Nathaniel és Lin Stirling a hátsó ülésen ültek az anyjuk kocsijában. Nat nem merte elővenni a telefonját, mert rettegett attól, hogy az anyja valamelyik káosz lénye lesben áll és ha meglátja a telefonján a sötét fantasy kategóriájú fotós pályázatot, akkor romba dönti a tervét, hogy jelentkezzen rá. 

Nat alapesetben kedvelte az anyját. Jó fej volt a többi szülőhöz képest. Nem volt a büntetés nagy kedveltje. A legrosszabb dolog, amire valaha is ítélte őket Linnel az a hétvégi szobafogság és internettől való eltiltás volt és a végére ez sem minősült nekik igazi büntis élménynek, mert Lin végig olvasta a szobájában a napot, míg Nat a szobája minden egyes kis centiméterét lefotózta és utána megnyerte a "gyermekszoba titkai" nevű fotós pályázatot, amivel egy teljesen új szenvedélye lett.

Ő sosem volt az a személy, aki hangoskodott, ott lett volna a legnagyobb rendezvények népszerűségi központjában és így tovább. Nat megtudta érteni azt is, hogy Aelin miért tanul inkább az Alvilágban, ha tehetné ő is szívesebben lenne magántanuló, minthogy a suliban szenvedjen egy csomó hülye gyerek között, de Lin... Muszáj vele lennie. Még akkor is, ha már Dan és Junie bármikor képes lenne megvédeni őt. Már nem a szörnyekkel szemben. Lin bármikor le tudna verni egy szörnyet. Elég lenne csettintenie hozzá. De a halandókat nem meri bántani vagy megijeszteni, ellenben ők pontosan tudják, hogy ők mások. Hogyne lennének mások, félvérek, a renddel és a káosszal a génjeikben. Mindig érezni fogják. Még Aelin is érzi. Mindig látja a szemében, hogy Lint nem úgy kezeli, mint Dant vagy Juniet, hanem egyenrangú félnek, mert az egyetlen, aki egyszer felvehetné vele a versenyt az Lin. Őt pedig... Nathanielt a legnagyobb ellenségének tartja és ezen az érzésen a fiú is mélyen osztozik.

- Miért jöttél értünk? - hajolt előre a két ülés között Lin. - Általában egyedül szoktunk haza menni! - nem megrovás volt, hanem kíváncsiság és egy kicsi döbbenet.

Nat szinte érezte, ahogy az anyját feszíti a... zavar. Tapintható volt az egész kocsiban. A fiú csak a húgára pillantott. A fekete sorozatgyilkos szempár olyan volt, mint az acél. Lin nem ismerné be, de pont úgy is ült, mint aki egy rossz szót hallva lecsapna az erejével. 

- Beszélni szerettem volna veled. - felelte kimérten Izzy. 

Nat tekintete a visszapillantótükörre siklott, amiben megláthatta az anyja arcát. Olyan sok érzelem mozgott benne... Legalább annyi, mint a húgában és alig bírt rajtuk kiigazodni. Szinte végig szántotta őt először a félelem, aztán a zavar, majd a kényszer. 

- Miről? - hallotta meg a húga hangját, pedig lüktetett benne a válasz. Érezte Lin, hogy mi lesz a  téma.

Nat csendben nézett vissza az anyjára. Halványan, gonosz mosoly ült ki a szája szegletére, ahogy lüktetett a lelke. 

- Nat, hagyd abba! - szólt rá hirtelen, mire a fiú elengedte Erisz és Apollón erejét. Pedig sokkal izgalmasabb volt figyelni, mint várakozni. Sose tudja, hogy az anyja honnan jön rá, hogy használja rajta a tőlük örökölt aktuális és mély érzelmek érzékelése képességét. 

- Bocsánat. - nyögte ki és pillantott inkább ki az ablakon. 

- Danről szerettem volna beszélni veled. - mondta ki Izzy, mire Natnek nem kellett még csak a képessége sem hozzá, hogy érezze, hogy Lint milyen sötét gondolatok lepik el, annak ellenére, hogy nem ismer a húgánál kedvesebb teremtést... bár talpra esettebbet sem.

- Együtt vagyunk, gondolom Apa elmondta. - dőlt vissza Lin, neki az ülés támlájának .

- Igen... 

- Nem örülsz neki? 

Valószínűleg nem. Ezt Nat és Lin is pontosan tudta, mert... az anyjuk ilyen. Félti őket. Mindig is féltette őket, még az árnyékoktól is legszívesebben óvta volna a gyermekeit. Eleinte ez csak testi féltés volt a szörnyek elől, aztán ahogy nőttek, ahogy csúfolni és bántani kezdték őket az iskolákban, úgy alakult át a féltés lelkivé is. 

- Ezt nem jelenteném így ki. - felelte a nő, mialatt lekanyarodott az útról, fel a hegynek vezető utcába. 

- Születése óta ismered Dant. - szólalt meg Nat. - Sőt... gyakorlatilag meg sem született még és már tudtál róla. - célzott arra, amit csak az apja mesélt neki, hogy Ingrid, Hall és Izzy közt valami olyan kapocs jött létre, amikor terhesek voltak, ami valahogy Juniet, Dant és Lint is össze kapcsolta gyerekkoruk egészére. Olyan mély köteléket épített hármójuk közé, hogy Nat... Néha érezte, hogy kilóg. - Ennek ellenére fenntartásokkal kezeled a helyzetet? 

Az anyja szemében a káosz megvillant, ahogy a fiára pillantott a tükör segítségével, majd rögtön visszaszegezte a tekintetét az úttestre. 

- Ne ártsd bele magad ebbe, Nat. 

Nat csak felhorkant és a húgára pillantott. 

- Akkor mit jelentenél ki? - kérdezte rögtön a lány.

- Azt, hogy abban a korban vagytok, amikor beindulnak a hormonok a testetekben és elkezdtek kamaszodni. - hú, hogy mennyire elegük volt már Natnek és Linnek ezekből a témákból. - Tehát nem a legjobb ötlet a legjobb haveroddal tesztelni ezeket. 

- Nem fogunk szétmenni Dannel. - jelentette ki Lin.

Izzy ebben nem kételkedett. Emlékezett a jövőbéli gyerekeire.

- Örülök, hogy ilyen pozitívan gondolkozol, de attól még innentől biztosan nem aludhatsz együtt Dannel. 

- Eddig is együtt aludtam vele. Ez sok mindent nem változtatna. - tipikus ellenszenves hangon válaszolt Lin.

- Akkor talán elmondhattad volna, ahelyett, hogy titkolóztál. 

- Mert akkor nem akadtál volna ki és tiltottad volna meg azonnal, hogy Dannel együtt aludjunk?! - forgatta meg a szemeit Lin, miközben felkapta a telefonját, majd az anyjára pillantva rögtön el is tette, ugyanazon okból kifolyólag, mint Nat. 

A fiú ezen csak halványan elmosolyodott. 

- Kamaszok vagytok... Változtok testileg, lelkileg és gondolkodásmódban is. - kanyarodott rá a házhoz vezető útra. 

- Akkor meg nem mindegy?! - villantak fel Lin szemei. - Annyi a változás, hogy járunk Dannel. Ha hülye kamaszoknak hiszel minket, ahogy azt éreztetni akarod, akkor nem kell járnunk, elég csak haveroknak lennünk, hogy letapizzuk a másikat, vagy mert miért ne alapon, egy hirtelen ötlettől vezérelve lefeküdjünk egymással, nem gondolod? Sokkal több mindent nem tudunk csinálni, mint amit haverként sem tudnánk megtenni!

Nat elvigyorodott, főleg mert hallotta Lin hangjában az ártatlanságot és a teljesen jogos érvelést. Akkor csak még inkább vigyorgott, amikor meglátta az anyja sokkolt arcát. 

- Te meg... Mégis honnan tanultál meg ilyen...

- Apától. - vágta rá Nat és Lin kórusban. 

Izzy felkanyarodott a ház elé és szinte satuba lefékezett. 

- Megmondtam apátoknak, hogy ne beszélgessen veletek a... 

- Te hangoztatod, hogy kezdünk kamaszodni, mégis tabu témáid vannak. - jegyezte meg sötét mosollyal a száján Nat, miközben kiszállt a kocsiból és felnyitotta a csomagtartót, majd kivette a húga hátizsákját, aki csak halvány köszönömöt árasztó mosollyal bújt bele a lila színű táska pántjaiba.

- Nat! - csukta be az ajtót Izzy és zárta be a kocsit. - Te ebbe ne szólj bele! Mit mesélt még apád? 

- Kérdezd meg őt! - vetette oda Lin, mialatt kivette a zsebéből a ház kulcsát. - Úgy is maximálisan nem értetek egyet a nevelésünkben, mert te egyszerre akarsz minket totyogósként és kamaszként kezelni, ami összeférhetetlen. Míg Apa nagyon hamar felfogta, hogy már nem vagyunk kicsik, veled ellentétben és nem... - pillantott az anyjára. - Nagyok sem vagyunk. Hibrid kamaszok vagyunk, ez onnan is látszik, hogy már kiesünk a gyerekjegyből, de a felnőttbe sem tartozunk még bele. - nyitotta ki az ajtót és sétált be. 

Nat csak mosolyogva ment be a húga után. Őszintén... És még nála mondták azt, hogy durván kezd kamaszodni, ő a húgához képest semmi.

A nappaliba érve kibújtak a cipőjükből, majd kiszúrták Bredet a konyhában ügyködni. 

- Szia Apa! - rikkantották egyszerre. 

- Sziasztok! Hát ti? Elmaradt az utolsó óra, hogy ilyen hamar itthon vagytok? - vonta fel a szemöldökét a férfi, majd a mosogatóba tette a kést és megfogta a felszeletelt almás tálat.

- Anya értünk jött. - felelte Nat. - Sok sikert! - indult meg a lépcső felé. 

Bred értetlenül összevonta a szemöldökét. 

- Vitáztak Linnel és most már tudja, hogy elmondtad nekünk, azt amit nem akart, hogy elmondj. - tűnt el a lépcsőfordulóban a fiú. 

Bred csak a lányára nézett. 

- Nem akarja, hogy Dannel aludjak és kifejtettem, hogy miért nincs összefüggés aközött, hogy 'párkapcsolatban alszom együtt Dannel, vagy haverként'. - hadarta el Lin.

- Jaj... - sóhajtotta Bred. - Menjetek fel és ne hallgatózzatok a káosz lényeitekkel!

Lin is a bátyja után ment, aki már a lépcső lejárata melletti fából készült rácsnál ült, ahonnan tökéletesen hallani mindent, ami lenn a nappaliban, konyhában és az étkezőben zajlik. A lány csak leült mellé, mire Nat körbe vette őket egy sötét káoszból alkotott masszával, hogy a káosz lények ne szúrják őket ki, míg Lin a rend erejével becsukta előbb Nat, majd a saját szobája ajtaját, hogy a szüleik azt higgyék, hogy benn vannak. 

Nat és Lin csak összenézett, majd vártak és a fülüket hegyezték. Hallották, hogy Izzy becsukja a ház bejárati ajtaját, majd be is zárja. Aztán kulcscsörgés, ahogy ledobja a komódra a kulcscsomót. Halk surrogás, pulcsi levételé. Két koppanás, a cipők, majd csoszogás, a papucsé. 

- Benn vannak? - kérdezte rideg hangon Bred.

- Az ajtók zárva, úgyhogy igen. - felelte Izzy, majd csend lett, kísérteties csend. - Megkértelek, hogy ne kezdj bele ebbe... Lin egyszerűen a fejemhez vágta, hogy totyogósként kezelem őket!

- Igaza is van!

- Te mondod ezt nekem folyton!

- Akkor igazunk is van! - helyesbített Bred. - Úgy bánsz velük, mint a tíz évesekkel. 

