Yui unottan támasztotta a próba fülke ajtaját, miközben odabent Zoya átöltözött. 

- Pontosan miért is nem szeretsz vásárolni? - kérdezte Zoya. 

- Mert nem lelem örömömet abban, hogy egyik ruhából a másikba kell átvedleni miközben téged és engem az foglalkoztat, hogy áll a ruha, ám a hímnemű egyedeket leginkább az mi van a ruha alatt és ami ott van az mekkora. 

- Úgy beszélsz mint Aaron. - mosolygott a fülke másik oldalán Zoya. 

- Elég rég óta ismerem ahhoz, hogy kiismerjem a nem létező logikáját. - vágta rá sértetten. 

- Vágom mi bajod. Már nem te vagy a méhkirálynő. 

Yuinak a keze ökölbe szorult. Ennyire az arcára lenne írva minden? Vagy csak ennyire eltanulta az anyja lekezelő viselkedését? Egyik opció sincs kizárva.

- Mi van Fenség? Nem jön ki hang a torkán? - vigyorgott Zoya a másik oldalon.

- Biztosítalak róla, hogy semmiféle boszorkány erővel nem tudod elvenni a hangomat.

- Ha fogadnánk csúfosan veszítenél.

- Te mindig ilyen vagy?! - kezdte Yui elveszíteni az önuralmát.

- Mármint... bájos, okos, elbűvölő és felettébb jó megfigyelő. - érződött az önelégültség a lány hangjából, amivel egyre inkább Halliet juttatta Yui eszébe.

- Én inkább azt mondanám, hogy a lány, aki olyanokba ártja bele magát, ami nem az ő dolga, aki felelőtlenül ágyba ugrik Aaronnel, a kisujja köré csavarja a hímeket és mellé mániákusan megköveteli a figyelmet magának.

Zoya belebújt a cipőjébe, majd komótosan végig mérte magát a fekete ruhában. Valahol mélyen bántották Yui szavai. Ő így maradt életben a gimnáziumba. Egyetlen barátnője volt, amúgy pedig fiúkkal vette magát körbe, szerette a figyelmüket, szerette, hogy vele foglalkoznak, hogy lesik minden kívánságát. Az ágyból ágyba ugrálás viszont nem jellemző rá. Eddig Aaront leszámítva két fiúval feküdt le. Abból az egyikkel illuminált állapotban, tehát olyan mintha nem is lett volna teljesen valós. Persze megtörtént de fogalma sem volt róla mit csinál.

Kinyitotta a próbafülke ajtaját, majd farkas szemet nézett a lány zöld szemeivel.

- Hogy tetszik?

- A másik jobb. - felelte őszintén Yui, majd intett Zoyának, hogy forduljon meg.

- Yui. Miért szeretsz a fiúkkal lenni?

- Ez, hogy...

- Majd rájössz. - felelte Zoya. - Csak mond el. 

- Mert megvédenek. Mellettük nem kell félnem semmitől, bármit elmondhatok nekik. Nem szólnak be. Nem használnak ki. Csak... mellettem vannak. És... nos... ők mindig velem foglalkoztak. Aaron simán faképnél hagyott egy csajt, ha Hayden felhívta, hogy baj van... 

Halványan elmosolyodott a boszorka. 

- Szerinted én nem ezt szeretem bennük. Nem ezért csinálom azt amit. 

- De úgy viselkedsz, mint aki mindenkinek meg akar felelni. - mondta halkan, szemrehányóan Yui. 

- Ne mond, hogy neked nem volt soha ilyen elképzelésed. Mit vár tőled a családod? Mit várnak el tőled mióta megszülettél? - Zoya inkább nem folytatta Yui arcát látva. Nem dühös volt, hanem szomorú. - Tőled... sosem... 

- De... csak... Az anyám... ő azt hiszem azt akarta volna, amit én... az apám pedig... nos... ő sosem mondta, hogy várna tőlem valamit. Ahogy a családom egyik tagja sem. 

