Valószínűleg holnap nem kaptok részt, úgyhogy ezt most vegyétek annak. ;) 

Hallie Beckendorf egy sorba állította a félvéreket. A tekintete végig siklott rajtuk. Hayden, Aaron, Yui és Edmund lelépett. Ezért még mind a négy megkapja holnap a magáét... 

- Akik a nevüket hallják lépjenek előre kettőt. - monda, majd a kezébe vette a listát, nagyjából megjegyezte a nevüket, de csak a kereszt nevet. - Melanie Black, Alyssa Krause, Ryan Hughes, Isaak Ortega, Anna Wallach, Sarah Faris, Morgen Yune, Katrin McDermott. -hívta ki az egész Aphrodité bungalót. - Robert Bridges, Lukas Glover, Steven Hill, Nina Brown. - lépett előre a négy Apollónos. - David Smith, Tasha Kapner. - olvasta fel két Hermészes nevét. - És George Williams. - lépett a többiek mellé a Hékatés srác. - Akik nem hallották a nevüket elmehetnek.

A táborozók fáradtan, nyűgösen elvonszolták magukat az Arénából. Hallie az előtte álló 15 gyerekre nézett. Az arca érzelem mentes volt. Kék szemei hűvösen csillogtak. Senki sem akart megszólalnia a 15 félvér közül. 

- Az Aphrodité bungaló 10 perc késése miatt kap 5 kör futást. Majd megcsinálják a bemutatott erősítés mindegyikéből 10-et. 

- MI?! - kiáltotta Morgen, a lány sminkje már rég elmaszatolódott az arcán. 

- Jól hallottad.

- Ez szadista! - morogta Alyssa. - Hogy lehet ebben Aphrodité vér?!

- Most még kedves vagyok Alyssa. - szólalt meg mosolyogva Hallie. - 14 évesen általában annyi kört adtam ahány percet késet az illető. Most jó kedvem van, úgyhogy csak a felét kaptátok meg. NYOMÁS! 

A lányok és a fiúk ijedtükben azonnal elkezdtek futni. Hallie a maradék 7 félvérhez fordult, akik behúzott nyakkal várták a mészárlást. 

- George 3 kör futás, 6 erősítés. David, Tasha 4 kör futás, 8 erősítés. Steven, Nina csak 2 kör futás. Erősítést 3 perc alatt nem kaptok pluszba. Robert, Lukas 7 kör futás, 13 erősítés. 

- De csak 13 percet késtünk! - csattant fel kicsit Lukas. - Annak a fele hat és fél! 

- Felfele kerekítek. - terült szét egy szadista mosoly Hallie arcán. 

Hallie torokból felmordult, amikor a második körnél elkezdett pár Aphrodité csaj sétálni. Elég volt gondolnia rá és a talpuk alatt felgyulladt a fű, sikítva futásnak eredtek, majd ijedten felé kapták a fejüket. Felfogták. Nincs lazítás, vagy erőszakosan teljesíti velünk a büntető köröket. Az egyik Aphrodité csaj és srác viszont felkeltette az érdeklődését. Ryan és Sarah. A lány edzettebb volt, mint a többiek. Sokkal jobban uralta a testét, de nem ez keltette fel az érdeklődését, hanem, hogy dúdol miközben fut. 

- Sarah. - szólalt meg, majd elővett a zsebéből egy Mp3 lejátszót. - Tessék. - dobta neki. 

A lány elmosolyodott és kicsit lassított, hogy a nadrágjára csíptesse és a fülest beledugja a fülébe. Nem állt meg. Ez tetszett Hallnek. Ryan furcsának találta. Nem volt rossz futó. De a lába... Mikor a fiú végzett a futással egy üveget nyomott a kezébe. 

- Mi van a lábaddal? - kérdezte Hall. 

- Öhm... volt egy térd műtétem úgy fél éve. - felelte Ryan. 

Hall arca megrándult. Magában lehülyézte magát. Meg kellett volna kérdeznie ki sérült, vagy kinek volt műtétje. Azoknak régebben is problémától függően könnyítettet kaptak volna.

- Szólnod kellett volna. Akkor nem futást adok büntetésképpen. - mondta kicsit dühösen. 

- Bocsánat... - sütötte le a szemét.

Félnek tőle. Ezért nem mert szólni neki. 

Miután az összes gyerek teljesítette a büntetőt 11-re vissza is ért a Nagy Házba. Edmund Yuival beszélgetett a nappaliban, Hayden és Aaron a közelükben ültek és hallgatták őket. A lánya szemében tűz égett. Nem úgy, mint amikor legutóbb volt a férfival. Úgy nézett rá, mint lány az apjára. 

