Yui nyújtózkodva ült fel az ágyban. Többé kevésbé kellemesen aludt. Amikor megpillantotta a mellette nyugodtan szunyókáló fiút, Haydent, csak lassan elmosolyodott és végig simított az arca élén. A mellkasában a szíve szabálytalanul vert, aminek nem értette az okát. Igaz, ő mit sem tudott az isten látogatásáról. A mutató ujjával elidőzött a fiú ajka felé, mire Hayden megmozdult. Yui arcára halvány mosoly húzódott. A fiú még nem ébredt fel. Furcsa ötlettől vezérelve lehajolt hozzá és finoman puszit nyomott a nyakhajlatába. Az íven felfele haladva indult el az ajkai felé. Hayden hangosabban és gyorsabban kezdte venni a levegőt. Yui már az állánál járt, amikor Hayden félálomba került. Ő mindössze annyit érzékelt mindebből, hogy a rémálma melyben felhőkarcolók között áll és egy éles fájdalmat érez a mellkasában, miközben Yui könny áztatta arcát látja, szépen lassan kezd eltűnni és egy megnyugtató illat lengi körbe az érzékeit. 

Yui kajánul elmosolyodott és csak utána csókolta meg a fiút. Hayden halkan felnyögött. Az ajkai résnyire szétnyíltak. Yui ezt azonnal ki is használta és már is Hayden szájában volt a nyelve, mire a fiú szeme felpattant. Eltolta magától Yuit, de csak annyira, hogy lássa az arcát. 

- Neked is jó reggelt. - gúnyolódott a Zeusz fiú. 

- Sok a duma. - vágta rá Yui, és máris neki esett a fiúnak. 

Hayden a hátára fordította magáról Yuit de közben egy percre sem hagyták abba a smárolást. Aaront megszégyenítően tolták, de ennek sok köze már nem volt az istenséghez. Erósz csak egy kis gátat tört át bennük. Egy vékony papírból készült falat. 

Ironikus módon aki leginkább ki van borulva, hogy még nem érintkeztek nemileg az koppantott hármat az ajtón. 

- Törpilla! Hayden! Reggeli! És tök jó szaga van! Ébresztő! - mondta miközben kopogott Aaron. 

Hayden felhördült és elvált a lány ajkától. 

- Mindjárt megyünk! - kiáltotta a haverjának. 

- És fogunk is? - kérdezte halkan Yui. 

- Ha nem, legközelebb nem kopog, tudod jól. - mondta a fiú. 

Yui csak, nagyjából a tarkójánál fogva, magához húzta a fiút válasz helyet. Lágyan megcsókolták egymást, majd a srác letette a fejét a mellkasára. Míg Yui a hajába fűzte az ujjait. A fekete tincseknek eső illata volt. Hayden eközben köröket írt le Yui oldalán, amibe a lány beleborzongott, de gondolatai egy része már Iranánál és a kulcsnál járt. Valahogy az elméjében egyre inkább azt tervezte, hogy mit fog tenni a nővel, ha már nem birtokolja a Védelem kövét.

Megkorbácsolja. Az biztos. Ő lehetne a belépőjegye az ügynökségbe. Őt talán megtudná ölni. Igaz nem érdemli meg. Ezt a feladatot Svennek, Samnek, Jane-nek, és Aelinnek áll jogában megtenni. Ugyanakkor az a része amelyik még mindig az a kislány akinek nem volt édesapja, és akit az Anyja elzárva tartott a világ elől azt mondja az ölés nem joga senkinek.

- Min töröd a fejed? - pillantott fel rá Hayden.

- Csak a jövőn. - felelte szűkszavúan.

- És mit szólsz ehhez a lányhoz? - állt le a körözgetéssel Hayden, Yui nagy bánatára.

Azóta, hogy Zoya Royalt megpillantotta a nappaliban mérhetetlen düh uralta a szívét. Egyszerűen nem tudta elviselni a tudatot, hogy a lány észrevétlenül bejutott hozzájuk. Ami ennél is jobban dühítette az a fajtája.

Alig pár napja hallott Aaronnek köszönhetően boszorkákról és varázslókról. Mit rejthet még előle a világ?

Talán kiderül a húgáról, hogy kiborg? Az öccséről, hogy Alibaba reinkarnációja? Vagy, hogy Aelin olyan kegyetlen a felszín alatt, mint Irana? 

