Az Alfa a hegy belsejében ült a szikla kiemelkedésén. A ködsárkány tőle nem messze bújt meg az Őrsárkányok mellett. 

- Mért hagytad a betolakodókat életben? - kérdezte érdeklődve a nőstény sárkány. 

- Így láttam jónak. 

- A régi alfa sosem engedte volna... 

- Az a régi alfa volt. - szakította félbe a társát. - Amúgy is... a fiú szaga... Érezted nem? Nem hiába veled dobattam ki Naromi. 

- Igen. Éreztem. Pont olyan, mint nekünk. De ez, hogy lehetséges? Egy embernek, hogy lehet sárkány szaga?

Az Alfa vágott egy fintort. 

- A Nyugati fészekhez... a híresztelések szerint tartozott egy ember is. Egy félisten, mint ezek, aki sárkánnyá tudod változni. Lehet, hogy annak a Tűzsárkánynak született utódja és ha ők voltak az utódok, közülük a fiú örökölhette a képességét. 

- Ha már a Tűzsárkányoknál tartunk, Alfa... - hajtott fejet Naromi. 

- Mit akarsz? - csattant fel. 

- A törvényeink szerint, hiába vagy alfa... A Tűzsárkányok elsődleges feladata a szaporodás, így a tiéd is....

Naromi hamarabb érezte meg a nyaka körül az Alfa fogait, mint, hogy befejezte volna a mondatot. 

- Alfa... 

- Ha még egyszer előmerészelsz állni a szaporodással megmetszetem a szárnyad. - szorította összébb a nyakánál a száját. 

Naromi riadtan rántotta összébb a szárnyait. Egy sárkánynak a szárnya és a farka a legfontosabb testrésze. Mindkettő kell az egyensúlyozáshoz és a repüléshez. 

Az Alfa elengedte őt, majd visszaugrott a sziklára. 

- Mi lesz... ha visszajönnek? A férfi Poszeidón és Athéné unokája volt. Kétlem, hogy lemondana, egy ilyen lehetőségről, ha megtalálta a Keleti fészket. - hunyászkodott meg még jobban Naromi.

Négy éve vált vezérré. A Tűzsárkány, zabolátlan, kiszámíthatatlan, veszélyes mindenkire nézve. Minden sárkány a temetésére készült, amikor kihívta az előző alfát, a Földsárkányt, de győzött. A törvénynek megfelelően meg kellett volna ölnie az Alfát, de megkímélte az életét, csak megvakította és a föld alá száműzte. A halállal jobban járt volna Digory. 

- Ameddig csak ők négyen jönnek, ahányszor átlépik a határt dobjátok ki őket. Ne öljétek meg őket. Csak ha erősítést hoznak... vagy valakire rátámadnak akkor. Értve vagyok miniszter? 

Naromi fejet hajtott az Alfa előtt. 

