Helloka! Tudom, eltűntem, nem volt rész. Kicsit sok esemény, betegség és vizsga egymásra tolódott, de most visszajöttem. Egy kicsit nosztalgikus fejezettel, több szempontból. Úgyhogy remélem mindenkinek tetszeni fog, véleményeteket pedig szokásomhoz híven várom commentekben!

Dan hátra vetett fejjel dőlt neki Amy vállának, miközben a nővére éppen megkísérelte őt halálra ölelgetni.

- Szeretlek, öcsi! Még ha időnként, úgy naponta háromszor legszívesebben felakasztanálak a csillárra, akkor is. - szólalt meg Amy.

- Részeg vagy.

- Te meg spicces.

- Jogos. - húzta mosolyra a száját Dan. -  Na de most engedj! Nem látom Lint. - lökte el magát Amytől és fordította Carmen felé, aki egy fojtó mozdulatba beszorította Juniet. - Lépj közbe mielőtt megöli!

Azzal taszított egyet Amyn, mire a nővére félig Carmenre, félig pedig Juniera esett.

Dan csak lábujjhegyre állva kezdte el keresni Lint, majd beugrott neki, hogy honnan szaladt be a lány, amikor Aaron szólította őt. Az erkély felé vette az irányt. Félre tolta a súlyos függönyöket, hogy megtalálja a kilincset, majd kisétált az éjszakába.

A lélegzete azonnal elállt, ahogy meglátta a kilátást a teraszról. A Csendes-óceánra nézett, a Hold magasan fenn tündökölt az égen és visszatükröződött a hömpölygő kék víz tükörről a fénye.

Lin az erkély korlátján támaszkodott és a vizet kémlelte. Dan halvány mosollyal betette maga után az ajtót, majd Linhez sétált.

- Mizu? - állt meg mellette.

Lin rákapta a pillantását, Dan már a szeme csillogásából pontosan tudta, hogy túl sokat ivott.

- Elgondolkodtál valaha azon, hogy mennyire felpörgött a világ? - kérdezte halvány mosollyal az arcán Lin. - Hogy túl sok mindent akarunk egyszerre csinálni?

- Hová akarsz kilyukadni? - vonta fel Dan a szemöldökét.

Lin mögé lépett, szorosan átölelte a srácot, amitől Dannek nyelnie kellett egyet.

- Csak nézd a Holdat és az óceánt. Nyugodt. - suttogta halkan a lány.

Dan inkább az unalmas szót használta volna, de... Nem szólt be Linnek, kivételesen egyhelyben állt és csak nézte a vizet és a Holdat. Nem ugrált, nem kezdte el látványosan kifejezni, hogy szerinte ez mennyire, de mennyire semmilyen. Jól esett neki Linnel lenni, mert... Nem tudta miért, de nagyon élvezte, hogy a lány átöleli.

- Figyeld a vizet és a csillagokat. - mondta halkan Lin. - Azt, ahogy a víz lassan, de áramlik és mégis nyugodt. Ugyanúgy halad, mint viharkor, ugyanazt az utat járja meg, de nem sietve, hanem a maga tempójában. Folyton sündörög, mint az ember.

Dan kezdte elveszteni a fonalat Lin filozófiájában, úgyhogy csak bizonytalanul bólintott egyet, mint aki pontosan érti, hogy mire gondol.

- Fogalmad sincs miről beszélek, ugye?

- Nincs. - mosolyodott el kínosan Dan és fordult Lin felé. - Bocsi.

- Semmi baj. Amúgy azzal tényleg megleptél még Aaronnél, hogy figyelsz arra, amit mondok és meg is jegyzed.

- Rád mindig figyelek. - csúszott ki a száján. - A legjobb barátom vagy.

- Azt hittem az Junie.

- A családban ő a legjobb barátom. Te meg az életben. Tudod ez olyan, mint Sven meg Ava.

- De ők jártak. - csillantak fel Lin szemei.

- És?

- Az más és... És... - engedte le a kezét és lépett hátra Dantől.

Dan szíve kihagyott egy ütemet. Elkapta Lin kezét és megszorította.

- Eszedbe ne jusson! - meredt rá komoly arccal. - Ne merj ellökni...

- Nem foglak, nyugi. Csak... Én nem... Hogy lehetünk mi egyszer egy pár? A barátom vagy, akivel imádok hülyéskedni, gyerek lenni, ameddig csak lehet. Akkor miért... Aah. - sóhajtott fel. 

- Nem tudom... Miért olyan nagy... - miért olyan nagy baj? Miért nem lehet ezt elengedni? - Mindegy... - rázta meg a fejét.

- Nem bírom elképzelni. Azért.

- Oda meg vissza voltál a 18 éves énemtől. - fonta össze távolságtartóan maga előtt a kezét Dan. - Sőt. Még attól is teljesen elvörösödtél, hogy van hasizmom.

Lin arca jellegzetes paprika vörös lett.

- Az más...

- Miben? - hajolt előre gúnyos mosollyal az arcán Dan. - Engedd el témát, pont nem érdekel, hogy egyszer mik lehetünk egymásnak. - vonta meg a vállát.

- Na! - érintette meg Dan karját a lány. - Most te támadsz, nem én.

- Bocs... Miért feszegeted ennyire ezt a témát?

- Mert... Nem tudom elképzelni, hogy veled történjenek meg azok, amiket a romantikus könyvekben szoktak.

Dan felvont szemöldökkel mérte végig Lint.

- Azaz? - kérdezte.

- Az első csók, amitől pillangók kerülnek a gyomromba, amitől a koponyám tölcsérében szét olvad az agyam és a lábujjaim begörbülnek a cipőmben.

Dan felnevetett, mire Lin elvörösödött.

- Mi az?

- Elképzeltem, ahogy pillangók repkednek a gyomrodban. - nevetett fel ismételten Dan.

Lin lassan elmosolyodott. Szerette, hogy Dan... Önmaga. Tud felnőttes lenni, de alapból egy gyerek.

- Dan! Lin! Gyertek, alvás lesz lassan! - dugta ki a fejét Yui.

- Oksa, a többiek?

- Amy és Carmen kiütötte magát. Natet  Sven és Aaron kitámogatta a vécéhez, de a srác képtelen hányni, pedig elég szarul van. Junie már alszik, ahogy Aelin és Brady is. Sam és Demetria Aaron állítása szerint teljesen jól vannak, csak éppen nem hajlandó megmondani hol vannak és amikor Jane el akart indulni megkeresni őket, befogta őt Madison takarítani, meg a kanapékat elrendezni.

- Lehet én is hányni fogok. - szólalt meg hirtelen Lin.

- Gyere, elkísérlek a mosdóba.

~~~

Edmund Jackson szemei ravaszul csillogtak. Éppen a Beckendorf villa nappalijában ült a kanapén. Vele szemben Hallie, mivel nem volt hajlandó arrébb húzni a fotelt, így a földön ült török ülésben. A dohányzó asztalon egy üveg bontott bor volt, mellette egy nyitott fém láda, benne zsetonokkal.

- Ne merj csalni. - mosolygott Ed, miközben emelte a téteket és még egyszer megnézte a kezében lévő kártyákat.

Színsor, magas értékkel. Magas lapnak számít a pókerben, de Hall szokott csalni, tehát nem jelent semmit, hogy milyen lapok vannak a kezében.

- Ugyan már 10 éve nem csaltam pókerben. - pillantott ártatlanul a férfira a nő.

- Nem vicces. - rázta meg rosszallóan a fejét Ed.

- Mit szólnál, ha kicsit megédesítenénk a tétet?

- Hogy gondolod? - tette le a kártyákat fejjel lefelé fordítva az asztalra.

- Mondjuk. Hajlandó vagyok elengedni Dannel a Hawaii utat, ha te nyersz. Ám, ha én nyerek, akkor minden féle csel és egyéb akadályozó tényező nélkül elmész vele. Bár megható, ahogy összefogtatok ellenem.

Ed az ajkára harapott, majd lehunyta a szemét, ahogy rájött mekkorát hibázott. Hall és a kamera rendszere...

- Ennyire biztos vagy a lapjaidban? - vonta fel a szemöldökét Ed.

- Én mindig. - búgta a lány.

- A fenébe... Csaltál, mi? Royal Flush, vagy mit hoztál össze? - dobta el a lapjai és szállt ki ezzel a játékból.

Hall csak megfordította a lapokat. Sima pár volt, a legalacsonyabb nyerő kártya.

Ed csak az arcát a tenyerébe temette.

- Akkora... De akkora egy... - kezdte.

Hall hangosan felnevetett, miközben bezsebelte a nyereményt. Nem volt konkrétan tét, ez nem olyan volt, mint kiskorukban, ahol a zsebpénzük 90%-át feltették és zömében mindenkit Hallie vert el. Már volt elég anyagi hátterük, sőt tulajdonképpen ismét több kasszájuk lesz. Egy közös, ami a házra és a benne lévő cuccokra megy. Egy-egy saját számla és a maradék pénzt meg szét osztották a gyerekek iskoláztatására egészen diploma után egy évig. Tehát ez nem volt konkrét nyeremény. Csak játék.

- Mondanám, hogy bocsánat, de egy kicsit sem bánom. - pattant fel Hall és indult meg a konyha felé, de Ed elkapta a csuklóját és visszarántotta a nőt, egyenesen az ölébe.

Hall arcára lassú mosoly ült ki, ahogy meglátta Ed tengerzöld szemében a szeretetet és azt a picike sértődést.

- Mond, ne kímélj. - érintette meg a férfi arcát, de Ed meg sem szólalt, hanem lehajolt és megcsókolta Halliet, olyan mélyen és szeretett teljesen, hogy Hall érezte, ahogy a gyomra megremeg.

- Szeretlek. - suttogta Hall ajkaira. - El kéne mennünk majd valahová.

- Például?

- Mozi, fürdő, túra. Ilyesmi.

- Csak ha a gyerekek is jönnek.

- De én kettesben akarok lenni veled.

- Mért most nem vagy kettesben velem? - vonta fel a szemöldökét Hall, majd döntötte Edmund vállának a fejét. - A gyerekek gyakorlatilag elmentek bulizni. Fogadni mernék, hogy a bagázs fele másnapos lesz. A negyede meg még aznapos. Szerinted lesz valamelyik kettő olyan idióta, mint Susan és Joe volt? 

- Nem. - vágta rá Ed. - Főleg mert csak három pár lesz ott. George és Linda, Aaron és Yui, illetve Sam és Demetria. Ebből az első páros felelősségteljes és nem a túlszárnyaló hormonjairól híresek. Yuinak figyelnie kell a tizennyolc év alattiakra, tehát ők kénytelenek normálisan viselkedni. Demetria meg nem igazán érdeklődik egyenlőre abba az irányba. 

- Egy hülye mindig van a csapatban. - vetette ellen Hall. - Tudtad, hogy Izzy és Bred ott csókolóztak először? 

- Izzy mesélte. - felelte Ed. 

- Bredet és Lee bácsit sose méregetted olyan ellenségesen, mint Aaront. Pedig ők is Apollón vérek. Sőt Corának te anno eléggé bejöttél. 

Ed felvont szemöldökkel pislantott párat. 

- Nekem meg nem jött be Cora. - vonta meg a vállát. - És ő lány, továbbá sosem csinált olyanokat, mint a feljebb említett három srác bármelyik tagja. Lee bácsi is csak akkor kezdte el visszafogni a csajozós énjét, amikor ránk elkezdett vigyázni és általunk rájött, hogy ő nem akar gyereket. Továbbá ne traktálj Aaronnel. Megígértem nem? Vacsora és normális leszek. 

- Jó. Békén hagylak. De hidd el, lehetne sokkal rosszabb pasija is Yuinak, mint Aaron. 

Ed csak megforgatta a szemeit, majd szorosan magához húzta Halliet és lehunyta a szemeit.

- Annyit már most tudok, hogy várom, hogy az a három gyerek kirepüljön. Be akarok veled pótolni egy csomó mindent. 

- Ahhoz van egy elég nagy akadály előttünk. - nyelt egyet Hall, mire Edmund gyomra összerándult. 

Irana Cabra. Nem fogja elveszíteni többé Hallie. Soha többé nem fogja. 

- Iranánál van a védelem amulettje. Amíg az rajta van és a közelében van a fél titkosügynökség, addig esélyünk sincs ellene. Le kell valahogy választanunk Oroszországtól, de túlságosan körmönfont és a titkosügynökség feje. Az ilyen emberek általában rejtőzködnek és csak a bennfentesek tudják, hogy ki a vezető, mint Nancy Segalnál... De Irana nyíltan játszik ebben. Csakis ebben... 

- Még ne agyalj ezen.- simított végig a karján Hall. - Natalie a kulcs.

- Ezt hogy érted? 

- Natalieval történni fog valami a jövőben. Nem tudom mi az konkrétan, annyit tudok, hogy az anyja tenni fog ellene valami nagyon borzalmasat, olyat ami után Danhez fog menekülni. Ezt a dolgot sosem tudja megbocsájtani az anyának, annyira nem, hogy meg akarja majd ölni őt. 

- Mikor lesz ez? - kérdezte Ed. 

- Pár év múlva, pontosan én sem tudom. Addig várnunk kell.

- Miért? 

- Mert nem akarunk egy ellenséget eltávolítani és kapni helyette kettőt. - meredt egyenesen a férfi szemeibe Hall, de Ed ennek ellenére érezte, hogy valami van a háttérben, hogy ez nem a teljes igazság. - Addig nyugton kell maradnod. Bármi van. 

- Fenyegetik a Bázist, már majdnem megtalálták egyszer. 

- Azt megoldom, ne aggódj. Úgy is ráfér a teljes berendezésére egy gépészeti és informatikai felújítás. Minden rendben lesz. 

Ed tudta, hogy Hall igazat mond, érezte minden egyes szavában, de aggódott, most nagyon aggódott, mert hirtelen nagyon sok veszíteni valója lett. 

