Annabeth mosolyogva pillantott végig az unokáin. Igaz, szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy ne szólítsák nagyinak, annyira nem öreg. De ettől függetlenül szerette őket. 

- Annabeth elmehetünk a könyvtárba? - kérdezte Amy, a kislány mellett Sven toporgott. 

- Menjetek csak. - felelte. 

Amy Svennel együtt futásnak eredt, majd pár percen belül a gyereksereg is eltűnt a könyvtár felé. 

Annabeth figyelte, ahogy Percy feláll és utánuk indul. 

- Mit csinálsz? - kérdezte. 

- Csak... Nem is tudom. Edmundra és Susanre mindig figyeltem amikor a könyvtárban voltak. Reflex. - vonta meg a vállát. 

Percy leült a neje mellé és átkarolta őt. Csendben figyelte, a gyerekeit. Susan Joeval vitázott valamin. Dia Izzyékkel fogadott, hogy mikor esnek egymás nyakának. Ingrid rondán bámulta őket, de persze, hogy ő is fogadott. Gregorio az ablaknál beszélgetett Peterrel. Percy pillantása Lucyre siklott, aki az ikrekkel játszott. Jaken átsiklott a tekintete. Nem kedvelte a fiút. Nem azért mert Apollón fia, azzal semmi problémája, hanem az, hogy 17 évesen Lucy harmadik pasija lett, a legjobb barátkategóriából, aztán összeházasodtak. Kérte Lucyt, hogy maradjon gyerek, hogy eszébe ne jusson felnőni és pasizni, de sajnos felnőtt a kicsi lánya. Még mindig visszaakarja pörgetni az időt, arra a korszakra, amikor a gyerekei.... kicsik voltak. Utána a tekintete Edmundra és Hallre esett. A Víz és a Tűz csöppet sem úgy tűnt, mintha nagyon itt járnának. Tipikusan rájuk vallt ez a fajta elvonulás, szépen csendesen, édes kettesben. Hallietől legszívesebben megóvta volna Edet régebben. A lány szeszélyes, de kiszámítható, mindig is ilyen volt. Hirtelen haragú, vad, olyan mint a futótűz. De a fia valamiért jóba volt vele, pedig egymás ellentétei sok mindenben. Susanre és Joera leginkább a 'se veled se nélküled' jelző illik. 

- Tudod... ha tehetném visszatekerném az időt. - súgta Annabeth fülébe. 

