Figyelmeztetés!!!

A fejezetben megjelent események csupán elbeszélések és cikkek alapján íródtak. A megjelenő tárgyak nem biztos, hogy veszélytelenek, senki se járjon úgy, mint a Jacksonok, ha egyszer eljutnátok oda. Hogy hová? Az majd nem sokára kiderül...

2059. februárja...

- Akkor menjek? És mi a terv? - kérdezte vigyorogva a telefonba Yui, miközben a hátijába készítette össze a cuccait.  

- Ünneplünk. 20 lettél. Már csak egy év és ihatsz legálisan alkoholt. - válaszolta a mobilba Aaron. 

- Jah, bár szerintem ezt te jobban várod, mint én. Többiek beköltöztek már? - tudakolta a lány.

- Ja, kövi héten kezdünk... Azt hittem bakker a pótvizsgán, hogy évet csúszok. - rázta meg a fejét Aaron, majd Ravenre nézett, aki gúnyos fejet vágva figyelte őt, Aaron csak leintette, hogy meg ne merjen szólalni. - Majd ebbe a félévbe nem kéne az első egy és fél hónapot kioffolnom. Ugye tudod?

- Tudom, nyugi. Tehát mi a program?

- Meglepetés, az. Mikor érsz ide?

- Mikor érjek? - vette fel a hátiját Yui.

- 15 perc? - kérdezte vidáman a srác. 

- Oksi.

Aaron csak letette a telefont, majd Ravenre nézett, aki szúrós szemekkel mered rá. 

- Megcsaltad már? - tudakolta a srác, mire Aaron csak egy lesújtó pillantásra méltatta.

- Mért kérdezi mindenki ezt?! 

- Talán mert három hónaposak lesztek? 

- Tudom, rekord!

- Nálad a két hét is az volt. - nevetett fel Raven. - Szörnyű. Így elcsavarta a fejedet a kiscsaj. 

Aaron csak elvigyorodott barátja tekintetén, mást nagyon alapból nem tehetett volna, de kivételesen boldog volt... amíg Ednek el nem mondja Yui, hogy együtt vannak, mert onnantól Ed még jobban fújni fog rá, mint egy bedühödött macska... Csakhogy Ed erejét tekintve, inkább egy kardfogú tigrisre emlékezteti Aaront. 

- Egyszer kipróbálhatnád. - mondta a fiú. 

- Hogy is ne! Idióta vagyok, nem őrült! Nagy különbség! - rázta meg elborzadt tekintettel a fejét Raven. 

Aaron csak felnevetett, majd felkapta Yui ajándékát az íróasztaláról és indult volna kifelé, de még az ajtóban megállt, hogy visszanézzen Ravenre.

- Mért olyan nagy baj? - kérdezte.

- Nem mondtam, hogy baj. Csak nem jellemző rád. 

Aaron már nyitotta a száját, de végül csak elhallgatott. Hayden jól tudta, hogy mennyire szereti Yuit. Ennyi embernek bőven elég volt tudnia, nem kell, hogy a híre kitudódjon az egyetemen. Madisont beavatta, de csak mert ő Ravennel ellentétben nem halandó, hanem félvér, ráadásul a féltestvére. Yuiról is sokat hallott, a legtöbbet az itteniek közül. 

Aaron betette maga után az ajtót és elindult kifelé az épületből. Szélesen elvigyorodott, ahogy kiszúrta másik szobatársát George-ot, Linda O'Brian-nel az első emeleti lépcsőforduló kis pihenőjénél beszélgetni. 

- Sziasztok! - köszönt oda nekik hangosan.

- Phinsky... - szólt rá rosszallóan George.

- Én nem mondtam semmit se. - védekezett ördögi vigyorral Aaron. - Bár rossz, aki rosszra gondol...

- De hülye, aki nem. - vágta rá Aaron meglepetésére Linda, mire Aaron csak a párocskára kacsintott és tovább ballagott lefelé a lépcsőn.

Az egyik padnál várta meg Yuit a parkban. A lányt Aelin fuvarozta el árnyékutazással Los Angelesbe. Valamit mondott Yuinak, majd rögvest visszament a Bázisra. 

A fekete hajú lány arcán mosoly játszott, ahogy kiszúrta Aaront, fürgén hozzá sétált, majd átkarolta a nyakát és hosszan megcsókolta. 

Aaron ezt még nem teljesen szokta meg. Félig olyan volt, mint egy hihetetlen nyeremény, ami csak őt érte, még ha a nőket nem szabad tárgyiasítani akkor is, egyszerűen jobb magyarázatot nem tudott rá. Félig meg, mint egy káprázat, egy vágyálom.

- Megcsaltál már? - kérdezte poénkodva Yui.

- Oh, igen egy kis barna első évessel. - vágta rá gúnyos hangon Aaron, mire Yui elnevette magát.

- Most komolyan!

- Nem, még nem és nem is foglak... Remélem. - tette hozzá a végére, bár eddig nem esett kísértésbe... Na jó, talán egy kicsit, amikor Raven elvitte egy buliba, ahol zömében csak ittas és szingli lányok voltak. A lehető legrosszabb kombináció volt, de kibírta. 

Ahogy elhúzódott a lánytól rögtön előkapta a háta mögül az ajándékot.

- Boldog születésnapot, Törpilla! - mosolygott vidáman a lányra és nyomott a homlokára egy gyors csókot.

- Köszi! - vette el a csomagot Yui, majd a padhoz sétált és gyorsan elkezdte kicsomagolni az aprócska csomagot.

Téglalap alakú volt, nagyjából 20-25 centi hosszú és olyan 10 centi széles. Vastagságra 3 centi. Könyvnek tippelte. Lehet az az új regény, amiről Linnel csacsogott, hogy nem sokára kijön és Aaronnek is elhintette. Amint letépte róla a csomagolópapírt viszont összeszaladt a szemöldöke és értetlenül nyitotta fel az első oldalát.

- Mi legyek, ha nagy leszek? - olvasta fel a címet.

- Még mindig túl nagy koponya vagy, hogy ne menj egyetemre. Hogy nézne ki, hogy én diplomás ember leszek te meg nem?

Yui halványan elmosolyodott. Az apja hosszú távon biztosan kiakadna, még ha most nem kifejezetten érdekli akkor is.

Yuinak még mindig az volt a legnagyobb problémája, hogy nem tudta mi akar lenni. A családja felnőtt részlege már kamaszként nagyon is tudták, hogy kik és mik akar lenni, vagy legalábbis ismerték az alap irányt. Ő meg... 

Még egyszer a könyvre nézett, majd elrakta a hátizsákjába. 

- Majd átolvasom. Köszönöm. - nyomott egy csókot Aaron ajkaira, majd kíváncsian a fiú szemeibe pillantott. - Akkor merre?

- Mutatom az utat, Törpilla. - fűzte össze a lány ujjait az övével és indultak el a buszmegálló irányába. 

~~~

Yui ravasz módon kölcsönkérte Dan Lótusz kaszinós kártyáját, így az éjszakát Aaronnel egy luxus hotelben töltötték. Az este folyamán, míg Aaron felavatta az alapvetően méreg drága ital-service-t belelapozott a könyvbe. 

Rögtön az első oldal tömör maszlaggal kezdődött, majd különböző tanácsok következtek. Semmi érdemleges. Még egy olyan hülye teszt is szerepelt benne, hogy ha kitöltöd megmondja milyen irányokban lehetne érdekelt az adott "fogalmam sincs mi legyek" típusú személy, mint ő. 

Valahogy Yui sosem tudott ezekben hinni. Szerinte egy megrekedt szintet azonosítanak, nem azt amire egy személy képes lehetne. Unalomból vett el egy ceruzát a komódról és kezdte el kitölteni a tesztet. Már maga a kérdéseken is jót mosolygott. Voltak benne egészen hülye kérdések is, mint a "mi a kedvenc színed?" bár mivel a húgából indult ki, aki miatt nagyon is jól tudta, hogy minden szín meghatározó, sőt... erről lehet Dan sokkal többet tudna regélni a rajzolás miatt, mint Amy a szinesztézia okán, így ki tudja... Lehet van benne valami. Vagy csak túlkomplikálja.

Amikor kitöltötte elkezdte összeegyeztetni, hogy miből jelölt a-b-c-d választ. A végeredmény akkora hülyeség lett, mint azt már az elején sejtette. Gyakorlatilag negyed-negyed arányokban mehet kreativitási, mint az újságíró, regényíró, designer szakra vagy vezetési, mint a politika, menedzser irány, vagy még sorolhatná tovább, mert nagyjából a segítőkész szakmákat leszámítva, mint az egészségügyi pálya minden létező dolgot kiadott válaszként a teszt.

Aaron hirtelen huppant le mellé az ágyra, miközben belepillantott a könyvbe. 

- Mi az? - kérdezte halvány mosollyal.

- Engem okolsz idióta ötletekkel... Pedig ezzel sokra nem fogok menni. 

- Arra jó, hogy elgondolkodj milyen irányba lenne tehetséged, nem? Aztán meg kiválasztod a neked tetszőt. Mutasd csak! - kapta ki a könyvet a kezéből és nézte végig a tesztet. 

- Hékás! 

- Nyugi, csak belenézek. Irányítás... Hát azt nem csodálom, tekintettel rá, hogy úgy, mint az apád, akit csak akarsz és tudsz azt manipulálod. Kreativitás, hát igen, ahhoz kell kreativitás, hogy Danből kiszed mi lesz a jövőben, meg hogy engem magadhoz láncolj. - poénkodott a fiú, mire Yui finoman karon legyintette. - Na mi van még itt... - mosolygott még mindig Aaron és olvasta végig komolyan az idióta tesztet. - Ezek lényegében a pszichológia, ott is a kutatóirány, mert hogy empatikus nem vagy az fix. Szociológia, jogi karok, mint a bíró, ügyvéd, esetleg újságírás, nyomozó irány... 

- Az ügynökség azért nem jött össze, mert nem tudok embert ölni...

- De önvédelemből bármikor. A nyomozó pedig elsődlegesen nyomoz, másodlagosan amennyiben az élete veszélyben van öl. - rándította meg a vállát Aaron. - És különben is. Nem muszáj halandó után nyomoznod. Ezt nézted már? - Aaron csak megfordította a könyvet és végig húzta a könyv hátlapján a mutató, a középső és a gyűrűs ujját. 

Yui szemei elkerekedtek, ahogy a zöldes-kék borító megváltoztatta a színét és egy teljesen más felirat jelent meg rajta. 

"Félvérként a nagyvilág" virított az elején.

- Mi a jó... - vette ki Aaron kezéből a könyvet és lapozott bele. 

Teljesen más dolgok voltak benne, ebbe teszt nem is szerepelt, hanem kész állás hirdetés csakis olyan személyeknek, akik átlátnak a ködön vagy félvérek. 

Yui villám gyorsan lapozta át az egészet. Fogalma sem volt róla, hogy ilyen munkák léteznek. Az ő családja mindig ragaszkodott a halandók világához, mindenkinek olyan munkája volt, ami minél inkább távol állt a félvér univerzumtól, kivéve Edet. Ő mindig is a két világ között állt. 

- És te még le akartad szólni... - jegyezte meg vigyorogva Aaron.

- Nem szóltam le! - csattant fel Yui.

- De, leakartad! Láttam a szemeden! Ismerlek! - hajolt a lányhoz és nyomott egy csókot az arcára, mire Yui érezte, hogy kezd elvörösödni, félig zavarában, félig pedig... másért. - De majd holnap a Bázison tüzetesebben átvizslatod, rendben? 

- Mért, mit akarsz? - kérdezte játékosan Yui.

- Hát... Tudtommal van jakuzzi a földszinten és eddig még nem volt szerencsém forró vízben bárkivel is összebújni és beszélgetni. 

- Aha... Beszélgetni.

- Hidd el, ha a szobába lenne nem beszélgetni akarnék, de mivel a szálló összes vendége használhatja, így marad az. 

Yui hangosan felnevetett, míg Aaron csak vigyorgott és elkezdte megkeresni a fürdőnadrágját. 

- Amúgy a jövőből jöttekkel mi van? - tudakolta a fiú.

- Buliznak. - vágta rá Yui. 

- Jól teszik. Jössz? - vette át fürdőnadrágra a cuccát. 

- Túl gyors vagy... - kocogott a hátitáskájához és öltözött át ő is gyorsan bikinire, amit Aaron mindvégig szemmel követett, mellkasa előtt szorosan összefűzve a karjait. - Mi az? - vigyorgott Yui, miközben direkt hosszasan elbajlódott a bikini csatjával. 

- Visszafogom magam, hogy ne ugorjak neked. Szerzek köntöst. - tűnt el a fürdőbe Aaron.

Yui csak halkan kuncogott az orra alatt. 

