Dan izgatottan dobolt a lábával, míg vele szemben a bölcs kínai szerzetes (aki 30 éves koráig amíg ide nem került taxis volt) összefont kezekkel tanulmányozta a fiút. Az elmúlt pár napot folyamatos edzéssel töltötte, részben azon egyszerű oknál fogva, hogy semmi kedve nem volt takarítani, kertészkedni, vagy annak a fura katonás szakácsnőnek segíteni a konyhán.

Rose nagyjából a harmadik napon feladta, hogy Dannel megértesse a lelki béke fogalmát és, hogy hogyan szerezheti meg. Csak, hogy ne idegesítse a hiperaktív gyerek ugorhatott egy szintet, onnan pedig egyenes utat kapott oda ahol most állt. Az utolsó próbához.

A kínai szerzetes / taxis intett a fiúnak, mire Dan felállt, majd Joe, Rose fia is követte őt, révén, hogy korban ő áll hozzá a legközelebb és nagyjából azonos szinten állnak, illetve Dan csak években van lemaradva. Joe idegesen dörzsölte meg a fülét, míg egyszerre a szőnyegre lépett Dannel.

Dan a nővérére nézett, aki egy másodpercre sem nézett volna fel a jegyzet füzetéből, míg Sven a semmibe bámulva meredt maga elé, valószínűleg azon agyalt, hogyan szerezzék meg a Lélekkardot, mint mostanában olyan gyakran, mivel a négy kölyök közül csupán Dannek tetszett a hely. Neki is azon egyszerű oknál fogva, hogy tanulhatott karatét, és itt voltak a kis sárkányok. Furcsállta, hogy Főnix annál inkább húzódik el tőle, minél többet van a kis sárkányokkal, főleg Roxával. Sosem látott még Főnix szemében ekkora gyűlöletet egy élőlény iránt sem, pedig a sárkánya nem arról volt híres, hogy egy kedves jóra való teremtés, mint Katze. Ő tipikus alfa volt, tipikus királynő, az a személy akinek szót fogadsz pusztán azért, mert különlegesebb mindenkinél és ha nem teszed meg mellékesen kinyír.

Egyszerű rendszer.

Dan, Joera pillantott. A fiú szeme furcsán fénylett. Meleg barna tekintetében Dan csak a kényszert látta, sok kedve nem volt ehhez az egészhez. Dan, tekintete Aelinre úszott. A kislány tökéletes unalommal ült az egyik fa tövében, meglehetősen furcsa látványt nyújtott enyhén barnás bőre. Unott testtartása ellenére a szemei ragyogtak. Örült volna, hogy ha Dant elnáspángolja a kicsi Joe itt nyilvánosan mindenki előtt.

A kínai fickó meg kongatott egy kis haranghoz hasonló tárgyat és Joe előre lépett. Dan csak egy rántást érzett a karján, majd meglepődve bámulta az eget.

Oké... kezdte magában. Lehet, hogy Joe mégsem szarik az egészre.

A következő, ami a képszakadás után a tudatába férkőzött, hogy Aelin hangosan nevet, kineveti. Mint mindig mikor edzés volt és ő bénázott. Az emlék felkúszott a tudatába és az egész testében szétáradt. Hányszor de hányszor lógta el az edzéseket, hogy a Hermészesekkel elhúzzon a táborból. Be csempészet velük cukrot, kólát, az Athénésoknak könyveket, az Aphroditésoknak a legújabb kozmetikai hülyeségeket. Mind ezt ezért. Mert ő béna. Ő nem olyan okos, mint Amy, nem ért a művészethez, mint Sven, nem tud parancsolni a démonoknak, mint Aelin. És nem olyan, mint Yui. Nem erős, nincs ereje. Gyenge. Csak egy gyerek, aki nem tehet róla, hogy ilyen géneket kapott...

