Yui a börtön cellában lógott. A fejében kavarogtak a hangok. Mindegyik mást suttogott. Sikolyra már azóta nem volt képes, hogy megtudta hol van. Hogy felfogta, hogy senki sem fogja megmenteni. A haldokló Anyja kísértette álmaiban szüntelenül. Aaront akarta, hogy a fiú elnyomja az emléket, de ő itt van bezárva, Aaron pedig a suliban, vagy a táborban. Azt se tudja most milyen hónap van. Annyit tud, hogy hosszú ideje van itt és, hogy a hangok a fejében sugdolóznak. Néha kimondja, mit mondanak, csak, hogy megijessze az embereket. A kezét nézte. Majd végig pillantott a testén. Zörögtek a csontjai. Arra sem emlékszik mikor evett utoljára. A levegő itt legalább elég nedves volt, hogy azzal gyógyítsa magát, de édes kevés, hogy energiát nyerjen belőle. Egy idő után a gyógyítással is leállt. A tűz erejét kezdte el használni, magát próbálta felgyújtani. Viszont ahányszor összejött, valamit benyomtak a helyre, amitől a tűz kialudt. Nem halhat meg. Túl fontos, hogy meghaljon. Pedig akkor vége lenne, vége lenne és a hangok is elmúlnának a fejében. Akkor megmenekülne.

~~~

Aelin belépett Selma kíséretében Edmund és Hallie házába. A hőségtől fekete bőrdzsekije rátapadt, de nem érdekelte. Hallie műhelyének a bejáratához sétált gondosan kikerülve a feldúlt ház bútorait. Az ajtó előtt megállt és megfogta a fehér hajú démon kezét. A nő teleportált és már a műhelyben is voltak. Aelin magabiztos léptekkel indult meg a fegyvergyártó találmányaihoz. Könnyedén vette le az egyik polcról a karkötőbe rejtett tigriskarmokat és mérgezőpengéket. Elcsavarta a csuklóján csak annyira, hogy a tigriskarom, amely olyan hegyes volt, mint egy tű és olyan erős, mint egy sárkánybőre előbukkanjon. Utána a mérgezett pengékkel is megismételte a mozdulatot, elég lenne valakin egy milliméteres vágást ejtenie és az illető menten szörnyet halna. Visszacsúsztatta a helyére a fegyvert és elindult a számítógép felé, ahol egy kis robot ült. Az várta, hogy a gazdája visszatérjen.

Aelin zsebre vágta a robotot és Selmára bízta magát, aki visszavitte Hádész Birodalmába. A bátyja a palota előtt várta. Aggódva figyelte a démont, majd a húgára pillantott.

- Megszerezted?

- Igen. A hely teljesen elhagyatott, de a védőrendszert valaki bekapcsolta. Talán Izzy, vagy Ingrid. - felelte a szőkeség. - Indulhatunk?

Sven bólintott, majd összekulcsolta a kezét a húgával és hagyta, hogy a démon a Jackson bázisra vigye őket.

A hely, ahol felbukkantak a hangár volt. Aelin a démonjának megparancsolta, hogy amíg nem hívja ne merészeljen játszadozni valamelyik halandóval és ne jelenjen meg senki előtt, majd elindultak az alsó szintek felé.

- Ígérj meg valamit. - szólalt meg a liftben Sven.

- Mit?

- Hogy a felnőttekre bízod Yui kimentését.

Aelin hallgatott. Megnedvesítette a száját és csak a fém ajtót bámulta.

- Meglátjuk. - felelte.

Amint kiléptek a liftből Samet és Janet látták meg. Sven halványan rájuk mosolygott, de Aelin arca kemény maradt.

- Hol van Edmund? - kérdezte.

- A szobájában.

