Kb. 7 évvel később; 2050 december 23. -án.

~~~

Edmund izgatottan pakolt össze Malibuban, a Beckendorf villában. Legszívesebben már rég a repülőgépen ülne, még ha utál is repülni. De, Hallie ragaszkodott hozzá, hogy nem teleportálhat. Nem akarja ráhozni Annabethre a frászt, amint félig meddig megértett a fiú.

Hallie besietett a hálószobájukba. Gyorsan hadart a telefonba. Izzyvel beszélt, aki ezalatt a hét év alatt spéci méreg keverőből a jobb keze lett a lánynak. Edmund pillantása Hallie kezére esett. A Tűzlány pakolta be a saját bőröndjét. Téli cuccal voltak megpakolva, kicsit sem lepődött meg így utólag, hogy Hallie miért szereti Kaliforniát. Itt télen is nyár van. De a figyelmét a kezén lévő gyűrű kötötte le. Szó nélkül Hallihez lépett, elkapta a derekát és felé pörgette, majd megcsókolta.

- Hallie! Hall... Megint Ed mi? - hallotta Izzy hangját a telefonban.

- Lazítsatok már! Holnap karácsony! - mondta mikor elhúzódott Halltől. - Mit kértél a Mikulástól Izzy?

- Leginkább időt, de ahhoz lehet, hogy inkább Kronoszt kéne feltámasztanom. - felelte a lány.

- Lazíts egy kicsit.

- Te meg ne sajátítsd ki Hallt. - vágta rá Izzy. - Jó igazad van! Jó szórakozást, és kellemes karácsonyt. Ott találkozunk.

- Nektek is! - mosolygott Hall, majd letette a telefont és az ágyra dobta. - Mi van?! - nézett mosolyogva Edre.

- Semmi. - akarta megcsókolni a feleségét, de Hall eltolta magától.

- A gép két órán belül indul és a gyerekek még nincsenek összepakolva.

- Csak öt perc.

- De abból az öt percből 10 lesz, majd 15, aztán 20.... 

- ANYA!

- És a gyerekek tudják csak megszakítani ezt a körforgást. - sétált el Edmund mellett Hall, majd lesietett a hatalmas nappaliba.

Odalent Yui állt a levegőben tartva egy vastag könyvet, alatta egy hat éves kislány ugrált a könyvért. Lángoló vörös haja a vállára omlott. Mikor észre vette az anyját értelmes zöld szemeiben diadal csillant.

- Nem adja vissza a könyvem! - kiáltotta.

- Kezdjük azzal. - tette csípőre a kezét Yui.- Hogy ez az ÉN könyvem. Aztán folytassuk azzal, hogy én már 20 perce becsomagoltam, míg te kis pisis sehol sem tartasz.

- Kis pisis?! Na megállj csak. - jelent meg mellette egy jégcsap.

- Amy, Yui elég legyen! - mondta magához képest kedvesen Hallie. - Hol van az öcsétek?

- Az öcsénk? - visszhangozta Amy. - Yui hol van Dan?

Egy hatalmas robbanás rázta meg a házat. Hallie szeme a műhelyére esett, ahol tárva nyitva volt az ajtó.

- Melyikőtök nyitotta ki?! - fordult a két lánya felé.

- Nem én voltam! Ő volt! - mondták kórusban, majd egymásra mutattak.

Hallie felváltva nézett Amyről Yuira, majd fordítva.

- ED? - kérdezte Hallie.

- Yui volt. - hozott le két bőröndöt a lépcsőről a férfi.

- Apuuuu! - méltatlankodott Yui.

- Bocsi, ha nem mondom meg kinyír. Amy becsomagoltál már?

- Még nem.

- Akkor siess!

- Jó. - indult el az Apja után fel a lépcsőn.

- Kiráááály. - jelent meg a műhely ajtajában, egy kormos arcú kisfiú. Egy napnál sem nézett ki többnek 3-nál.

- DAN! Mondtam, hogy nem mehetsz be a műhelyembe! Most nézd meg magad, így akarsz menni a nagyanyádhoz? - nézett mérgesen a fiára Hallie.

