A sárkányra pár óra alatt sikerült egy nyakörvet tenni, hogy ne verjen mindent szét, az első dolga a háló szétégetése volt, a második a fent lévő hatalmas csillárnak - amire kényelmesen feltudott ülni - a mozgató karjának letörése, amit tisztításnál szokták csak leengedni, hogy ne tudják ezt megtenni és a földre kényszeríteni még jobban. Amikor megpróbálták altató nyíllal lelőni, egyszerűen felrepült a csillárra, ha pedig a falon elhelyezett titkos védelmi rendszert aktiválták, pontosan tudta, hogy merről fognak érkezni a nyilak és melyik az a hely, ahová nem jutnak el a lövedékek. 

- Nem igaz... - szitkozódott Ed. - Ki fog rajtam egy nyavalyás sárkány! 

- Igen, és olyan vicces nézni a képedet. - vigyorgott Lucy. - Pontosan mért is hoztad ide? - kérdezte unottan. 

- Látod a sebeket? Megakarom tudni, mitől vannak, és hogy gyógyíthatóak-e. - felelte a fiú, és új helyről indította az altató nyilakat, de azt is kikerülte a sárkány. 

- Azok nem karom nyomok? 

- Egy ideig én is azt hittem, hogy azok. De látod a vastagságukat és a mélységüket? - a testvére biccentett. - Ha egy nagyobb termetű sárkány csinálta volna szélesebbek lennének a távolságok a karom nyomok között. Ha kisebb, akkor nem lenne ennyire mély és közelebb lennének. Ha egy közel azonos nagyságú sárkány tette volna, akkor pedig nem lennének ennyire távol egymástól és nagyjából ugyanakkora lenne a vágás, mint a mélység. 

- Ebből annyi maradt meg, hogy nem lenne, nem lennének, kisebb, nagyobb... 

- A lényeget legalább megértetted. - sóhajtotta Ed. - Mikor költöztök? 

- Holnap után. 

- Ingrid? 

- Három napja ment el. 

- Aha... - mondta de közben a sárkányt próbálta kicselezni - A KURVA ÉLETBE! EZ A ROHADT SÁRKÁNY! - vágta a tablettet a falhoz. 

- Majd bezárlak egy ketrecbe és teszek rád egy szép nyakörvet, meglátjuk mennyire fogsz örülni.... - sétált hozzájuk Yui. 

- Kincsem. - vigyorodott el megjátszott kedvességgel Ed. - Fog be, most őrjöngök!!!!!! - kiáltotta a végét.  

- Szarul csinálod. Többet kell káromkodni, és mindent a földhöz kell vágni, vagy a falhoz. A legjobb a váza, vagy a pohár, ami szilánkokra törik. Mondjuk ez. - emelte fel az üvegből készült kulacsát. 

Ed kivette a kezéből és a földhöz vágta. 

- Tessék. Így már jó? - mosolygott gúnyosan a lányára. 

Lucy felsóhajtott. 

- AZ A KEDVENC ÜVEGEM VOLT! - csattant fel Yui. 

- ELÉG! - kiáltotta Lucy. - Rosszabbak vagytok mint a kicsik! A fenébe már! Edmund, 35 éves vagy! Yui, te pedig 17! Moderáljátok már magatokat! Mi a jó büdös szarért nem tudtok érett felnőttként viselkedni?!

- Apa sose tudott, annyi idős volt, mint most én, amikor csinált engem! - vágta rá Yui. 

- Igazából már 18 voltam, Hall volt 17. 

- Köss belém nyugodtan. - bólogatott aranyosan pislogva, de másodpercek kérdése, hogy felrobbanjon.

Lucy megfordult és Jaket bámulta, aki a liftből figyelte őket, azt fontolgatva, hogy érdemes-e ki menni vagy jobban jár, ha bent marad a liftben. Lucy intett neki, hogy tartsa a liftet és bemenekült. 

- Tévedtem. Ma utazunk. - mondta a férjének. 

