Na jó. Úgy döntöttem megleplek titeket egy résszel. Remélem tetszeni fog. Commenteket várom. Jó olvasást!

Ingrid az OSV első szintjén volt. Lucia Rodrigez szalonjában ült. A nő éppen a hajából varázsolt csodálatos loknikat az esti ügyre. A városba látogat az egyik ember akit Gregorioval közösön kaptak kiiktatásra. A férfi egy osztrák csempész. Gyémántban utazik, mint a legtöbb maga fajta. Lucia Rodrigezt simán titulálhatta volna Aphrodité lányának, olyan jó stílus  érzéke volt.  De Annienél is utálta amikor a haját csavargatja a fején, mint valami rongyot. Viszont most nem egyszerű kiiktatásról van szó. A férfiból ki kell szednie pár dolgot. Kevés információt, de annál jelentőség teljesebbet, amihez el kell csavarnia a fejét. 

- Mikor leszel már kész? - kérdezte spanyolul Luciától. 

- Minél tovább forgatod a fejedet kis szívem annál később. 

- Lucia! - kiáltotta Gregorio, a függöny másik oldaláról. - A húsz ruhából melyiket kell felvennem? 

- A kéket! - kiáltotta a nő, majd folytatta Ingrid hajának a készítését. 

Mikor befejezte rátért a sminkre. Csak kicsit másította meg a szemének a vonalát, hogy jobban hasonlítson Gregriora, majd rászólt a lányra, hogy vetkőzzön le.

- Lucia! - húzta el a függönyt Gregorio. 

Lucia Ingrid elé ugrott, ugyanis a lány körülbelül egy szál semmiben állt. 

- Gregorio! - méltatlankodott az öltöztetőnő. - Mit gondolsz dísznek van ott az a függöny?! A kisasszony éppen öltözködik! Jó modorra nem nevelték. 

- Legalább tud időzíteni. - lépett ki unottan Lucia mögül Ingrid és bújt bele a zöld ruhába. 

Gregorio csak egy pillanatra nézett Ingridre, majd visszafordult Luciához. Látta már a lányt meztelenül és Ingrid nem az a lány volt, akit különösebben érdekel, hogy miben vagy mi nélkül látják. Hiába nézett Luciára, nem kerülte el a figyelmét, hogy Ingrid egy tőrt rejt el a ruha csipkéjébe.

- Ez mi?! - emelt fel egy ruha darabot. 

- Ing. - felelte Lucia. 

- Azt tudom. De mi ez a 70-es stílusú ujj? 

- Azt mondtam a kéket vedd fel! 

- Utálom a kéket. 

- Rosszabb vagy mint a lányok. Felöltöztetem Ingridet és megyek. - puffogot magában a nő. 

Ingridhez lépett és összekapcsolta a ruhát. A derekánál kicsit rászorított. Gregorio felvont szemöldökkel mérte végig a gyilkost ruhájában. Az ereiben felforrt a vére. Nem csak azért mert Ingrid annyira volt kihívó a ruhában, ahogy a Beckendorf ikrek az estéken, hanem mert tudta, hogy kitt kell felszednie ebben a ruhában és a gondolattól, hogy valaki taperolni fogja a lányt... Ebben az amúgy is kicsit áttetszős felsőrészes ruhában a vére dübörögni kezdett a fülében. Az arcán viszont semmit nem lehetett látni. 

Lucia ellépett Ingridtől és megindult felé. Egy utolsó pillantást vetett Ingridre. A ruhája hátulja a földre leért, mély zöld színe mellett a bőre fehéren fénylett. Enyhén csillogott a ruha szoknya része. Olyan volt, mintha valaki befestette volna a csillagokat zöldre és a ruhára akasztotta volna. 

Szó nélkül követte a függöny másik oldalára Luciát és hagyta, hogy a nő örömét lelje a lecseszésében, majd egy piros zakót és fekete nadrágot adott rá. Egy fekete nyakkendőt is kötött a nyakába. 

- Tudod. - mondta Lucia miközben megigazította a nyakkendőt. - Jobban kéne vigyáznotok. 

- Mire gondolsz? - kérdezte. 

A nő levendula szemei felvillantak. 

