Nos, hosszú idő után meghoztam ezt a részt. Remélem nem lett lapos. Véleményeteket természetesen a commentben várom. 

A kulcsvadászok önbizalma az elmúlt pár nap alatt eléggé megrendült és ennek leginkább Irana örült. A főhadiszálláson ügyködött, miközben a gyerekeket figyelte a videó felvételeken, még csak Samnél tart, de egyre világosabb számára, hogy ugyanakkora, ha nem nagyobb fenyegetést jelentenek, amilyet Hallie, Susan, Peter, Joe és Dia jelentett. A szüleikhez hasonlóan a világot akarják majd uralni. Túl messzire mennek. 

Dia di Angelo, az egyik legjobb menedzser, aki mindenkit bejuttatott mindenhová. Mindenki őt akarta. Peter Jackson, az orvos, olyan sebészeti beavatkozásokat csinált, mint előtte senki más nem mert. Joe di Angelo, titkos ügynökség. Ez már önmagában elegendő volt, hogy az ellensége legyen és kiiktassa őt, de mind e mellett az elnök, Susan Jackson testőre volt. Hallie Beckendorf, az önimádó, egoista, fegyvergyártó és kereskedő, Charles Beckendorfot is megölte mert túl erős lett. Túl nagy lett a hatalma a világban. És tíz évvel később a lányát is megölte. Charles Beckendorf immár több mint 17 éve halott, és több mint 7 éve Susan, Joe, Peter, Dia és Hallie is. Itt az ideje, hogy a lista bővüljön. De előbb hagynia kell, hogy a harmadik generációsok megtalálják a kulcsokat. Legalább megspórolnak neki pár évet. 

~~~

Dan unalma nagy részében, sorozatokat és filmeket nézett, most éppen egy horror filmet, amit valamiért családi filmként tartanak számon. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit. Igen. Irtó hosszú cím. 

- Dan hagyd már abba! Egy könyvtárban vagyunk és te komolyan filmet nézel? - kérdezte méltatlankodva Amy, majd egy újabb kupac könyvet tett le maga, Sven és Aelin közé. 

- A film olyan mint egy könyv. Csak több a kép és kevesebb a betű. Tehát sokkal jobb. Nem kell szenvednem a diszlexiámmal! Na hol tartotok? - vágta rá Dan, miközben leállította a filmet. 

- Ókínai szöveg, ókínai szöveg. Még több ókínai szöveg. - mondta idegbajosan Aelin. 

- Én megmondtam, hogy ne jöjjünk Kínában könyvtárba, de hallgattatok rám? Neeem. - rázta meg hevesen a fejét Dan. - Pedig, ha egyszer rám hallgatnátok, lehet, hogy sokkal jobban járnátok! És ez még rímelt is... - pislogott meglepetten. - Tehát mit tudunk? Ariel, te mit csinálsz? 

- EZ TÖK BULI! De nem tetszik a haja... Dan, hogy lehet átállítani a haját? - fordult hátra az öltöztetős játéktól a tündelény. 

- Honnan tudjam? Sosem játszottam ilyen... izét. - mérte végig a furcsa külsejű figurát. - Oké.... mit tudunk? 

Aelin odalépett Arielhez majd megnyomott egy gombot, mire a hajakra ugrott a játék.

"Fegyvered a történelemben leled,
Átutazván a legmagasabb hegyen.
Ahol nincs más csupán a lelkek helye, 
Megleled a választ a kérdésedre."

Mondta fejből a szöveget Sven. 

- Szerintem ennek se füle se farka. Híííí van rózsaszín haj! - sipított fel Ariel. 

- Könyörgök. Hadd üssem le. - temette az arcát a kezébe Aelin. 

- Hagyd. - mondta Dan, majd feléjük fordította a laptopot. - Míg ti pazaroltátok az időtöket a kínai szövegekkel, amit így is úgy is csak Apa tud teljesen pontosan lefordítani, bocs Amy, de te maradj a mateknál. Addig én inkább a jóslat vagy prófécia, vagy vers, kinek mivel törődtem két film nézés között. A legmagasabb hegyen átutazva két értelmű lehet. Egy. Az, hogy valóban átmegyünk felette és kilyukadunk Kínában. Kettő. Az, hogy bejárjuk a Himaláját. Fegyver plusz történelem, illetve a lelkek helyéből. - nyitott meg egy új oldalt. - A legendás Lélekkardra tudok csak tétet tenni. Még pedig 50 dolcsiban fogadok, hogy ő is egy kulcs. 

- A Lélekkard nem létezik Dan. Csupán egy fikció. - sóhajtott fel Amy. 

- Bocsánat lemaradtam. Mi az a Lélekkard? - kérdezte Sven. 

- Egy fikció. A Végzet ereklyéihez tartozik. Egyike az " árnyvadászok" szenttárgyainak. - forgatta unottan a szemét Amy. 

- Ez nekem úgy hangzik, mint Cassandra Clare egyik regénye. - grimaszolt egyet Aelin, miközben kétkedve végig mérte Dant. 

- Egyik regénye. - nevetett fel Dan. - Ha a regényekből indulunk ki ez az egész kulcshajsza, plusz a nagyszüleink története is fikció. - pillantott gúnyosan a nővérére. - Szerintem a Lélekkard nem más mint egy Kínai ereklye, ami egy nindzsa tulajdonában állt több száz éve! Még jó ha nem akkor tájt, amikor a kínai nagy falat építették. - mosolygott a kisfiú, majd kattintott egy másik ablakra. 

- Nem hiszem el... - kerekedett el a szeme Amynek, amikor a laptopra pillantott. Hihetetlen, hogy a kis tetűnek igaza lesz...

- Ami a versecske többi részét illeti.... - húzta el a száját. - Azt nem értem. De. Van egy nyomunk. Keressünk nindzsákat a Kínai nagy falnál! - csapta le a laptopja tetejét. - Amy részt vehetek egy harcművészeti kurzuson? Most tök olcsó! ÉS csak egy köpésnyire van a Nagy Faltól! 

- Nem. - vágta rá a nővére. 

- De miért? - kérdezte Dan. 

- Mert nem és kész.

- Mért? Tök menő lenne! Csak képzeld el! Dan Jackson, a mestertolvaj, aki betört a Buckingham palotába, és mellé istenkirály nindzsa! 

- Dan kapcsold ki magad légyszi! Vagy én foglak. - tette vissza a helyére a könyveket Amy.