- Megértem. Ezek percek kérdése és kinyírják egymást. - csillant fel idegesen a szeme. 

- Ne adj nekik tippeket. - nyomta meg gyorsan a mínusz sokadik szintet. 

 - Ezek anélkül is kinyírják egymást. Nem emlékeztet.... 

- Yui és Edmund vitája. Hall és Edmund vitáira? Kicsit. - bólogatott hevesen a nő. - De mit várunk? Ugyanaz a vér. 

~~~

Edmundnak csöppet sem volt jó kedve a napokban. A sárkány eleinte sem volt túlzottan kedves, viszont most... rosszabb, mint Ingrid amikor elgurul a gyógyszere és előjön az ölés mániája. A hangár egy részét tövig rombolta. A másik felét korom porítja a folyamatos tűz okádásától. Azt meg kell hagyni, hogy a sárkány nem hülye. Jól tudja hol van a kijárat, meg is próbálta betörni, de Annabeth golyó, tűz és még kitudja milyen állóra tervezte. Ed napjait az sem könnyítette meg, hogy éjjelente rémálmai voltak, ez még normálisnak mondható, mind félvér szempontból, mind ember szempontból, hiszen egyrészről a szörnyek, másrészről akik hiányoznak egy ember számára, gyakran jelennek meg az álmaikban. De Edmundot nem ez aggasztotta. Hanem, hogy elkezdte behallucinálni Halliet. Előfordult már, hogy úgy tűnt neki, mintha ott állna  a fal mellett, vagy támasztaná az ajtót, de általában, ha egyet pislantott köddé vált. Ez most is így van. De eddig nem fordult elő, hogy Yuit, Hallienek hitte. Hiszen a lánya inkább ráhasonlított kinézetben, bár nem is igazán rá, hanem Ingridre.

Yui ezekre általában nem mondott semmit. Eltudja képzelni milyen lehet az Apjának. Viszont furcsállta, hogy a bázis kiürült. Nyár lévén Sam és Jane még a legutóbbi szimuláció után elutaztak Nicohoz és Thaliához. Aelin és Sven, miután Carmen és Junie a szüleivel elköltözött Washingtonba, szintén leléptek az Alvilágba. Alig pár napja pedig Brady, Adel, Lena, Lucy és Jake is visszaköltözött Los Angelesbe. Így csak ők hárman voltak gyerekek a bázison. 

Amy első dolga az volt, mikor haza jöttek, hogy magához vett egy csomó könyvet és elfoglalta a csillaglesőt. Csak reggelinél, ebédnél és vacsoránál látták kijönni. Nagy ritkán kilovagolt a bázisból az erdőbe. 

Dan pedig... nos a kamerákon keresztül figyelte az Alfát. Nem igazán mert lemenni hozzá, ő csalta csapdába. De a kíváncsisága erősebb volt a félelménél. 

Vacsora után osont be a hangárba. A sárkány a csilláron ült. Amint kinyílt az ajtó az egész testét lángok kezdték el nyaldosni. Dan becsukta maga mögött a nehéz fémajtót és be is zárta. Felnézett a lényre. Nem támadta meg. A szeme kifürkészhetetlen volt. Előrébb lépett, a sárkány még mindig nem mozdult. 

A Tűzsárkány várt. Mérges volt a fiúra, tudta, hogy miatta került ide és azt is tudta, hogy a nyakában lévő nyakörv, aminek a vége a terem közepéhez van kapcsolva milyen hosszú. A fiú egyre közelebb merészkedett. Hirtelen emelte fel a szárnyat, és vetődött le a csillárról, összehúzta annyira a szárnyait, hogy pár másodperc alatt a fiúhoz érjen. Mellső mancsával leterítette a fiút és az arcába morgott. 

Dan remegni kezdett az ijedségtől. A sárkány tekintetében egyértelmű volt mi lesz... 

