Yui reggel szokatlanul zavartan tevékenykedett. Bizonyos okokból gyűlölte a moteloket. Koszosak, büdösek és általában a falak is roppant vékonyak. Ez a többihez mérten még egész tisztának számít, és a szaga is egy virágos réthez hasonlítható, viszont a falak itt is vékonyak. Ennek örömére egy roppant furcsa dolognak lett fül tanúja. 

Ahányszor küldetésre ment a két fiúval, ha tehették mindig úgy aludtak, hogy a két fiú együtt és Yui külön. Igaz, nagyon gyakran ébredt arra Hayden, hogy Yui közte és Aaron között alszik, de tudta miért. A két srác szinte mindig dumált valamiről elalvás előtt. Nem hiába voltak a legjobb barátok a maguk fura módján. De annak sosem volt semmilyen köze Yuihoz. Vagy ha volt is olyan halkan beszéltek, hogy azt Yui nem hallotta meg. Most viszont nem tudta hová tenni, amit Aaron kérdezett Haydentől. Mondjuk Aarontől nem fura, hogy feltesz egy ilyen kérdést, de Hayden válasza kicsit meglepte és őszintén elmondhatja, hogy nem számított rá, mondjuk számíthatott volna. Végül is hormon túltengéses fiúk. 

A két fiú többé-kevésbé kipihenten jött ki a szobájukból. 

- Jó reggelt Törpilla. - ölelte meg a lányt Aaron, majd nyomott egy puszit a homlokára. 

- Mikor jön.... Cassy? - kérdezte bizonytalanul.

- Cassandra és 9.

- Majdnem. - húzódott el a sráctól, majd Haydenhöz lépett átkarolta a nyakát és hosszan megcsókolta. 

Aaron csak unottan a szemeit forgatta, majd négy omlettet vett le a tányérról. Yui főzött... és nem égette oda.... ajjaj... ez valamin gondolkodott, csak akkor nem égeti oda az ételt, ha valami nagyon leköti a figyelmét... 

Nem szólt inkább semmit csak leült a kanapéra és elkezdte tömni a fejét. 

- Nem tudtam, hogy van egy ilyen oldalad. - mondta Yui, mikor elhúzódott Haydentől. - Aaronön nem lepődtem meg. 

A két fiú egyszerre dermedt le. Aaron keze félúton megállt a kajával. Döbbenten összenéztek, majd vissza Yuira. 

- Mire is gondolsz pontosan? - kérdezte óvatosan Hayden. 

- Hm... vajon mire? - mosolygott a két fiúra, mire Aaron gyorsan magába tömte a kaját, mert lehet, hogy ez lesz az utolsó reggelije.... még vacsorát se élte meg, ez szomorú....

- Mi is ezt kérdezzük. - mondta vidáman Aaron. 

- Megnyugtató tény, hogy gondoltál rá milyen lehet szexelni velem. - kacsintott Haydenre, majd légies léptekkel a reggelihez sétált.

Aaron szépen lassan lecsúszott a kanapé háttámláján és elkezdett röhögni. 

- Két kérdésemre válaszolj. - mondta két hahótázás között. - Honnan tudod? És ne mond, hogy te nem gondoltál rá!

- Tudjátok fiúk. A motelekben vékonyak a falak. - nyomta a maradék kaját Hayden kezébe Yui, aki csak egy fanyar mosollyal leült az asztalhoz. - A második pedig nem is volt kérdés Aaron. 

- Na ne már! Csak mond! 

- Nem. - nézett a fiú szemébe. - De, ha igen is, semmi közöd hozzá. 

- Arra nem is akadtál ki, hogy Aaron simán ágyba vinne? - kérdezte hitetlenkedve Hayden. 

- Én nem akadtam ki rád se, csak meglepődtem. Amúgy Aarontől az lenne a fura, ha nem vinne simán. 

- Jogos. - nevetett fel megint a fiú. - De baszki én fél óra után az ágyban kötök ki. Legalábbis legtöbb esetben ágyban. 

