Kivételesen ma hoztam ezt a részt. Jó szórakozást, a Commentet ne felejtsétek el ;) 

Yui csodálkozó szemekkel nézte végig a tábor minden egyes porcikáját. Ami leginkább felkeltette az érdeklődését azaz Athéné bungaló volt. Kíváncsi volt mennyi könyv van odabent. Leginkább a láva mászóka tetszett neki. Alig bírta elhinni, hogy az anyja itt nőtt fel. A kentaur körbe vezette őt, mindent megmutatott a tengerpartot, a kenuzó tavat, az eper ültetvényeket és Zeusz öklét. De a legjobbat a végére tartogatta, az Arénát.

Yui szélesen elmosolyodott, amikor meglátta Edmundot. A férfi éppen a lelátótól nem messze állt. Mellette az anyja állt. Valamiről beszélgettek, hevesen mutogattak a gyerekekre, akik vívtak. Yui elhúzott szájjal feléjük rohant. Az anyjából valami furcsa erő sugárzott. Narancssárga tábori pólót viselt, amivel szinte teljesen beolvadhatott volna a többi gyerek közé, ha nem lett volna hozzájuk képest túl magas.

- Szia Ed! - ölelte meg a férfi lábát.

- Szervusz Yui. - guggolt le hozzá és emelte fel, de annyira nem figyelt rá. - Látod a szőke hajút? Athéné fia. 11 éves, nagyon jó a technikája van hozzá érzéke. - folytatta a társalgást Hallel.

- Igen. Az igaz. De pontatlanok az ütései. A reflexei is kicsit lassúak. - felelte Hall. - Mi van áruló?Edmundhoz rohanunk nem is hozzám? - vette észre Yuit. 

- Ha ez megnyugtat ő is magasról tesz rám akárcsak te.

- Hé! Most mit vársz? Én éppen dolgozok! - méltatlankodott Ed.

- Na hagyd a kiképző srácot. - Hallie közelebb lépett Edmundhoz és hagyta, hogy a lánya átkapaszkodjon a nyakába.

- Nem én hagytam, hogy csókolgassa a nyakamat. - húzódott gonosz mosolyra a kicsi szája.

Hall csak döbbenten pislogott. Edmund kicsit elvörösödött és motyogott valami olyasmit, hogy ő most inkább megnézi a gyerekeket. Hallie finoman karon csapta a lányát.

- Ezt itt ne csináld.

- Miért ne? Szerintem nagyon is tetszik neked. Amúgy csak az egyetem miatt szakítottatok nem? Akkor meg mért nem lehetne...

- Azt hittem az apádat akarod, nem egy ismeretlen fickót. - vetette ellen Hallie és indult el a Nagy Ház felé.

Yui kicsúszott a karjaiból és szökdécselve indult el az úton.

- Azt is szerettem volna. De... láttalak pár férfival, jó pár férfival és sosem néztél egyikre sem úgy, mint Edre!

- Ne ártsd bele magad a nagyok dolgába. - felelte hűvösen Hallie.

- Megint felrakod a maszkod? - Hall nem válaszolt. - Jó... leszállok a témáról.

Hall elmosolyodott. - Köszi kicsim. - simogatta meg a haját. - Elfogadnád Edmundot... apádnak? - kérdezte óvatosan.

Yui elgondolkodott. - Hát... Igazából nem ismerem. De te kedveled, ami ritkaság. Úgyhogy ha boldog lennél, akkor igen. Hozzá fűzni valód?

- Egy, többet ne beszélgess Annievel, én a te korodban megvetettem a szerelemet és az Aphrodité lányokat, te meg olyan voltál fél perce, mint egy szerelem szakértő. Kettő, néha komolyan meglepsz, hogy, hogy fér el ennyi bunkóság, beképzeltség és okoskodás mellé ekkora szeretet.

- Néha te is meglepsz Anya. - nevetett fel Yui, majd újra elkezdett szökdécselni, közben pedig énekelgetett.

