Sziasztok! Az egyik kedvenc kis részemet hoztam el. Na vajon miért az? Hát majd kiderül... ;) Véleményeteket, mint mindig várom commentben!

Yui Jackson nyújtózkodva bújt Aaronhöz, mire a srác félálomban hozzá simult a lány hátához. A kezét Yui hasára simította, így megérezte a lány meztelen bőrét. Szélesen elmosolyodott, miközben lassan kinyitotta a szemét.

Yui haja kócosan terült szét a félig a párnán, félig pedig a karja alatt. Aaron körbe pillantott a helyiségben. A szobában az ágyon kívül egy szekrény és egy félig kész éjjeliszekrény volt, a földön egy éjjeli lámpa állt vigyáz állásban, várva a feljebb említett éjjeli szekrényre. Dobozok sorakoztak a fal mellett és az ágy alá betolva további pakolásra várva.

Aaron elvigyorodott, ahogy végig pörgette a fejében a tegnapi napot. Reggel nyolckor már itt voltak az új lakásban. Kilenckor jöttek meg a cuccokkal a költöztetők. Az ágyat már összeszerelték és éppen a konyhai pultokat cserélték le, amikor Ed és Hallie betoppant. Sose hitte volna Aaron, hogy Yui családja ennyire hasznos tud lenni, ugyanis amint Hall meg látta, hogy mit csinálnak... Azzal kezdte, hogy mindkettőt lebaszta, majd alkatrészek, gépek és technológiai kütyük helyett a bútorokról kezdett el kiselőadást tartani. A végeredmény az lett, hogy Hall kötötte be az elektromos sütőt, szerelte fel a polcokat és rakta össze az egyik ruhásszekrényt. Mindezt természetesen, hiszen Hallie Beckendorfról beszélünk... sűrű káromkodások közepette tette. Egy fúrót is kölcsön kellett kérnie Aaronék az egyik újdonsült szomszédjától a nőnek. Alatt pedig hangosan kifejezte nem tetszését, hogy Aaronnek és Yuinak miért nincsen fúrója a háztartásban... majd megfúrta a falat és végig vezette a netkábelt.

Edmund egész idő alatt a nappaliban volt egy mérőszalaggal, papírral és ceruzával. Hall a netkábel után sétált oda hozzá és cseszte le szóban, hogy nem akarna-e esetleg segíteni. Ed erre részletezni kezdte, hogy a bútoroknál van pár probléma, ahogy a meglévő könyvespolcoknál is, mert a méret arányok nem stimmelnek. Ennél a résznél jött rá Aaron, hogy Ed csinált egy tervrajzot, amin a bútorok szerepeltek centiméter pontossággal, több variációs pakolási lehetőséggel, amely mindegyike kimutatta, hogy túl hosszú könyvespolcai vannak Yuinak. Igen. Aaron számára ez volt a leglényegesebb dolog, hogy azok Yui könyvespolcai.

Yui szülei végül este tízkor mentek haza. A konyha ugyan kész lett, de még a főzéshez  hozzávalók híján voltak, így Hall olasz kaját rendelt. A vacsorát az étkezőben fogyasztották el a földön, mivel az étkezőasztal még a nappaliban volt félkész állapotban, a székek még a dobozból sem kerültek ki. De már volt internet és okostévé a falra felszerelve.

Aaron talán most először érezte, hogy... hogy... Edmund Jackson kezdi elfogadni őt és... Yui családjának a részese kezd lenni. Nem csak valami fura bébiszitter, aki vigyáz a kölykökre, Yuinak a pasija, hanem... több. Sokkal több.

Az este ott nem ért végett, hogy Yui szülei elmentek. Megmondta egyszer Yuinak, hogy ha lesz egy házuk, nagyon sok helyen fogja elkapni őt és szeretgetni. A konyha és a háló tegnap megvolt. 

Aaron szétterpesztette Yui hasán az ujjait, majd lassan végig vezette őket Yui mellkasa felé. Yui felnyögött és átfordult a bal oldalára, egyenesen Aaron felé. 

- Mizu? - ásította Yui.

- Térj magadhoz és elkaplak. - csókolta meg a lányt. 

Yui felnyögött, ahogy Aaron ajkai a szájára tapadtak. A fiú követelőzve simított végig az ajkain és siklott be köztük a lány szájába. Yui megkapaszkodott Aaron nyakában. Annyira szerette őt, mint soha senkit, még Haydent sem szerette ennyire. Aaron tudta ki ő, a legmélyebb gondolatait és vágyait is ismerte, mégis megbízott benne és támogatta őt és ez többet jelentett neki bárminél.

Magára húzta Aaront. A fiú átvetette a lábát a lány törzsén és feltett szándéka volt el sem ereszteni a lányt. Nem. Soha nem akarta elereszteni. 

- Apa tízre jön át segíteni, Anya dolgozik. - suttogta az ajkára. 

- Akkor van egy óránk felavatni a fürdőszobát is. 

- Várj egy kicsit. - szólalt meg a lány és nyúlt le a földre a telefonjáért. Gyorsan megnézte az e-mailjét, de még nem kapott választ sem a tanártól, sem az újságtól, ahová beadta a jelentkezését gyakornoknak. 

Aaron közben a képessége révén rögtön belenézett Yui fejébe. Úgy érezte meg a félelmeit a lánynak, mintha csak valami rossz légy repkedne a szobában. Megértette miért. Nagyon akarta Yui azt a lehetőséget, anyagilag is jól jött volna és tapasztalatnak is az egyetemre. De valami mást is talált Aaron. Valamit, amitől összevont szemöldökkel pillantott a barátnőjére.

- Dan, Sven és Amy... Nem voltak Könyvtárosok. Nem mondta az idősebb, Dan. Amy pedig nem kapta meg Morgana le Fay képességét. - mondta ki.

Yui az ajkára harapott és biccentett. 

- Félek, hogy nem tudták mit indítanak el... - suttogta Yui. - Félek, hogy... valami olyat tettek, amit nem tudok majd befolyásolni.

Aaron rögvest megérezte Yui emlékeit, azokat amiket az idősebb Dan mutatott neki. Yui egy golyóval a fejében. Ed, Ingrid és a többi felnőtt megégett holtteste. Adel, akit Lena ölt meg. Jane, akit Sam ölt meg. Sven holtteste, akit maga Aelin szúrt le. Sam, ahogy egy kézi gránáttal öngyilkos lett. Lucy egy tőr segítségével tette ugyanezt. Carmen testét átszúrta egy jégcsap, Amyről pedig Carmen vérével nyúzták le elevenen a bőrt. Illetve... nem... Még nem. Ez lesz... ez lehet, hogy megvalósul... Egyszer...  

- Nyugi, nyugi. Nem lesz baj, megállítjuk. - hajolt Yui füléhez, miközben magához szorította a lányt. - Megoldjuk. Mindent megoldunk. A jövőből jöttek kioktattak téged. A főbb motívumok ugyanazok. Sven és Helen. Sam és Demetria. Jane és Kilyan. Amy és Ian.

- Amy dobta Iant... Ethannel van és hiába kérdezgetem, hiába edz Iannel nem érdekli, lezárta, tehát már egy ponton bukott a felállás.

- Ugyan már tizenhat éves kamasz! - vágta rá Aaron. - Ott meg lesz huszonegy! Addig van öt év. Öt év alatt te gimiben hány pasit fogyasztottál el? - vonta fel a szemöldökét.

Yui megforgatta a szemeit, mert... Aaron szavai mögött volt igazság... nem is kevés.

- Hány pasi?

- Négy... - mormogta Yui.

- És Amy csak a tanév kezdete óta, ami segítek három hónap. Ez a hanyadik pasi per csaj akivel kavar?

- A negyedik... - sóhajtotta a lány.

- Ja. Persze, hogy a húgod hasonlít rám és nem az öcséd! - horkant fel Aaron.

