Nos. Jó estét mindenkinek. Kicsit későn, de remélhetőleg sokan még a nyári időszámítást élitek alvás szempontból is, így lesznek páran akik neki kezdenek ennek a  részecskének ma. Jó olvasást, jó éjszakát és jó suli túlélést mindenkinek. (Én már most számolok vissza nyári szünetig...)

Edmund és Selma amint bejutott a mágusok főhadiszállására, az Első Nomoszba, Ed Carter és Sadie Kanet kezdte el keresni a tekintetével. Jó pár bámészkodó mágus megállt az utcákon, és meghökkenve bámulták Selmát. A nő felzárkózott Edmund mögé és, hogy erőt sugározzon felemelte az állát. A tekintetében semmi nyoma nem volt a halandóságnak. Egy démon nézett mindenkire.

Edmund egyenesen abba a terembe ment, ahol a két Kane idejük többségét töltik. A kiképző termek felé. Egy fekete hajú, sötét bőrű lányon viszont megakadt a szeme.

- Zia! - mondta, mire a nő felé kapta a fejét.

- Ed?! Te meg, hogy kerülsz ide?! - kérdezte hitetlenkedve az elem mágus.

- Hosszú sztori. Nem láttad Cartert és Sadiet? - lépett a nőhöz.

- De. Desjardinsal vannak...

- Hogy, hogy? - Ed jól tudja, hogy nem a szívük csücske a francia Főlektor.

- Eltűnt egy fontos irat a könyvtárban és attól tartunk, hogy a húgod gyerekei vitték el...

- Lucy.... Adel, Lena és Brady sosem csinálna ilyet! - vetette ellen a férfi.

- Nem az a húgod. - felelte Zia, miközben a pillantása Selmára tévedt. Hirtelen futott ki az arcából a szín és termett a kezében varázslópálcája és botja.

- Nyugi. - tette a nő kézfejére a kezét Ed. - Velem van.

- Mióta járkálsz egy démonnal?! - döbbent meg Zia. - Főleg, hogy egy ilyen....

- Nem egy ilyen, hanem én tettem démonná.

Zia most Edmundra nézett fehér arccal. A tekintete egyértelműen azt üzente, hogy ezt: hogy gondolhatod ezt?

- Hosszú... - sóhajtotta Ed. - Ingrid gyerekei... Carmen és Junie itt jártak?!

- Szép az arcod. - húzódott gúnyos mosolyra a nő arca, miközben a korbács nyomot tanulmányozta.

- Ziaaaa. - mormogta a férfi.

- Igen. Gondolom sejted miért. - felelte a nő, majd intett nekik, hogy kövessék őket. - Rajtad tartom a szemem. - mutatott a démonra a botjával. - Miért jöttél ide? - intézte Edmunhoz a szavait. - Ez nem a magad fajták területe.

- Majd elmondom, ha a Főlektorhoz értünk. - felelte Ed.

Zia inkább nem fecsegett tovább és a Korok Csarnoka felé vezette Edmundot. Selma pedig, mint az árnyék úgy követte őket. Amint kinyíltak a hatalmas kapuk, amelyek a Korok Csarnokába vezettek Selmának rossz előérzete támadt. Edmund és Zia előre siettek a folyosón. Nem néztek a képekre, nem úgy mint Selma. Amikor meglátta a Nagy Sándor korabeli időket megtorpant. Elidőzött a tekintete a hódítón, majd a szekérről leszálló tej szőke hajú nőn.

10 méterrel előrébb Edmund megállt és Selmára nézett. A nő arcvonásait bámulta. Valahogy szomorúnak tűnt.

- Zia várnál egy kicsit? - kérdezte a nőt, aki csak biccentett, majd visszasétált Selmához.

A képre siklott a pillantása. Nagy Sándorra, majd a felé sétáló nőre. Lassan összevonta a szemöldökét. A nő emlékeztette kicsit Selmára.

- Minden rendben? - fordult inkább Selmához.

Selma pont úgy kapta rá a fejét, mint amikor rajta kapja Dant, hogy valami rosszat csinált.

- Igen. Persze. - felelte kicsit talán túl gyorsan a nő, majd elsétált Edmund mellett Zia után.

Ed felpillantott a képre, és felzárkózott a többiekhez. Határozottan úgy nézett ki az a nő, mint Selma, csak a haja volt más színű. Talán... Egykor Selma sem volt démon? Hanem csak egy halandó? Érdekes fejlemény lenne... majd ki kell derítenie, hogy ki az a nő és mi lett vele.