Felpattant, majd Aelin nevetésétől furcsa erő száguldott fel a testében. Egy elfeledett érzés kezdte el uralni a szívet. A látása élesebb lett. Érezte, hogy Joe hová fog ütni most, hogy két lábon áll és nem a földön fekszik. Kivédte az ütést, majd előre veselkedett. A fülében Aelin nevetése visszhangot csapott.

Mért nézik le? Miért vetik meg? Miért van az, hogy ebben a családban csak az számít ki mekkora erőt birtokol?! A szíve összefacsarodott, mert ez nem teljesen igaz, öt olyan emberről tud akik úgy szeretik őt ami és aki. Percy, Hallie, Yui, Lin és Annabeth. Ebből már csak három él. A családja többi tagja viszont...

Joe hirtelen támadott, másodpercek híja volt, hogy el ne találja a vállát, amivel azonnal nyert volna. A bal vállát vette célba, mire jobbra csúszott, miközben bevitt egy ütést a mellkasára a fiú hátra tántorodott. A szeme elszántan csillogott, de Dan nem hagyta magát, túl régóta él láthatatlanul. A családja azt hiszi, hogy csak egy tolvaj technikus. Pedig ő nem egy tolvaj, ő A tolvaj. A világklasszis zsebtolvaj, akinek a hírekben vannak a lopásai, tudják, hogy Dan Jackson a neve, de mindig elkerülte, hogy lássák az arcát és azért van pár Dan Jackson a világon. De egyik sem olyan, mint ő. Joe csapást indított, de Dan kivédte, majd még egyszer és még egyszer. Az ötödiknél elkapta a fiú karját, megérezte hová fog ütni és ezzel nagyon meglepte a fiút.

- A harcos... - kezdte az Angelo fiú. - Szívének szenvedélyével csatázik. - Dan kizökkent annyira, hogy a fiú kicsússzon a kezei közül és hátra lépjen. - De az igaz harcos lelkének bölcsességével.

Dan értetlenül bámulta a srácot, aki ismét támadni készült. Dan emelte a kezét, hogy védekezzen, de a fiú hirtelen a másik kezével ütötte mellkason, mire bukfencezve a földön kötött ki. A fiú közelebb lépett hozzá, mire Dan felpattant és a levegőbe ugrott a lábával a fiú vállába rúgott. Joe a földre zuhant. Dan csak futólag látta, hogy valami elgurul a fiú mellett. Joe meglepetésére feltápászkodott. Megmozgatta a vállát és csak elhúzta a száját.

A kong abban a pillanatban megszólalt, de Joe tovább támadt. Dan összevonta a szemöldökét és kiáltani akart, hogy vége van, de a kisfiú gyorsabb volt és a földre lökte. Utána az ő szemöldöke is összerándult. Felemelte a fejét és a tekintetével a többiekre nézett, akik értetlenül sutyorogtak.

- Hé vége volt! - csattant fel Dan. - Most lesz egy lila folt a seggemen... - húzta el a száját. - Joe hallod mit beszélek? Joe? JOE? - kiabálta lassan, de a fiú semmi jelét nem adta, hogy hallotta amit mondott. Dan felállt és Joe vállára tette a kezét, aki már készült is a földre küldeni Dant. - ÁLLJ! - kiáltotta Dan, mire a fiú szemöldöke összeszaladt és a füléhez kapott. Utána körbe nézett, végül az anyján állapodott meg a tekintete.

Dan számára érthetetlen jeleket kezdett el formálni a kezével. Rose más mozdulatokat csinált, majd a szőnyegre lépett.

- Baj van? - kérdezte óvatosan Dan.

- Nincs. - mosolyodott el halványan Rose, majd végig pillantott a szőnyegen. A fűnél észrevett egy fekete tárgyat azt felkapta és a fiának adta, aki arrébb söpörte a haját a fülétől, majd beletette a furcsa szerkezetet.

Dan itt jött rá mi az a műszer. Egy hallókészülék. Joe süket.

Döbbenten pillantott Rosera, aki csak szomorúan csillogó szemekkel bámult vissza rá. A szektás fazonok visszavonultak, hogy eldöntsék Dan elsajátított-e mindent, amit lehet, így a fiú inkább csatlakozott a csapatához.

