- Tessék az öt dolcsid. - nyomta Nathaniel kezébe a pénzt Aelin.

- Öröm veled fogadni. - vigyorgott a Stirling fiú. - Legközelebb mibe fogadunk? 

- Mondjuk, hogy mikor fogom lenyúzni a bőrödet a képedről? - mosolyodott el Aelin.

- Elég. - szólt rájuk Dan, már nagyon elege volt, hogy Aelin és Nathaniel mást sem csinál csak marják egymást. Bár nem hibáztatja őket, mindenki másképp vezeti le a feszültséget... - Jobb ha a bázisra visszük. - fordult Haydenhez és Aaronhöz, akik csak elkerekedett szemmel bámulták őt. 

- Hogy hová? - kérdezte zavartan Nathanielt bámulva Zoya. 

- A Jackson bázisra. - felelte Dan helyett Lin, majd Yuihoz lépett. - Nathaniel örülnék, ha nem csak a pénzt számolnád hanem segítenél! - szólt rá a bátyjára. 

- Majd én segítek. - lépett előre Junie. 

Segített két lábra állítani Yuit, majd az egyik árnyék felé indultak, míg Dan a két srác és a boszorkány felé fordult. 

- Gondolom vannak cuccaitok. 

Aaron vonakodva biccentett. 

- Akkor irány a szállás, aztán nyomás a bázisra. 