~~~

Másnap reggel Yui visszakísérte Aaront az egyetemre. Aelin helyett viszont az egyik démona... Talán Astarot várta őt a kollégium mellett. 

- Aelin? - kérdezte, amikor hozzá lépett. 

- Szedi össze Dant és Juniet. Ittasan ki akartak menni a tetőre, csak Aelin hamarabb elkapta a grabancukat. 

Yui szemei elkerekedtek egy pillanatra. Érezte ő, hogy baj lesz... 

- Menjünk. - biccentett a démon felé, majd Aaronhöz hajolt és megcsókolta őt. - Szeretlek, hétvégén jövök. 

Astarot csak elindult a fák felé, majd amikor távol kerültek a kollégiumtól megfogta Yui karját és teleportáltak egyenesen a Jackson Bázis nappalijába.

Yui kérdőn nézett Aelinre, aki éppen fájdalomcsillapítót diktált Danbe és Junieba. 

- Szóval mi volt az este? - tudakolta Dan komás fejjel. 

- Nem akarod tudni! - vágta rá Aelin, miközben összenézett Linnel, aki a nevetés határán állt. Az ajkait teljesen összepréselte, annyira, hogy már fehérek voltak. 

- De, de akarom. 

- Jól emlékszem, hogy valaki sírt? - kérdezte Nat, aki egy dobozos sört ivott. 

- Teszed le! - szólt rá Aelin és Lin kórusban.

- De ez a másnaposság elleni söröm, sokkal jobb, mint amit Dan és Junie kapott. - itta tovább halálos nyugalommal a sört Nat. 

- Ki sírt? - emelte fel a fejét Zoya, aki sötétbőre ellenére most megközelítette a fal színét, annyira szarul volt. - Többet nem iszom veletek pálinkát... 

- Pedig csak nyolc kör volt.

- De ki sírt? 

A társaság Aelinre és Linre nézett. Utóbbi még mindig a röhögését próbálta visszatartani. Aelin csak felsóhajtott.

- Dan annyira részegre itta magát, hogy odament Linhez és elkezdett vele flörtölni. - mondta.

- Ennek mi köze van a síráshoz? - vonta fel a szemöldökét Nat, majd a halántékához nyomta a hideg fémdobozt, amiben az alkohol lötyögött. 

- És? A barátnőm, megtehetem! - felelte Dan.

- Majd megkérdezted tőle, hogy van-e barátja. - folytatta Aelin, mire Lin elkezdett ultrahangon kuncogni. - Lin meg azt válaszolta, hogy igen, jegyben jár. Dan erre a hírre pedig sírva fakadt. 

Nat gondolkodva összevonta a szemöldökét, Junieval együtt. Dan pislogott, míg Zoya hangosan elkezdett nevetni Yuival együtt. Ekkor esett le Junienak is a szituáció. 

- NE MÁR! Elfelejtetted, hogy Lin a barátnőd és te jegyezted el?! - tört ki hangos röhögésben ő is. 

- Ez komoly? - meredt a két lányra Dan, akik csak bólogattak Lin annyira nevetett, hogy le kellett ülnie. 

Zoyának viszont nem tett jót a vicc, ugyanis hirtelen zöld színbe csapott át az arca. A szőnyeg élete két másodpercen múlott, de Lin gyorsabban nyomott a lány kezébe egy lavort. 

- Na négyen hánytunk. Jó buli volt! - jegyezte meg két öklendezés között Nat. 