- Csupán arra, hogy a kis színjátékotokat játszhatjátok, de a test mást mesél. Ha Jimena meglát titeket együtt, azonnal ki szúrja. 

- Hogy szúrná ki? - kérdezte leplezett idegességgel. 

- Mondom. Ha az arc nem is, a test mesél. Ingrid nem szégyenlős ezt mindenki tudja, de neked nem kellene meglepned őt miközben tudod jól, hogy öltözik, akkor sem, ha már ismered a testét. 

- Jól tudod mi a szabály. Akkor mégis, hogy feltételezhetsz ilyesmit?! - kérdezte álcázott sértettséggel. 

- Kincsem. 10 éve vagyok az OSV-nél. Nem ti lennétek az első ügynökök, akik kavartak. Hidd el. Jobb, ha minden érzelmedet eltünteted, ami kötődik hozzá... - volt valami a hangjában, amiből Gregorio megérezte, hogy ez nem parancs, nem tanács, hanem féltés. 

- Mi történt azokkal az ügynökökkel, akik nem vágták el a viszonyukat? 

A nő nagyot nyelt. - Ha nem teszed meg te is megtudod. 

Ingrid a túloldalon pakolt be a kézi táskájába. Sosem zavarta, ha bámulják. Nem érdekelte. Szörnyek között nőtt fel. Ott mindegy miben volt. Csak az számított, hogy tudjon felettük uralkodni. Kronosz nem egyszer parancsolt rá, hogy meztelenül harcoljon. Nem perverzióból tette, hanem, hogy a lány megtanulja mi a sebezhetősége és fokozatosan rájöjjön, hogyan legyen rajta úrrá. Ő pedig megtanulta a leckét. A bőre, ha nem borítja semmi és férfi az ellensége, hatalmas előny lehet. Ezt kell most kihasználnia. A teste is fegyver. Ugyan erre csak 17 éves korában jött rá, mikor elkezdett kialakulni a végleges felnőtt teste. De ettől függetlenül felhasználta. 

Elővette a telefonját és gyorsan írt két SMS-t az egyiket az Anyjának, a másikat Kronosznak. 

Gregorio elhúzta a függönyt és hozzá lépett. Az arcán mosoly ült, de Ingrid még mindig érezte a vérét, ahogy gyors tempóban dübörög a börtönében. A férfi megállt előtte és felkínálta a kezét. 

- Uncsitesó. - mondta. 

Elfogadta a kezét és ő is belelépett a szerepébe. Két unokatestvér. Két átlagos személy. Gregorio, mint Simon Gomez, és Ingrid, mint Leyre Gomez. Az ügynökségből kilépve beszálltak egy fehér limuzinba és megindultak az este felé. 

Egész úton hallgattak. Nem voltak idegesek. Illetve Ingrid nem volt ideges. Gregorion viszont tisztán érezte a lány, hogy valami zavarja, nyugtalan volt. De nem kérdezett semmit. Tartotta magát, ahhoz amit Dániában mondott. Nem foglalkozott azzal a 16 órával, még, ha lénye egy része vágyik arra a nyugodt életre. Három ügynökségnél van... pontosabban az elmúlt napok után már csak kettőnél. Spanyolok és az Egyesült Államok. Nincs szabad ideje, de ezt már megszokta. Pont ezért érezte magát Gregorioval annyira... szabadnak. Vágyott a férfira. Leginkább azt akarta, hogy átölelje és megcsókolja, amivel magát is megdöbbentette. Ilyen lehetett Hallnek, amikor a bátyjával járt. Ő meg folyton cukkolta emiatt. Ha haza megy... és a lány elkezdi faggatni, mert tuti, hogy valahonnan rájön, akkor mindent visszafog kapni. 

A kocsi lefékezett egy tó előtt, ami mellett egy nagy épület állt. Gregorio kiszállt, majd átment a túloldalra és kisegítette Ingridet. Innentől szerepben voltak. Ingrid immáron nem egy hidegvérű gyilkos volt. Hanem egy politikus családból származó ifjúhölgy, aki ugyan félénk, mégis simán az ujjai köré csavarja a férfiakat. Simonnak pedig szintén politikus gyökerei vannak és ő maga is abba az irányban munkálkodik. 