- Mi történt... Édesanyáddal? - kérdezte óvatosan, de elég volt Yuira pillantania, hogy megbánja. 

- Megölték. - mondta a lány, majd maga előtt összefonta a karját. - Januárban lesz nyolc éve. - indult el az üzlet felé. 

- 2048. szeptember 9.-én halt meg az apám. - szólt Yui után, Edmund lánya megtorpant és visszapillantott Zoyára. - Nyolc éves voltam... Éppen aludni készültem, amikor a rendőrség kopogott a házunk ajtaján. Anyukámmal akartak beszélni. Közölték vele, hogy a férje haza felé jövet autóbalesetet szenvedett. Anyám nem sírt. Csak ült, mint egy szobor. Miután elmentek. Elővette a jós kártyáit. Akkor azt hittem, hogy mindez csak egy humbug. Egy hülyeség. Csalás. De... a kártyákra emlékszem. A halál jött ki. Egy jósgömbbel és... az ellenség kártyája. Szar variáció, baljós jelnek számít a jósok körében. Szabad fordításban nagyjából annyit tesz, hogy ellenséges varászlat bajt hoz. A jelenre nézve meg... nem természetes úton történő halál. 

- Ki tette? - sétált vissza Zoyához Yui. 

- Fogalmam sincs. Balesetnek álcázták. 

Yui keze ökölbe szorult. Susan és Joe halála is balesetnek volt álcázva. Lassan kifújta a levegőt. Nem lehet mindenért Irana a felelős. 

- Mondtad... hogy édesanyád látomása miatt jöttél ide. Mi volt pontosan az a látomás? 

- "Vigyázz, Zoya vigyázz. Yui Jackson. Mesterlövész. Aaron Phinsky. Törött szív. Hayden Miller. Hosszú út. Kulcs. Toll. Cabra. Vigyázz. Zoya vigyázz. " 

Yui ökölbe szorított keze megremegett. A Cabrák. Megint ez a név. Kellemetlen érzés lett úrrá rajta. 

- Semmi hozzá fűzni való Fenség? - vonta fel a szemöldökét Zoya. A szemében kihívás csillant. 

Yui arca félmosolyra húzódott. Lehet, hogy Haydennek igaza van. 

- Tudsz kártyákból jósolni? - vonta fel az egyik szemöldökét. 

- Az alapokat olvasgattam a Könyvtárosnál. - felelte gyanakvóan Zoya. 

- Szóval... elsajátítottad.

- Mondjuk.... Miért? 

