövőből jött Dan szemszögét olvashatjátok. A szokásos sablon szöveg: Remélem tetszeni fog és véleményeteket várom commentben. ;)

Motoszkálás ütötte meg a fülemet. Résnyire kinyitottam a szemem és nyugtáztam magamban, hogy csak Lin helyezkedik a karomban.

Az órára pillantottam, ami 6-ot mutatott. Lassan kelnünk kell... Állapítottam meg, majd azonnal becsuktam a szemem. A motoszkálást viszont újra hallottam. Zsebtolvaj énem azonnal jelzett. Ez pont olyan... mint amikor valaki matat egy zárral...

Felpattantam a szemem és az ajtóra néztem, majd Lint lelöktem az ágyról.

- Mi a...

- Sss! - fogtam be a száját és biccentettem az ajtó felé. Lin szeme elkerekedett. Azonnal beslisszolt az ágy alá és elkezdte összekapkodni a ruháit.

Az ajtó kinyílt, mire megfeszültem.

Valaki tőlünk legyen, valaki tőlünk legyen... imádkoztam.

Viszont amikor Yui lépett be totálisan ideges lettem.

- Hali. - jött be. - Azt hittem a másik Dan megint elfelejtette nyitva hagyni.

- Honnan van a szobámhoz kulcsod? - igen. Ez volt az első reakcióm, de bassza meg! Lin az ágy alatt van. A nővérem meg előttem. Kisebbért is akadtam már ki.

- Minden szobához van pótkulcs Dan.

A fejemet látva Yui elkezdett röhögni. Elöntött az érzés, hogy mennyire hiányzott ez a hang... Egy másik helyzetben, ahol Lin nincs az ágyam alatt talán leülnék vele beszélgetni. De így semmiképp, ha Yui megtudja, hogy együtt vagyunk Linnel, azzal a jelen Linje és Danje óriási bajba kerül. Azzal pedig a jövő se perc alatt megváltozhat. Ja... erre korábban kellett volna gondolnom...

- Ezt jó tudni... - motyogtam.

- Mi az? Nagyon... fura vagy. Baj van?

- Nem! - vágtam rá túl gyorsan, majd lazán hátra dőltem. - Mért lenne baj? Nincs semmi baj. - Yui alig bírta visszafogni a nevetését. - Túl sok mi?

- Egy kicsit. - biccentett. - Zavarban vagy.

- Ki, én?! Dehogyis! Mért lennék zavarban? Végül is... - gondolkodtam lázasan, majd megállapodott a tekintetem a felsőtestemen. - Végül is csak egy szál alsónadrágban csevegek a nővéremmel. Olyan ez, mint egy átlagos hétköznap.... kivéve, hogy hétvége van. - mosolyodtam el, hogy oldjam a feszültségemet. Yui az ereje miatt két másodperc alatt kiszagolja ha baj van.

- Te semmit nem fogsz változni... - rázta meg mosolyogva a fejét Yui.

- Mért változnék? Én vagyok Dan Jackson. Világklasszis zsebtolvaj. A tű... - gyorsan lenyeltem a mondatot és idegesen dobolni kezdtem. Nem hittem, hogy ilyen könnyen eltudom szólni magam. - Öhm... Nos. Ja...

Hirtelen egy koppanást, majd egy szisszenést hallottam az ágy alól, ami természetesen Yuinak is feltűnt.

- Rejtegetsz valamit? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem. Miből gondolod? - vágtam rá azonnal.

- Mi van az ágy alatt?

Minden idegszálam megfeszült. Az ujjaim között szikrák sercentek, mire ökölbe szorítottam a kezem. Néha utálom a képességemet. Dehogyis, hülyülök! Imádom!

- Semmi. - feleltem.

- Daan.

- De tényleg semmi! - ültem fel és próbáltam megakadályozni, hogy Yui benézzen az ágy alá. De ő gyorsabb volt és benézett. Én már nyugtáztam magamban, hogy kész. Vége. Ennyi. Lebuktunk. De ő csak elhúzott szájjal felpillantott rám.

