Hali! Meglepi! Ha már húsvét, hoztam egy kis egész aranyos részecskét. Úgyhogy mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok és sok locsolót a hölgyeknek!

- Na, milye volt? - vonta fel a szemöldökét Dan, amikor Amy mosott rongyként besétált az előszobán át a Beckendorf villa nappalijába. - Mást is csináltatok Iannel edzésen kívül? - mérte végig alaposan a nővérét.

- Dan... - mordult fel Amy, mialatt lerogyott a kanapéra. - Fárasztó dolog a Mágia... 

- És Ian fárasztó? - mosolygott a srác, de a nővére jeges pillantását látva megadóan felemelte a kezeit. - Értem, befogtam. Nos... Érdekel meg ez az Ethan?

Amy azonnal felült és a dohányzó asztalon lévő laptop felé kapott, ami Dané volt. 

- Hé! Hé! Hé! Nyugi van! Elég egy igen és mondom mit találtam! - vágta rá a srác, mialatt felkapta a laptopját és az ölébe tette. 

- Igen! Érdekel! Infókat!

- Előbb kérek valamit! - nyújtotta ki a tenyerét. 

Amy morcosan nyúlt bele a zsebébe és nyomta a srác kezébe a 17 dolcsit, amit utána a fiú szépen lassan, kiélvezve a nővére türelmetlen pillantását elkezdte átszámolni.

- Tudok számolni! - tette szóvá Amy is.

- De nem bízom ilyenkor a matekos agyadban. Hol is tartottam? Áh, elölről kezdem inkább. Szóval egy, három... nyolc... - számolt Dan, mialatt Amy képzeletben legalább háromszor pofán vágta Dant. - Tizenhét! - vágta zsebre a fiú pénzt. - Nos. A pasika nem szörny, ez a jó hírem!

- Ez az! És mi a rossz?!

- Hogy szerintem valamit rejteget. - vágta rá Dan. - Instagramon évente egy, nagyon maximum kettő képet rak ki, a többit mind a haveri gárdája és a sulitok weboldala teszi ki róla, illetve igazából a matekversenyes cuccok meg a kosárlabda csapatra vonatkozó részeken. Amúgy a srácot számon tartja az USA olyan egyetemei, mint az MIT, Stanford, Caltech... oda akarok én is menni. - bökte ki hirtelen, mire Amy meglepetten pislantott párat. - Princton. Szóval lényegében egy olyan matek gyík, mint te. - nézett egy másodpercre fel a nővérére. - Hittem én! Aztán, ezt nézd meg! - kattintott át egy másik oldalra. - Los Angeles Lakers. 

- Az a második legnépszerűbb kosárlabdacsapat az államokban. - mondta ki Amy. 

- Aha. Nyomon tartják, sőt. A srác, mint megtudtam azon viaskodik szeptember óta, hogy leszerződjen oda, vagy tovább menjen az MIT-re.

- Ez túl sok jó cucc. - húzta el a száját Amy.

- Ja, ezért fogtam szagot. - biccentett Dan. - Így elkezdtem kutakodni. Kiderült, hogy nincs Twittere, TikTokja, csak Instája. A TikTok ugyebár a félvérek reflexeit csökkenti, az Athénésokra kifejezetten rossz hatással van, de a mágusokat sem kíméli, ha híhetek a Könyvtár infóinak, így gyanakodni kezdtem és ezt találtam. - nyitotta meg a családfáját. - Az anyai és az apai ágán is van egy-egy személy, akiknek nincs konkrét neve. Az apját úgy hívják, hogy Jeremy Harington. Az anyját pedig Aleya Statham, Jeremy anyja gyakorlatilag egy nagy kérdőjel, mintha örökbe lenni fogadva, ugyanez a helyzet Aleyaval. De nem csak ez a fura, hanem hogy olyan érzésem volt, mintha ismerném a nevüket. Kutakodni kezdtem, hogy miért ilyen ismerős mindkettőjüknek neve, majd rájöttem arra, hogy Apa egyik fényképének hátulján láttam a neveket, ami még a Félvér táborban készült. -  húzta ki a dohányszó asztal fiókját, amiből kivett egy képet és rámutatott két személyre. - Jeremy Harington, Athéné  fia. - bökött egy szőke hajú srácra. - Aleya Statham - siklott az ujja egy éj fekete hajú lányra, akinek még a szeme se állt jól.

- Hermész lánya? - vonta fel a szemöldökét Amy. 

- Nem. - rázta meg a fejét Dan. - Lüssza lánya. - Amy arcából kifutott a szín. - Bizony. Lüssza hasonlóan született, mint Aphrodité. Ő a téboly istennője, Nüxnek az éjszaka istennőjének és Uránusznak a lánya. Lüssza bűvölte meg Héra parancsára Heráklészt, aki így tébolyában megölte a feleségét. 

- Szóval erős második generációs félvér. - mondta Amy.

- Aha, ha Apa megtudja valószínűleg távol akar majd tartani fog a sráctól, szerintem tartsd meg hosszú távra. Amúgy van egy húga, Tara Harington, a sulitokban gólya. 

- Ennyit kiderítettél egy óra alatt?! - lepődött meg a lány. 

- Öhm... Nem. Harminc percen át játszottam, majd erőt vettem magamon, tíz perc alatt megtudtam mindezt, meg azt is, hogy Dionüsszosz kitiltotta őket a Félvér táborból, amikor beszólt nekik és Ethan és Tara megőrjítette az összes szatírt, akik így az istenre támadtak. Ahogy  azt is, hogy eddig összesen nyolc iskolába jártak, hogy az apjuk lekenyerezte a mostani sulitokat, hogy itt végig járhassa a sulit, amit amúgy Apa, Nico és Ingid is megcsinált. Ebből kap a sulitok minden félévben új tudományos eszközöket! Továbbá azt is megtudtam, hogy eddig három csaja volt, ebből kettő halandó, egy pedig félvér volt, római, utóbbival le is feküdt és egy éjszakásban megvolt neki valami... Amanda.... 

- Weblen? - húzta gúnyos mosolyra a száját Amy

- Az! - csettintett. - Aki biszex, mint te.

- És ezt tíz perc alatt kiderítetted.

- De csak mert kíváncsi voltam. - vonta meg a vállát Dan. - És a téboly résznél elképzeltem, hogy apára ráijeszt. Tetszett a fejemben. - mosolyodott el.

- Ehhez elég Anya is. - vágta rá Amy. - Csúcs vagy, Dan! Köszi az infókat!

- Nem csúcs vagyok, hanem jobb, mint egy FBI ügynök nyomozás terén, de árnyalatnyi csak a különbség. 

- Aha... - sétált fel az emeletre.

Ameddig Hallie lenn volt a műhelyében, Edmund pedig a pincébe vetette be magát, ahová bezsúfolta a régész anyagai nagyon nagy százalékát, addig Amy bevetette magát az anyja gardróbjába. Elhúzott szájjal mérte végig az anyja ruháit. Ha Yui ruhatárának kilencven százaléka nem Aaronnél lenne, akkor valószínűleg tőle nyúlna le valami jól kinéző egybe ruhát. Főleg mert Hallie ruhatárába két típusú cucc tartozott: a teljesen hétköznapi és a hihetetlenül kirívó.

De tudta, hogy az anyja ruhatárában sokkal több esélye van találni valami jól kinéző ruhát, mint a sajátjában. Volt olyan ruha, amin csak pislogott. Konkrétan mindkét oldalt függőlegesen felfutott egy vágás, egészen a comb tetejéig, tehát ahogy sétálnak benne, úgy elővillan mind a két láb... mármint majdnem teljesen. Mellé felül a két spagetti pánt pontosan úgy futott végig, hogy a mellbimbót valószínűleg alig fedte el és a szegycsont alatt volt a "v" kivágás vége. 

Kezdte érteni, miért mondta azt Annie, hogy az anyjuknak is volt egy ribanc énje.

- Te mit csinálsz? - hallotta meg Amy Dan hangját, mire majdnem leverte az egyik állvány tartóra felakasztott cipőszsákot. 

- Dan! Megijesztettél! 

- Zajos vagy. A sárkány hallásom sem kell, hogy halljalak. - vágta rá a fiú. - Most már elmondanád, hogy mit csinálsz?

- Ruhát keresek a holnapi randira... - húzta el a száját Amy. - És eszedbe ne jusson anyának megmondani, hogy tőle nyúlok le hozzá ruhát!

- Anyának szexi ruhái vannak, ugye tudod? Az a 'gyere és dugj meg', illetve 'igen, itt vagyok és nem kaphatsz meg' fajták.

- És ezt te miért is tudod?! - döbbent meg Amy.

- Mert mondjuk közel három hétig együtt éltem vele és selejtezett pár cuccot, de csak amik nem voltak rá jók, tehát... kettőt és valakinek értékelnie kellett, hogy mi hogy áll rajta. És ez a szerencsétlen én voltam. Bár szerintem, ha Apával csinálná most, akkor minden egyes ruhát Apa letépni róla, de ezt nem akarom inkább elképzelni. - fintorgott.

- És van olyan, ami nem azt a kettőt üzeni? - döntötte enyhén oldalra a fejét a lány.

Dan elgondolkodott pár másodpercig, majd elmosolyodott és besétált az anyja gardrób szobájába. 

- Azt mondja, hogy... - mérte végig a ruhákat, amik be voltak egy-egy átlátszó zsákba csomagolva, hogy ne porosodjanak és gyűrődjenek. - Ez az! - vette ki az egyiket, amiben egy piros színű nyári ruha volt. - Mekkora a melled? 

Amy pislogott vagy nyolcat a kérdés hallatán. 

- Erre válaszolnom kéne? - kérdezte bizonytalanul.

- Anya magára varratja a ruhák nagyon nagy százalékát, ez egy melltartó nélküli ruha és A-B között van, körméretben meg 70-es. 

Amy azon is meglepődött, hogy Dan tudja mi az körméret. Általában, akik a melltartókat csinálják azoknak sincs fogalma róla!

- Nagyjából megegyezek ezek szerint anyával. - felelte bizonytalanul Amy.

- Akkor próbáld fel. - vágta rá Dan és nyomta Amy kezébe a zsákot. - Oh és van az szandálod... Az a bézs. 

- Igen?

- Azt vedd fel hozzá!

- Okééé. - pislogott ismételten sűrűn Amy, mialatt kisétált a szobából át a sajátjába. - Hát ez nagyon fura...

Amy belebújt a ruhába, ami hátul cipzáras volt. Ez is spagetti pántos volt, a hátat fedetlenül hagyta, ami miatt nem lehetett melltartót venni alá, de nem is volt szükséges. Ami kicsit zavarta, hogy ennek is V kivágása volt és mellrésznél eléggé feszült rajta a ruha, amiből megtudta, hogy a mellméretét fixen nem az anyjától örökölte, de a vékony derekát igen, mert tökéletes volt derékban a ruha, holott általában minden cucca 2-3 centit eláll derékban. A szoknya része a combja közepéig futott, hátul kicsit rövidebbnek tűnt és úgy volt kialakítva a ruha, mintha fodros lenne. Valójában csak elől felvezették a ruhát a csípőcsontig mind a két oldalon, így pontosan úgy tűnhetett szemből, mintha bizonyos szögből be lehetne látni a lábai közé. De itt a szoknya a csípő csontos felvezetés miatt dupla anyagú volt, tehát az egyik lépésnél a másik oldalról jövő szoknyarész pont mindent ápolt és eltakart. Amy belebújt a bézs szandáljába is, majd alaposan végig mérte magát az ajtóra felszerelt tükörben. 

Nem volt kihívó... csak picit, mert a ruha kisebb mellekhez lett tervezve. 

- Megvagy? - hallotta meg Dan kiáltását. 

- Aha!

Azzal Dan be is nyitott a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót és alaposan végig mérte a nővérét. Az öccse elismerően biccentett egyet. 

- Mellbe nem szorít? - vonta fel az egyik szemöldökét. 

- Picit, de belefér. - nézett bele ismét a tükörbe Dan mellett Amy. - Legalább érzem, hogy tart.

- Akkor jó lesz. Illetve, mint az Anyától megtanultam - sétált a nővére ékszeres dobozához és kereste azt az ékszert, amit tavaly karácsonykor kapott Amy ajándékba Percytől - valamiért a fiúk fókuszpontja a cicin van és időnként ajánlatos kicsit rátenni egy lapáttal a látványra egy nyaklánccal. - vette ki az ékszert a dobozból. - A baj pedig az, hogy... kezdem érteni ezt az elvét. - húzta el a száját. - Na, hajítsd arrébb a loboncodat!

Amy előre simította a haját, míg Dan lábujjhegyre állt. Szenvedett egy sort a nyaklánc ki-, majd bekapcsolásával. Miután sikeresen a nővére nyakába akasztotta a kis ezüst csillogású nyakláncot belépett Amy mellé. 

Dan elismerően végig mérte a nővérét.

- Sminket ne rakj. - tette még hozzá. - Csak rontanád vele Aphrodité áldását. Csinos vagy, eskü!

- A baj az, hogy tudom. - húzott Amy szájára halvány félmosoly, majd az öccsére nézett. - Viszont te nagyon fura vagy. Mi történt?

Dannek itt esett le, hogy mit csinált... Hogy fejből tudja az anyja ruháit és pontosan tudta, hogy melyik lenne jó Amyre és mi kell hozzá, hogy a nővére csinos legyen. Sőt... még megmondta a hozzá való cipőt és nyakláncot is. 

- Anya és Annie elrángatott ruhapróbára egy varrónőhöz. Azóta fura dolgokat csinálok... - jutott eszébe az, amikor egy ruha tervet kezdett el rajzolni valamilyen fegyver, vagy gép alkatrész helyett. - Főleg, hogy önszántamból segítettem, pedig ezért akár 30 dolcsit is kérhettem volna... Szörnyű!