~~~

Amy sosem hitte volna, hogy az öccse valaha jobb lesz nála valamiben. A családban az Apja töltötte be a fellegekben járó megkeseredett régész pozícióját. A nővére, Yui a harmóniát Tűz és Víz között. Ő a robot jelzőt. Dan pedig az életvidám mindenért lelkesedő kis srácot. Az Anyja meg a halott kifejezést, de ez nem ide tartozik.

Igazából rohadt féltékeny volt Danre. Nincs ereje ez igaz. De nincs is rá szüksége. Az utolsó pillanatban mindig kitalál valamit amitől kimászik a balhéból. Ha van nála egy számítógép akkor pedig bármit feltör. Az öccse egy mestertolvaj hecker!

Most is ahogy vonatra szálltak és elindultak a belvárosból kifele, hogy majd onnan tovább menjenek busszal a Nagy Falhoz. A kisöccse csak lelkesen csillogó szemekkel nyomkodta a számítógépet.

Amy próbálta nem nézni őt, de fogalma sem volt arról, hogy lehet az öccsében ennyi élet. Egy keveset átutalhatna Edmundnak is. A pillantása a két Angelo üres székére siklott. Ha bízhat a testvéreiben, akkor a Nagy Falnál fognak találkozni. Arielre nézett. Aki egy sudokut fejtett meg vele szemben ugyancsak lelkesen.

- Főnix? - kérdezte halkan Dantől Amy.

- A Faltól nem messze fog várni minket, majd jelez 6 óra felé. - felelte kedvesen az öccse.

Amy arra is irigykedett, hogy Dan szoros barátságban van egy sárkánnyal. Még akkor is ha ennek a lénynek bicskanyitogató a stílusa. De imádta az öccsét, bár ezt sosem vallta volna be annak a taknyosnak. Akkor azt hallgathatná ítélet napig.

- Szerinted... Sven és Aelin... tényleg oda ment, ahová mondták? - kérdezte bizonytalanul Amy.

A családtagok közül a legkevesebbet a Wizardsokról és az Angelokról tudnak. Annyi különbséggel, hogy a Wizards família tagjai aranyosak és kedvesek. Angeloék pedig hát... kicsit ijesztőek.

- Szerintem igen. - biccentett Dan.

- Honnét vagy benne ilyen biztos?

- Elég volt rájuk nézni. Nyugi Amy. Visszafognak térni. - mosolygott rá az öccse, mire hirtelen tényleg kezdte elhinni, hogy Aelinék nem hagyták csendben őket.

