Sziasztok! Nos... Ja, három hete volt rész. Sorry, nem igazán volt ihletem mostanság. Igyekszem megtalálni. A fejezetben várható némi kaland, dráma, tomboló hormonok... Ja, abból az elkövetkezendő részekben nem lesz hiány. Úgyhogy készüljetek fel! Mindenkinek jó olvasást kívánok! Véleményeteket pedig ne felejtsétek el megosztani velem a comment szekcióban!

4 hónappal később...

- Nem hiszem el, eskü. A nyomi kis öcsim, halál lazán beugrik egy rohadt golyó elé és ezzel átmegy az első próbáján... - rázta meg a fejét Carmen, miközben lekapta a gyümölcslevest a menza kiadójáról.

Amy nem mondott semmit, csak mosolyogva megvonta a vállát és ő is elvette a levesét.

- De komolyan... Nekem nem ennyiből állt az első vizsgám. Ez csalás! - tolta tovább a tálcáját a főfogáshoz, ami halrudacska volt, kukoricás rizzsel és tartár mártással.

- Emlékeztetnélek, hogy te kinyírsz embereket, ő meg megvédeni fogja őket. - jegyezte meg Amy és kapott le egy tányért. - Ég és föld a kettő.

- Aha, aha, tudom, tudom! Csak... Nekem szarabb volt. Én taposom ki az ösvényt, ő meg vígan lépked a nyomomban. - fordult kifelé a kiadó résztől, majd rögtön gúnyos mosoly jelent meg a száján, ahogy kiszúrta a konyhai és ebédlői részt elkülönítő fémkorlátnak támaszkodó Ethant. - Mi van kis hallgatódzó? - sétált ki a csapóajtón és bökte oldalba Ethant.

- Várom, hogy a csajom észre vegyen, ha már velem ellentétben bekerült a top 3 helyezettbe a matekverseny utolsó fordulójában. - vonta meg lezseren a vállát a fiú.

Carmen megforgatta a szemeit és hátra hagyva Amyt odasétált a szokásos asztalukhoz. Jane úgy méregette Ethan hátát, hogy Carmen szinte látta, ahogy a képzeletbeli tőröket belemeríti a srác hátába. A lány letette a tálcáját az asztalhoz, majd ő is helyet foglalt.

Rögtön megállapította, hogy a rokonai dinamikája majdnem a szokásos. Jane nem akarja, hogy Amy és Ethan együtt legyenek és ha a fiú lemerne ülni az asztalhoz, akkor képes lenne egy villámot vágni a sráchoz. Sam és Demetria olyan közel ülve beszélgettek evés közben, hogy szinte nem is lehetett tudni, hol kezdődik a fiú, hol pedig a lány. Sven volt más egyedül. A fiú csak turkálta az ételt, amit Carmen egyáltalán nem tudott hova tenni.

A lány feltűnés mentesen belerúgott az asztal alatt Demetria székébe, mire a lány elszakadt Samtől és rá nézett. Carmen kérdőn Sven felé biccentett. Demetria felkapta az okostelefonját és valamit elkezdett gyorsba pötyögni. Carmen érezte, hogy a zsebében rezzen egyet a telefonja, mire elővette a készüléket.

Demetria: Szakítottak Jessievel.

Carmen: Mikor?!

Demetria: Érettségi szünetben.

- Ti most engem beszéltek ki chaten? - szólalt meg egyszer csak Sven, mire Demetria és Carmen egyszerre kapták rá a fejüket.

A kínos mosolyokból megkapta Sven a választ.

- Kérdezhetsz nyugodtan engem is. - húzta el a száját Sven.

- Hogy-hogy szét mentetek Jessel? Jól megvoltatok! - vágta rá értetlenül Carmen.

- Ja... - biccentett Sven. - Aztán volt egy kisebb szörnytámadás, amikor elmentünk árnyékutazással Chicagoba, megnézni a várost és Jessie kicsit besokalt.

- Megmondtam, hogy nem fogja bírni... - köszörülte meg a torkát Jane. - A halandók, akik nem látnak át a ködön, azok ezeket nem igazán tudják felfogni.

- Halandó pasid van, csak szólok. - nézett rá a lányra Sven.

- Aki egy másik dimenzió királya, ahol durvább szörnyek vannak, mint itt. - vágott vissza a Zeusz vér.

Sven erre már nem szólt be, csak tovább turkált az ételbe, míg Jane már hangosan felszisszent.

- Igen? Mi bajod? - sóhajtotta Sven.

- Nem veled van bajom. - mormogta Jane. - Na jó, ti jobban értitek Amyt. Miért trécsel már öt perce Ethannel és... hogy hívják a pompon lányok vezérszurkolóját? Anna?

- Amanda Weblen. - segítette ki Sam, majd folytatta az evést.

- Akkor az. Miért beszélgetnek hármasban?!

Sven az ajkára harapott, míg Carmen lesütött szemmel elkezdte enni a gyümölcs levesét, ami végre nem volt tűzforró. Jane pedig alaposan végig mérte a két unokatestvérét.

- Igen? - várta a magyarázatot.

- Majd Amy elmeséli, ha gondolja. - tért ki a válasz elől Carmen. Sven ennyire sem méltatta Janet.

Amy egy csókkal vált el Ethantől, aki felsétált a kosarasok közé. Amandának csak intett egyet, majd meg sem állt az asztalukig. A vörös kérdőn nézett Jane-re, ahogy helyet foglalt.

- Mérges? Rég volt Kilyannál és szex hiánya van, vagy mi baja? - nézett végig a többieken Amy és vette a kezébe a kanalát. A levese szinte már elhűlt.

- Most, hogy mondod... - kezdte volna Sam, de Jane egy pillantásával belefojtotta a szót.

- Mi volt az a kis pletyka délután? - kérdezte epésen Jane.

- Nem beszélgethetek a pasimmal és az egyik évfolyamtársammal?! - akadt meg ezen a ponton Amy. - Korán kezdesz anyáskodó lenni, Jane. Mi van, csak nem bekaptad a legyet?

Sam elnevette magát, míg Jane szemében villámok villantak meg. Ő nem díjazta annyira a poént, mint az ikre.

- Majd, ha én is így trécselek egy csajjal, akivel kavartam, akkor nem kérdezem meg, hogy mi volt az. - vágta rá csöppet sem kedves hangnemben a lány.

Amy megforgatta a szemét.

- Sven és Carmen tudja csak, mert ők nem akadnának ki veled és Sammel ellentétben. - felelte Amy. - Ezért nem vagy beavatva.

- Miért mi folyik itt? Mert én semmit nem értek. - kapkodta a tekintetét Jane és Amy közt Sam.

- Hát... - tette le a villáját Demetria és törölte meg a szalvétával a száját. - Én rájöttem már.

- Ezen nem vagyok meglepve. Mindenki, akinek az IQ-ja ötnél nagyobb érti... - szólt be Sven, mire Jane ujjából elektromosság csapott fel és Sven felkiáltott, ahogy az áram végig hasított a testén. - JANE!

- Te szóltál be, viseld a következményeit. - vágta rá Jane. - Na, mi van? Mesélj, mit csinálsz te? Öt hónappal ezelőtt lefeküdtél Ethannel, eddig képben vagyok.

Amy csak elvörösödött, majd választ nem adva folytatta az evést. Négy hónap alatt igazából olyan sok minden nem történt a Jackson családban. Sven betöltötte a tizennyolcat januárban, míg a húga, Aelin a tizenötöt, ahogy Nathaniel is. Februárban Yui azon túlmenően, hogy sikeres vizsgát tett évfolyamelsőkén betöltötte a huszonkettőt. Amy és Carmen márciusban nagy bulit csaptak a tizenhetedik születésnapjukon, amit Sam és Jane folyatott április elsején, hiszen ők is betöltötték a tizennyolcat, akárcsak Sven. A sort pedig április végén Brady Wizards zárta, aki szintén elérte a tizenötöt. Legközelebb majd csak júniusban ünneplik Edmund és Ingrid születésnapját, júliusban jön Adel és Lena, majd szeptemberben Lucy és Dan, októberben Hall, végezetül Novemberben Junie. 

Amint Amy végzett az evéssel, bevárta Carment. Demetria diszkréten más irányba terelte a beszélgetést és még Janet is feltartotta, amikor Carmennel kivitték az üres tányérjaikat, a nyomukban Svennel, aki egy halrudacskát evett összességében egész ebéd alatt.

- Ugye tudod, hogy nem fog leszállni egy hamar a témáról? - tette zsebre a kezeit Sven, mialatt Amy bal oldalára helyezkedett.

- Tudom. - biccentett Amy. - De, ha tudná, akkor totálisan kiakadna.

- Én azt hittem viccelsz, amikor elmondtad... - jegyezte meg a lány jobb oldalán Carmen.

- Én kinéztem belőle. Aphrodité áldása miatt időnként bekattan. - vágta rá Sven.

- Haha... - mormogta Amy. - Azért neked is kéne abból az áldásból lassan.

- Halandóval nehéz. Nem érti teljesen a világ rendjét. Ethan félvér, az könnyebb. - vonta meg a vállát Sven.

- HÉ! Várjatok már! - kapta el Amy vállát hátulról Demetria. - Te... Jól sejtem, hogy Ethannel és Amandával ti... szóval, hogy édeshármas...?!

- Azt hittem te konzervatív vagy és nem figyelsz az ilyenekre. - mérte végig alaposan Sven Demetriát.

- Az vagyok, de a kérdés miért vagyok az. És hidd el az orgiákat az ókori görögök is imádták és előszeretettel gyakorolták... fúj. - rázta ki a lányt a hideg egy olyan emlékre, amiről a Jacksonok nem akartak tudni. - Szóval, te, Ethan és Amanda...

- Aha. - biccentett Amy. - Ne szólj Jane-nek és Samnek, se az őseimnek. Bár szerintem anyám sejti, de lehet apám is...

- Dan tudja?! - akadt meg ezen a ponton Carmen.

- Dehogy! Még csak az kéne! Neki a biszex dolog is bőven sok volt! Ha még megtudja, édeshármasban vagyunk időnként Amandával... Az hiányzik!

- Oh, Sven! - kapta el a fiú karját Demetria. - Hétvégén ellátogatok a Félvér táborba, elkísérsz?

Sven értetlenül összevonta a szemöldökét.

- Miért én? Mért nem Sam? Ő a pasid.

- Sam és Jane valami kirándulásra mennek Nicoval és Thaliával. Ne kérdezd, én meg nem akarok egyedül menni, mert még a végén Dionüszoszt...

- Mr. D-t. - javította ki Carmen.

- Nekem vagy az lesz, vagy Nicot idézve, borvirágos ürge. - legyintette le Demetria. - A lényeg, hogy gyere velem kérlek, nehogy a borvirágos ürgét a hétvégére a kisujjánál fogva akasszam fel a csillárra.

- Oksa, miért ne. - vonta meg a vállát Sven.

