A három jó madár lihegve esett be a motel ajtaján. Majd mit sem törődve a franciául dumáló hölggyel lecövekeltek a nappaliba, pontosabban kidőltek a kanapéra. Yui öt perccel később sétált be az ajtón, majd egyenesen a francia nőhöz sétált és tökéletes kiejtéssel megszólalt franciául. 

- Lefoglaltam egy négy személyes szobát ezen a néven. - mondta. 

- Ők magával vannak? - biccentett a nő a lihegők felé. 

- Igen. - húzta el a száját Yui. 

- Diktálná a neveket és a születési időt? - kérdezte. 

- Természetesen. Yui Jackson, 2039. február 8. Aaron Phinsky, 2037. március 2. Hayden Miller, 2038. május 19. És Zoya Royal..... - hirtelen elhallgatott. 

- 2040. június 4! - termett Yui mellett az emlegetett lány.

- Hány napra maradnak? - kérdezte a recepciós Yuit. 

- Öhm... Ez egy nagyon jó kérdés... egyelőre nem tudunk pontos időt mondani, de ma éjszakára biztosan. - mosolygott a lány és imádkozott, hogy így is belemenjen a nő. 

Mondjuk az arcvonásából ítélve nem fog... 

- Ugyan hölgyem ne akadékoskodjon. Úgy is mindenki puccos hotelekbe megy. - mosolygott kedvesen Zoya, Yui pedig megakadt azon, hogy  tökéletes kiejtéssel, mindenféle mondatbeli hiba nélkül beszél franciául. 

- Tudnom kell a pontos... 

- Nem, nem kell. - mondta továbbra is jókedvűen Zoya, majd csettintett egyet.

A nő zavartan pislogott párat, majd csak elmosolyodott. 

- Üdvözlöm önöket a Motel de Lorette-ben. - adta oda Yuinak a szobakulcsot. 

- Köszönöm. - küldött egy elismerő pillantást Zoyának, aki csak önelégülten elmosolyodott, majd kivette a lány kezéből a kulcsokat. 

- Nyomás fiúk! Szóval ott tartottunk, hogy... Kedvenc férfi táncos? 

- Skandar Mosley! - vágta rá Aaron. - A féltesóm, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az. 

- Tudhattam volna, hogy kinek a fia... - sóhajtotta Zoya és már Yui csak torzítva hallotta a hangját. 

Megköszönte a nőnek a segítséget és elindult felfelé a két fiú és a boszorka után. 

Mióta Zoya velük van... egyre inkább kezdte megtapasztalni, hogy mit érezhetnek a rokonai. Ő a legidősebb. A legerősebb. Elég gyakran gondolta végig, a történteket és arra jutott, hogy miattuk nem lett olyan mint az Apja. A felnőttek elrejtették őket a világ elől. Mióta Aelinék megmentették a kislánnyal megromlott a viszonya. Pedig... annyira szerette Aelint. Azt szerette benne, hogy kedves, gyermeki, őszinte és szerethető. A mostani Aelin teljesen... megváltozott. A kedves, aranyos kislány, aki szeretet élni eltűnt. A helyére egy bunkó, kegyetlen, hercegnő lépett. De ez a Zoya Royal....

Igazság szerint tudja miért nem kedveli Zoyát, nem csak amiatt mert simán bejutott a motel szobába teljesen észrevétlenül Moszkvában, hanem... mert... nos. Másért is, amit sosem ismerne be. 

Mikor belépett a motel szobába, Aaront a kanapén találta meg szépen elterpeszkedve az ölében a hátizsákjával, miközben éppen bányászott elő belőle valamit. Hayden az egyik hálószobát foglalta el, miközben nagyban ordibált Aaronnek, hogy szándékában áll-e haza hozni valakit, mert akkor inkább marad a kanapénál. Zoya a másik szobában vert sátrat. 