Felsóhajtott és hozzájuk sétált. 

- Szia Hall. - mosolygott rá Ed.

A hangjával szinte simogatta őt a fiú. Nagy erő kellett hozzá, hogy ne akarjon az ölébe ülni, úgy mint régen. Csak most jött rá arra, hogy miért bírta elviselni Yuit. Felfedezte azt az aprócska különbséget a szemükben. Míg Yuiéban hol gyűlölet, hol szeretet izzik, addig Edmundéban... Addig Ed tekintete fogva tartja, olvass benne, mindent észrevesz, tudja mire vágyik, tudja mennyire akarja őt. 

- Edmund. - biccentett a férfinak, majd a lányára nézett, majd arra ami az asztalon volt. - Feltörted a gépemet?! - villant fel egy másodpercre a szeme és kapta Yuira a tekintetét.  

- Igen. - a lánya szemében düh uralkodott.

- Mikor jöttél rá? 

- A párbajon. A jégfal. Miért nem mondtad el, hogy a pszichopata csaj - célzott Ingridre. - A nagynéném?! Ahogy az elnök és Lucy?! És, hogy a jövőbe látó férfi a nagybátyám?! 

- Mert rájöttél volna ki az apád. - felelte. 

- És az mért lett volna baj?! 

- Mert amilyen makacs vagy megkerested volna! 

- Jó, és ha igen?

- Csak egy gyerek vagy! Egy kisgyerek! Elég volt most is kilépned a védőhatáron és azonnal megtámadt két hárpia! 

- Lerendeztem volna őket, úgy ahogy Arakhnét! 

Ed szeme elkerekedett. - Te találkoztál a szövőnővel?! 

Yui lassan bólintott. 

Hallie elkapta a lánya állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Hogy élhette túl? A szövőnő, több millió kis pók egy kisgyerek ellen. Ki segített neki? 

- Csak egy gyerek vagy! Nem sétálgathatsz kedvedre! 

- Nem akartad, hogy ismerjem őt! Nem akartad, hogy legyen Apám! Miért? - kiabálta dühösen Yui. 

Mert Edmundnak csak nyűg egy gyerek. Mert Edmundot csak visszafogná, ahogy őt is visszafogja. Mert onnantól figyelnie kell rá. Mert Ed nem ezt akarja. Mert Ed csak 22 éves, és számára Yui csak egy teher, egy béklyó. Mert nem bírja elviselni, hogy eltaszította magától, és tudja, hogyha visszakapná őt, akkor nem tenné azt amire világéletében vágyott.... 

- Mert ezt tartottam és tartom helyesnek! - felelte magához képest higgadtan. 

Ed elkerekedett szemekkel bámulta a két lányt. Halliet és a lányát. Hallie körül a levegő egyre forróbb lett. A szemében tűz égett, a haja nem lobbant lángra. De parázslott. És Yui... Kiállt az anyjával szemben. De a tekintete... a két srác elkerekedett szemekkel bámulta őt. Edmund sem teljesen fogta fel, mint lát. Ugyanaz az energia áradt a lányából, mint Hallieből. Ugyanaz az agresszivitás és düh. 

- Gyűlöllek! - mondta Yui az anyjának, majd kifutott a Nagy Házból. 

Hallben valami megtört. Edmund a két fiúra nézett és intett nekik Yui irányába. A két srác szerencsére értette a célzást és a lány után rohantak. Hall egyik kezével a hajába túrt, míg a másikkal a halántékát dörzsölte, amíg meg nem érezte a vállán Edmund kezét. Hall felé kapta a tekintetét. A férfi nem tudott semmit sem mondani neki. Csak finoman megfogta a kezét és maga mellé húzta. 

- Nehéz vele. - mondta. 

- Ha tudnád mennyire. Alig várom a kamasz korát... - forgatta a szemeit Hall. - Néha.. Néha úgy érzem, hogy hallgatnom kellett volna Ingridre és el kellett volna vetetnem. Ne értsd félre szeretem Yuit, de néha... annyira kiállhatatlan. 

- Csak gondold át... A mi vérünk... 

Hallie fejben előreugrott egy jó 10 évet. Edet is nehezen lehetett kibírni, de ő maga is kész agyrém volt... ha Yuiban mindkettő meg lesz... 