Végülis ez is jobb volt, mint az Alvilágban kuksolni egyedül, hiszen Aelint rávette Lin valami csajos dologra, amiből még Dan, Junie és Nat is ki van tiltva, akik ezt kihasználva paintball meccsre mennek Hallel, Eddel, Ingriddel és Gregorioval. Meg hát... mit csinálna lenn egyedül? Leginkább sajnáltatná magát Jessie miatt, hiszen két és fél év alatt ő a harmadik barátnője és ez kivételesen nem összeillési probléma volt, hanem totális világkülönbség, amit nem tud felróni Jessicának. Megérti őt. Ha Sven nem ebben nőtt volna fel, akkor bizonyára neki is sok lenne.

~~~

Sven a hét folyamán kerülte Jessicát és az osztályát, nem gondolta, hogy felüdülés lesz a hét után Demetriával elmenni a Félvér-táborba, de Thalia fája mellett elhaladva Sven szokatlan nyugalom szállta meg. A fiú ezt nem tudta hová tenni, hiszen nem szerette a tábort. Ők nem itt nevelkedtek fel, mint a szüleik, a nagyszüleik, vagy a többi felnőtt, számukra a tábor az a hely volt, ahonnan kitiltották őket, mert... Nem teljes értékű félvérek, hanem harmadik generációsok. Hülyeség volt az egész.

Demetria finoman érintette meg Sven vállát, ahogy a fiú tekintete végig úszott a vidéken.

- Most meg min gondolkodsz? – kérdezte halvány mosollyal a száján a lány.

Sven mindig elcsodálkozott, hogy Demetria hogy lehet Sam barátnője, hiszen teljesen mások voltak. Samnek gyakran nem estek le elsőre a dolgok, ne szépítsük, néha még másodjára sem. Ő spontán volt, higgadt, türelmes és lágyszívű. Demetria viszont egy zseni, aki makacs, kedves ugyan, de ha valaki felbosszantja, akkor olyan haragtartó és körmönfont, hogy Sven őszintén örült, hogy a barátjának tudhatja a lányt, nem pedig az ellenségének.

- Csak... - úgy jutott eszébe Noah ereje, mint egy rémálombéli kép. – Néha elgondolkodom, hogy teljesen rossz helyen keresgélek.

- Tizennyolc évesen a nagy őt keresed? – húzta el a száját Demetria.

- Nem, csak... valamit, ami tovább tart egy évnél. – vonta meg a vállát Sven. – Én nem vagyok nagy bulizós. Rossz fiú vagyok, egy Angelo, de mellette Jackson is és... Nem is értem miért hadoválok itt össze-vissza. – rázta meg a fejét, mert nem szokott így viselkedni, de Jessie... megviselte. Jó volt normálisnak lenni vele eleinte, jó volt beavatni a világába, megmutatni mindent, de... A lányt veszélybe sodorta, pont ettől tartott és nem akarta ezt többé átélni, főleg hogy a félvérekkel ellentétben ő nem tudja magát megvédeni.

- Mert fontos volt neked Jessie. – felelte értelemszerűen Demetria.

- Mi dolgod is akadt a táborban? – vonta fel a szemöldökét Sven, más irányba terelve a beszélgetést.

- Nos. – mosolyodott el lassan a lány. – A féltesóim terveztek egy kis összejövetelt a félvértáborban.

Sven akkor jött rá, hogy nem kis összejövetelről van szó, amikor meglátta Annie Beckendorfot a korcsoportja körében, akik mind Aphrodité vérek voltak. Sven elkerekedett szemekkel mérte végig a... Hát... az Aphrodité klánt, mert ez volt rá a legjobb szó.

- Nem mondtad, hogy a kis összejövetel az összes élő Aphrodité leszármazottat takarja. - súgta oda Sven a lánynak.

- Ez nem az összes. - vágta rá Demetria. - Alig a negyede. Azért kis összejövetel.

- Én kérek elnézést...

Sven fejben annyit jegyzett meg hozzá, hogy Aphrodité igazán leállhatna a gyermek gyártással, mert ahogy nézte egy-egy korcsoport esetén legalább 7-10 félvér jött el, ami azt jelentette, hogy Aphrodité párhuzamosan volt terhes 7-10 gyerekkel és mind más apától származtak. 

A fiú csak távolról intett Annie Beckendorfnak, aki széles mosollyal biccentett neki, majd folytatta a beszélgetést egy kreol bőrű nővel, aki nyilván az anyja féltestvére lehetett.

Sven hirtelen összerezzent, ahogy Demetria felsikított mellette, majd nyílegyenesen egy barna, enyhén hullámos hajú lányhoz rohant. A fiú magában megállapította, hogy a lányt nem látta a kulcshajsza végeztével a táborban, főleg hogy akkor elég maradandó emléket hagyott benne az Aphrodité bungaló, a Déméterrel és az Apollónnal egyaránt, amikor is a bungalók leány tagjai végig üldözték a fél táboron.

A lány széles mosollyal ölelte át Demetriát és azonnal beszélni kezdtek, de olyan tempóban, hogy Sven csak pislogott. Az ijesztő az volt, hogy néha a húga, Aelin és Lin is ezt csinálták és ez egyre jobban megerősítette abban a tudatban Svent, hogy a húga kamaszlány lett.

- Ezek szerint ide értél. - engedte el a lányt a szorításából Demetria.

- Aha, de nem hiszed el, hogy mennyi idő volt mire kijártam. Értem én, hogy jó dolog ez a csereprogram, jobban is élvezem, hogy végre nem hiszik azt, hogy ha megvágom a kezem, akkor kiborulok és hisztizni kezdek, mint valami kislány. De hogy milyen nehéz engedélyt kapni a tábor elhagyására... - rázta meg a fejét a lány hitetlenkedve.

Lenyűgöző volt, hogy a haj és a szem színe mennyire hasonlított a két lánynak, illetve nem teljesen. Demetria hajkoronája egy árnyalattal sötétebb volt, mint a féltestvéréé. Az arc, orr és szemformájuk teljesen különböző volt. A lánynak, hosszúkás, arisztokratikus arca volt, egyenes orra és kicsi, de széles szeme.

- Ő meg ki? - mérte végig felvont szemöldökkel Svent a lány. - Brutál erős aurája van... Hádész fia? Nem tudtam, hogy van Hádésznak van tizenéves félvér fia!

- Nem teljesen. Harmadik generációs félvér. Húgi, bemutatom neked Sven di Angelot, Hádész, Poszeidón, Athéné és Zeusz dédunokáját. Sven, ő a féltestvérem, Madison Bradford, Maddie. Cseretáborozó programon van a Római-táborban.

Sven kimérten biccentett, míg Madison szemei elkerekedtek.

- Oooo! Ő érte van oda Gracie, Bianca és... közel az összes csaj tesónk? - pillantott Demetriára.

- Igen. - biccentett.

- A posztereken jobban néz ki.

Poszterek?!

- Szívfájdalma van, szakított a barátnőjével nem olyan régen. - folytatta Demetria, de Sven leragadt a posztereknél. Milyen poszterekről beszélt?!

- Szegényke. Majd jön másik. - legyintett a csaj. - Amúgy hallod... Tudom, hogy elv nincs különbség a táborok között, de Vénusz lányait kéne látnod! Esküszöm, mint az amazonok!

Sven pislantott párat, ahogy felfogta, hogy ez a lány tökéletesen leszarja, hogy ki ő.

- Hogy-hogy cseretáborozó programon vagy? - kérdezte Sven, főleg mert nem újkeletű dolog volt ez a program. Anno az apja, Joe di Angelo is járt ott többek között Kevin Stollal, Emily Liber La Rueval és Hallie Beckendorffal, de a római-tábor nem kedvelte a félvér-tábor módszereit, így ritkán engedtek be görögöket és akkor sem Aphrodité lányokat.

- Harcolni akartam és itt valamiért az a divat, hogy mi zászlózsákmányolás alatt a körmünket reszelgetjük egy sarokban. Meguntam. - vonta meg a vállát, majd alaposan végig mérte Svent. - Bocs, ne haragudj. - érintette meg a srác csuklóját, mire Sven összerezzent, ahogy... valami... oldódni kezdett benne.

Hiszen... Tudta, hogy ha Jessie meg fogja ismerni a félvér oldalát, akkor idő kérdése és vége lesz a kapcsolatuknak. Rettegett ettől, ezért nem akarta beavatni, de kénytelen volt, hogy a lány megbízzon benne, mert... szerette őt. Még, ha ezt soha nem is merte kimondani neki, mert... Eddig akit szeretett azt mindig elveszítette, kivéve a húgát, aki... Ha a sorsuk rosszra fordul, akkor egyszer ő fog végezni vele.

Sven felsóhajtott, mialatt érezte, hogy a feje mintha kitisztulna. Óvatosan pillantott előbb Madisonra, aki még mindig a csuklóját fogta, majd Demetriára, aki várakozóan figyelte őt.

- Nem csak úgy hívtál meg... jól sejtem? - döntötte oldalra a fejét Sven.

- A húgom meglehetősen jól ért az összetört szívek gyógyításához. Gondoltam nem árt. - vonta meg a vállát Demetria.

- Csak a féltesód. - akarta lerázni a lány érintését Sven, de Maddie elbambulva fogta még mindig a csuklóját.

- Még ne... - suttogta, majd megnedvesítette az ajkát és lehunyta a szemeit.

Sven a lányra kapta a fejét, ahogy érezte, hogy valami... nem stimmel. Belülről feszíteni kezdte valami, majd... mintha... Egyszerre érezte, hogy valami szét akarja feszíteni és meg akarja gyógyítani a lelkét. Az ajkára harapott, majd összeszorította a szemeit. Tartott az erő ellen, egészen addig, amíg már nem bírta és elengedte és abban a másodpercben, mintha egy pillanatra minden a helyére került volna.

Nem illet össze Jessica Ludge-al, ahogy nem illet össze Ava Dickensonnal és Tracy Blackel sem. Vannak világok, amik sosem vegyülhetnek, ahogy azt a TÉT-ben Mr. Palmer megkötötte a mágusokkal is.

Maddie elengedte Sven kezét és halvány mosollyal nézett a fiúra, aki értetlenül pislogott maga elé.

- Azt hiszem most már jobban lesz, már átlátja a szív útját. - pillantott Demetriára Maddie. - Szóval, ott tartottam, hogy...

És újból fecsegni kezdett, de ezúttal Sven nem szakította őt félbe, mert... Valamibe belenyúlt a lány, mert most valahogy, minden tisztább volt, sokkal, de sokkal tisztább.

~~~

Mr. Palmer idegesen állt a Földgömb felett, ami a mágia ágait mutatta. A mágiát medrekbe terelték, ahogy azt megbeszélték, ám... a nagyszabású mágia aktivitások esetén kilengések szoktak megjelenni. Ez viszont... túl mutatott mindenen.

- Amy, Dan, Aelin, Sven! Azonnal gyertek a könyvtárba! Nem érdekelnek a hétvégi programjaitok! MOST!

Amy öt perccel később kócos hajjal, félre gombolt ingben és mackó nadrágban jelent meg az archívumban. Dant tetőtől-talpig festék borította.

- Ethan? - kérdezte a srác és tette le a paintball puskát az asztalra.

- Aha. - meg Amanda, de azt inkább nem tette hozzá. - Jó volt?

- Király, amíg Mr. Palmer nem hívott... - mormogta Dan.

- Mi van már?! - sétált be Aelin és Lin egy csomó szatyorral a kezében. - Mondtam, hogy bármi van, oldjátok meg nélkülem!

- Szia! - lépett Danhez Lin és nyomott egy csókot a srác szájára.

- Szia, mit vettetek?

- Mindent is. Aelin teljes ruhatár cserét tervez, ne kérdezd. - rázta meg a fejét gyorsan Lin.

- Nem is akartam. - vágta rá Dan és ölelte át a lány derekát.

Sven érkezett be utolsónak, mivel előtte még haza dobta Demetriát és Maddie is leakasztotta egy S.O.S. fuvarra, valami Római táboros cucc miatt. A fiú csak végig nézte Amyt, aki ekkor kezdett el fésülködni, majd Dant, Lint és Aelint.

- Ő is jön? - biccentett Lin felé.

- Nem! - vágta rá Mr. Palmer. - Bocs, Lin. Ez könyvtárosi és őrangyali meló!

- Nem gáz. Sziasztok! - intett a többieknek, majd Danhez hajolt és megcsókolta. - Szeretlek!

- Én is téged! - vágta rá a fiú, majd Lin beolvadt az árnyékok közé és eltűnt.

Mr. Palmer abban a pillanatban összecsapta a tenyerét.

- Nos vágjunk is bele a közepébe. Egy kilengést észleltünk a kialakított medreknél, egész pontosan San Fransicotól északra, a Berryessa tótól pár órányira lévő Knoxville területén. A kilengés elég nagy mértékű, akár szakadás is kialakulhat, valamilyen nagy mágia aktivitás miatt. - dobta fel a földgömböt Mr. Palmer a levegőbe.

- El tud szakadni... a Léhvonal ága? - vonta fel kétkedve a szemöldökét Dan.

- El bizony, ami egy dominóvárat indít el, ezzel az egész mágikus hálózat összeeshet. Továbbá, még az album is jelezte, hogy baj van. - sétált Mr. Palmer a könyvhöz. - Négy fiatal kamasz eltűnt Knoxville területén. A négy gyermek feltehetőleg a közelben lévő bentlakásos iskolák valamelyikéből indulhattak túrázni a kopár sziklás hegyvidék területére, ám két napja senki sem látta őket.

- Akkor mi is a feladat? - vonta fel a szemöldökét Aelin.

- Csökkenteni a mágia aktivitását azon a területen, mielőtt a Léhvonal szétszakadna. Megtalálni a négy eltűnt kamaszt és a köddel törölni az emlékeiket, amennyiben szükséges. Az ügy vezetője Aelin, úgy érzem ide inkább erő kell, mint ész... - sóhajtotta a végét Mr. Palmer.

- Miért is? - dőlt neki az asztalnak Sven.