- Nem is volt rossz bénaság. - borzolta össze a haját Aelin.

- Joe süket... - motyogta.

- Láttuk... - felelte Sven.

- De... miért?

- Azt hiszem. - csapta össze a füzetét Amy, aki eddig jelét sem adta annak, hogy figyel. - Azért, mert ugye... Rose drog függő volt. Ha terhesen is kábítószerezett, akkor a gyermeke egészsége is romlott a méhében. Joe járhatott volna rosszabbul is...

- Például? - kérdezte értetlenül Dan.

- Meghalhatott volna, az izmai elsorvadhattak volna, az immunrendszere leépülhetett volna, szívritmus zavar, látás zavar, némaság, süketség. Sok minden bejöhetett volna. Az, hogy csak a hallása rossz ahhoz képest mi lehetett volna szerencsés.

Dan csak döbbenten pillantott a fiú irányába, aki az anyjával beszélgetett. Másoknak sokkal rosszabb lapokat oszt az élet, mint neki. Mégis valahogy... jót hoznak ki belőle.

~~~

Főnix távolról figyelte Dant, aki eltávolodott a társaságtól, majd gondolkodva az istálló felé úszott a tekintete. Lassan telepedett rá egy különös régi érzés, amit már évek óta nem érzett. Ez pedig az volt, hogy nem szabadna emberek közelében lennie, pláne nem Dan közelében. Sőt, Narominak és a kis sárkányoknak sem kellene itt lennie, hiszen ők nem ide tartoznak. De... Nem akarta itt hagyni Dant. A fiúnak szüksége van rá és ha visszamenne a fészekbe, ami amúgy sem kivitelezhető hisz a következő tanácskozáson szaporodásra fogják ítélni, mint előtte oly sok tűzsárkányt. Viszont a lelke sok-sok éve nem dobbant meg ennyire olyasmiért, mint ami most történt. 

A Keleti fészek nincs többé. Emberek lepték el. Naromi pedig... nem tehet semmit... Magát okolta. Tűzsárkányként, hasonló a feladat köre, mint a Köd-, és a Földsárkányoknak. A többi sárkány védelme. A tűz és a föld azok az elemek amiket leginkább feltudnak használni az emberek ellen. A többit nagyon egyszerűen letudják győzni, ráadásul Szél- és Vízsárkányt már jó ideje nem birtokolt a fészek. Az utolsó kifejlett Földsárkányt pedig a Sárkány Törvények miatt ő maga száműzte, azzal, hogy legyőzte őt.

A szárnyán lévő kötésre siklott a tekintete, a szájával és tű hegyes fogaival a kötés felé kapott, amikor az anyagba akadt a foga azonnal megrántotta és a kötés elszakadt. Óvatosan kezdte el mozgatni a szárnyát. Úgy tűnt neki, hogy a csont teljesen összeforrt, így próba szerűen a levegőbe röppent, abban a szent pillanatban megremegett. Az egész szárnya kellemetlenül bizsergett és furcsán semmilyennek érezte. De azért a levegőbe röppent. Pár méter után ereszkedni kezdett, majd lassan az istálló irányába indult. Naromi odabent az egyik szalma kupacon aludt. Főnix megbökte az orrával a sárkányt, mire Naromi azonnal védekező állásba ugrott és készen állt, hogy odakapjon az egyik kicsinek. Meglepetten pillantott Főnixre. 

- Heiben?! Mit akarsz? Hogy, hogy nem Dannel vagy? - mordult fel a sárkány. 

- Gondoltam... Itt az ideje, hogy kevesebb időt töltsek az emberekkel és segítsek azoknak akikhez tartozom. - mondta furcsa mosollyal az arcán a sárkány. 

- Ismerem ezt a vigyort. Milyen hülyeségre készülsz? - kérdezte. 

- Vissza akarok menni a fészekbe. 

- Őrültség Heiben. Nem tehetünk semmit. Ha a fészekben lévő sárkányokat, mind a száz-kétszáz létfős fészeklakóit, a társainkat elfogták, akkor két sárkányt játszva legyőznek. 

- Ki mondta, hogy velem jössz? - vonta fel a szemöldökét Heiben. 

A sárkány felsóhajtott. 

- Ha egyedül mész ott hagyod a fogadat és újabb sebek marhatják a szívemet. A kolostor vigyázni fog a kis sárkányokra. Neked most nagyobb szükséged lesz rám. Kell valaki, aki elfed. 

Főnix arcára széles mosoly ült ki. 

- Akkor vezess. Te tudod, hogy lehet innen kijutni. 