- Jaj ne add nekem az ártatlant! Te ugyanúgy babusgatod, Lint!

- Igen, mert a lányom, de elfogadtam, hogy lassan nem lesz az én kicsi lányom és elkezd felnőni. Tudom, hogy amikor te kezdtél kamaszodni, 2007-ben, akkor a szextől kezdve sok minden tabunak számított. Aztán amikor megöltek és 2035-ben feltámasztottak, akkor egy totálisan más kifordult, szexuális nyíltságú világba kerültél, amivel sose tudtál teljes szívvel azonosulni. Azóta eltelt huszonöt év...

- Gyerekek!

- Már nem azok. - erősködött Bred. 

- De azok! Csak fedezik fel magukat, hogy kik lehetnek, próbálgatják a szárnyaikat és nem szeretném őket összekaparni a földről, ha egyszer valaki vagy valami olyan szinten megbántja őket.

- Nem védheted meg őket mindentől... Nem tudsz uralkodni az életük felett. Félvérek, mindig lesz körülöttük veszély! Nem megoldás, hogy megkíméled őket, mert ha nem tanulják meg maguktól, hogy mi a helyes és mi a helytelen, akkor hogy fognak szerinted egyszer boldogulni... 

- Nagyon jól boldogulnak! - vágott a szavába Izzy. - Sajnos örökölték, hogy tökéletesen meg tudják vezetni akár a barátaikat, vagy a családtagjaikat is, azaz engem és téged, mint ahogy én tettem kamaszként! Plusz mind a ketten pontosan tudják, hogy mikor mit mondjanak, mikor hogy használják az erejüket és a nyelvüket, mint... 

- Én? - vonta fel a szemöldökét Bred. - Én ennek a helyedben inkább örülnék, nem háborognék. 

- Lepihenek. Fáradt vagyok. 

Nat csak elkezdte megkeményíteni a láthatatlan káosz falat körülöttük és Lin is csatlakozott hozzá a saját káosz erejével. 

- Megint kerülöd a témát! 

Dobogások zaja, majd a két gyerek megpillantotta Izzy fejét a lépcsőn felfelé jövet, utána Bredét. 

- Láthatóan nem értünk egyet és mind a ketten elég makacsok vagyunk, hogy ne kössünk kompromisszumot a másikkal. - fordult be a lépcsőfordulón Izzy.

- Nem kezelhetsz egy témát tabunak, egy másikat pedig evidensnek! Nincs ilyen! - halkította le a hangját Bred, ahogy megpillantotta a két csukott ajtót. - Azzal csak nekik ártasz. Izzy nem akarok olyan viszonyt a saját gyerekeimmel, hogy amint felnőnek idegennek érezzem őket!

- Mindent tudni és belökni őket a kamaszkor ajtaján, telibe a szextől kezdve minden témába jobb?

- Van internet! Aaron Phinskyt is ismerik! Dannek van két nővére! Hidd el, nagyon jól tudnak tájékozódni nélkülünk is. Én csak azt akarom... - lépett be Izzy elé, hogy a nő ne menjen be az ajtón. - Hogy ha bajba kerülnek, ne legyenek egyedül. Merjenek oda jönni hozzánk és segítséget kérni. Ha mondjuk... csinálnak valami hülyeséget, olyat mint Hall és Ed, amikor Yui megfogant. Akkor ne az legyen, mint Hallnél volt, hogy hetekkel később merte elmondani még nekünk is. A szüleinek meg három hónapos terhesen.

- Én meg egyáltalán nem akarom, hogy ilyen jellegű baj legyen!

- Akkor beszélni kell velük róla! És ezt nagyon jól tudod te is, csak makacsan ragaszkodsz, ahhoz hogy ők gyerekek... Kérlek, csak... gondold át... - érintette meg a férfi Izzy arcát, de a nő elhúzódott tőle. 

- Eddig sem akartam kompromisszumot kötni veled. Fenntartom. - olvadt be az árnyékok közé Izzy. 

Bred csak összepréselte az ajkait. Nem érezte, ahogy Lin és Nat egyszerre kezdenek olvasni az érzelmeiben. Igazából... Lin és Nat sok mindent tudtak a szüleik kapcsolatáról. Sokkal többet, mint amennyit Lin elmert mondani Dannek, főleg hogy évekkel ezelőtt érezték meg köztük, hogy... remegni kezd valami... majd töredezni... Apránként szúrták ki, hogy ha az apjuk meg akarja érinteni az anyjukat, akkor a nő elhúzódik. Aztán már arra se emlékeztek lassan, hogy mikor látták utoljára a szüleiket csókolózni vagy önfeledten összemosolyogni.

Bred a kilincsre tette a kezét, de nem nyitott be a hálószobába. Visszaengedte a kezét a törzse mellé és leballagott a lépcsőn. A két gyerek azt is tudta, hogy Bred hová megy. A dolgozószobájába, mert volt olyan hogy direkt hozott haza munkát és inkább azzal foglalkozott még éjfélkor is, hogy... ne kelljen Izzyvel vitatkoznia. 

Nat megérintette Lin karját és árnyékutazott, egyenesen be a szobájába. 

- Egyre rosszabb köztük minden... - suttogta Lin.

Nat helyeslően biccentett, majd elővette a telefonját, mialatt a szobájából az anyja összes káosz lényét kiseperte. 

- Szerintem Hall és Ed tuti nem kerít ekkora feneket ennek az egész felnövés dolognak. - mormogta a lány. 

- Én azon vagyok meglepődve, hogy Anya és Apa még nem mentek el házassági tanácsadóhoz. Vagy mondjuk, hogy Apa nem tart-e bekészítve egy válópapírt valamelyik fiókjában. 

Lin szeme a bátyjára siklott. 

- Mért? Tudsz valamit? 

- Amennyit te... 

~~~

Bred estig intézte a papírügyeket a dolgozó szobájában, még akkor is ha már nem otthonról dolgozik, hanem egy kis lakást vett egy évvel ezelőtt irodának a belvárosban. Semmi kedve nem volt Izzyvel megint vitatkozni, ami mostanában egy-két naponta előfordult. Szerette Izzyt, azóta tetszett neki, hogy képtelen volt belelátni a lelkébe, hogy túl sok rejtélyt tartogatott magában, de... Ezek a rejtélyek valahogy mostanra inkább teherré váltak. Főleg, mert ezeket a rejtélyeket soha sem fejtette ki neki.

Egyszer pillantották meg tizenhat éves korukban a háború alatt azt a lányt, aki Kronosz jobb keze volt és ezt a történetet Bred is csak Edmundtól hallotta. Izzy tombolt, szabadjára engedte a vérszomját és a képességét, amikor Bred meghalt. Majdnem megölte Ingridet, ezzel Edmund tervét kis híján megsemmisítve. Miután feltámasztották őket a Holtak könyve segítségével, Bred nem találkozott többet azzal az Isabell Younggal, ahogy egyikük sem. Visszatemette Izzy oda, ahol előtte rejtegette. Bred pedig csak sejtette, hogy Izzy attól az élettől akarja megvédeni Lint és Nathanielt. De őt sem avatta be az évek alatt, hogy pontosan mi történt, amíg Kronosz jobb keze volt. Amikor eljutott odáig, hogy megkérdezte Ingridet, akkor a nő jeges pillantással meredt Bredre. A világ megdermedt egy pillanatra, a levegő hűvösebb lett és... Ingrid nem mondott semmit. Lerendezte az egészet annyival, hogy 'ne akard megtudni'. Bred viszont meg akarta érteni mitől retteg ennyire Izzy. 

Tizenegy óra fele már nem látta a számítógépen a betűket, így kénytelen volt elmenteni a dokumentumokat, kilépni és kikapcsolni a gépet. Idegesen dörzsölte meg a szemeit, majd elindult felfelé az emeletre. Izzy az ágyban ülve olvasott. Mérget vett volna rá, hogy az elmúlt órában csak vacsorázni és hogy Linre és Natre ránézzen hagyta el a helyiséget. Erről árulkodott a könyv, aminek a felénél járt és a flakon víz is az éjjeli szekrényen. 

- Megbeszélhetnénk végre ezt? - kezdett el levetkőzni. Ezzel a mondattal kinyitotta az oroszlán ketrecét, nagyon jól tudta, ahogy azt is, hogy a végére ő jöhet ki vesztesen. 

- Melyik részét a mindketten makacsok és hajthatatlanok vagyunk, hogy kompromisszumot kössünk részlegen? - tette fel gúnyosan a kérdést Izzy. 

Bred csak letette a melegítőnadrágját a szobainasra, majd belebújt a pizsamanadrágjába, utána nézett Izzyre. 

A nő szemeiben a káosz örvénylett. Felkészült a támadásra. 

- Jó... - sóhajtotta Bred. - Akkor ne beszéljük meg. Akkor mind a ketten neveljük őket a magunk felfogásába, aztán majd ha felnőnek meglátjuk melyikünknek lett igaza. - vette le a pólóját és hajította idegesen a nadrágja után. 

- Jó. - vágta rá a nő és fordult vissza a könyv felé. 

Bred úgy bújt bele a pólójába, hogy az anyag megreccsent, szakadás előtti figyelmeztető hangot kiadva. A férfi idegesen sétált Izzy oldalára és vette ki a könyvet a kezéből. 

- Hé! Ne légy gyerekes! - nyúlt a könyv után Izzy, Bred csak lecsekkolta melyik oldalon tart, majd becsukta a könyvet és egyből felrakta a polcra. - Nagyon szépen köszönöm... - morgolódott Izzy és bújt ki a takaró alól, hogy visszavegye a könyvet. 

- A múltad miatt óvod őket a széltől is? - állt az útjába, amikor Izzy felállt. 

Fekete hálóinge kiemelte fehér bőrét, de Bredet nem érdekelte... Már egy ideje nem érdekli, hogy Izzy miben van.

- Nem arról volt szó, hogy nem beszélgetünk róluk?! - vágott vissza Izzy.

- Jó... Akkor átfogalmazom. - keményedett meg Bred arca, pont olyan mélyen, amikor a bíróságon ül és a védenceinek segít, amikor játszmázik. - A múltad áll annak a hátterében, hogy folyamatosan belém kötsz, hogy idejét se tudom mikor csókoltál meg, nem csak amolyan "szia, haza értem" jellegűen, hanem mert szeretsz? Az, hogy nem jutunk a gyerekekkel kapcsolatban egyet értésre milyen befolyással van a kapcsolatunkra?

Izzy összevonta a szemöldökét, majd pislantott párat. 

- Mért keversz össze... 

- Nem keverek össze. Mióta két naponta folyamatosan marjuk egymást, azóta egyre távolabb löksz, csak mert nem értek veled egyet. - villant meg a férfi kék szeme. - Látják. Lin és Nat pontosan látja ezt is. Nem azért erőltetem a témát Izzy, mert vitatkozni akarok veled, hanem mert elegem van abból, hogy ellöksz. Elegem van abból, ahogy velük bánsz, csak mert te ezt gondolod helyesnek. 

- Én szültem meg őket, hadd legyen már befolyásom a saját gyerekeimre! 

- Ez az ő életük! Nem a tiéd. Te nem választhattál, hogy Hádész mellé kerülsz kisgyerekként, hogy az anyádnak le kellett mondania rólad a saját érdekében. Volt választásod, hogy az istenek mellett harcolsz a második titánháborúban, akik el akartak pusztítani, vagy újra formálod a világot Kronosz jobb kezeként. Amikor igent mondtál, utána már nem volt választásod. Csak... Kérlek, ne legyél ilyen, hagyj választást Linnek és Natnek, hogy kik és mik szeretnének lenni, illetve, hogy, mikor, kivel és hol szeretnének lenni. Kérlek... - emelte fel Bred a kezét és akarta megérinteni Izzyt, de a nő villogó szemekkel hátra lépett, amiből Bred pontosan tudta, hogy átlépett egy határt, amit eddig nem mert. 

Felemlegette azt a múltat, amitől Izzy meg akar szabadulni és párhuzamba állította. Csak most ő Kronosz, Lin és Nat pedig a kamasz és befolyás alatt álló Izzy.

- Erre gondoltam... Amikor azt mondtam, hogy befolyással van ránk... Pontosan erre... - nyelt egyet és eresztette vissza a kezét a törzse mellé. 

- Ne keverd... - sziszegte szinte Izzy, úgy tombolt benne a düh. 

- Izzy... Mikor érintettelek meg utoljára? - vonta fel a szemöldökét Bred. - Őszintén kérdem.

Izzy csak kinyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán, mert csak a "jó reggelt", "jó, hogy itthon vagy", "milyen volt a napod" és egyéb üdvözlő puszik jutottak eszébe, ami ma teljesen kimaradt, mert rögtön vitázni kezdtek, ahogy a bál után is, amikor Bred előjött Linnel. 

- Mikor csókolóztunk? - tette fel gúnyos mosollyal a kérdést Bred. - Ami nem szájra puszi volt, hanem... valódi csók?

Miért nem talál semmit a fejében?

- A szexet meg se kérdezem inkább. - vette el a polcról a könyvet Bred és nyújtotta Izzy felé. - Kilencvenhatodik oldal. 

Izzy nem a könyvre figyelt, amikor elvette, csak a gondolataira, az emlékeire. Mert... üres volt. 

- Ahogy azt sem kérdezem meg, hogy szeretsz-e még. Bár lehet lassan megkéne... - nyelt egyet, majd  zsebre dugta a kezeit és elindult kifelé. - Asszem jobb, ha most a vendégszobába alszom. Gondolkodnunk kell és az nem megy, ha vitázunk, vagy tapintható a levegőben a haragunk a másik felé. Nem hiába kérem, hogy gondold át a dolgokat Izzy, mert... kezd elegem lenni. Nagyon kezd elegem lenni.

Izzy csak Bred után meredt, aki kisétált a szobából. A nő lerogyott az ágyra és meredten bámult maga elé, amíg a levegő meg nem remegett mellette. Ha szörny lett volna, abban a pillanatban annyira le volt Izzy sokkolva, hogy simán megölhette volna őt, de a ház le volt védve a szörnyek elől. 

- Miért jelent meg az egyik káosz lény a hálónk közepén?! - hallotta meg Hallie hangját, akinek a derekán Edmund keze pihent, ahogy ide teleportált. 

- Nincs szörnytámadás... - mérte végig a helyet Ed, majd megállapodott a sápadt Izzyn a tekintete. - Hm... Egyszer megnéznélek egy ilyen hálóingben, Hall. 

- Az mindjárt gondoltam. - mosolyodott el a nő és sétált Izzyhez. - Baj van? Az egyik káosz szörnyed, konkrétan a szívrohamot hozta ránk és... - ekkor látta meg a barátnője szemeit. - Izzy... Mi történt? 

- Elveszíthetem Bredet... - suttogta gyenge hangon, ahogy rájött, hogy mit csinált, hogy a gyereknevelést elkezdte összemosni a párkapcsolatával. 

Hall csak Edre nézett, aki értette Hall tekintetét és rögtön eltűnt a szobából, magára hagyva a két nőt. 

- Mesélj. Mi történt? 