- Mert, ahol szokatlan mágia aktivitás van - sétált be Jenkins a helyiségbe. - Ott furcsa dolgok történnek. Eltűnt emberek, elátkozott területek, kedves és aranyosnak tűnő nagymama, akiről kiderül, hogy maga az ördög. Ide nem elég az ész, ide erő kell, mert ezeket a lényeket fel kell tartóztatni, addig ameddig csapdába ejtik, mert elpusztítani nem lehet őket.

- Olyasmik, mint... a Warren család összegyűjtött okkult tárgyai? - kérdezte Aelin.

- Bármi lehet. - felelte Jenkins. - Hely, terület, élőlény, tárgy, bármi.

- Jól mondja. - biccentett Mr. Palmer. - Jenkins elhozta amiket kértem?

- Hogyne, John. - biccentett a férfi. - Multi-dimenziónális térkép a Léhvonalak pontos meghatározására, Amy Jacksonnak. - adta a vörösnek a kezébe a térképet. - Mágia kilengést mérő eszköz, Dan Jacksonnak. - adott egy furcsa kis dobozt Dan kezébe. - És remélem erre nem lesz szükség... Léhvonal lekötő eszköz Sven di Angelonak. Négy darab. - nyomott tekercseket a fiú tenyerébe. - Sok sikert! John, akkor segítesz? - indult el kifelé.

- Egy perc és megyek Jenkins.

- Maga nem jön?! - vonta össze a szemöldökét Aelin. - Ez elég nagy szabású ügynek tűnik.

- Igen, valóban az, de nekem egy sokkal fontosabb üggyel kell foglalkoznom. Egyes természetfeletti csoportok fél év után áthágták a területi szerződéseket és a sárkányokhoz igen nehéz ügy bejutni. Sok sikert! - intett a férfi és indult el Jenkins után. - Telefonon elértek, amennyiben bármi baj van hívjátok elsődlegesen Jenkinst, másodlagosan engem.

- Mért Aelin a főnök?! - kiáltotta a férfi után Dan.

- Mert erő kell elsősorban, nem csak ész! - vágta rá Mr. Palmer. - Oh és még valami! A helyet nem közelíthetitek meg árnyékutatással vagy teleportálással, a Léhvonalak bezavarhatják a képességeiteket.

- Klassz, tehát mindjárt átlagos halandók is leszünk...

- Szerintem induljunk is... - sétált a portál nyitó ajtóhoz Sven és kezdte el bevinni az adatokat. - Ne már... - mormogta.

- Mi az? - lépett mellé aggodalmas arccal Amy.

- Nincs ott semmilyen nagyobb épület komplexum... A tóhoz tudok nyitni ajtót, onnan autóval egy óra az út Knoxville-ig...