Aelin nem nézett az unokatestvéreire, csak elindult a helyre. Nem törődött a döbbent pillantásukkal sem. Edmund ajtaján nem kopogott csak benyitott. A férfi az ágyon ült és szorgosan jegyzetelt valamit. A bőre szinte teljesen fehér lett. A szemében semmi boldogság nem csillogott, amitől Aelin szívébe fájdalom nyílalt. Edmund volt a folyton mosolygós nagybácsi, akinek mindig vidáman csillogott a szeme, még akkor is, ha tudta, hogy a szentszövegből, ami tele van aranyokossággal semmi sem fog megmaradni bennük. Ez a férfi... Ez még csak nem is a nagybátyja árnyéka. Annak valami utánzata. Anélkül lépett hozzá közelebb, hogy bármilyen zajt csapott volna, úgy mozgott mint egy árnyék.

- Tudom hol van Yui. - szólalt meg.

Edmund kezében abban a pillanatban a toll megállt. Lassan nézett fel a füzetből. A szemében tompán remény csillant.

- Yui? - visszhangozta.

- Tudom hol van. - ismételte meg.

- Aelin. - mért végig egy másodpercre, mire a szemöldöke ráncba szaladt. Megérezte az auráját. - Hol van? Hol a lányom?

- Rosztov-na-donuban. Oroszországban. A levegőben, egy légi bázison, ami egy felhőben van elrejtve.

- Szóval ezért nem találjuk... - tette le a tollat. - Ne...

- Mi az? - kérdezte felvont szemöldökkel Aelin.

- A levegőbe nem jutunk fel észrevétlenül. Nincs Zeuszosunk, aki elfedhetne minket. - kezdett el gondolkodni.

- Ebben tévedsz. Jane, Zeusz erejét örökölte.

- Ti csak gyerekeke vagytok. Nem foglak bevetni titeket egy ilyen veszélyes terepen. Főleg nem úgy, hogy még nem is vagytok kiképezve. Egyszerűbb ha... ha várunk.

Hosszan bámulta Aelin a férfit. Nem értette mért habozik. Fel kéne állnia és azonnal terveket kéne kovácsolnia.

Aelin utoljára ilyen sötét és negatív energiát magából érzett. De ő... ő ez alatt a hat hónap alatt megerősödött. Sosem lesz többé az a Kis Angyal akinek az apja hívta. Megtalálja azt a nőt ha felnő. Megtalálja és megöli.

- Ed... - nyúlt a férfi felé, de végül leengedte a kezét és kiment a szobából.

Ez nem a nagybátya. A nagybátyja meghalt Hallievel együtt.

Leült a nappaliban a kanapéra. Érezte Selma jelenlétét. Kísértetiesen hasonlított Edmundéra. A nő a többiek számára láthatatlanul mellé telepedett és a vállára tette a kezét. Nem törődött vele. Yui járt a fejében. Hat hónapja van ott, csoda, hogy él. És Edmund nem tesz semmit. Lassan nézett arra fele, amerre a démona bámult. Sven-re, Jane-re és Sam-re.

Sam a kanapén aludt. Jane idegesen bámulta. Lassan remegett meg a fiú körül a levegő, ahogy használta a képességét. Az asztalon lévő váza abban a másodpercben ripityára tőrt. Jane rázni kezdte a fivérét, amikor az nem ébredt fel, villám sercent fel a tenyerében és megérintette a fiút, aki azonnal felriadt.

- Fel tudsz vinni minket? - pillantott Aelin Selmára.

- Körbe kell néznem a helyen. De különben igen.

- Két órát kapsz. Utána hívj egy 30 fős démon csapatot. Ne legyenek túl agresszívek, és jelölj ki három testőrt.

Selma rosszallóan rápillantott Sam-re és Jane-re.

- Őket is bele akarod keverni.

- Az a nő veszélyes. Csak Sven és én nem mehetünk. Sam ereje... ha jól használjuk ki döntő előnyt jelenthet.

- Mit tervezel?

- Tartunk egy kis bemutatót a felnőtteknek. - villantotta a démonra gonosz mosolyát a kislány.

