Hali, egész hamar hoztam részt, de csak azért, mert lusta voltam tanulni és kellett valamilyen kikapcsolódás. Ez az egyik kedvenc részem, némi drámával és karakter fejlődésekkel megfűszerezve, úgyhogy remélem nektek is tetszeni fog. A véleményeteket, majd várom kinek, hogy tetszett. :)

Yui Jackson sokadszorra próbálta meg elérni Aaron Phinskyt. A vonal most is kicsengett, majd hangpostára kapcsolt, csak kinyomta a telefont és lehajította a kanapéra.

A gyomra azóta görcsölt, hogy Aaron itt hagyta. A jövőből jött ötös kicsit sem segített a helyzetén, csak azt hangoztatták, hogy 'minden rendben lesz, majd megbékél'. Zoya Royal hol támogatta őt, hol pedig majdnem leszedte a fejét, hogy mégis hogy lehetett ennyire hülye. 

Aaron Phinsky ha közel került egy lányhoz mindig felhúzta a nyúlcipőt. Nem hiába tartja be a szabályait olyan szigorúan, amelyek mindegyikét most Yui áthúzta. Sokszor lefeküdtek, Aaron rengeteg időt töltött mellette, támogatta őt, odafigyelt rá és segített rajta. Sose csinált ilyet korábban egyetlen egy lánnyal sem... Ebben Zoyának igaza volt. Pont ezért nem értette Yui, hogy miért volt ő a kivétel és miért szelelt el akkor mégis végül. 

- Még mindig nem éred el? - kérdezte a földön ülve Dan, miközben rajz füzete fölé görnyedve rajzolt. 

Yui a fiú szemében valódi aggodalmat vélt felfedezni. 

- Nem. Hangposta. - sóhajtotta. - Tudom azt mondjátok, hogy majd keresni fog és megbékél, de... Úgy érzem... Nem fog. - rogyott le a kanapéra. 

Dan váltott egy gyors pillantást Aelinnel, aki Nathaniel mellett ült. A fiú a képeit rendszerezte a tableten és a fény és egyéb beállításokkal szenvedett, utólagos keveréssel. A szőkeség szemében gondolatok hullámzottak. Bizonytalanság. 

- Talán... - kezdte Aelin.

- Tudom, tudom. - legyintett Yui. - Legyek türelmes... 

- Igazából azt akartam javasolni, hogy... Úgy is... hétvége lesz. - pillantott Danre, aki gondolkodva az ajkára harapott, azt lantolgatva mennyire jó ötlet Aelin terve. - Talán fel kéne keresnünk Aaron Phinskyt. 

Yui szemei felcsillantak, majd zavartan kapkodni kezdte a pillantását a padlón. Kicsit sem volt biztos benne, hogy ez jó ötlet. Félt, hogy ha felkeresi Aaront... A fiú csak még inkább elzárkózik előle. Bár ennél jobban már nem nagyon tud. 

- Jó ötlet ez? - hozta fel Nathaniel fel sem nézve a tabletből. 

- Nem. - vágta rá Dan. - De lehet meg kéne játszani. Fogalmunk sincs, hogy kerültök újra beszélő viszonyba. Jobb tenni valamit, mint ülni a seggünkön és várni.

Zoya hirtelen ült fel a helyén. Éppen Junieval játszottak egy két személyes kártyajátékot, Lin meg feszülten figyelte őket, mint bíró. 

- Úgy értitek... - mosolygott a boszi. - Egyetemi buli?

- Egyetemi buli, ha Yui is ezt szeretné. A te döntésed, mi csak felvetettük. - emlékeztette a lányt Dan.

Yui az öccsére mosolygott, olyan régen látta ilyennek. A szemei csillogtak, mintha ezernyi kis tábortüzet gyújtottak volna meg benne. Várakozott, nem akarta őt sem irányítani, sem megtéveszteni. Kicsit elhitte, hogy... Dan csak azért lett komoly, mint az apja, mert egy küldetést kapott és egy hatalmas terhet tettek a vállára az istenek és a Jacksonok, hogy a család életbe maradjon. 

Lehet túl szigorú volt az öccsével. Olyanért hibáztatta, ami ugyan fájt neki, hihetetlen mértékig, de ugyanúgy megvolt kötve a keze, mint neki, amikor Irana börtönébe került. De most a felszín alatt, amikor nem tudta mit kell előidéznie, ugyanazt a fiút látta benne, akivel napokkal ezelőtt még videójátékoztak itt. 

De most nem az öccse volt a kérdéses elem, hanem Aaron. Ha felkeresi Aaront... Mit fog tenni Aaron? Azt se tudja pontosan, hogy miért hagyta magára és zárkózott el tőle. Talán megijed? Elmegy? Elküldi? Meg kell tudnia és valahogy vissza kell szerezni a barátját, a legelső barátját, akivel megismerkedett a félvértáborban, amikor 4 éves volt. 

- Menjünk. - mondta ki a döntését. 

~~~

Aelin bele bújt a fehér színű mágikus ruhába, mire egy rövid fekete short, fekete sportcipő és egy csipkézett felső  feszült a bőrére. A haját gyorsan kifésülte, miközben a szeme sarkából Nathanielre pillantott, aki leplezetlenül őt bámulta.

- Mi az? - kérdezte a lány.

- Szeretem az ízlésedet a ruhák terén. - felelte a fiú, majd szórakozottan felkapott egy vékony henger formájú üvegcsét a fésülködő asztalról és Aelin kezébe nyomta.

Aelin csak elvette a vörös színű rúzst és a tükörhöz hajolva elkezdte felvenni a festéket.

- Aaron biztos bulizni fog? - kérdezte Nat miközben átvette a felsőjét egy fekete ingre, majd felkapta Aelin fésűjét és megpörgette az ujjai körül.

- Ezer százalék. Az évszázad legnagyobb partija van náluk a hétvégén. Legalábbis azt állítja a kolijuk. - szorította össze ajkait a lány, majd gyorsan megigazította az rúzsa vonalát és csak utána folytatta. - Ilyenkor karaoké és egyéb programok mennek, ha van valami, amit Aaron ki nem hagyna az ez.

Nathaniel figyelte, ahogy Aelin leteszi a rúzst a helyére és a szemtushoz nyúl. Olyan gyorsan ejtette meg a vékony vonalat, hogy Nat csak pislogott. A húga órákat volt képes eltölteni a tükör előtt a szemtussal vérre menő küzdelmet folytatva.

- Amikor bálba mentünk, meg bulizni nem akartál sminkelni. - jegyezte meg a fiú.

- Akkor nem is egy csapat szereplési vágytól túlfűtött közegbe mentünk. - vágta rá a lány és kezdett elpakolni - Ez viszont olyan lesz, mint egy Apollón és Aphrodité klán összeeresztve, akik dugni akarnak.

- Tehát véded a területed? Engem? - rándult fel az egyik szemöldöke a magasba.

- Mondhatjuk így is. - igazította meg a haját Aelin és nézett bele Nat kék szemeibe a tükörben.

Nat a kezében megállította a fésűt, majd Aelin mögé lépett és elkezdte kifésülni a lány haját.

- Mit csinálsz? - kérdezte Aelin.

- Lin külön bejáratú fodrásza vagyok emlékeztesselek? - hangzott a gúnyos válasz, mire Aelin csak halványan elmosolyodott és Natet figyelte a tükörben, ahogy a keze fürgén járt miközben elkezdte befonni a haját, de csak oldalt.

Időnként egy-egy tincset direkt lazábbra hagyott, amitől úgy tűnt mintha a lány haja lebegett volna. Az egészet végül össze fogta a tarkóján.

Aelin elismerően pislogott a tükörképére. Utálta a lófarkat. De ebben a fonatok és hullámok némi bónuszt alkottak.

- Jó lesz? - kérdezte Nat a lány vállán megtámaszkodva az állával.

- Tetszik. - suttogta Aelin és döntötte a fiú fejének az övét.

Mosoly jelent meg az ajkukon. A szemeik néhány árnyalattal élénkebben csillogtak. Nat elfordította a fejét és egy gyors csókot nyomott a lány arcára.

- Jó ötlet elmenni? - kérdezte halkan.

Aelin gyomra összerándult.

- Nem tudom... Yui soha sem mesélte el, hogy történt... - válaszolta, miközben idegesen az arcához kapott, de a haja hátra volt fogva, így csak a nagy semmit simította hátra. 

Nat elmosolyodott a mozdulaton, majd megfogta a lány kezét és összefűzte az ujjaival. Ritkán látta Aelint bizonytalannak és mindennél aranyosabban tudott viselkedni ilyenkor. 

- Szeretlek. - döntötte a lány homlokának az övét. 

- Én is téged. - állt lábujjhegyre és nyomott a fiú orra hegyére egy csókot. 

Nat azt se hitte volna még pár héttel ezelőtt, hogy ez fog megtörténni velük. Szerelmes Aelin di Angeloba. Egy Jacksonba, ugyanúgy mint a húga és nem is akármelyik Jacksonba szeretett bele, hanem az egyik legveszélyesbe. 

- Van valami terv? - meredt bele a fekete szempárba.

Aelin lassan megrázta a fejét. 

- Mi van, ha nem kéne beleavatkoznunk? - kérdezte hirtelen a lány. - Mi van, ha csak bajt csináltunk vele?

- Mi van, ha azzal csinálunk bajt, ha nem megyünk el? - vágott vissza rögvest Nathaniel. 

Aelin csak a mellkasára hajtotta a fejét és szorosan a fiúhoz bújt. Nat ösztönei hirtelen jeleztek. Aelin nem szokott aggódni. Általában csak sodródik az árral, a fő aggodalmaskodó, aki figyeli a szálakat... az Dan.

Eltolta magától a lányt és a szemeibe nézett. Most szúrta csak ki a lány szemébe megbúvó bizonytalanságot és bűntudatot. Nat arcáról leolvadt a jó kedv. 

- Mit csináltál?! - sóhajtotta. 

- Én... Elültettem a bogarat Yui fülébe, hogy Aaront kihasználhatná. Aaronnek meg elmondtam, hogy Yui előfog állni egy fura kéréssel, amit... Amit teljesítenie kellene... - nyelt egyet. 

Nat az ajkába harapott és a hajába futtatta az ujjait. 

- És ezt mégis, honnan a jó... - kezdte mérgesen.

- Yui szenvedett! - védekezett Aelin. - Nem hagyhattam, mikor ismerem a jövőjét!

- És erre az volt a megoldás, hogy sietteted a dolgokat?! - akadt meg ezen a ponton Nat, majd vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. - Imádkozz az istenekhez, hogy nem basztad el. 

- Azt csinálom napok óta, de süket fülekre találtam... - mormogta, majd felkapta a retiküljét és elindult kifelé a szobájából. 

- Be ne merj sértődni! - csattant fel Nat és indult el a lány után. 

- Nem sértődtem be! - vágta rá Aelin. 

- De pontosan azt csinálod! Aelin! Állj meg! - kérte Nat, de Aelin nem lassított, csak folytatta az utat a nappali felé. 

Nat jobb kezéből egy aranyszalag lőtt ki, ami rátekeredett a lány csuklójára és visszarántotta őt. A fiú behozta a kettejük között lévő távolságot. Aelin karperecei előugrottak, de Nat lazán elkapta a lány csuklóját és oldalra nyitotta a karját, közel rántva magához. 

- Nem ér besértődni, mikor te vagy a hibás... - mondta kedvesebb hangnemben a fiú. 

- Bocs, de... Ideges vagyok, hogy elrontottam... És egy kicsit sem segítesz ezen. 

- Komoly az ügy. 

- Tudom. - szegte le a tekintetét Aelin. 

Nat csak vigasztalóan átölelte a lányt. 

- Menjünk. - súgta a fülébe. - A többiek már várnak minket. 

A lány visszahúzta a pengéket, az ujjaival a fiú tenyerébe simult, majd elindultak a nappali felé. 

~~~

Este 7 órára értek be az egyetem területére. A kollégiumi épületek ajtaja tárva nyitva állt. Aelin szemei mentem felcsillantak, amikor kiszúrta a dohányzó társaságot.