- És én erre felettébb kíváncsi voltam... - forgatta a szemeit Yui. 

- Csend Törpilla én beszélek! Ti két éve együtt vagytok. És semmi nemi élet. 

- Még mindig azt mondom amit tegnap. - kezdte unottan Hayden. - Nem mindenkinek a szex a fontos. És nem is egészséges, hogy neked folyton ott jár az eszed. Többet ér egy kapcsolat, ahol ismered a csaj személyiségét, hibáit, mint, hogy csak ágyból ágyba ugrálsz! 

- Ilyet tudod kik mondanak? - kérdezte Aaron. 

- A felnőtt érett emberek? 

- A biszexuálisak. 

- Amikor azon lepődsz meg, hogy ismeri ezt a szót... - pislogott döbbenten Yui, miközben próbálta visszafogni a nevetést. 

Hayden felvont szemöldökkel bámulta a haverját. - Miért kéne mindkét nemhez vonzódnom attól, hogy ez a véleményem és nem csak nekem? 

- Mert a hím egyedeket mindig ez vezérli. - mutatott a lágyékára.  

- Hm... - gondolkodott el Yui.

A két fiú rápillantott. 

- Mi van? - kérdezték. 

- Semmi. Csak értelmet nyert mi van az agyatok helyén. Asszem nem várom az öcsémnek EZT a korszakát. - húzta el a száját. 

- Nem is tudom kit nem zavarna egy édes hármas. - mondta gúnyosan csillogó szemekkel Hayden Aaronnek. 

- ERRE NEM VAGYOK KÍVÁNCSI! ESTE SEM VOLTAM RÁ, HOGY MI HÁRMAN.... VÁÁÁÁ! - tapasztotta a fülére a kezét Yui. 

- Azért ennyire nem nézek ki rosszul Yui! - húzta le a kezét a füléről Aaron. 

- Jól nézel ki. Ezt te is tudod. De a haverom vagy. Ő meg a pasim és sajnos vizuális ember vagyok. Úgyhogy könyörgöm, hanyagoljuk azt a témát, hogy kinek milyen a nemi beállítottsága és ki szexelne kivel, mert valakinek betöröm az orrát és az valószínűleg te leszel Aaron. Az, hogy Hayden szexelni fogunk csak ránk tartozik, rád nem. Nem csöngettek? - hadarta le egy szuszra. 

- Mi? 

- Szerintem csöngettek. - pattant fel Yui és viharzott az ajtó felé. 

Hayden és Aaron értetlenül összenézett. 

- Asszem megvan mivel tudjuk lerázni, ha nagyon elegünk van belőle. - mondta halkan Aaron. 

- Hülye vagy. - mondta őszintén Hayden. 

- Mondj valami újat. - kacsintott a srácra. 