~~~

Oroszországban ekkor tájt már másnap tizenegy felé járt az idő. Natalie Cabra fekete cicanadrágban, sport melltartóban és egy ujjatlan felsőben állt a titkosügynökség börtön részlegén, az egyik küzdőteremben, vele szemben öt darab rab állt a küzdőtér másik felén. Mind az öten a jelenlegi kormányi ügyek lázadói, akik ahhoz hasonló lázadást akartak szervezni, mint a bolsevikok, Miklós cár idejében, ami az első világháború után kialakította a máig fennálló, ám már sokkal barátságosabb Sztálini, szocialista rendszert. 

- Válasz egyet az ötből. - szólalt meg Natalie mellől Irana Cabra. 

- Melyik mit csinált? - kérdezte a lány. 

- Azt nem szükséges tudnod.

Natalie érezte, hogy az anyja őt méregeti. Valóban nem kell tudnia. Parancsot kell teljesítenie jelenleg, de tudni akarja, hogy melyik mit tett, melyik érdemli meg azt, amire az anyja játszik és melyik érdemel hosszú elnyújtott halált. 

- Ha egyszer az a célod, hogy ennek az egésznek én legyek a vezetője, akkor illik tudnom és értelmeznem, hogy mi alapján öljem meg őket. - válaszolta. 

Erre ment ki az egész. Arra, hogy meg tudja-e ölni őt vagy sem. Nem kért még tőle ilyet az anyja és ezen fog múlni, hogy alakul a sorsa. 

- Mindannyiuknak vezetőszerepe volt a lázadás megszervezésében. - felelte az anyja. - Válasz egyet közülük, vagy én jelölök ki. 

Kérdéses melyikkel járna jobban. Ha kiválasztja a legerősebbet az anyja akkor sem lenne rá büszke. Választott és jól döntött. Ennyi. Ha viszont az anyja választ ki neki egy ellenfelet, hiába győzi is le, akkor döntés képtelennek tűnhet. 

- Négyes. - mondta ki végül, főleg mert mióta mágikus képességei birtokában van, azóta a négyes egyfajta szerencse számává vált. 

Egy nő volt. Férfit nem akart választani, mert a férfiak valamiért ha meglátnak egy kislányt nem hajlandók megtámadni, amikor már szinte elvéreznek, akkor sem. Hülye erkölcsi morálok. A nők veszélyesebbek és agresszívabbak, dúl bennük a bizonyítási vágy, hogy őket nem kell megvédeni, ők ugyanolyan erősek és okosak, mint bármelyik férfi. Ha az első nem is, a második elég gyakran igaz. 

Kihozták őt az elkülönített szobából és egyenesen Natalie és Irana elé vitték. A nőnek eloldozták a kezeit, riadt kék szemével a rab, hol Nataliet, hol pedig Iranát nézte. 

- Pár percen belül eldől, hogy meghalsz vagy pedig életben maradsz. - szólalt meg Irana Cabra. - Ő itt Natalie, ha megölöd őt, akkor szabad vagy, hogy legyen némi előnyöd ellene lőfegyveren kívül bármit választhatsz. 

Natalie nem moccant meg. A szeme se rezdült arra a mondatra, hogy az ő élete a tét. Pontosan tudta. Látta már az anyját, hogyan vesz fel új embereket a titkosügynökségbe. Három próbát kell kiállnia. Az elsőben hosszas évek után, amit mind kiképzéssel töltöttek általában 5-8 éves koruk óta, részt kell venniük pontosan egy ilyen megmérettetésen. A lényeg, hogy túléljék és megöljék a kijelölt személyt, akit gyakran saját maguknak kell kiválasztaniuk. Ha nem ölik meg, akkor maga a párbaj vezetője lövi le a őt és akkor két halott lesz, nem egy. 

Ezt utálta az egészben Natalie. 

- Ökölvívás. - mondta ki végül a nő. 

Natalie csak a pulthoz lépett, ahogy a nő is, majd belebújt a kesztyűjébe és visszasétált a tér közepére. Várt. Nem támadott, nem kezdeményezett, ám amikor a nő meglendítette a jobb kezét, a baljával blokkolta azt és akkorát vágott a csuklójára, hogy a csont hangos reccsenéssel eltört, míg a nő arca eltorzult. 

Natalie jól látta, hogy az anyja arcára halvány mosoly ült ki. A nő megpróbált bal kézzel támadni. Natalie érezte az ütésén, hogy hiába volt lázadó, inkább utcai bunyókban edzett. Semmi esélye sem volt vele szemben. A lábát beleakasztotta a nő bókájába és egy akkorát rántott rajta, hogy a nő a térdére zuhanyt. Jobb karját átfonta a nő nyaka körül és szorítani kezdte. 

A nő feje előbb vörösödni kezdett, majd lilába váltott át, ahogy nagyobb nyomás gyakorolt a nyaki artériákra. A lány felpillantott az anyjára, aki alig láthatóan biccentett, mire Natalie oldalra csavarta a nő fejét. Kitörte a nyakát. Elengedte a nőt és hagyta a földre puffanni, miközben felállt. 

Az ijesztő az volt, hogy semmit sem érzett. Nagyon érdekelte volna, hogy Ingrid Jackson két gyereke, Carmen és Junie Cortez ugyanilyennek érezték-e az első ölést, egyáltalán nekik kellett-e ilyesmiket csinálniuk, vagy teljesen másképp kezeli őket Ingrid. 

- Szép volt. Első szint teljesítve. - vett fel egy kis füzetet Irana és írta alá. - Miért őt választottad? 

Natalie megvonta a vállát. 

- Nem tetszett a szeme csillogása. - felelte, mert lusta volt elmagyarázni az anyjának, hogy miért. 

- Holnaptól megkezded a második szintre a kiképzést. - adta oda a füzetet. - Mágus különítmény. 

Natalie szeme felcsillant. Csak ezért hintette el az anyjának, hogy készen áll az egyes szintre, holott az anyja várni akart vele 15 éves koráig, akkor szokás ezeket elkezdeni és egy év alatt elvégezni a három szintet, hogy 16 éves koruktól bevessék a fiatalokat külföldi magán és egyéb iskolában elrejtve őket. De Zoya Royalnak szüksége volt az információkra és csak ő képes bejutni értük. 

~~~

Dan Jackson segített a többieknek megágyazni, nevetve figyelte, ahogy Nathanielt befektetik egy lavorral maga mellett az ágyba, rádobják a takarót és... konkrétan már be is ájult a fiú. Lin sokkal jobb színben volt annak ellenére, hogy ő tényleg hányt, nem úgy, mint Nat, aki egyszerűen képtelen volt rá.

- Én többet nem iszok. - suttogta Lin, miközben befeküdt Dan mellé. 

- Én is ezt mondtam, aztán Aaron és Yui elrángatott ide. - felelte Dan, mialatt figyelte, ahogy Aelin leguggol a lavor mellé és elkezdi csikizni Nat orrát egy zsebkendő végével. 

Ezt addig csinálta, amíg Sven rá nem szólt, hogy ne legyen gyerekes és hagyja abba. Nat amúgy az incidens alatt meg sem moccant. Yui aggódott Samért és Demetriáért, így végül addig fűzte Aaront, amíg el nem indultak megkeresni őket. 

Dan megvárta, amíg mindenki elhelyezkedik az ágyban, csak utána fordult Lin felé. A kislány halványan rámosolygott, majd homlokán a gondolkodó apró ráncai jelentek meg.

- Mi az? - kérdezte Dan.

- Szokásos. - suttogta Lin.

Dan már kezdte unni. A düh rögtön ellepte a gondolatait, de minden elpárolgott valahová a levegőbe, amikor Lin közelebb csúszott hozzá és a mellkasára hajtotta a fejét.

A fiú nyelt egyet. A nagy lámpát még lekapcsolta Aaron és Yui, amikor kimentek, így csak az ajtók felett lévő zöld vészkijárat feliratú és ikonú táblák szolgáltattak némi fényt a sötétségben. Lin szőke haja ebben a fényben halvány zölden ragyogott, akárcsak a bőre.

- Próbálom elengedni, csak... Nehéz. - suttogta Lin.

- Tudom. - válaszolta Dan. - Bár azzal, hogy együtt szoktunk aludni, ha te nálunk, vagy én nálatok vagyok, azzal nem könnyítjük meg a saját dolgunkat.

- De túl jó. - emelte fel a fejét Lin és támaszkodott meg a kézfején.

- Ezzel egyet értek. - gördült az oldalára Dan és csúszott picivel hátrébb, mire Lin átmászott a saját párnájáról Danére és a fiú szemeibe nézett.

A srác elveszett Lin szemeiben. A rend szalagok fénylenek benne, tekeregtek, akár egy kígyó.

Dan nyelt egyet, ahogy... Kezdett rájönni, hogy... Miért nem úgy reagált, ahogy Lin, még amikor találkoztak az idősebb énjükkel.

Kísérteties volt, ahogy megértette, hogy amiket kérdezett tőle az idősebb Dan, azok... Miért voltak fontosak, hogy amit kedvel Linben, a szeme, a mosolya... Ezek a kis dolgok...

- Jól vagy? - suttogta egy szellő lágyságával Lin.

- Aha, csak... Bírom, ahogy rám nézel, ilyenkor nem érzem úgy, hogy annyira béna vagyok.

Lin szemei ellágyultak.

- Nem vagy az.

- Mert van már erőm. - vágta rá a fiú.

- Előtte se voltál az. Mindegy mekkora galibába keveredtél, mindegy hogy magad, vagy más miatt, te mindig megtaláltad a kiutat.

- Nem. Nem mindig. - rázta meg alig láthatóan a fejét. - A kulcshajsza alatt  többször is előfordult, hogy nem tudtam mit tenni. - jutott eszébe Annabell emléke, hogy Főnix... az anyja mentette meg őt akkor is, mint számos más alkalommal.

- De mindent megpróbáltál. - csúszott kicsit közelebb hozzá Lin, mire Dan szeme gúnyosan megcsillant, majd megemelte a karját, ezzel felemelve a takaróját is és hagyta, hogy Lin befészkelje magát most már rendesen, ellopva a saját melegét. - Köszi!

- Szívesen. - felelte halkan Dan, miközben rájött, hogy Lin...

Hogy Lin nagyon közel van hozzá. Sokkal közelebb, mint általában lenni szokott, amikor így vannak egymás felé fordulva. Vagy máskor is ennyire közel voltak egymáshoz? Ha igen, eddig miért nem tűnt ez fel neki?

- Biztos jól vagy, Dan? - suttogta Lin.

- Ühüm. Csak... Elgondolkodtam.

- Min?

- Azon, hogy... - hogy úgy viselkednek néha, mint Yui és Aaron - hogy... - hogy olyan közvetlenek egymással, mint Demetria és Sam - hogy... - hogy a szülei is legjobb barátok voltak gyerekként és ha hihet Lucy és Percy meséinek, akkor pontosan ugyan ezeket csinálták, mint most ők - hogy... kéne tartani egy képesség próbát. Kíváncsi vagyok le tudnám-e verni Aelint. - hazudta végül. 

- Persze... - felelte gúnyosan Lin. - Most kezd újra. Azon gondolkodtál, hogy?

- Nem érdekes... - rázta meg a fejét. 

- Akkor nem hazudtál volna, ha nem lenne érdekes. - jelent meg egy ravasz mosoly a lány arcán.

- Csak... - dadogta a fiú. - Ha elmondom megsértődsz.

- Ha nem mondod el akkor is megfogok. - vágta rá Lin, mire Dan felsóhajtott. 

Hülye lányok. Miért ilyen idióták? Ha elmondasz valamit azért sértődnek be, ha nem akkor meg azért. Ki érti ezt?!

- Olyanok vagyunk, mint Yui és Aaron, meg mint Sam és Demetria. És mint a szüleim. - suttogta Dan. - Úgy viselkedünk, mint ők. 

- Ők szerelmesek, de mi nem. 

- Még nem... Ha a jövőbéli énünket nézzük. 

- Nem is leszünk. - makacsolta meg magát.

- Biztos vagy ebben? - vonta fel a szemöldökét Dan. 

- Igen!

- Gondold végig kívülről a dolgokat és...

- Nem! A barátom vagy Dan, semmi több. 

- Mért, a barátok ilyen közel fekszenek egymáshoz? A barátok összebújnak szorosan egymáshoz minden egyes alkalommal? Egy barátnak átfut olyasmi a fejében, hogy le akarom egyszer festeni a szemeidben lévő rendszalagokat? Hogy szeretem, amikor mosolyogsz és meglátod bennem a jó dolgokat? Aelin szemében nem keresem a káoszt... Nem érdekel, hogy Junie milyennek lát engem... 

Lin hallgatott, Dan szemeit nézte, majd kibújt a takaró alól. 

- Hagyd ezt abba! - suttogta és mászott le a kanapéról. 

- Lin! - sziszegte Dan és indult meg a lány után, aki a terasz felé indult. 

Linnek csak az járt a fejében, amit a jövőbéli énje mondott. Hogy Dan nem fog nyitni felé... Csak rajta múlik minden, ha rajta múlik ő nem lesz Dan Jackson barátnője sohasem. A szeme sarkából Aelinre nézett, aki Sven mellett aludt, majd a saját bátyára, Nathaniel Stirlingre. Úgy furakodott a fejébe a 19 éves énjük arcképe, mint egy szellő a sikátorba. Ők nem úgy viselkednek, mint akik együtt lesznek és... örült nekik, amikor megtudta, hogy egy párt fognak alkotni. 

- Lin! - kapta el halkan a kezét Dan. 

A lány csak felpillantott a srácra, akinek a szemei ijedtek volna. 

- Ne haragudj... Nem hozom fel többet, ha te sem. Ne haragudj. Nincs igazam. 

Lin nem válaszolt, mert... mi van, ha Dannek igaza van? Yui és Aaron állandóan keresik egymás érintését, nincs olyan, hogy Aaron ne érintené meg birtoklóan Yuit és fordítva, jelezve mindenki másnak, hogy a személy hozzá tartozik és mert... jól esik nekik. Megnyugtató dolog, mint... Amikor ő Danhez bújik és a fiú hozzá. Sam meg... mindig bocsánatot kér Demetriától, mert nem akarja a lányt megbántani, szeretné ha mindig vidám lenne mellette és úgy haladni, ahogy azt a lány szeretné. 

Mi van, ha... Dan tetszik neki, csak még ő sem hiszi el? 

- Lin, kérlek... - könyörgött a szemeivel Dan. 

- Nem haragszom. - mosolyodott el lassan Lin. - De... Hagyjuk ezt a témát, oké?

- Soha többé nem hozom fel, ha te sem. - nyújtotta a jobb kezét a levegőbe Dan, a kisujját az égbe tartva, míg bal kezével még mindig Lin jobbját fogta. 

Lin belekarolt a kisujjával a fiú ujjába. 

- Soha többé. - biccentett. - Alszunk? 

- Aha. - húzta vissza Dan a havernőjét a kanapéhoz és bújt be a takaró alá, majd mintha mi sem történt volna Lin is bemászott mellé, gondosan a fiúhoz bújva.

Dan átölelte Lint, majd találkozott a lányéval a pillantása. Lin szeme fénylett és Dan pontosan tudta, hogy a lány azon gondolkodik, amit mondott, de nem fogja többet felhozni. Nem fogja leveszíteni a legjobb barátját. Lehet, hogy az idősebb énje tévedett. 

A lány neki háttal fordult és befészkelte magát teljesen az ölébe, amitől Dan teste teljesen felmelegedett. Reflexből hajtotta Lin vállára a fejét, így még a lány szemeit is látta és hogy kipirult az arca. 

- Nem beszélünk többet a jövőből jöttekről. - suttogta Lin. 

- Nem. Mintha soha nem is találkoztunk volna velük. - felelte Dan.

- Pontosan. - bámulta elkerekedett szemekkel a fiút, de nem volt riadt, csak kíváncsi, mert... Ő most realizálta, hogy mit értett az alatt Dan, hogy mennyire közel vannak és... hogy ez egész kellemes érzés. 

- Így lesz. - biccentett Dan, mialatt Lint figyelte, amíg az egyik hosszabb tincs a lány szemébe nem került. Dan mosolyogva seperte arrébb a tincset, majd megdermedt, ahogy Lin mosolyát meglátta. 

Az ugrott be neki, ahogy az idősebb Dan Lin holtteste mellett térdelt, ahogy zokogott és megszakadt a szíve. Milyen lenne, ha többé nem láthatná ezt a mosolyt?

A lány szemeibe nézett, mialatt az ujjával a kósza tinccsel kezdett el játszani. Lin nem szólalt meg, csak megemelte a fejét, annyira hogy a homlokuk összeért, mire Dan gyomra kellemesen összerándult. Annyira... természetes, hogy Lin mellette van... Pedig... nem kellene. Nem lenne szabad... Pontosan ezért tiltották meg Natnek és Linnek, hogy együtt fürödjenek és Izzy ezért akarja leszoktatni Lint és Dant azt együtt alvásról is. Ezt a párok csinálják, nem a testvérek és a barátok.

- Lin... - suttogta egy szellőnél is halkabban Dan. Egy láthatatlan erő egyszerűen húzta Linhez, olyan közel volt. Mi lenne, ha... ha...

- Hm? - pislantott lágyan a lány, olyan Linesen, ártatlanul, pedig nem úgy viselkedett, ahogy kicsivel hátrébb húzta a homlokát, de helyette az orruk ért így össze.

Mind a ketten ledermedtek. Hallották, ahogy a többiek szuszognak a szobában, miközben alszanak. Hallották a vészkijárat zöld fényének halk zúgását, azt ahogy odakint a szél fúj és az ablak rései között a hang befurakodik a szobába. Azt, ahogy a másik szinte alig vesz levegőt az izgalomtól, mert... 

Mit csinálnak egyáltalán? 

- Mi... - mondta halkan Dan, de el is hallgatott, mert ha megjegyzi lehet vége is lesz a pillanatnak. Lehet Lin elhúzódik tőle. 

- Ez... egész... kellemes és fura... 

- Miért fura? - még azt is érezte, ahogy Lin kifújja a levegőt a száján.

- Nem tudom... - evickélt miliméterről miliméterre közelebb hozzá Lin az ajkaival.

Dan jobban elfordította a fejét. Bizsergett az ajka, ahogy összeért Lin felső ajkával az övé. Nem mert irányítani, főleg mert lekötötte valamilyen illat, ami Lin bőréből jött. A sárkánygénjei teljesen megőrültek tőle, annyira, hogy azt a pár miliméternyi távolság sem érdekelte. Annyira... jó lenne, ha Lin...

Dan megfeszült, ahogy meghallott valami hangot, ami nem stimmelt neki. 

- Yui és Aaron! - kerekedtek el a szemei, mire Lin gyorsan visszafeküdt az ágyba, Dan meg mellé. 

- Hát ezt nem hiszem el! - suttogta Yui, ahogy benyitott. 

- Mit, hogy lefeküdtek és bealudtak? - már a hangjáról tudták, hogy Aaron vigyorog. - Ki kell őket faggatnom!

- Nem bírod ki, hogy ne mássz bele mások életébe?! Amúgy azt, hogy Sam hamarabb elvesztette a szüzességét, mint Sven!

Dan és Lin szorosan lehunyta a szenét, ahogy meghallották a feléjük közeledő lépteket. 

- Legalább olyan sokkoló, mint az idősebb énjeik? - kérdezte Aaron, mialatt Dan és Lin felé biccentett. 

- Igazából mivel állandóan egymással vannak... Annyira nem. Összeillenek, kíváncsi vagyok mikor fordul meg először a fejükbe, hogy többek is lehetnének. - lépett Aaron mögé Yui és ölelte át a derekát. - Édesek lesznek, mondjuk már most is azok. 

- Sss! - pisszegte le a lányt. - Halkan, lehet valaki fenn van még. Gyere, aludjunk! 

- Mindjárt. - felelte Yui, majd az öccséhez lépett és megigazította Linen és Danen a takarót. Elmosolyodott, ahogy meglátta, hogy mennyire közel fekszenek egymáshoz, hirtelen hajolt le és nyomott egy puszit Dan halántékára. - Maradj ilyen sokáig. Ijesztő a 18 éves éned.

Dan és Lin még akkor sem mozdultak meg, amikor biztosak voltak benne, hogy Yui és Aaron lefeküdtek, mire Dan kinyitotta a szemét, Lin már át nézte. Nem mondtak semmit, csak halványan egymásra mosolyogtak, majd letették a fejüket a párnára. 

Rögtön bealudtak. 