Valahogy azt nem értette, hogy az öccse, hogy képes a családtagok egy részét pusztán a hangjával, és a tekintetével megnyugtatni. Talán a kisfiúi ártatlanság?

Újra eszébe jutottak az Angelok nem sokkal azután, hogy kimentek a könyvtárból, egy nő állt az egyik pad mellett. Amy azonnal megérezte a zavartságát és merevségét. De ugyanakkor az átható szörny szagát is. Sven és Aelin azonnal hozzá léptek, mire a nő halványan biccentett nekik. Itt jött rá Amy, hogy Alektóval áll szemben a fúriával.

A nő megköszörülte a torkát és egy hideg mosolyt eresztett Amyék felé. Majd Aelinhez és Svenhez fordult.

- Hádész nagyúr hívat titeket. - mondta a két gyereknek.

- Miért? - kérdezte Aelin. - Azt mondta maradhatunk, míg vége nem lesz a kulcshajszának.

- A kezeléseket viszont nem mondta, hogy kihagyhatjátok. - emlékeztette őket a nyájas.

Aelin arcara hirtelen düh ült ki. Míg Sven csak elhúzta a száját.

Kezelés? Vajon milyen kezelésről van szó? Agyalt Amy.

Ezek után lépett le a két Angelo és Amy még mindig azon gondolkodik, hogy milyen kezelésről beszélt Alektó? A kezelés lehet lelki vagy testi. Jutott erre a következtetésre. És mivel nagyon úgy tűnik, hogy Yuin kívül senki sem szenvedett maradandó testi sebeket a családjában, de lelkit annál többen, csak lelki lehet.

Yuit két hónapig kezelték pszichológusok, köztük Izzy miután elvégezett pár kurzust. Az Apját havonta egyszer mindig meglepi Izzy. Jól leitatja, majd kifaggatja. Amyt csupán kétszer vitték el egy kis kezelésre. Elég jól színészkedett, hogy elhiggye az agytúrkász, hogy az égadta egy világon semmi baja. Az öccsét is kezelték de.... Dan túl kicsi volt, és nem igazán fogta fel a dolgokat. Csak arra emlékezett még régebben, hogy játszik, Hall felkapja, majd visszafut a házba és utána többé nem látta. Nem értette miért. Nem fogta fel mi történik. Kicsit ironikus, hogy már kicsiként is összerakott bármit, de nem tudta megérteni a megsemmisülés szó jelentését. 

Tényleg pszichológushoz küldte volna a két dédunokáját Hádész? Amy valamennyire azt is furcsállta, hogy egyáltalán a férfi foglalkozik velük. Ő egy kezén megtudja számolni mikor találkozott istenekkel, pláne a tulajdon dédszüleivel. Aphroditéval hála az isteneknek soha, ahogy Héphaisztosszal sem. Poszeidónnal egyetlen egyszer, míg Athénéval kétszer. 

- Megjöttünk! - csapta le a laptopot Dan. 