Hallie a lányát figyelte. Mennyi ideig fog tartani, amíg rájön ő maga, hogy Edmund az apja? Aztán csatlakozott az egyik sornál a lányához.

~~~

Izzy késő este ért haza a munkából. Kivette a gyors kaját a szatyorból és a tálcával az ölében leült a fotelbe. 10 óra van és még így is leelőzte Bredet. Új rekord. Miután megette a kajáját. Fekete káosz patkánya hozzá sietett.

- Szia. - vakarta meg az állát.

A bejárati ajtónál kulcs csörgés zajára lett figyelmes. Bred öltönyben lépett be egy aktatáskával a kezében.

- Szia Izzy. - motyogta, majd hasast dobott a kanapéra.

- Csak nem fáradt vagy? - gúnyolódott.

- Ma. Három bíróságon ültem. Utána be kellett mennem a munkahelyemre és el kellett intéznem a papír ügyeket. Álmos vagyok. - motyogta, Izzy alig értette mit dumál.

Felállt és kivitte a konyhába a tálcáját, majd visszatért egy adag gyrossal Bredhez.

- Remélem éhes vagy. - tartotta neki a tálcát.

Bred felemelte a fejét. Kék szemében fáradság vegyült, de nehezen felült és lerúgta a lábáról a cipőjét és török ülésbe húzta a lábait.

- Köszi, csajeszom. - tömte magába a húst, majd rátért a zöldségre. - Hogy állsz azzal a... mit is csinálsz tulajdon képen?

- A káoszt próbálom olyan formátumba létrehozni, hogy ha beleöntöm egy injekciós tűbe, ne porlassza el az injekciót. - felelte Izzy.

- Aha... És pontosan ez mire is kell Hallnek? - dobta le maga elé a tálcát az üres tányérral.

- Piacra akarja dobni, mint olyan anyag, ami minden anyagon át hatol. - dőlt neki a fiú vállának.

Bred átkarolta és megpuszilta a halántékát.

- Tehát létre akar hozni egy káosz fegyvert, ami nem te vagy?

- Így is fogalmazhatunk. - vonta meg a vállát.

- És, hogy állsz vele?

- Sehogy! - vágta rá idegesen a lány. - Próbáltam mindent. Megpróbáltam keverni olyan vegyszereket, amik által lelassul a lebontó képessége. De azon kívül, hogy a fekete masszából már van egy festék készletem nem történt semmi.

- Próbálkoztál arzénnal?

- Igen. Felrobbant a doboz.

- És nem próbáltad meg feloldani annyira, hogy ne hasson az üvegre? - érdeklődött Bred.

- Megpróbáltam mindent. Folyadékba nem tudom berakni mert lebontja a hidrogént, és az oxigéntől csak reakcióba lép és növekszik. Ezért tudtam annó egyre nehezebben befolyásolni. Ráadásul mivel az emberek egy harmada vízből áll, így rengeteg oxigénnel vannak tele, ezért tud felemészteni minket.

- De az ember szén alapú életforma és mintha tegnap azt mondtad volna, hogy a káosz erőd is 35%-ban szénből áll.

- Igen. De ez mért fontos?

- Még, hogy te vagy a kémia zseni... A káosz izéd, ami szénből áll, szénből és oxigénből táplálkozik csak nekem nem stimmel ez? - vonta fel az egyik szemöldökét.

Izzy gondolkodva kék szemeibe bámult.

- Hova akarsz kilyukadni? - kérdezte lassan.

- Csak vezesd le fejben. - állt fel és vett az ölébe egy papír köteget. - Szóval a káosz izéd 35%-ban szénből...

- 15%-ban platinából és 50%-ban fogalmam sincs miből áll. - felelte.

- Ja. Na már most, ha emlékezetem nem csal Mrs. Soler órai tananyagáról, akkor egy 70 kilós ember testének 10%-ka hidrogénből, 18%-ka szénből, 3%-ka nitrogénből, 2%-ka kalciumból, 65%-ka oxigénből és 2%-ka egyéb elemekből áll.