- Lehet ott autót bérelni. - szólalt meg Dan, aki már a telefonján ügyködött. - Plusz tudom a könyvtár bankkártya adatait, úgyhogy laza. Na menjünk!

~~~

Sven nem szenvedett még ennyire út alatt és nem csak azért, mert nem vezetett még dzsipet. Dan a rádiót állítgatta, majd amikor megunta kivett a zsebéből egy kábelt és összekötötte a hangszórót a telefonjával. Sven szerette a retro számokat, de egy óra zenehallgatás után már kezdett fájni a feje. Ennél csak az volt rosszabb, amikor Aelin hörgő-krákogó-ordító metál zenét tett be.

- Csak szerintem kamaszodnak egyre jobban? - vonta fel a szemöldökét Amy, előre hajolva Sven füléhez, hiszen Sven vezetett, az anyós ülést befoglalta Dan, mögötte Aelin ült, időnként becsúszva középre, hogy tudjon zenét tenni, Amynek pedig csak a vezető ülés mögött maradt hely.

- Ez nem kérdés Amy. - pillantott Sven a visszapillantóból a lányra. - A durva inkább az, hogy mi nem voltunk ennyire... - kereste a megfelelő szót, de nem tudta mi az.

- Úúúú, ez jó! - tett be Aelin egy spanyol számot. Sven meg felvont szemöldökkel nézett hol Aelinre, hol Danre, főleg mert tudták a szövegét és telitorokból ordították.

- Ezt ti miért tudjátok?! - értetlenkedett egy sort a fiú.

- Junie negyedvér spanyol! - vágta rá Dan.

- Én meg nyolcadvér olasz, mégse tudok olaszul!

- Oh, de annyit tudok, hogy sará perché ti amo! - hajolt előre Aelin. - Tedd be ezt a számot!

- Jó, jó... - írta be a keresőbe Dan.

Sven és Amy még életében nem hallotta azt a dalt, de annyit pontosan tudtak, hogy biztosan baromi régi. Lehet még a nagyszülei se éltek, amikor ez a dal már sláger volt.

- És ez mit is jelent?

- Azért, mert szeretlek! - vágta rá Aelin és kezdte el ezt is énekelni.

- És ezt mért tudjátok? - rázta meg értetlenül a fejét Amy.

- A spanyol és az olasz nagyon hasonló nyelv, úgyhogy nagyjából, aki az egyiket ismeri, az a másikat is. Junie lefordította nekünk, de csak a címe maradt meg. - vonta meg a vállát Dan. - Carmen nem mesél neked ilyeneket?

- Nem... Soha...

Sven csak akkor nyomta le a zenét, amikor a telefonja csengőhangját meghallotta. Így értesültek róla, hogy eléggé késésben vannak, ugyanis a Léhvonalon szakadás alakult ki. Sven nem foglalkozott innen a sebességet jelző táblákkal, hanem rálépett a gázra és még Hallie Beckendorf is megirigyelte volna a sebességét.

- Amúgy tudod mi a legnagyobb poén? - fordult hátra Aelinhez Dan.

- Hogy a bátyám tud gyorsan vezetni? - kérdezett vissza Aelin, miközben elkapta jobb kezével az ablak feletti kapaszkodót.

- Az, hogy az összes Hádész erővel rendelkező személy Lint leszámítva, egy és fél hónapon belül született.

- És ezt mért tudod?

- Mert beírtam a naptáramba ki mikor született. Képtelenség ennyi dátumot fejben tartani. Na! -ezt figyeld! Isabell Young, január 7.-ei... - kezdte Dan.

- Ugye nem akarsz mindenkit felsorolni? - pillantott bele a naptárba Aelin.

- Nem, csak február közepéig! - legyintett a kissrác és folytatta. - Akkor Sven január 20.-ai, te január 21.-én születtél, Nathaniel január 26.-án.

- Hihi, öt nappal idősebb vagyok Natnél. - mosolyodott el a lány. - Ez mindig jó érzés lesz az orra alá dörgölni. Na igen?

- Nico bácsi január 28.-ai, Joe, Rose és Dia pedig február 16.-án születtek.

- És?

- Gyakorlatilag Izzy és Sven, Bak. Te, Nathaniel, többek között a nővérem, Yui, mert ő meg február 8.-án született, illetve Nico, Joe, Rose és Dia pedig vízöntők vagytok. - Aelin továbbra is értetlenül nézett Danre. - Ez azért durva, nem?

- Mióta érdekel téged a horoszkópos dolog? - kérdezte Sven, mialatt bevett egy ötvenes kanyart nyolcvannal. Itt már Amy is elkapta a kapaszkodót.

- Ezt tudom, amióta Lin rákattant. - felelte meg a kérdést Aelin. - Amúgy, ha engem kérdezel az sokkal durvább, hogy a nagyapám 1932-ben született Velenécben, Olaszországban, aztán amikor elkezdődött a második világháború és Zeusz megölte az anyját, akkor Hádész elvitte őt és Biancát a Lótusz hotel és kaszinóba, ahonnan csak 2004 tájékán szabadulhattak ki és ez idő alatt egy évet se öregedtek.

- Jogos. Bár igazából ebből a szempontból Lin és Nat családfája is vicces. Izzy 1994-es születésű, tehát Percyvel lenne egy idős, de meghalt a második titánháború alatt 2009-ben és csak 2035-ben tért vissza az élők közé, így lett gyakorlatilag közel egy idős a mi szüleinkkel és számolja 2020-tól a születésnapját. - húzta el a száját Dan, majd Svenre nézett. - Mért van amúgy valami a horoszkópokban!

- Tényleg? - próbált meg nem nevetni a srác.

- Jaj... - sóhajtotta Aelin. - Ezt nem kellett volna megkérdezned...

- Mert?

- Szóval, ott van Jane és Sam, akik Kos csillagjegy alatt születtek. A Kos, temperamentumos, dinamikus, értelmes, szellemes, határozott, ösztönösen cselekvő létforma, aki szereti a szabadságot, az önállóságot és nem tűri a korlátozottságott. A pillanatnak él, egyenes, nyíltan harcol, bátran szembeszáll és közben nem alkalmaz semmifelé ravaszságot, csalást vagy cselfogást. - olvasta fel a telefonjából Dan, Svennek pedig el kellett ismernie, hogy Jane és Sam pontosan ilyenek.

- A Vízöntőre mit mond? - kérdezte Sven, mire Aelin csak egy 'komolyan, még adod is alá a lovat?!' pillantásra méltatta őt.

- Önálló, független ember a társadalomban. Arra törekszik, hogy közelebb jusson az élő jobb, igazibb világhoz. Mindent meg akar javítani lelki szempontból. Az eszméi világában él inkább, mint a mindennapok konkrét valóságában. Kitartó, állhatatos, szívós, eredeti, sokoldalú és független. Érdeklődő, de ha van egy kialakított véleménye, akkor ahhoz túlzottan ragaszkodik.

- Azóta se illik rám az eleje. Utálom az embereket, nem akarom megváltoztatni a világot és nem akarok helyre hozni dolgokat. - vágta rá Aelin.

- A szüleidet se akartad visszahozni, értem. - biccentett Dan.

- Ne fújj már állandóan egy követ a csajoddal! - vágta finoman fejbe a srácot, mire Dan lesüllyed az anyós ülésen.

Sven és Amy csak váltottak a visszapillantóban egy pillantást, mert... a jövőből jött Aelin a családért jött vissza. A nagyobb jóért, Yui pedig ezért dolgozik napok óta.

- A Bakra és a Halakra mit mond? - kérdezte Amy, mire Aelin nyögve hátra dőlt az ülésen. Szerinte az egész horoszkópos dolog egy az egyben hülyeség volt.

- A Bak nem a sok beszéd, hanem a tények embere. Amennyiben ezt felismeri sikeres lesz az életben, ám ha nem bízik magában akkor a képességei elsorvadnak, kihasználatlanul maradnak. Leginkább a közösségi együttélés rendje, a beilleszkedés, a társadalmi problémák érdeklik. - Sven leragadt ott, hogy a beilleszkedés, mert... ez nehezen ment neki, főleg Hádész után. - Gyakorlatias, megfontolt. Az értékrend, az elvek őrzője, nagy hatással van rá a korszellem, az érzések, de csökönyös és nem szívesen köt kompromisszumot. - Sven érezte, hogy égni kezd a tenyerén a heg, ami Helennel összeköti őt. - Annak ellenére, hogy ravasz és hallgatag a hazugságot gyűlöli. - amikor Helen átverte őt és Noah meg megvezette... Az egész világot rá akarta szabadítani. - Hidegnek és érzéketlennek tűnik, nehezen megközelíthető, de valójában szenved a magányossága miatt és szeretné mindenki rokonszenvét megnyerni. - Dan itt nézett rá Svenre. - Amúgy már elkezdtem külön a nemszerinti jellemzést, érdekel az érzelmi életed?

- Mondjad... - sóhajtotta megadóan Sven.

- Érzéki típus, ha megtetszik neki valaki, nem ismer ellenvetést, képes erőszakos lenni....

- Khm... Jessica... - köszörülte meg a torkát Amy. 

- Nem voltam erőszakos! - vágta rá felháborodva Sven.

- Mondom tovább! - ordította Dan. - Szóval... Nem érdekli, hogy ő tetszik-e valakinek vagy sem. Totális szerelemre vár.

- Ez te vagy... - nevette el magát Amy.

Sven csak bemutatott Amynek, aki ha lehetséges még hangosabban nevetett ettől a gesztustól.

Dan pedig rátért Amy csillagjegyére, a Halakra:

- Labilis, változékony, hasonuló. Kedves, ám néha csalfának, megtévesztőnek is bizonyulhat.

- Hogy is volt a pasi-csajozós korszakod? - pillantott a visszapillantóból a lányra, mire Amy csak kiöltötte rá a nyelvét.

- Gazdag képzelőerővel rendelkezik, mozgékony, változó és sokoldalú, együttérző, de érzékeny, sérülékeny, befolyásolható... Jah, ezért tudott annyiszor átvágni téged Ian! - vágta rá Dan. - Ott tartottam, hogy... Alkalmazkodó, de passzív, hagyja, hogy a dolgok elfolyjanak mellette. Vágyódik a megváltásra és a végső igazságra. A földi lét korlátjainak legyőzésére törekszik. A Hal nem éli az életet, hanem elszenvedi azt. A női halak jellemvonása... Ha el akar játszani valamilyen szerepet, bármilyen alakot könnyen magára tud ölteni...

- Ez Carmen... - mosolyodott el egy pillanatra Amy, majd tovább figyelt Danre.

- Nőies, barátságos, leleményes. Mindenkit képes megnyerni, viszont inkább a befolyásos embereket szereti megnyerni és tudja is, miként férkőzzön a kegyeikbe. Valójában gyengének érzi magát és támaszra van szüksége, egy segítőkézre. Lelkében labilis és folyton elégedetlen és csalódott. Mások megítélésében nem a látszatra, hanem az érzékeire hallgat. - olvasta fel Dan.

- Ez meg te vagy, egy az egyben. - tette hozzá Sven, mialatt elővette a mágia mérő eszközt, mert már lassan közeledtek a szakadás helyszínére.

- Apa mi is... Ikrek? - kérdezte hirtelen Amy.

- Az. - biccentett Dan. - Olvasom... Csak találjam meg Lin hol küldte el... Ez brutál lesz, erre készülj fel! Az Ikrek: az eredeti, egyiptomi vonatkoztatásban két növénnyel ábrázoltál, az egység értelmezése szerint az Ikrek felbomlik fényre és sötétségre, jóra és rosszra, égre és földre, férfira és nőre. A kettősséget, az ellentétet, a szellemi tudat fejlődését jelképezi. Mindenre nyitott, könnyen barátkozó, bármiféle lekötelezettséget mellőző természetű. Logikus gondolkodó, ékesszóló, könnyű felfogásó a tanulásban és határtalan tudásvágyó, jó az elvonatkoztató képessége. Az iker férfi, gyors, jó a megoldóképessége, kiváló stratéga, szellemes és nagyon szórakoztató. Mondanivalóját könnyedén megfogalmazza, valódi értelmiségi. Sokat elbír, szellemi képességeivel gyakran felülkerekedik a nehézségeken. Gyakoriak köztük a géniusz, aki mindenhez ért: matematika, filozófia, művészet, irodalom. Bölcs, büszke, éber, igazi vezető. Egyes vélemények szerint az Iker férfi valódi kincslelő...

- Ne már... - mormogta Amy. - Ez Apa...

- Mondtam, hogy brutál! Van amúgy durvább is. Ezt hallgasd, az Ikrek férfi temperamentuma, örökmozgó, hirtelen cikázik egyik embertől a másikig és tér át egyik tevékenységről a másikra, mintha egyetlen nap alatt az egész életét akarná leélni. S mindezt könnyedén teszi, ahogy a kalandok és az utazások sem jelentenek gondot neki, de épp mert túl sokat dolgozik, hamar kifárad, ezért szüksége van gyakori és hosszú szünetekre lehetőleg valaki mellett. - Amy nem mondott semmit, csak hitetlenkedve megrázta a fejét. - Az Ikrek férfi érzelmi élete, az örök szerelmes típus. Nem veti meg az új kalandokat, jah... úgy hívták Selma... De mert a szentimentalizmus nem kenyere, nem a nők jelenik számára a legfontosabbat. Rámenős, de közelsége sosem fárasztó. Mesterien teremti meg a jó hangulatot és partnernőjében könnyen fellobbantja a kéjt. Rafinált, aki sosem esik a rután áldozatául.

- Ez meglepően sok mindent megmagyaráz Anya és Apa közt. - húzta el a száját Amy.

- Ijesztően... - biccentett Dan. - De ez a kedvencem, gondolj majd apa kirándulásaira és programszervező mániájára: Az Ikrek férfi családi élete, sosem hajlandó elfogadni egy nő hatalmát, még kevésbé egy feleség uralmát, különben jó férj, de jó, ha az asszony vigyáz a családi kasszára, mert az Ikrek férfi hajlamos ötletei alapján költeni a pénzt.

Amy elnevette magát, főleg mikor beugrott az anyja arca, mert Ed vett valami relikviát.

- Amúgy! - szólalt meg Aelin. - Itt mindenkit felolvastál, de magadat nem?! Mi is vagy te?

- Mérleg, ahogy anya is. - felelte Amy. - Na, olvasd! Már érdekel ez a hülyeség.

Dan csak elhúzta a száját, de nem akadékoskodott, így volt igazságos.

- A Mérleg... - sóhajtott Dan, mert tudta, hogy ennek egy része humbug. - Ingadozó, időnként ellentétekbe kerülhet szeretteivel, környezetével, így társadalmi helyzete, hivatása több boldogságot hoz az életébe, mint érzelmi vagy családi élete. - most is az anyja jutott erről eszébe, úgy ahogy akkor is, amikor először olvasta. - A Mérleg idealista, barátságos, hajlamos a művészetekre. Uralkodó bolygója a Vénusz... - Amy, Aelin és Sven egyszerre nevetett fel, főleg hogy Hall kicsit sem szívlelte Aphroditét, Dan meg... néha idegesítette őt a dédanyja. - Aminek a hatására szelíddé, barátságossá válik, aki könnyen teremt kapcsolatokat. Válságos helyzetben viszont határozatlanná, bizonytalanná válik, így könnyen másoktól függővé, befolyásolhatóvá válik. A Mérleg férfi... - újabb mély levegőt vett. - Kiegyensúlyozott és nagyon érzékeny. De ez a kiegyensúlyozottság nagy erőfeszítés eredménye, hisz az élete ide-oda lengés. Folyton a boldogságot keresi, művelt ember, aki kellemes beszélgető társ. Mindig barátságos, soha senkit sem akar megharagítani. Jó diplomata, nagyszerű a humorérzéke. Igazságérzete révén mindenkinek esélyt ad, jó főnök és munkatárs, aki hamar alkalmazkodik. Kompromisszum képes, de nagy áldozatokat is meg tud hozni. - ezt Dan egyáltalán nem értette... de az idősebb... ő értette volna, ő már feláldozta Hayden Millert. - A Mérleg férfi temperamentuma, hirtelen haragú, de hamar türtőzteti magát és javítja ki a hibáit.

- Te meg a hiba kijavítás... - kuncogott fel Amy.

- Nagyon vicces... - mormogta Dan, majd folytatta. - Nyíltan senki sem mer szembeszállni vele, de a háta mögött sok ellensége lehet. A Mérleg férfi érzelmi élete... ezt muszáj? - nézett rájuk.

- Aha! Nevetni akarok! - hajolt előre Aelin és kapta ki a kezéből a telefont, amin egy kép volt. - A Mérleg férfi érzelmi élete, elragadó egyéniség és tudja is, hogyan kell meghódítani egy nőt, de ha már egymáséi lettek, többé nem engedi el a partnerét, minden igyekezetével a kedvében jár majd. A nőt egyenrangúnak tekinti, a közönségességet nem tűri. Hamar szerelmes lesz. Nehezen különbözteti meg a barátságot a szerelemtől. Ez fix te... - rázta meg a fejét. - Minden csajjal ugyanúgy beszélgetsz. - Aelin folytatta - Szereti uralni a nőt és elvárja, hogy az csak az övé legyen. Ajjaj... szegény Lin, sárkányként jelölni fogod a területedet? - gúnyolódott a lány.

- Nem vagy vicces! - akarta Dan kivenni a kezéből a telefont.

- A mérleg férfi családi élete... házasságra született. Olyan feleséget keres, aki jó megjelenésű, értelmes, aki ragaszkodik hozzá és mindvégig úgy szereti, mint kezdetben, továbbá ingadozás nélkül kitart mellette. Cserébe kiegyensúlyozott, boldog családi életet nyújt. - fejezte be a lány. - Na, én ezt majd látni akarom!

- Add csak ide, érdekel most már anya része is... - próbálta meg elvenni tőle a telefont Amy, de Dan gyorsabb volt.

- Olvasom! - vágta rá a srác és kereste meg a Mérleg nőt. - Ízléses, kifinomult megjelenésű, aki hamar magára vonja a figyelmet. Estélyeken mindig a figyelem középpontjában akar állni, ragyogni, mint egy gyémánt. Elragadó jelenség. A teljességre tőr, de nem veszti el a kritikai érzékét. Tanácsokra nincs szüksége, még kevésbé utasításokra, mindent a saját feje szerint tesz. Szereti a művészeteket, a jó zenét. Nagyon sokoldalú, elbűvölő és hódító. Temperamentuma, nem tűri, hogy bármiben is sürgessék. A legszélsőségesebb helyzetekben sem esik pánikba. Folyton ingadozik a depresszió és a jó hangulat között. Érzelmi élete, felületes az érzelmeiben, de ért a szerelem mesterségéhez. Az igazi férfiak kedveli, akiket könnyen képes meghódítani, de ha ráun, hamar ejti is egy újabb kaland kedvéért...

- És csodálkozunk, hogy anyának volt egy ribanc korszaka... - mormogta az orra alatt Amy.

- Neked is volt, sőt még szerintem tart! - vágta rá Dan, majd tovább olvasta. - Szereti a befolyásos férfiakat, de mindent színjátékként vesz, szereti a hatáskeltést. A szexet nem olvasom fel, mert nem érdekel! Szóval... a családi élete, a férj elsősorban számára a kísérőt jelenti, aki mellett megjelenhet a társaságban.

- Hát, nem hiába rángatja apád mindig el a cég eseményeire.

- Ezt tudjuk nagyon jól. Szóval... Igényes a párválasztásban. Jövendő férjének olyan tulajdonságokkal kell bírnia, ami csak a Mérleg nő mellett mutatkozik meg.

- Apátok Hall mellett a legkiegyensúlyozottabb. Az biztos. - jegyezte meg Sven. - De szerintem ez sokkal inkább Anniere illik, mint Hallre. És megjöttünk, úgyhogy térjünk vissza a melóra és... Bassza meg! - taposott rá a fékre.

Dan elejtette a telefonját. Aelin azt hitte, hogy a feje lerepül a helyéről, míg Amy majdnem lefejelte Sven fejtámláját. Dan felkapta a földről a telefonját, majd kinézett a szélvédőn és egy lányt pillantott meg alig fél méterre a kocsi orrától. A lányt pedig talpig vér borította.

Sven kipattant a kocsiból és a lányhoz sietett, aki nem nézett ki többnek tizenhatnál. Dan, Amy és Aelin követte a fiút, miután összeszedték magukat.

- Jól vagy? Mi történt, mért vagy csurom vér?! - érintette meg Sven a lány karját.

- Meg akarják ölni őket... - folytak könnyek végig a lány arcán, a szemei riadtan csillogtak.

- Kiket? Ki? - pislogott értetlenül Dan.

- A barátaimat... - remegett a hangja. - Egy... egy... férfi, egy házban, olyan egy kilométerre arra! - mutatott a háta mögé, be az erdő sűrűjébe. - Vissza kell mennem, meg kell mentenem őket!

- Nyugalom! - csitította a lányt Amy. - Nagy levegő és meséld el, hogy hívnak és hogy mi történt!

- Bender, Katie Bender. A barátaimmal a bentlakásos suliból túrázni indultunk, de a sátrunk topára ment és találtunk egy elhagyatott házat, ahol meg akartuk húzni magunkat, de... volt ott egy... egy... - rettegés égett a szemében. - férfi, aki ránk támadott és... a barátaim még benn vannak! Meg akarja ölni őket! ! - akart megfordulni és visszafutni a házhoz, de Sven szorosan tartotta őt.

- Hogy nézett ki a férfi? - kérdezte Aelin.

- Nem láttam jól, egy fura köpenyt viselt és.. meg kell mentenem őket!

- Inkább igyál egy kortyot, jó? - adott a lány kezébe Amy egy vizes palackot és vezette a csomagtartóhoz, ahol a felszerelések vannak.

Dan már felnyitotta a csomagtartót és ki is cuccolt, de amikor meglátta Katiet az ajkára harapott és előre sétált, hogy a motorháztetőre vigye a holmikat.

- Mi az? - kapta el a srác karját Aelin.

- Majd gyere előre és mondom. Amy, kellenél! Sven, intéznéd a lányt?

- Persze. - biccentett a srác. - Figyelj, nem mehetsz oda vissza, oké? Egyedül semmiképp sem. A legfontosabb, hogy megnyugodj, mert amíg pánikolsz nem tudsz segíteni a barátaidon.