Amyből azonnal kitört a röhögés.

~~~

Amy rég volt ennyire ideges. Még matek órán is alig bírt figyelni, állandóan a délutáni randin kattogott a feje. Természetesen közben a fejében azért imádkozott, hogy Mr. Palmernek eszébe se jusson őket valami világmegváltó cuccba belerángatni. Vasárnap atommásnaposan megtalálták a Libris Fabulát, ezzel egy teljes kisvárost megmentve a haláltól, majd hétfőn a Stan vásár diákjait mentették meg, mily meglepő, szintén a haláltól. Kijár neki ez a randi!

- Életedben nem izgultál még ennyire egy srác miatt, kivéve Iant. - hajolt a füléhez Carmen az óra alatt.

- Ne híreszteld! - vágta rá Amy és pillantott az órára, aminek a mutatói szinte vánszorogtak.

A ruha a hátizsákjában hevert, egy szatyorba összehajtva. A nyaklánc a pólója alá volt beejtve, a szandál pedig már a lábán is volt, abba jött, hogy megspóroljon egy szatyor cipelését a kezében. Amy próbált figyelni a tanórára, de mintha a mondatok nem jutottak volna el hozzá. A fejében az infókat csoportosította, amit Dan kiderített Ethanről. 

Igaza volt Carmennek... rég izgult ennyire pasi miatt. Mióta Estrellával csókolózott és megkapta Aphrodité áldását azóta nem tartott sem a pasiktól, sem a csajoktól. 

Ebéd szünet alatt alig figyelt arra, amit Sven és Jane mesélt nekik. A pillantását csak egyszer engedte, hogy a végzősök, azon belül is a kosarasok és a pomponlányok asztala felé kúszon. Ethannel szinte abban a másodpercben összekapcsolódott a tekintetük, mire Amyt rögtön megszállta a nyugalom. A fiúra mosolygott és amikor a srác szájára is mosoly húzódott vissza fordult az ebédjéhez, mialatt a haját a bal vállára simította. Nem kellett lecsekkolni a srácot, hogy tudja, hogy a nyakát és az arcát nézi. 

Innentől kicsit könnyebb volt és az idő is gyorsabban telt. Amy elkísérte Carment a titkosügynökség bázisára, mikor kettőkor végeztek a suliban. Nem ment be, nem is akart. Ez a Cortez család világa. 

- Lesz valaha is neked kapcsolatod? - vonta fel a szemöldökét Amy, ahogy a befelé igyekvő idős és középkorú palikat nézte. 

A titkosügynökség egy mezei cégnek volt álcázva. Egész pontosan lombik gyártó üzletláncnak. 

- Max. olyan mint anyámnak. - mosolyodott el lassan Carmen, majd felemelte a kezét és intett egyet az öccsének. - Ma fog specializációt választani.

- Hű... Arra emlékszem. - forgatta meg a szemeit Amy. 

- Ott vesztünk össze, amikor a bérgyilkos részt választottam. - húzta ki magát Carmen.

- Cső! - ért be mellé Junie. - Neked nem randid lesz? - pillantott fel Amyre a kissrác. 

- De. Neked meg specializáció választásod. Sok sikert hozzá! - borzolta össze a srác haját.

- Kíváncsi leszek, elvekben Carmen óta már nem csak 3 irány van. Mehetünk? - nézett izgatottan Junie a nővérére. 

- Persze. Szio! - ölelte meg Carmen az unokatestvérét, egyben legjobb barátnőjét.

Amy visszasétált a suli épületébe, majd fél négyig beült a könyvtárba olvasni. A mosdóban átvette a ruhát és alaposan megnézte magát a suli kis tükrében. Már nem izgult, mert ő Amy Jackson. Túlélt már sok mindent és rájött megannyi összefüggésre és... kapott egy jó kis játékszert Aphroditétól, amit addig fog használni, ameddig meg nem találja a hozzá való személyt.

A lány háromnegyednégykor már a tesi részleg öltözőitől nem messze állt. Több kosaras is alaposan végig mérte őt, amikor bementek a tusolóból az öltözőbe. Amy nem látta Ethant. Vagy a pályán volt még, vagy a zuhanyzóban, vagy már öltözött. 

Négy óra után öt perccel jelent meg Ethan a táskájával a vállán. A haja még enyhén vizes volt a zuhany miatt. Elmosolyodott, ahogy meglátta Amyt. A lány kiélvezte, ahogy a srác végig mérte őt, tetőtől talpig. Nem az a fajta pillantása volt, mint a legtöbb srácnak, akik szinte rögtön arra gondolnak, hogy azok a részek, amik csak pont annyira vannak eltakarva, hogy a fantáziának helyet hagyjanak vajon mit is rejthetnek pontosan és milyen lenne azt meglátni, esetleg megérinteni vagy szórakozni velük. 

Nem, Ethan nem ilyen volt.

A fiú felmérte őt, pont ahogy Sven szokta a művészi dolgokat megfigyelni. Ahogy Carmen szokta nézegetni a kések pengéjét és markolatát. Ahogy Dan szokta figyelni az embereket, amikor rajzol. Ethan itta a látványát és egy pillantás elég volt hozzá, hogy Amy tudja, hogy a fiú meg akarja majd fejteni őt. 

- Szia. - köszönt neki Ethan. - Szép vagy.

- Hali, köszi! - mosolyodott el Amy. - Mehetünk?

- Ezt bedobom a szekrénybe és igen. - válaszolta a fiú.

- Milyen volt az edzés? - kérdezte a szekrény felé menet Amy. 

- Fárasztó. Az edző eléggé hajt minket, de szerencsére Joshra volt most rászállva és nem rám. - vonta meg a vállát a srác.

- Mért kinézett magának? 

- Szopatásból eléggé. Amúgy csak jót akar. A Lakers kinézet magának... - húzta el a száját. - Nyomat, hogy bevegyenek. Februárban lesz a válogató, ahol együtt játszhatok a nagy sztárokkal. - csengett keserűen a hangja. 

- És ott a gond, hogy nem csak ezt akarod felmutatni, mert Athéné vér vagy? - mondta ki mosolyogva az igazságot Amy.

Ethan meglepetten kapta rá a fejét, majd elnevette magát. 

- Végülis egy Jackson előtt nehezen titkolhattam volna. Edmund vagy Hall mesélt a szüleimről? Alapból Susannel lógott sokat a faterom a táborban, nem Edmunékkal.

- Az öcsém nyomozta ki. - felelte Amy. - Mért nem mondtad el, hogy második generációs félvér vagy?

Ethan beütötte a szekrénye számkódját. Kikapta belőle a hátitáskáját és a helyére bedobta a sportcuccát, amiben a meze, a nadrágja és a cipője volt. 

- Hát... Erre volt pár okom. - csukta be a szekrényét. - Az egyik az volt, hogy a szüleim jól ismerik a szüleidet és apámat ugyan mindig lenyűgözte Edmund esze, de nem szerette, hogy Edmund mennyire képesség orientáltan látja az embereket. Végülis... a legerősebbek voltak a csapata tagjai. Az Angelo hármas, a Jacksonok, Clarisse La Rue három gyermeke, a Beckendorf ikrek, köztük a tűz koronázatlan királynőjével, illetve Kevin Stoll. A másik, hogy az ő történeteiken nőtem fel. Három, mindezek ellenére a táborból az istenek kitiltottak titeket és azóta is csak engedéllyel tartózkodhattok ott, aminek semmi értelme sincsen. És végül a negyedik... Nem hittem, hogy Amy Jackson, a lány, aki öt éves kora óta minden létező matekversenyt megnyer és így hét éves korom óta sosem tudok második vagy harmadik helynél jobbat szerezni a versenyeken, pont engem nézett ki magának. 

Amy szinte sokkot kapott. 

- Tehát nagyon jól tudod, hogy ki vagyok.

- Athéné, Poszeidón, Héphaisztosz és Aphrodité dédunokája. - sorolta Ethan. - A Matekcsaj, illetve kulcsvadász. Nagyjából ennyi. Úgyhogy elég hiányos az ismeretem. Mennyit nyomozott le az öcséd? 

- Pár dolgot. - vonta meg a vállát Amy. - Milyen a téboly istennőjének az unokája lenni?

- Őrjítő. - gúnyolódott a srác, mire Amy szélesen elmosolyodott. - Na, eszünk valamit?

- Aha. - indultak el kifelé. - Amúgy nem is néztelek ki magamnak!

- Persze. - bólogatott csöppet sem gúnyosan Ethan. - Fura mód nem hiszem el. Na, menjünk!

Görög kajáldába mentek végül. Benn a tévétől és a sütő résztől a legtávolabbi helyre ültek le, mind ketten egy-egy tál gyrossal. Mikor a felét betolták, hiszen régen volt ebéd és azóta Amy is sétált és olvasott pár órát, Ethan pedig edzett, így csak utána kezdtek el beszélgetni.

- Csak egy öcséd van? Mindig az unokatestvéreiddel látlak csak lógni a suliban. - harapott bele a sült krumplijába Ethan.

- Nem. Van egy nővérem is, Yui.

- Ja megvan! Aaron haverja!

- Már barátnője. - vadászott Amy lilahagymára, ami teljesen elbújt a szószban. Annak ellenére, hogy büdös lesz az ember szája tőle ő imádta, főleg amikor elsősorban nem csípős, hanem édeskés az íze.

- Mi?! Azt hogy? Nem a másik haverjával járt... Három éve voltam először és utoljára a táborba szóval nem fog eszembe jutni, hogy hívták...

- Hayden Miller. Igen, vele járt, csak ő nagyjából egy és fél éve elhunyt. - húzta el a száját Amy. Kedvelte Haydent, bár Aaront is nagyon kedveli és örül annak, hogy a nővére újra boldog, ráadásul pont Aaron mellett, aki a legjobb haverját vesztette el. De azért hiányzott neki a Zeusz vér.

- Oh... Értem. - kerekedtek el Ethan szemei. - Csak meglepett, hogy Aaronnel van együtt. Aaront nem olyannak ismertem meg, mint aki...

- Hosszú távú kapcsolatba bonyolódik? 

- Ja. - evett tovább a srác.

- Szerintem ő lepődött meg legjobban, hogy képes rá. A táborban ismerted meg őt?

- Aha. Nagyjából ő az egyetlen személy, aki megmaradt az emlékeimben. Nem szerettem a  tábort. Lényegében... Mert mi Tarával a húgommal, nem tipikus Athénésok vagyunk, ezért nem szerettek minket. Meg azért sem, mert szerettünk bajt keverni, játszadozni. 

- Hogy értve? - hajolt enyhén előre Amy.

Ethan ajkára gonoszkás mosoly ült ki.

- Megmutatom. - azzal a fiú elfordult tőle és végig nézett a vendégseregen. Volt egy egyetemista srác, aki egyedül falatozott, egy csomó papírjegyzettel maga körül. Ethan egészen addig bámulta őt, amíg a srác rá nem pillantott. 

Amy enyhén eltátotta a száját, ahogy a fiúnak a szem fehérjére eltűnt és a pupillája kitágult. Amikor visszaváltozott Ethan szeme a srác felugrott a helyéről és hangos kiabálással feldobta a papírokat a feje fölé. Az arcán mosoly játszott.

- Elnézést fiatal ember! Ilyet nem csinálhat itt! - sétált hozzá a felszolgáló nő, akit elkapott a srác és felszabadultan megcsókolta.

- De jól érzem magam! 

- Azt hittem a téboly az erőd. - suttogta halkan Amy.

- Sok fajta téboly van. - pillantott rá mosolyogva Ethan. - Van az a fajta, ami már a józanész minden határán túl megy és van az a fajta, amit inkább egészséges őrületnek hívnám. Az amikor... bevannak szívva az emberek, vagy amikor ittasak és a világ szebb. Minden őrültség jó ötletnek tűnik. - a srác csettintett, mire lapokat dobáló egyetemista pislantott párat, majd elnevette magát és szabadkozva elnézést kért az előbbiért. - Fogalmazzunk úgy, hogy az Athénésok nem tolerálták az ilyesfajta poénokat.

- Lüsszának meg nincs bungalója. - húzta el a száját Amy.

- Nincs. Anyám a Hermész bungalóban töltött le minden nyarat és ugyan a Hermész klán szereti a poénokat, de... azt nem amikor ellenük csinálja az ember. - vonta meg a vállát. 

- És Aaront akkor miért kedvelted meg?

- Mert Erósz unokája. A vágyak és a téboly közel áll egymáshoz. Aaron egyszerűen megértette a vágyak révén az embereket és láttam benne a téboly kezdeti magját, amit az okozott, hogy haverjai egy párt alkotnak. 

- De... Aaron örült Haydennek és Yuinak. 

- Ezt nem vitatom. De mint mondtam sok faja téboly létezik. - mosolyodott el Ethan. - De ne csak én beszéljek, milyen érzés egy ekkora kultuszú család része lenni?

Amy arcára halvány mosoly ült ki. Mesélni kezdett Ethannek. Arról, hogy annak ellenére, hogy a Jackson család szinte legendás a félvér közösségben, mennyi hátrányt jelentett gyerekkorukban ez a hírnév. Az, hogy nem lehettek a Félvér tábor részesei, akkoriba nagyon utálták, olyan volt, mintha megfosztották volna őket valamitől, ami járt nekik, ami az életük részének kellene lennie. Most utólag vissza gondolva, jobban jártak. Túl féltették őket a szüleik Irana miatt. A kulcshajszának hála viszont, olyan volt, mintha 35 küldetést csináltak volna meg és nagyon sok élettapasztalatot szereztek alatta. Nem utolsó sorban megtanulták értékelni a nyugalmas pillanatoka, amikor nem kell megváltani a világot. 

A kajálás után még sétálgattak a közeli parkban.

- Ha csak egy nyarat töltöttél a táborban, akkor hogy harcoltok a húgoddal a szörnyek ellen? - érdeklődött Amy, mialatt lassan a buszmegálló felé sétáltak.

- Téboly. - vigyorodott el Ethan. - Meglepően hasznos szörnyek ellen, plusz annyira nem erőteljes a szagunk még az Athéné vér ellenére sem. Főleg, hogy te sem jöttél rá, hogy mi vagyok. 

Amy zavartan beletúrt a hajába és hátra simította. 

- Megesik. - válaszolta. 

- Mondjuk mókás, hogy az Ahéné dédunoka, pont egy Athéné unokát nézett ki magának...

- Nem néztelek ki magamnak! - tagadta lassan elpirulva a lány.

- Áh nem, dehogy. - gúnyolódott nyíltan Ethan, mialatt szembe fordult Amyvel. - Lassan indulnom kell haza. Holnapi témazáróra még át kell néznem pár anyagot. Hétvégére van programod?

- Szerintem nincs, de még megkérdezem az őseim mit terveznek. Holnap megmondom, oké?

- Rendben. És de, kinéztél magadnak, Amy.

- Nem!

- Tudod sok mindent megtanultam 15 évesen az Aphrodité bungaló lakóitól. Pletyka elhintése, hogy a kinézett személy választás elé kerüljön, ha elég tökös, akkor a pletyka forrása elé áll és elhívja őt randira. 

Amy a nyakáig elvörösödött. 

- Francba... - mormogta és sütötte le a szemét zavarában.

Ethan hangosan felnevetett, mialatt Amy álla alá csúsztatta a kezét és megemelte a lány fejét. Amy zöld szemeivel a sötét szempárt figyelte, sokkal erőteljesebbnek tűnt neki ebben a fényben a sárga szín, mint a barna. 

- Egyenlítettem, Jackson.

- Mért ez verseny?

- Nem, de kicsit jól esik, hogy a logikádra itt legalább rájövök, ha már matekban semmi esélyem sincs ellened. 

- Szeretek versenyezni és nyugi, több dobást nem adok neked. 

- Fogadunk? - vonta fel játékosan a szemöldökét Ethan, majd lehajolt és megcsókolta a lányt.

Amy örült, hogy nem fogadott ténylegesen és csak incselkedett vele a srác, mert rémesen nagyot veszített volna. Amy gyomra beleremegett a csókba, a testében jóleső meleg áradt szét kezdve az ajkaival, tovább haladva teste minden egyes porcikájára. A keze Ethan mellkasára simult, míg a fiú ujjai az álláról előbb a nyakára, majd hátul a tarkójára futottak, szoros bilincsbe zárva a lányt. Amy visszacsókolta a fiút, miközben olyan közel lépett hozzá, hogy a mellkasuk súrolta egymást. 

A lány még akkor is mosolygott, amikor a fiú elhúzódott tőle. Amy a szeme sarkából látta, hogy a busz, amivel eljut a pályaudvarig az befordul a sarkon.

- Hányas busz? 

- 32. - felelte Ethan.

- Nagy kár. - húzta el játékosan a száját Amy. 

- Akkor holnap a suliban. - érintette meg az ajkaival a lányét, mire Amy elgondolkodott rajta, hogy majd a következő busszal  megy, de... fél hét van és holnap suli. Nyolcig maradhat ki hétköznap, az Apja így határozta meg. 

- Igen. Szia. - húzódott el Amy.

- Szia.