- Igen jól emlékszel. És?

- A légkör, tehát a levegő összetétele 78,09% nitrogén, 20,93% oxigén és 0,93% argon. És a szén alapvetően minden szerves ELŐ anyagban előfordul. Akkor mit keres a káoszodban?

Izzy sűrűn pislogott. Kinyitotta, majd becsukta a száját. Bred szája lassan mosolyra húzódott barátnője szótlanságát látva.

- Lehet, hogy mégis vegyészetre kellett volna mennem, jog helyett. - morfondírozott jó kedvűen. - Jó. Nem. Szeretem a jogot. Csak több szabad idő kéne.

- Add csak ide. - kapta ki a kezéből a papírokat Izzy és kezdett el sűrűn jegyzetelni és számolni a papíron.

- Bezzeg pár éve még azon bosszankodtam, hogy unatkozom. Most meg napi 13 órában dolgozok, néha 15-ben. Ráadásul a csajom is hajlamos a 16 órás munkára, de volt, hogy lenyomott 24 órát Hallnél mert valamire ráakart jönni.

- Jól elvagy? - kérdezte halvány mosollyal a száján Izzy.

Valójában viszont a papírnak szentelte a figyelmét. A platina is szén, csak az aktív szén. És, ha szén alapú, akkor összehasonlítva a növények szén tartalmával, ami nagyjából 45-50% között mozog, plusz az emberi testtel, ami átlagosan 10-20%, akkor a káosz masszája és füstje... Él. De, ha a káosz masszája él, akkor Bred szalagjai mért halnak el, ha megszűnik a kapcsolatuk Breddel. Tehát a rendben nincs szén.

- Ja. Mit írsz ennyire? Rájöttél, hogy a káoszod él? Ezt megmondhattam volna neked én is. Nem egyszer kellett levadásznia a Rend őreinek.

- Légyszi. Kuss. Vagy akkor segíts.

- Nem maradok csendben arról ne is álmodozz. Na muta. - pillantott bele a papírokba, kb. 15 percig bámulta felvont szemöldökkel és motyogta magába a leírt egyenleteket. - Már értem mért nem mentem vegyésznek... ennyit matekozni, hogy bírod?

- Úgy, hogy Hall korrepetált az egyetem alatt. - vágta rá. - De két év korrepetálás után végre megértettem.

- Remek.... De nem vágom mit számoltál. Minden esetre. Azt ajánlom, hogy mivel az én szalagjaim... ez de hülyén hangzik... a káoszt képletesen a halálba küldik így mondjuk azt, hogy egyáltalán nem tartalmaznak szenet. Mondjuk... a szén maga szénből áll mégsem él, úgyhogy lehet, hogy a káoszod nem él, de most nem ez a lényeg. Ha mondjuk 1%-szént mutálunk át, akkor lehet, hogy képes lenne arra, hogy nélkülem is működjön, de a káosz ne pusztítsa el, viszont egy olyan védőburokba zárhatná a masszád, hogy az nem bontja le a... amibe beleakarja rakni Hallie.

Izzy csak bámulta az Apolló kölyköt.

- Még jó, hogy ez az én munkám...

- Le vagy lassulva szívem. Többet kéne aludnod. - vigyorgott pimaszul Bred.

- Nem is tudom ki szokott esténként feltartani... - felelte a lány, majd az asztalra dobta a papír köteget. - Amúgy te mióta vagy okos?

- Amióta nem csajozok állandóan. - nyúlt el a kanapén, mint valami macska Bred.

A patkány azonnal az ölébe ugrott és kényelembe helyezte magát.

- Mentem zuhanyozni. - vette ki a pizsijét az ágyból Izzy. 

- Oké, én adok ennek a rágcsálónak kaját. Megvárjalak?

- Menj aludni nyugodtan.