- Nem bízok benne. Ha Cassandra igazat mondott a mágusokról, akkor hatalmas erőt birtokol. Csodálkozom, hogy az istenek még nem akarták kinyírni. - mondta őszintén. 

- Az istenek nem foglalkoznak a mágusokkal. Hekáté dolga, hogy kordában tartsa őket. 

Az ajtó hirtelen kivágódott és Aaron dugta be a fejét, egy gúnyos mosollyal az arcán. 

- Nocsak. - mérte végig, hogy pontosan hol fekszik Hayden. - Már értem mért nem vagytok éhesek. Vagy legalábbis nem ételre az tuti. 5 percet kaptok, utána én rángatlak ki titeket az ágyból. 

- Most ki az anyu? - kérdezte huncutul mosolyogva Yui. 

- Zoya, mivel ő csinálta a reggelit. Igyekezzetek. 

Amint becsapódott az ajtó Hayden és Yui egymásra pillantott, majd halkan kuncogtak magukban. 

- Ilyen lehet egy szülőnek mikor a kisfia kezd felnőni. - mondta Yui erősen Aaronre célozva. 

- Hogy felnőni? Max nyomokban tartalmaz felelősség tudatot, tudod, mint az ételek a dióféléket. - mászott le Yuiról Hayden, majd a hátizsákjához lépett és kikapott egy tiszta alsónadrágot, meg pólót és elindult... az egyetlen fürdőszoba felé. 

Yui azonnal lerúgta magáról a takarót, felkapta a hátizsákját és Hayden mellett kisurranva a fürdő felé rohant. 

- HÉ! - kiáltott utána Hayden, majd ő is futni kezdett. 

A szűk folyosón Yui neki ment Aaronnek, a fiú húzta a rövidebbet megdőlt és éppen sikerült neki támaszkodnia a falnak, már fellélegzett, hogy ezt megúszta amikor Hayden tűnt fel a folyosón és totálisan feldöntötte a fiút, aki beverte a fejét az ajtó kilincsbe. 

- Még, hogy én vagyok gyerekes... - motyogta. 

- Hát te meg mit csinálsz odalent? - pislogott sűrűn Zoya, amikor kikukucskált a konyhából. - Kiesett a kontaktlencséd, vagy valaki levett a lábadról? 

- Igen. Levettek a lábamról. Mégpedig Hayden. 

- Azt hittem csak a lányokat szereted. - tetteted döbbenetet Zoya. 

- Haha nagyon vicces Boszorka. - tápászkodott fel Aaron. 

Yui feltépte a fürdőszoba ajtaját, de Hayden elkapta a derekát és visszarántotta. 

- Nem mész be! - harsogta túl a kapálózó lányt. 

- Ha te mész fürdeni a fél fürdőszoba úszik! Pedig te Zeusz fia vagy! - visította Yui. 

- Ha meg te, akkor kifogy a meleg víz! - panaszkodott Hayden közbe Yuit félig a levegőbe emelve próbálta távol tartani az említett helységtől. 

- Menjetek egyszerre! - kiáltotta unottan Aaron és Zoya, akiknek kezdett elege lenni a vitából. 

A két kamasz kérdőn nézett a sötétbarna és sötétszőke hajú társukra, majd Yui kihasználva Hayden lazább szorítását kicsúszott a kezei közül és hátulról a földre lökte. Hayden egy bukfenc kíséretében talpra állt, de addigra Yui már az orrára vágta az ajtót. 

- Köcsög vagy! - csapott ököllel az ajtóra a Zeusz kölyök. 

- Büszkén vállalom bébi! - hallotta Yui hangját a túloldalról. 

Zoya valahogy abban a pillanatban nem tudta eldönteni, hogy nevessen, vagy sírjon. De inkább az elsőnél maradt. 

- Ezek mindig ilyenek? - nézett Aaronre, aki miatt már a negyedik adag bundás kenyeret sütötte. 

- Néha. Szerintem jobb kabarékat csinálnak, mint a tévé. - mondta őszintén a fiú.

Határozottan jót tett Haydennek, hogy Yui a barátnője lett. Azóta valahogy kevésbé visszahúzódó. Még mindig az, de lényegesen kevésbé, mint mikor megismerte. Egy pillanatra elbambult, ahogy eszébe jutott milyen régen is volt az. 5 évesen került a táborba, rá egy évre jött meg Hayden is és Yui is pár hónap eltéréssel. Az alatt a három hónap alatt, alig bírt beszélgetni Haydennel, pedig ő állt még hozzá a legközelebb korban. A legtöbb táborozó 13 év fölött volt. Az alatt nem lehettek többen Yui nélkül hatnál. Persze a többieknek is az lett a sorsa, mint a legtöbb táborozónak. Nem jöttek a következő nyáron. Páran visszalátogattak. Csak ebből tudta Aaron, hogy kik maradtak életben. 