~~~

Junie Cortez az édesanyja irodájában ült. Az anyja vele szemben éppen egy tablet segítségével magyarázta neki, hogy pontosan milyen lehetőségek közül választhat. Junie ideges volt. Ő nem akart bérgyilkos lenni, ezt az egy dolgot tudta. Tud ölni. Ölt már embert, ahogyan Carmen is. Volt már megfigyelő, ahogy a nővére is, de az neki túl unalmas. Elkalandozik a figyelme és így tovább. Ráadásul a specializáció választás... Annyira nem választás. 

- Jó tehát még egyszer... - vakarta meg idegesen az alkarját a fiú. - Mik a lehetőségek?

- Hét specializációs irány van. - kezdte el sorolni az anyja. - Az első a bérgyilkosság. Ebben az esetben az ügynökségtől kapsz 1-5 személyt, akik különböző okok miatt, ami nem tartozik ránk, hogy mi, nem kívánatosak, vagy akadályt jelentenek az Egyesült Államok számára. Ezeket kell meghatározott időn belül kinyírnod. Amennyiben az államokon belül van a személy, a holttest eltűntetése az ügynökség feladata, nem a tiéd. A második, a beépített ügynök. Beépített személy leszel eleinte különböző iskolákban, vagy fontos személyek családjába. A feladatod, hogy kifigyelj meghatározott személyt, személyeket, tárgyat vagy rendszert. - Ingrid megállt egy pillanatra. - Ezt nem ajánlom... Ez többek között együtt járna azzal, hogy pár éven belül el kell hagyd az Államokat. 

- Úgy, mint Michael Liber La Rue a katonaságnál és Kevin Stoll nálunk, értem. - biccentett Junie.

- Igen, csak ők nem beépítettek. - helyeselt Ingrid is. - Ők a harmadik kategóriába tartoznak, ami a hírügynök. Ez egy nyugisabb specializáció. A lényege, hogy... Elvisznek valamilyen országba, teljes ellátást kapsz, teljes életet élhetsz, viszont információkat kell gyűjts cserébe az adott ország gazdaságáról, politikájáról, háborúsfegyverkészletéről és egyéb közigazgatási rendszereiről. Ha baj történik, akkor az általad meghatározott személyeket fogják először kimenekíteni, utána téged. - és ez együtt járna azzal, hogy itt kell hagynia a barátait. - A negyedik a testőrség. Joe di Angelo dolgozott ebben, egészen Irana Cabráig kiemelkedő sikerrel. Kapsz egy személyt az ügynökségtől. Ezek általában fontos személyek. Dél-Korea miniszterelnöke, a pápa, cégek fejei, államfők. - sóhajtotta a nő, mert... Ő tudta, hogy ezt nézegette korábban is a fia. - Olyan személy, akiket más országok vagy esetleg szervezett bűnbandák ki akarnak nyírni. Az életed árán is meg kell őt védeni, amíg az Államok határán belül tartózkodik. A légvédelmi határokon belül is. Az ötödik a kettősügynök.

- Ebben dolgoztál te és apa. - tette szóvá Junie.

- Igen. - biccentett az anyja. - Megadnak mindent, hogy saját önerődből egy megadott országnak az ügynökségi hálózatába beépülj. A belső információkat pedig kiadod nekünk. Ha elfognak... megölnek. Apádat azóta, hogy lefülelték nem ment vissza Olaszországba. A spanyoloknak el tudta adni magát. - mosolyodott el halványan. - A hatodik a koordináta. A beérkezett információkat gyűjtöd és annak megfelelően dirigálsz mindenkinek. A beérkezett infókba bele tartozik a többi specializáció. De döntöd el, hogy kihez kerülnek a személyek, a határidők és ha belföldön történik valami te szervezed le a takarítást is a hullák után.

- Ezt csinálod most. 

- Ja... Szörnyen unalmas. - forgatta meg a szemeit Ingrid. - Jobban szerettem a bérgyilkosi és a kettősügynökségi részt, de megszülettetek és őszintén szólva jobb, hogy biztonságban vagytok. Az én generációm azért volt jó, mert még volt választásunk. Mondhattuk azt, hogy most váltunk, mert olyan helyzetbe kerültünk. Carmen már nem változtathat, ahogy te sem változtathatsz majd. Ezért kell megfontolnod alaposan az irányt, mert amíg az Egyesült Államok titkosügynökségénél vagy, azt kell csinálnod életed végéig, amit választottál, vagy a nyugdíjazásodig. A koordináta nyugis, könnyen megtanulható és biztonságos.

- Vágom, azt akarod, hogy ezt válasszam. Mi a hetedik? - húzta lassú félmosolyra a száját a fiú.

- A hetedik a belső védelmes. - folytatta Ingrid. - A feladatuk, hogy kiszűrjék a beszivárgó kártékony tényezőket. Ők keresik a téglákat, a kettősügynököket, a beépített embereket. A legfontosabb személyek, akik az ügynökség és az ügynökök védelmére törekszenek. De nem bízhatnak senkiben sem. Olyan durván számon van tartva minden egyes lépésük, mintha bűnözők lennének, mert a legveszélyesebb téglává ők válhatnak. Ők azok, akiket mindenki védelmez, mert ők az elsők, akiket el akar rabolni más ügynökségek, hogy mindent megtudjanak, mert előttük mindenki egy nyitott könyv. Ők még azt is tudják, hogy mi mik vagyunk. 

Junie alig láthatóan biccentett. 

- Melyik az a kettő, amit semmikép sem akarsz, hogy legyek?

Ingrid ajka megrándult, ugyanis a hétből egyedül két dologban lett volna hajlandó kiegyezni és egy bizonyos dolgot ajánlgatott már hetek óta Junienak.

- Kettősügynök és bérgyilkos. - válaszolta végül. - A kettősügynökséghez az kell, hogy tartsd a szádat minden létező esetben. Ez neked nem megy. A bérgyilkos meg... Téged hosszú távon kinyírna az a specializáció lelkileg.

- Miben egyezel ki?

- Belső védelmes és beépített ügynök. 

Juniet az első meglepte. Nem tartott magát alkalmasnak belső védelmesnek. Ahhoz olyan emberek kellenének, mint... Dan. Azok akik tíz perc alatt képesek mindenkit lenyomozni, apró dolgokból kiszúrni, ha valami nem stimmel az adott személlyel. Nem egyszer próbálta meg beszervezni Dant a kulcshajsza után az ügynökségbe. Neki való lenne a hírügynöki és a belső védelmes rész. Annyi sületlenséget képes összehadoválni, hogy senki se merné elrabolni őt. Amikor Dannek felvetette a srác jót nevetett az ötletén és, szó szerint idézve őt: "Csak visszafognának engem! Nem az a lényeg, hogy jót csináljak, hanem az, hogy poénosat! Uncsi egész nap nyomozni mások után!" Azóta nem próbálkozik, hogy egyszer Ed meghallotta őket és amikor érte jött Ingrid mind a két felnőtt szinte leszedte a kocsi mellett a fejét.

- Jó. - biccentett ismét Junie. - Mehetünk Nancy Segalhoz? 

Ingrid ajka megfeszült, de helyeslően bólintott és felállt a forgós székéből. A tabletjét kikapcsolta és magához szorítva indultak meg a titkosügynökség igazgatójának az irodája felé. 

Ingrid kopogott az iroda ajtaján, majd benyitott. Nancy Segal a telefonját a füléhez szorítva beszélt valakivel.

- Jól reagált rá, szuper! - mondta a telefonba, majd megemelte a kezét és intett Ingridnek, hogy jöjjön beljebb.

A nő ahhoz képest, hogy pár hónapja töltötte be az ötvenet jól viselte az ügynökségben töltött éveket. Egy ősz hajtincse sem volt még. Ingrid beterelte a fiát a szobába, majd becsukta az ajtót. 

- Aha. Remek, remek. Jól reagált a csökkentőre is, szuper. Leteszlek Nicole, majd még hívlak! Szia! - azzal ki is nyomta a telefont és széles mosoly jelent meg az ajkán, ahogy Ingridre nézett. - A lányod tőled örökölte a kém génjeit! Üljetek le!

- Ezek szerint belement. - húzta el a száját Ingrid. - Ugye nem mindent egyszerre nyomtatok le a torkán?

- Dehogy! - rázta meg a fejét Nancy, miközben hátra simította a haját. - Jól tudod, hogy csak egyet szokunk, hogy megtudjuk mennyi idő alatt bontja le az anyagcseréje és mennyire adna ki alatta információkat.

- Miről beszéltek? - szólalt meg hangosan Junie.

- A nővéred bedrogozásáról. - válaszolta fapofával Ingrid, mire Junie szemei fennakadtak.

- Hogy mi?!

- Kötelező eljárás. - felelte készségesen Nancy. - 16 éves kortól szülői és saját beleegyezésre lehetséges kipróbálni. 18 éves kortól nem kell a beleegyezés hozzá. - Neked még van több, mint 3 éved addig. 

- Várjunk... kötelező?! Akkor anyát, apát, Joet és Kevint is...

- Igen. - biccentett Nancy Segal. - Joe nagyon rosszul reagált rá. Azonnal behányt, tehát tudtuk, hogy ha beadná valaki neki, akkor semmit sem szólna az ügynökségről, mert a szervezete hamarabb kidobja magából a drogot, mint hogy hatna. Kevinből egy rakás hülyeség ömlött, szörnyekről, istenekről és így tovább, amikor az ügynökségről faggatták, akkor azt se tudta miről beszélünk. Egy óra kellett a szervezetének, hogy a drogot hatástalanítsa. Az apádon konkrétan... Mintha nem is hatott volna, csak röhögött mindenen, de azt vagy három órán keresztül, de értelmes mondat kinyögésére nem volt képes. Anyukád... - siklott gúnyos mosollyal a szeme Ingridre, aki unottan meredt a nőre. - Fél óra alatt feldolgozta a szervezete a drogot és az elmúlt 20 év alatt nem hallottam annyit nevetni, mint akkor. 

Ingrid szeme megvillant.

- Carmennek hogy ment? - kérdezte.

- Fél óra alatt feldolgozta a szervezete és szarrá nevette magán látszólag a nagy semmin. A kérdéseket sem fogta fel. - felelte Nancy, majd a sokkolt Juniera nézett. - Milyen specializációt választasz?

Junie nyelt egyet. Az anyjára pillantott, akinek az arcára nem ült ki érzelem.

- Testőr. - felelte végül a fiú. 

- Jól van. - biccentett egyet Nancy. - Holnaptól indul a kiképzésed. Az első vizsgád négy hét múlva lesz, ha azon átmész, akkor maradhatsz a specializáción és kapsz egy könnyebb ügyet, hogy szokd a helyzetet. Ha nem... Akkor mi határozzuk meg az új specializációdat. 

Ez volt a hátul ütő. 

Amint kiléptek Nancy Segal irodájából Ingrid szinte futva indult meg a lift felé, oda ahol labordiagnosztikai részleg található. Junie alig bírt az anyja nyomában maradni. 

- Dühös vagy rám? - kérdezte a liftben.

- Mások életéért kockáztatod a sajátodat. Áh nem, egyáltalán nem. - vágta rá gúnyosan. - Bár most Carmen jobban foglalkoztat. 

- Azt se tudod melyik teremben folyt az eljárás!

Ingrid csak csendre intette a fiát, amint a lift ajtajai kinyíltak. Junie nem tudta, hogy mi az a fura hang, amit hall, amíg az anyja el nem fordult a folyosón balra és nem kezdett el a hang tisztulni.

Hányás. Az volt. Hallotta már Carment másnaposan és ez maximálisan arra hasonlított. Csak... hangosabb volt. 

Az anyja feltépte a mosdó ajtaját. Junie meg bevágta a satuféket az ajtóban, főleg ahogy a nyitott fülkében kiszúrta a nővérét a vécékagyló fölé hajolva.

- Carmen, Carmen! - csettintett párat a lány szeme előtt Ingrid. - Milyen a világ?

- Csini-vini... - kuncogott fel a lány.

- Még van benned... nagyszerű.

- Mit kapott? - pislogott párat Junie.

- Vagy valamilyen inhalánst, vagy kábítószert. Valószínűleg az utóbbit, annak nincs utóhatása. - válaszolta Ingrid. - Carmen, vécé fölé hajol mély levegőt vesz!

Carmen most nem kuncogott és szerencsére megtette, amit az anyja kért, mire megcsapta a hányása illata és rögtön öklendezni kezdett.

- Ezt muszáj lesz nekem is megcsinálnom?! - pislogott sűrűn az ajtóban állva Junie.

- Igen. - biccentett Ingrid. - Carmennek csak azért ajánlottam, hogy most csinálja meg, hogy eszébe ne jusson egyszer drogozni.

- Én nem akarok már most sem! - rázta meg úgy a fejét a fiú, hogy rövid haja ide-oda csapkodott.

- Hogy vagy Carmen?