- Öltözz át. Aztán elmegyünk valahová. 

~~~

Zoya idegesen követte Yuit. Párizs külvárosában voltak. Miután megvette a ruhát visszamentek a szállodába ledobták a holmit és Yui nem hagyta pihenni, azonnal tovább rángatta őt. Nem is akárhová, hanem Párizs egyik legijesztőbb, legszívszaggatóbb helyére, amitől nem csak a hideg rázza ki, hanem legszívesebben sikítva elmenekülne innen. 

A nyomornegyed és a gettó határa. 

Yui természetesen mozgott a helyen, míg Zoya minél közelebb férkőzött a lányhoz, nehogy elkapja valaki és hát... nos... az itteniekből a lopástól kezdve a nemi erőszakon át mindent kinéz. 

- Miért jöttünk ide? - suttogta. 

- Ez nem csak a gettó és a nyomornegyed. Itt vannak a jósok is. 

- Azt hittem nem jártál Párizsban. - vágta rá kételkedve. 

- Nem is jártam. De például Annie, akit te is nagyon kedvelsz, Angliában, Londonban nőtt fel és 12 évesen költözött Amerikába anyukámhoz... meg helyet is cseréltek... úgyhogy igazából... mindegy! Hosszú sztori. A lényeg, hogy Silena folyékonyan beszél franciául és nem volt olyan nyár, amikor egy hónapot nem töltöttek volna itt Párizsban. Hogy téged idézzelek "a divat központjában". A nagymamám, Annabeth is ellátogatott jó párszor Párizsba. Gyakran meséltek nekem a látványosságokról meg mindenről, köztük a nyomornegyedről. Annabeth azt mondta valakik nem azért élnek itt mert nem tudnának elmenni és megélni. Más köti őket ide. Már értem, hogy mi. - mérte végig Zoyát. 

- Öhm... Hogy érted? - értetlenkedett. 

- Olyanok mint te Zoya. 

- Mindjárt megsértődök. - motyogta a végét, majd követte Yuit. 

A lány nagyjából 100 méteren belül állt meg. Egy furcsa külsejű bolt előtt, ami Zoyát kísértetiesen emlékeztette arra a boltra ahol az Anyja szokta venni a humbugos cuccait. 

Yui benyitott a boltba. A nőnek lebarnult bőre volt. A fején egy kendőt viselt. Inkább emlékeztette egy javasasszonyra, mint bolti eladóra. 

- Jó napot. - sétált hozzá Yui. 

- Bocsánat. Nem beszélek túl jól angolul. - mondta hibás kiejtéssel-

- Semmi probléma. - váltott át gyorsan franciára Yui. 

- Oh. Mit szeretnének? 

- Tartanak cigány kártyát? - kérdezte kedvesen. 

- Természetesen. - mosolyodott el a nő. - A kisasszony... - mutatott Zoya mögé, de hirtelen megakadt benne a levegő. - Sophia... 

- Öhm... Félek összekever valakivel. - motyogta Zoya. - A nevem Zoya. 

- Igen... Valószínű. - vörösödött el zavartan a nő. 

Zoya viszont gondolkodva összeráncolta a szemöldökét. Szöget ütött a fülében, hogy elmondja-e a nőnek, hogy az édesanyját Sophianak, hívják de végül inkább csendben maradt. Yui felkapta a cigány kártyát, kifizette és már el is indultak kifelé az üzletből. Zoya vissza pillantott a nőre, aki folyamatosan őt bámulta. Megtorpant az ajtóban és anélkül, hogy visszanézett volna megszólalt.

- Az anyámat hívják Sophianak... Sophia Baldwin a lánykori neve. - monda, majd kiment a boltból.

~~~

A nő lassan az ajtóhoz lépett és a lány után bámult. Az aurája rettenetesen erőteljes volt. Nem tudta, hogy Sophia megházasodott. Nem volt több 16-nál amikor megismerkedett vele a cserediák programon keresztül itt Párizsban. 

Cigány kártyát vettek... Lehet, hogy... a képességei erőteljesebbek, mint Sopiának? 

A nő elfordította az ajtón lévő nyitva jelző táblát, majd lehúzta a redőt és elkezdett pakolni. Sietve rendezgette a kasszát és a különféle főzeteket a raktár helyiségben, ahová csak bennfentes látogatókat engedi be. 

Amikor elindult kifelé a hátsó ajtón, akkor jutott eszébe, hogy megfeledkezett a védőbűbájokról. Elindult az üzletrészbe, majd felkapcsolta a lámpát, mire ijedten hátra lépett. 

- Ennyire ijesztő nem vagyok. - mosolygott rá egy barna hajú nő.

- Te mit keresel itt? - kérdezte ijedten a boltos, miközben a pulthoz lépett. 

- Nem látogathatom meg régi barátnőmet? 

- Mi sosem voltunk barátnők Irana. 

Az orosz nő szélesen elvigyorodott. 

- Való igaz. 

- Válaszolj. Mit keresel itt? 

- Te jól ismered Európa boszorkáit és varázslóit. Hol van Sophia Baldwin? 

A pult alá siklott a keze. A széf mellett egy kés hevert, azt markolta fel, de nem volt olyan ostoba, hogy megtámadja a nőt. 