~~~

Aelin Selma karjaiban érkezett meg a lebegő sziget földszintjére. Sven, Jane és Sam mellette értek földet, egy-egy démon kezében. Jane azonnal a földre ugrott. Villámokat szóró tekintetével mérte végig a falakat. Sven viharra emlékeztető szürke szemével a helyet bámulta, kamerák után kutatott. Selmának igaza volt. Ez az egyetlen kis folyosó amire nem látnak rá a biztonsági rendszerrel. Sam betojt fejet vágott és megpróbált bele olvadni a falba.

- Maradjatok fedezékben, ha jelzek, csak akkor gyertek elő. - mondta Aelin a démonoknak.

- Aelin... ez nem nektek való. - morogta a vörös hajú férfi démon, Astarot.

- Yui itt van. Már hat hónapja. Ha mi nem hozzuk ki félő, hogy senki sem fogja.

A démon pillantása elkomorodott.

- Én igazán nem akarok panaszkodni. De én mért vagyok itt? - nyüszített Sam. - Csak egy kicsit féltem az életem, de tényleg kicsit... Nagyon... Kicsit... de valószínű, hogy meghalunk. És nagyon szeretném Anyát és Apát látni, de azért, annyira nem, hogy az Alvilágba kerüljek.

- Menj haza, ha gyáva vagy! - vágta rá Jane.

- Ez egy remek ötlet. Selma? Astarot? Zero? Vagy China? Esetleg?

- Nem mész sehová! - mondta határozottan Aelin. - Szükségünk lesz rád.

- Rám?! Hát... abból nagyon nagy baj lesz ha én kellek nektek...

- Kezdjük. - vett elő egy hologramos kivetítőt a zsebéből Aelin. - Ha Selma adatai helyesek, akkor ezen a folyosón reggel elromlott a kamera és még nem sikerült vissza állítani. Ezen haladunk el a főtanács terembe, majd Selma kikapcsolja a biztonsági zárakat. Amikor megadom a jelet eltereljük a figyelmet.

- Biztos vagy benne, hogy Yui megpróbál majd megszökni? - kérdezte Sven.

- Száz százalékig. - felelte a szőkeség. - Akármennyire is elment az esze, annyi biztos, hogy megpróbál... megpróbál megszökni, vagy véget vetni az életének.

- Honnan veszed? - érdeklődött Jane.

- Én is ezt tenném. Nyomás.

A három nyolc éves gyerek előre sietett míg Aelin kényelmes tempóban elpakolta a cuccát. Selma és a másik három démon láthatatlanná vált és elsietett a vezérlőterem felé. A zsebébe nyúlt és egy kis fémpókot vett elő, ami Hall asztalán hevert, a hosszú időtől kicsit porosan.

- Hank. Ébresztő. Hallie Beckendorf vészfiókja. 16 32 08 04 21.

A fémpók lábai megremegtek, majd hatalmas robot szemeit Aelinre emelte, aki csak mosolyogva nézte a kis találmányt.

- Hank. Van egy feladatom. Törd fel a rendszerüket és sugároz minden adatot, minden videó felvételt és éppen most zajló felvételt a Jackson bázisra.

A pók vidáman felvisított, majd a falra ugrott a kicsi tenyeréből, egy perc alatt felmérte a terepet és megindult a vezérlőterem felé.

Aelin a testvérei után futott. Akik csak elkerekedett szemekkel bámultak valamit.

- Mi az? - kérdezte.

- Az a nő.... - suttogta Sam. - Ott volt. Ő lőtt ránk.

Aelin a három nő közül hamar kiszúrta kiről beszél Sam. Azonnal felismerte. Ő bámulta a házukat. Ő robbantotta fel az Anyját és az Apját.