Aaron és Hayden meglepetésére mindenki szót fogadott Dannek. Nem szóltak be neki, mint régen. A két haver össze nézett, mi történt a jövőben amitől Dan főnök lett? 

~~~

Miután összepakoltak a többiek és kijelentkeztek a hotelből Nathaniel árnyékutazással a bázisra vitte őket. Hayden, amint meglátta, hogy Yui ébren üldögél a kanapén mosolyogva hozzá sietett és leült mellé. 

Aelin és Dan szomorúan egymásra nézett, majd lassan közelebb sétáltak Yuihoz. 

- Nem mondhatunk neki semmit a jövőről. Ezt ne felejtsd el. - emlékeztette Aelin Dant. 

- Tudom. De... sok mindenben mások vagyunk, mint az a Dan és Aelin akiket ők ismernek. 

- Én nem változtam annyira sokat, de te... elég rád nézni. Hayden azonnal észrevette, hogy más vagy. Akárcsak Yui, idő kérdése és rájönnek, hogy... 

- Ha jól játszunk nem. 

- Majdnem egy éven keresztül akarod megjátszani magad? Április messze van még Dan. - vetette ellen Aelin. - Meg kellene beszélnünk, hogy mit szabad és mit nem.

- Tudom. Lin! Nathaniel! Junie! Gyertek. - intett a többieknek, majd arrébb vonultak. 

Dan észre sem vette, hogy automatikusan a szobája felé indult, csak akkor amikor már belépett. Szélesen elmosolyodott, ahogy meglátta a tervrajzai egy részét. Sok mindent itt hagyott a kulcshajsza idején. 

Lin azonnal ledobott az ágyra és elvette az éjjeli asztalon lévő tervrajzos mappát. Az ölébe vette, majd elkezdte lapozgatni. 

- Jesszus... a túlnyomó többségét, már évekkel ezelőtt felfejlesztetted. - mosolygott a fiúra. 

- Ja... de itt még csak szeptember huszonharmadikán töltöm be a 11-et. 

- Na megbeszéljük még ma, hogy mit nem szabad? - kérdezte unottan Aelin.

- Igen. - vigyorgott Nathaniel. - Például kis kegyed nem beszélhet a bátyjáról, nem használhatja a démonkáit és az új fegyvereit! 

Aelin szeme felvillant. 

- Mi az, hogy nem... Ez egyszerűen.... Miért?! - kezdett el hisztizni. 

- Mert Selma és Ed együtt van. - válaszolta Dan. - A legjobb, ha nem fedjük fel a jövőt. 

- "A legjobb, ha nem"... - forgatta a szemeit. - Rendben. Nem hívom ide a démonjaimat, csak vészhelyzet esetén.... 

- Mibe fogadunk, hogy nem fog menni neki? - vonta fel vigyorogva a szemöldökét Nathaniel.

- Fogd be, vagy kiheréllek! 

- Te oda be sem mernél nyúlni. - mosolygott tovább a Stirling srác. 

- Hékás! Hagyjátok már abba! - panaszkodott Lin. - Csak öt percre abba tudnátok hagyni, hogy kiakarjátok nyírni egymást? 

- Nem tehetek róla, hogy ilyeneket mond, olyan vicces nézni, ahogy felhúzza magát! - vágta rá Nathaniel. 

- Egyszer tuti kiherélem és utána megetetem vele a golyóit. - motyogta Aelin.

- Megnézem én, hogy valaha benyúl oda. - húzta gonosz mosolyra a száját. - Ahogy elképzelem a jelenetet és hozzá az arcát.... - Aelin szeme tikkelt egyet. - Hozzá némi hang effekt. Videokamera. Majd ahogy Aelin....

- Na jó kinyírlak! - indult el Nathaniel felé Aelin. 

- LEÜLNI! - kiáltotta Dan, mire Aelin és Nathaniel azonnal a földre huppant Junieval együtt. 

- Utálom, hogy varázsbeszéde van.... - motyogta Junie. - Legközelebb mond, hogy ki, azt hiszem eltörtem a farcsontomat.... - tápászkodott fel a srác. 

- Bocs haver. - húzta fel a fiút. - Akkor a következő lesz. - állt be Aelin és Nathaniel közé, arra az esetre ha megint egymásnak akarnának ugrani. - Aelin nem használja a képességét, továbbá mind a ketten visszafogjátok magatokat. Ez alatt azt értem, hogy egyikőtöket sem akarom a sürgősségére vinni, mert egyik kibelezte a másikat, mint két éve szilveszterkor, ugye Aelin? 

Aelin csak vágott egy grimaszt, majd előbb Linre, majd Danre esett a pillantása, utána pedig gonosz mosolyra húzódott a szája. - Rendben. Békén hagyjuk egymást. 

- Remek. Kulcshajsza kimeneteléről tilos beszélnünk, ahogy arról is mi lesz a jövőben. Értve vagyok? - Mindenki bólintott, de Dant zavarta, hogy Aelin még mindig vigyorog. - Király. Akkor egy ideig itt maradunk, úgy kábé amíg április nem lesz. - indult el kifelé.

- Dan, Dan, Dan. - sóhajtotta vigyorogva Aelin. - Ne feledkezzünk meg valamiről. - Dan megtorpant és megfordult, hogy az unokatestvérére nézzen. Aelin összefont karokkal eszelősen vigyorogva hozzá lépett és felnézett rá. - Ami téged illet. Van pár olyan képességed, ami itt... nos... fogalmazzunk, úgy, hogy nincs. 

Dan arca megrándult. - Nem tudom mire gondolsz... 

- Valóban? - vigyorodott el Aelin, majd kikapott a zsebéből egy cigarettás dobozt. - Nem is tudom ki szokott tüzet adni... Ne merd használni. Yui tudja mire lehetnél képes, de a többiek, Edmund, Aaron, Hayden, ők nem. Légy az a senki aki itt is vagy. 

Dan elmosolyodott. - Egy világklasszis zsebtolvajt nem neveznék senkinek Kis Angyal. 

Dan nem látta csak hallotta, hogy a penge kicsusszan Aelin karkötőjéből és a következő pillanatban a nyakának nyomódik.

- Nem vetne túl fényes bélyeget a jövő Aelinére, ha kinyírja Yui kicsi Danét. - szólalt meg mézes mázas hangon Lin, miközben Aelin vállára tette a kezét. 

- Ne hidd, hogy rólad megfeledkeztem Káosz és Rend képviselője. - villant fel a lány tekintete. - Ha elakarjuk titkolni mi lesz a jövőben, akkor te és Dan... - Lin szeme tompává vált, ahogy Dané is. Aelin elvette a pengét a fiú nyakától. - Látom felfogtátok. 

- De... ha nincs senki a helyiségben? Csak tudod. Mi ketten... - kezdte tolvaj mosolyával Dan. 

- Nem Dan. Akkor sem. Mi van, ha valaki benyit? - mosolygott Aelin. - Még a végén kisül valami jó is abból, hogy a múltban ragadtunk. - motyogta.

- Jó... akkor. - nézett Dan Linre. - Akkor mindent csináljunk úgy, ahogy megbeszéltük. - mondta szomorúan. 

- Remek. - biccentett Aelin, majd enyhe csípő ringatással kivonult a szobából.

- Rám nem vonatkozik semmi? - kérdezte Junie. - Mármint a jövő dolgot leszámítva.

- Te ugyanaz maradtál, mint eddig. - sóhajtotta fáradtan Dan. - Ne fecsegj sokat és tartsd a szád. Mást nem kell csinálnod...

Junie biccentett, majd lelépett. Nathaniel kiroppantotta a nyakát, majd a húgára pillantott.

- Semmi etyepetye skacok. - kacsintott mosolyogva, majd ő is elhagyta a szobát.

Dan csak a szemeit forgatta, majd felvette az egyik tervrajzos füzetét. Halvány mosoly jelent meg az arcán, ahogy elkezdte lapozgatni. Megérezte, hogy Lin feláll és lassan elindul felé. A lány két méter távolságot tartott tőle.

- Szóval mostantól mindig lesz köztünk egy láthatatlan fal? - kérdezte Dan.

- Fenn kell tartanunk a látszatott, te magad mondtad.

- És te mióta hallgatsz rám? - fordult a lány felé.

- Csak figyelek, ügyelek rá, hogy...

- Nem kell az pszichomókus anyádat játszanod. - a fiú szeme furcsán fénylett.

- Ne nyomd el magadban Dan... Nem áll neked jól ez a komolyság.

Dan arcára mosoly húzódott.

- Most adtál egy ötletet. Tartsd a frontot. - telt meg energiával a fiú.

- Várj. Hová mész? - kérdezte döbbenten Lin.

- Kincset lopni. - vágta rá vigyorogva.

- Ugye csak viccelsz?

- Olyannak ismersz? - kérdezett vissza és már el is tűnt.

Lin rosszallóan megrázta a fejét, de nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Dan holmijához lépett, majd alaposan megszemlélte az asztalt. Hirtelen eszébe jutott, hogy itt, ebben az időben ki volt Dan.