- Én is. De én inkább a nyugisabb időszakra, mondjuk miután megoldottuk az istenné változásos dolgot. - felelte a nő. 

~~~

Yui legszívesebben elmenekült volna az unokatestvérei elől. Félre értés ne essék, nagyon szereti őket. Csak kapásból az öccse, Junie és közte 8 év, Adel, Lena és közte pedig 10 év korkülönbség volt. Ami azért kicsit sok. Svennel, Sammel, Janenel és a meglepően érett Aeilinnel jött ki jól. Hayden combján pihentette a fejét, miközben olvasott. Aaron beszállt a fogócskába és ijedt tekintettel kezdett el menekülni, amikor Yui unokatestvérei összefogtak ellene és megpróbálták bekeríteni. 

- YUIIIIIII! - kiáltotta és menekült ki a folyosóra. 

Yui csak egy pillanatra emelte fel a fejét. 

- Aki elkapja azt imádom! - mondta, majd visszatette a fejét a fiú lábára. 

- Ezt nem értem. - mondta Hayden. 

- Mit már megint? - kérdezte Yui. 

- Akkor most ez a fickó... ez a Tartuffe nem egy olyan... mi az a szó... az apáca férfi változata. 

- Szerzetes? - tette le a hasára a könyvet. 

- Igen. Nem az?

- Nem. Tartuffe egy szélhámos csaló. 

- Továbbra sem szeretek olvasni. - sóhajtott fel a fiú. Kék szemeiben egy pillanatra valami megcsillant. 

- A drámákat nézni vagy előadni jó, nem elolvasni. Ugye Aaron?

- IGEEEN! VÁÁ!  - rohant el az ajtó előtt. - MÉRT NEM VAGYOK HERMÉSZ FIA?! 

- Idióta.... - motyogta Hayden. 

- Nem értem ezen mért lepődtél meg. - ült fel Yui. - Mégis csak Apollón fiáról beszélünk. Na várj. Adok neked valami jobbat. Mit szólnál egy félvéres történethez?

- Egy félvéres... Várj olyat, hogy írhattak?

- Úgy, hogy félvér volt az író. - vágta rá mosolyogva, majd az egyik vitrinhez lépett, kinyitotta és kivette belőle a nagyanyja könyveit. - Tessék. Ez a nagyapám története. Annyi idős volt, mint most én, amikor a táborba került. 

A fiú elvette a könyvet és kinyitotta az első oldalon, majd felhúzta a lábát törökülésbe. Yui pedig visszafeküdt. Pár percen belül Aaron futott be ordítva. Aztán Jane volt a leggyorsabb és ráugrott ezzel a földre terítve a fiút. 

- Jó! JÓ! Győztetek! Szálljatok le rólam! Yui! Szólj rájuk!

- Hagyjátok őt. Tudjuk, hogy jól nézz ki nem kell rámásznotok, csak jobban növelitek azt a hatalmas egoját. - mondta erre a lány. 

Aaron szemében megmert volna esküdni, hogy az aranykarika egy pillanatra felizzott. 

- Mondja ezt a tökéletes tökéletlenség? 

- Ha én vagyok a tökéletlen, kíváncsi vagyok te mi vagy. Talán valami Apollón utánzat a Renddel, amivel egyáltalán nem is tudsz harcolni, sőt a káoszon úgy hatolnak át a szalagjaid és a fonalaid, mint a ködön egy autó. Semmi kárt nem teszel benne, inkább ő tesz benned. 

- Ez köcsög volt. - mondta sértetten a fiú. 

Az elmúlt évek alatt Bred megpróbált kihozni a féltestvéréből mindent, de.... az a minden annyi volt, hogy bele lát mások érzelmeibe és emlékeibe. Semmi több. 

- Na jó. Inkább imprózzatok. Még azt is jobban elviselem, mint, az állandó vitáitokat. - morogta Hayden.

- De mi csak szívatjuk egymást! - mondták kórusban.

Aaron azonnal leült Yuihoz, majd szorosan megölelte. - Látod? 

- Szörnyűek vagytok. - rázta meg a fejét a Zeusz kölyök. 