A két unokatestvér belépett a túlcsicsázott épületbe. Ingrid kihúzta ugyan magát de a fejét lehajtotta és csak a tekintetével nézte az arcokat. Gregorio megtalálta a célszemélyt és felé vezette Ingridet. A beépített ügynök azonnal átkarolta őket, amint a közelükbe ért és a férfihoz vezette őket. 

- Tessék ők azok. - mondta az ügynök. - Megmondtam, hogy itt lesznek. - lépett kicsit távolabb tőlük. 

A férfi napbarnított bőre megcsillant a terem fényében. Nem spanyol volt ezt Ingrid tisztán érezte. Ráadásul a vére... egy félvér. Rég kellett félvéreket ölnie. 

- Bemutatom nektek Alejandro Sanchest. Alejandro, ő itt Simon Gomez és az unokatestvére, Leyre Gomez. 

A férfi nem szentelt semmilyen figyelmet Gregorionak, annál többet Ingridnek. 

- Nem mondtad, hogy Senorita Gomez ennyire elbűvölő. - nézett szemrehányóan az ügynökre. 

Ingrid elpirult, mint egy hülye liba és a földre szegezte a tekintetét. 

- Valóban elbűvölőnek tart? Pedig nálam vannak itt sokkal kifinomultabb hölgyek is. - válaszolta olyan hangon, amit Gregorionak az agya eldurrant.

Percek alatt segítségre szoruló, ártatlan kis szüzet változtatott magából a lány.

- Szabad? - nyújtotta Alejandro Ingrid felé a kezét. 

Gregorionak hatalmas erő kellett, hogy ne verje be a férfi orrát. Ingrid a férfi kezére kulcsolta az ujjait és már el is tűnt a táncparketten. Ő inkább elfordult tőlük és elindult, hogy elintézze a saját ügyét. Beszélnie kell a miniszterrel és valahogy kételkedik benne, hogy jó kapcsolatot teremthet a férfival, ha előtte veri be egy ember orrát. 