- He? - érzett meg valami meleget a csupasz felkarján. - Jól vagy? 

Zoyára pillantott. Kicsit meglepődött a lányon. 

- Öhm... Igen. Csak elbambultam. - válaszolta. Eközben Hayden levágta magát az egyik székre és duzzogva elvett három szelet kenyeret.  - Nos. - dőlt hátra a széken és csillant fel a szeme kíváncsian. - Még nem mondtad el, hogy tetszett az este. 

Zoya arcát halvány pír öntötte el és, hogy ezt Aaron ne szúrja ki inkább a csaphoz sétált, hogy a nagy semmit lemossa a kezéről. Sokkal higgadtabban fordult vissza Aaronhöz. 

- Hááát...  - húzta el a száját. - Nem volt rossz egy kezdőhöz képest. 

Hayden majdnem kiköpte a reggelit Aaron fejét látva, de nagy nehezen sikerült visszatartania a röhögést. 

- Nem volt olyan rossz? - sziszegte Aaron.

- Ja, hogy azt hitted profi vagy? Bocsika, hogy belegázoltam a hatalmas egódba. - pislogott ártatlanul Zoya. 

Aaron feje szépen lassan pipacs vörös lett a haragtól, de akkor észre vette a lány szemében lévő csillogást. Szórakozik vele. 

- Ó, hogy mennél a jó francba! - rázta meg a fejét, miközben a kezébe temette az arcát. 

- Haver... látnod kellett volna a fejed. - röhögött most már nyíltan Hayden. 

- Fogd be! - nyögte Aaron. 

- Szép volt Zoya, ha Yuit nem is engem most megnyertél. - emelte fel egy pacsira a kezét, amibe a lány örömmel belecsapott. 

- Nyugi pelenkás istenség unokája. - csiripelte a lány. - Ahhoz képest, hogy a nagyapádról egy szárnyas kisbaba hitte terjedt el, nem olyan vagy az ágyban, mint egy kisbaba. Kicsit emlékeztetsz a Mi kell a nőnek című filmből arra a fickóra, aki belelát a csajok gondolataiba. Nem is mondtam mire indulok be, de azonnal tudta! Mintha a gondolataimban olvasott volna! 

Hayden zavartalanul evett tovább és magában nyugtázta, hogy van egy Aaron klónjuk lány kiadásban és jobb humorral megáldva. 

Yui körülbelül 15 perc múlva méltóztatott kiszállni a zuhany alól. Ekkor jött rá, hogy törülközőt nem hozott. Csettintett egyet, mire a testét lángok kezdték el nyalni és pár percen belül már teljesen megszáradt és végre nem fázott. Mindig ez van mikor kilép a zuhany alól. A tükör elé lépett, miközben kivette a fésűt a hátija oldal zsebéből. Ahogy a tükörben megpillantotta magát enyhén húzódni kezdett a háta. Megfordult és a hegekre tévedt a szeme. Friss rózsaszín bőr volt alatta. Sosem jöttek rá milyen mérget használt Irana, de folyamatosan kezelni kellett, hogy nehogy felszakadjon, ami eléggé megnehezítette a dolgát a harcok során. Pár napon belül megint kezelni kell Aaronnek. 

Felkapkodta a ruháit, majd halvány mosollyal nézett Aaronre és Haydenre, amikor megpillantotta a boszorkát lehervadt az arcáról a mosoly. Lehajolt Haydenhez és egy puszit nyomott az arcára. 

- Hagytam meleg vizet. - suttogta a fiú fülébe, aki már 6 kenyeret betolt. Aaron eddig 9-et. - Úgy esztek, mint akik három napja nem ettek semmit! - jegyezte meg hangosan. 

- Mert ez valami isteni! - vágta rá Hayden és már nyúlt is a hetedikért. 

- Ja sokkal jobban főz mint te! - nézett a lányra Aaron, amire Yui részéről csak egy gyilkos pillantás volt a válasz. - Mért tényleg! Képzeld! - fordult Zoya felé. - Csak akkor tud főzni, amikor valamin nagyon gondolkodik. 