Egy idő után az ő pillantása is a képeken kötött ki. Amikor meglátta saját magát nyolc évesen csak halványan elmosolyodott. A terem végébe érve a lépcsőn megpillantották Desjardinst illetve Cartert és Sadiet.

Edmund és Zia tisztelettudóan kicsit meghajolt Desjardins előtt, de Selma nem méltányolta az illyes fajta gesztusokat.

- Mi lett Iskandarral? - kérdezte, mire a teremben lévők mind felé kapták a fejüket.

- Meghalt. Már nagyon régen. - mondta fojtott hangon Zia. - Honnan ismered őt démon?

Selma hirtelen megint olyan arcot vágott mint egy rossz kisgyerek, aki el akar titkolni valamit.

- Egy halhatatlan sok mindenkit ismer Mágus. - felelte.

Edmundnak fogalma sem volt róla ki az az Iskandar és ez nem kicsit zavarta. Carter és Sadie vádló tekintettel fordult hozzá.

- Az unokaöcséd és az unokahúgod ellopták a Holtak és az Élkő könyvének hol létét rejtő iratot. - mondta dühösen Sadie.

- Hát ez remek! - háborgott Selma. - Ezért nyírattuk ki magunka majdnem azon a vacak pallón!

- Már értem a sebét. - mosolyodott el Zia. - Mit kaptál?

- Nem mit. - mordult fel Ed. - Kit. Halliet.

A három mágus egyszerre mosolyodott el, még Desjardins arcán is mosoly játszott, majd felállt és Edmund elé sétált.

- Miért akarja a két Cortez gyerek a könyveket? - kérdezte.

- Na látja ezt én se tudom. Ha Aelin di Angelo lopta volna el, akkor tudnám, kivéve ha.... - hirtelen összeállt előtte a kép és Selmára nézett. - A két könyv is kulcs! Te tudtad! Mégsem mondtad el!

- Igen... De nem a könyvek a kulcsok. Csupán bennük van.

- A kezemben volt 16 éves koromban két kulcs és én... a fenébe! - csattant fel Ed.

Sadie és Carter aggodalmas arccal összenézett.

- Ha megtalálják a térképpel a Holtak és az Élők könyvét azzal a világ könnyen elpusztulhat, mint hajdan a Harmadik Titánháború idején majdnem. - mondta teljes összhangban a két testvér.

- Azért az a majdnemtől messze volt. Teljesen ura voltam a helyzetnek. - fonta össze a mellkasa előtt a kezét Ed. - Amúgy is. Ha nem tévedek a fő gondjaitokat Ingrid okozta, abban pedig csak magatokra vessetek, hogy kiképeztétek őt és még fegyverrel is megajándékoztátok. Gondolom Carmen és Junie is kapott némi... útra valót.

- Csak a szád jár Jackson. - mondta Carter. - Ki miatt robbant ki majdnem az apokalipszis?

- NYOLC éves voltam! Honnan tudtam volna, hogy ne vegyem fel azt az istenverte karperecet?! Nem volt rá írva, hogy tilos felvenni! De megoldotta apám a helyzetet. 16 évesen pedig jó magam oldottam meg a TI gondjaitokat.

- Túl büszke vagy. - szólalt meg halkan Zia. - Édesanyád is az volt.

- Igen. Családi baki a büszkeségünk, ahogy az is, hogy mindig bajba jutunk! Pedig mi igazán nem keressük a bajt, de az valahogy mindig a Jackson család felirat alatt köt ki. Itt eldumáljuk az időt, amíg Carmen és Junie Cortez megszerzik a két könyvet és ismételten kitör egy apokalipszis, vagy csinálunk is valamit?

Selma mindez idáig csendben hallgatta a vitázó feleket. De sajnos be kellett ismernie, hogy Edmundnak igaza van. Sok minden történt az évek alatt és ezt ő tudta a legjobban. Edmundra rájárt a rúd, de... úgy tűnik, hogy most, hogy van miért és kikért harcolnia.... annyira nem süllyedt mélyre. Vagy csak jól elrejti.

- Edmundnak igaza van, azzal, hogy itt pazaroljuk az időnket nem jutunk előrébb. A mágusok mindent óegyiptomiul írnak. Akkor, Carmen és Junie miért lopta volna el a térképet? - kérdezte Selma.

- Volt belőle angol verzió. - felelte Sadie.