Ingrid a férfi vállára tette a kezét és hagyta, hogy a férfi magához húzza a lassú alatt. Még egy mosollyal is díjazta. Gregoriora csak futólag esett a pillantása. Elmosolyodott halva a férfi vérének a ritmusát, aztán ellökte magától az érzést és minden figyelmét a célszemélynek szentelte. 

~~~

Yui másnap a reggeli edzésen hamar megbánta, hogy lelépett, de nem csak ő. Az Aphrodité bungaló megtanulta a leckét és 5 perccel hamarabb ott voltak. A második napon Hallie Beckendorf csupán két későt írt fel. Abból az egyik Aaron volt, a másik pedig egy Hermész kölyök, akit Kheirón megbízott egy feladattal, így kivételesen elnézte a késést. A négy félvérnek, köztük a lányának és Edmundnak különleges büntetést tartogatott az edzés ellógását illetően. 

Miután megfuttatta a félvéreket, majd lenyomatta velük az erősítéseket és lenyújtatta őket. Örömmel nézte, ahogy az izomláztól szenvednek. De a lánya komolyan megdöbbentette. Kizárt, hogy ne tanította valaki. De ki? Ingrid? Vagy talán Izzy mutatott neki pár mozdulatot, de az akrobatikus elemeket Annie és Cora ismeri. Akkor mégis kitől... A párbajoknál leginkább a reflexeiket fejlesztette tanácsokat adott. Mozdulatokat mutatott. Edmund ugyanezt csinálta inkább volt a partere, mint a tanítványa. Mikor harcolt átmenetileg eltudta terelni róla a figyelmét. De az Aphrodité bungaló viháncolása idegesítette. Nem csupán az, hogy a lányok rajongnak Edmundért, hanem az ahogy méregetik őt és Edet. A fantáziájukban már biztosan ezerszer felvázolták azt a pillanatot, hogy hogy jöttek és hogyan fognak összejönni újra. Legalábbis Annieből ezt nézné ki. Nem arról van szó, hogy nem szereti a fiút. Sokkal inkább arról, hogy mit jelentene a fiú számára, ha Amerikába, Malibuba láncolná... Az edzés végén Edmund, Aaron, Hayden és Yui megkapta a szívatást. 10 Aréna kört, kivéve Ed. Ő 70-et.

Délután elkezdte Yui kiképzését. Az Aréna közepén állt a lánya. A kíváncsi szemek összegyűltek a lelátóra. Yui izgatottan állt egyik lábáról a másikra. 

- Védd ki. - utasította az Anyja, majd felé hajított egy tűzgolyót. 

Ijedten maga elé kapta a kezét, mire egy jégfal nőtt előtte. Hallie a tűzével megolvasztotta és rondán bámulta a lányát. 

- Tűzzel véd ki! - helyesbített, és megsorozta a lányát. 

Yui az elsőt még úgy, ahogy eltérítette egy tűzgolyóval, de a többit muszáj volt a jégfallal kivédenie. 

Hallie felmordult. Nem érzékeli a testét. Harc közben jól használja a testét. De itt csak a kezeit használja. Nem gondolatokkal irányítja a tüzet, hanem mozdulatokkal. 

- Tűzfallal próbálkozz inkább. - mondta, majd ismét rátámadt. 

Edmund a lelátóról figyelte, ahogy Hallie kínozza a lányt. A kicsit egy órája gyakoroltatta. A homloka verejtékezett és a mozdulatai egyre lassabbak voltak. Két tűzgolyó már rég eltalálta a karját, de szerencsére csak kis mértékben okozott neki sérülést. Nem örökölte Hall tűzállóságát, csak egy ideig bírja anélkül, hogy elégne. Mikor már több mint egy és fél órája sorozta a golyókkal a kislányt, megunta és felállt. Egy határozott mozdulattal Halliet bőrig áztatta. 

- Mi a francot csinálsz?! - kiáltott rá Hallie. 

- Eleget kínoztad. Mindjárt összeesik annyira fáradt. - vette fel Yuit, a kislány pille könnyű volt és szinte észre sem vette, hogy a karjába vette, csak a vállára esett a feje, nem aludt, de a határán volt. 

- Még nem fejeztem be. 

- Csak egy gyerek. Nem kezelheted ugyanúgy, mint régen engem, Izzyt, meg a többieket! Még kicsi hozzá. Ő 8 évvel fiatalabb, mint amikor Lucyt kezdted el szívatni! 

- Én vagyok az Anyja! 

- Én meg az Apja, most, hogy ezt tisztáztuk vége az edzésnek. Ő még csak gyerek. - mondta makacsan és kifelé indult. 

Hall nem mondott semmit. Nem is tudott volna megszólalni. Lehet, hogy tévedett Eddel kapcsolatban? 

A férfi a tengerhez vitte Yuit. A kislány komásan feküdt a vállán. Nem tudta kinek az ölében van. Azt tudta, hogy nem az Anyja cipeli. Az Anyjának nem ilyen széles a válla, de a szemét lusta volt kinyitni. 

Edmund mezítláb belegázolt a tengerbe, majd mélyebbre sétált, de csak annyira, hogy letudjon ülni. A ruhája így is úgy is száraz marad. Yuit az ölébe húzta. A víz csak a derekáig ért a lánynak. De a keze alatt elkezdett mozgolódnia és lassan visszatért az arcába a szín. Cserepes ajkai is eltűntek, majd felpillantott rá. Szóval helyes volt a feltételezése, a lány... a lánya képességét illetően. A kicsi arcán mosoly játszott, de szinte azonnal elkomorodott. 

- Most te is kiképzel, mint Anya? - kérdezte félve a választól. 

- Ne butáskodj. - felelte Ed. - Amit az Anyád csinál az egy felnőtt embernek is kínzás, nem, hogy egy gyereknek. 

Yui nekidőlt az apjának és szorosan lehunyta a szemét. Kicsit azt hitte, hogy mindez csupán egy álom. Edmund a fejét simogatta, miközben bámulta a lányát. Nem hitte el, hogy ez a valóság. A kicsi tényleg az ő lánya, lese tagadhatja, de egy és fél hét múlva utazik és valószínűleg nem is fog haza jönni egy évig. De félévig biztosan. Hallie egy karnyújtásnyira van csak tőle. De megint elmegy. Hallienek meg se fog kottyan, sőt kötelezni fogja, hogy menjen el. De Yuinak... 

- Apa, Apa. Ed! - nem tudja mióta szólongatta a kislány, de csak a neve hallatára, zökkent ki a gondolataiból. 

- Mi az? - kérdezte kedvesen. 

- Azt mondtad legutóbb, amikor meséltél, hogy Hallievel együtt nőttél fel. Mikor jöttetek össze? 

Edmund a víz tükröt bámulta, a kenuzó-tó másodpercek alatt megjelent előtte. 

- Azon a napon töltöttem be a 16-ot. Hallie még 15 volt. - válaszolta. 

- És, mikor kezdtetek el egymás iránt másképp érezni?

Kérdőn nézett a lányára. - Mennyit voltál Annievel? 

Yui makacsan kihúzta magát. - Csak válaszolj! 

- Halliet nem tudom. Tudod, anyukád egyáltalán nem olyan volt pasi szempontból mint most. Csak a haverjai voltak, aki megpróbált hozzá közeledni, annak precíz pontossággal törte be az orrát. 

- És te? 

- 13 voltam, amikor fülig belezúgtam. 

Hiába volt Hallien kívül két barátnője, csak egy hónapig járt kb. mind kettővel. Egy ideig tényleg szerette őket. De... csupán fellángolás volt. Bezzeg a Tüzért még mindig oda van... 

- Ha szereted. Mért nem csinálsz valamit? 

- Mert... Mert... Mert nem lenne ugyanolyan mint régen. Már felnőttünk. Mi pedig... inkább, együtt hülye kamaszok vagyunk, mint érett felnőttek. 

Yui a mondat első értelmes felénél leragadt. "Már nem lenne ugyanolyan, mint régen". Mert ő már létezik...