- 16 évesen láttam utoljára. 

- De levélben tartottátok a kapcsolatot. - nyúlt a bőrdzsekije belső zsebébe Irana, majd a boltos elé hajította a borítékok egy részét. - Manon. Nem akarlak bántani. De megteszem, ha szükséges. 

A boltos az ajkába harapott a levelek láttán, azt hitték, hogy a vámon akadtak el, vagy a mágia célt tévesztett, nem gondolták, hogy Irana Cabra kezébe jutottak. 

- Ezek magán jellegű levelek Irana... Semmi jogod nem volt hozzá, hogy elolvasd őket, ami pedig Sophiát érinti. Neked is tudnod kellene, hogy nagyjából, mióta a lánya egy éve felvette az emelt angolt nem jutott egymásra időnk. 

- Sajnálatos.... - húzta el a száját Irana. - De a bizalmába engedett nem igaz Manon?

- Mire vagy kíváncsi Cabra? 

- A pálcára. Hol van? Hová rejtette el? - villant fel a szeme. 

- Pálca? - pislogott sűrűn Manon. 

- Ne add az ártatlant! Jól tudom, hogy neked elárulta. Te voltál annak a banyának a legjobb barátnője, az első olyan barátnője, akivel megoszthatta micsoda, mert ugyanabban a cipőben jártatok! A pálca hol léte érdekel. 

- Mire kell neked? Nem tudnád hasznát venni. Semmilyen boszorkány nem tudja hasznát venni, mert a Lévonalak gyengék, nem, hogy egy magadfajta halandó.

- Más haszna is van annak a tárgynak. - felelte szikrázó szemekkel Irana. - Hol van, Manon? 

- Keresd meg Sophiát és kérdezd meg őt. - vágta rá a nő. 

- Már évekkel ezelőtt megkerestem. Megmondtam neki, hogy megfogja keserülni, ha nem adja át a pálcát. A férje bánta. - mondta halvány mosollyal az arcán. 

- Mondom, hogy nem tudom merre van a pálca!

Irana szeme megakadt a falon, majd lassan elmosolyodott. 

- Valóban? Pedig úgy látom a kincses térkép egyik darabja, ahogy Markusnál is volt egy, úgy nálad is van. 

Manon a falon lévő képre pillantott, míg magában káromkodott. Egy titkos ügynöknél nem jön be az, hogy ha valamit elakarsz rejteni hagyd szem előtt.  Irana felállt a székből és megindult a kép felé. 

- Támadj. - suttogta Manon, mire a kés kirepült a kezéből és egyenesen Irana szíve felé repült, energia mező csapott fel a nő körül, és a fegyver megállt a mellkasa előtt. 

- Érdekelne mit tettél volna miután megölsz. - fogta meg a kést Irana, majd Manonhoz lépett. - Üdvözöld Markust a nevemben és köszönöm. Az együtt működést. - döfte bele a nő gyomrába a kést, majd mit sem törődve a boszorkával levette a képet, elcsúsztatta az üveglapot, majd zsebre vágta a papír lapot és távozott. 

Manon kihúzta a fegyvert a gyomrából, majd rátette a tenyerét. Hófehéren kezdett ragyogni a seb, majd fokozatosan meggyógyult. 

- Elvakult. Túl nagyot fog zuhanni. - sétált a kandallóhoz, majd a hamura nézett és fölé emelte a kezét. - Sophia Baldwin. - suttogta, majd lassan a hamu kupac összeállt és egy sötét barna hajú nő arcát öltötte fel. 

- Nos? - mozdult meg a hamu arc szája. - Bevette? 

- Mint ahogy a hal kap horogra. - felelte Manon. 

- Remek. - könnyebbült meg Sophia. - Biztonságos helyre kell helyeznem Prospero pálcáját... tudom is, hogy hová... 

- Sophia... 

- Igen?