- Fura nektek a jó buli fogalma... - mérte végig a társaságot Yui, majd Zoyához sétált és segített neki felállni, hogy az első mosdóig eljussanak. 

~~~

2059. március vége...

Jane és Sam Jackson gondolkodva mérte végig a Londoni villa épületét. A madarak vidáman csiripeltek az egyik fán. Javában tavaszodott, ami a kamaszokat nem nyugtatta meg.

Miután Cora Wizards átadta nekik a kulcsokat, Ingrid Jacksonnál kötöttek ki, majd múlt hónapban valami kém meló miatt Lucyhez kerültek.

Kilyan visszament a Birodalmába Demetriával és az egyik kulccsal. Jane és Sam azóta nem hallottak felőlük, viszont a kulcs csodával határos módon visszakerült a két Jacksonhoz.

Sam csak gyanította, hogy Demetria visszajött, ám tisztába volt a lány bosszú hadjáratával, így sejtette, hogy Demetria... Önálló utakra tévedt.

Csak reménykedett benne, hogy a lány nem került bajba.

Lucy kiszállt az autóból Lenával, Adellal és Bradyvel maga mellett. A másik kocsiból a Cortez família szállt ki.

Carmen idegesnek tűnt, Junie pedig izgatottnak. Jane nem várta, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. A bal keze a jobb csuklójára fonódott, ahol a karperec mélyesztette bele metsző fogait már lassan fél éve. Nem hitte volna, hogy eddig lesz egy kulcs uralma alatt. Azt pláne nem, hogy képes igazat mondani ilyen hosszú ideig.

Carmen csak feléjük biccentett, míg Junie nagy vigyorral integetett és jó alaposan megvakarta a kocsiból kiugró Villámot, aki azóta leggyakrabban kutya formában töltötte az idejét, majd mindannyian elindultak befelé az épületbe. A kissráccal könnyebb volt az Ingridnél töltött idő alatt szót érteni, mint Carmennel.

Odabenn Főnix a kandalló előtt szunyókált, majd amint kiszúrta Juniet kisprintelt a kertbe és elrepült. A nappali kanapéján Sven és Aelin di Angelo, illetve Amy és Dan Jackson foglalt helyet.

- És megint! Ingrid itt van, tehát lelépett! - rázta meg a fejét a kissrác. 

Amy nem törődött Dannel, amint meglátta Carment felpattant a helyéről és hozzá rohanva szorosan átölelte a lányt, aki széles mosollyal ugyanezt tette. Nyomban elmerültek valamilyen témában, de Sam és Jane csak hökkenten pislogtak, nekik ez merőben új volt.

- Junie! - rikkantotta Dan.

- Dan! - vágta rá Junie és menten össze is pacsiztak. 

Sven halvány visszafogott mosollyal lépett Samhez és Janehez. 

- Jó, hogy itt vagytok. 

- A te ötleted volt. - felelte Jane enyhe éllel a hangjában.

- Jane! Belehalnál, ha egyszer nem ellenségesen nyitnál? - bökte oldalba Sam.

A lány nem válaszolt, csak gúnyosan elhúzta a száját. Sven viszont nem tett rá rosszalló megjegyzést. Örömmel fogadta, hogy Jane stílusa nem változott semmit, csak ahogy ők Amyékkel elkezdtek jobb viszonyt ápolni, úgy Sam és Jane is elkezdett összecsiszolódni. 

- Gyertek, foglaljatok helyet. Sok megbeszélni valónk van. - intett a kanapé felé Sven, majd végig mérte a ló-kutya állatott és halvány mosollyal guggolt le hozzá, hogy megszagoltassa fele a kezét.

Adel, Lena és Brady Wizards valamin bőszen vitáztak Lucyvel, egészem addig, amíg Ed ki nem jött néhány tálcányi üdítővel és szólt rá a húgára. 

- Te nekem csak ne szólj be! - vágta rá Lucy. 

- A húgom vagy megtehetem. - felelte mosolyogva Edmund. 

- Én meg nyugodt szívvel foglak mindkettőtöket gyomron könyökölni. - mondta halálos unalommal Ingrid, aki csak elvett egy üdítőt a tálcáról és azt kortyolgatva a gyerekeihez, Carmenhez és Juniehoz sétált, akik Amy és Dan mellett várakoztak már a kanapén. 

- Otthon édes otthon. - pillantott a gyerekeire a foteljából Percy. - Sven szerintem fogj bele, mielőtt elkezdődik a vita. 

- Jó ötlet. - állt fel a fiú és köszörülte meg a torkát, majd az unokatestvéreire nézett és a húgára, aki csak gúnyosan mosolygott rá. A fiú szinte hallotta a húga fejében zakatoló kérdést. Vajon leblokkol ennyi ember előtt vagy sem? - Szóval... - bizonytalanodott el egy pillanatra. - Kezdjük mindent az elején. Senki nem vehet el a másiktól semmit sem, amíg a villa területén tartózkodik.

- Oh... - húzta el a száját Dan. - Ezt mért most mondod?! - pakolta ki a zsebeit, amiből kivet egy aranysárgán csillogó ékkövet, egy kígyós karperecet és meteorit darabkát. 

- Hé! - kapott a zsebéhez Brady és vette vissza a sárga követ, azaz az Azték Szent aranyat.

- A jó édes... - káromkodott majdnem Carmen, miközben eltette az Excalibur alapkövét. 

- Mi a... ?! - tűrte fel a dzsekije ujját Jane, majd örömében felvisított, ahogy meglátta, hogy eltűnt róla a kígyós karperec. - IGEN! IGEN! IGEN! Állj! Hogy szedted le?!

Dan csak kérdőn rápillantott, majd felemelte a kulcsot és végig húzta az ujjait a kígyók hátán. Azok örömükben megborzongtak és szinte teljesen bekábultak a jól eső szeretgetéstől. 

Jane valakit meg akart ölni. Mondjuk Demetriát.

- Ha egyszer... Meglátom azt a lányt... - fordult Sam felé, Demetriára célozva. - Én megölöm! 

- Valahogy sejtettem, hogy ezt mondod. - vette el a karperecet Sam és tette inkább bele egy zacskóba, amire csomót kötött. 

- Szóval... - próbálta meg visszavenni a szót Sven. - Dan prezentálta mit nem szabad csinálni. A kis beszélgetésünknek a célja az, hogy... Amennyiben jól számoltunk Amyvel...

- Teljesen biztos, hogy jól számoltam. - szakította félbe a lány Svent. 

- ...Tudom. Tehát... huszonkettő és fél kulcs van a Jacksonoknál összesen. A Cabráknál hét és fél. Tehát öt kulcs hiányzik már csak, kivéve ha elkezdjük egymástól összelopkodni. Ez utóbbit szeretnénk elkerülni ezzel a találkozással... - pillantott szúrósan Danre, aki csak egy angyali mosolyt villantott. 

- És mit akartok? - kérdezte mindenki meglepetésére Lena.

- Összefogást. - pillantott bizonytalanul Amy Percyre, aki csak bátorítóan rá mosolygot. - Azt, hogy az utolsó öt kulcsot együtt találjuk meg. Az eszközeink megvannak hozzá nélkületek is, de...

- Ha meg tudnátok szerezni nélkülünk, akkor mi mire kellünk? - tudakolta Carmen.

- Mert Annabeth ezt akarta - felelte elhúzott szájjal Aelin - hogy együtt működjünk és együtt találjuk meg a kulcsokat. 

Jane halkan felhorkant. A Wizards tesók csak összenéztek, majd vissza Amyékre. Carmen gondolkodva meredt maga elé, majd alig láthatóan biccentett. 

- Mi egyszer már együtt működtünk Amyékkel. - köszörülte meg a torkát a lány. - Elég jól ment.

- És majdnem kinyírt titeket Aelin a Könyvtárban. - vágta rá gúnyos hangon Jane.

- Egy ilyen családban sok minden előfordul. - rántotta meg a vállát Carmen. - Ti például hónapokra eltűntetek valami másik dimenzióba.

Jane torkába csomó került, ahogy eszébe jutott Kilyan. Nem szakítottak gyakorlatilag, mert nem mondták ki. Kilyan megmondta, hogy... várni fogja, ha lerendezte a kulcshajszát visszavárja. Még át kell gondolnia, hogy visszamegy-e...

- Valakinek úgy is át kellett volna kelnie. - felelte Jane.

- Kezdjünk mindent tisztán. - vetette fel Sven. - Nincs több titok a családban. Avassuk be egymást minden kis részletbe az elmúlt időszakkal kapcsolatban. 

- Mi garantálja, hogy nem hallgatunk el valamit? - vonta fel az egyik szemöldökét Carmen.

- Ezen könnyen segíthetek. - vette el Samtől a zacskót Jane, majd kivette belőle a kígyós karperecet és Amynek hajította. - Ti kezdtek. Ez az Igazság karperece, amíg viselitek csakis igazat tudtok mondani, ha hazudtok kiszipolyoz. Fél évig hordtam, amíg Dan le nem szedte rólam.

Amy vonakodva tette a csuklójára a karperecet, ami azonnal körbe tekeredett rajta és belemélyesztette a fogait a lány húsába.

Amy elmesélt mindent a kulcshajsza elejétől kezdve, ahogy néhány hónappal ezelőtt az apjának és Percynek is tette. Kitért a tumorjára, arra hogy mennyire változott meg a képessége. Estrellát viszont elhallgatta. A kulcs Danhez került át, aki ugyanazokon a dolgokon haladt végig, mint Amy, csak jobban részletezte a Lélekkardos és az Arany almás incidenseket. Ő azt hallgatta el, hogy találkozott a jövőből jött énjével a Bázison. Sven és Aelin főleg a Romániai kis kitérőt mesélték el. 

Carmen elmondta, hogy eljutottak Egyiptomba, ahol az egyiptomi mágusok megtanították őket... pontosabban Juniet a mágia használatára, hogy egy isten költözött Carmenbe, akit azóta sem tudtak kiszedni belőle. Továbbá, hogy Egyiptomban megtalálták a Holtak és az Élők könyvét, amire Aelin rögtön felkapta a fejét és meredten bámulta a két Cortezt, főleg hogy a kulcs még mindig nála van és emiatt rúgta ki Selmát, aki jelenleg Edmund mögött figyelt feszülten. Junie fejezte be a mesét az Excalibur meteorit szerű alapkövével, aminél mindannyian jelen voltak és szinte kinyírták egymást a Könyvtárban, majd kifejtette az Amyékkel való közös projectet, melyben Annie Beckendorf segédkezett nekik a Koh-i-noori gyémánttal.

A Wizards tesók folytatták a megszerzett két kulcsukkal, az egyik Cora Wizardstól volt, aki a nála lévő két kulcsot elosztotta Jane és Lenáék között. Az Azték arany megszerzését is elmesélték.

Jane és Sam maradt utolsónak. Jane morcosan tette fel a csuklójára a karperecet, majd belekezdett egészen a Könyvtár utántól a dolgokba. Abba, hogy kerültek a harmadik dimenzióba, ott mit éltek át, hogy kerültek vissza és utána, hogyan üldözte őket Ingrid, Izzy és Bred végig Los Angelesen, amíg Cora Wizardshoz nem irányította őket Aaron Phinsky. 

- Összejöttél... A birodalom hercegével, aki időközben király lett? - meredt pislogva Amy Jane-re.

- Nem pont ez a sztori lényege, de igen.

- Mért pont egy herceg? 

- Mért pont egy vámpír? - pillantott a vörösre Sven, a tekintetében égett a gúny.

- Boszi. - vágott vissza szarkasztikusan Amy. 

- Én is összejöttem egy boszival, csak arra fele bölcsnek hívják őket. - horkantotta Sam. - De Jane szerintem mindenkit lekörözött.

- Mert? 

- Mert lefeküdt a királlyal. Ezt most hangosan kimondtam? - nézett körbe Sam, de amit meglátta a húga tekintetét egyből áttelepült inkább Carmen mellé.

- De hát 15 vagy. - szólalt meg Percy. 

- És? - kérdezte unottan Jane. - Nem mindegy?

- Mért van az, hogy ha megszólal ugyanúgy meghunyászkodom, mintha Thalia szólna be nekem? - vakarta meg az alkarját Percy. 

- Mert egy vér. - vágta rá Ed. - Ugorjuk a témát. Kulcsokat elő és avassátok be őket a maradék négy hol létéről.

- Nem öt van? - pillantott a férfira Sam.

- De, csak egyet nem látunk. 

- Látunk? - visszhangozta Junie. 

Sven csak elővette a mérőeszközt, amit a Stirlingektől kaptak és behívta a világtérképet a dohányzó asztalra tett tableten. A gyerekek álla leesett, amikor meglátták a Londoni villánál lévő nagy piros csomópontot, ahol jelenleg tartózkodtak a zsebükben huszonkettő és fél kulccsal. Egy másik csoportosulás volt Oroszország, Moszkva területén. A Cabrák.

Elvétve pedig csak négy darab kulcsot láttak. 

- Connecticut... - olvasta le a tájegységet Junie, majd nagyított rá. - A Warren család okult múzeuma... Boszorkány cucc...

- Király! - folytatták kórusban Dannel.

- Illetve a Csendes óceánon kettő. Fidzsi-szigetektől északra. - kattintott a következő pontra Amy. - Továbbá van még egy kulcs a Könyvtárban.

- És hol az ötödik? A Cabráknál? - tudakolta Jane.

- Nincs náluk. - rázta meg a fejét Amy. - Iannek elmondtam, hogy mire készülünk, hogy hány kulcsunk van és ő is elmondta, hogy...

Befejezni viszont nem tudta, mert a család minden tagja Svent, Aelint és Dant leszámítva egymás szavába vágva kezdtek el felháborodni, hogy ezt mégis hogy képzelte. A Cabrákkal, hogy mert összebeszélni?

- Csak akkor tudjuk meg mi a nyeremény, ha a Cabráknál lévő kulcsok is nálunk vannak. Iranától lopni képtelenség. - emelte fel a hangját Amy. - Egyszerűbb összebeszélni és...

- Te osztozkodni akarsz egy Cabrával?! Elment a józan eszed?! - csattant fel Carmen.

Vita alakult ki. Mindenki Amyt támadta, hogy miért ennyire naiv. Sven megpróbálta megvédeni őt, míg Dan csak a négy kulcson gondolkodott. A Bázisnál... anno hármat láttak, kettő a jövőből jötteké, tehát az ötödik kulcs... Összenézett az Apjával, aki csendben meredt a térképre. Ő tudta, hogy Yuinál és Zoyánál van az ötödik kulcs. 

Ingrid unta meg leghamarabb a felesleges vitát és jó erősen az asztalra vágott. 

- Elég legyen! Eddig egész ügyesek voltatok. Ne szúrjátok el pont most. Abba igaza van Amynek, hogy a Cabráktól nem tudtunk lopni Irana Védelem köve miatt. Viszont ha összebeszéltek vele... - gondolkodott el egy pillanatra a nő. - Akkor... a kulcsokat fel kell használnotok és meg kell akadályoznotok, hogy a végső nyeremény Irana kezére kerüljön.

Carmen már emelte volna fel a hangját, de a testében megbúvó isten végig húzta a tarkóján az ujjait, mire kirázta a hideg. Kezdett olyan érzése lenni, hogy sejti miért szállta meg őt az isten... bármi is a nyeremény... Nem csak nekik és Iranának kell.

- Mi a terv? - kérdezte mosolyogva Junie.

- Két csapatra oszlunk. Az egyik fele elmegy Connecticutba, a másik pedig New Yorkba, a Metropolitan könyvtárba, hogy lejussanak Mr. Palmerhez, persze teljes titokban. - felelte Sven. 

- Jó. - biccentett Jane. - Sven, Aelin, Carmen, Amy, az egyik iker - célzott Adelra vagy Lenára, mivel sose tudta őket megkülönböztetni - és én New Yorkba megyünk. Sam, Brady, Dan, Junie és a másik iker pedig Connecticut-ba. Abba az okkult boszi... izébe.

- Ne már... - húzta el a száját Sven. - Négy lánnyal akarsz összezárni köztük magaddal?! - akadt ki kicsit a fiú. - Gyakorlatilag a vitáitokat kell majd elsimítanom.

- Akkor velünk jön még Junie és az ikrek együtt maradnak.

- De én boszi tanyára akarok menni Dannel! - csattant fel Junie, még Dan is morcosan meredt Jane-re. 

- Sorshúzás. - vágta rá Percy és vett le egy kis dobozt a kandalló párkányáról. 

A harmadik generációs Jacksonok minden tagja elhúzott szájjal meredt a faládikára, ami nagyjából tenyér nagyságú volt. Ismerték már, mint a rossz pénzt. Ahányszor valamilyen egyet nem értés támadt közöttük sorshúzással döntötték el mi legyen. A doboz tetején egy kis retesz található, olyan mint a gumicukor és egyéb édesség adagolókon. Ha a dobozt fejre állítják egy valamilyen színű kis üveg golyó esik ki. Vagy kékes-zöld vagy sárgás-narancs.

- A kékes-zöld a Könyvtárba megy, a sárgás-narancs a boszi tanyára. - mondta Percy.

- Warren család okkult múzeuma. - javította ki Ed. - Démoni és egyéb varázslattal átitatott humbug ereklyéket halmoztak fel. A zöme hamisítvány. 

- Mindegy. - vágta rá Percy. - Rázzátok meg és húzzátok. - adta oda Svennek a dobozt. 

A fiú elhúzott szájjal rázta meg a dobozt, majd kinyitotta a reteszt, a tenyerét a lyukhoz tette és megfordította a tárgyat. Visszafordította eredeti helyzetébe a dobozt, amikor megérezte az üveggolyót és marokra zárta azt, a dobozt pedig tovább adta Amynek.

Az összes gyerek kezében végig ment a doboz, majd amikor az utolsó kisgyerek kezében is landolt egy golyó előre nyújtva szétnyitották az eddig ökölbe zárt tenyerüket. 

- IGEN! - kiáltotta kórusba Junie és Dan.

- Akkor Amy, Dan, Junie, Jane, Aelin és Lena a Warren múzeumba megy. - kezdte Ed. - Sven, Sam, Carmen, Brady és Adel pedig a Könyvtárba. Intézek két ajtót.

- Mi? Milyen ajtó? - kérdezte Jane sűrűn pislogva. 

Ed csak lerántotta a ponyvát egy fémszerkezetről, majd elkezdte beírni a Warren múzeum pontos koordinátáit. Amikor megjelent a kék fátyol szerű anyag az ajtó résein át, ami leginkább egy erőtérre emlékeztette Janet, a lány hökkenten eltátotta a száját. 

- Waren múzeumos csapat. - nyitotta ki az ajtót Ed. 

Amy és Dan rögtön felkapták az összekészített hátizsákjaikat és átmentek a kapun. Junie elvette az anyjától a kommunikátoros készülékeket.

- Jössz már?! - dugta vissza a fejét türelmetlenül Dan.

- Aha! Sziasztok! - rohant át Junie is.

Aelin csak megfogta a tátott szájú Jane és Lena karját és átrángatta magával a kapun. Ed amint becsukta az ajtót a fátyol megszűnt és új koordinátát írt be. 

- Az egyik kiállítási terembe fogtok landolni, sajnos lentre nem tudlak bevinni titeket. Sven, ez jól jöhet. - nyúlt a zsebébe és dobott a fiúnak egy belépő kártyát. 

- Köszi! Gyertek. - intett a maradék Jacksonnak és tűntek el ők is az ajtón át.

- Ez életünk eddigi legnagyobb hibája. - mondta szent meggyőződéssel Lucy. 

- Akkor minek hoztad el őket? - kérdezett vissza gúnyos mosollyal az arcán Ingrid. 

- Mert Apa azt mondta muszáj és én veletek ellentétben hallgatok rá. 

~~~

Jane nem hitte el, hogy egy szempillantás alatt Connecticutba kerültek, hogy a területen belül hol voltak arról lövése sem volt, de ez az ajtó dolog teljes mértékben kiborította. Így azért könnyű kulcsok után rohangálni!

Egy kis családi ház fészerébe tudott nekik ajtót nyitni Ed. Amy körbe nézett az apró családi házak mentén. Egy kis faluban lehettek valahol észak-keletre New Yorktól, amerre csak néztek fákat és fákat és fákat láttak. 

- Klassz. Még jó, hogy nem este van... - jegyezte meg elhúzott szájjal Lena. - Para lenne a hely...

- Miért csak nem félsz a sötétben? - lépett jobb oldalról hozzá Junie, míg  a balról Dan.

- Nem. - vágta rá Lena. 

A két kisfiú vigyorogva nézett a lányra. 

- Akkor bemegyünk az erdőbe? - kérdezte Dan. - Arra egész sötét van. Lehet találnánk szörnyeket is...

- Dan, Junie hagyjátok békén Lenát! - szólt rájuk Amy.

- Kár... - mondták kórusba, majd azonnal futni kezdtek, ahogy kiszúrták a Waren múzeumot. 

- DAN! JUNIE! Ne menjetek be! - kiabált utánuk Amy.

- Ketten együtt még rosszabbak. - tette szóvá hangosan Aelin.

Amy csak unottan Aelinre pillantott. Nem mondott újat a megjegyzésével. Morcosan sietett a két fiú után, akik csak a kocsi bejáró előtt várták meg őket, csakis azért mert a ház mellett találtak egy táblát, aminek a figyelmeztetésein jót röhögtek.