Düh fogta el, de várt. Előbb fel kell törnie Hanknek a szervert. A kamerát figyelte, majd amikor átváltott a lámpán a kis szín elmosolyodott és a kamera elé lépett.

~~~

Ingrid unottan nézegette a jelentéseket, míg Lucy mellette énekelgetett Lenának és Adelnak. Brady tőle nem messze azzal szórakozott, hogy megfagyasztja, majd elolvasztja a poharában a vizet. Edmund fáradtan olvasta a jegyzeteit. Össze-vissza firkált a lapokra. Ingrid csak egy pillantást vetett a papírra. Csak a szokásos összefüggések, sírok, mondák, legendák, földrajzi területek és más dolgok, amik fontosak egy régésznek.

- Uram! Hölgyeim! - rontott be egy férfi a szobába.

- Történt valami? - kérdezte Ingrid.

- Igen... A gyerekek.... Sam, Jane, Sven és Aelin elmentek. És információkat fogadtunk egy ismeretlen rendszertől. Egy furcsa felvétellel..

A három testvér egymásra nézett, majd futva indultak meg a férfi után a bázis főtermébe.

A képernyőn több ezer adat száguldott végig, mindegyik az orosz titkos ügynökségé volt. Ismerte fel azonnal Ingrid. A középső képernyőn a férfi visszapörgette a felvételt.

Edmund lélegzete elállt, amikor meglátta Aelint. A kislány a kamerába mosolygott. Megtervezte. Az egészet kitervelte... De hisz... csak öt éves. Ő öt évesen tudta meg, hogy a mitológiák valódiak, hogy félisten. Béna volt. Ügyetlen. Aelin meg... Aelin olyan mint Joe és Susan.

- Szervusztok. Remélem nézitek a műsort. - kezdte Aelin. - Hogy kijutunk-e innen élve, azt nem tudom. De annyi biztos, hogy amit most láttok egy üzenet. Gyerekek vagyunk. Mégis mi vagyunk itt. Nem ti. Az anyám és az apám halott. Ahogy Sam-é és Jane-é is. Ugyanolyan jogunk lenne elhagyni magunkat, mint nektek. De nem tesszük. Mert a szüleink nem ezt várnák el tőlünk. Yui itt van. És kifogjuk szabadítani.

A felvétel tovább haladt. Edmund, Lucy és Ingrid összenézett.

- Ha Irana... - kezdte Ingrid.

- ...Ott van... - folytatta Lucy.

- Akkor végük. - fejezte be Ed.

~~~

Aelin elfordult a kamerától és suttogni kezdett. Az árnyak abban a pillanatban növekedni kezdtek. Mozgásba lendült minden. Nőttek, nyúltak az árnyékok, aztán, akár a fekete mély hullám lecsaptak. A huszonhét démon támadásba lendült. Sven a talajra nézett, ami remegni kezdett a férfiak alatt. A föld megrepedezett, majd minden az égbe repült. Jane biztos kézzel fogta meg az egyik fémcsövet és azon vezette tovább a benne lévő feszültséget. Jó pár férfi felkiáltott, ahogy lecsapott rájuk az áram a szoba minden oldaláról. Sam pedig inkább tisztes távolságból figyelte a jelenetet és ahogy a barna hajú gyilkos a föld darabokon ugrál, majd valamit kiállt.

- Aelin! Vissza! - kiáltotta Sam, de már késő volt.

A falon rések keletkeztek, mindenhol egy fegyver jelent meg. A hálóvetők elsültek. Aelin pedig a fülére tapasztotta a kezét, hogy ne hallja a démonjai kétségbe esett fájdalomtól zengő sikolyát. A hálók belevájtak a démonok bőrébe. Marta, égette őket. Aelin hatalmasat nyelt és újra suttogni kezdett. Biztatta őket, de a hálóból nem szabadultak ki. Futva indult meg Selma felé, mielőtt oda érhetett volna, valaki a falhoz taszította. Selma rámordult a nőre.

Irana csak egy szánakozó pillantást méltatott a démonra. A kicsiket méregette.

- Susan és Joe fia és lánya ha nem tévedek. - mosolygott gonoszan Aelinre és Svenre. - Továbbá Peter és Dia gyermekei. - fordult Janehez és Samhez. Hasonlítotok a szüleitekre.

Jane felemelte a kezét és villámok csaptak a nő felé, de meg sem kottyant neki.

- Sam. - suttogta Aelin. - Használd a képességed.