- Nem csak Irana Cabra tette üdvözletét ma nálam. A lányod. Itt volt. 

- De... Azt hittem... Megmondtam neki, hogy... mit keres itt?! 

- Nem tudom... nem kérdeztem, rettenetesen hasonlít rád. Azt hittem egy pillanatig, hogy te vagy az!

~~~

Zoya a cigánykártya lapokat keverte miközben hallgatta, ahogy Yui és Aaron vitázik. 

- Ti komolyan képesek voltatok elmenni a nyomornegyed határába cigánykártyát venni?! 

- Hol máshol vettünk volna? - kérdezte értetlenkedve Yui. 

- Hayden neveld meg az asszonyt! 

Yui csak várakozóan pillantott az emlegetett fiúra, aki meg legszívesebben lefejezte volna Aaront. 

- Minek neveljem? Inkább ő nevel engem... - motyogta a végét, majd gyorsan levágódott Zoya mellé. 

- De ti... Yui, hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Pont te!

- Nagyon aranyos Aaron, amikor aggódsz, de tudok vigyázni magamra. Na ki kezdi a jóslást? 

Zoya felvont szemöldökkel Yuira nézett, nem hitte, hogy komolyan gondolja, de... ő jósol nekik, ha ezt akarják. 

- Ez csak egy humbug. - vágta rá Aaron. - Úgyhogy én kezdtem! - ült le Zoyával szemben. - Hali boszi. - vigyorgott a lányra. 

- Erósz poronty. - mosolyodott el Zoya. - Bal kézzel emelj. - tartotta felé a paklit. 

Aaron emelt egyet majd visszaadta a paklit Zoyának, aki elkezdte egy sorban letenni őket, mikor lerakott nyolc darabot egy új sort kezdett fölötte, majd nyolc után ismét. Utána Aaron számára összevisszaságban elkezdte némelyik lapra rátenni a másikat, természetesen fejjel lefelé. Yui a tekintetével követte a lapokat és megállapította, hogy hetesével rakja a kártyákat, kihagyva azokat amelyiken már van. 

Mikor elfogyott Zoya kezéből a kártyalap felvette azokat amik le voltak takarva. Végig szemlélte a 16 lapot ami a kezében volt. 

A cigánykártyától mindig tartott valamennyire Zoya. Ez volt az a "humbug" ami leginkább bejött az anyjának. Jó pár üzlet fele hetente járt hozzá, hogy megjósoltassa a jövőjét. Kicsiként sok mindent ellesett olyankor. De... nos... mindig megrémült a lapok hatalmától. Volt, hogy az anyja totális káoszt látod, viszont ha ezt megmondta volna az ügyfélnek, akkor az teljesen elvesztette volna a reményt. 

Összevont szemöldökkel bámulta a lapokat. Rég látott az Anyja kezében ennyire színes lapokat egy személynél, ennyire ellentétes kártyákkal. A legfurcsább számára a vége volt. A Gyermek, a Halál és a Féltékenység lap egymás mellett... rossz ómen... 

- Van egy bizonyos elképzelésed, egy bizonyos vágyad, amiben nem hiszel, nem tudod elhinni, hogy valóra válhat. - pillantott Aaronre, akinek a szája sarka halványan megrándult. Zoya magában elkönyvelte, hogy beletrafált. - Van egy nő... akire úgymond pályázol, reménykedsz benne, hogy kitudod... nem! - tekintett végig a lapokon. - Bosszús vagy rá, dühít, hogy nem kaphatod meg. Megbízol benne, és ő is benned, de... mindkettőtökben van egyfajta bizonytalanság... és emiatt, a gondolkodásod, ahogy látod a világot beszűkül, féltékennyé tesz, viszont... kapni fogsz valamit a sorstól, amiből pozitívan fogsz kijönni. 