Amy felsóhajtott, majd megfogta Ariel vállát és lehúzta a vonatról. 

~~~

Aelin mostanában túl sokszor gondolkodik, hogy hogyan öle meg XY-t. Egyre érdekesebb ötletei vannak az meg kell hagyni. Az éppen aktuális személy a pszichológusa volt. Azzal szórakozott, hogy ki-be kattintgatja a fém pengéket a karperecből, hátha ezzel ráhozza a szívbajt a nőre. De eddig nem állt vele túl jól. 

- Nos Aelin. A mai napon is csak hallgatni fogsz és hagyod Svennek, hogy ő beszéljen vagy te is mondasz valamit? - kérdezte mosolyogva Hádész egyik lidérce. 

- Azt akarja, hogy beszéljek? - vonta fel gonosz mosollyal az arcán a szemöldökét. - Inkább hallgatom a sikítását amikor méretre szabom az arcát. 

- Aelin! - szólt rá Sven, mire a kis húga pupillája kitágult és eltűnt a szeme fehérjére. - Türtőztesd magad. 

A lány csak a szemeit forgatta és fokozatosan visszaszűkült a pupillája normálissá.

- Aelin. - szólalt meg újra a lidérc. - Évről évre változol. - a kislány nem nézett rá a szolgára csak felemelt állal bámult ki az ablakon a kertre, ahol Perszephoné kivételesen nyáron is itt volt és a növényeit öntözgette. - És nem éppen a pozitív irányba. - Aelint egyszerre fürkészte a lidérc és a bátyja. - A szíved egyre sötétebb az auráddal együtt. 

- És ahhoz magának mi köze?! - csattant jegesen, mint egy úrnő parancsa a lidércen a hangja, de a nő becsületére váljon még csak meg sem rezdült. 

- Segíteni akarok. - mondta higgadtan. 

- Segíteni? - nevetett fel Aelin. Sven ereiben megfagyott a vér a hang hallatán. - Azzal már hét éve elkéstek. Semmi köze hozzám. Az életemhez. A viselkedésemhez. A sorsomon nem változtathat maga. ÉN akartam ilyen lenni! ÉN akartam ezzé válni! Egyes egyedül ÉN tettem valamit Yuiért és ÉN változtattam meg a sorsomat. Nem maga. Hádész segített rajtam. De már réges régen nem szól bele az életembe. Irányítani akarnak? Tegyék meg. Hiszen Hádész egy isten. Egy mindenható. Nem úgy mint maga. - Aelin felállt, majd feltépte az ajtót és kiviharzott a szobából. 

A lidérc látványosan kifújta a levegőt és szomorúan Svenre pillantott. 

- Fogalmam sincs, hogy bírod őt elviselni. 

- Csak ő maradt nekem. - válaszolta halkan a fiú. 

- És az unokatestvéreid? - firkantott valamit a lapra a lidérc. 

- Életem többségét itt töltöttem. Nem vagyok velük olyan viszonyban mint Aelinnel. A húgom a családom Ms. Lesser. 

- Nehéz lehet vele.... - horkant fel. 

- Valaha nem ilyen volt. Nem volt fennkölt, kifinomult, hercegnő, úrnő... ahogy tetszik. Régen csak... egy kislány volt. Egy édesanyával és egy édesapával.... 

A lidérc érdeklődve oldalra döntötte a fejét. Hét év után ez az első eset, hogy Sven ennyit beszélt magáról. Általában azt szokta hallgatni, ahogy festményekről, szobrokról és építményekről mesél. 

- Valóban? - mosolyodott el - És akkor milyen volt? Milyennek voltak a mindennapok? 

Sven elgondolkodott. Kicsit nehezére esett visszaemlékezni. 

- Mindig... Amikor felébredtem Anya már a reggeli kávéját kortyolgatta, miközben a fontos állami ügyeket nézegette át és közben volt, hogy reggelit is csinált.... Apa... általában dühös volt, amiért nem ébresztette fel őt. A reggeli vita általában ez volt. De Anya rutinosan rendezte le a vitát az arcán egy mosollyal miközben csak annyit mondott: "Jól tudod mennyire aranyos vagy amikor alszol. Szerinted lenne szívem felébreszteni téged?". Csak, hogy megpecsételje az igazát mindig szájon csókolta apát. Aelin.... kétféleképpen kelt fel, vagy szépet, vagy rosszat álmodva. Ha az előbbi volt.... Úgy emlékszem mindig rózsaszín pizsamában aludt. Szőke haját kiengedve hordta.... Tehát, ha szépet álmodott mindig szökdécselve ment Apához, Apa mindig csak Kis Angyalnak hívta őt. Gyakran volt vele... Apával... Apa megvédte őt. Feltétel nélküli szeretetet adott neki és mindig megbízott benne. Hányszor jártam pórul emiatt.... Aelin.... Jó volt. Kedves. Nagylelkű. Segítőkész. Játékos. Viccelődös. Aranyos. Egy gyerek. Mikor Anyáék meghaltak... akkor vesztette el önmagát. Rájött, hogy a világ nem mindig szép... és attól tartok azóta sem találta meg azt a szépséget a világban amit régen látott. 

A lidérc szorgosan jegyzetelt. 

- Nem tudod véletlenül, hogy miért ennyire zárkózott? - kérdezte a nő. 

- Feltételezem amiatt, hogy a szüleinket megtudtuk volna menteni, de helyette elmenekültünk és hagytuk, hogy a föld betemesse őket. 

A nő döbbenten pislogott. Régóta kezeli a két Angelot és minden alkalommal egyre nagyobb meglepetéseket okoznak. Kevés Hádészos beszél ennyire semlegesen a tulajdon szülei haláláról. 

- Óhajt még valamit? - kérdezte Sven, miközben elkezdett feltápászkodni a székből. - Lejárt az egy óra. 

- Nem... Nyugodtan elmehetsz. 

- Viszont látásra. - biccentett a nőnek, majd kisietett a helyiségből. 