~~~

Yui a kanapén ült a társalgóban és folyamatosan dobolt a lábával, egyszerűen képtelen volt felfogni azt a tömérdek információt, ami az agyát terhelte.

Tudta, hogy Hayden mellette van, hogy átkarolja, de mégse teljesen érzékelte a férfit. Az öccse járt a fejében, pontosabban az a srác, aki az öccsének hívta magát.

Ugyanaz a szem. Ugyanaz a haj, de... még is kívánja, hogy ez ne az öccse legyen. Dan a kisöccse, a kis aranyos tolvaj fiú. Ez a srác, már... kész felnőtt! Sportos, bármelyik szörnyet legyőzi, ráadásul azok a szemek... Megszokta az öccsét ilyen kis... egyszerű gyereknek... már amennyire egy tolvaj félisten, aki vegyíti a betörést a technikával egyszerűnek számít...

- Yui. - szólongatta a fal fehér lányt Hayden sokadjára, ám az már percek óta meredt a semmibe.

Felsóhajtott, majd a lány hideg ujjaival összefonta az ujjait és finoman megpuszilta az arcát. Yui ekkor tájt kezdett magához térni a sokkból. Haydenre nézett majd halvány mosoly jelent meg az arcán. A fiú nyakát átkarolta, majd a mellkasába fúrta az arcát.

- Miért van az, hogy mikor megoldódik egy probléma mindig jön egy újabb? - suttogta úgy, hogy csak Hayden hallja.

A fiú összevont szemöldökkel magához ölelte a lányt. 

- Ha minden rendben lenne nem  életnek hívnák. - felelte. 

Yui felhúzta a lábait, majd átvetette Hayden combján és még jobban a fiúhoz bújt. Hayden lassú köröket írt le a hátára. 

- Nem hiszem el, hogy... az a fiú... Dan... - motyogta Yui. 

- Pedig elhiheted, le se tagadhatja, hogy apádra ütött. 

