2056-ban... 

~~~

Yui Jackson a bázis szimulátora előtt állt. Kivételesen az unokatestvéreivel együtt fogják beküldeni. Koronként állították őket, az A, B, C, D, E, és F ajtók elé. 

Yui az A előtt szobrozott. Az övére volt erősítve, az Anyjától kapott kardja. Az ujjával a markolatán körözött, amibe a Chorus est clavem feliratot véste az Anyja. Sosem tudta mit jelent. Jobbra pillantott, a B bejárat előtt Sam, Jane és Sven állt. Utánuk Amy és Carmen, majd Brady és Aelin, Dan és Junie, végül pedig Adel és Lena. A két hét éves összepacsizott, majd megfogták az íjaikat. Halvány mosollyal nyugtázta, hogy az ikrek elemükben vannak. 

Az ajtók kinyíltak, ők pedig beléptek. 

Dan egy pillanat alatt felmérte a füves terepet. Egy kietlen pusztaságon voltak ezúttal. Azonnal hasra vágódott és a hatalmas fűben, ami majdnem egy és fél méteres volt, elkezdett lopózni, ha mozgást észlelt megállt és várt. Időnként lehelyezett egy-egy kerek fémgolyót a földre. 

Yui nem kedvelte ezeket a szimulációkat. Mindig rájött, hogy a családja egyre erősödik. Eddig ő volt a legerősebb, még mindig ő az, de kérdéses meddig. Ezeknek a játékoknak egyetlen egy célja van, hogy egyikőjük győzzön. Az utolsó aki talpon marad jutalmat kap. Eddig tízszer küldték be őket a gépbe. Tízből hét játszmát Yui nyert. Ám a nyolcadiknál... összefogtak ellene a testvérei és az unokatestvérei. Elsőként ejtették ki. A győztes pedig Aelin lett. A kilencediké Sam, a tizediké Carmen. Győzni akart. A rokonai mind, 4-10 évvel fiatalabbak nála és erre lazán leverték háromszor is!

A fűben megbújva indult el találomra észak felé. Az öccsétől tartott a legjobban. Sokáig megvetette mindenki a családban őt, mert gyenge volt, és nem volt semmilyen képessége. Hiszen a vizet nem tudta használni, sem a jeget, mint Brady. Ingridnek és Lucynek feltűnt, hogy nem képes rá, hogy uralja a tüzet és Ingrid érezte, hogy valaki elfojtotta az erejét. Yui tudta is, hogy ki. Dant ezért nem sorolták az ellenfelek közé. De az öccse, minden egyes szimulációra tartogatott valamilyen meglepetés találmányt. 

A szeme sarkából mozgást érzékelt, majd meglátta húga láng vörös haját. A gondolataival szívta ki a növényekből a vizet és sodorta Amy irányába. Amy megdermedt, majd megpördült és egy jégcsapot lőtt a nővére fele. Yui egy tűzpajzsot vont maga köré, amint a jég a közelébe ért elolvadt és a földre loccsant. Mikor a tűzpajzsot megszüntette, megindult Amy felé, aki tőle pár méterre állt. Csak annyit látott, hogy a nővére jeleket ír a levegőbe, miközben néha megdörzsöli az orrát. 

- Mire készülsz? - torpant meg Yui. 

- Tudod mi határozza meg az erő mértékét? - kérdezte Amy, miközben oldalra vágta a kezeit. A szeme előtt Yui körül egy kör keletkezett, a lábát, mintha krétával megrajzolták volna, hogy terpeszben álljon, akárcsak a karját, amik oldalra voltak kitárva, mint egy emberi anatómiai rajz, olyanok amelyeket Leonardo Da Vinci talált ki. Lassan számok jelentek meg a felkar, alkar és csukló környékén. - Tömeg, inercia, sebesség. A mértékek átalakulása a démon génekkel... négy kiló... 

Yui sűrűn pislogott a fejében próbálta összerakni mire készül a testvére, de... a húga elméje még az övénél is összetettebb. Felemelte a karját amiben egy kés jelent meg és rátámadt a 12 éves húgára. Amy oldalra siklott és ököllel a nővére csuklójára vágott. Halk kiáltás hagyta el Yui száját, és a kifordított csuklójára nézett elkerekedett szemekkel. 