- Nem. - kapta el a lány kezét Nat és húzta befelé.

Aelin elhúzta a száját.

Felsétáltak az emeletre, majd elindultak abba a szobába, ahonnan a zene szólt maximum hangerőn.

- Tehát a terv az... - kezdte Dan, de a nővére kilőtte magát a szoba felé. - Ennyit a tervről...

- Azért barátnő, komoly kapcsolat satöbbi... - meredt vigyorogva az ajtóra Junie. - Kíváncsi voltam milyen egy egyetemi buli. Mentem inni!

- Itt ne hagyj! - kapta el a karját a fiúnak Zoya és sétáltak be Yui után a szobába.

Aelin felvont szemöldökkel fordult Dan felé, aki elhúzott szájjal meredt a családtagjai és Zoya Royal után.

- Jó tehát a terv: Vigyázni Juniera és Zoyára, szemmel tartani Yuit és Aaront. - hadarta le egy szusszal.

- Oké. Tarhálok cigit! - indult vissza a koli elé Aelin, mire Nat csak felsóhajtott.

- Nem fogod tudni leszoktatni. - jegyezte meg Lin.

- Rájöttem... - eredt a lány nyomába a srác.

- Senki nem hallgat ma rám?! - csattant fel Dan.

- De én igen. - állt lábujjhegyre Lin és csókolta meg a fiút.

Dan csak melegen elmosolyodott. Összefonta Lin ujjait a sajátjával és átlépték a hangos szoba küszöbét.

Lin szemei elkerekedtek amikor meglátta a kócerájt. A szoba falaira különböző hírességek arcképei voltak mozaik szerűen feltapétázva. A legtöbbjüket ismerte az apja révén, aki rengeteget mesélt róluk neki és Nathanielnek. Olyan hírességek meredtek vissza rá, mint Harrison Ford, Ian Mckellen, Emma Thompson és még sorolhatta volna. Valamely arcmások fekete-fehérbe voltak kinyomtatva. Félúton kiszúrta Lee Flechert, Skandar Mosleyt, Johnny Liber La Ruet, Lucy Jacksont, Rose di Angelot, sőt még Cora és Jake Wizardsot is. Minden valaha díjat kapott vagy itt végzett személy egyenesen rá meredt a falakról.

- Ez lenyűgöző! - felejtkezett meg teljesen egy pillanatra a tömegről, a villogó fényekről, a mellettük folyó karaokéról és Danről - Ez egyszerűen hihetetlen!

- Mi a... - állapodott meg Dan tekintete valamin.

Lin felpislogott a fiúra, majd követte a pillantását.

Egy falat bámult Dan, aminek a közepén a következő állt: Kalifornia, Broadway, gyereksztárok.

Lin ismerte a 2020-as évek során zajló Broadway terjeszkedését, hiszen a Broadway eredetileg New Yorkban volt, csak létrehozott egy másodlagos székhelyet Kaliforniában, Los Angelesben.

Lin meglepetten pislogott, amikor kiszúrta Hallie Beckendorf arcmását a gyermeksztárok között. Ott volt közvetlenül Skandar Mosley mellett.

- Mondták, hogy anyud Broadway gyerek és tinédzser sztár volt... Nem? - kérdezte óvatosan Lin.

- De. Kevin Stoll még videókat is mutatott, de... Más hallani és más egy egyetemi bulizóhely falán látni, pláne hogy csak hobbiból csinálta. - hitetlenkedett a fiú. - Mindegy... Hol van Yui?

Lin a tömeget pásztázta. Próbálta megtalálni Aaront vagy Yuit, de sehol se látták őket. Juniet és Zoyát bezzeg nyomban kiszúrták a bárpultnál.

Dan egyenesen feléjük indult Lint a csuklójánál fogva maga után húzva, nehogy eltűnjön a tömegben. Mire a két kamaszhoz értek azok éppen a harmadik fröccskört húzták le garatra. 

- Ti ezt most komolyan gondoljátok?! - hitetlenkedett Dan.

- Igen! - rikkantotta Junie. - Mi van? Már két pár gyertyatarója lettem! Nekem csak a pohár maradt... Főleg, hogy megittam a tartalmát... - emelte szemmagasságba az előbb még teli poharat.

- Látom hat a pia. - jegyezte meg mosolyogva Lin. - Esetleg ihatok...

- Nem! Nem bulizni jöttünk! - vágta rá Dan.

- Aelin kirúzsozta magát... - emlékeztette a fiút Zoya. - Bulizóhelyen sminkelte magát utoljára. 

Dan mérgesen meredt a boszorkányra, akinek a szeme már enyhén ittasan csillogott. 

- Nem láttátok a nővéremet? - ejtette az előző témát. 

- Nem. Óóó új pohár, ami tele van! - vette el a pincér által kitöltött fröccsöt Junie. 

- De... - meredt a távolba Zoya. - Éppen ott van! - emelte fel a kezét és mutatott a mini színpadra. 

Dan szemei a hatszorosára tágultak, ahogy a nővére felsétált a színpadra a kezében egy mikrofonnal és középen megállva a szájához emelte. Nem hitte el, amit lát... A nővére mindig hobbi szinten táncolt, sose lépett fel, mert egyszerűen... Nem bírta azt amikor vad idegenek bámulják. A család sose zavarta, random emberek? Azok igen.

- Édes istenek... - mormogta Dan.

Yui megtorpant a színpad közepén és látványosan az ajkába harapott. 

- Öhm. - emelte a szájához a mikrofont. - Hello, én... nem énekelni fogok vagy ilyesmi... Hanem... Hanem... Aaron Phinskyt keresem.

Az eddigi alap nyüzsgés megszűnt, olyan néma csend állt be a szobában, hogy még egy légy zizegését is hallani lehetett volna. Aki eddig az italával, vagy valamilyen beszélgetéssel volt elfoglalva most még ők is a színpad irányába néztek. 

- Miért keresed Phinskyt? - csörtetett át az ember forgatagon egy holló fekete hajú fiú, majd lazán felugrott a színpadra. - Külsös vagy. 

- Igen, az vagyok. Aaron a barátom és beszélnem kell vele. - tette le a mikrofont Yui, de amilyen jó volt a szoba akusztikája mindent hallani lehetett. 

- Mivel kapcsolatban? - vigyorodott el szélesen a fiú. - Taylor Ravenwood. - nyújtotta ki a kezét. - Raven. A szobatársa vagyok. 

- Az jó. - nyújtotta előre a levegőbe a kezét Yui, mire a fiú lazán elkapta és egy könnyed csókot nyomott rá.

Dan gúnyosan megrázta Lin mellett a fejét. 

- Azt nem tudtam, hogy Raven már ekkor is ilyen volt. - súgta a lány a fülébe. 

- Én se. - felelte Dan.

Yui felvont szemöldökkel meredt a srácra, mint aki azt lantolgatja, hogy menten arcon vágja, de végül csak megrázta a fejét és kirántotta a kacsóját a kezéből. 

- Aaron hol van? - követelte a választ Yui. 

- Ez a seggfej csak az idődet húzza. - lépett a színpadra egy másik lány. - Madison vagyok. Aaron egy... közeli ismerőse... Yui Jackson vagy ugye?

Yui azonnal kapcsolt. Rájött, hogy a lány nyilván Apollón leszármazott. 

- Igen! Tudsz segíteni? 

- A szobájában van, tanul. - felelte a lány. - Raven hívd ide. 

A holló fekete hajú srác úgy meredt a rövid ruhás csajra, mint aki most jött le a falvédőről. 

- Posta galambnak nézek ki? - kérdezte.

- Valakinek a kifutó fiú szerepet is játszania kell. - vágta rá széles mosollyal az arcán Madison, majd megállapodott a tekintete a kíváncsi tömegen, akik leplezetlenül őket bámulták. - Hé! Buli van, nem pedig dialógus bemutatás Mr. Bryannál! Zene fel! - vetette oda a dj pultnál álló srácnak. 

A fiú zavarba jött. Elmatatott egy ideig, de perceken belül zene harsant fel a hangszórókból. 

A lány megfogta Yui kezét és lehúzta a színpadról. Raven utánuk indult a kijárat helyett és csak amikor elértek a bárpulthoz és az egyetemisták is elkezdtek a maguk dolgával foglalkozni, akkor szólalt meg. 

- Minek akarsz Aaron Phinskyvel beszélni? - faggatta Yuit. 

- Magánügy. Összekaptunk pár napja. 

- Állj! - meredt hökkenten Yuira Raven. - Te vagy a táboros kiscsaj?!

- Igen, képzeld Raven ő az! - vágta rá Madison. - Menj már Aaronért! 

- Tuti nem! Ezt hallani akarom! Aaron miattad halasztott az egyetemen és most baromira furán viselkedik mi a francot csináltál vele?!

Yui értetlenül meredt a srácra.

- Furán? - kérdezett vissza.

- Igen! Normál esetben itt lenne a helye és már régen egy kis pisist ágyba kellett volna vinnie, ehelyett a szobájában ül és magol, egy csajjal se feküdt le eddig. 

Yui döbbenten meredt maga elé, nem látta, hogy Madison az arcát bámulja, ahogy a vizslató tekintetét sem. 

- Baszki... - nyögte ki Raven. - Te vagy az a csaj, aki... AÚ! - kapta a fejét Madisonra, aki tiszta erőből bokán rúgta a fiút. - Mi a franc bajod van neked?! Egyáltalán mi az a rizsa, hogy közeli kapcsolatba... - újra belé rúgott a lány. - AÚ! Madison!

- Hozd ide Aaront! - csattant fel a lány, mire Raven csak elhúzta a száját és elkezdett átvágni a tömegen az ajtó irányába. 

- Mire célozott... - suttogta halkan Yui. 

Madison gondolkodva végig mérte Yuit, annyi mesét hallott már róla Aarontől, hogy pontosan ilyennek képzelte el. A szülei és a nagy szülei legendák a Római táborban. 

- Semmire, csak egy szex mániás idióta. - felelte. - Mit keresel itt?

- Én... Beszélnem kell Aaronnel... 

- Mi történt köztetek?

Yui gyomra összerándult. Furcsa érzés kerítette hatalmába, mint amikor a kirakós darabkák már kezdenek alkotni valamilyen formát, de még mindig nem stimmelnek sem az arányok, sem a többi dolgok. 

- Az magánügy. - válaszolta Yui makacsan.

Madison csak még egyszer végig mérte Yuit, majd elindult az ajtó irányába, hogy megnézze mi a fészkes fene tart eddig Ravennek.

~~~

- Phinsky! - nyitotta ki a szobájuk ajtaját Raven.

- Gyors buli, máris felszedtél egy csajt? - kérdezte Aaron, miközben felpillantott a jegyzeteiből.

- Nem... De van egy csaj, aki téged keres.

- Nem vagyok bulizós, sem szexes hangulatban. - felelte unottan a fiú.

- Azt tudom. De ez a csaj a táborodból való és Madison ismeri, vagy legalábbis tudja a nevét, ami... Valami fura japán név. Yuike? Nem... Judit! Állj ez nem is japán...

Aaron szemei fennakadtak.

- Yui Jackson? - meredt Ravenre.

- Az! Akkor nem kamuzott, tényleg ismered.

Aaront egyszerre öntötte el a döbbenet és a méreg. Hogy mert utána jönni? Egyáltalán mit képzel magáról Yui Jackson?! Hogy mindenki úgy ugrál, ahogy ő fütyül?

Kilőtte maga alól a széket, de úgyhogy az a padlóra zuhant. Raven pislogva követte őt először a pillantásával, majd a nyúlcipőt felkapva utána iramodott.

Aaron nem állt meg a bulizó helyiségig. Átlépve a küszöböt rögtön kiszúrta a bárpultnál ülő Yui Jacksont és a féltestvérét Madisont.

- Várjál már, hallod-e! - kapta el a karját Raven. - Ki ez a liba?

- Nem a te dolgod. - vetett oda bunkón Aaron és indult meg a lányok felé. 

A szeme sarkából kiszúrta a jövőből jött ötös három tagját és Zoyát is. Aelint és Nathanielt sehol sem látta. 

- Mit keresel itt? - kérdezte nyíltan amikor odaért Yuihoz. 

Madison bölcsen hátrébb húzódott. Dan érdeklődve döntötte oldalra a fejét, míg Lin látványosan az ajkába harapott, de Aaront most kicsit sem a jövőből jöttek izgatták. Hálás volt nekik a segítségükért, de nem szabadott volna idejönniük Yuival. 

- Beszélnünk kell. - állt fel Yui. 

Aaron a tömegre pillantott, akik leplezve de figyelték őt. Persze, hogy figyelték... Már az is nagy füstöt kavart, hogy a félév első felét kihagyta és úgy jött vissza ahogy. A bulik elnapolása csak hab volt a tortán, most meg Yui felbukkanása... 

- Ne itt. - kapta el a lány csuklóját és húzta kifelé a teremből. 

Madison hosszan bámult a két kamasz után akik eltűntek az ajtó mögött, majd a jövőből jöttekre pillantott. 

- Mi történt? És ti honnan ismeritek őket? - kérdezte megfontoltan.

- Hosszú és hosszú. - legyintett Dan.

