Nos, ebből a hétvégi dupla részből nem fogunk rendszert csinálni. Ez egy kivételes alkalom. Hayden roppant hosszú (~4100 szavas) szemszöge következik. Kellemes szórakozást. Jó sulit. (nyugi csak viccelek én is a hátam közepére kívánom) Véleményeteket várom commentben.

Mikor Yui megszólalt, hogy ő is akar jósoltatni, csak felvont szemöldökkel összenéztünk Aaronnel. Zoya megkeverte a paklit, majd a csajom emelt. Utána megcsinálta ugyanazt a leosztást, mint Aaronnél és felvette a 16 kártyát. Zoya arcát figyeltem. Összevont szemöldökkel bámulta a kártyákat, majd döbbenten pillantott Yuira. 

- Öhm... hagyjuk inkább.... - kérte Zoya. 

- Na nem! Mond már! - erősködött Yui, mire Zoya csak az ajkába harapott és felsóhajtott. 

- Röviden és tömören... káosz. - motyogta Zoya. - Majd meglátjuk mi lesz ebből... - felelte miközben újra összekeverte a lapokat. 

Aaronnel értetlenül egymásra néztünk. 

- Neked is bűzlik valami? - kérdeztem halkan. 

- Nekem már az is bűzlik, hogy itt kártyázgatunk, míg Irana után is szaglászhatnánk... - felelte Aaron. 

Igaza volt. Yuitől már önmagában is szokatlan volt, hogy egy nap szünetet adott. Nemhogy most késő délután itt ülünk és szórakoztatjuk egymást az olyan nevetséges dolgokkal, mint, hogy Aaronnek valaha komoly kapcsolata lesz. Most már biztos, ezen sosem fogunk napirendre térni. 

- Elhárítod, tehát... A jövőben nem kell aggódnod egy nálad idősebb férfi miatt. Ez lehet egy családtagod, vagy egy nálad idősebb barát. Anyagi gondjaid se lesznek. 

- Ilyen családdal magam mögött.. - húzta el a száját Yui. 

Nem bírtam megállni, hogy el ne mosolyodjak. Ez az egész Zoya vizsgáztatása a csajom szemszögéből. Egy kihívás amit vagy megnyer a lány, vagy nem. 

- Illetve... bizonytalanságok sem kínoznak, ezekkel kapcsolatban. - Yui nem vágott semmilyen arcot, de mindketten tudtuk, hogy ha az idősebb férfit Ednek tekinti, akkor állandó jelleggel kételkedik. Ha pedig... engem tekint... halványan elmosolyodtam. 

Aaron, Zoya mögé állt és a kártyákat bámulta, fogadni mernék, hogy konyít valamit a jósláshoz, még, ha azt mondja nem örökölt semmit Apollóntól. 

Zoya mondott valamit, de egyáltalán nem érdekelt ez a humbug, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor a fejedben résznél meghallottam, hogy egy nála idősebb nőn jár az esze. Először Iranára tippeltem, de amikor meghallottam, hogy vágyik valamire Hall ugrott be. 

Sosem szeretett beszélni az Anyjáról, így általában Aaronnel ráhagytuk a dolgot. Nem faggattuk, hiszen mindig is bőbeszédű lány volt, ha akarta elmondta mi nyomja a lelkét. 

- Mögötted: - emelte fel a lapokat Zoya. - A családod... nagyon szép múltad volt, egy állandó hely, állandó emberek, boldog emberek akikben megbíztál. - mosolyodott el halványan a lány. 

Az asztal alatt megfogtam Yui kezét, mire csak rám kapta a tekintetét. Láttam a szemén, hogy kikre gondol. Hallre és Edre. 

- Előtted pedig... - Zoya elhallgatott, meghökkenten bámulta a kártyákat, majd lefordítva letette őket. - A... a kedveseddel történni fog valami egy rosszakaród miatt, aminek a kimenetele... nos... szörnyű lesz, ha nem teszel ellene valamit. - szedte össze komor képpel a lapokat, majd ismételten összekeverte.

Most jött a kétszeri emelés, ahol három kupac lett a kártyákból. Zoya megfordította őket és az arcán sokk tükröződött. 

- Nem tudok mást mondani, mint... amit alig 5 másodperce mondtam... - felelte zavartan, miközben felvette a lapot. 