Egyszerre kezdtek el röhögni. 

- Szóval milyen impróról beszéltél? - vonta fel a szemöldökét Yui. 

- Nem értem... ha anyukád és apukád ennyire szigorú mért ragaszkodnak a tánc órákhoz és a színjátszáshoz. - rázta meg értetlenül a fejét Hayden. 

- Kit érdekel? - pattant fel Yui. - Imprózni akarok. Aelin mondj egy témát! 

- Öhm... Romantika?  - kérdezte a lány.

- Kiszálltam. - ült vissza unott arccal a kanapéra Yui.

- Én benne vagyok. - nyújtózkodott Aaron. - Ne kímélj kislány. 

- Dallal bocsánat kérés. - ült le a földre Carmen, Ingrid lánya. 

- Yuinak. - tette hozzá Dan. 

- Mért nekem? - nyafogott a lány. 

- Mert kíváncsiak vagyunk, hogy reagálnál. - felelte Sven. - Lásd be Yui, Aaronnal veszélyes páros vagytok, nem tudni mikor álltok egymás oldalán és mikor vagytok ellenségek, pont ezért lenne ez ennyire... ironikus. 

- Athéné kölyök... - morogta Yui, majd érdeklődve a gondolkodó Aaronra nézett. - Nos? Megvagy?

- Asszem igen. Tehát. - csapta össze vigyorogva a kezét. - Tudom, hogy hibáztam. Túlontúl vigyáztam. Öleltem szavakkal, bántottam haraggal. Gondold át még egyszer, gondold át még egyszer. - Yuit mindig lenyűgözte, hogy a fiú milyen könnyen tudja játszani a szerepét, valóban úgy nézett ki, mint egy fiú aki bán mindent amit valaha mondott. - Más mellett lehetnél talán majd boldogabb, mellettem lehetsz csak igazán önmagad. Gondold át még egyszer, gondold át még egyszer. Hogy mért volt, minden küzdelmünk? Mért volt, hogy egymásba estünk? Az ágy mellett vártál virágkoszorúval. Átszőtted álmaim aranyló dallal. Még félsz, én tudom nem a te hibád. Még félsz, mert összeomlott a világ. Én mindent elhittem. Csak bennünk nem hittem. - Yui nem bírta megállni, hogy ne mosolyogjon Aaron bűnbánó arcán. Tisztán énekelt. Meglepően tisztán. - Szétfoszló kabátom. Fázol, majd rád adom. Megmérgez mindent.  Az elfojtott bánatom. Gondold át még egyszer. Gondold át még egyszer. Hogy mért volt minden küzdelmünk? Mért volt, hogy egymásba estünk. Az ágy mellett vártál virágkoszorúval. Átszőtted álmaim aranyló dallal. Még félsz, én tudom nem a te hibád. Még félsz, mert összeomlott a világ. Én mindent elhittem. Csak bennünk nem hittem! 

Jane meglepett arccal bámulta a fiút. 

- Na? Mi van? Taps nem jár? Te jössz Törpilla. - húzta fel a kanapéról Yuit, majd kipörgette az üres térre. 

- Jó... Ugyanez a téma? - fordult a közönséghez, azaz az unokatestvéreihez, akiknek a szeme izgatottan csillogott. Egyedül Jane tűnt közömbösnek. - Jane?

- Maradjunk csak a romcsinál, de nem kell több nyálas szar! 

- Hát jó. - rövid ideig gondolkodott, miközben szúrós szemekkel Aaront figyelte. Mivel tudná meghökkenteni a srácot. - Inkább legyen ABC impró. 

Aaron szemöldöke ráncba szalad. 

- Beszállok! - kiáltotta Dant. 

- Ebbe én is. - pattant fel Jane. - Témánk? 

- Yui mért nem akar énekelni. - vágta rá Aaron. - N-nel kezdünk, Sam!

- Nem alszok! - rázta meg a fejét. - Most mit csinálunk? 

- Olyan játékot játszunk, azt a... na tudod! - mondta Sven. 

- Pajtás most aztán nagyon tudom, hogy mit csinálunk. - felelte pimaszul csillogó szemekkel Sam. 

- Quasimodo dalát jobban kedveli. - mosolygott Dan. 