~~~

Vasárnap tíz órakor már a varázsajtónak köszönhetően Amy, Sven, Aelin és Dan a könyvtárban voltak Mr. Palmernél. Aelin éppen egy fejfájás csillapítót vett be, miközben Mr. Palmer magyarázatát hallgatta. Dan próbált nem bealudni. Sven pedig házit ír, míg Amy felvont szemöldökkel hallgatta a férfit. 

- Tehát... Ez egy ilyen... vizsgaszerű cucc lesz. - foglalta össze Dan, elnyomva egy ásítást. 

- Olyasmi. - biccentett Mr. Palmer. - A probléma, ami miatt a Könyvtár több könyvtárost választott, hogy a Léhvonalak, így néznek ki jelenleg. - hajított fel egy gömböt a magasba, mire a Föld 3d-s térképe jelent meg. Az ágak erősen világítottak, mindent behálóztak. - Mivel a Léhvonalak az egész világot beborítják, így átrendeződtek a mágikus lények aktivitása is. Jelenleg Bremában roppant sok baleset történt és mivel nekem Angliában van dolgom, így remélem jól álltok a némettel, mert Bremába utaztok, ha nem álltok jól, ott az asztalon vana  Főnix medál, ha letéptek egyet a Főnix farktollából érteni fogjátok a németeket és ők is titeket.... A segítőtök Gina lesz... Bárhol is van. Sok sikert!

Azzal Mr. Palmer a teleportáló ajtóhoz lépett és elhagyta a Könyvtárat. 

- Kulcshajsza érzetem lett. - jegyezte meg hangosan Aelin, mialatt felállt és letépte a Főnix madarának az egyik farktollát. - Nem baj, legalább jól indult a reggelem, mert láttam Nathanielt hányni. - vigyorodott el. 

- Fura neked a jó reggel fogalma. - húzta el a száját Amy és vett el két farktollat.

- Szerintem Samnek volt jó reggelje. - vágta rá gúnyos mosollyal a száján Dan, ahogy kivette Amy kezéből az egyik tollat és zsebre vágta.

- Mert? - pillantott fel a könyvből Sven, akinek esze ágában sem volt farktollat szerezni.

- Hm... Megérzés.

Kopogást hallottak, majd Gina besétált az archívumba magassarjú cipőjével a lábán, amitől a hang származott. 

- Mr. Palmer? - kérdezte. 

- Elrohant. - vágta rá Aelin. 

- Ah, istenek... - sóhajtotta a nő. - Semmi baj! Nos gyerekek, bemutatom nektek az albumot. - dobott le egy könyvet az asztalra, ami nagyjából fél méter hosszú volt és... jó harminc centi vastag. 

- Még mindig azt mondom, hogy digitalizálni kellene a Könyvtárat. - mérte végig a poros-dohos könyvet Dan.

- Ez nem katalógus. Ez az album. - paskolta meg a könyv fedőlapját Gina. - A katalógus háromszor ilyen vastag. Az albumnak az a lényege, hogy... nos... Ügyek vannak benne, amelyek megoldásra várnak. Mindegyik egy-egy szuper mágikus, szuper veszélyes cucc, ami kinyírhat titeket, tele mágiával és rejtélyekkel. 

- Hm... meglep, hogy Apa nem lett Könyvtáros, neki valónak hangzik. - nyitotta ki a könyvet Dan. - Újságcikkek... Uncsi. - lapozott tovább, majd a B jegyzéknél megtalálta a Bremai ügyet, amit Mr. Palmer is említett. - Közlekedési baleset Bremában: Egy kamion lehajtott a hídról és a folyóba esett, miután majdnem összeütközött egy személyautóval. Uncsi, nem hangzik mágikusnak. - pillantott fel Ginára. 

- Ha az albumban van, akkor bizony mágikus eset. Tessék a telefonszámom. Tiétek az alibi szöveg, nézzetek körbe, aztán küldjetek jelentést! Hajrá, gyerekek! - vigyorodott el szélesen Gina és állította be az ajtót. 

Dan csak összenézett a nővérével, aki a halántékát masszírozta, miközben a hátijába bepakolt egy-két dolgot. 

- Beszéltetek arról, hogy úgy ölelkeztetek tegnap, ahogy még sose? - kérdezte gúnyos mosollyal a száján Sven. 

- Ittas voltam! - vágta rá Amy. - És valamiért rám tört az az elmebeteg gondolat, hogy szeretem az idegesítő kisöcsémet. Megesik.

- Poén volt! - vigyorgott Dan. 

- Nem, a poén az volt, amikor a Stirlingek behánytak. - igazította meg a ruháját Aelin, mialatt leellenőrizte a fegyvereit. - Csak tudnám mért kell nekem három könyvtárosra vigyázni... 

- Őrangyal. - bökte oldalba a húgát Sven.

- Majd megvédelek Jessica Ludge-tól, vagy inkább őt tőled? 

- Hagyjál már!

Dannek rögvest eszébe jutott, hogy mi történt majdnem közte és Lin között. Nem beszéltek róla reggel, nem is fognak a közel jövőben sem, mert... Mert nem és kész. Kicsik és addig jó, amíg azok is maradnak és nem kell foglalkozniuk ilyen nagyoknak való dolgokkal, mint a szerelem, a pénz, meg a felelősségtudat. Ennek ellenére Dan arcára halvány mosoly ült ki, amit Amy ki is szúrt, mialatt az ajtóhoz sétált. 

- Mi az? - kérdezte az öccsétől. 

- Hm?

- Min mosolyogsz? Csak nem történt valami tegnap?

Dan pislantott párat, majd megvonta a vállát. 

- Vicces volt látni, hogy Lin nem bírja az italt és gyakorlatilag leitatta a bátyját, pont úgy, mint Aelin Svent. 

- Életembe nem ittam még ennyit! - nézett sötéten a húgára Sven. - Na koncentráljunk! Ez az első ügyünk. Ki izgul? - nyitotta ki a teleportáló ajtót Sven. 

- Olyan lesz ez is, mint a kulcshajsza. Csak Cabrák nélkül. - vonta meg a vállát ismételten Dan.

- Én kíváncsi vagyok és izgatott! - mosolygott Amy. 

- Én szaunázni akarok... Méregteleníteni. - sóhajtott Aelin.

