Mivel elég jól állok fejezetek terén úgy döntöttem ma is kaptok egyet. Remélem tetszeni fog comementeket várom ;) 

Arra ébredtem fel, hogy Anya mellém lép és megsimogatja az arcomat. 

- Yui. Ébresztő. - suttogta. 

- Miért? - fúrtam bele a párnába az arcomat. 

- Mert már rég a reggeliznünk kéne a pavilonban. - felelte. - Rosszul aludtál?

- Igen. - fordultam a hátamra.

Sose aludtam még máshol. Mindig csak otthon. Itt minden más volt. Más volt a szoba, az ágynemű szaga. Ezért is aludtam inkább anyával egy ágyban. Neki legalább otthon szaga van. 

- Tessék. - nyomott a kezembe egy narancssárga tábori pólót. - Nincs a méretedben ruha, úgyhogy átmenetileg az én régi pólómat fogod használni. Öltözz fel és igyekezz. 

Felültem és csak bámultam ki a fejemből. Mindig hamarabb ébredek fel, mint Anya és általában ez nem így szokott lezajlani. Már az is furcsa volt, hogy Anyuval szerettem volna aludni. Na de ez... Anyát bámultam. Azt, ahogy kék szemei különös fényben úsznak. 

- Boldog vagy? - kérdeztem. 

- Igen. De siess már! - mondta magához képest kedvesen, de aki nem ismeri ezt is bunkónak mondaná. 

Nem válaszoltam csak tovább néztem őt. Egy vékony papír köteget tartott a kezében. Feltételezem, hogy a táborozók névsora lehetett. Anyu a haját gyerekesen két copfba fonta. Egy kis hajtincs nem volt elég hosszú, hogy hátra érjen, nagyjából a tarkójához és a szemébe lógott. Kikeltem az ágyból és gyorsan elkezdtem felöltözni. 

Anyán egy ugyanolyan tábori póló volt, mint amit nekem adott, csak természetesen nagyobb és némileg jobb állapotban. Az enyémen a felirat kicsit megvolt kopva ráadásul az új része le volt vágva, így inkább egy izompólóra hasonlított. Megigazítottam magamon, kicsit nagy volt. 

- Kicsiként szerettél ollóval játszani? - álltam meg előtte és böktem a ruha ujjára, legalábbis a helyére. 

- Nem. - mosolyodott el. - De karddal igen. Mehetünk?

- Aha. Az mi? - indultam el, miközben a fejemmel a papír kötegre böktem. 

- A táborozók neve, kora és isteni szülője. 

Anya a listát tanulmányozta még akkor is amikor a pavilonba értünk. Kheirón kedvesen ránk mosolygott, a táborozók alaposan megbámultak nem csak engem, de anyát is. Anyát ez nem zavarta, de engem annál inkább. 

Te jó ég... mennyien vannak. Egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Anyu már rég helyet foglalt a kantaúr mellett. De én csak a táborozókat bámultam. Összesúgtak. Különböző asztaloknál ültek. Simán rálehetett jönni melyik asztal melyik istené. Volt pár asztal ahol nem ült senki. Gondolom, az Zeuszé, Hádészé, Poszeidóné, Eriszé, Perszephonéé, és Artemiszé. Edmund elhaladt mellettem és ledobta magát az egyik üres asztalhoz. Kheirón rosszalló pillantást vetett rá, majd intett nekem. 

Előre léptem egyet, majd valaki hátulról nekem jött és elestem.

- Hupszi. Bocsesz. - felpillantottam és egy kékes sárga szemű fiú állt fölöttem. - Tényleg, bocsi, csak sietek. - nyújtotta felém a kezét, elfogadtam és a segítségével felálltam. - Új vagy ugye? 

Bólintottam. 

- Kinek a lánya vagy? 

Már nyitottam volna a számat, amikor Anya kezét éreztem a vállamon. 