~~~

Az alagút rendszerek homályában Főnix alig látott. Olyan helyen voltak, amint a hajdani alfák vájtak ki az évezredek során. Fölöttük és körülöttük mindenhol a Himalája tornyosult. 

- Nem őrzik az alagútrendszereket? - kérdezte Főnix. 

- Elképzelhető, hogy a módszereiket felhasználva kamerákat, hő- és mozgás érzékelőket helyeztek el, de nem valószínű. A járatok jól tudod mekkorák és jól tudott mennyire bonyolultak. Egy Földsárkány könnyedén eltud benne igazodni, de a többi sárkány kevésbé. - felelte Naromi. 

- Akkor, hogy akarsz eljutni a fészekbe? Belphit nem hozhattuk magunkkal, hisz csak egy gyerek, de rajta kívül nincs más Földsárkány a fésze... - Főnix hirtelen megtorpant. 

- Látom rájöttél. - mosolyodott el Naromi, aki fehéren ragyogott a sötétben. 

- Ki van itt? - csendült fel a terem végéből egy ősi mély férfi hang. 

- Csak én! - sietett előre Naromi, míg Főnix megállás nélkül morgott. 

Egy zöldes barna sárkány lépett elő a sötétből. Főnix még hangosabban morgott. 

- Életem megrontója! A beképzeltség királynője! Heiben. - mérte végig Főnixet a zöld színű sárkány. 

- Digory.... - vicsorgott az ex alfára, majd Naromira nézett. - Árulásnak számít, hogy az Alfa, azaz az általam száműzött Földsárkánnyal tartod a kapcsolatot Miniszter!

Naromi hanyagul Főnixre pillantott. 

- Árulás... Akkor mi van veled és azzal, hogy elhagytad a falkát, mind ezt azért, hogy a Tanács ne tegyen tenyésztő sárkánnyá. 

Digory kárörvendően felnevetett. 

- Nocsak Heiben. Menekülsz az elkerülhetetlen elől. Mondjuk ehhez mindig is jól értettél. 

Főnix abban a pillanatban a nála kétszer nagyobb sárkány felé kapott fogai a húsába mélyedtek, mire Digory körül a föld megremegett és Főnix lába egy lyukba csúszott. Digory a hátára taszította Főnixet, majd a pofájába vicsorgott. 

- Még mindig túlságosan forrófejű vagy. - mondta Digory. - Semmit nem változtál. Ugyanakkora gyerek vagy, mint amikor befogadtalak a fészekbe. 

- Azt se tudod ki vagyok. 

- Én nem. De Roxa igen Heiben... ha egyáltalán ez a neved. Sosem kötötted senki orrára, hogy kerültél a fészekbe, hová tartoztál előtte, mit titkolsz mindenki elől te kis cafka? 

Főnix kitátotta hatalmas száját, amiben a tűz örvényleni kezdett. Digory szemében pánik csillant és hátra ugrott. Főnix elvigyorodott. 

- Látom örök emléket hagytam benned. Nem hiányzik a nyílt ég? 

- Miattad lettem földhöz ragadt Tűzsárkányok szégyene! - őrjöngött a Földsárkány. 

- Szégyene? - nevetett fel Főnix. - Hány Tűzsárkány mondhatja el magáról, hogy legyőzött egy alfát és porrá égette a szárnyait? 

