Nyaralásból kipihenten, vagy inkább sokkal fáradtabban visszatértem. Remélem tetszeni fog, véleményeteket várom commentben. 

Edmund Jackson álmában sem gondolta volna, hogy valaha valaki átjut a bázis védelmi rendszerén. Hiszen először is. Az Anyja tervezte az egész helyet a pincétől a felsőbb szintekig. Másodszor. A védelmi rendszert, a bázis fegyverzetét, a radart és a többi hóbelevancot pedig Hallie Beckendorf. Néha ugyan előfordult, hogy egy-két hal átjutott a pajzson, de azt is látták a radaron.

Most viszont már fél perce áll a kis zöldes árnyalatú készülék, és a hanglokátor előtt és megmerne rá esküdni, hogy a hang amit hall egy jedzkitől származik. Csakhogy. Olyan messze vannak, mind Hawaiitól, mind a Kaliforniai parttól, mint Szlovákiától és Görögország. Tehát egy jedzkivel képtelenség megtenni, hacsak a vezetője nem egy benzinkút, amiben Ed erősen kételkedett. 

A vészvillogó beindult. A jedzki elhagyta az utolsó határ vonalat. 

- Robbantsuk fel Mr. Jackson? - kérdezte Mr. Hopkins, az egyik őrféleség. 

- Még ne. - mondta Ed. - Tereljétek az öböl felé. Kíváncsi vagyok ki ez. 

Az őrök úgy tettek ahogy kérte. Edmund Jackson pedig az öböl felé indult. 

A Jackson bázist három részre lehet osztani, a szinteket leszámítva. A pince szint, avagy a kiképzőtermek és a jármű hangárok, a lakórész, és az elfeledett termek. Az utolsó hangzik mindenki számára a legizgalmasabbnak, de Edmund Jackson nem oda tartott. Hanem a kikötőbe. Amint belépett a hatalmas terembe, amiben a Titanic ugyan nem, de az Anna királynő bosszúja már simán beférne árboccostúl. Felkapcsolta a lámpát és az irányítópultnál lebzselő hölgyhöz sétált.

- Jó napot Mr. Jackson. A szokásos reggeli hajózás? - kérdezte unottan reflexből a hölgy.

- Most nem Helga. Csak nyissa ki a kapukat.

A nő felvonta szőkés szemöldökét, de engedelmeskedett.