~~~

Edmund nem haza ment. Dan és Amy amúgy is elboldogulnak, ha valami baj történne, de a pajzsok energia ellátása stabil, továbbá Hall nem épít semmi olyasmit, ami Malibuban vagy Los Angelesben levághatná a biztosítékot. Így inkább körbe nézett kicsit a Stirlingházban. 

Nem sok minden változott a kulcshajsza óta. Nat még fenn volt, azt a csukott ajtón át is jól hallotta, sőt azt is, hogy Lin nála van és a hangokból ítélve éppen videóhívásban voltak valakikkel. Ed akár fogadni is mert volna rá, hogy az illetők Dan és Junie. Aelinben már nem volt ilyen biztos.

A férfi csak ott termett a vendégszobában. Sose értette, hogy miért pont ez a vendégszoba, mikor innen pompás kilátás nyílik a kertre, de lehet, hogy pont ezért, hogy Izzy ne kémkedjen még akkor is kifelé, amikor már rég aludni kellene.

Bred a kis teraszon állt kinn és kisebb szívrohamot kapott, amikor Ed koppantott belülről, majd kinyitotta az ajtót. 

- Hát te? - kérdezte Bred. 

- Izzy egyik káosz lénye szívrohamot hozott ránk a hálószobánkban, így megnéztük mi a franc folyik nálatok. - felelte Ed és támaszkodott neki a korlátnak.

- Káosz. - vágta rá a férfi, majd gúnyos mosolyt varázsolt az arcára. - Remélem legalább egy szokásos "minek védekezzünk" pillanatotokat zavarta meg Izzy káosz lénye.

- Nagyon vicces, Dr. Brendon Stirling. - mormogta Ed. 

- Azt hittem szerencsés vagyok, hogy Izzy mellettem van. Aztán... ahogy a gyerekek elkezdtek felnőni nehezedni kezdett. Most meg... Kételkedem abban, hogy jó ötlet volt-e, hogy megkértem a kezét. 

Ed felvont szemöldökkel nézte Bred arcát. Azt a fájdalmat, ami kiült rá. 

- Hidd el, az sem lenne jobb, ha nem lenne melletted. Az jobban fáj. - őszintén beszélt Ed, kivételesen nem volt hangulata a köpönyeg forgatáshoz és a manipulációhoz.

- Mióta Hall visszatért... Vitáztatok már a gyerekeitek miatt? 

- Nem, de tudod jól, hogy... mi nem vagyunk mintaszülők, mint ti. - húzta el a száját Ed. - Yui pasijainak kilencven százalékát legszívesebben vízbe fojtottam volna, az élükön Aaron Phinskyvel. Ha Hall nem lett volna ekkor egy sárkány, több mint valószínű, hogy nem kaptam volna fel annyira a vizet és kiállt volna Yui pasi választásaiban. 

- Hát... Mintaszülők mi sem vagyunk... - nyelt egyet Bred. - Másképp kezelnéd Hallt, ha nem értene veled egyet?

- Sose ért velem egyet. - vágta rá Ed, miközben majdnem elnevette magát. - Hall... makacs, önfejű, hirtelen haragú és ha valaki bántani mer valamit, ami a számára fontos, akkor egy tomboló gyilkoló géppé válik. 

- És mégsem hunyt ki köztetek a láng, csak amikor Erósz bűbájt bocsátott rád. - mondta halkan a szőke férfi, majd fordult Ed felé. - Hall épp Izzyvel beszél? 

- Igen. - biccentett Ed. 

- Féltél valaha, hogy elveszíted a szerelmét? 

Ednek először a próféciája jutott eszébe, ami kimondta, hogy... hiába szeretné Hallt, sosem lehet teljesen az övé, mindig lesz valami. És láss csodát... Összejöttek 16 éves korukban három évre, hogy utána egyetemre szétváljanak. Nagyjából hat évvel később ismételten összesodorta őket az élet egy díjátadó ünnepségen, ahol Ed megtudta, hogy van egy lánya, aki mesterien boronálta őket össze. Utána újabb hat évre együtt voltak, majd Irana káosz mérge kitörölte Hall emlékeit és sárkánnyá változott, hogy a méreg megsemmisülés részét túlélje. Aztán közel tíz évig el is hitte, hogy a neje megsemmisült. Most pedig... A legrosszabb esetben öt éve van vele mielőtt meghalna Irana keze által.

A második gondolata... Az volt, amikor Hall le akart mondani róla, hogy Egyiptomba menjen, hogy ne kötődjen hozzá és Yuihoz. Máig hálás titokban, hogy Amy megfogant, hogy vissza kellett mennie hozzájuk. 

A harmadik, amikor azt hitte, hogy elvesztette, majd kiderült, hogy Hallie mindvégig Főnix volt. Átverte őt és hazudott neki. Éljen boldogan Selmával, mert... nem tudná visszahozni őt. Fogadja el, hogy meghalt. 

- Mindig. - felelte végül. - És mindig félni fogok tőle. - mert törékeny, olyan pókháló vékony ez a szerelem nevű dolog, amilyennek sosem gondolta volna. 

- És érdemes érte harcolnod még ha félsz is? 

Ed ismerte ezt a mondatot. Túl sokszor fordult meg a fejében két hónappal ezelőtt. 

- Mióta gondolkodsz azon, hogy el akarsz válni Izzytől? - tette fel ezt a kérdést a válasz helyett, mert... lejátszódott benne is ez a gondolat, amikor megtudta, hogy Hall tíz éven át átverte. 

- Amióta nem jutunk egyről kettőre és lekoptat. Amióta nem engedi, hogy megcsókoljam, hogy megérintsem és összemossa a gyerekeket és minket. Kettőnket, nem négyünket a gyerekekkel együtt. 

- Én kezdetben inkább egy házassági tanácsadót javasolnék. - mondta kimérten Ed. 

- Aha, majd megmondom egy halandó tanácsadónak, hogy a nejem Kronosz jobb keze volt és félti a szörnyektől a gyerekeinket. - horkant fel Bred. 

- Ismerek pár embert a római táborból. - mosolyodott el Ed. - Az egyikük szerintem eléggé sokat tudna segíteni és eléggé ráijesztettél Izzyre, hogy kétszer is meggondolja, hogy mit lép. Azzal fogadott, minket hogy sírva fakadt, mert rájött elveszíthet téged. És ez nem rossz jel. Azt jelenti még szeret téged.

- Kit akarsz a római táborból javasolni? 

- Nem hiszem, hogy ismered, közel velünk egy idős. Jason Grace lánya. 

- Aki Kínában élt? - vonta össze enyhén a szemöldökét Bred. 

- Igen. - mosolyodott el halványan Ed, ahogy eszébe jutott, hogy meg akarta dugni a lányt John bácsikája kaszinójában, még amikor az agyagkatonákat megtalálta. Szép lelet lett volna, az egyszer biztos és John bácsikájának igaza volt a megannyi fáraóval, bár... a lelet apjának öklére is figyelmeztethette volna. Talán hatásosabb lett volna.

- Akit ágyba akartál vinni, miután leléptél az egyetemről? - gúnyos mosoly ült ki a szájára. 

- Milyen tájékozott vagy és én még azt hittem, hogy nem ismered...

- Aphrodité unokája. - vágta rá. - Ezen röhögtünk két hónapot, mert ki mást néznél ki Hall után, mint egy másik Aphrodité unokát. 

- Oh, nem csak őt néztem ki, mikor Hall kidobott, hogy Kínában járjak egyetemre. - mosolyodott el lassan Ed. - Kínában tanultam meg, hogy nincs jobb hely a szexhez Poszeidón vérként a zuhanyzónál. 

Bredből kitört a röhögés, ahogy Edből is. 

- Én maradtam Izzyvel. - felelte Bred. 

- Ezért menjetek el inkább a tanácsadóhoz. Ha más nem is képes rá, ő lehet, hogy Izzy fejébe tudja verni, hogy ne keverjen össze két dolgot. Ó és egy jó tanács. Ha randizni mennétek, egy szót se a gyerekekről. Beszéljetek bármiről, csak a gyerekekről ne! Ha szóba jönnek oda a romantika.

- Nálatok sincs olyankor? 

-  Öhm... - jött zavarba Ed. - Tudod... Mint azt említettem... mi nem vagyunk mintaszülök. A gyerekeink meg jól tudják, hogy ha zárva a háló vagy a fürdő ajtaja, akkor kopogunk és, ha nem hallanak választ, akkor futás van. Plusz mi azzal szoktuk hergelni egymást Hallel, hogy Yui felnőttesebb, mint mi és hülye kamaszként kezel minket. 