Digory a hátára pillantott, amiből két hosszú csápnak tűnő csont állt ki. Ám a fátyolszerű anyag, aminek köszönhetően repülni tudott csak cafatokban lógott egy két helyen. Mindez emiatt a bestia miatt.

- Sosem gyógyulnak meg a sebeid amiket ejtettem rajtad. Mindig ott lesznek, hála annak ami a bőröd alatt kering a testedben. Káosz ül rajtad bolond. Egy napon pedig elpusztít. - vágott vissza Digory.

- De az nem ez a nap lesz. - mordult fel Főnix és ismét neki veselkedett az Alfának, ám egy erős hófehér szárny hátra vágta, akárcsak Digoryt. 

- Ez nem az a pillanat, hogy kinyírjátok egymást. - villant fel Naromi szeme. 

- Nem tudod ki ez a nőstény Naromi. - mondta Digory. - Nem tartottad sosem furcsának a viselkedését? Azt állította, hogy az Északi fészekből jött követként, de az Északi fészeknek nem szokása követeket küldeni, pláne nem Tűzsárkányokat. Így nekem azok a kérdésim lennének, mint hajdanán hat évvel ezelőtt, hogy ki vagy és honnan jöttél? - bámulta meredten Főnixet. 

- Ha elmondanám meg kellene öljelek. 

- Helyzeti előnyöm van, te csak egy kis pislákoló parázs vagy a birodalmamban.

- Egy kis parázs is képes futótüzet elindítani. - vágta rá Főnix. 

- Elég legyen. Ha elakarunk jutni a fészekbe, akkor Digory az egyedüli személy aki odavezethet minket. - nézett Főnixre Naromi.

Főnix gyilkos tekintettel meredt Naromira, majd csak Digory pillantott. 

- Akkor mire várunk? 

- A halálba rohantok. - horkant fel Digory. 

- Meglehet. - felelte Naromi. - De neked ezzel nem kell foglalkoznod. Már nem tartozol a falkához. Egy szárnya vesztett sárkány, halott sárkány. 

- Kösz, hogy emlékeztetsz rá. - mordult fel Digory. - Gyertek. - indult el a járatok rejtelmeiben. 

Főnix Digory szárny maradványait tanulmányozta. Egykor nem tett volna ilyet egy sárkánnyal sem. De sokat csalódott a fajtájában. A hierarchia rendszertől kezdve nagyjából mindenben. De leginkább a törvényeik zavarták, amiket folyamatosan be kellett tartani. Gyűlölte a szabályokat és mindig is ellenük volt. De a fészek... a sárkányok és az emberek viszonya... abban hitt, hogy nem olyan mint aminek az ősi sárkányok mesélték, és vannak akik mások. De nincsenek sokan. 

Digory 10-15 perc múlva megállt. 

- Innentől a halál kezében vagytok. Az emberek eddig fedezték fel a rendszeremet. Napról napra át kell alakítanom, hogy ne találjanak rám. 

- Mi lett a többiekkel? - kérdezte Főnix. 

- Fogalmam sincs. Napról napra kevesebb sárkány hangját ismerem fel. Vannak hangok amik eltűntek, vannak amelyek erősebbek. Bármit is csináltak velük, még az ellenségeimnek sem kívánom ezt a sorsot. - pillantott a nyomatékosítás kedvéért Főnixre. 

Főnix belépett a veszélyes zónába Naromival maga mögött. Lassan köd réteg vette őket körbe, ahogy egyre közelebb értek a régi járatokhoz amiket ők is ismertek. A Tűzsárkány hegyezni kezdte a fülét, emberek zaját hallotta, mire Naromira nézett. A sárkány csak biccentett. Óvatosan sétáltak előre és amikor már biztosak voltak benne, hogy hányan vannak csak akkor léptek ki a barlangból és ugrottak be rögtön a növények és sziklák árnyékába. 

Főnix kikukucskált és amint meglátta mi folyik a fészekben a tüdejében dübörgő tűz elkezdte szénné égetni a testét dühében. 