- Rossz az a mese. - húzta el a száját Aelin. 

- Melyik a Notre Dame-i toronyőr? - kérdezte Junie. - Ne mááár! Behúztatok a csőbe! 

- Kiestél bénaság! - cukkolta a nővére Carmen. - Folytassuk T-vel ugyanaz a téma! Amy! 

- Témánk pediglen az, mért nem akar énekelni Yui. 

- Unalmas számokat tud. - vágta rá Jane. 

- Vagy csak szar a hangja. - vonta meg a vállát Aaron, majd mosolyogva nézte, ahogy Yui szemében tűz lobban fel. 

- Wi-fizni akarok.... - nyögte ki Hayden. - Ti tudtok W kezdőbetűjű szavakat a wi-fin kívül?

- Igen, mondjuk walhalla, meg a wellnes... ANYÁD! - kiáltotta Amy. - Nem ér kiejteni az okosat! Hayden folytatja X-el. 

- Xéna a legjobb karakter, Yui nem akarod kiszólítani őt? - vigyorgott a vöröskére, majd Yuira pillantott. 

- Yoda jobb karakter, és ha megszerzed a forgató könyvet egy kétezres évekbeli sorozatnak ezer örömmel kihívom neked a harcos hercegnőt. 

- Zzzzzzzzzzz... zével mondatokat nem tudok. - motyogta Aaron. 

- Attól még elfogadjuk nyugodj meg. - ült le Hayden és Aaron közé Yui. 

- Bezzeg egyikőtöket sem zavarja, hogy eltérünk a témától. - morogta Jane. 

- Csodálkozol? Unalmas volt. - forgatta a szemeit Dan, majd a nővére ölébe mászott. 

- De, mit szólnátok, ha történeteket mesélnénk? - kérdezte Sven. 

- Ezt mégis, hogy gondolod? - vonta fel a szemöldökét Brady.

- Finoman szólók. Ez baromi rossz ötlet! - mondta Hayden. 

- Hogy gondolod, engem érdekel! - mosolyodott el Yui. 

- Igazából... valahogy így: Hol volt, hol nem volt. - nézett Sven Danre. 

- Jég lepte be az országot. - fordult a fiú Aaronhöz. 

- Koromtól feketévé vált a jégmező. - mondta a fiú. 

- Látomása volt a király jósának. - kezdte Sam. 

- Micsoda jóslat is volt az. - nevetett fel Jane és állt fel.

- Nem emlékszem pontosan rá, de azt tudom, hogy sötétséget jósolt. - vonta össze a szemöldökét Yui. 

- Óceánt, eget és földet bejáró sötétségről szólt, hogy pontos legyek. - vágta rá Aaron. 

- Pompás nap volt szerintem. - vonta meg a vállát Brady. 

- Nem tudok q betűvel kezdődő szavakat. - lépett le Jane. 

Yui megfogta a két fiú kezét, majd csendben felállt és kihúzta őket a könyvtárból. Belebújtak a csizmájukba és a kabátjukba, majd kimentek a villa udvarába. 

Yui végig mérte a hatalmas telket, majd a kert vége felé sétált. Aaron zsebre dugott kézzel bámulta a lányt. Mindig hamar elveszett a gondolataiban, de ő ezt sosem bánta. Yuival furcsa viszonyuk volt. Haydennel imádják egymást. A legjobb barátok, akivel bármiről tud beszélni, anélkül, hogy elkezdene vele gúnyolódni, nem úgy mint ő. De ahányszor Yui bajba került, mindig segített neki. Megvédte őt, mert Ingrid erre kérte. Igaz. A nő azóta sem jött rá, hogy melyik isten a nagyszülője. A nő nem jött rá... De ő igen. 

Yuira nézett, aki jócskán előtte járt már, majd Haydenre. Mind a két gyerek vágyait érezte, melyek folyamatosan változtak az évek során. Eleinte Hayden és Yui csupán jóba voltak, majd barátok lettek, most pedig a legjobb barátok. Aaron és Yui között nem baráti kapcsolat van. Sokkal inkább testvéri kötelék. Ő volt az idősebb, ő a báty, aki bármi áron megvédte a húgát. 