~~~

Hallie, Edmund és Yui mögött állt a parton. Tisztán hallotta miről beszélnek. De a feje üres volt. Mi tetszett Ednek a 13 éves Hallieben? Kiállhatatlan volt. Mindenkivel ellenszenves volt, ráadásul folyton ugratták egymást Eddel. Akkor mégis mit szeretett benne Ed? 

Inkább hátraarcot vágott és kivett a zsebéből két gyűrű szerű karikát, felhúzta a középső ujjaira, majd megpörgette őket. A testére azonnal ráolvadt a ruha anyaga. Nem kellett erőlködnie az átváltozáson, a szárnyai azonnal kipattantak a lapockáiból. Másodpercek alatt átalakult. A világ fekete fehér lett előtte. Az illatok felerősödtek 3 kilométeres körzetben érzett mindent. Torz mosollyal pillantott vörös szárnyaira. Mennyire hiányoztak neki. Ellökte magát a talajtól és szárnyra kapott. Egyre magasabbra és magasabbra szállt, fel a felhőbe. Elkapott egy légáramlatot és hagyta, hogy a szél messze repítse. 10 percig élvezte a szelet, amikor kisiklott a légáramlatból és egy bukfenccel irányt változtatott behúzta a szárnyait maga mellé, hogy gyorsítsa a zuhanást. Belenevetett a szélbe és csak zuhant, zuhant és zuhant. Az érzékei megteltek adrenalinnal, gyorsabban akart zuhanni. Még inkább magához szorította a szárnyait. A farkával megváltoztatta a súlypontját és körülbelül 300-zal tartott a tenger felé. Egy méterrel a víz felett tárta csak ki a szárnyait és a vízzel párhuzamosan repült. Kinyújtotta sárkány lábait. A hűvös víz csak még jobban felvillanyozta a testét, gyorsított. Kocsival sosem vezethetett ilyen gyorsan. 

Este ért csak vissza a táborban, már rég takarodó volt odakint. Az első dolga az volt, hogy elment a Nagy Ház konyhájába és felfalt mindent amit a hűtőben talált. A sárkánnyá változás és a repülés sok energiát elemészt. Utána elindult felfelé.

- Yui remélem már alszol. - lépett be a szobájukba, de a szeme elkerekedett. 

Az ágy üres volt. Kiviharzott a szobából és elindult Edmundhoz. Ha Yui megint kiszökött... Viszont, amikor belépett a férfi szobájába csak elmosolyodott és közelebb sétált az ágyhoz. Yui Edmund karjában aludt. Az arcán látszott, hogy boldog. Hallie megpuszilta a lányát, majd Edmundhoz lépett. Megérintette az arcát és előhúzta a zsebéből a fotót. Megfordította és elolvasta a feliratot. 