- Ne legyetek már ünneprontók, nyomás!

~~~

- Nos... pont olyan uncsi, mint amilyennek hittem. - mérte végig az ajtó másik oldalán a tájat Dan. Folyó, híd, erdő, néhol dombocska, meg pár hegy. Nem nagy szám. Az alibi szövegen gondolkodtatok már? Nem mehetünk csak úgy oda a rendőrökhöz, hogy halika könyvtárosok vagyunk, akik a mágikus dolgok ellen kutatnak, megnézhetjük azt a roncsot?

- A filmekben mindig a mocsárgázra fognak mindent, amelynek a beszívása tömeges hallucinációt okoz. - vetette fel Amy. 

- Azt az ufóknál használják! Mágiára és közlekedési baleseteknél nem jó! - vágta rá a szemét forgatva Dan.

- Megoldom! - emelte fel a bal kezét Aelin. - Jó napot, Hardford rendőrkapitány! - lépett a helyi sheriff szerűség mellé a szőkeség. 

- Ez nem gyerekeknek való hely. - mérte őket alaposan végig a férfi. 

- Aelin di Angelo, beszéltünk telefonon! - csettintett egyet Aelin, mire a rendőr pislantott párat. 

- Aelin di Angelo... Oh, ti csináljátok az a kutatást, amiben összehasonlítjátok a közlekedési baleseteket okainak a gyakoriságát! - mondta végig a férfi. 

- Percy megtanította neked a köd használatát?! - suttogta előre hajolva Dan.

- Nem, Hádész volt. - súgta vissza Aelin, majd hangosan folytatta Hardford kapitányhoz fordulva. - Igen mi, pontosabban a könyvtár, akiknél önkénteskedünk, de igen! - mosolyodott el szélesen. - Mi történt pontosan?

- A kamion túl gyorsan ment, meg akart előzni egy kocsit, de elrántotta a kormányt és VÍÍÍÍ BUMM! - mutatott a levegőbe. - A vízben kötött ki, lesodródott. Mázli, hogy a sofőr megúszta. 

- Lapos magyarázat egy lapos helyen... - mormogta Dan, mire a kapitány rögtön rákapta a fejét. 

- Lapos? Hogy érted kölyök?

- Hát... tudja. Unalmas kis város, unalmas kis sztori, egy kis... szerencsétlenségről. Semmi kreativitás. - vonta meg a vállát a srác. 

- Te is a könyvtártól vagy?

- Oh, a kamion! - kiáltott fel hirtelen Aelin. - Megnézzük? Megnézhetjük? 

- Csak tessék, de ne nyúljatok semmihez se! 

- Nem fogunk! - kapta el Sven Dan pulcsijának kapucniját és tolta maga előtt a roncs felé a fiút. - Ezt hagyd abba, de azonnal!

- Mit?!

- Ne dühítsd fel ellenünk a helyi rendőrséget! - csatlakozott a lecseszéshez Amy is. 

- Pedig az olyan bulis! - vágta rá vigyorogva Dan.

- Egyszer elfogy a szerencséd, Jackson. És akkor nagyon pórul fogsz járni! - engedte el őt Sven.

- De ez még nem az a nap, Angelo! - vágott vissza a fiú és mérte végig a kamiont. - Semmi érdekes... Amy? 

- Intézem, be! - mérte végig a kamiont, majd oldalra döntött fejjel végig mérte az ablakát. - Hm... Körök... nem... de valami bordás, vonalas cucc van az anyós ülés ablakán?

- Mi nem látunk semmit sem... - húzta el látványosan a száját Aelin.

Sven csak körbenézett, majd megállapodott a tekintete a targoncán lévő poroltón. Lekapta a tárgyat, majd megrántotta a tetején lévő zárat és működésbe hozta a készüléket. A poroltó száját pedig az ablak felé fordította, majd leállította. 

- Hm... - mérte végig a nyomot Sven. - Ez egy ujjlenyomat. 

- Egy jó nagy ujjlenyomat. - vette elő a telefonját Aelin és fotózta le a nagyjából.... négy fej nagyságú ujjlenyomatot. - Elküldöm Ginának elemzésre. Lehet kell neki pár... - azonnal csörögni kezdett a telefonja. - Mi a... - mormogta és kapta fel a telefont, majd ki is hangosította. - Mesélj, Gina! 

- Egy troll nyom! - vágta rá a nő. - Ami szokatlan mert a trollok főleg Szlovákia, Csehország és Románia tájékán őshonosok, nem Németországban. De a mágia visszatért, tehát... mondhatni belefér. Viszont kellene nekem minta a troll szervezetéből és menjetek be a városba, mert ahol egy troll van, ott több troll is van és...

- Gina, Gina lassítsunk! - szólalt meg Sven. - Ez melyik felé troll? A nagy és buta Harry Potter felé vagy a... 

- Nagy, buta, de csak éjszaka támad, nappal kővé dermedve alszik, valami védett helyen. Barlangokban, erdős terepen és így tovább. Nagyok és erősek, de nem erősségük a harc, viszont a nagyságuk miatt két másodperc alatt kinyírnak bárkit. Nézzetek szét a városban! Majd jelentkezzetek! - azzal megszakította a hívást.

- Oké.... Javaslom, váljunk szét. - tette el a telefont Aelin. - Megkeressük a trollt és bemegyünk a városba, megnézzük, hogy a térfigyelő kamerák felvettek-e valamit éjjel, a hídnál.

- Te Dannel mész, én meg Amyvel. - felelte Sven és kapta el a vörös karját. 

- Ennyire nincs hozzám hangulatod? - kiáltotta utána Aelin.

- Eltaláltad! 

Aelin csak Danre nézett, aki unottan állt zsebre tett kézzel. 

- Menjünk. - indult el Aelin az erdő felé. Dan csak felsóhajtott és követte a szőkeséget. - Ha troll lennél hová bújnál?

- Itt? - mérte végig Dan a helyet. - Hát... messzire biztos nem mennék a büntet helyszínétől, pláne, ha olyan buta vagyok, mint egy troll. 

- Akkor irány a híd lába trollocska. 

- Anyád!

Aelin felnevetett, főleg Dan pillantásán.

Dan és Aelin visszasétáltak az úttesten a híd kezdetéhez, ott átvetették a korláton a lábukat és a füves területen elindultak lefelé, be az erdő lábához és le a folyó felé. 

- Fa... Fa... Fa... - kezdte öt perc séta után Dan, miközben egyre közeledtek a folyóhoz. - Fa... Oh, nézd, troll! Ja nem, csak egy fa! - gúnyolódott. 

Aelin lesújtó pillantást vetett rá. 

- Komolyodj már meg egy kicsit! Könyvtáros lennél!

- Azt hittem bulisabb Könyvtárosnak lenni. - húzta el a száját Dan. - Ereklyéket csórni, betörni múzeumokba, sárkányokkal szövetséget kötni, mágusokat elverni, ilyenek. Erre... kutatómunka és kutatómunka és halálos unalom. Jaj neee... Roppant izgi...

- A kutatómunka szükséges, hogy feltérképezzük a mágiát. A Léhvonalak megerősödtek, új ereklyék keletkeznek, sőt az album is meglehetősen hiányos, hiszen sok olyan ereklye van, amelynek lába kélt még a Léhvonalak elhalványulása alatt.

Dan beleásított a mondatba. 

- Ez olyan dolog, ami Amyt és Svent biztosan nagyon.... izgat. Engem kevésbé. Én jobban szeretem a rejtélyeket, a kihívást és az izgalmat. 

- Történt valami este közted és Lin között? Furák vagytok mostanában.

- Te... - lassított le Dan. - Ez meg mi? 

Aelin lába a földbe gyökerezett, ahogy egy óriás ember formájú kőtömbhöz értek. 

- A troll. - mérte végig alaposan a szobrot Aelin. - Napvilágnál ártalmatlanok, kővédermedtek. Biztos nem jelent gondot lenyúlni néhány kavicsot. 

- Most bezzeg kell a tolvaj, mi? - indult el Dan a szobor lábához és kapott fel pár darab követ. - Pite könnyű volt.

- Nézzük meg mire jutott Sven és Amy, ezt meg elküldöm Ginának. - vett elő a táskájából egy furcsa zsákot, amibe csak belehajította a követ. - Teleportáló zsák. A könyvtár albumához van kapcsolva. 

- Ezzel könnyű lenne lopni...

- Tipikus te... - forgatta meg a szemeit Aelin.

~~~

Sven di Angelo és Amy Jackson a város rendőrkapitánysága előtti parkolóban álltak. Ez volt a város központja, itt volt a polgármesteri hivatal, a helyi általános iskola, uszoda és a kocsma. 

Sven meglepetten tapasztalta, hogy az uszoda másik oldalán egy egyetem található. Elég kis város volt, mégis egy teljes egyetemi részlege van. Szokatlan. Az egyetemek általában a nagy városokban szoktak lenni, mint Los Angeles, Wales, London, Bécs. Nem egy ilyen kis városban. 

- Hogy haladsz Jessica Ludge-al? - kérdezte Amy, mialatt a rendőrkapitányra vártak. 

- Aelin elültette a bogarat a fülemben, hogy Jessie... olyan, mint Helen. Ahogy Ava és Tracy is olyanok voltak, mint a boszi. 

- És te hiszel a húgodnak, aki legalább annyira utálta Tracyt, mint Avat? - vonta fel az egyik szemöldökét a vörös, miközben a mellkasa előtt összefonta a karjait. 

- Nem kéne. - sóhajtotta Sven. 

Amy halvány mosollyal kapta el az unokatestvére kezét és szorította meg. 

- A te dolgod, hogy ki tetszik neked. Ha Aelinnek igaza van és szereted azokat a lányokat, akik nem állnak neked kötélnek, hanem saját személyiségük, humoruk és vakmerő, belevaló tetteik vannak, az sem baj. Neked ez jön be. - mosolygott rá a lány.

- Attól még frusztráló, hogy mindegyik Helenre hasonlít. - húzta el a száját Sven.

- Lehet, de... Megvan a sulink kosárlabdacsapatának kapitánya? 

- Jah, a barna hajú izomagy. Mi van vele? 

- Már több, mint egy hónapja randizom vele. Direkt azért vele, mert... Nem olyan, mint Estrella vagy Ian. Nem zseni, hanem... átlagos és... nem jó vele. - rázta meg a fejét a lány. - Nincs vele baj, nagyon kedves, aranyos srác, de.... nekem az okos srácok és lányok jönnek be. Ez van. - vonta meg a vállát. - Ez nem baj, csak ez a típus jön be nekem, ahogy neked a Helen, Ava és Tracy féle lányok. 

- Tessék! - ért hozzájuk a rendőrkapitány, barna rövid hajába idegesen belesimított. - Ahogy kértétek a kutatáshoz, ez a hídon történt eseménynek a másolata. - adta oda Svennek a felvételt. 

- Köszönjük szépen, ez roppant hasznos lesz a kutatásunkhoz! - erőltetett mosolyt a szájára Amy. - Mi az? - állapodott meg a tekintete Svenen, aki összevont szemöldökkel nézte a cd borítójára írt szöveget.

- Kicsi, közepes, nagy kamion, híd... - olvasta fel pislogva. - Kicsi, közepes, nagy, híd... Kicsi, közepes, nagy, híd... Miért olyan ismerős ez nekem?! - meredt egyenesen Amyre. 

- Nem tu... - kezdte Amy, de hirtelen megakadt a mondat közepén és tátott szájjal, sűrűn pislogva meredt a polgármesteri hivatal ajtajára, ahonnan ép kisétált a polgármester. 

- Jó reggelt, kapitány! - kiáltotta oda a polgármester, mire Sven is hátra kapta a fejét és az ő szemei is elkerekedtek, még a cd-t is majdnem kiejtette a kezéből. 

- Áh, polgármester, vá! - pislantott nagyokat a kapitány. - Maga mit művel?!

Sven felemelte a fejét és az eget bámulta. Amy lefagyott, ugyanis a polgármester egy cipőn és egy fejpánton kívül... nem viselt semmit. Még alsónadrágot sem. Anyaszült meztelen volt. 

- Reggelente mindig kocogok, érdekelt hogy állnak az üggyel! - fordult meg, mire Amy megfordult és inkább a sárga iskolabuszt nézte.

- Jól, de... az öltözéke.... 

- Ezt a joggingot a nejemtől kaptam a születésnapomra! Szép, mi? - vigyorodott el. - Na nem is zavarok! Jó munkát! - kocogott tovább. 

Amy csak akkor szólalt meg, amikor a polgármester eltűnt a színről:

- Ez több, mint amit egy hivatalnokból látni akartam... - sóhajtotta.

- Felteszem ez nem mindennapos! - meredt a kapitányra Sven.

A férfi sokkolt arccal fordult vissza a kamaszokhoz. 

- Nem. - mondta ki nagy nehezen. - Bár a polgármester mostanában meglehetősen túl terhelt, de... nem mondanám... mindennaposnak. 

- Történtek mostanában furcsa dolgok a városban, mint... Ez! - mutatott Sven a polgármester után, míg Amy a fejét rázva próbálta kiverni a képet a fejéből. 

- Nem mondanám furcsának őket, csak a szokásos kis problémák. - vonta meg a vállát a kapitány. - Az öreg Pendorier néni beszorult a múlt héten a kemencéjébe, de szerencsésen kimentettük. Gweneth néni cicája, akire ráhagyta a házát eltűnt pár napja három kiscicájával. Két éjszaka furcsa hangokat hallottak a lakók az egyik pajtából. Egy lány négy napja elindult egy koncertre, de azóta se tért haza. Nagyjából ennyi. A nagy városokban több furcsaság van. 

Amy és Sven csak összenézett. Emberek tűnnek el és állatok, furcsa hangok, kemencébe szorulás... Itt valami nagyon nem stimmel.

- Értjük. - biccentett Amy. - Nem tartjuk fel tovább, jó munkát kapitány! 

Rögtön sarkon fordultak és elindultak a híd felé. 

- Ez nagyon fura egy hely! - suttogta Sven. - Kemence?! 

- Itt valami más is van, nem csak a troll. Szerintem a troll csak ezen különös események egyike és... 

- A hatás, a mágia hatása. - vette fel a fonalat Sven, majd halványan elmosolyodott. 

- Hiányzott neked is? - kérdezte halkan Amy. 