A golyó, hő és ütésálló 20 méternél is szélesebb kapuk megremegtek. Napfény áradt be a helyiségbe, mire Edmund elhúzta a száját. A szemében düh villant. Kár volt kinyitnia a kaput.

~~~

Selma még sosem járt illyes formátumban a Jackson bázison. Olyan érzése volt, mintha egy macska egér játszmába került volna, ahol most ő az egér. Egy vaskapu elé terelték, majd amint kinyílt megpillantotta Edmund Jacksont. 

Az ajkába harapott. Valahogy nem hitte el, hogy a férfi meg fog bízni benne az információk terén. De megérte a próbálkozást. Aelinért tette.

A jedzskivel leparkolt a beton parton, majd a zsebre dugott kezű férfihoz sétált.

- Mire ez a... földhöz ragadt megközelítés? - kérdezte Ed.

Selmának nem volt szüksége a képességére, hogy megérezze az Edmundból áradó ellenszenvet.

- Aelin nagy hülyeségre készül, megakarja találni a Holtak könyvét. - Edmund szeme elkerekedett döbbenetében - Felakarja támasztani a szüleit és... - újra az ajkába harapott. - és...

Edmund szemöldöke felszaladt, míg a szája önelégült mosolyra húzódott.

- És? - kérdezte gonoszul csillogó szemekkel.

- És... - nem vitte rá a becsülete, hogy befejezze a mondatot. Túl büszke volt, ahhoz, hogy ilyet kérjen egy félvértől, a teremtményétől.

- És szeretnéd, ha segítenek megakadályozni, hogy megtalálja? - kérdezte végül Ed, a pillanat minden egyes másodpercét kiélvezve.

Selma már szétrágott szájjal bólintott.

- Miért segítenék? - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit Ed.

- Mert olvastad a könyvet! Majdnem fejből ismered a lapjait! Tudod mi lesz, ha feltámasztja őket! Ne járasd velem a bolondot Ed. Ciki nekem itt lenni, de ne használd ki.

Edmund felsóhajtott és intett a démonnak, hogy kövesse. A dolgozószoba felé vezette őt.

- Mi ez az emberi öltözék? - mérte végig a démont.

- Lényegtelen. - vágta rá Selma. Már csak az hiányzik, hogy Edmund megtudja, hogy most halandó. 

- Szóval fontos az oka. - szűrte le Edmund. - No és miért nem szóltál Aelinnek, hogy mi történik ha feltámasztja ilyen hosszú idő után Susant és Joet? 

- Ha meg is engedte volna, hogy szóhoz jussak, akkor sem hitt volna nekem. Túlságosan vágyik a szüleire, hogy meghallja a veszélyeket amik a visszahozásukkal járnak. 

Edmund hümmögött egy sort, majd kitárta Selma előtt az ajtót. Vizslatta a nőt és határozottan valami változott rajta, az auráján. Eddig sosem érzékelte a nő vérét, ami azon egyszerű ok miatt van, hogy a démonoknak kevesebb víz és vitamin tartalmú a vére. Egész pontosan a kátrányhoz lehetne hasonlítani. Minél több drogot, alkoholt és egyéb káros agyagot visznek be a szervezetükbe annál jobban lesznek. Viszont, ha csap- vagy ásványvizet, vagy esetleg gyümölcsöket inna és enne.... nos az olyan hatással van mint az emberekre az alkohol, ha túl sokat öntenek a garatra, illuminált állapotba kerülnek. 

- Bort, whiskyt, pálinkát, sört? - kérdezte Ed, mire Selma szemében valami fátyol szerűség jelent meg. 

- Most nem... - valójában viszont csont száraz volt a torka.

- Tuti? 

- Edmund! 

- Jóóó. - mosolyodott el halványan a férfi. - Tehát csakhogy tisztázzuk. Felkerestél engem. Mert azt akarod, hogy.... ne jusson Aelin kezére a Holtak könyve. Csakhogy a Holtak könyve Egyiptomban van az egyiptomi mágusoknál. 

- Ismered a mágusokat Jackson. Imádják a csapdákat. A válasz utakat és sok sok minden mást. Gondolod, hogy nem játssza őket ki? Vagy pedig nem hal bele az egyikkel való találkozásba? 

- Igaz. - biccentett a férfi, de még mindig azon gondolkodott, hogy mi lehet a furcsa a nőben. - Miben segíthet egy magam fajta félisten. Aki csupán félig démon, egy teljes jogú démonnak? - A nő arca merev maradt. - Nyomós okod lehet arra, hogy idejöttél. De... miért nem teleportáltál? Miért vagy emberi göncökben? Miért pirosodik egy halhatatlan bőre, miközben ti nem tudtok leégni? Miért izzadt a hátad és miért nem kívánod az alkoholt? HM?

- Rohadtúl élvezed mi? - csikorgatta a fogait a nő.

- Nem is tudod mennyire. - vágta rá Ed. - Ha nem mondod el mi történt nem segítek Selma. 

Selma mélyet sóhajtott, majd a padlóra szegezte a tekintetét. 

- Aelin.... Aelin elvette a démonságomat... 

Edmund szeme a hatszorosára tágult. Ekkora hatalma van Aelinnek?!

- Halandó vagy. - értelmezte a hallottakat, majd lassan elmosolyodott. - Ez remek hír. Akkor nem vagy sebezhetetlen. 

Selma szeme elkerekedett, majd a következő pillanatban a vére a falhoz vágta. A világ megfordult vele, ahogy a tarkóját az egyik festménykeretbe verte. Edmund keze meg se moccant, Selma csak a szemén látta, hogy ő csinálta. 

- Ed... - motyogta fája tarkóval, de a végtagjaiba újabb fájdalom nyílalt. Az izmai természetellenesen kezdtek el csavarodni, a bőre feszülni kezdett, a csontjai sajogtak.  - ED! - sikította félig. Egyre jobban hiányzott neki a halhatatlansága, majd egyszer  csak az érzés megszűnt. Ő pedig elterült a földön. Még magánál volt. De a homloka verejtékben úszott. 

Edmund hozzá sétált, majd felemelte a nőt a földről. 

- Megérdemelted. - mondta szűkszavúan, mire Selma legszívesebben kikaparta volna a szemét. 

Félkomás állapotban fogalma sem volt, hogy hová viszi a féldémon. Csak akkor jött rá, hogy egy hálószobába, amikor letette az ágyra. 

- Ha felébredsz indulunk Egyiptomba. Addig én összekészülök. - mondta Ed, majd kisétált a szobából. 

Selma fejben már azt tervezte, hogy fogja visszaadni ezt Edmundnak. 