Aaron ledobta magát mellém. 

- Mik voltak a lapokon? Zoya tiszta ideg. - suttogtam. 

- Nem akarom, hogy szívrohamod legyen, úgyhogy számon lakat! - csinált, úgy mintha egy láthatatlan lakatott tett volna a szájára...

- Idiótákkal vagyok körbe véve... - motyogtam, mire Aaron mosolyogva elkezdett bólogatni. - Örülök, hogy egyet értesz. 

Yui eközben újra emelt és elkezdte kihúzni az öt darab kártyát. Zoya keze elidőzött az előtte lévő lapokon. A szeme furcsán fénylett, miközben az ajkát harapdálta. Nagyon ideges volt. Aztán megfordította a kártyákat és az első hármat azonnal lecsapta az asztalra. 

- Mi az? - vonta fel a szemöldökét Yui. 

- Semmi. - suttogta. - Nos. - nézte a megmaradt két lapot. - Azt a bizonyos férfit... úgy tűnik eltalálta vagy elfogja találni Cupidó nyila. - Yui szemei döbbenten elkerekedtek. 

- Apa... Bocsi... majd később befejezzük oké? - pattant fel Yui, majd a táskájához lépett és már ki is rohant a házból. Imádom, hogy ilyen fürge. 

- Ebbe meg mi ütött? - nézett ránk Zoya. 

- Nem tudom. - mondtam gondolkodva. Ha Yui ilyen hirtelen távozott az mindig azt jelentette, hogy pár órára vagy napra eltűnik. - Asszem az esténk is szabad, úgyhogy én bevásárolok. Kinek mi az óhaj sóhaja? 

- Úúúú. - pattant fel visítozva Zoya. - Én kérek egy.... Áfonyás-kakukkfüves levest mézes-vaníliás mascarponével, olvastam róla elvileg nagyon finom. 

Értetlenül bámult rá. 

- Nem étterembe megyek, hanem bevásárló központba. - mondtam. 

- Jóóóó. De biztos, hogy van! Mindegy, ha nincs, akkor spagettit kérek. - vigyorgott tovább, de a szeme nem csapot be. Furcsán csillogott, mintha csak azt várná, hogy elhúzzak és elmondja Aaronnek, mit látott Yui lapjain. 

- Oké... Aaron? 

- Valami húsos meg rizses vagy krumplis izé. Ha látsz valami finom levest az is jöhet. 

- Rendben. - biccentettem. - Sziasztok. Nem zárok be. 

Néma csendben maradtak. Odakint lekaptam a fogasról a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. Fogadok, amint kimegyek elkezdenek beszélgetni... Kimentem a folyosóra, majd betámasztottam a lábam és hagytam, hogy az ajtó neki csapódjon. Ahogy sejtettem azt hitték, hogy elmentem és azonnal megeredt a nyelvük. 

- Legközelebb ne ennyire feltűnően légy ideges! - Aaron hangja zavart volt. 

- Bocs. - horkant fel Zoya. - De még soha az életben nem láttam olyat, hogy háromszor egymás után kijött ugyanaz a három kártya! Ez nagyon, nagyon rossz jel, főleg ilyen kártyák esetében. 

- Azt hittem nem hiszel ebben a humbugban. - mikor már annyira jól ismered a barátod, hogy csupán a hangjából érzed, hogy mosolyogva gúnyolódik. 

- A cigánykártya nem szokott tévedni... - vágta rá Zoya. 

- Mit olvastál ki? Fogadok, hogy nem azt, amit Yui orrára kötöttél. 

- Figyelmeztettem őt. Reményt adtam neki, hogy tehet ellene! 

- De mi ellen? 

Zoya hirtelen elhallgatott, gondolom fontolgatja, hogy elmondja-e vagy sem. Végül csak felsóhajtott. 

- A kártyák nem képesek konkrétumot adni. Nem tudják megmondani, hogy mikor következik be az esemény, ahogy azt sem kik a szereplői. Viszont... a szívkártyák konkrét személyekre utalnak, ha az illetőnek van aktuális párja...

- Aha. Szóval Yuinak kijött háromszor a férfi szívkártya azaz Hayden. 