Felnyögött és Edmund vállára hajtotta a fejét. Nem érdekelte mit gondol a fiú. Most kell neki egy barát.

~~~

Yui dühösen rontott ki a Nagy Házból. A kenuzó tó felé futott, szinte másodpercek alatt odaért. Kibújt a cipőjéből és fejest ugrott a vízbe. Egy ideig a víz alatt maradt. Egyre mélyebbre és mélyebbre úszott. A víz kitisztította a fejét. Imádott úszni és gyűlölte az anyját amikor megtiltotta, hogy használja a medencét. Pont annyira szeretett úszni, mint olvasni és nézni, ahogy az alkatrészek a szeme előtt összeállnak, ő pedig csak követte a mélyből jövő ösztönöket és kis találmányokat rakott össze. Hallie megtiltotta neki, hogy ússzon, alig volt három, amikor megijedt és elkezdte felmelegíteni a vizet. Az anyja úgy kapta ki a vízből, hogy a bőre már égett volt. Yui nem tudja, de Hallie megmásította az emlékeit a varászbeszédével. Edmundon és Yuin működik az ereje. Senki máson sem. 

Amikor már kezdett sötétedni a víz, a felszín felé vette az irányt. Amint felpukkant kutyamódra megrázta a fejét, majd hátra simította a haját és két bolondot pillantott meg a mólón. 

- Eleget úsztál Poszeidón kölyök? - kérdezte vigyorogva Aaron. 

- Anya küldött? - húzták ki Yuit a vízből. 

- Nem. Apukád. - felelte Hayden. 

Yui halványan elmosolyodott, majd kicsavarta a hajából a vizet. Felhúzta a lábait és letámasztotta az állát. 

- Érdekesek a szüleid. - mondta Aaron. - Most mit fogsz csinálni? 

- Hogy érted? - ráncolta össze a szemöldökét Yui.

- Hát... - motyogta Hayden. - Anyukád eddig is volt. És most már meg van az apukád. Csak egyiküknél lehetsz. Kivéve... ha... tudod. 

Yui sejtette mire céloz. Könnyű lenne a szüleit újra összehozni. Rettenetesen könnyű. 

- Mióta vagytok a táborban? - kérdezte. 

- Egy hete. - felelte Hayden. 

- Egy éve. Állandó lakos vagyok. - mondta Aaron. 

- Hogy, hogy? - kíváncsiskodott Yui. 

- Nem fontos.... 

Aaron a tó tükrére szegezte a tekintetét. Haydennel azért kezdett el barátkozni, mert eddig ő volt a legfiatalabb. Yui nem érdekelte, egészen addig amíg el nem verte. Az anyja meghalt. Alig egy éve, mert megvédte őt. Hiányzott neki. Szörnyen hiányzott neki. De már nem is emlékszik az arcára, csak a mosolyára, szeretett mosolyogni. 

A kezére nézett. Reggel meg kellett volna jönnie egy féltestvérének. De egy félvér élete zűrös. 

- Tudod irányítani a vizet vagy a tüzet? - fordult Yui felé. 

Yui felemelte a kezét. Az ujjaiból azonnal tűz szikrázott fel, majd a víz felé nyúlt és körülbelül 2 deciliternyi vizet emelt ki a tóból. Hayden tátott szájjal bámulta Yuit. 

- Ez válasz a kérdésedre? - csillogott pimaszul a szeme. - Te tudsz valamit Apollón kölyök? 

Aaron gonoszan elmosolyodott. - Igen tudok. 

Abban a pillanatban az ujjaiból arany színű fonalak pattantak ki, majd szalagokká álltak össze. Yui ragyogó szemekkel nézte a szalagokat. 

- Ez mi? - érintette meg óvatosan a szalagot, ami azonnal felsiklott a csuklóján. 

- Kheirón rendnek nevezi. 

- Hogy minek? Ez egy szalag. 

- Nem. Olyan, mint Anyukádnál a tűz. Meg Apukádnál a víz. Ez... Vagyis én vagyok a Rend. Legalábbis az egyik. - próbálta értelmesen elmagyarázni a fiú. 

Aztán az elméjével kicsit feljebb vezette a szalagokat, majd lassan fonalakra bontotta szét és Yui arca felé irányította. A kislány mosolygott. A tábor lakók közül csak a bungaló vezetők látták őt használni a képességét és rettegtek tőle. De Yui... örült, hogy a lánynak tetszik az ereje. Hayden ijedten bámulta őt, de lassan érintette meg a fonalakkal a kislány arcát. Azonnal megérezte a lány vágyait. Vágyott az apjára. De még jobban vágyott az anyja figyelmére. A vízre. Valami újra. Egyre mélyebbre ásott a lányban. A fekete foltokat figyelte a lelkében. Egy házba volt bezárva mióta az eszét tudja... Az Anyja késő este ért haza mindig. Fájdalmat. Dühöt érzett. Pedig 4 éves... Egy mély szakadékot látott a lányban, óvatosan közelítette meg, majd belenézett. Halliet látta. 

- Szia kicsim. - mosolygott rá. 

Mindent Yui szemszögéből látott. 

- Anyu! - rohant Hallie felé. 

- Várj! - torzult el hirtelen az arca, majd maga elé emelte a kezét - Yui menj innen! - kiáltotta. 

- Anya... - pillantott fekete kezeire. - Mi történik?!

- Yui menj innen! 

Jeges ijedség lepte el a testét, ahogy Hallie karján végig futott a feketeség. Előre lépett, de Hallie egy tűzfalat húzott fel elé. A tűz furcsa táncot járt. Egy ideig élettel telt meg, majd fokozatosan elkezdett kialudni még végül elaludt és Hallie eltűnt. 

- Anya... - fordult körbe a hangja döbbent volt. - Anya. - csendült benne egy kis ijedség - Anya! Anya! - kapkodta a levegőt és kapdosta össze-vissza a fejét. - ANYA! - kiáltotta kétségbe esetten. - ANYAAAAA! - sikította.

Leengedte a kezét, az aranyfonalak leváltak Yuiról. A kislány semmit nem érzett a kis trükkjéből. Továbbra is vidáman bámulta őt, csak Hayden aggódott, csak neki mesélt a képességéről. 

- Vannak rémálmaid? - kérdezte a kislánytól. 

- Csak egy. - komorodott el Yui. 