- Akkor az óegyiptomi verzióval utánuk eredhetünk és hamarabb megtalálhatjuk a könyveket mint ők.

- Ünk? - szólalt meg Dejardins. - Szó sem lehet róla.

- De Főlektor. - kezdte Ed. - Ez nem csak magukat érint.

- Semmi közöd Egyiptomhoz Edmund Jackson. - vágott közbe a férfi.

- Nagyjából annyi közöm van hozzá, mint magának. - vágott vissza Ed. - A családom életében meghatározó volt ez a vidék! Ráadásul ne felejtse el, hogy édesanyám kinek a reinkarnációja! Nem véletlen, hogy Egyiptomba vezetett az útjuk amikor istenek lettek, ahogy az sem, hogy feltámasztották azt a nyamvadt múmiát... kétszer.

- Hidegen hagy, hogy Annabeth kinek volt a reinkarnációja. - mondta a férfi, miközben farkas szemet nézett Edmunddal. - Ahogy az is, hogy nem szabadna akkora varázserő tulajdonában állnotok amekkora van. Mondjuk te sosem tanultad meg használni. Ellentétben édesanyáddal és Ingriddel. Távozz a démonoddal együtt félvér, vagy hamarabb látod a testvéreidet és az anyádat, mint szeretnéd.

Edmund arcizmai megfeszültek. Végül csak megfordult, elkapta Selma könyökét és kiviharzott a teremből.

Desjardins a Kane testvérpárra nézett.

- Tartsátok szemmel. - mondta, majd kisétált a terem egyik oldalsó kijáratán.

~~~

Edmund amint kiért a Korok Csarnokába teleportált. De nem tűnt el, az Élet Házából, ahogy azt a Főlektor óhajtotta, hanem a könyvtárban kötött ki Selmával együtt.

A nő az egyik könyves szekrényre kenődött, mire Ed majdnem elnevette magát de még idejében felülkerekedett az érzésen és az egyik Usébtihez lépett.

- A Holtak és az Élők könyvéhez vezető térkép. - mondta, mire az agyagfigura életre kelt és egy papirusz tekercsért rohant.

- Ezek szerint te is maradsz inkább a lopásnál? - dörzsölte meg az orrát Selma. - Azt hittem ezért veted meg a fiadat.

- Nem vetem meg Dant. - vágta rá Ed.

- Aha, én pedig gyűlölök mindent és mindenkit. - felelte mosolyogva Selma, miközben neki dőlt a polcnak.

Edmund csak szúrós szemekkel a nőre pillantott. El kellett ismernie, hogy sokkal kedvesebb az arca mikor mosolyog.

- Semmi közöd hozzá, mit teszek és mit nem teszek a gyerekeimmel.

- Hát a lista, amit nem teszel, minden kétséget kizáróan sokkal hosszabb, mint a másik. - gúnyolódott Selma.

- Kérlek. Maradj csendben. - vette el az Usébtitől a tekercset, majd kivette belőle a térképet.Selma ellökte magát a szekrénytől és Edmund mellett belepillantott a papiruszba. Sok mindent nem értett, de pár szót és mondatot sejtett mit jelenthet.

- Abu Szimbel Nagytemploma. - mondták kórusban.

- Te tudsz óegyiptomiul? - vonta össze a szemöldökét Ed.

- Sajnos már nem. Megkopott az évezredek alatt... - gyorsan elhallgatott, mintha túl sokat árult volna el.

Edmund úgy döntött, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat, hogy rákérdezzen mit takar ez a mondat. Az energiája vészesen fogyott. Hall alapból mindig lemerítette, mikor harcoltak, igaz ezt sosem merte volna elmondani a Tűzlánynak, hogy ezzel is növelje az egóját. Egyelőre azt saccolta, hogy mekkora az a táv, ahová eltudja vinni Selmát teleportálással. Végül arra jutott, hogy Karnak templomáig eltud teleportálni úgy, hogy a Níluson utána tovább hajózhassanak. Max 20 perc gyalog a kikötő, utána már csak hajót kell találniuk.

- Nos, titkolózó ex démon. Készen állsz egy kalandra ahol egyszerre liheg az Élet Háza és még több ezer átok, illetve egyiptomi mitológia lény a nyakukban? - nyújtotta a nő felé a kezét.

- Ha elakarsz ijeszteni pocsékul csinálod. - fogta meg a férfi kezét és Ed abban a pillanatban teleportált.