Kínosan elmosolyodtam és vártam, hogy a gúnyos megjegyzései eljussanak hozzám, vagy leordítsa a fejemet, hogy mit keres a Stirling lány az ágyam alatt, de egyik kifejlett sem következett be.

- Lehet, hogy csak egy egér volt. - vonta meg a vállát.

- Egér? - kérdeztem, majd benézetem az ágy alá. Lin nem volt sehol. Húúúú basszus... hát persze... az ágy alatt árnyék van. Imádom a barátnőm! Vigyorogva néztem fel a nővéremre. - Meglehet, hogy valamelyik Stirling gyerek gyártott pár káosz szörnyet megfigyelésképpen.

- Akkor ők meg az anyukra hasonlítanak.

Elgondolkodtam egy pillanatra. Izzy mindig is labilis volt, lassú felfogású, de ha valamit összerakott az tuti úgy volt. Akkor nem volt szokása tévedni. Ráadásul az érzelmeket mindig is jól át látta. Igen. Lin valóban ilyen, csak tudatosabb. Sokkal megfontoltabb, sokkal logikusabb gondolkodású. Bred pedig egy idegesítő balfácán. Aki amúgy nagyon okos, csak jól titkolja, illetve az első a kinézete... legalábbis Izzy után. Nathaniel... annyiban talán hasonlít rá, hogy Aelint szereti idegesíteni, de ennyi ő is inkább az anyja. Simán lehetnének ikrek Linnel, annyira hasonlóak bizonyos dolgokban, de akár két vadidegen is lehetnének, mert annyira különböznek a másiktól.

- Inkább mint Bredre. - feleltem, miközben frusztráltam végig mértem. - Miért jöttél?

- Mondtam, azt hittem Dan megint bezárva hagyta a szobáját. - válaszolta unottan. - Miért ennyire akarod, hogy húzzak el?

- Én nagyon szívesen átöltözök előtted is, de alsónadrágot is szándékomban áll cserélni. - kacsintottam rá vigyorogva.

- Remek... az öcsém rám kacsintott.... - forgatta a szemeit.

- Enyhe célzás, hogy húzz már ki! - vágtam rá.

- Oké, oké. - indult el a kijárat felé, mire ki keltem az ágyból. - Ó! És Dan. - pördült meg.

- Igeeen? - kérdeztem idegbeteg fejjel.

- Szép kocka has. - kacsintott mosolyogva, mire kiöltöttem rá a nyelvem.

- Kérsz egy bal muszklit? Vagy egy jobbat? - feszítettem be.

- Fogd be öcsibogyó. - tette a kilincsre a kezét.

- Magasabb vagyok nálad!

- A 10 éves éned viszont alig 110 centis. - pillantott hátra.

- Csak mondom, 185 centi magas leszek és még 25 éves koromig nőhetek! - Kiáltottam utána, majd amikor megláttam, hogy kiment megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Ja és Dan! - jött vissza.

- MI VAN?!

- Csak kíváncsi voltam a reakciódra. - mosolygott vidáman majd kiment. Most már véglegesen.

Felsóhajtottam és elkezdtem átöltözni... pontosabban elkezdtem volna átöltözni, hogy ha nem a 7 évvel ezelőtti gönceim lettek volna a fiókban.

- Basszus... - motyogtam magam elé, miközben behúztam a fürdőbe és jobb híján felvettem a tegnapi ruháimat. Csak egy kicsit voltak szagosak.

Kisiettem a szobámból és egyenesen apám szobája felé vettem az irányt. Viszont jó szokásához híven bezárta az ajtót. Unottan végig tekintettem a folyosón, majd megállapodott a tekintetem a folyosó végében lévő kamerán. Lehet, hogy mikor anyám megtervezte ezt a biztonsági rendszert, akkor az nagyon hiper szuper volt, de azóta sokat fejlődött a technológia és... nos... ez elég szar biztonsági rendszer elég lenne 2 perc, hogy feltörjem a tűz falat! Elhaladtam a kamera alatt, majd a holt pontjánál megállt és felpillantottam. Megkerestem a tekintetemmel a megfelelő pontot, majd körbe kémleltem a folyosón. Sehol senki. Tökéletes. Felemeltem a kezemet, mire az ujjam végéből szikra sercent, a kamera egyik vezetéke enyhén megpörkölődött, majd kikapcsolt. Kikaptam a zsebemből a tolvajkulcsokat, majd apám ajtajához léptem. A zár alig egy percen belül engedelmesen kinyílt, én pedig bevetettem magam a faterom szobájába.