A kisfiú megvakarta fekete haját és zöld szemeivel az anyára nézett. - Igazából azt mondtad, hogy nem mehetek be, ha zárva az ajtó. De nyitva volt! És úgyis fekete hajam van, nem mindegy, hogy kormos-e vagy sem, ha nem látszik?

- Te most komolyan feleselsz velem? - vonta fel enyhe célzással a hangjában Hallie a szemöldökét jelezve a fiának, hogy alaposan fontolja meg, hogy mit válaszol.

- Nem! Sosem feleselek... Jó néha igen. De azt apával csinálom.

- Apával?

Dan kínosan felnevetett és menekülőre fogta, amíg Hallie fel nem kapta.

- ANYAAAA! NE MÁÁR!

- Fürdés. Megint. - sóhajtotta Hall és elindult felfelé a lépcsőn. - Yui addig figyelj Amyre!

- Oké. - ült le a lány olvasni.

- Úgy értem most.

- Francba. - csapta össze a könyvet és indult el a húga szobája felé.

Hallie felsietett Dannel a hóna alatt a fürdőszobába, megengedte a vizet, majd levette a kisfiúról a ruháit és beültette a kádba.

- Mit robbantottál most fel? - kérdezte.

Dan csak pislogott párat, majd aranyosan elmosolyodott.

- Nem. Nem veted be a cuki pofit!

- De...

- Dan. - mondta szigorúan Hallie.

- Jól van... - szomorodott el a fiú. - Amúgy a... azt a fura találmányt... mindjárt mondom... A... a részecskegyorsítót.

Hallie száját megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Semmi lényegeset nem robbantott fel. A fia a térdére ült, míg Hallie mosta a haját, a kezeivel szorgosan illesztette össze a kád szélén lévő alkatrészeket, amivel időnként az anyja szokott szórakozni. Mire az Anyja lemosta a fejéről a kormot, ő csinált egy mini droidot.

Hallie bámulta a rögtönzött találmányt, ha áramkört helyezne bele még lehet, hogy működne is. Felállt és levette a fia törülközőjét, majd hagyta, hogy Dan egyedül a hátára terítse és kihúzza a dugót. Hallie kiemelte őt a kádból és megtörölte a vizes haját.

Dan egy pillanatra lehunyta a szemét, a haja körül lángok jelentek meg és fekete haja teljesen megszáradt.

- Ügyes vagy. - puszilta meg Hallie őt.

Dan az anyja vállára hajtotta a fejét és engedte, hogy babusgassa őt. Már rég álomba szenderült, amikor Ed belépett a fürdőszobába.

- Sejtettem, hogy itt vagytok. - mondta, majd átölelte Halliet, aki csak a szájára tette az ujját. - Oké csendben maradok, de mit kapok cserébe? - vonta fel a szemöldökét, mire Hallie megcsókolta.

- Megfelel? - kérdezte miután elhúzódott a férjétől.

Edmund csak biccentett és Halliet bámulta. Mikor Yui megtudta, hogy az Anyja terhes Amyvel öcsiért szurkolt és kicsit csalódott, amikor kiderült, hogy húga lesz. Hosszú ideig könyörgött Ednek, hogy vegye rá az anyját, hogy adja még egyszer szülésre a fejét. Hall Amy után egyáltalán nem akart több gyereket. De végül némi csellel rávette Halliet, hogy beadja a derekát, és milyen jól járt. Hallie imádta Dant. Idegesítette, hogy pont úgy nézz ki, mint az Apja, de örült a képességének.

- Ennyire büszke vagy rá? - kérdezte Ed.

- Igen. Sokkal jobb szeme van az alkatrészekhez mint Yuinak és a tűz ereje is természetesebb a nővéreinél, Amy csak a vizet tudja irányítani és annak bizonyos halmazállapotait. Dan pedig....

- A tüzet. De még változhat.Még örökölhet valamit a vízből is.

- Remélem nem fog. - mondta őszintén Hallie. - Siessünk. Nem akarom lekésni a gépet.