~~~

- ÁLLJ! - kiáltotta Dan. Már az ő feje fájt az Aelin, Sven és Amy között zajló állandó veszekedésétől, nem, hogy Amyé! - Szóval. - kezdte higgadtan. - Azt állítjátok, hogy örököltem egy képességet Anyámtól, amiről soha a büdös életben nem hallottam, és valami varázsbeszédnek hívják.

- Igen. - mondta kórusban Sven és Amy.

- Remek. Szerintem ez hülyeség. Ha örököltem is volna egy ilyen képességet, arról biztosan tudnék. De tekintettel rá, hogy én hiába mondom azt egyes embereknek, hogy akasszák már fel magukat, hogy megkíméljék a világot a hülyeségeiktől nem történik meg.

- Egyetértek vele. Kizárt, hogy ezt örökölhette volna Hallietől, pláne, hogy a nőnek nem volt ilyen képessége. - csatlakozott a beszélgetésbe Aelin.

- Jé... egyetért velem! - lepődött meg Dan. - Hallod ezt Főnix? - fordult hátra a sárkány felé, aki csak folyamatosan a macskára morgott, aki akkor került elő, fogalmuk sincs honnan, amikor Dan cicceget.

Igen... Hallom... csodás... HÚZZ MÁR INNEN TE ROHADT SZŐRGOMBÓC!

Dan elkezdett újra ciccegni, mire a macska hozzá rohant. Felkapta a vörös színű szőrgombócot és mosolyogva simogatni kezdte.

- Szerintem ez akkor is badarság Amy. Fogadjuk el mindannyian a tényt, hogy.... nem örököltem természetfeletti képességeket, hacsak a sárkányokkal való társalgás, illetve a lopás és a kovácsolás nem számít annak. - a kisfiú keze a macskáról hirtelen a nyakában lógó ékőre tévedt, majd inkább marad a bolhás dög kényeztetésénél.

- Azért próbáld meg. - unszolta Amy.

- Hallottad mit mondott Rose! A kardot ki kell érdemelni. Úgy, mint az Excaliburnál. Méltónak kell lenni rá, hogy a tulajdonosa legyél. Talán neked kéne megpróbálnod felemelni a Lélekkardot, ahelyett, hogy leakarod vágni az oda vezető utat. - mondta a kisfiú, majd a macskával a kezében elindult a szőnyeg felé.

Amy csak döbbenten pislogott.

- Te... Ki vagy és mit csináltál az öcsémmel?! - kiáltotta Dan után.

- Mindennek meg van a maga szabálya Amy. Emlékezz vissza hányszor mondta ezt Apa. Ha rövidíteni akarunk az ösvényen gyakran nem odajutunk ahová szeretnénk. Csak tegyük fel, hogy igazatok van és varázsbeszédem van, vagy mim... és ráveszem a Lélekkardot, hogy legyek én a tulajdonosa. Rávettem remek. És, ha elmúlik? Kinyír minket? Vagy mi? Néha jobb a járt úton haladni, mint levágni egy új ösvényt. - felelte Dan és eltűnt a ház végében.

Amy meghökkenten bámult az öccse után, majd pár másodpercre Svenre nézett.

- Hűha... - ámult el Aelin. - Ez pont olyan volt... mint ti...

- Igen... - suttogta Amy... Athénéhez méltón. - Lehet, hogy az öcsém kezd felnőni?

- Könnyen lehet. - felelte Sven. - Akkor mi legyen? Harcoljunk a kardért? Hátha egyikünk esélyes lesz.

- Ti harcoljatok nyugodtan. - nyújtózkodott egyet Aelin. - Én lemegyek pár szerzetessel a faluba a cuccainkért, elakarom érni a démonjaimat.

- Mi van Selmával? Rég láttam. - kíváncsiskodott Sven.

Aelin csak elhúzta a száját.

- Kirúgtam.

Sven még levegőt is elfelejtett venni.

- Várj... MI?! - kapta el a húga karját, de Aelin csak lerázta magáról és felnézett a nála nagyjából három fejjel magasabb bátyjára.

- Azt csinálok amit akarok Sven. Mindig is azt csináltam. - mondta, majd befelé indult az épületbe.

A fiú arca elkomorodott. Amy hátulról a vállára tette a kezét. Sven finoman megérintette, majd levette.

- Öhm... kicsit egyedül akarok lenni, ha nem baj. - szorította meg kicsit Amy kézfejét.

- Dehogy. - mosolyodott el Amy.