Izzy miközben zuhanyozott folyamatosan Bred ötletén gondolkodott. Káosz és Rend lenne a megoldás a fegyverre. Könnyen előfordulhat. Ha sikerül a mutáció és összejön az ötlete Brednek, akkor megoldotta a 3 hónapja tartó szenvedését Hallienél. De mi van, ha a mutációval csak annyit ér el, hogy az ereje megtanul felülkerekedni a renden, tehát immúnissá teszi. Akkor... akkor óriási nagy bajba kerül az egész világ.

Bred a telefonján hallgatta le a hangposta üzeneteket. A legtöbbjei az ügyfeleitől jött, vagy a főnökétől. Még jó, hogy vasárnap van. Régen vasárnap nem kellett dolgoznia, jó igazából régen egyáltalán nem kellett dolgoznia. Visszasírja lassan a harmadik titánháborút. Ráadásul mióta elhagyták a tábort pár szörny néha vetemedik arra, hogy megtámadja a káoszt és a rendet, ahogy a tűzet is, de alapvetően, majdnem olyan unalmas életet élnek, mint a halandók. A sok hangposta miatt csak még álmosabb lett.

- Szervusz Brendon, itt Kheirón. - hirtelen kiment az álom a szeméből. - Van egy 6 éves fiú a táborban. Úgy tűnik, örökölte Apollóntól a rend képességét. Mihamarább beszélned kéne a gyerekkel. Remélem jól vagytok Izzyvel, gyakrabban is kereshetnétek. Ja és Halliet ne keresse holnap Izzy, itt van a táborban.

Az üzenet hátra lévő része nem érdekelte. Egy fiú, aki örökölte a Rendet. Ezek szerint még sem ő az utolsó Rend őre.

Izzy 10 perc múlva lépett ki a zuhany alól. Gyorsan megtörülközött és bebújt az alvó ruhájába.

- Mondtam, hogy ne várj meg. - pillantott az ébren lévő Bredre, aki a konyhában állt a telefonját nyomkodva.

- Kheirón szólt, hogy kellenék a táborba a főnökömnek már üzentem és sikerült áttennem a holnapi ügyet szerdára. De kéne reggel egy fuvar. - mosolygott rá a barátnőjére.

- Hall kinyír, ha nem megyek be 8-ra! - panaszkodott Izzy.

- Tudooom. De, Hallie Beckendorf átmenetileg New Yorkban tartózkodik a Félvér táborban. - a hangja sejtelmes lett.

- Yui. - sóhajtott fel a lány. - Na jó. De munka előtt doblak be, szóval hajnali 5 körül ott leszel.

- Olyan korán?! Akkor még mindenki alszik! Köztük én is!

- Ne panaszkodj, örülj, hogy elviszlek. - karolta át a nyakát és állt lábujjhegyre Izzy.

- Én nagyon örülök, de te nem jössz? - csillogott pimasz szeme az éjszakában.

- Nem hiszem. Van egy másik ötletem is és ki akarom próbálni.

- Majd kipróbálod délután. Kérlek gyere el velem. Mióta nem jártunk már ott és már bocs, de nem igazán tetszik a tudat, hogy kb. 5000 méterrel lejjebb az apád a nap 24 órájában figyelheti mit csinálok kicsi lányával. - húzta el a száját.

- Szerintem már egy éve kiakadt volna, amikor összeköltöztünk, úgyhogy egyelőre megúsztad.

- Várj... Mi? Egyelőre?!

- Nyugi, csak szívatlak. - nevetett fel Izzy. - Talán...

- Majd írok neked egy haikut, meglátjuk akkor ki szívat kit. - tette a lány derekára a kezét.

- Jaj, csak azt ne. Bőven elég apádat hallgatni, még a szótagszámot sem találja el!

Bred mosolyogva megcsókolta, majd felemelte Izzyt és a hálószobába vitte. Miután elváltak egymástól levetkőzött és alsó nadrágban bebújt Izzy mellé. A lány a mellkasára hajtotta a fejét, míg Bred a haját kezdte el simogatni. Így feküdtek még szépen lassan el nem nyomta őket az álom.