Ketrecek sorakoztak a falakmentén alig pár méter szabadságot adva a sárkányoknak, akiken szájkosáron keresztül minden volt. De Főnix dühe nem emiatt tört elő. Hanem azért amit a talajon látott. 

Lenyúzott sárkány bőr. 

- Ne tégy semmi meggondolatlanságot. - suttogta Naromi. 

- Mennyire meggondolatlanság az, hogy mindegyiknek megakarom nézni mi az a fekete valami ami a szívük helyett pumpálja a vért a testükbe?

- Nagyon nagy. Előnyben vannak. Ki kell szabadítanunk pár sárkányt vagy semmi esélyünk nem lesz. 

- Akkor változz emberré. 

- Egy meztelen nő az emberek körében? Hülyéskedsz?! Még csak az kéne, hogy... érted. 

- Igen. Értem. - nézett végig nyugtalanul a ketreceken Főnix. - A zárak elektromosok. Mágnes zárak. Egy fő kód alapján lehetnek beállítva egy ponton ahol jó a szolgáltatás. 

- Most mindezt úgy, hogy én is értsem. - szólt közbe Naromi. 

- Van egy hely, ahol a megfelelő szót megadva kinyithatjuk a ketreceket. 

- Köszönöm. Ezt már én is értem. Terved van? 

- Rejts el. Körbe nézek. 

Naromiból abban a pillanatban örvényleni kezdet a köd, mikor elegendő vette be a helyet Főnix kibújt a takarásból és megindult a kerítések felé. A ködtől sem ő sem az ellenségei nem láttak semmit. De a szagukat érezte. Emberi izzadság és még valami... Amikor felismerte a szagot a szárnyai ijedten megfeszültek. 

Drog, és vér. A saját fajtájának a vére. 

Minden idegszálát vissza kellett fognia, hogy nehogy az emberek felé forduljon és porrá égesse őket. Sosem érzett még ekkora gyűlöletet a szívében valaki iránt, pontosabban egyetlen személy iránt igen. Ő vett el tőle mindent. 

A ketrecek felől morgás hallatszott. 

- Mitől lett ekkora köd?

- Ha nem lenne képtelenség azt mondanám... 

- Érzitek ezt a szagot? 

- Naromi és... de hisz... ő eltűnt. 

- Heiben! 

Főnix nem törődött velük figyelem elterelésnek tökéletesek lesznek. Egyre előrébb araszolt az ember szag után, amikor megpillantotta a gépet, ami bezárva tartja a sárkányokat és két embert már lendült és a farka. Hangtalanul zuhantak a földre eszméletlenül. A gépet alaposan végig mérte, majd összevont szemöldökkel tanulmányozta. Túl nagyok a kezei... És már több éve nem próbálkozott ilyesmivel. Dan pedig jobban szeret lopni, mint rendszereket feltörni.

Egy kiáltás rázta meg a helyet, mire az ereiben meghűlt a vér. Ez Naromi volt. Észre vették. A köd oszolni kezdett. Emberek sziluettje rajzolódott ki Főnix körül.

- Ott mögötted! - kiáltotta egy férfi, mire Főnix a levegőbe repült.

Egy lánc elkapta a lábát, de ez nem tartotta attól vissza, hogy a levegőbe emelkedjen. Határozottan elindult a hegy csupasz oldala felé, majd meglendítette a lábát, mire az emberke aki az alján próbálta fogni a hegynek vágódott. Főnix arcára mosoly ült ki. Viszont hirtelen valami a nyakánál fogva a földre taszította. Elkerekedett szemekkel pillantott át a válla felett, hirtelen úrrá lett rajta az az érzés, mint amikor felébredt a Jackson bázison és egy nyakörv volt rajta, annyi különbséggel, hogy ez a valami annál is rosszabbnak tűnt. Megpróbálta felemelni a fejét, de az a földhöz passzírozta. A több tonnás vasból készült anyagot nem bírta megemelni. Körülötte emberek kezdek el ügyködni. Elkezdték leláncolni. A félelem a szívébe mart és azonnal elkezdett a teste égni. Az emberek ijedten hátrébb ugrottak. A vas lassan megpuhult, mire a láncokat és a nyak bilincset lelökte magáról. Az emberekre emelte a tekintetét. 