~~~

Vacsora után a felnőttek még beszélgettek egy ideig, és a gyerekeket felzavarták aludni. 

Edmund karjaHallie vállán pihent, miközben a húgát, Ingridet tanulmányozta. 

- Megjöttek Cora eredményei a DNS-ükről. - mondta Susan. 

Edmund figyelmét egy pillanatra sem kerülte el, ahogy Ingrid az ajkába harap. Őt nem érdekelte az eredmény. Tudta, hogy a gyerekei mire lesznek képesek. 

- Na halljuk! - mosolyodott el Dia. 

- Sam: 50% Poszeidón, 20% Athéné, 10% Hádész és Zeusz. Mutációja eltér Petertől, de hasonló - kezdte az egyesült államok elnöke. - Jane: 10% Poszeidón és Hádész, 20% Athéné, 90% Zeusz, nincs mutáció. Sven... 20% Zeusz és Poszeidón, 90% Athéné, 70% Hádész. Aelin - nyelt egy nagyot a nővére. - 10% Zeusz, 20% Poszeidón, 70% Athéné, 90% Hádész. - Joe halványan elmosolyodott. - Carmen. - Ingrid az ajkába harapott, csak legyen magas a Poszeidón értéke, csak örökölje a képességeit. - 60% Athéné, 70% Poszeidón, 80% Árész. - Francba... Lehet, hogy nem örökölt mindent. - Junie, 50% Athéné, 70% Poszeidón, 50% Árész. - Ingrid magában káromkodott egyet. - Brady. - Lucy és Jake kíváncsian előre hajoltak. - 30% Athéné, 40% Apollón, 60% Poszeidón. - Lucy halványan elmosolyodott, ugyanolyan erős, mint ő. - Adel és Lena 20% Poszeidón, 30% Athéné, 80% Apollón. Yui... - Susan szája leesett. - Mi a franc?! - hitetlenkedve Hallre és Edre pillantott. 

- Na? - kérdezte Hall. - Tudjuk, hogy erős. 

- Na de ennyire?! - pillantott a papírra Joe. - Ezt hallgassátok 60% Aphrodité, magasabb mint Hallieé! 85% Héphaisztosz, 90% Poszeidón és 99% Athéné. 

Annabeth és Percy csodálkozva összenéztek. 

- Imádom a lányom! - csillogott Hallie szeme. - Mutáció?

- Aphrodité, Athéné gének között. - válaszolta Susan. - Meg a féldémonos.

- Varázsnyelv. - nézett össze Hallie Eddel. - És Amy és Dan?

- Amy... - kereste a lány nevét Susan. - 20% Héphaisztosz, 50% Aphrodité, még neki is magasabb nálad az értéke! 70% Poszeidón, 90% Athéné. - Sem Hall, sem Ed nem lepődött meg az értékeket hallva. - Mutáció az Aphrodité és az Athéné gének között mint Yuinál. - Ezen már meglepődtek. - Dan... 20% Poszeidón - Ed kicsit felsóhajtott, míg Hall szeme diadaltól fénylett. - 40% Aphrodité, na ez már Hall génje! 80% Athéné, és... uram istenek... 99% Héphaisztosz, ugyanazzal a mutációval mint nálad! 

Hall örömében felkiáltott, mintha egy rock koncerten lenne és gyorsan lejtett egy öröm táncot. - SÁRKÁNNYÁ TUD VÁLTOZNI A FIAM! 

- Nyugi Tűzlány. Még a végén valakit megpörkölsz. - mosolygott Ed. 

- Vagy valamit. - egészítette ki Annabeth. - Na menjünk aludni. 

Hallie mosolyogva ugrált fel a lépcsőn, mikor felért Ed régi szobájába, ahol csak Dan aludt megpuszilta a fiát. A szeme büszkeségtől izzott az éjszakában. Edmund halvány mosollyal lépett mögé és karolta át a derekánál. 

- Rég láttalak ilyenek. - mondta. 

Hall hátra pillantott, majd vissza Danre. De rossz előérzete volt. Hét éve hallották a próféciát, eddig nem vállt valóra és hála az isteneknek Amy és Yui olyan mértékben nem örökölte az erejét, hogy kiterjedjen a képességük a lávára. A prófécia pedig Lávalányt említ. De, ha meghal... mielőtt Dan... 

- Ígérj meg valamit. - fordult a férjéhez. 

Edmund elcsodálkozott. A boldogság eltűnt a nő szeméből. - Ez csak természetes. 

- Ha a prófécia valóra válik mielőtt Dant megtanítanám használni a képességeit... Kérlek fojtsd el az erejét. 

- Tessék?! 