- Mondtam, hogy várjatok meg! - szólt rájuk Amy, majd a házra siklott a pillantása és menten rossz érzése támadt. 

Régi ház volt, de szépen felújították. Két szintes volt az elején egy kisebb veranda, mellette a falra az amerikai százló volt kifüggesztve és egy ártábla. Így napfényben nem volt ijesztő, de sötétben pláne, hogy alig voltak a kis utcában házak... Már nem biztos, hogy Amy ezt mondta volna.

A táblára siklott a pillantása, ami a Warren családról ismertettet néhány információt. Démon és egyéb természetfeletti tárgyakat kerestek az 1980-as évektől kezdve, még ha a ház maga 1960-ban épült is, arra használták, hogy a mágikus ereklyéket elrejtsék a világ szeme elől, hogy soha többé ne okozhassanak galibát. 

- Tudsz valamit ezekről? - pillantott Aelin irányába Amy.

Aelin összevont szemöldökkel meredt a kis házra. Először Amy azt hitte nem is hallotta, hogy mit kérdezett. A kislány arcán aggodalom ült. 

- Azt, hogy én oda be nem teszem a lábamat. - felelte Aelin. - Bűzlik a fekete mágiától. - jutott eszébe, az ahogy egy halhatatlan dzsinnt a Tartaroszba zártak Noahék Romániában. 

- Öhm... Én kinn maradhatok Aelinnel? - kérdezte aranyosan pislogva Lena. 

- Persze. - felelte Jane.

Junie és Dan kivételesen nem szólalt meg. Ha a Hádészos Aelin nem akar bemenni az baljós jel.

Dan kivette a zsebéből a telefonját és rögtön beírta a ház nevét. 

- A Warren házaspár, avagy Lorraine és Ed... Ez most komoly, úgy hívják, mint apád?! Ah... - pillantott fel a készülékből Dan, majd folytatta. - Négyezer szellemjárás ügyében dolgoztak, a Vatikán engedélyével ördögűzést is végezhettek. A nagy többség szerint egyszerű szélhámosok voltak. Ed, gyermekkorában egy kísértet lakta házban élt, ahol egy idős hölgy hajnali kettő és három óra között rendszeresen megjelent és mérgesen, bosszúsan figyelte őt. Amikor az apjának elmondta, ő nem hitt neki, viszont egyetlen egy dolgot hajtogatott a fiának, hogy "kell lennie logikus magyarázatnak mindenre" ezt a tudást használta fel a későbbiekben Ed Warren. Lorraine nem találkozott gyermekkorában kísértettel, viszont látta az embereknek az auráját és ezek alapján mindenkiről mindent megtudott.

- Átláttak a Ködön. - értette meg Amy. - Látták mely tárgyak vannak megszállás alatt a Léhvonalak miatt és mivel egy ereklye, egy ember és egy tárgy összeolvadásából keletkezik... 

- Negatív hatású tárgyak és elátkozott házak keletkeztek a Léhvonalak alatt. - húzta el látványosan a száját Aelin. - Folytasd Dan.

- 16 évesen találkoztak először és kezdtek el együtt járni, majd 17 éves korukba, amikor Ed bevonult a seregbe és a Csendes-óceán északi részén hajójuk sérülést szenvedett a második világháború alatt, mint túlélők harminc napos eltávot kaptak, így elvette szerelmét, akivel haláláig együtt élt. Ed festő volt, munkássága alatt bejárta az országot nejével, elsősorban az elhíresült kísértet házakat, amelyekbe úgy jutottak be, hogy Ed lefestette a házat és bekopogott, hogy oda adja a tulajnak, cserébe egy dolgot kért, hogy belül is körül nézhessenek. Ezen alkalmak alatt döntötték el, hogy kísértet vadászok akarnak lenni. Kiképezték magukat démonológiából és ördögűzésből. Ötven év során négyezer eseményben mentek ki. Edmund egyik jelmondata az volt, hogy: "A szellemek más síkban léteznek..."

- Ezen része igaz... A halandók ezért nem láthatják őket, nagyon kevesen rendelkeznek elég kifinomult érzékekkel, hogy kiszúrják őket, ezek is főleg gyerekek és gyakran az ő szemükre is fátyol kerül idővel. - szólt közbe Aelin.

- "A legtöbben nem is látják őket, kivéve az olyan kifinomult érzékkel rendelkezőek, mind Lorraine" Ez azért para... - suttogta az utolsó három szót Dan és pillantott fel Aelinre, aki csak halványan elmosolyodott. - "A lelkek vonzzák az ilyen embereket, mint a molylepkét a fény." Sok bírósági ügyben találtak arra bizonyítékot, hogy a szellemjárás található a házakban, ezeket az ügyeket racionálisan intézte és rögzítette... építészeket, médiumokat, szerelőket és egyéb személyeket is alkalmaztak.

- Tudománnyal állapította meg... Okos ember lehetett. - méregette még mindig a helyet Amy. 

- Másokkal azért is együtt dolgoztak, hogy biztosak legyenek a szellem helyiségekbe. Mediátorokat vittek be a szobába egyesével, úgyhogy ne ismerjék egymást, amennyiben hasonló személyről számoltak be, akkor kinyomozták az ügyet. Amennyiben képesek voltak rá, megpróbáltak az itt ragadt szellemeken segíteni és amennyiben ezek valakit megszálltak kiűzni belőle. A házukban egy szobában a megtalált ereklyéket tárolják... Sok történetükből filmek is készültek: A démonok között filmek és az Annabell a baba.

- Még mindig rossz érzésem van. - húzta el a száját Aelin, miközben a házra nézett. 

- Nálad van a mérőeszköz új változata? - pillantott Amy Danre.

- Aha. Svenél van az eredeti. - vette ki a hátijából az új sokkal kisebb és pontosabb mérőeszközt. - Ki jön be és ki tereli el az itt dolgozók figyelmét? 

- Ti mentek be Junieval, mi Jane-nel eltereljük a figyelmét. - válaszolta megfontoltan Amy.

- Dan és Junie? - akadt meg ezen a mondaton Aelin.

- Dan alkalmatlan figyelem elterelésre. - felelte Amy.

Jane, Dan és Junie megindult az épület felé, míg Amy összenézett Aelinnel.

- Figyeljünk valamire? - kérdezte.

Aelin valahová a távolba meredt. A pincénél egy idős nőt látott, már nyitotta a száját, amikor Jane keresztül sétált a nő szellem testén, majd bement a házba. Aelin Amyre nézett. 

- Minden mozdulatotokra. Semmihez se érjenek csakis a kulcshoz. - mondta. 

Amy biccentett, majd Jane, Dan és Junie után sietett. 

~~~

Sven, Sammel, Bradyvel, Carmennel és Adellal a Könyvtár reneszánsz kori festményeinek termében bukkantak fel. 

- Azért örülök, hogy nem kell egy boszorkány tanyára mennem. - súgta oda a srácnak Sam. 

- Hidd el nem csak te. Elegem lett a boszorkányokból egy jó időre. - felelte Sven, majd halványan elmosolyodott. - Jó, hogy itt vagytok. 

- Hiányoztál Jane-nek. Kellene neki egy haver, akivel együtt csinálhatja az extrém hülyeségeit. - vágott megkínzott fejet Sam, míg Sven arcára széles mosoly ült ki, majd elindult a terem felé a többiekkel együtt. 

Furcsa érzés volt, hogy itt vannak. Sven tartott attól, hogy megint kialakulhat az, mint augusztusban, mikor Annabeth elindította a kulcshajszát és mindannyian egymás torkának estek, szinte kinyírták a saját rokonaikat. 

Bementek a terembe, ahol az őrök és a könyvespolc magasodott, majd felmutatta az Edmundtól kapott kártyát a két őrnek, akik már készülték kiterelni őket. Sven csak kihúzta Shakespeare Szentivánéji álmát, majd a Magbethet, mire a titkosajtó kinyílt ők pedig besétáltak a liftbe és benyomták a Könyvtár szintjét. 

Sven nyomban elővette a műszert.

- Siessünk mielőtt Mr. Palmer kiszúr minket. - tanácsolta Carmen. 

- Fedezzetek. - emelte fel a műszert és állította be a kulcsok frekvenciáját, majd felemelte a tárgyat. 

Amint a lift ajtó kinyílt a műszer jelezni kezdett. Sven csak egy pillantást vetett a végtelenbe nyúló folyosókra. Amikor utoljára látta Mr. Palmert szívességet kértek tőle Aelinnel... Amennyiben lehetséges nem akart összefutni semmilyen körülmények között sem a Könyvtárossal. 

Lesétált a márvány lépcsőn és elindult előre egyenesen a Könyvtár szíve felé.

Carmen most is megbámulta a fegyvereket és a kiállított ereklyéket, mint amikor először itt voltak. 

- Azért remélem most nincs itt az a boszorkány. - jegyezte meg hangosan.

- Csak nem költözött ide. - vágta rá Brady. 

Sam óvatosan lelassított az egyik vitrin előtt, amiben egy tekercset látott, ám valami nem stimmelt vele. Ismerős volt az írás. Eltolta a vitrin üvegrészét és kivette belőle a tekercset, ami ógörögül íródott. Tudta kié volt a kézírás... Demetriáé. 

Összehajtotta a tekercset, zsebre vágta és a vitrin tetejét visszacsúsztatta a helyére, mikor megfordult akkor vette észre, hogy Sven megállt egy hatalmas akvárium méretű állóvitrin előtt. 

- Ez csak valami vicc. Ugye? - nyögte ki halálos nyugalommal Carmen.

A vitrin körülbelül két méter hosszú volt és magasabb, mint Sven. Benne pedig egy arannyal bevont láda hevert. A tetején két kerub térdelt egymással szembe, amik leginkább egyiptomi fáraó és angyal átmenetére hasonlítottak. Sven viszont nagyon is tudta mire akadt ki Carmen, még ha pont az ellenkezőjét akarta is mutatni. A fiú emlékezett rá, hogy mire jutottak Amyvel, hogy mi valószínűleg a végső nyeremény, így a srác kis híján hangosan felnevetett, ahogy megértette, hogy a nyeremény a ládában van, abban a ládában, aminek a legendája héber eredetű és még a Bibliában is írnak róla. 

A vitrinben a szem mértékre 110 centiméter hosszú, szélességre és magasságra pedig 65 centi Frigyláda nyúlt el. A kulcsuk. Benne a Biblia alapjára elrejtett egy isten hatalommal. A végső nyeremény, amire Irana Cabra foga fáj. Az egy isten, illetve istennővé akar válni.

~~~

Amy széles mosollyal az arcán kezdett el beszélgetni a Lorraine Warren unokájával, aki ezen a helyen élt és egyben a múzeumot vezette. A házról faggatta őt, hogy milyen érzés a pincében ilyen hátborzongató dolgokkal élni. 

A nő harminc éves lehetett, meglepően életvidám volt és még mellé kedves is. 

- Nem szabad semmihez sem nyúlni, rendben? - nézett a nő a gyerekekre miközben a pince ajtaját nézte, mintha látna valamit odakint. 

- Jól van? - tudakolta Amy. 

- Egy pillanat. - mosolygott rá a nő, majd kisétált az udvarra. 

Amy biccentett Dannek és Junienak, akik azonnal elővették a műszert és elkezdték megkeresni a rengeteg kacat között a kulcsot, míg Amy és Jane a nő után sétált. 

A nő csak meredten bámulta Aelint, aki a melle alatt összefont karokkal figyelte a nőt. 

- Az úrnő... - suttogta az orra alatt a nő, majd megindult Aelin és Lena felé. 

Amy és Jane értetlenül összenéztek, majd a nő után robogtak. Amy csak reménykedett benne, hogy Dan és Junie nem kezdenek el azokkal a fura cuccokkal odalent hülyéskedni, hanem tényleg a kulcsot keresik. 

- Te vagy a démonok úrnője. - szólalt meg, amint Aelinhez ért a Warren leszármazott. 

Aelin csak alaposan végig mérte a nőt, miközben megvakarta a könyökét. 

- Csak a nekem felesküdött démonoké, a házban lévők felett nincs hatalmam. 

- Akkor a nagyszüleimnek igazuk volt...

Amy csak kapkodta a fejét. Nem sokat értett az egészből. 

- Tisztánlátó vagy? - tudakolta Aelin.

- Igen. Melyek veszélyesek odabent? Be tudsz jönni esetleg és...

- Nem! - vágta rá gyorsan Aelin, egy kicsit mintha el is sápadt volna. - Nem hozzám tartoznak. Nincs hatalmam fölöttük és bármi ami azon a helyen van, az veszélyes és halálos. 