- Igen... - motyogta a lány. - Mellette az Ellenség- és a Halállappal. Háromszor. Egymás. Után. Tehát feltehetőleg Yui ellensége, egy szörny, vagy Irana, vagy valaki aki rosszat akar neki bántani fogja Haydent. Nem biztos, hogy halál lesz a végkimenetele, de... annyi biztos, hogy a kapcsolatuknak vége lesz. 

- Te magad állítottad, hogy mindez csupán csak egy nagy csalás! Akkor mért hiszed el ennyire? - kérdezte Aaron. 

- Mert... Mert... Ahhh... 8 évesen rávettem anyát, hogy jósoljon nekem. Kijött, hogy Öregember, Halál... Három hónap múlva az apám meghalt. Azóta sem ült le nekem jósolni. 

Elvettem a lábamat az ajtóból és hangtalanul lenyomtam a kilincset. Gondolkodva dőltem neki a falnak. Az egész egy vicc. A cigánykártya csak egy nevetséges alternatív formája a jövendőmondásnak. Lesétáltam a lépcsőn és elindultam a bevásárló központ felé, nagyjából egy órába telt, mire megtaláltam azt a fura nevű levest, amit Zoya kért végül nagyjából három napra elegendő élelemmel tértem vissza. 

Az ajtó meglepetésemre be volt zárva. Miután a zár roppant nehéz kinyitásával töltött percei után beléptem a hotel szobába megállapítottam, hogy Aaron és Zoya elhúzott valahová. Előbbi nyilván csajozni. Utóbbi... talán pasizni, vagy fene tudja. 

Itt tudatosult bennem pár dolog. Egy, egyedül vagyok a hotelben. Kettő, azt csinálok, amit akarok. Három, nyugodt lelki ismerettel elmehetek tusolni anélkül, hogy valaki... nem is tudom ki... fekete haja van... és zöld szeme... beszólna nekem. 

Elvigyorodtam, majd bedobtam a kaját a hűtőbe és már el is tűntem a fürdőszobában. Nagyjából húsz perc múlva másztam ki a fürdőből, mire megcsörrent a telefonom. Yui keresett. 

- Szia. Fent vagytok vagy hol? Mert minden tiszta sötét a hotelben. - hadarta.

- Én itthon vagyok. Aaron és Zoya lelépett valahová. - válaszoltam.

- Sejthettem volna, nincs kulcsom engedj be! És siess, most futottam le a maraton tízszeresét. 

- Hogy mi? 

- Majd mesélek! Gyere már!

Nem tudom, hány liter energia italt ihatott meg, vagy kávét, de úgy pörgött, ahogy Dan szokott... annak sem szabad kávét adni, vagy bármit, amiben koffein van. 

- Megyek. - feleltem. 

Belebújtam a farmeromba, majd mivel a hajam még vizes volt törülközővel a nyakam körül siettem az ajtóhoz. Kivettem a zsebemből a kulcsot, majd beengedtem Yuit. 

- Köszi! - rohant be mellettem, a hangja valahonnan a konyhából jött. A szokásosnál is fürgébb. Mi az isten történt?! - Képzeld én ezt egyszerűen alig hiszem el! - kezdett lepakolni nekem háttal állva. - Azon túl menően, hogy apámat képtelenség megtalálni! És, ha tudnék árnyék utazni, se perc alatt összefutottam volna vele, ugyanis visszament Kínába! Pont egy órája érkeztek meg Egyiptomból találd ki kivel!

Én azon csodálkoztam, hogy nem fogyott még ki a szuszból. 

- Kivel? - kérdeztem. 

- Selmával! Én... Hayden, Apát azóta nem láttam ennyire boldognak, mióta... mióta Anyával volt. 

- Várj. Ugyanarról az Edmund Jacksonról beszélünk? - kérdeztem felvont szemöldökkel, a csajom majd kicsattant a boldogságtól és azon túlmenően, hogy elvekben elfutott Kínáig meg vissza, amit remélem, hogy csak kitalált mert démon gének ide vagy oda, tuti, hogy totálisan le lenne fáradva, ennek ellenére egy energia bomba áll velem szemben. 

- Tudom! - pördült meg és mért végig most először. - Hogy... Képtelenségnek... Hangzik. 

Halványan elmosolyodtam. 