~~~

Az első, amit érzékelt Ingrid Jackson, az a furcsa beszéd volt, mintha egy régi felvételt hallgatott volna. Valaki simogatta az arcát, a keze kicsit érdes volt, és kemény. Csak azoknak az embereknek szokott ilyen lenni a keze, akik vívóeszközöket, vagy az öklüket használjak legalább heti 5-ször.

Lassan kinyitotta a szemét és fáradtan Gregoriora mosolygott. Biztosra vette, hogy a szája csúnyán fel volt dagadva és lila, vagy kékes színben virított, de még a feketés lila is előfordulhat. Ráadásul az orra sem festhetett valami szív derítően, ennek ellenére Gregorio vidáman mosolygott rá.

- Pihenned kéne. - mondta a férfi.

- Egy 10 centiméter hosszú, 2 mm széles kést szúrtak belém. Volt már rosszabb is. - vágta rá és kezdett el felülni.

Gregorio nem mondott és nem csinált semmit. Ha segítene azt Ingrid személyes sértésnek fogná fel. Nem kell neki segítség. Sosem kellett.

Ingrid lassan felült és azonnal rosszullét fogta el. A ruháját valaki szétvágta annyira, hogy kint legyen a hasa és vele együtt a sebe, amin most egy hatalmas gézlap volt leragasztva, de még így is egy pontban piros volt.

- Mély sebed van Ingrid. Csoda, hogy nem érte létfontosságú szervet és nem ájultál el azonnal. Tényleg pihenned kéne és ezt nem azért mondom, hogy makacsan kockára tedd az életed.

- Jól vagyok. - bizonygatta Ingrid.

- Aha... Akkor közlöm veled, hogy eddig nem hamu szürke volt a bőrszíned. - tette finoman a kezét a háta közepére és tolta meg a másik kezével annyira a vállát, hogy visszafektesse a lányt az ágyra.

Ingrid nem ellenkezett, de a tekintetével alaposan végig mérte a helyet. A falon képek voltak, elegáns 19. századi képek. Az ágy mellett egy éjjeli szekrényen véres rongyok és egy félig üres pohár volt. Az ágy is kicsit vizes volt. Szóval legalább volt annyi esze Gregorionak, hogy ráöntse a víz egy részét, hogy a teste nagyjából meggyógyítsa magát. Az ablaknál a függöny be volt húzva. De a nap állásából ítélve és, hogy meleg nyugati szél jön be a kifelé nyíló ablakon, déli oldalon van és olyan 10-12 óra lehet.

Gregorio mély barna szemeibe nézett és kicsit megköszörülte a torkát.

- Hol vagyunk?

- Dániában. Koppenhágában. - felelte a férfi.

- És... pontosan kié ez a ház? Mert nem olyan mint egy szimpla hotel.

Gregorio kicsit felszisszent.

- Hát... itt az idő, hogy megtudj a családomról egy két dolgot.

- Mikor derül ki, hogy valójában nem is vagy spanyol? - kérdezte unottan.

- Spanyol vagyok nyugodj meg. - mosolyodott el Gregorio. - Az anyukám 15, a nagybátyám 12, a nagynéném pedig 19 volt, amikor a szüleik válni készültek. A nagyapám vett egy házat Koppenhágában és a nagybátyámat magával vitte ide Dániába. Míg, anyukámat a nagymamám Amerikába, New Yorkba hurcolta. A nagynéném pedig maradt az egyetemen, a dédnagyanyámmal Spanyolországban, Madridban. 18 volt az anyám, amikor találkozott Árésszal és haza cuccolt a nővéréhez, utána születtem meg én. Nagyon ritkán látogattunk el az öcséhez Koppenhágába. Ez az ő háza.

Végszóra egy 37-38 éves pasi lépett be a szobába. Fekete haja kócosan állt szerte szét, Ingridet inkább egy kamaszra emlékeztette, aki alig 2 perce kelt ki az ágyából. 

- Boenos dias senorita. - villantotta meg 10 karátos mosolyát a férfi. 

- Boenos dias senor. - köszönt Ingrid és próbált meg ismét felülni, de Gregorio visszanyomta az ágyba az egészséges vállánál fogva. 

- Te az ágyban maradsz. - váltott át Gregorio is spanyolra. 

- De...

Gregorio egy gyilkos pillantással elhallgattatta, majd átkarolta a férfit. Egy kicsit hasonlítottak egymásra. A szemük szinte majdnem teljesen ugyanolyan volt. 

- Ingrid Jackson bemutatom a nagybátyámat, Diego Cortezt. A DCC alelnökét. 

Ingrid egy pillanatra összevonta a szemöldökét. DCC... honnan ismerős neki ennyire ez a név... Te jó ég, emlékszik, hogy valaki emlegette neki, de ki?