- Adjatok neki matek példákat amikor főz. Akkor ehető lesz amit csinál. 

Yui szája megrándult. Egyre unszimpatikusabb neki ez a boszorkány, de azért elvett két szelet kenyeret, míg Hayden betolt egy nyolcadikat is. 

- Van még? - kérdezte, miközben megtörölte a száját a kézfejével. 

- Aaron tányérján egy, ahogy nálam és Yuinál is. Megettetek egy kiló kenyeret! - döbbent meg a lány. 

Hayden pillantása Aaron utolsó kenyerére tévedt, majd rögtön rátámadt az ételre. 

- NEM! - kapta fel a kenyeret Aaron és kezdte el a szájába tömni. 

Yui válla enyhén rezonált a nevetéstől. Míg Zoya a száját befogva próbálta visszatartani a nevetést. 

- Hayden kincsem. - ugrott egy oktávot Aaron hangja, ahogy egy nagymamit kezdett el játszani. - Menjél szépen locsi pocsizni, majd utána még kaphatsz repetát, addig leugrom a pékségbe. - utána a fiú is immár normális hangon elkezdett röhögni.

Hayden pedig sírva röhögött az ebédlő asztalra feküdve. 

- Hayden! Szállj le az asztalról, vagy legközelebb téged használlak tepsinek. - ugrott ismételten egy oktávot a hangja. 

- Nem bírom. - csúszott le a székről és az asztalról Hayden.

- Én se.... Nem.. kapok... levegőt. - hahótázott össze-vissza Zoya. 

- Igényelj postán. - vágta rá Yui, mire csak még jobban elkezdett nevetni a társaság. 

A kameráknak a hangja rántotta ki őket a pillanatból. Yui azonnal felpattant és megnézte az egyik gépet. A számítógépét nehezen sikerült feltörnie. Alig két perce foglalt helyett Irana Cabra Hong-Kongba egy repülőgépre. 

Yui az ajkába harapott. A nagyanyjától kapott pénz egy részét már elköltötték szállásra és repülőjegyre Oroszországba. Ha nem sietnek előbb vagy utóbb munkát kell vállalniuk... vagy lopniuk... Most aztán még jobban hiányzik neki Dan.

- Mentem zuhanyozni. - szólalt meg Hayden. 

- Foglaljak helyet? - kérdezte Aaron. 

- Igen... Turista osztályra, jó messze Iranától. - felelte Yui. 

Zoya jobbnak látta, ha inkább nem szólal meg. Nem nagyon értette ezt a kulcs keresős dolgot még, de.... bármi is történt ezzel a Yui Jacksonnal... ki kell derítene. 

Alig két perc elteltével a fürdőből egy kiáltás hangzott... 

- YUI! A ROHADT ÉLETBE! - ordította Hayden. 