A nő arcára idegesség ült ki, mint aki pontosan ettől tartott. 

Amy pedig elgondolkodott rajta, hogy lehet élete legnagyobb hibáját követte el azzal, hogy Danre és Juniera bízta az ügyet.

Odabent Dan éppen egy tükröt bámult, amiben elvekben szellemeket és démonokot lehet látni. Junie egy hihetetlenül ronda "árnyék baba" névre hallgató izét nézett, ami baba helyett inkább szoborra emlékeztette. 

- Aha... A tulajait álmaiban zaklatta, halálra karmolta a hátukat, majd megállította a szívüket... állat csontokból és szőrből készült... És én még azt hittem a múmia, a papirusz tekercsek és a sátánista szimbólumoknál nem lehet itt félelmetesebb. - jegyezte meg hangosan a srác. - Mit nézel Dan?

- Várom mikor látok szellemet vagy démont. - meredt bele közelről a tükörbe, de nem történt semmi.

- Aelin szívesen mutat párat. - mérte végig a polcokon lévő maszkokat, egyik rondább volt, mint a másik.

- Az nem izgalmas vagy félelmetes. 

Junie levette a legijesztőbbet a szekrényről és alaposan megnézte, leszarva a "ne nyúlj hozzá" táblát. 

- Lehet olyan, mint a horror filmekben, bámulod nincs ott semmi. Hátra nézel, attól tartva, hogy valami mögötted van, majd visszanézel a tükörbe és BUMM! Ott van, te meg sikítasz. 

- Marha vicces vagy... Na nézzük! - fordult meg Dan és mérte végig a helyet, majd lassan visszafordult a tükör mellé. 

Ijedten felkiáltott, amikor egy bűnronda maszk nézett vissza rá a tükörből, miközben Junie röhögése csapta meg a fülét. A fiú lekapta az arcáról a maszkot és visszatette a polcra. 

- Hülye! - mormogta Dan.

- De bejött, megijedtél! - nevetett, miközben a maszk lecsúszott a polcról. - Hoppá! - kapta el. - El ne törj itt nekem. Túl ijesztően nézel, hogy én legyek az utolsó, aki felhasználva téged megijesszen valakit. - igazította meg a maszkot. - Remek. Na, hol az a kulcs?

Dan csak felemelte a műszert és folytatta a tárgyak átvizsgálását. Junie közben megállt egy Bálvány előtt. 

- De cuki! Még mohás is. Ez tuti mű! - mosolygott és nyúlt előre, hogy megnézze igazi, vagy mű-e a rajta lévő moha, ám félúton megállította a kezét, ahogy lépteket hallott odakintről. - Dan, megvan már? Mindjárt itt a nő!

- Mindjárt... Csak túl sok holmi van itt. - ment végig a polcokon, de a frekvencia mérő nem jelzett semmit sem. Eljutott egy üvegvitrinhez, ez volt az egyetlen tárgy, ami üvegbe volt. Dan csak a mérőműszerre pillantott. - Megvan! - nézett Juniera, aki rögvest hozzá sietett.

- Ez egy baba. - állapította meg Junie. - És ehhez sem kéne hozzá érni...

- A fél múzeumot megfogdostad.

- Mert mondta a nő, hogy nem szabad! - vágta rá Junie.

- Tudom nyugi én is ezt csináltam. - öklözött össze a sráccal Dan. - Amúgy egész aranyos ez a baba, olyan tipikus 1950-es évek... Túl sok időt töltök Svennel. 

Egy vörös fonalakból álló hatalmas fejű baba ült a vitrinben. Gomb szeme egyenesen Danébe fúródott. 

- Annabell... - olvasta el a feliratot Junie. - Nem őt emlegetted, hogy film is készült belőle? 

- Passz. - vágta rá a srác. - Na vegyük ki! - érintette meg a vitrint és nyitotta ki az ajtót.

Junie megborzongott egy pillanatra, ahogy egy hideg szellő megcsapta a karját. 

- Mi van félsz? - nézett rá gúnyos mosollyal Dan. 

- Én? Ugyan már... - gúnyolódott Junie. 

- Na gyere szépen Annabell. Új lakhelyed lesz. - fogta meg a baba oldalát és emelte ki a dobozból, majd rögtön kinyitotta a hátizsákját és beletette a babát. - Hűha kicsit nagy... Alig fér bele. Tedd el a műszert a tiedbe! 

- Oké! - vette ki a hátiból a műszert és gyömöszölte a sajátjába Junie. - Na menjünk! - fordult meg, mire neki ment az Árnyék babának és majdnem feldöntötte. - Hé! Ez az előbb nem itt volt!

- Csak képzelődsz!

- De hát mondom, hogy nem itt volt! Ott volt a Bálvány mellett! - bökött a Bálványra, ami a bejárati ajtóval szemben helyezkedett el.

- Gyere menjünk. - bökte meg a srác karját Dan, miközben a babát beállította, hogy sehogy ne látszódjon ki, majd megállapodott a vitrinen a tekintete. Az egyik polcon lévő porcelán babát betette a helyére, majd rácsukta a vitrin ajtaját és elindult kifelé a pincéből. 

Messziről intettek Amynek és Jane-nek, miközben Miss. Warren még mindig Aelinnel társalgott. Próbálta meggyőzni, hogy jöjjön le a pincébe. 

- Nem para Aelin. - vágta rá Dan.

- Kivéve az az Árnyék baba... - mormogta Junie, miközben érezte, hogy a tarkóján feláll a szőr a hidegtől, mire hátra pillantott, de semmi furcsát nem látott.

- Eddig is ott állt. - vigyorgott Dan.

- Nem, nem ott volt! 

- Ugye nem értetek hozzá semmihez sem? - kérdezte a nő.

- Nem! - vágta rá kórusban a két srác.

- Kérlek! - fordult Aelinhez vissza Miss. Warren. 

A lány csak felsóhajtott. 

- Két perc. - mondta és indult meg a pince felé. A nő alig bírta tartani vele a lépést. 

Aelin csak az ajtó mögött álló szellem alakot figyelte, aki gonosz, nem e világi mosollyal integetett neki. Biccentett neki, majd átlépte a küszöböt. A szellem vigyorogva kapta el a karját. 

- Nincs hatalmad itt. - búgta.

- Tudom. Nem is áll szándékomban bármit tenni veletek.

- Oh mi nem félünk tőled. Neked kéne tőlünk. - azzal az alakja megremegett és eltűnt.

Aelin kifújta a benn tartott levegőt a száján és balra fordult a folyosón, ahol az okkult tárgyak voltak. Életében talán először remegett a keze, miközben beljebb sétált a démonok és szellemek közé. 

Az első, amin megakadt a szeme az Árnyék baba volt. Érezte a benne megbúvó szellemeket és lelkeket. A fejébe nyomulni kezdtek a történeteik, hogy ki hogyan halt meg általa, milyen álmokat láttak, milyen sebekkel keltek és milyen volt az az álmuk, amiről egyetlen eleven léleknek sem tudtak beszámolni, mert szörnyet haltak a végére. 

A lány megrázta a fejét és beljebb sétált a szobába. A Bálványra pillantott, amitől néhány árnyalatot elsápadt, a keze remegni kezdett. A Bálvány felé biccentett, olyan mély alázattal amit előtte senkinek se mutatott. 

Tovább haladt és csak a tükör előtt állt meg. Emlékezett rá, hogy használta Tasha és Simon a tükröt, hogy mit kerestek benne. Lehunyta a szemét egy pillanatra, majd mikor kinyitotta megszólalt:

- Szabad kérnem, hogy tiszta lapokkal játszunk? Aelin di Angelo vagyok, Hádész dédunokája. A képességem az, hogy... A nekem felesküdött démonokat tudom irányítani, erőt adni és elvenni. - a tükörben semmi sem történt, de ahogy a lány megfordult a polcon lévő maszkok szemgödrébe fény gyulladt a maszkok arcán grimasz szerű mosoly jelent meg. 

A Bálványból egy árny lépett ki és vigyorgott Aelinre, az asztalon fekvő múmia felült a helyén és kékes lila szemeivel Aelinre meredt. Az Árnyék baba megmozgatta állatcsontokból készült nyakát és elsétált az egyik vitrinhez, amit ki is nyitott. A vitrinekben apró figurák voltak, akik rögvest kilebegtek a helyükről. 

Aelin igyekezett nem félelmet mutatni.

A Bálvány sziluettje pont úgy vibrált, mintha teste lenne, pedig a test, amivel a halandó világhoz tartozik meg se moccant. 

- Aelin di Angelo. - biccentett felé a Bálvány ugyanolyan gesztussal, mint ahogy előbb azt a lány tette. - Nem kellett volna lejönnöd ide. Itt neked nincs hatalmad. 

- Tudom. Szívesség. 

- Lorraine és Ed Warren kisunokájának. - mondták kórusban a maszkok, majd olyan hangon felnevettek, hogy Aelin érezte, hogy a hátán végig fut a hideg. 

- Mi a kulcs? Mit vitt el a két kisfiú? Elmondjátok? - kérdezte óvatosan Aelin.

Az Árnyék baba nevetve sétált a lányhoz és állt meg előtte. Aelint most még erősebben megcsapta a benne mozgó ártatlan lelkek kétségbeesése. 

- A legrosszabbat közzüllünk. - mennydörögte mély rekedt hangon. - Ez az egész hely szenteltvízzel van körbe locsolva, hogy ne tudjunk elmenni innen. Őt viszont külön egy vitrinben tartották, kereszttel a tetején, hogy még itt se tudjon tevékenykedni. A kis Warren mindennap lejön, hogy a vitrint külön megáldja. Most viszont kijutott innen Dan Jackson hátizsákjában. És nem csak ő. Mindenki, akivel kapcsolatba kerültek. Köztük velem is Junie Cortez, amikor majdnem feldöntött, mert arrébb mentem. Az egyik maszkról nem is beszélve. 

- HÉKÁS! Pestist terjesztettem egy időben! Mi ez a lenéző hangsúly?! - rikkantotta a maszk. 

- Hozzátok értek?! - sápadt el rögtön Aelin.

- Találkozunk még kicsike úrnő. - vigyorgott rá az Árnyék baba, majd a fények kialudtak a szobában, a maszkok újra normálisak lettek. 

A múmia visszafeküdt az asztalra, egyedül a Bálvány sziluettje marad csak a szobában. 

- Engem sajnos nem érintettek meg. Milyen kár. - mosolygott ő is. - Pedig lehet megtudnának tőlem egyet s mást. Kíváncsi vagy Aelin, hogy mit? Érints meg!

- Hogy megölj? - kérdezte rögvest a szőkeség. 

- Abba mi olyan izgalmas? - sétált vissza a sziluett az eredeti alakjához. - Sokkal több mindent is tehetnék veled. A tiszteletet megadtuk egymásnak, pedig egyikünknek sem szokása hajbókolni. 

A sziluett csak visszaolvadt a helyére. Aelin a Bálványt figyelte, óvatosan lépett hozzá közelebb. 

- Ha átversz... Elviszlek innen és elégetlek a Tartarosz tűzében. - mondta a kislány, majd megérintette a Bálvány vállát. 

A teste megrándult, ahogy a látása összefolyt, elakarta engedni a Bálványt, de mintha a tenyeréhez ragadt volna. A tér megremegett körülötte és sötétség ölelte át. Fölötte egy kék színű ködfátyol jelent meg, akár az északi fények, ám tudta, hogy ez más. Mágia. Léhvonal. A Bálvány figyelte belőle, itt jött rá, miért bánt vele úgy a lény. Mert nem rab. Az Alvilági oldala a Léhvonalakat használva képes közlekedni a Földön. 

Aelin érezte, ahogy valami végig simít a nyakán. A Bálvány kékes nem e világi szemei csillogtak. Aelin csak lehunyta a szemét, miközben a tarkójára ért az érintés és a tudatába akart betörni. Nem engedte be. Esze ágában sem volt.

- Irányítani engem nem fogsz. - szólalt meg határozottan. 

- Nem akarlak. - búgta a lény. - Csak mutatni akarok valamit. 

- Nem bízok a nem felesküdött alvilági fajzatokban. - vágta rá Aelin.

- Kár. Kövezd ki az utam, engedj be oda. 

Aelin csak összevonta a szemöldökét. Kövezze ki az utat....

- Hova akarsz eljutni?

- Az erőd közelébe. Nem kell közvetlenül hozzá, nehogy azt hidd, hogy el akarom venni. Teremts a közelében egy védett szobát, hadd lássam! 