- DCC. - mondta ki hangosan. - A szúrás miatt kicsit még kába vagyok, úgyhogy nézze el nekem, hogy hirtelen.... Várjunk, már tudom ki mondta. Hallie Beckendorf. - a férfi a név hallatára kicsit elhúzta a száját.

- Hallie Beckendorfról inkább ne beszéljünk kisasszony. A DCC holt versenyben állt a Beckendorf céggel, amíg Charles Beckendorf... nyugodjék békében... meg nem halt. Amint átvette a lánya a céget, a részvényeik 15%-ot csökkentek, majd 3 hónapon belül 30%-ot emelkedtek. Ezzel már 2 éve tartva az első helyet a fegyver kereskedő piacon. - mondta dühösen Diego. 

Gregorio idegesen megvakarta a karját. - Igen... A top második a fegyver piacon. 

- Tehát az első vesztes. - mondta kórusban Ingrid és Diego. 

- Szimpatikus a kisasszony Gregorio. - vigyorgott a lányra Diego. 

- Eszedbe ne jusson. Hamarabb kinyír mint, hogy megérinthetnéd. - vágta rá az unokaöccse.

Ingrid halványan elmosolyodott, majd csak annyit észlelt, hogy a szempillái elnehezülnek és ő pedig élete legrosszabb álmába csöppen. 

Egy romos területen állt. Nem műemléknél, hanem egy modern ház romjainál. Felismerte a házukat. A London-i Jackson villát. A levegőben annyi por volt, hogy vágni lehetett a porfelhőt. Viszont nem kellett köhögni. A levegőt tisztán szívta be az orrán és fújta ki a száján. Elindult a romok mentén a ház belső udvara felé. Vagy legalábbis az egykori belső udvar felé. Szomorúan nézte, ahogy az anyja minden holmija, amit az elmúlt évek során felhalmozott széttörve hevernek a földön. 

Mi történt itt? Mintha tornádó söpört volna végig...

A lába megdermedt amikor megpillantotta Halliet a hatalmas éget feldőlt könyvespolcok mellett. Az arca sápadt volt és beesett. Kék szemében fájdalom égett. 

- Ingrid... - suttogta, amikor meglátta. 

- Hall jól vagy? - nyúlt felé Ingrid. 

De Hall ijedten hátra ugrott. Nem Ingridtől félt, hanem saját magától. 

- Ne! Ne érj hozzám! - kiáltotta még mindig hátrálva, pár romon bukdácsolva. 

- Miért?! - értetlenkedett Ingrid. 

Hall válaszul csak felemelte a kezét. Az alkarján a kézfejéből kiindulva fokozatosan feketévé vált a bőre. Végig haladt a felkarján, lassan befedte az egész testét. Ingrid csak döbbenten és értetlenül bámulta. 

- Mi ez?! Hallie! Mi történik?!

- A káosz. Nem segíthetsz. Nem tudsz. - az arcát kezdte el nyalogatni a feketeség. 

- HALLIE! - sikított fel Ingrid, amikor az egész testét ellepte, majd a lány semmivé foszlott. 

Előrébb lépett egyet. A teste remegni kezdett, sose érezte még egy hullánál sem, hogy elhányja magát, de most majdnem azt tette. Nem bírt úrrá lenni a remegésén. Erőszakosan emelte a lábait, hogy oda vigyék... a hullákhoz... a barátaihoz... a nővéréhez... és a bátyjához. 

Diát mérte először végig. A lány arca hamuszürke volt. A szemei nyitva voltak, de a villámok... a villámok elvesztek. Pocsolya kék színe lett. És nem volt benne semmi. A keze... az arca nem azért volt szürke mert meghalt, hanem ahogy meghalt. Egy két helyen kicsit megégett a teste. Tovább sétált és végig mérte Joet. A férfin kék, fekete és lila foltok voltak szerte a bőrén. Az arca, a keze... véraláfutásos volt. Olyan volt, mintha csak aludt volna. De tudta, érezte, hogy halott. A bátya mellé ért. Szőke haja sárga lánggal világított a sok korom ellenére. Az arca ugyanolyan volt mint Diáé. A nővéréhez leguggolt, véraláfutásos bőrén végig simított. Neki kellett volna vigyáznia rá. Neki és Joenak. Mégis mi történet?! Mi ez az egész?! Mi folyik itt?! Ez a jövő, vagy most történt meg?! 