- Teljes mértékben. 

~~~

Edmund visszament a gyerekekkel a motelba. Az Alfán tettén gondolkodott, hogy mért nem ölte meg őket. Ráadásul Dant, sokkal később dobták ki, mint őt, Yuit és Amyt. A fia azt mondta sokáig szagolta őt az Alfa. Hiába nyomta el a képességeit, még így is kiszagolták, hogy hordozza Hallie sárkány génjeit. 

Maga elé húzta Hallie jegyzeteit a fészekekről, aminek Hallie is a tagja volt. A jegyzetek inkább napló bejegyzések voltak. 

"A négy fészek ülése: 

Az Északi fészek alfája, Garom a Jégsárkány. Helyettese, Zaffíra az Északifénysárkány. Minisztere, Marobi, Alakváltósárkány. 

A Déli fészek alfája, Amedias, Fénysárkány. Helyettes, Donté, Sötétségsárkánya. Miniszter, Selena, Vízsárkány. 

Nyugati fészek alfája, Carolin, Szélsárkány. Helyettese, Staross, Természetsárkány, Miniszter, Lyliana, Viharsárkány. 

És a Keleti fészek, alfája, Digory, Földsárkány. Helyettese, Hoen, Hangsárkány, Minisztere, Naromi, Ködsárkány. 

Tárgyalás témája: A Tűzsárkányok hiánya. 

Rendelet: Déli fészekből Castor Tűzsárkány és a Nyugati fészekből Hallie Beckendorf Félvér / Tűzsárkány szaporodása. 

2041."

Edmund többször átolvasta a feljegyzést. Így már érthető Hallie mért nem változott át hosszú ideig. Senkinek sincs kedve sárkányok közelében lenni, ha szaporodásra akarják kényszeríteni. De nem ezen akadt fenn. Hanem a ködsárkány nevén 15 éve írta le Hallie ezt a feljegyzést,(ha csak nem egy másik Ködsárkányról van szó) akkor a Keleti fészket találta meg. De akkor leváltották volna az Alfát? 

Vissza kell mennie. Meg kell figyelnie a sárkányokat. 

- Yui! Amy! Dan! - kiáltotta. - Visszamegyek a hegyre, ha nem jövök vissza 6-ig menjetek vissza a bázisra! Ne gyertek utánam, bármi történjen! Dan ez főleg rád értettem! Ne merészeld átlépni a küszöböt! 

- Jó jó! - forgatta a szemeit a kisfiú, majd folytatta a rajzolást. 

Yui az Apja után bámult. Mindig belelkesedik, ha talál valamit, ha pedig nem ért valamit addig nem nyugszik, amíg meg nem fejti. Yui leült az öccse mellé és a rajzát nézte. A sárkány feje nézett vissza rá a papírról. De hisz csak 2 percig láthatta... Ez alatt ennyire megjegyezte, hogy nézz ki?! 

- Miket rajzoltál? - kérdezte az öccsét. 

- Csak pár dolgot. Azt a füzetet hoztam el amelyikben több üres lap volt. - húzta el a száját Dan. 

Dan felé nyújtotta a füzetet, majd átmászott az ölébe. Yiu magához ölelte az öccsét, miközben végig nézte a rajzokat. A legtöbbjén fegyverek voltak, markolat díszek, tőr, kard és kés pengék. Dan, lerajzolta Lint, Aelint, Samet, és Amyt is. Az utolsó előtti rajzon az... Anyuk volt. 

- Nem azt mondtad, hogy nem emlékszel Anyára? - kérdezte Yui. 

- Nem is emlékszem. - felelte a fiú - De Apa jegyzetei között ezt találtam. - nyúlt bele a zsebébe és egy kis fényképet nyújtott Yuinak. 

A lány a hátlapját bámulta. Ismerős volt neki a szöveg. 

Együtt örökké? Örökké. 

Majd megfordította képet, amin a szülei voltak fiatalon. 

- Milyen volt Anya? - kérdezte Dan. 

- Már százszor elmeséltem. - suttogta fojtott hangon Yui, és adta vissza Dannek a fotót. 

- Légyszíves! - vágott boci szemeket a fiú. 

- Na jó. - mosolyodott el halványan Yui. 

Amy hangosan felmordult a kanapén ülve.

- Nem értem mért kell mindig mesélned róla. Meghalt. Minek egy halottra szót vesztegetni?! 

Dan szeme felvillant. - Mert mondjuk az Anyánk? - kérdezte dacosan.

- Egy halott nem lehet Anya. - vágta rá Amy. 

- Hé... Olvass valamit. - dobot egy könyvet a húgának Yui. 

~~~ 

Edmund ötre ért vissza. 

- Na? Sikerült megtudnod valamit? - kérdezte Yui. 

- Ahányszor átléptem a határt kidobtak. - dobta marcosan a cuccát az ágyra. - Védik a határt folyamatosan, ha van is őrség váltás nem tudom mikor. Nem bízza az Alfa a véletlenre a dolgot. 

- Csak védi a területét. Lehet, hogy maradnod kéne. - vetette fel az ötletet Yui. - Ha megunják a kidobásod, még a végén vacsora leszel. 

- Valami nem stimmel az alfával... Az a rengeteg seb... - a fejében rengeteg szituáció zajlott le Hallie jegyzeteire alapozva. Hallie, gyakran mondta neki, hogy a sárkányok roppant bölcsek, még, ha csak egy ember morgásnak is érti amit mond. De sosem hitte, hogy többek holmi fenevadnál. 

- Milyen sárkány? - kérdezte Dan. 

- Fogalmam sincs. A Ködsárkány tartja őket a burok alatt. Valószínűleg, ő a miniszter, ami a harmadik legfontosabb pozíció a fészekben. 

Dant mindig is érdekelték a sárkányok. Fogalma sincs miért, de vonzották őt. Az ablakhoz lépett és felnézett a hegyre, majd visszapillantott a rajzára. Jó lenne újra látni azt a sárkányt. 