Az arca kész tanulmány volt, amit szívesen olvasgattam. A tanulmány első fázisában észrevette annak jelét, hogy zuhanyoztam. Már párszor látott félmeztelenül és fürdőruhában, ám a tekintete most más milyen volt, mint olyankor. A tekintete cikázott az arcom és a testem között. Látni lehetett a szemén, hogy mindent elment valahová a fejébe. 

Jó pár Yuival találkoztam az évek során. Aranyossal, dühössel, hisztissel, beképzelttel, királynővel, de... a mostaniban egyiket sem láttam. A szemében egyértelműen a tetszetős szikra ült kíváncsisággal keverve. Ami a legfurcsább volt, hogy egyetlen szót sem szólt, ami egy bőbeszédű lánytól elég feltűnő. 

- Igen? - kérdeztem. 

- Zavarok? - egyszavas válasz Yuitól. Egyre érdekesebb a helyzet. 

- Nem. Bejössz? - biccentettem a fejemmel a szoba felé, ahol a tiszta pólóim voltak. 

Yui csak biccentett és a hátiját a félvállára hajítva el is indult a szoba irányába. 

- A többiek? - kérdezte a folyosón. 

- Gondolom elhúztak pasizni és csajozni. - céloztam a két jó madár általános hobbijára. - Vagy valami ilyesmi. 

Yui nem mondott semmit csak lehajította a holmiját a szobába, mire megcsapott az illata. A füstölővel kevert tenger víz. Megtámasztottam az ajtó félfát és vártam, hogy bemenjen míg a másik szobából felkaptam valamit, majd követtem. Éppen sikerült elkapnom a tekintetem a fenekéről, mielőtt megfordult. 

- És te terveztél valamit? - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit. 

Alig bírtam megállni, hogy el ne mosolyodjak. Teljesen másképp viselkedett mint általában. Bevett szokása, hogy ledobja magát az ágyra, vagy a cuccához sétál és a jegyzeteiben kezd el matatni, miközben folyamatosan magyaráz valamiről. Most viszont velem szemben állt és hallgatott. 

Minden épeszű fiú, vagy ahogy ő hívja hímnemű tudná mit akar, de én azért adtam neki még egy esélyt, hogy kihátráljon. 

- Először is megtörülköznék. - borzoltam meg vizes hajamat a törülközővel. 

Aaron tuti, most fejezne le, amiért adok neki egy esélyt. 

- Akkor otthon minden rendben? - kérdeztem, miközben magamban imádkoztam, hogy ne hátráljon ki. 

- Igen. Apa boldog. Nincs rám szüksége, így nyugodtan veled lehetek. 

Valami átkattant bennem. A törülközött, hagytam a földre zuhanni, majd magamhoz rántottam Yuit. 

- Meglesz. 

Azonnal megcsókoltam, miközben eszembe jutott, az a rengeteg alkalom, amikor tervezgettem, hol fogom megérinteni először és mit fogok tenni vele, miután hagyja lerángatni magáról a ruháit. 

- Ne ennyire gyorsan. - húzta el a fejét Yui, miközben a mellkasa fel le emelkedett. Ritka alkalmak egyike Yuit kipirult arccal látni. 

- Innen már nem tudok lassítani. - suttogtam, majd az ajtóhoz toltam és nekiszorítottam, szerencsére nem tiltakozott. A kezemet becsúsztattam a pólója alá, miközben a szájáról áttértem a nyaka csókolgatására. 

- Hayden, van nálad... tudod. 

- Csórtam Aarontől.

Yui halkan felnevetett. Zöld szemeiben halvány szikra égett. Kihívóan elmosolyodtam, majd lekaptam róla a pólót. El se hittem, hogy belemegy. 

- Hayden... - már a hanglejtéséből megéreztem, hogy még sem lesz ez olyan könnyű menet. Mondjuk Yuitól mást nem is várhattam. 

- Nyugi. - pusziltam bele a nyakába. - Vigyázok rád. 

- Tudom. - suttogta, a szeme kíváncsian felcsillant, amiből tudtam, hogy nem fog kihátrálni. 

Felemeltem a földről. Az ujjaim alatt a hegei egy pillanatra megfeszültek. 

- Meg kéne majd nézetned Aaronnel. 

- Majd igen. De mire vársz még? - mosolygott rám gonoszan. 