~~~

A szárnyas istenség, azaz Erósz, gondolkodva bámulta láthatatlanul az ágyban horkoló exdémont. A fejében kérdések sorozata vonult át egyetlen röpke másodperc alatt. 

Végül is miért ne? Gondolta magában. Hallie Beckendorf meghalt. És Edmund Jackson.... nos... határozottan nem rossz ötlet. 

A démonhoz hajolt, majd megérintette a homloka közepét, a nő szeménél rózsaszínes árnyalatú por jelent meg, majd ugyanolyan hirtelen el is tűnt. Utána az istenség a zsebébe nyúlt és kivett belőle egy kis toll nagyságú pálcát. A kezében megnőtt, majd az egyik kezével megfogta középen míg a másikkal, mintha egy nyilat akarna kilőni megérintette három ujjával a közepét. Ezüstös pókháló vékonyságú fonál termett az ujjai között, ahogy kifeszítette a nyilat. Egy pillanatra lehunyta a szemét. Hirtelen az egész bázist belátta, benne minden egyes lélekkel. Amikor megtalálta Edmund Jacksont, halvány mosoly jelent meg az arcán és kilőtte az ezüst nyílvesszőt. 

A nyíl áthaladt a falakon, kikerülte a többi embert ugyanis természetesen varázsnyíl volt. Végül a nyíl célba talált és Edmund szeme körül rózsaszín por jelent meg. A férfi megrázta a fejét és folytatta a könyvek átnézegetését. 