Míg összeszedte a kártyákat Aaron arcát bámulta. Gondolkodva ráncolta a homlokát. Yui pedig alig bírta visszatartani a nevetését. Hayden inkább meg se szólalt. 

- Egy nő? - kérdezte vigyorogva Yui. - Milyen lány utasított vissza? 

- Párizsban sajnos meglehetősen sok. A modellek átka, hogy híre megy a kalandozásaiknak.

Zoya csak rejtélyesen elmosolyodott. Ő nem kifejezetten erre célzott, de... így se rossz. 

Kivette a pakliból a szívkártyából a férfit, majd az asztal közepére helyezte. Újra megkeverte a paklit. 

- Ez miért van itt? - kérdezte Aaron. 

- Ez vagy te. Bal kézzel emelj. - nyújtotta a fiú felé a lapokat, majd miután megtörtént az emelés szétnyitotta a kártyákat. - Húzzál lapokat és közben tedd oda ahová mutatok. 

- Rendben. 

- Eltaposod. - mutatott a figura lap alá. Aaron tett oda egy lapot. - Fed. - bökött a lapra. -Fejedben. - vitte az ujját a lap fölé. - Mögötted. - vezette keletre a kézfejét. - Előtted. - Ezt még megismételte kétszer, majd felemelte a főlap alatt lévő kártyákat. - Elhárítod... na lássuk. 

- Mármint, hogy értve elhárít? - vonta fel a szemöldökét a fiú. 

- Ami miatt nem kell aggódnod. - felelte Zoya. Alaposan megszemlélte a három kártyát. - Egy megrontód, egy hírrel megakar károsítani, de te rájössz erre a csalásra, így megúszod.

- Na ez jó hír. - mosolyodott el Aaron. 

- Takar. - vette fel a következő három lapot. - Irigykedsz egy férfira... 

Yui itt kezdett el röhögni, míg Aaron csak gondolkodva az asztalt bámulta. Zoya oldalra döntött fejjel figyelte a fiú szemét. Megint beletrafált, látta a tekintetében. 

- Fejedben. - emelte fel a következő pár lapot. - Vágysz a sikerre... a gazdagságra. - Aaron csak elhúzta a száját. Nem lehet mindig szerencséje... - Mögötted: Valakid... egy számodra fontos személy... ajándékot kapott. Egy családtagod, ám a végeredmény... nem éppen pozitív lett. 

Aaron szemében szomorúság csillant. Yui pedig hirtelen elhallgatott. Nem látta még Aaront ilyennek és ez zavarta. 

- Előtted. - mosolyodott el Zoya, majd felvette a lapokat. Szerelmes nő, Házasság, Özvegy férfi. - Nocsak... Érdekes... roppant érdekes. - motyogta magának. 

- Mi érdekes? - kérdezte Aaron. 

- A lapjaid. Sok fajta jelentésük van a kártyáknak. Ezt például negatív is lehetne, ha nem lenne ennyi pozitív kártya mellette. 

- Na mesélj. Hadd röhögjek. - vigyorodott el Yui, mire Zoya csak még szélesebben mosolygott. 

- Segíteni fog neked valaki a jövőben, akinek érdemes lenne megfogadni a tanácsát, mivel... nos... a kimenetele számodra egyértelműen egy tartós kapcsolat lesz egy lánnyal, még az is lehet, hogy a nagy ő-vel. 

Aaron, Yui és Hayden másodpercre pontosan egyszerre kezdett el röhögni.  

- Oké, most már tuti, hogy ez egy nagy humbug. - röhögött sírva Aaron. - Én meg a tartós kapcsolat, ez életem vicce! 

- Nem csak neked. - csúszott le a földre sírva a nevetéstől Yui. - Esküszöm, ha ennek egyszerre lesz egy hosszú kapcsolata vagy egyáltalán felesége, megcsókolok egy békát. 