~~~

Aelin és Amy Dant nézte, ahogy előkészíti a mágikus térképet, amin a Léhvonalak vannak, majd előkapta az eszközöket.

- Emlékeztek rá, mit mondott Mr. Palmer? - kérdezte Dan, mialatt a hálózatra mutatott, majd bekapcsolta az eszközt és beállította a frekvenciáját. - Először is... Eltört a Léhvonal, kéne egy gyors matek, hogy stabil-e vagy sem, mert eszerint - emelt fel egy kiskönyvet - ha nem az, akkor nem fogjuk tudni lekötni. Illetve... - emelte fel az eszközt. - Pontosan egy kilométer múlva jelzi a törést... Lehet pont onnan, ahonnan a lány jött. Egy gyilkos a házban, ahogy Mr. Palmer mondta, nekem nem tetszik ez az ügy.

Amy csak a térképre nézett és elkezdett magában számolni.

- Stabil, leköthető. - biccentett. - Még, legalábbis és a számításaim alapján... Ott van! - mutatott ugyan abba az irányba, ahonnan Katie kiszaladt a kocsi elé. - Ideje lesz felhívni Jenkinst és kihozni a srácokat.

- Már ha még nem halottak. - vágta rá Dan.

- Dan! Ne mondj ilyet!

- Pedig lehet azok... - húzta el a száját Aelin. - Nagyon rossz érzésem van, mintha... valami nagyon rossz lenne a közelben. Sven! Indulunk! - kapta fel a cuccokat Aelin és pakolt vissza a kocsiba.

Öt percen belül már úton voltak. Sven lassan hajtott abban a reményben, hogy hátha Katie barátai előkerülnek. Az már biztos volt, hogy ők a négy kamasz, akiket az album megemlített.

- Na, mi a helyzet? - kérdezte a telefonból Jenkins. - Megvan a törött Léhvonal?

- Meg. - mondta Aelin. - Épp afelé tartunk és egy ház fölött van nagy valószínűleg a töréspont.

- Egy ház felett? - mondta ki idegesen Jenkins. - Történtek ott erőszakos dolgok? Megöltek ott valakit?

- Nem tudom. Lehet. Valószínű. - rándult meg Aelin ajka.

- A törött Léhvonal vad mágiát jelent. Kísértet házzal lehet dolgunk... Aelin, a vad mágia és a dühös szellem bajt jelent. Mr. Palmer direkt azért téged jelölt ki csapatvezetőnek erre a küldetésre, hogy ezeket orvosold, de ott a képességetek másként működik. A szellem valószínűleg nem fog engedelmeskedni neked és Svennek, sőt mindent megtesz majd, hogy elpusztítson titeket. Mindannyiótokat.

- Szívderítőek a szónoklatai Jenkins... Visszahívom. Megjöttünk. - nyomta ki a férfit, mialatt Sven felhajtott egy földútra, aminek a végében ott állt egy matt színű ház, aminek a tetőtere is be volt építve.

Sven tisztes távolságban állt meg a háztól. Katie rögtön ki akarta nyitni az ajtót, de Dan elkapta a vállát és alig láthatóan megrázta a fejét. 

- Kéne egy terv. - vetette fel Amy. - Mármint... lekötjük a házat a négy ponton, ahogy az a használati utasításban szerepel. Aztán ki kell hoznunk Katie barátait, de... Ez nem a mi terepünk. 

- Először kössük le a házat. Aztán majd én, Sven és Dan szétnézünk a házban. Te vigyázz Katie-re Amy. - döntött a szereposztásról Aelin. 

- Mért én? - hajolt előre a két ülés között Amy. 

- A barátaim benn vannak, segíteni akarok! - szólalt meg Katie is, mire Aelin felsóhajtott. 

Semmi kedve nem volt vitázni Amyvel, a kis halandó libával meg végképp nem. 

- Te örülj inkább, hogy túlélted ezt az egészet. Biztos nem fogsz bemenni. Amy... Én nem tudok lelket ápolni, Sven erős és antiszociális, Dan meg... tudod mi. - sárkány, erre célzott Aelin. - Jól jöhet az ereje. Tehát te itt maradsz és vigyázol Katie-re. 

- Mért nem hívjuk a rendőrséget? Vagy bárkit, aki felnőtt?! - akadt ki teljesen a halandó lány. 

- Mire ide érnek késő lesz. - felelte Sven. - Az alatt végeznek a barátaiddal. - a Léhvonalról inkább nem is ejtett szót. 

A kamaszok kiszálltak a kocsiból. Dan felkapta a lekötésre alkalmas eszközöket és megindultak az épület felé. Alig négy lépésre voltak a háztól, amikor Sven megtorpant és alaposan végig mérte a helyet. 

- Láttok... szellemeket? - kérdezte idegesen Dan, akiben túl mély emlékeket hagyott az az eset, amikor Annabell megszállta Aelin di Angelot és őt felhasználva akart végezni a családjával. Azóta tiszta szívéből utál minden létező horror filmet. 

- Nem. - figyelte Aelin a testvérét, aki folyamatosan a házon legeltette a szemét. - Sven? Te?

- Itt valami nem stimmel... Ez a ház... 1800-as évekbeli texasi falusiház. Mit keres San Franciscotól északra, ami az amerikai polgárháború alatt végig Északi terület volt?! 

- Ez csak egy ház... - mormogta Dan. 

- De nem illik ide! Ez a kulcshajsza alatt is jel volt és az elmúlt félév alatt azt elég jól megtanultam, hogy ez érvényes a könyvtárosi dolgokra is! - jelent meg Sven kezében egy kard. Nem érdekelte, hogy mögötte ott a halandó, egyszerűen a művészi érzékeit túlságosan zavarta ez az egész, mert semmi értelme nem volt az előtte álló építménynek. Ennek a háznak Texasban kellene lennie, nem itt. Ráadásul a ház törött Léhvonal alatt áll. Ez minden csak nem jó jel.

Aelin előhívta a karpereceiből a fegyvereit, míg Dan füttyentett a Lélekkardnak, ami csak akkor jelent meg, amikor a verandán keresztül besétáltak az épületbe. 

Mindent por borított. Aelin alaposan végig nézte az étkészleteket, azt kereste, hogy hol nincs por, hiszen azokhoz a tárgyakhoz nem rég hozzá nyúltak. Sven kivont karddal mérte végig ismét a helyiséget, szellemet keresett, kóbor lelket, bármit, viszont... egy lélek sem járt a házban. 

- Nem stimmel... - mérte végig a porcelán készleteket Sven. - Ezek... tizenhetedik századbéliek... Semmi keresnivalójuk nincs itt. Tegyük le de rohadt gyorsan ezeket. - mutatott a Dan kezében lévő lekötő eszközök felé. - Aztán keressük meg az eltűnt srácokat és húzzunk innen a fenébe! Jó? - nézett feldúltan a húgára, aki összevont szemöldökkel méregette a helyet. 

Se vér nyom, se dulakodáséli nyomok. Semmi. 

- Oké. A ház négy sarkába kell elhelyezni a lekötőket. Enyém az északi és a keleti, Sven tiéd a nyugati, Dan déli. Itt találkozunk és akkor beindítjuk a szerkezetet. 

- Nem kéne szétválni... Ha itt tényleg van valami gyilkos fazon, akkor remekül rajtunk üthet, míg mi... - kezdte Dan. 

- Dan, most! - szólt rá Aelin és azzal elindult a szomszédos szoba felé. 

- A horror filmekben is így szokott kezdődni... Illetve nem, előtte valaki megszólal, hogy "ez kísérteties, inkább menjünk tovább!" És senki nem hallgat az 'inkább menjünk tovább' fickóra... Pedig akkor túlélnénk... - indult el Dan is morcosan a déli pont felé. 

Öt perc elteltével mindannyian újra a nappaliban voltak. Mögöttük a bejárati ajtót direkt nyitva hagyták. Mindannyian jól voltak és a házat is sikerült sikeresen lekötniük. 

- Láttatok valamit a lekötés alatt? - kérdezte Aelin. 

- Nincs pince. - felelte Dan. 

- Ekkoriban a pince külön helyezkedett el a ház mellett. Texasban tornádó elleni védelem gyanánt is használták, mint az Óz a nagy varázsló című mesében. - magyarázta a srácnak Sven. 

- A fickó biztosan nincs kinn. - tűnődött el hangosan Aelin. - Akkor Amy már jelzett volna nekünk és minden hang tökéletesen beszűrődik kívülről ide. 

- Hát akkor maradt... - nézett fel a lépcsőre Dan, ami az emeletre vezetett. - Az emelet... Ránézek Amyre, oké? - azzal ki akart fordulni, de felülről padló nyikorgás zaja hallatszott, mire a srác ijedten megpördült. 

Sven megemelte a fegyverét, ahogy Aelin is és óvatosan elindultak a lépcső felé. Újabb nyikorgás, majd puffanás. 

- Bárki is van odafent! - emelte fel a hangját Aelin. - Vagy most azonnal lejön és nem esik bántódása, vagy mi fogunk felmenni... - és nem akar majd találkozni vele, aki körül a démonjai folyamatosan ott köröznek védve őt mindentől. Svennel, aki bármilyen megtébolyodott lelket rászabadít, továbbá a sárkány Dannel. 

Csend lett fentről. 

- Akkor a nehezebb út. - indult meg felfelé Aelin, míg Dan felnyögött. 

- Miért nem hallgat senki a srácra a horror filmekben... - mormogta hangosan. 

A lépcsőfordulóban Aelin benézett, főleg mert ha halandóval van dolguk, akkor szinte biztos, hogy van nála pisztoly. Amerikában senki sem járkál fegyvertelenül. 

A démonúrnő nem látott senkit, így feljebb sétált és a lépcső végén végig szemlélte a folyosót. Sven feje szinte rögtön felbukkant mellette. 

- Hé! Előbb a helyet kell megnézni, hogy veszélyes-e! - szólt rá Aelin. 

- Nyugi már! Félvér vagyok és... Ez nem stimmel. - rázta meg a fejét a fiú. - Ez a folyosó... - sétált beljebb és fordult hátra, ahol egy ablak volt, ami a verandára és az autóra nézett. - Kétszer akkora lenne, mint a ház alapja?! 

- Nem mehetnénk haza? - nyelt egyet Dan. - Nem szeretem, amikor nem egyeznek meg a dimenziónális síkok, mert ott... szellemek vannak, démonok, őrült démonok leginkább, vagy egy mániákus sorozatgyilkos! - bökött lefele a halandó lány irányába. 

- Betojtál? - kérdezte gúnyos mosollyal a száján Aelin. 

- Képzeld el, igen! Annabell! Mérgezett drágakövek! Majdnem minden kulcs, ami megszálló, gyilkos hajlamú volt azt a kezedbe fogtad Aelin! Erre komolyan te végig akarsz sétálni ezen?! - mutatott végig a folyosón Dan. - Az 'eltérő hosszú, más dimenzióba nyílok' folyóson?

- Aha, még pedig három ajtó van. Úgyhogy szétválunk. - határozott Aelin, mire Dan tátott szájjal meredt rá. 

- Te... Te... Nem tanultál semmit Annabellből?! - kiáltotta szinte Dan. 

- Ez egy gyilkos, nem holmi baba. - vágta rá Aelin. - Dan tiéd az első ajtó, Sven a második, enyém pedig a harmadik. 

Aelin felemelt fegyverekkel elindult előre a folyosón. Egészen az első ajtóig, majd amikor bekukucskálva nem látott odabent senkit sem, csak biccentett Dannek.

Dan Jackson a sírás határán volt. Sosem dolgozta fel teljesen azt az estét, amikor a családtagjai ordítását hallotta, ahogy Annabell használta a képességeit és kis híján egyetlen egy mozdulattal majdnem kinyírta a családját... Mindezt azért, mert Dan kivette a kalitkájából. Veszélybe sodorta az egész családját, pusztán mert nehéz lett volna az üveg kalitkával együtt kihozni a babát a Warren-múzeumból és inkább betűrte a hátizsákjába. 

A fiú ujjai nyirkosak voltak, ahogy óvatosan bekukucskált a szobába, ahol... egy babaház állt. A ház pontos másolata volt a babaház. A fiú nyelt egyet. A lábai ledermedtek, ahogy fejben visszaemlékezett a mágiára, boszorkányokra és démonokra utaló jelekre, amiket Miss. Warren mondott nekik Junieval. 