Erósz megpörgette a pálcát, ami visszazsugorodott az ujjai között. Vicces játéknak nézz elébe az elkövetkező pár napban. Régen csinált ilyet és akkor... nos... legyen annyi elegendő, hogy Aphrodité romantikus kapcsolatot akart Artemisz és a nő egyik férfi barátja között, még hajdanán az ókori Görögországban kábé 3500 éve... nem sikerült fényesen. Artemisz kiakadt. A srác meghalt. De csillagkép lett belőle. Azóta Erósz inkább marad a lassabban kialakuló kapcsolatoknál. 

~~~

Carmen és Junie Cortez, Héliopolisz romjaitól nem messze a repülőtéren járkáltak. Gyorsan szedték a lábukat, hogy le ne maradjanak a takarítónőtől. A nő morcosan nyitott ki egy ajtót, majd kezdett el ki pakolni belőle pár felmosó fejet és szerelte fel a műanyag rudakra szikszalaggal. Amint a nő elhúzott Carmen és Junie belopózott a helyiségbe. 

- Nos? - kérdezte Carmen. 

- Ki kell mondani egy szót. De elvileg csak, ha varázserővel rendelkezünk akkor jutunk be.... 

- És mi az a szó? - türelmetlenkedett a lány. 

- Szahad. - felelte Junie, mire a tisztítószerraktár képe megremegett és eltűnt. A helyére egy kőlépcső került, ami lefelé vezetett. - Aztaaaaa. Menő! - mondta Junie és már indult is volna lefelé, de Carmen elkapta a vállát. 

- Óvatosan. Ha jól emlékszem mondott valami próbát is Anya? Ugye? 

- Aha. - bólintott Junie. 

- Ez esetben én megyek előre, még mielőtt, mint a Könyvtárban, megint lezuhannál valahova. - mondta határozottan Carmen, majd kivett két zseblámpát a hátizsákja oldal zsebeiből. Egyet Junienak adott, majd a másik kezével az egyik késéért nyúlt és elindult lefelé. 

Junie úgy érezte, mintha a Jackson bázist akarná bejárni háromszor a legalsó szinttől a legfelsőig. Már legalább ötmilliót kilométert legyalogoltak és még mindig nem látták a lépcső végét. A falakon sem voltak képek, hogy Junie elfoglalja magát valamivel, így inkább azon gondolkodott, hogy miért fél ennyire az Anyja. Tagadja, de határozottan fél, hogy bajuk esik. De mitől tart... vagy lehet, hogy nem mitől, hanem kitől? Egy idő után Carmennek le kellett hajolnia, hogy elférjen a szűk járatban, Junie itt adott hálát az égnek, hogy nem gyarapítja a magas 10 évesek csapatát. Közte és a nővére között, nagyjából 30-35 centi különbség van Carmen javára. 

Mikor a lépcső végére értek és az alagút hirtelen kiszélesedett és Carmen megtorpant. 

- Mi az? - dugta ki a hóna alatt a fejét Junie, aztán megértette. - Óóó... 

A következő tárult a szemük elé: Egy hatalmas szakadék, amelyet nagyjából egy egy méter széles palló szelt át. Természetesen az átjutás érdekében. Szemben a perem másik oldalán két furcsa szobor állt, amitől Carmennek felállt a szőr a hátán. Sakálfejű négy méter magas szobrok, olyanok amelyek a múmiák nyugalmát biztosított védeni, ráadásul, ha mindez nem lenne elég két dárdát tettek keresztbe a bejárat előtt. 

- Nekem ez nem tetszik.... - suttogta Carmen, miközben a kés karddá nyúlt a kezében. 

- Anya... azt mondta... kihívás elé fog állítani minket a hely... asszem... ez a kihívás része. - motyogta Junie. 

- Jól hiszed Árész unokája. 

Junie felkapta a fejét és körbe nézett. Egy árva lélek sem volt rajtuk kívül a teremben. 

- Itt vagyok. 

A hang irányába kapták a fejüket. A hang tulajdonosa.... Határozottan nem ember volt. 

- A szobrok.... - kezdte Carmen. 

- Igen. Carmen Cortez. 

- Honnan tudod a nevem? 

- Hasonlítasz édesanyádra. 

Carmen az arcához kapta a kezét, mire a szoborból mély sötét nevetés csendült fel. 

- Nem. Kicsi Cortez. Nem kívülről. Kívülről apád vagy. De belülről.... Ő is eljutott oda. Oda ahol most te állsz. Átjutott. Kitanulta a mágiát. De nincs rá szüksége. Kronosz. Ő küldte őt. Miatta tett mindent. Te ki miatt akarsz bejutni ide?

- Carmen. Ne felejtsd el, hogy ez egy próba. - emlékeztette Junie. 