- Kösz. - rándult meg a szája sarka, majd elengedte az unokatestvére kezét és ellenkező irányba indult mint amerre Dan ment.

- Sven! - szólt utána Amy. - Ha baj van, vagy csak beszélgetni akarsz... Szóval... ha kellek, csak szólj.

- Köszi Amy, de... szeretek egyedül lenni.

Ez éppenséggel ismerős volt Amynek. Ő mondta ezt mindig az Apjának, és mindenkinek. Edmund munkája miatt többnyire magántanuló volt. Ha valahol lecövekeltek némi időre, tehát nagyjából fél évre, csak akkor íratta be az Apja az ottani iskolába őt, Yuit és Dant. Dan szinte az első pillanatban szerzett pár barátot akivel jóban van, ahogyan Yui is. Mondjuk Yui rendszerint inkább a táborban maradt és Aaronnel és Haydennel együtt járt Manhattanbe iskolába. Ő pedig.... nos... neki sosem voltak barátai. Az egyetlen barátja Carmen volt.

~~~

Yui Jackson álmodni se mert volna rá, hogy valaha Irana után beutazza a világot, de hát az élet már csak ilyen. Hosszan bámulta a nőt, aki végig sétált a folyosón, majd kiment a repülőtérről és egy limuzinba szállt be.

Aaron és Zoya megállás nélkül pofáztak.

- Kedvenc zenekar? - kérdezte Aaron.

- Hű... mostani vagy régi? - kérdezett vissza a lány.

- Is is.

- Öhm... Régi... Imagine Dragons, új... The Destiny. - válaszolt Zoya.

- Az Imagine Dragons a legjobb. - bólintott egyetértően Aaron. - De én maradok a Pitch Harmony mellett.

- Kedvenc énekes?

- Bakker... ez nehéz.... nem lehet többet választani?

Zoya megajándékozta egy mosollyal a fiút, miközben olyan hevesen rázta a fejét, hogy sötétbarna fürtjei mindenfelé csapkodtak.

- Neee máááár! - nyafogott Aaron, majd gondolkodva fonta össze a mellkasa előtt a kezét.

- A mellettünk lévő jelenség, kedves turisták. - hajolt Haydenhöz és a többiekhez közelebb Yui. - A világ egyik legritkább pillanata, amikor is Aaron Phinsky használja az agyát.

- Megbocsásson idegenvezető kisasszony. - karolta át Yuit Hayden. - A mijét?

- Hahaha... Nagyon viccesek vagytok ma. Rossz hatással vagytok egymásra... MEGVAN! Demi Lovato... vagy Ed Sheeran....

- Akkor most melyik? - mosolygott egyre szélesebben Zoya.

- Demi.... Ed.... ÁÁÁÁÁ! - túrt bele idegesen a hajába a fiú.

- Nem tud választani. - vigyorgott győztesen Zoya.

- Száj már le róla. - mondta kedvesen Hayden. - A repülőgép óta húzod az agyát.

- De olyan vicces! Nézzétek már az arcát! - csillogott Zoya szeme.

- Hogy kérheted Apollón fiától, hogy válasszon?! - esett kétségbe Aaron. - Ez olyan, mint Yuit arra kényszeríteni, hogy válasszon EGY kedvenc könyvet! Várjunk! Tudom már! ÉN!

- Te nem vagy énekes. - mondta kórusban a három kamasz.

- De még lehetek.

Hirtelen mindannyiukból kitört a nevetés, ami mostanában egyre gyakrabban történik meg. Yui felállt és elővette az Anyja egyik ötezer éves kütyüjét.

- Úgy tűnik az egyik legdrágább luxus hotelben szállt meg. - mondta. - A jó hír, hogy nem túl messze van egy olcsó motel.

A két srác és a boszorka hangosan felnyögött.

- Most mi van? - kérdezte ingerülten a lány.

- Tegnap még Kínában voltunk, ahol elintézett pár ügyet a nő, találkozott a fiával és a lányával, majd ott aludt egy éjszakát és másnap reggel repülőgépre szállt. Most pedig itt van Párizsban. - mondta Aaron.

- És? - értetlenkedett Yui.

- Ez Párizs Yui! Kapj az agyadhoz! - vigyorgott Aaron. - Párizs a szerelemvárosa! Tudod hány csajt szedhetek itt fel?!