Késő este, mikor már az Apja és a testvérei elaludtak, megfogta a zseblámpát, a táskáját, kimászott az ablakon és elindult a hegy felé. A hegy aljánál megállt, és a zsebébe nyúlt. Egy kis tenyér nagysága fémlapot vett elő, ami körülbelül 5 centi vastag lehetett a tetején egy nyomó gombbal és billentyűzettel. Felpillantott a hegy tetejére. Nagyjából... 200 métert mondott Amy, ha jól emlékszik... Beütötte a számot és megnyomta a gombot. A drótkötél kilőtt a gépből és eltűnt a feje fölött. A szerkezetet a nadrágja övcsatjába illesztette és elkezdett felfelé mászni. A sötétséget egy idő után megszokta a szeme és hamar rájött melyik kövek nem biztonságosak, így csak háromszor csúszott meg mire felért a völgyhöz. 

Letekerte a drót kötelet a szikla oldaláról és elindult a köd réteg felé. A zseblámát kikapcsolta, ő pedig hason kezdett el kúszni. Nem hallott morgást. Figyelt minden kis neszre és megpróbált minél kisebb zajt csapni. 

Valamit megérzett a levegőben, mire ledermedt. A morgó hang erősödött. A fűt nézte, óvatosan kezdett el hemperegni az enyhén nedves felületen, hogy a sárkány nehogy szagot fogjon. Valamit megérzett a lábánál. Nem mert hátra nézni, megpróbált bele olvadni a fűbe, ugyan tudta, hogy semmi haszna. Ha szagot fogott, akkor nem tud elmenekülni. Hátra pillantott. Egy kékes derengésű lény magasodott fölé. Felpattant és elkezdett menekülni. A sárkány az ég felé fordult, az üvöltésébe beleremegtek a sziklák, majd több sárkány csatlakozott az üvöltéshez. Jelzett. 

Vakon futott, párszor megbicsaklott a lába, de tovább menekült. Furcsa érzés járta át. Éppen megállt az előtte elnyúló szakadék előtt. Morgó hang vette körbe mindenfelől. Talán mégse volt olyan jó ötlet idejönni. A köd elkezdett feloszlani. Keresik... 

Reccsenést hallott maga fölött, majd egy feketés vörös paca ugrott elé. Ledermedt és farkas szemet nézett az Alfával. A szemei ridegen csillogtak. Ugyanakkor érdeklődve mérte végig és szagolt bele a levegőbe. Hátulról a morgás erősödött. Hanyagul pillantott hátra, majd Dan egyet pislantott, a lény tőle pár méterre volt jobbra. A fiúra pillantott, majd felrepült a magasba és elordította magát. 

A morgás megszűnt. Teljesen beállt a csend. 

Az Alfa visszaereszkedett a földre és a fiú oldalán lógó zseblámpát nézte, ami eltört a kúszásban. Dan halkan szitkozódott az orra alatt. Feljutni még feljutott a szürkületben, de ekkora sötétségben nem fog lejutni. 

A sárkány halkan mordult rá. Most nem volt semmi halál érzete a hangtól. Összeszűkült íriszében nem csillogott ridegség. Csak kíváncsiság és várakozás, várt valamire, majd mintha megvonta volna a vállát és sétálva eltűnt a köd felhőben. 

Dan követte a sárkányt. Az Alfa egy hegy felé vezette, a köveken ugrált felfelé. Könnyedén repülhetett volna, de mutatta a fiúnak az utat. Nem volt buta, tudta, hogy éjjel nem jut le a hegyről. Nem értette, hogy lehetett ekkora bolond a gyerek. Éjszaka felmászni ide. Egy zseblámpával. Mit gondolhatott?! 

Dan mikor felért a barlanghoz ijedten bámult végig a falakon, ahol karom nyomok voltak. Csontokkal volt tele a barlang. Szerencsére, vagy balszerencséjére, csak pár helyen látott ember csontvázat. A barlang mélyén a sötétben volt valami nagy elterülve a földön. Megállt a világosabb helyen és nem mozdult. A sárkányt bámulta. Nem úgy nézett ki mint aki megakarná enni. 

A lény leült a földre és végig mérte a fiút. Nem bízik benne és ez nem is baj, már csak egy félisten hiányozna a Keleti fészek nyakára is... 

Az Alfa lehunyta a szemét, Dan szeme elkerekedett, amikor meglátta, ahogy felsercen a bőre, majd lángba borítja a testét ezzel megvilágítva a teljes barlangot. 

- Tűzsárkány... - suttogta Dan. 