- Kifordult csukló két kiló per nyomás per négyzetcenti. - mosolyodott el halványan Amy. 

- Ezt... hol tanul... ÁÁÁ! - Yui egyáltalán nem érezte a jobb lábát a húga ütése miatt, pedig nem örökölt semmit a démon génekből... 

- Femoralis idegnyaláb másfél kiló nyomással, centinként.- teljesen lebénult a lába, csak a fájdalmat érezte. -  Amúgy olvastam róla. Szia nővérkém. - mosolyodott el aranyosan a vöröske, majd eltűnt a fűben. 

A hangszóró nem szólalt meg. Még játékban van. Nem érezte a jobb lábát és a jobb csuklóját. Az ajkába harapott és elkezdte maga köré vonni a folyadékot. Pár perc alatt sikerült meggyógyítania a végtagjait, de még mindig gyengének érezte magát. Feltápászkodott és még lassabban indult meg az egy méteres fűben. 

A föld egyszer csak megremegett a talpa alatt. A hangszóró pedig bekapcsolt. Az Apja hangja csendült fel. 

- Junie Cortez kiesett. 

11-en maradtak. A föld tovább remegett, majd újra beindult a hangszóró. 

- Jane Jackson kiesett. 

Futni kezdett a hang irányába, majd az utolsó pillanatban hasra vágódott. 

A csata már kibontakozott. Aelin ellen Lena és Adel harcolt. A démonok utálják a fényt, elviselik, de az ikrek tenyere olyan erővel fénylett, hogy abba minden emberi lény belevakult. Sven búza táblákat irányított Samre, aki különböző fegyvereket, viharokat idézet, amivel széthasította a földet, amelyik átjutott a védővonalán azt pedig egy védőpajzzsal lepte meg, amivel porrá omlasztotta Sven fegyverét. Brady, Amyvel küzdött Carmen ellen, aki egy késsel megvágta az ujját és a saját vérét használta fegyverként. Horogként vájt bele az unokatestvérei bőrébe.

Amy a kb. 5 centi széles szalagokat kerülgette. A szeme előtt a számok ugráltak. A kezében egy kis tőr volt. A szagok egyre erősödtek, ahogy kiszámolta a szalag sebességét és útját. Előre tudta, hogy mekkora gyorsasággal kell elugrania és milyen irányba a szalagok elől, de az orrát facsaró szagoktól lassan összefolytak előtte a számok. Hülye szinesztézia. Carmen azonnal észre vette, hogy túl sok illatot érzékel és minden erejét Amyre irányította, a szalagok hosszát megrövidítette és elkezdte megtisztítani, mielőtt visszakerülne belé. Ha túl sok vért enged ki magából összeeshet. Kétszer mázlija volt Amynek és még kitudta számolni, merről támad a szalagokkal, de a harmadiknál a bőrébe vájt, majd eltaszította. 

- Amy Jackson kiesett. - mondta be Ed. 

Carmen, Bradyre mosolygott és rátámadt. A fiú jégfallal vonta be magát, de Carmen olyan erővel támadt, hogy a fal megrepedt. A lány vére rácsavarodott Brady karjára. A fiú felordított, ahogy a vér vágásokat ejtett a kezén, majd őt is eltaszította magától. 

- Brady Wizards kiesett. 

Yui a tekintetével az öccsét kereste. A csatában nem látta. Hová tűnhetett az a Héphaisztosz vérű?! 

Aelin szeme lassan feketévé vált. A hátába fájdalom hasított. Carmen vérszalagjai... 

- Lépj el mindent. - suttogta, miközben kitárta a karját. 

Füst ömlött ki belőle, úgy hömpölygött, mint Izzyből a káosz. Az ikreket vette vele körbe, de azok ragyogását nem tudta elpusztítani, majd Carment vette körbe és lassan indított támadást Sven és Sam felé is. Sam egy tükröt állított az ikrek elé, amit egyenesen maga felé irányított így fény lepte be őt. Irtózatosan melege volt, de eldöntötte nyerni fog. 