"A ház pontos mintájára elkészített, bűvös babaház." - ez lenne a Warren múzeumban a címe.

Ki akart menekülni, de végül erőt vett magán és besétált a szobába. 

- Ez csak egy ház. Ez csak egy ház. Nincs baltás gyilkos, nincs itt ördögi démon, ami meg akar szállni. Csak egy... elmebeteg gyilkos... - a fiú ekkor látta meg az ajtót a szoba végében. Óvatosan indult meg felé. - Ne legyen benne a baltás gyilkos, ne legyen benne, kérlek elmebeteg gyilkos...  - érintette meg a kilincset és nézett Léh-re, aki úgyannyira félt, mint Dan. Ezt a fiú onnan tudta, hogy a karja rángatózott a kard remegésétől. - Hagyd abba! - sziszegte a kardjának, majd kinyitotta az ajtót.

Belül nem látott semmit. Egyedül ruhák és cipők hevertek szépen rendezett sorrendben a földön és a fogasokon. Dan alaposan végig mérte a tört fehér anyagokat és... be kellett ismernie, hogy ő is azokban a kosztümös sorozatokban látott ilyet, amiket Lin néz. Ez a ház lakatlan... évtizedek óta... De mit keres a kontinens ezen részén?

Dan megfordult, hogy kimenjen és szóljon Aelinnek, hogy ez a szoba tiszta, ám a bejárati ajtó melletti tükörben megpillantott valamit... Kővé dermedt, ahogy meglátta mi van mögötte... A szekrényben. Karokat látott, amik felé nyúltak és be akarták rántani őt a... a szekrénybe, hogy... 

Dan felordított és kifutott a szobából. Sven és Aelin értetlenül meredtek rá a folyosó közepéről. 

- Mi van?! - kapta el a karját a srácnak Sven. 

- Tükörben! A szekrény! Holt testek bomló karjai! Be akartak rántani! - hadarva, lihegve és ordítva mondta ezeket Dan, mialatt holtsápadttá vált az arca.

- Mutasd! - indult meg befelé Aelin.

- Visszakaphatom a kezemet? - nézett a fiúra Sven, mert Dan teljes mértékben belé kapaszkodott és úgy tapadt, mint egy pióca. 

Dan csak két gyors mozdulattal megrázta a fejét. 

Aelin besétált a szobába, alaposan végig mérte előbb a babaházat, majd az ajtót, amiben a ruhák hevertek. Semmi furcsát nem látott. Se szellem, se démon, semmi. Majd megfordult és a tükörbe nézett, de abban is csak a ruhákat látta. Sven ugyan azt a kört végig játszotta, mint amit Aelin is, majd a két Angelo értetlenül nézett Danre. 

- Mit is láttál egész pontosan? - kérdezte megértően Sven, míg Aelin arcára gúnyos mosoly ült ki. 

- Hát... bejöttem. Kinyitottam az ajtót és... és... Amikor megfordultam ott abban a tükörben karokat láttam, holttestek karjait, amik be akartak húzni a szekrénybe. - remegett Dan hangja. 

- Nincs semmi sem a tükörben, sem a szekrényben Dan. - mondta ki Aelin és sétált ki. - Svennel nézd át a második szobát, az enyém a harmadik. 

- Inkább lemegyek Amyhez és... ahhoz le kell mennem. Egyedül... Maradok Svennel! - kapaszkodott bele úgy Sven bal karjába, hogy a srác válla roppant egyet. 

- Gyere te pióca... - mormogta a fiú. 

Aelin egy szemforgatás kíséretében sétált be a harmadik ajtón. Egy elegánsan berendezett szobát látott. Az ágy tiszta volt. Egyáltalán nem borította por, mintha... használatban lenne. A tárgyak egy ifjú hölgy szobájáról tanúskodtak. 

- Ne! Ne! Kérem ne! - hallotta meg egy lánynak a fohászkodását. Aelin megfordult és rögtön kiszúrta, ahogy a folyosón egy narancssárga felsőt viselő lány könnyezve fogott egy fiút... Egy fiút, akin lila színű póló volt, amit vér borított. Mögötte egy másik srác egy gyertyatartót kapott fel és... Aelin kiszúrta a támadód is. Egy aprócska bárdot tartó köpenyes alaknak az árnyékát, egész pontosan. 

A démonúrnő átváltott a mérgezett pengékre. Várt. Az árnyékot figyelte és amikor biztos volt benne, hogy a köpenyes alak az ajtótól alig egy karnyújtásnyira van kilépett a takarásból és meglendítette a karját. 

- HÉ! - ismerte fel Sven kiáltását, majd csak annyit látott, hogy a bátyja hátra tántorodik magával rántva Dant. - Eszednél vagy húgi?!

Aelin csak a falra nézett, ahol az árnyékot látta, majd oda, ahol Katie barátait, a három kamaszt, de... sehol se voltak a srácok. A földön... ott pedig csak egy felső hevert. Aelin leguggolt és felvette a narancssárga színű pólót, amin egykor volt valami szöveg, de... most csupán csupa vér borította. 

- Lehet... Lehet Dannek mégis igaza van... - suttogta Aelin. - Kifelé a házból! Most azonnal! 

~~~

Amy Katievel beszélgetett, próbálta a lányt megnyugtatni, biztosítani arról, hogy ők mindent megtesznek, hogy a barátait megmentsék. A lány nem volt riadt. Átesett arra a fázisra, amit Amy jól ismert. A 'mi lett volna ha'... fázisba. 

- Ha lenne rá mód, hogy visszapörgessem az időt... Nem engedtem volna, hogy itt aludjunk. - rázta meg a lány a fejét. - Makacskodtam volna, mert... a fiúk mellé álltam, pedig Sarah... nem akarta, hogy itt aludjunk. Azt érezte... Nem biztonságos a ház. Igaza volt. Teljesen igaza volt. Ha meghaltak én azt... 

- Nem lesz bajuk. - érintette meg a lány vállát Amy. - A családom kihozza őket. Ne aggódj! - mosolygott bátorítóan. 

Amy rögtön kiszállt a kocsiból, ahogy meglátta Aelint, Svent és Dant. 

- Még egyszer, mit láttál? - kérdezte feldúltan Sven. 

- Három kamaszt, olyan 16 év körülieket és egy furcsa árnyékot, talán egy férfit, aki egy bárdot fogott. - válaszolta Aelin, aki zavartan a homlokát masszírozta.

- Legalább nem baltás gyilkos... - mormogta sápadtan Dan. 

- Nem volt ott semmi! - vágta rá Sven. - Onnan jöttem, láttam volna őket! Csak az a rongy volt ott, amit felvettél! 

Katie előre sétált Amy mellől és elkerekedett szemekkel kapta ki Sven kezéből a ruha darabot. 

- Ez... Sarahé... - tört meg a hangja. - Megölte! MEGÖLTE! NEM! Nem kaphatta el! - szorította a rongyot a mellkasához és rohant vissza az épület felé. - SARAH! MAYSON! JAMES! - kiabálta. 

- A rohadt... - indult meg a lány után Sven, majd csatlakozott hozzá a többi három is. 

Sven a bejárati ajtónál érte utol a lányt. Elkapta a két karját az egyik kezével, míg a másikkal a lány törzsét és felkapta őt a földről. 

- Nyugi, nyugi! Ha berontasz nem érsz el semmit! - fogta le a lányt. - DAN! 

Katiet percekbe tellett lenyugtatni és még akkor is elég gyakran pislogott a ház felé, hiába vitték ki a kertbe őt a Jacksonok, mert... egyszerűen át kellett beszélniük, hogy mi ez a ház. 

- Mit láttatok? - kérdezte őket Amy. 

- Dan az egyik tükörből holttestek kezeit látta... Lebomló hullákét? - nézett a srácra Sven válaszért. 

- Nem teljesen... valami már lebomló félben volt, valami viszont... csak simán földes. - felelte elhúzott szájjal Dan. 

- A tükör egy ablak... - kezdte Aelin, mialatt végig Katiet tartotta szemmel. - Átjáró a holtak világába. Ha ezt láttad, akkor... az azt jelenti, hogy ebben a házban nagyon sokan meghaltak és valaki a ház telkén földelhette el őket. 

- Egyre jobb és jobb ez a horror film... - bólogatott kényszer mosollyal az arcán Dan. - Ha haza érek, lehetőleg élve, akkor egy hétévégén át Linnél leszek és annyiszor csókolom meg, ahányszor csak lehet, mert ki tudja, lehet a következő könyvtárosi kiruccanásnál meghalunk!

- Fő a pozitív gondolkodás... - jegyezte meg gúnyosan Sven. - Amúgy Aelinnek igaza van. Viszont... Az a kép. Amit láttál... Akkor az a halott Sarah, Mayson és James kapcsolódási kísérlete volt hozzánk. Akkor viszont... Ők Katiet akarják segíteni és elérni, hogy elvigyük innen, nehogy ugyanarra a sorsa jusson, mint amire ők. 

- Biztosak vagytok benne, hogy meghaltak? - szorította ökölbe a kezeit Amy, pláne, hogy látta Katie arcát. Ha a barátai valóban meghaltak, akkor a lány romjaiba fog hullani. 

- Szinte biztos. - bólintott Aelin. - Nagyon kis esélyt látok rá, hogy életben vannak. Viszont van egy két dolog, amit nem értek... Normális esetben látnunk kéne a holtakat. Viszont nem látunk senkit sem. Jenkins figyelmeztetett, hogy az erőm itt nem úgy működik, mint ahogy kellene. De a holtak látása... univerzális kiterjedésű. 

- Hívjuk fel az öreget. - vetette fel Sven. 

Aelin csak elővette a telefonját. Az idős úr két perc elteltével felvette a készüléket. 

- Jenkins! Ha van egy elhagyatott, eléggé kísértet gyanús ház a törött Léhvonalak alatt, amit lefixáltunk, akkor mi a teendő? - kérdezte az ajkára harapva Aelin. 

- Lefixáltatok egy kísértet házat?! Gratulálok, akkor beindítottátok a szellemjárást, ami a Léhvonalból merít energiát, azaz képes elrejtőzni a ti szemetek elől is. 

- Nem. Nem ez a lényeg... Itt előtte is volt szellemjárás... Meg egy gyilkos is valószínűleg, lehet egyezik a kettő. 

A vonal másik végén csend lett, majd Jenkins ismét megszólalt:

- Add Svent, őrangyal! - Aelin átadta a készüléket a bátyjának. - Hogy nézz ki a ház? 

- Rusztikus épület, korai 19. századbeli, texasi falusi ház. Tipikus vadnyugati. A benne lévő holmik nagyja 18. század közepéből, végéből és a korszaknak megfelelő holmikkal van tele. 

- Tehát nem illik oda... 

- Nem. - helyeselt Sven. 

- Ettől tartottam... Nos. Van egy hírem, döntsétek el, hogy jó-e vagy rossz. A ház, amit megtaláltatok lehet a szükség háza, bár ott nem szokott gyilkosság történni. Lehet még a daráló, vagy a bomlasztó. Valószínűleg a daráló lesz az, gratulálok! Maguk az első könyvtárosok, akik láthatták!

- Ezt meg, hogy érti?

- Ezt a házat a 18. század végén építették, közvetlenül Léhvonalak alá, hogy azokon keresztül változtatni tudja a helyét. Landol egy helyen, begyűjti az áldozatai számát, amíg átmenetileg jól nem lakik, aztán a soron következő kapcsolódási pontra kerül, hogy ismét csillapítsa étvágyát. Tűnjetek el onnan! Minél hamarabb, amíg életben vagytok!

- Nem lehet... Egy halandó lány barátai benn vannak az épületben. - mormogta Sven. 

- Már nincsenek, ha az a daráló, akkor rég halottak. Ismétlem, tűnjetek el onnan.

 - Ajjaj, Katie! - bökte oldalba Aelint Dan. 

A lány ugyanis ismét besétált a házba. 

- Oda fogom kötözni egy fához... - mormogta Aelin és rontott be a házba. 

- Hogy lehet a házat elpusztítani? - kérdezte Sven, mialatt a húga után ment.

- Sehogy! Nem hallod mit mondok, Sven?! Tűnjetek el onnan a halandóval együtt! 

- A kulcsokat is el lehet pusztítani. Az a végső terv, inkább minthogy Irana kezére kerüljön. - vetette ellen a srác. 

Jenkins mélyen felsóhajtott. 

- Találjátok meg a sötét szívet. 

- Sötétszív?! - vette el a telefont a fiútól Dan. - Az meg mi? 

- A ház lelke. Ha elpusztítjátok, akkor vége lesz az álnok futásának és az elfogyasztott lelkek is felszabadulnak. 

- De jó... És hogy néz ki? - hangosította ki a telefont Dan. 

- Bármi lehet. Nehéz behatárolni, ezért mondom, hogy tűnjetek el onnan, amíg megtehetitek. 

- Köszönjük az információt Jenkins! - nyomta ki a telefont Aelin, majd végig mérte ismét a házat. - Mit akarsz?! - kiáltotta el magát, mialatt elkapta Katie karját. 

A lány értetlenül kapkodta a fejét. 

- Mi... ti... kik vagytok?! - ez sok volt neki, túl sok.

Főleg, amikor a falak... megelevenedtek. Aelin hátra rántotta Katiet és a mozgást figyelte. A falak egyszerűen táncoltak, majd... vérrel írt felirat jelent meg rajta. 

KATIE KATIE KATIE

- Engem... Engem akar?! - remegett meg a lány hangja. 

- Nem kapod meg. - rázta meg a fejét Aelin. - Amy, vidd el a közeli városba Katiet. Mr. Palmerrel együtt gyere majd vissza. 

- Mi? Itt akartok maradni?! - akadt ki a vörös. 

- Meg kell találni a sötétszívet. - felelte a lány helyett Sven. 

- Dehát bármi lehet! Egy gyertyatartó! Egy kép! Egy... - zene hangzott fel mögülük. 

Egyszerre kapták oda a fejüket, mire egy régi gramofont pillantottak meg. 

- Egy régi gramofon? - kérdezte Aelin. 

- Ez a ház szórakozik velünk... - suttogta Dan, majd a Lélekkardja belerepült a gramofon közepébe. - Szerintem bölcsebb lenne Jenkins utasítását... ÁH! - Dan éppen lekapta a fejét a felé repülő bárd elől. 

- Asszem megsértetted az egyik mérges kísértetet, aki... a gyilkos. - rakta össze a képet Sven. - Kifelé! Nyomás, nyomás, nyomás! - rikkantotta a fiú. 

Katie hagyta el először a házat, majd Amy, Aelin, Dan, végül Sven szerette volna, de Dan hirtelen visszafordult. 

- Bassza meg, Léh! - nyújtotta ki a fiú a kezét, de a Lélekkard nem mozdult el a gramofonból. - Léh! 

- Dan, gyere! - kapta el a srác vállát, aki lerázta Sven érintését, majd berohant a nappali közepére.

Sven szemei elkerekedtek, ahogy meglátta a köpenybe bújt, arctalan férfit. Sűrű füst vette őt körbe, mintha Aelin egyik démonja lenne. Lassan sétált lefelé a lépcsőn, egyenesen Dan felé. 

- DAN! - kiáltotta el magát Sven és akarta átlépni a küszöböt, de a házból egy energia kilökte őt. Legurult a verandáról és a fűben landolt a lányoktól egy méterre. A ház ajtaja pedig becsapódott. 

