Amy és Dan hátul ültek a kocsiban. Elől az anyós ülésen Yui bámult ki az ablakon, míg a kormány mögött Edmund ült. Reggel érkezetek meg Londonba és egyenesen a családi villa felé vették az irányt egy bérelt kocsival. 

Amy öccse és Apja öltönyben feszítettek. Dan szorgosan rajzolgatott a mozgó jármű ellenére. Amy a könyvét olvasta, de gondolataiban csak a vendéglistán járt a feje, és fogadni mert rá, hogy Yuinak is. 

A nővére egy elegáns éj fekete pánt nélküli ünneplő ruhát viselt, a vállain egy fekete kendő lógott. Fekete haját kiengedte és az egyik oldalt, hogy ne lógjon a szemébe egy igazgyöngyökből készült hajcsatot rakott. Ha nem lenne mindkettőjüknek zöld szeme, tuti biztos, hogy senki sem hinné el, hogy testvérek. Mások. Yuit folytonos harcra edzették. Neki pedig a mentális képességeit fejlesztették. Dan meg... Dan elvolt a kovács műhelyben egymaga a Héphaisztoszosokkal meg a Hermészesekkel. A nővére... gyönyörű. Legalábbis szerinte szép, na meg a fiúk szerint is. Az volt a legmeglepőbb mindenki számára, hogy már két éve együtt van Haydennel... Mindenki három hónapra fogadott.

- Mik a szabályok? - kérdezte Yui. 

- Mi? - vonta össze a szemöldökét az Apja. 

- A szabályok.

- Ja... Vigyázzatok a Cabrákkal. Irana visszamondta a meghívást... üzleti ügy miatt, de... a fia és a lánya eljön. - pillantott a visszapillantó tükörben Amyre, aki az ajkába harapott, párszor találkozott a Cabrákkal. Iannel és Natalieval. - A végrendeletben pedig... valószínűleg, Anyámat ismerve lesz benne valami turpisság. Csak ügyesen. Gondoljátok végig mit cselekszetek és csak utána lépjetek. 

- Nem érdekel, mit hagy rád Annabeth? - kérdezte érzelem mentes hangon Yui. 

- Nem. Nem a végrendelet a fontos. 

Amy összevonta a szemöldökét. Ahogy az Apja mondta... Valami határozottan nem stimmel. 

- Tartasz valamitől Apa? - tudakolta. 

- Nincs itt Irana, így nem. Dan... Főnix ugye... 

- A repülőtérnél eltűnt a szemem elől. Megkértem, hogy menjen vissza a bázis területére és maradjon ott. De tudod milyen.... - húzta el a száját a fiú, és radírozta ki a fegyver markolatát. 

- Igen. Tudom. - biccentett a férfi. 

- Miért nem teleportálhattunk? - nyafogott Yui. 

- Mert lesznek halandók is. 

Amint kiszálltak a kocsiból Amy szomorúan nézett végig a villán. Lucyt azonnal meglátta a virágos kertben sétálgatott Ingriddel. 

- Menjetek be. - mondta Ed, majd elindult a két húga felé. 

Yui azonnal megindult az muzeális ház felé. Dan viszont elkapta Amy karját és a fejével a beforduló ajtó felé bökött. 

- A Cabrák... - suttogta az öccse. 

A kocsi lefékezett és két gyerek szállt ki belőle. A fiú borostyán sárga szemei azonnal Amyre estek. Sötéten elmosolyodott, majd kisegítette a húgát. 