- Dühös vagy rá. Édesanyádra. Mióta járni tudsz arra törekedsz, hogy a kedvében járj. Hogy szeressen. Hogy büszke legyen rád. De bármit teszel csak csalódást okozol neki. A képességed. - Carmen kezében a kard megremegett. - Az eszed. Nem vagy olyan okos, mint Amy. Nem vagy olyan hatalmas és erős, mint Yui. Nem vagy olyan gonosz, mint ő.

Junie elkapta a nővére karját, de Carmen lerázta magáról, minden egyes szava a szobornak igaz volt. Másra sem vágyik csak arra, hogy egyszer olyat csináljon, aminek az Anyja örül. 

A lábai kilőttek és már a pallón futott a túloldalra. A szobrok között egy pirosas átjáró kezdett el fényleni, mint valami láng úgy növekedett. Majd amikor nagyjából a feléig elért a szobrok keze megremegett. Nevetés csendült vissza a falakról, mire Carmen megtorpant. 

- Elfogadtad a kihívást Carmen Cortez! - röhögöttek a szobrok, majd a dárdáikat maguk mellé állították ezzel kinyitva az utat. - Az ellenséged, akit le kell győznöd a világ egyik legrosszabb embere. Több ezer félistent és halandót pusztított és pusztít el. Aki réges-rég óta őrzi titkait. Akitől a legjobban rettegsz. Íme Carmen Cortez, INGRID JACKSON! 

Junie valahol itt vesztette el a fonalat. Vele valahogy sosem kekeckedett az Anyja. Azt tudta, hogy az Anyja nem kimondottan egy szent.... DE, HOGY TÖBB EZER EMBERT MEGÖLT?! Nem. Itt biztosan valami félre értés lesz. De azért itt még megpróbálta megtalálni a Zoyáéknál is nagyon keresett fonalat. Viszont, amikor az Anyja fiatalabb verziója kilépett a piros átjáróból végleg elvesztette. 

Carmen szája kiszáradt. Rögtön tudta, hogy ez nem a valódi Anyja. Először is azért mert az édesanyja öregebb. Az előtte álló lány, nagyjából egy évvel lehetett nála idősebb. Félhosszú fekete hajában egy zöld csík volt, amit Ingrid mikor bekerült az ügynökségbe nem festette be többet. ("Túl feltűnő volt". Valójában csak kinőtt belőle.) Másodszor a szeme is más volt... valahogy sokkal gyilkosabb. 

Felemelte a kardját, de tudta, hogy ha ez a... klón ha teljes mértékben megegyezik képességek terén az anyjával, akkor hamarosan a két oldalán tátongó űrbe fog zuhanni. 

Ingrid kezében egy acél penge jelent meg, mire Carmen csak összevonta a szemöldökét. Ez nem az Anyja kardja. Ingrid kardját Hallie tervezte a titánháború után pár hónappal. Ez a lány a Kronosz béli időkből származik. Mint valami mentett verzió mielőtt a mostani kialakult volna. 

Carmen tett Ingrid felé egy lépést, mire a lány szeme zölden felragyogott a kezében víz jelent meg. Három vastag víz kar csapott le rá, amit csak egy hátra ugrással tudott eltéríteni. Igen. Határozottan ugyanazok a képességeik. Reflexből a bicskájára csúszott a keze és megvágta az ujját. Abból viszont nem lőttek ki a vérszalagok, hanem bíbor derengésű vére a pallóra cseppent. 

Semmi esélye. 

Ingrid vigyorogva indult el felé. A testét hirtelen egy furcsa erő kezdte el uralni. Az Anyja már ennyi idősen tudta irányítani mások vérét?! Ó te jó ég... Az erő hátra taszította ő pedig lecsúszott a pallóról, a jobb kezével éppen sikerült elkapnia a fa szélét mielőtt lezuhant volna. Felhúzta magát és már csak két lábbal kalimpált a levegőben. Egy pár bakancs viszont az útját állta. Az egyik ujja hangos reccsenéssel ropogott ugyanis a cipő alatt. Felnézett az anyjára. Az erejével sem lenne sok esélye, de így... 

Ez nem az Anyja. Ez nem az Anyja. Győzködte magát.  De valahogy elhitte, hogy régen szemrebbenés nélkül megölte volna a saját családtagjait. 

Félelmében vagy a lógás miatt remegtek a végtagjai. Ekkor viszont Ingrid oldalra pillantott. Junie is a pallóra lépett. 

- Junie húzz vissza most azonnal! - kiáltotta kétségbeesetten Carmen, de az öccse hozzá hasonlóan futásnak eredt. 