- Nem mondtad, hogy ez ilyen szar lesz... - emelte fel a fejét a lány és simította hátra a haját. A szemei vörösek voltak, de legalább a pupillái már nem voltak tágak. - Szédültem. Minden csillogott és vicces volt. Most meg rosszabb, mintha részeg lennék.

- Na, kijött belőled mind. - mosolyodott el Ingrid. 

- Ki... És egyes emberek önként fogyasztanak kábítószert. - tolta fel magát a vécéről és húzta le, majd a mosdókagylóig támolygott és alaposan megmosta az arcát.

- Jól vagy? - kockáztatta meg a kérdést Junie.

- Úgy nézek ki?! - pillantott fel az öcsére. 

- Jó, befogom...

~~~

Amy még akkor is mosolygott, amikor besétált a Beckendorf villába és csak akkor hervadt le a mosoly a szájáról, amikor az anyja összefont karokkal állt az emeltre felvezető lépcső korlátjának támaszkodva. 

Amy az ajkára harapva pillantott le a ruhára, amit nem vett át. 

- Dan... - mondta ki Hall, mire a fiú fülét farkát behúzva nézett ki a konyhából. - Nem azt mondtad, hogy bizonyára bekeveredett a ruha az eltett cuccok közé?

- Jó... talán Amy felvette... 

- Talán? - pillantott gúnyos szemekkel a srácra.

- Jó! Javasoltam neki, hogy felvegye! Így jobb? - kérdezte Dan.

- Sokkal.

Amy pislogva nézte az öccsét, aki visszasétált a konyhába. Dan komolyan falazott neki?! Önszántából?!

Hallie Beckendorf összefont karokkal sétált a lányához, aki csak az ajkát harapdálta. Amy nem tudta hirtelen mi az ijesztőbb. Az anyja semleges arca, vagy a lassú kimért léptek, amikkel hozzá sétált.

- Három dolog. - szegte fel az állát Hall. - Egy, tudod milyen dühítő, amikor felkelsz, megreggelizel, majd felhívnak telefonon, hogy egy új ügyfél jön, aki ráadásul nem fegyvert akar, hanem az új részlegről szeretne majd tájékoztatást kapni, hogy befektessen. Előtte viszont körbe kéne vezetni a városba és neked beugrik a legvisszafogottabb ruhád, mert azért rövid nadrágban még sem vezethetsz végig egy reménybéli ügyfelet a városban és fel túrod a fél ruhás gardróbodat, de nincs meg a ruha? - Amy bölcsen hallgatott. - Megoldottam, de mérges voltam. Aztán az öcséd annyira hárította az ügyet, hogy végül kezdtem rájönni, hogy a ruha nem elkeveredett a gardróbómban, sőt... nem is a mosásba vagy a dobozok valamelyikébe került bele, hanem... hogy van egy kamasz lányom, akiben dúlnak az Aphrodité hormonok és láss csodát... - mutatott Amyre. - Megvan a ruhám! 

- Nem akartam lenyúlni, csak kölcsönvettem...

- Ne szólj be, még én beszélek! - vágta rá Hall, mire Amy az ajkára harapott. - Kettő, nem zavar, hogy kölcsönveszed a ruháimat, csak szóljál, hogy akkor fejben ne kalkuláljak vele, hogy kéznél lesz, oké? - Amy biccentett egyet. - Három, komolyan nagyobb a melled, mint nekem?! Három gyereket szültem és nagyobb a melled, mint nekem... Ez sértő!

Amy elmosolyodott, mert a hangsúlyon pontosan érezte, hogy Hall már viccelődik. 

- Milyen volt a randi? - jelent meg Dan egy nagy tál spagettivel a kezében. 

Amy nem tudta, de felcsillant a szeme, amire már Hall is teljesen megenyhült. Dan meg gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Akkor nyálcsere is volt? - vigyorodott el ha lehetséges még gúnyosabban Dan.

- Ha ennyire tudni akarod, igen. 

- És jó volt? 

- Jól csókol. Semmi beszólás? Csücsörítős-csók imitálás gúnyos fejjel? 

- Most nem, mégiscsak én öltöztettelek! - húzta ki magát Dan.

Amy döbbenetében eltátotta száját, majd az öccséhez sétált és a homlokára tette a kezét. 

- Nincs láza...  - vonta össze a szemöldökét. - Gúnyolódnod kéne! Ki vagy és mit csináltál az idegesítő öcsémmel? - húzta résnyire össze a szemei.

- Komolyan?! Nem szólok be és kiakadsz?!

- Gyanús vagy te nekem!

- Ooo kész a kaja! - robogott fel a pincéből Ed, de Hall elkapta félúton a férfi kezét és visszahúzta. - Na... Én nem állhatok a kaja és közéd, akkor te miért?

- Nézd! - mutatott Amyre Hall.

- Nem akarják kinyírni egymást? - tette fel értetlenül a kérdést Ed.

- A ruhát!

- Ez nem a te ruhád? Határozottan emlékszem, hogy láttam rajtad, csak nem feszült ennyire rád mellben.

- Pont ez az! Nagyobb a lányunk melle, mint az enyém! - háborgott Hall. 

- Ja. Jól jár majd a pasija! Mentem enni, szeretlek! - nyomott egy csókot Hallie halántékára Ed, majd kifordult a nő karjából és eltűnt a konyhában.

- Apa! - kiáltotta morcosan utána Amy. 

- Ez burkolt bók! Szokj hozzá, Amy! A kamasz fiúk rosszabbakat is fognak mondani. - hallatszott tányér csörömpölés. 

- Az biztos. - tömte magába a spagettit Dan. - Anya mondtam, hogy majd holnap átjön Olivia, ugye? 

- Aha. - biccentett Hallie. 

- Oh! - nézett az anyjára Amy. - Hétvégére van programunk?

- Apád valami... Milyen hülyeséged lesz, Ed? 

- Lelepleznek egy 1500-as évekbeli japán relikviát a Japán-Amerikai múzeumban. - sétált ki a férfi is egy tálnyi spagettivel. - Annak a kiállítási megnyitójára megyünk Hallel.

- Ja... Oda... - sóhajtotta Hall.

- Megígérted!

- Tudom... Bár azt nem miért voltam ilyen bolond... Be fogok aludni... Legalább mond, hogy lesz kaja!

- Svédasztalos.

- Ez az! Ó, igen Dan csinált spagettit! - tűnt el ő is a konyhában.

Amy pislantott kettőt.

- Hogy mit csináltál? - hajolt az öcséhez.

- Rá van írva a tasak hátuljára! Nem nagy kunszt! - vágta rá a fiú. - És ehető, bár Liné finomabb... Ja tudom! - csapott a homlokára Dan. - Ő tesz bele öreganyót!

Ed majdnem félre nyelte a falatot, míg Hall visítva felnevetett.

- Oreganot? - mosolyodott el gúnyosan Aelin.

- Öreganyó, én is ezt mondtam!

- Amy, miért kérded van-e program hétvégére? - sétált ki Hallie is a vacsorájával. 

- Nekünk is kell mennünk Dannel? - kérdezte ártatlanul pislogva. 

- Nem. Sven szeretne jönni, így őt visszük, de ha nem akartok nem kell. Amúgy miért van rajtad Hall ruhája? - felelte a nő helyett Ed.

- Mert randija volt. - vágta rá Dan.

Amy villámokat szóró tekintettel pillantott az öccsére. 

- Mi van, te hiányoltad a beszólogatásaimat! - kérte ki magának a srác.

- Ugye nem azzal a hülyével? - húzta el a száját Ed.

- Melyik hülye? - kóstolta meg a spagettit Hall. - Hm.... Dan, mostantól te főzöl!

- Mi?! De én nem tudok főzni!

- Tanulj meg Lintől. - mosolygott rá gúnyosan Amy.

- Mért több hülyének is teszi a szépet? - pillantott Hallre Ed.

- Hát volt Josh Garcia-Ross, Amanda Weblen, de legutóbb éreztem rajta Ian szagát is, mármint közelebbről, most meg egy negyediktől szaglik. 

- Megnyugtató, hogy ő is örökölte a ribanc énedet. - felelte Ed, mire Hall mérgesen oldalba könyökölte. - Mi van, igazat mondtam! 

- Kapd be... - mormogta.

- Majd a hálóban. 

- Fúj... - nyögte be Dan. - Most majdnem elment az étvágyam, de éhes vagyok. - evett tovább, még akkor is folytatta az evést, amikor Hall ismételten mérgesen oldalba könyökölte a férfit, mire Ed elkapta a nő könyökét és magához húzta egy csókra.

Dan megforgatta a szemeit, de mosolyogva folytatta a kajálást. Amy viszont azt nézte, hogy az Anyja... Pontosan olyan szélesen mosolygott, mint ahogy ő tette ezt Ethan után... De... az a csipkelődés előtte... Az kicsit emlékeztette őt arra, amikor... Iannel szekálják egymást.

- Na, kivel is randiztál? - pillantott rá Ed, mikor elhúzódott Halltől.

- Ethan Haringtonnal. - ült le az ebédlőasztalhoz Amy is, annak ellenére, hogy ő még nem volt éhes a gyrostál miatt.

Edmund és Hallie összenéztek egy pillanatra, mire Amy arcára széles mosoly ült ki. 

- Nem így hívják... - kezdte Ed. - Jaj istenek... hogy hívták a csajt? A Hermészeseknél volt.

- Tudom kire gondolsz, de nem tudom... Ez értelmes volt... - húzta el a száját Hallie.

- Susan haverja volt a srác!

- Nem igazán érdekelt a nővéred...

- Jeremy Harington és Aleya Stathman? - szólalt meg Dan, majd elkezdte felszívni a spagettit.

- Athéné fia és Lüssza lánya! - kapcsolt rögtön Hall. - Született egy fiúk, meg egy lányuk!

- Ethan és Tara. - biccentett Amy. - Ethannel randiztam. - mosolyodott el a végére.

Ed szemei elkerekedtek egy pillanatra. 

- Jaj... - vakarta meg idegesen a nyakát. - Remélem az apja nem mesélt sok rossza a fiúnak rólam... Nem szeretnék poénból téboly áldozata lenni...

- Sokat tud a Jacksonokról. 

- Fene... - mormogta Ed és túrt bele a villájával spagettiba. - Csak akkor hozd haza, ha nagyon szereted és együtt vagytok minimum két hónapja!

- Csak egy randink volt, ettől még nem leszek belé fülig szerelmes. 

- Mert már az vagy! - vágta rá reflexből Dan. - Tudom, ruhákat nézegettél a randidra Anya gardróbjában.

- És te segítettél és nem cukkoltál, hogy csókolóztam vele. Biztos jól vagy?

- Lehet a vérveszteség utóhatása, hogy jó fej vagyok veled! - célzott a Stan vásáron történtekre.

- Elég lesz. - sóhajtotta Ed. - Ne paprikázzátok fel egymást!

~~~

Egy hónappal később...

- De hogy engedhetted meg, hogy ellopjam?! - kiabálta Dan.

- Akartam azt az ereklyét, jó?! Én találtam meg! De lenyúlták tőlem! - vágott vissza Ed.

- De te vagy a felnőtt! Neked kellene, hogy eszed legyen!

- Hát... igen ez jogos, de vakáción vagyunk?! Ilyenkor lazítok!

- TE?! Te, aki felmásztál a Himalájára, nyaralás címszó alatt, mert ott volt egy sárkány fészek?! 

- Nekem is lehet néha lazítós napom, jó?! Különben is miféle mestertolvaj vagy, ha még egy nyavalyás csapda is kifog rajtad?!

- Én mondtam, hogy derítsük fel a terepet! Én szóltam, hogy nem lehet csak úgy bemenni egy múzeumba, hanem kell előtte felderítés, de hallgattál rám?! Oh, segítek! Neeeem! Mert én csak egy hülye gyerek vagyok, te meg a nagy és okos felnőtt! Hová lett az Athénés zsenialitásod, amikor bajban voltunk, ha?

Dan csak elterült a fémből készült padon, míg az Apja felállt és a cella rácsához sétált. 

Hogy mit csináltak? Hát mivel Hallt nem tudták meggyőzni, hogy rossz ötlet az az őszi vakáció, így kénytelenek voltak elmenni Hawaiira és... Az ijesztő az volt, hogy eleinte egész jól érezték magukat... Leszámítva, hogy első nap Dannek kedvező programok voltak, azaz szörf óra, óceáni merülés, tengerpartozás, cápákkal való úszás, ami Poszeidón unokájával írtó menő cucc. 

Aztán másnap Edmund napja következet... Azaz nyaralás alatt felkeltek reggel hétkor... Igen. Reggel hétkor. Megreggeliztek, majd fél kilenckor jött a múzeumtúra... Dan még nem unatkozott annyira, mint akkor. Még a második világháborús Pear Harbor múzeum egész jó volt, mármint... menő gépek és Ed baromi sokat mesélt neki Poszeidón-Zeusz és Hádész háborújáról, ami után megszületett az a megállapodás, hogy nem nemzhet több triász kölyköt a három fő kolompos. Hát nem jött be, lett baba, többek közt Thalia és Jason Grace, illetve Percy Jackson.

De amikor bementek a Kulturális múzeumba és Ed meglátta az egyik ereklyét, amit még egy vetélytársa nyúlt le előle egyetemista korában... Ott kezdődött a baj. Ami abból állt, hogy Ed kitalálta, hogy mi lenne, ha ellopnák azt az ereklyét. Azaz Dan lopná el. Dan meg volt olyan hülye, hogy zseniálisnak találta Edmund ötletét. Csak Ed régész és nem tolvaj. Itt hibázott és került életében először be az őrsre Dan. Az apjával együtt.

Egész délután vitatkoztak. Egymást okolták. Főleg Dan az apját. Ő a felnőtt! Neki kellett volna okosabbnak lennie!

Késő este, amikor Dan már berendezkedett arra, hogy a padon feküdjön, akkor nyílt ki a cella ajtó, amin az egyik zsaru és Hallie Beckendorf sétált be.

- Komolyan?! Nem kellett hozzá csak 45 óra, hogy a zsaruk felhívjanak, hogy a férjemet és a fiamat letartóztatták múzeumi lopás kísérlet miatt?! Dan kiskorú vagy, kijöhetsz. - mondta mérgesen a nő.

- Lehet inkább bennmaradnék... - felelte bölcsen a fiú.

- Kifele most! Nyissa ki! - nézett a rendőrre, aki úgy megijedt, hogy majdnem elengedte a kulcsot, de végül kinyitotta a zárka ajtaját. 

Dan teljesen megértette az ijedt zsarut... Ő csinált is valamit, amiért tuti büntit fog kapni...