Együtt örökre? Örökre. 

Letette az éjjeli szekrényre a fotót, aztán Edmundhoz hajolt és puszit nyomott a szájára. Halkan ment ki a szobából és hajtotta be maga után az ajtót. A szobájában maga elé húzta a laptopját és belépett a rendszerébe. A cégtől csak ezalatt a pár nap alatt 80 levele érkezett, ennek a fele megrendelések. Elkezdte őket olvasni és megválaszolni. Ezért utálja néha a munkáját. Ahogy csinálta a dolgát, azonnal megérezte Edmund sós tenger illatát, meg még valamit... 

- Forrócsokit? - kérdezte a férfi, miközben leült mellé a földre. 

Hallie arca felragyogott. 

- Köszi. - mondta, majd elvette tőle az egyik poharat és letette maga mellé. - Felébresztettelek? 

Edmund halványan elmosolyodott. - Néha nem ismerek rád Hall. A cég? - pillantott a laptopra.

- Igen... Edmund... van valami amit újra élnél az életben? - kérdezte egy csomóval a torkában. 

- Persze. Gondolom neked is. - Hallie erre csak biccentett. - És mi az?

- Az egész. Minden. Bárcsak gyerek lennék. Bárcsak élne Apa. 

- Mi van már nem akarod a céget?! 

- Imádom a céget, de... túl sok mindent vesztettem azzal, hogy megkaptam. Elvesztettem Apát, Anniet, Anyát, és saját magam. - gondolt az egy helyiségnyi ruhára otthon, a legalább 40 pár cipőre, és arra a pár sminkre, na meg persze az a rengeteg pasi... - Tisztára olyan lettem, mint egy Aphrodité lány. 

- Azért annyira nem vészes a helyzet. - felelte Edmund. 

- De. Yui... nem is akarom megtudni, mit gondol rólam. 

- Szeret téged. 

- Kétlem. - szorította össze az ajkát Hallie, emlékezett rá, mit ordított az nap, amikor rájött Ed az apja. 

Edmund megfogta az állát és maga felé fordította Hallie arcát. 

- Rosszul gondolod. Nagyon szeret téged. Dühös rád, amiért nem mondtad el neki, hogy én vagyok az Apja, de szeret téged. - még mindig olyan, mintha olvasna a gondolataiban. - Arra vágyik, hogy büszke legyél rá.... Te képezted ki őt?

Hall megrázta a fejét. - Nem... Talán Izzy, vagy Ingrid. Bár nekik nem ez a stílusuk... 

Edmund viszont tudta, hogy kinek hasonló a stílusa, ki az aki ennyire tisztán, ennyire rövid idő alatt győzi le az ellenfelét. Olvasott a férfiról. Csakhogy az a férfi egy kitaláció, egy fikció. 

- Yuinak... van mutációja? - kérdezte óvatosan. 

- Nem tudom. Sokat dolgozok és sok mindentől eltiltottam. Igazából a tévénézésen és az olvasáson kívül nem sok mindent tudott csinálni otthon. 

Edmund fejben már összeillesztette a két elemet. Könyv és a szereplő, hogy is hívták, Chaol... nem az a másik férfi karakter... Aedion... igen. Aedion. Ha Yui megtalálta a könyvet, gondolkodott magában, és, ha valahogyan kiszólította... de erre sem ő, sem Hallie nem képes. 

Megfogták a forrócsokijukat és egyszerre kóstolták meg. Hallie vágott egy pofát, ahogy Edmund is. 

- Valami hiányzik.... - motyogta Hallie. 

Aztán egymásra néztek.

- Tejszínhab. - mondták kórusban. 

- Maradj. Lemegyek érte. - tápászkodott fel Ed. 

Hallie utána nézett. Ismerős szituáció... már csak Michael és Johnny hiányzik és olyan lenne, mint régen. Edmund visszatért a tejszínhabbal együtt. 

- Szokásos adag Tűzlány?

- Még szép. - tartotta a forrócsokiját. 

Edmund belefújta a habot, majd mielőtt majdnem leesett  volna a földre a sok hab levette az ujját a gombról. Hallie pont úgy nézett ki mint egy ovis, aki három gombócos fagylaltot kapott. Edmund magának is csinált egy tejszínhab hegyet és adott egy kanalat Hallnek. A lány a tetejét megette, majd belekeverte a habot a forrócsokiba. 