- El se hiszed mennyire. Kulcshajsza érzett. - kuncogott a srác. - Derítsük ki mi folyik itt és találjuk meg a kistestvéreinket! 

- Nem kell nagyon keresgélni őket! - mosolyodott el Amy és kezdett el integetni. 

Aelin azonnal vissza intett neki, majd pontosan a kocsma előtt összefutottak. 

- Megtaláltuk a trollt, Gina analizálta már a mintát. - kezdte Aelin. - Ez egy olyan faj, amit eddig sosem látott még Gina. Utoljára Merlin idejében regisztrálták és az utolsót elvekben maga Arthúr király apja pusztította el.

- Itt nem csak a troll okoz gondot. - szólalt meg Amy. 

- Hanem? - értetlenkedett Dan. 

- Nos... 

Sikítás csapta meg a fülüket, mire összevont szemöldökkel elsétáltak az útkereszteződéshez. Aelin szeme elkerekedett, ahogy az emberek futva átrohantak a piros lámpán és ahogy a járdán egy elefánt méretű hófehér farkas sétált végig, a fején egy óriási rózsaszín alvósapkával. 

- Mi a... - nyögte ki Dan. - Ez kezd izgi lenni!

- ERŐSÍTÉST! - jelent meg a kapitány egy rendőr tiszttel maga mellett. 

- Ez aztán... jó nagy farkas... - mormogta Aelin.

A farkas az egyik nő fölé hajolt és rámordult. Sven tekintete megállapodott a tűzoltó autó fejszéjén. Nem gondolkodott, csak ösztönből levette a fejszét és megemelte. 

- Sven mégis mit... - kezdte riadtan Amy.

Sven megemelte a fejszét és elhajította. A fejsze átszelte a levegőt, majd pontosan a lény nyakába állt bele, mire a farkas felnyüszített és holtan esett össze a járdán. 

- Ezt meg hol tanultad?! - sétált döbbenten Sven mellé Dan. 

- Nem tudom, csak... jött. 

Közelebb sétáltak a farkashoz, mire Amy füttyentett egyet. 

- Hát... ez nem egy közönséges farkas, bármelyik ismert farkashoz képest háromszor nagyobb és... - állapodott meg a tekintete a fején. - Mi a... - érintette meg az anyagot. 

- Miért van rajta fodros hálósipka?! - akadt meg ezen a tényen még Aelin is. 

- Lehet... Aludt valakinek az ágyában? - kérdezte Dan. 

- Na ne... - nyögött fel Sven. - Farkas és hálóspika? Aludt valakinek az ágyában?! 

- Most mért vagy kiakadva?! - kérte ki magának Dan. - Te kérdezted mért van rajta sapka! Én a szituációhoz mért leglogikusabb választ adtam!

- Hát mert hol hallhattunk mind ilyet?!

- A Piroskában. - harapott az ajkára Aelin.

- Pontosan és a... - nézett Amyre Sven. 

- A pucér polgármester! A császár új ruhája mese!

- Igen! És megvan miért volt olyan ismerős az a cd! Három kocsi, kicsi közepes, nagy megtámadta egy troll. Ez a három kecskegida! A mesék valóra válnak! 

- A mesék valóra válnak? Ez komoly?! - nevette el magát Dan. - Hát ez baromi nagy! Tetszik ez az ügy!

- És ami rosszabb, valaki fegyvernek használja a városlakók ellen... - sóhajtotta Aelin. - Irány a könyvtár. Ezt át kell beszélnünk, itt valami komplex dolog áll a háttérben!

~~~

Gina éppen az ebédjét ette a könyvtárban, amikor a kamaszok visszaérkeztek. Amy és Sven röviden felvázolta mi a helyzet, mire a nő csak előhozott egy mozgatható táblát a raktárból, majd a gyerekek számára random címeket kezdtet el felírni, időnként megállva enni pár falatot. 

- Csak kíváncsiságból... Milyen mesék váltak eddig valóra? - kérdezte Gina. 

- A császár új ruhája, a Piroskából a farkas. - sorolta Sven. - Akkor... A három kecskegida.

- A kemencébe szorult nő, a Jancsi és Juliskából. - segített neki Amy. - Akkor... Az erdőben eltévedt lány... Az nem tudom melyik. Az eltűnt négy kiscica, akire ráhagytak egy házat az a Macskarisztokraták. Miért?

- Mert ezek - mutatott a táblára - azok a dolgok, átkok, varázslatok, paradoxonok, amelyek potenciálisan elérhetik, hogy életre kelljen egy mese és támadjon. 

- Ötvennégy. - biccentett Amy, mire Dan csak pislogott. 

- Ötvennégy varázstárgyat kellene megtalálnunk?! A kulcsok egy évbe tartottak! - akadt ki a fiú. 

- Dehogy! - legyintette le őket Gina. - Ebből tudunk szortírozni, lecsökkenteni a számokat. Például... - mérte végig a táblát. - Minden, ami a Könyvtárban van az nem okozhatta, hiszen itt vannak. - hozott ki egy csomó nevet a nő. - Nem jártak az esetek természeti katasztrófával, tehát ezek is kiesnek. - húzott ki még tizet. - A halhatatlanok dél-Európát kedvelik: Olaszország, a görögök, a spanyolok, tehát minden halhatatlan cucc is kiesik. Ahogy a dzsinn lámpása is kiesik.

- A lámpás miért esik ki? - kérdezte Amy. 

- A lámpás sosem hibás, csak az ember és arra meg visszacsapódik a mágia, már rég halott lenne. A Libris Fabula évekkel ezelőtt elveszett, szerencsére. Roppant veszélyes volt, akkor... Maradt a Lúdanyó szerződés, 1918-ból. Azóta haragszanak Beatrix Potterre, hogy átírta és Eiszophosz lantja. 

- Aha... - nyögte ki Sven. - Honnan induljunk el?

- Boncolás. - vágta rá Gina. - Ha a lúdanyó a ludas, akkor a farkas gyomrában tollaknak kell lennie. Kell a farkas. 

- Hogy mi?! Cipeljünk át egy döglött farkast a városon egy varázsajtóhoz és boncoljuk fel?! - pislogott nagyokat Sven. 

- Pontosan! - biccentett Gina. 

- Egyre furább ez az ügy. - húzta el látványosan a száját Dan. - Imádom! Menjünk!

- De... hová kerülhetett az a farkas? - kérdezte Aelin.

Dan csak felmutatta a telefonját. 

- A helyi kiskocsmába. Szóltak a Guinness rekordoknak. - felelte Dan. - Na menjünk a kocsmába!

Senki se lelkesedett a kocsmáért, főleg Yui kis ivónapja után, de végül visszamentek a városkába és besétáltak a kocsmába. A tulajdonos nagyon nagy átéléssel mesélte, hogy nálunk van csak elég nagy hűtő, hogy az állat elférjen, hogy ki akarja tömetni a farkast és leteríteni szőnyegként, hogy átnevezhesse a kocsmát farkastanyává. 

Amíg Aelin és Amy lefoglalta a kocsma tulaját, addig Sven és Dan kivitte az állatot a bárból. 

- Hozna még egy kör limonadét? - nyújtotta a férfinak a pénzt Amy, amikor már kijutottak a fiúk helyről. 

- Természetesen. - vágta rá a férfi. 

- Még a lovagiasság nem veszett ki a világból, köszi. - biccentett Amynek Aelin, mivel a lány meghívta. - Fura ez az ügy... Szerintem a kulcshajszánál is furább. 

- Ugyan már. - mosolyodott el Amy. - Ott voltak fura szerzetesek, sárkányok, és így tovább. Aelin szállj le Sven csaj ügyeiről, jó? 

Aelin csak megforgatta a szemeit.

- De olyan jó! - felelte. 

Amy rosszallóan megrázta a fejét, majd összevont szemöldökkel pillantott a pultra, ahol a lányok össze sugdolóztak és időnként felé pillantottak.

- Öhm... Van rajtam... valami kosz? Vagy... nem tudom? Van rajtam valami fura? - kérdezte előre hajolva Amy. - Azok a lányok mind engem bámulnak. 

Aelin csak a pultra nézett, ahol a helyi egyetem gólyái ültek, majd megvonta a vállát, miközben megigazította a haját. Amy pislogva meredt a kék színű flitteres felsőre, amit Aelin viselt, főleg mert... A könyvtárban... még... nem... feketében volt? Sőt. Aelin mindig feketében van! Miért van rajta egy kék felső?!

- Talán... A biszex éned? - vonta meg a vállát Aelin. 

- De itt nem tudják, hogy én... - kezdte volna Amy. 

- Kaiserhoff! - kiáltotta Aelin. - A limonadénk?! 

- Pardon, Milady! - jelent meg nagy mosollyal az arcán kocsmáros, mire Aelin vigyorogva elvette az italát. 

- Köszönöm. 

Amy csak egy bátortalan mosolyt küldött a lányok felé, mialatt elvette a limonadéját, mire a lányok elkezdték rebegtetni a szempillájukat. 

- Itt valami nem stimmel. - mormogta Aelinnek, aki magában dúdolgatott valamit, mire Amy összevont szemöldökkel lefagyott. - Te... Énekelsz?

- Hm? Nem. Miért? 

- Semmi... Meg kéne nézni, hogy állnak a fiúk!

- Ezt igyuk meg és utána, oksi? 

- Oksi... - mérte végig Aelint ismételten, de inkább nem mondott semmit. 

Érezte, hogy valami... nagyon fura történik velük.

~~~

- Komolyan?! Vonszoljunk át egy farkast, ami van vagy három méter és mégis pille könnyű! - csukta be maga mögött az ajtót Sven. - Ez túl feltűnő... - meredt az utcára. 

- A te terved volt! - vágta rá Dan, a farkas hátsó felét fogva, majd megállapodott a tekintete a furgonon. - Gyere! Tegyük a furgonba!

- Nem lopunk el egy furgont, Dan!

- Te nem is, majd én! - vigyorodott el a srác, miközben felhajította a farkast a furgon platójára. 

- DAN! - tette fel Sven is a farkast. - Nem lophatsz el egy furgont!

Dan csak benézett az ablakon, mire meglátta, hogy a pöcök ki van emelkedve, tehát az ajtó nyitva van. 

Gúnyos mosollyal nézett Svenre, miközben kinyitotta a vezető ülés ajtaját. 

- Óóó nyitva van! Szerencsém van! - mérte végig a berendezést, majd a napellenzőre nézett. 

- Attól még nem tudod beindítani! 

Dan csak lecsapta a napellenzőt, mire a kulcs az ülésre esett. 

- Most már tuti nem lopás! - vigyorgott, mialatt felkapta a kulcsot és beült a vezető ülésre.

- Hogy lehet ekkora mázlid?! - mormogta Sven. - Csúsz beljebb, te biztosan nem vezetsz! - lökte félre a srácot. - Főleg mert nem is tudsz!

Sven a gázra taposott és meg sem állt a teleportáló varázs ajtóig. Az erdő szélénél álltak csak meg, ahol a kemping hely volt, majd besétáltak a kunyhóba az állattal, át a Könyvtárba. 

Gina már várta őket odaát. 

- Remek, hozzátok! - vezette át őket egy kisebb szobába, ahol egy nagy fém asztal állt, rajta egy csomó késsel, szikével és így tovább. 

- Fúj... - mormogta Dan, mialatt inkább megállt az ajtóban. - Biztos... fel kell ezt nyitni. Könnyű volt! Tuti ludas, mármint tollas... tehát lúdanyó!

- Meg kell nézni. - vágta rá Gina mialatt belebújt fehér köpenyébe, majd megnézte a szikéket. - Le tudjátok róla venni azt a sapkát? 

Dan csak megrángatta a sapkát, de az meg se moccant. 

- Nem... Mintha... A része lenne, mint a bundája! Ez nagyon bizarr...

- Akkor az kizárja Eiszophusz latját. Bár locsifecsivé teszi a tárgyakat, nem ad nekik varászlatos kiegészítőket. Ez a lúdanyó lesz. Nos nézzük, elég vastag lehet a bundája, tehát a réz penge gyenge lesz, fémmel kellene, viszont a rézzel finomabban lehet bánni és... 

- Sven mit csinálsz?! - értetlenkedett Dan, aki csak annyit látott, hogy Sven felkap egy vastagabb pengét, megpörgeti az ujjai közt, majd egy mozdulattal belevág a farkas gyomrába. 

- Nem tudom... - mormogta Sven. - De valahogy... természetesnek és helyesnek tűnik. - vágta végig a farkas hasát. 

Gina és Dan csak váltottak egy pillantást, majd közelebb sétáltak a vágáshoz. Dan öklendezni kezdett, ahogy Sven puszta kézzel belenyúlt a farkas hasába az ejtett seben keresztül és... egy piros ruhát viselő lányt húzott ki belőle, aki 16-17 év körül lehetett. 

A lány bőrét gyomor nyálka borította és remegett, mint a nyárfalevél.

- Mi történt? Hol vagyok? - reszketett Sven karjaiban, aki sokkoltan meredt a lányra. 

- Nem tollaknak kellett volna benne lennie?! - meredt a nőre elkerekedett szemekkel Dan. - Ez kajra a Piroska!

- Ez baj. Ez nagy baj. - sápadt el Gina. - Ez a Libris Fabula, minél hamarabb meg kell találnotok, vagy végzetes következményei lesznek a meséknek, főleg mert bármelyik mesét életre kelti! Vigyétek vissza a lányt a városba! Lehetőleg a kórházba! 

Sven, Dan, Aelin, és Amy így találkoztak a kórházban fél órával később.

- Megkönnyebbülés, hogy megtalálták. - mosolygott rájuk a kapitány. - De... zagyvaságot beszél azt, hogy... egy farkasból húzták ki.