Hall megállt az ajtóban és onnan méregette Edmundot, aki a rácsnak támaszkodva a földet bámulta. 

- Amikor anyám azt mondta, hogy egyszer tuti leültetnek, nem hittem neki. - horkant fel Hallie. - Miért tegyem le érted az óvadékot? 

- Mert szeretsz? - mosolyodott el Ed.

- Ennyire? 

- Hát... Igen? 

- Mennyi? - pillantott a rendőrre Hall.

- 500 dollár az óvadék.

- És nincs vádemelés, sem tárgyalás, ugye?

- Nincs. Emund Jackson elismert régész. A múzeum vezető afféle csínynek tartja csak. - felelte félősen a rendőr, amin magában jót kuncogott Dan, amíg Hallie rá nem kapta a fejét. Azonnal elillant a nevethetnékje. - Viszont azonnal távozniuk kell Hawaiiról.

- Rendben. Kártyát elfogadnak?

- Természetesen.

Hall letette Edmundért az óvadékot, majd visszamentek este 10-kor a hotelbe, hogy összepakoljanak és mivel Hallie a Beckendorf cég magángépével jött, így legalább azonnal el tudták hagyni a szigetet. Amint felszálltak Hallie tarkón vágta előbb Dant, majd Edmundot. 

- Idióta két hülye! - ült vissza a helyére. - Ezt direkt csináltátok, hogy ne keljen egy hetet együtt nyaralnotok!

- De azt én találtam meg és learatták helyettem a dicsőséget! - vágta rá Ed.

- Ő volt a hibás! Rávett, hogy ellopjam, aztán meg belekotnyeleskedett az én dolgomba! Én vagyok a mestertolvaj, nem ő! - felelte Dan.

- Aztán elbasztad!

- De csak mert sietettél! Itt nem lehet sietni!

Hall mérgesen meredt Edre és Danre. Apa és fia újra neki kezdett ugyanannak a vitának, mint amit egyszer már eljátszottak a cellában. Olyan elmélyülten vitáztak... inkább ordibáltak, hogy csak akkor jöttek rá, hogy Hall mennyire mérges, amikor a nő ismét felpattant és tarkón vágta a fiát, majd Edet felpofozta.

Ed döbbenten pislantott párat, majd elkezdett röhögni. 

- Mi az... - mormogta mérgesen Hall.

- Tudod mikor pofoztál fel utoljára? - kérdezte mosolyogva Ed.

- Amikor eljátszottad, hogy halott vagy és megjelentél New Yorkban egy szökőár kíséretében. Komolyan el akartál lopni egy ereklyét?! Ez nem vall rád! - rázta meg hitetlenkedve a fejét Hall. 

- Tudom... -  érintette meg az arcát ott, ahol Hall felpofozta. - Amúgy csak poénnak szántam.

- A lopás sosem poén! - emelte fel az ujját Dan. - Ezt tudhatnád már tőlem!

- Ezért küldtelek ide titeket, mert szart se tudtok a másikról!

- Igazából... Azt tudom, hogy Apa egy történelem okostojás és imádják a víziállatok! De komolyan! Cápák mellett úsztam! Nagyon durva volt!

- Ő meg ismer minden csapdát! Még azokat is, amikkel régészként találkoztam! Plusz bármilyen kódot feltőr! Dekódolta az ereklyén a rovás írás jeleket! - vágta rá Ed. - El kéne jönnöd velem egy ásatásra! Imádnád. Már nem az ereklyéket, meg a történelmi cuccokat, hanem a csapdákat és a rejtvényeket!

Hall halványan elmosolyodott, főleg amikor Dan meglepően lelkesen elkezdte mondani, hogy igazából a régi kódok kilencven százaléka roppant egyszerű, csak túl akarják az emberek bonyolítani. Végülis... Elmentek nyaralni, részt vettek programokon, bementek egy múzeumba, amit ki akartak rabolni egy ereklye miatt, elbaszták és összevoltak hat órát zárva egy cellában. És mindezt 45 óra alatt leművelték. De legalább már beszélgetnek, még pedig egész normálisan.

Öt és fél óra volt a repülő út Los Angelesbe. Dan éjfél tájba bealudt a repülőgépen, még a landolás alatt sem ébredt fel, 3:45-kor. Ed alig bírta felébreszteni őt és ahogy beszálltak Hallie sportkocsijába azonnal vissza is aludt. Hallie annak ellenére, hogy a 60-as tábláknál 80-90-nel ment, amin Ed meg is lepődött, általában Hall 120-ig meg sem áll... így is 45 perc volt, mire Malibuba értek.

Dant itt már fel sem tudták ébreszteni. Ed emelte ki a fiát a kocsiból és vitte fel a szobájába. Még arra sem ébredt fel a srác, hogy leoperálta róla a cipőt, csak aludt, mint a tej. 

Hallie nem látott ki a lyukon az álmosságtól, pizsamában fekve várta Edmundot az ágyban, aki bezuhant mellé, betakarózott, majd szorosan a nőhöz bújt.

- Ha még egyszer... tizenegy órát kell utaznom miattatok repülőn, úgyhogy hétkor keltem tegnap... és 22 órája talpon vagyok, nem tudom mit csinálok per pillanat veletek, de nagyon fog fájni. - mormogta fél álomban Hall.

- Én is szeretlek. - nyomott egy csókot a nő orrára és pont eléggé kimerítette ez a nap. Ő is 22 órát volt talpon, nem csodálkozott rajta, hogy Dan bealudt a reptéren, de volt annyi esze, hogy az álmos Hallel ne vitatkozzon. - Amúgy, ha hagyományos géppel jöttél volna és nem magánnal, akkor simán haza teleportálhattam volna.

- Nem szeretek teleportálni! És ne feszítsd túl nálam a húrt!

Nem, mégsem elég bölcs, hogy ne vitatkozzon.

~~~

Amy már rég megreggelizett, megírta az összes létező beadandóját és hála Dan szörnymentes telefonhálózatának, amit szabadalmaztatott végig chatelte Ethannel a délelőttöt, mire az öccse és a szülei előmásztak az ágyból. 

- Mi van börtöntöltelékek? - pattant fel a kanapéról és ölelte meg mosolyogva az apját.

- Fel se hozd... - tűnt el a konyhában Hallie. - Hol a faszomban van a rohadt kávé?! - nyitogatta ki a polcos szekrényeket.

- Balról a harmadik polc, jobb oldalt, felül! - vágta rá Ed, mint az egyik legfőbb kávé fogyasztó a családban, mialatt vissza ölelte a lányát, majd halkan, hogy csak ő hallja megjegyezte. - Rég volt rám ennyire dühös.

- Kihasználtuk, hogy nem vagytok itt és elmentünk egy fürdőbe. - válaszolta Amy. - Soha életemben nem beszélgettem ennyit vele, mint ott és pont ennek a kellős közepén hívta fel őt a Hawaii-i rendőrség.

- Akkor nagyon alaposan ki kell őt engesztelnem... - harapott az ajkára Ed.

- Eltaláltad. - mosolyodott el Amy. - Amúgy... - bontakozott ki az ölelésből. - Ethannel ma randizok...

- És? - tett egy óvatos lépést Ed a konyha felé, de amikor meglátta, hogy Hall még csak most kezdte el lefőzni a kávét, inkább a nappaliban maradt. 

- Hol a francban van a vaj?! Amy! - kiáltotta Hallie.

- A pulton! - vágta rá a lány, majd vissza is fordult az apja felé. - Ott aludhatok utána Ethannél?

- Nem. - felelte gondolkodás nélkül Edmund.

- De... - ellenkezett volna rögtön Amy, ám ekkor meglátta a kisöccsét lesétálni a lépcsőn, olyan gúnyos vigyorral az arcán, hogy tudta, hogy mindent hallott.

- Három hete jártok. Legalább az egy hónapot várd meg mielőtt náluk alszol, mert hogy nem aludni akartok azt tudom. 

- Szegény Sven megelőznéd még te is őt a lepedőakrobatikában? - ért mellé azzal az idegesítő gúnyos mosolyával Dan, mire Amy kezéből jég lőtt ki, de Dan nevetve kitért előre és besétált a konyhába.

- Ja, pont erre gondoltam nem alvás terén. - nézett be ismét Ed a konyhába és amikor meglátta, hogy Hall már egy szendvicset eszik és a kávéját kortyolgatja, akkor lépett csak be a fia után. 

Amy morcosan támaszkodott neki a boltívnek, mialatt nézte, hogy a családja délben reggelit csinál magának. 

- De... - próbálkozott.

- Amy, legyen egy kis tartásod. Tudom, hogy rohanó világban élünk, már akkor rohanó volt, amikor én kamasz voltam. A kamaszok pár randi alkalom, de időnként csak pár óra... 

- Vagy egy pillantás. - jegyezte meg Hall, mialatt jó ízűen habzsolta a szendvicsét.

- Igen, vagy egy pillantás alatt egymásnak tudnak esni. - sóhajtotta Ed. - Tele vagytok tomboló hormonokkal, tele meggondolatlansággal...

- Mit ti? - mérte végig mind a két szülőjét Amy.

- Pontosan! - mosolyodott el Hall. - De, hé! Mi nem akartunk dugni három héttel a kapcsolatunk kezdete után!

- Öhm... Én is itt vagyok! - pillantott hátra a válla fölött Dan.

- Kis kamasz vagy, belefér. - legyintette le Hall, majd meglepetten Edre nézett. - Amúgy mi hogy bírtuk ki két évig anélkül, hogy lefeküdtünk volna egymással?!

- Ó egyszerűen! - vágta rá. - Rettegtem tőle, hogy ha szexuálisan nyitok veléd, akkor levágod a heréimet. 

- Áh. Mondjuk simán megtettem volna... - húzta el a száját Hall.

- Na, erre gondoltam, mint elborult kamaszagy! - fordult vissza Amy felé Ed. - Tehát legyen egy kis tartásod! Értem én tetszik, Athéné unokája, okos srác, mellé sportos. Intellektuálisan is jól kijöttök egymással. Tényleg értem mit eszel rajt. De tudod mi a viccesebb? Játszani velük, attól megőrülünk, amikor meg akarjuk kapni a csajt, az meg nem enged, hiába látod az arcán, hogy amúgy benne lenne, de tudja, hogy nála van a "gyeplő", hogy ő irányít. 

- Most akkor... Mi?! - sétált a hűtőhöz Dan. - Most azt akarjátok, hogy lefeküdjön a sráccal, vagy sem?

- Azt, hogy még ne. Húzza az agyát. - felelte Hall. - Amúgy tényleg viccesebb!

- Tehát akkor egyszer meg fogjátok engedni, hogy ott aludjon?! - értetlenkedett Dan.

- Amíg nem lesz terhes, addig nem izgat, hogy kivel mit csinál.

- Engem azért annyi érdekel, hogy... - szólalt meg Ed. - Ne azért bújjon valakivel ágyba, mert a hormonjai a tetőt is átlyukasztják, annyira dúlnak benne, hanem mert... - siklott a pillantása Hallre. - Hanem mert szerelmes és a szerelem az nem három heti járás után kezdődik. Meg... - jutott eszébe, hogy miután Hall kidobta miket csinált az egyetemen, hogy ott hány csajt szedett fel és szeretkezett velük egy éjszaka erejéig a koli szobájában, a zuhanyzóban és így tovább - Meg az elsőnek legyen értelme, ne valami jött ment csávóval feküdjön le, csak mert menőnek tűnik. De igen, Dan. Megengednénk Amynek, még nem most, majd olyan... - nézett vissza Hallre.

- Egy hónap, kettő? - vonta meg a vállát a nő.

- Ja. Felnőttök egyszer, mi is megtanultuk a magunk bőrén mi jó ötlet és mi nem. Ti is megtanuljátok. Oh és Amy! - mutatott a lányára. - Nincs átverés, összebeszélés Carmennel, hogy nála alszom, közben meg Ethannel, csak falaz neked. Vetted?

Amy döbbenten nézett az apjára. 

- Ezt meg honnan?! - rázta meg hitetlenül a fejét.

- Volt egy bátyám és egy nővérem, akik Diával és Joe-val jártak és mivel Nico és Thalia nem voltak jó szülők, így ne tud meg a zsebpénzem hány százaléka állt abból, hogy egész nyáron falaztam nekik, mikor azok egymással enyelegtek. - mosolyodott el. - És ezt folytattam utána Lucynél, főleg mert Apa megrekedt azon a szinten, hogy a pici lánya 12 éves. Ismerem a családi trükköket, én kezdtem el bevezetni őket!

- Anya, Apa, ha már így alakult az őszi szünet... -  nyitotta ki gyümölcsléért a hűtőt Dan. - Akkor átmehetek Linékhez? 

- Persze. - felelte Hall.

- És ott aludhatok? 

- Ha Izzy is megengedi, akkor igen. - mondta most Ed.

Amy szemei pedig rögvest fennakadtak.

- Mi?! Én nem aludhatok Ethannél, de Dan ott aludhat Linnél?! - kérte ki magának.

- Tudod nővérkém. - csapta be a hűtő ajtót Dan. - Ez azért van, mert te a pasidnál akarsz ott aludni, míg nekem Lin nem a csajom, hanem a haverom! - húzta el a végére a száját, mialatt letette a pultra a narancslevet és kihalászott a mosogatógépből egy tiszta poharat.

- Aha... Mert nem pont úgy viselkedsz az utóbbi két hétben, mint akinek bejön Lin! - vágta rá a lány.

- Attól még nem a csajom és... - Dan lehunyta a szemét, ahogy rájött, hogy elszólta magát. - Mármint... Nem jön be! 

- Elbasztad! - vigyorgott Amy. - Tetszik neked Lin! Ez amúgy egész cuki... Leszámítva, hogy Lin baromi mérges rád, amiért Olivia idejár és ezért hárít téged. - vonta meg a vállát a lány.

Dan nem szólalt meg.

Hallie a pultnak dőlve hallgatta a lányát és a fiát. Egyedül akkor nézett össze Eddel, amikor Dan elszólta magát. 

- Na elég lesz! - szólalt meg Ed. - Hagyd az öcsédet!

- Ő sem kímélt engem, amikor először megtetszett nekem egy fiú!

- Mert az a fiú Ian Cabra volt... - felelte rosszkedvűen Dan, főleg mert a nővérének igaza volt. Lin hárítja őt. - Nagy nehezen majdnem két év alatt neked is leesett, hogy csak ki akart használni téged és hasznot húzni a kapcsolatotokból, továbbá hogy egy anyámasszonykatonája!

- Te bezzeg jóba lehetsz Natalieval!

- Natie más. - vonta meg a vállát Dan.

- Egy Cabra!

- De nem olyan, mint Irana és nem is olyan, mint Ian!

- Hé! Elég lesz! - állt be Dan és Amy közé Edmund. - Testvérek vagytok, ne essetek már állandóan a másiknak! Ezt csináltátok a kulcshajsza előtt is?!

- Nem ott még Amy csendes visszahúzódó és irányítható volt. Most meg egy manipuláló kis Aphrodité liba, aki el van telve magától a tudása és a bája miatt. - kapta fel a szendvicsét Dan. - A szobámban reggelizem! - jelentette ki és indult meg felfelé.

Amy összepréselt ajkakkal, villámokat szóró tekintettel követte az öccsét. Minden akarat erejét vissza kellett fognia, hogy ne fagyassza meg a fiú talpa alatt a talajt. A lány csak akkor lökte el magát a boltívtől, amikor az öccse szobájának az ajtaja becsapódott. 

- Jó étvágyat... - mormogta a szüleinek, majd besétált a könyvtár helyiségbe.

Ed csak Halliere nézett. 

- Valami hozzáfűzni való? - kérdezte kedvesen.

- Túlságosan olyanok, mint mi. - húzta el a száját a nő. 

- Az idősebb Dan mondta mikor jött össze Linnel? - vett elő a kávéhoz Ed is egy bögrét. 

- Nem. Annyit mondott, hogy 13-14 éves korában. Még tíz és fél hónapig nem tölti be a 14-et, szóval van idejük.

- Ha járni kezdenek... Akkor Amyt hogy tudjuk majd visszafogni, hogy ne aludjon ott a pasijánál? 

- Sehogy. - vágta rá Hall. - Baromi nagy igazságtalanság lenne. Te, hogy bírtad ki ezt a korszakot Yuival? Nekem már attól elkezdett fájni a fejem, hogy Amyt kioktattad.

- Nehezen. Amúgy másodjára könnyebb. Illetve... Az elsőnél megvolt a sokk, hogy a fejemben kis négy éves kislány, az amúgy már a női lét küszöbén áll, majd ezt bebizonyítva járt egy csomó pasival, akiknek nagyon nagy arányát be se mutatta nekem. Jól is tette, kinyírtam volna őket. Majd járni kezdett, Haydennel. Ott nyugodt voltam. Benne megbíztam, tudtam, hogy nem bántaná meg a lányomat. Aztán elhunyt, Yui meg Aaron karjaiba és... egész pontosan a farkára menekült. Na, az mély pont volt...

- Tudom. - kuncogott magában Hall. - Nyugi, Aaron jobban vigyázott rá gyerekkora óta, mint Hayden. Nem fogja őt elárulni.

- Már tudom... Mellesleg... Még mindig dühös vagy rám? - vonta fel a szemöldökét Ed.

- Rátok. Nem csak rád. - túrt bele a nő kócos vörös hajába. 

- És kiengesztelhetlek valahogy? 

- Hát... Megígértem ma Yuinak, hogy kettőtől átmegyek hozzájuk segíteni a beköltözéssel. A héten megvoltak az újra festéssel és a többi dologgal. Úgyhogy velem jöhetsz segíteni!

- Én más fajta kiengesztelésre gondoltam.

- Azt majd este, oké? 

- Oké. - akart előre hajolni Ed és megcsókolni a nőt, de Hallie kilépett mellőle. 

- Még dühös vagyok! - vágta rá mézédes mosollyal az arcán és indult el a műhelye irányába.