~~~

Aelin és Sven nem bírta kinyitni az ajtót. Katie bőgött, Amy átkarolta a lányt és próbálta megnyugtatni, de tudta, hogy nincs rá esélye, főleg mert ő is a bőgés határán volt. Az öccse benn rekedt azzal a furcsa lénnyel, amit Sven látott. 

- A fenébe ezzel! - kiáltotta Aelin és mit sem törődve a halandóval kilőtt magából egy fekete démon masszát, ami letarolta a fából készült ajtót, majd a lány belépett az épületbe. 

Nem volt dulakodás nyoma. A gramofon el volt törve, a Lélekkard viszont nem volt benne. 

- DAN! - kiáltotta el magát Aelin. 

Csend volt. 

- DAN! - lépett be Amy mit sem törődve azzal, hogy neki Katie-re kellene vigyáznia. Az öccse élete volt a tét, a halandó nem érdekelte. 

Puffanás hallatszott fentről, mire Amy futva megindult felfelé. 

- Amy ne... - akart utána menni Sven, de Aelin visszalökte a bátyját. 

- Te itt maradsz és vigyázol Katie-re! Démonok hozzám! - pördült meg Aelin és rohant Amy után. 

A lépcsőn felérve látta, hogy Amy befutott az első szobába, majd kijött és átment a soron következőbe. 

- Zero, állítsd meg! - szólt rá a démonjára, aki Amy mellett jelent meg, majd elkapta a vörös karját. - Kutassátok át a házat! Keressétek Dant! Te maradsz, Zero! 

- Engedj el! - kiáltott rá a szerelem démonjára Amy. - Dan... Dan... 

Aelin várt. A hangokra figyelt. A démonjai egy percen belül megjelentek mellette. A fejüket rázták, tehát nem találták meg a házban sem Dant, sem a furcsa gyilkost. 

- Mi az, hogy nem találtátok?! Alig telt el három perc és benn voltunk! Az öcsémnek itt kell lennie! - kiabálta Amy, mire Aelin elkapta a vállát. 

- Meg kell nyugodnod, vagy... 

- Vagy mi?! Annyit vártunk, hogy Katie barátai meghaltak! Nem veszítem el az öcsémet! - szakította ki magát a démon keze alól Amy és indult meg az utolsó szoba felé. 

A démonok utána indultak, ám ahogy Amy átlépte a küszöböt... Az ajtó becsapódott mögötte. Aelin arcából minden szín kifutott. 

- Ne... NEM! - keményedett meg a hangja és rögtön rászabadította az ajtóra az erejét, viszont ahogy belépett az unokatestvére után a helyiségbe... Amy nem volt sehol. 

Aelin mérgében végig szántott a pengéjével a tapétán, viszont az rögtön begyógyult és a helyén egy felirat jelent meg. Egy név.

KATIE

- Nem. Őt nem fogod megkapni. - mordult fel Aelin és indult meg a démonjaival a nyomában lefelé. Sven az ajtóban áll és őt várta. 

- Amy? 

- Eltűnt, ahogy Dan is. 

- Tessék?! - akadt meg a tényen a fiú. 

- Eltűnt, ahogy Dan is. A démonjaim nem tudják hová. 

- Több dimenzionális sík... ezt emlegette Dan... Bizonyára, amikor az ajtó becsapódik a ház átviszi őket egy másik helyre, hogy megölhesse... Ha bejutunk a másik oldalra és kihozzuk őket, akkor megmenekülnek. Lehet még Sarah és a többiek is életben vannak és a ruha csak nyom volt, hogy be tudjon csalni minket és Katiet is! - vetette fel Sven. 

- Tudom. Én is erre jutottam, de egyedül megyek. Pontosabban a démonjaimmal, nem veled. Vidd el innen Katiet. A ház őt akarja és nem fogom hagyni, hogy megkapja. Vidd el a kocsival innen őt messzire!

Sven megrökönyödve nézett a húgára. 

- Aelin... 

- Nem húgodként kérem! Hanem, mint őrangyal, aki meg akar téged és a lányt védeni, továbbá két eltűnt könyvtárost visszahozni! 

Sven csak összepréselte az ajkait, majd vett egy mély levegőt és karon ragadva elindult az autó felé. Aelin pár másodpercen át bámult a bátyja után. Magában elbúcsúzott tőle, mert... mert. A lány becsukta a bejárat ajtaját és felemelt pengékkel elindult az emelt felé, hogy megtalálja az átjárót. 

~~~

Amy Jackson a földön feküdt. Nem tudta hol van, csak azt érezte, hogy sajog a feje. Lassan emelte fel a fejét és mérte végig a helyet. Hamar felismerte az xbox összetéveszthetetlen hangját, majd kiszúrt egy kanapét és... egy televíziót, amin autóverseny ment. 

A lány megvárta, amíg a kép kitisztult, majd felpattant. 

- DAN! - kiáltotta és ölelte meg az öccsét, aki a kanapén ült. 

- Szia! - mosolygott rá a srác. - Ezek szerint téged is bezárt... 

- Mi... mi... Hol vagyunk? - kérdezte Amy. 

- Nézz körbe nyugodtan. Innen úgyse jutunk ki. - húzta el a száját Dan és folytatta a videójátékozást. 

Amy az ablakhoz sétált és kinézett rajta, mire... egy szobát pillantott meg. Egy szobát, amibe alig pár perce sétált be és... megfordult, ahogy ugyanannak a szobának a kicsinyített bútorainak változatait látta meg az ablakon kívül esőkhöz képest. 

- Ez... Mi a babaházban vagyunk?! - sétált vissza Danhez. - De itt nem egyezik minden bútor és... Amíg én aggódtam érted, te xboxoztál?! Honnan szereztél egyáltalán xboxot?!

- Hát kábé tíz perc után elkezdtem unni a képeket, amiket mutat. Így az kértem a háztól, hogy mutasson valami érdekesebbet. Akkor jött az xbox. Aztán éhes lettem és megkaptam a nasimat. - dobott egy szem pattogatott kukoricát a szájába a fiú. 

- Hogy mi? Milyen kép? Mi az, hogy.... 

- Megmutatom jó? Bárcsak lenne egy pohár kóla a kezemben! - emelte fel a jobb kezét Dan, de nem történt semmi. - Oh, bocsi! A jobb kezemben! 

Amy pislogva nézte, ahogy az öccse kezében megjelent egy pohár kóla. 

- Menő mi? Nagy arc ez a babaház. - vigyorodott el Dan.

- Milyen képek? 

- Azok ott a falon! - mutatott Dan az ablakkal szomszédos falra, mire Amy odasétált a képekhez. 

- Ezek... ezt a házat ábrázolják csak... különböző stílusban. Ez nyolcadik század... Tíz... Bámulatos... - mérte végig a képeket Amy. 

- Figyi... Szerintem ez nem rossz ház. A képek majdnem mindegyikén boldogságot mutat. Aztán ott az a család, a nagyszülők, meg a gyerekeik és unokáik. Na... onnan az egész komorabb... De nem jutottam előrébb. Pedig valamit nagyon el akar magyarázni.

Amy összevont szemöldökkel nézte a fényképet, amiről Dan beszélt. Ott is az unokát. A lányt. És hirtelen összeállt a kirakós darabka a fejében. 

- Ez nem a daráló... Félre értettük az egészet. - kerekedtek el a szemei. - Sven és Aelin veszélyben vannak! - rohant az ablakhoz és próbálta meg felnyitni. 

- Próbáltam. Nem megy. - vágta rá Dan. 

- Aelin... - látta meg a lányt, aki kutakodni kezdett. - AELIN! - ugrált az ablak előtt. 

- És nem is látnak minket, csak szólok. - folytatta az öccse. 

- Valahogy csak tudnánk jelezni neki!

- Szerintem a ház mást sem csinált, csak jelzett nekünk...

~~~

Sven idegesen indította be a motort. Katie riadtan bámult rá. 

- Nem vagytok átlagos kamaszok... ugye? - remegett a hangja. 

- Nem... - tette sebességbe az autót és tolatott ki. 

- Most... komolyan elmegyünk?! A húgod odabent van egy gyilkossal és... 

- A húgom remekül meg tudja védeni magát. Te most fontosabb vagy. - kanyarodott rá a fiú az úttestre. 

- De... Amy és Dan? A barátaid? 

- Meglesznek. - felelte Sven és próbált hinni is a szavaiban.

A fiú az útra szegezte a tekintetét, majd hirtelen satuféket nyomott, ahogy a ház oldalában... meglátott egy ismerős személyt. 

- Várj itt! - mondta Katienek és szállt ki. 

Nem hitte el, hogy kit lát. Lassan sétált be a fák közé, ahol egy lila pólót viselő lány állt és két másik szintén lila pólót viselő sráccal beszélgetett. A kezükbe térkép volt, mellkasukon pajzs, derekukon kard és tőr. 

- Madison? - kérdezte Sven.

A lány rákapta a fejét, majd döbbenten pislantott párat. 

- SVEN?! - sétált a fiúhoz. - Mit keresel itt? 

- Könyvtárosi meló. Hát ti? 

- Eltűnt négy táborozónk pár nappal ezelőtt itt. Mi vagyunk a mentőcsapat a római táborból. 

Sven összevonta a szemöldökét. 

- Négy... De hiszen négy halandó... - Sven lefagyott egy pillanatra, majd kérdőn nézett Madisonra. - Hogy hívták őket? 