- Csak ha álmodom akkor működik! - nyafogott a fiú.

- Akkor álmodj nyitott szemmel! - tanácsolta Sven.

Sam felsóhajtott és lehunyta a szemét. Aztán megrázta a fejét és felpillantott. Legalább 20 őr vette őket körbe.

- Sam...

- Nem tudok! Nem megy!

- Képzeld el! Álmodozz! - fogta meg a kezét Jane. - Gyerünk. Menni fog. - Sam újra lehunyta a személyt. - Képzeld, hogy minden rendben van, hogy a hálót elvágja egy fegyver egy csoda fegyver. Nincs itt senki. Csak te és én. - fonta össze az ujjait a bátyjáéval Jane. - Csak te és én.

Sam előtt lassan jelent meg a kép. A fegyver a varázslatos hihetetlen fegyver, ami megmenti a démonokat.

Aelin elkerekedett szemekkel bámulta, ahogy a semmiből hosszú szablyák jelentek meg. Egy vágással lehullottak a démonjairól a hálók és azonnal támadtak. Az férfiak többsége holtan hullott össze, két nővel együtt. De Irana kifutott a teremből.

Jane mosolyogva ölelte át a testvérét. - Király vagy! - nyomott egy puszit az arcára.

- Még nincs vége. - mondta Sven.

Aelin felsóhajtott. Igaza van. Még nincs itt Yui. Ameddig nem jön fel, nem mehetnek el. És a nő...

~~~

- Főnök. - szólalt meg a férfi, amikor megpillantotta Iranát. - Óriási baj van!

- Tudom, maga tökkel ütött hólyag! - vágta rá a nő. - Hogy lehet, négy gyereknek ekkora hatalma?!

- Yui...

- Mi van Yuival? - kiáltott rá a férfira.

- Kiszabadult.

~~~

Yui csak lógott lefelé a láncról. Szinte alig lélegzett. Amikor meghallotta a riasztót, és ahogy az őrök suttogtak. Furcsa érzés kerítette hatalmába.

Valaki van itt. Egy démon jelent meg előtte, a vörös hajú férfi az ajkához emelte a kezét jelezve, hogy hallgasson. Csak halványan derengett belőle valami, persze, hiszen ez a börtön le van védve, hogy ahhoz a csöppnyi démoni képességéhez se nyúljon, amit az Apjától örökölt.

- Hogy kerülsz ide? - kérdezte a démontól.

- Aelin, Sven, Sam és Jane itt van. Eljöttek érted. - mondta, majd köddé vált.

Csak bámult ki a fejéből.

Eljöttek érte...

Itt az idő. Ezért tette, hogy megőrült, ezért hasította fel a bőrét a körmeivel, ezért beszélt magában, ezért hagyta, hogy itt hagyják. Itt vannak... De miért ők?

Mélyre ásott magában, hogy előhívja a démoni erejét. Megfeszítette a karját, majd tiszta erejéből megrántotta a jobb kezét. A láncok csörömpölve zuhantak ki a falból. Verejtékezni kezdett. Túl gyenge ehhez. Ki kell tartania. Aelin, Sam, Jane és Sven. Nem eshet bajuk miatta.

Megemelte a kezét, amit teljesen belepte a kesztyű szerű bilincs, majd a bal kezéhez vágta a fémet, pont ott, ahol a retesz volt. A bilincs lehullott róla. A bőre hosszú idő után levegőhöz jutott. Megfogta a kirántott láncot, majd a cella zárjára nézett és, mint egy lasszót, úgy forgatta meg a láncot és az ajtó kiszakadt a helyéről, amikor odasózott a hatalmas kesztyű részével.