- Támadás! Fogjátok el a Tűzsárkányt! - kiáltotta hátul egy alak. Azonnal leszűrte Főnix, hogy ő a főnök. 

Az emberek lassan körbe vették őt, mire Főnix csak elégedetten elvigyorodott. A tüdejét a tűz belülről égetni kezdte. Mikor az emberek megindultak felé kitátotta a száját és tűzzel támadott. A legtöbben sikítva elmenekültek. Az alak pedig csak intett az egyik csuhába burkolózott vékonyka, törékeny alakú emberének. 

Főnix felröppent és a tekintetével Naromit kereste. Amikor kiszúrta a vasra vert lényt, akit a ketrecek felé rángattak, már nem bírta elfojtani a dühét. Mindegyik embert szénné fogja égetni. 

Hirtelen csapott le az emberekre. Eltaszította őket Naromitól, majd karmáival letépte a sárkányról a láncokat. 

- Azt hittem leléptél! - mondta Naromi. 

- És hagyjam itt a miniszteremet? Álmodik a nyomor! Ez fájni fog. - felelte Főnix, majd a nyakán lévő bilincs szerű cuccra tüzet lehelt. Naromi felszisszent, de kibírta a forróságot és amikor a vas feladta a tűz ellen a harcot lelökte magáról. A nyakán a pikkelyek kicsit megpirultak de nem érdekelte és Főnixel együtt az égbe röppent. 

Ám hirtelen mindkét sárkány megdermedt. Egyszerűen képtelenek voltak megmozdulni. A törékeny külsejű alak állt előttük felemelt kézzel. 

- Kár harcolnotok. - mondta a lány. A hangja alapján nem lehetett több 14-nél. Főnix hangosan felmordult, mert másra nem futotta. A törékeny lány leemelte a fejéről a csuklyát.

Főnix szemei elkerekedtek. Ő ugyanis ismerte a lányt. A Nyugati fészek legfiatalabb lakója volt még pár évvel ezelőtt, aki kiment a fészek területéről és soha többé nem tért vissza. Egy Vérsárkány. 

- Ügyes vagy Sangue. - állt mögé a férfi akiből valóság ömlött a drog szag, pedig a szervezete tiszta volt. Nyilván kábítószerben utazik. - Vidd őket a cellába. 