- Esküdj meg, hogy nem ölsz meg és nem használsz fel a saját céljaidra. - nyitotta ki a szemét és meredt a Bálványéba. 

A lény vigyorgott.

- Esküszöm a Sztüxre, Hádészra és Tartaroszra. - hajolt meg.

Aelin megkereste az ereje forrását, majd teremtett mellette egy szobát, ahová egyetlen egy ajtón át lehetett bejutni. Kitárta a lény előtt, aki azonnal behatolt a fejébe. Egyből az ablakhoz sétált a Bálvány és alaposan végig mérte az erejét, majd rátette az üveg falra a kezét és a képességéhez nyúlt. 

Aelin azt hitte át akarja törni az üveget, de nem kellett neki. Az energiáját így is megérezte, ám nem ártó volt, letapogatta az erejét, mint egy szkenner. Aelin érezte, ahogy a belsője forrósodni kezd, mintha a lény érintésével ő is olvasott volna saját magában. 

- Mi ez? - kérdezte Aelin.

- Az erőd. Úrnőnk. - mosolyodott el a Bálvány.

- Nem tartoztok hozzám.

- Nem. Még nem. De talán... Egyszer közös céljaink és érdekeink lesznek. Ne felejts el. - sétált ki az elméjéből a lény, mire Aelin visszakerült a múzeumba. 

Elengedte a lény vállát és végig mérte a helyet, majd elindult kifelé. A nő csak ekkor lépte át a küszöböt, holott Aelin megmert volna rá esküdni, hogy ugyanakkor indultak el. 

- Ennyi volt? - kérdezte Miss. Warren.

- Ennyi. Az Árnyék baba változtatja a helyét. Lehet érdemes lenne őt is egy vitrinbe tenni. - mondta semleges arccal, majd kisietett a levegőre. 

Felemelte egy pillanatra a kezeit, miközben valami furcsaságot érzett magában, mintha más lenne. Megrázta a fejét és azonnal a többiekhez sietett. 

- Menjünk vissza és mutassátok meg mit hoztatok el! - kapta el Dan és Junie csuklóját és rángatta vissza őket az ajtóhoz. - Amy, szólj Ednek. 

- Máris, de mit láttál? - tudakolta a lány, miközben elővette a mobilját. 

- Tartarosz legveszélyesebb lényeit. 

~~~

- Nyissuk ki a vitrint. - indult meg a Frigyláda felé Sven a hátizsákjába rakva a műszert. 

- Minek?! Baromi nagy és szinte kizárt, hogy csak úgy elvigyük innen! - csattant fel kicsit Carmen. 

- Nem is kell elvinnünk. Jobb is, ha itt marad, amíg nem lesz meg minden kulcs. - vett elő valamit a táskájából a fiú. - Dan egyik találmánya az anyja mintájára. Teleportálni tud két méternél  kisebb tárgyakat oda, ahol az irányítópanel van, csak rá kell tennünk és bármikor lehet mozgósítani. 

- Tök jó. - mosolyodott el Sam is.

Carmen, Brady és Adel elkezdték átvizsgálni a vitrint, de nem lehetett félre tolni. 

- Hagyjátok megoldom. - illesztette a halántékához a mutató és középső ujját Sam, mire az üveg megremegett és eltűnt. - Tempó, csak pár másodpercre tudom eltűntetni! 

Sven csak a kerub szárnyának belső oldalára helyezte az apró teleportáló készüléket, hogy biztosan ne vegye észre a Könyvtáros, majd kiugrott a vitrinből, mire újra üveg jelent meg körülötte. 

- Akkor ennyi volt? - tudakolta Adel. 

- Aha. Induljunk, nem akarok találkozni a Könyvtárossal. - fogta meg a kislány kezét Sven és sétáltak vissza a lifthez, amilyen gyorsan csak tudták elhagyták a Könyvtár területét. 

A folyosón Sven megcsörgette Edet, mire a wc-nek az ajtaja közvetlenül előttük kéken felragyogott. A fiú előre engedte a rokonait, majd ő zárta a sort. 

- A kulcs? - kérdezte Ed, amikor átértek. 

- A Frigyláda az. Tettem rá egy teleportáló kis izét, chipet, vagy nem tudom minek hívja Dan. - felelte Sven, miközben helyet foglalt a kanapén. - Amyék?

Abban a minutumban megszólalt Ed telefonja, mire átirányította a kaput a Warren múzeum közelébe. Amyék pár másodperc után felbukkantak. 

Sven rögtön a húga pillantását szúrta ki. Valahogy zaklatottnak tűnt. 

- Milyen volt a boszi tanya? - kockáztatta meg a kérdést Sam. 

- Uncsi. - vágta rá Jane. 

Aelin nem mondott semmit csak Dan és Junie felé fordult. 

- Mi a kulcs? - kérdezte. 

- Baromira fura egy kulcs. Ez a baba. - vette a hasára a hátizsákot és emelte ki belőle a vörös hajú rongybabát Dan.

Edmund keze a levegőbe megállt, ahogy megpillantotta a babát. 

- Uram istenek... - nyelt egyet. 

Dan csak felvont szemöldökkel pillantott az apjára. Sose látta még őt ennyire ijedtnek. 

- Mi az? Ez csak egy baba!

- Neeem. Ez nem csak egy baba... - köszörülte meg a torkát Ed. - Sven... Van még valahol szenteltvizünk?

- Öhm... Talán maradt egy kevés. Miért? Ez csak...

- Annabell... Találnom kell egy ketrecet... - indult el a pince irányába a férfi. - Dan, ha Sven talál szenteltvizet alaposan moss benne kezet!

- De... Ez csak egy baba! - kiabálta utána Dan. - Na jó, mit vagytok úgy beszarva? 

- Talán ezért... - lépett előre Amy a telefonjával a kezében, amin egy cikk volt megnyitva. - Annabell a baba: Egy Donna nevű nővér kapta ajándékba az édesanyjától a 28. születésnapjára. A baba a nappaliba volt kitéve a szálláson, ahol Donna és egy Angie nevű nővér, egyben szobatársával éltek. Kis idő elteltével észre vették a lányok, hogy a baba máshol van, mint ahol hagyták. Mikor elmentek akkor még a nappaliban ült, majd amikor haza értek akkor már egyiküknek a szobájában volt. A szobában időnként cetlikbe botlott a két lány, amelyeken a "Segíts rajtam!" felirat állt. Ezek a cetlik rendszerint sütőpapírra voltak írva, amit a lányok nem tartottak otthonukban, mert csak egy pici gáztűzhelyük volt, amelynek sütő része már nem működött mikor beköltöztek, újat venni viszont nem tudtak. Angie kedvese, Lou gyakran tartózkodott a lányoknál, egyik alkalommal hallott valami furcsa zajt Donna szobájából és belesett a lány szobájába, azt hitte betörő van a házban, ám belépve nem látott semmi csak a rongybabát, ami a földön feküdt arccal lefelé. Hirtelen égető fájdalmat érzett a mellkasán, nem kapott levegőt, majd véres lett az inge, mikor Angie felbukkant a hatás elmúlt, ám a mellkasán karom nyomok voltak. Az eset után a két lány egy médiumot hívott, aki szerint a babát egy Annabell nevű kislány szelleme szállta meg, aki korábban ezen a helyen lakott és gyilkosság áldozata lett. Szerinte a szellem nem rossz indulatú, csak törődésre vágyott. 

- Csak az ártó szellemek és démonok nem így működnek... - horkantott Aelin, aki még mindig a babát nézte. - Gazdatestet akarnak. 

- Erre jutott a Warren házaspár is... Mivel a lányok onnantól segíteni akartak a babán, aki visszaélt a helyzettel és egyre durvább dolgok következtek be. Végül eljutott a Warren családhoz a hír, akik elvették a lányoktól a babát és egy pappal ördögűzést tartottak a házban. A haza fele vezető út alatt a Warren házaspár elkerülte a forgalmas utakat és lassan mentek, nehogy megpróbálja őket elpusztítani a baba. Ennek ellenére gyakran meghibásodott a fékrendszer és Ed Warren többször is elvesztette az uralmát a kocsi felett. Csak azután oldódtak meg a problémák, hogy Lorraine szentelvizet fröcskölt a babára. Haza érve a Warren család otthonában folytatódtak az események. A baba Ed dolgozószobájából a konyhában és a hálóban tűnt fel, egészen addig amíg be nem zárták egy vitrinbe, amire "Mi atyánk" idézetek vannak vésve latin nyelven. Ám a baba így is okozott halál esetet. Egy fiatal házaspár a Múzeumban molesztálta a babát, a férfi rákiáltott, hogy "ha tényleg tud valamit, akkor mutassa meg itt és most". Végül Lorraine felkérte a fiatal párt, hogy távozzanak a múzeumból, mert ezzel csak felmérgesítik a rosszindulatú lényt. Haza fele menet motor balesetet szenvedtek. A férfi meghalt, a nő pedig később úgy nyilatkozott, hogy éppen a babáról beszélgettek, hogy mekkora kamu és vicc az egész, amikor a jármű féke egyik pillanatról a másikra elromlott. 

- De... a babák nem csinálnak ilyet. - vetette ellen Dan. - Szerintem is csak kamu. Most nézzetek rá. - fordította meg a babát. - Tökre aranyos és ártalmatlan, nagy darab gomb szemekkel, inkább ölelegetni való, mint félelmetes. 

- Akkor aludj vele. Ha valami történik veled megtudjuk kamu-e vagy sem. - felelte Junie, miközben megdörzsölte a karját. 

Aelin végig mérte a fiút, kicsit szürkés volt az arca, a szemei pedig tompák. 

- Jól vagy? - kérdezte.

- Aha.... Csak kicsit elfáradtam... - vakarta meg a nyakát. 

- Gyere, sétálunk egyet.

- Hová? - kérdezte pislogva Junie. 

- A templomba. 

- Minek? 

- Ott biztosan van szentelt víz. Megfürödsz benne. 

- De nem csináltam semmit! - mormogta a kisfiú. 

- Hozzá értél valamihez?

- Nem.

Aelin csak gúnyosan a fiúra pillantott. 

- Lementem oda és beszéltem a lent lévő démonokkal, szellemekkel és pokollényekkel. - mondta ki halálos nyugalommal a szőkeség. - Elmondták mihez értél hozzá. 

- Akkor meg minek kérded?! Az Árnyékbabához és az egyik maszkhoz. - felelte Junie, majd hirtelen elkerekedtek a szemei. - Várjunk... Akkor... Nem kamu az a hely?

- Nem az. - mondta Aelin. - Mehetünk?

Junie csak nyelt egyet, majd biccentett. 

- MI?! - kiáltotta Dan és nézett a babára. - VÁ! - engedte el ijedten, mire a baba a földre esett. - VÁRJATOK MEG! - kapta fel a hátiját, amiben szállította a babát és rohant Aelin után. - Kezet kell mosnom szentelt vízben! Mért nem írják ki, hogy nem szabad hozzá érni?!

- Ki volt írva... - jegyezte meg gúnyos hangon Jane. 

- De, hogy komolyan nem!

Amy csak elindult a baba felé, de félúton megállt, gyorsan kiment a teraszra, ahol a kertész kesztyűket tartották, majd belebújt az egyikbe és csak utána vette fel a babát és ültette le a kanapéra. 

- Maradj itt légyszi. - nézett a baba gombszemeibe, majd kifordítva levette a kesztyűt és a mosásba dobta. - Érzel valamit? - fordult Svenhez, aki gondolkodva bámulta a babát. 

- Nem. Mintha csak egy sima baba lenne... Bár akkor Aelin nem lenne ennyire zaklatott és Ed sem ijedt volna meg, amikor meglátta. 

- Oh! Megjöttetek?! - sétált ki a konyhából Percy a kezében egy csésze nyugtató teával. - Na mi a kulcs... - ekkor pillantotta meg a babát a kanapén, csak megfogta a csésze fülét és lehúzta a téáját, miközben egyre sápadtabb lett. - Ugye ez valami vicc?! - meredt a plafon felé. - Hol az a kereszt?! Hol van Ed?!

- Lement a pincébe. - felelte Sven. - Szentelt vízért. 

- Jó ötlet! - tette le a csészét és kezdett el a pince felé kocogni ő is, nem hatott a nyugtató tea...

- Jó... Már Percy is beparázott. Tuti nem kamu. - állapította meg Carmen.

Ed kíséretében ért vissza a férfi, körülbelül fél liternyi  szentelt vízzel, amit Ed rögtön rá öntött a babára. 

- Dan, Junie és Aelin? - kérdezte mikor rájött, hogy valakik hiányoznak.

- Aelin elvitte őket a templomba, mivel egy csomó mindenhez hozzá nyúltak a múzeumban. - felelte készségesen Lena. - És még engem csúfoltak, hogy nem akarok lemenni. 

- Okos kislány. - biccentett elismerően Ed. 

- Meddig tartja vissza a víz? - súgta oda Ednek Percy. - Ez Annabelle! Ha itt marad meghalunk!

- Gondolom amíg el nem párolog... - felelte halkan a férfi. - Kell egy doboz, vagy valami ketrec és be kell zárnunk. Sven kéne az a Biblia, amit találtál!

- Oké. Asszem a könyvtárban hagytam. - kelt fel a fiú. 

A Jacksonok csak összenéztek, majd a babára. Valahogy rossz előérzetük volt...