- Sven di Angelo és Carmen Cortez kiesett. 

Yui tüzet szított maga körül. A fű egy pillanat alatt lángba lobbant. Aelin térdre esett. A füst elszállt. Fény lepte be a helyet. Adel és Lena egyszerre ajzották fel az íjaikat és szegezték Aelinre, majd elengedték a fegyvert. A szőkeség előtt Selma jelent meg, aki ketté metszette a nyilakat. 

Sam a halántékához illesztette a kezét és eloltotta a tüzet, majd az ikrekre pillantott. A két kicsi lábára kötél tekeredett és a magasba rántotta őket. Majd a kötél tovább csavarodott és teljesen bebábozta az ikreket. 

- Adel és Lena Wizards kiesett. 

Négyen maradtak. 

Sam és Aelin másodpercre pontosan néztek rá, majd egymásra. Halványan összemosolyogtak és megindultak felé. 

- ÁLLJ! - kiáltotta Yui. - Hol van Dan? 

- Nem mondták már be? - kérdezte Sam. 

Aelin szemében pánik csillogott. - Nem... Basszus! 

Futásnak eredtek, hárman három irányba. 

Dan biztonságba húzódva a fekete füst elől, távol a csatától ült egy kis fű kupacon. A lap topja a kezében volt. A csata minden egyes szegletét látta, hála a legyeknek álcázott kameráinak. Yuira az egyes számút irányította. A gépen már csak 14 ablak volt megnyitva, amikor meglátta, hogy Sam a 12-es számú golyó felé rohant, amit időközben elhelyezett az aktiválás gombra vitte az egeret. Amint a gömb mellé ért a fiú, rákattintott az egérrel. 

Sam csak egy sercenést hallott, majd ledermedt. Semmijét sem tudta mozgatni. 

- Sam Jackson kiesett. 

Dan, Aelinre pillantott, aki a fű között kereste őt, egy méter és a 8-as golyó hatótávolságába kerül. A lány túllépett a határon és Dan megnyomta az aktiválás feliratot a laptopon. Aelin ledermedt. 

- Aelin di Angelo kiesett. 

A nővérére nézett. Egyre közeledik hozzá. 

Yui rohant. Bármit is csinált Dant kiiktatta Aelin és Samet. Ketten maradtak. Ő és az öccse. Már látta az öccse körvonalát a fűszálakon keresztül. De egy kis hangot hallott, majd ő is ledermedt. 

Dan összecsukta a laptopját és a nővére felé sétált. 

- Yui Jackson kiesett. A győztes... Dan?! - hallatszott az Apja hangján a döbbenet. - Dan Jackson! 

Dan éppen feloldotta az átmeneti dermesztést, mire a nővéréhez ért. 

- Ezt meg... Hogy csináltad?! - kerekedett el a testvére szeme. 

- A golyókban olyan anyag van, ami azonnal bénulást idéz az élőlények szervezetében, effektív.... nem összeesnek, hanem ledermednek, megköti egy helyben a vért, az agy idegsejtjeit és mindent. A mellékhatásán sajnos még dolgoznom kell.... 

- Mi a mellékhatása? - kérdezte aggódva Yui. 

- Hányinger, hasmenés, kiszáradás, érzékenység, és szédülés, néha láz és bénulás. 

- Nem tudtom, hogy megdicsérjelek, hogy letudsz dermeszteni embereket, vagy pofozzalak fel, amiért akár le is bénulhatok! - gondolkodott el Yui. 

- Megszavaztam az elsőt!  - vigyorodott el Dan. 

- Én inkább a másodikat. - viszonozta a gesztust Yui. 

- Ajjaj.... - sápadt el Dan és fogta menekülőre. 

De Yui lazán elkapta az öccsét és a magasba emelte. Összeborzolta a haját, majd magához ölelte. 

- Akkor nem vagy dühös? - kérdezte aranyosan a testvére. 

- Nem. Örülök, hogy nyertél. 

Dan arca sugárzott a boldogságtól. - Nyertem? IGEN! Én nyertem! - annyit ficánkolt, hogy kicsúszott Yui karjából és talpra érkezett a földre. 