- Azt nem mondtam, hogy sokat hagytam! - vigyorgott mint a vadalma. 

~~~

Carmen Cortez fel-alá sétálgatott a hotel szobában, miközben az öccse Junie a fegyvereket nézegette, élezte és tisztította. 

- Mit találtál? - kérdezte Junie, miközben a vérfoltot próbálta eltüntetni a pengéről, annyira koncentrált, hogy még a nyelvét is kidugta a szájából. 

- Semmit. A térképeken képtelenség kiigazodni. Ha Anyának igaza van, akkor két kulcs az Egyiptomi mágusok kezén van. Viszont az égadta e világon semelyik építménynél sem találok lejáratott abba a mágus birodalomba! - csapta oldalra a kezét a lány. - Ha már fegyvert tisztítasz és élezel a bicskáimat is megcsinálnád? - dobott le a kisfiú elé hat darab rúgós bicskát. 

Junie bosszúsan kifújta a levegőt, mire a haja legalább öt centit a levegőbe röppent, majd idegesen kiszedte az arcából. 

- Fodrászt nem akarunk beiktatni, ha megvan a két kulcs? - kérdezte unottan, miközben az egyik bicskát a kezébe vette és elkezdte törölgetni. 

- De nekem is kéne. Ettől a nyamvadt hőmérséklettől teljesen ki vagyok. Ma már megittam 3 liter vizet és mindet kiizzadtam. Ráadásul ebben a rohadt országban, még a képességeink sem működnek! - panaszkodott tovább a lány. - Hová ásták el magukat ezek a nyamvadt mágusok?! 

- Szerintem hívjuk fel Anyát. - mondta Junie, de Carmen meg se hallotta, csak időről időre megvágta az ujját, de semmi. A vére teljesen normálisan kezdett el ömleni az ujjából. Junie valahogy nem szívta ennyire mellre, hogy nem tudja irányítani a vizet. Amúgy is. Egy ügynökség tagjai! Egy csomó embert kiiktattak az erejük nélkül. Illetve a piszkos munkát Carmen csinálta. Junie utálta mikor a kedvenc pólója véres lett. Azóta örömmel passzolja át a gyilkolás részt Carmennek. Aki furcsa eksztázisba kerül mikor kaszabolja, meg vagdalja a bicskájával az embereket, vagy golyót röpít a fejükbe. 

Unottan a telefonjáért nyúlt és tárcsázta az ügynökség számát. 

- Jó napot vagy estét, vagy ami van ott Főnök, itt Junie Cortez ügynök. Kérem tudna kapcsolni Ingrid Jackson ügynöknek? - Junie kb fél percet várakozott, aztán meghallotta Anyja jól ismert vérfagyasztó hangját. - Szia. Mond hol van pontosan az a Egyiptomi mágusfészek, vagy mi? 

- Ezek nem madarak Junie, hogy fészket rakjanak. - vágta rá Ingrid egy fajta éllel a hangjában, aminél Junie mindig csak felsóhajt mert tudja, hogy az anyjának két alapvető személyisége közül az okos ül a vezetőfülkében. Jöhet a félórás szentbeszéd... Jippijájé! 

Kényelembe helyezte magát az ágyon úgy, hogy a feje a párnákba süppedjen a vállával a fülére szorította az készüléket, majd a kezébe vette Carmen egyik bicskáját és elkezdte élezni. A nővéréből csak dőlt a szó. Ilyenkor teszi fel magának Junie azt a kérdést, hogy egy ilyen bőbeszédű lány, hogy lehet kém.... bár legalább megvan az álcája. 

- Először is Junie. - kezdte az Anyja. - Emlékszel, hol landoltatok a repülőgéppel? 

- Igen. Valami polisz... talán Héliosz? Nem biztos nem Hélioszpolisz. Bár menő lenne! 

- Junie, elvileg ti akarjátok ezt a kulcsvadászos dolgot nem én, úgyhogy légy oly kedves és aranyos és figyelj, vagy legközelebbi találkozásunkkor gazdagabb leszel egy pofonnal. Köszönöm. - mondta a lehető legkedvesebb hangján Ingrid, amiből Junie azonnal tudta, hogy valaki felhúzta a munkahelyén, úgyhogy nagy bölcsen, úgy döntött nem nyikkan meg. 

- Folytasd kérlek. - köszörülte meg a torkát.

- Amire te gondolsz az a Héliopolisz. - Junie kis híján elkáromkodta magát, Hélioszból le kellett volna csak hagyni az sz-t - A kairói repülőtértől nem messze vannak Héliopolisz romjai. Kapizsgálsz már valamit? 

Junieban kérdések sora kavargott, hogy vajon mekkora baromságot fog mondani. Az első hármat elvetette inkább. De a többi se volt kecsegtető. 

- Öhm... - hirtelen bevillant neki, hogy milyen szót használt Carmen a mágusokra: Ásták. Azt mondta, hová ásták el magukat. - A romok alatt vannak?