- Na kezdjünk neki a napnak! - mászott ki az ágyból Yui, de mivel nem viselt semmit sem... Nem jutott valami messzire.

~~~

Aelin olyan gúnyos mosollyal méregette a bátyját a reggeli alatt, hogy azt még Hádész is nehezen tudta elviselni. Ezt csak onnan tudta a két kamasz, hogy a férfi tíz perc után felállt, megfogta a tányérját és elhagyta az ebédlőt, hogy valahol máshol fejezze be az étkezést. 

- Le fogsz feküdni Jessievel? - kérdezte azonnyomban Aelin, ahogy az ajtó becsukódott.

- Aelin... Semmi közöd ahhoz, hogy lefekszem-e a barátnőmmel vagy sem. Amúgy egy hónap után szerinted ágyba vinnék egy csajt? - akadt meg ezen a részleten Sven.

- Simán. 

Sven egyik szemöldöke a plafon irányába emelkedett, ahogy magabiztosan kiejtette a száján Aelin a szót. 

- Ez sértő. - vágta rá a fiú.

Sven eddig sem volt kibékülve Aelin kamasz oldalával, de most már végképp kezd elege lenni a 14 éves húgából.

- Mért? Dan szerint Amy három hetes kapcsolat után Ethannél akar "aludni", azaz dugni. - felelte olyan természetességgel Aelin, mintha csak arról beszélni, hogy milyen borult ma az idő.

- Az Amy. És azért sértő mert egy kapcsolatnak két tagja van. Jelen esetben Jessie és én, azaz nem tartozik rád, hogy mit csinálok vagy nem csinálok vele, illetve hogy mikor és hol.

- Hm... Azt hittem a kamasz fiúk semmi másra sem gondolnak csak a szexre. - kortyolt bele a fekete teájába Aelin.

- Nagy százalékuk csak arra gondol. 

- De te nem, értem. - biccentett Aelin. - Helent szívesen ágyba vitted volna két éve?

Sven majdnem félre nyelte a falatot, úgyhogy inkább letette a pirítóst. Már rá akarta vágni, hogy nem, de... hirtelen gondolkodva összevonta a szemöldökét, ahogy vissza emlékezett rá, hogy... Miután megcsókolta Helent, csak mert a lány bajban volt és... utána agyrázkódása lett... A húga szeme láttára megszívatta Helent, amikor a zuhanyból kimászva egy szál törülközőben direkt befeszítette a hasizmát. Máig emlékezett Helen pipacsvörös fejére és arra is, hogy a lány, hogy adta vissza a kis játékát. Egy ugyanolyan játékkal. Előbb a mellkasára tette a kezét, majd felvezette az arcához és apró puszit adott, szinte majdnem csókot. A lány el akart húzódni, végzett a játékkal, de Sven nem engedte neki, hanem... megcsókolta és azt a csókot véli máig az első igazi csókjának. 

- Sven! - hallotta meg Aelin hangját. - Elbambultál.

- Egy kicsit... - helyeselt a fiú.

Ha Helen nem túrt volna bele a hajába, pont arra a pontra, ahol eltalálta a fiút egy szikla darabbal, ezzel agyrázkódást okozva neki, akkor... Biztos nem állt volna meg Helen szájánál, nem tudta, hogy elment-e volna olyan irányba, de... biztos hergelte volna Helent. Bár Helen mindig visszadta a játékait, tehát... Igen... Lehet Helent ágyba vitte volna, vagy legalábbis biztosan alaposabban felfedezték volna egymás által a másik nemet. 

- Alaposan. - folytatta Aelin. - Hihetetlen, hogy még most is ilyen hatással van rád. - ámult el egy kicsit a lány. - Nem gondolod, hogy találkoznod kéne vele? 

Sven szeme megvillant.

- Egyáltalán nem gondolom. - vált érzelemmentessé a fiú hangja. - Egy kötelék az egész Aelin... Ha valaki azt táplálná egyikünkben, hogy gyűlöli a másikat, akkor akár ki is nyírnánk egymást. Nincs benne semmi... valódi.

- Egy kapcsolat is ugyanilyen, csak nincs hivatalos vérszövetség a felek között. Talán a házasság nem ilyen? És nem válaszoltál a kérdéseimre. 

- Mindig is átgondoltam a lehetőségeimet, mielőtt léptem volna. - kimért volt a fiú hangja, olyan rideg, hogy Aelin elbizonytalanodott. Ő csak faggatni akarta Svent. A bátyja mindig illedelmes, megfontolt és tudálékos volt, olyan aki nem hallgat az érzelmeire, sokkal inkább a racionalitásra. De... Ő nem ilyen, ezt már most tudja. Őt érdeklik ezek. - Ergo nem az alapján viszem majd Jessiet ágyba, mert... olyan kanos, szexéhes létforma vagyok. Ami Helent illeti, nem Aelin. Nem gondoltam rá 15 évesen, mert ha egy hétre együtt vagyok egy lánnyal, akkor nem ez lesz az első dolog, ami eszembe jut.

- Aaron ezzel vitatkozna. - húzta el a száját a lány.

- Végül... De a házasság ilyen. Egy szövetség, amit vagy betart a két fél vagy nem. Köszönöm. Nekem egy életre elegem van a szövetségekből... Biztos nem házasodok meg. Még csak az hiányzik.

- Öhm... Emlékeztetnélek rá, hogy lesz egy fiad, Noah. - vágta rá Aelin, mialatt szinte azonnal eszébe jutott David és Daphne Jackson, Dan és... Lin gyerekei. Kíváncsi volt, hogy náluk mikor borul fel az a nagy haveri kártyavár. 

- Nem muszáj megházasodnom, hogy legyen gyerekem. Főleg nem a mai világban. 

- De az mégiscsak jobb, ha házas az ember, nem? Van egy társa, akiben megbízhat. 

- Mért... Attól még nem lehet a társam, hogy nem húztam gyűrűt az ujjára? - vonta fel a szemöldökét a srác. 

- De. De... Szerintem jobb lehet. - vette fel a soron következő pirítós szeletet Aelin. - Meghittebb, mert felmerted vállalni, hogy elköteleződz mellette egy életen át. Szerintem ez aranyos gondolat. Apa is megkérte Anya kezét, annak ellenére, hogy állandóan vitatkoztak és sosem volt felhőtlen a kapcsolatuk. Még a görög istenek között is közel mindenki házas, csak mondjuk ők fűvel-fával csalják egymást, ami nem a legjobb példa. - meg egyéb minden létező lénnyel...

- Őrült lennék megnősülni egy vérszövetség után. - horkant fel Sven.

- Szerintem nem, belőled pont kinézem, hogy szabályt követően megházasodnál, aztán hoznád össze Noaht. Ráadásul Noah mágus, mint Helen és...

- Nem! Elegem van a szövetségekből Aelin. - rázta meg a fejét Sven, majd hirtelen felcsillant a szeme. - Tudod mit? - dőlt hátra, mialatt a jobb kezével leírt egy kört és az ujjai között megjelent egy aprócska gyűrű.

Aelin arcából kifutott minden szín, felállt és a bátyjához sétált, mert... Nem hitte el, hogy mit lát.

- Ez hogy került hozzád? - mérte végig az apró ékszert, a gyűrűt. Visszafogott darab volt, a közepén egy olyan apró drágakővel, ami semmibe sem tudott volna beakadni.

- Hádész adta oda. Anya jegyűrűje, amit Apától kapott. 

- Mire készülsz? - remegett meg Aelin hangja.

- Én nem fogom megkérni egy lánynak sem a kezét, húgi. Amennyiben mégis... - jelent meg egy ravasz mosoly Sven ajkain, miközben az Alvilág energiái a gyűrű köré kezdtek áramlani. - Akkor a szerelmem, akit el akarok venni, legyen okos, ravasz és bátor. 

- A szerelem nem így működik, ha akarod ezt Zero is bebizonyítja neked. - felelte éllel a hangjában a lány.

- De, mert be kell bizonyítania. Ugyanis én csak akkor kérem meg a kezét, ha megszerzi ezt a gyűrűt attól, akihez éppen elküldöm és ő csak akkor adhatja oda a gyűrűt a lánynak, ha az megszerzi. - mosolygott még mindig, mialatt Aelin keze megremegett, ahogy beazonosította az energiákat.

- Ugye nem akarod Anya gyűrűjét hozzá vinni?! - Aelin erőteljesen beszélt, de nem azért mert mérges volt, hanem mert rettegett.

A démon úrnő képes valamitől rettegni. 

- Akhlüsz amúgy is szereti gyűjtögetni a holmikat. - mosolygott még mindig Sven di Angelo. - Megkérem, hogy őrizze meg nekem, ameddig csak szükséges. 

- Ha lesz valaha is feleséged... Akhlüszt nem éli túl, vagy ha túl éli nem lesz ép többé az elméje!

- Biztosíték, hogy ne legyek bolond. - vágta rá Sven.

- Most vagy bolond! - csattant fel Aelin. - Akhlüsz Nüx és Khaosz gyermeke, a bánat és a mérgek istennője... Nico volt az egyetlen, aki ép bőrrel megúszta a vele való találkozást. Annabetht és Percyt majdnem megölte!

- És Percy rájött, hogy a méreg egy része víz. 

- Annabeth pedig megriadt attól a mély sötétségtől, amit Percyben látott! - remegett még mindig a keze. - Bárki is lesz egyszer a barátnőd, akitől Noah születik... Ne nyírd ki!

A gyűrű abban a pillanatban eltűnt. 

- Az istenek óvják meg azt a lányt, akit egyszer feleségül akarsz venni... - suttogta hulla sápadtan Aelin.

- Nem lesz olyan lány. - felelte higgadtan Sven és fordult vissza a reggelijéhez.

~~~

A Liliom bál napján Aelin hívatlanul felbukkant délután háromkor a Stirling ház nappalijában, melynek következtében Bred majdnem szívrohamot kapott.

- A kurva életbe... - kapott a mellkasához. - Aelin legközelebb légy oly kedves és a kapu elé árnyékutazz, majd csöngess!

- Bocsi, Bred! - vigyorodott el lassan Aelin. - Lin fenn van?

- Nathanielnél van, ahogy Junie és Dan is. Miért van nálad egy.... Mini bőrönd?!

- Liliombál. Nem mondták a fiúk?

- De... - követte a tekintetével Bred a lányt, aki megindult a kis bőrönddel a lépcső irányába. - De ők csak egy zakót hoztak, meg cipőt. Jaj... - jött rá, hogy miket mesélt neki Izzy arról a tanévről, amikor beköltözött Halliehez és Anniehez. - Mikor lettetek ekkorák?! Ha kell segítség engem ne keressetek! Menjetek Izzyhez... - mondjuk Izzyt még sose látta sminkben, jó talán kétszer... Talán. - Menjetek fel a netre, ha segítség kell!

- Oksi! - kapta fel a bőröndöt a lány és kocogott fel az emeletre. - Hello bénaságok! - rikkantotta és nyitotta ki Nat szobájának az ajtaját, majd meglepetten pislantott párat, ahogy a fiúk farmerban ültek Nat ágyán egy kis kört alkotva és Linnel beszélgettek, aki kakukk tojásként ült Dan és Nathaniel között, mint egyetlen lány. - Ti... Mit csináltok?

- Beszélgettünk, amíg be nem rontottál! - vágta rá Nat, majd a lány kezében lévő bőröndre nézett. - Ugye nem akarsz ideköltözni?!

- Akkor a nap huszonnégy órájában megkeseríthetném az életedet. Nem is rossz ötlet! - jelent meg egy sötét mosoly a száján. - Na elrabolom Lint készülődni!

Azzal besétált, elkapta Lin kezét és kihúzta a barátnőjét a fiúk közül. Nat értetlenül követte a két lányt a tekintetével.

- Mire készülnek? - fordult a két haverja felé.

- Ruha. - húzta el a száját Junie.

- Smink. - folytatta Dan.

- Cipők.

- Haj.

- Aha... Tehát azt csinálják, mint amit Carmen és Amy szokott a bulik előtt. - értelmezte Nat.

- Ja! - vágták rá kórusban.

- Tehát van két óránk videójátékozni!

Amint beléptek Lin szobájába Aelin bezárta maguk után az ajtót, majd feltette Lin íróasztalára a bőröndöt.

- Mibe jössz? - pillantott a lányra.

- Hm... - gondolkodott el Lin, mialatt kinyitotta a szekrényét. - Szerintem ebbe. - vette ki az egyik kedvenc halvány lila színű ruháját, aminek a mellrészén egészen a derekáig futottak az apró virág minták, akár a hortenzia virága. - Miért?

- Mert olyan sminket csinálunk neked.

