Ian és Natalie Cabra elégedett mosollyal sétáltak ki a vitatkozó Jacksonok közül. 

- Ne vidulj ennyire. - mondta finnyásan a húga. - Sven és Amy szagot fogott. 

- Igen. De ők holmi egyszerű könyvtárba fognak menni. - vetette ellen vigyorogva Ian. - Nekünk viszont van némi helyzet előnyünk. - vette ki a zsebéből az Egyesült Királyság királyi családjának a rezidenciájába, azaz a Buckingham palotába való meghívót. 

- Mondtam már, hogy szeretlek Ian? - mosolyodott el gonoszan Natalie. 

- Ugyan Nat ne légy kicsinyes. - felelte a fiú. 

- Nos? - értek az Anyjukhoz, aki eddig a kocsinak dőlve várta őket. 

- Ian sejti mit takar az üzenet, amit kaptunk. - felelte mosolyogva Natalie. 

- Jól van. - eresztett meg egy száraz mosolyt Irana. - Akkor innentől rátok bízom az ügyet. Tudjátok hány kulcs van nálunk igaz? 

A két gyerek bólintott. 

Irana belenyúlt a zsebébe és egy kis smaragdból készült gyűrűt vett elő. 

- Ez legyen nálatok. Ez az egyik kulcs. Az erejét nem ismerem. - adta Iannek. 

A fiú alaposan megnézte az ékszert, majd felhúzta az ujjára és beszálltak a kocsiba, 

~~~

- HOGY GONDOLHATTÁTOK EZT?! - őrjöngött Carmen anyja, bár ezt a lány már megszokta. Igazság szerint az lenne a furcsa, ha valaminek örülne. 

- Ugyan már Anya. - forgatta a szemeit. - Ez csak egy kihívás. 35 kulcs, világuralom, a szokásos sztori. 

- Világuralom? - horkant fel Ingrid. - Szóval nálad a világuralom egyet jelent az öngyilkossággal. Hát gratulálok! Önként és dalolva haladtok, mind a 11-en a halál felé. 

- Higgy már bennünk kicsit! - szólalt meg bizonytalanul Junie. - Ne felejtsd el, hogy Nancy ránk bízta azt a bizonyos ügyet a spanyolokkal kapcsolatban. 

- Nancyt is legszívesebben megöltem volna, amiért bedobott titeket a mély vízbe.... - vágta rá a nő. 

Carmen csak a szemeit forgatta és inkább az ablakhoz sétált és végig bámult a London-i villa kertjén, ahol többek között a nagyanyja, a nagybátyjai és a nagynénjei sírja hevert. Tudta mitől fél az Anyja. De jól képezte ki. Az erejét még fejlesztenie kell. De készen állnak. Nancy tudja mire képesek ezért is bíz meg bennük. Ezért küldte őket Spanyolországba és ezért kapják a fizetésüket. Egy 14 éves lány és egy három hónap múlva 11 éves fiúnak felnőtt fizetése, és nem éppen gyerekeknek való munkája van. Most pedig a két legfiatalabb ügynök itt szobrozik és hallgatja az Anyja őrjöngését, pedig haladhatnának. Amy és Sven azonnal rájött mit jelent az üzenet. Edwart... királynőnk Anna.... kincs.... eltemettetett csak nem ténylegesen egy kincsről van szó? 

- Anya. Már nem fogunk visszalépni! 3 éves korunk óta képezel ki minket ügynöknek! Mi vagyunk az ügynökség két legfiatalabb tagja! Rendszerekbe tőrünkbe, beépülünk egyes családokba, mint szegény kicsi árvák, hogy aztán lenyúljuk a titkos irataikat,  eltávolítjuk a nem kívánatos személyeket! Ha ezek nekünk gyerekjátékok.... Akkor ez is az lesz. Mitől féltesz minket? - nézett az Anyja pszichopata zöld szemeibe. 

Ingrid kieresztette a levegőt a tüdejéből. - Iranától. 

- Ő csak egy halandó! - nézett gúnyosan az Anyjára Junie. 

- Igen, egy halandó, akin nem fog semmilyen fegyver. - mordult fel Ingrid, majd alaposan végig mérte a fiát és a lányát. - Nem tudlak lebeszélni titeket igaz? - Carmen barna szemeiben a válasz egyértelműen csillogott. - Hát jó. - felállt és az asztalhoz lépett. - Életem egy részét a kulcsok megtalálására fordítottam, hogy pontos legyek 17 éves koromtól amíg Carmen meg nem született, tehát 23 éves koromig. Ez alatt nem találtam meg egy kulcsot sem, de... nyomotokat hozzájuk találtam. - A papírra firkantott valamit, majd odaadta a lányának. - Mindent gondoljatok végig és ha az életetek vagy más élete a tét, ne kockáztassátok egy kulcsért. 

Kínai nagy fal; Kína

Anasztázia Nyikolajevna Rommanova Nagyhercegnő; Oroszország

Carnaki Kősorok; Franciaország

Kelopátra halála; Egyiptom

Égei-tenger; Görögország

Állt az Anyja kacskaringós írásával a papíron. Carmen a zsebébe süllyesztette a nyomokat, majd Juniera pillantott és a kijárat felé siettek. 

- Van ötleted, hol keressük? - kérdezte Junie. 

- Be kell mennünk az ügynökség egyik hírszerzőjéhez, hogy a rendszerhez férjek és lefuttassak egy vizsgálatot az üzenettel kapcsolatban. Egyelőre más ötletem nincs. - válaszolta halkan. 