- Sarah Waterfall, a féltestvérem, cseretáborozó. Mayson Grien, Mercur fia és James La Minoran, szintén Aphrodité vér és görög cseretáborozó, velem érkezetek és...

Sven ismerte a neveket, hiszen már hallotta őket. 

- A negyedik... Katie...?  - várta hogy folytassa a lány, de az értetlenül nézett rá. 

- A negyedik Frederica Ashril, Mars lánya. - válaszolta Madison.

Sven lassan pislantott egyet, majd még egyet. Végül megfordult és megindult a kocsi felé. 

- Sven? Sven! - szólt utána Maddie. 

Sven viszont csak a kocsihoz lépett, kinyitotta Katie ülésének az ajtaját és kirántotta a lányt rajta, aki sápadtan pislantott rá. 

- Hogy is hívják a barátaidat? Hm? Sarah, Mayson és James? Akik félvérek? 

- Nem... nem... nem tudom, hogy... 

- Mi folyik itt? - torzult el Sven arca, ahogy Hádész ereje eluralkodott felette. - Mi folyik itt Katie? Ki vagy te, ha már itt tartunk és...

Egy bárd repült végig a levegőben és egyenesen belefúródott a kocsi kerekébe. Sven szemei elkerekedtek, majd megpördült és az alak épp félre taszította az egyik srácot Madison mellett. A fiú a levegőbe repült, Sven tüdejéből minden levegő kiszorult, ahogy a fiú felnyársalódott az egyik fa ágán. Nem kapott levegőt, ahogy a lélek távozott a fiú testéből. 

Katie felsikított. Remegve kapaszkodott Sven kezében. 

- Eljött értem! Itt van! 

- Fussatok, addig fedezlek! Vidd innen a halandót! - állt be Sven elé Maddie. 

Sven árnyékutazni akart, ám ahogy Katiet be akarta rántani... hirtelen érezte meg, hogy mi az ami nem stimmelt. A lányt nem tudta behúzni, mert... mert... nem volt teste. A lelke meg, ami kapaszkodott Svenbe... A fiú hátra lépett a lánytól, magával rántotta Madisont, mialatt a bárdos fickó eltűnt és a bárd egyenesen Katie kezébe repült. 

- Mi a... - remegett meg Madison hangja. 

- Okosfiú... A lánynak nem jutott eszébe... - húzta el a száját Katie. 

- Te vagy a gyilkos... - találta meg a hangját Sven. 

- Bizony ám. - mosolyodott el a kamaszlány és hajította bele a bárdot a másik srác mellkasába. 

- Benedick! - akart előre lépni Maddie, de Sven hátra rántotta. Bele egy árnyékba, amivel a ház elé kerültek.

- Gyere, gyere, ne nézz vissza! - húzta magával Sven a lányt és lökte be a ház ajtaját. - AELIN! - kiáltotta, de válasz nem érkezett. - A fenébe... AELIN!

Az ajtó kivágódott, mire Sven tovább húzta Maddiet a lépcső felé. 

- Mi folyik itt? - kérdezte a lány. 

- A rövid verzió, hogy ez egy kísértet ház, ami Katienek dolgozik, mint arra rájöttem! Becsalta az embereket, hogy megölje. 

- Minek? 

- Arra még nem jöttem rá! Aelin! - kiáltotta ismét, de Maddie rászorította a tenyerét a szájára. 

- SSS! Idő kell, rá kell jönnünk mi folyik itt! - suttogta szinte a lány. 

Sven biccentett és bementek az első szobába. 

- Ez egy varázsház? - kérdezte halkan Maddie. 

Sven csak kinyitotta a száját, majd be is csukta. Fogalma sem volt róla, hogy mit válaszoljon. 

- Eláruljam, hogy csináltam? - zengett minden honnan Katie hangja. - A szüleimmel évszázadokkal ezelőtt költöztünk ebbe a házba. Menekültünk, mert... A nagyszüleim, a szüleim, a bátyám és én is embereket öltünk. Majdnem ránk akadtak, azt hittük nincs remény és akkor... megjelent ez a ház. Otthont nyújtott, befogadott minket. A többiek nem értették, hogy miről beszél ez a ház. De én hallottam a hangát... Katie, Katie miben segítsek? Segíteni tudsz? Igen, segíts, segíts kívánság ház! A rabommá tettem. Az én parancsomnak engedelmeskedik, de próbálja az ide tévőket megvédeni tőlem. Dannel, Amyvel és Aelinnel is ezt tette, de nem rejtegetheti őket örökké előlem, ahogy Saraht, Maysent, Jameset és  Frederickát sem tudta. 

- Beszél hozzá a ház... Talán hozzánk is tudna. - vélte Madison. 

- Hiszen eddig is azt tette. A Katie felirat a falakon figyelmeztetés volt, hogy ő a gyilkos... - értette meg Sven. - Akkor a tárgyak is azok. - sétált a tükörhöz. Várta, hogy lássa az embereket és... meg is pillantotta őket... Családokat. Gyerekeket, legelöl pedig... felismerte a két tábor színeit. A kamaszokat, akiket Aelin is látott. 

Tévedtek. Nagyot tévedtek. 

- Sven! - hallotta meg Maddie hangját. - Ez nem ő? - mutatott az egyik festményre. 

Sven csak közelebb sétált és alaposan megnézte a képet. Valóban... a sarokban ott volt Katie. A családja. A texasi ház. Minden. 

- Asszem tudom mit kell tennünk. Légy résen és ne halj meg. - ennyit kért Sven, majd Maddiet bebújtatta a szekrénybe, míg ő maga az árnyékok közé rejtőzött. 

Sven csak arra várt, hogy Katie besétáljon a szobába. Amikor kinyitotta az ajtót, ami mögött Maddie rejtőzött, Demetria féltestvére, akkor Sven megjelent és kiütötte a lány kezéből a bárdot, ám az hiába puffant a talajon visszarepült a lány kezébe. 

- A rohadt... Maddie! - kiáltotta Sven, mire a lány kinyitotta az ajtót. Arcon vágta vele Katiet. Sven elkapta Maddie karját és árnyékutazott. - Visszakerül hozzá a bárd... Jenkins azt mondta... A sötétszívvel lehet csak legyőzni. Biztos az, annak kell lennie! 

- Vigyázz! - jelent meg a lány kezében egy kard. Sven elképedve nézte, ahogy Madison felfogta a bárd ütését a karddal, majd mintha egy képzeletbeli harcos állna előtte harcolni kezdett. A bárd minden ütése elől kitért. - Ne csak bámészkodj! Segíts! 

Segítség... igen az kell nekik, mert... A ház megjelent, mert... szükségük volt rá Katiéknek. 

- Segíts nekünk! - kiáltotta el magát Sven. - Egyedül nem tudunk véget vetni ennek! Segítened kell nekünk! Kérlek! 

Maddie felkarján végig szántott a fegyver, mire Sven átvette a lány helyét őt maga mögé tolva. 

- Sven! - nézett riadta a srácra Madison. 

Katie ez idő alatt végig sétált a lépcsőn és a kezébe vette a fegyverét. Lesajnálóan nézett végig Svenen. 

- Ha meghalok fuss innen. Keresd meg Edet és Hallt és küldd őket Mr. Palmerhez... - szorította meg Madison csuklóját a háta mögött Sven. - Segíts, kérlek! - tartotta szemkontaktust Katievel. 

- Ugyan már Sven... Én ezt élvezem és nem akarok véget vetni az öldöklésnek. - felelte Katie, halvány mosollyal a szája sarkában.

- Nem hozzád beszélek. - rázta meg a fejét Sven. - Egyáltalán nem, mert te ezt akarod. Ő nem. Ahogy én sem és én segítek neked, ha segítesz megadni a kulcsot. Együtt sikerülhet!

Sven hirtelen érezte meg, ahogy a kardja eltűnt a kezéből. A helyére pedig a bárd került. Katie pislogott egyet, majd előre lépett, hiszen fegyver nem árthatott neki. Sven csak kinyújtotta a karját, mire a lány egyenesen bele sétálta bárdba. 

- Nem hat a... - a lány a kezére nézett, ami fokozatosan kezdett elporladni. - Ne... Ne! Elárultál! 

Katie menekülni próbált, de alig tett két lépést és porrá omlott. 

Sven megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd Madison felé fordult, akinek a karja még mindig vérzett. 

- Azt hiszem szükségünk lenne némi elsősegély nyújtásra, ahogy a családtagjaimra is. - mondta ki Sven. 

A furcsa alak megjelent a fal mellett. A kezében már nem volt ott a bárd. Sven lassú mosolyt eresztett meg az alak felé. 

- Remélem most már minden rendben lesz. - jegyezte meg hangosan.

A férfi hozzájuk sétált, a köpeny apránként tűnt el róla. A helyén komornyik ruha jelent meg, majd egy roppant kedves arcú, ősz hajú idős úr képében lépett Sven mellé és tett le egy elsőségi ládát a fiú mellé. 

- Köszönöm. A családom? - pattintotta fel a doboz tetejét Sven. 

- Mindjárt jönnek. Biztonságba kellett helyeznem őket és... én tartozom köszönettel. Örülök, hogy rájött Mr. di Angelo, hogy ez a szükség háza. Sajnálom a társait, Miss. Bradford. 

Madison arcára kényszer mosoly húzódott. 

- A fő, hogy több ilyen eset nem lesz. Biztosan... rossz lehetett, hogy a ház segítőszándékát kihasználta egy sorozatgyilkos. - felelte a lány. 

- Igen. De több ilyen eset nem fordul elő. - biccentett az ősz hajú férfi, majd mosolyogva fordult a lépcső felé, ahonnan óvatosan sétált le Aelin és Dan.

Amy széles mosollyal sétált az ősz úrhoz. 

- Akkor Sven rájött! Ügyes vagy! - pillantott a fiúra, majd kezet rázott a ház jó szellemével. - Amy Jackson. Ha gondolja segítek egy két mágikus kötésben, ami távol tartja a háztól a rossz embereket, akik nem érdemlik meg a segítséget. 

- Elfogadom a segítségét, Miss...

- Amy! - vágott a szavába a lány. 

- Ő ki? - hallotta meg Dan hangját Sven. A kissrác hozzá sétált és alaposan végig mérte Maddiet. 

- Oh... - sóhajtotta Madison, ahogy végig mérte Dant. - Te Hallie Beckendorf fia vagy. 

Dan döbbenten pillantott előbb Svenre, majd a lányra. 

- Ezt mégis honnan... Aphrodité vér vagy! - jött rá Dan. - Te vagy a... Az a bizonyos cserediák? Akihez anya heti egyszer kijár, hogy megnézze a rómaiak nem cseszegetnek téged? Akkor te vagy Madison Bradford!

- Igen. - biccentett. - Katie kicsit... átejtett titeket. 

Sven csak az ajkára harapott, mialatt bekötözte Madison sebét. A lány közben elmesélte, hogy pontosan kik is voltak Katie állítólagos barátai.

Amy elvégezte a mágikus kötéseket. A ház jó szelleme kicserélte a kocsi kerekét és este a fiatalok elindulhattak vissza haza. 

- Elvigyünk? - kérdezte Sven Madisont, aki mosolyogva elfogadta a potya fuvar lehetőségét. Sven csak elmosolyodott, ahogy a visszapillantóból kiszúrta, hogy Amy rögtön elkezdett beszélgetni a lánnyal. Időnként még Dan is hozzá szólt. 

Sven pillantása ekkor esett a húgára, aki mellette ült az anyós ülésen és résnyire összehúzott szemekkel méregette őt. 

- Mért bámulsz így? - kérdezte a fiú. 

- Mosolyogva bámulod a csajt. - felelte Aelin. 

- Nem mosolyoghatok rá egy lányra, aki korábban kisegített engem és... ha nem bukkant volna fel, akkor nem akartam volna Katiet magammal rántani az árnyékok közé és ti még mindig veszélyben lennétek? - sorolta el Sven. 

- De... nem úgy bámulod, mint amikor hálás vagy. Inkább... Szerintem még nem néztél így egy lányra sem! 

- Rémeket látsz húgi. - fordította vissza az úttestre a tekintetét Sven és tette ki az indexet, ahogy ráhajtott a római tábor felé vezető útra. 

A visszapillantó tükörből még egyszer Madisonra nézett, aki szakadni kezdett valamin a nevetéstől, ahogy Dan és Amy is. Sven elmosolyodott, ahogy a lány csillogó szemeit meglátta. Egy pillanatra Maddie rá nézett a tükörben, majd mind a ketten visszafordultak, Maddie a társaság, Sven pedig az úttest felé.