- Gyere kicsim. - Anya kalaposan végig mérte a fiút. Sötétszőke haján és kékes sárga szemén megállapodott a tekintete, majd megfogta a kezem és az asztalhoz húzott. 

A srác elhúzott szájjal, csillogó szemekkel végig mért engem, majd anyát. Utána helyet foglalt egy csomó szőke hajú srác között. A gyerekek éppen valami sztori közepén voltak. Azonnal megéreztem a kisugárzásukat. Corának is ilyen. 

Egy alacsonyabb kisfiú megbökte a Hermész asztalról a sötétszőke hajú vállát. 

- Ismerkedhetsz. De attól a fiútól. - pillantott Anya a sötétszőke hajúra. - Tartsd távol magad. 

- Miért?

- Nem tetszik az aurája. - húzta el a száját. - Olyan mint... Csak tartsd magad távol tőle. 

A kisfiú engem figyelt fél szemmel, de a fekete hajú kissráccal beszélgetett. 

Reggeli után Anya az Arénába vitt. 

- Részt veszel az első edzéseden. - mondta mikor odaértünk. 

- Király! - mosolyodtam el - Ki tartja? 

- Én. - vigyorodott el gonoszan. 

- Oké. - vontam meg a vállam. - Mikor kezdünk?

Anya az órájára pillantott. 

- 10 perc múlva, de a táborozókat ismerve plusz 10-15 perc. 

- Közös edzés? - érdeklődtem. 

- Aha. 

A táborozók 9 előtt pár perccel érkeztek meg. Anya csak megkérdezte a nevüket és kipipálta őket a listán. Edmund kilenckor érkezett meg. Rám mosolygott majd Anya mellé lépett. 

- Tartanak itt kemény edzést Tűzlány? - kérdezte játékos mosollyal az arcán. 

- Mivel én leszek az edző, igen. - felelte halvány mosollyal Anya. - Mi van, csak nem halni vágysz Jackson?

- Csak valami hasznosra vágyok. - mondta a férfi, majd beállt az időközbe kialakult sorba.

Anya megnézte a karóráját, nem szólt semmit csak várt. Hamarosan megérkezett egy csomó késős Hermész kölyök. Csak elkérte és kipipálta a nevüket, majd firkantott melléjük valamit. Körülbelül 10 perc telt el amikor megérkeztek az Aphroditésok. Anya ugyanazt csinálta mint a Hermész kölykökkel. Egy kisfiú rohant Anyához, a fekete hajú srác, aki reggel a Hermész asztalnál ült.  

- Neved? - kérdezte szigorúan Anya. 

- Hayden Miller. - felelte a fiú. - Kheirón azt mondta ezt adjam oda. - nyújtott Anya felé valamit. 

Anya felvont szemöldökkel elvette, majd egy határozott mozdulattal ketté tépte. 

15 perc múlva megjött az utolsó késős is. A fiú, aki fellökött a pavilonban. 

- Bocsánat a késésért. - mosolygott beképzelten Anyára.

- Mi a neved?

- Aaron Phinsky, Apollón fia. - mondta a srác. 

- Tudom. 

- A lapról?

- Az aurádból. Olyan, mint a barátnőm pasijának. Csak a tiedben van valami más is... Valami sötét. Állj a sorba. - a kisfiú vágott egy értetlen grimaszt, de beállt tőlem egy méterre a sorba. 

A táborozók többsége csendben állt. Csak az Aphrodité klán pletykálkodott. 