~~~

- Amy... Most hová is megyünk? - húzta el a száját Dan, és vette ki a csomagtartóból a laptopos táskáját. 

- Könyvtárba. Utána kell néznem pár dolognak. - felelte a lány. 

- Aha... - Dan magában megjegyezte, hogy megint visszaváltozott a nővére robottá. - És pontosan mire jöttél rá? 

- Királynőnk, Anna bosszúja. Mire emlékeztet ez a sor? - fordult a kis srác felé Amy és indult el az utca felé. 

- Anna királynő bosszújára? - kérdezett vissza Dan. 

- És az mire emlékeztet? 

- Öhm.... Hát... hogy volt egy nő, akit Annának hívtak és királynő volt és... és bosszúja is volt. 

- És még, hogy neked van 141-es IQ-d... - gúnyolódott Amy. 

- Ha annyira tudod mond meg! Vagy tudod mit! Rájövök magamtól! - elővette a laptopját és bekapcsolta, amint bejött a levédett szörnymentes wifije rákeresett Anna királynő bosszújára. - Na itt is van! "Feketeszakáll angol kalóz zászlóshajója volt 1717 novembere és 1718 júniusa között. 1717 novemberének végén, úti célja elérése előtt nem sokkal megtámadta és elfoglalta. A kalózok megtartották, átalakították és Anna királynő bosszújára keresztelték át, melynek hajónaplóját később maga a kalózvezér vezette." 

- Wikipédia? - vonta fel gúnyosan a szemöldökét Amy és kanyarodott rá, a közeli könyvtárba vezető útra. 

- Igen. Alapnak megfelel. - vágta rá a fiú. - Jó tudjuk mi az Anna királynő bosszúja, de ki az az Edward? - futott a nővére után, aki gyorsan vágtatott elől. 

- Vajon ki? 

- Hát van valami hülyeség valami. Edward király, angol király. Léptet fakó lován. Hadd látom, úgymond, mennyit ér. A velszi tartomány... tovább nem tudom... de az Edward.

- Feketeszakáll.  - mondta gúnyosan Amy. - Gondolod, hogy így nevezte el az Anyja? Egyik szülő sem ekkora köcsög! 

- Van, aki Hűtőszekrénynek meg Karácsonyfának, meg Ajándéknak nevezi el a gyerekét. És ne felejtsd el, hogy hívják Apát és a testvéreit! 

- Jaj Dan... - sóhajtott fel, Amy, de a szeme izgalomtól csillogott. - Feketeszakáll, avagy valódi nevén, Edward Teach Árész fia volt.