Grimaszoltam egyet. Határozottan más illatok vannak itt mint az én idősíkomban. Egy bizonyos illat hiányzik...

A szekrényhez sétáltam, majd nagy nehezen kitúrtam a kupiból pár göncöd. Idegesített, hogy magamon érzem apám szagát, nem tehettem semmit ellene. Már indultam volna kifelé, amikor a szemem megakadt a laptopján... Kínában van Selmával... miért nem vitte magával? Azonnal a szerkezethez léptem és bekapcsoltam. Amint kérte a kódot reflexből siklott az ujjam a billentyűzetre és írtam be a megfelelő szót és számot. A rendszer azonnal beengedett. Mire mosoly húzódott az arcomra.

Apa képeire kattintottam. Amint felugrott az anyám arcképe furcsa érzés uralkodott el rajtam. Vörös haját bámultam és szemét, majd inkább kiléptem a fotókból és kikapcsoltam a számítógépet.

Kisiettem a szobából, majd a konyha felé siettem. Ugyanolyan kihalt volt a Jackson bázis mint az én idősíkomban. Csak... picit másképp. Nem volt olyan nyomasztó a légkör mint nálunk, hanem sokkal lazább. Beléptem a helyiségbe és magamban nyugtáztam, hogy még mindenki alszik.

Betoltam a hűtőtartalmának a felét, majd lehúztam az alsó szintekre. Az első dolgom a biztonsági kamerák leállítása és a rendszer felülírása volt. Csekély öt perc alatt feltörtem... És csodálkozott a családom, amikor betörtek a rendszerbe? Te jó ég... látszik, hogy agyasok, nem pedig technikások uralják a családot... Utána behívtam az elmúlt hónapok felvételeit. Amikor megláttam Apámat és Selmát csak mélyen felsóhajtottam.

- Tudtam, hogy valamiben sántikálsz. - lépett be a vezérlő terembe Yui.

- Jesszus... Te ma kémeset játszóval vagy mi? - bosszankodtam hangosan. - Igazán leszállhatnál rólam!

- Márpedig akkor is sántikálsz valamiben... - huppant le mellém az egyik forgós székbe, majd elegánsan feltette a lábát a műszer falra, mire csak tikkelt a szemem.

- Veszed le a lábad! Ezek finom műszerek. - löktem le a lábát. - Egy egy alkatrész pótlása több milliárd dollárnyi költséget jelent és hidd el, hogy a pénzt nem szabad szórni hiába van belőle sok, mert... - hirtelen köhögő roham rázta meg a testemet. - Ez.... meg mi volt?

- Pasz... - motyogta Yui. - Figyi. Az elmúlt egy hétben meglehetősen köcsög voltam a... barátaiddal és a rokonainkkal. Szóval gondoltam, ha már fogalmam sincs mennyi ideig muszáj elszállásolnunk titeket és hát ti már nagyjából teljesen felnőttek vagytok, elmehetnék valahová bulizni.

Felvont szemöldökkel bámultam a nővérem.

- Leakarsz minket itatni, hogy kiszedjed belőlünk mi lesz a jövőben? - tettem fel nyíltan a kérdésemet.

- Ennyire átlátszó vagyok?

- Csak ismerlek. - válaszoltam.

- Na. Most komolyan. - támaszkodott a combjára és nézett a szemembe. - Tudod... Nem könnyű felfogni, hogy... hogy te az öcsém vagy, mikor nála 75 centivel magasabb vagy! Izmosabb és... és felnőtt! Viszont, ahhoz, hogy ezt feldolgozzam nem elég csak itt lennetek, beszélgetnem is kell veletek, hogy eltudjam fogadni, hogy ez van! Ráadásul az is idegesít, hogy nem tudom miért vagytok itt. Mert tök jó, hogy annyit mondtatok, hogy elcsesztünk valamit a jövőben, de.... Mond, hogy érted. - kérte. - Csak... Csak... képzeld magad a helyemben. Mi lenne, ha... mondjuk találkoznál az 5 éves Yuival, vagy a 16 éves Edmunddal, vagy Anyjával...