- Az Aphrodité bungaló dupla körrel kezdhet ha nem fogja be az agyon rúzsozott száját. Remélem vízálló sminkkel mázoltátok ki magatokat... - mosolyodott el gonoszan Anya, mire Edmundnak alig látható mosoly futott át az arcán. - Örülök, hogy így 9:18-kor eltudjuk kezdeni az edzést. Kheirón átmenetileg rám osztotta a reggeli edzéseket, mindennap pontban 9-kor szándékozok kezdeni, akik miatt a tervem nem valósul meg, az edzés végén megbánják, hogy késtek, még ha csak egy percet is. Az edzésen és a táborban kötelező mindegyikőtöknek tegeznie, ha valakitől meghallom, hogy hölgyem, vagy tanárnő, vagy edző az tripla adag Aréna körrel gazdagabb lesz, annyiszor ahányszor meghallom tőle. Aki mellette még magánzodik is, annak kivágom a nyelvét. Értve vagyok? - mondta mind ezt pszichopata mosollyal. 

- Igen. - felelték a táborozók ijedten. 

- Remek. Páran gondolom már ismernek, legalábbis régebben futótűzként terjedtek a pletykák. Ha valakihez nem jutott el a hír, a nevem Hallie Beckendorf. Második generációs félvér. Héphaisztosz és egy undorító nőnek, Aphroditénak az unokája. Mindenki Hallienek vagy Hallnek szólítson. - nézett nyomatékosan rám is. 

A táborozok azonnal elkezdtek körülöttem sugdolózni. 

Hallie Beckendorf?! A lány, aki sárkánnyá tud változni?! Aki részt vett a harmadik titánháborúban?! A tűz királynője?! A tűz örököse?! A Beckendorf cég vezérigazgatója?! 

És hasonlókat mormogtak... 

Ennyire híres lenne a félvérek körében Anya? 

- 5 percetek van bemelegíteni és, ha valaki akar kérdezhet. - kezdett el Anya csukló és boka körzéseket végezni. 

Rengetegen tettek fel neki kérdéseket. A legtöbben olyanokat, hogy milyen volt ez, meg ez a küldetésük, igaz, hogy volt egy lány, aki uralta a káoszt, tényleg járt egy Jackson kölyökkel? 

Az utóbbit egy Aphros kérdezte....

- Igen igaz. - pillantott Anya Edre, mire a Aphrodité libák azonnal összesúgtak. - 5 Aréna kör. Hajrá! Nyomás! - kiáltotta a végét, a szemem sarkából még láttam, annyit, hogy Ed Anyához lép és váltanak pár szót, Anya arcából ítélve bunkón válaszolt neki valamit, majd elkezdett utánunk futni. Hamar lehagyott minket. 

Magamban előhívtam azokat az információkat amiket Aedion tanított. Futásnál orron át veszed a levegőt és szájon át fújod ki. Felveszel egy olyan tempót, amit hosszú ideig, hosszú távon tudsz tartani. Megtaláltam azt a tempót, ami nem volt túl lassú, hogy amiatt fáradjak le és nem volt túl gyors, hogy azért. Anyától 5 méterre voltam lemaradva. Leginkább két Hermészes tudta vele tartani a tempót. Anyának meg se kottyant ez a kis futás. Engem a víz teljesen kivert, de azt leszámítva jól voltam, adrenalin dübörgött az ereimben. Ha itt lenne Aedion, most jönne az erősítés. 

Edmundról patakokban fojt az izzadság, amikor leült Hallie mellé. 

Anya döbbenten pislogott, majd furcsán elmosolyodott. 

- Ugye tudod, hogy csak vicceltem a 40 Aréna körrel?! - mondta. 

- Az első 35 még jól esett, aztán elfogyott a szuper erőnlét... 

- Idióta. Elvagy puhulva Jackson. Mennyi a rekordot 5 perc alatt?

Hogy mi?! 35 Aréna kör 10 perc alatt?! Az képtelenség! Egyáltalán, hogy tett meg... az Aréna körülbelül 800 méteres... akkor... hogy tett meg 10 perc alatt 32000 métert?! Az 32 kilométer! 

- 5 perc alatt? Hát a legjobb időm, az a percenként 10 km volt, folyamatosan kaja pia nélkül fenntartva 45 percig. Úgyhogy az 5 percnél 50 km. 