- Menjünk... - húzta be az öccsét Amy.

~~~

- Lucy! Ingrid. - állt meg a testvérei mellett Ed. 

Lucy szürke szeme véreres volt. Edmund megpuszilta a homlokát és a karjába zárta. 

- Mit tudtok a végrendeletről? - kérdezte Ingridet, mily meglepő a lány most sem mutatott túl sok érzelmet. 

- Téged csak az érdekel mit örököltél? - vonta fel döbbenten a szemöldökét a kém. 

- Nem. Hanem az, mit tervez Anya... Valamin tuti törte a fejét. - karolta át Lucyt és sétáltak tovább a kertben. - Szarok az örökségre. Ha én tudnám, hogy feldobom a talpam a következő napok valamelyikén, valami váratlant tennék abba a végrendeletbe... 

- Nem is hiányzik Anya? - emelte fel a válláról Lucy a fejét. 

- De... Nagyon... - persze, hisz ő volt Anyuci pici fia. - De már így is mélyre süllyedtem, innen már nincs lejjebb. Na tudtok valamit? 

Ingrid és Lucy megrázta a fejét. 

- John bácsi és Apa ismeri csak a végrendeletet. Meg Bred, mert ő lesz az ügyvéd, aki felolvassa. - felelte Ingrid. - Mikor rákérdeztem, mind három elzavart. 

- Bredből sem tudtál kiszedni semmit?! - döbbent meg Lucy. 

- Mikor kést nyomtam a nyakához meglepett Izzy káosz szörnye. 

- Szóval nem csak nekem bűzlik valami a végrendelet körül.... - gúnyolódott kicsit Ed. 

Ingrid csak egy kinyírlak pillantással illette a testvérét, majd a hátsó bejárat felé kanyarodtak. 

~~~

A temetésből Dannek nem maradt meg sok minden. Főleg azért, mert amint elkezdődött, ő szólt az Apjának, hogy inkább bemegy. Odabent nem volt egyedül. John bácsi fel le járkált a házban. A két Stirling pedig akkor tájt futott be a temetésre. 

- Lin jössz? - kérdezte Nathanial. 

A 11 éves világos szőke hajú kislány tekintete megállapodott Dannen. 

- Nem. Menj csak. - mondta a kék szemű fiúnak és leült Dan mellé a kanapéra. - Még mindig rajzolással töltöd a szabad idődet Jackson? - hajolt át a válla fölött. 

- Amint látod Stirling. - emelte fel a fejét Dan, majd döbbenten mérte végig a lányt. 

- Mi van? - pillantott magára Lin. - Ja... A szoknya... anyám erőltette rám... persze ő jöhetett nadrágkosztümbe... 

- Aha... - nézett úgy Linre, mintha egy idegen bolygóról jött volna. 

- Ne nézz már rám így! - csattant fel. - Junie? 

- Kinn van a többiekkel. - folytatta a rajzolást

- Mindenki eljött? 

- Nem. Sven és Aelin nincsenek itt.

- Hé. Dan. - tette a vállára a kezét. - Azt hiszem végeztek. - bökött a fejével a birtok kertjére.

Dan összecsukta a füzetet és zsebre vágta a ceruzáját. 

- Lin.... - motyogta. - Hová került Annabeth? 

A lány lehunyta a szemét. - Tudod... hogy nehezen érzékelem, hogy hová... Én... És Nathanial nem ehhez értünk... ez Aelin és Sven kenyere... 

- Tudom... 

- Dan! - állt meg az öccse mellet Amy. - Gyere a végrendeletet az Egyiptomi szalonban olvassák fel. Te is jössz Lin? 

- Megvárom Anyát, Apát és Nathanialt. - válaszolta a kislány. 

~~~

Mikor egyedül maradt a nappaliban, kiment a kertbe és megállt a sír előtt. Alig ismerte Annabetht, de szerette őt. Mindig kedves volt hozzá, és nem félt tőle és a bátyjától. Pedig lett volna rá oka... 

Kettejük ereje... egymás tükörképei. Valami furcsa okból kifolyólag náluk nem történt olyan, mint más testvérpárnál, hogy egyik csak ezt, másik csak azt örökölte. Ők olyanok, mintha meg lenne felezve a testük. Lin jobb kezéből a mindent elpusztító káosz ömlik, míg a balból a mindent meggyógyító rend. Nathanialnál pedig pont fordítva. A bal kezében a káosz él, a jobban pedig a rend. 

Annabeth nem félt tőlük. Ahogy Dan és Junie sem.  