- Állj. Mi van? - nyögött fel értetlenül Dan.

Amy unottan fordult az öccse felé. - Emlékszel arra a bizonyos történetre a Szörnyek-tengerével kapcsolatban, amit Percy és Annabeth mesélt? 

Dan elgondolkodott. - Melyikre? Volt ott küklopsz, meg szatír, meg Clarisse, meg menyasszony. - kezdett el nevetni.

- Kirkére. 

- Ahol Percyből tengerimalac lett? - mosolyodott el halványan Dan, de valójában a nevetését próbálta visszatartani, majd egyszer csak elkerekedett a szeme. - Feketeszakáll nem halt meg hanem Kirké szigetére került az Anna királynő bosszújával és tengerimalac lett belőle, Percyék pedig miután visszaváltoztak lenyúlták a hajóját!

- Pontosan. Feltételezem, hogy a kulcsunk a kincse, amit valahova elásott. 

- A kulcs nem egy kulcs?! - döbbent meg Dan. - És, amúgy is! Apa mesélt Feketeszakáll kincséről! Megtalálta pár angol kereskedő és eladta a sok gyapotot, meg minden nyavalyát szép summáért! 

- Emlékszel mit mondott egyszer Yui? - sietett tovább a könyvtár felé, Londonban esőre állt az idő. - Sok minden lehet kulcs. És Edward Teachel kapcsolatban pedig ne felejtsd el, hogy félisten volt. Szerintem két kincse volt.

- Király! Kincset keresünk! - ugrott a levegőbe Dan. 

Amy és Dan belépett a könyvtárba. Amy azonnal az archívumhoz ment és elkezdett keresni, minden feljegyzést Feketeszakállról. Hangos csattanással 15 könyv került mellé az asztalra. 

- Dan? - nézett a könyv halom mögé. 

- Találtam pár könyvet a Szakállas fazonról. Mért lett amúgy Feketeszakáll? 

- Mert fekete volt a haja, a szakálla és az öltözéke. - felelte Amy. 

- Nem igazán olyan név, amitől a gatyájába csinál az ember. - nyitotta ki az egyik könyvet miközben pofázott a nővére. - Most tényleg. Valami ilyesmi lehetett: Uram! Istenem! Ott jön! Ott jön a Feketeszakáll! - kezdett el nevetni. 

Még Amy is megengedett magának egy mosolyt. 

- Ha nem nevetnéd el, nyugodt lelkiismerettel elmehetnél színésznek is. - mondta. 

~~~

Dan már két órája múlatta a nővérét, a jobbnál jobb Feketeszakállas poénjaival. Olyanokat kérdezett, mint például: És ha elkezd őszülni a szakálla, akkor nem fekete, hanem Fehérszakáll lesz? Amy pedig életében először azon gondolkodott, hogy érdemes-e börtönbe kerülni, ha ezzel megszabadul a kisöccsétől. Igen. Érdemes. 

- Dan könyörgök, csak öt perc erejéig maradj már veszteg! 

- Hiperaktív vagyok és diszlexiás. Egy könyvtárban ülök, ahol csendben kéne maradnom, továbbá, mivel ez egy könyvtár, tele van könyvekkel... 

- Remek megfigyelő vagy öcsikém... - gúnyolódott Amy, mire a fiú kiöltötte rá a nyelvét. 

Dan elővette a laptopját és unottan kezdett el szörfölni a netten. Sose értette igazán mi haszna van ennek az egésznek. Hiszen valljuk be tényleg hasznosak a könyvek, jó bennük keresni mindenféle információt és tényleg tök jó illatuk van... mondjuk Dan jobban kedveli a műhelye és a sárkánya szagát. Ráadásul ne felejtsük el, hogy elég volt beírnia, hogy Anna királynő bosszúja és TAMM! TAMM! TAMM! Máris megtalálta a választ, ha ő megtalálta a többiek is, sőt az interneten lehet, hogy más információk is vannak. Azonnal rákeresett a kalózra és csekély 20 perc alatt meg is fejtette mi van az oldalra írva. 

- Öhm... Amy... Az ég adta egy világért sem akarlak nagyon zavarni, csak kicsit, de... rossz hírem van. 

- Mi? - emelte fel a fejét a lány az tizedik könyvből. 

- A hajót megtalálták a Bermuda háromszögben, ahol egy páncélszekrénybe zárva a hajónaplót is felfedezték... épségben és ami most az Egyesült Királyság királyi párjának tulajdonában áll és... nos... csak engedéllyel lehet belépni a Buckingham palotába... De van egy jó hírem. 

- Csak azt ne mond... - szorította össze a fogait Amy, ami miatt inkább így hangzott: Csaik ajzd ne mojnd...

- Alapítványi est lesz, hamisítok meghívót. 

- Te beakarsz törni a Buckingman palotába?! - Amy kis híján elordította magát, de sikerült csak dühösen sziszegnie mint valami kígyónak.  

- Igazából. - kezdte tenyérbe mászó mosollyal Dan. - Ez nem betörés, sokkal inkább csalás. - A fiú a nyomtatóhoz lépett és elkezdte másolni az iratokat. - Mi szeretnél lenni grófnő, vagy hercegnő? - kérdezte halkan. 

- Dan... Először is te honnan tudsz ilyet?!

- Hermész kölykökkel nőttem fel nővérkém, tehát mi akarsz lenni? 

- Daan.... - hőrögte dühösen Amy. - Nem! Én ezt nem csinálom! Szó sem lehet róla! 