~~~

Ed a szimuláció felvételeit nézte. Amynél valahogy ki kell küszöbölni a szinesztézia okozta problémákat, vagy egyszer az életébe kerülhet a betegség. Ingrid tőle nem messze állt. 

- Amy egyre jobb. - szólalt meg. 

- Carmen is. Büszke lehetsz rá. - állt fel és nézett ikertestvére zöld szemeibe. Acél kemények voltak. 

- Büszke? Majd ha zsinórban nyer 3-at. Vagy legyőzi Yuit. - vágta rá a nő. - Én ilyenkor már.. 

- Utánuk nyomoztál és tervezted, hogyan csonkítasz minket halálra, tudjuuuk. - forgatta a szemeit Lucy. - Bátyó, azt hiszem megint elfogtok utazni egy időre. 

Ed összevonta a szemöldökét. - Nem. Most kivételesen nem kell sehová se mennem, majd augusztus végén utazunk Ausztráliába, elvileg találtak egy bennszülött törzset, akiknek nagyon furcsa szokásaik voltak a halottak eltemetésére. Hasonlóan az egyiptomiakhoz úgy szedték ki az agyat, hogy feldugtak az orrba egy rudat, aztán... 

- Nem vagyok rá kíváncsi! Kösziii! - kiáltotta Lucy. 

Ingrid elnevette magát, ahogy Lucy arcán is mosoly játszott.  

- Szóval miről beszéltél Lucy? - kérdezte Ed. 

- Csak gondoltam érdekel, mit mért be az egyik kameránk. - lépett a műszerek elé Lucy, majd kikeresett egy bizonyos felvételt. 

- Ez... - bámulta a férfi a felvételt. 

- Igen. Kínában van. A Himalájától nem messze. A hegyet örök felhőréteg veszi körbe. Ideális hely... 

- Egy sárkány fészeknek. - fejezte be a mondatot Ed. 

Megbabonázva bámulta a kék pikkelyes sárkányt, aki alig 20 másodpercre bukkant csak elő a felhőből. 

- Mikor utazol? - mosolygott rá a húga. 

- Öhm... 

- Apa! - rohant be Amy az ajtón. 

- Amy! Ügyes voltál kis csaj! Tömeg, inercia, sebesség. Legközelebb is kéred Anyád jegyzeteit? - emelte fel a lányát és nyomott egy puszit a homlokára. 

- Aha. - bólintott Amy. 

Yui és Dan is belépett az ajtón. Yui csendben a sarokba húzódott. 

- Na mi a jutalmam? - ugrott az Apja elé Dan. 

Ed a képernyőre pillantott - Mit szólsz egy utazáshoz egy sárkány fészekhez? - a szeme sejtelmesen csillogott. 

- Sárkányok? KIRÁLY! - vigyorgott Dan. 

- Sejtettem, hogy tetszeni fog. - mondta Ed, miközben letette Amyt. 

A két kisebbik gyermeke kisietett a teremből. Yuira pillantott. 

- Egy edzés? - kérdezte kedvesen. 

- Ha adsz 15 perc szünetet benne vagyok. - felelte Yui. 

- Mikor találkozol Aaronnel és Haydennel? - érdeklődött. 

- Csak Haydennel és hatkor. - forgatta a kezébe a kardja markolatát. 

Ed gyanús szemekkel mérte végig a lányát, a markolaton megakadt a szeme és kinyújtotta a kezét, Yui szó nélkül odaadta neki. 

- Hogy, hogy csak Hayden? - simított végig a szavakon. 

- Aaron látogatást tesz az egyetemen. 

A lánya valamit elhallgatott előle tisztán érezte. 

- Hall... csinálta ezt, ugye? - emelte fel a markolatot. 

Yui biccentett. 

- Tudod, mit jelent ez? - mutatott a bele vésett szavakra. 

- Nem. 

Edmund felsóhajtott és lenyelte a csomót a torkában. 

- Chorus est clavem, latin. Angolul annyit tesz, Tánc a kulcs. 

- Kulcs? Hogy értve? 

Edmund megvonta a vállát. - Nem tudom. Hallie... szerette a rejtvényeket és, nem volt hajlandó sohasem nyílt választ adni, mit hogyan tegyen az ember. Ebből a szempontból hasonlított rám... Rávezette az embereket, azt akarta, hogy.... - nem folytatta, csak bámulta a markolatot. Hall ereje... Ő maga volt a tűz. Tánc a kulcs. 

- Hogy? 

Levette a tekintetét a markolatról és visszaadta Yuinak. - Hogy maguktól rájöjjenek, a képességeik, az erejük, saját maguk, vagy más titkára. 

- Ezért nem tudom még mindig irányítani a tüzet annyira igaz? Mert nem mondta el mi a titok. - sóhajtott fel Yui. 