~~~

Aelin besétált a templomba, rögvest utána Dan sietett be, aki azonnal a szentelt vízhez lépett és jó alaposan megmosta benne a kezeit. A szőkeség csak halványan elmosolyodott, miközben hátra fordult és Juniera nézett, aki még az utcán állt és épp hamuszürke színbe kezdett átmenni. 

- Megvagy? - kérdezte. - Nem nézel ki túl jól. 

- Nem is érzem jól magam. - lépte át a küszöböt, illetve csak akarta átlépni a küszöböt, ugyanis hirtelen fehér fény villant fel a fiú előtt és Junie egészen a szomszéd házig repült. 

- Junie! - kiáltotta el magát Aelin és rohant ki a templomból egyenesen az útra, mire csak duda szót hallott és fékcsikorgást. 

- Mit csinálsz?! - kiáltott rá az ürge, aki éppenhogy félre rántotta a kormányt. - Jól vagy?

- I-igen. - dadogta Aelin. - Bocsánat! - sietett át Juniehoz, aki még mindig a járdán feküdt. - Jól vagy?

- Repültem legalább öt métert.... Szerinted? - meredt rá a lányra, mire Aelin az ajkára harapott. 

- Ajjaj... 

- Mi az?

Junie szemei enyhén vörösek voltak. A bőre nyomokban feketés árnyalatot vett fel. 

- Gyere! - kapta el a fiú karját és vezette át az úttesten, majd leültette az egyik padra. - Dan! Tudsz hozni szentelt vizet? 

- Ahaaa... - mérte végig a a helyet, majd meglátott egy kehely szerűséget az oltáron. - Nem lopok, csak kölcsön veszem... Nem lopok csak kölcsön veszem... - sétált be a sorok között az oltárig, majd elvette a kehelyet. - Bocsi, akár létezel akár nem, de ez sürgős helyzet! - pillantott fel az egyik oltári képre.

Visszafutott a szentelt vízhez, majd belemerített a kehellyel és először megindult vissza az oltárhoz, ekkor jött rá, hogy rossz az irány, így száznyolcvan fokos fordulatot tett és kiment Aelinhez.

A lány elvette tőle a tárgyat és a tartalmát úgy ahogy volt Juniera öntötte. A fiú bőréhez érve a víz sisteregni kezdett, miközben Junie felordított. A karja teljesen bevörösödött, mintha forró vizet öntött volna rá. 

- Ez meg mire volt jó?! - mormogta Junie.

- Mi van vele?! - kiáltotta idegesen Dan.

- A démon fajzatok hatalma... - felelte Aelin. - Túl erősek.

- Vigyük be a templomba? 

- Csak megint el fogja hajítani, mert... szentelt hely ő pedig... Szennyezett. Egy démonnak mindig gazdatest kell, rá pedig a maszk és az Árnyék baba is pályázik...

- Akkor mi legyen? - aggodalmaskodott Dan.

- Nem tudom. - rázta meg tanácstalanul a fejét a lány. 

- Amúgy... Ha te démonokat irányítasz... Miért tudsz bemenni?

- Mert csak irányítom őket, nem pedig egy vagyok közülük. Szerzek még némi szentelt vizet. Addig próbáld meg összeszedni Juniet.

A lány besietett a templomba ott is az oldal ajtóhoz ment, ahol a papok szoktak felkészülni a misére. Arra számított, hogy maximum a gondnokba futhat bele, de meglepetten pislantott, amikor egy inget viselő férfit látott meg.

Meleg mosollyal nézett rá, mire Aelint azonnal megcsapta az aurája. Egy pap volt...

- Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen.

Aelin elgondolkodott egy pillanatra.

- Miben hisz atyám? Hisz a démonokban és az ártó szellemekben?

A férfi szemei körül apróbb ráncok jelentek meg. Aelin szerint meglepően fiatal volt, valahogy a fejében a papok mindig nagy darabok voltak, pocakosak és őszek. Ez a férfi meg olyan 25 körüli lehetett szemre. Magas és viszonylag sportos alkatú, csak akkora hasa volt, mintha lenyelt volna egy szilvamagot.

- Ha a feletteseim itt lennének azt kellene mondanom, hogy balga gyerek mese. De láttam és hallottam már furcsa dolgokat.

- Mit szólna hozzá, ha azt mondanám bizonyítékom van rá, hogy léteznek? És, hogy a segítségére lenne szükségem.

A pap alaposan végig mérte Aelint. A lány sejtette, hogy balga kiskamasznak nézi, aki csak valami hülyeséget akar neki mondani.

- Milyen bizonyíték? - kérdezte.

Aelin csak halványan elmosolyodott, majd lehunyta a szemét. Az udvarra vezető ajtó hirtelen nyílt ki, majd a semmiből Zero, Gavriel és Astarot jelent meg.

- Ugye azt nem akarja, hogy bemenjünk? - meredt a küszöbre Gavriel. - Nem szeretem a megszentelt helyeket... - ujjával erőre nyúlt és pontosan az ajtó keret határában az ujja hegye vörösen izzani kezdett. - égő...

A pap lefagyott ott, hogy hogy jelenhetett meg a három férfi az ajtóban a semmiből, amikor meg kiszúrta Gavriel égését. 

- Mégis mik... 

- Ők démonok. Én meg félisten vagyok. De... nem attól, akiben maga hisz. - felelte Aelin - Az unokatestvéremet megszállták olyan démonok, akik nincsenek az irányításom alatt. Ki kéne szedni őket valahogy.

A pap másodperceken át meredt Aelinre. 

- Tehát... Amikor kicsi voltam nem csak képzeltem azt a szellemet... Hozok egy kis szentelt vizet kezdetnek. De nem tudom, hogy kéne eltávolítani. - indult volna el kifelé, de a démonok miatt megtorpant. - Akkor minden létezik?

- Attól függ mit ért minden alatt. Menjen ki nyugodtan, ártalmatlanok. 