- És te nevezel engem biszexnek.... 

~~~

Yui kinyitotta az ajtót és amikor megpillantotta Cassandrát, legalábbis Aaron meglehetősen pontos leírása alapján csak ő lehetett Cassandra, nem kicsit könnyebbült meg. Imádta a két fiút. De rohadtul nem érdekli ez a téma. Fontos neki Hayden és Aaron is. Utóbbival eszébe sem jutott a... AZ. És egyelőre Haydennel sem. De a fiúknak ezen oldalát sosem értette és valahogy nem kifejezetten akarta megérteni beteges agyuk működését. 

- Szervusz, Cassandra Maas? - kérdezte a lányt, aki bátortalanul biccentett. - Én Yui Jackson vagyok. Gyere. - tárta ki az ajtót. - Fiúk itt van Cassandra! 

Hirtelen a vita elhalkult és Aaron jelent meg az ajtóban egy nagy mosollyal az arcán.

- Szia. Megköszöntem már, hogy megmentetted az életem? - sétált lassan Cassandrához.

- Nem. De én tartozom köszönettel, hogy végre elhagyta a testemet az a nyavalyás démon.

Yui csak felvont szemöldökkel beljebb tessékelte a lányt és inkább nem szólalt meg, hogy egy kevés démon képességgel ő is rendelkezik. Ráadásul minél messzebb akart kerülni Aarontől mielőtt az ami az agya helyén van tetszését fejezi ki a lánynak. 

A lány leült a kanapéra. Aaron azonnal leült volna mellé, de Yui elkapta az övét és a jobb oldalára rántotta, míg Hayden szótlanul ült a bal oldalán. 

- Ő itt Hayden Miller. Aaront már ismered. - mondta a lánynak. 

- Ti mind hárman félistenek vagytok? - kérdezte óvatosan a szőke hajú lány, mire ők csak bólintottak. - Aaron, Apollón fia. Azt tudom. Te.... - mérte végig Yuit. - Talán Poszeidón lánya? Ő pedig. - pillantott Haydenre. - Hádész fia?

- Nagyjából eltaláltad. - kezdte Yui. - Aaron valóban Apollón fia, de a nagyapja Erósz. Hayden pedig nem Hádész, hanem Zeusz fia. Én pedig... én kicsit komplikált vagyok. A szüleim és a nagyszüleim is félistenek.... - egy pillanatra elhallgatott a gondolatra, hogy az Anyja ágáról már csak a nagynénje él. Silena alig egy éve halt meg, míg Charlest meg se ismerhette. Az Apja ágáról pedig két nagynénje és a nagyapja él már csak. - A dédunokája vagyok Poszeidónnak, Athénének, Héphaisztosznak és Aphroditének. 

- Hű... - ámult el Cassandra. - Erósz? - nézett gúnyosan Aaronre, aki csak idegesen elvigyorodott. - Akkor egyezzünk ki abba, hogy ti válaszoltok az én kérdéseimre utána pedig fordítva. 

Mikor Yuiék sorra kerültek részletes beszámolót kaptak a Lévonalakról, hogy valaha mennyi volt és most mennyi van, hogy nagyjából hol vannak a főbb erek. 

- És hány olyan ember van, aki képes varázsolni? - kérdezte Yui. - Csak mert eddig nem sok olyan emberrel találkoztunk.

- Nem tudom. Csak azt tudom, hogy itt illetve az ország keleti részén 15 biztosan. De kitudja hányan rendelkeznek boszorkány vagy varázsló génekkel a Lévonalaktól távolabb. 

- Aha. És mindenkinek fehér a csini vinni csillámpórja? - pillantott Aaron a lány kezére.

- Nem. Ez attól függ ki milyen rendű mágus. - felelte Cassandra miközben az egyik hajtincsét csavargatta az ujjára. - Összesen hét rendű lehet egy mágus. A heted rendűeknek fekete színű a "csillámpórja" - macskakörmözött a másik kezével a levegőbe. - Ők a leggyengébbek a mágusok között. Feketevarázsló, vagy boszorkának is szokták nevezni őket. Utánuk jönnek a hatod rendűek. 

- Te is az vagy nem? - gondolkodott el Aaron. 

- Igen. - biccentett Cassandra. - Nekik fehér színű. Az ötöd rendűek a barnák, negyed rendűek a vörösök, harmad rendűek a sárgák, akik nálunk már felettébb erősnek számítanak hozzám vagy a heted rendűekhez képest. Másod és első rendű mágusokról már több éve nem hallottunk. - húzta el a száját. - De mind tudjuk hála Merlinnek és Morganának, hogy a másod rendűeknek zöld színűek a varázslataik. Morganának is ilyen színű volt. Az első rendűeknek pedig kék mint Merlinnek. De igazából Morgana és Merlin óta nem találkoztunk olyan emberrel akinek ilyen lenne az ereje. 

Nagy valószínűséggel ezt a temérdek információt Yuin kívül senki sem jegyezte meg.