Yui is egyből odament, levágta a cuccát az ágyra és a telefonozó Zoyára pillantott. A lányokkal valahogy sosem tudod beszélgetni. Az első barátja Aaron volt, majd Hayden. Aztán a fiú feljebb lépett a barátság kategórián. De a lányok.... néha a saját lány unokatestvéreivel, sőt a húgával alig ért szót! Dannel mindig is jobb volt a viszonya, mint Amyvel. Igaz... Dannek nagyobb szüksége volt egy nagy tesóra, mint Amynek. Egy Apára és egy Anyára is szüksége lett volna. Yui egy kezén megtudja számolni hányszor dicsérte meg valamiért az Apja Dant. 

- Kopp kopp. - dugta be a fejét Hayden. - Na. Akkor szabadnap? - nézett a csajára. - Mond, hogy igen, mert Aaron már megtalálta a tusfürdőjét, tehát készül egy csajos estére... én meg a kanapén alszom azt hiszem az este.... 

- Nem esküdtem a Sztüxre. - vágta rá mosolyogva Yui, mire Hayden és Zoya egyszerre kezdett el dumálni neki, hogy ezt, hogy gondolhatja és, hogy lehet ilyen kőszívű. 

- Jól van! Jól van! - nevetett fel Yui. - Zoya, mehetsz shoppingolni.

- IGEN! - kiáltott fel a lány, majd kivette a táskából a pénzét, a telefonját és az igazolványait, majd a zsebébe gyűrve lelépett. 

- Aaron, mehetsz csajozni! - kiáltotta. 

- Zsír. Végre hasznát veszem annak, hogy tanultam franciául. Plus tard, nous rencorntrons des dames. 

- Igen Aaron később találkozunk. Te most komolyan le hölgyezted Haydent? - mosolygott Yui. 

- Mi? - kérdezte a fiú, ő nem tud franciául. Ő német, olaszos volt a suliban.  

- Et Hayden. - dugta be a fejét az ajtón és kacsintott Yuira és Haydenre, majd Yui csak a kulcs csörgést hallott. Aaron lelépett. 

Hayden kérdőn ránézett egy sunyi mosollyal az arcán. 

- Na? Jössz velem várost nézni? - csillant fel a szeme. Yui elhúzta a száját, majd látványosan felsóhajtott. Szívesebben szaglászna Irana után... - Ne már! - ült le mellé Hayden és nyomott egy puszit Yui arcára. - Kérlek. 

- Tudod, hogy Irana.... 

- Egy nap alatt csak nem dönti romokba a várost! - vetette ellen a fiú. 

- Pár óra alatt megölette Petert, Diát, Susant és Joet, megölte Anyámat és elrabolt engem. - vágta rá Yui. 

- Jó... de nem biztos, hogy pont ma akarja romokba dönteni a világot. Kérlek. Csak most az egyszer, ne a magad feje után menj, hanem az enyém után. - fűzte össze a lány ujjait a sajátjával. 

- Jó. Legyen. - sóhajtotta. 

- Ez az! - ölelte azonnal meg Yuit. 

- Csak még utoljára leellenőrzöm, hogy... - tolta el magától a fiút, de Hayden csak elkapta a derekát és felemelte a földről őt. - HÉ!

- Nem nézel meg semmit. A mai napon csak és kizárólag a várost nézegetheted. 

- HAYDEN! - nevette félig a lány. - Tegyél le! 

- Nem, mert leakarsz ellenőrizni valamit. - dobta a vállára Yuit és markolt fel egy kulcsot a fogasról, majd már nyitotta is az ajtót. 

- Tegyél le! Te idióta vadbarom! - méltatlankodott Yui, de megállás nélkül röhögött. - Nem elég a sulinak és a tábornak tudnia, hogy címeres barom vagy, most már Párizs is tudja meg?!

- Nyugodtan mond a magadét. - bólogatott Hayden. 

- Hayden! - csapott a hátára Yui, de a fiú csak a motel recepciója előtt tette le a földre, és csak összefont karokkal elállta a vissza vezető utat. - Hol akarsz kezdeni? - adta meg magát Yui. 

- Ezt már szeretem. - mosolyodott el a fiú és fogta meg Yui kezét. - Mit szólsz az Eiffel toronyhoz? 