- Ha nem tudom kiképezni... akkor az érzelmeiből fog táplálkozni, mint régen én. Sokáig tartott, míg rájöttem, hogy tudom felhasználni a magmát és a Napot, emlékezz, hányszor lobbantottam lángra a fél tábort! Kontroll nélkül... elpusztíthat mindenkit, köztük saját magát. Ha pedig sárkánnyá változik... Sok ember vadászik a mi fajtánkra. 

- Mi fajtánkra?! - értetlenkedett Ed. - Úgy érted... léteznek sárkányok?!

- Ha tudnád mennyi... 

- Komolyan?! - csillogott a férfi szeme. - Egyszer nem akarsz elvinni? Kíváncsi vagyok milyen fajta sárkányok vannak, mondában hallottam föld, levegő és víz sárkányokról is, meg tűz sárkányokról! 

- A tűz sárkány nagyon ritka... Ed. Ed figyelj! - tette a férfi arcára a kezét. - Csak ígérd meg, hogy elfojtod vízzel a képességét, ha meghalok! 

Edmund szeme üveges lett. - Nem fogsz meghalni. 

- Csak ígérd meg. - fordult vissza a fiához és simogatta meg aprócska hátát. 

- Rendben. Megígérem. - sóhajtotta Ed. - Hol van Yui és Amy? 

- Szerinted? Ott vannak ahol mindig, Sammel, Svennel, Aelinnel, Carmennel, Bradyvel, Jannel, Haydennel és Aaronnal. Gondolom ökörködnek. 

- Szedjük össze őket? 