- Idegileg kikészült az erdőben! - vágta rá Dan. - Trauma érte! 

- Köszönjük, hogy beszélhetünk vele. - mosolygott a férfira Aelin. 

- Oh szóra sem érdemes. El se engedi a barátnőjük kezét. - vonta meg a vállát a kapitány.

- Rajtad miért van kék felső? - suttogta Dan Aelinnek. 

- Mi? - pislogott párat Aelin.

- Tudják... miután eljöttek azt mondta a kocsmáros, hogy eltűnt a farkas. - húzta el a száját gyanakvóan a kapitány. 

- Öhm! A szomszéd város egyetemistái! A farkas a maguk kabalája! - mutatott a plakátra, ami a falra volt a nővérek pihenőjénél felakasztva. - Biztos ők vitték el a farkast, tudja. Kabala állat elrablása. - mosolygott Dan. - Kapitány, ott a baleset a hídon, a farkas ügy, a lány... Szívesen segítünk, ha kell. 

- Úgy értette... - akart közbe lépni Aelin.

- Tudom, hogy értette. És lehet el is kellene fogadnom, de... valami nagyon bosszant benne. Felismerem a bajkeverőket és ez a fiú... - szagolt bele a levegőbe. - Messziről bűzlik. 

- Pedig dezodoroztam reggel. - vonta meg a vállát gúnyos mosollyal a száján Dan. 

A kapitány szemei résnyire összehúzódtak, majd elindult kifelé. Aelin mérgesen vágta karon Dant. 

- Megmondtam, hogy ne bőszítsd fel a helyi rendőrséget!

- És azt hitted megfogadom? - vigyorgott a fiú. 

- Menjünk be a lányhoz, gyere! - lépett be a 102-es kórterembe a lány. 

A kis Piroska Amy kezét fogta és csak őt bámulta, miközben mellette Sven faggatta őt. 

- Tehát... nem emlékszel semmire sem? - kérdezte Sven. 

- Csak arra emlékszem, hogy végeztem a melóban és elindultam az erdőn át a koncert felé... majd az jut eszembe, ahogy kirántottál a farkasból. - meredt még mindig Amy szemeibe ábrándosan. 

- Én voltam! Én rántottalak ki a farkasból! - hajolt a lányhoz mérgesen Sven, majd megrázta a fejét és mérgesen Aelinre és Danre nézett, akik betették maguk után az ajtót. 

- Szóval... - harapott az ajkára Amy. - Végeztél a melódban és elindultál a koncertre, nem láttál valami... 

- Igazából... - feszengett a lány. - Kicsit hamarabb jöttem el, hogy odaérjek a nyitószámra is... Mond... - tűrte hátra az egyik hajtincsét. - Megadnád a számodat? Ha megint bajba kerülnek, csak azért...

- Hűha... - kerekedtek el Sven szemei. - Ezt nem hiszem el. Én mentettem meg, de az ő számát kéri el! Ezt nem hiszem el!

- Te úgy is Jessiere hajtasz nem? - vonta össze a melle alatt a kezeit Aelin.

- Ez kedves... - jött zavarba Amy. - De nem... jó... ötlet. - felelte, majd elengedte a lány kezét és elkapta Sven és Dan karját. - Kupaktanács! 

A kórház büféjébe ültek le, a rágcsás automata mellett. Dan unottan könyökölt az asztalon és az automata gombjaival játszott.

- Oké... Ki kell derítenünk, hogyan működik a könyv. - mondtam Amy.

- Ezt imádom! - sétált az automatához Gina. - Akár egy apartmanos ház. - dobott be pár fémérmét. - Csak beütöm a számot és a kiválasztott lakója, leugrik a halálba! - nyomta be a gombot. - És a vacsink lesz! 

- Ritkán mozdul ki a könyvtárból, ugye? - jegyezte meg gúnyosan Dan. 

- A Libris fabula vészhelyzet. - ült le Gina melléjük és nyitotta ki a rágcsát. - Egyáltalán nem ilyen első ügyet akart maguknak Mr. Palmer, azt hittük ez csak valami piti kis ügy. Egy személlyel, nem a valaha volt legerősebb mágikus mesekönyv, amely minden mesét életre kelt, amíg olvassák. 

- Olvassák? - értetlenkedett Sven. - Olvasni kell?

- Igen. Valaki olvassa a könyvet, amit olvas az valóra válik, átírja a valóságot. Egyre nagyobb erejük lesz a meséknek, nagyobb területet fednek le. Ez a folyamat is, valószínűleg már zajlik egy ideje, ha már farkasok járkálnak csak úgy az utakon. 

- Hosszabb ideje? - visszhangozta Aelin. - Ezt meg, hogy érti? 

- A pestisnek is több éves volt a kialakulása, ahogy a lefolyása is. Mit gondoltok, mi okozta? 

- A Yersinia pestis nevű baktérium? - vonta fel a szemöldökét Amy. 

- A Maszk. - vágta rá Aelin. 

- Ott a pont! - mutatott Aelinre Gina. - A Maszkot egy embercsoport felvette, akin használta az erejét, majd ahogy azok az emberek elterjesztették a mágikus pecsétjét a démonnak, úgy terjedt emberről, emberre 150 éven keresztül. 

- Nem lehet kontrolálni az erejét? - kérdezte Sven. 

- Vissza tudod fogni a képzeletet? - vonta fel gúnyosan a szemöldökét Gina. 

- Nem... 

- Nem. - biccentett a nő, miközben Danre pillantott, aki még mindig az automatával szórakozott, láthatóan halálra unta magát. - A történetek életre keltéséhez kell egy élet, amelyet máshonnan von el. 

- Az a forrás a mágia táplálásához. - értette meg Amy.

- Pontosan, tehát van egy vagy akár több személy, ebben a kórházban. - mutatott körbe Gina a falakon. - Akik ok nélkül betegedtek meg, hiszen a mágiát fenn kell tartani és ehhez az erejük kell.

- Meg kell találnunk azt a könyvet. - sóhajtotta Aelin. - Oké... Amy, Gina ti keressétek meg, hogy van-e valaki a kóorházban, aki ok nélkül betegedett meg. Sven meg én megkeressük azt a könyvet. 

Amy és Gina elindult a kórház adminisztrációs irodája felé, míg Aelin és Sven pedig a kijárat felé sétált. 

- Hogy találjuk meg azt a könyvet? - kérdezte Aelin, majd felszisszent, mialatt visszaigazította a leesőfélben lévő sportcipőt a lábán. 

- Nem tudom... Talán... A könyvtárban, vagy bármelyik lakónál... Bárhol lehet a városban! - vágta rá Sven. 

A riasztó hirtelen szólalt meg, mire Dan lába elé több ezer darab apró zuhant ki az automatából, mivel a srác unalmában feltörte. 

- DAN! - kiáltott rá Aelin. - Tudod mit, te csak kerüld el a kapitányt és a börtönt! Csinálj, amit akarsz! 

Dan lesütötte a szemét és Aelin és Sven után akart eredni, akik kisétáltak az épületből, ám hirtelen megállt, amikor a szeme láttára egy érme, ami eddig az írott oldalán feküdt az élére pattant és... magától gurulni kezdett. 

Dan összevont szemöldökkel követte az érmét, ami felugrált a lépcső fokaira. A srác tátott szájjal ment utána. Megelőzte az orvosokat, nem is nézte, hogy pontosan merre van, csak a lépcsőből tudta, hogy valahol a második emeleten kering, a gyerek osztályon. 

Neki ment egy orvosnak, két ápolónak, de nem foglalkozott velük csak az érme után ment. 

- Hogy... hogy tud... - rázta meg a fejét, majd fennakadt a szeme, amikor az érme befordult az egyik kórterembe. - Ez az! - kapta fel és mérte fel, hogy hová vezette őt az érme. Egy kislányhoz.

A bőre szürke színű volt, szeme beesett, alatta fekete karikák. Kézfejére infúzió volt kötve, jobb karján azonosító karszalag, orrán kézi oxigén. 

- Hali. - mosolygott a kislányra Dan. 

- Szia! - intett neki és tömte magába a piros színű zselét. - Mit keresel itt?

- Dan Jackson, világklasszis érmevadász! - pörgette meg az ujjai között az érmét. - És te?

- Janet és haldoklom. 

- Oh... - nyelt egyet Dan. 

- De nem vészes. - mosolyodott el a lány. - Kiválaszthatom milyen zselét eszek. 

- Akkor legalább tudod mi a jó. 

- Beletelt pár hétbe, de amikor a fehérvérsejt számom ezer alá csökkent áttértem a zöldről a piros színre, ha hatszáz alá csökkentem talán kiszabadítom a pudingot.

Dan közelebb lépett a lányhoz, miközben ravasz mosoly ült ki a szájára. 

- Ha ilyen beteg vagy... jobb desszertet is csórhatnál.

- Tényleg, hogyan? 

- Fel tudsz állni?

A kislány biccentett. Olyan 9-11 éves lehetett nagyjából Lenáékkal egy idős. Dan segített neki kimászni az ágyból, majd a szekrény zárához vitte. 

- Jól figyelj, csak beakasztod és elkezded... forgatni. Érezned kell egy picike kis reteszt, amit el kell pattintanod. - kezdte el feltörni a zárat. 

A lány csak bólintott, majd elfordította a reteszt, mire a szekrény ajtaja kinyílt. 

- Ügyi! - vigyorgott rá Dan. - Szabad a pálya a pudinghoz! 

- Igen... Csak nem szabad felkelnem. Hamar elfáradok. - kapaszkodott bele az infúziós állványba és sétált vissza az ágyhoz. 

Dan elkapta a könyökét és segített neki. 

- Mi a bajod? - faggatta. 

- Nem tudják. Csak úgy megbetegedtem. Elaludtam a mese délutánon a könyvtárban és itt tértem magamhoz. 

- Figyu, ha úgy sincs már sok hátra. Szerintem nem kéne várnod. Hanem magadnak kellene segítened saját magadon és cselekedned, kiszabadítani a pudingot és így tovább. - vágta rá Dan.

Azért attól még, hogy halálra unta magát igenis figyelt. Megvan a lány, aki ok nélkül megbetegedett. Elkezdett körbe nézni, hogy vajon merre lehet az a fura könyv. 

- Apa szerintem nem örülne neki. - mondta halkan Janet. - Apa azt mesélte, hogy egy lány azt hiszi, hogy lenyelte egy farkas. 

- Hallottam róla. - húzta el a száját Dan. 

- Azért egész klassz, nem? - mosolygott a lány. - Mint azokban a régi mesékben.

- Nekem a mesék nem jönnek be, mert a rosszfiúk sosem nyernek. 

- Én imádom, hercegnők, átkok, boszorkányok... Mit keresel?

- Azon agyalok. - nézett vissza a lányra Dan. - Nincs-e valami... mesekönyved, amit olvashatnék neked. 

- Nem tarthatok könyvet. Nem steril, látogatóm is csak a mesenapokon lehet. Akkor szoktak olvasni nekem. 

Dan szeme felcsillant. 

- Kicsoda? - lépett a lányhoz. - Milyen könyvből?

- Egy... régi bőrkötéses könyvből. Egy idős bácsi, a könyvtáros.

Dan elvigyorodott. Nyomon van! Végre nyomon van és hamarabb, mint a rokonai! 

- Még visszajövök, oké? - kérdezte Dan, majd a zsebébe nyúlt. - Ezt őrizd meg, kabala! - dobta a levegőbe az érmét, ami a kislány ölében landolt. 

Janet mosolyogva vette fel az érmét és zárta a tenyerébe. 

- Köszi! Gyere vissza hamar!

Dan intett neki, majd elkezdte megkeresni a nővérét. 

~~~

Sven és Aelin a város könyvtárát vették végül úticéllul, hátha ott ismernek valakit, aki régi könyveket gyűjt, ami között ott lapulhat a Libris Fabula. 

Nem volt nagy könyvtár, nyolcad akkora lehetett, mint a kórház. Sven alaposan végig mérte a falakat és a könyveket, de Aelin halk kiáltása miatt visszafordult. 

- Mi az? - kérdezte, mialatt vissza nézett a húgára. 

- Folyton leesik a cipőm! - kapta fel a sportcipőjét Aelin és bújt bele vissza.

- Talán ha bekötnéd nem csak eltűrnéd oldalra a cipőfűződet, akkor nem lépnél ki belőle!

- De bekötöm! - kiáltotta szinte Aelin. 

- Jó napot! - rikkantotta a könyvtáros. 

Ősz haja, keretes közellátó szemüvege az orrán csücsült. Kockás kötött pulcsit viselt, alatta egy hófehér inggel. 

- Szép napot! Mi egy könyvet keresünk! - lépett a férfihoz Sven. 

- Akkor jó helyen jártok! - mutatott körbe a férfi. - Van rengeteg irodalmunk. Fantasy részlegünk, sci-fi és...

- Mi ennél régebbi könyvet keresünk, olyan.... - gondolkodott el Sven, majd meglátta a polcon lévő bőrkötéses könyvet. - Olyat! - mutatott oda. - 15. századbéli kötés... Múzeumban lenne a helye. Csak nem a... - húzta össze résnyire a szemeit Sven. - Hipneruton magia? 

- Jó szeme van fiatal ember! - igazította meg a szemüvegét a férfi. - Dieter úr gyűjteményének része, nem rég került hozzánk, alig három hete. Ránk hagyta. 

- Dieter? - nézte Sven, ahogy a férfi a zsebébe nyúl egy kulcsért, majd a könyvszekrény ajtaját kinyitja és berakja a könyvet a többi hasonlóan régi könyvek közzé. - Thomson Dieter?! - intett Aelinnek, aki csak pislogva állt mellette. - Neki volt a legnagyobb gyűjteménye misztikus szövegekből, a valaha élt legnagyobb régi könyv gyűjtő! - suttogta Aelinnek. 

- Talán segíthetünk katalogizálni! - szólalt meg Aelin hangosan. - Mi önkéntesek vagyunk a Metropoliten könyvtárban, New Yorkban. Már sokat segítettünk az ottani könyvtárosnak. 

- Ez örökség. Dieter a városra hagyta és... ragaszkodom hozzá, hogy egy magam teljesítsem ezt a végakaratot. - süllyesztette vissza a zsebébe a kulcsot és ment hátra a raktárba a könyvtáros. 

Aelin csak lábujjhegyre állva a bátya füléhez hajolt, akinek még így is le kellett kicsit hajolni Aelinhez. 

- Kéne egy tolvaj, aki kinyitja azt a zárat. - biccentett  az állával a szekrény felé. 

- Kár, hogy Dant ott hagytad. Keressük meg őt.  