 ~~~

Mr. Palmer és Zoya Royal egy asztalnál ült. Pár nap telt el az Excaliburos incidens óta. A Könyvtáros nem túlzottan volt oda azért, hogy a kulcs visszaszerzése helyett, már fogalma sincs mióta tanítja Zoyát a félvérek és a boszorkák szokásaira. Az ifjú boszorkány a fejébe vette, hogy megkeresi Yui Jacksont és a háremjét.... jó ez erős túlzás. De attól még megakarja találni őket. Viszont nem akarta totálisan kiképzetlenül elengedni őt. 

- A 12 főisten és általános jellemzője a kinézetét illetően?- kérdezte Mr. Palmer. 

- Hát Zeusz. Kékes szem, amiben misztikus villámok vannak és fekete haj. Poszeidón. Tengerzöld szem, mosolytól ráncos arc fekete haj. Héra.... Rá nem emlékszem... Déméter.... asszem barna, de lehet, hogy búza szőke haj és.... valamilyen szem. Öhm... Árész. Piros tűzcsóva a szeme helyén. Motoros fickó. Athéné.... Fekete vagy szőke haj... nem emlékszem, de tuti, hogy olyan szürke szeme van mint magának. Akkor.... Apollón. Sport kocsija van, szőke, kék szemű, és nagy az egója. Artemisz. Kicsi... kamasznak nézz ki mint Apollón.... Barna haj. A szemére nem emlékszem, sok csajjal járkál... Véletlenül nem Leszbikus? - Mr. Palmer felvont szemöldökkel ránézett. - De most gondoljon bele. Folyton lányokkal van, utálja a fiúkat és csak párat bírt elviselni maga mellett az ókorban is azoknak is az volt a mázlija, hogy nem akartak vele kikezdeni és maximálisan belezúgtak a vadászatba... ettől függetlenül mindkettő szarul járt. És egy csomó csaj között mindig van egy lezbi! Ez tény! Ez olyan mint a katonaság, nincs egy jó csaj se, hát pótoljuk sráccal! 

Mr. Palmer csak hosszan bámulta Zoyát és magában megjegyezte, hogy van benne valami, bár ezt sosem mondaná ki hangosan. - Artemisz nem leszbikus Zoya. Haladjunk tovább. 

- Jó.... Kijön? Héphaisztosz! 

- Halkabban! - szólt rá a férfi. 

- Jójó. Szóval... egy kis nyomi alacsony mozgás korlátozott férfi akinek a szakálla mindig kicsit megvan pörkölve és.... a felsőteste izmos. Aphrodité. Egy csaj akiről nem tudod levenni a szemed mert annyira gyönyörű, általában vörös haja van. Hermész. Egy fickó akinek van két beszélő kígyója, akik közül... George mindig patkányt akar. Dionüszosz egy iszákos isten, aki szereti a hawaii mintás inget és bor tilalma van még.... egy évig? Ugye? 

Mr. Palmer elgondolkodott. 

- Mind a 12-öt tudod, tehát 12 pont kipipálva. 8-nak teljese tudtad a jellemét, kettőnek nagyjából. Tehát kilenc pont. És talált 2059. augusztus végén elhagyhatja a tábort Mr. D. Kövi feladat ismerd fel a félvéreket, hogy kinek a gyerekeik. Mond a számot, majd az isten nevét. - adott harminc fényképet a kezébe. 

Zoya alaposan megnézte az elsőt a fekete haj miatt először a triászokra gondolt de aztán meglátta, hogy csillog a fiú szeme.

- Egy, Hermész.

Mr. Palmer nem mondott semmit csak leírta a számot és a nevet.

Az ifjú boszorka a másodikat vette szemügyre. Lány, fekete haj, zöld szem. Felismerte Yuit, de nem merte rávágni, hogy Poszeidón ugyanis valami nem stimmelt a szokványos kinézettel. Még pedig a szeme csillogása a fotón.

- Lehet, hogy irtó nagy hülyeséget mondok.... de... nem isten az egyik szülője. - Mr. Palmer felvonta a szemöldökét és várta a folytatást. - Hanem... a szemén látszik, hogy vág az esze, az energia amit kibocsájt magából az olyan mint a tűz, és elég ránézni. A külseje sem átlagos.