- De mért vannak itt? Ha... Az a Dan 18 éves az azt jelenti, hogy 2065-ből jöttek! És nem hinném, hogy csak úgy a hecc kedvéért jöttek vissza!

- Ezt inkább tőlük kérdezd meg, de ha tényleg megakarod tudni, valószínűleg cselhez kell folyamodnod. - mondta a srác. 

- De... - sóhajtotta Yui. - Nem tudnom milyenek... 

- Na látod már meg is van a probléma megoldása. - mosolygott Hayden. 

- Úgy érted... Barátkozzak össze az öcsém, az unokatestvéreim, és a két Stirling idősebb kiadásával? 

- Szerintem ne hívd őket kiadásnak, nem könyvek, hogy több kiadásúak legyenek! 

Yui csak bele grimaszolt a fiú pólójába, majd meglepődött, amikor az ajtó kivágódott és felcsendült Zoya és Aaron hangja, miközben az idegesen pislogó 19 éves Nathanielt rángatták maguk után. 

A páros elhúzódott egymástól főleg azért, mert egyikük sem értette mi folyik itt. 

- Mi az? Baj van? - kérdezte Yui. 

- Ha baj alatt azt érted, hogy Bred és Izzy itt van és nem tudjuk hol van Lin, IGEN! - csattant fel Aaron. - Hova rejtsük? 

- Miért kéne elrejteni? - szólalt fel a saját érdekében Nathaniel. - Az apám Brendon Stirling, szerintem ez önmagáért beszél és nem kell attól félnünk, hogy azt hiszi a fia vagyok, kivéve ha használom a képességem, de nem a nagyapám vagyok, hogy a legrosszabb pillanatban akarjak feltűnni a Napszekeremmel, ami természetesen nincs, hogy magamra tereljem a figyelmet. 

- Apád is szerethet 2065-ben! - vágta rá Aaron. - Most hülyézted le!

Nathaniel állkapcsa egy pillanatra megfeszült. 

- Akkor is ott van az anyád. - állt fel Yui és mérte végig a Stirling fiút, hogy mégis mennyire hasonlít a 12 éves önmagára. 

- Öhmmm... abból már lehetnek bajok, mondjuk mindig is lassú volt a felfogása anyámnak, de... az a baj pszichológiához jól ért... - húzta el a száját. - Mit bámulsz rajtam? Leettem magam? 

- Csak nézz rám! - fogta meg a fejét, majd fordította maga felé a fiút. 

A kék szemei és a szemformája miatt túlságosan felismerhető. Az arca még annyira nem, de... tuti gyanút kelt, ha Bredben nem is Izzyben biztos.... 

- Kényes helyzet... - motyogta a fiú, aki nem tudott rendesen artikulálni, mivel a csaj pont úgy fogta az arcát. - A pasikád nem féltékeny mikor ilyeneket csinálsz? - pillantott Haydenre, de Yui teljesen kizárta mit dumál.

Zoya, Yui mellé lépett, majd értetlenül felvont szemöldökkel nézett hol Yuira, hol Nathanielre. 

- Kezdem kínosan érezni magam... - feszengett a srác. 

- El kell rejteni. A szemei miatt azonnal felismerik. - engedte el a srác arcát és fordult Zoya felé Edmund lánya.

- Ja... Biztos. - bólintott Zoya, majd lehalkította a hangját. - Milyen génjei vannak, hogy ilyen rohadt helyes? 

- Hádész, Erisz, Apollón. - vágta rá Yui. - De... hogy érted, hogy helyes?

- Te mit néztél rajta könyörgöm?! - hitetlenkedett Zoya. - Nézd már meg a szemeit! Egy normális lány lehidalna tőlük! 

Yui hátra pillantott a srácra, aki éppen Aaronnel diskurált, de fél szemét azért rajtuk tartotta. Oldalra döntött fejjel tanulmányozta a fiú szemeit. A pupillája felé topáz kékké vált az alapból opál kék szempár. És el kellett ismernie, hogy Zoyának igaza van. A 12 éves Nathaniel valami iszonyat helyes lesz 19 éves korára, ha nem előbb. 