Bred ismét felröhögött, majd átkarolta Edmund vállát. 

- Örülök, hogy újra a régi vagy. 

- Én is és egyre jobban vágyom rá, hogy ez így is maradjon. - de ahhoz Iranának ki kell kerülnie a képből.

~~~

Péntek este Edmund néma csendben ült a nappaliban, miközben az ujjaival a karfán dobolt, majd felpattant és elindult le Hallie műhelyébe. 

Odalent max. hangerőn ordított a metál zene, Hall pedig éppen egy kard markolatának a díszítését csinálta.

- Zene ki! - kiáltotta szinte Ed, mire Hall kérdőn felemelte a fejét, majd halvány mosoly jelent meg a száján.

A hangszóró azonnal elhallgatott.

- Mi a helyzet? - kérdezte Hall. 

- Mit beszéltetek végül az este Izzyvel? 

- Hosszú. - sóhajtotta Hall. - Észre se lehetett venni, hogy baj van köztük. Ez ijesztő. Amúgy az is, hogy az egyetlen, aki elvált közülünk az Johnny. Ritka manapság. - tért vissza a markolat díszeihez. - Te mit beszéltél Breddel?

- Ajánlottam neki egy római táborba tartozó régi ismerőst, aki házassági tanácsadó. 

- A Grace lányt? - vigyorodott el Hall. 

- Ne vigyorogj... 

- A szép ki lelet, kinek sírjában megannyi fáraó feküdt, mert az apja ökle eltalálta? - tényleg vigyorgott. 

- Huszonkettő voltam... - mormogta Ed. - Oké? Te rosszabb dolgokat csináltál.

- Az biztos. - mosolygott még mindig Hall. - Hogy-hogy lejöttél?

- Dan Linnél van, Amy pedig Ethannél... Fura, hogy csend van. 

- Eddig még előre tekerted volna az időt, oda ahol ők már kirepülnek, most meg furcsállod a csendet? - értetlenkedett Hall. - Érdekes... És mit szeretnél?

- Nem tudom... Menjünk el valahová! Rég randiztunk, úgy igazán.

- Például? - vonta fel a szemöldökét Hall, miközben letette a szerszámokat, majd a kardot visszatette a védőtokjába. 

- Legyen meglepetés. Öltözz át és találkozzunk a nappaliban. - csillantak meg Edmund szemei.

- Előre rettegek... Milyen ruha legyen? Hétköznapi, elegáns? 

- Kényelmes. - felelte Ed. 

Hallie csak elhúzta a száját, majd kibújt a kesztyűiből, levette a köpenyét és elindult felfelé a lépcsőn. Ed mögötte sétált és Hall talán egy kicsit direkt jobban tekerte a csípőjét, mint amennyire oldal irányba ívet írna le a lépcsőzéstől. 

Halkan felvisított és mosolyogva hátra nézett, amikor Ed rácsapott a fenekére.

- Hé!

- Te kínálgatod. - vágta rá Ed, széles mosollyal az arcán.

Hall felment az emeletre. Edmund nem követte, csak a kanapénak támaszkodva várakozott, ha utána menne... kizárt, hogy a hálószobából kijutnának. Órákon át bezárkózna vele és maximum csak enni mennének ki két menet közt. 

Hall farmer nadrágban, piros felsőben és sportcipőben sétált le. 

- Kell pulcsi? - fogta meg Edmund kezét, mialatt a másik kezével megigazította a hátizsákja pántját, ami alul egyszer megcsavarodott. 

- Az minek?

- Nem tudom hová viszel, így van nálam víz, szerszámkészlet, gránát, légynek álcázott minikamerák, lehallgatókészülék, csoki, kártya, eredeti és hamisított útlevelek Dantől és koton. 

Edmund hátra vetett fejjel nevetésben tört ki. 

- Túlélő csomag. Értem. - biccentett. 

- Na, hová megyünk, kell pulcsi? 

- Ártani nem árt. - válaszolta Ed, mire Hall elengedte a kezét és az előtérbe sétált Edmund dzsekijéért és a pulcsijáért. - Köszi. - vette el a cuccát Ed. - Mehet? - fogta meg Hall kezét és várta meg, hogy a lány bólintson, majd elteleportált. 

Edmund oda vitte Halliet, ahol nagyon régen járt utoljára. Egész pontosan akkor, amikor tél közepén az egyetemista társaival megindultak túrázni a hegyekbe, ahol rengeteg meleg vízű forrás található. Ezek közelében bukkantak fel. A Malibui meleghez képest hűvös levegő rögvest megcsapta Edmund karját, mire belebújt a dzsekijébe. 

- Hol vagyunk? - kérdezte Hall.

- Kínában. - felelte Ed, mialatt a gőz felé indult, ahol fokozatosan melegedni kezdett a levegő. - Zseblámpát is tartogatsz a túlélőcsomagodban?

- Nem. Azt nem. Van tűz erőm. - húzta el a száját Hall, majd lábujjhegyre állt és elvigyorodott, ahogy kiszúrta a süllyesztett medencét a hegyek között. - Hű... Lehet... Át ként építeni a medence szintet. Úgy sem szoktuk annyira használni és csinálhatnánk valami ilyesmit. Szép onnan a kilátás is. Mondjuk egy jakuzzi és panoráma szauna?

- Nem rossz ötlet. - bújt ki a dzsekijéből Ed és lazán lehajította a földre, majd Hall felé fordult és kibújtatta a nőt a vörös színű pulcsijából. 

- Mit csinálsz? - vonta fel a szemöldökét Hall.

- A jobb kérdés az, hogy régebben mit csináltam itt. Az egyetem, ahol tanultam innen negyvenpercnyire van gyalog. Ide lógtunk ki fürdeni. - bújt ki a pólójából a férfi.

- Fürdőruhát nem hoztam. 

- Kényelmesebb is meztelenül fürdeni. - mosolyodott el Ed. 

- Most úgy érzem, mintha 17 évesek lennénk... - húzta lassú mosolyra a száját Hall. - Csak ott még nem ugrottunk egymásnak.

- Ja, de ne csak nézelődj! - kapta el Hallie pólójának az anyagát és húzta át a nő fején. - Vagy bedoblak ruhástól a vízbe. - vetkőztette tovább őt.

- Dugtál itt az egyetem alatt? - hagyta a földre siklani a melltartót.

- Egyszer, kétszer, talán háromszor. - vonta meg a vállát. - Nem rossz a teljesítményem a vízben.

- Emlékszem, de nem árt majd tesztelni. Tíz évvel öregebb lettél. - bökte meg játékosan Edmund hasát, mire a férfi összerezzent, de még mindig mosolyogva nézte Halliet.

- Ha elkezdődik ez az egész hülyeség Natalieval... Azonnal jelez, mert nem fogom hagyni, hogy még egyszer elszakítson valami tőled.

Hall haja körül lángok kezdtek el tekergőzni, de nem a haragja miatt. Hanem, mert ő sem akarta azt. Hosszú idő telt el és többé nem fogja elhagyni a családját, de főleg Edmundot nem.

~~~

Dan még életében nem érezte magát ilyen furcsán a Stirlingházban. Nathaniel a telefonján valamilyen videót nézett, ami főleg a kamerákról és a fényképező gépekről beszélt. Dan még annak ellenére is, hogy a technika világában elég jól mozgott csak minden harmadik és negyedik szót értette. Lin mellette ült a vállaik súrolták egymást és időnként össze is néztek, annak ellenére, hogy éppen vacsoráztak. A legfurcsább viszont az volt, hogy Izzy és Bred nem az asztalnál ültek, amihez általában mindig ragaszkodtak, hanem külön ettek kinn a verandán, az ottani étkezőasztalnál. Olyan halkan beszélgettek, hogy Dan hiába hegyezte kíváncsian a sárkányfülét, semmit sem hallott meg, főleg Nat videójától. 

- Már nem vitatkoznak, úgyhogy ez jó jel. - szólalt meg egyszer csak Nat, mire Dan kérdőn kapkodta a tekintetét a Stirling tesók közt.

- Ja és az is, hogy elmennek tanácsadóhoz. - folytatta Lin.

Dan pislogott. 

- Én nem hallok semmit a sárkányhallásommal, ti mégis, hogy... - kezdte elkerekedett szemekkel, de Nat félbeszakította.

- Inkább a sárkány szemedet használd. - mondta unottan a srác. 

Dan csak váltott, mire minden fekete fehér lett. Rögtön kiszúrta az aprócska éjfekete madarat az egyik fán, egy káosz lényt. Lin és Nat nagyon is figyeltek.

A fiú elismerően pillantott Linre, akinek az arcára sugárzó mosoly ült. Dan csak előre hajolt és megcsókolta a lányt.

- Nem velem szemben! - hallatszott Nat hangja. - Menjetek fel Lin szobájába. 

Lin gúnyos mosollyal pillantott a bátyjára, kiöltötte rá a nyelvét, majd ismét megcsókolta Dant. Miután elhúzódott elkezdte belapátolni a maradék kaját. Dan hasonlóan tett. Szerette Izzy házi kosztját. 

Nat mosolyogva forgatta meg a szemeit és nyomta ki a videót. 

- Jönnek. - vette a kezébe a villáját és evett tovább. 

Dan figyelte, ahogy Bred és Izzy csendben besétál. Fura volt elhinnie, hogy az a megingathatatlan szülői páros, akit világ életében ismert, most ennyire elkezdett szétcsúszni. 

- El kell mennünk estére, majd csak később jövünk haza. - nézett a gyerekeire Izzy, mialatt Bred elvette a kezéből a tányért és a bepakolta a mosogatóba. - Legkésőbb tizenegy órakor alvás, de jobban örülnék, ha tízkor már lefeküdnétek. A szabályokat ismeritek. Idegent nem engedhettek be a házba, ha ismerős akkor meg kell győződnetek, hogy nem egy alakváltó szörny, aki így akar bejutni. 

- Tudjuk! - vágta rá kórusban Nat, Lin és még Dan is. Túl sok időt tölt itt három éves kora óta.

- Hová mentek? - kíváncsiskodott Lin.

- Valahová. - felelte a nő. 

- Dan velem aludhat? - tette fel a kérdését a lány.

Izzy összepréselte az ajkát, majd Bredre nézett. Látszott, hogy legszívesebben azt mondaná, nem. De helyette csak kimérten biccentett és ezzel le is rendezte az egészet, már vették is fel a cipőjüket a felnőttek. 

Dan elkerekedett szemekkel követte őket, Lin értetlenül bámult utánuk, míg Nathaniel arcára kész talány ült ki. Ám a három kamasz, csak akkor szólalt meg, amikor a két felnőtt elhagyta a házat és kettőt fordult a kulcs a zárban.

- Mi az isten történhetett?! - mondta ki hamarabb Lin.

- Az biztos nem. - vágta rá Nat. - Kövessük őket? 

- Ráállítom Ramint. - biccentett Lin az egyik káosz szörnyére célozva.

- Hű... - suttogta Dan. - Mindig elfelejtem, hogy ti milyen ijesztőek tudtok lenni.

Nat gonoszan elmosolyodott, míg Lin büszkén kihúzta magát, akár egy tündöklő nap.

Az este nagy részében Nat videójátékozott. Egy óra erejéig Lin és Dan is csatlakozott hozzá. Nattel állandóan összefogtak Lin ellen, amiért a lány ki akarta porolni a két fiú hátsóját. Izzy alapból utálta, ha kimennek a házból, de mivel nem voltak itt természetes volt, hogy Lin és Dan kimentek a ház területéről. Azt csinálták, amit mindig, kóboroltak az utcákon és a Griffith park területére is bementek. Tizenegy óra volt mikor haza értek. Nat még ekkor is a konzol előtt ült, nekik köszönhetően jött rá, hogy hány óra van és robogott fel a fürdőbe zuhanyozni. 