Lin kicsit ideges lett, ahogy Aelin a táskából kivett egy teljes paletta készletet, nem is akármilyent, mert ahogy egyre jobban kinyitotta volt benne vagy minimum hatvan szín. Majd Aelin kipakolt még valami fekete kis kecses ívű tégelyt, rúzst, szempillaspirált, alapozót és végül Lin asztala átalakult egy komplett sminkes asztallá. 

- Neked honnan vannak ilyeneid? - ámult el Lin. - Nekem Anya azt mondta, hogy ha lesz saját pénzem azt költhetem sminkre, az övét nem.

- Perszephoné javasolta a tizennegyedik születésnapomra. - terült szét széles mosoly Aelin száján.

- És tudsz sminkelni? 

- Van erre egy szakértőm. Felicity! - mondta ki az egyik női démonja nevét, mire a sötétbarna hajú nő rögvest megjelent a bal oldalán. 

- Igen, úr... Úúúú! - visított fel a nő izgatottan. - Bál lesz?! - váltott ábrándos hangba.

- Igen, segítesz nekünk készülődni?

- Nagyon szívesen! Az gondolom Lin ruhája. - mutatott a lila színű göncre, mire a két lánytól egy-egy hatalmas bólintást kapott. - Hm... - húzódott ravasz mosoly a nő szájára. - Kísérős bál, vagy csak olyan sulis?

- Olyan sulis. - válaszolta Lin.

- Akkor nem eshetek túlzásba, kár. - kapta fel az alapozót, majd összevont szemöldökkel végig mérte előbb Aelint, majd Lint. - Linnek elég a korrektor. Mázli, hogy nagyjából egyforma a bőrszínetek. Aelin, alapozó réteget megoldod?

- Persze. Az apró mitesszarok miatt kell, mi? - kapott fel elhúzott szájjal egy vízcsepp alakú szivacsot és tett némi alapozót a homlokára, az orra hegyére, az arca jobb, majd bal oldalára, végül pedig az állára.

- Az nem mitesszer? - vonta fel a szemöldökét Lin.

- De. De a mitesszar helytállóbb, mert idegesítőek. - vágta rá Aelin.

- Ügyesen dolgozd el, nyakadat ne hagyd ki! - mondta Felicity és kezdett el ügyködni. 

Lint felültette az íróasztal tetejére, hogy jó magasságban legyen, majd a szeme köré felvitte a korrektor réteget.

- Hihetetlen, hogy ilyen baba bőröd van. - rázta meg a fejét a démon, majd felkapott egy ecsetet és végig mérte a színpalettát a négy féle lila árnyalattal. - Melyik tetszik? - vonta fel a szemöldökét és nézett a lányra.

- Ez! - bökött rá az egyik halványabb lila, enyhén csillogós árnyalatra. 

- Jó, akkor hunyd be a szemed! 

Lin alig bírt egyhelyben ülni, úgy tűnt neki, mintha legalább húsz perce ülne az íróasztalán lehunyt szemmel. Csak Felicity mondatait hallotta, amiket Aelinnek címzett:

- Fekete szemhéjat nem festek neked.

- Mert?

- Mert úgy néznél ki, mint akinek behúztak.

- De tök menő a gótoknál az a füstös smink.

- Neked nem állna jól, majd pár év múlva, ha akarod megcsinálom, de most biztos nem. Szemtus, szempillaspirál és vörös rúzs. 

- Nem szeretem a vöröset. Túl hivalkodó. 

- Az lehet, de jó ha megtanuljátok, hogy a pasik megvesznek érte. 

- Nem a pasit akarok fogni. 

- Majd akarni fogsz pár év múlva, nyugodj meg. Te mit is veszel fel?

- Ezt. 

Lin csörgést-zörgést-zizegést hallott maga mellől. Aelin valamit elővett a bőröndből, amit ő nem látott. 

- Nyisd ki a szemedet, Lin! - mondta hirtelen Felicity, mire Lin szemei felpattantak. Rögtön kiszúrt egy fekete tűtű anyagú ruhát. - Csukd be! - ennyit a megfigyelésről...

~~~

Dan, Junie és Nathaniel mindeközben a nappaliban játszottak a tévé előtt. Csak arra a tíz percre hagyták abba a videójátékozást, amíg átöltöztek elegáns ruhába, kivéve Natet, aki egy szatyorba betette a ruháját, mert még volt az a hülye ballagási műsor is. 

- Hiányozni fogtok. - mondta ki hangosan Nat, miközben egy szép ütéssel Dan karakterét a földhöz vágta.

- Anyád! - káromkodta el magát Dan. - Basszus tényleg! Te évvégén gimis leszel! Mész Amyék után... 

- Jah... fura lesz, mintha megint elsős lennék és Lin nem lenne mellettem. - azzal kinyírta Dan karakterét, amitől széles mosoly terült szét az arcán.

- Ami azt jelenti, hogy jövőre ballagunk... - jegyezte meg Junie. - Kiakasztó. 

- A csajok mikor végeznek? Kéne lassan indulni. Anya is bármikor megérkezhet. - váltott karaktert Nat.

- Nem én! - vágta rá Dan.

- Én sem! - kiáltotta azonnal Junie

Nat értetlenül pislogott. 

- Mi van? - tette fel a kérdést.

- Hát fogalmunk sincs mikor végeznek, ami azt jelenti valakinek le kell csekkolnia, ami együtt jár azzal, hogy be kell kopogni, akkor meg ordibálni szoktak a lányok, mert készülődés van és idegbetegek! - panaszkodott Junie.

- Mindig idegbetegek. Ne szépíts! - forgatta meg a szemeit Dan.

- Oké... Akkor megkérdem én. Tessék Junie! - adta oda neki a kontrollert Nat és ment fel az emeletre.

- Szép temetést rendezünk neked! - kiáltotta utána Junie, majd Danhez hajolt. - Kár érte, egész jó fej volt.

- Hülye vagy. - mosolygott Dan. - De megtanultuk egy életre, hogy nem zargatjuk Amyt és Carment, amikor buliba készülnek. 

- Csak, ha az a cél, hogy kiakasszuk őket. 

- Tehát mindig. 

A két unokatestvér összenézett és elnevették magukat. 

- Sose változzunk meg, jó? - vonta fel a szemöldökét. 

- Kétlem, hogy megfogunk. - vigyorodott el Dan. - De azért jó!

Odafentről tizenkét másodperccel később ordibálás hallatszott, majd Nat robogott le a lépcsőn. A szemei teljesen el voltak kerekedve, úgy huppant vissza a kanapéra. 

- Majd Anya megoldja! - mondta, mire Danből és Junieból kirobbant a nevetés.

Izzy öt perccel később érkezett meg. Mosolyogva sétált oda a fiúkhoz.

- Látom kész vagytok. A lányok? - kérdezte, mialatt Bred dolgozó szobája felé sétált és koppantott kettőt az ajtaján. - Megjöttem!

- Mindjárt megyek! - hallotta Bred kiáltását bentről.

- Készülődnek. - vágta rá kórusban mind a három srác, majd amikor Dan leverte Juniet kiléptek a játékból és másodpercre pontosan egyszerre néztek Izzyre.

A nőnek rögvest rossz érzése támadt. 

- Mi az? - tette fel óvatosan a kérdést. 

- Aelin hozott egy bőröndöt, amiben sminkek vannak. - lépett ki a dolgozószobából Bred. - Legalábbis feltételezem és már vagy két órája készülődnek.

- Oh. - értette meg Izzy. - Oh... - mélyült el a hangja. - Megengedted Linnek, hogy...

- Nem kérdezte, de amúgy megengedtem volna. Figyelj, ha kiélik magukat most, akkor lehet nem lesznek olyan lányok kamaszként, akiket ha megölelsz félsz, hogy rajtad marad az arcuk! - érvelt Bred. - Ők miért néznek így? - pillantott a fiára és a két Jacksonra.

- Tik tak tik tak! - mutatott az órára Nat. - Idő van, kéne menni! A lányok meg fenn sminkelnek és engem már egyszer ordítozva lezavartak! Ti jöttök! Ti vagytok a felnőttek!

Izzy Bredre nézett, aki megadóan felemelte a kezét.

- Nem, nem, nem, nem! Én biztos nem! Volt Izzy pár kamasz csajom, vártam rájuk eleget, majd megszereztelek téged, te rád máshogy kellett várnom és hálát adok, hogy nem az ilyen sminkes dolgok miatt! A te lányod és te vagy nő! Ez most a tiéd! - sétált a konyhába és nyitotta ki a hűtő ajtót.

Izzy morcosan sétált fel a lépcsőn, míg Dan, Junie és Nat csak a nyakukat nyújtották, amíg Bred hozzájuk nem sétált egy tortaszelettel. 

- Hát eljött ez a nap is... - sóhajtotta. 

- Mire gondolsz Apa? - kérdezte Nat.

Izzy szinte azonnal visszasétált a lépcsőn, mire a srácok kérdőn meredtek rá.

- Mindjárt jönnek. - felelte Izzy. 

- Na én erre befizetek. - mormogta Dan.

- Mennyivel? - csapott le a lehetőségre Junie.

- Öt dolcsi.

- Tartom!

A lányok öt percen belül lesétáltak a lépcsőn. Bred erre mélyen felsóhajtott. 

- Erre gondoltam. - bökte meg a fiát. - A húgod ezzel hivatalosan is elindult a nőiesség útján.

Nat döbbenten bámulta a húgát, aki... ugyanazt a lila színű ujjatlan, térdig érő ruhát viselte, mint amit egy évvel ezelőtt Izzy egyik céges buliján, de... teljesen máshogy festett és nem csak azért mert a szemén belül fehér szemhéjfesték volt, ami össze volt dolgozva a lila színű festékkel és a szeme szélére pedig lila csillámot raktak, hanem... A kisugárzása is teljesen más volt. Ezután szúrta ki Aelint, aki... úgy festett, mint egy igazi mini démonúrnő. A haja enyhe hullámokban szabadjára volt engedve. Fekete szemtus és spirál, illetve vörös rúzs. A ruha meg, tipikus Hádészos volt. Ez is térdig ért, viszont az ujja hosszú volt. Áttetsző tűl, csipke és sima fekete csillogó anyag. Akár egy igazi gót hercegnő.

- Hű... - jegyezte meg Junie. - Már nem lehet titeket lehaverozni... Csajok lettetek... Fene. Kérem az öt dolcsim! Dan.... Daaan!

Dan viszont totál elbambult. Lint nézte, aki széles mosollyal az apjához lépett, aki inkább megkínzott fejet vágott, mint mosolygott. 

- Tetszik?! - pördült meg Lin.

- Gyönyörű vagy kicsim, mint mindig. - nyomott a lánya homlokára egy puszit Bred. 

- Dan... - próbálkozott ismét Junie.

Lin melle dagadt a büszkeségtől. Dan pedig még mindig annyira belefelejtkezett Lin látványába, hogy meg sem hallotta Juniet. A lány egyszerűen úgy nézett ki, mint egy tündér. A legaranyosabb és legszebb tündér a világon. 

- Dan! Föld hívja Dant! Haver, mi van veled?! - csettintett a szeme előtt Junie, mire Dan hátra hőkölt, majd pislogva a haverjára nézett. 

- Igen? - suttogta. 

- Öt dolcsi. Így elbambulni... - rázta meg a fejét. 

Dan elvörösödött, mialatt a zsebébe nyúlt és a srác kezébe nyomta a pénzt.

- Mehetünk? - kérdezte Nat. - Nem fogok beérni a kezdésre... Jobban bele gondolva... még nem akartok... körmöt festeni?!

- Nem! - felelte a két lány.

- Ah... Haszontalanok vagytok! - vágta rá Nat. - Na, Aelin? Fekete körmök a gót szerkóhoz? Nem lenne menő? 

- Kapd be inkább, Nat. - vigyorodott gúnyosan Aelin. 

Nat szenvedő fejet vágott, mire Aelin még inkább elvigyorodott. Élvezte, hogy szenved. Nat csak mérgesen rápillantott, de Aelin... Be kellett vallania, hogy ebben a mini démonúrnő ruhában, egyszerűen nem vehette fel a versenyt Aelin ijesztő kinézetével szemben, ami... Meglepő, de jól állt neki. Elég jól.