Kilépett a cellájából és lassan indult el a lift felé. Folyamatosan szívta ki a levegőből a vizet és ölelte körbe vele a testét, hogy erősítse magát. Megnyomta a lift ajtó gombját. Üres volt, amikor leért beszállt és a földszintre kezdett el emelkedni. Az összegyűjtött vízből egy 10 centi vastag jégfalat kezdett el maga előtt megdermeszteni.

~~~

Edmund és a többiek döbbentek kapkodták a kamerák között a fejüket.

- Ekkora... ekkora erejük van?! - hitetlenkedett Ingrid.

- A gének. A sok isten vére. Mutálódott bennük. Aelin és Sven örökölte az apja képességét és ezért ennyire erősek. Jane, Dia erejét kapta meg. Samben pedig azt hiszem a triász vér és Athéné vére miatt átalakult annyira a jóslás, hogy nem látja, hanem valóra váltja a képeket amiket lát. Gyakorlatilag... - mondta Ed.

- Ébren álmodik. - értette meg Ingrid.

- Ingrid... Ed... - suttogta Lucy és mutatott az egyik képernyőre.

A képen Yui állt. Egy liftben. Ed csak bámulta a lányát, nézte a fehér bőrét, a megsebzett vadállati tekintetét, ami üres volt. Lelketlen, kíméletlen és könyörtelen. Egy másik kamerára néztek, ahol a földszinten fegyveresek szegezték a fegyvereiket a lift ajtajára.

Amikor a lift ajtó kinyílt. Irana parancsa szerint a férfiak tüzet nyitottak Yuira. A jégről lepattantak a golyók. Yui csak állt. Erősítette a jeget. Amikor nem hallott több lövést elmosolyodott.

- Én jövök. - mondta tiszta, csöppet sem bolond hangon. A jég páncélt szilánkokra hasította és a férfiak mellkasába állította. Vér fröccsent mindenhová és a fickók holtan zuhantak a földre.

Ingrid röhögni kezdett, míg Ed és Lucy falfehér lett.

- Ed, a lányod lehengerlő! Ha valami csoda folytán túlélik, kiképezhetem bérgyilkosnak? - kérdezte Ingrid.

- Hogy mi?! NEM! BIZTOS, HOGY NEM! - kiáltotta a férfi.

- De miért?! Kurva jól csinálná!

- NEM ÉS KÉSZ!

A folyosón végig sétált. Vér tapadt meztelen talpára, de csak sétált. Bement egy terembe, ahová Edmundék nem láttak be, mikor kijött a régi ruháit viselte, amiben Ed utoljára látta a lányát. Őrök lepték be a folyosót. Yui hanyagul rájuk nézett. A kezében megjelent a fegyvere, amit még Hall készített neki. Csak egy villanást láttak, majd az élettelenül fekvő őrök testeit.