A lény a szájából tüzet fújt a csontokra, mire azok meggyulladtak. A bőrén a tűz elaludt, ő pedig hátra bökött a fejével, egy jak bundából kibélelt sarokba. 

Dan értette a célzást, de mégsem. Itt maradhat és aludhat ott, de miért? Ennyire okos, vagy bolond lenne az Alfa, hogy nem küldi a halálba, pedig betette a lábát a területére?! 

Végül bebújt a bundába. 

Éjszaka alig jött álom a szemére. Végül is érthető miért. Alig 3 méterre fekszik tőle, egy hatalmas sárkány, egy ritka Tűzsárkány, aki ráadásul a fészek Alfája. Végül csak elnyomta az álom. Hajnalban keltette fel a lény. A sárkány felemelkedett a levegőbe és hátsó lábával a fiú hóna alá nyúlt. A határ előtt rakta le. 

Dan a lény kék szemeibe bámult. Megpróbálta megérinteni megint az Alfát, mint tegnap, de az csak rámordult és elugrott tőle. Felsóhajtott a fiú, majd előre sétált és elhagyta a sárkányok területét. 

Mikor bemászott az ablakon, csak Amyt pillantotta meg, aki még javában húzta a lóbőrt. Yui nem volt az ágyában. Letette a hátizsákját és a törött zseblámpát, majd az Apja szobája felé lopózott. Halkan nyitott be. Yuinak biztos rémálma volt megint, csak akkor szokott Edmunddal aludni. Dan elhúzta a száját. Átöltözött, majd elment zuhanyozni és leült a rajz füzetéhez, egy ideig csak bámulta az Anyjáról készült rajzát. Amy emlékszik rá. Ő szerencsés. Dan viszont bármit megadna, hogy emlékezzen az Anyjára, a hangjára, az illatára, vagy bármire, ne csak a szemére és a mosolyára. 

~~~

Már egy hete voltak itt. Edmund nem foglalkozott a többi sárkánnyal, az Alfa sebei izgatták. Ennyi mély sebet... Kitudja melyik hány éves. Két napja készítette elő az Alfa elfogására vonatkozó terveket. Izzytől rendelt a bázisra pár olyan erős mérget, ami elaltat egy sárkányt is. Dan furcsán viselkedett, főleg mikor megtudta mire készül. 

- Miért akarod elfogni az Alfát? - kérdezte. 

- A sebei miatt. - nézett fel a jegyzeteiből és vette ki a hűtőből a tegnapi vacsora maradékot. - Kíváncsi vagyok mitől van és, hogy gyógyíthatóak-e, régen Anyádat nem tudtam meggyógyítani sem sárkány, sem emberi alakjában. De eddig nem volt alkalmam kipróbálni más sárkányokon. 

- De nem csak ezért ugye? - a fia hangjából egyértelmű neheztelést érzett. 

- Sosem mesélt Anyád ennyire különleges sárkányról. Ráakarok jönni milyen képessége van, miért van tele sebekkel, és miért kímélte meg az életünket, mikor látszik rajta, hogy egy fenevad. 

Yui eddig csendben hallgatta, ahogy apa és fia beszélget. Igazából most hallotta őket először ennyire békésen társalogni. Hiszen Dan és Ed nem voltak jó kapcsolatban, Ed azóta kerülte Dant, hogy Hallie meghalt. Talán mert elfojtotta a képességét, vagy mert a fiú, mindig a rajz füzet előtt ül, mint régen Hall, ha pedig nem rajzol, valamilyen találmányt kovácsol össze. 

- Tűzsárkány. Most már hagyd békén. - csillogott Dan szeme. 

Edmund hitetlenkedve fordult meg. 

- Te...- azonnal összerakta a képet. - Mikor mentél fel?! 

- Öhm... 

- DAN! - támaszkodott az asztalra Ed. 

- Még... mikor idejöttünk... este... ott éjszakáztam. 

Edmund lassan fújta ki az orrán a levegőt, Dan az asztalt bámulta. 

- Idióta... Meg is halhattál volna! 

Yui azonnal felpattant és Dan mellé állt. Összenézett az Apjával, akinek a keze ökölbe szorult. 

- Ne védelmezd! - mondta Ed, Yuinak. 

- Akkor ne merd bántani. - felelte a lány, majd megfogta az öccse kezét és a szobájuk felé húzta. 

Edmund elhallgatott. Egyszer emelt kezet Danre, Yui azonnal ott termett és megvédte az öccsét. Mindentől megvédi az öccsét, pont mint... ő Lucyt. 