- Hát jó... - vigyorodtam el, és lehámoztam róla a megmaradt ruháit is. 

~~~

Hirtelen ébredtem fel, kiszakítva a mostanában szokásossá vált álmomból. Ahol egy csomó felhőkarcoló között állok, majd fájdalom nyilall a testembe és csak Yui könnyáztatta arcát látom utoljára magam előtt. 

A lány a mellkasomon feküdt. Fekete haja kócosan ölelte körbe az arcát. Édesdeden szuszogott. Átöleltem a hátát, majd megpusziltam a homlokát. 

Ha Zoya kártyái bejönnének... akkor az álmom a halálomra figyelmeztet. És Yui... Jobban magamhoz szorítottam, mire a feje megmoccant, de nem ébredt fel. Az órára pillantottam. Még csak hét óra volt. Finoman kimásztam Yui alól, majd betakartam és felöltöztem. 

Odakint Zoya a kanapén ült egy csomó könyvvel maga körül, miközben az álló lámpával szemezett. 

- Most pedig. Átfogsz változni békává. Bé-ká-vá. Szóval... - ógörögül kezdett el beszélni, mire csak megálltam. Nagyon furcsán ejtette ki a szavakat. 

Kék fény vibrált a keze körül, majd körbe vette az állólámpát és... nos... nem béka lett, hanem egy nyuszi. 

- Nem igaaaaaz! Sose tanulom meg! Béka nem nyúl! 

- Halkabban ordíts a fél ház még alszik. - szólaltam meg. 

- Szia Hayden... - mondta szomorúan. 

A hűtőhöz sétáltam és kivettem belőle a tegnap vett kaják közül egyet. 

- Ejtsd tisztábban a hangokat és sokat segítene, ha nem azt mondanád ógörögül, hogy véka. Én is megkavarodnék, nem, hogy a varázslatod. 

- Hupsz... - motyogta. - Jó akkor próbáljuk meg újra. - fordult a nyuszi felé, viszont az leugrott az asztalról és elmenekült. - HÉÉÉÉÉ! MARAD!

- SSSS! - szóltam rá. 

De alig 10 percen belül Aaron és Yui is megjelent felöltözve. 

- Jó reggelt. - köszöntem, mire Yui mosolyogva hozzám lépett, majd átkarolta a nyakamat és megcsókolt. 

- Jó... jó vicc. Először meg kell verekednem a hálószobáért egy boszorkánnyal, majd közös megállapodás alapján osztozkodnom kell vele az ágyon bármi nemi kapcsolat nélkül. Most meg az ordítozására ébredtek fel! - panaszkodott Aaron.

Magamhoz öleltem Yuit, míg ő a vállamra hajtotta a fejét. 

- Mi az? - suttogtam. 

- Legközelebb ébressz fel. - mondta halkan, mondjuk Zoya és Aaron biztos nem hallotta volna meg, ugyanis máris vitázni kezdtek. 

- Hm... Ezek szerint lesz legközelebb. No és mikor? - húztam gúnyos félmosolyra a számat, mire csak belekönyökölt az oldalamba. 

- Ne légy telhetetlen. - felelte. 

- Nem vagyok. Jól vagy? 

- Ühüm. - bólintott. - Csak fáradt vagyok. 

- Valahol aludnom kellett! Nem tehetek róla, hogy ezek együtt aludtak! - panaszkodott Zoya. 

Yui neki vetette a hátát a mellkasomnak, míg én átöleltem a derekát. 

- Attól még, hogy tegnap szabadnapot kaptatok nehogy azt higgyétek, hogy ez ma is így lesz! - mondta határozottan, mire mindannyian felnyögtünk. - Iranát az egyik kamerám... illetve az öcsém kamerája bemérte abban a bizonyos boltban, ahová ellátogattunk. Ha a nő még él tanácsos lenne ellátogatnunk hozzá, hogy megtudjuk mit akart tőle. 

- Várj... - értelmeztem a hallottakat. - Azt mondtad, ha a nő még él... 

- A kamera véres kézzel látta kijönni a házból... - felelte színtelen hangon a csajom. 

Zoya és Aaron azonnal abbahagyta a vitatkozást. Mindannyiunk arcára hitetlenkedés ült ki. 

- Felöltözök. - motyogta Zoya. 

- Én elmegyek mosdóba és összepakolok. - mondta halkan Aaron. 

Yui kisiklott a karjaim közül és kivett a kenyér tartóból egy zsemlét, míg Zoya és Aaron eltűntek. egyik a fürdőben, a másik a szobában. 

- Igazad volt... - suttogtam. 

- Nem a mi hibánk. Iranát nem tudnánk amúgy sem megállítani... Túl erős... Hiába jártunk volna a nyomában. Azon a nőn nem tudtunk volna segíteni... Akár meghalt, akár életben maradt. - eredt meg a nyelve. 

- De... talán segíthettünk volna... 

- Kár azon rágódni mi történhetett volna. - mondta, de közben egyszer sem pillantott rám. - Megérdemeltünk egy kis pihenést, de ideje lesz folytatnunk Irana megfigyelését... 

- És meddig akarod folytatni? - kérdeztem. - Nem lesz örökké nyár. És... Mi... Zoyának le kell érettségiznie. Aaront és engem pedig vár az egyetem. 

- Tudom. Akkor majd egyedül folytatom. 

- Nem! Szó sem lehet róla. Irana többször bebizonyította, hogy nagyobb ellenfél az átlagos halandóknál. Nem maradhatsz egyedül a közelében! 

- Tudok magamra vigyázni. 

- Labilis vagy a hegek óta. Ha egyedül folytatod, könnyen átvehetik fölötted a múltbéli érzelmek az... 

- Nem tudod mi jó nekem! - csattant fel hirtelen, mire elhallgattam. 

Közelebb léptem hozzá és dacosan csillogó szemeibe bámultam. 

- Az apád annak sem örült, hogy velünk belevágtál ebbe, de ha egyedül folytatnád akkor mit szólna hozzá? 

A szemében izzó gyűlölet csillant. 

- Nem akarok örökké apám nem létező kedvében járni Hayden! Nem érdekel minek akar látni, kivé akar tenni, mert Anyám halála óta magasról szar arra, hogy tanácsokat osszon, vagy segítsen döntéseket hozni. Számára csak egy gyerek vagyok, aki nem úgy ugrál, ahogy ő fütyül. 

- Hülyeség. - emeltem fel az állát. - Igenis. Vágysz a figyelmére. Hiszen szereted őt, még, ha azt hiszed ez fordítva nem igaz. 

Szomorúan elmosolyodott, mire fájdalom hasított a szívembe.

- Bárcsak hihetnék neked. De... Az Apámnak sosem kellettem igazán. És ezt ő maga mondta nekem. - Yui tekintete a fürdőre, majd a szobákra esett, ahol két kukkoló bámult minket. - Mit bámultok?! Nyomás! Sok a dolgunk és kevés az időnk. Kifelé! - biccentett az ajtó irányába. 