- Még ne. Majd éjfélkor. 

~~~

Jane a bátya mellett ült. A gyomra a vacsora ellenére teljesen üres maradt. Az unokatestvérivel logikai játékot játszottak, a lényege az volt, hogy egy körben ültek és mindegyiküknek a papírjára rá volt írva egy állat. A kanapét is beleépítették a körbe. A lényeg az volt, hogy elérje az egyik csapat, akiknek kék szalag volt a kezére kötve, hogy csak az ő emberük üljön a kanapén, ahonnan állat nevekkel lehet behívni a személyeket és kihívni az ellenség embereit. Mindig azt mondta az állat nevet, aki mellett egy üres szék állt. Odaült le a személy, akinek azaz állat volt a kezében, majd cetlit cseréltek és így tovább. Egyelőre Svennék álltak nyerésre. Adel, Lena alapból kicsik így ők már rég aludtak, Dan és Junie pedig már fáradtak voltak ezért inkább ők is aludni mentek. 

- Ti nem akartok fagylaltot enni? - nézett az alvó bátyjára Jane. 

- De. De Annabeth sosem adna télen fagyit. - húzta el a száját Carmen. 

- Ki mondta, hogy Annabethtől kérünk? - vonta fel a szemöldökét. - Mindenki kér. - bólintás volt a válasz. - Rendben. - A bátyához hajolt, egyenesen a füléhez. -  kilenc darab két gombócos fagylaltkehely. Kilenc darab két gombócos fagylaltkehely. - suttogta. 

Sam megnyalta a száját, majd a földön a semmiből 9 fagylaltkehely termett előttük. Aaron és Hayden dülledt szemekkel nézett hol Samre, hol a fagyira. 

- Ezt, hogy? - kapta fel Aaron az egyik kelyhet és kezdte el magába tömni a fagyit. 

- Ha alszik és fülébe suttogok valamit, mindig itt terem! - újságolta Jane. - De előfordul, hogy, ha felébred eltűnik. A kért tárgy nagyságától függően. Például egy plazma tévé eltűnik. - húzta el a száját. 

- Kipróbáltad mi? 

- Mit gondolsz Phinsky honnan van a gördeszkám?

- Szerintem lassan mennünk kéne aludni. - tápászkodott fel Yui, miután megette a fagyiját. - Már éjfél van. 

A gyerekek pár perc alatt lezuhanyoztak és feltűnés mentesen lopóztak be a szüleik szobájába és feküdtek le aludni. Egyedül Aaron és Hayden sétáltak az egyik vendégszoba felé, a másikban Izzyék voltak.

- Ugyan Hayden. - vigyorgott Aaron. - Nekem nyugodtan bevallhatod, hogy hiányoltad a Törpillát. 

- Csak ha te is haver. - vágta rá Hayden. 

Aaron szemében valami megcsillant. - Tudod, hogy elég jól olvasok mások érzelmében. 

- És mit olvasol ki az enyéimből? - kérdezte a Zeusz fiú. 

Aaron neki támaszkodott az ajtónak és a négy hónap múlva 13 éves srácra nézett. 

- Tetszik neked. 

- Nem! Aaron, Yui csak egy barát és amúgy is csak 12 lesz! 

- Az nem változtat semmin. Csak egy év. 

- Csak nem Aphrodité unokája vagy? - gúnyolódott Hayden és lökte arrébb a fiút, hogy bemehessen az ajtón. 

- Nem. - Majdnem eltalálta... 

Hayden egyből hasast ugrott a kétszemélyes ágy egyik végébe. 

- Tudod milyen Yui. Áldott jó szíve van. - mondta Aaron. - Bárkit az ujjai köré csavarhat pár év múlva. 

- Na ne mond! Képzeld nem ismerem lassan már 7 éve!

Hayden nem vette észre, de Aaron kezéből egy aranyfonal tört ki és érintette meg vele a srác csuklóját. 

- Jó. Tényleg nem tetszik neked. Még. - tette hozzá. - De, ha pár év múlva beleesel, jusson eszedbe ez a pillanat! - tekerte le gyorsan a fonalat a fiú kezéről. 

- Na és te? - vágott vissza a fiú, Aaron szerencséjére nem vette észre az eltűnő aranyfonalat. 

- ÉN?! - nézett látványosan maga mögé. - Ne beszélj hülyeségeket.

- Mindig piszkáljátok egymást. 

- Pontosan! Kell valami buli! Ugyan már! Olyan mintha, a húgom lenne, akit állandóan piszkálhatok ingyen és bér mentve! Mond, hogy nem király. 

- Az lehet, de nézz Joera és Susanre, vagy hallottad milyen volt Dia és Peter! Gyűlölték egymást. 

- Mondjak én is példát? Percy és Annabeth. Lucy és Jake. Edmund és Hallie. Gregorio és Ingrid. De azt ne felejtsd ki, hogy én nem gyűlölöm Yuit, csak... - megvonta a vállát. - Csak szeretünk egymás idegeire menni. 

~~~

Yui össze-vissza forgolódott az ágyában. Egy üres térben állt. Hófehér és éjfekete között váltakozott a tér, mintha leakarná győzni az egyik a másikat. Végül pedig a kettő összeolvadt. És minden hamuszürke lett. Az Anyja hátal állt neki vörös haját azonnal megismerte. 

- Anya? - kérdezte. 

- Szia kicsim. - mosolyodott el Hallie. 

- Anyu! - szaporázta meg a lépteit, megpróbált odaérni. - Anya! 

- Várj! - emelte fel a kezét az anyja. 

A fejében hangok sikoltottak. Oda kell érnie. Meg kell mentenie. 

- Yui menj innen! - kiabálta Hall. 

- Anya! Anya ne! - még mindig nem tudja mi ez. Még mindig nem fejtette meg az álmát, tudja, hogy csak álom. 

- Yui menj innen! 

Hiába volt hihetetlenül gyors nem ért oda. Az anyja fellobbantotta előtte a lángokat úgy mint mindig. Meg kell mentenie. Meg kell mentenie! Vizet nyert a levegőből és azzal oltotta el a lángokat. De az anyja eltűnt. 

Könnyes szemekkel fordult körbe. 

- ANYAAAA! - kiáltotta, majd felébredt. 