Gavriel, Zero és Astarot arcára széles gúnyos és gonosz mosoly jelent meg, amitől a pap nem lett nyugodtabb. Sőt...

~~~

Aelin, Junie és Dan jó pár kereszttel és liternyi szentelt vízzel tért vissza és mivel a pap másban nem segíthetett elmondta, hogy kell elkészíteni a szentelt vizet. Amikor visszaértek a Londoni villába és beszámoltak a történtekről Carmen szólalt meg leghamarabb. 

- Gratulálok öcsi, akkor már nem csak én vagyok megszállva. - mondta.

- Nem vagy vicces. Ledőlök. Hulla vagyok... 

- Csak leszel, ha nem szedjük ki belőled őket. - vágta rá Aelin.

- Kösz a bíztatást... - battyogott fel az emeletre a kissrác és dőlt le a szobájában aludni. 

A vacsora többé kevésbé békésen telt, ahhoz képest, hogy Annabell a házban van és Juniet megszállta két démon. Ed csak kétszer rémült halálra, amikor a baba random felbukkant mellettük. 

- Hány liter víz kell erre?! - öntötte le ismét. - Hat ez egyáltalán?! 

- Szerintem ültessük bele egy lavorba, amibe szentelt víz van. - köszörülte meg a torkát Percy. 

- HAHÓ! Hol vagytok? - csendült fel Selma hangja, aki még a küldetés alatt elindult keresni magának néhány nyári ruhát. 

- Ebédlő! Eszünk! - kiáltotta vissza Ed. - Megvásároltad a fél plázát?!

- Nem, csak alig találtam harminchatos lábra cipőt és pasztel színeket árul minden üzlet, én meg hófehér bőrű vagyok, utálom, miért kell a legocsmányabb színben ruhákat csinálni, amitől olyan, mintha az ember beteg vagy meztelen lenne?! - sétált be Selma és indult meg Ed felé, ám hirtelen a földbe gyökerezett a lába, ahogy meglátta Anabellt. - Ez meg mégis mit keres itt?!

- Kulcs. - felelte Sven. 

- Mostantól halott vagyok, senki sem jöhet be a szobámba! Ed van... - itt szúrta ki a szenelt vizet. - Hála az isteneknek! - kapta fel az egyiket és vágta a hóna alá, majd a keresztekkel teli kupacból is felkapott egyet és elindult a vendégszárny felé. 

- Jó... Az ex démon is berezelt... - állapította meg Jane, miközben a vacsorájából dobott egy falatot az asztal alá Villámnak. - Akkor ez tényleg nem kamu. 

- Sven nálad aludhatok? - ment el Sam étvágya. 

- Minek?

- Mert három gonosz démon van a házban! - vágta rá szinte kiabálva a fiú.

- Mond valamit... - jegyezte meg Percy is.

- Nem kell együtt aludni. Éjszakára bezárom egy dobozba, a tetejét leszik szalagozom és leöntöm szentelt vízzel. - felelte Ed. 

- Selma is be van szarva! Aki démon volt... - húzta el a száját Lena is. 

- Nem lesz baj. - felelte nem túl maga biztosan Ed, mire a gyerekek csak összenéztek, de nem feleseltek vissza a férfinak. 

Vacsora után Edmund, ahogy ígérte elzárta a babát. A gyerekek ennek ellenére inkább nem kockáztattak. Brady, Adel és Lena Wizards elfoglalták a legnagyobb francia ágyas szobát, ahol hárman kényelmesen elfértek. Carmen alapból figyelni akart Juniera, nehogy rosszul legyen, így ő is az öccsével aludt. Sam addig könyörgött Jane-nek, amíg a lány bele nem ment a jó kis szokásukba, cserébe Villámmal kellett Samnek aludnia. Aelin és Sven nem parázott, Hádészosként nem is kellett... Így ők külön aludtak. 

Dan az időközben visszatért Főnixel együtt osont át Amyhez az éjszaka alatt. 

- Itt aludhatunk? - dugta be a fejét.

- Van egy sárkányod... - kezdte álmos fejjel a lány.

- Folyamatosan morog... Tuti a démonok miatt.

Amy csak Főnixre nézett, aki valóban idegesen kapkodta a pillantását. Miközben időnként beleszimatolt a levegőbe, de úgy akár egy porszívó. 

- Jó. Gyertek. - intett nekik.

Dan vigyorogva mászott be a nővére mellé az ágyba, míg Főnix az ágy mellett lévő szőnyegen nyúlt el. 

- Mindenki parázik? - kérdezte kíváncsian Amy.

- Mindenki. - biccentett Dan. - Kivéve Juniet, ő hulla, mármint még él, de... Érted.

Amy nem válaszolt csak lekapcsolta a lámpát és hagyta, hogy az öccse közelebb csússzon hozzá a lepedő alatt, főleg azért mert Főnix az egyik szárnyát feltette az ágyra. Dan Főnix szárnyát simogatta, aki kezdett elálmosodni. Dan szemei lassan csukódtak lefelé, már érezte a tarkóján Amy egyenletes szuszogását, amikor Főnix szemei felvillantak a sötétben, legalábbis remélte, hogy Főnix szeme volt az... Halk morgás ütötte meg a fülét.

- Amy... - bökte meg a nővére karját. - Mi világít a szobában?

- Hm? - mormogta a lány és nyitotta ki a szemét. - Az elosztó.

- Két darab?

- Mi? - a lány felkapcsolta a lámpát, majd eloltotta, hogy beazonosítsa a fény forrást. - Ezek szerint igen. - lőtte le és feküdt vissza.

Főnix felugrott az ágyra és letette Dan mellé a fejét a párnára, majd mély álomba szenderült. Dan kezdett megnyugodni, hogy nem lesz semmi baj. Vagy legalábbis reménykedett benne.

A kisfiú nem emlékezett rá, hogy mikor aludt el, csak arra, hogy az egyik pillanatban hangos morgás csapta meg a semmiből fülét. Kinyitotta a szemét, majd rögtön le is hunyta, annyira álmos volt, amíg Főnix szét nem vágta a szárnyát és hallott egy hangos puffanást.

Azonnal felült és felkapcsolta a lámpát, mire érezte, hogy kifut az arcából a szín.

- Amy! Amy! Amy! - kezdte el rázni a nővére vállát.

- Dan... Mi van?

- Ébredj! - kiáltotta a fiú.

Amy felült kócos haja a szemébe hullott, nehezen tudta a füle mögé tűrni, de amikor sikerült még akkor sem látta, hogy Dan mire van ennyire kiakadva, annyira álmos volt. Aztán a látása nagy nehezen kitisztult és a szemei ijedten elkerekedtek.

Annabell, a baba, a földön feküdt az ágy és a komód között, Főnix pedig megállás nélkül morgott.

- Szólj Apának. - nyalta meg kiszáradt ajkait Amy, miközben felkelt az ágyból és a szekrényhez sietett.

Dan kiugrott az ágyból és futva indult meg az apja szobája felé.

Főnix a lánnyal marad és morogva meredt a babára.

Amy felvett egy kesztyűt és óvatosan leguggolt babához. Bizonytalanul Főnixre nézett, aki helyben toporgott és készen állt, hogy széttépje a babát, ha szükséges. Amy vett egy mély levegőt, megfogta a babát és lassan felemelte a földről, majd megfordította és fekete gombszemeibe nézett.

- Nem szabadna itt lenned... - mondta halkan, majd elindult kifelé.

A folyosón összefutott az Apjával és Dannel. Ed elvette tőle a babát, öntött rá egy adag szenteltvizet, majd visszazárta a dobozba és azt is lelocsolta, ezúttal a biztonság kedvéért körbe le is szikszalagozta azt is.

Dan és Amy visszamentek aludni, ahogy Ed is.

Dan álmatlanul feküdt az ágyában és tudta, hogy Amy sem alszik, de nem akartak beszélgetni, pláne amikor Főnix megint elkezdett morogni.

- Tuti megint itt van... - mormogta Dan.

- Hogy lenne itt? - kérdezte bizonytalanul Amy. - Apa leöntötte szenteltvízzel.

- Itt van! Tuti itt van!

- Dan! - ült fel idegesen Amy. - Elég legyen! Nincs itt és kész! - feküdt vissza a helyére és fordult el az öccsétől.

Főnix hangosabban kezdett el morogni.

- Mi az? Látod? - faggatta a sárkányt Dan.

- Dan, hagyd abba! - pillantott hátra az öccsére Amy. - Nem lehet itt!

Főnix hirtelen lendült előre, de Dan hamarabb látta az árnyat, ami neki vágódott egyenesen Amy mellkasának, mint hogy meghallotta volna a nővére fájdalmas kiáltását. Aztán Főnix elkapta a fogaival a lényt és a szomszédos falhoz vágta.

- Amy! - kiáltott Dan és kapott a villanykapcsolóhoz.

- Mi történt? - nyitott be az apjuk és tenyerelt rá a csillár kapcsolójára. Egy pillanat alatt kiszúrta a babát ezúttal a komódon, Főnixet, aki morogva meredt a babára és Amyt, akinek a vére teljesen átáztatta a pizsamafelsőjét. - Istenek... Hogy a francba szabadult ez ki a dobozból?! - csörtetett a babához.

- Amy jól vagy? - tudakolta Dan, aki alig láthatóan remegett az ijedségtől. 

Eddig is sejtette,  hogy van valami azzal a babával főleg, amikor azt a rengeteg sztorit felolvasta Amy... Na de vannak határok!

- Mondjuk. - kukucskált be a felsője alá a lány, a mellkasát mindenhol karom nyom borította, mintha egy ember, vagy egy műkörmös idióta pláza cica akarta volna kikaparni a szívét, bordái védelméből. 

Ed puszta kézzel felemelte a babát és mérgesen gombszemeibe meredt, miközben ógörög, latin, óegyiptomi és ókínai nyelveken különféle szitok szavak hagyták el a száját. Végül megfordult és elindult lefelé. Főnix nyomban utána iramodott, Dan botladozva sietett Percy szobája felé, hogy a férfitől kérjen valamilyen fertőtlentőszert, vagy bármit, ami Amyn segíthet. 

Ed amint leért a földszintre a dobozt nyitva találta. 

- Hogy az istenek égetnének halálra a Tartarosz tűzében! - meredt a babára. - Most meg mégis mi a fészkes fenét csináljak veled?

 A férfi zajt hallott a szekrény felől, amely előtt Főnix állt két lábra magasodva, majd fejével a felső polcról levert egy vastag bőr kötéses könyvet. Ed abban a pillanatban felismerte, hogy meglátta, hogy nincs az elején ott a kereszt, mert Sven még a vámpír incidens alkalmával leszerelte. 

Egy Biblia.

- Okos sárkány. - kapta fel a földről a könyvet, miközben Főnix büszkén, dicsekedve kihúzta magát, egy fajta "min kell ezen csodálkozni" pillantással. 

Ed egy pillanatra végig mérte a sárkányt, majd gyorsan megrázta a fejét és a beletette a dobozba a babát, összehajtotta a fedelét, ismételten leszikszalagozta, végül pedig rátette a tetejére a Bibliát, amit biztos, amit biztos alapon, szintén oda ragasztott a kartonhoz.

- Szerinted elég lesz? - pillantott a sárkányra, aki csak farka végével felkapta a szenteltvizes üveget és úgy, ahogy volt ráöntötte a könyvre. - Értem. Most oké?

Főnix erre csak megvonta a vállát és elhasalt a szőnyegen, várta, hogy történjen valami. Ed helyet foglalt a kanapén és a tekintetét a dobozra szegezte. Már amikor meglátta a babát Dan kezében rettegett. Egészen addig hitte azt, hogy a legendák és a démonok által megszállt dolgok humbugok, amíg ő maga nem lett gazdateste egy démonnak, történetesen Selmának. Junie örülhet, ha életbe marad, bár ő is, hogy ha Ingrid fülébe jut, hogy a lánya, Carmen egy istennel osztozik a testében, míg a fia, Junie démonokkal. 

Legalább 10 perce nézhették már a kartont. Ed érezte, hogy egyre álmosabb kezd lenni, de a gondolatai folyamatosan elterelődtek részben Yuira, részben Amyre, részben... még arra, amit Főnix tett januárban. A sárkány mindig morgott rá, de ott... vigasztalni akarta, miért?

- Miért jöttél ki januárban hozzám a temetőbe? - siklott a pillantása a sárkányra, aki csak hanyagul rápillantott. - Jó lenne, ha... én is megértenélek úgy, mint Dan... 

BANG!

Főnix azonnal felmordult és mérgesen a kartonra meredt. Ed szemei fokozatosan kerekedtek el, ahogy a doboz időnként felpattant a földről. A belé zárt baba, minden erejével próbált kijutni onnan, de a Biblia megtette a hatását. 

- Lenn maradok és figyelek rá, te vigyázz Danre és Amyre. - mondta, mire Főnix bizonytalanul rá nézett, majd elindult az emelet irányába. 

Ed csak a karton dobozt figyelte, majd amikor az elhallgatott fülelni kezdett a házban, de semmilyen neszt sem hallott. A dobozhoz sétált és felemelte, érezte, hogy benne van, a démoni énje szinte fülét-farkat behúzva menekülni akart a dobozban lévő babától.

Felbaktatott az emeletre és koppintott kettőt Selma ajtaján, ahová elzárkózott, amikor meglátta a babát.

Az ex démon résnyire nyitotta ki az ajtót, majd ahogy meglátta a dobozt, majdnem Edmund orrára vágta az ajtót.

- Nem! - támasztotta be a lábát az ajtó félfához Ed.

- Hogy tudom ezt a szart leállítani és Junieból kiszedni azt a két démont?

- Sehogy! Ezek hatalmasabbak és ősibbek nálunk is! Ők a kiinduló démonok, tőlük származik mindenki, nem lehet tőlük megszabadulni! - rázta meg a fejét Selma.

A nő hirtelen taposott Edmund lábára, mire a férfi felszisszent és elrántotta a lábát. Selma bevágta az ajtót és kulcsra zárta. Ed elgondolkodott rajta, hogy átteleportál az ajtó másik oldalára, de nem akarta kockáztatni, hogy a baba egér utat kapjon.

- Valamit tudok tenni? - kiáltotta. - Amyt megtámadta!

Selma nem válaszolt. Ed csak felsóhajtott és elindult saját szobája felé.

- Talán Aelin tud velük beszélni... - nyögte ki nagy nehezen Selma. - Talán. De ha rosszul értelmezi a jeleiket, akkor ő is nagyon nagy bajba kerülhet... De csak ő tudna velük beszélni, senki más sem a családodból, Joe di Angelo halála óta.

- Értem. - folytatta az utat vissza a szobájába a férfi, ám a fejében csak és kizárólag az járt, hogy Aelint érdemes-e bedobni ilyen mélyvízbe.

A Warren család okkult múzeumának valódi tárgyai és történetük, ami a fejezet szempontjából lényegtelen, vagy néhol módosított volt, illetve mini logikai futtatások, amik nem lettek konkretizálva a fejezetben:

Az elátkozott tükör: rituálék alatt használták, hogy lelkeket idézzenek meg, egyfajta átjáróként használva. A mai napig láthatóak benne szellemek és démonok. Aelin di Angelo ezen átkelve tudott beszélni a lényekkel, amit nem érzékelt, itt az idő is módosul, ezért nem érte őt be a Warren unoka, mert általa átkerült a démonok síkjába, ahonnan ők bele tudnak avatkozni a halandók életébe.

Az Árnyékbaba: fekete mágia felhasználásával készítették emberi és állati maradványokból. Több fajta cikket olvastam erről, az egyik szerint elég lefotózni őt és a kép hátuljára felírni egy átkot, amelynek következtében a képet megkapó személy(ek) ugyanazt a rémálmot élték át és reggelente a hátukon karmolással ébredtek fel, amíg egyszer szörnyet nem haltak. A másik szerint, ahogy azt Junie is felolvasta a tulajdonosának kellett lennie a babának és így azt kísértette halálra. A Warren házaspár szerint a babát nem szabad elpusztítani, mert a benne lévő lelkek rosszindulatúak és ez a börtönük, ami meggátolja, hogy kiszabaduljanak. Nálam az áldozatai a lelkek, akiket magába zárt a baba, tehát láthatóan kicsit módisítottam a Junie lelkéért harcoló lényt legendáját.

A Bálvány: akiről semmi szó sem esett, pedig a Warren család szerint ő az egyik legveszélyesebb lény a múzeumukban. A lényt az Egyesült Államokban, Connecticut államában, egy erdőben találta egy vadász, amikor eltévedt és ahogy nézte, nagyon rossz érzés fogta el. Ezért elindult az ellenkező irányba, amikor megjelent előtte egy fehér hajú és szakállas, csuklyás férfi. A vadász megijedt, mert eddig egyedül volt. A csuklyás férfi felemelte a kezét és csak annyit mondott "arra", így kijutott a vadász az erdőből, felkereste a Warren házaspárt, akik megvizsgálták a Bálványt és elszállították a múzeumukba. Ha itt megpróbálta megvizsgálni a Bálványt Lorraine, akkor volt, hogy nyolc méterre repítette magától.

Annabell a baba, Lorraine karjában és a vitrinében: ennek a története igen részletesen le van írva több cikk összehasonlításával a fejezetben, így ennek nem írom le a történetét. Kis kiegészítést viszont igen: szerintem ez a rongybaba, amit a filmekben egyszer sem így ábrázoltak sokkal ijesztőbb, mint ami a filmben van (filmet nem láttam, csak fotókat a babáról az interneten). Illetve kis érdekesség: volt egy férfi, aki egy millió dollárért (jelenlegi árfolyamon az 388 771 000 forint) megvette volna a babát, de a Warren házaspár nem akarta eladni, így tovább emelte két millió dollárra, de a Warren házaspár még így sem engedte meg, hogy ezt a veszélyes babát elvigye a férfi. Tehát szerintem lehet valami a történetek mögött. Nem csak humbug, hiszen ha egy kamu baba lenne, akkor miért ne adták volna el ennyi pénzért.

A Warren családról írt információk a fejezetben szintén cikkek alapján lett leírva, tehát ezek valós állítások ( attól függően ki mennyire hiszi, hogy ezek a tárgyak tényleg átkozottak-e vagy sem). 

Ti hisztek amúgy ezekben a lényekben?