~~~

Hiába mentünk el a nyomornegyed határához az üzlet zárva volt és hiába másztunk be az ablakon sem hullát sem pedig bármi dulakodás nyomát nem találtunk. Yui tanácstalanul sétált a közeli kihalt félig szemét telepnek használt parkban. Aaronnel az egyik padon üldögéltünk, míg Zoya mágikus kereső bűbáj alkalmazásán fáradozott, de másod percenként kereste a megfelelő Lévonalakat. 

- Nem igaz már megint nincs mágia!!! Ez rosszabb, mint amikor nincs wifi szolgáltatás! - ócsárolta közben a félvilágot. - Gyerünk már! Lévonalak! - emelte körbe a kezét, csak egy telefon kellett volna a kezébe és tényleg úgy nézett volna ki, mint valami kamasz kölyök, akit megfosztottak az internettől. 

- Képtelen vagyok felfogni. - dobta le magát közénk Yui. - Nem halt meg, de... akkor hol van? 

- Talán elmenekült Irana elől. - vetette fel Aaron. 

- Vagy pedig Irana tüntette el a nyomát. - húztam el a számat. 

- De mikor történt? Állandó jelleggel körbevettem a nőt a kameráimmal, hacsak nem adja le neki valaki a drótot nem tudhatja, hogy a nyomában vagyunk. - a tekintete azonnal Zoyára siklott. 

- Egy ügynökség áll mögötte, ha olyan módszerekkel dolgozik mint Ingrid simán kiokoskodhatta. - felelte Aaron. 

- Passz. - sóhajtotta, majd felállt és idegesen pillantott körbe. 

A szél furcsa hangon süvített. Körbe kémleltem én is, míg Zoya elhallgatott. 