~~~

Irana csak bámulta a halott embereit, majd megfogta a fegyverét és elindult Aelinék felé, ha valahogy megakarja állítani Yuit, akkor azt a kicsiken keresztül tudja megtenni. Szupergyors a lány. Az emberei még csak védekezni sem tudtak.

~~~

Aelin a démonjait vezényelte, akik egyre fáradtabbak voltak.

Yui... Gyere már.

Sven irányította a földet, de ő is egyre fáradtabb volt.

- Skacok... - suttogta Jane.

Aelin odakapta a fejét, egy újabb csoport felfegyverzett őr indult meg feléjük. Aelin a fáradt démonjaira pillantott és a terem másik végében lévő örökre.

- Tietek az az oldal! A miénk Svennel ez. - fordult a nagyobb horda felé.

Lassan kezdett el az orra alatt mormogni. A szeme fehérje fokozatosan teljesen feketévé vált és több démont hívott ide. Az erejét viszont teljesen elszívta az a pár szó. Sam sorra képzelte el a különféle csapdákat. Jó pár őr bele esett. De kezdett annyira lefáradni, hogy félő volt árva elalszik. Jane kezéből szelek csaptak elő, a falhoz préselte az embereket, majd villámokkal elkábította őket.

Aelin miután újabb 20 démont hívott oda. Térdre zuhant a hátához tapadt a ruhája. Több démont nem idézhet vagy hívhat. Kapkodva vette a levegőt. A teste kezdte csendben hagyni. Villanásokat látott, tűz csapott fel körülötte és égette el a férfiak egy részét. Döbbenten pillantott az unokatestvérére.

- Yui... - suttogta.

Yui meglendítette a kezét, mire víz vált ki a levegőből. Végig szelte a teret és a férfiak megfagytak.

- Sziasztok. - mosolygott az uncsitesóira Yui.

Aelin a lányhoz rohant és szorosan megölelte. Ez Yui. Ez tényleg Yui! A lány mellkasába fúrta a fejét. Yui kedvesen végig simított a haján, pont mint a családi napokon.

BUMM!

Aelin ledermedt, amikor meghallotta a bátyja kiáltását. Hátra pillantott. A testvére a földön feküdt a térdére szorította a kezét, de az ujjai között vér szivárgott.

- SVEN! - lépett a bátyja felé, de a fegyver rászegeződött.

Yui mögötte morogni kezdet, sose hallotta még őt morogni. Mindig kedves volt. De hat hónapnyi fogság után...

- Én a helyetekben nem tennék semmit. - vigyorgott rájuk könyörtelenül csillogó szemével Irana. - Elfogni őket!

Jane mögé ugrott egy férfi, kicsavarta a kezét, majd a földre taszította, egyik kezében a fegyverét fogta, a másikkal még mindig Jane kezét csavarta, amitől a lány szeme könnyezni kezdett. Sam-et nemes egyszerűséggel leütötték, hogy ne használja a képességét. Svenre csak egy pisztolyt szegeztek, míg Aelin fejéhez Irana nyomta a stukkert.

Yuit nem bántották. A lány végig nézett az unokatestvérein. Nem eshet bajuk. Csak ez járt a fejében.

- Nos Yui? - kérdezte Irana. - Mihez fogsz kezdeni? Egy szavamba kerül és még több rokonod hal meg. Kezdjük vele a Kis Angyallal.

Aelin a beceneve hallatára csomó nőtt a torkában. Honnan tudja, hogy hívta az apja?!

- Yui... - suttogta, de a tekintetével Selmát kereste. A testőrét sakkban tartották valami fegyverrel, ami ha a bőréhez közel ér elektromosan szikrázik.

- Hagyd békén a családom. - mondta Yui.

- A pszichológus tévedett. - horkant fel Irana - Az egész elmebolond dolgot csak tetteted, hogy ne kínozzunk.

- Mit vár? Az Anyám színésznő volt. 11 év alatt sokat tanul a szüleitől a gyerek.

- Meg kellett volna ölnöm téged, ahogy megöltem Joet, Susant, Petert, Diát.... és Halliet.

- Az Anyám nem halt meg. - rázta meg a fejét Yui, de amint megpillantotta Aelin arcát, ahogy a szemei csillogtak. Rossz előérzete lett. - Ugye? - kockáztatta meg a kicsit.

- Yui... Hall... Hallie halott. Már fél éve...

Yuit a fájdalom hullámai körül ölelték. Az arcán könnyek folytak le, de a szemében szikra lobbant. Az üres tekintetét izzó vad düh váltotta fel. Lángok lobbantak fel a semmiből, az őrök egy része szénné éget. Az érzelmei irányítják a tűz erejét. A tüzet nem tudja annyira jól kontrollálni, mint a vizet.

- ELÉG LEGYEN YUI! - kiáltotta Irana, és kibiztosította a fegyvert. - Vagy megölöm a kislányt.

Selma teleportálni próbált, nem hagyhatja, hogy bántsák Aelint. Ha meghal, Hádész örök kárhozatra ítéli, mert nem tett semmit. A férfi viszont a falhoz nyomta a bottal. A bőre égni kezdett, ahol a fegyver érte.

Yui csak bámulta Aelint, de az érzelmeit és vele a lángokat nem tudta az irányítása alatt tartani, csak az álma járt a fejébe. A legnagyobb rémálma, amit kiskorától álmodik valóra vált. Az Anyja meghalt és Irana vette el tőle. Irana a kicsire nézett, majd a növekvő lángokra. És meghúzta a ravaszt.

Yui kiáltásába beleremegett a terem. Aelin a földre esett. A torkától pár centire a vállát érte a golyó, mert elrántotta a fejét, mikor látta Yui tekintetét. A szeméből könnyek folytak végig az arcán. A lapockája és a nyaka zsibbadt. Nem tudta felemelni a jobb kezét. A fájdalomtól annyira lüktetett, hogy kezdte elveszíteni az eszméletét. Selma kiszabadult és felé iramodott, de az egyik férfi rádobott egy démonok ellen kifejlesztett hálót.

Yui csak nézte Aelint. Ahogy a kislány remeg a földön. A vérét bámulta. Iranához fordult, a nő még mindig az unokatestvérére szegezte a fegyvert. Nem hagyhatja, hogy ez a nő megölje a családját. Az Anyját elvette tőle. A többieket nem engedi. A vére dübörgött az ereiben érezte minden egyes atomszemét, ahogy az őrök vérét is. Gyorsan hömpölygött az ércsatornákban.

A férfiak bőre táncot járt. Mindenki döbbenten bámulta a saját testét, kivéve Iranat és a négy gyereket. Az őrök bőrén egyre nagyobb hólyag szerű kinövések jelentek meg. Ordítani kezdtek. Majd a testük nem bírta és szétszakadt a bőrük a csontjaikon. Vér robbant minden fele. Sven és Jane csak tátott szájjal bámulta Yuit. A lány köré gyűlt a vér, úgy irányította, mintha víz lenne, vagy tűz. Egyszerre indította meg a folyamot Irana felé, aki csak hitetlenkedve bámulta. Beterítette a vérrel és azzal dobálta a nő testét. Nem bántja, csak úszásra kényszeríti.

Selmához rohant és lerántotta róla a hálót. A tenyere kicsit égni kezdett, de annyira nem, hogy elkábuljon. A fehér hajú démon alaposan végig mérte, a levegőbe szagolt.

- Edmund lánya. - suttogta, majd Aelinhez suhant. Felemelte a kislányt és éleset füttyentett. Négy démon lépett elő a semmiből és ment egy-egy gyerekhez.

Majd teleportáltak.