~~~

Lin nem tudta volna megmondani, hogy Nat osztályfőnöke milyen koncepció alapján írta meg a darabot. Elvesztette a fonalat valahol ott, hogy... az űrlények elfoglalták a Földet és világuralomra törtek, majd találtak egy régi felvételt, ami Nat osztályának nyolc évéről szólt. A két órás műsor végén Nat az osztályával eltűnt a tantermébe átöltözni. 

- Ti értettétek miről szólt ez a cucc? - fordult a társaság felé Aelin. 

- Én csak azt értem, hogy Nat mért akarta lekésni. - felelte őszintén Junie. - Leközelebb menjünk inkább színházba, vagy moziba, oké? A miénk is ilyen szar lesz jövőre?

- Remélem nem... - húzta el a száját Dan. - Nekünk egész jó osztályunk van. Csak összehozunk ennél egy jobb sztorit!

A gyerekek elhagyták a suli színháztermét és egyenesen lesétáltak a suli tornatermébe. A hely szépen fel volt díszítve, hála a nyolcadikosok szüleinek. A domináns szín a fehér és a vörös volt, ami egész jól nézett ki, de csak mert eltalálták a megfelelő szín arányt. A jobb oldalon fényképeszkedni lehetett egy halvány kék háttér előtt. A bal oldalon sorban édes és sós sütemények, továbbá üdítők sorakoztak. A kettő közt az aktuálisan tánctérként szolgáló kosárpálya helyezkedett el, míg a bejárattal szemközt egy felszerelt dj pult magasodott, aminek a dj-e most foglalta el a helyét.

Dan vigyorogva állt meg a büféasztalnál, ahol többek között Izzy is tevékenykedett és irányította a szülői munkaközösséget.

- Mond Dan. - nézett a nő a fiúra. 

- Mindenből kérek! - felelte a srác. 

Izzy csak halványan elmosolyodott, majd elővett három papírtányért és elkezdte megpakolni őket. Dan még akkor is vigyorgott, amikor visszament a két lányhoz, ugyanis Junie meg a szertárban tűnt el.

- Nem feltételeztem volna, hogy tényleg csak enni jársz erre a bálra. - mérte végig alaposan Aelin a fiút.

- Kérsz?

- Nem. 

- Több marad nekem!

Junie egy kosárlabdát pattogtatva jött ki a szertárból és sétált vele a palánk alá. Aelin hitetlenkedve nézett Linre, aki csak bólogatott. 

- Ti most szemmel lekommunikáltátok, hogy hülyék vagyunk? - vonta fel a szemöldökét Dan.

- Te mondtad, nem én. - vágta rá Aelin, majd ahogy kiszúrta Nathanielt nemes egyszerűséggel kivette Dan kezéből a papírtálcákat.

- Hé! - méltatlankodott Dan.

- Mindjárt visszakapod balek. - sétált egyenesen Juniehoz és vette el tőle is a labdát. A lány lazán letette őket az egyik asztalra.

- Elárulnád mit csinálsz?! - akarta vissza venni a labdáját Junie, de Aelin elkapta az ingénél és húzni kezdte Linék felé.

- Aelin végre bekattant? - mosolyodott el Nat, ahogy a nadrágja zsebébe süllyesztette a kezét.

- Szeretnéd, mi? - döntötte oldalra a fejét a lány. - Gyertek! Jól fogjuk érezni magunkat, kezdve azzal, hogy megörökítjük ezt a pillanatot! - vezette őket egyenesen a fotós sráchoz.

Ezt még Dan és Junie is úgy ítélte meg, hogy egy egész jó ötlet. Az első kép normálisan sikerült, már amennyire egy félvér normális fejet tud vágni, majd Dan és Junie rögvest elkezdett ökörködni és fejeket vágni, amibe Lin is nevetve beszállt, végül már Aelin és Nat is elkezdte követni a többiek példáját. 

- Gyere, táncoljuk! - kapta el Lin karját Aelin, amikor ezzel is megvoltak. - Mehettek vissza enni és kosarazni, vaagy... jöhettek ti is!

Junie csak a kosárlabdájára pillantott, majd a két haverjára. Natnek nem kellett több. Rögtön a lányokkal tartott, különben is, Apollón vér, imád táncolni, csak nem volt olyan őrült, hogy híresztelje a suliban, főleg hogy még Dan is azt a téveszmét vallja, hogy ha egy pasi táncol az buzis.

- Éhes vagyok akkor is! - indult vissza Dan a tányérjáért. - Majd utána, most enni fogok!

Junie végül inkább Dannel tartott. 

Nat amint meghallotta, hogy milyen zenét tettek fel  elnevette magát, míg Lin csillogó szemekkel ránézett.

- Ebbe a ruhába beakadok, nem emellek meg! - rázta meg a fejét a srác a húgára nézve.

- Nem baj! Majd irányítasz, eldöntöd mit tudsz kivitelezni! - fogta meg rögtön a bátyja kezét. 

Nat szinte abban a pillanatban indított, hogy Lin kimondta a mondat végét. Aelin felvont szemöldökkel figyelte, ahogy Nat és Lin salsazni kezdenek a zenére. Annak ellenére, hogy Nat azt mondta nem emeli meg Lint, lazán megemelte a húgát többször is. Aelinnek csak ekkor tűnt fel igazán, hogy Nat... miről is beszélt. A lányok valószínűleg már ezelőtt is figyelték őt, de most már nyíltan nézték, olyan undorító szerelmetes pillantásokkal, mintha a srác egy főnyeremény lenne. Azért azt be kellett vallania Aelinnek, hogy Lin és Nat baromi jól tudtak táncolni. Össze voltak szokva hiszen kis koruk óta együtt táncolnak, szinte egy ritmusra lélegeztek és... mindenki őket figyelte a teremben, pedig most nem is egy show műsort csináltak, csupán egy szimpla mozdulatokból álló táncot.

Amikor vége lett a zenének és a dj átkeverte valami másba Nat és Lin másodpercre pontosan egyszerre vágtak egy-egy fintort és fejezték be a táncot.

- Vláh... tucc tucc tucc. - csinált úgy a nyakával Nat, mintha galamb lenne, mire még Aelinből is előtört a nevetés, nem csak Linből.

Aelin szemei szinte rögtön ki is dülledtek, ahogy nem egy, hanem egyből három lány sétált Nathanielhez és megszeppenve, mintha egy szuper menő srác lenne kérdezték meg, hogy szeretne-e táncolni... velük.

- Öhm... - vakarta meg zavartan a nyakát Nat. - Oké, de csak egy szám erejéig.

Lin oldalba bökte Aelint, aki rögtön rápillantott. 

- Nem hitted el, hogy a csajok mennek rá, mint húsra a legyek. - mosolygott a lány.

- Nem... Nem látják mekkora balek a tesód?! 

- Nem. - rázta meg a fejét Lin. - Ők azt látják, hogy lehengerlő kék szeme van és hiába kamaszodik, egy pattanás sincs az arcán, baba bőre van, de már nem kisfiús az arca, hanem kezd felnőttesedni. Táncolunk akkor? 

- Aha! - vágta rá Aelin és húzta be a barátnőjét a tömegbe.

Mindeközben Dan a három tányérnyi sütiből megevett kettőt, Junie pedig a hárompontos vonalról simán bedobta a labdát a gyűrűbe, majd Danhez sétált és ő is elkezdett kajálni.

- Láttad Lint és Natet? - kérdezte Dan.

- Hm? Ja! - jött rá Junie, hogy mire gondol. - Persze! Natre már rá is tapadtak a lányok.

- A fiúk meg Linre akarnak. - kuncogott a srác.

- Ezt honnan veszed?

- Te vagy a kém, csak figyeld! - bökött a fejével a táncparkett felé.

Junie résnyire összehúzott szemekkel mérte végig a teret, majd rögtön kiszúrta, hogy kik azok, akik Lin felé pillantanak. Egész pontosan négy srác volt. Az egyik az évfolyam társuk volt, a többiek mind felsőbb évesek, majd azt is kiszúrta, hogy Dan miért nevet.

- Félnek Aelintől! - vigyorgott Junie. 

- Megértem. Én is félnék tőle, ha nem ismerném és tudnám, hogy engem kedvel! - kuncogott még mindig Dan. - Azt kéred?

- Aha. Éhes lettem. Nem mész táncolni? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem még várok egy kicsit. 

- Mit bámultad úgy Lint a Stirling házban, hogy nem hallottál meg engem?! - kérdezte hirtelen a srác.