- Te csináltál valamit? - kérdezte Yui Zoyától. 

- Nem. Itt nincs mágia. Olyan vagyok, mint egy átlagos ember. - morgolódott. 

- Ez a szél? - nézett rám. 

- Nem... ez más... - álltam fel. - Olyan, mint... amikor valaki magas helyről elkezd lezuhanni. 

A hang egyre jobban kivehető volt, hirtelen kaptam fel a fejemet. Öt alak zuhant egyenesen a park felé, majd mintha csak megtervezték volna a szemét domb kellős közepébe csapódtak. Zoya azonnal elindult a furcsa alakok irányába, akik furcsán ismerősek voltak. Yuival és Aaronnel követtük a boszorkát. 

- AÚ! Én megmondtam, hogy nem bízhatunk az Idő urában! Szerintem rossz helyre küldött minket! - hisztizett az egyik lány, szőke haja sárgán világított a szemétben. Fekete bőrdzsekit viselt, sötét farmerrel, nem lehetett nálam sokkal fiatalabb. - Junie szállj már ki a seggeddel a pofámból! - egy csattanás hallatszott, majd a szemét hegy omladozni kezdett. És egy fekete hajú kamasz srác gördült lejjebb a hegyről. 

- Persze, mindig neki áll feljebb... Királynő, démonok... mi jöhet még... - motyogta a fiú miközben két lábra állt. Yui szeme döbbenten elkerekedett. 

- Junie! - kiáltotta egy másik srác, majd az a fekete hajú fiú próbált meg lejutni a dombról félig egy tej szőke hajú lánynak segítve. - Hová a fenébe tűntééééél! - csúszott meg a fiú és bukfencezve ért tőlünk két méterre földet. 

- Fúj, fúj, fúj ez undorító! Hogy bírnak az emberek ilyen kaját enni? - jelent meg a harmadik srác is. - Gusztustalan ez az emberiség! Mi komolyan ezeket akarjuk megmenteni? 

- Kürtöld nyugodtan világgá. - szólt be a feketébe öltözött lány. - Még az anyám az Alvilágban nem hallotta. 

- Befoghatod Kis Angyal. 

- Hogy minek neveztél te engem! - pattant fel a lány, míg az én agyam alig bírta felfogni a hallottakat. Kis Angyal... Aelin?! De hisz... ez a lány nem lehet Aelin! Ő alig ér fel a mellemig, ez a lány viszont alig egy fejjel alacsonyabb nálam!

Yui kirántotta a kardját és céltudatosan az előtte lévő fiúhoz lépett.

- Kik vagytok? - kérdezte ingerülten.

- Várjunk csak. - kapta fel a fejét a Kis Angyalnak nevezett lány. - Yui? Ó megmondtam, hogy elcseszett valamit az a nyamvadt titán! Nem megmondtam?!

- Nem tudnál fél percig nem hisztizni? - kérdezte a hármas számú fekete hajú srác, aki kísértetiesen hasonlított... de hát... ő csak 12 éves!

- Én nem hisztizek! Hisztériázom!

- Kuss! - kiáltotta Yui. - Egyszerre csak egy beszél, halljam! - lökte hátra a fiút, akinek a nyakához szegezte a kardot. - Kik vagyto.... - a mondatot viszont nem bírta befejezni annyira megdöbbent... ahogy mi is. Kivéve Zoyát, ő nem tudta ki a srác.

Alaposan végig mértem a fiút. Ugyanaz a zöld árnyalatú szem, ugyanaz a tolvaj tekintet, de van benne valami más is... A szemében halványan tűz égett.

A fiú felállt a földről, mire Yuiban csak még jobban meghűlt a vér. Nála egy fejjel magasabb volt a fiú.

- Tedd el a fegyvert Yui. Semmi szükséged rá.

- Honnan... Ki vagy?

- Az öcséd vagyok. - mondta némi habozás után.

- Az kizárt. - Szólaltam meg. - Dan csak 10 éves.