~~~

Ingrid megdörzsölte a szemét, majd Gregorio vállába fúrta a fejét. A férfi félálomban volt. Ingrid felült és kiroppantotta a nyakát és kifésülte a szeméből a haját. Visszafeküdt Gregorio mellé és betakarta félmeztelen testét, majd az órára pillantott és elkáromkodta magát. 

- Greg. Greg. - cirógatta meg az arcát mosolyogva. 

- Mi az? - nyögött fel a férfi. 

- 5 perc múlva 8. 

Gregorio szeme felpattant. 

- Máris?! - Ingrid elhúzott szájjal biccentett. - Akkor gyere csak ide. 

Ingrid elmosolyodott, hagyta, hogy Gregorio magához húzza és megcsókolja. A férfi hajába túrt, miközben az ajkai égtek. Ilyen lehet Hallie Beckendorf bőrében élni. 

Gregorio meztelen hátát simogatta. Élete legjobb 16 óráját élte át. Ingrid kellemes meglepetéseket okozott a számára. A lány illata teljesen megbabonázta. Mint az óceán, olyan szaga volt, keverve valamilyen erős virággal, hogy elfedje a sok szörny szagát, akik között felnőtt. 

Az óra pontban nyolckor megszólalt ők pedig elhúzódtak egymástól. Ingrid kifejezéstelen arccal kelt ki az ágyból és kezdett el felöltözni. Gregorio is így tett, majd elővette a telefonját. 

- Hello főnök. - emelte a füléhez. 

- Gregorio Cortez. Mi történt? 

- Ha elmondanám el se hinnéd. A lényeg, hogy Ingriddel magunkra haragítottuk az Orosz titkos ügynökséget, a Maffiát... meg valószínűleg minden titkos szart. 

A nő a vonal végén hangosan felhorkant. - Már meg se lepődöm Cortez. Elkaptak titeket? 

- Igen. De megszöktünk. Ugyan nem zökkenő mentesen... Ingridnek lehet, hogy kéne pár szabadnap. 

- Nem kell! Sőt kedvem támadt kinyírni pár embert! - lépett Gregoriohoz és mondta a telefonba. - Mondjuk az orosz ügynökség embereit... 

- Fogd vissza magad Jackson. - felelte Jimena Fermandez a spanyol titkos ügynökség feje. - Köptetek? 

- Nem Senorita. - vágta rá Gregorio. 

- Szerencsétek. Hol vagytok?

- A beszerző lakásában. Dániában. 

- Áh, szóval Diegonál. Estére várlak titeket. Addig is átküldöm az előzetes anyagot. 

- Oké Főnök. - tette le a készüléket Gregorio. 

Ingrid összekapcsolta a blúza gombjait, amit Diego szerzett be még valamikor este. Gregorio magára kapta a pólóját és a dzsekijét. Úgy tettek, mintha nem történt volna semmi. Ingrid kivette a fekete pulcsija zsebéből a púder dobozát, megnézte magát a tükörben. A víz mindent meggyógyított. A tükröt elcsúsztatta, majd a mögötte lévő új lenyomat leolvasó és pupilla leolvasson keresztül bejelentkezett a szerverébe. Elhúzta a száját. 