~~~

Aaron egy szinttel feljebb vezette Yuit, majd még egyel egészen addig amíg el nem értek a tetőre vezető kijárathoz. Általában nem beszélgető helynek használta, hanem hogy elcsavarja a csajok fejét. 

A tetőnek egy része kiugró terasszá nyúlt, ahonnan belehetett látni az egész kampuszt. Tökéletes volt egyedül léthez, romantikus panoráma kilátáshoz, csillagleséshez és főleg ha valakivel beszélni akartál kíváncsi fülek nélkül. 

Amikor feltépte az ajtót azonnal megállapodott a tekintete az első éves kis szerelmes páron, akik a korlátnak dőlve beszélgettek. 

- Aaron Phinsky... - mondta a lány döbbenten. 

- Bizony. - felelte halvány mosollyal Aaron. - Beszédem van egy barátommal. - mondta úgy ki a szót, hogy a két kamasz tudja nem numerára készül. - Lennétek kedvesek?

A két halandó pislantott párat, majd szó nélkül elhagyták a teraszt és becsuktál maguk után az ajtót. 

Aaron a korlátnak vetette a hátát és Yuira nézett. A szeme kicsit beesett volt, a tekintete pedig réveteg, mint aki napok óta emésztette magát. Nem nézett ki úgy, mint amikor Hayden meghalt, de nem volt jól. Ezt határozottan látta. 

- Miről akarsz beszélni? - tette fel a kérdést, ahhoz képest, hogy... Mennyire dühös volt, amikor meglátta a lányt higgadtan. Nem hiába akart eltávolodni tőle. 

- Én... - kezdte zavartan Yui és sétált közelebb a fiúhoz. - Miért hagytál a Bázison? 

- Az egyetem már korábban is írt. - tulajdonképpen igazat mondott. - Teljesítenem kell a felévet, ha nem akarok fizetősre átkerülni, amit nem tudnék finanszírozni. 

Yui megérezte, hogy abban amit mondott valami nem stimmelt, de nem tudta mi. 

- Miért este mentél? - folytatta a kérdezősködést. - Miért nem vártad meg a reggelt és miért pont egy hülye üzenetben közölted velem, hogy... Ne keresselek és elmentél az egyetemre?

Nem tudott semmit sem leolvasni a fiú arcáról. Aaron az elmúlt időszakban folyamatosan meglepte. Mindig képes volt valami teljesen újat megmutatni magából, olyat amire eddig nem is gondolt, hogy rejtőzik benne. Mindig is sejtette, hogy kreatív, de azt nem, hogy ilyen komoly gondolatokat képes dalokba önteni. Most viszont... megrémisztette a merev arca, a komolyan csillogó szemei, amibe egy kis rosszallás és neheztelés is vegyült, amiért semmibe vette a levelét. 

- Ha megvárom a reggelt elengedtél volna? - kérdezett vissza a fiú. 

- De meg se próbáltál meggyőzni! - csattant fel kicsit Yui. - Csak fogtad magad és odébb álltál! Zoya azzal jött, hogy te ilyen vagy, de én ezt nem hiszem el, mert velem sohasem úgy bánttál, mint ahogy a többi lánnyal! Most mégis ugyanazzal a módszerrel hagytál a Bázison, használtál ki és...

- Te használtál ki. - szólt közbe nyugodt hangon Aaron.

- Faképnél hagytál! - érvelt Yui. 

- Mert nem volt más lehetőségem. 

Yui csak futólag érezte, hogy a keze ökölbe szorul, ahogy a feltörő indulattát elfojtotta. Nem vitázni jött ide, hanem beszélgetni.

- Miért tetted?

- Már mondtam. - támaszkodott le a korlátnak a kezeivel. - Az egyetem miatt. 

Yui nem erre a válaszra számított. Aaron hiába játszott a fél igazság mondásos dologgal jól tudta, hogy rejteget előle valamit. 

- Akkor... - kezdte feldúlt hangon a lány - Én miért voltam kivétel eddig és most mégis miért változott ez meg? Eddig minden lányt faképnél hagytál. Engem eddig miért nem, most meg miért igen? 

Aaron Phinsky szája szeglete megrándult. 

- Yui. - mondta ki még mindig nyugodt hangon, kék szemeiben az aranysárga karikák ragyogtak. - Mit beszéltünk meg a legelején, mielőtt lefeküdtünk volna?

- Hogy a barátságunk megmarad. - vágta rá gondolkodás nélkül a lány. 

- Amennyiben? - várta a folytatást Aaron. 

- Amennyiben egyikünk sem érez egymás iránt többet. Esküt tetettél velem a Sztüxre, hogy nem fogok beléd szeretni, vagy ha mégis vége a barátságunknak. - felelte Yui. 

Aaron halványan elmosolyodott. 

- Ezért mentem el. - biccentett. - Mert... Elkezdtél belém szeretni.

Yui összevont szemöldökkel meredt a fiúra. 

- Én nem... - kezdett bele a magyarázkodásba, de Aaron csak felemelte a kezét, amiből az aranyfonalak végei előbújtak. 

- Nathanielnek és Aelinnek is én mondtam meg, hogy szerelmesek egymásba. Jobban tudom, hogy kik között mi van, mint maguk az illetők. Mivel elkezdtél belém szeretni az egyetlen megoldást választottam, hogy a felém kialakuló érzelmeidet elnyomjam, még pedig a távolság tartást. - Yui nem hitte el amit Aaron mond. - Amúgy is kapóra jött. - Úgy beszélt, mint akinek ez semmit sem jelent, miközben az ő feje csakis azon járt, hogy Aaron... Hogy láthatott olyat, amit ő meg se érzett. - Az egyetem vissza várt. A jövőm, nem kevesebb a tét.

Yui megrázta a fejét. 

- Tévedsz. Én nem... 

A fiú csak unottan előre lépett és megérintette a lány csuklóját. Elé tolt mindent, úgy égett Yui szeme előtt, a tudatában, mint a tűz télen a kandallókban. Minden egyes mozdulat, minden egyes beszélgetés és leginkább a vérének lüktetése, ahogy az érzelmei táncot jártak, ahogy az érzelmei forogtak körülötte a saját gondolatai, minden amit Aaron az elmúlt időszakban magába szívott. 

Hayden arcképe láttán már nem rándult össze a gyomra. Ahogy Aaron megmutatta azokat az alkalmakat, amikor nem engedte a fiúnak, hogy irányítson megérezte, meglátta magát, főleg hogy Aaron... Gondosan belecsempészte, hogy mit érzékelt tőle, amikor még Hayden élt. 

Aaron elengedte a csuklóját és összefonta a mellkasa előtt a karjait. 

Yui nem értette ez hogy lehetséges. Hiszen... Aphrodité vére! Neki kellene hamarabb tudnia, hogy szerelmes nem? Lehunyta a szemét, ahogy végig hasított a tudatán, hogy Aaron Erósz unokája, akinek az anyja Aphrodité. A vágyak és az érzelmek kisistene, minden ami az igaz szerelemhez kapcsolódik abban elsődlegesen Erósz asszisztál. 

- Látod? - kérdezte Aaron. - Ezért mentem el, pontosan ezért. 

- Lehet, hogy te ezt érzed de én nem! Ez csak indok! Nem vagyok beléd szerelmes, bármit mondasz, tudom milyen érzés, tudom hogy dobban meg a szívem, hogy mennyire fáj és...

- Ha nem igaz mit keresel itt?

- A barátom vagy! - csattant fel most már tényleg Yui. Nem értette mi folyik itt. Aaron mintha teljesen ellene lenne.

- De elég Erósznak, vagy Aphroditének átbillentenie egy kicsit a mérleget, hogy ez megváltozzon. - egészítette ki a fiú. - Tehát miért vagy itt?

Yui teljesen elfelejtette, hogy eredetileg mit akart megtudni. A sírás kerülgette, ahogy Aaron még mindig komolyan, semmit mondóan állt. Semmit nem jelenteni neki? 

- Mert a barátom magamra hagyott.

- Nem inkább a fiú, akit kihasználtál, hogy túl juss anyád módszerével Haydenen? - kérdezte a fiú, mire Yui legszívesebben felvisított volna, pedig semmi szemre hányás nem volt Aaron hangjában, pont emiatt kezdett kiborulni. 

- Nem! - kiáltotta. - Aaron, mégis mi van veled?! Válaszokat akarok! Miért kivételeztél egyáltalán velem?! Ha ennyi az indokod elég lenne beleszólnod a fejembe a képességeddel, hogy elfelejtsem, hogy mi kezd kialakulni, mégse tetted!

Aaron kinyitotta a száját, majd halkan felsóhajtott. 

- Jelenleg tanulnom kellen a szobámban, ehelyett veled beszélek, az van velem. Választ akarsz? Nem tudom mire, mert te erőltetted az egészet én pont emiatt elleneztem. A képességemmel nem nyúlok szerelmi szálba, Erósz hamarabb szedi le érte a fejemet, mint hogy kimondhatnám, hogy megteszem. Miért kivételeztem veled? Mert a gyermekkori barátom vagy, akivel együtt nőttem fel, fontos vagy nekem emiatt és megakarlak védeni, ahogy Ingrid is kérte és jelenleg... A legnagyobb veszély rád én vagyok, mert... Nem lenne tanácsos belém szeretned jól tudod. Szeretném ha elmennél Yui. 

Yui füle zúgni kezdett. 

- De... - lépett a fiú felé, de Aaron visszadőlt a korlátnak, a szemei tompán fénylettek. - Aaron...

- Tudom, hogy nehéz lesz... De... Szeretném, ha visszarendeződne minden a régi kerékjáratba, ahhoz pedig mindkettőnknek magányra lesz szüksége. Egyedüllétre, hogy magunkkal foglalkozzunk. 

Yui érezte, ahogy a félelem végig kúszik a hátán. Mindenkitől ezt hallotta az utóbbi időben, hogy magányra és időre van szüksége. Nem. Nem akart több elpazarolt időt, nem akart magányos lenni, ahol csak a gondolatai vannak, amik ezeregyszer visszajátszották Hayden halálának időpontját, "mi lett volna ha" jellegzetes alternatívákat alkotva. 

A menedéke Aaron volt. Az egyedüli személy, aki képes volt elterelni a gondolatait. Nem nézett rá bűnbánóan, mint Dan. Nem szánta őt, mint Nathaniel. Nem hagyta figyelmen kívül, mint Junie és Lin. Nem próbálta megvezetni őt, mint Aelin. Aaron törődött vele, mindent megtett érte, többet mint amennyit kinézett a fiúból. 

- Nem ezt akarom. - mondta ki nehezen a szót. 

- Pedig ez lesz. Menj vissza a Bázisra Yui. 

Jeges víz váltotta fel a félelmet, ahogy Yuiba tudatosult, mint kér tőle Aaron. Sejtette már, hogy érezte magát a kisöccse, amikor Lin Stirling kijelentette, hogy nem akar többé a barátja lenni. Ugyanezt érezte. 

- Aaron... - suttogta. - Te most komolyan... Aaron nekem... 

- Menj el Yui. A táborban találkozunk. - csendült nyomatékosítás a hangjában.  