- Nincs meg a háromnegyede Ed! - hitetlenkedett Hallie. - Nagyon elpuhultál az egyetemen! Mért nem futottál el Sanghajtól Tibetig, vagy fel a Mont Everestre? 

- Fogd be Hall. Azért téged is kivert a víz! 

Mosolyogva hallgattam, ahogy ugratják egymást. 

Miután az utolsó is beért. Anya erősítést csináltatott velünk. 30 felülés, hátizom, hasprés, comb és vádli erősítés, fekvő támasz két kézzel, majd egy-egy kézzel 20-20 mindez háromszor. A második sorozat végénél azt hittem meghalok. Pedig Aedion is hasonlót csinált velem csak ő háromszor 20 és 10-es feloszlásban. Mondjuk én még mindig jobban bírtam, mint jó pár táborozó. Ami, ha azt nézzük mióta vannak itt nagyon ciki nekik. 

Aaron jó pár Apollónossal együtt kidőlve hevert a földön. Én csak azért álltam illetve próbáltam meg megállni a lábamon, mert Anyának ez meg se kottyant. Mondjuk, aki naphosszat dolgozik a műhelyében és emelget 50 kilós találmányokat és 5-20 kilós alkatrészeket, ráadásul éjszakába nyúlóan jár estékre, ahol kínozza magát a magassarkúval valahogy nem lepődöm meg mennyire edzet. 

Edmund is jól bírta az edzést. 

- Ki mondta, hogy pihenhettek? Lehet válogatni a kardok és a tőrök közül. - kiáltott a bagázsra Anya. 

Edmund csak lekapcsolt valamit a nyakából, míg Anya kezében megjelent egy hasonló kard, mint amit Aedion használt. Annyi különbséggel, hogy ez nem csak edzett acélból készült. 

A legtöbb táborozóval együtt a fegyver állványhoz mentem. Levettem egy tőrt és megforgattam a kezemben. Kicsit nehezebb volt, mint Aedioné, de a markolata jó fogású volt. 

Anya gyorsan összeállította a párokat. Én Haydent kaptam. A sötét hajú kék szemű fiúm látszott, hogy pár nappal jött csak előbb nálam, legfeljebb pár héttel. 

- Hány éves vagy? - kérdezte kedvesen. 

- Öt. Te?

- Négy. 

Kék szemében zavartság és félelem csillogott. Félt tőlem. Furcsa... Mindenki aranyosnak, de bunkónak találja Meg beképzeltnek. 

Felemeltem a fegyvert és rátámadtam. A lábam alatt a salak ropogó hangot adott ki. Alig bírta hárítani az ütéseimet. A tőr szokatlan volt a számára.

- Állj. - ért mellénk Anya. - Párcsere. 

Haydent bevállalta egy 14 éves Athénés srác, új mozdulatokat mutatott neki. Engem pedig Aaron vállalt be. A sötétszőke hajú fiú magabiztosan mért végig. A zsebében érezte a győzelmet. Anyára pillantottam, aki csak kíváncsian figyelt de próbálta leplezni. Haydent hozzám képest gyengének ítélte, ezért összerakott mással, hogy felmérje az alap reflexeimet. Kár, hogy ezek nem az alapreflexeim. Ezek már fejlesztve vannak, hála Aedionnek. 

Hirtelen támadt rám. Elléptem az ütése elől és mellkason csaptam a tőr markolatával. A stílusa egyáltalán nem olyan volt, mint Aedioné. Sokkal lazább. Betanultabb. Rögzítettebb. Összecsaptam vele és megcsavartam a fegyvert a kezében. A kezével megpróbált ellökni, de hátrahajoltam és letettem az egyik kezemet hídba, majd meglendítettem a lábam és mellkason rúgtam. Egy bógni segítségével két lábra érkeztem és gyorsítottam a mozdulatokon. Kéne még egy tőr... Kivédte az ütésemet, de a következő cselemre nem számított, sokáig tartott mire eltanultam Aediontől. Ezzel annyira megleptem őt, hogy sikerült a földre löknöm és a nyakához érintettem a tőrt. A szeme egy pillanatra pont úgy fénylett, mint Aedioné. 