- Nem tehetek róla... Az Apám makacs, ha egyszer valamit a fejébe vesz, sosem tesz le róla! - a sárkány mintha meg se hallotta volna mit mondott, morgott tovább és a körme hegyét a vállába állította. - Nyugi.... Nyugi, jó fiú. - erőteljesebb morgás. - Lány? - a morgás enyhült. - Jól van, jó kislány. Eresz el kérlek. 

A sárkány szemébe bámult, próbálta a félelmét enyhíteni, majd eszébe jutott mit nem szeret ez a... nőstény alfa. Felé nyújtotta a kezét, hogy megérintse. A sárkány azonnal leugrott róla, de rossz irányba és a lánc megfeszült. 

Dan a nyakörvre nézett. Furcsállta, hogy nem akarja leszedni magáról a láncot. De, megpróbálta, a karom nyomok ott vannak a fémen. De ezt az Anyja tervezte, atombombával sem lehetne lerobbantani a nyakáról, hacsak nincs hozzá kulcsod. 

- Nyugi, kislány. - lépett felé egyet, de a sárkány rámordult. - Hé, nyugi! - a zsebébe nyúlt és elkezdte keresni a megfelelő méretű tolvaj kulcsot, mikor megtalálta megmutatta a sárkánynak. - Látod? Megpróbálom leszedni rólad azt a nyakörvet. De ahhoz magadhoz kell engedned. 

Az alfa lassan abbahagyta a morgást és de a szemében egy dolog izzott: Egyetlen egy rossz mozdulat félvér és kinyírlak. 

Dan bizonytalanul lépett hozzá. A sárkány korom szaga teljesen belepte. A pikkelyei fénylettek, de nem ért hozzá, csak a nyakörvet fogta meg. Beletette a két rudat a zárba és elkezdte forgatni. Próbálta megtalálni, hol a zár gyenge pontja, de az Anyja találmányai üzembiztosak és nehezen lehet megsemmisíteni őket. Feltörni még nehezebb őket. Hányszor próbálta feltörni a titkos dokumentumait...

A sárkány türelmetlenül morgott. 

- Próbálom! - csattant fel, mire a sárkány kivillantotta tű hegyes fogait. - Ha annyira tudod csináld te!

A sárkány megmozdította a farkát és feljebb tolta vele Dan jobb kezét, mire a retesz kattant egyet és a földre esett. 

Dan csak sűrűn pislogott, míg a sárkány szája gonosz mosolyra görbült, inkább vicsorra, majd meglendítette a szárnyát és neki veselkedett a tető ablaknak. A karmával megsértette ugyan az üveget, de nem tudta betörni. Dan megsajnálta a sárkányt, csak nézte őt, ahogy próbál kijutni. Török ülésben leült a földre. A lény órákig próbálta betörni az ablakot, mikor megunta leszállt a csillárra és a fiúra pillantott. Nem tudta eldönteni, hogy bátor vagy bolond, hogy itt maradt. Elég lenne egy harapás és kitépné a torkát. Ha ráijesztene talán elmenne....

Azonnal leugrott a csillárról és megindult a fiú felé. A szemében a lángok feketén örvénylettek. A fiú szemében semmi félelmet nem látott, mozdulatlanul ült. A keze higgadtan pihent a lábán. Egy hiperaktív félistentől nem kis teljesítmény. Beleszagolt a levegőbe. Nem érzett félelmet. De a víz... Poszeidón, Athéné, Aphrodité és Héphaisztosz szaga úgy áradt belőle, mint a testvéreiből a félelem, mielőtt kidobatta volna őket. 

Gyorsított a léptein, kitátotta a száját, hogy a fiú meglássa a torkában örvénylő tüzet. Még mindig csak ült. 4 méter és neki ütközik a fiúnak, ha nem lassít. Gyorsított. A fiú ott maradt. 

Bolond ez nem bátor. 