- Párizs. Hát persze, hogy az Eiffel torony mi más. Legalább meg is csókolsz a tetején, miközben a szél bele kap a hajamba amitől számodra ellenállhatatlan leszek? - gúnyolódott Yui. 

- Össze kell törnöm az álmait kisasszony. Ma szélcsend van a városban. 

- Ugyan. Zeusz fiacskájának meg se kottyan egy kis szellő. - vágta rá halvány mosollyal az arcán Yui. 

- Elemében van ma kisasszony? - görbült mosolyra a szája Haydennek. 

Yui erre csak szélesen elmosolyodott, majd megcsókolta a fiút. 

- Igen. Elemében van. - nyugtázta Hayden. 

~~~

Az ember azt hinné, ha egy bazi nagy torony van a városban és látod hol van, tökre egyszerűen ellehet jutni hozzá. Hát Yui és Hayden eddig csak hatszor tévedett el. Zsákutcába fordultak, nem találták a megfelelő buszjáratot, mikor megtalálták kiderült, hogy nekik a másik irányba menő kell. De mindez nem volt elég, hogy a hangulatuk a felhőtlen boldogságról lezuhanjon a mindenki menjen a fenébe szintre. 

- Ez az! - ragadta meg Yui karját Hayden és rángatta le a buszról a Quai Branly úton.

Yuinak leesett az álla amikor megpillantotta a tornyot. Ezer, meg ezer könyvet olvasott róla. A nagymamája is járt itt. Ahogy az édesanyja is. A nagynénje pedig mikor Hallie meghalt ideköltözött és mára hét évvel később a Beauregard divatcég központi városa lett. Vigyorogva egymásra néztek és elindultak a torony felé át a parkon. A bejárat előtt hosszú sor kígyózott, mint mindig, hiszen mégis csak egy turista látványosságról beszélünk. Mikor végre eljutottak a kasszáig Yui kért két 12-24 éves korig szóló jegyet, majd ott hagytak 29 eurót és elindultak a lift felé. 

- Nos... - nyomta meg a hívógombot Hayden. - Mit tud egy Athéné kölyök az Eiffel toronyról? 

- Aaron, most titulálna címeres hülyének, hogy megkérdezted. - rázta meg a fejét. - Gustave Eiffel tervezte. 324 méter magas, évtizedekig ez volt a világ legmagasabb építménye. Az alapokat 1887. január 26-án kezdték el ásni. 50 mérnök 5300 rajza alapján 100 munkás készítette el a 18000 db elemet. Több, mint 5 hónapig, több, mint 132 munkás kézzel ásta ki a lábanként 125 négyzetméteres területet. A négy láb egyike sincs mélyebben 15 méternél. A Szajna part felőli lábaknál egy kis problémát jelentett, hogy a terület víz alatt volt, így ez a két láb 5 méter mélyen a víz alá került. Az Eiffel torony mindegyik lába lábanként 4 masszív alapba van rögzítve. Az Eiffel torony építésekor különlegességnek számítottak a liftek is. Soha előtte ilyen technológiát nem alkalmaztak. Akarod, hogy folytassam? 

- Az össze-vissza magyarázásoddal lett meg a 3-as töri érettségim. Még szép, hogy akarom. - felelte Hayden. 

Yui csak felnevetett miközben beszálltak a liftbe, még egy, két gyermekes olasz családdal együtt. 

- 3 látogatható emelet van: Az 1. emelet, 57 méter magasságban 4415 négyzetméter. A 2. emelet 115 méter magasságban 1430 négyzetméter. A 3. emelet 276 méter magasságban 250 négyzetméter. Hét évente festik újjá a tornyot nagyjából... 60 tonna festékkel, és körülbelül kétmillió-ötszázezer szegecs tartja össze. 

- És mindenki csodálkozik, hogy stréber voltál a suliban. Ennyi felesleges információt megjegyezni... 