- Hallottátok. Nyomás! - mondta a kislány, mire Főnix és Naromi nem tudott ellenállni és a ketrecek felé indultak. 

~~~

Dan a fa tövébe ébredt fel és tudta valami nincs rendjén. Nem csak, az, hogy délután háromkor bealudt egy fa tövében, hanem valami más. Ösztönösen az istálló felé indult, ahol a kis sárkányokat leszámítva nem volt senki sem. Roxa unottan ült a sarokban. Dan azonnal hozzá lépett. 

- Nem tudod, hogy... - kezdte. 

De. Főnix bolond, hogy azt hiszi egyedül visszafoglalhatja a fészket. 

- Mi?! - döbbent meg Dan. 

Elmentek. Nagyjából két órája. Mostanra bizonyára elfogták őket. 

- Miért nem szóltál?! 

Nem kérdeztél. 

- Utánuk kell mennünk! - kiáltotta Dan. 

Már értem mért kedvel téged Főnix. Te is a halál torkába rohanós vagy. 

- A sárkányomról van szó! Nem hagyhatom, hogy bántsák! 

Roxa hanyagul ránézett. 

Azt hiszed, a te tulajdonod? Eláruljam mi volt a véleménye, mikor eljött ma Naromihoz? Hogy kár volt veled összebarátkoznia. Sosem szabadott volna elhagyni a fészket és veled maradni, hiszen... ember vagy. 

Úgy ejtette ki az ember szót, mint ahogy Edmund szokta emlegetni a halandókat. Egy aljas csúszómászó féregnek, amik homályban élnek, a feledés megnyugtató ködrétegében. 

- Nem érdekel! A barátom! Meg kell őt találnom! - mondta határozottan a fiú. 

Azt se tudod ki ő. 

- Az lehet. De ettől függetlenül az egyik legjobb barátom. 

Miért bízol meg benne? Semmit sem tud neked adni, és neki is csak fájdalmat okozol.

Dannek ugyan fájták a sárkány kimondatlan szavai, de nem törődött velük. Viszont Roxa szeme úgy fénylett mintha nagy titokra lelt volna.

Szóval ezért kedveled őt. Ő elfogad olyannak amilyen vagy. Szeretnéd, ha a rokonaid nem néznének le. Ha Apád és a nagynénéid nem azt figyelnék milyen képességed lehetne. Mit örökölhettél volna... tűz. Elvan benned szunnyadva. Csak halványan pislákol mélyen a lelkedben. Körülötte egy fal. Jégből. Nem tudod felolvasztani. Egyedül nem fogod tudni.

Dan értetlenül összevonta a szemöldökét, míg Roxa hosszasan mustrálta a fiút, majd Belphire nézett. 

Eltalálsz a fészekbe? Kérdezte a Földsárkányt. 

Belphi csak elhúzott szájjal biccentett. Dan elmosolyodott. 

- 10 perc múlva jövök és mehetünk! - kiáltotta hátra miközben elrohant. A kolostor tornácán torpant csak meg, ahol azonnal körbe nézett, amikor észre vette Amyt elmosolyodott. - AMY! - kiáltotta. 

- Mi az? - pördült meg a nővére. 

- Nagy gáz van. Főnix és Naromi visszament a fészekbe. Valószínűleg elfogták őket. Ki kellene őket szabadítanunk. 

Amy pislogás nélkül meredt az öccsére.

- Nem Dan. Nem mehetünk oda vissza. - mondta magabiztosan. - Azok a sárkányok alapból fenevadak, nem akarom tudni, hogy akik legyőzték őket mekkora szörnyetegek. Főnixnek és Narominak egyedül kell kimászniuk abból, amibe belekeveredtek. 

- De... Amyyy! 

- Semmi de Dan!

- Tudod mit jelent nekem Főnix! Nem hagyhatom csak úgy ott! - ellenkezett Dan. 

- Magának kereste a bajt. Vigyázzon hát magára. - vágta rá a lány. 

Dan dühösen összeszorította a száját, majd megpördült és visszafele indult a kis sárkányokhoz. Ha a nővére nem hajlandó segíteni neki, akkor majd egyedül megy. Felkapta a szerelős kis táskáját, majd Belphire pillantott. A bokrok és a fák mentén lopóztak az alagút szájához. Belphi már el is indult befele, amikor egy hang csapta meg Dan fülét. 

- Ugye engem nem akarsz itt hagyni? - lépett elő a sötétből Aelin.

- Miért jönnél velem? Azt hittem bénaság vagyok. - mosolygott gúnyosan az unokatestvérére. 

- Az is vagy. De... Jó értelemben. - mosolyodott el halványan Aelin. - Amúgy is. Gonosz emberek. Sárkányok. El kell pár démon segítségképpen nem gondolod? 

- Miért? 

- Na jó... - forgatta a szemeit Aelin. - Ezek a szektások folyamatosan megakarják tisztítani a lelkemet és én nem túlzottan vagyok oda az ördög űzős humbugjaikért. Na gyere balek. Mentsük meg a sárkányodat. 

- Veszélyes lesz! - szólt közbe Dan. 

- Na ne mond zsenikém. - sétált be az alagútba Aelin.

Hali! Őszi szünetben ha minden jól megy 3 részt kaptok ez volt az egyik. Szokásos szövegem: Remélem tetszett véleményeteket várom commentben.