Dan csak a haverjára pillantott, akinek zöld szemeiben értetlenség és néma kérdés csillogott. 

- Neked nem volt fura a lányokat... csajosnak látni? - kérdezett vissza.

- De... De te szinte ott se voltál. Mármint... Nem reagáltál, hanem csak bámultad őt... Azzal a... Mint... amikor Amy és Carmen kiszúrnak egy jó pasit. 

Dan elnevette magát.

- Hát Lin nagyon jó pasi. - gúnyolódott, mire Junie vállon lökte.

- Hülye! Tudod, hogy értem... Illetve... Linnel mindig közel álltatok egymáshoz. Nagyon közel. Én vagyok a családban a legjobb haverod, de... Lin néha... Oliviával jóba vagy, ahogy Natalieval is. Őket még sem ölelgeted, alszol velük és lesed minden egyes szavukat.

Dan várakozóan Juniera nézett, aki megette az utolsó darab sütit is. 

- Hát Lint születésem óta ismerem, míg Nataliet hat éves korom óta, Oliviát meg tavaly óta. Azért ég és föld a kettő. Pontosabban három. 

Junie elhúzta a száját.

- Úgy értem, hogy... Néha olyanok vagytok, mint Sam meg Demetria. Ugye tudod?

- No és?

Junie megvonta a vállát.

- Hát... Szóval... - felsóhajtott, ahogy kiszúrta, hogy Lin és Aelin üdítőért mennek. Tudta, hogy oda fognak jönni hozzájuk, így elhallgatott. 

- Na, mi van bénaságok? - indultak meg feléjük Aelin.

- Jaj ne már! Pont most akartunk csatlakozni hozzátok a táncparketten! Ezt a pechet! - kapott a fejéhez Junie.

Aelin csak kiöltötte rá a nyelvét. 

- Natet hol hagytátok el? - vigyorodott el lassan Dan. 

- Azt mondta minimum három csajjal ezelőtt egy lánynak, hogy csak egy szám erejéig táncol vele. Azóta most keverte el be vagy az ötödik számot a dj. Komolyan ekkora csajmágnes Nat?!

Dan és Junie sűrű bólogatásba kezdett.

- Mondtam, hogy a táncos pasik szexik. - húzta el a száját Lin Danre nézve, aki gúnyos pillantást vetett rá. 

- Erre szívesen mondanék valamit, ha kettesben lennénk. - válaszolta Dan, mire Lin egy másodperc alatt a füle tövéig elvörösödött. 

Aelin és Junie értetlenül váltottak egy pillantást. Ők nem tudtak a jövőből jöttekről és hogy Lin a 18 éves Dant leszexizte. 

Egy srác ezt a pillanatot választotta arra, hogy odalépjen a körükhöz, egyenesen Linhez, aki nagyon hirtelen kezdett elsápadni. 

- Szia. Tök jól táncoltál! Esetleg... Lenne kedved táncolni egyet velem?

- Köszi, de most nem. A barátaimmal vagyok itt. - erőltetett mosolyt a szájára Lin és fordult vissza Danék felé. 

- De...

- A lány az mondta, most nem. - szólalt meg Aelin, mire a srác megdermedt, pedig Aelin magához képest egész kedvesen nézett rá. - Tipli.

A fiú rögvest megfordult és szinte futva sétált el tőlük. Lin arcán nyomban megkönnyebbülés terült szét. Dan őszintén sajnálta a lányt, ám ekkor kiszúrta Nathanielt, aki valósággal az italos asztalhoz menekült, majd nem nézve egy lányra sem hozzájuk sietett. 

- Remélem a gimiben egy nyomi kis gólya leszek. - rogyott le Dan és Junie közé. 

- Már most nyomi vagy. - vágta rá Aelin.

- Te meg az összes srácot elriasztod. - felelte Nat. 

- Még szép! - ült ki diadalittas mosoly a lány szájára. 

Hirtelen került fel egy lassúszám, mire Nathaniel megfeszült. 

- Oh bassza meg... - csúszott ki a száján, ahogy megindult felé az eddig táncolt lányok közül pár. - Franc, franc, franc, franc. Lin! Fedezz!

- Hogy? A húgoddal akarsz lassúzni?! 

- A picsába! Aelin! Légyszi! Csak fedezz! Most az egyszer! 

Aelin csak simán a fiú képébe röhögött.

Nat a közelgő lányokra pillantott, majd megállapodott a tekintete az Anyján. Rögtön felpattant és hozzá menekülve, felkapott pár tányért.

- Te mit csinálsz?! - kérdezte értetlenül Izzy.

- Sss! - rivalt rá az anyjára, majd mosolyt varázsolt az arcára, ahogy a lányok beértek hozzá. - Sziasztok lányok! Mit kértek? - emelte meg a tányérokat.

- Én... Illetve... - nézett az egyik gyilkos pillantással a mellette álló lányra.

- Oh táncolni akartok? Bocsi, most nem lehet. Megígértem Anyának, hogy segítek neki a büfé asztalnál. Ugye, Anya?

Izzy felvont szemöldökkel meredt a fiára, majd enyhén felsóhajtott és a lányokra nézett. 

- Igen lányok. Bocsi, de el kellett őt rabolnom, hogy segítsen.

- És nem lehetne, hogy majd ezután a szám után segít? - kérdezte a háromból az egyik csaj.

Nat csak az anyjára pillantott. 

- Sajnos nem. Kifogytunk a sós sütiből és az új adag a kocsiban van. A kola és a fanta is lassan kifogy már pedig ismerve a fiatalokat ez után a szám után mindenki enni és inni akar majd. - vette ki a zsebéből a kulcsot. - Vigyázz az asztalra Nat, mindjárt jövök!

A lányok csalódottan sétáltak el, míg Nat szívéről nagy kő esett le, még akkor is mosolygott, amikor egy ötödikes lány hozzá lépett és kért egy pohár gyömbért. Sőt az sem zavarta, hogy Lin, Dan, Junie és Aelin röhögnek az étkező részként szolgáló padok és asztalok felől. 

- Béna. - kuncogott Aelin, majd Linhez akart fordulni, de a lány elkapta Dan kezét és felpattant a fiút maga után húzva.

- Lin ne már! - mondta Dan.

- Jó lesz! - vágta rá a lány széles mosollyal és húzta be Dant a tömegbe, majd a fiú vállaira tette a kezét. 

Aelin résnyire összehúzta a szemeit, főleg amikor Dan is átkarolta Lint és... Annak ellenére, hogy nekik rendszerint be nem áll a szájuk, most nem beszélgettek, csak egymást nézték. Lassú mosolyra húzódott a szája, mialatt Juniera nézett, aki szintén gyanús szemekkel méregette a barátait. 

- Gyere bénaság! - nyújtotta ki a kezét Junie felé Aelin.

A fiú csak alaposan végig mérte Aelint, majd a kezére pillantott, utána vissza a lány arcára.

- Az unokatestvérem vagy.

- És? Ne kosarazz és egyél itt a sarokba, mint valami balek. Gyere! 

- Oké... - fogadta el az unokatestvére kezét és pattant fel.

- Azért nem akarsz táncolni, mert bénának hiszed magad? - vonta fel a szemöldökét a lány, mialatt táncolni kezdett Junieval, ám amint a fiú vállaira akarta tenni a kezét Junie tökéletesen felvette a keringő tartását és vezetni kezdte. - Te... tudsz táncolni?! - rekedt le ennél a szintnél pláne, amikor a fiú szépen lassan kipörgette oldalra, kitartva a karját a ritmus erejéig, majd vissza pörgette magához Aelint. - Te tudsz táncolni!

- Tudod Aelin. Kém leszek. A kémek meg beépítve részt vehetnek bálokon. Ergo, alaposan ki vagyok képezve. Mondjuk a tangot szeretem, szerintem azért mert negyed vér spanyol vagyok.

Aelin tátott szájjal pislogott.

- Akkor miért nem...

- Nem kell nekem Nat sorsa! Az anyjához menekült, hogy lekoptassa a lányokat!

- Jó... ebben mondjuk van valami... - húzta el a száját Aelin, majd kivételesen őszinte mosoly terült szét a száján, ahogy Junie ismét kipörgette oldalra. 

Annyira elfeledkezett a táncban, hogy nem is nézett oda Linre és Danre, akik Dant idézve "ide-oda lépegettek". Dan időnként elkapta Lin karját és megpörgette őt. A lányban lévő pavlovi reflex miatt utána mindig hátra lépet egyet és onnan húzta magához vissza Lint. A lány nevetve kapaszkodott bele a nyakába. 

- Na, jobban megy, mint először! - mondta csillogó szemekkel.

- Köszi. Jó tanárom volt! - vágta rá mosolyogva Dan. - És meglepően csinos.

Lin lesütött szemmel elmosolyodott, mialatt Dan egy pillanatra azt hitte, hogy Lin le őt fogja állítani, de még akkor is mosolygott, amikor ismét ránézett. 

- Köszi. - mondta halkan. - Tök jó, hogy Aelin is eljött. Ötödikben is jöhetett volna, ha nem akkor lettetek volna kulcshajszán. 

- Tetszik, hogy menekülnek tőle a fiúk és így téged is alig mernek megkörnyékezni?

- Aha! - bólintott, mialatt Dan ismét Lin feje fölé emelte a lány karját. 

Lin megfordult a tengelye körül. A szeme sarkából kiszúrta Oliviát, aki a barátnőjével pusmogott valamit a büféasztalnál. Dan nem tudta, mert nem arra figyelt, de Lin pont akkor ragadta meg a kezét, amikor a vörös Olivia elindult felé, hogy felkérje egy táncra. 

Lin visszatette Dan vállára a kezét. Megszokta, hogy Nat vezeti és csak akkor tűnt fel neki, hogy most Dan is vezeti őt, amikor enyhe húzást érzett a derekán, éppenhogy egy kicsit, mire behajlította a könyökét, amik így Dan karjára csúsztak. Lin pontosan tudta mi a standard távolság a lassúnál és... annál közelebb voltak egymáshoz, sokkal közelebb. 

A lány viszont nem lett ideges, furcsa mód megnyugodott. Azt érezte, hogy biztonságban van.  Ösztönösen lépett közelebb Danhez és ölelte át a fiút a mellkasára hajtva a fejét. Dan enyhén megszorította őt, ténylegesen átölelve Lint. 