- Mégis ki volt a mestered?! - kérdezte döbbenten. 

- Nem volt mesterem. - hazudtam, mégis mit gondolnának, ha azt mondanám, hogy az Üvegtrón könyv harmadik részéből kiszólítottam egy kisfiút, akit pólyás kora óta erre képeznek ki?!

- Jó vicc. Én meg nem vagyok szuper cuki. - tápászkodott fel. - Szóval?

- Nem ismered. - feleltem. 

A zaj hirtelen abba maradt, a kardok csattanása csupán egy helyről jött. Megfordultam és csodálkozva bámultam Anyát. A félvérek hosszas győzködés után rávették, hogy had harcoljanak ellene. Anyát volt, hogy egyszerre ketten támadták meg, de őket is egy suhintással elintézte.

Hihetetlen volt. Csak azt lehetett látni, ahogy lecsap, majd bumm még egy gyerek kidőlt oldalra, apróbb sérüléssel. A mozgásai, a reflexei, mind gyorsak, élesek és erősek voltak. 

Anyának ez lenne a valódi énje? Anya egy harcos. Egy fegyver. Ez hihetetlen! Anya ekkora... ekkora hős?

Anya az utolsó félvért is a salakba hajította, majd érdeklődve körbe pillantott. 

- Valaki? - kérdezte. 

Csend lett. Senki nem jelentkezett... Megijedtek.

- Majd én. 

Mindenki a hang felé kapta a fejét. Edmund Anya elé lépett, de jó 4 méter távolságot tartott tőle. 

 A táborozók között mintha bomba robbant volna. Egyszerre kezdtek el sutyorogni. Aaron mellettem sápadtan bámulta Edmundot és Anyát. 

- Mi az? - néztem rá. 

- Edmund Jacksonról és Hallie Beckendorfról sokat meséltek az idősebb táborozók. Azt mondják... legjobb barátok voltak. Ismerték egymást, de volt, hogy összekaptak. Állítólag, ha egymás mellett állnak akkor legyőzhetetlen párost alkotnak, de ha egymás ellen vannak... akkor elpusztítanak mindent. 

Anya kihívóan a férfira mosolygott. - Csak kard?

- Vigyünk bele egy kis izgalmat - mosolyodott el Ed is. 

- Elemek?

- Elemek. - suhant át az arcán az izgalom. 

- Vért nem manipulálhatsz!

- Akkor te nem válthatsz alakot. - vágta rá Ed. 

- Legyen. Mindenki foglaljon helyet a lelátón. - nézett ránk Anya. 

Nem kellett kétszer mondania. Mindenki leült a nézőtérre, egyrészt mert fáradtak voltak, más részt, mert kíváncsiak voltak. Anya ekkora legenda lenne? Meg ezek szerint Edmund is... 

Edmund és Anya hosszú ideig farkasszemet néztek egymással, majd Anya rátámadt Edre. Edmund kivédte az ütést és a párbaj belendült. Elmosódott foltokat lehetett csak látni, olyan gyorsan csattantak a kardok. Mikor Anya megunta a fegyvereket egy futótüzet indított Edmundra. A fiú maga elé emelte a kezét, mire egy jégfal jelent meg előtte. 

A gyomrom görcsbe rándult. Jég...

Edmund előtt a jég páncél elkezdett feldarabolódni, majd jégcsap formátumba Anya felé irányította őket és egyesével megsorozta őt. Anya elolvasztotta az első kettőt, de a harmadik egy keskeny vágást ejtett a karján. Nem törődött vele. Helyette olvadt lávát idézett elő Edmund körül. A férfi majdnem bele esett. Gyorsan elkezdte maga alatt hűteni a talajt. Viszont Anya újabb támadást indított. 