~~~

Amy Jackson alapos kutatást végzet Ginával, melyből mindössze annyit sikerült a lánynak és a nőnek megtudni, hogy ezek a furcsa események, amelyeket a rendőr is emlegetett, az elmúlt három hétben zajlottak. 

- Még szerencse, hogy ezek csak mesék. - szólalt meg Amy, miközben elhagyta a nővel a kórházat. 

- Csak mesék? - nézett rá Gina. 

- Tudja... Erdélyi lények kitakarítják a házat. Ok nélküli éneklés és táncra perdülés a leglehetetlenebb szituációkban. - sorolta fel Amy a tipikus Disney-mesei sablon elemeket.

- Balga gyermek. - nevetett fel keservesen Gina. - Ezek nem Disney mesék. Ezek az eredeti Grimm mesék, ami tele van csonkítással, halállal és megfigyelhetők az archetípusok.

- Archetípusok? - pislogott értetlenül a vöröske. 

- Csak a polgármester viselhette a császár új ruháját, mert ő a város főnöke. 

- Oh és a lány! Akit kivágtunk a farkasból, letért az útról és ezért ette meg őt a lény.

- Pontosan! - biccentett Gina. - A mesék pedig egyre erősebbek lesznek, hamarosan jönnek a királylányok, a hercegek és a vadászok. És gyakran a legnagyobb hősök buknak a végén a leghatalmasabbat, de... Ezt egy félvérnek nem hiszem, hogy el kell mondanom. - állt meg Gina az utcán. - Hol találkoztok a többiekkel?

Amy csak elővette a telefonját és megnézte az üzeneteit. 

- A kocsmában. Akkor iszom még egy limonadét. Nagyon finom! Maga mit csinál?

- Analizálom a talált eseményeket. - paskolta meg a jegyzetét. - Kell lennie valamilyen sablonnak. Sok sikert, kislány! - intett a lánynak, majd elsietett az átjáró felé. 

Amy besétált a kocsmába, kért egy pohár limonadét, majd a telefonját nyomkodva felült az egyik bárszékre. Írt gyorsan a közös chat csoportjukba, hogy ő már itt van, ám hirtelen megdermedt, ahogy leült mellé egy nagyjából vele egy idős lány.

- Öhm... Szia. - mosolygott rá, miközben a zsebébe süllyesztette a készüléket. - Segíthetek valamiben? 

A csaj kicsit emlékeztette Estrellára. Hosszú barna haja volt, ami enyhe hullámokban omlott a vállaira és a mellkasára. 

- Szio, nem, igazából... - sütötte le a szemeit, mire Amy enyhén összevonta a szemöldökét, mert... ismerte ezeket a jeleket. - Szóval... Azt akarom mondani, hogy... 

- Hogy olyan vonzó vagy! - lépett Amy mellé a másik oldalról egy szőke hajú lány. - Kérsz még egy limonadét?

- Én... - mormogta zavartan Amy. - Nem kérek, köszi és... Oh, megjöttek a barátaim!

Sven és Aelin sietve léptek Amyhez. 

- Te már megint csajozol? Sicc! - ripakodott rá a lányokra Sven. - Nyomozunk, nem csajozunk! Vetted? 

- Én nem is... - kezdte morcosan Amy. 

Dan hirtelen futott be. 

- Remek, megvagy! - kapta el a vállát Aelin. - Megvan a könyv, csak meg kell szerezni. A könyvtárban van.

- Nem, nem a könyv kell! - rázta meg a fejét Dan. - Megtaláltam a kórházban a kislányt! Imádja a meséket! Biztos az ő életerejét használják fel! El kell mennünk és...

- Dan Jackson! - lépett be a kocsmába a rendőrkapitány és kapta el Dan kezét. - Letartóztatom!

Sven, Amy és Aelin szemei elkerekedtek. 

- Váó... Ezt is megértem... - sóhajtotta Aelin.

- De mi az ok?! - kérdezte Amy.

- A fiú betört a lányom kórtermébe és megtanította a zárok feltörésére. Nem hittem volna, hogy a híres Dan Jackson, a világklasszis zsebtolvaj, egy 13 éves kiskölyök. 

Dan csuklóira bilincs kattant, mire a fiú csak mélyen felsóhajtott.

- Janet a maga lánya... szívás. - jegyezte meg hangosan. 

- Kapitány, nem tartóztathat le ok nélkül... - kezdett bele Sven. 

- Dan Jackson ez a fiú, a világklasszis zsebtolvaj. Ez pontosan elég ok arra, hogy letartóztassam. - mosolygott a férfi Danre. - Én megmondtam, hogy megérzem a bajt. - szippantott bele mélyen a levegőbe. 

- Ezzel egy a bibi kapitánykám. Hogy akar letartóztatni, ha nem tud elfogni? - emelte fel a kezét Dan, amiben ott liffegett a nyitott bilincs. 

A rendőrkapitány felmordult és a szemei hirtelen vörös színűvé változtak. 

- Akkor fújtatok és szuszogok és elfújom ezt az egész pajtát!

Sven itt harapott az ajkára, ahogy rájött, hogy ismételten valóra vált egy mese...

- Kifelé! - adta ki az utasítást villámgyorsan Amy, majd elkapta az öccse karját és kimenekült a négy kis könyvtáros a kocsmából.

Épphogy kiértek, amikor az ablakkeretekből kirobbant az üveg, ahogy a rendőrkapitány, aki farkassá változott egy lökés hullámot indított el. 

- Csodás... - sóhajtotta Aelin. - Megmondtam neked! - szólt rá Danre, aki csak vigyorgott.

- Még egy farkas?! - furcsálta Amy. 

- Más meséből van. - húzta el a száját Sven. - És a kismalacot akarja. - bökött Danre.

- Most erről én tehetek?! - emelte fel a hangját Dan, majd elvigyorodott. - Jó, kicsit az én saram. 

- Gyertek! - intett Aelin, amikor a rendőrkapitány elhagyta a kocsma romjait. - El kell jutnunk a könyvtárba. 

- Nem a kórházba kell mennünk! - vetette ellen Dan, majd hirtelen lefékezett. - Hány farkas van... Az eredeti mesékben?

- Hát Grimm mesék, Németország, a földművesek ősellensége pedig a farkas volt. Jó sok lehet, miért? - vágta rá Sven. - Miért???

- Az iskola focistái! - mutatott a gimnázium és az egyetem felé Amy. - Nézzétek, mindannyian farkasként viselkednek!

- Egyre jobb... - kezdett el magában dudorászni Aelin. - El kell mennünk a könyvtárba.

- Nem a kórházba kell menni! - ismételte meg Dan, miközben furán Aelinre pillantott, aki még mindig dúdolt.

- A könyvtár közelebb van! - felelte Sven, majd a húgára nézett. - Te miért dúdolsz?!

- Nem dúdolok! - vágta rá értetlenül Aelin.

- De, dúdoltál!

- Igen... - mérte végig még egyszer Dan a lányt. 

- Nem is... Lálálááá... - csapott a szájára Aelin elkerekedett szemekkel. - Mi a halál... 

- Mondtuk! - mosolyodott el Dan. 

- Na jó... Ez nagyon fura! - tette át a jobb kezéből a balba a fejszéjét Sven. - Amy szinte vonzza a csajokat! Aelin dudorászik!

- Már bocs... - vágott egy grimaszt Amy. - De te se vagy piskóta, honnan szerezted a fejszét?

Sven itt nézett a kezébe, majd elkerekedtek a szemei és ugrott egyet, ahogy kiszúrta a kezében lévő fejszét. 

- Ezt... hogy és miért van rajtam vastag bőr kesztyű?! - akadt ki teljesen a fiú, majd hirtelen beleszagolt a levegőbe. - Érzitek ezt?

- Nem? - kérdezte óvatosan Amy.

- Vihar közeledik... - emelte fel a karját, amire abban a pillanatban egy bagoly szállt rá. 

- Egy madár ül a karodon... - nyögte ki nagy nehezen Dan.

- Ennyi! Eddig bírtam! Felhívom Ginát! - kapta elő a készülékét Aelin és hangosította ki a hívást. 

- Ne kíméljetek! - köszönt Gina. 

- Gina lehetséges, hogy minket is beszívott a mese? - kérdezte idegesen Aelin.

- Fatális lenne. Bár elképzelhető. Csak kíváncsiságból milyen szerepet kaptatok?

- Hát Sven a vadász, ez tuti. - meredt még mindig a bagolyra, akit a fiú mosolyogva megsimogatott.

- Mi ez a gúny! Jó vadász vagyok, kiszedtem Piroskát is a... farkasból... Fenébe, én vagyok a Vadász...  De Amy meg a délceg herceg! - pillantott a vöröskére Sven. - Azért vonzz minden csajt. Aelin pedig egy hercegnő. 

- Egy hercegnő? Én? Nevetséges. - kezdett el nevetni, ami átcsapott egy áriába, mire elkerekedtek a szemei. - Ez halál komoly... 

- De ha hősök vagyunk, akkor boldog végünk lesz, nem? - kérdezte hirtelen Amy. 

- Mit mondtam Amy? - kérdezte Gina. 

- Oh, ne már... Szóval csonkítás, halál, meg ezer éves kóma. Csodálatos...

- És ti még hősök vagytok, de az ártatlan járókelők még nagyobb bajba kerülhetnek. Meg kell találnotok azt a könyvet, mert az egyetlen, aki megússza az a kópé. A zsivány, a szerencsés tolvaj, aki az eszéből él. 

- Hová lett Dan? Én megfojtom... - mordult fel Amy. 

- Biztonságos helyre kell vinnetek a halandókat! Hajrá! - nyomta ki a kamaszokat Gina. 

- Skacok... Ezt meg kéne néznetek. - mondta a járdáról Aelin.

Sven, Amy és Aelin kisétált az utcára, mire egy szoknyás lányt pillantottak meg, akinél egy furcsa bot volt. 

- Látta valaki a bárányomat?! Nem látták a báránykámat?! - kérdezgette. 

- Rá sem nézek más nőre! - mondta egy idősebb férfi a feleségének, mire az orra elkezdett megnyúlni. 

- Neked... nőtt az orrod?!

- A könyv egyre erősebb... - ámult el Amy. 

- Ki kell vinnünk innen az embereket, ki a városból! - rázta meg idegesen a fejét Aelin, ám abban a pillanatban egy nagy reccsenést hallottak.

A városlakói és a három kamasz is a városhatárában lévő mozgást figyelte. Indák és gallyak emelkedtek a magasba, pont mint... a Csipkerózsikában a tüskeerdő, teljesen körbe véve a várost. 

- Oké... - nyelt egyet Sven. - Irány a könyvtár, kell az a könyv!

- De, hogy vigyük magunkkal az embereket is? - kérdezte Aelin.

Amy erre vett egy mély levegőt, majd felemelte a karját. 

- Hé! Tartsanak velünk, ha élni akarnak! - indult el Amy a könyvtár felé, mire a lányok és a férfiak egyaránt a nyomába szegődtek. Az egyik még el is kapta a karját és szorosan hozzá préselődött az oldalához. 

- Mindig is arra vártam, hogy ezt mond! - mosolygott rá. 

Amy csak elmosolyodott. 

- Ez egész jó szerep! - pillantott hátra Svenre, aki csak megforgatta a szemeit. 

- A farkasok is jönnek! Futás! Gyerünk! - kiabálta Aelin.

~~~

Dan mindeközben a telefonján feltörte a kórház és a városnak kameráinak a rendszerét és pontosan tudta, hogy az a kedves öreg könyvtáros, akivel Aelin és Sven beszélt, az elment mese délutánt tartani Janet-nek. 

Nem várhatott a többiekre. Meg kellett mentenie a kislány életét, így beosont a kórházba, ahol az összes rendőr őt kereste, de ellene vajnyi kevés esélyük volt. 

- Így a herceg, a királylány és a vadász fogta a népet és a farkasok elől mindenki bevitt a kastélyba. - hallotta meg a könyvtáros hangját. 

- Állj! - lépett be Dan a szobába. - Nem tudja, hogy mit csinál! Ezzel elszippantja Janet életét.

- Hát ez nevetséges! - mosolyodott el az idős úr. - Pontosan tudom mit csinálok!

Dan kék színű fényt vett észre a férfi kezeinél, ami hullámokban szaladt fel a testén egyenesen a könyvből. 

- Na jó elég ebből az őrültségből! - kapta el a könyvet, ám abban a pillanatban az ereje teljesen elhagyta. 

Az idős úr elkapta a karját és kedves, de gonosz mosolyt villantott rá.

- Tudod öcsi, mikor olvasni kezdtem ezt a könyvet a gyerekeknek, rájöttem, hogy a hallgatóságot elálmosítja és átadja az erejük egy részét az olvasónak! Hosszú idő óta nem voltam ilyen kicsattanóan jól!

- Ezzel megöli őt! - pillantott az alvó kislányra Dan. - Janet! Janet!

- Alszik, mindig elalszik, mint mindenki, aki hallgatja ebből a könyvből a mesét. Tudod fiú, azt mondják szerencsés, aki megéli az idős kort. De nem tudják milyen érzés megvénülni, elsorvadni. Az életemet áldoztam fel ezért a városért és most majd a város adja át nekem az életét! - vigyorodott el az öreg és taszította el magától Dant. - Hallgasd meg, hogy ölöm meg a barátaidat! A farkas... utolérte a prédáit.

A fiú nem érezte a testét. A szeme lassan kezdett lecsukódni, miközben az öreg visszatért a meséhez. Az álomvilág hívta Dant, olyan csábítóan, olyan mélyen, hogy csak annyit érzett, hogy a feje koppan a kövön és sötétség öleli körbe. 