- Jól vagy? - suttogta a lány fülébe. 

- Igen, nagyon. - felelte Lin, mialatt a szeme sarkából kiszúrta Oliviát, aki gyilkos pillantással bámulta őket, amitől Lin csak még boldogabbnak érezte magát. - Jó ez az este. - emelte fel a fejét és nézett Danre, mire rögtön elvörösödött egy picit, ahogy Dan is. Hiszen Dan még mindig ölelte őt, ami azzal járt, hogy az eddiginél még közelebb kerültek egymáshoz. 

Tizenhárom? Tizennégy centi? Annál nagyobb távolság biztos nem lehetett az orrhegyük között. Lin úgy érezte, mintha a lába elnehezült volna. A kezeivel Danbe kapaszkodott, mialatt a tiszta tengerzöld szemeket nézte. Szerette Dannek ezt a tekintetét, a szeretetét és a néma csodálatot, ami benne szokott ülni. Mindig ott volt, ahányszor a lány használta az erejét, ahányszor rámosolygott. Dan neki döntötte a homlokát az övének, ezzel a tizenötcentis orrtávolságot lecsökkentve gyakorlatilag nullára és Lin... nem érzet pánikhullámot. 

Már akkor sem érezte, amikor először táncolt Dannel. Nem tudta, hogy az ismerős terep miatt volt-e ez így az első alkalomnál, de... Ahogy a gyomrában kellemes bizsergés keletkezett, ahogy az arca felforrósodott és hiába volt zavarba, egyszerűen minden érzéke kiélesedett, csakis Danre figyelve... Már érezte, hogy nem az ismerős terep miatt tűnt el a pánik félelem, ahányszor csak szóba jött az a majdnem csók, vagy... a jövőből jöttek. 

Lin csak arra a fél másodpercre húzódott el, amikor Dan egyik kezével elengedte a derekát és hátra simította Lin egyik hajtincsét, ami eddig az arcát csikizte, de a kezét Lin arcán felejtette. A lány nem szólt semmit, csak visszadöntötte a homlokát Danének, csak fokozódott a bizsergés az egész testében, főleg a derekán, ahol Dan fogta őt a bal kezével. A jobb arc felénél is, ahol a fiú a hüvelyk ujjával az arcát simogatta. A többi ujját a tarkóján a hajába futtatta, időnként a mutató ujjával súrolva a fülét, amitől Lin gerincére is kezdett átterjedni az érzés. Ám leginkább azt érezte, ahogy az orruk hegye összeért és időnként, ahogy Dan... vagy direkt simít az orraszárnyak mentén az arca jobb és bal fele felé, vagy csak a lépés miatt jön ki így, mert Lin már egyáltalán nem figyelt a szám lüktetésére, csakis Danre. És tudta, hogy Dant sem a zene köti le. 

A fiú hirtelen állt meg, mire pár másodpercig nem mozdult meg, majd ő kezdte el játszani Dan játékát. Végig simított az orrával a fiúén és ahogy résnyire kinyitotta a szemét, pontosan látta, hogy egy fej döntés hiányzik csak ahhoz, hogy megcsókolja Dant.

Mi van, ha... megcsókolná Dant? Próbálta felébreszteni az agyát, felsorakoztatni azokat az érveket, amiket eddig, de nem talált semmit. Egy teljes ködben volt, ami csak a csók lehetőségén tudott merengeni, mert... Meg akarta csókolni Dant. Nagyon. Már őszi szünetben is ezen gondolkodott a tánc alatt, de most... Ilyen közel Danhez mindennél jobban meg akarta csókolni. Viszont azt már nem fogja tudni letagadni, annak már lesznek következményei és...

A gondolatai közül egy éles vinnyogó hang szakította ki. Dan ijedten rezzent össze és kapta körbe a tekintetét a teremben, egyenesen a hangforrását keresve, ahogy Lin is. A lány szeme a riasztón állapodott meg, egész pontosan a füstjelzőn, míg a tanárok elkezdték őket összeterelni és az oldalsó ajtókon át kivezetni az udvarra. 

Dan csak megfogta Lin kezét, majd a többiekhez húzta a lányt. 

- Mi a franc ez? - kérdezte Aelin, aki Junie mellett állt. 

- Füstjelző. - vágta rá értetlenül Junie és szagolt bele a levegőbe. - Nem érzek füst szagot...

- Nem itt van tűz, ha itt lenne beindult volna az automata víz kilövő izé. - mutatott a plafon felé Nat, ahol csövek és zuhanyrózsafejek voltak felszerelve. 

Izzy hirtelen lépett a gyerekek mögé. 

- A tanárok körbe néznek, addig ki kell mennünk az udvarra, gyertek! - azzal már ki is vezette a kis kamaszokat az udvarra.

Dan még akkor is szorosan fogta Lin kezét, amikor a torna terem melletti homokos pályán ácsorgott az egész iskola. Füstöt nem láttak az épületből feltörni. Junie azon fogadott Nattel, hogy biztos valamelyik nyolcadikos poénnak tartotta az utolsó bálján megnyomni a vészjelzőt. 

Lin hirtelen húzta ki magát. 

- Vesztettél Junie. - mondta ki.

- Hm? Mert?! - értetlenkedett, ekkor szúrta ki a Lin fülén ülő káosz legyet a srác. - Oh... Mért, mi történt?

- Két nyolcadikos az egyik tanteremben rágyújtott egy-egy cigire. - felelte a lány. - Beindították vele a füstjelzőt.

 Nat rögvest felsóhajtott. 

- Mike Corbett és a Carl Valderlost. - mormogta. - Már láttam őket suli után is cigizni, gondolom nem engedték ki őket a szülők és a tanárok.

Abban a pillanatban sétált ki az egyik tanár maga mögött a két emlegetett sráccal és sétált egyenesen a szüleikhez. Rövidesen Izzy is visszakeveredett a gyerekeihez. 

- A bált nem folytatják a két fiú miatt. Segítek pakolni a szülőknek, ti menjetek haza. - nézett a gyerekekre. -  Nat, Lin, vigyétek haza Juniet és Dant is.

- Rendben. - biccentett a két kis kamasz.

- Egész érdekes lett a bál vége, ahhoz képest milyen uncsi volt az előadás. - jegyezte meg Aelin. - Összeszedem a cuccaimat nálatok, amíg haza viszitek őket. Oké?

- Persze. - felelte Nat.

Az öt gyerek azonnal megindult a kinti foci pálya felé, ahol a lelátónál senki sem fogja észre venni ha elárnyékutaznak. Aelin a Striling házba ment, Nat és Junie Gregorio Cortez és Ingrid Jackson kertesházába, míg Lin Dannel a Beckendorf villához.

Dan Jacksonnak igazából majdnem a teljes füstjelzős rész kiesett az estéből, mert... egyáltalán nem erre figyelt. Teljes mértékben lefoglalta őt Lin, főleg hogy... Ezt sem hozhatja majd fel, mert Lin... le fogja tagadni. Teljesen, totálisan és... ez igazságtalanság!

- Kösz, hogy elhoztál. - mosolygott a lányra.

- Nincs mit. - mosolygott vissza rá Lin.

Dan megölelte a lányt, majd elindult a bejárati ajtó felé, de Lin megszorította a kezét, mire visszafordult és kérdőn a lányra pillantott. 

- Igen? - kérdezte. 

Lin enyhén összeszorította az ajkait, majd halványan elmosolyodott. 

- Van egy meglepetésem a számodra! - mondta végül.

- Mi?

- Hunyd be a szemedet és megtudod!

Dan résnyire összehúzott szemekkel mérte végig a lányt.

- Nem bízol bennem?

Dan válasz gyanánt csak lehunyta a szemét, hiszen... hiszen Linre akár az életét is rá merné bízni. Sárkányhallása révén tökéletesen hallotta, hogy Lin lába alatt a kő morzsolódó hangot add ki, ahogy a lány közelebb lépett hozzá. Még azt is érezte, hogy Lin zavartan megszorítja az ujjait, majd ahogy a másik kezével megérinti az arcát, mire kinyitotta a szemeit. 

- Mire készülsz? - vonta fel az egyik szemöldökét. 

- Mindjárt megtudod, csak bízz bennem. - kérte Lin. - Hunyd le a szemedet. 

Dan vett egy mély levegőt és lehunyta a szemeit. Lin az arcáról a nyakára vezette a kezét, mire Dan megint igazságtalanságot érzett a lelkében. Mért nem lehet túllépni a 18 éves énjükön?! Egyszerűen kínzó volt a számára, ahogy Lin érintése nyomán, mintha a tüze önálló életre kelt volna és teljesen elborította volna őt a bőre alatt.

Hirtelen érezte meg Lin lélegzet vételének ritmusát, hogy kicsit sűrűbbé válik, idegesebbé, majd közvetlenül megcsapta őt a lány illata. Olyan közelről... Olyan közelről, mint amikor mellette alszik, mint amikor a haja alig pár centire van az arcától és valóban Lin az orra hegyével az orrához ért, mire Dan gondolatai leálltak, a dühe elpárolgott. Ki akarta nyitni a szemét, de... megbízik Linben... teljesen megbízik, mindig is megbízott és mindig meg fog, ezen semmi sem fog változtatni.

Az érintés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt is el, ám szinte abban a pillanatban felváltotta valami teljesen más. Lin ajkai, ahogy megcsókolta őt. Dan gondolkodás nélkül visszacsókolta Lint, miközben nem bírt nem mosolyogni. Sosem érzett még ilyen boldogságot, még talán akkor sem, amikor kijutottak a Föld középpontjából. Olyan érzés volt, mint amikor két kirakós darabka a helyére kerül és az ember lelke megnyugodott, csak neki a kirakós darabka a legjobb barátja volt.

Lin lassan húzódott el tőle, mire Dan szemei rögtön felpattantak. A lány csillogó szemekkel mosolygott, majd lábujjhegyre állva egy apró csókot nyomott Dan ajkára.

- Jó éjt. Holnap tali a suliban! - igen, jó nagy hülyeség vasárnapra tenni egy ballagós bulit.

- Igen, neked is. - volt még mindig teljesen kikapcsolva Dan feje. 