~~~

Dan reggeli alatt azon gondolkodott, amit Amy mondott. Mióta Linnel majdnem csókolóztak és utána a lány elkezdett féltékenykedni Olivia miatt, utána pedig Dan kórházba került Morgana kis hadművelete miatt, ott... kezdtek megint jóba lenni. De ahányszor csak a szakkör miatt Oliviával egyeztetnie kellett Lin kicsit elzárkózott tőle. Már nem rángatta el Oliviától, mint az első alkalommal, de Dan érezte, hogy olyankor mindig egy kicsit morcosabb Lin. 

Hála annak a beszélgetésnek Yuival és Aaronnel, Dan már látta azokat a jeleket, amik arról árulkodnak, hogy Oliviának... igenis bejön, de neki Lin kellett.

Egykor jött át érte árnyékutazással Lin. Tőle is kapott egy sor cukkolást a börtön miatt, de nem vette magára. Vicces őszelés volt. Juniért Nathaniel ugrott el, Aelin pedig a Griffith erdőben várta be a társaságot. 

Egész délután az erdőben csatangoltak, folyamatosan ugratták egymást, egyedül Aelin és Nathaniel arcoskodásaiba szóltak bele, mielőtt fegyverekkel, vagy a képességükkel egymásnak estek volna. 

- Akarunk menni majd arra a szarra? - kérdezte hirtelen Junie. 

A fiú mostanában extrém fáradt volt, mindannyian tudták, hogy Junie kiválasztotta a specializációját. Azt nem, hogy mi volt az, de annyit tudtak, hogy jól leszívták vele általában a srác energiáit.

- Milyen szarra? - kapta fel a fejét Aelin.

- Nekem muszáj... - sóhajtotta Nathaniel. - Az őszi szünet után, ha visszamegyünk, akkor egy hét múlva lesz a nyolcadikosok ballagás előtti, úgynevezett Liliombálja. Egy béna műsort rendezett az osztályfőnökünk, ami valamilyen úton-módon bemutatja az osztályunkat és utána van a tényleges báli rész, ahol feldíszítik a sulinak a tornacsarnokát. Lehet táncolni, haverokkal kosarazni a sarokban, meg ilyesmik.

- Ti kosarazni szoktatok, mi? - húzta gúnyos mosolyra a száját Aelin.

- Igen... - mormogta Junie. - Legalábbis én... Dan általában felzabálja a sütis asztalt...

- De finom sütiket csinálnak a szülök! Azért van, hogy megegyük! - felelte mosolyogva Dan.

- Ja. Lin általában el se jön. - folytatta a srác, mire Aelin kérdőn Linre nézett. - Nat meg...  - nézett össze Junie és Dan, majd röhögésbe fulladt a mondatuk.

- Mi az? - pillantott Aelin Natre, aki vörösödni kezdett. - Milyen zavarba ejtő dolgot csinálsz?

- Nem eszek, nem iszok négy órán át, mert a lányok zeneszámról zeneszámra foglalnak le... - vakarta meg a tarkóját a srác, mire Aelin eltátotta a száját.

- Ne már! Te vagy a szépfiú az osztályban?! Bűn rossz ízlésük van a csajoknak! - nevette el magát Aelin is.

- Nyugi, szerintem téged egy srác se merne felkérni, mert rájuk néznél és maguk alá csinálnának! - vágta rá Nathaniel.

- Ezt természetes. - húzta ki magát Aelin. - Lin, te mért nem szoktál menni? 

- Ötödikben voltam. - kezdte el idegesen csavargatni a haját a lány. - Ijesztő, amikor egy hatodikos srác le akar smárolni és miután kedvesen vissza utasítod, a haverjai körbe vesznek téged és cikizni kezdenek.

- Ez ki volt? - kérdezte Dan, mialatt érezte, hogy elönti a fejét a harag.

- Az osztálytársaim. - felelte Nat, majd elmosolyodott. - Jól esett behúzni nekik.

- Na, megyünk vagy sem? - vette vissza a szót magához Junie.

- Én nem. - rázta meg a fejét Lin, miközben a kezeit védekezően átfonta maga előtt. 

- Ne már! Tök vicces lenne, ha visszavágnál nekik te is! - vágta rá Aelin. - Ne hagyd Natnek, hogy mindig megvédjen téged, még a fejébe száll!

- Én szeretek enni. - vonta meg a vállát Dan.

- Én meg egyedül kosarazni... - forgatta meg a szemeit Junie.

- Egyedül lennék lány... - folytatta az akadékoskodást Lin. 

- És ha én is jönnék? - vonta fel a szemöldökét Aelin.

- TE?! - akadt ki Nat.

- Aha, mért ne? Végülis maximum mindenkit halálra ijesztek, ahogy mondtad. - mosolyodott el gonoszan a lány. - De Lin nem lenne egyedül, mint lány. Elhiszem, hogy nem akar veletek lógni a bálban, ti amúgy is uncsi nyápic dolgokat csináltok, mint a zabálás és a kosarazás. - nézett Juniera és Danre. - Nyugi Nat, nem tehetsz róla, hogy a lányok ízlés ficamosak.

- Hé! Én nem baszogatlak azzal, hogy ronda vagy! - állt meg Nat és pillantott le Aelinre.

- Mert nekem amúgy is van önbizalmam és tudom, hogy olyan vagyok, mint a démonok úrnője.

- Az önbizalmat cseréld ki egoistára vagy nárcisztikusra és helytálló lesz a mondat.

- Nem vagyok szerelmes a tükörképembe.

- De a pasik se érdekelnek. 

- Mert unalmasak. - vonta meg vigyorogva a vállát Aelin, tipikusan azzal a mosollyal, hogy próbálkozhat akárhogy Nat, őt nem fogja tudni megfogni. - Mért te elég megkínzott fejet vágtál, amikor azt mondtad, hogy jaj te szegény a lányok kézről, kézre adnak! - pislogott megjátszott kiskutya szemekkel.

- Igen, mert baromira idegesít, hogy amúgy egyik se ismer, csak arra ugranak, hogy kék szemem van!

- Ja, pocsolya kék. - vágta rá Aelin.

- Na most fejezd be! - jelent meg Nathaniel kezében egy rend szalag és csavarodott a lány két karjára, majd a fához vágta őt. 

- Nat! Elég! - emelte fel a hangját Lin.

Aelin körül megfordult a világ. A szemei elsötétültek, mire mindenhonnan démonok és egyéb fajzatok jelentek meg.

- Aelin! - szólt rá a lányra Junie és Dan.

- Elég lesz már! - folytatta Lin.

Aelin csak kifújta a száján a levegőt, mire a démonok eltűntek, majd a lány felkelt a földről. A csuklója vörös volt ott ahol Nat megszorította őt a rend szalagokkal.

- Utállak még mindig. - sétált Lin mellé Aelin.

- Jé, legalább valamiben egyet értünk, mert én is utállak. - vágta rá mosolyogva Nat.

- Abbahagyni! - kérte Dan. - Menjünk, mielőtt beesteledik. Itt alszotok ti is?

- Nem. - mondta Aelin.

- Ügynökségbe kezdek reggel kilenckor. Nat haza visz vacsi után. - felelte Junie. 

- Oh, alvás! - csettintett egyet Nat. - Nem aludhatsz Linnel.

- Mi, miért nem? - értetlenkedett Dan.

- Mert Anya most már tényleg nem engedi. 13 évesek vagytok, kamaszok. - forgatta meg a szemét. - Majd megérted.

- Nem csinálok olyat! - kérte ki magának Dan.

Nat meglepetten pislanott.

- Várj te tudod, hogy...

- Van egy nővérem, aki most költözik össze hivatalosan is a pasijával és van még egy nővérem, aki a pasijánál akar aludni, hogy dugjon vele. Szerinted ne tudnám? - kérdezte felvont szemöldökkel Dan.

Nat pislogva meredt Danre, még Aelin is meglepett arcot vágott. Egyedül Lin sétált semleges arccal tovább.

- Hála a jó égnek, hogy Carmen csak kinyírni akarja a pasikat... - sóhajtotta Junie.

- Te kezdesz kamaszodni... - adott hangot hökkenetének Nat. - Ez... durva.

- A természet rendje. - vonta meg a vállát Dan.

- Tuti hamar ki fogom próbálni. - dőlt neki az egyik fa törzsének Aelin.

- Mit? A pasik kinyírását? Azt hittem, azért akarod kinyírni Natet! - vágta rá vigyorogva Junie.

- Nem, nem arra gondolok. - legyintette le a srácot a lány. - A szexre. 

Junie hirtelen majdnem elesett a saját lábában, míg Dan és Nat felröhögött, mert azt hitték Aelin viccel.

- Nem viccel... - pislogott sűrűn Lin.

- Mi van?! - nézett az unokatestvérére Dan. 

- Jaj istenek! - forgatta meg Aelin a szemeit. - Fiúk vagytok! Nehogy már ti még pont nem gondoltatok arra, milyen lehet!

Nat egy picit elvörösödött, mire Aelin gúnyosan rámosolyogott, majd Danre nézett, aki unott képet vágott, majd Juniera, aki... kicsit kiakadt fejet vágott.

- Jól van Nat, nálad sejtettem. - húzta ki magát úgy, mint egy diadalt arató királynő. 

- Hm... Új értelmet nyert bátyó, hogy mért vagy sokáig a fürdőszobában... - húzta el a száját Lin.

- Nem érdekel mire gondolsz, de nem azért! - szabadkozott Nat.

- Várjunk! - rázta meg a fejét Junie. - Nem tudom, hogy jól értem-e.... Szóval... Te szexelni akarsz egy... egy... egy... fiúval? - mérte végig Aelint.

- Még nem. Előbb nőjek van tíz centit, legyen mellem és alakom. De aztán tuti és nem valami nyápic fajtával, az is tuti!

- Pszichiátriai kezelésre fogok szorulni... - mormogta hangosan Junie. - Vláh... Vláh! Mért vagyok vizuális típus?! Fúj! Menj innen! - legyezte maga előtt a teret, mintha csak ott elevenedett volna meg a kép. - Ezt komolyan el kellett mondanod?! Undorító vagy!

Dan és Lin nevetésben tőrt ki, majd Dan elkapta Lin könyökét és visszahúzta.

- Hm? - kérdezte a srácot.

- Nem mondtad, hogy nem aludhatok veled! 

- Megoldjuk, nyugi. Megtanultam, hogy álcázzak egy embert káosz lénynek, úgyhogy ki tudom játszani Anya lényeit. Ne aggódj! - biztosította mosolyogva a srácot.

Végig beszélték a vacsorát. Izzy és Bred kíváncsian hallgatták végig Dan sztoriját, hogy pontosan, hogyan is kerültek be a rács mögé, majd tüzetesen kifaggatták arról is, hogy Hall mennyire volt mérges rájuk. Dan itt javította ki őket, hogy a múlt időre vonatkozó kérdés nem helytálló, mert még mindig haragszik rájuk. 

Vacsi után Aelin visszament az Alvilágba. Nathaniel pedig haza dobta Juniet. Lin, Dan és Nat azzal ütötték el az estét, hogy a pincébe, ahová a garázson át lehet lemenni építettek egy bunkert. Nat végig azon zsörtölődött, hogy már nem 10 évesek, hogy ez vicces vagy ép szórakoztató legyen, de ez sem Lint, sem Dant nem érdekelte. 