~~~

- Nem hiszem el, hogy belerángattál.... - motyogta Amy a palota bejárata előtt a kezében a meghívóval. 

- Nyugalom. Add el magad egy gazdag előkelő úri hölgynek. - mosolygott kedvesen az emberekre Dan. - Ebből a gazdag és a hölgy része valódi is. Az előkelő úrin még dolgoznod kell. 

- Fogd be, vagy bedobatlak az egyik tömlöcbe. 

- Íjjj! Egy úri hölgy nem mond ilyeneket a kistestvérének Bológnia koronahercegének. - vigyorgott tovább Dan. 

- Ilyen ország nincs is! 

- De ők arról nem tudnak. De amúgy van olyan város rész, hogy Bologna Olaszországban! Tudtad? 

- Nem.... - dühöngött tovább Amy. 

- Vágj jó pofát! - bökte oldalba Dan és nyújtotta a meghívót a biztonsági őrnek. 

Az őr összeráncolta a szemöldökét és átolvasta a meghívót, majd alaposan megnézte a két gyereket. 

- Egy pillanat. - mondta erőteljes brit akcentussal és hátra fordult a többi biztonsági őrhöz. 

- Tudod mire gondoltam? - hajolt a nővéréhez Dan, aki még dühösebb lett. 

- Hogy bénák a hamisításaid?

- Hogy én gyorsabban futok. 

A biztonsági őr visszafordult. - Szeretném megkérni, hogy távozzanak, vagy hívjuk a rendőrséget. 

- Öhm... Terv? - suttogta Dan. 

- Nincs.... - válaszolta Amy. 

- Velem vannak! - a lépcső felé kapták a fejüket. 

Carmen elegáns ruhában sétált le és állt meg a biztonsági őr előtt. Belenyúlt a kézi táskájába és felmutatott egy jelvényt. 

- Miss. Cortez ügynök. - biccentett a férfi. 

Carmen mosolyogva intett Amynek és Dannek, akik átjutottak a biztonsági őrökön. Junie fent támasztotta a falat, amikor meglátta Dant összepacsiztak. Carmen mosolyogva karolt bele az unokatestvére karjába.

- Honnan tudtátok... - kezdte Amy. 

- A kamerában láttalak. 10 kilométerről is kilehet szúrni a lángoló hajadat. - válaszolta Carmen, miközben megfogta az egyik hajtincsét. 

- Csak arra kellek, hogy megfejtsem az üzenetet és megtaláljam a kulcsot igaz? 

Carmen melegen elmosolyodott és elkezdte igazgatni Amy haját. 