Lin elengedte a kezét, majd beolvadt az árnyékok közé, míg Dan vigyorogva fordult meg és kapta ki a házkulcsát a zsebéből, de az ajtó abban a pillanatban kinyílt. Dan pedig szembe találta magát a vigyorgó Amyvel, a nappaliba vezető ajtóban a diadalittasan mosolygó Hallievel és... kizárásos alapon az apja kántálhatta azt a nappaliban, hogy "Ez az! Ez az!". Bár lehet a fejében hallotta csak... Nem. Ez tuti az apja.

- Milyen volt az este, korán itthon vagy, még csak kilenc. - mosolygott Amy.

- Lin megcsókolt. - igen, kicsit lefagyott a feje ennél az egy dolognál. 

- Tudom, láttuk az ablakból.

- Most nagyon ki lennék akadva, hogy mit kukkoltok, de ugyanezt csináltam volna. - vigyorgott még mindig Dan. - Bemehetünk?

- Aha, úgy is fel kel hívnom Yuit, ezt tudnia kell! - mondta Hallie. - Ed nyugi!

- Ti vigyorogtak, hogy megcsókolta, én más miatt vagyok boldog! - felelte a férfi. 

Dan besétált a házba és leült a kanapéra. Tudta, hogy a szemei még mindig csillogtak, ahogy azt is, hogy Lin ez alól már nem bújik ki, pláne hogy a végén mosolygott, tehát... tehát Lin Stirling a barátnője lesz és... ennyire még nem volt boldog. 

- Szia Yui. Tippelj mi történt. - hangosította ki a telefont Hallie. - Segítek benne. Danhez van köze és még valakihez.

- Hm... akkor nem robbantott fel semmit... Fene... - mondta a készülékből Yui.

- Segítek, kapcsolódik a vallomásomhoz. - mondta Dan.

- Hogy tetszik neked Lin? Miért? Várj... Mit történt? 

- Csókolóztam Linnel. - mondjuk most fogalma sincs mi a második lépés.

- Ez az, öcsi! Aaron! Gyere! Várj kihangosítom.... Akkor együtt vagytok?

- Nem... Illetve... Megcsókolt mikor haza hozott aztán azt mondta, hogy holnap találkozunk a suliban... Ilyenkor mi szokott jönni?

- Randi! - vágta rá kórusban mindenki, aki részese volt a beszélgetésnek. 

- És hogy hívod el a legjobb haverodat randira?! - kérdezte értetlenül Dan.

- A legjobb haverod! - nézett rá Ed. - Tudod miket szeret! Nincs ennél könnyebb dolog a világon!

- Ezzel egyet kell, hogy értsek. - köszörülte meg a torkát Aaron.

Dan pedig már tökéletesen tudta, hogy mit fog csinálni. 

~~~

Lin még akkor is vigyorgott, amikor a házuk előterében megjelent.

- Apa beértem! - kiáltotta.

- Jó! Anyád mondta mi volt. - nézett hátra Bred a kanapéról. - Mi ez a nagy mosoly kincsem? Csak nem tetszett?

- Király volt! - felelte Lin, mialatt beljebb sétált, egyenesen az apjához és szorosan megölelte. - Szerintem ez volt életem egyik legjobb estéje!

- Nagyon örülök neki. - nyomott egy puszit a lány feje búbjára Bred, majd összevonta a szemöldökét. - No lám csak lám. - mosolyodott el halványan, míg Lin kérdőn pislogott. - Elkenődött szájfény és mégsem látszik a sütik étlapja a ruhádon, pedig engem örököltél abban, hogy az étlap mindig ott van a szádon és a ruhádon. Csak nem elcsattant az első csókod? Vagy annyira nagylány még nem vagy?

Lin pironkodva lesütötte a szemét.

- Ennyiből, hogy találtad ki?! - lepődött meg teljesen a lány.

- Sok rúzst szedtem le kamaszként a számról. Elhiheted, egyiket sem én kentem magamra. Ki volt a szerencsés srác, vagy ez nem tartozik Apádra? - vonta fel az egyik szemöldökét Bred.

Lin rögtön megrázta a fejét, mire Bred felkuncogott.

- Értettem. Aelin még fenn van, ha el akarnád neki mesélni. Oh, és Anyádnak ne szólj, még meg kell puhítanom, hogy elfogadja, hogy eljutottál a fiúzós korszakodba.

- Oksi! Szeretlek, Apu! - ölelte meg az apját ismételten.

- Én is téged kincsem. - mondta majd elengedte a lányát, aki rögtön felrohant a lépcsőn. - Főleg, hogy ha Anyád megérzései igazak... Akkor az a fiú, Dan Jackson. És kegyetlen lesz lebokszolnod kincsem, hogy ha ő az, akkor ebben a házban vele aludj... - állt fel Bred, sétált a hűtőhöz és vett ki egy üveg sört. - De Izzy még nincs itthon, úgyhogy cincoghatnak az egerek... Ne figyelj, káosz szörnyekkel. - pillantott az egyik sarokba, ahol egy fekete kis molylepke ült. - Ha te ihatsz bort, akkor én ihatok sö... - a molylepke itt repült neki Bred arcának, mire a férfi majdnem benyelte a káosz lényt. - Jó! Oké! Megvárlak! De siess haza! - tette le duzzogva a sört. - Alapból Los Angelesben vagyunk, Hádész állandó megfigyelése alatt, de még Izzy is figyeli a lényeivel az egész házat... Ennyire még én se vagyok szociális létforma...

Lin feltépte a szobája ajtaját, ahol Aelin éppen a bőröndjébe pakolta be a sminkes cuccait.

- Szia! - csukta be maga mögött az ajtót Lin, még mindig mosolyogva.

- Hali. Elárulnád, hogy mégis mit csináltál Dannel a táncparketten? Anyád ha nem ment volna ki... fogalmam sincs miért, szerintem most a fejedet mosná!

- Lassúztunk! - vágta rá és már folytatni is akarta, de Aelin nem hagyta.

- Aha... Fél szememmel figyeltelek titeket még akkor is, ha... ha a nyomi unokatesóm, Junie majdnem olyan jól vezet, mint.... Derek Hough! - mondta ki az első 2010-es években berobbant társas táncos srácot, aki eszébe jutott az Alvilágból. - És az a lassúzás Lin, az nem volt semmi, úgy értem... Szikrázott szinte köztetek a levegő és nem Dan ereje miatt, utána meg fogtátok kinn végig egymás kezét és tudom, mindig fogjátok egymás kezét, de... A monológom közepén vagyok, igen? - sóhajtotta kicsit csalódottan Aelin, főleg mert... Ezen a nem túl kiakasztó, megdöbbent mégis kellően tényszerű monológgal akarta rávenni Lint, hogy elmondja neki, hogy... Bejön neki Dan, mert Aelin látta, hogy mi volt az.

- Fejezd be nyugodtan, már érdekel a vége! - vigyorgott még mindig Lin.

- Oké... - nevette el magát kínosan Aelin. - Szóval az a lassúzás, ahogy egymás mellkasához simultatok... Pont olyanok voltatok, az energiáitok, ahogy minden egyéb, mint... Sam és Demetria, Sven amikor csajozik, Amy amikor.... csajozik vagy pasizik. Arra célzok, hogy... 

- Félbe kell, hogy szakítsalak. - mondta a lány, mialatt a szemeiben az aranyszalagok tekeregni kezdtek. - Tudod... Az elmúlt egy és fél hónapban... Elég sok mindent elhallgattam előled. De igazából már a kulcshajsza óta vannak dolgok, amiket nem mondtam el neked. És elég hosszú lesz, úgyhogy jobb ha leülsz.

Aelin idegessé vált, de ennek ellenére engedelmesen helyet foglalt Lin ágyán. Nem attól lett ideges, hogy Lin titkolózik előtte. Neki is vannak titkai, még pedig elég sok. Az egyetlen aki a titkai legnagyobb százalékát tudja, az Sven. 

- Hallgatlak. - fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

- Haladjunk vissza fele. A Beckendorf villa előtt megcsókoltam Dant. 

Aelin szemöldöke abban a pillanatban felugrott a homlokán, míg arcára jellegzetes macska mosoly ült ki. 

- Gratulálok, belezúgtál a másik legnagyobb nyomiba a családomban. - csillogtak a szemei, amiből Lin tudta, hogy Aelin egyáltalán nem kiakadt, sőt boldog.

- Ja... Igazából egy és fél hónapja viaskodtam magamban és... nem voltam hajlandó elfogadni, mert... Még a kulcshajsza alatt, találkoztam a jövőből Dannel, Linnel, Junieval, Aelinnel és Nattel. 

Aelin szemei rögvest elkerekedtek, úgy ugrott be a mágia visszahozására vonatkozó szabály, mintha csak tegnap történt volna, nem két éve, hogy a Halál kapujában hallhatták Zoya Royal édesapjától a próféciát. 

- A 18 éves Aelinnel és Nathaniellel, továbbá a 17 éves Dannel, Linnel és Junieval? - ült ki döbbenet az arcára.

- Majdnem. 19-18. De... Majdnem eltaláltad... hogyan?

- Elmondták nekem, hogy el fog jönni a jövőbéli énem, hogy vissza hozza a mágiát. - Aelin gondolatai folyamatosan cikáztak. Látta maga előtt a szőke hajú kislányt, akinek az egyik szeme sötétebb, mint a legsötétebb éjszaka, a másik pedig mélyebb zöld, mint a tenger és látta a fiút is, aki mintha Dan és Junie mása lenne. David és Daphne Jackson. - Kitalálom... - nedvesítette meg az ajkait. - Az a Dan és Lin egy párt alkotott, ugye?

- Igen. Bár megpróbálták eltitkolni, de... - simította hátra a haját Lin, ahogy azon agyalt mit merhet elmondani Aelinnek és mit nem. - El kellett intézniük valamit. Olyasmit ami... tipikusan jellemző rátok. Vagy sikerül, vagy nem és belehaltok. Sikerült nekik, de... Az idősebb énem megsebesült. Halálosan. Te és Nathaniel mentette meg őt és utána... Dan... Mármint a 18 éves, annyira boldog volt, hogy... megcsókolta a szemünk láttára. Mondanom sem kell káosz alakult ki. El akartam lökni magamtól Dant, mindörökre, de... így... megváltoztattam a jövőt és a 18 éves énjeink, soha, soha nem jöttek össze, hanem ellenségekké váltak. 

- Miért olyan nagy dolog? - döntötte oldalra a fejét Aelin.

- Tegyük fel, hogy... Nathaniel a legjobb haverod.

- De nem a legjobb haverom.

- Jó, csak... Mi lenne, ha szembesülnél azzal most, vagy 12 évesen, vagy 11 évesen, hogy néhány év múlva a pasid lesz? 

Aelin olyan fejet vágott, hogy Lin hangosan kinevette.

- Látnod kéne az undort az arcodon! - röhögött még mindig a kiskamasz.

- Én... A bátyjáddal... Fúj! Mármint extra fúj! A fúj létező legnagyobb fokozata! - kérte ki magának Aelin, miközben Lin még mindig röhögött. - Vláh! - rázta meg a fejét.

- De képzeld, hogy a legjobb haverod!

- De nem az!

- Csak képzeld el! 

Aelin vett egy mély levegőt, miközben résnyire összehúzott szemekkel meredt Linre, majd hirtelen kirázta a hideg.

- Bocs Lin, láttam már szörnyeket, démonokat, sátáni mágikus Tartarosz idézést, de ez meghaladja a képzeletemet! Hogy jutott ez egyáltalán eszedbe?! Tudod mit, nem érdekel. Elhiszem, hogy... meglepődtél...

- Nem meglepődtem. Kiakadtam, mert... Sokat olvastam, nagyon sokat és nem éreztem azokat, amiket olvastam, ha ránéztem Danre. Ő a barátom, a legjobb barátom, akire bármikor számíthatok, emiatt és amiatt, amit láttam, ahogy szinte... meg akarták ölni egymást a 18 éves énjeink, akik előtte olyan boldogok voltak, mert életben maradtak, akkor döntöttem el, hogy... a barátom marad Dan, de megígértem, hogy nem leszek szerelmes belé.

- És hogy jutottál el idáig? - vonta fel a szemöldökét Aelin.

Lin az ajkára harapott, ahogy eszébe jutott, hogy Dan megint kioffolta őt, úgy mint a kulcshajsza alatt. Hogy minden egyes nap azon agyalt, hogy mi a fenét titkolhat előle Yui, Amy és Edmund Jackson, mi lehet az az eget rengető indok, ami miatt Dan képtelen egy rohadt üzenetre valami érdemleges választ adni, csak annyit, hogy... él még, jól van, csak sok a családi zűr. Hogy amikor Dan végre megkereste, akkor egyszerre akarta kinyúvasztani és megölelgetni a fiút. Ahogy felrémlett előtte az az este, amikor Dan megmutatta neki az erejét, ahogy visszajött a suliba és rögtön segíteni akart neki. Az, amikor elvitte őket Yui és Aaron a színházba és majdnem csókolóztak és... hogy mennyire megijedt attól, hogy az a szituáció már szinte teljesen olyan volt, mint... a könyveiben. Aztán pedig, hogy mennyire idegesítette őt Olivia, hogy Dan nem vette észre, hogy mit akar a lány és... a tudat is, hogy őt ez zavarta, holott nem lenne szabad, hogy zavarja. Majd a tánc, ahol... már... valamiért nem tűnt olyan elképzelhetetlennek, hogy mit szeret az idősebb énje Danben, hiszen... Dan annak ellenére, hogy egy idegesítő kamasz, aki egyenesen imádja beleütni mindenbe az orrát és direkt az ellenkezőjét megtennie minden létező szabálynak. Ő mindezek ellenére... nem hagyja csávában azokat akiket szeret, akik számítanak neki. Mindenből kihozza a legjobbat és... most már van ereje, de előtte is sokra volt képes és ez sosem fog megváltozni.

- Elég nehezen. - felelte végül, mire Aelin nagy meglepetésére mellé csúszott az ágyon és szorosan megölelte. 

Lin széles mosollyal szorította vissza Aelint.

- Értékeld! - mondta fenyegető hangon a lány. Lin ha lehetséges még szélesebb mosolyt erőltetett a szájára, még egy kicsit fel is kuncogott. - No és megcsókoltad Dant és mi volt utána? -

Lin értetlenül bontakozott ki az ölelésből és pislogott is mellé párat, majd enyhén csücsörített, ahogy rájött, valamit elfelejtett.

- Utána haza jöttem. - válaszolta. - Mondjuk lehet meg kellett volna beszélnem Dannel...

- Nem baj! - vágta rá Aelin. - Te megcsókoltad őt, te megtetted az első lépést. A második várjon Danre. - kacsintott a barátnőjére. - Akarsz még beszélni róla? Itt aludjak?

- Aha, mert nehéz elhinnem, hogy bele zúgtam a legjobb haveromba!

- Megbeszélem Breddel és szólok Hádésznak! Mindjárt jövök!

- Korán kell kelnem! Holnap suli!

- Nyolckor Alektóval kezdek, matekon. Se gáz! - vágta rá Aelin, majd mosolyogva elhagyta a szobát.