Kitátotta a száját. A fiú csak ült, a szeme sem rebbent. Már felkészült, hogy lángokba borítja a testét, de meggondolta magát. Megállt, majd becsukta a száját, mire füst távozott az orrából. A fiú szemét nézte. Hiába látja őt fekete fehérben, így is látta, hogy nem fél tőle. Kíváncsi rá és még valami motoszkál a szemében, halványan. Tényleg sárkánnyá tudna változni a fiú. A lelke... hasonlít az övékére. Egy dologban különbözik egy sárkány lélek osztozik egy emberén, mint a Nyugati fészekhez tartozó Tűzsárkánynál. 

Nem vette észre, hogy a fiú felemeli a kezét, ahogy azt sem, hogy végig simított az egyik hegen. Fájdalom hasított a bőrébe, ahol hozzá ért. Hátrébb húzódott, mire a fiú felállt és tett felé egy lépést. 

Lehet, hogy még sem bolond ez a gyerek. 

A srác pillantása oldalra siklott. Döbbenten nézte az ablakot, gyorsan levette a kezét a sárkányról. A lény is oldalra fordult, az ablak túloldalán a férfi állt aki idehozta. Morogni kezdett. 

- Sss. Nyugalom. Nem akar bántani. - suttogta Dan. 

A sárkány szemében a tűz élénken parázslott. 

Akkor mért hozott ide? 

Nem hallotta a lényt, de a szeme ezt üzente. 

- A hegek miatt. - válaszolt a fel nem tett kérdésre Dan. 

Furcsa hangot adott ki a lény, ami lehetett akár nevetés, akár gúnyos morgás. Dan inkább az első mellett döntött. 

- Meggyógyíthat. - nyúlt a sárkány felé, de az elhúzódott tőle. 

A szemében mély szomorúság fénylett, olyan, mint Yuiéban, amikor Dan végig húzza a kezét a hegein.

A sárkány felrepült a csillárra, vetett még egy pillantást a fiúra, majd a farkát feltekerte a fémre és a fejére húzta a szárnyát. 

Dan az Apjára nézett, a szemén látta, hogy elkalandozott. Kiment a hangár ajtaján és az Apjához lépett. 

- Hogy csináltad? - kérdezte halkan az Apja. 

- Mit? 

- Megpróbáltam közeledni a sárkányhoz. Nem csak én, mindenki, eddig öt emberemet küldte az intenzív osztályra. De téged... csapdába csaltad... 

- Csak szót fogadtam! - szólt közbe. 

- Nem ez a lényeg Dan. - guggolt le a fiához. - Hanem az, hogy téged nem támadt meg. Miért? 

- Amynek van 170-es IQ-ja, neked meg Yuinak, pedig 150-es, gondolkodjatok rajta ti. - vágta rá morcosan a fiú és bámulta a sárkányt. - Mért nem engedjük el? 

- Megakarom... 

- Tudom! De... a tekintete alapján nem lehet meggyógyítani. Mi van, ha olyanok a sebei mint Yuinak? Mágikusak. 

- Ilyen sok? - kérdezte. 

Dan az ajkába harapott, de tartotta a szemkontaktust az Apjával.

- Yuinak a mellkasán is van. A hátán rettenetesen mélyek a sebek még ennyi év után is. Csoda, hogy életben maradt. Csoda, hogy nem látszik ki a gerince. A sárkányok akár 1000 évet is élhetnek nem? Kitudja hány éves ez a mitikus lény. Kitudja mit élt át? Kitudja hány éve hordozza azokat a sebeket, mint emlék. 

Ed csak bámulta a fiát. 

- Mintha Anyádat hallanám.... - motyogta inkább magának, mint Dannek. - Ha nem tudjuk meggyógyítani elengedjük. Menj aludni. Késő van. - mondta, majd elindult a kijárat felé a szabadba. 

- Te hová mész? - kiáltott utána Dan. 

- Én... Csak... Levegőre vágyom. - felelte és feltépte a kijárat ajtaját. 

Dan szeme... megmerne ráesküdni, hogy lángoktól égett, mint Hallienek és Yuinak... de... hisz elfojtotta a képességét