- Tudod... Vannak információm, ami alapján elindulhatok. Egy ügynökség áll mögöttem és az Anyám. Apád nem támogatta az utat mi? Ez a kulcs még itt van valahol Londonban... vagy legalábbis, az információk hozzá. De hogyan tovább? Nincs veletek sem felnőtt, sem pénz.... Mit akarsz csinálni Amy? 

Amy az ajkába harapott. Az unokatestvérének igaza van. Csak ő és az öccse ketten együtt bejárják a világot? Nem. Még Főnixel megoldhatják az utazás részét, de a szálláshoz egy nagykorúra lesz szükségük... kellene egy bébiszitter... 

- Csak azért jöttél, hogy elbizonytalaníts? - vált fagyossá a tekintete. 

- Régen imádtam veled lenni, de... - húzta el a száját Carmen.

- Ügynök lettél. Embereket ölsz. Pénzért. Komolyan azt hitted, hogy normális leszek veled, mintha nem történt volna semmi, mintha csak egy lány lennél egy pszichopata Anyával és Apával?

- Igen. - bólintott Carmen. - Valami ehhez hasonlót mondtál két éve is. Nem olyan vagyok, mint amilyennek gondolsz Amy. - vállt kedvessé az arca. - A legjobb barátnőm voltál. Mind a ketten március 15.- én tartottuk a szülinapunkat, hogy viccesebb legyen, pedig te március huszadikán születtél, én pedig március tizedikén. 

- Eltaláltad Carmen. Voltam, a legjobb barátnőd, amíg nem váltál egy pszichopata bérgyilkossá! Ne merj követni! - tolta el magától a lányt és fogta meg Dan karját, aki eddig nevetve beszélgetett Junieval. - Ne állj velük szóba. Innentől ők a versenytársaink. 

- Attól még, hogy te megutáltad Carment, nekem Junie az egyik legjobb barátom Linnel együtt. Egyik sem a jóság minta képe, de ne felejtsük el, hogy én pedig elloptam egy híres festményt a Metropolitan Múzeumból és Apától valami jelentéktelen szart. - vette ki a zsebéből Annabeth tábori nyakláncát Dan.

- Dan idegrohamot kapo.... - hirtelen megállt, a szeme előtt a számok ugráltak. 

- Mi van? - kérdezte nyűgösen Dan, miközben az üveggolyókat nézegette, majd összefont szemöldökkel a furcsa színű ékkövet. - Hát ez mi a szar.... 

- Furcsa... - motyogta Amy. - Kívülről... nagyobb a tér, mint idebent. Ha a számításaim pontosak... akkor... méret... nagyság... hiány... két méter! Két méterrel kisebb a hely. Fehér színnel próbálják elterelni a figyelmet a hely nagyságáról... - dörzsölte meg a halántékát. 

Dan az ékkövet vizsgálgatta. Nem ér meg három dollárnál többet. Csiszolatlan. Érzelmi kötelék lehet... A kék derengésű követ a lámpa felé emelte, majd a nyakába vette a többi üveggolyóval és az egyetemi gyűrűvel együtt. 

- A tér nagysága... a festmények... párhuzam. Rendszer. Fókusz. Egy iránytű kéne. Egy meghatározott pont a teremben amihez mérhetek. 

- Áh ismerősök. - lépett Sven, Amy mellé. 

- Ők jelen pillanatban a versenytársaink bátyó... - morgolódott Aelin, de azért sötét mosollyal üdvözölte a két Jacksont. 

- Hát ti?! Követtetek? - csattant fel Dan.

- Nem és tisztába vagyok vele. - felelte Sven. - Mi van vele? - nézett Amyre. 

- Számol. - válaszolta Dan.

- Így?! 

Az emberek csak annyit láttak, hogy Amy maga előtt bökdösi a nagy semmit és néha úgy csinál mintha egy hologramos kijelzőt nagyobbítana, vagy kisebbítene. 

- Behallucinálja őket. - motyogta Dan. - Ő a Matekcsaj. 