~~~

A csapdát három nap múlva állította fel. Éjszaka lopózott fel a sárkányokhoz. Előtte kifaggatta Dant, és fejben kialakított egy térképet, hogy hová érdemes elhelyeznie a csapdát. Dant fogja használni csalinak. A szaga miatt a sárkány nem tart tőle, és nem dobja ki azonnal. Neki csak arra az öt másodpercre van szüksége amíg Dan eltereli a figyelmét.

Kifizette a szállást, haza teleportált Amyvel és Yuival. Megkérte a lányokat, hogy készítsék elő a hangár szintjén azt a széles termet a sárkánynak, majd elindultak Dannel a hegy felé. 

Dan nem örült, hogy ő lesz a csali, mondjuk ki az az idióta balfácán, aki örülne, hogy ő a csali? Mindenesetre Dan nem maga miatt aggódott, a sárkány miatt. Oké, hogy akkora, mint egy kisebb szoba, hogy lángba tudja lobbantani a testét és, hogy alapból egy fenevad, de mégis féltette az Apjától. 

Az Apjának meg voltak a maga eszközei, hogy elérje amit akar, eddig nem találkozott olyan esettel, ahol az Apja terve nem állta meg a helyét. 

Ed elhelyezte a határon a csapdát, majd biccentett Dannek, hogy kezdheti. Dan belépett a ködbe. Halkan lopózott a barlang felé. Titokba imádkozott, hogy kiszúrják, de valami csoda folytán nem történt semmi. Simán eljutott a barlang bejáratához. De az Alfa nem volt ott. Tökéletes csend honolt mindenhol. Halk morgás ütötte meg a fülét a barlang hátsó részéből. Arra felé indult a kezeit maga előtt tartva. 

A hegy belseje tele volt járatokkal, amiket még a régi alfa Digory hozott létre. Dan az egyikben sétált, ami egy kis nyílásba vezetett. Az Alfával szemben két sárkány ült. Valamiről beszélgethettek, de egyikőjük sem vette észre Dant. A fiú azonnal felismerte a Ködsárkányt, viszont a bronz barna sárkányt még nem. Megfogott egy kis kő darabot, majd végig gurította a földön. 

A bronz barna sárkány felkapta a fejét és morogni kezdett. Ő a helyettese az alfának. 

Dan kiosont a barlangból, jól tudta, hogy követik, ahogy azt is, hogy a sárkányok pár perc múlva riadót fognak fújni. 

A köd határhoz sietett, megjegyezte az út vonalat, így a köd már nem tudta megzavarni. A feketés vörös folt megvillant mellette, a határnál landolt, ő pedig kilépett a ködből és tovább futott, majd elrugaszkodott a hegyről és zuhanni kezdet. Az Apja szemében félelem villant, ha nem jön be... pár másodperce lesz teleportálni. 

Az Alfa éppen fordult volna vissza, amikor meghallotta a kiabálást, ahogy egyre távolodik. A fiú zuhant. A határra pillantott, és megemelte a szárnyait.

Edmund csak az elmosott foltot látta. Dan kiabálása megszűnt. Pedig nem hitte, hogy a sárkány... Amint letette Dant a lény, megnyomta a gombot, mire egy háló gabalyodott a sárkány szárnyaira. Hosszú nyakával megpróbálta elérni és letépni, de Ed hamarabb fogta meg a sárkányt és Dant, és teleportált el. 

Az egyik hangárban landolt. Levette a sárkányról a kezét és ki teleportált a teremből. A húga döbbenten állt az üvegablak előtt és bámulta a sárkányt. 

Dan kihúzta az Apja tenyeréből a kezét, csak futólag pillantott a sárkányra, majd elfutott. 

A lény meggyújtotta a hálót, majd körbe kémlelt. A szeme villogott. Az ajtóra tapadt a szeme és neki veselkedett. Te semmi esélye sem volt. 

- Tudod... - kezdte Lucy. - Mások egy kirándulásról szuvenír gyanánt, pólót, képeslapot, mágnest, kulcstartót, esetleg bögrét hoznak, nem egy sárkányt! 

Nos kicsit lapos lett szerintem... Így neveld a sárkányodat rajongók ne jöjjenek, hogy kopi a következő részeknél. Nincs levágva a fél farka, nem kajával lesz lekenyerezve a sárkány, azért meg nem lehet beszólni, hogy összebarátkoznak egy sárkánnyal. Köszönöm. Most, hogy megvolt a kis megfenyegetés....Véleményeteket várom commentben XD