~~~

Yui az Apja mellett foglalt helyett, aki Ingrid mellé ült le. Behozták a vendégségre tartogatott asztalokat és a körül foglaltak helyet. Bred az iratokat rendezte, de Yui valami mást is észre vett a kezében. Egy lemezt. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy Jane mellett Nico mennyire idegesen néz össze John bácsival és, hogy alapból mindenki mennyire... nem szomorú, sokkal inkább ideges. 

- Kezdhetjük uraim és hölgyeim? - kérdezte száraz mosollyal Bred. 

Az ajtó kivágódott. 

- Elnézést a késésért. - mondta a fiú sötét mosollyal. 

- Szörnyű a közlekedés... odalent. - vette át a szót Aelin, miközben a szeme legalább olyan feketén ragyogott, mint a ruhája. 

Yuit kirázta a hideg, ahogy végig mérte az unokatestvéreit. Mióta Ingrid és Lucy kiköltözött és a pajzs megsérült - amit azóta sem sikerült megjavítani, sőt állandó őrségként még egy sárkányt hoztak a táborba. - Aelint és Svent nem látták többé sem a bázisban sem a táborban. 

Teljesen megváltoztak, Sven először is közel egy magas lett Yuival, pedig csak 15 éves, még nőhet. Aelin minimum 2 fejjel (ami erősen hajlik a három irányába) alacsonyabb nála. De ez csak a külső változás volt. Yui sosem állította, hogy a két Angelo testvérben bármiféle jókedv, vagy kedvesség uralkodik, de eddig nem érezte az aurájukat ennyire... sötétnek, ördöginek, gonosznak és... vérfagyasztónak. Aelin ruhája... temetésre feketében szokás jönni, és mióta a szülei meghaltak általában mindig feketét hordott, azzal nem is volt baj. De olyan mintha hömpölygő démon lelkekből készült volna, egyszerűen úszott körülötte a ruha. 

- Idefent se semmi a forgalom. - lépett be mögöttük, egy barna hajú nő. 

Yui a körmét a bőr garnitúrába vájta, a hátán a hegek feszülni kezdtek. Az apjára pillantott, akinek az arcán tökéletes érzelemmentes maszk hevert, akárcsak Ingridén és Lucyén. 

Aelin széles mosollyal ránézett a nőre. 

- Rég láttam Mrs. Cabra. - biccentett, remek színész azt meg kell hagyni. 

Irana szintén elmosolyodott, lehajolt és megpuszilta Aelint, aki még mindig jó arcot vágott a dologhoz. 

- Kellemes meglepetéseket okozol Aelin. - mondta a nő, majd a gyerekeihez sétált és leült mögéjük. 

Yui meredten bámulta Aelint és Svent, akik Samtől nem messze foglaltak helyet. Valamit gyaníthatnak, ha eljöttek. Sőt... még azt is kinézi a testvérpárból, hogy magától Annabethtől kapták a fülest... Odalentről. 

- Nos... Akkor kezdjük. - vette fel az iratos dossziét Bred. - Én, Annaeth Chase, döntési és cselekvőképességem teljes birtokában ezennel az építészeti céget, az ACJJ-t, fiamra, Edmund Jacksonra hagyom, továbbá a vagyonom felét férjem, Perszeusz Jackson, beleegyezésével felosztom azok között, akik elfogadják a kihívást, és akik nem. 

Yui az Apja asztal alatt lévő kezére pillantott... Ökölbe volt szorítva és remegett a dühtől. 

- Milyen kihívás? - kérdezte összevont szemöldökkel Carmen. 

- Mindjárt rátérek Miss. Cortez. - pillantott fel a papírból Bred. - A jelen lévők közül bárki jelentkezhet a kihívásra, akár egyedül, akár csoportosan. 

Bred nem tudta folytatni ugyanis egyszerre legalább 20, ha nem 30 ember kezdett el pusmogni. Irana, Ian és Natalie jelentőség teljesen egymásra néztek, ahogy Ingrid és Edmund is. Nico, Percy, John bácsi, Aelin és Sven teljese higgadtak maradtak és meg se moccantak a helyükön. 