~~~

Egy szőke hajú kislány állt megszeppenten az anyjával szemben.

- Hányszor mondjam, hogy ne menj ahhoz az barlanghoz? - kiáltotta Susan, mire a kislány összerezzent.

- Nem kell többször. - nyögte ki.

- Mért kell mindig azt csinálnod, amit megtiltok neked?! Nem fogod fel, hogy veszélyes?!

- De...

- Mutasd a kezed!

Ijedten kapta a háta mögé a kezét, fekete szemei fényesen ragyogtak a könnyektől.

- Azt mondtam mutasd!

A kis szőkeség lassan előre nyújtotta a kezét, mire az anyja a körmére csapott. Az ajkába harapott.

- Mért kell mindig ezt csinálnom? Hányat akarsz, hogy végre felfogd tilos oda menned? Válaszolj!

- Ígérem nem megyek többet oda... - mondta ugyanazt mint mindig, de nem tudta az anyjának soha sem megmagyarázni, hogy az a barlang hívta, szólongatta, a nevét suttogta. 

- Persze, úgy mint legutóbb is mi? - csapott még egyet Susan a körmére.

Az ajtó kinyílt és Joe felkapta a lányát a földről.

- Ne merészeld megvédeni! - csattant fel Susan.

- De megvédem. Elég volt. - morogta félig a dühtől Joe, majd kirontott a szobából.

A kertbe vitte a lányát és leült vele egy padra.

- Aelin. - mondta ki a nevét, mire a kislány könnyes arcát felemelte.

- Miért nem mehetek oda? Mi olyan veszélyes?

- Emlékszel, amikor a labirintusról beszéltem? - kérdezte Joe, és hagyta, hogy a négy éves lánya fel álljon a padra és a nyakába csimpaszkodjon.

- Igen.

- Anyukád okkal feltételezi, hogy ott van a bejárata és nem akarja, hogy ott ragadjál. Érted?

Bólintás.

- Apu! - esett ki az árnyékból Sven. - Bakker... ezt nem így akartam... - tornázta magát ülő helyzetbe a hét éves kis srác. - Anya azt mondta ideje lenne csomagolni.

- Mond meg, hogy 5 perc és megyünk. - felelte Joe.

- Oké. - mondta Sven, de amint meglátta, hogy a húga sír hozzá lépett és mosolyogva vigasztalóan megölelte. - Anya?

- Aha.

- Néha szót kéne fogadnod, akkor nem kerülnél bajba.

- Tudom.

Joe tekintete elidőzött a két testvéren. Olyan tesók, mint amilyen ő, Rose és Dia... voltak. Az Angelo hármas. Hiányzott neki azaz időszak, ahol mindig együtt voltak. De, ahogy ránézett Svenre és Aelinre tudta, hogy ők valahogy együtt fognak maradni.

Sven visszament a házba így Joe és Aelin kettesben maradtak.

- Kis Angyal - törölte le a lánya könnyeit Joe.

- Igen?

- Megígéred, hogy többé nem mész oda? De most őszintén.

- Nem Apa. - Joe összevonta a szemöldökét, de hagyta, hogy a lánya megmagyarázza. - Valami szólít onnan. - bámulta a hegységet. - Nem tudom mi. De vár rám.

- Mióta érzed ezt Kis Angyal?

Aelin megszokta, hogy az Apja így hívja, csak ő szokta így nevezni.

- Amióta az eszemet tudom. - válaszolta.