Míg a táborozók izgatottan bámulták a csatát, addig én alig bírtam felfogni mit látok. 

Egyrészt, hogy mekkora erejük van. Más részt, hogy Edmund mit irányít.... 

Anya tűzzel körbe kerítette Edmundot. A férfi a semmiből teremtett elő vizet és rendezte őket kar formátumba. 

... Edmund és Anya jártak.... 

Anya kezei vörösen izzottak. És felrobbantotta Edmund víz karját, majd az alkarján láng futott végig és mosolyogva vett elő egy ostort, ami szintén lángba lobbant. 

... Azért szakítottak, mert Edmund elment külföldre, mert egyetemre ment.... 

Edmund kitért az ostor elől és egy szökőárt küldött Anya nyakába. Pára csapott fel. Mikor legközelebb megpillantottam Anyát Edmundtól nem állt távolabb pár centinél. 

... Edmund fekete haja, a zöld szeme... olyanok, mint... az enyém... 

Edmund kezében egy kard volt, amit Anya tarkójához érintett hátulról. Anya arcán döbbenet suhant át, majd megváltozott a tekintete. Edmundot nézte. Úgy nézett Edre... mint... mint otthon, mielőtt elkezdtem volna piszkálni... Edmund arca komor maradt. Anya finoman előre lépett. Csel... cselt fog alkalmazni. Megérintette Ed arcát, de a férfi továbbra sem engedte le a fegyvert. 

- Ennyivel nem zavarsz meg. - mondta Ed. 

- Valóban? És ehhez mit szólsz? - hajolt Ed szája felé, mire a férfi éppen annyit lazított a kardja szorításán, hogy Anya kivette a kezével a kardot, mellkason csapta vele Edet, aki a földre esett. Anya a hasára ült és a torkának szegezte a fegyvert.

- Ez! Ez csalás! - méltatlankodott Ed. 

- Csak te játszhatsz érzelmekkel? Amúgy is. Megmondtam! A férfiakat könnyű átverni. 

Halkan felálltam és kilopóztam az Arénából. A Nagy Ház felé indultam, siettem, ha Anya észre veszi, hogy leléptem... Akkor nagy bajban leszek. Mondjuk amúgy is mindjárt abba leszek, de akkor legalább megtudom, hogy Ed... hogy Ed tényleg az akinek gondolom. 

Amint felértem a szobánkba Anya laptopjához léptem és bekapcsoltam. Felsóhajtottam, amikor megláttam a jelszó üres sávját. 3 lehetőség. Ha a harmadikat is elrontom, akkor letilt. A segítségre kattintottam. "Akit elvesztettél." 

Egyértelmű.

Gépeltem be Edmund teljes nevét. 

Helytelen kód. 

Francba... akkor... 5 4 13 21 14 4 10 1 3 11 19 15 14... 

Helytelen kód. 

Pedig anya szereti a számokat ABC sorrend szerint felhasználni. Ha nem Ed... akkor ki... A vendégszoba... Volt ott egy fotó... a nagyapámról. Aki már meghalt. Akit Anya örökre elvesztett. De név vagy szám? 

A billentyűzetre tettem az ujjaim és gondolkodtam. 

- Te meg mit csinálsz? - hallatszott az ajtóból egy fiú hangja. 

- Ezt én is kérdezhetném tőletek. - pillantottam Haydenre és Aaronra. 

- Hall nem tudja, hogy eljöttünk. Harmadik generációs vagy. - vigyorodott el flegmán Aaron. 

- Mért, mi baj a harmadik generációsokkal? - fordultam vissza a géphez. 

- Gyengébbek egy félvérnél. Azaz nálunk. - lépett mellém a srác és hajolt a vállam fölött a géphez. 

- Kit is vertem el alig 20 perce az Arénában? - néztem szúrósan két színű szemébe, tisztán el lehetett különíteni a sárgát a kéktől. 

- Beképzelt. - vágta rá. 