- Uraim, hölgyeim. Kérem önöket maradjanak csendben. - köszörülte meg a torkát Bred. - Tehát... Akik részt kívánnak venni a versenyben, azoknak fel kell áldoznia az örökségük részét. Sokatoknak szinte semmit sem jelent az egy millió dollár összegű csekk, amiket a székek aljára helyeztek el, így nem okoz majd nehézséget visszautasítani és elfogadni a kihívást. 

Hirtelen mindenki elkezdte a szék alját tapogatni, egyedül a Cabrák, Yui, Ed, Ingrid, Lucy, Aelin és Sven ültek fegyelmezetten a széken. 

- Egy veszélyes játékra kerül sor, ami lehet kedves családtagjaim, barátaim, közeli és távoli ismerőseim, hogy az életetekbe fog kerülni, ám aki a végén sikerrel jár és összegyűjti, mint a 35 kulcsot, a világ ura lehet. Aki elfogadja a csekket, kisétálhat a teremből, a pénz az övé lesz és örökre elfelejtheti az imént említett hülyeséget, vagy kockára teheti a pénz egyetlen egy információért az első kulcshoz. - tette le a papírt Bred. - 5 percük van dönteni, hogy részt vesznek-e a... játékban vagy nem. Ha az utóbbi mellett döntenek kérem távozzanak a pénzzel együtt a teremből. Aki elfogadja a kihívást jöjjön ide hozzám. 

A legtöbben felálltak és sietve elmentek a csekkel együtt. Percy, Thalia, Nico és Johnathan lassan hagyta el a termet a csekk nélkül. Edmund levette a széke aljáról a csekket, majd ketté tépte és a kukába dobta. 

- Gyertek. - mondta Amynek, Dannek és Yuinak, egész jól leplezte, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat. 

Irana Cabra felállt és a csekkel a kezében elsétált, míg Ian és Natalie egyszerre pattant fel Aelinnel és Svennel. 

Edmund megállt és a két testvérpárt bámulta. 

Aelin hűvösen pillantott Ianre és Nataliera. 

- Üljetek vissza. - kérte, de a Cabrák állva maradtak. - Azt mondtam: Üljetek vissza! - a lég áramlat, vagy sokkal inkább két láthatatlan démon visszanyomta őket a székre. 

Aelin és Sven a csekkel a kezükben Bredhez sétáltak, aki egy öngyújtót adott nekik. Aelin elégette a saját csekkjét, majd Sven is az övét. 

- Első csapat: Sven és Aelin di Angelo. 

- Yui, Amy, Dan. - szólalt meg újra Ed.

Amy és Dan összenézett. Yui lassan állt fel a csekkel és mit sem törődve velük kiment a kertbe. 

- Második csapat: Ian és Natalie Cabra. - szólalt meg Bred. 

Ingrid a tekintetével Carment ostorozta. Ha meg meri tenni.... Junie és Carmen lassan felállt és elindultak a fehér papírral Bred felé. Az ajkába harapott, a tenyere viszketett, hogy azonnal ott teremjen előttük és felpofozza őket. 

- Harmadik csapat: Carmen és Junie Cortez. 

Jane és Sam összemosolygott és ők is Bredhez mentek. 

- Negyedik csapat: Sam és Jane Jackson. 

Amikor Brady, Lena és Adel felállt Lucy mellől, a nő holt sápadt lett, de egy hang sem jött ki a torkán. A három kicsi hamuvá égette a csekkeket. 