- Aaron! - lépett a fiúhoz, ám ahogy megérintette a mellkasát egy villanást látott maga előtt. 

Úgy érezte, hogy a tudata, az emlékei meghasadnak. Remegni kezdett a teste, ahogy meglátta a Lebegő Bázist, Hayden holttestét, az elrablásának pillanatait. Aaron a legrémesebb emlékeit hívta elő és emelte a lány köré, hogy védekezzen, de nem ettől kezdett el remegni. Ezt már kezdte egész jól bírni, hanem attól, amit a fiú átengedett saját magából.

Aaron kicsit sem akart segíteni neki, csak eltávolítani innen, mint egy kártékony tényezőt. Egy a többi lány közül, akikkel lefeküdt. 

Yui hátra tántorodott és riadtan meredt Aaronre. Kapkodva vette a levegőt, ahogy végig mérte a fiút, majd megfordult és elindult kifelé. A szíve riadtan vert. A lábai még mindig remegtek. Egy szintet tudott lejjebb menni, amikor a lábai feladták és a lépcsőfordulóban a földre esett. A felsőtestével neki dőlt a falnak, miközben próbálta felfogni azt amit látott. 

Aaron megvetését, a szánását, hogy csak elakarja innen távolítani, mintha... Semmit nem jelentene neki. A mellkasa szúrt, ahogy kezdte megérteni, hogy... Lehet már feldolgozta Hayden Millert, ám most egy sokkal veszélyesebb dolog van készülőben. Elveszítheti a másik barátját. A legjobb barátját is, Aaront.

~~~

Zoya Royal idegesen meredt az ajtóra, majd elkapta Junie és Dan karját.

- Már egy ideje elmentek. Nem kéne rájuk nézni? - tanácsolta enyhén ittas hangon, de még a pia sem segített a rossz előérzetén, ami azóta fokozódott, hogy betették ide a lábukat. Ezért akart inni, de nem hatott...

Dan gondolkodva elhúzta a száját.

- Nem rossz ötlet. Junie! - vette ki az unokatestvére kezéből a piát és kezdte el kifelé terelni. 

Zoya és Lin csak váltott egy pillantást, majd elindultak felfelé, amerre feltételezték, hogy Yui és Aaron eltűnt. Dan hirtelen dermedt meg, ahogy Yuit meglátta a harmadik emeleten a forduló utáni első lépcsőfokon ülni. 

- Yui! - guggolt le a nővéréhez. - Mi történt?

Yui nem szólalt meg, csak próbált magához térni. 

Zoya sötétbarna szemei felvillantak. 

- Hülye kérdés. - mondta - Aaron tudja, hogy mit érez iránta, különben nem lépett volna le. Most meg gondolom beavatta Yuit, mert erőltette, hogy mondja el és most meg sértődés lett a vége.

- Nem hanem... - emelte fel a fejét Yui és nézett Zoyára - Aaron pihentetni akarja a barátságunkat... 

A lány arca könny áztatta volt, a szemei vörösek.

Zoya szemöldöke a magasba szaladt. 

- Idióta... -  mormogta a lány. - Hol van Aaron?

- Egy teraszon. - suttogta a lány.

Zoya csak elszáguldott Yui mellett a tetőtér irányába. 

- Zoya! Mi a fenét...?! - kapta a lány után a fejét Dan. 

- Menj utána, mielőtt valami hülyeséget csinál. Mi itt maradunk Yuival. - vetette fel Lin. - Junie ülj le! - lökte le az ittas félvért a lépcsőre, aki így bevágta a korlátba a fejét.

- Aú...

- Még, hogy én iszok sokat... 

- Köszi! - hangzott a válasz Dan részéről, majd felszedte a nyúlcipőt és a boszorkány után iramodott.

A lányt csak a teraszon érte be, aki éppen a kampuszt bámuló Aaron Phinskyhez lépett.

- Ez életed legrosszabb ötlete volt, pedig eddig azt hittem az, hogy lefeküdtél Yuival az volt a legrosszabb ötleted!

A boszorkány hangja fagyos volt és mérges. Mint aki nem kicsit van a felszín alatt kiakadva és Dan erre csak tippelt, ám nem értette a kiakadás miértjét.

Zoya és Yui jelenleg sok minden volt, csak éppen barátnők nem, de Dan türelmesen várt, hogy mi fog ebből kisülni.

Aaron megfordult és összefont karokkal Zoyára nézett.

- Ehhez semmi közöd, úgyhogy inkább ne szólj bele. - kérte Zoyát, mire a lány makacsan a megállt előtte.

- Van közöm, mert Yui nem tudja azt, amit én. Nem értette az elveidet, hogy mit csinált rosszul, de nekem eddig azt bizonygattad, hogy Yuival semmi sem fog megváltozni és, hogy Yuit sosem bántanád meg. Most mindkettőt megtetted.

Aaron már a szavába akart vágni, de megakadt a monológon.

- Én nem akartam... - kezdte.

- De sikerült! - mondta dühösen Zoya. - Nem értelek Aaron! Mégis miért feküdtél le Yuival? 

- Mert meg...

- Engem ne etess ezzel! - csattant fel hirtelen a boszorkány, mire még Dan is ijedten összerezzent a lány mögött, nem hogy Aaron. - Sose feküdtél volna le Yuival, azért ennyire ismerlek! Te, aki semmilyen esetben sem voltál komoly, most teljesen tudatosan távolítottad el magadat Yuitól, miért? Ha nem akartad ezt miért feküdtél le vele, mi értelme van ennek az egésznek?

Aaron összepréselte az ajkait. Zoya szeme fenyegetően villogott. Válaszokat akart. 

Aaron visszavághatott volna azzal, hogy a boszorkány miért törődik egyáltalán Yuival, mikor megismerkedésük óta versengenek egymással. 

- Megígértem Haydennek. - nyögte ki halkan. 

- Mit? - kérdezte ingerülten Zoya. 

Aaron szemeiben kétely csillant. A tekintete Zoya és Dan között cikáztak.

- Én... Mi... - mormogta. 

- Bökd már ki! - türelmetlenkedett a boszi. - Mégis mi a francot titkolsz annyira, hogy inkább elmenekültél Yuitól és fájdalmat okoztál neki, mikor most lenne rád a legnagyobb szüksége, pláne, hogy Hayden meghalt és az egyetlen, aki megmaradt neki az te... - a lány hirtelen elhallgatott, ahogy realizálta a helyzetet, döbbenten meredt Aaronre. A szemei előtt a jóskártyák cikáztak, amiket még Párizsban olvasott. Aaron sorsában féltékenységet látott... Egy lányt, akit szeret, akit nem kaphat meg, hiszen másé és hiába féltékeny boldog, hogy a férfié. - Baszki... - suttogta elkerekedett ajkakkal - Te... Neked tetszik Yui. Ő volt a lány, aki eldobott magától... 

Aaron felsóhajtott. 

- Nem dobott. Csak... Haydent választotta. - felelte a fiú. - Én meg tiszteletbe tartottam, ahogy azt megbeszéltük Haydennel. 

- Hayden tudta, hogy... - kapott amennyiben ez lehetséges még nagyobb sokkot Zoya. 

- Hogyne. 

- De, akkor mégis miért nem... - kereste a szavakat Zoya, de ezen teljesen ledöbbent. Aaron Phinsky szó szerint egy csajozó gép volt, soha nem gondolta volna, hogy a fiú szerelmes Yuiba. - Hayden miért hagyta, hogy vele légy?!

- Mert megbeszéltük. - ismételte magát Aaron és dőlt neki a korlátnak, majd megállapodott Danen a pillantása, aki várta a folytatást. - Yui volt az a lány, akit mindketten jól ismertünk a táborban, akinek végig nézhettük a változásait és mivel idősebbek voltunk nála... Mindkettőnkön használta az Aphrodité erejét. Velem csókolózott először, Haydenen pedig a flörtöléseket gyakorolta. Olyan jól kitanult rajtunk mindent, olyan észrevétlenül csinálta, hogy... Csak amikor kinyögtük egymásnak, hogy lehet, hogy tetszik nekem Yui, ott realizáltuk, hogy mit mondott a másik. Hogy Yui... Mindkettőnknek bejött. 

- De... Akkor mégis, hogy maradtatok barátok? - faggatózott a boszi.

- Eleinte nehezen. Aztán mikor rájöttünk, hogy Yui mindkettőnket kihasznált és teljesen másokra hajtott megbeszéltük, hogy akármi legyen... Nő a barátságunk útjába nem állhat. Ha ugyanaz a lány tetszik nekünk, mindketten ráhajthatunk, de amikor a lány egyértelműen jelzi ki tetszik neki, akkor a másik fél... Nem tesz keresztbe, kihátrál a kapcsolatból. 

Zoya csak megrázta a fejét. Ezt sosem gondolta volna Aaronről. 

- Yui pedig... - rakta össze a szálakat. 

- Haydent választotta. Nem engem. Jobban is járt. - mosolyodott el halvány a Aaron - Én ekkor már... más irányba mentem.

- De ha szereted... Miért nem akarod, hogy...

- Megígértem Haydennek. 

Zoya már értette, hogy ahányszor Aaron megölelte Yuit, vagy bármilyen szexuális megjegyzést tett Hayden miért nem vette komolyan. Mert kamasz korukban megbeszélték az egész helyzetet. Úgy kezelték, ahogy néha a felnőttek sem tudják. Plusz most már azt is értette miért akadt ki Aaron amikor megcsókolta Haydent, hogy féltékennyé tegyék Yuit. 

- Hayden halott. - mondta ki kristály tiszta hangon Zoya. 

- Mit kapna velem Yui? Egy fiút, aki vetekszik az istenekkel afférok terén? - kérdezte nyíltan Aaron.

- De mindig mellette voltál! Segítettél rajta és... - pislogott nagyokat Zoya, hogy nem jött rá hamarabb. - Ő az egyetlen lány, akivel éveken át nem feküdtél le, egyenesen taszított a gondolat, ezt mondtad nekem egyszer! Egy lánnyal sem bántál még így, mint vele! 

- Akkor sem. Ha Hayden tudná, hogy Yui mit kért tőlem és, hogy mire vett rá... - borzadt kicsit el. - Így is beszennyeztem az emlékét, nem fogom még jobban a sárba tiporni azzal, hogy Yuira hajtok. Különben is engem ismerve meddig tartan? Egy hónapig? Hét hétig? Ez nem én vagyok, én... Nem vagyok komoly kapcsolat párti!

- Meg se akarod próbálni! Yui összetört Hayden miatt, ha most magára hagyod, akkor miattad is megfog törni, minden olyat, ami eddig fix pont volt az életében azt elveszíti! - kelt ki magából Zoya. 

- Nem tehetem. - zárta le a témát Aaron és fordult el Zoyától. 

A lány csak mérgesen meredt a hátára, majd Danre kapta a fejét, aki csak a falnak támaszkodott és maga elé bámulva gondolkodott 

- Te ezt csak így hagyod?! - kérdezte ingerülten a boszi. 

Dan csak kinyitotta a száját majd be is csukta. Nem tudták... Sose tudták, hogy Aaron és Hayden közt milyen megállapodás született évekkel ezelőtt. 

- Hayden nem akarná ezt! - fordult el Dantől Zoya, amikor rájött, hogy nem fog semmit sem mondani. 

- Nem tudja megmondani. - vágta rá Aaron. - Egyéb jó indok? - döntötte gúnyosan oldalra a fejét. Zoya zavartan kapkodta a tekintetét, a szemöldöke íve enyhén összefutott. - Gondoltam. Viszlát Zoya. 

Zoya már nyitotta a száját, de Dan keze a vállára simult. 

- Elintézem. - suttogta a lánynak, majd finoman az ajtó felé lökte, amikor meggyőződött róla, hogy a boszorkány bement és nem hallgatózik Aaronhöz sétált. 

Egy ideig egyikük sem szólalt meg, majd Aaron Danre nézett. 

- Ne kímélj. Mi az... eget regető indokod? - kérdezte szarkasztikusan.

Dan viaskodott magában. Ha nem mondja el... Vajon megváltozik a jövő? És ha elmondja? Lehunyta a szemét, ahogy őrlődött magában, majd a fiúra nézett. 

- Hidd el tudok olyat mondani, amit sose gondolnál. - mosolyodott el Dan. 

- Hallgatlak. - várakozott a szőkeség. 

- Kiemelhetném, hogy... végig ott voltál, mindig ott voltál nekünk, mint egy báty, aki a maga képére akart minket formálni, többé kevésbé sikeresen. - vonta meg a vállát Dan. - De ez nem győzne meg. 

- Talált. Jobb indok? - tudakolta mosolyogva Aaron.

Dan csak Aaronre nézett, majd vett egy mély levegőt. 

- Yui megmutatta neked, hogy... mit látott, amikor megmutattuk neki a jövőt?

- Nagyjából a tudtán kívül. De hova akarsz kilyukadni? - kérdezte összevont szemöldökkel a fiú. 

- Mik voltak a London-i Jackson villa kertjében? 

- Asztalok és székek. Nagyon sok. - vágta rá gondolkodás nélkül Aaron, ahogy felrémlett előtte a kert. - Mért olyan fontos lesz?

Dan szélesen elmosolyodott, de a szemei szomorúan fénylettek, majd megszólalt:

- Mert Percy... Egy esküvő lebonyolításán fáradozott akkor már jó pár hónapja. - fordult Aaron felé és nézett a kék szempárba. - Yui és a te esküvőd lebonyolításán. Eljegyezted a nővéremet.

Aaron arcából kifutott a szín. Dan egy pillanatra azt hitte, hogy elájul és a fiú valóban teljes testével a korlátnak dőlt. Dan ellökte magát a támasztól.

- Sven lett volna a tanúd. A faterom, Ed a végletekig ellenezte, mert Apollón vér vagy, de Yui igent mondott. Téged választott. Csakis téged. Gondold át, hogy... Eldobod-e magadtól, most hogy ezt tudod vagy esélyt akarsz adni magatoknak? - sétált be az épületbe.

Aaron pedig egyedül maradt a sokkjával, a gondolataival és egy döntéssel. 