- Balhé lesz. - mondta. 

- Látom... - felelte Gregorio. - A héten lesz a kémek találkája. 

- Igen. Izlandon. Szerinted, most mi lesz?

- Csak a szokásos. Terület sértés. Szerződés megszegés meg a többi. - dobta le magát az ágyra. - Nocsak ez érdekes. Amerika, Anglia szövetség kötését rebesgetik. 

- Nancy Segal és Tommy Carell soha a büdös életbe nem kötne egyességet. Anyámat is csak megtűrik mert tett nekik pár szívességet. - vágta rá Ingrid. - Irana Cabra az olasz nagyhatalmak ellen munkálkodik. Mario Costa Franciaországban tartózkodik, Théo Flauberttel találkozott a hírszerzők szerint. 

- A Francia és az Olasz ügynökség igazgatói... miben sántikálhatnak? 

- Nem tudom. Franciaország nincs messze... - húzódott mosolyra a szája. 

Gregorio viszonozta a gyilkos mosolyt. - Majd legközelebb. 

~~~

A zene hangosan ment a teremben. Plumbtól a Don't Deserve You. A terem közepén Lucy Jackson ismételte a lépéseket, míg a tükör előtt Jake állt és bámulta őt. A mozdulatokat csiszolta. Össze-vissza volt. Gyorsabb volt a zenénél. Hol pedig lassabb. Egyszerűen kapkodott. 

- Állj! - szólalt meg Jake. 

- Mi van már megint? - fordult felé.

- Ne ess nekem, csak mert megállítottalak. Jó? Tudom, hogy ideges vagy, de ne rajtam vezesd le a feszültséged. Hívd fel Ingridet. Ő nagyon szívesen a porba döngöl. - lökte el magát a tükörtől. 

- Bocs. - felelte a lány, majd megigazította a topját és tovább gyakorolt. 

- Azt mondtam állj. Lucy! Hallod egyáltalán mit mondok?!

- Jake meg KELL nyernünk ezt a versenyt, ha nem győzünk, akkor nem jutunk be az utolsó fordulóba és akkor még két rohadt évig az egyetemre kell járnunk. 

Jake elkapta a könyökét és finoman megérintette az arcát. - Emiatt sosem szoktál izgulni. Profik vagyunk.  Ezt csináljuk hat éves korunk óta. Mi a valódi problémád? 

Lucy szeme szomorúan fénylett. 

- Csak... a család. - felelte. 

Jake megpuszilta és magához ölelte. Jól tudta mi baja van a barátnőjének. Peter napi 24 órát, jó, annyi nem, de 14 órát biztosan a kórházban tölt. Susan a Fehér Házban és több millió tanácsteremben kb. ugyanannyit. Edmund valahol járja a világot, vagy tervezi a következő kalandját, felfedezését. Ingrid gyilkol. Lucy pedig... ő pedig egyedül maradt. Ahogy megjósolta. Nem hibáztatja a testvéreit. Peter megdolgozott az orvosiért és a nővérének is ez volt a vágya. Most pedig megtehet szinte mindent. Nem fog visszaélni a hatalmával, mindig az állam javát fogja nézni. Ingridnek a vérében van mind ez. Ha nem ölhetne egy napig embert biztos elvonási tünetei lennének. És Edmund... Edmund mindig erre vágyott. Erre az életre. De nem veszik észre, amit ő. Mikor volt utoljára, hogy leültek csak ők öten enni valahova. Vagy meglátogatni Annabetht és Percyt. Peter mióta kijött az egyetemről haza se dugta az orrát. Susan egy éve nem járt otthon! Edmund lassan öt éve.. sőt pont öt éve, hogy Johnathanhoz költözött. Azóta nem is beszélt senkivel. Egyszer sem hívta fel őt. De ő sem látogatott gyakran haza. Még Ingrid az aki a legtöbbször meglátogatta a szüleiket. Pedig csak két évig élt velük. Ő ingázik folyamatosan országok között, mégis ő szán rájuk némi időt. A testvéri kötelékük... megszűnt. Az egyetem. A munka. Mindez éket vert közéjük. Percy, Annabeth, Nico, Thalia és a többiek, hogy csinálták? Hogy tudtak egymásra időt szánni? A szülei... Mindig azt nevelték beléjük, hogy a család a legfontosabb, akkor meg miért távolodtak el egymástól? 

Nos remélem tetszett. Aaronnal kapcsolatban várom a tippeket, miért lehet ennyire más az ereje, mint Brednek :D