- Jó. Igazad van. - fordult vissza a lányhoz. 

- Mennyire gáz, ha ráhajtok? 

- Áh egyáltalán nem! Tekintettel rá, hogy a mi korunkban élő 12 éves... nagyon! Te nagyon hülye! - cseszte le a lányt. 

- De... Ahjj! Olyan helyes ilyenre bűn nem rátapadni! Az összes Apollón kölyök ilyen helyes? Mutass már be párnak!

- Persze, mért nem mindjárt a Nap istenének? Hadd legyen egy félboszorkány félisten a táborban pár év múlva. - gúnyolódott Yui.

- Akkor legalább rá had hajtsak, amíg a 19 éves itt van! - vágott boci szemeket Zoya. 

- Neem! Elismerem tényleg... Megremeg a lány térde ha ránézz, de... semmiképp sem!

- Nem már!! Ezt bűn kihagyni!

- Lányooook! - lépett megjátszott vidámsággal a két csajhoz Nathaniel. - Először is: Minden szót hallok. - karolta át őket. - Másodszor:  a pasikád Yui, tudod, aki... nézd csak... - fordította a fejét a kanapé felé.  - Ott ül, és, nézd az arcát. Igen.... szerintem nem tetszik neki, hogy azt tárgyalod mennyire helyes vagyok. Úgyhogy pápá. - lökte el a paradicsom vörös lányt, majd unottan Zoyára mosolygott. - Harmadszor: Figyi. Helyes vagyok. Fateromtól örököltem, vagy a nagyapámtól fogalmam sincs, de elárulom az összes csaj szerint, leszámítva a húgomat és Aelint, kurva jól nézek. De leszarom. Nem az apám vagyok, hogy mindenkivel randizgassak, jó mondjuk csak 15 éves koráig csinálta azt. Sem... ő. - bökött Aaronre. - Hogy mindenkit ágyba vigyek. Így is azon csodálkozik mindenki, hogy, nem szedett még össze semmi nemi betegséget. Tehát akadj le rólam, ne csapd nekem a szelet, és ne akarj randizni, vagy egyebet csinálni velem. Nem szeretek csajozni. Oksa? 

- Basszus... ne, hogy már pont egy ilyen srác legyen meleg. 

Yui azon kezdett el csodálkozni, hogy Nathaniel csak olyan fejet vág, mint aki mindjárt bemoss valakinek, de inkább csak halványan elmosolyodott és higgadtan megszólalt. 

- Ha e miatt nem fogsz rám hajtani, igen. El se hiszem, hogy ezt mondom.... meleg vagyok. 

- Jó. Nem vagy az... csak te vagy a leghelyesebb Apollónos, aki nem szeret csajozni. 

- HÉ! - szólalt meg Aaron. - Azért nem helyesebb nálam. 

- Öhm... - húzta el a száját Zoya. - Ott egy tükör nézd meg inkább!

- Mi a?! - rántotta maga mellé a fiút a tükörhöz Aaron. - Neeeeem! Ez kizárt! Egy vagyok a... Neeeem!

- Nem fejeztem be! - csattant fel Nathaniel. - Negyedszer: El kéne tüntetni mert a szüleim... - abban a pillanatban az ajtó kivágódott. - Semmi. Lényegtelen... 

- Sziasztok! Yui, apád... - Izzy hirtelen elhallgatott és a szeme végig siklott a társaságon. - Két kérdés. Ő ki? - biccentett Zoya felé. - És... ismernem kéne téged? - mérte végig Nathanielt. 

- Öööö.... ááá... ööööiii... Nem? - kérdezte a fiú. 

- De biztos ismerlek, Bred... neked nem ismerős?

- Nem. - vágta rá a férfi. - Ed hol van? - sétált Yuihoz. Mire Nathaniel csak egy nem megmondtam fejet vágott.

- Kínában. Miért? 

A két felnőtt hirtelen egymásra pillantott. Pusztán szem kontaktussal megbeszéltek valamit, ezt Yui tisztán látta. 

- Oké, akkor mi nem is zavarunk. Dannel már megdumáltam, hogy elviszem az újításait megcsinálni a Beckendorf céggel. - tette a kilincsre a kezét. 