Joe csak bólintott. - Gyere. Pakolni is kell. - emelte fel Aelint és vitte be az egyik elnöki kúriába.

~~~

Jane a lekerekített oldalú medencét bámulta. Semmi figyelmet nem szentelt az ikertestvérének, akinek szőke haja, az ő fekete lóboncával ellentétben világított a pálya szélén. Az ereiben folyamatosan nőtt az adrenalin, majd letette a deszkáját, ráállt és ellökte magát a földtől. Gyorsabban kezdte el magát hajtani, majd mire észbe kapott már benne volt az üres medencében. Trükközgetett a deszkával, biztosan támasztotta be a lábát minden egyes trükknél. Aztán rátért az új mutatványokra, ezekkel csupán a napokban kezdett el kísérletezni. Kiugratott a medencéből leírt a levegőben egy kört a deszkájával. A felugrás simán ment, pont úgy mint a snowboard deszkával a teleléseknél az anyjával, de landolni sosem tud. Leért a gördeszka egyik kereke, a súlypontját kicsit előrébb tette, egy pillanatra egyensúlyba került a deszka, majd kicsúszott a lába alól ő pedig egy óriásit zakózott. 

Elmormogott egy káromkodást, miközben felült az aszfaltról, majd leszedte a fejéről a villám mintás bukósisakját és megigazította válláig érő félhosszú haját. 

- Ne ma törd ki a nyakad. - szólalt meg álmos hangon Sam.

A bátyával mindig egymás ellentétei voltak. Olyanok mint Yin és Yang, csak ők nem egészítik ki egymást, sőt általában egymás ellen vannak. Hiába ugyanolyan színű a szemük, még az is máshogy csillog. Míg Janében örökös villámok hada uralkodott, addig Samében egy folytonos melankólia. A hajuk volt az igazi Yin, Yang. Janenek hollófekete, Samnek aranysárga. A viselkedésük is teljesen más. Sam egy anyámasszony katonája, aki egyszerűen mindentől tart. Ha jobbra történik az akció, akkor ő biztosan balra megy. Ha tehetné folyton aludna. Hosszan és mélyen, mint egy Hüpnosz kölyök, nem hiába van ott az esetek 90%-ában mikor táborozik. A húga Jane pedig a tökéletes ellentéte. Nem bír egy helyben maradni, aludni meg pláne nem. Neki mozgás kell. Akció. Valami ami megdobja az adrenalin szintjét. Ezért is jár általában mindig az anyjával extrém sportokra. 3 éves kora óta karatézik, vív, íjászkodik, kosarazik, gördeszkázik és snowbordozik.

- Fogd be Sam! - morogta bunkón, majd hozzá vágta a bukósisakját.

- Sam! Jane! - kiáltotta a park széléről Dia.

Sam lassú higgadt tempóban feltápászkodott és elindult a kocsihoz. Jane felkapta a deszkáját és a bátya után eredt.

Az apja a kocsi kulcsával dobolt a kormányon. Jane bedobta a térd, könyök, csukló és fejvédőt a kocsiba, majd a gördeszkát is beakarta lökni az ülés alá, de az anyja kikapta a kezéből.

- Ezt elkobzom, arra az időre amíg Annabethnél leszünk. - mondta ellent mondást nem tűrő hangon.

- De mégis miért? - csattant fel Jane.

- Mert egy évvel ezelőtt tudod mi történt.

- Komolyan rám neheztelsz, amiért Carmen feldöntötte a fát, amikor trükközni próbált?!

- Ki adta oda neki a deszkáját? - vágott vissza az anyja.

- Honnan a fenéből gondoltam volna, hogy feldönti a fát?!

- Jane! - szólt rá az anyja.

- Ha te beszélhetsz csúnyán én mért nem? - kérdezte.

- Mert az Anyád vagyok!

- Jane, Dia. - szólalt meg kedvesen Peter. - Ne kezdjétek megint.

Jane magában káromkodott egyet, majd lecsúszott az ülésben és nekitámasztotta a térdét az anyósülés hátának. Kirántotta a fülesét és az Mp3 lejátszóját a zsebéből és már el is tűnt a valóvilágból.

Peter a feleségére nézett mielőtt beindította volna a motort.

- Mi van?! - kérdezte gorombán Dia.

- Te is ilyen voltál. Thalia meg olyan volt, mint most te.

- Kösz, hogy emlékeztetsz rá. Menjünk már! Nem arról volt szó, hogy előtte találkozunk Eddel és Hallel?

- De. - sóhajtotta a férfi és beindította a járműt.

~~~

Carmen a gyakorló bábú előtt állt, végig nézett azokon a pontokon amit az anyja mutatott neki. Egészen kis kora óta az önvédelemre edzették. Fél év múlva pedig már be is dobták a mély vízbe. Egy küklopsz volt az ellensége, pedig alig volt három éves. Természetesen semmi baja nem eshetett, mert az anyjának félelmetesen nagy ereje volt. Próbálta elsajátítani a képességeit. De egyelőre semmilyen érzéke nincs a víz irányításához. Az unokatestvérének Amynek persze könnyen megy. Neki mindig minden könnyen ment. Őt sosem edzette úgy az anyja mint Yuit, Ed. De Carmen anyja sokkal szigorúbban bánt vele, mint Edmund Amyvel.

Carmen még mindig a bábú előtt állt.

- Melyik a legsebezhetőbb pont? - kérdezte az anyja.

- A nemi szerv. - válaszolta.

- Ha megakarnád ölni, hol vágnád meg?

Carmen vég nézett a bábun, ami egy átlagos méretű férfinak felelt meg.

- A vádlijánál vágnám el a lábát, hogy hasra essen és hozzá férjek a fejéhez, majd fegyvertől függően levágnám a fejét, vagy csak elvágnám a nyakát.

Az anyja helyeslően bólintott, majd egy tőrt dobott a kezébe.