Belegondoltam mindhárom eshetőségbe és meglepően hamar kiakadtam. Az 5 éves kis zseni, köcsög, tiszta szívű, aranyos Yuiról sokat hallottam és őszintén örülök, hogy Yui nem maradt olyan! Apámról is sokat hallottam, aki szintén egy két lábon járó lexikon, zseni, agytröszt, stratéga és szerintem alig 10 perc alatt felbaszná az agyvizem. Anyám meg... hát... mivel Izzyvel is úgy bánt ahogy, nem igazán akarnék elé állni, hogy szia, Dan vagyok. A fiad. És nem csak azért mert rájönne, hogy a faterom Ed, hanem mert valószínűleg menten megkísérelne kinyírni.

- Aha. Értem. - válaszoltam érzelem mentes arccal, mire Yui arcán aggodalmas ráncok jelentek meg.

- Komoly lettél...

- Én? - mosolyodtam el. - Csak azért mert nem pattogok folyamatosan az izgalomtól, az nem jelenti azt, hogy komoly lettem. Na mi van azzal a piával? - álltam fel a székből.

- Várj... belementek?

- A többiek nevében nem szokásom beszélni. - vágtam rá. - De én benne vagyok. Jól bírom a piát.

- Hát rendben.

~~~

Yui a leitatásunkat viszont csak estére tervezte. Én igyekeztem kerülni a feltűnést, ami sosem volt erősségem. De baszki... félvér vagyok! Ez már önmagában azt jelenti, hogy diszlexiás hiperaktív gyerek. Jó... mondjuk nálam a diszlexia nem annyira erőteljes, csak akkor zavar be ha nem koncentrálok eléggé a szavakra.

Lint csupán ebédnél és vacsinál láttam, általában folyamatosan a könyvét bújta. Bárhová tartott mindig azt láttam nála. Csak a poén kedvéért egyszer beléptem elé hirtelen a folyosón, mire nekem jött. Felpillantott rám, nem tudtam gúnytól égő tekintetem visszafogni, ő csak halványan elpirult, majd kikerült és tovább ment. Egy pillanatra felmerült bennem a kérdés, hogy ha Yui nem nyit be, akkor mi történt volna ma reggel mikor Lin felébred mellettem majdnem teljesen meztelenül.

Megengedtem magamnak egy perverz mosolyt és tovább sétáltam a folyosón.

A nappaliban lazítottunk, mikor Yui felbukkant egy zacskónyi piával. A zacskó alatt azokat a hatalmas nagy bevásárló szatyrokat értem, amik olyan szélesek, mint egy átlagos nagy csoportos óvodás magassága. Aelin csak kérdőn pillantott a piára, majd Yuira.

- Bulit rendezünk? - kérdezte.

- Csak iszunk. - válaszolta Aaron, aki már ki is kapta az egyik piát.

- Jaj... - motyogta mellettem Lin.

- Még elhúzhatsz. - suttogtam. - Ez csak Yui egyik mustrálja. Kiakar ismerni minket megakar tudni rólunk mindent. És az úgy a legegyszerűbb ha leitat minket.

- Tudod, hogy annyira bírom a piát, mint anyám... - felelte zavartan.

- Mit nem értesz azon, hogy még leléphetsz? - vontam fel a szemöldökömet.

Lin nem válaszolt csak Aaront bámulta, aki felé tartott egy felest. Vonakodva elvette, majd a pohárra szegezte a tekintetét. Aaron nekem is adott egyet. Beleszagoltam, mire azonnal megéreztem, hogy mi ez. Dió likör. Olyan erős mint a pálinka. Lin... Őt fogja kipécézni Yui. A többiek jól bírják a piát.

Yui felállt, majd színésznői készségét megvillantva megszólalt:

- Tudom, hogy meglehetősen rosszul indítottunk. Vegyük ezt egy kis... ünnepi szolid ivászatnak.