- Nem értem mit vársz? - szálltak ki a 3. emelten. - A családom annyifelé irányba munkálkodik, hogy azt számon tartani maga egy agyrém. Lucy, színész, énekes és táncos. Ingrid... nos tudod mi. Apa, geológus, régész, és építész is. Tehát egyszerre fecseg nekünk a kirándulásain az aktuális dolog korszakáról, a korszakra jellemző stílus irányzatokról, az aktuális írás típusokról, a földtörténeti korszakról, az akkori időjárás, kőzet és egyéb földrajzi jellemzőiről, továbbá ha építmény, akkor az építészeti stílusról. Mintha egy élő lexikonnal utaznál. Susan a jogot és a politikát kente vágta. Peter pedig az emberi test minden kis porcikáját, izomzatoktól, csontokig mindent bezáróan, sokra vihette volna a jövőben. Anya, mérnők, fegyverkereskedő, és tervező volt. Silena divattervező, Annabeth építész, órákig tudott dumálni szegecsekről, csavarokról, meg a fél világról. Percy pedig tenger biológiát tanult. Vagy legalábbis megrendelt egy olyan diplomát az eBay-en. 

Yui a korláthoz lépett és végig nézett a nyüzsgő városon. Valószínűleg Haydennek köszönhetően volt ilyen tiszta az égbolt, hogy beláthatták az egész várost. A korlátra támaszkodott és lepillantott a magasból. Az emberek bolháknak tűntek csupán. 

- Kérdezhetek valamit? - állt meg mellette Hayden, aki szintén a várost bámulta. 

- Hajrá. 

- A családod minden tagja nagy népszerűségnek örvend, vagy örvendett. Aaron művészeti egyetemen van év közben Los Angelesben, immár harmadik éve. Én, német nyelvi egyetemen, már második éve és majd tolmács vagy ilyesmi gyanánt akarok elhelyezkedni, ami már amiatt is vicces, hogy diszlexiám van, de mindegy. Te pedig... nem adtad be semelyik egyetemre sem a jelentkezésedet. És.... igazából semelyik unokatestvéred, vagy testvéred sem vár semmit a jövőtől, munka, suli, egyetem szempontjából, míg a felnőttek nagyjából 13 éves koruk óta, ha nem előbb tudták mit akarnak majd csinálni. Miért van ez? 

Yui gondolkodva végig futotta a tekintetét a Szaján. 

- Talán... mert nem tudjuk mit akarunk az élettől, vagy amit akarunk azt nem kaphatjuk meg. Mind értünk valamihez. Amyből, bármi lehet. Svenből bármi aminek köze van a művészethez, de... mivel nincs olyan személy, aki törődjön velünk, vagy mert, pont, hogy beleszülettünk egy kémekkel teli családba, mint Carmen és Junie, csak azt az egy utat látjuk vagy semmit. Engem sosem kérdeztek, hogy mi akarok lenni ha felnövök. Nem voltam úgy vele, mint a többiek a táborban, hogy lehet, hogy meg se érem a tizenkilencet. Én csak... csak éltem mindig a mának. Bulikba jártam. Egyszerre voltam menő és stréber az iskolában, mint azt te is tudod. Három szalagavatón táncoltam. Egyszer Aaronnel, aki engem hívott meg, mivel elege volt abból, hogy az összes lány utána rohangál, hogy ő legyen a párja. Aztán veled is táncoltam két szalagavatón is. Valahogy.... sosem... kellett gondolkodnom a jövőn. Nem kérdeztek mit várok az élettől, mi leszek ha nagy leszek. És őszintén. Ötletem sincs. Nem tudom elképzelni magam építészként, mint Edet és Annabetht, sem geológusként, mérnökként... azoknak mint a felnőtteket. Én nem vagyok... Sem színpadra termet, sem világot járó, sem aktakukac, sem a műtőben lévő csaj. Én csak úgy vagyok. 

- Akkora egy észlény vagy... és tényleg nem tudod mit kezdj magaddal? - hitetlenkedett Hayden. 

- Tudom, hogy röhejesen hangzik. De, ha az embert túl sok minden érdekli nehezen tud választani. 

- Nem sikerült a középsuli alatt?! 