~~~

Natalie Cabra egyenes háttal sétált be az anyja irodájába, majd megállt az íróasztalával szemben és várt. Az anyja nem nézett rá, a jelentéseket olvasta, amiket a Mágus különítménytől kapott.

- Elmondanád nekem... hogy miért néztél bele, a Mágus különítménynek a feljegyzéseibe? - tette fel az anyja a kérdést, de még mindig nem nézett rá. Ez elég erőt adott Natalienak, hogy szemrebbenés nélkül hazudjon.

- Mindig is kíváncsi természet voltam, anyám. Az erőm pedig napról napra egyre nő. Pedzegetni akarom a határaimat. - szegte fel az állát, úgy ahogy az anyja szokta. Erőt akart sugározni, erőt, hogy az anyja megbízzon benne, hogy elhiggye a szavait.

- Pedzegetni. - tette le a papírokat Irana és pillantott fel a lányára. Alaposan végig mérte őt, Natalie érezte, ahogy az ereje végig tapogatja őt. Rögtön egy mentális pajzsot teremtett Zoyáék köré, ahogy megérezte a mágiáját, miközben egy szobát alakított ki, egy olyan szobát, ami csak arra várt, hogy az anyja belépjen és lássa, hogy... Mennyire szeretne a részese lenni mindennek, amit az anyja tervez. Minden kis részletnek.

- Igen. - felelte nyíltan Natalie. - Hiszen mindig erre ment ki a játék, nem? - vonta fel szedett szemöldökét. - Iant apa mására neveled. Oroszország következő potenciális politikus jelöltje, aki egyszer majd apám helyett az új államfő lehet, aki Oroszországot majdnem olyan nagy tettekre vezetheti, mint Sztálin. Én pedig a te utadat viszem tovább. A kémhálózatot, a te terveidet. Ez a sorsunk.

- A terveim túlmutatnak Oroszországon. - mondta Irana. - Ti mindig is mások voltatok Iannel, olyanok, mint a szüleim. Hiszékenyek, akik nem tudják a saját életükre befolyással lenni. 

- Biztosíthatlak róla Anya, hogy ez nem igaz. - elég ha csak arra gondol, hogy egy titkos életet élnek, amelyben Zoya Royalt támogatják. 

- Nem ezért hívattalak ide. - felelte végül Irana, majd kihúzta a jobb oldali fiókot, kivette belőle egy mappát és felnyitva Natalie elé hajította. - Mit kerestél Chicagoban a Jacksonok és Zoya Royal társaságában? 

Natalie fejben átkozta magát. Megfelejtkezett az átalakító pajzsról a kamerák számára. A lány lázasan gondolkodott. 

- Dan Jackson megbízik bennem a kulcshajsza óta. - mondta ki végül félig az igazságot. - Feltételezem jobb dolog belülről megfigyelni egy családot, főleg hogy a kulcsokról még nem tettél le és ők rejtegetik valahol. 

- Kislányom. - nyomta meg a szót Irana, miközben feltápászkodott a forgós székéből. - Sok jele van annak, ha egy ember hazudik, tanultál róla, ahogy arról is, hogyan cselezd ki őket. Tehát egyszer ismétlem meg és ezúttal az igazságot akarom hallani. Mit kerestél Dan, Amy, Sven, Aelin és Zoya társaságában?

Natalie eltátotta a száját.

- Nem hazudok! - forgott vérben a szeme, a képessége morajlott benne. 

- Nem, persze. - sóhajtotta a nő. - Fiúk! - nyomott meg egy gombot a lámpája mellett. - Vigyétek a lányomat a vallatóba. 

- Nem vagyok az ellenséged! - fortyogott magában Natalie.

Három őr lépett be. Az egyik rögtön el akarta kapni Natalie karját, de a lány szemei vörös színben ragyogtak, ahogy a mágiájához nyúlt, mire az idő lassulni kezdett. Natalie szédelegve sétált az anyja számítógépéhez és kereste meg a felvételt.

- Francba... francba... - mormogta miközben az ujjával hozzá ért az egérhez és a mágia révén a felvételt eltűnt, mintha soha nem is létezett volna.

Natalie remegett, ahogy visszasétált a helyére és az anyjára szegezte a tekintetét. 

- Töröl... Töröl... - suttogta mialatt fémes ízt érzett a szájába, majd a szeme vissza változott meleg barnává, mire az örök elkapták a karját.

- Mit csinálnak?! - emelte fel a hangját az anyja.

- Az előbb azt parancsolta... 

- Azt mondtam, hogy kísérjek át a kiképző terembe, nem azt, hogy rángassák! 

- Előbb elmennék mosdóba! - mondta gyorsan ki Natalie és nem ellenkezett, amikor a katona a parancs ellenére a kezét a vállán nyugtatta. 

Amint Natalie bezárta a női mosdó ajtaját a csaphoz lépett és bele köpött a kagylóba, majd kinyitotta a csapot, hogy eltűnjön a vér a porcelánról.

- Ezek szerint szarul ment? - hallotta meg Helen hangját a fülében. 

- Apró baki. - mondta Natalie. - Csak sok energiába került helyre hozni. Mázli, hogy az anyám nem tart olyan veszélyesnek, hogy mentális pajzsokat hozzon létre és lazán kicserélhettem a felvétel emlékeit. - szipogott, majd ismét köpött egyet.

- Iannek mikor mondod el?

- Hogy az anyám kémnek nevelt? Soha. - hajolt a csap fölé és öblítette ki a száját. - Most maradj csendben és kezd el a varázslatot, amikor jelzek!