~~~

Ingrid falfehér arccal állt a monitor előtt. A hullákat nézte. Hetvenen- nyolcvanan lehettek csak azok akiket Yui ölt meg. Lehet... Hogy az isteneknek igaza volt és meg kellett volna ölnie őt? A többi félvérrel együtt? Ekkora erőt, ekkora vérrontást... Megérdemelték. Ezzel nyugtatta magát. Amit Irana tett... de ezek az emberek csak parancsot teljesítettek.

Edmundra nézett. A férfi is a hullákat bámulta a különböző monitorokon. Ha Yui kém lenne egyszer majd, valamikor, vagy ügynök... Akkor az egész világ félhet tőle. Erősebb Ingridnél és Edmundnál is. Hallie vére kering az ereiben, a nő stílusával, ha akarná az egész világot elpusztíthatná.

Ingrid zajt hallott maga mögül. Azonnal megfordult, bár érezte a vérükből kik állnak mögötte.

- Gyertek utánam. - pillantott a két sebesültet tartó démonra Lucy.

Selma pillantása találkozott Edmundéval.

- APA! - kiáltotta Yui, mire Ed arcán halvány mosoly játszott. Yui átölelte, Edmund pedig felemelte és szorosan magához ölelte a vértől maszatos lányát.

Selma átadta Aelint Zeronak, míg Yui kibújt Edmund karjaiból.

- Anya... Anya... - kezdte könnyes arccal.

- Sajnos igen. - szomorodott el Ed, de fél szemét Selmán tartotta.

Yui újra hozzá bújt és zokogni kezdett. Ed Selmát figyelte. A nőt aki visszahozta az Alvilágból, akivel a szülei alkut kötöttek, aki miatt kis híján megölte Halliet, aki miatt féldémon lett.

Nos remélem tetszett. Commentben várom véleményeteket ;)