~~~

Amy a megfigyelő teremben ült. A kis macska az ölében szundikált, Lucy itt hagyta a bolhás szőrgombócot. Holnap jönnek érte vissza. Az egyik kezével simogatta, míg a másikkal a sárkányt figyelte. Visszatekerte a félvételt oda, ahol megindult Dannek. A szeme előtt a számok ugráltak. Kiinduló sebesség, gyorsulási sebesség, erőhatás, fék. Tűz. Szabad kezével átállította hőérzékelőre a kamerát. Furcsállva oldalra döntötte a fejét, majd a jegyzetébe firkantott valamit. Amikor meglátta az öccse hő jelét elakadt a lélegzete. Ugyanakkora hő jele van, mint a sárkánynak. Tűz mozog az öccsében. De... Végül is nem lehetetlen. Ha ebben is az Anyjára hasonlít akkor... 

Amy szomorúan elmosolyodott levette a macskáról a kezét és felemelte a tenyerét. Lassan bújt elő egy 3 centinél nem nagyobb lángcsóva. A vörös haját leszámítva ennyit örökölt az anyjától. Semmi többet. Yui túl jól ismerte őt, tanult tőle, ezért rossz neki. Dan alig emlékszik rá, kinézetre az Apja, de a képessége, és kicsit a stílusa is az Anyjára emlékezteti. És Amy... ő nem hasonlít rá semmiben sem. De ez a kis láng. Senkinek sem említette meg, mikor egyszer, amikor nagyon szerette volna, hogy az Anyja átölelje, de már halott volt... ezt hozta létre. Sosem tudta nagyobbra növeszteni. Valahol mélyen hitt benne, hogy az Anyja ajándéka. Bárhol is legyen. 

~~~

Dan következő éjszaka is lement a sárkányhoz. A mitikus lény a csillárról pillantott rá. Dan gondolkodás nélkül vette ki a zsebéből a tolvaj kulcsot és kezdte el feltörni a vészhelyzeti fali ládát, amiben többek között a tetőablak vésznyitókarja volt. A zárat pár másodperc alatt feltörte. A sárkány mögötte mozgolódni kezdett. A kezét a nyitó karra helyezte. A sárkány szemében remény csillant. 

- Ne menj el még. Meg kell mutatnom az utat vissza a fészekhez. - mondta, miközben letette a földre a kis kör alakú kulcstartót, majd meghúzta a kart és a tetőablak elkezdett kinyílni. 

A sárkány felnézett, majd a fiúra, aztán Dan meglepetésére landolt a földön. Dan megnyomta a kulcstartó díszt és egy egy méter széles, két méter hosszú hologram térkép jelent meg előtte. 

Ügyes. Csillant fel elismerően a sárkány szeme. 

- Kösz. - mosolyodott el Dan. - Itt van... - bökte meg a térképet egy helyen - A bázis. A fészek pedig.... 

A sárkány felemelte a jobb mancsát és a körmével megbökte a Himalája északi részét, majd lejjebb vitte a körmét és előhívta a távolságot. 

Dan csak pislogni tudott. 

- Mindannyian ilyen intelligensek vagytok? - kérdezte. 

A sárkány szeme ravaszul csillogott. 

A többség igen. 

- Aha. Értem. 

Dan a tetőablakra pillantott, látta, hogy a sárkány lába megfeszül a szárnyai megmozdulnak. Megkapaszkodott a sárkány szárnya tövében, majd egy ugrással a hátán termett. 

A lény megdermedt a döbbenettől. Mégis mit képzel ez magáról? Megpróbálta ledobni magáról a fiút. 

- Hé! Nyugi! Valamit valamiért Tűzvirág.

Abbahagyta a mozgást és sértetten nézett a fiúra, majd fejbe vágta a farkával. 

- AÚ! Akkor Bolyhos. AÚ! - csapta újra fejbe, majd eszébe jutott, hogy pontosan hol a kölyök és újra megpróbálta ledobni, két lábra ágaskodott, de a kis vakarcs még mindig rajta ült. - És a Szilaj?