~~~

Dan lefelé battyogott Yuiék felé. Lin rögtön rákapta a pillantását. Zoya a falnak dőlve állt, Junie már némileg kezdett jobb színben lenni. 

- Mit mondtál neki? - kérdezte Zoya. 

Dan csak Lin pillantását kereste. A lány egyenesen a szemeibe bámult, még Junie is magára talált annyira, hogy tudja fontos dologról van szó. 

- Az igazat. - felelte Dan. 

Lin szemei elkerekedtek, míg Junie felsóhajtott. Zoya csak értetlenül meredt rájuk. Yui lassan emelte fel a fejét. 

- Miért mi az igazság? - kérdezte a könnyeit törölgetve. 

Dan csak leült a nővére mellé és szorosan átölelte.

Az igazság az, hogy Aaron Phinsky eljegyzi Yui Jacksont 6 év múlva. Az esküvőt a tervek szerint 2065. augusztus végén tartották volna, mert a táborozók akkor már haza mennek az iskola miatt. De Irana közbe szólt.

Cipő kopogás hallatszott lentről, majd egyszer csak Nathaniel és Aelin bukkantak fel. Igen csak ziláltan néztek ki. Aelin copfjából néhány tincs kicsúszott. Nat pedig félre gombolta az inget. 

- Ti ugye nem... - jelent meg Zoya ajkán egy gúnyos mosoly. 

- Fogd be, szerinted meleg vagyok. - vágta rá Nat és gombolta gyorsan a helyére az ingét. - Aaron? 

- Dan elmondta neki az igazat... - mondta Junie, majd a szája elé tette a kezét, hogy nehogy kidobja a taccsot a feltörekvő püfögés miatt.

Aelin szeme elkerekedett. Ebből vagy nagy baj lesz... Vagy jól jönnek ki. 

- Melyik igazat? - kérdezve aggodalmas hangon.  

- Augusztus. - felelte egyszerűen Dan. 

Aelin alig láthatóan biccentett.

Yui értetlenül kapkodta a tekintetét, Zoyával egyetemben. 

- És most mi lesz? - kérdezte a boszi. 

- Várunk. - válaszolta Aelin, mire csend állt be, de nem sokáig. 

- Várhatnánk a mosdóban? - szólalt meg pár másodperc múlva Junie. 

- Gyere. - húzta fel a földről a fiút Nat. - Már megtaláltuk Aelinnel.

- Majd mond el melyikben csináltátok, nem oda megyek hányni... 

- Hülye. - forgatta a szemeit Aelin. - Egy mosdóban... Nem Sven vagyok!

- Egy vér. - rándította meg a vállát Junie.

~~~

Aaron az ajkát harapdálva meredt a kampusz fényeibe. A kezével folyamatosan dobolt a korláton, majd amikor már nem bírta tovább a tétlenséget előkapta a zsebéből a csipogót és elindult lefelé. Amikor a lépcsőfordulóban meglátta a kis csapatott azonnal visszaugrott a takarásba. 

Pár másodpercre megült a tekintete Yuin. A lány szemeit nem látta, de sejtette, hogy sír. Dan sose ölelte még át így Yuit... 

Hátra arcot vágott és elindult az átkötő folyosó felé. A léptei visszhangot vertek a folyosón, de semmit sem hallott a gondolataitól. 

Yui Jackson... Hülyeségnek tűnt. Esélytelennek. 

Az ajtóhoz érve a csipogót hozzá érintette az érzékelőhöz, de az nem nyílt ki. A fiú káromkodott magában, ahogy eszébe jutott, hogy az egyetemet este 10 órakor bezárják. Neki vetette a hátát a falnak és idegesen megdörzsölte az arcát. 

Pánikot érzett, félelmet. Sose félt még ennyire, mint most attól amit Dan mondott neki. Nem szabadna ezt tudnia, de ő kérte, nem hitte, hogy Dan beavatja! 

Yui Jackson... a barátnője lehetne... A menyasszonya... 

Haydenön járt a feje. Az ígéretükön. 16 volt, amikor Yui elkezdte használni az Aphrodité képességeit, amikor aljasul kihasználta őt és báb módjára játszott vele. Egy csók bőven elég volt, hogy a hormon túltengéses kamasz agya átértékelje a helyzetet és átsorolja Yuit. 

Képes lenne rá? Képes lenne egy komoly kapcsolatra? Megtudja védeni Yuit a természetétől?

Enyhén remegett, nem akarta elhinni, hogy ez az egész... idáig fajult. A Sztüxre tett eskü sem segített sokat a lánynak, barátok nem lehetnek. De tud ő többet adni Yuinak, mint más? Nem... Ő csak... Ő lányokat hajkurászik, az ujjai köré csavarja őket. Neki nem való egy komoly kapcsolat. 

- Megmondtam. - csendült fel egy hang, mire Aaron megmerevedett. Felemelte a fejét és a nagyapja vörös szemeibe nézett. - Nem volt jó ötlet. Pláne nem esküt tenned rá. 

- Tudom. De nem tehettem én... Segíteni akartam neki és ellehetetleníteni, hogy biztosan eszébe ne jusson...

- Az anyám vezette hozzád. Aphrodité. - lépett Erósz a fiúhoz és állt meg vele szemben. - Régen megmondta Hallie Beckendorfnak, hogy a két lánya szerelmi életét nem fogja megkönnyíteni. Amy Jackson... - mosolyodott el halványan a kis isten. - Nem rég elég érdekes felfedezést tett. Hála ennek a kis fogadalomnak. Aphrodité már akkor eltervezte a kis szálatokat, amikor meglátta a hármasotokat.

- És ez mégis mire volt jó?! - követelte a választ Aaron. - Hayden halott. Én megszegtem az ígéretemet, amit a legjobb barátommal megfogadtunk egymásnak. Megérdemelném, hogy itt elnyeljen a föld. Hagytam, hogy Yui kihasználjon, úgy mint... - rázta meg a fejét - Mint amikor először megcsókolt, bolondját járassa velem, most meg én vagyok a szar alak, amiért nem akarom ezt az egészet! 

Erósz halkan kuncogott. 

- Jó pár évvel ezelőtt is figyelmeztettelek. A szerelem sosem...

- Igazságos, tudom! - fakadt ki. - Az unokád vagyok! Azért valami bónuszt adhattál volna!

Erósz szemei felvillantak. Egy normális ember megijedt volna, de Aaron túlságosan ki volt borulva, hogy magára vegye a nagyapja tekintetét. 

- Tudod, hogy ki mit akar. Tudod mi a legnagyobb vágyuk és a legnagyobb félelmük. Kivéve a sajátodat. - mondta. - A te legnagyobb félelmed Aaron az, hogy...

- Tudom mi az nem kell elmondanod. Egy komoly kapcsolat. 

- Nem. - kuncogott magában a férfi. - Az a legnagyobb félelmed az, hogy elveszted a tieidet. Jelen esetben Yuit, mert Haydent már elvesztetted. Bármikor elvehetted volna Haydentől Yuit, elég lett volna a fonál, de nem tetted. Teljesítetted Ingrid kérését és minden helyzetben Yui mellett maradtál, megvédted őt, minden létező lelki problémájától. Amikor Irana nyomába eredtetek háttérbe helyezted a tábort és az egyetemet mindezt a lányért. Amikor Hayden meghalt akkor is csak vele foglalkoztál. Mindig vele foglalkoztál, akkor is amikor Hayden nem tudott rajta segíteni. Ez csak egy dolgot bizonyít. Ha van nő a világon, aki képes téged olyannak elfogadni, amilyen vagy, megbízni benned minden téren, aki ismeri és elfogadja a múltadat... Az Yui Jackson. Az egyetlen nő nemű lény a rokonaidon kívül, akit sose használtál ki. Ezt gondold át. 

- Meg fog halni. Ha nem változtatjuk meg a jövőt meghal... 

- Hét év hosszú idő. - mosolyodott el az istenség, majd egyszerűen köddé vált. 

- Kösz a még több kételyt nagyapa... - mormogta Aaron. 

~~~

Yuit nehezen nyalábolták össze a lépcsőről és vitték ki a levegőre. Aelin beugrott egy kis piáért a bárba és egy vodkával levert valamit Yui kezébe nyomott: "húzd le" felszólítással. 

- Igazán elmondhatnátok miről van szó! - próbálkozott még mindig Zoya, de a jövőből jöttek hallgattak. 

Aelin másodpercenként hívta elő a régi képet a vörös hajú fiúról, akinek zöldes kék szeme volt, közvetlenül a pupillája körül egy arany sárga sávval. Még emlékezett rá, tehát még semmi sincs veszve. Lin és Dan ebből csak annyit érzékelt, hogy idegesebb, mint általában, de nem faggatták. 

- Beszélek vele. - mondta magabiztosan Aelin.

- Már beszéltem vele és lesokkoltam, adj neki időt. - tanácsolta Dan. 

Aelin csak idegesen toporgott. Félt, hogy elfelejti bármelyik másodpercben, hogy Helen Smithnél találkozott hat kisgyerekkel. Noah di Angeloval, David és Daphne Jacksonnal. Mára már jóltudják, hogy Simon és Natasha Cabrával, illetve leginkább Steve Phinskyvel, Yui és Aaron fiával. 

Felkapta a fejét, ahogy megpillantotta, hogy egy szőke folt közeleg feléjük a lépcsőn. A koliból jó páran hangosan köszöntek Aaronnek és kérdezték, hogy hová siet, de a fiú nem figyelt rájuk. Aelinéktől két méterre állt meg. 

Dan rögvest feltápászkodott Yui mellől és a fiúhoz sétált. Nem mondott semmi, csak várt, hogy Aaron nyisson. 

- Menni fog? - kérdezte halkan Dantől. - Tudod, hogy én... 

Dan megkönnyebbülten elmosolyodott. 

- Egy hosszú távú kapcsolat? - kérdezte, miközben a tekintete Linre siklott, ahogy felidézte az átélt pillanatokat, minden kételyt és problémát, ami valaha is megmutatkozott. - Az sosem könnyű. - fordult vissza Aaronhöz. - Ennyit tudok. De nyugtasson a tény... a legnagyobb nehézség, ha Iranát sikerül megakadályozni, akkor az Edmund lesz. Ő is csak pár évig. - jelent meg egy félmosoly a száján. - Kielégítő válasz volt?