Bármilyen figyelmeztetés nélkül az anyja megtámadta. A kicsi ügyesen kivédte és máris keresni kezdte a gyenge pontját. Alaposan végig mérte az anyját, tesztelték egymást. Az anyja különböző stílusokkal dolgozott. Minden ütése pontos volt és sehol sem látszott a gyenge pontja. A kardja a keze hosszabbítása volt, eleganciát sugallt, vadságot és rabul ejtő szépséget. Carmen fürgén tartotta az anyjával a lépést. Egy órával később Carmenről gyöngyökben folyt az izzadság. Sötétbarna haja a fejbőréhez tapadt.

- Nem rossz. - mondta az Anyja, ami az ő szájából még elismerésnek is megfelelt.

Carmen úgy állt az anyja előtt mint egy kém, vagy egy katona. Fegyelmezett volt. A nem rossz hallatára semmit nem tükrözött az arca. Nem volt se boldog, se rossz kedvű. Kívülről.

- Hozd magad rendbe. Addig én összekészítem a cuccokat meg az öcsédet.

Carmen diszkréten biccentett. Köszönt az ajtóban szobrozó apjának, majd hangtalanul távozott a helyiségből.

- Nagyon ügynöknek neveled. - mondta kedvesen Gregorio. - Azért ne vedd el a gyerekkorát. - lépett a feleségéhez.

Ingrid csak futó pillantást vetett a férfira.

- Nem veszem el. Csupán biztosítom számára a túlélést.

- Neheztelsz rá. - érintette meg a vállát.

- Hogy neheztelhetek a saját lányomra? Kivételesen jó szeme van a gyenge pontok kiszimatolásához. Remek érzéke van a fegyverekhez, és a küzdősportokhoz. Miért neheztelnék rá? - a hangján érezte Gregorio, hogy tereli a témát.

- Mert nem tudja irányítani a vizet.

Ingrid arcára maszk ült.

- Elmegyek Junieért. - mondta és faképnél hagyva Gregoriot a kert felé sietett.

A férfi utána bámult. Hét éve volt, hogy eltűntek a színről. A gyerekei tudták mik. Carmen jól tudta mik ők. Juniet most fogják elkezdeni kiképezni, hiszen egy hónapja lett három éves. Nancy Segal eddig csak neki adott kisebb feladatokat. Csendben elintézni pár embert. Ingridnek könyörögnie kellett általában, hogy megölhessen valakit. A felesége ebben függő, amikor terhes volt Carmennel és Junieval akkor is ölt.

Susan betartotta a szavát és elrejtette őt. A hegyekbe, egy olyan helyre ahol senki sem keresné őt. Gregorio bele sem akar gondolni, hogy mi történne, ha Mario, az olasz hírügynökség feje, vagy Jimena, az OSV főnöke megtudná, hogy élnek, hogy házasok, hogy nem teljesítették a feladatukat.

Csendben ment a felesége után a kúriában. Junie a kertben nagy kabátban játszott a nevelőnőjével a hóban.

Ingrid elmosolyodott, amikor meglátta fia kócos haját és ragyogó zöld szemeit.

Gregorio mosolyogva figyelte, ahogy Ingrid felemeli a fiúkat, aki akár Dan ikertestvére is lehetne. Az arc, az orr, a szem forma ugyanolyan, csak a szájuk más milyen. Bárki gondolhatná, hogy Ed vagy Ingrid sózta Juniet vagy Dant a másik nyakába, ha Dan nem szeptemberben, Junie pedig nem novemberben született volna. 

Carmen tiszta pólóban és frissen mosott hajjal állt meg mellette. 

- Megvagy? - mosolygott a lányára. 