Az a hitegető mosoly... mennyire látszik, hogy Apa vére kering benne, pont úgy csavarja a szálakat, ahogy ő. Pontosan ugyanúgy taposs el mindenkit, hogy megtudja azt amit akar... Annyira gyűlölöm, hogy ezt eltanulta tőle...

Szélesen rám mosolygott, majd koccintottunk. A boldog mosoly, azzal az álszent tekintettel, hamar átcsapott kihívó mosolyba és gonosz tekintetbe.

Ez Ingrid és Apa taktikája. Nagyon nagy balhé lesz.

Válaszul csak lekezelő pillantás küldtem felé, majd lehúztam a felest. Végig égette a torkomat ahogy lenyeltem, de eszem ágában sem volt ezt kimutatnom Yuinak. Kiengedtem egy elégedett sóhajt, miközben az ereimben szét áradt az alkohol és Yui képébe vigyorogtam.

A nővérem csak elhúzta a száját. Itt harc lesz az már tuti.

Sorra következtek a piák. Bevallom nem figyeltem a többieket csak Yuira koncentráltam. Abban biztos voltam, hogy mindenki piált még Lin is.

A második likőr után Yui váltott a vodkára, naranccsal kezdünk, majd jöttek a koktélok. Keverttel próbálkozik. Amikor már mindenkiben volt 2 pohár likőr, vodka és 3 pohár koktél. Tehát a banda fele már elég érdekes fejeket vágott. Előállt a Pit kapitány játékkal.

Ennek a játéknak egy a lényege. Hogyan itassunk le mindenkit a sárga földig. A játékszabály a következő. Egy valaki, akit kineveznek Pit kapitánynak kitalál valamilyen feladat sort a pohárral. Amit a többi személynek meg kell csinálnia, ha valahol elcseszik ki kell inniuk a pohár tartalmát. Tiszta hogyan basszunk be játék.

- Pssz. Aelin. - pisszegtem a lánynak. - Hogy bírod a piát?

- Keverten? - kérdezett vissza, csak biccentettem. - Jól, amíg nincs bennem ötféle koktél vagy vodka. Azt nem bírom, olyankor kedvem támad felmászni egy villanyoszlopra.

- Többiek?

- Nathaniel az Apjára ütött ebben. Junie már két kör óta furán dumál. Nat figyeli. Lin már a második kör likőr kifektette.... tudod milyen lesz részegen...

- Tartsd szemmel. - vágtam rá. Majd beszálltam a Pit kapitányba.

Egymás után négyszer csesztem el. A játéknak az a hátul ütője, hogy a kapitány nem mondja meg mit hibáztunk. Ezért gyűlölöm ezt a játékot. Az erezetem egyre inkább lüktet, miközben a testemet forróság uralta. De az különösebben nem zavart, viszont erőltetnem kellett, hogy tiszta fejjel gondolkodjak.

Yui leakar itatni minket, belőlem sokat nem szedd ki mert egy köcsög állat vagyok, amikor részeg vagyok, aki nem csak, hogy beszól mindenkinek, hanem még cseszeget is. Olyan Bredféle, anyámmal, és Ingriddel keverve.

De Lin... ő miatta tartok. A szemmel végig néztem a társaságon, mire kellemetlen érzés lett rajtam úrrá. Aelin is küszködött az alkohollal. Lin már totálisan kifordult önmagából. Össze-vissza ugrált. Pörgött meg panaszkodott, hogy melege van.

Ennyi éppen elég kizökkenés volt, hogy ötödjére is kiürítsem a poharam és, hogy Yui valamit Aaron fülébe súgjon.

A kellemetlen érzés fokozódott. Valami határozottan nem tetszett nekem.

- El kell ismernem tényleg jól bírod a piát. - mondta Yui mikor visszafordult hozzám.

Hayden ismét kiitta a poharát, majd jelezte, hogy beadja a kulcsot.

- Én viszont határozottan emlékszem, hogy... - gyerünk agyam ne kapcsolj ki. - te nem bírod a piát. - még csak meg sem ingott a beszéde. A szeme is tiszta... csal... valamit bevett? Evett diót? Vagy meg se issza a piát?