- Azt hiszem... Abban hitt... hogy elég okos vagy, hogy rájöjj magadtól. 

~~~

Yui az egyik edző teremben várta az Apját. Amint megérkezett a férfi. Kihúzott egy kardot a fegyver tartóból és felemelte a az Anyjától kapott pengét.

Tánc a kulcs. Hogy lehet a tánc a kulcs? Egyáltalán mihez kulcs? 

- Készen állsz? - vette le az Apja a pulcsiját, mire láthatóvá váltak a levágott ujjú felsőn az izmai. Nem hagyta magát ellustulni, még mindig erős volt.

- Igen. - felelte Yui. 

- Mindent használhatsz. 

- Értem. - biccentett. - Meddig megy? 

- Ameddig egyikünk földre nem kényszeríti a másikat. 

Yui megforgatta a két fegyvert a kezében, Edmund keze a nyakláncára siklott. Yui végig nézet a tábori gyöngyökön. Az Apja lecsíptette a fegyverét, és megjelent a japán stílusú két kard, ami nagyon hasonlít Izzy fegyverére. Megmer rá esküdni, hogy mindkét fegyvert az Anyja csinálta. 

Edmund maga elé emelte a fegyvert. Úgy tartotta, mintha rég nem használta volna, és Yuinak be kell ismernie, eddig az Apja nem ezzel a pengével harcolt. Még sosem látta a kezében. 

Az Apja megfeszítette a lábait, és kilőtt mint a golyó úgy süvített át a levegőn, Yui védekezően felemelte a kezét. A csuklója megfájdult, ahogy az Apja összecsapott vele. A szemében elszántság csillogott. Nem lesz kedves. 

Yui eltaszította magától és lángokkal vette őt körbe. Ed fél másodperc alatt eloltotta és jégcsapok rengetegét zúdította a lányára. Yui tűzfallal védekezett. 

- Erősebben! - kiáltotta az Apja. 

Yui fáradt volt már az edzéstől, de gyorsabban támadott. Vizet és tűzet egyszerre irányított az Apjára. A férfi viszont játszi könnyedséggel védte ki a támadását. 

- Gyerünk! Ne lazsálj! A szörnyek nem kímélnek csak azért mert fáradt vagy! - hergelte őt Ed. 

Yui szeme felszikrázott. Szuper sebességre kapcsolt és neki esett az Apjának. Ed kezét horzsolta a fegyvere. 

- Végre csinálsz valamit! - mosolyodott el gonoszan az Apja.

Elkapta a csuklóját, de mielőtt kicsavarhatta volna, Yui a másik kezével behúzott neki. Jéggel gyomron vágta az Apját, aki hátra tántorodott. 

- Mi van Apa öregszel? Ha teljes erővel harcolok, már nem is bírsz el velem? - gúnyolódott Yui. 

Ed szemében az erő növekedett, 35 éves, egyáltalán nem öreg. - Ezt védd ki.- teleportált. 

Yui körbe körbe kapkodta a fejét, hűvöset érzett a háta mögött. Megpördült és kivédte az egyik pengét, de a nyomás megszűnt és majdnem orra esett. Oldalról támadott az Apja, majd hátulról. Összezavarodott. Nem látta át az Apja támadását. Amy már rég tudná milyen logika alapján támad. A következő támadás a lábát érte, szerencsére a penge lapos részével. Elesett. Éppen sikerült kigördülnie a következő ütés elől. Tűz lobbant a lábánál és a elrúgta magától a tűgolyót, ami az Apja mellkasának csapódott és a falhoz vágta az Apját. Yui felpattant és az Apja vérét kezdte el érzékelni. 

Ed ruhája égett szagot árasztott, de neki nem esett komolyabb baja, csak a fegyvere esett ki a kezéből, azonnal megérezte Yui mire készül és korlátozni kezdte a lányát. Yui kitért az ereje elől és megmozdította az egyik lábát, felemelte a kezeit, és védekezett Yui ereje ellen. A homlokán izzadság gyöngyözött. Utoljára mikor egyszerre edzett Hallel és Ingriddel akkor kellett ennyire megerőltetnie magát. 

Yui haja a hátára tapadt. Pár percig tudja legfeljebb ezt tartani. Ha valaki kívülről nézte őket, csak annyit látott, hogy Apa és lánya áll egymástól 10 méterre, mind a kettő maga elé emelt kezekkel, nem csinálnak semmit, de folyik róluk a víz. A felszín alatt viszont komoly hatalmi harcok folytak és döntetlenre álltak. 

Edmund fokozta az erejét és térdre kényszerítette Yuit. Észre se vette, mennyire kapkodta a levegőt. Hogy a tüdeje szúr. A lánya viszont észre vette és ki is használta. A semmiből termett ott előtte és rúgta ki a lábát, tűztől égő öklét meglendítette, Edmund viszont gyomron rúgta a lányát, majd beakasztotta a lábfejét a térd hajlatába és megrántotta. Yui tehetetlenül esett hasra. Hó fújta az arcát. Apránként fagyasztotta az Apja a testét, mire hevíteni kezdte, azt, de nem tudta egyszerre használni a tüzet és védekezni. Az Apja elkapta a nyakát és a földhöz nyomta. Nem bántotta csak a földre kényszerítette. 

- Ameddig nem uralod a tüzet sebezhető leszel. - suttogta, majd elengedte a lánya nyakát. Még csak a kéz nyomata sem volt ott. 

- Valaha fogsz újra őszintén mosolyogni? - kérdezte halkan Yui. 

Edmund felhúzta a lányát a földről. - Fogalmam sincs. 

- Hogy tudom uralni? Hidd el Apa próbálkozom, de... ez nem olyan, mint a víz, ez... önmagától mozog bennem. Minden erőm kell hozzá, hogy irányítsam. Egyszerűen... képtelen vagyok uralkodni felette! Valami nincs meg hozzá. - keseredett el. 

- Ha Anyád azt hitte rájössz magadtól, hogy irányítsd, akkor én is hiszek benned. 

- Bárcsak itt lenne... 

Edmund megölelte a lányát, majd kisimította a szeméből, az egyik vizes hajtincsét. 

- Még van két órád mielőtt Haydennel találkoznál. Addig azt csinálsz amit akarsz. - lépett el Yuitól és sétált az ajtó felé. 

- Apa... - Ed hátra pillantott. - Szeretlek. 

- Én is téged... Csak... néha annyira hasonlítasz Halliere... - préselte egy keskeny vonallá a száját. 