- Nem! - rázta meg a fejét Yui. - Nem mindenki olyan magabiztos, mint te! Valaki soha sem jön rá, hogy mi az ideális munka a számára. 

Hayden végül nem mondott semmit csak átkarolta Yuit és magához húzta. Yui lassan lehiggadt és belefúrta a fiú mellkasába az arcát. Utána kihúzta magát és a vállára hajtotta a fejét. A napfény uralta Párizs utcáit, hiába volt már augusztus vége. Yuinak itt jutott eszébe, hogy szeptember elsejével elkezdődik az iskola., majd szeptember közepén a főiskolák és az egyetemek. Ő most lazsálhat egy évet, de Aaron és Hayden, ha kihagyja az órákat az csak a kisebbik baj, de októberben vizsgáik lesznek. ZH-k és egyéb idióta nevű dolgozatok, mindegyike 100 oldalnál kezdődik. Ráadásul Aaron nem hagyhatja ki csak az első hónapot maximum, mivel páros projektek is vannak. Zoya... mondjuk a lány kicsit se izgatja... pedig 18 éves. Ez lesz a végzős tanéve. A testvérei pedig kulcshajszán vannak, mondjuk az Apjuk lerendezi őket egy magántanulói papírral. Amy már simán letehetné az érettségit, mint annó Ed 15 évesen. 

- Furcsa itt lenni. Álmodtál valaha erről Hayden? Párizs. - mosolygott Yui. 

- Én arról sem álmodtam, hogy megérem a húszat. Zeusz kölyök vagyok. Egy két lában járó hamburger a szörnyek számára. - felelte a fiú. - Mostanában feszült vagy. - váltott témát.

- Leütöttem az Apámat. Az Anyám, a nagynénéim és a nagybátyjaim gyilkosának a nyomába eredtem, akinek a birtokában van a Védelem köve. Fogalmam sincs, miért hiszed azt, hogy feszült vagyok. - gúnyolódott. 

- De eddig nem voltál az. Csak mióta Zoya feltűnt. 

- Talán mert a csaj simán betört a motel szobába... - húzódott el Haydentől. 

- Elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam ennél több van a háttérben. - mérte végig a barátnőjét. 

Yui dühösen rápillantott, majd inkább a hömpölygő Szajnát figyelte, ahol turistákkal cirkáló hajók rótták a hosszokat egész álló nap. 

- A némasággal nem mész semmire. - dőlt neki háttal a korlátnak Hayden. 

- Mióta Zoya felbukkant.... lesitek és isszátok minden szavát, mintha a melléből sör folyna... 

Hayden kis híján elnevette magát a hasonlat hallatán, de inkább elhallgatott és kék szemével Yui tekintetét kutatta, majd amikor megunta, hogy a csaj direkt nem néz rá, megfogta az állát és maga felé fordította. 

- Tehát lefordítva arra vagy ki, hogy már nem a te melledből isszuk a sört? 

Azonnal mosolyra húzódott a szája, amint meglátta Yui szemében a 'takarodj a fenébe' csillogást. 

- Utálom mikor kiforgatod a szavaimat. - mormogta a csaj, miközben végre méltóztatott Haydenre nézni. 

- Te okos vagy. Nekem is kell valami hobbi. És nincs is szebb annál, amikor egy okost csesztetünk a tulajdon szavaival. 

- Légyszi, Apámmal is csináld ezt. 

- Yui. Zoya nem rossz fej. Csak adj neki egy esélyt. 

- És ha nem szeretnék? - kérdezte a lány. 

- Miért nem? Sosem volt barátnőd. 

- Pont ez az Hayden! Fiúkhoz vagyok szokva.

- Igeeeen... nagyon örültünk Aaronnel, amikor minket rángattál shoppingolni. Olyan cukiiii  rózsaszín táskát néztél ki Aaronnek, hát abba kis híján belehaltam... mármint a nevetéstől! Természetesen. - kezdett el direkt csajosan gesztikulálni. - És akkor soha nem is akarsz? - értetlenkedett, mire Yui finoman karon csapta. - Tudod, hogy szeretlek. - mosolygott, majd magához húzta Yuit. 