~~~

Amy a könyvtár egyik elzárható raktárába vezette az embereket, ám az egyik lány elkapta a karját. 

- Nem akarlak itt hagyni! - mondta. 

- Tudom, de biztonságban kell lenned! - nyomott Amy egy csókot a kezére, majd bezárta az ajtót. 

- Te kézcsókot adtál egy lánynak?! - kérdezte Sven. 

- Igen...  Hol van Dan?

- Mindjárt megoldom. - kapta fel a telefonját Aelin. A telefon hosszan kicsengett. - Gyerünk... Gyerünk Dan... 

- Alszik?! - akadt ki Sven. - Csak akkor csörög eddig, ha alszik.

- Lehet ő lett csipkerózsika... - vetette fel Amy. 

- Nem... Ő egy mázlis kópé. Az a baj. - mormogta Aelin. - Mert ő mindig az. Egy mázlista rohadék, akinek igaza volt.

- Hallo? - csendült fel Dan hangja. 

- Na végre! Hol vagy?!

- A kórházban vagyok a könyvvel és a kedves vén könyvtárossal, aki nem túl jó arc. Elszívja a kislány erejét... Meg az enyémet is kezdi... - lihegte. 

- Istenek... Le kell állítanod őt Dan! Kinyírja a várost! - Aelin riadtan pördült meg, ahogy az ajtókon az üvegek berepedtek és a farkasok besétáltak a helyiségbe. 

Amy kezében egy fémből készült kard jelent meg, míg Sven megemelte a fejszéjét. 

- Barátaim! - kiáltotta el magát Amy. - Itt az ideje, hogy szembe szálljunk a sötétség erőivel, nincs olyan bestia, ami nem legyőzhető, nincs olyan sereg, ami megállíthat minket! Együtt győzni fogunk! - emelte az ég felé a kardját. 

- Aelin gyere, ehhez te is kellesz! - szólalt meg Sven, majd a húgára nézett, aki ugyanolyan bárgyú mosollyal bámulta Amyt, a füléhez szorítva egyik kezével a telefont, mint az eddigi lányok. - AELIN! 

A lány hirtelen megrázta a fejét, majd előpattantak a sima pengéi a karkötőjéből és a bátyja mellé sétált. 

Támadást indítottak a farkasok. A gimis srácok hol Amyre, hol pedig Svenre támadtak. Aelin ahogy előre lépett, hogy a nem telefont tartó kezével megriassza az egyik farkast majdnem előre is zuhant, arccal neki a talajnak. 

 - Aelin, mi van veled?! - kiáltotta oda neki Sven. 

- Miért vagyok tűsarkúban?! Áh! Elhagytam a jobbat! - lépett ki a cipőből, majd hirtelen vágott egy grimaszt, ahogy meglátta az üvegcipellőt. - Hamupipőke vagyok... Csúcs... Mért nem Merida?  Vagy Mulan?! Vagy valami harcos hercegnő? ÁH! - sikított fel, ahogy az egyik farkas szét akarta karmolni az arcát. - Dan! - kiáltott bele a telefonba. - Változtass a mesén! Változtass a mesén, kérlek!

Dan a kórházban ledobta a telefont és neki ugrott a férfinak, megérintette a könyvet. 

- Öhm... Az őket üldöző farkas megvakul! - mondta, mire Aelinnel szemben a farkas lába hirtelen megbicsaklott. 

Az öreg Dannel szemben lesajnálóan végig mérte a fiút. 

- Nem ilyen egy mese! Egy mesének van eleje, közepe és vége! Cselekménye! Mint... A farkas a barátaid kergeti, megtalálja őket és mindenkit megöl! Mind meghaltak! 

- Aelin! - kiáltotta Dan, de csak sikítást hallott. - AMY! - öntötte el pánik a szervezetét mialatt elengedte a könyvet és kétségbeesetten hátrálni kezdett. 

Ki kell találnia valamit. Muszáj kitalálnia valamit... Muszáj!

Janet hirtelen nyögött fel az ágyon és mozdult meg, mire Dan kiszúrta, hogy mi van a kislány kezében. Az érme, amit tőle kapott, ami elvezette a kislányhoz.

Felpattant és kikapta a lány kezéből az érmét. 

Mese, mese, mese... Varázslat. Dan leszorította a szemét, így nem láthatta, hogy az érme kék fénnyel felvillant, majd elhajította az érmét, neki egyenesen az öregnek, aki megdermedt. 

- Ez az! - mosolyodott el Dan, majd kitépte a férfi kezéből a könyvet és egyenesen Janet ölébe tette. - Janet! Janet! Ébredj! - rázta meg a vállát. 

- Hm... Mi az? - kérdezte a kislány.

- Mondj el egy mesét!

- Milyen mesét?

- A tiedét! Legyen boldog vége, te találd ki, gyorsan mielőtt a bűbájnak vége! - pillantott az öregre és kapta fel a telóját, majd beállította a könyvtár kameráját rajta. 

A barátai, a nővére és az unokatestvérei... mind... halottak voltak.

- Oké.... - vette ki az orrából az oxigént Janet és fogta meg a könyvet. - Az én mesémben... Csak úgy tűnik, mintha meghaltak volna,  mivel a vadász egy... valójában... - nézett körbe és állapodott meg a szeme a gépen. - Egy robot! - kiáltotta. 

Dan elmosolyodott, ahogy Sven szeme kéken felvillant, majd elkapta a farkas öklét és megcsavarta a férfi karját. 

- És... A királylány pedig... Egy ninja királylány!

Aelin lerúgta magáról a két farkast és átbukfencezett a vállán, majd két olyan gyönyörű gyomrost bevitt, ahogy kézre állva felkelt, hogy azt még a legnagyobb harcos mesterek is megirigyelték volna.

- Folytasd! - nézett mosolyogva Janetre Dan.

- A herceg pedig... valójában az álruhás Merlin és Merlin halhatatlan! - vágta rá vigyorogva a kislány.

Amy kezében kék színű por kezdett el felgyülemleni, ami egy robbanással eltaszította magától a farkasokat. 

- Egyesítve az erejüket pedig sikerül a farkasokat elüldözniük! A farkasok vezére pedig elnyeri méltó büntetését!

- De nem hal meg, ugye? - kérdezte Dan.

- Nem... Csak zöld zselét kell ennie. Örökké! - vigyorodott el a kislány, mire Dan lepillantott a képernyőre. 

Szélesen elmosolyodott, ahogy meglátta, hogy a kapitány zöld színű zselét kezd enni a folyosó közepén. 

- És? 

- És itt a mese vége! Fusson el véle! 

- Nem! - kiáltotta a könyvtáros. - Nem végezheti így! Nem lehet! - kapott a könyv után. 

Dan és Janet elkerekedett szemekkel nézték, ahogy a könyv beszippantotta az idős férfit. Janet ijedtében elejtette a könyvet, ami összecsukódott. 

Dan lehajolt és felkapta a könyvet, majd óvatosan belepillantott. Egy karikatúrát látott benne, a férfiról. Nem voltak benne betűk, se fejezetek, csak az üres pergamen és az a rajz. A könyvtárosról. 

- Hát... Elnyerted méltó büntetésedet. - mosolyodott el a fiú, majd oda sétált az érméhez, ami a földön hevert és felkapta. - Néha nem is rossz, ha a jók győznek. Jól vagy? - fordult vissza Janethez. 

- Aha! - csillogtak a gyerek szemei. 

- Öltözz fel és sétálunk egyet. Kinn megvárlak.

~~~

- Fogalmam sincs mi történt. - rázta meg a fejét a könyvtárban a rendőr. - Az előbb még ott voltunk a kocsmában és beszélgettünk, aztán meg... 

- Néha előfordul, ha valami furcsa dolog történik akkor azonnal mágiára gondolnak, holott ez csak... - pörgött Sven agya.

- Tudja pont most jöttünk rá, hogy mi okozta a balesetet... - kezdte Aelin.

- Mocsárgáz! - vágta rá Amy. - Igen, amikor ezek a gázok nagyon nagy koncentrátumban jelennek meg, akkor tömeges hallucináció jelenik meg. 

- Hallucináció? Hívni kell a...

- Már elmúlt a probléma. - felelte Aelin. - Megtaláltuk a felgyülemlett gátat és eltávolítottuk. Ez a dolgunk a... Könyvtárban... Segítünk, amiben tudunk a tudásunk miatt...

- Így eltekinthetőbb lehetne az emberekkel! Például mi az, hogy egy 13 éves fiú egy világklasszis zsebtolvaj? - sétált hozzájuk mosolyogva Dan, pláne amikor meglátta, hogy a nővére él, majd lepillantott a kislányra.

- Janet! - kerekedtek el a rendőrkapitány szemei és ölelte át a lányát. - Hogy-hogy felkeltél?

- Már sokkal jobban van!

- Igen. - biccentett a lány. - Sokkal jobban vagyok!

- Ez nem lehet igaz. - mosolygott a lányára. - De hát... - pillantott fel Danre döbbenten a férfi. - Hogy csináltad?! 

- Asszem... Ilyenkor szokás azt mondani, hogy azóta is boldogan élnek és a mi útjaink elválnak. Csak ügyesen kölyök! - öklözött össze a kislánnyal Dan. - Szia. 

- Szio! - intett neki a kislány.

Dan csak elkapta a nővére karját és húzni kezdte maga után az átjáró felé. Aelin és Sven szintén csatlakoztak hozzájuk. Dan még hátra fordulva intett Janetnek, majd megmutatta a könyvet Amyéknek. 

- Miért fogod még mindig a kezemet? - kérdezte Amy. 

- Semmi, csak... Láttalak meghalni titeket és... Jó, hogy itt vagytok. Szeretlek titeket! - ölelte át a nővére derekát. 

- Ez most... - mosolyodott el Amy. - Olyan, mint a Vibrániumnál... A videójáték, csak nem lettél felnőttes. 

- Még csak az kéne! - nevette el magát Dan.

- Ez másabb, mint a kulcshajsza. - váltott éles témát Sven. - Sokkal... komolyabb és nehezebb és nagyobb a hatása.

- Én élveztem, hogy a lányok körbe ugráltak. - felelte őszintén Amy és mosolygott rá gúnyosan Svenre, aki csak mérgesen meredt rá. 

- Én szerintem lemegyek ezután az Alvilágba és megbüntetek pár embert a Tartaroszban. - mordult fel Aelin.

- Veled mi van, Dan? - sétált át Sven elsőnek a kapun.

- Mi lenne? - ment át Dan is. 

- Nem érzed magad másnak?

- Nem.

- Ennyi?! - pislantott párat Amy.

- Na jó, de ti akartátok. Király vagyok!

- Te mentetted meg a napot és csak ennyi? - vonta fel a szemöldökét Aelin. 

- Igen! Király vagyok! Azt hajtogatjátok, hogy egy nap elfogy a szerencsém, de amikor egy könyv mindannyiunkat mesehősökké tesz. - nyúlt bele a zsebébe és húzta ki az érmét. - Engem kivé tett? Magammá! Egy zsivány tolvajjá! - vigyorodott el.

- Ja... Meg kell ütnöm valamit... - sóhajtotta Aelin és olvadt bele az egyik árnyékba. 

Amy gúnyosan meredt az öccsére. 

- Tulajdonképpen te vagy mázlista, hogy az öcsikéd vagyok! - mondta mosolyogva, mire Amytől kapott egy tarkóst, majd a lány mosolyogva átölelte és elkezdte beállítani az ajtót. - Gyere, menjünk haza. Anya és Apa Aaronnel és Yuival vacsizik, szóval miénk a ház. 

- Ez az! - rikkantotta Dan. - Tessék Gina! Egy Libris Fabula! Jó kis küldetés volt! - tette le az asztalra, majd a nővérével átsétált a portálon.

Gina csak mélyen felsóhajtott. 

- Gyerekek... - rázta meg a fejét, majd Svenre nézett, aki egy kristálygömb előtt állt. - Te nem mész?

- Amy lett a délceg herceg, komolyan? - pillantott a nőre. - Oké, hogy biszex, de ne már!

- Az archetípusok miatt. - felelte a nő, miközben letette a kezében lévő könyvet az íróasztalra. - Dan nem lehetett más, mint a tolvaj, aki ravaszsággal minden csapdán átjut. Aelin Apuci pici lánya volt gyermekként, akit elvesztett, ám helyette Hádész picike dédunokája lett, így vált hercegnővé. Amy kedvességgel, lelkesedéssel és bátorsággal mindenre képes, többek között arra is képes volt, hogy bevallja... Más mint a többiek, délceg herceg.

- És én mért lettem vadász?

- Mert a vadász... mindig jó lelkű, bármilyen veszedelmes is a feladata, a háttere, soha sem a rossz vezérli, mindig a jó. Ő az, aki odalépne a legnagyobb fenevadhoz is, hogy megvédje az ártatlant.

- Aha... - sóhajtotta Sven. - Nos... Majd adja át Mr. Palmernek a könyvet. 

- El lesz ragadtatva. - pillantott a Libris Fabulára. 

- Azt gondoltuk. Szervusz Gina.