Arra ébredt fel, hogy valaki rázogatja, verejtékben úszva ébredt fel és olyan hangosat sikított, hogy abba még a saját dobhártyája is majdnem beleszakadt. 

- Sss. Sss. - csitította Gregorio. 

Ingrid viszont nem volt ura sem az elméjének sem a testének. Lerúgta magáról a lepedőt és olyan hévvel indult meg az ajtó felé, hogy Gregorio alig bírta elkapni a kezét. A lány erősen a mellkasára csapott, de a férfi csak az ajkába harapva tűrte. 

Ez az Ingrid cseppet sem hasonlít önmagára. Az összeszedett, gyilkos, tervre kész Ingrid, úgy viselkedett mint egy ijedős kislány. A szeme... azért nem emelt rá kezet, sose látta még ilyennek a barátját. Nem puszta félelem, nem megtörtség uralkodott benne. Hanem velőt rázó félelem. Szenvedés. Fájdalom. Ijedség. És a rettegés.

Magához rántotta Ingridet és szorosan magához ölelte. Izzadt teste lángolt. A homlokára tette a kezét amikor végre elért a lányhoz a szava és kicsit csitulni kezdett. 

Lázálom. 

- Sss. Nyugalom. Nincs semmi baj. - suttogta a lány fülébe. 

Ingrid teste lassan ellazult. A légzése viszont még mindig szapora volt. 

- Greg... Vaa... van egy.. te.. tele... fonod? - dadogta. 

Gregorio döbbenten tolta el magától a lányt. 

- Te dadogsz?! 

- Nee.. nem. Csak... a.. add m.. már. 

Gregorio szó nélkül kivezette a szobából és a sarokban lévő vonalas készülékhez vezette. Ingrid keze remegett miközben tárcsázott. Utálta, hogy a hangja remeg, utálta, hogy a keze is, de a félelme erősebb volt, a láznál és a remegésnél is. Először Susan számát tárcsázta. Miután meggyőződött róla, hogy nem történet semmi, a bátyát is felhívta, de ott sem volt probléma. Aztán Hallt is felhívta. A lány biztosította, hogy jól van és nincs semmi baja. Szerencséjére New Yorkban és Washingtonban már 8 óra volt. De Petert felébresztette. 

Megengedte Gregorionak, hogy visszakísérje a szobába, majd engedte, hogy magához ölelje, de miközben átkozta a feje zsongását és a lassú gondolkodását, az álmára tudott csak gondolni. 

- Figyelnél rám? - kérdezte Gregorio, Ingrid csak lassan megrázta a fejét. - Ahhh... Nem baj attól még mondom. Feküdj le. A tested dolgozza fel a sebet. Ezért volt valószínűleg rémálmod. A láz miatt. Nem tudom mit álmodtál. De az alapján, ahogy végig szántottad a körmödet a hátamon nem dúl szívderítő dolgot. 

- G.. - nyelt egy nagyot, de tudta, hogy ez nem egyszerű álom volt, túlságosan... túlságosan nagy képtelenség volt, ahhoz, hogy álom legyen...-  Greg... E...ez ne.. nem cs.. csak e.. egy ál.. álom v...volt. 

- Mit álmodtál?

Rövid ideg meredt maga elé, Gregorio azt hitte nem fog mondani semmit, de amikor kimondta Hallie nevét, elkezdett remegni a keze. Hangosan kapkodta a levegőt, mintha rohama lenne. Gregorio nem értette mi történik a lánnyal. Lefogta a kezét és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Elkezdte megnyugtatni a lányt, majd amikor végre Ingrid újra egyenletesen és kevésbé szaporán lélegzett csak lefektette az ágyba. És kifelé indult a szobából. De egy kéz rákulcsolódott a csuklójára és visszatartotta. Ingrid kezére pillantott, majd bele nézett a lány zöld íriszébe. Nem kellett megszólalnia értette a néma kérést. Befeküdt Ingrid mellé és szorosan magához ölelte. A lány a vállára hajtotta a fejét, még mindig remegett. 