Dan és Lin pedig befoglalták Nat helyét. 

- Ne! - visította Lin, amikor Dan kinyírta a karakterét. - Csúnya vagy... és gonosz... - mormogta, olyan aranyos arccal, hogy Dan a lányhoz hajolt és megpuszilta őt. 

- Fáradtnak nézel ki. - jegyezte meg hangosan a fiú, majd az órára nézett. - Szerintem menjünk fel, mert a késő este nem tudom mit takar az őseidnél, de szerintem ideje lenne aludni. 

- Uh... Jah. - lépett ki a játékból Lin, míg Dan letette a helyére a konzolt és a hátitáskájához sietett, amiben a pizsamája és a mosakodó cucc volt, plusz a váltás ruhája reggelre. 

Lin végül kikapcsolta a tévét, majd amikor Dan felment előtte a lépcsőn lekapcsolta a nappali lámpáját és a fiú után sietett. 

A szobájába érve Dan ledobta a hátizsákját Liné mellé és előkapta a pizsamáját. Késő volt, majdnem éjfél, nem akarták megkockáztatni, hogy Bred és Izzy haza érjenek és mind a tíz körmükről lekapják őket. Dan egy villámsebességével vette át a pizsamára a ruházatát, míg Lin levette az ágyról a rajta lévő lila lepedőt és begyűrte a szekrénybe. Aztán felhajtotta a takarót és előkapta a pizsamáját, ami egy lila póló és egy szürke rövidnadrágból állt. Ő is gyorsan kezdett el átöltözni. 

Dan kinyitotta Lin szekrényét, felmászott az ágy szélére, majd levette a pót párnát és az ágyneműt a legfelső polcról, előbbivel fejbe vágva Lint, amin rögtön felnevetett. 

Főleg, amikor a lány rondán rápillantott, majd miután a helyére hajította a párnát kibújt a pólójából is. 

Dan huzatokkal a kezében csukta be a szekrényt és sétált a párnához. Hirtelen vonta össze a szemöldökét, amikor kiszúrta, hogy Linen... hogy a lányon van egy... ilyen... sportmelltartó féle... top cucc. 

Az emlékeiben keresni kezdte, hogy látott-e valaha ilyet Amyn vagy Yuin, de csak a sportmelltartók rémlettek neki... Aztán a rendes melltartók, amit szinte mindketten 14 éves korukban kezdtek el használni, majd az "A"-nál eggyel nagyobb melltartó következett Amy esetében, ami tavaly jelent meg a mosott ruhák között, amiket ki kellett teregetnie.

- Az mi? - nyögte ki, miközben boksz meccset vívott a párnával és a huzattal.

- Top, ilyen melltartó szerű. 

Dan megdermedt, mert eszébe jutott a 18 éves Lin, hogy mennyire ki volt akadva arra, hogy olyannak látta őt. Szép volt... meg nőies, de... most annyira nem akadt ki, mint akkor. Rettegett az idősebb Lintől, mert más volt, szép, csinos, nőies és... azok a háló ruhák... Azok pont, ahogy ő azt sejtette és utána igazolást is kapott róla az idősebb Dantől nem csak úgy meg voltak véve. Az idősebb énjének lettek beszerezve Lin által. Neki volt mind. Azaz... Egyszer... 

- Ne bambulj, anyuék bármikor haza érhetnek! - csettintett a szeme előtt Lin, majd megfordult és kibújt a topból.

Dan pislantott párat, ahogy rájött, hogy Lin ilyet még nem csinált. Három éves koruk óta barátok. Együtt fürödtek este a kádban! Sőt amikor még elfértek mindannyian a fürdőkádban, akkor Nat is velük fürdött! Most meg... Nat automatikusan ment zuhanyozni. Lin meg... amikor átöltözött elfordult előle. 

Tényleg kezdenek felnőni... Sokkoló.

Lin csak akkor fordult meg, amikor már belebújt a pólójába. A takaró felhúzásában segített Dannek, hogy nyerjenek egy kis időt, majd bebújtak az ágyba és Lin lekapcsolta a kis lámpát. Igazából nem tudták, hogy miért húztak két takarót, mert fél percen belül már egy takarón osztozkodtak és mosolyogva nézték egymást az utcafrontról beszűrődő fényben. 

- Mióta hordsz topot? - kérdezte halkan Dan.

- Pár hete. - vonta meg a vállát Lin. 

- Mert kezd... - abszurdom volt kimondani. - Kezd öhm... 

- Igen. - biccentett Lin. - Meg mert gáz, hogy a suliban a csajok látják. Mármint... ha nem lenne rajtam. 

Dannek nagyon vissza kellett mennie az emlékeibe, hogy rájöjjön miről beszél Lin. Aztán beugrott neki, hogy mikor Amy tizenkettő volt, Yui konkrétan elkapta őt, amikor szokásához híven csak fürdőruha alsóban sétált a Bázison, hogy beszélgessen vele. Dannek annyi tűnt fel igazán, hogy Amy mellei elkezdtek domborulni, max. fél centivel, többel biztos nem. Utána Amy már hordott mindig felsőt is. Tuti mert Yui elbeszélgetett vele a nőiesedésről, főleg hogy Hall akkor már nem volt velük, amikor Yui kezdett el kamaszodni. 

- Ugye tudod, hogy ez természetes? - vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Aha... csak szokatlan és... nálatok a fiúk nem csinálnak cikis dolgot tesi óra előtt? 

- Csak olyanokat csinálunk, de nincs köze a másodlagos nemi jelleghez. - sose hitte volna, hogy ezt a szót valaha is használni fogja. Yui is csak Amynek emlegette.

- Hm... Akkor csak nálunk megy ez... - húzta el a száját. - Hagyjuk ezt a témát, oké? 

- Oké! - hajolt előre Dan és csókolta meg Lint. 

Érezte, hogy Lin belemosolygott a csókba. Dan feltámaszkodott az alkarjára, míg Lin a hátára fordult. Dant forróság öntötte el a feje búbjától egészen a lábujjaiig. Amint beugrott neki a szárnyas jelenet, ahol hasonló érzések öntötték el, rögtön kihajította az emlékeiből. Nem akart arra gondolni, inkább Linre figyelt, arra ahogy a lány átkarolta a nyakát és a tarkóján a hajába futtatta az ujjait. Olyan gyengéden és édesen csinálta, hogy attól ő is belemosolygott a csókba. 

A szárnyas jelenet viszont hamar visszaköszönt, ám most más része, azok amiket az anyja felsorolt, hogy hol tart Linnel. De azt is elhessegette a fejéből. Amikor a karja remegni kezdett, akkor vált csak el Lintől és feküdt vissza mellé. A lány kicsit kapkodta a levegőt, a szemei úgy csillogtak, akár a gyémánt, amit Dan annyira imádott benne.

- Jó éjt. - suttogta Lin.

- Neked is. - felelte halkan Dan. 

Lin átfordult a másik oldalára, majd kicsit hátrébb csúszott, mire Dan szorosan a hátához simult. A kezével átkarolta Lint. Hallotta a szívdobogását, főleg mert... összebújtak már elég sokszor, de így még nem. Soha sem. Aztán meghallotta Linét is, bár ez inkább a sárkányhallásának volt köszönhető. 

Lin hátra fordult és ránézett sötét szemeivel. 

- Minden oké? - kérdezte Lin.

- Aha. - biccentett Dan és nyomott egy csókot a lány ajkára. - Ilyet nem csináltunk még. 

- Egész jó. Tetszik, ahogy cirógatod a nyakamat, amikor beszívod és kiengeded a levegőt. - mosolyodott el ismét Lin, olyan gyönyörűen, hogy Dan belefelejtkezett egy pillanatra a látványba. 

- Tényleg? - vigyorodott el lassan. - Valószínűleg azért tetszik, amiért ez is. - puszikat kezdett adni Lin nyakára.

A lány visszatette a fejét a helyére, hogy Dan jobban hozzáférjen. Lin gyomra liftezett, ahogy Dan végig haladt centinként az álláig, majd valamilyen teljesen más érzés öntötte el, ahogy Dan megállt a nyakán egy ponton és... először nem tudta mit csinált, csak később jött rá, hogy szívni kezdte a bőrét. 

Mázli, hogy nem álltak, hanem feküdtek, mert lehet összeesett volna. A fejéből minden gondolat kiveszett, a helyére egy kéjesen nyújtózkodó... valami került, ami majd megőrült tőle. Dan feljebb is megismételte a mozdulatot, mire Lin szaporábban kezdte venni a levegőt. A káosz és a rend hömpölygött a bőre alatt. 

Dan után nyúlt, de nem érte el a fiút, aki hirtelen elhúzódott tőle. Lin eddig lehunyt szemei felpattantak, amikor Dant megérezte a fülcimpájánál, amitől szinte ultrahangon felvisított. 

- Ez mi volt? - húzódott el vigyorogva Lintől a fiú, hogy lássa a lány arcát. - Na ismételjük csak meg!

Mielőtt Lin ellenkezhetett volna Dan ismét a fogai közé vette a fülcimpáját. Ugyanúgy halkan felvisított a lány, mialatt a gerince mentén forróság kúszott végig, a lábujjai begörbültek és mellé nem bírt gondolkodni. 

- Ez hihetetlenül cuki. - mosolygott Dan. - Megvagy? - váltott át a mosolya gúnyosa.

Lin csak bólogatni tudott. 

- Úgy érzem bejön.

- Azt se tudom, hol vagyok... - mormogta Lin. 

- A karjaimban. A legjobb helyen. - tette vissza a fejét a párnára Dan.

- Ezt ne csináld meg a suliban. 

- Oh biztos, hogy nem. De ha film alatt nem maradsz csendben, akkor tuti megfogom.