- Nem vagyok Matekcsaj, te idegesítő kis tetű! Nem jó, kéne egy térkép, hogy tudjak mihez viszonyítani! - dörzsölte meg az orrát. 

Sven jelentőség teljesen Aelinre nézett. 

- Tudod Amy... mióta árnyékutazással bejöttünk két dolgot figyelek. Az őrök az ajtóknál illetve az ablakoknál állnak. - mutatta Sven. - Hogy senki ne törjön be. De... akkor mit keres az a fickó a fal mellett? 

Hirtelen négy szempár tapadt az ajtóra, ahol az egyik biztonsági őr állt. 

- Titkos ajtó. - mondták egyszerre. 

- Összefoghatnánk... tudod... átmenetileg. - mondta Sven Amynek. 

- Semmi szükségünk... - kezdte dühösen Aelin, de Sven a húga szájára tapasztotta a kezét. 

- Aelin ért a démoni trükkökhöz, így sok információja van a kulcsok hol létéről. Én értek a mű tárgyakhoz, bármiről megmondom mikori. Amy bármit kitud számolni és elég nagy a lexikális tudása, Dan pedig bármit feltör, ellop vagy összerak. 

Amy és Dan összenézett. 

Nem rossz ötlet, ezzel átmenetileg megoldanánk a pénzt, hiszen ne felejtsd el... Hádésznak nem kis vagyona van. Mondta Dan a szemével. 

Te megbízol a két Angeloban?! 

Igen! 

- Nos? - kérdezte türelmetlenül Sven. 

~~~

Zoya Royal vígan élte napjait, kihasználta a nyári szünetet mielőtt szeptember lenne és elkezdődne a végzős éve. Általában a barátnőivel sétálgatott, shoppingolt, moziba járt, fiúzott, csak egy mindennapos gimis élete, ami akkor kezdet a feje tetejére állni, amikor egy szép napon késő este hazaért. 

- Anya megjöttem! - biztosra vette, hogy megint kicsapja a hisztit, de síri csend honolt a házban. - Anya? Anya... - nyitott be mindegyik szobába, majd lerobogott az anyja dolgozószobájába, ahol jósolni szokott másoknak. 

Az édesanyja békésen ült kitett karokkal a kerekasztalnál. Egy szélhámos volt. Úgy ért el mindenféle "itt van a lélek" dolgot, hogy mozgatta az asztalt. Ha egy bizonyos szögben nyomják le, vagy a lábbal rásegítenek könnyen ellehet hitetni mindenkivel, hogy itt van egy szellem, és, hogy az mozgatja az asztalt. Elég hozzá még egy kis sötétség és happy end. De most valami más volt. Az Anyja világosban ült lehunyt szemekkel. Halkan suttogott valamit a semmibe. 

- Anya? - kérdezte óvatosan Zoya. - Anya jól vagy? 

- Vigyázz... Zoya vigyázz... - suttogta még mindig csukott szemben, transzban volt. - Yui Jackson. Mesterlövész. Aaron Phinsky. Törött szív. Hayden Miller. Hosszú út. Kulcs. Toll. Cabra. Vigyázz. Zoya Vigyázz. - az Anyja kinyitotta a szemét és a lányára pillantott. - Áh. Zoya! - mosolyodott el. - Késtél! Na gyere csináltam vacsorát. 

- Öhm... Hát jó... De, várj! - A nő érdeklődve pislogott. Miközben megigazította fekete kezén a gyűrűjét. - Mire vigyázzak? 

A nő csak pislogott. - Hát, mondjuk a fiúkkal! Használj fogamzásgátlót és gumit. Menjünk vacsizni. 

- De Anyu mondtál neveket is! Öhm... Yui Jackson, Aaron Phinsky és Hayden Miller. Kik ők? 

Az Anyja kínosan felnevetett. - Tudod kicsim.... fogalmam sincs miről beszélsz. 

- De... - gondolkodott - Mindegy. - rázta meg a fejét. - Szóval mi a vacsi? 

Véleményeteket várom commentben. Remélem tetszett.