- Hát... Ez egy hosszú sztori. - vigyorodott el kínosan a fiú. - Skacok. - pillantott hátra -megtennétek, hogy... - a négy kamasz azonnal mellé lépett és most tűntek fel az alapvető hasonlóságok. A tej szőke hajú lány sorozat gyilkos szeme... A hármas számú srác kék szeme... a fekete bőrdzsekis lány neve és kinézete... A fiú, akit Junienak hívtak... teljes képtelenség.- Yui, Hayden, Zoya, Aaron. - mért végig minket. - Csak a biztonság kedvéért bemutatom nektek a többieket. Nathaniel Stirling. - a kék szemű srác biccentett egyet. - Lin Stirling. - tette a tej szőke sorozat gyilkos tekintetű lány vállára a kezét. - Junie Cotez és Aelin di Angelo.

- Ez... lehetetlen hiszen ti... legalább... - hitetlenkedett Yui.

- 19. - mondta kórusban Nathaniel és Aelin.

- 18. - vonta meg a vállát Dan.

- De... Hogy?!

Az öt kamasz összenézett, majd mindenki tekintete megállapodott Danen.

- Mért mindig én... - forgatta a szemét a... nálam pár centivel magasabb srác.

- Mert a te ötleted volt! - vágta rá Aelin.

- Persze, könnyű mindent a tolvajra fogni... Nos... Nem a te öcséd vagyok, illetve igazából a tiéd, de... ez bonyolult... a téridő...

Aelin látványosan unta Dan mondatait, ugyanis közbe vágott:

- A jövőből jöttünk. És ROSSZ idősíkba, hála annak, hogy megbíztunk Kronoszban. Nem megmondtam, hogy... 

- Ne kezd újra! - könyörgött Nathaniel. - Annyira sokat nem tévedhetett, lehet, hogy jó az időpont, csak a helyszín nem. 

Dan felsóhajtott, majd a zsebébe nyúlt. Egy hologram pattant fel előttünk. 

- Műholdat és helyi idő számítást. - mondta a készülékbe, mire a kép megremegett és egy térkép ugrott fel. - Párizs. 

- Párizs? Akkor itt vannak... - kezdte mosolyogva Lin, de megállapodott a tekintete rajtunk és az ajkába harapott. 

- Hát... sokat elcseszett az idő ura... - bámulta elkerekedett szemekkel a dátumot Dan. 

- Mi?! - kiáltotta el magát Aelin. - 2058. augusztus 28.-a van?! De megmondtuk neki, hogy 2059. áprilisa kell! 

- Hékás! Nyugalom. Először is meg kell tudtunk, hogy mit csinálnak a múltbéli... jelenbéli... basszus! A kicsi mik, mit csinálnak és hol vannak, mert oda nem szabad mennünk. 

- Mi azt hiszem Hádésznál voltunk. - mondták a Stirlingek. 

- Augusztus 28.... 2058. A kulcshajsza! - csapta össze a tenyerét Junie. - Annabeth már meghalt. Carmennel megszereztük a Holtak és az Élők könyvet... Ed előtt... majdnem meghalt Selmával együtt. - húzta el a száját.

- Akkor már kirúgtam Selmát. - értelmezte Junie mondatát Aelin, majd összenéztek Dannel. 

- A Chy-Li kolostor. - mondták kórusban, bármit is jelentsen. 

- Remek. Akkor ki emlékszik mi volt utána... Illetve, hogy mi fog történni.... Utálom az időutazást... - motyogta Dan. - Ja és ami a legfontosabb nem változtathatjuk meg a múltat... a jelent... Mindegy. Értitek. 

- Akkor ezt nem előttük kéne megtárgyalnunk! - mutatott ránk gúnytól csillogó szemmel Lin. 

- Hoppá. - mosolyodott el kínosan Dan. 

Yui arca egyre fehérebb lett. Kezdtem attól tartani, hogy bármelyik pillanatban elájulhat. 

- Ez lesz az öcsémből... - méregette Dant. 

Nem csodálom, hogy kiakadt. Kezdjük azzal, hogy mint az várható volt az öccse magasabb lesz nála... igen jó hét év múlva, nem egyik napról a másikra. Plusz nem tudom a jövőben mit fog csinálni az öccse, de még az Árész kölykök is irigykedhetnek ilyen kidolgozott test után. De engem a szeme zavart. 

Valami más benne, mint a kicsi Danben. 

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Yui hátra zuhan. Aaron kapta el.

- Kérem az 5 dolcsim! Megmondtam, hogy el fog ájul! - vigyorgott Nathaniel, mire Junie és Aelin elhúzott szájjal nyomta a kezébe az összeget.