- Igen. - viszonozta a mosolyt, majd megölelte őt. 

~~~

- Oké. Bőröndök? - kérdezte Lucy. 

- Meg van. - felelte Jake. 

- Pelenka? 

- Pipa. 

- Brady párnája? 

- Az is. 

- Jó és a... 

- Az is! Lucy hozzuk az ikreket és induljunk, vagy sosem érünk oda! - vette ki a lány kezéből a listát Jake, majd terelte befelé a házba. 

- De... 

- Nincs de! - vágta rá. - Már 20-szor leellenőriztél mindent. És ha azalatt a 20 alatt nem hiányzott semmi, akkor a 21.-re sem fog. BRADY! 

A bejárati ajtóból egy fekete hajú, barna szemű 4 éves kisfiú dugta ki a fejét. 

- Igen?

- Ülj be a kocsiba. Mindjárt hozzuk a húgaidat. - mosolygott a fiára. 

- Rendi. - ugrált le a lépcsőről. 

Lucy felsietett az emeletre a nyomában Jakel. Az ikrek szobájába siettek, Lucy egyenesen az ikrek cuccaihoz lépett és azokat kezdte el kicsit rendbe tenni mielőtt levinnék a kocsiba. Jake mosolyogva lépett a két egy éveshez, akik már ébren ültek a babaágyban. 

- Mit adjak rájuk? - kérdezte. 

- Adelra a zöld színűt, Lenára a kéket. - felelte Lucy. 

Jake alaposan végig mérte a két barna hajú, szürke szemű lányát, majd tanácstalanul Lucy felé fordult. 

- Oké... nekem nem megy ez a megkülönböztetés, melyikük Lena és melyikük Adel? 

- Szerinted nekem megy? Van rajtuk egy karkötő, amibe bele van hímezve a nevük. - felelte Lucy. 

Jake pillantása a két kicsi csuklójára siklott, ahol nem volt semmi.

- És pontosan hol van a karkötőjük? - kérdezte. 

- A csukló.... - pillantott a lányaira. - Basszus... Levettem róluk, amikor megfürdettem őket... 

- Már értem mért vált el Silena és Charles. Így legalább nem keverték Hallt és Annt össze. 

- LENA! Lena nyakán van egy anyajegy, Adelén nincs! - kapta ki az egyik kicsit a babaágyból. 

A kicsi gügyögött valamit, amikor az anyja arrébb söpörte a haját és megnézte a nyaka két oldalát. 

- Ő Adel. 

- Akkor ő Lena. - vette ki a másik kislányt Jake. 

Lucy Adelal az ölében elsietett a fürdőszobába a karkötőkért és gyorsan az Adel feliratút a lánya csuklójukra kötötte, majd felöltöztette, és a másik karkötőt Jakenek dobta. Utána már indultak is, hiszen késésben voltak.  

~~~

Yui unottan állt a nagyanyja New York-i villája előtt. 

- Mikor megyünk már be? - kérdezte flegmán az apjától. 

- Ahelyett, hogy a szádat jártatod, nyugodt lelkiismerettel kivehetsz egy csomagot. - mondta az Apja helyett az Anya.

- De Aaron és Hayden... 

- Már rég megjöttek. Öt percbe nem halnak bele. - vágta rá Annabeth az ajtóból. 

- Szia Anya. - köszönt Ed. 

- Szia Annabeth! - mosolygott a nagyanyjára Yui, majd hozzá sietett és megölelte. - Hali Percy. -pasizott össze a nagyapjával. 

- Jane! Ezt vidd be! - dobott Dia a lánya után egy táskát. 

- Persze... - morogta a lány, majd féloldalasan rámosolygott a nagyszüleire. 

- Mi vagyunk az elsők Eddel? - kérdezte Peter. 

- A gyerekeink közül igen. - felelte Percy. 

- Ki az első?! - döbbent le Ed. 

- Vajon ki? - lépett elő az egyik árnyékból egy 3 éves kislány. 

- Evangeline Stirling.... 

- Csak Lin. - felelte a majdnem tejfehér hajú kislány. Sorozat gyilkos fekete szeme sötéten villant a felnőtt férfin, amitől Eden végig futott a hideg. 

- Hol a bátyád?

- Nathanial? Odabent. - felelte miközben végig mérte Yuiékat. - Junie és Dan? 

- Én itt vagyok. - lépett rózsaszín fejjel a lány mellé Dan. 

- Gyere mutatok valamit. - fogta meg Dan kezét és húzta az egyik árnyék felé. 

- Nem! Nem viszed a fiamat borzongató árnyékutazásra! - lépett határozottan eléjük Hallie és nézett bele a kislány sötét szemeibe. 

Lin érdeklődve oldalra döntötte a fejét, majd semmit mondón megvonta a vállát és Dannel a nyomában besietett a házba. 

Yui nézte az eseményeket és, amikor meglátta az adandó alkalmat belopózott a villába. Mindig lenyűgözte a hely szépsége. Egyáltalán nem olyan volt, mint az ő házuk. Sokkal kifinomultabb és régiesebb volt benne minden. Ezt a helyet elnézve megértette, hogy az apja miért lett régész. Maga a hely is tele volt műtárgyakkal. Legalábbis amit nem féltettek az unokatestvéreitől. Azonnal tudta, hogy hová menjen. Hayden fekete haját pillantotta meg először a vendégszobáknál. Elmosolyodott és futva indult meg felé. Mosolyogva csimpaszkodott hátulról a nyakába és nyomott az arcára egy puszit. 