- Ebbe nem bízok magamban... 

Dan megvonta a vállát. 

- Tudod Aaron... Egy dologban... Nagyon megfogsz változni. Gyakran hangoztattad azt, hogy időnként engedjük, hogy a nő irányítson. - pislantott Lin felé, aki kíváncsian bámult vissza rá. - Betartottam és tény, hogy sokkal izgalmasabb a kapcsolat minden terén. De eddig nem halottam tőled itt létem alatt ezt. Miért?

Aaron nyelt egyet. 

- Mert nem szeretem, ha a nő irányít, de a nővérednek... 

- Hagytad? - vonta fel a szemöldökét Dan.

Aaron csak helyeslően biccentett. 

- Akkor... - folytatta Dan. - Nem értem miért nem bízol magadban, mikor a nővéremnek a gondját viselted egész életeden át. Pedig csak hat éves voltál mikor megkért rá Ingrid.

Aaron gondolkodva nézte a fiú zöld szemeit. Életében először nem akart olvasni valakinek az elméjében, mert félt attól mi mindent találna ott.

- Beszélhetek vele kettesben? - pislantott a lány felé.

Dan csak halvány mosollyal biccentett, majd intett a fejével a többieknek, akik felkászálódtak és visszasétáltak az épület lépcsőjéhez.

Aaron Yuihoz sétált és leült a lány mellé a padkára. A lány kerülte a pillantását. Aaron megérintette a kézfejét, mire Yui lassan fordult felé.

A szemei fényesebben világítottak a sírás miatt, már nem könnyezett, de a szeme még tele volt vörös színű hajszálerekkel.

Aaron nem mondott semmit. Az ujjai végéből egy apró aranyfonál bújt elő. Amikor Yui kiszúrta elakarta rántani a kezét, de Aaron a másikkal a tenyere közé fogta Yui kézfejét.

- Nem akarok beléd nézni. Mutatni akarok valamit. - mondta Aaron olyan hangon, hogy Yuit annak ellenére mennyire riadt volt néhány pillanatra elkezdte megszállni a nyugalom. Csak sejtette, hogy Aaron csinálta. 

A fiú a jobb kezének ujjait összefonta a lányéval, a bal karját felemelte és Yui halántékához illesztette, miközben kék szemeivel a zöld színű írisz tekintetét kereste. Hirtelen harapott az ajkába, majd kifújta a visszatartott levegőt és lehunyta a szemeit. 

Yui szemei elkerekedtek. A kampusz és vele együtt az úttest eltűnt a tekintete elől, még Aaron is. A torkában csomó ült. Fák jelentek meg előtte, valami megnyikordult a talpa alatt, ahogy hátra pillantott a kenuzó tavat szúrta ki, majd a balján megjelent Aaron, de nem úgy nézett ki, mint most. Fiatalabb volt. Amikor a balján megjelent Hayden majdnem elbőgte magát. 

Előre nyúlt, de a keze átsiklott a fiú testén, ám a pillantása megállapodott a nyakán és a rajta lógó medálon. 

A Félvér táborban volt. 

Gyorsan összeszámolta a gyöngyöket. Kereken tíz darab volt, tehát... Hayden 15 éves, Aaron meg 16. 

- Miről is akartál beszélni? Ellógtam miattad Kheirón edzését. Megint. - vetette Aaron szemére Hayden. 

Yui érezte, hogy könnyek jelennek meg a szemében, de az arcára halvány mosoly ült ki. Itt még Hayden nem mutált... nyár végén kezdett csak el. 

- Bocs. - vigyorgott Aaron. - Csak figyelmeztetni akartalak, hogy Yuinál beindultak az Aphrodité gének.

- Volt hozzá szerencsém. - vágta rá Hayden, mire Aaron érdeklődve előre hajolt, az arcán olyan hökkent és kérdő tekintet ült, hogy Yuinak menten jobb kedve lett. - Éppen a varázsnyelv képeséggel kísérletezett, aztán amikor nem jött össze neki... Más eszközhöz folyamodott... Azt se tudtam, hogy tud ilyet! 

- Persze, hogy tud... Én mutattam neki két hete! Azonnal fel is használta ellenem és manipulált, hogy megcsókoljam.

Most Haydenön volt a döbbenet sora. 

- Te megtanítottad... És... Hagytad, hogy.... - rázta meg a fejét. - Akkor Yui semmit se akart, csak teszteli a képességeit... Értem... 

Yui lesütötte a szemét a két fiú között. Kicsit elvörösödött, ahogy eszébe jutott, hogy... Mennyire élvezte az Aphrodité képességének használatát 14 évesen, amikor beindult ténylegesen a kamasz kora. Érezte Hayden hangsúlyából, hogy sajnálta, hogy ekkor csak játszott vele, de Aaron látszólag ki se szúrta. 

- Igen! De nem hittem volna, hogy menni fog neki! Pláne nem, hogy rögvest! - kapott fel egy kavicsot és kezdte el azt forgatni az ujjai között. - De meg kell hagyni... Bármelyik srác fejét képes lenne elcsavarni... De csak teszteli magát... Semmit sem akar. Éljen a barát zóna!

Hayden összevonta a szemöldökét. 

- Ne már! - szólalt meg - Ezt nem hiszem el! - kelt fel.

- Mi van? Most min akadtál ki? 

- Neked tetszik Yui! - jelentette ki Hayden - Elgondoltál rajta, az nálad régen rossz, így volt már nyolc csajod. 

Yui csak kapkodta a fejét.

- Lehet, és? Mi van ha tetszik nekem? - Yui ekkor tátotta el a száját döbbenetében. Aaron Phinsky... nem. Aaron nem ilyen! - Végül is csak baromira kölyök korom óta ismerem! A legjobb barátom, mint te. Miért baj ez? - a fiú hirtelen hallgatott el - Francba... Neked is tetszik mi? 

- Te mondtad, hogy bármelyik srác fejét elcsavarhatná. - vonta meg a vállát Hayden. - Csakhogy egyikünk se kell neki. Kéznél vagyunk és barát zónában. 

Yui teljesen lesújtva kapkodta a fejét a két fiú között. Erről nem volt szó! Ő erre nem gondolt! Ő csak... csak játszott! 

- Bár... Én mindig jobban kijöttem vele. - mosolyodott el Aaron. - Ha lenne esélyünk tudni engem választana és nem téged. 

Hayden gúnyosan meredt Aaronre. 

- Az Apollón vért, aki két év alatt nyolc csajjal járt és ebből három élte meg a hónap fordulót?  Továbbá Ed utálja az Apollón véreket, tehát Yui nagyjából halott lenne, ha bemutatna téged, mint a pasiját. - felelte. - Én kedvesebb természet vagyok.

- Visszahúzódóbb is. - vágta rá menten Aaron. - Yui az izgalmat szereti. 

- És a stabilitást. - kontrázott rá Hayden. 

- Mégis engem csókolt meg először. 

- Mert tudta, hogy neked van ilyen téren tapasztalatod. Ergo azt is, hogy mit ne akarjon megtapasztalni.

- Akkor meg miért szórakozott veled? Aphrodité vér. Közelebb áll Erószhoz. 

Yui leakarta állítani őket, pláne amikor Hayden körül sisteregni kezdett a levegő, Aaron meg egyre szélesebben mosolygott és a kő darabra, amivel játszott egyre több aranyfonál tekeredett. 

- Most komolyan azon versengünk, hogy melyikünket választaná Yui?! - komolyodott meg hamarabb Hayden. 

- Aha. És fogadnék, hogy simán elcsapnám a kezed elől, már csak azért is mert te túl kedves természetű vagy, hogy szembe szállj velem.

Hayden szeme felvillant. 

- Fogadunk Phinsky?

Yuinak csak annyi ideje volt, hogy felálljon. Egy villám már is útnak indult, végig cikázott a levegőben és egyenesen Aaronbe csapódott. A fiú hátra repült és belezuhant a kenuzó tóba. Hayden halvány mosollyal sétált a stég széléig. 

Aaron pár másodperccel később bukkant fel a ruhája enyhén megégett, a bőre pedig megpörkölődött.

- Még mindig azt hiszed, hogy nem tudok veled szembe szállni? - kérdezte vigyorral az arcán Hayden.

Aaron tekintete komor volt, ahogy a stéghez úszott és felhúzta magát.

- Ezt most megbánod. - tápászkodott fel a srác és rázta meg a fejét, amiből csöpögött mindenfelé a víz. 

- Ugyan mivel? Te csak egy Apollón vér vagy, aki egy kicsit ért mindenhez, de semmibe sem merült el annyira, hogy rendesen tudja is csinálni. - válaszolta Hayden.

- Oh nem. Én nem csak egy Apollón vér vagyok. 

Yui az utolsó pillanatban látta meg az aranyfonalat, ahogy Hayden csuklójára tekeredik. A fiú  felordított és összeesett a mólón. A lány tett felé egy lépést, de hirtelen a földbe gyökerezett a lába. Képek jelentek meg körülötte, mintha úgy látná a dolgokat, mint Aaron. Lassan jött rá, hogy nem képek voltak hanem ajtók és Aaron a legfájdalmasabbakat nyitotta fel, olyan emlékeket, amiket Hayden sose mesélt el neki... 

Egy nőt látott, aki a testével védte az öt éves Haydent és közben próbáltak eljutni valahová, de nem értette a jelenetet, nem értette mi folyik körülötte, egyáltalán ez hogyan lehetséges. A nő mondott valamit, de Yui nem hallotta, hogy mit. Az arc vonásait viszont felismerte. Aaron és Hayden... Nem mesélték neki, hogy kerültek a táborba... De már sejtette, hogy mi lett Hayden anyjának a sorsa, mert az arca egy az egyben a fiúéra hasonlított. 

- AARON! HAYDEN! ELÉG LEGYEN! 

Yui először nem ismerte fel a hangot, csak amikor Aaron elengedte Haydent és vele az emlékek eltűntek akkor látta meg Kheirónt. A kentaur dühös volt, talán Yui még sose látta ennyire dühösnek, pedig négy éves kora óta ismerte.

- Gyertek velem. 

A két fiú csak egy ferde pillantást vetett a kentaurra, majd követték a Nagy házba. A kentaur leültette őket a kanapéra, míg saját maga a kerekes székében foglalt helyett teljes ló testével. 

- Mégis mi ütött belétek?! - kérdezte.

A két fiú hallgatott és olyan mérgesen méregették egymást, hogy Yui nem tudta ezt, hogy sikerült előle eltitkolniuk.

- Másképp kérdezem - kezdte higgadtan Kheirón - Köze van ennek ahhoz, hogy Yui Jacksonnál beindultak az Aphrodité gének? 

Aaron csak elhúzta a száját, míg Hayden halkan felmordult.

Kheirón felsóhajtott. 

- Elmondhatjátok. Egy nappal ezelőtt két Hermészest szedtem szét, akin Yui szintén tesztelte a képességét. Bár reménykedtem benne, hogy nektek ennél több eszetek lesz. - a két fiú nem szólalt meg továbbra sem - Tudjátok... - folytatta zavartalanul a tábor helyettese és kiképző tanára - Régen élt egy nagyon érdekes bajtársi mondás a görögök közt. Nő mindig lesz új, de bajtársat hol talál még egyet a hérosz? Magatokra hagylak, ha arra jövök vissza, hogy valamit eltörtetek... Nos... Reméljük erre nem kerül sor. - mosolygott meleg, kedves tekintettel a két fiúra és gurult ki a verandára. 

Aaron és Hayden csak egymásra nézett. Egyikük se akart megszólalni, ezt Yui tökéletesen látta. Végül Hayden törte meg a jeget. 

- Kheirónnak igaza van. 

- Yui anélkül is simán összeugrasztott minket, hogy csak játszott velünk... - mormogta Aaron. - Mi lenne, ha még tényleg akarna valamit... 

- Te kezdted!

- Szópárbajjal! Te meg hozzám vágtál egy villámot! - vágta rá sértetten Aaron. 