- Kész! - csapta össze a tenyerét Lin. - Szerintem menő lett! Gyerekként eszünkbe sem jutott csipesszel rögzíteni a lepedőket az esernyőhöz! 

Dan teljes mértékben egyet értett Linnel. 

- Remek... Na én húztam aludni! - indult el a lépcső felé Nat.

- Ne már! - szólt utána Dan. - Még be se mentünk!

- Késő van és álmos vagyok. Nektek jó mulatást! Jó éjt!

- Jó éjt... - vonta meg a vállát Dan, majd megfordult. 

- Jó éjt! - kiáltotta a bátyjának Lin és már be is mászott a bunkerba.

- Várj meg! - követte őt Dan. - Valahogy kicsiként több volt itt a hely... - gondolkodott hangosan, ahogy megigazította a plédet maga után, így teljesen sötét lett.

- Ügyes vagy... eddig se találtam a... megvagy! - Lin azzal felkapcsolta a behozott karácsonyi égősort, amit végig futtattak a bunkerban. - Lehet, hogy régen több volt a hely, de sose volt még ilyen menő bunkerunk!

Lin szélesen elmosolyodott, ahogy fényárba úszott az apró bunker. Dan nem a bunkert nézte, hanem Lint, ahogy sötét szeme fénylett az égők fényében. A lány megigazította a nappali kanapéjáról lenyúlt óriás párnát, majd elfeküdt, hogy kényelmesebben elférjen. 

- Nem jössz? - kérdezte Lin.

- De! - vágta rá Dan és feküdt le Lin mellé. - Jó ötlet volt az égő. - dicsérte meg a lányt.

- Gondoltam hangulatosabb. - nyúlt fel és érintette meg a fényeket, majd átfordult a hátáról a hasára és megtámaszkodott a könyökén. - Mesélj!

- Mit?

- Úgy nézel, mint amikor mesélni akarsz. - vonta meg a vállát Lin. - Ha gondolatolvasó lennék nem kérdezném. - mosolyodott el szélesen, amitől Dan arcára is ösztönösen mosoly húzódott.

- Ha az Apám nem egy megrögzött történelem és művészet mániás arc, akkor egész jó fej. Amúgy... - sütötte le a szemét Dan, majd az oldalára fordult, hogy jobban lássa Lint. - Értem miért zavar, hogy Oliviával lógok. Nem konkrétan az zavar téged, hogy Olivia, hanem... az ahogy méreget engem, ugye?

- Totál beléd van esve. - forgatta meg a szemeit a lány. - És undorítóan csüng minden egyes szavadon. Tuti, hogy felkér majd táncolni a Liliom bálon. 

- De én nem akarok vele táncolni. Én... - ha kimondaná, hogy Linnel szívesebben táncolna, akkor szinte tuti, hogy a lány kiakadna, megint. - Én... Szerintem még Aelinnel is hamarabb táncolnék, mint vele! 

- Akkor koptasd le. - tanácsolta Lin.

- Nem rossz ötlet. - csillant fel ravaszul a szeme. - Gyere el velem! Táncolj velem és le fog esni neki, hogy nekem nem jön be! 

- Én biztos nem megyek. - rázta meg a fejét. - Még csak az hiányzik, hogy fiúk felkéregessenek táncolni. 

- Gyere el velem és Junieval. Majd mi táncolunk veled és akkor nem lesznek random srácok. - vágta rá Dan.

- Azt tudom, hogy Junie tud táncolni, megtanították őt. De te tudsz egyáltalán táncolni?

- Nem csak abból áll az ilyen báli tánc, hogy ide-oda lépegetünk? - értetlenkedett Dan.

- Nem. - nevette el magát Lin. - Gyere! - intett fiúnak, mialatt kimászott a bunkerből. 

Dan majdnem felborította a fél bunkert, ahogy kimászott. Lin közben az egyik sarokban kezdett el keresgélni, majd meg is találta az apja hangfalát, amit még Apollóntól kapott egyetemista évei kezdetén. Aztán Izzynek elege lett abból, hogy még az emeleten is hallani, így levitte a pincébe, aminek a teteje betongerenda, tehát semmi sem hallatszik belőle a felsőbb szintekre.

Lin elindította az egyik CD-lemezt, majd visszasétált Danhez. 

- Annyiban igazad van, hogy a mai zenék... Azok szarok. - mondta ki őszintén a lány. Csak pattogni lehet rájuk, meg bólogatni. Az igazi zene megmozgatja az embert, nem kell vonaglani, hanem... érzed a ritmust. 

- Aha... - húzta el a száját Dan. - Tehát?

- Lebutítva van pár lépés, amivel lehet szórakozni. Leginkább a cha-cha-cha, ahol nyolcast ír le az ember a csípőjével. - fogta meg Dan kezét.

Dan nyelt egyet, ahogy Lin a vállára tette a bal kezét. Lin megmutatta neki az alap lépést, az még egész egyszerű volt. 

- Csípőt tegyél bele.

- Hogy?

- Tekerd, így. - mutatta Lin, mire Dan szeme fennakadt. Azt se tudta, hogy tud ilyen mozgást csinálni az emberi csípő... Jó... Nem... Az anyját látta már táncolni, de... Az teljesen más volt. Ott ki akarta nyírni Skandar Mosleyt. 

Dan tíz perc után kezdett ráérezni arra, hogy Lin mire célozgatott a csípős dologgal. 

- Azaz! Megy ez! - mosolygott rá ismét a lány.

- Tudod én tánc alatt nem pont erre gondoltam. Ez tökre buzis érzet. Hogy bírja ezt Nat? 

- Pedig szexi, ha egy pasi tud táncolni. - csillantak fel gúnyosan Lin szemei. - Mért te mire gondoltál?

- Tudod, az ilyen alap. - tette Lin jobb kezét is a vállára, míg a saját jobbját Lin lapockájáról lecsúsztatta a derekára és a balt is oda tette, majd egyik lábáról a másikra téve a testsúlyt elkezdte húzni maga után Lint. - Ide-oda lépegetés és dülöngélés.

- Lassúzás! - vágta rá Lin.

- Az! Nem jutott eszembe! - vigyorodott el Dan. - Na... Eljössz velünk? - mérte végig a lányt, aki elhúzta a száját. - Jó muri lesz. 

- Nem tudom... Még átgondolom. - hárította inkább a témát. - Áh, idegesít! - sétált a zene-lejátszóhoz és cserélte ki a a pörgős lemezt egy lassúra. - Ez már sokkal jobb lesz! - nyomta meg a lejátszás gombot, majd visszasétált Danhez és átkarolta a nyakát. 

Dan a lány derekára csúsztatta a kezét és... Igazat kellett adnia, sokkal hangulatosabb volt erre a zenére. Kezdte érteni, hogy a nővére, Yui és az anyja miért hódol a táncnak. Bár az a csípő csavarásos dolog nagyon nem tetszett neki, de... tényleg hangulatos volt. Főleg, hogy Lin végig mosolygott közben. Dan hirtelen ötlettől vezérelve megfogta Lin kezét a vállán és a lány feje fölé vezetve megpörgette őt. Lin felnevetett és olyan széles mosollyal kapaszkodott vissza belé, amit imádott a lányban. Mostanában vagy semleges arcot vágott, vagy pedig elvonult és annyira jól esett látni, hogy most megint vidám. 

Dan annyira nem tudott táncolni, hogy irányítsa Lin lépéseit, pedig látszott, hogy Lin ahhoz szokott, hogy Nat vezeti őt. Ez leginkább abba nyilvánult meg, amikor Dan visszatette a lány kezét a vállára és Lin előre akart lépni, mint ahogy a keringőben szoktak, csak Dan nem lépett hátra. Nem koccantak össze, viszont mind a ketten megtorpantak, ahogy Lin orra csak pár centire volt Danétől.

- Bocsi, csak... Ilyenkor lépni szoktunk Nathel. Reflex. - mondta halkan Lin.

- Semmi baj. Tulajdonképpen csak nem tudok táncolni. - nevette el magát Dan, mire Lin is elmosolyodott.

Dan azt várta, hogy a lány majd hátrébb lép, de Lin nem tette meg. Ott maradt vele szemben. Dan már szóra nyitotta a száját, de kiment a fejéből, hogy mit akart mondani, ahogy Linre nézett. A lány szemében gondolatok cikáztak. Legalább ezer és még ugyanennyi, Dan pedig hirtelen nem tudta, hogy mi folyhat Lin fejében, mint az mostanában olyan gyakran előfordult. Valahogy a nővérével is így kezdődött...  Jól kijöttek egymással, aztán... Amy egyszer csak megváltozott, már nem volt vevő a gyerekes poénjaira, már nem nevetett vele, hanem a szemeit forgatta és így tovább. Lin szemében is rengeteg gondolat úszott, amiket Dan nem tudott értelmezni. 

A fiú akkor nyelt egyet, amikor Lin a válláról az arcára csúsztatta a kezét, végig az állkapcsán, majd ahogy a hüvelyk ujjával óvatosan végig simított Dan alsó ajkán. A fiú ajka égni kezdett, mintha a pince hűvöse ellenére a levegő kicsit felforrósodott volna. A fiú Lin szemeit nézte, amik még mindig mélyen a gondolatai közé voltak veszve. Tökéletesen látta rajta, abból ahogy őt nézte... nem is őt, hanem... Az ajkait.

- Lin... - suttogta halkan, mire a lány felpillantott a szemeire. - Késő van... 

A lány elvörösödve lépett el tőle és kapcsolta ki a zenelejátszót, majd visszamászott a bunkerbe és a fényeket is kikapcsolta. 

- Majd szólok, ha Anya alszik. Tudni fogod! - mondta mialatt elindult a lépcső felé, de Dan elkapta a kezét és visszahúzta.

- Mesélj csak! Mi volt ez? - csillogtak Dan szemei. 

- Semmi!

Lin mindenhová nézett csak Danre nem.

- Eskü?

- Igen! - vágta rá kényszeredett mosollyal Lin. - Csak elbambultam...

- És a Sztüxre is mernél esküdni? - vonta fel ravaszul az egyik szemöldökét Dan. 

Lin tátott szájjal pislogott Danre, aki lassan elmosolyodott. 

- Nem foglak beengedni a szobámba, hogy nálam aludj! - fenyegette meg a fiút Lin.

- Tehát nem. - vigyorodott el Dan, ahogy ezzel megkapta a kérdésére a választ.

- Nem mondtam, hogy nem ahogy azt sem, hogy igen!

Dan nem vitatkozott, csak hagyta Linnek, hogy felsétáljon előtte a földszintre. 

- De azért beengedsz, ugye? - kérdezte a garázsba felérve.

- Még átgondolom.

- Lin ne már! - nevette el magát a srác. - Csak egy ártatlan kérdés volt.

- Inkább tőrbe csalás.

- Miért is? 

- Csak! - akarta kinyitni a házba vezető ajtót Lin, de Dan rátenyerelt előtte az ajtóra. 

- Akkor lenne tőrbe csalás, ha a Sztüxre azt válaszoltad volna, hogy nem. - mondta ki nyíltan Dan. - Nem ezt mondtad. Mert ha a Sztüxre, azt mondtad volna, hogy nem, nem tudsz megesküdni rá, akkor nem csak bambultál. Akkor kétlem, hogy azért vesztél volna el úgy a gondolataidban, mert maradt az ajkamon egy morzsa vacsi után. És... Megbeszéltük, hogy elfelejtjük az idősebb énjeinket, hogy nem beszélünk arról a majdnem csókról. Ugye? - döntötte oldalra a fejét.

Lin bólogatni kezdett, mire Dan mosolyt erőltetett a szájára.

- Remek! Hölgyeké az elsőbbség! - nyitotta ki Lin előtt az ajtót és osontak fel az emeltre. Lin a saját szobájába, Dan pedig a vendégszobába.

Dan átöltözött pizsamába, majd bebújt az ágyba és várt. Eltelt öt perc, majd tíz, majd tizenöt, de Lin káosz szörnye nem jelent meg. A fiú gyomra apróra zsugorodott. Lehet, hogy túltolta? Lin nem sértődött meg... ugye? Amikor már kezdett aggódni, akkor mászott fel egy aprócska pók a kézfején. Teljesen fekete volt, füstszerű. Egy káoszlény.

Dan megkönnyebbült mosollyal mászott ki az ágyból és sétált át Lin szobájába. A lány lila színű pizsamában ült az ágyán, miközben jobb keze között káosz áramlott. Lin csak akkor eresztette le a kezét, amikor Dan becsukta maga mögött az ajtót. 

- Azt hittem ott hagysz a vendégszobában! - mondta, mialatt bemászott Lin mellé az ágyba. 

- Elgondolkodtam rajta! - vágta rá a lány, majd lekapcsolta a kis lámpát, de azonnal fény gyúlt a szobában.

Dan tüze a fejük fölött lebegett fél méterrel fénybe vonva az egész szobát. A két kis kamasz csak egymás féle fordultak.

- Miért tartasz távolságot mostanában tőlünk? - alakította a tüzet fénylő lápásokká Dan. - Nem vagy benne már a poénokban. Eddig mindig te voltál az egyik legnagyobb felbujtó, most meg... csak forgatod a szemedet, amikor kitalálunk valamit.

Lin feszengve fészkelte be magát a takaró alá.

- Tudod... -  pillantott fel a fényekre Lin, mire halvány mosoly ült ki az arcára. - Ah... Nem innen kezdem... - mormogta magának, majd csillogó szemekkel Danre pillantott, bár lehet csak Dan látta annak a fények miatt. - Aelint mindig faggatjátok, hogy miért nem jár velünk egy suliba. Ő meg mindig azzal magyarázta, hogy mert Alektóéktól odalent az Alvilágban sokkal jobb tudást kap és jobban is tud haladni. 

- Igen. - biccentett Dan bizonytalanul, mert... lövése sem volt hová akar kilyukadni Lin.

- Igazából nem ez az oka. - folytatta a lány. - Aelin mindig azt mondta nekem, hogy... Nem tud azonosulni veletek. A poénok neki időnként gyerekesek, ahogy az állandó videójátékozásaitok és a többi bajkereső dolgotok is Junieval és Nattel. Nem értettem mire gondol... Azt hittem... Csak mert Hádész elkényeztette azért ilyen a látásmódja, de... Év eleje óta, valahogy... - sóhajtott fel. - nem vágyom annyira ezekre én sem. Jó dolog lézerharcolni, ökörködni a suliban, feltörni az iskola rendszerét és belekontárkodni, de... - harapott az ajkára. - Már nem csak ezekre vágyom. Aelinnel beszélgettem ezzel kapcsolatban és elmondta, hogy ő mindig is ezt érezte mellettetek és hogy a lányok hamarabb érnek, mint a fiúk. Szeretek veletek lenni, de... néha jó lenne más dolgokat is csinálni.