- Az étvágyad és az ízlésed nem változott. - jegyezte meg Ed. 

- Akkor mindenki kezdhetne aggódni. - iszogatta a forrócsokit. 

- Hall... Yui koraszülött ugye? 

Hallt szomorúság lepte el az emlékek hatására. - Igen. Tudod... meg kellett volna halnia... 

- Ezt, hogy érted?! - pislogott sűrűn Edmund. 

- Hét hónapos volt amikor megszületett. 

- És?- értetlenkedett Ed. - Én is hét hónaposan születtem. 

- Igen. De én hét hónapos terhesként, úgy néztem ki mint egy három hónapos terhes. Amikor pedig megszületett... A súlya nem érte el a 2 kilót. Az orvosok azt mondták, hogy valószínűleg meg fog halni, de megtesznek mindent, hogy életben maradjon. 

Edmund Halliet figyelte, nem volt képes szavakba önteni a lány arcát. Az emlék hatására, totálisan megváltozott a lány. Nem hitte, hogy Hallnek van egy ilyen oldala. Kivette a kezéből a laptopot, átkarolta és magához húzta. 

- De életben maradt. - mondta halkan Hallnek.

- Máig nem tudom hogy. - válaszolta a lány és pár percen belül Edmundhoz fordult. - Tudod mi jutott eszembe?

- Mi? - kérdezte élénken csillogó szemmel a félvér. 

- Az, hogy hogy festenél némi tejszínhabbal a fejeden. - húzódott mosolyra Hall szája.

- NE! - kiáltotta Ed. 

De Hall máris a feje fölé emelte a flakonos tejszínhabot és beborította habbal a férfi haját. Edmund szeme dühösen fénylett. Hallie hátra vetett fejjel elkezdett röhögni. Edmund méltóság teljesen kihúzta magát és belenyúlt a hajába, utána pedig a mellette lévő Halliere pillantott. 

- Ajjaj jaj... - motyogta Hallie. 

Edmund végig kente az arcán a habot, mielőtt elmenekülhetett volna. - Van valami az arcodon. 

- Látom ma korszak alkotóan nagy felfedezéseket teszel. - gúnyolódott Hall. - Na várj, hogy festenél bajusszal?

- Eszed be ne jusson! - kapta ki a lány kezéből a flakont és támadt rá. 

- ED! - próbált meg felállni Hallie, de Ed gyorsabb volt és a hátára döntötte Hallt. - Ne a hajamat ne! - nyomta meg a gombot. 

Hallie arca és haja tele volt tejszínhabbal. Edmund abbahagyta Hallie szekálását és mosolyogva a lányra nézett, aki nem éppen a legszebb pillantásával illette. Kiöltötte Edmundra a nyelvét, majd kinyitotta a száját. Edmund tudta mire céloz Hall és nyomott a szájába némi tejszínhabot. 

- Már csak a két Liber hiányzik. - mondta Ed. 

- Tudod mit mondanának. - szólalt meg teli szájjal Hall. 

- Kajacsata. - mondták kórusban. 

Edmund nyert némi vizet a levegőből és megtisztította magát és Halliet. A Tűzlány még mindig a földön feküdt és a nevetés kerülgette, Edmund az arcára tette a kezét és csak nézte őt. Hallie elmosolyodott. Ugyanolyan a lány, mint négy éve. Jó, nem teljesen, sokkal szebb lett. De a szemében még mindig ugyanaz a tűz ég. Ugyanakkora energia lepi be minden porcikáját. Az illata körülötte terjengett, mintha egy füstölő égne. Pont olyan volt az illata a szobának is. Pedig csak pár napja foglalta el a helyet Hall. A lány alatta feküdt. Annyira visszaakarta szerezni. Volt pár lánnyal dolga, főleg miután Hall kidobta, de csak Hall volt rá ilyen hatással. Csak Hall tudta annyira eltompítani az elméjét, hogy az üres legyen és Hallien kívül semmi ne legyen benne. Lassan hajolt előre. Közben Hallie kék szemeit figyelte. Hallie nem mozdult. A tekintete a szája és a szeme között ingázott. Már összeért a felső ajkuk amikor Hallie eltolta magától Edet. A fiú értetlenül bámult rá. 