- Ne! Most dühös vagyok rád! - panaszkodott a lány. 

- Kérlek. Az én kedvemért. Csak adj neki egyetlen egy darab esélyt! Se többet, se kevesebbet. - tanácsolta. - Fair ajánlat, nem? - vonta fel az egyik szemöldökét, miközben megállás nélkül vigyorgott. 

- De mit csináljak vele?!

- Ha van rá egy mód, ne azt mint Aaron. - Yui egyik hajtincs körül hirtelen vibrálni kezdett a levegő, Hayden füttyentett egyet. - Örökölted anyádtól a lángoló sérós dolgot? 

- Csak ha ideges és dühös vagyok.... - felelte nem kicsit idegbeteg fejjel. - Már nem azért de biológiai szempontból, képtelen vagyok azt csinálni vele, mint Aaron! 

- De van ilyen felcsatolhatós műfa....

- Ki ne mond! Az istenek szerelmeire.... 

- Abból volt pár... - filozofált Hayden. 

- ... Könyörgöm. Egy turista látványosság kellős közepén állunk és az a kínai házaspár elég érdekesen mustrál minket. 

- Mióta érdekel téged, ha megbámulnak? Na benne vagy? 

- Miben? - reménykedett, hogy megússza Yui. 

- Hogy adsz Zoya Royálnak egy esélyt! - méltatlankodott.

- Nem is tudom. Nem szeretek lányokkal lenni. Fiúk közelében jobban érzem magam, megszoktalak titeket. 

- Aaront is? - vonta fel kétkedve az egyik szemöldökét. 

- Igen. Tudod, hogy ő a legjobb barátom. - mosolygott halványan a fiúra. 

- Na? - unszolta Hayden. 

- Hát... - húzta el a száját Yui. - Jó... de csak a te kedvedért. És, ha idegrohamot kapok a csajtól, akkor rajtad állok bosszút!

- Hogy... Mi?! Állj! Miért rajtam?! - akadt ki Hayden. 

- Mert nem is tudom, kimondta folyamatosan, hogy csináljam. - felelte gúnyosan Yui. 

- Persze. Kend rám, hogy jót akarok neked! Nem az én érdekem! Neked lesz szar, ha folyamatosan egymás ellen munkálkodtok. Pontosabban te utána!

- Te most komolyan vitatkozni akarsz velem?! - mérte végig a fiút. 

- Igen! Mert. Nem igaz, hogy a bölcsesség... - pillantott a tömegre. - A Bölcs nőnek vagy a dédunokája és nem vagy képes felfogni, hogy stratégiai szempontból mekkora előny lehet egy boszor... tudod mi. 

Yui meglepetten végig mérte a barátját. 

- Aaronnek igaza van. Rossz hatással vagyok rád. 

- Szerintem nem. - lépett a lányhoz és mielőtt az bármit mondhatott volna megcsókolta. 

Yui nem ellenkezett kivételesen. Az Aphrodité énjét, már maga az a tudat, hogy kivel van itt teljesen felcsigázta, és ha nem előbb hát utóbb ez a csók úgy is kijárt volna neki. Halálos nyugalommal fonta a karjait a nyaka köré, míg Hayden magához szorította a derekánál fogva. Mikor egyszer csak feltámadt a szél és belekapott a hajába, hirtelen kitört belőle a nevetés. Éppen annyira elhúzódott Haydentől, hogy elférjen köztük egy kupak. 

- Te akartál szellőt. - súgta mosolyogva Hayden. 

- De nem gondoltam komolyan! - nevetett tovább Yui. 

- Tudom. Pont ez benne a vicces. 

- Lehetetlen alak vagy. 

- Ha te mondod. - vágta rá még mindig vigyorogva, majd amikor meglátta Yui nevető zöld szemeit furcsa érzés költözött a szívébe. Kivételesen szívesen feltámasztaná Kronoszt, hogy elérje ez a pillanat örökké tartson. Kár, hogy az idő folyton halad. 

Boldogan csókolta meg a lányt, és kicsit sem izgatta, hogy nagyjából 30 turista bámulja idegbeteg vagy ép mosolygós szemmel, miközben ő már át is tért Yui nyakára...

Halihó. Következő rész jövőhétvégén. Remélem tetszett a rész. Véleményeteket commentben várom.