Ingrid még mindig Carmen egyik kézfején állva a kis srác felé fordult. Junie csak rohant feléjük. Ingrid felemelte a kardját és várt. Carmen a másik kezével erősen Ingrid térdkalácsára ütött, de meg se moccant a lány. 

Junie alig volt egy méterre, amikor Ingrid felemelte a fegyvert, hogy levágja a fejét. Junie viszont térdre vetette magát, átcsúszott a kard alatt és Ingrid másik oldalára került. Azonnal felpattant és tovább futott. 

Carmen elhűlve tapasztalta, hogy az öccse ujjai között fekete massza kezd el csillogni, a két sakálfejű nem akadályozta meg, amikor a furcsa energiával beleöklözött a vörös fényességbe. Ingrid alakja megremegett, majd a vörös fénnyel együtt megsemmisült. Junie lihegve leeresztette a kezét, és felnézett egy magas barnás bőrű férfira, míg Carmen felhúzta magát. 

A férfi mellett egy sötétszőke hajú nő állt. Egy két hajszála már kezdet őszes színt felölteni, de határozottan kevesebb volt neki, mint a férfinak. 

- Carmen és Junie Cortez. Nem hittem volna, hogy pont a 10 éves fog rájönni az Első Nomosz bejáratának a titkára. A nevem Carter Kane. Ő a húgom Sadie. Kövessetek. 

Carmen és Junie értetlenül egymásra néztek, fogalmuk sem volt ki de végül követni kezdték a férfit. Egy hatalmas terembe jutottak, ahol pár kisgyermek ült párnákon. Carmen folyamatosan az öccsét mustrálta. Megakarta kérdezni mi volt az a fekete dolog az ujjai körül. De Junie hamarabb nyitotta ki a száját. 

- Most hová megyünk? - kérdezte a fiú. 

- A Korok Csarnokába. Találkoznotok kell a Főlektorral. - felelte a nő, Sadie. - Kíváncsi lennék rá, Carmen mit örökölt Ingrid mágiájából... - súgta a bátyjának.

- Azt hittem, hogy a félistenek nem tudnak varázsolni. - eredt meg végre Carmen nyelve. 

- A félistenek az évek alatt elfelejtették, hogy ugyanolyan a varázslat is, mint a félistenség. Nem sok mindenben különbözünk egymástól. Csupán a módszereink mások. De, ahogy mi elsajátíthatjuk a ti technikáitokat, úgy ti is a mieinket alapos tanulással és tehetséggel. Anyátok volt az első görög, aki engedélyt kapott a tanulásra itt. Sok mindent elsajátított, amit nem néztek ki belőle a mesterei. - mondta a férfi. 

- És amit Junie... 

- Feketevarázslóknak hívják a fajtáját. - vágta rá Sadie. - Hetedrendű varázsló. Anyukátok hatodrendű volt. 

- Tehát lényegében a félistenek is varázslók? - értetlenkedett Carmen. 

- Nem. - nevetett fel Carter. - Rangsorolásban a varázslók fölött és az istenek között vagytok. Erősségben... ott viszont mindig az egyik félre billen a mérleg. Apróbb varázslatokra képesek vagytok. De... nem mágusnak születtetek hanem istennek. Így hamarabb elfáradtok. De igen. Hordoztok ugyanolyan géneket mint a mágusok. 

- Nos. Carmen és Junie. - mosolyodott el Sadie. - Bemutatom nektek a Korok Csarnokát. - lökte be a hatalmas bronz ajtókat. 

Nos jó pár olvasómmal sikerült személyesen is találkoznom és megtapasztaltam, hogy mindenki másképp ejti ki a karakterek nevét. Ennek örömére most a szereplőknek a neveit kiejtés szerint leírtam. Vagy legalábbis ahogy én szoktam kiejteni őket. Akit nem érdekel nyugodtan ugorja át de szerintem rohadt viccesek lettek xd. Előre szólok még egyszer kiejtés szerinti!!!

Adel Wizards → Adél Vízárdsz

Lena Wizards → Léna Vízárdsz / Lena Vízárdsz

Brady Wizards → Bredi Vízárdsz

Junie Cortez → Dzsuni Kortez

Carmen Cortez → Kármen Kortez

Dan Jackson → Den Dzsekszon

Amy Jackson → Éjmi Dzsekszon

Yui Jackson → Jui Dzsekszon

Aelin di Angelo → Éjlin di Ándzseló

Sven di Angelo → Sven di Ándzseló 

Jane Jackson → Dzsén Dzsekszon

Sam Jackson → Szem Dzsekszon

Zoya Royal → Zoja Rojál

Hayden Miller → Hájden Miller / Héjdön Miller

Aaron Phinsky → Érön Finszki

Irana Cabra → Iráná Kabra / Iráná Kobra

Ian Cabra → Ijen Kabra / Kobra (ehhez van egy viccem csak ejtsétek ki, hogy Ian olyan.... aki érti jelezze, ha nem az is)

Natalie Cabra → Nátáli Kabra / Kobra