Lin csak hátra fordult és kiöltötte Danre a nyelvét. A fiú halkan felnevetett, majd visszabújt kiflibe Lin mögé és a nyakába temette az arcát. Mélyen beszívta Lin illatát, amitől olyan nyugalom szállta meg, ami csak akkor szokta, amikor mellette van a lány. Hihetetlenül könnyen jött álom a szemére.

~~~

Lin és Dan fejében még másnap reggel is az esti kis... Felfedezésük járt. Izzy és Bred alig figyeltek a gyerekeikre és Danre. Le voltak foglalva egymással. Nem vitatkoztak, de Nat érezte bennük a feszültséget. Akár egy áspis kígyó úgy tekergett mindenfelé. Nem merte kiengedni rájuk az erejét, de Danre és Linre igen. Túlságosan kíváncsi volt. Érdekelte, hogy azok ketten mégis miért mosolyognak úgy, mint a kerge birkák, ám amikor megérezte, hogy mi mozog köztük kirázta egy pillanatra a hideg és leállította a képességét.

Hát igen. Mindig is tudták, hogy Lin örökölte Apollón napsütötte, lenyűgöző, szép és boldog oldalát, Erisz ravaszságával és Hádész vérszomjával, míg Nathaniel Hádész sötét és antiszociális auráját, Erisz kiváró, számító és megfigyelő jellemével, továbbá Apollón csajmágnes kinézetét, az istenség húgát féltő és védő személyiségével.

De... Azt azért eddig nem hitte el Nat, hogy Linben ennyire ott van Apollón ereje, de mellbevágó volt, hogy... Mennyire elkezdett átformálódni az a szeretet, ami eddig köztük volt szerelemmé és Nat kísértetiesen érezte, hogy míg a húga csak éppenhogy kezd beleszeretni Danbe, addig Dan már teljesen odáig van Linért.

Dant reggeli után haza kísérte Lin. Még mindannyiuknak házit kellett írnia mielőtt lemennek Aelinhez az Alvilágba és Dant még várta vasárnap a TÉT is.

Otthon Dan gúnyos mosollyal pillantott be a nővére szobája. Amy a számítógépe előtt ült és ő is már a házi feladataiba volt beletemetkezve.

Dan felemelte a kezét és koppantott kettőt az ajtón, mire Amy hátra kapta a fejét.

- Na? Elvesztetted a szüzességedet? - tért rögtön a lényegre a fiú.

- Öhm... Nem. - harapott az ajkára Amy. - Megijedtem egy kicsit... illetve... - túrt bele a hajába. - Érezted már úgy Dan, hogy szeretnél valamit és vágysz rá, de amikor ott vagy, hogy itt az idő, megtörténik, akkor... Nem érzed úgy, hogy... Ennek itt és most kellene megtörténnie?

Dan elgondolkodott egy pillanatra, majd megrázta a fejét.

- Nem. - mondta is ki. - De legalább már tudod, hogy Ethan nem lyukra hajt! - indult meg a szobája felé, még éppen látta a szeme sarkából, hogy Amy szeme megvillant.

- Ethan nem olyan! - pattant fel a székéből Amy és sietett az öccse utána.

- Ha te mondod. - dobta le a cuccát Dan az íróasztalára, ahogy beért a szobájába.

Amy is besétált utána.

- És milyen volt Linnél? - ült le az öccse ágyára a lány.

- Ne add tovább a családnak! - kérte a fiú, miközben széles mosolyra húzta a száját. - Amikor Lin fülcimpáját megharapom irtó cuki hangot ad ki. 

Amy elkerekedett szemekkel nézett Danre.

- Mi van öcsi, tombolnak a hormonok? - húzta gúnyos mosolyra a száját, majd résnyire összehúzta a szemeit. - Ha hamarabb elmered veszíteni a szüzességedet, mint én... - emelte fel fenyegetően az ujját.

- Honnan tudod, hogy nem vesztettem el tegnap este? - vonta fel a szemöldökét.

Amy csak pislogva meredt az öccsére. Dan három másodpercig bírt komolyan meredni a nővérére, majd kirobbant a nevetés. 

- Bevetted! - nevetett még mindig a fiú.

Amy szeme felvillant. 

- Tetű! - legyintett Dan felé, mire víz vált ki a levegőből és telibe arcon fröcskölte a srácot.

- Nyugi nővérkém. - vigyorgott Dan. - Egyelőre nem érdekelődök abba az irányba. Jó Linnel csókolózni, meg imádom azt a cuki hangot, amit kiad, de kösz... Nem érdekel más része. 

- Hm... - húzta össze gyanakvóan a szemeit Amy, főleg mert Yui mesélt a 14 éves Aaronről és a 13 éves Haydenről. Az előbbi már akkor szívesen kipróbálta volna az ágyakrobatikát. - Kicsit sem? 

Dan már rá akarta vágni, hogy igen, de szinte rögtön beugrottak neki az idősebb Lin ruhatárában található hálóingek. 

- Talán picit, de nem úgy, ahogy gondolod. - felelte és folytatta a házija írását. 

Olyan mélyen el is merült benne, hogy csak akkor pillantott fel, amikor Amy becsukta a szobája ajtaját. Muszáj meglennie. Van két órája, mielőtt Lin érte jönne és levinné őt az Alvilágba. Addig meg kell írnia hétfőre a háziját és jobb lenne, ha keddre is elkészítené. Ki tudja mit talál ki Mr. Palmer a TÉT vasárnapi összeülése után.

~~~

Aelin di Angelo kihúzott háttal sétált be Elízium kapuján. Nem szokott gyakran ellátogatni a tó parti kisházban, melynek közepén maga a paradicsomi sziget terült el. A hősök végső nyughelye, akik valami jót, valami nagy dolgot tettek életükben. A szülei is itt voltak. Már a kisistenek lázadásakor és a harmadik titánháború során rászolgáltak a helyre, az anyja az államok elnökeként utána is. 

A kislány meg sem állt a házig. A bárpulthoz sétált, amin megjelent egy pohár hibiszkus-málna limonádé, ami az egyik kedvence lett az utóbbi időben, majd a lány helyet foglalt a kanapén. Várt. Türelmesen várt, mert... Jól emlékezett rá, hogy Sven mit tett az anyja gyűrűjével, hogy halálra ítélte a jövendőbeli feleségét, Noah anyját, bárki is lesz egyszer az. Abban reménykedett, hogy az anyja nem tudta, hogy Sven mit tett a gyűrűvel, mert biztos nem járult volna hozzá.  Ebben az esetben pedig ő lehet az egyetlen, aki ráveheti Svent, hogy lemenjen a gyűrűért még most, ameddig Akhlüsszal a szövetsége nem végleges, mert egy hónap múlva már a néma szerződés véglegessé válik.

A szülei öt perccel később sétáltak be. Aelin arcára őszinte mosoly ült, de nem állt fel. Nem szeretett idejönni. Túlságosan emlékeztette őt arra, hogy mit veszített és vágyakat kelt benne, hogy... felül írja a szabályokat. Hogy ellopja a megbékélt Elíziumi lelkeit a szüleinek és egy új életet kezdjen velük. Sven bezzeg havonta egyszer ellátogatott hozzájuk. Aelin tudta, hogy jövőhéten esedékes a következő alkalom, ha ott nem tudják meggyőzni őt, akkor... Akkor nem akarja pár év múlva megtudni, hogy mi lesz, ha Noah anyja képbe kerül. Már, ha valóban nem Helen Smith lesz az anyja, mert Aelin erről sem volt meggyőződve.

- Kis Angyal. - lépett hozzá az apja, mire a lány csak felállt és megölelte Joe di Angelot, akitől a képességét és a stílusát örökölte. Azt a rideg, Hádészos aurát, amit imádott a világra szabadítani. 

- Szia. Nem terveztem hosszú látogatást. - mert elcsábulna, mi lenne ha átkelne a hajón és élve Elíziumba csempészné magát? - Sven egy elég nagy őrültséget akar elkövetni. Nála van a jegygyűrűd? - pillantott az anyjára. 

Susan Jackson ujjai a bal gyűrűs ujjára siklottak, amin nem volt ékszer. Alapszabály, hogy semmilyen földi értéket nem vihetnek magukkal. 

- Nem tudom pontosan, hogy mi lett vele. - rázta meg a fejét a nő. 

- Földrengésben haltunk meg, valószínűleg Hádész magához vette és átadta Svennek. - vélte Joe. - Miért, mire készül? 

- Akhlüssznak adta a gyűrűt. - válaszolta Aelin, mire a két felnőtt egyszerre sápadt el, annak ellenére, hogy halottak voltak. 

- Milyen kikötéssel?! - rázta meg értetlenül a fejét Joe.

- Mitől fél? - döntötte oldalra a fejét Susan. 

Aelin magában megjegyezte, hogy lehet valami az anya-fiú kapcsolatban, mert még eleinte neki sem esett le, hogy Sven retteg. Fél attól, hogy nem irányíthatja az életét és Aelin a kérdéseivel pontosan ezt váltotta ki belőle. 

- Azzal a kikötéssel... - kezdte az apja kérdésének megválaszolásával Aelin. - hogy csak az a nő hozhatja fel, aki elég bátor, ravasz és érdemes arra, hogy a felesége legyen majd egyszer. 

Joe csak leült a kanapéra Susan mellé. Az arcára kész talány ült ki. 

- Már több Sven, mint 19? Két évig nem jött volna el hozzánk? Őszintén kérdem, mert Elíziumban másképp telik az idő! - meredt rá felvont szemöldökkel Joe. 

- Nem. 17 éves Sven. - felelte nyugodt hangon Aelin. - Két hónap múlva tölti be a 18-at, én meg 15-öt.

- Akkor nem fiatal egy kicsit, hogy....

- Fél a köteléktől, ugye? - sóhajtotta Susan. - Attól, hogy valami szabály kötni fogja őt. 

Aelin biccentett egyet. Susan szürke szemei, amik Sven szakasztott másai voltak, szinte fénylettek a félhomály ellenére. Ólomként ragyogott benne a szürke szín, ami egyszerre tükrözött aggodalmat és félelmet. 

- Hogy működnek a szerződések a Tartaroszban? - fordult a férje felé.

- Attól függ, ha Akhlüssz már megtalálta és magához vette-e a tárgyat, ebben az esetben elfogadta Sven kérését. - vált feszülté Joe arca. - Hádész nem akarta lebeszélni? Vagy te? 

- Hádész nem volt jelen. Rám pedig nem hallgatott, teljesen megmakacsolta magát. - felelte Aelin. 

- Nagyszerű... Keresd meg Akhlüsszt! Ha nem találta meg a tárgyat és nem tette a gyűjteménye részéve, akkor még van esély rá...

- Sven egyenesen neki küldte...

Joe ajka megrándult. 

- Ennyit a jegygyűrűdről... - karolta át Susant. 

- Nem mehet le érte Aelin? - pillantott fel a férjére Susan.

- Nem. Szerződést kötöttek. Akhlüssz nem fogja kiadni olyan lánynak, akit nem Sven küld le érte. 

Aelin összepréselt ajkakkal meredt az apjára. Fejben elgondolkodott rajta, hogy még esetleg a nagyapját, Nicot lenne érdemes megkérdeznie, hiszen ő járt odalent. 

- Teszek egy próbát. - mondta.

- Aelin, ne... - kérte az apja, de már el is árnyékutazott Tartarosz szájához.

Aelin elhúzott szájjal bámult le a sötétségbe, ami sosem vonzotta őt. Nem érdekelte mi van ott lenn, mert... Érezte a mély gonoszságnak a húzó erejét és... hihetetlenül csábító volt. A kislány kinyújtotta a jobb kezét oldalra, mire érezte, hogy az egyik démonja finoman megfogja őt, majd levitte a Tartarosz mélyébe. Egyenesen Akhlüssz barlangjának a bejáratához. 

- Várj, hogy jelezzek, addig ne vigyél vissza. - mondta Selmának, aki láthatatlanul tartózkodott mellette.

Aelin megindult a barlang bejárata felé. A lába belesüppedt a mocsár furcsa talajába, ami... igazából nem mocsár volt, hanem maga Tartarosz. Nem akart sokáig maradni, mert ha a lény felé irányítja a gyermekeit és a sötétségbe vetett szörnyeket, akkor nem fog élve visszajutni az Alvilágba. 

A bejáratot sűrű köd lepte el. Nem félt. Egyáltalán nem félt. A sötétség, amit érzett nagyon hasonlított ahhoz, amikor magába csábította a Carmen testében megbúvó Apóphiszt. A káosz nagy hatalmú egyiptomi istenségét. Ismerte ezt a kegyetlenséget, ezt a vérfagyasztó dühöt, megvetést és kínt és... egész otthonos volt. 

A Tartarosz pöcegödre otthonos. Mókás egy kontextus. 

A ködbe belépve az orráig sem látott. A csuklóján lévő karkötőből előpattantak a méregbe mártott pengéi. Nem bízott az árnyékokban, mert ezek nem olyanok voltak, mint az ő démonjai. Érezte bennük a halált, sokkal erősebben, mint a lényeiben. 

- Sicc! - húzódott gonosz mosolyra a szája. - Vagy küldjétek ide Akhlüsszt!

- Már rég figyellek Hádész vér. - hallatszott a sötétből, ahol Aelin... egy nagy halmot vett észre. 

A pengéket kitartva indult meg a kupac felé. Alaposan végig mérte a kincses kamrát, mert... akár az is lehetett volna. Mindenhol tárgyak. Aelin látott egy sisakot, mikrót, ékszerdobozokat, ruhadarabokat, hatalmas dobozokat, kardokat, lándzsákat és sok más dolgot. Elképzelte, hogy ha csatában halna meg az ő karkötője is egyszer ide kerülne, vagy a kardja, mint trófea. Valahol... a kupacban pedig ott volt a gyűrű.