- Ötödik csapat: Brady, Adel és Lena Wizards. 

~~~

Amy a csekket bámulta és az Apját. A férfi szemében a düh mozgott, keverve még valamivel... félelemmel. Az Apja félt... utoljára akkor látta ilyennek a tekintetét, amikor Irana rádobta a hálót és az Anyjáról kezdett el beszélni. Lehet, hogy most már mégis ők lennének a legfontosabbak neki...

- Amy... - suttogta Dan. - Te... Te... - az öccse zavarban volt, valahogy nem találta a szavakat. 

- Igen. De mi értelme lenne? - kérdezte halkan Amy. - Felesleges lenne belevágni. 

- De Annabeth... 

- Annabeth halott. 

- De.... - motyogta Dan. - Szerintem ez a helyes. Ezt érzem helyesnek és nem csak Annabeth miatt. 

Amy felsóhajtott. Újra hallotta az Apja hangját felállt a csekkel a kezében és elindult az Apja felé. Mikor a férfi megfordult. Dan elkapta a nővére kezét. 

Annabeth.... és ne felejtsd el... mi lenne... ha megnyernénk... Ian és Natalie orra alá dörgölhetnénk egy életen át, hogy lenyomtuk őket... üzente Dan csillogó szeme, ami pont úgy fénylett mint a tolvaj Hermészeseké. 

Amy összefűzte az ujjait Danével és megindult Brendon felé. 

- Amy, Dan! - hallották az Apjuk hangját, de nem figyeltek. 

Amy elvette Bredtől az öngyújtót és porrá égette a két csekket. Dan mosolyogva nézte, ahogy két milliót dobtak ki az ablakon. 

- Hatodik csapat: Amy és Dan Jackson. - mosolyodott el Bred. - Az öt perc lejárt. A hat csapaton kívül kérem mindenki hagyja el a termet. 

~~~

Edmund ökölbe szorított kézzel hagyta el a termet. Ki kellett volna rángatnia onnan Amyt és Dant. Amint meghallotta a kulcs szót fel kellett volna állnia és kihozni onnan a gyerekeit... Halliet, a testvéreit, a barátait, az Anyját már elvesztette.... A fiát és a lányát nem fogja. 

Ingrid tiszta erőből ökölbe szorított kezét a falba kezdte verni, majd előrántotta a fegyverét és lelőtt egy galambot. 

- A FENÉBE! - rúgta fel az egyik vázát. - HOGY TEHETTE EZT?! Hogy küldhet gyerekeket a kulcsokért, miközben a felnőttek haltak bele a keresésükbe?! Mért tetted ezt ANYA?! 13 gyerek! Két halandó és 11 félvér, hogy tudná megtalálni a.... - nő ijedten nézett Edre. 

- Kezdődik a játék, élet vagy halál, 11 félvér kezében immár. Mindenki hal vagy mindenki áll.... a prófécia... - suttogta Lucy. 

- Remek! - vigyorgott Ingrid. - Nyakunkon a világ vége... megint... nem tudnak kitalálni a próféciák valami újat? Mért nem lehetne mondjuk... cukor eső? Vagy... Földönkívüli invázió? 

~~~

- Nos... gyerekek. - nézett végig a hat csapaton Bred. - Íme... az első kulcs, a kulcshoz. - helyezte be a lemezt a dvd lejátszóba. 

A képen egy felirat jelent meg ami egy falba volt belevésve. 

Sven a húga füléhez hajolt. - Késői stílus, a betűket már kosz lepi el. Nagyjából 1715-1730 közötti lehet a véset. A kőből látni, hogy tenger koptatta. Az írásmód... angol... a stílus hasonlít Shakespeare írásaira.... nagyjából, tehát valószínűleg a Briteknél van a szikla. 

Aelin aprót biccentett. 

Edward útja messze száll,
Királynőnk, Anna bosszúja évekig áll. 
Völgyön, folyón kincset nem leled, 
Mi legdrágább neki örökre eltemettetett. 

- Ennyi?! - kérdezte Adel. - Ez a kulcs?!

- Hiszen ennek semmi értelme... - motyogta Carmen. 

Sven halványan elmosolyodott, megfogta Aelin vállát és elhagyták a szalont. Túl könnyű... pár perc és Amy is rájön, ha még nem jött rá, előnyhöz kell jutniuk. 

Amy átfutotta kétszer a szöveget majd elmosolyodott. Ez egyszerű.

- Gyere Dan. 

- Mi? Te rájöttél, hol...

- Nagyjából, legalábbis értem ezt a... versikét. - suttogta. - De ne kürtöld világgá. 

Jöhet a kulcsok utáni hajsza. Ha valakinek van tippje a kis "versikéhez" azt várom, ez még rettenetesen egyszerű. Véleményeteket várom commentben!