- Ez a divat világ központja! Ruhák, sminkek, mindenféle csajos dolgok. Én meg kerestem egy csomó pénzt Kínában. - mosolygott Zoya. - Ráadásul a Beauregard cég most tartja a leárazását az előző kollekciójának. Ezt nem szabad kihagyni!

- És te? - nézett Yui a pasijára.

- Hát... Sose voltam még Párizsban. - kezdte Hayden. - Szívesen megnézném a Notre Dame-ot, az Eiffel-tornyot, a Versailles-i kastélyt, a Louvre-t, ahol a Mona Lisa is van. A La Vallée Village-t, a Sacre-Coeur székesegyházat, a Diadalívet, a Szajnán is jó lenne hajókázni, és a Père-Lachaise temetőre is kíváncsi lennék. De... nem egyedül.

- És csodálkozik, hogy Hádész kölykének nézik. - mondta Zoyának Aaron.

- Hát ja. - helyeselt a csaj.

- Felvilágosítanál titeket. - fordult az Apollón fiúhoz és a boszorkához Hayden. - Hogy ez nem csak egy temető. Ez A temető. Többek közt itt nyugszik: Jim Morrison, az amerikai The Doors énekese, Édith Piaf, francia énekesnő, Marcel Proust, francia író, Gioacchino Rossini, olasz zeneszerző, Guillaume Apollinaire, francia költő, író, kritikus, Eugène Delacroix, francia festő, és Oscar Wilde, ír költő, író.

- Haver.... túl sok időt vagy Yuival. De Oscar Wilde miatt tényleg megéri.

- Van egy hülye kérdésem. - szólalt meg Zoya. - Egy amerikai, olasz és ír valamik miért nyugszanak Franciaországban?

- Honnan tudjam? Azt nem jegyeztem meg, Yui? - pillantott a barátnőjére Hayden.

- Foglaltam egy motel szobát négy személyre. - mondta a lány.

- Akkor mehetek vásárolni? - kapta fel a hátizsákját Zoya és sietett Yui után, aki már is gyalog indult a motel felé.

- És én csajozni? - kérdezte Aaron.

- Úgyse mehetünk... sose látom az Eiffel tornyot.... És a Diadalívet... és a temetőt.... meg a...

- Fogd be Hayden! - szólt rá Aaron és Zoya.

- Na Yuiii légyszi! Aphrodité dédunokája vagy vagy mije! Kérlek! A Beauregard cégről van szó! Az a divat központja Annie Beckendorffal az élen!

- Tudom. A nagynéném. - felelte elől a lány.

- MI?! KOMOLYAN?! IGEEEEEN! Mutass be neki! - kapta el Yui karját.

Yui csak felsóhajtott. Már vagy öt éve nem hallott Annieről.

- Nem tartom vele a kapcsolatot mióta... mióta...

Zoya csak kérdőn rápillantott, de Yui nem folytatta hanem tovább sétált.

- Yu...

- Ne. - tapasztotta a szájára a kezét Aaron, míg Hayden elkapta a karját, hogy nehogy utána rohanjon.

Zoya nem tetszésül felnyüszített, majd a két srác csak annyit érzett, mintha valami meleg a kezükre csavarodott volna. A bőrük egy csíkban megégett a nagy semmitől.

- Nem szeretem asszem a boszorkákat. - mondta Aaron.

- Ahhoz képest remekül ágyba vittél egyet. - vágta rá mosolyogva Hayden.

- Fiúúúk! Miért ne? - kérdezte Zoya.

- Yui édesanyját Hallie Beckendorfnak hívták. - sóhajtotta Aaron.

- Annie ikertestvére! - mosolyodott el Zoya. - Várj... hívták? - hervadt le az arcáról a mosoly.

- Igen. 2051. január 10.-én halt meg. Mióta meghalt.... Yui nem tartja az édesanyja ágával a kapcsolatot, így Annievel sem nagyon... pár évig még beszélgettek de.... már kb. 5 éve egy szót se váltottak.

- Óóóó. - csak ennyit tudott kinyögni.

- Aki 5 percen belül a motelba ér, az azt csinál amit akar egy napig! - kiáltott vissza Yui, mire a három kamasz felkapta a fejét.

- Hol a motel? - kérdezte Aaron.

- Négy sarokra innen, Motel de Loretta néven. - mosolygott elől Yui.

A három kamasz ezerrel száguldott el mellette, mire még mindig mosolyogva megrázta a fejét. Na jó. Talán egy szabadnap nem árt.

- AUTÓRA VIGYÁZZ!

Szokásomhoz híven véleményeteket várom commentben ;)