- Igen. - azonnal megérezte, hogy az Anyjának jobb kedve lett és, hogy mosolyog a vonal másik végén. - Az ókori várost jó pár évszázaddal ezelőtt kifosztották... - kezdődik a töri óra, juhúúú.... francba, gondolta a fiú. - Pár dolgot elszállítottak, mint például Kleopátra két tűjét. - Tű? De jó... Amynek matekmániája van, Dannek elektronika, Carmennek kés, Aelinnek démon, Svennek művészet, Kleopátrának meg szamár tej, hiszen abban fürdőt vagy napi ötször... csak tudná Junie, hogy bírták ezt tejjel a szamarai... erre most még kiderül, hogy tű mániája is volt a libának. - A legtöbb templomot egyszerűen lebontották, a kövekből pedig új épületeket húztak fel. Ami pedig megmaradt az eltűnt Kairó külvárosai alatt. A legnagyobb része a repülőtér alá került. 

- És ez mennyiben segít rajtunk? - kérdezte halkan Junie, amikor az anyja egy pillanatnyi szünetet tartott, megmerne rá esküdni, hogy néha rosszabb, mint Edmund és Annabeth... illetve Annabeth csak volt... 

- Odalent az egyik romnál egy takarítószertárba juttok. Ha egyikőtök örökölte azt a kicsi mágikus képességemet, amit nehezen elsajátítottam boszorkány gének nélkül, akkor kitudjátok nyitni a mágikus ajtót a "szahad" szóval. Onnan egy folyosóra juttok. Ne csalingázzatok csak menjetek egyenesen. A hely próbára fog tenni titeket ezt előre mondom. Mindig mást talál ki. Ha egyikőtök átmegy a másik is átfog ellenkező esetben mindketten elbuktok. 

- És mi lesz, ha elbukunk? - kérdezte Junie bár sejtette a választ. 

- Meghaltok. - közölte halálosan higgadtan az Anyja. 

- Én is szeretlek... - horkant fel a fiú. 

- Ti vállalkoztatok erre a... küldetésre. - morogta Ingrid, mire Junie torkába csomó került és lopva Carmenre pillantott. Igazából a nővére erőltette. 

- Igen.... Igen tudjuk... Van még valami amit tudnunk kell? 

- Ne bízzatok a mágusokban. Mindegyik egy kétszínű csúszómászó! Akárcsak az isteneik. - vágta rá a nő. - Ha lehet ne szabadítsatok fel egyetlen egy egyiptomi istent... vagy gazdagabb lesztek pár testszállóval. 

- Testszálló?! Ez nem törvénybe ütközik? - ijedt halálra a fiú. 

- Istenek plusz törvény ilyen egyenlet nem létezik a világon fiam. Leléptem. A Főnök elküldte már a feladatotokat? 

- Mi?! Milyen feladat? - szaladt fel Junie szemöldöké. 

- Szeptember elején el kell játszanotok, hogy a mostani elnök unokaöccsé és húga vagytok. A többit majd úgy is elküldi. Augusztus 31.-én pedig jön a fegyverkereskedő.... 

- Maradunk Dannél... aki most az ellenségünk.... 

- De Dannen kívül senki sem tud olyan kést csinálni ami a kezembe simul! - hallotta meg végre Carmen, hogy Junie kivel beszélget. 

- Na, lám téged is ide fújt a szél. - csendült fel Ingrid gúnyos hangja. - Helyzetjelentést. 

- Megvan egy kulcs. - mondta Carmen. - Az a kő, amiből az Excalibur készült. 

- Remek. De még sok van hátra a 35 kulcsig. - emlékeztette őket az Anyjuk, mire a két gyerek egyszerre sóhajtott fel. 

- Tudjuk. - felelték kórusban. 

- Add át Apának, hogy ölelem! - mondta a lány, majd felkapta az egyik bicskáját és eltűnt a fürdőszobában. 

- Junie ugye te még ott vagy? 

- Aha. - felelte a fiú. 

- Kérlek. Vigyázzatok magatokra. Nem akarom, hogy bajotok essen. 

Junie lassan elmosolyodott. 

- Anyu... majd ha hazaérünk... Légyszi, mikor megölellek majd ne szedj le magadról, hanem viselkedj úgy, mintha nem lennél titkos ügynök. Jó? Csak legyél az Anyám. Rendben?

Ingrid arcára a vonal túloldalán őszinte mosoly húzódott. 

- Rendben, Tökmag. További szép napot. - ásított bele a vonalba. - Apa ölel titeket. 

- Oké. - mondta Junie, majd letette a telefont. 

Carmen kidugta a fejét a fürdőből, majd halvány mosollyal a kisöccséhez sétált és hátulról megölelte őt. 

- Fúj... - mordult fel Junie. 

- Szeretlek idióta. - puszilta meg az öccsét, mire Junie undorodva dörzsölni kezdte az arcát. 

- Fúj! Beteg vagy! Ez undi! - De Carmen jól látta, hogy az öccse halványan mosolyog még ha duzzogva fel is húzza az orrát. 

Sziasztok. Remélem tetszett. Véleményeteket, mint mindig várom commentben. Következő rész fogalmam sincs mikor lesz, ugyanis elutazunk nyaralni egy hétre és jövő hét szombaton éjfél és a halál között jövünk haza. Ha a szálláson lesz jó erősségű wifi akkor sem biztos, hogy kaptok részt. Mert ugye családi program, strand, kirándulás stb, ha kaptok részt valószínűbb, hogy inkább a hét második felében.