- Például, hogy akció filmek helyett nézhetnénk romantikus filmeket? - vonta fel a szemöldökét Dan.

- Is. Vagy mondjuk az ökörködés helyett társasozni, beszélgetni és nem átmenni a beszélgetés felénél abba, hogy milyen csínyt kéne csinálnotok Amy és Carmen ellen, hanem... Rendes beszélgetéseket, mint amiket ketten szoktunk. 

Danben itt tudatosult, hogy... Nem csak ő kezdett el kamaszodni, ahogy azt Nat hangoztatta, hanem Lin is. 

- Majd vesd fel nekik. - mosolyodott el Dan. - És csak ezért tőlem ne tarts távolságot, jó? A legjobb barátod vagyok és az is leszek. 

Lin boldog mosolyra húzta a száját, majd szorosan Danhez bújt, a fiú mellkasára hajtva a fejét. Dan a jobb kezével átkarolta Lint, majd a selymes szőke tincsek közé fúrta az ujjait. Linnek azonnal eszébe jutott, hogy mi történt majdnem, amikor utoljára együtt aludtak, ami történetesen az Aaron és Yui által rendezett ivászaton volt utoljára. 

Az igazság az volt, hogy... Nagyon is elgondolkodott rajta milyen lenne Dant megcsókolni, még lenn a pincében, csak túlságosan makacs az elveihez. 

- Mi lesz a Liliombállal? - kérdezte halkan Dan.

Óvatosan pillantott fel a lány a fiúra. Arra, ahogy Dan bámult rá. 

- Na jó, elmegyek arra a hülye bálra veletek. - mondta végül. - De most már aludjunk, jó?

~~~

Helen Smith fáradtan ért haza romániai házába. Kivételes alkalmak egyike volt, hogy a szülei most otthon tartózkodtak és nem Európa más pontjain voltak üzleti ügyben. 

- Milyen volt a napod? - hallaszott az Apja hangja a kanapéról. 

Helen lerúgta magáról a cipőjét. 

- Hosszú, de jó. Egyre ügyesebbek a gyerekek, sokat fejlődtek szeptember óta. - sétált beljebb az előtérből a nappaliba. - Zita?

- Pasizik. - horkant fel Kovács Gábor. - Persze próbálja titkolni, de anyád mindig kiszagolja az ilyesmit... Amúgy te is foghatnál lassan magadnak egy normális pasit.

Helen csak megforgatta a szemeit. 

- Eddig az volt a bajod, hogy miért írogatnak nekem pasik. Most már az a bajod, hogy nincs pasim?

- Tizenhét éves vagy, én ebben a korban udvaroltam az anyádnak, aki számba sem vett engem, csak mert négy évvel idősebb volt nálam és lökött kis kamasz fiúnak nézett. - felelte mosolyogva a férfi. - De az enyém lett! Mert kitartóan futottam utána!

- Aztán járni kezdtetek tizennyolc éves korodban, mikor végzős voltál a középsuliban teherbe ejtetted, így neki passzíváltatnia kellett magát az egyetemen és megszülettem én. A nagynénémnél, Mártánál laktunk három évig, amíg Anya lediplomázott, te munka mellett végeztél levelező tagozaton az egyetemen és utána a cég alkalmazott főállásban, kitanított téged nyelvi cuccokból és mára te vagy a Németországi vállalat feje. - sorolta fel egy szuszra Helen. 

- Kihagytál valamit.

- Oh, igen! - kapott a fejéhez Helen. - És még mellé azzal ünnepeltétek meg Anya diploma osztóját, hogy elkövettétek ugyanazt a műveletet, mint nálam és lett egy húgom, Zita. Gratulálok, ezt a példát kövessem én is? Csináltassam fel magam valami fiúkával? - gúnyolódott nyíltan a lány.

- Nem, nem erre célzok, csak legalább ismerkedhetnél! 

- Ismerkedem én eleget fiúkkal, de mindegyik egy hülye vagy román. - vágta rá Helen.

- A kettő nem zárja ki egymást, kislányom!

- Van benne valami. - vonta meg a vállát a lány.

- Ott az a fiú, Ervin!

- Majd szólok Apa, ha kell a segítséget fiúk terén, jó? - sétált fel az emelet irányába. - Mikor is mentek el újra?

- Várod már, mi?

- Én?! Soha! Hogy feltételezhetsz ilyet! - gúnyolódott.

Helen a fáradság ellenére mosolyogva vett egy forró zuhanyt. A zuhany fülkén kívül egy gömb lebegett, mondani sem kell, hogy egy mágikus gömb, amit telefonként használt. 

- Hogy haladtok? - kezdte el megmosni a haját a lány.

- Remekül. - felelte Ian. - Csak rá kellett jönnöm, hogy Amy matematikai alapon használja a mágiát és onnantól nagyon jól haladt, bár olyan, mintha félne használni a képességet, amit Morganától kapott.

- Csodálkozol? Egy félvér. Ráadásul Könyváros, akit arra képeztek eddig, hogy a mágia veszélyes, főleg óvatlan kezekben. Már pedig a félvérek nem nagyon képesek arra, hogy kontrollálják magukat, ha mérgesek, ha kiakadtak, vagy ha csak elegük van. - rémlett fel előtte Sven di Angelo képessége. 

- Ebben mi sem különbözünk tőlünk, erre azért emlékeztetnélek. Már megint a zuhany alatt beszélgetsz velem?!

- Fáradt vagyok, időt spórolok. - vágta rá a lány, mialatt a fejére folyatta a vizet. 

- Ha a Könyvtárral Zoya továbbra is együtt akar működni, akkor előbb vagy utóbb kénytelen leszel találkozni Sven di Angeloval.

A mondat hallatán a lámpa fény megremegett Helen elfojtott mérgétől a szobában.

- Nem fogok. - lépett ki a zuhanykabinból a lány, amikor helyreállt a fény a helyiségben, majd a törülközőt maga köré csavarta. Csettintett egyet, mire a haja teljesen megszáradt. - És nem pártolom továbbra sem azt, hogy a Mágiát medrekbe tereljétek és csökkentsétek a hatását Oroszország területén. 

- Az utóbbit én sem. De Zoya fél valamitől. 

- Zoya nem őszinte velünk. Ezt ugye tudod? - érintette meg a gömböt, mire az átalakult egy fülhallgatóvá és a fülére csatolva elhagyta a fürdőszobát. 

- Faggattam már róla, hogy miért akarja ennyire a mágiát ott elapasztani, de... 

- Hárít. Ködösít. Elzavar. Ismerem a módszereit. Na, kidőltem aludni. Szia!

- Hali. 

Semmivé foszlott a fülén a készülék. Helen belökte a szobája ajtaját, megszárítkozott, felöltözött pizsamába és még elvégezte a szokásos esti rutinját, csak utána feküdt be az ágyába aludni.

Pár másodperc alatt álom jött a szemére, annyira ki volt merülve a kicsiktől. Helen Smith kedvelte Zoyát, hogyne kedvelte volna. Neki köszönhető, hogy a Mágia visszatért, ám sok szempontból nem értett egyet a lány elveivel.

Zoya Royal nem mert kísérletezni, feszegetni az ereje határait. Tudta, hogy Merlin és Morgana után ő a valaha élt legerősebb mágus a Földön és megelégetett ennyivel. Nem az a lány volt már Zoya, aki az anyját szélhámosnak hitte, nem is a lány, aki bátran szembe mert szállni mindenkivel. Félt, ám nem tudta Helen, hogy mitől, miért tart ennyire Iranától, miért hallgat ennyire Yuira, aki egy félisten, ráadásul olyan félisten, aki csak engedéllyel tartózkodhat a táborban. 

Zoya Iranától tartott. Helen pedig attól, hogy amiért harcolt egész kamaszkorában és nagy nehezen megtalálta a mágiát visszahozó személyeket, azt el fogják vágni tudatosan. 

Helen hirtelen érezte meg a furcsa erőt, de szinte azonnal elterelte róla a figyelmét. Bizonyára csak álmodik. Álmodt már arról, hogy ez az egész mágikus cucc nem történt meg, hogy még mindig az a tizenöt éves kamasz, aki a mágiát próbálja visszahozni, pedig ez a veszély nagyon is valós volt. 

Zöld füstgomolyag kúszott be az ajtaja alatt, olyan volt akár egy polipnak a csápja. Végig haladt a padlón, fel egészen a lány ágyára. Óvatosan érintette meg a lány karját. Letapogatta a mágia, beazonosította, majd amikor meggyőződött róla, hogy őt kellett megtalálnia, akkor még feljebb lebegett, ügyelve arra, hogy a lányt ne ébressze fel. 

A fülénél állt csak meg, alaposan megnézte azt is, majd behatolt a kürtőn át, be egyenesen a lány elméjébe, beleszőve magát a lány álmába.

Helen még akkor is azt hitte, hogy álmodik, amikor egy fekete térben jelent meg. Pizsamában állt a nagy semmi közepén. A talpa alatt gallyak hevertek és falevelek, de... nem érezte a talajt, sem a levelek lágy érintését, sem a gallyak nyers, enyhén szúró nyomását. 

Igen, álmodik. Biztosan álmodik.

- Üdvözöllek, ifjú mágus! - csendült egy élénk hang a háta mögül, mire Helen megfordult. 

A nő fekete haja a hátára omlott. Szürkés szemei úgy csillogtak, mint az ezüst, ahogy széles mosoly jelent meg a száján. Farmernadrág volt rajta, szandállal és egy elegánsabb vörös felső. Nem a szokásos lángoló vörös, amit szeretnek hordani az emberek, hanem az eggyel mélyebb tónusú vörös, az ami az emberi vér színével egyezik meg.

- Nem álmodom, ugye? - döntötte oldalra a fejét Helen. 

- Nem. - rázta meg a fejét a nő, mialatt egészen közel lépett Helenhez.

- Ki maga? - vonta fel az egyik szemöldökét Helen, miközben a mágiáját kereste, de... de... mintha... nem is lenne, olyan keveset érzett.

- Kár a gőzért. - felelte szinte mézédesen a nő. - Az Árnyékok közti világban még a sötét mágusok ereje is csökkent, hacsak... nincs valamilyen segédeszközük ellene. - villant meg a kezében egy fiola, amiben... vér lötykölődött. - Sárkányvér. - magyarázta meg, majd eltűnt a kezéből a tárgy és újra megjelent a széles mosolya. - Morgana le Fay vagyok, Helen Smith. 

- Maga bánt el Zoyával. - húzta el a száját Helen, mialatt összefonta a mellei alatt a karját. - Mit akar tőlem?

- Zoya Royal csak egy báb ebben a játékban, aki az utamba állna. 

- És be akar vonni ebbe az útba, vagy mit keres a fejemben? - szegte fel az állát Helen.

Rosszabbakat is látott, mint Morgana le Fay. Lehet, hogy ő a valaha élt legerősebb sötét mágus, aki felesküdött az Alvilágiaknak, de ő az egyik alviláginak az unokája. Hesztia unokája. 

- Nem. - rázta meg a fejét a boszorkány. - Te magad vagy az út. 

Helen rögtön összevonta a szemöldökét. 

- Ezt nem értem. 

- Rajtad van Hesztia jele. A lelkedben. Te vagy az egyetlen olyan mágus, aki talán egyszer fölém kerekedhet, aki képes lenne a világ gonoszságát összegyűjteni és felhasználni, te és az a fiú, aki az erőm egy részét edzi. 

- Ian Cabra. - kapcsolt azonnal Helen. 

- Zoya Royal attól fél, hogy a barátait elpusztítja Irana. A Jackson családot. - csillantak fel Morgana szemei. - Yui, Amy, Dan, Jane és Sam Jackson. Sven és Aelin di Angelo. Carmen és Junie Cortez. Brady, Lena és Adel Wizards. Őket védi. 

- Miattuk akarja a mágiát elapasztani?

- Igen.

- Miért mondja el ezt nekem? - villantak meg Helen szemei. 

- Mert te vagy a közöspont, az aki a két világot összeköti. A félvérekét és a mágusokét. Vannak más alternatívák, nem kell rögtön a legdrasztikusabb lépéshez folyamodni és mindig vannak jobb vezetők, mint akiket megbíznak ezzel. 

- Ne ködösítsen! - legalább már tudta, honnan örökölte Zoya... - Beszéljen egyenesen!

- Miért apasztanánk el a mágiát, mikor lehet szerződést kötni? Az apám nem tette meg és elpusztította a sárkányok kilencven százalékát. A fivérem, Arthúr az apánk által kijelölt utat követte. Elpusztítani a megmaradt mágikus teremtményeket. - húzta el a száját. - Megöltem érte. Merlint átvertem és megöltem őt. Mi a tanulság?

- Kompromisszum, vagy háború és nyer az erősebb.

- Nem. Merlin erősebb nálam, mindig is az volt és örökké az is lesz. - sóhajtotta Morgana. - A ravaszabb nyer. Ő az, aki meri átvágni és megvezetni az embereket. Ahogyan te át akartad verni Svent és Aelint. Megvezetted őket, hogy a Holtak kapuját ne csukják be. Ahogy Ian Cabra átverte Amyt, ahogy Natalie... Megtéveszt téged, a bátyját, az egész világot, egyedül azt a kis srácot nem. - mosolygott. - Dan Jacksont, mert ő a menedéke. Ez a képesség csak nekünk van meg. A sötét mágusoknak. Miért Zoya Royal a vezető, mert ő a legerősebb? - vonta fel a szemöldökét. - Te szervezted meg a H.V.M-et, te ismered az ősi mágiát, te hoztál létre új varázslatokat, te képzed a jövő generációját. - húzódott a mosolya szinte vigyorrá. - Ő abban az évben tudta meg, hogy micsoda. A Könyvtárban tanulta meg használni az erejét. Te kiskapukat kerestél, túl jártál mindenki eszén, hogy a képességed megmaradjon. Harcoltál és rejtőzködtél. Nem lenne illő, hogy te irányíts?

Helen hallgatott. 

- Gondolkodj el ezen, majd még megkereslek, ahogy Iant is. - emelte fel a kezét a boszorkány és intett a lánynak.

Helen verejtékben úszva ébredt fel. Lihegve kapkodott levegő után, majd a semmiből jelent meg a feje mellett egy zöld színű gömb. 

- Helen! Ébren vagy? - hallotta meg Ian hangját. 

- Igen... - lihegte. 

- Te is... láttad?

- Igen.

- Mit jelenthet ez?

- Semmi jót.