Mi vagyok én? Holmi mese figura? 

- Jó csak vicc... ÁÁÁÁ. - kezdte el lerázni Dant a hátáról egyre hevesebben. 

Bárhogy erőlködött a Tűzsárkány a fiú mint a kullancs úgy tapadt rá. Felnézett az ablakra, majd a gyerekre és felrepült. Amint kiért a csillagos éjszakába a fiúra pillantott, aki csak döbbenten pislogott. 

Most megbánja, hogy a hátára mászott. Kilőtt az éjszakába. Egyre gyorsított és gyorsított, majd amikor elég magasra ért zuhanni kezdet. A fiú ordított. Mosoly húzódott a szájára és gyorsítani kezdet. Az éjszakában csupán egy elmosódott folt volt. A nyílt óceán felé vette az irányt. A srác a nyakába kapaszkodott. 

Dan alig látott valamit a nagy sebességtől. A víz illatot viszont érezte, ahogy a sárkány füst szagát is. A sárkány csinált egy dugó húzott, majd újra felfelé vette az irányt. Mikor megszokta a sebességét és a menetszelet alaposabban körbe nézett. Látta a bázist. A sárkány nem vitte messzire. Az egyik kezével óvatosan elengedte a nyakát és a felhőbe nyúlt. A lény valószínűleg megérezte mivel azonnal zuhanni kezdett a föld felé. Dan a nyakához simult és nem bírta megállni, hogy ne  nevessen. A sárkány alatta boldogan felmordult. A szabadság érzéstől teljesen újjászületettek. A part felé vették az irányt, amint landolt a Tűzsárkány, hirtelen ágaskodott fel és Dan leesett róla. 

- HÉ! - méltatlankodott a fiú. 

Te szálltál fel rám kis vakarcs. 

- Igen. Mert... 

Mert? Csillogott kíváncsian a szeme. 

- Mert az ösztöneim ezt súgták. De a fenébe már... Ez.... ÓRIÁSI volt! Ilyen repülni?

A sárkány aprót biccentett. Dan szeme adrenalintól csillogott. 

- Lángba lobbantod a tested, akár azt is mondhatnám, hogy hamu színű vagy. - a sárkány erre csak lepillantott magára, fogalma sem volt arról, milyen színe van. - Tisztára olyan vagy mint valami főnix, csak nem madár, hanem sárkány. Ez tetszik? Főnix. Fenséges nem de?

A sárkány felszegte az állát és kihúzta magát. 

- Látom dagad a mellkasod a büszkeségtől... Főnix. Nos... - állt fel és porolta le magát Dan. - Mész... vagy maradsz? 

A Tűzsárkány elgondolkodott. Miért lenne érdemes visszamennie? Hogy előbb vagy utóbb a tanács elé vigyék és kényszerítsék, mint oly sok sárkányt, hogy a törvényeknek megfelelően szaporodás céljából tojást rakassanak vele? Nem. Nem fog egy csapat idióta miatt tyúkká válni, hogy tenyéssz gépnek használják. Ő egy harcos. Egy alfa volt. De a kis vakarcsot nem árt szemmel tartani, pláne, ha Naromi jelentést tesz a tanácsban róla. 

Szállj fel. 

Dan elmosolyodott és megkapaszkodott a lény nyakában. 

- Baj, ha csinálok neked valami nyereg félét. A pikkelyeid szétszedik a hátsómat. 

Még egy fejezet és kezdődik a második rész. Lenne egy olyan kérdésem, hogy legyen-e egy ilyen... nevezzük összefoglalásnak rész / fejezet, ahol összesítem, hogy ki kinek a kicsodája, ki mit ural és az első résznek a rövid cselekménye? Vagy nincs rá szükség és emlékeztek mi történt még... amikor elkezdtem ezt a sztorit... talán áprilisban? A fejezetet illetően és az összefoglalást illetően várom commentben a véleményeteket.