- Tehát kikre tippelsz? - szólalt meg a férfi.

- Kettő, Poszeidón. Athéné, Héphaisztosz, Aphrodité.

A férfi kifejezéstelen arccal felírta, miközben intett Zoyának, hogy folytassa.

A harmadiknál csak ült Zoya. Mr. Palmer az elmúlt öt napban folyamatosan arra edzette, hogy felismerje a szörnyeket illetve a félvéreket és az egyéb természetfeletti lényeket meg gyakoroltatta vele kifulladásig a varázslatokat, a latint és az ógörögöt. Egy biztos már tud négy olyan varázslatot, amit ha Lévonal közelében használ, akkor menten szörnyet hal az illető, vagy csak elájul. De ez a férfi a képen senkihez sem hasonlított.

- Három... halandó? - kérdezte.

Mr. Palmer most sem mondott semmit. A végén szólalt csupán meg.

- A hatos egy démon volt. Nehéz felismerni őket amíg akcióba nem lépnek. Onnantól viszont lehengerlően egyszerű. Többségük testszálló. A fiatalok életerős testét szeretik, azok közül is a mágusokat, és a félvéreket. Utóbbit az istenekkel kötött egyességük miatt tilos lenne megszállniuk. Továbbá a tizenhármast sem találtad el. Az elnökünk Susan Jackson, nem Athéné lánya volt. Hanem Poszeidón és Athéné unokája. A második illetve harmadik generációsakat nehéz első látásra megmondani, mivel attól függően hogy néznek ki más van a vérükben. Ilyenkor a tippelt isten alaptulajdonságait figyeld. Hogy miben tér el a viselkedése, vagy a kinézete, de inkább a viselkedést. A huszonötöst sem találtad el, nem Hádész hanem Tahntosz lánya volt. Nehéz megkülönböztetni őket. De az aurájukat megérezheted. Hádészé sokkal sötétebb, míg Tahntosz gyerekei mellett úgy érzed magad mintha a Halál a vállaidon ülne. A többi jó volt.

- Akkor felkészültem? - kérdezte miközben a száját harapdálta, tegnap hatod nem tudott csak a harmincból és nem engedte el.

A férfi letette a tollat és alaposan szemügyre vette a lányt. Tud tanulni. Az biztos. Más boszorka évek alatt jut el erre a szintre mint ő. Neki elég volt egy hét.

- Az isteneket beleszámolva 83 százalék lenne. - kezdte a férfi, mire Zoya csak felsóhajtott. Nem fogja elengedni. - De. Az istenek bármilyen alakot felvehetnek. Így csak a harminc pontot veszem. Tehát 90 százalékot értél el.

Zoya nagy barna szemei lassan elkerekedtek.

- Tehát? - kérdezte.

- Felkészültél. - mondta a lánynak.

Zoya fél másodpercen belül a levegő bokszolt, majd Mr. Palmer nyakába ugrott, miközben folyamatosan ujjongott, inkább sikított. A férfi idegesen leszedte magáról.

- Készülj fel. - motyogta.

Zoya előhalászott egy hátizsákot és kivett belőle egy csomó könyvet és Mr. Palmernek adta.

- Köszönöm a segítséget Mr. Palmer.

A férfi a háta mögé kezdte dobálni a könyveket, mire a Könyvtár azonnal visszavette őket és félúton semmivé váltak. Az egyik könyvön viszont megakadt a szeme és visszaadta Zoyának.

- Szükséged lehet még rá. - mondta.

- Mr. Palmer. Egy dolgot nem mondott el... - vette a kezébe a bőr kötésű kis kódexet. - Hogy halványultak el a Lévonalak?

- Fokozatosan ahogy a technológia fejlődni kezdet. Ahogy az emberek egyre több mindent találtak fel és felejtkeztek el a mágiáról, az istenekről, és a természetfeletti lényekről. Hová parancsolja kisasszony? - lépett az archívumban a földgömbhöz.