Aelin hirtelen szúrt ki egy ronda nagyit. Az arca olyan öreg volt, mintha már több száz éves lenne. Összerezzent és még hátra is lépett egy pillanatra, de a karkötőit azonnal a szörnyre emelte. 

- Tartaroszban vagy leányzó. Ha meg is ölsz, azonnal újjá éledek. - világosította fel Akhlüssz a lányt. - Mondd hát, Hádész vére, miért kerestél fel?

- A bátyám átadott valamit önnek, amit nem kellett volna. Van rá esély, hogy vissza vegyem? 

- Nem. - felelte az öregasszony. - Angelo vagy, de nem maga Sven di Angelo. Még neki sem adhatnám oda a gyűrűt, még ha ő maga is jönne le érte. Bár nem is akarnám. Ha leküldi ide a lányt, aki egyszer a neje lesz, akkor úgy is utána fog jönni és ha meglátja mit teszek majd vele, akkor őt is megkaparinthatom. Neked is balgaság volt lejönnöd ide, gyermek. - emelte fel rücskös kezeit. 

Aelin nem érzett semmit, pedig a nő határozottan csinált valamit. Az asszony szemei elkerekedtek. 

- Tartarosz bugyraira... Te... Te... A káosz bugyrait átélted... 

- Nem, nem jártam még itt. - mérte végig a barlangot, Tartarosz egy szegletét. - Kis takarítás és nem lenne amúgy rossz hely. - vonta meg a vállát. 

- Nem... Apóphisz teste voltál. Téged nem tudlak befolyásolni, mert a Sorsod... 

- A Sorsom? - döntötte oldalra a fejét Aelin. - Mért, mi a Sorsom? 

- Tartarosz kapu nyitva fognak heverni előtted... - borzadt el a szörny arca. 

Aelin nem értette miről beszél. 

- Akkor inkább elhozom a gyűrűt. - indult meg az egyik ékszeresdoboz felé. Pontosan tudta, hogy abban van. Érezte a lüktetését, ám ahogy megfogta a dobozkát az eltűnt a kezéből és odébb jelent meg a kupacon belül. 

- Nem viheted el. Nem vagy a szerződés része. 

Aelin ismét neki iramodott. Felkapta a dobozkát, de az ismét eltűnt a kezéből, ezúttal a halom legtetejére. Aelin szeme villogott. Fel akart mászni, de a banya, Akhlüssz elkapta a karját. 