Nem értette a helyzetet, de egyelőre lefoglalta az, hogy kit tart önként a karjaiban. Aggódott miatta. Ingrid egy gyilkoló gép, aki arra lett nevelve, hogy egyetlen egy arcrezdülés nélkül ölje meg az áldozatát. Mitől borult ki ennyire? Mitől engedte magához ennyire közel Ingrid? A karjaiban tartja. Nem is egyszer az elmúlt két napban. Mit akart ki deríteni Ingrid? Mit tudott meg? 

~~~

Ingrid két óra múlva ébredt fel. A sebe sajgott a sok mozgástól. Le kéne szednie a tapaszt és el kéne mennie zuhanyozni, akkor a seb másodpercek alatt begyógyulna. Kinyitotta a szemét és amikor meglátta Gregoriot halványan elmosolyodott. 

Bárcsak ne lenne az ügynökség. Bárcsak más szakmát választott volna. Mért nem ment ő is katonának, mit Emily és Michael?! Mert azok nem ölnek. Neki pedig mindenképpen ölnie kellett. Szüksége volt a fájdalomra. A kínokra, amit az emberek arcán lát a félelmet a szemükben. Azt, ahogy a vérük gyönyörű színben pompázik, amikor felbontja a bezárt börtön cellájukból. 

Gregoriot is megakarta ölni. Nem tudta ki a srác, de meg akarta ölni. Egy nevetséges kis senki volt amikor szembe szállt vele. Még mindig az. Túl lágyszívű, pont mint Edmund. Greg csak egy kis játékszer volt, akit kibelezett volna és ott hagyott volna a dögöknek. Mennyi minden változik... Pedig csak pár nap és pár év volt. Edmund, Gregorio, Skandar, Hallie, Izzy. Ebben a sorrendben nyerte el a bizalmukat. 

Felemelte kicsit reszkető kezét és végig húzta Gregorio arcívén az ujjait. A fiú kicsit megmoccant, de csak az oldaláról a csípőjére csúsztatta a kezét. 

Ingridnek sokáig nem tetszett a férfi. Szimpatikus volt a stílusa. De egy Árész kölyök nyomába sem ért. Viszont észben lekörözte őket. Nem agyatlan báb volt. Csak akkor kezdett el másképp nézni a fiúra amikor megkérte, hogy képezze ki. Rendesen. Nem úgy, ahogy Emily csinálja, megszoksz vagy megszöksz elv alapján. Hanem tisztességesen, és ő megtette. Akkor kedvelte meg más szemszögből is a fiút.

Az arca után az ajkához ért. Tisztán emlékezett mi történt tegnap éjjel. Elhúzta a kezét, de Gregorio szeme ekkor már nyitva volt. Alig észrevehetően elvörösödött. Gregorio elmosolyodott. 

- Hogy vagy? - kérdezte, miközben kiengedte a karjai közül. 

Ingrid lehunyta a szemét. Azzal, hogy levette róla a karját hirtelen minden hűvösebb lett,.

Ügynökség. Szabályzat. Nincs két ügynök között kapcsolat. 

- Jobban. Mennyire ijesztettelek meg? - kérdezte, de a szemét még mindig lecsukta és visszatette a férfi vállára a fejét. 

- Eléggé. - húzta el a száját a férfi, majd Ingrid haját az ujjai közé fűzte, nézte a fekete tincseket és az egyetlen egy darab zöldet, aztán észhez tért elengedte és kibújt alóla. - Az ügynökség. - emlékeztette a lányt. 

Ingrid szemében szomorúság csillant. 

- Greg. - halkította le a hangját Ingrid. - Mi lenne, ha... 

- Ha? - ült fel a férfi. 

- Ha... Ha mostantól holnap reggel nyolcig elfelejtenénk az ügynökséget, és a vele járó szabályokat. Csak 16 órára. 

Gregorio összevonta a szemöldökét. Tudta mire gondol Ingrid. 

- És utána folytatjuk a munkánk, mintha az a 16 óra meg sem történt volna? -kérdezte. 

- Igen.

Gregorio pislantott párat. A nagybátya tartani fogja a száját. 

- Határozottan tetszik az ötlet. - felelte majd neki esett Ingrid ajkának.