Hirtelen ült fel és a szülei ágyára nézett. Az anyja Dan felé feküdt, miközben az apja  karja a derekán pihent. Sosem zavarta, hogy a szülei ennyire egymáshoz vannak ragadva, inkább kifejezetten szerette őket így látni, ugyan amikor nem figyeltek rá kicsit marta az oldalát. De az álma... 

Mindig ezt álmodja. Majdnem minden éjjel. Mindig megkönnyebbült otthon, amikor átment a szülei hálószobájába és meglátta az Apja karjai között az Anyját. Most is megnyugodott. De nem mert visszaaludni. Nem akarta újra úgy látni az anyját. Nem akarta végig nézni a halálát ismét, mit az elmúlt évek minden egyes napján. 

Kibújt a takaró alól és elhagyta a szobát. Végig sétált az emeleti folyosón, majd átment a háznak a másik oldalára, ahol a vendégszobák voltak. Megállt Aaron és Hayden szobája előtt. Eltűnődött, hogy érdemes-e bemennie. A fiúk bizonyára már rég aludtak és nem akarja felkelteni Aaront... Végül lenyomta a kilincset és belépett a fehér szobába. A két srác az ágy két oldalán aludt. Halkan indult meg Aaron felé. Meztelen lába a kővőn kicsi cuppogott. Bemászott a két fiú közé, majd megérintette Aaron vállát. 

- Tudtam, hogy nem fogsz békén hagyni. - fordult felé a srác. 

- Bocsi... - vágott kiskutya arcot. 

- Mi van? - simította ki a lány szeméből az egyik fekete hajtincsét. 

- Csak... rosszat álmodtam. - ült fel a párnára, emelte fel a takarót, majd fészkelte be magát a takaró alá a két fiú közé. 

- Megint? Ugyanazt? 

- Igen... - sütötte le a szemét. 

Aaron az egyik kezét az arcának az oldalára tette, majd egy kis fonalat engedett útjára, amivel Yuihoz kapcsolódott. A lány nem ellenkezett. Azonnal megengedte neki, hogy lássa a rémálmot. Aaron halványan elmosolyodott, majd lehunyta a szemét. Yui előtt azonnal felrémlettek a boldog pillanatok. Ő is elmosolyodott, és hagyta, hogy Aaron a régi emlékeivel álomba ringassa. 

Mikor Aaron megbizonyosodott róla, hogy Yui elaludt, és Hayden sem játssza meg, hogy alszik. Megszakította a kapcsolatot és finoman megpuszilta Yui homlokát. Különbözik Bredtől szinte mindenben. Míg Bred a világban tomboló káoszt hozza helyre és a tényleges káosztól szabadítja fel az embereket, addig ő a lélekben lévő káoszt, a lelki sebeket tudja befoltozni jobb, szebb emlékekkel. 

Megfogta Yui kezét, majd hagyta, hogy az álom a szemére szálljon. Mikor reggel felébredt Yui már ébren volt. A kezét simogatta az egyik ujjával. Nesztelenül engedte el a kezét, bújt ki az ágyból és sietett vissza a szülei szobájába. 

Hali remélem tetszett és lelkiekben mindenkit felkészítek, köztük jó magamat, hogy a kövi fejezetben többen a nyakamnak akarnak majd esni.... Bárki kérdez bármit nem fogok nyilatkozni. Tehát, remélem tetszett a rész, mint ezt már említettem, és bocsika, hogy most tettem csak ki, de csütörtökön matek kis érettségi és muszáj volt gyakorolnom... és még van egy pszichopata monológ amit meg kell tanulni... csodálatos az élet jaj de jó *jó sok szarkazmussal*... (Ha valaki kíváncsi rá szívesen megosztom veletek egy kis könyv formátumban itt wattpadon.) Jól ki panaszkodom itt magam. Mindegy commetben hagyjátok a véleményeteket, a részről (meg akár a monológgal kapcsolatban).