- A kártya mondja nem én. - felelte Zoya, majd a biztonság kedvéért megmutatta a lapokat, majd összekeverte és letett az asztalra. - Emelj kétszer. - Aaron megtette, így lett három kupac. Utána Zoya megfordította az egész paklit és kis híján megint elnevette magát. - Hát... nagyon szerencsés kezed lehet Aaron, ugyanis... Megint nem tudok mást mondani. - szedte össze a kártyákat és közben Yuit bámulta, aki a földön fetrengett a röhögéstől. 

- Hahaha... nagyon vicces. - gúnyolódott a fiú. - Én horogra akadok. Nevetnem kell! 

- Miért félsz ennyire? Nem lenne jó dolog? - vonta fel a szemöldökét Zoya, miközben ismételten összekeverte a lapokat. 

Aaron előrenyúlt és ismételten emelt egyet. 

- Eltudsz engem képzelni egy komoly kapcsolatban? 

- A kártyák nem hazudnak. - mondta Zoya. - Úgyhogy igen. Húzzál öt kártyát, de ne nézd meg. - Arron úgy tett, ahogy kérte. - Te aztán felettébb féltékeny vagy erre a fickóra. - mikor meglátta, hogy Aaron szája megrándul alig bírta megállni, hogy el ne mosolyodjon. - A furcsa az, hogy... örülsz is neki. Örülsz, hogy... az övé a lány. - Aaron arcán halvány mosoly jelent meg. Zoyában pedig egy furcsa érzés alakult ki. 

Yui időközben Hayden ölébe ült és ott kezdték el tárgyalni, hogy mikor lesz az a nagy esemény, hogy Aaron horogra akad. 

- 50 évesen, már ha megéli. - vágta rá Hayden. 

- Ne mááár! De köcsög vagy! Ő szexi vén tata lesz, úgyhogy mikor már nem lesz olyan szexi, akkor fog megállapodni, tehát 65 évesen. 

- És én vagyok a köcsög! Hát ezt nem hiszem el. Várj ha én vagyok a köcsög te mi vagy? 

- Merőkanál. - mosolyodott el a lány. 

- Baszd meg... - temette az arcát a kezébe Hayden. 

Zoya tekintete visszasiklott Aaronre. 

- Eszedbe ne jusson... - tátogta a fiú. 

- Ugyan mi? - vágta rá mosolyogva Zoya, majd ismét megkeverte a lapokat. - Mit szeretnél tudni? 

- Na jó. Ha már ennyire rákattantak ezek a házasságomra, ami NEM fog bekövetkezni, akkor a nagy ő. - Zoya kivette a szívkártyákból a nőt, majd a fiúra nézett. 

- Még kettő.

- Óh... akkor... jövő. És... hírnév. 

- Rendben. - nevezett ki két kártyát annak. - Tegyél mindegyikre három lapot, miközben erősen arra gondolsz, amire kíváncsi vagy. Remek. Melyikkel kezdjünk? - Aaron a hírnévre bökött. - Pozitív változások lesznek, ami tartósan meg fog maradni. 

- Na remek! - lelkesedett Aaron. 

- Jövő... A férfit... a családtagodnak vallod, ugye? - bámulta a kártyákat. 

- Te vagy a jós... De... igen. Miért... 

Zoya aggódva nézett a fiúra. - Történni fog valami, valami nagyon rossz. - utána a nagy ő lapjait vette fel. - Hm... a lánnyal is történni fog valami nagyon nagy szörnyűség...

- Naa jóóó! - dőlt Hayden mellkasának Yui. - Én jövök. 

Zoya szélesen elmosolyodott. 

- Ahogy óhajtja Felség. 

Rész hétvégén kipipálva. Holnap a kérdezz felelek-es részt teszem ki. Akinek még valamit megakar tudni (nem a következő részekre vonatkozóan) valamit az eddigi részekkel kapcsolatban, valahol valami fúrta az oldalát stb. A mai napon még kérdezhet. Kellemes hétvégét mindenkinek. Véleményeteket és ha van kérdéseiteket várom commentben.