- Egyiptomba mész. - mondta Hallie. 

Ettől a két szótól Edmund lelke megroppant. Elmegy. Ezúttal önként. Nem azért mert Hallie erre bírta. Itt hagyja Halliet, mikor... mikor csak egy karnyújtásnyira van attól, hogy megint az övé legyen.

- Maradhatok. - suttogta. 

- Nem maradhatsz miattam. - felelte Hallie. 

- Miért nem? - kérdezte. 

Hallie Edmund arcára tette a kezét és megcirógatta a férfi bőrét. 

- Mert te sosem vágytál arra, hogy lebéklyózzanak. A cég engem Malibuhoz köt. És ott van Yui. Nem ugorhatok fejest egy kalandba, mint Percy és Annabeth és hagyhatom őt faképnél. Nem rángathatom át a fél világon. De téged sem akarlak magamhoz láncolni. Mikor vége lett a harmadik titánháborúnak, te két hét múlva már küldetést akartál, bármit ami leköt. Neked kalandok kellenek, rejtélyek, te nem tudsz egy helyben maradni, ezért. 

- Idióta. - Edmund szeme az elfojtott haragtól fénylett. - Az nem jutott eszedbe, hogy nekem te kellesz? Az elmúlt rohadt években mindig eszembe jutottál. Elég volt hallanom a neved, hogy dühös legyek rád, hogy vágyjak rád. Most itt vagyok és képes vagy megint elküldeni?! Kérem vissza az önző Halliet, aki nem engedne el! Kérem a felelősségtelen, vad Halliet, aki minden buliban benne volt, akit nem érdekeltek a következmények, aki nem törődött senkivel és semmivel csak magával! Semmit nem jelent neked, hogy szeretlek?! Ne hozd meg mások döntését! Nekem te kellesz, nem a kalandok! Szeretlek érted?! 

Ahogy Edmund darálta le a monológot, Hallie szeme fokozatosan elkerekedett. A fejében kavarodtak a gondolatok és az érzelmek. Aztán Ed elhallgatott. 

- Érted? - kérdezte Ed. A hangja tiszta volt, de a szemében fájdalom uralkodott. 

Hallie már rég abbahagyta az arca cirógatását. Hirtelen fogta meg a másik kezével is a férfi arcát és húzta magához Edet. Lágyan csókolta meg. Ezt megfogja bánni, de ha Ed azt hiszi, hogy nem jelent neki semmi akkor téved. Tiszta szívéből szereti őt. Átkarolta a férfit és hagyta, hogy felhúzza a földről, közben egy pillanatra sem hagyták abba a csókolózást. Azt se vették volna észre, ha egy atombomba csapódik a táborba. Ahogy azt sem vették észre, hogy a résnyire nyitva hagyott ajtón egy kislány leselkedik. 

Yui mindent látott, egészen onnan, hogy Edmund haján tejszínhab volt és éppen az anyját fújta tele. Tudta ő, hogy könnyen összelehet hozni őket, és nem is kellett több, mint, hogy az apjával alszik. Halkan csukta be az ajtót, majd visszament Edmund szobájába.

Edmund érzékelt valami mozgást, de nem különösebben érdekelte. Lefoglalta Hallie. A lány csak annyi időre húzódott el tőle, hogy levegye róla a pizsama felsőjét és máris fojtatták a csókolózást. Hallie egyik keze lesiklott a mellkasára. Megemelte a lányt a derekánál fogva és az ágyhoz vitte. Mikor letette másodpercek alatt levette róla a pólóját és elhajította. Elvált Hall ajkától és egy pillanatra belenézett a szemébe, amiben a tűz ragyogott. Hatalmas félelmetes erővel. Elmosolyodott és Hall nyakára tapasztotta a száját, amint elkezdte szívni a gyenge pontján, a kezei közt a lány belülről kezdett el égni, érezte a vérén, a teste csak kicsit kezdett melegebb lenni, mint egy normális emberé. Kikapcsolta a melltartóját és azt is a földre dobta. Nem siettek. Négy év elég hosszú idő volt. Most ráérnek, hiszen együtt vannak.