- Ha te mondod biztos úgy van. - felelte. - Mi van veled és a Stirling lánnyal? - kérdezte.

- Mi lenne? A legjobb barátom. - válaszoltam.

- Akkor nem zavar ha Aaron ráhajt ugye?

A testem megfeszült, majd követtem Yui pillantását. Aaron keze Lin derekán volt, teljesen magához húzta látszólag azért, hogy megtartsa őt. De én csak a kezét tudtam nézni, ami Linen van. Az én Linemen!

Hatalmasat nyeltem. Yui szórakozik velem.

- Ugyan mért zavarna? - válaszoltam.

- Ennek örülök. Azt hittem van valami köztetek. Már pedig Aaron jó ideje figyeli Lint. Kicsit félt tőle. De, mint azt te is tudod szexmániás.

Ne kapd fel a vizet... ne kapd fel a vizet. Minden rendben. Egyenletesen lélegezz, hogy a vérkeringésed ne változzon.

- Tudom milyen Aaron pont ezért nem fogom hagyni, hogy Lint kihasználja. - mondtam.

- Sok sikert hozzá. Se perc alatt az ujjai köre csavarja.

Az egész testemben lüktetni kezdett a vér. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzek oda. Lin felnevetett azon, amit Aaron mondott neki. Düh tombolt a szervezetemben. De erőt vettem magamon és visszafordultam Yuihoz.

- Lin tud magára vigyázni. - inkább saját magamnak, mint Yuinak mondtam.

- Óh. Hidd el. Én nem amiatt aggódok, hanem Aaron miatt. Ravasz ha csajokról van szó. Már bele is jött. - nézett nyíltan oda, mire én is odakaptam a tekintetem.

A légzésem felgyorsult. A kezem ökölbe szorult. Ezt Yui megtervezte! De akkor nem volt eszem, hogy azon agyaljak, hogy találta el a részleteket. Csak két dolog lebegett a szemem előtt, ahogy Aaron ajka Lin ajkán van és, hogy méretre szabjam a pofáját.

- Szóval tényleg semmi? - szólalt meg vigyorogva a nővérem. A szemében jó kedv és elégedettség csillant.

- Egy paraszt vagy Yui. - vetettem oda a nővéremnek és felpattantam.

Lin és Aaron smárolnak. Aaron smárol az én barátnőmmel. Az én Linemmel, aki sose bírta a piát és teljesen részeg... és én nem figyeltem rá, pedig tudtam, hogy szarul viseli a piát! Mekkora egy seggfej vagyok... 

- Hé! Phinsky! - tettem a vállára a kezem, majd tiszta erőből behúztam neki. Az orra hangos reccsenéssel betört.

- Dan? - nézett rám kérdőn Lin.

Menyasszony tartásba kaptam. Teljesen elvan ázva. A kezemben szinte pontosan úgy viselkedett, mint egy rongybaba. Yuihoz léptem.

- Egy köcsög rohadék vagy. - néztem a szemébe. - Pontosan olyan vagy, mint Ingrid és Apa. El kell keserítselek Yui. Nem te vagy a Méhkirálynő. Lehet, hogy te vagy a legerősebb közöttünk, de ez nem lesz ám mindig így.

- Amy sosem érhet a nyomomba, te meg pláne nem Dan. - mondta sajnálattal a hangjában, mintha csak Edet hallanám...

- Nem csak hármunkra gondoltam, hanem a családunkra is. - Yui arcára zavartság ült ki. - Minek voltál Annabethnél annyit, ha sosem jegyezted meg miket mond? - gondolkodni kezdett láttam a szemén, hogy lázasan keresgél az emlékei között. - Nem csak mi négyen vagyunk. Nem belőled, apából, Amyből és belőlem áll a család! Ők is a családunk. - mutattam először Aelinre és Juniera. - Sőt, még ők is. - böktem a fejemmel Aaronékre és Nathanielre. - Ezt ők se értették sokáig így nem várom el, hogy megértsd. De tudnod kell valamit nővérkém. A család miatt vagyunk itt. Nem a saját érdekünkben. Ne a rosszat tanuld el Apától!