- Szia Zeusz kölyök. Hogy, hogy kiengedett a boros pasas, meg a kentaur? - kérdezte tündéri mosollyal. 

Hayden rámosolygott. - Valaki meggyőzte, hogy milyen jó lenne barátokkal tölteni a karácsonyt kivételesen. 

- És ki volt az? - kérdezte ugyan jól tudta a választ. 

- Ki más mint a fénylő nap királya? - lépett ki a takarásból Aaron. 

Yui alaposan végig mérte a fiút. Augusztus óta magasabb lett. Eddig is majdnem két fejjel volt nála nagyobb, de most már tényleg meg volt az a két fej. Az arany karikák kék szemében beképzelten és önelégülten csillogtak. 

- Várj magadra gondoltál?! Azt hittem, te inkább a fonalaiddal varrsz és előadsz pár szalag táncot. - mosolyodott el. 

- Ki jár balett és modern órákra? - vigyorodott el Aaron. 

- Te meg én. 

- Megint kezditek. - szólalt meg Hayden. 

Yui lecsúszott a hátáról és Aaronnel megöleltük egymást.

- Pedig imádjuk egymást! - gúnyolódott.  

- Igen! - helyeselt Aaron - Annyira, de annyira imádom Yuit! 

- Óóó. Most nézd meg, hát nem imádni való? - pislogott ártatlanul Haydenre. 

- Hagyjátok már abba. - kérte Hayden. 

- Mit? - néztek értetlenül egymásra, majd egyszerre kezdtek el röhögni. 

- YUI! - hallotta odakintről az anyja kiáltását. 

- Bocsi fiúk. - libbent ki Aaron jobb keze alól és sietett ki, ahol az anyja dühös pillantásával találta szemben magát. - Mi az? 

- A cuccod. - dobott neki egy kisebb bőröndöt Hall. 

- De jó... Azt hittem Hermész a futár szolgálatos. - motyogta, miközben elindult befelé a házba. Odabent kiszúrta Izzyt és Bredet, mosolyogva intett nekik a szabad kezével, majd eltűnt a folyosó végében. 

Odakintről duda szót hallott. Kikukucskált az ablakon, ahol látta, hogy megérkeztek Susanék, Ingridék és Lucyék. Lerohant a lépcsőn és kirontott a szobából. Lucy mosolyogva szorította őt magához, amikor hozzá rohant. 

- Jesszus. Te hová nősz?! - kérdezte mellőle Ingrid. 

- Utol akarom érni Aaront. - felelte. 

- Esélytelen. Fiú. Én magasabb voltam apádnál. - mondta Susan és nyitotta ki Sven ajtaját. 

- Szia Aelin! - pillantott az apja nyakában ülő unokatestvérére. 

- Yui! - kiáltotta boldogan Aelin, majd amint letette az Apja a földre, hozzá bújt a lányhoz. 

- Húgi! - indult el gonosz mosollyal kitárt karokkal Ingrid felé Ed. 

- NEM! HAGYJ! NE MERÉSZELJ... 

Edmund viszont gyorsabb volt és megölelte az ikertestvérét, aki különböző sértéseket vágott a fejéhez ezért. Carmen alig bírta megállni, hogy ne nevesse el magát, amikor Ed rákacsintott végképp nem bírta tovább és előtört belőle a nevetés. 

Junie a tekintetével Dant kereste, amikor meglátta sunyi szemekkel összemosolyogtak és berohantak a villába. 

- Nem értem mért a hidegben álldogálunk, én a magam részéről bemegyek. - fogta meg Amy kezét Hallie. - Annabeth mikor lesz vacsora, majd éhen halok! 

- Most ebédeltünk! - szólt be Ed, aki még mindig a káromkodó húgát ölelgette, aki erősen bele bokszolt a gyomrába, de állta a sarat... még. 

- Enni mindig lehet, csak akarni kell! 

Túl vagyok egy versenyen. Úgyhogy gondoltam megleplek titeket. A kövi részben kiteszem az új szereplőkről a képeket. Megpróbáltam most jobban bevezetni a karaktereket. Remélem nagyjából sikerült nyomon követni, ki kinek a kicsodája. Ebben örülnék, ha küldenétek visszajelzést commentben. Meg a véleményeteket mindig szívesen fogadom.