~~~

Yui a teremben maradt. Fáradt volt, de ennek ellenére elindította a telefonján a lejátszási listát. Főleg a Two steps from hell zenéit. Rákötötte a kihangosítóra, amiből olyan hangosan szólt a Heart of Courage, hogy kis híján elnyomta a gondolatait. 

Tánc a kulcs. Kibújt a cipőiből. Folytatta a táncot mikor visszatért a táborba. De körülbelül már egy éve nem dugta be az órákra az orrát. Már arra sem emlékezett milyen mást csinálni a harcon kívül. Lassan kezdte el mozgatni a zene lágyságával együtt a karját. Végig gördült a földön és hagyta, hogy a régi ösztönei vezessék. Szívvel kezdte el érezni a ritmust. Amint a lágyság eltűnt a zenéből ő is erősebben kezdett mozogni. 

Az érzelmek felgyülemlettek benne. A hátán a vágások, mint mindig most is feszültek, de a lényévé vált. Az Apjára gondolt, arra, hogy hiába telt el hat év még mindig felébred, még mindig keresi maga mellett Halliet és még mindig folyamatosan ráébred, hogy meghalt. Arra, hogy hiába mesél róla Dannek, ha megkérdezi mire emlékszik az Anyjából, a fiú csak elhúzza a száját és annyit mond, hogy a kék szemére, és ahogy a szája mosolyra görbül. Amy emlékszik rá. De nem érdekli. Erősnek tetteti magát, mintha nem lenne rá szüksége. És végül eszébe jutott saját maga. Hogy ő mennyire tetteti minden áldott nap erősnek magát, mennyire szenved azért, hogy uralja a tüzet, hogy érezze, hogy az Anyja egy rész vele van. 

Az energia végig szántott a testén. Nem éreztem, hogy sír, azt sem vette észre, hogy váltott a szám. A könnyei folytak, ennek ellenére szinte másodpercek alatt eltűntek a cseppek az arcáról. Abbahagyta a mozgást és körbe pillantott. Az energia még mindig ott lobogott a bőre alatt. Érezte a teste minden egyes porcikáját. És a terem... Lángok mozogtak mindenhol. Nem égett semmi, de a lángok a levegőben lebegtek. Az érzelmei jelentek meg szelíd formában. 

A tánc a kulcs... Hogy nem jött rá... 

Mosolyogva emelte fel a kezét, erőlködés nélkül jártak táncot a lángok. Ő irányította. Nem valahonnan teremtek. Belőle jöttek, de nem teljesen. Közvetítéssel. A Napot tisztán érezte még ilyen mélységben is. 

A tánc a kulcs... Úgy tudta az Anyja irányítani az erejét, hogy elkezdett táncolni. Rájött mennyire érzi az ember a teste minden egyes porcikáját, amikor táncol. Tudja mije hol van, uralja a saját testét és ezt használta a tűznél. Az egész testét érzékelte, amikor használata az erejét, így vált a tűzzé. Ez volt a titok. 

A földön heverő fegyverére nézett. Mosolyogva vette fel és simított végig a feliraton. 

- Köszönöm... Anya.

Nos remélem tetszett. Nekem szerintem ez lesz az egyik kedvenc részem. Véleményeteket várom commentben.