A többiek már kezdtek lehiggadni, hogy valóban nem vették észre a hasonlóságot, amikor viszont az ajtó kinyílt és mögötte megpillantottál Lint egy jegyzet füzettel a kezében tudták, hogy az istenek nem kedveznek nekik a mai napon. 

- Nathaniel, Dan mikor tervezte a... - itt pillantott fel a Stirling lány a jegyzetből és elkerekedett szemekkel bámulta az anyját és az apját. - Basszus.... 

- Na... Nathaniel... - nézett vissza a fiúra Izzy. 

- Szia Anya.... - motyogta a fiú. 

- Evangeline?

- Csak Lin! - vágta rá a lány. 

- De... ti... megöregedtetek vagy... vagy idő utaztatok, de... azt nem lehet, kivéve, ha...

- Időutazás. - sóhajtotta Lin. 

- Kronosz.... - Lin azonnal látta, hogy az anyja összerakta a képet a fejében. - Ingrid nem ölte meg... Mit kerestek itt? Tudjátok mit! Minél kevesebbet tudok annál jobb. Bred! Elbeszélgetésem van egy bizonyos ügynökkel! Kb egy óra és itt vagyok! - lépett az egyik árnyékhoz Izzy, mielőtt Bred bármit is mondhatott volna, de nem is túlzottan figyelt a feleségére más kötötte le a figyelmét. 

Folyamatosan Nathanielt bámulta. 

- Ez helyesebb, mint én! - jutott a világ legfontosabb megállapítására, mire Nathaniel csak vágott egy grimaszt és elindult kifelé. 

- Én is erre akadtam ki! Mármint nem arra, hogy nálad, hanem, hogy érted, hogy nálam! - állt Bred pártjára Aaron. - Ez a világ legnagyobb képtelensége!

- Ugye? 

- Mikor csak 10 perce álltam le dumálni a társasággal és eljutottunk arra a pontra - ragadta meg a húga kezét Nathaniel és rángatta ki a szobából. - hogy megállapították én vagyok a leghelyesebb. Ha nem szóltam volna közbe Hayden szerintem lesokkolt volna, pedig nem állt szándékomban Yuinál bevágódni. Zoya már most simán ágyba ugrana velem.... szép az élet! Hol van Aelin, örülnék, ha egy csaj végre sértegetne. 

- Arra itt vagyok én fafej! - mosolygott Lin. 

- Te a húgom vagy. - szorította meg a lány kezét. - Az nem számít. 

- Ne felejtsd el miben állapodtunk meg! Nem vitatkozhattok Aelinnel. 

- Tudjuk, hogy ez nem fog működni. Ahogy azt is, hogy te és Dan.... 

- Megpróbáljuk, ahogy ti is. Ez a lényeg. Ha Yui szimatolni kezd, mert őt ismerve szimatolni fog, ne ijedj meg, ha azt mondja egymásba vagytok zúgva Aelinnel.

A fiú látványosan öklendezni kezdett. 

- Fúj! 

- Ne felejtsd el bátyus. Kicsi a határ a gyűlölet és a szerelem között. - indult vissza a nappaliba a szőkeség. 

- Ezt komolyan pont te mondod? - kiáltotta utána Nathaniel. 

- Marha vicces vagy! - forgatta a szemeit a Stirling lány.

- Hogy is volt az a.... "fiú és lány között létezik olyan, hogy barátság" pár éve?

- Junie. - vágta rá azonnal a lány. 

- Ő a gyertyatartótok, aki a Dannel töltött romantikus... 

- Nathaniel tele van a folyosó kamerákkal, úgy ordítsd világgá, hogy: SZERELMES VAGY AELIN DI ANGELOBA!" - ordította a lány. 

- FÚJ! Ez vláhhhh! Hogy én meg az a hisztéria! 

- Nathaniel és Aelin, ülnek fenn a fán, falják egymást, csám, csám, csám!

- Ezt most megemlegeted húgi! - futott a testvére után Nathaniel.

- Ahhoz utol kell érned Balek! - kezdett el menekülni Lin. 

Hali. Remélem tetszett. véleményeteket várom commentben.