- Ti sosem lesztek jóba... jól sejtem? - motyogta Apára célozva Yui.

- Mindig is utált engem. - válaszoltam, majd Linnel a karomban kihúztam a nappaliból, előtte Aaronre néztem, aki a vérző orrát próbálta elállítani, arany fényt érzékeltem valahonnan, mire megláttam, hogy a csuklómat finoman körbe fonja Aaron egyik aranyfonálkája.

Gyűlölettől izzó tekintettel Aaronre pillantottam, aki csak engem és Lint méregetett, valahogy mégse zavart, hogy rájött. Sokkal jobban feldühített Yui alantas módszere. Egész végig ezt tervezte. Yuira néztem, majd megállapodott a tekintetem a mögötte lévő dísz szőnyegen a falon. Cirka 100 rugót ér és mindenki utálja. Ajándékba kaptuk még régen. Örömmel gyújtottam meg dühömben, majd mielőtt még feltűnt volna bárkinek is kislisszoltam a teremből.

Egyenesen a vendégszobák felé tartottam. Azon belül is Linné felé, aki arra képtelen volt, hogy felemelje a fejét a vállamról, valamit motyogott, de túl halkan beszélt ahhoz, hogy halljam. Benyitottam a szobájába, becsuktam magam mögött az ajtót, majd egyik kezemmel elengedtem Lint, míg a másikkal erősen megtartottam a derekánál. A lába puhán landolt a földön, de képtelen volt rajta megállni, annyira részeg volt. A düh minden testrészemet égette. Lin tompán fénylő szemeibe néztem. Végig simítottam az arcán. 

- Dan.... a szemed... - makogta, mire a fali tükörre siklott a tekintetem. A szemem vörösen izzott dühömben. Visszaszegeztem a tekintetem Linre, majd lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő az enyém. Mikor elhúzódtam eltámogattam az ágyig, majd lefektettem.

- Hm... Dan... - motyogta.

- Igen? - ültem le a földre és támaszkodtam a matracra.

- Mond, hogy... nem kaptam le... azt az Erósz kölyköt. - most nagyon szépen fordítottam le, ugyanis nagyjából így hangozhattak a szavak a szájából: Moum, hohj nem kapftam le, azt ajz Egósz kölköt.

- Mondhatom, de az hazugság lenne. - válaszoltam halkan. - Jó éjt Lin. - nyomtam egy puszit a homlokára, de elkapta a pólóm szélét, mire kérdőn visszanéztem rá.

- Szeretlek.

- Én is téged. - válaszoltam és indultam volna kifele, de Lin visszahúzott.

Megadóan leültem mellé, és vártam, hogy megszólaljon.

- Hiányoznak... Nagyon.

- Tudom.

- Anyát és Apát akarom. Nem érdekel, ha kémiával szekálnak bármennyire is utálom csak legyenek itt. - átöleltem és magamhoz húztam a lányt. - Azt akarom, hogy mellettem legyenek mint mindig.... - a könnyei megeredtek én pedig csak magamhoz öleltem. Mást nem tehettem. - Meg kell akadályoznunk! Nem halhatnak meg! - itatta az egereket.

- Nem fognak. Megakadályozzuk. Ezért jöttünk vissza. Mindent helyrehozunk. Ígérem. - duruzsoltam a fülébe, még ha nem is tudtam, hogy fogjuk kivitelezni ezt az egészet. - Feküdj le. Holnap reggel, majd beszélünk, mikor már tisztább lesz az elméd.

- Maradj itt. - kérte. - Nem akarok egyedül lenni.

- Ahogy óhajtod. - feleltem halkan.

Bebújtam mellé és magamhoz húztam őt. Ő pedig y mellkasomba fúrta az arcát. Legkevésbé sem érdekelt, hogy ki lát meg minket vagy ki nem. Ő az enyém. Csak az enyém, senki másé.