~~~

A Kis Angyal egy szál törülközőben sietett a Jakudzi és a szauna felé. A Flegtón folyója van bevezetve az Alvilág alá és alapvetően azt használják a jakudzi és a szauna melegítésére. Aelin lehajította a törülközőt az egyik napozóágyra, majd összefogta a haját egy kontyban a feje tetejére és bement a jakudziba. 

- Bekapcs. - mondta, mire a buborékok beindultak. Nyakig merült a harminchat fokos medencében, majd lehunyt szemmel a puha fejtámlának dőlt. Megnyugtatta a hely pára tartalma és a meleg is. Nevetséges módon Hallie Beckendorfnak köszönheti, hogy ilyen meleg van a palotában. Az ő ötlete volt, hogy használják fel a láva folyamnak a melegségét fűtésre. A wifit is a nő vezette be. Akárcsak az új holtlelkek leltározását. Több mint fél évbe tellett mire olyan technológiát épített ki az Alvilágba, ami a Föld 60%-át már elérte. 

Halkan valami furcsa motoszkáló hangra lett figyelmes, majd mikor kinyitotta a szemét a falon át az egyik férfi démonja zuhant be mellé a buborékfürdőbe. 

- Astarot... - csikorgatta a fogát Aelin. 

- Bocsánat úrnőm... - rázta meg a fejét amikor felbukkant. - De híreket hoztam. 

- És ezt pont akkor kell, amikor kihasználom a luxust amihez hozzászoktam? - kérdezte gúnyosan. 

- Öhm... Néha hölgyem. 

Aelin csak a szemeit forgatta és visszahelyezkedett a becsapódás előtti pozícióba. 

- És? - kérdezte. - Mi hírt hoztál? 

- Carmen és Junie Cortez a Koh-i-Noor Egyiptomban vannak. Brady, Adel és Lena Wizards Indonéziában járnak, valamilyen Harmónia kő után kutatnak. Úgy értesültünk, hogy Jane és Sam Jackson Franciaországban vannak, míg a Cabrák a... Kynai Nagy fal felé tartanak.

Aelin szeme felpattant és vidáman a démonjára nézett, annak ellenére, hogy a Cabrákról hallottak nem kicsit dühítették, majd felé nyújtotta a kezét. 

- És mit hoztál? - pillantott a nyakában lévő kis zacskóra. 

A démon hirtelen elsápadt. A zacskóra csúszott a keze és letépte a nyakából, óvatosan adta oda Aelinnek, aki lassan kibontotta. Érdeklődve nyúlt bele a kicsi zsákba, majd valami fémes dolgon akadt meg az érintése. Kivett egy tenyérnagyságú dobozkát. Réz borítása volt és a bátyja nélkül is megállapította, hogy ez a valami egyiptomi. 

- Honnan szerezted? - nézett a démonra. 

Astarot mellette feszengeni kezdett. 

- Öhm... Hát... Loptam, kisasszony. 

- De kitől? - nyomott be a szélén egy gombot, mire egy ötágú csillag formáját öltötte fel a doboz. A belseje üres volt. 

- Az Egyiptomi mágusoktól. Úrnőm. 

- Tudod mire jó ez? - tartotta elé a kis tárgyat Aelin. 

A démon nagyot nyelt. - Ez kinyit valamit úrnőm. 

- Mit? 

A démon egyre kevésbé örült ennek a találkozásnak. Mikor Selma továbbította Aelin parancsát arra vonatkozóan, hogy kémkedjenek a többiek után és keressenek információkat a kulcsokat illetően, már akkor nem tetszett neki ez az egész. Aelin félelmetes úrnő azt meg kell hagyni. Mind a halandó, mind a halott és mind a halhatatlanoknak érdekes kínzásokat tud kitalálni. Ráadásul mindegyik roppant fájdalmas. 

- Azt sajnos nem tudom úrnőm. - válaszolta. 

Aelin hosszan tanulmányozta a démont. Amikor meglátta, hogy menyire gyöngyözik a homloka és, hogy a szája egy keskeny vonallá vékonyodik lassú mosolyra húzta a száját. 

- Hazudtál. - villant fel Aelin szemében valami. 