- Bocs.... - húzta el a száját Hayden. - De amúgy igen... Mi lenne ha tényleg lenne esélyünk? Kinyírnánk egymást? 

- Lehet... - vonta össze a szemöldökét Aaron - Na jó, azt azért nem kéne. Kössünk egy alkut.

- Egy alkut? Mire? 

- Arra, hogy ha valaha ugyanaz a nő tetszik nekünk, akkor versengünk, de a barátságunk nem mehet rá. Ha a csaj egyértelműen jelzi, hogy kire pályázik, akkor a másik csak odébb áll. Ha esetleg Yui lenne az a lány, akkor ő. Ha más akkor más. 

Hayden néhány másodpercig meredt gondolkodva Aaronre, majd kinyújtotta a haverja felé a kezét. Aaron belecsapott és mosolyogva kezed ráztak. 

- Attól még biztos engem választaná Yui. - vigyorgott Aaron.

- Idióta. - sóhajtotta Hayden. - Majd kiderül, ha esetleg megtörténne. De ha én lennék a befutó eszedbe se jusson lecsapni a kezemről!

- Soha! - vágta rá Aaron - A szavamat adom.

- Csak ne azt a részét, amivel a lányokkal szoktad szédíteni, mert akkor máris tudom, hogy hazudsz. 

- Áh, ez nem csaj szédítéses téma. Megígérem, hogy ha Yui téged választ, sose fogom elvenni tőled. De úgy is engem választana! - poénkodta el a végét és tápászkodott fel. 

Yui csak sokkoltan meredt a két srácra, akik azonnal elkezdtek ökörködni és szedelőzködni kifelé. 

A tér megremegett Yui körül és újra a kampuszon ült. Aaron elvette a kezét a halántékától és a kézfejét is elengedte a jobbjával. 

Yui nyelt egyet, ahogy az agya feldolgozta az információkat. Aaron és Hayden szerelmesek voltak belé, azóta hogy először játszott velük. Összekaptak, kibékültek és egyességet kötöttek. Aaron pedig azért akarja levakarni, mert egykor ígéretet tett Haydennek, ám ami ennél is sokkolóbb... Aaron Phinsky mindvégig szerelmes volt belé. 

A lány Aaron szemeibe nézett. Mindent értett, ám ezernyi kérdés és válasz kavargott a fejében. Hirtelen nyúlt előre és ölelte át Aaront. A fiú pislogva fonta a dereka köré a kezét.

- Ezt mért kellett ennyi ideig titkolni előlem? - kérdezte halkan Yui

- Hayden miatt. - suttogta Aaron. - Komolyan mondtam mindent és mióta belerángattál ebbe az egészbe azt érzem, hogy megszegtem.

- Nem szegted meg. Nem tudsz lecsapni a kezéről, mikor meghalt. 

- Ennek ellenére úgy érzem.

Yui halványan elmosolyodott. Érezte, hogy Aaronben több minden rejlik, mint amit megmutat. De ezt legvadabb álmában sem képzelte.

- Úgy sajnálom. - kezdte. - Tényleg nagyon sajnálom Aaron, nem lett volna szabad belerángatnom téged... Igazad volt.

- A rosszabb, hogy megeskettelek a Sztüxre... - húzódott el a lánytól Aaron - Tehát a barátságunknak lőttek. 

- Mert az, hogy te tudod mit érzek irántad, te meg megmutattad nekem, hogy csak 16 éves korod óta tetszem neked az nem vonja maga után ezt egyértelműen. - horkant fel Yui. 

Aaron halkan felnevetett. 

- Akkor mit akarsz Yui? - kérdezte. 

Yui arcára lassú mosoly ült ki. 

- És te Aaron? - passzolta vissza a fiúnak a kérdést. 

- Ismersz. Egy kapcsolatom sem érte meg a két hónapot. Ha összejönnénk az változtatna valamin? Tudnám tartani magamat, mikor a csajózás a legnagyobb hobbim? - vonta fel a szemöldökét.

Yui elgondolkodott a mondaton. Lassan érintette meg a fiú arcát, miközben a pislákoló arany karikákat figyelte. Normál esetben nevetne a kérdésen. Aaron Phinsky és egy komoly kapcsolat... nevetséges, de azok után, hogy Aaron... Mindvégig mellette volt, hogy tiszteletben tartotta Haydent és ennyi időn át képesek voltak ezt eltitkolni előle....

- Én vagyok az a lány, akit a leghosszabb ideje ismersz. Ami önmagában lenyűgöző teljesítmény tőled. Eltitkoltátok előlem... végig itt volt az orrom előtt, én meg annyira... megszoktalak titeket, hogy észre se vettem... Apámnak igaza van. Anyám vére túl heves, hogy menjen nekem a manipuláció és a szálak értelmezése. - húzta el a száját a lány.

- Apád szerintem... Sejtette... Legalábbis engem jobban utál, mint bármelyik Apollón vért. - jelentette ki a fiú. - Ha sejtette, akkor pedig teljesen jogosan nem akarta, hogy a közeledben legyek, mert...

- Az eszem jelenleg össze van zavarodva, de... - szakította félbe Yui a fiút - Lehet nem csak én ismertelek félre... hanem... - a lány fejében az elmúlt időszak kavargott egészen Hayden halála óta. A dalok, amiket Aaron felvett, amik félig a mostani, félig meg egy rejtett személyiségét tükrözik. Aaron miatta lett ilyen. Csakis miatta. Nem akart keresni valami komolyat, mert aki tetszett neki az a legjobb haverjáé volt. - Hanem te is magadat - mondta végül - Szerintem képes lennél rá Aaron.

- Szerintem meg nem. - rázta meg a fejét Aaron - Én nem ilyen vagyok.

- De nem is vagy egy tipikus Apollón vér. 

Aaron elmosolyodott. Mindig ennek a mondatnak az ellentétjét kapta meg. Semmi másból sem állt a fél élete, mint hogy bizonygatta a felszín alatt... Kicsit sem olyan, mint egy tipikus Apollón vér. 

- Oda még mindig nem jutottunk el, hogy mi legyen. - felelte a fiú.

Yui csak vetett egy pillantást a kollégium irányába. A jövőből jött ötös fogat Zoyával együtt leplezett kíváncsisággal bámulták őket és nem csak ők. A kollégium lakóinak egy része, mint Aaron két szobatársa, Raven és George, illetve az évfolyamából is jó páran szintén őket figyelték, köztük Madisonnal. 

Yui csak megfogta Aaron kezét és felállt. 

- Mekkora híred van neked az egyetemen? - kérdezte felvont szemöldökkel Aarontől.

- Mi? - pislogott párat Aaron, majd ahogy meglátta a kíváncsi társaságot mérgesen elsötétült a tekintete. - Anyjuk jó édes... - nyelte le a káromkodás végét - Gyere, tudok egy nyugodtabb helyet - kezdte el az egyetem parkja felé húzni a lányt, ahol a stúdió épületek voltak.

- Ne már Phinsky! - hallotta meg Aaron Raven hangját, de nem tágított, csak ment. 

- Te tudsz valamit! - fordult nyíltan Madison felé Raven. - Ki az a csaj és miért olyan fontos?

- Én csak sejtem, de majd Aaronből úgy is kiszedem. - felelte a lány, majd meglátta az ötös maradék tagját, mire elkerekedett a szeme. - Aelin?!

A lány hátra kapta a fejét. 

- Madison Greenfield! - vigyorodott el.

- Na jó... - sétált le a lépcsőn az Apolló lány. - Válaszokat akarok! 