- Tartarosz kapu nyitva fognak állni előtted egyszer, de ehhez soha nem lesz elég hatalmad. A szerződés megköttetett, innentől csak a jogos tulajdonosa viheti el a jegygyűrűt. Te, vagy bárki más a családodból, nem. 

~~~

Aelin még akkor is a látogatáson gondolkodott, amikor Junie, Dan, Lin és Nathaniel megérkeztek az Alvilágba. Nem akart beszélni senkinek sem arról, hogy merre járt. 

A bagázs fürdőruhába átöltözve vonult le a szauna szintre. Aelin halvány mosollyal a száján figyelte Lint és Dant. Ahhoz képest, hogy tegnap ott aludt Dan a Stirlingeknél és tudta szerint csak ma délután ment haza, tehát nagyon maximum 2-3 órára lehetett külön a kis párocska, úgy össze voltak ragadva, mint két darab papír. 

- Azt hittem ki leszel rájuk akadva. - jegyezte meg halkan hozzá lépve Junie, mialatt felakasztotta a törülközőjét. 

Aelin nem sértődött meg Junie szavain. Igazából... lehet, hogy ha nem találkozott volna David és Daphne Jacksonnal, Lin és Dan jövőből jött gyermekeivel, akkor kiakadt volna. Igen. Minden bizonnyal, de... látta azt a két gyereket, a stílusukat és a képességeiket is, sőt... Stevet is. Yui és Aaron fiát és őszintén vágyott arra, hogy megismerje majd egyszer őket. 

- Szerintem aranyosak. - felelte végül Junienak, aki csak kétkedő arcot vágott. 

- Aelin di Angelo, a démonúrnő képes valamit aranyosnak gondolni? - mérte végig Nat gúnyos mosollyal a száján Aelint. - Nem érzed úgy, hogy ez rombolja az imidzsedet? 

- Ha az öröm ront az imázsomon, akkor az régen rossz. Lehet kipróbálhatnád, talán még stílusod is lenne és nem lennél mindig egy antiszoc kiskutyus a sarokban. 

- A farkasok és az oroszlánok magányosak. - vágta rá Nat. 

Aelin semleges arccal végig mérte Natet. A törülköző a vállán lógott. Mint egy tipikus Hádészos, pont úgy állt ott. Lezseren, kicsit hátrébb, visszahúzódóan és távolságot tartva mindenkitől is. Az arcán már látta azokat a kezdeti vonásokat, amiket a 19 éves énje fényképén is észre vett. Kék szemei kihívóan csillogtak, mint mindig, ha vitát akart kezdeni Aelinnel. 

- Az oroszlán túl nemes hozzád. A farkas meg túl erős és vad. Maradnék a kiskutyánál. - vetette oda. - Egy ijedt kiskutya, aki a menhely sarkából szemléli a nagyokat. - akasztotta fel a törülközőjét és indult meg Lin és Dan után, akik már elfoglalták a jakuzzit és... úgy fröcskölték egymást, hogy a hordó jellegű, kiemelkedő jakuzzit már két centis víz vette körbe. - Hé! - emelte fel a hangját, mialatt belekapaszkodott a létrába és felmászott a jakuzzihoz. - Nem ezért hívtalak meg titeket!

- Pedig várhattad volna, hogy ez lesz! - mosolyodott el Dan és siklott Lin mellé, úgyhogy a vállaik súrolják egymást.

Junie direkt bombát ugorva jött be a jakuzziba, így telibe lefröcskölte Aelint, aki csak mérgesen összepréselte az ajkait és megigazította kontyba felfogott haját. 

- Junie... - nyomta meg a fiú nevét. 

- Nyugi, ez még nem is volt nagy. - vigyorodott el a srác és szakította szét Lint és Dant azzal, hogy beült közéjük. - Bocsi, nyugalmat akarok tőletek! Ha eltűnök szaunázni, azt csináltok, amit akartok. 

- Mi az, hogy még nem is volt nagy? - vonta fel az egyik szemöldökét Aelin, majd rögtön résnyire össze is húzta a szemeit. Dan és Junie szeme egyszerre csillant fel, pont úgy, mint amikor rosszban sántikálnak, míg Lin szemei elkerekedtek döbbenetében, de az ajkán halvány mosolyt vélt felfedezni. - Mi...

Befejezni viszont nem tudta, mert felvisított, ahogy jeges víz zúdult a nyakába. A gerincén végig futott a hideg, olyan hirtelen és fájdalmasan, hogy megremegett. Danből és Junieból kidurrant a nevetés, míg Lin a szája elé kapva a kezét próbálta elrejteni, hogy ő is kuncog az orra alatt. Aelin hátra fordult, mire meglátta a létrán álló Nathanielt, a kezében egy fából készült vödörrel, amiben jeges víznek kellett volna úsznia. Ja... az már a jakuzziban, a nyakán és a hajában volt, mert ez a rohadék ráöntötte. 

Nat vigyorgott. 

- Mi van, Aelin? A kiskutya oda harapott a nagyoknak egyet? - vonta fel a szemöldökét egy pillanatra. 

- Mindjárt kibelezem azt a kiskutyát... - mordult fel Aelin és akart felpattani a helyéről, de valami a bokájára kulcsolódott és lerántotta egy pillanatra a víz alá. 

Lerúgta magáról a rendszalagot, majd két lábra állt. Nat ez idő alatt lemászott a létráról és már vigyorogva állt az ajtóban. 

- Gyere csak Aelin! Kapj el!

Nat meg akart pördülni és kislisszolni az ajtón, de az bezárult előtte és egy káoszból formált oroszlán vált ki a sarokból. 

- Hagyjátok már abba. - kérte Lin. - Most kicsit legyen nyugi, jó? 

Aelin itt jött rá, hogy nem Nat rántotta le a rendszalaggal, hanem Lin. Morcos pillantást vetett a lányra, de végül vissza süllyedt a víz alá, ami... nem hűlt le annyira, mint azt várta volna. 

- Ez mért egyre melegebb... - szólalt meg Junie, akinek enyhén izzadt a homloka. 

- Ja mert melegítem. - felelte Dan. - Lehűtötte a jég! 

- Mindjárt megsülök, hagyd abba! 

- Mindjárt. Áh, most lesz jó! - merült el a fiú egy pillanatra a víz alá. 

- Megsülök... - panaszkodott Junie, mialatt átült az éppen helyet foglaló Nathaniel mellé. 

Lin és Dan rögvest egymáshoz bújtak, de olyan nyálasan édesen, hogy Junie kiszúrta, ahogy Aelin elmosolyodik... Aelin! Nat csak alig hallhatóan felsóhajtott. Junie hirtelen átkarolta a fiút, mire Nat felvont szemöldökkel pillantott előbb Junie karjára, majd magára a srácra. 

- Igen? - kockáztatta meg a kérdést. 

- Látom én mi készül! - vigyorodott el Junie, míg Nat ismét felsóhajtott, ezúttal sokkal mélyebbről. 

- Most komolyan az oroszlánkirály.... 

- A szívek húrja zsong! - folytatta Junie. 

- Igen... Komolyan...

- Ha elcsábítja tőlünk majd így lesz a trióból duó! - mutatott Linre, aki csak nevetni kezdett.

- Aelin segíts... - pillantott a lányra Nat, de Aelin csak nevetett az orra alatt. 

- A vágy tűzében égve! - pillantott Junie Danékre. - Igen, rólatok beszélek! Varázslat, minden szót. A vonzó vad románc, csak elvakít! A vész nem látható! - mutatott ismét Linre. - Te vagy az, bizony!

- Mi van gyertyatartó irigy vagy? - simult csak még jobban Danhez Lin.

- Fog be, Stirling. 

- Mi az, hogy trió? - nézett a srácra Aelin. - Öten vagyunk, ez kvintet.

- Akkor így lesz a kvintetből trió! A vágy...

- Kussolj! - szólt rá egyszerre Nat és Aelin. 

Junie színpadiasan a mellkasához kapott.

- Egyet értettetek valamiben! Ti ketten! Világvége lesz!

Nat egyik rendszalagja Junie dereka köré tekeredett és lerántotta a víz alá a srácot. A fiú bőrig ázva bukkant fel, de Poszeidón génjei miatt semmi baja sem lett. 

 - Na jó, mentem szaunázni. Most már kezd melegem lenni és akkor már legyen tisztességesen meleg! Nat jössz? 

- Aha. - vágta rá a srác és mászott ki ő is a jakuzziból. 

- Várjatok! Jövök én is. - mászott ki Junie után Aelin. - Csak törülközős a szauna, fürdő ruha nem lehet alatta. Zuhanyzóba bementek és átöltöztök, a nacit pedig csak akasszátok fel a fogasra. Gyertek! 

Aelin igazából még szívesen pihent volna a jakuzziban, de inkább nem akart kettesben maradni Dannel és Linnel, amiért mind a kettő hálás pillantást vetett felé. Amint elérték a szaunába átvezető ajtót, már Lin valahogy Dan ölébe került és olyan halkan kezdtek el beszélgetni, hogy egy szót sem hallottak belőle a többiek. 

A Hádész lány egy szál törülközőbe bújva sétált be a szaunába. Ahol a két fiú már serényen beszélgetett. 

- Amúgy Junie... 14 éven aluliak alapból nem használhatják a szaunát. - jegyezte meg gúnyos mosollyal. 

- Nem is tudom ki volt az a 12 éves, aki állandóan szaunázott. - vágta rá a srác. - Csak nem te? - mosolygott vissza gúnyosan a lányra.

- Én? Soha! - mosolyodott el és könyökölte oldalba az unokatestvérét Aelin, majd Natre siklott a pillantása. A srác nyugodtan ült velük szemben, a szomszédos padon. Nem fűzött hozzá semmit, csak várt. 

- Mi volt nálatok? - kérdezte Junie. - Anyád kiakadt Linnen és Dannen? 

Nat ajka számító mosolyra húzódott. Ezt várta, eszmélt rá Aelin. 

- Ja, de kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy felnővünk. 

- Azon még mindig kivagyok, hogy a sulitok összes csaja úgy vonult utánad, mint a szédült libák. - húzta el a száját Aelin. Azt már nem tette hozzá, hogy a 19 éves Nat után vajon hány csaj fog szédült libaként vonulni. Az összes, ebben teljesen biztos volt.

- Féltékeny vagy, hogy én sütkéreztem, tőled meg berezeltek?

- Mindegyik ízlés ficamos, szóval mitől lennék féltékeny? - vágott vissza Aelin. 

- El se kezdjétek! - figyelmeztette őket Junie. 

- Mondd meg te. - folytatta Nat, mire Junie mélyről felsóhajtott, majd megtámaszkodott a könyökével az eggyel magasabb üléssoron. - Te néztél kikerekedett szemekkel egész este. 

Aelin megvonta a vállát.

- Meglepődtem, hogy ennyit ér, ha egy pali tud táncolni és kék szemei vannak. - válaszolta. Junie összevont szemöldökkel pillantott Aelinre. Szokatlan... vissza kellett volna vágnia valami nagyon durvával. Nem... őszintének lennie. - Elég kicsi az elvárásuk az osztálytársaidnak, ha te megütöd a mércét. 

Oh, megvan. Későbbre tartogatta. Most már Junie is megnyugodott. 

- Hidd el nagyon örülnék, ha nem én lennék a mérce. - húzta el a száját Nat. 

Junie megint összevonta a szemöldökét, mert... ez sem stimmelt. 

- Bár még mindig jobb mércének lenni, mint egy kis nyominak, aki olyan ijesztő, hogy senki sem meri megközelíteni. - áh, oké, megvan.

Aelin lassú mosolyra húzta a száját. 

- Vigyázz Nat. Ettől a... kis nyomitól. - villantak meg a fogai. - Rettegnek az emberek és ennek megvan az oka. Nehogy a jó vágású kis pofidat valaki egy kicsit megkaszabolja. 

Helyben vagyunk... Gondolta Junie.

- Jó vágású? Na mi van Aelin? - vigyorodott el gonoszan Nat. - Tán végre tisztán látsz? 

- Vak sosem voltam. Apollón génjeit örökölted és szinte biztos vagyok benne, hogy az antiszociális Hádész éned egyszer annyira ki fog égni a fényben való sütkérezéstől, hogy a sötétséghez fordulsz. El a lányoktól, el mindentől, ami fényt ad. 

Junie csak kapkodta a fejét. Itt meg mi a franc folyik?

- Szeretem a sötétséget. Mindig tárt karokkal vár. Kezdjük nyugodtan el, Aelin. Káosz és a Rend a démonúrnő ellen. Mit szólsz? 

- Most nem. Mára meguntalak, Nathaniel. - húzta fel a padra a lábait a lány. 

Junie megrázta a fejét, mire Nat és Aelin egyszerre nézett rá. 

- Mi van? - csattant hamarabb Aelin kérdése. 

- Semmi. Csak... Mindegy. Felejtsük el! - legyintett Junie. 

- Mond már! - szólt rá Nat. 

- Csak... - feszengett Junie. - Tudjátok... miután a legjobb haverom és havernőm összejött átértékelem az egymást kóstolgató, provokáló, minivitákat, ahol a másik agyát húzza az ember. 

- És? - kérdezte élesen Aelin.

- És... Hát... Most... komolyan kimondjam?! A trióból nem duó lesz, hanem solo, mert egyedül maradok... Mint a kisujjam. - emelte fel az emlegetett ujját, majd várakozóan ránézett a két Hádész vérűre.

Nat és Aelin értetlenül váltottak egy pillantást, majd Nat felemelt szemöldökkel fordult vissza Juniehoz, ahogy rájött, mire gondol.

- Hülye vagy! - vágta hozzá a sráchoz és hagyta el a szaunát. 

- Most mi? - nézett a távozó Natre a lány. 

- Ez a hülye azt hiszi, hogy... fúj. - vágott egy fintort. - Rövid az agyad?! - rázta meg értetlenül a fejét.

- Hé! Akkor szokta egy srác úgy piszkálni az adott lányt, mint te, ha bejön neki a csaj! És úgyhogy Lin és Dan együtt van elég szembeötlő, hogy az ő minivitáik és a tietek bizonyos dolgokban mennyire hasonlóak és...

- Fúj... - foglalta össze tömören Aelin. - Dilis vagy! - állt fel és hagyta el Nat mellett a helyiséget. 

- Bocs, de jogos a felvetésem! - válaszolta utánuk Junie, míg Nat öklendezve zárta be a szauna ajtaját. 

Aelin rögtön eltűnt a zuhanyzóban.

- Ez hogy jutott eszébe?! - háborodott fel, miközben fejben elküldte melegebb éghajlatra az unokatestvérét. 

- Nem tudom. Biztos az agyára ment Lin és Dan. - vélte Nat, aki már magára is kapta a nadrágját és gyorsan letusolt hűvösebb vízzel. - Te meg én... Fúj... - lépett ki csurom vizesen a fülkéből. 

- Az. - sétált ki Aelin is. - Lin is jött egy ilyen hülyeséggel, de ő nem jelentette ki úgy, mint Junie. 

- Lin?! - nézett elkerekedett szemekkel Aelinre a fiú. 

- Aha. Miért? 

Nat nem válaszolt. Teljesen elmerült a gondolataiban, mert... Linnek mindig is megvolt az a képessége, hogy átlátta az összefüggéseket, főleg az érzelmeken alapuló kapcsolatok összefüggéseit. De... Ha Lin pedzegette, hogy ők ketten... együtt... Ami extrém fúj, akkor... Nem. Az nem lehet, mert mindig bántani akarják egymást. Nincs rá oka Linnek, hogy ilyesmiket feltételezzen, hacsak... Hacsak mi? Nem örökölte Apollón jövőbelátását? Elvadult egy ötlet lenne, de... Mi magyarázná, hogy Lin elbeszélgetett arról Aelinnek, hogy...

- Nat! - érintette meg a karját Aelin, mire a fiú lepillantott rá. Aelin volt ötük közt a legalacsonyabb. Nat a legmagasabb, utána eddig Junie jött a sorban, de mióta Dan sárkánygénjei aktiválódtak a két fiú szinte egyforma magas volt. Hol Dan volt két centivel magasabb Junienál, hol fordítva. Immár utánuk jött Lin, végezetül Aelin.

- Baj van? - követelte szinte a választ a lány.

- Lin ért az emberekhez. Nyomasztó, hogy mondott neked ilyesmit. Hogy említette? 

- Felvetésként, hogy átérezzem a helyzetét, csak nem úgy jött át... - horkant fel alig hallhatóan Aelin.

- Felvetésként? - visszhangozta Nat. 

Aelin csak biccentett. 

Nat próbált rájönni, hogy mit tudhat a húga, mert... nem szokott ilyenekkel hülyéskedni. Lin minden mondatának jelentése van, még az ilyen burkoltaknak is. A húgát sosem kellett félteni, az esze mindig a helyén volt. De mi lehet a háttérben? Mi az összefüggés?

- Nat kezdesz megijeszteni. - mondta ki Aelin, mire Nat gúnyosan elmosolyodott. 

Végig mérte Aelint, ahogy a lány egy fekete sportmelltartó jellegű fürdőruha felsőben állt előtte, hozzá tartozó alsóval. A haja még mindig vizes volt a szauna ellenére és a fekete szemei... ugrásra vártak, türelmetlenség fénylett benne és támadási ösztön. 

- Megijeszteni téged? Váó. Gyakrabban kéne meglepődnem valamin. Amúgy nem számít. Valószínűleg, csak egy szituáció átéreztetésére használta. Bár nem a legjobb példa... Mi volt, mi lenne ha összejönnénk? - felfordult a gyomra a kérdésre.

- Inkább egy patkány, mint te. - fintorodott el Aelin. - De, igen. Az volt, hogy mennyire lepődnék meg, ha összejönnék veled...

- Hamarabb levetném magam a Tartaroszba. - felelte Nat és kerülte ki Aelint.

A lány csak utána nézett, majd megindult ő is kifelé a jakuzzihoz. 

Nat halványan elmosolyodott, ahogy meglátta Lint és Dant, akik halkan beszélgettek a homlokukat a másikénak döntve. A húga úgy csimpaszkodott Dan nyakába, mint egy kismajom. 

- Jövünk! - mondta és kapaszkodott meg a létrában, mire Lin hátra fordult. 

Baromi cukik voltak és Nat nem tudott rájuk haragudni. A húgával szemben ült le és... meglepődött, hogy mennyire meleg a víz, legalább 38 fokos... Dan...

Nathaniel az egyik káosz szörnyét a húga füléhez irányította. A kislégy a lány hajában kapaszkodott meg és közvetíteni kezdte Nat gondolatait. Lin rákapta a pillantását a bátyjára. 

"Csak azt akartam, hogy átérezze Aelin a helyzetemet, hogy miért volt annyira furcsa, hogy Dan... Az lett a számomra, aki." - kommunikáltak a káosz lényen keresztül.

"És erre a legkézzelfoghatóbb példa én meg ő voltunk? Ne haragudj, ha kételkedem!"

"Most mi bajod?"

"Honnan jött neked ez? Nem csak úgy szoktad valahonnan szedni ezeket, mindig konkrét ismeretekkel hozakodsz elő. Mesélj csak!"

"Olvastam valahol."

"Olvastad..."

"Aha. Ismersz szeretem az ősellenségekből szerelmesek sztorikat." - mosolyodott el halványan Lin. "Rómeó és Júlia, A kalóz király lánya, Büszkeség és balítélet..."

"Ne sorold őket! Engem és Aelint pedig hagyjál ki belőle! Értve vagyok, húgi?"

"Aranyos, hogy védeni akarod őt."

Lin felszisszent, ahogy Nat egy szalaggal belekapott a bőrébe, aminek a vége kampóban végződött. 

- Hé, jól vagy? - kérdezte Dan. 

- Persze. - mosolyodott el Lin és kapaszkodott bele a fiú karjába. 

A lány visszapillantott a bátyjára, akiből úgy törtek elő Hádész energiái, mint a nyugodt tengeren a hullámok. Hirtelen, magasra emelkedve és halált ígérve. Nem beszélt Lin inkább többet a káosz légyhez, addig semmiképp sem, amíg a bátyja így néz rá. Ha elmondaná, hogy a  jövőből jött 19 éves Aelin és Nat egy pár volt... Soha nem értenék meg. Nem állnak rá készen és még jó pár évig nem is fognak.

Sziasztok! Remélem elnyerte a tetszéseteket a rész. Kicsit jobban megismerhettük a Stirling családot, főleg Lint és Nathanielt. Örülök, hogy még azért jó páran itt vagytok, mert a részek nézettsége 100 megtekintés körül mozog. Az elkövetkezendő részekben pörgősebb események következnek, hiszen egy dolog eddig biztosan változott a jövőben, az hogy Amy, Sven és Dan könyvtárosok lettek, míg Aelin az őrangyal. 

Véleményeteket, mint mindig várom az aktuális résszel kapcsolatban. Kellemes nyarat mindenkinek!