- Nem én hiszem azt magamról, hogy cuki vagyok. - én TUDOM, hogy cuki vagyok, ki is használom, de nem kínálom tálcán a lehetőségeket neki. 

- Egyszer laposra verlek. 

- Álmaidban. - vágtam rá dacosan.  

- Aaron hagyd már! - nyögött fel Hayden. - Nézd el neki. Szereti fényezni a hatalmas egóját. Aaron Phinsky hat éves létére nagy szájjal van megáldva. 

- Te kinek a fia vagy? - néztem Haydenre. 

A fiú csak megvonta a vállát. 

- Még nem jöttek rá. - kék szemei szomorúan csillogtak, kicsit megsajnáltam őt. 

De újra a kódhoz fordultam. Név vagy szám?

Felsóhajtottam és elkezdtem bepötyögni a számokat. 3 8 1 18 12 5 19 2 5 3 11 5 14 4 15 18 6. Az enternél haboztam. 

- Mit csinálsz? - kérdezte meg másodjára Aaron. 

- Feltöröm anyám gépét, hogy megbizonyosodjak valamiről. - feleltem. 

- Miről? - lépett a másik oldalamra Hayden és ült fel a kanapé karfájára. 

- Anya minden fontos dolgot ennek a gépnek a merevlemezén tart. Köztük a születési bizonyítványomat. Egy éve próbálom feltörni a kódot... 

Elmondtam egy imát magamban, majd lenyomtam az entert. 

Üdvözöljük Hallie Beckendorf! 

EZ AZ! 

Megkönnyebbülten kifújtam az eddig visszaszorított levegőt és azonnal beléptem Anya dokumentumaiba. Megkerestem a születési bizonyítványomat, majd rákattintottam a mappára. Amikor megláttam a nevem sűrűn pislogni kezdtem. 

Miranda Marrie Yui Beckendorf Jackson. 

De hisz én... Anya mindig csak...

Jackson.... Edmund... 

Amikor a táborba jöttünk, Kheirón azt mondta Yui Ja... de, Anya közbe szólt. Amikor Ed haza hozta Anyát... a tekintete... azért bámult meg mert felismert. Rájött a kinézetemből, hogy... hogy... 

Letekertem gyorsan a nevekhez. Tudtam a választ, akkor rájöttem, amikor Edmund egy jégfalat emelt maga elé. 

Anya: Hallie Beckendorf

Apa: Edmund Jackson

Szélesen elmosolyodtam. Edmund az apukám. Az apám Edmund! Megnyomtam a nyomtatás gombot, majd a Nagy Ház nyomtatójára rácsatlakoztam. 

Aaron és Hayden döbbenten bámultak. 

- Mi van? - néztem rájuk felváltva. 

- Te.. Te... vagy.... - dadogta Aaron. 

- A Tűz és a Víz lánya. - fejeztem be helyette a mondatot. - Edmund, Poszeidón és Athéné unokája. Én pedig egy rakás istennek vagyok a dédunokája. Na? - vigyorogtam rá. - Már nem csak egy gyenge harmadik generációs vagyok? - kapcsoltam ki Anya gépét amikor kinyomtatta a papírt és elindultam lefelé a két fiúval.

A lábam viszont földbe gyökerezett. A nyomtatónál Edmund állt. A papírt bámulta majd rám nézett. 

- Te nyomtattad ki? - kérdezte. 

Biccentettem. 

- Sejtettem, hogy ráfogsz jönni.

Csak bámultam Edet. 

- Na mi van? Hová lett Yui Beckendorf éles nyelve? 

- Asszem... Inkább Yui Jackson. - mondtam halkan, de mosollyal a számon. 

Edmund lassan sétált hozzám, majd leguggolt elém. 

- Tisztázzunk valamit. Nekem eléggé új ez az Apa dolog... úgyhogy légyszíves kímélj. 

- Oké... Apa... - mosolyogtam a férfira, majd szorosan megöleltem.