A jövőből jöttek arcáról egyből leolvadt a mosoly.

~~~

Aaron nem lassított a park nyugodtabb részéig. Yui útközben a homály ellenére nagyon jól kivette a táblákat és kivételesen el is tudta őket olvasni, bár sokra nem ment vele. A stúdiók java része olyan hírességekről voltak elnevezve, akik évtizedek óta halottak, még életében nem hallotta ezeket a neveket.

Aaron a központi szökőkútnál állt meg, ahol gondosan Yui mögé nézett, hogy Raven vajon kíváncsiságában utánuk eredt-e, de vagy remekül meghúzódott a fák árnyékában, vagy gyorsabb volt. 

- Hol tartottunk? - kérdezte Aaron. 

- Kerülgetjük a forró kását. - mosolyodott el halványan Yui. 

Aaron lehunyta a szemeit egy pillanatra, majd a földet nézte. 

- Én nem hiszem el, hogy én képes vagyok olyan dologra Yui, amit te megérdemelnél. - azt már csak gondolatban tette hozzá a fiú, hogy azt is képtelen volt elhinni, amit Dan mondott neki. 

- Szerintem nincs igazad. - felelte megfontoltan a lány. - Pontosan azért, amit mutattál nekem. Előtérbe helyezted Haydent, ahogy engem is mindig előtérbe helyezel. Ha igazad lenne és csak egy tipikus Apollón vér lennél, aki csajokat szédít szabad idejében... Akkor semmi sem érdekelt volna, csak az, hogy megszerezz. 

- És mit csinálnál ha megcsalnálak? - kérdezett rá nyíltan a fiú. -  Mert mondjuk túl sokat ittam az egyetemen, vagy nem is kell ilyen indok, csak szimplán meglátok egy csajt és tudom, hogy nekem kell egy alkalomra. 

Yui pislantott párat, ahogy Raven és Madison mondatai eszébe jutottak. 

- Mért, mióta itt vagy lefeküdtél valakivel? - tudakolta kíváncsian Yui, miközben szinte röhögött magán és a szituáción. Alig pár hónappal ezelőtt arra is képtelen volt, hogy két évnyi járás után lefeküdjön Hayden Millerrel. Most meg... Magára se ismerne... Szexelt Aaronnel és épp a szexuális életéről faggatja a fiút! Aaron csinálja ezt, nem ő!

- Nem... A tanulmányaimra akartam fókuszálni és... - nyelte le a mondat másik felét, de Yui úgy érezte meg a kimondatlan választ, mintha Aaron a tudatába csempészte volna. 

- Miattam? - vonta fel a szemöldökét. 

- Úgy is tudod, ha hazudok... - bosszankodott. - Igen. Sose voltam még rád annyira dühös és sose féltem annyira, mint akkor.

Yui a mondat második részét szinte fel se fogta. Az egész egy képtelenségnek tűnt. Mintha valaki kirántotta volna teljesen a lába alól a talajt. Nem elég, hogy Hayden elhunyt. Aaron belement az idióta játékába és amikor elmenekült, akkor nem kezdett ki senkivel sem?! Aaron nem ilyen! Kicsit sem ilyen és Yui pontosan emiatt kezdte el úgy érezni, hogy Aaron... Felnőtt. Nem tudja mikor és milyen körülmények között, de... Komolyan vette az egészet, egyszersem poénkodott, holott ilyenkor már legalább négy szexuális viccet elszokott sütni. 

Yui szélesen elmosolyodott és megrázta a fejét. 

- Mi az? - kérdezte Aaron. 

Yui nem válaszolt, csak felnézett Aaronre és azon gondolkodott, hogy mikor és hogy történhetett mindez, hogy változhatott meg Aaron ilyen szinten? Vagy végig ott volt benne? Mindig gondoskodott róla, megvédte őt és amikor csak szüksége volt rá segített rajta. Végig ilyen volt, csak... teljes mértékben elhitték róla azt a képet, amit mutatott, azt ahová menekült miatta? Ezek szerint igen.

- Ezt nem hiszem el... - rázta meg ismét a fejét. 

- Mit? - vonta fel a szemöldökét Aaron.

- Hogy ennyire félre ismertelek egész életem során. Képes vagy rá Aaron, ne kérdezd honnan tudom csak... Érzem.

- Attól még ez egy elbaszott helyzet. - jegyezte meg a fiú. 

- Azt nem mondtam, hogy nem az. - nevetett fel Yui, de még mindig hitetlenül meredt Aaronre.

Olyan nyíltan ott volt előtte minden, tényleg minden! Ő meg nem vette észre. Mázli, hogy erről az apjának nincs tudomása... Úgy leszedné a fejét...

- Ezek után, hogy lehetnénk... Bármik is egymásnak?! - csattant fel kicsit Aaron, de nem agresszívan, hanem kétségbeesetten, mint aki semmilyen kiútat nem lát a helyzetből. 

A fiú idegesen elkezdett fel alá járkálni Yui és a szökőkút között. 

- Ha még igazad is van. Semmi nem garantálja, hogy tényleg igazad van-e. Ugyanott vagyunk. Nekem egy kapcsolatom sem érte meg a két hónapot. Folyamatosan ugrálók lányról lányra, hiába vagy te az egyedüli lány, akinek fix helye volt az életemben. 

Yui halványan elmosolyodott. Nem szakította félbe Aaront, megvárta amíg a monológja végére ér. A fiú valahogy pont úgy időzítette a szavait és a lépéseit, hogy amikor befejezte a vélemény nyilvánítást, akkor Yui elé ért.

- Javaslok egy kis próbát. - válaszolta Yui.

Aaron arca elsötétült.

- Mégis mit... - kezdte ám befejezni a mondatot már nem tudta.

Yui végig simított a karján, fel egészen a tarkójáig, ahol az apróbb tincsekbe futtatta az ujjait. Aaron ádámcsutkája megrándult, ahogy nyelt egyet. Yui csak elmosolyodott. Nem játszott Aaron. Nem is akart vele játszani. Ez nem rajta múlik semmilyen mértékben sem, hanem csakis a fiún. 

Aaron légzése egyenletlenné vált, ahogy megérezte Yui ujjait, ahogy a tarkóján a fejbőrét simogatják. Először nem érezte Yuiban az Aphrodité vérért, hogy játszana vele. Mennyire örült és volt egyszerre irigy Haydenre, amikor a fiúé lett Yui. Lehunyta a szemeit és próbált kizárni mindent a fejéből. 

Akarta Yuit. Világ életében akarta. Nem ilyen áron és nem így, nem ilyen múlttal. Yui tudja róla és komolyan képes egy próba alá vetni? Ennyire megbízik benne a lány? 

Lenézett Yuira. Egyenesen a szemeibe, amikben csak egy lehetőség kecsegtetett. Dan megmondta mi lesz... Azt nem hogy jutnak el odáig. Az rájuk várna, de akkor is... Van egy lehetősége. Egyetlen egy dobása, hogy... Feladja önmagát vagy inkább, hogy olyen ember legyen, amilyennek kezdetben indult? Ha Yui eddig félre ismerte őt, ahogy mindenki... Talán ideje lenne, ha azt az énjét mutatná meg, amelyiket ő is akarja, hogy ismerjék. 

Előrébb hajolt a lány ajkai felé, hirtelen állt meg.

Mi van téved? Ha elront most mindent? Ha nem így kellene megvalósulnia és nem most? Ha nem képes rá és Yui téved, sőt Dan is. Azt se tudták, hogy jön össze mi van akkor ha megcsalja Yuit, vagy csak azt csinálja amit a nők szoktak? Kétségbeesésében téveszméket gyárt? Igen... Valószínű, hogy totálisan elment a józan esze. Annyit nézegette már a nők vágyait, hogy megfertőzték a gondolkodás módját. 

- Ne gondold túl. - hallotta meg Yui hangját, mire felhorkant. 

Ugyanezt mondta neki, csak ő nem az érzelmeknél, hanem... A szexnél. 

- Nem olyan könnyű, mikor ordibálnak a fejemben teljesen szimultánban. - suttogta. 

- Akkor csak hunyd le a szemed, zárd ki őket és hallgass a szívedre. 

Aaron majdnem elnevette magát saját nyomorúságán, majd megfogadta Yui tanácsát és lehunyta a szemeit. Csak amikor kifújta a levegőt érezte meg, hogy enyhén remeg a helyzet miatt. A maga módján egy kisebb pánikot élt meg, amin az agya nem segített. A sok kérdés és a sokk még inkább elbizonytalanította.

Egy ideig csak egyenletesen próbált meg lélegzett, majd elhessegette a gondolataiban megbúvó negatív hangokat és csak azt kereste magában miért lenne érdemes erre az egészre. 

Emlékezett Yuira abból az időből, amikor kicsik voltak. A kislányra, akibe beleütközött a Félvér tábor pavilonjában. Emlékezett Hallie Beckendorfra, aki azt akarta maradjon távol tőle, mert hamarabb megérezte Erósz vérét rajta, mint bármelyik felügyelő a táborban, még Kheirónt is lekörözte. Ott volt, amikor Yui rájött, hogy ki az apja, akkor is amikor a prófécia elhangzott és Ingrid Jackson megeskette, hogy vigyázzon Yuira, mert ő az egyetlen személy, aki anélkül tudhatja meg, hogy mi történt a lánnyal, hogy meg kellene kérdeznie. Tudta mi történt vele Iranánál, tudta mit látott a jövőből. Szó nélkül segített neki, amikor Yui Irana nyomába eredt. Az egész élete arra ment ki, hogy Yuit megvédje, segítse és vigasztalja. 

Kár szépíteni, egy nagy darab sírós párna volt. De... Az, hogy mi, hogy működik az életben... Milyen az iskola, a tábor... a relatíve normális élet... Ezeket mind tőle tanulta. Mindig meglátszott az a négy évig tartó elzárás az életében. 

Mikor kinyitotta a szemeit, Yui még mindig várt. Nem volt még egyszer sem ilyen türelmes, amin magában jót mosolygott Aaron. Előre hajolt és a lány homlokának támasztotta a sajátját. 

- Tudod milyen voltam. Nem fog zavarni? - kérdezte halkan Aaron, miközben belélegezte a lány bőrének illatát.

Azóta nem zavarta Yuit, hogy Aaron elmondta, hogy senkivel sem volt az egyetemi itt léte alatt. 

- Hidd el, hogy nem. - válaszolta röviden. 

- Tuti?

- Csókolj már meg.

Aaron elmosolyodott. Balra döntötte a fejét és az ajkait a lányéra tapasztotta. 

Nem olyan volt, mint a legelső csókjuk, de nem hasonlított arra sem, ami pár hete csattant el köztük. Nem emlékezett rá Aaron, hogy valaha csókolózott-e így Yuival. A módszer ugyanaz volt, mint minden lány esetében, semmi sem különbözött, de mégis teljesen más érzelmek lepték el a testét. Félig nem hitte el, hogy ez a valóság, félig pedig semmi pénzért sem cserélte volna el a pillanatot. 

A forróság az ajkából indult ki és bejárta az egész testét. Yui derekára simultak a kezei. A lány a karjait a nyaka köré fonta, lágyan játszott az ujjaival a tincsein, míg Aaron végig simított a bordáin. Nem hitegette őt Yui, nem használta ki és nem kihívás volt ez. Egy kicsivel aljasabb próba volt mindegyik esetnél, mert dönthetett a szabad akaratából. Senki sem akarta befolyásolni.

Életében először semmi szüksége nem volt az aranyfonalaira, bőven elég volt számára a saját érzelmei.

~~~

Dan várakozva figyelte a park árnyait, szinte magán is meglepődött, hogy mennyi ideig volt képes egyhelyben állni. Az esze csak azon járt, hogy vajon helyes döntést hozott-e. 

Lin halvány, bizakodó mosollyal lépett a fiúhoz és ölelte át hátulról. 

- Nem lesz baj. - mondta a lány. 

- Egyre jobban kicsúszik minden a kezünkből. - sóhajtotta Dan. - Ha nem jönnek össze akkor... nem tudom, hogy alakul a mi kis csapatunk. Aaron nem csak Yuit látta el tanácsokkal, szinte az összes Jacksont ő segítette ki, amikor valamin összekaptunk. Miatta volt Svennek annyi csaja, ahogy Amynek pasijai és csajai és Carmennek és Samnek is...

- Ne aggódj ennyit. - kérte kedvesen Lin - Pont úgy viselkedsz, mint az apád, csak te maximálisan kerülöd a manipulációt.

- Nem is csoda. - horkantotta a fiú - Csak egész életem során hallgathattam, ahogy Apám próbál mindenkit manipulálni. Anyám nem hagyta csak magát, mert makacs volt, aztán mióta... Elment... az apám egy rohadékká vált. 

- Mért... Ha meghalnék te bezárnál nem? - tudakolta Lin.

- Nem, én akkor az egész világot porrá és hamuvá változtatnám. - válaszolta Dan egy fej rázás kíséretében, majd egy helyben nőtt hirtelen legalább 10 centit, amikor meglátta a közelgő Aaron és Yui sziluettjét a bokrok és fák között. 

Azonnal megnyugodott, amikor meglátta, hogy a két kamasz mosolyog és, hogy egymás kezét fogják. Még akkor is tiszta szívéből mosolygott, amikor elértek hozzájuk.

- Nem, nem hiszem, hogy nekem való. - vágta rá valamire Yui, de Dan nem ismerte az előzményeket. 

- Dehogynem. Random személyeket remekül megfigyelsz, csak nem szabad ismerned őket. Apád is oda vissza lenne. 

- Nem is tudom... Pszichológia irány, nem vagyok túl empatikus, hogy agytúrkász legyek.

- Már mondtam egy párszor, hogy nem is arra az irányra gondoltam elsődlegesen, hanem a kutatói részlegre. Akik kísérletezhetnek az embereken, akik ebbe önkét és dalolva bele is mentek. - bizonygatta Aaron.

Dan felvonta az egyik szemöldökét. 

- Tovább tanulás? - kérdezte, mikor Yuival találkozott a pillantása. 

- Ja... Már húzza egy ideje az agyam vele. Nálatok végeztem egyetemet?

- Aha. - biccentett Dan.

- És milyen szakot?

- Azt nem mondhatom el, jól tudod. 

- Ah... - húzta el a száját a lány.

- Ez most komoly?! - tört elő Linből - Most jöttek össze, halálra aggódtad magad, erre csak ennyi?!

- Miért nyomassam túl?! - vonta fel az egyik szemöldökét a srác. 

Lin csak a szemeit forgatta, míg Yui a tekintetével Aelint, Natet, Juniet és Zoyát keresték. 

- A többiek? - kérdezte kíváncsian a lány. 

- Fenn. - bökött az állával Dan a bulizó helyiség felé.

Aaronnek rögtön rossz előérzete lett. A kis bagázs elindult az emlegetett szoba irányába. A lépcsőn felfele baktatva zene hangja csapta meg a fülüket, majd éneklés. Dan nagyon jól ismerte ezt az énekhangot. Amikor Aaron feltépte az ajtót csak szélesen elvigyorodott. Aelin a színpad közepén állt a kezében egy mikrofonnal. Madisont is rögvest megpillantotta. A lány a zene keverőnél állt, ahová a hangszerek voltak felsorakoztatva, hogy ha valaki kísérni szeretné magát kéznél legyen.

Dan csak hitetlenkedve megrázta a fejét. Neki külön ultimátumot kell benyújtania, hogy Aelin kezében vegyen egy mikrofont, nem hogy még énekeljen is, most meg itt produkálja magát az emberek előtt. 

Nehezen vették észre Nathanielt, Zoyát és a már sokkal józanabb tekintetű Juniet, aki félig a bárpultra dőlve aludt. Mikor átverekedték magukat a tömegen és oda értek a csapat másik feléhez Dan megszólalt: 

- Mért van Aelin a színpadon?

- Fogadtunk. - vágta rá Nat, majd elvigyorodott - Vesztett.

Danből csak kirobbant a nevetés, míg Aaron halkan felsóhajtott, ahogy Raven közeledett felé.

- Tudtam, hogy csaj van a dologban! - mondta úgy Raven, mintha diadalt nyert volna. 

Aaron pedig érezte, hogy nem kicsit fog még ezen az ügyön lovagolni Raven és teljesen jogosan.

- Haver. - kapta el a srác vállát és karolta át félig - Gratulálok. Ezennel hivatalosan átadom az egyetem tyúk szédítő posztját neked! 

Ravenben itt állt meg az ütő. 

- Gec... - nyelte le a szó végét és mérte végig Yuit. - Manipuláltad? Szerelmi bájital vagy mi?

- Fogd be Raven. - vetette oda Aaron.