Ez is egy próba. Tudta jól Zoya. Maga elé emelte az egyik kezét és egy mágikus tükröt hozott létre.

- Tükröm. Tükröm, mond meg nékem. Hol van Yui Jackson éppen?

Mr. Palmer a szöveg hallatán a szemeit forgatta. Annyit is mondhatott volna, hogy mutasd meg Yui Jacksont...

Egy utcán sétáltak. Mellette két sráccal azonnal felismerte a fickót. A hely kihalt volt. Csak az utca lámpák adtak némi fényt. Zoya az utca neveket bámulta, majd látta ahogy bemennek egy motelba. A fejébe véste a motel nevét.

- Azok Ciríl betűk? - fordult a Könyvtáros felé, aki mosolyogva bólintott. - Oroszország. Távolíts. Kérlek. - mondta a tükörnek. - Mikor meglátta a Cári palotát elmosolyodott. - Szentpétervár...
Mr. Palmer. Az úti cél Oroszország, Szentpétervár, Cári palota.

- Ahogy parancsolja milady. - állította be a megadott koordinátákat, majd kinyitotta az ajtót amiből hófehér fény áradt.

Zoya a hátára vette a cuccát.

- Hát... maga egy idegesítő balfácán. - nézett a Könyvtárosra. - De azért remélem még találkozunk.

- Én remélem, hogy nem. Jót ne halljak rólad Zoya Royal.

A lány mosolyogva megrázta a fejét, neki azért hiányozni fog a Könyvtáros, bármennyire kiállhatatlan.

Elindult az ajtó felé. Csak azért akarja megtalálni ezt a Yui Jacksont mert kétszer is találkozott a nevével.

- Zoya. - szólalt meg Mr. Palmer. - Azt hiszem. Édesanyád életben maradt.

A lány szíve kihagyott egy ütemet. A férfihoz lépett és még egyszer szorosan megölelte, majd a kapura szegezte a tekintetét. Bármi is fog történni. Ha megtudja kik ezek és megérti a látomásait megkeresi az anyját. De egy dolog biztos. Az élete fenekestül felfordult. 

~~~

Miután Zoya átlépte a kaput Mr. Palmer kikapcsolta a mágikus átjárót és mosolyogva végig nézett a Könyvtáron. Ideje visszaszereznie a Jacksonoktól a kulcsot. Elkezdte megnézni a mágikus jelentéseket a könyvekben. Gina gyors léptekkel nyitott be az archívumba, mire Mr. Palmer felnézett a könyvből. 

- Megszabadulok a kamasztól, erre jön valaki más. - morogta. 

- Elengedted? - döbbent meg Gina. 

- Igen. - felelte a férfi. - Végre dolgozhatok....

Gina elmosolyodott, a férfi viselkedésén. 

- Valld be John. Hiányozni fog a boszorka. Szimpatikus volt neked. 

A férfi méltatlankodva a nőre nézett. - Szimpatikus? - majd elkezdett rájátszva röhögni. - Szimpatikus?! Komolyan? Ez a csitri? A matematikában pocsék. Ógörög drámákat alig ismeri, ahogy a kisisteneket is a görög mitológiában, a római alakokat, a kínai és az egyiptomi istenekről egy öt éves többet tud nála! És te komolyan azt hiszed, hogy ez a... ez a... boszi hiányozni fog nekem? Örülök, hogy végre egyedül vagyok! Egyedül. Mint mindig... - húzta el a száját a férfi, majd visszatemetkezett a könyvbe. 

De Ginát nem csapta be. 

Bocsika, hogy ilyen későn kaptatok részt, de tudatni akartam veletek, hogy most egy hét erejéig biztosan nem lesznek részek, jó ha nem több ideig, ugyanis holnap elutazunk. Ettől függetlenül igyekszek legalább fejben előre haladni a sztorival, hogy mire visszatérek egy vicces vagy éppen komolyabb részt kapjatok (majd elválik). Remélem tetszett a rész. Várom a véleményeteket.