A démon ha lehet még sápadtabb lett. Ijedten kiugrott a medencéből és lehajtott fejjel térdre ereszkedett. Aelin felállt a jakudziból és a törülközőjéhez sétált, kihúzta a hajából a gumit és maga köré csavarta a törülközőt. Kényelmes tempóban tette mind ezt. Élvezte a démonából áradó hűvös kiszámítható félelmet, ami egyre fokozódott és fokozódott lassú tempója miatt. A férfi elé lépett és finoman megemelte a démona állát. Astarot sárga szemei melegen fénylettek. 

- Utoljára kérdezem. - vigyorgott a démonra. - Mit nyit ki ez a kulcsocska? 

A démon megnedvesítette az ajkát. - Nem tudom. Úrnőm. 

Aelin szeme résnyire összeszűkült. A karperecből kisiklott a két penge, majd végig szántotta a démon arcát. Fekete vér fröccsent a medencébe. A démon arca eltorzult a fájdalomtól, miközben a kezét ökölbe szorította. 

- NOS?! - lett egyre sötétebb Aelin szeme. 

De a démon hallgatott. 

- Hát jó. Selma! Zero! - kiáltotta, mire a két démon mellette termet. - Hozassátok a lelkekkel az Iranától lopott hálókat és ostorokat. Addig verjétek Astarotot amíg nem beszél. Vagy tudjátok mit. A verést én állom.

A démonok arcából minden szín kifutott. Selma Astarotra nézett, majd Aelinre. 

- Most! - mondta a lány. 

- Ne! - kérte Lucifer. - A Holtak és az Élők könyvét nyitja! - mondta kétségbe esetten. A démonok elleni ostortól elveszíti a képességét és az eszméletét több napra. 

Selma az ajkába harapott. Ezt nem szabadott volna Aelinnek sohasem megtudnia. 

- Holtak és Élők könyve? - vonta fel a szemöldökét a kislány, miközben Astarothoz fordult. - És mik ezek a könyvek, mit tudnak? 

Selma  Aelin mögött megrázta a fejét. Astarot értette a célzást és hallgatott. 

- Mennyire akarod, hogy megkorbácsoljalak az engedetlenségedért? - kérdezte hűvösen Aelin. 

- Az Élők könyve elveszi egy élő személy életét, halhatatlanságát, míg a Holtak könyve... 

Selma tekintete elsötétült. Folyamatosan azt tátogta, hogy ne. 

- Míg a Holtak könyve életed ad, a halottaknak. - fejezete be félelmében Astarot. 

Aelin arcáról a gonosz mosoly eltűnt. Több év után Selma most érzett belőle valami új érzelmet. 

- Életed ad? - kérdezte gyenge hangon. 

Astarot biccentett. Aelin megpördült és Selmára nézett. 

- Mért nem szóltál?! - sziszegte keményen a nőnek, miközben az arca vicsorba torzult, hát persze, hogy megérezte a testőréből áradó ellenszenvet. 

- Mert őrültség. Túl sok idő telt el. Nem akarhatod megtenni azt. - mondta a démonnő. 

- Még nem. Előbb a könyvet kell megtalálnom. - mosolygott a démonra. - Aelin di Angelo első számú démona - vált szikla keménnyé a hangja. - Selma, az alkuk démonja. Ezennel leváltalak első helyedről. Domiel! - kiáltotta el magát, mire egy férfi jelent meg a döbbent Selma mellett. - Domiel, a félelem démona. Ezennel első számú démonná és a testörömmé teszlek. 

Domiel halványan elmosolyodott és fejet hajtott Aelin előtt. 

- Megtisztelő feladat úrnőm. Nem fog bennem csalódni. 

- Aelin! - hitetlenkedett Selma. - Ez... De... Csak jót akarok! Amire készülsz az őrültség! 

- Az alkuk démonát egy hétre megfosztom erejétől! - emelte fel a kezét Aelin, a hely egyre sötétebb lett, miközben a lány kezéből sötétség áradt. - Mert ellenszegült úrnőjének! És mert bizalmas információt hallgatott el előlem! 

Selma kétségbeesetten Astarotra, majd Zerora nézett. Hátrálni kezdett, de a lány ereje a karjaiba kapaszkodott és lassan elkezdte kiszívni belőle az erejét, és a halhatatlanságát. 

- NE! - sikított fel a démon. 

Aelin leeresztette a kezét és a nőhöz sétált a penge kicsúszott a karkötőjéből és megkarcolta a nő fehér arcát. Bíbor színű vér sercent ki. 

- Vigyétek a halandót a Földre. - mondta Astarotnak és Zeronak. - Domiel, kövess.