Yui, Aaron és Hayden egy kis motelben szálltak meg. Aaron lement a közeli bárba megismerkedni a gyengébb nemmel. Mielőtt kilépett és elhagyta a száját ez a mondat csak egy kés állt bele a fejétől fél centire az ajtó félfába. Hanyagul Yuira villantotta tíz karátos mosolyát, majd mit sem törődve a lány gyilkos tekintetével lelépett. 

Hayden halkan kuncogott a jeleneten. Nem volt soha féltékeny. Tudta, hogy ő hol áll Yui kategorizálásában, és Aaron hol. Ő sokkal előkelőbb helyen van azt meg kell hagyni. 

A lány unottan bámult ki a fejéből. A keze a karfán dobolt. Csöppet sem tetszett neki a barátnője viselkedése. Megfogta a doboló kezét, mire Yui tekintete rávillant. 

- Minden rendben? - kérdezte, de rögtön le is cseszte magát. Hogy kérdezhet ekkora baromságot? Hét és fél év után visszament az egykori otthonába, ami..... kár szépíteni  a szót, sokkal inkább hasonlít egy kísértet házra, vagy egy olyan épületre ahola kamaszok szoktak furcsa rituálékat végezni Lucifernek "az ördögnek", hogy táncoljanak a szüleik idegén. - Bocs.... Én... 

- Semmi baj. - felelte Yui, majd monoton mozdulattal felállt és a csaphoz sétált.

Kivett a szekrényből egy poharat majd vizet töltött bele. Beszívta a levegőt utána a víz felszínére fújt, mire jégkockák keletkeztek az üvegben. Háttal neki dőlt a pultnak és Haydent figyelte. 

A srác csak zsebre vágta a kezét és a lányhoz sétált. - Miért akartál visszamenni? 

Yui megvonta a vállát. - Fogalmam sincs... csak... Ez kellet. Nem rémlik, hogy valaha kiigazodott volna bárki is az elmémen. 

- Pedig logikusan szoktál cselekedni. - jegyezte meg a fiú. Hiszen ez volt az igazság. Yui sok mindenben hasonlít a szüleire és sok mindenben tér el tőlük. De egy nagyon fontos jellemét örökölt az apjának. A megtervezettségét. Ám, furcsa mód édesanyja spontánsága, bulizós hajlama is él benne. 

Yui előtt megállt. A lány a pohárban lévő jégkockát szemlélte, ahogy lassan elolvad, majd egy húzásra kiitta a vizet és a mosdóba tette, utána felpillantott a fiúra. Hayden arcára halvány mosoly ült ki. Yui ezt utálta kicsit a két fiúban. Elég, ha rámosolyognak és neki is mosolyognia kell. 

- Mikor jön az a rész, hogy megcsókolsz? - kérdezte, miközben összevonta a mellkasa előtt a karjait. 

- Mikor jöjjön? - vágta rá Hayden. 

- Nem tudom. - villantak fel zöld szemei, majd oldalra csúszott. 

Elindult a fürdőszoba felé, mikor elhaladt Hayden mellett az ujjával megcirógatta a füle mögötti részt. Örömmel érzékelte Hayden összerezzenését, de mielőtt a fiú megszólalhatott volna már eltűnt a fürdőben. 

~~~

Aaron bízvást állíthatta, hogy ilyen sikeres estélye rég volt. A lány akivel beszélgetett vele egy idős volt (vagy legalábbis nem állította, hogy kiskorú, tehát nem minősíthetik semminek ha ágyba viszi), továbbá lenyűgözték a szőke fürtök, amelyek a lány vállára omlottak és kellemes orgona illatot árasztottak magukból. Ha mindez nem lett volna elég a szemei is gyönyörűek voltak, mintha a mély kék tengert bámulná, amiben a bálnák szoktak úszkálni. És a teste! Jó pár Aphrodité lányt megtudott volna szégyeníteni a táborban, köztük Yuit is. Formás kerek mell, de nem akkorák mint egy tőgy. A pólóján a dekoltázs egyáltalán nem volt mély, hanem ízlésesen kicsi, igazából csak egy picike kivágás volt. A rövid farmer nadrágból nem lógott ki a félsegge. Ráadásul a színe kiemelte enyhe barnaságát a lánynak. Tehát kevés szó csépeléssel: Tökéletes volt. 

Amint belépett a bárba megakadt rajta a szeme. Főleg azon, hogy egyedül ül a bárpultnál egy Pina Coladét kevergetve. Még hozzá sem nyúlt. 

Azonnal helyet foglalt mellette. Megvillantotta a személyijét a csaposnak, melyből a srác megtudhatta, hogy betöltötte már a 21-et és rendelt egy whiskyt. Egy ideig nem foglalkozott a lánnyal. Kivételesen nem volt kedve Erósztól kapott képességével szórakozni vele, ami kicsit mutálódott Apollón erejével. Helyette inkább megitta a whiskyje felét és csak utána mérte végig a lányt. 

- Szervusz. Bocsi, de... innen látom, hogy valami baj van. Tudok esetleg segíteni valamiben? - mosolygott rá bátorítóan. Igazából jól tudja, hogy ilyenkor, hogy csillan meg a szeme a világítástól függően. Mondhatni, hogy ha azon múlna az élete, hogy nézz ki és, hogy szedi fel a csajokat, valószínűleg 60 évesen halna meg abban, hogy megöregedett. 

A lány mély kék szemével lassan és értetlenül rápillantott. 

- Nem. Nem hiszem. Hacsak nem rendelkezel egy jó bérgyilkos baráttal.... 

- Kémek nem jók? - mosolyodott el őszintén. 

A lány halkan felnevetett. 

- Na sokkal jobb így látni egy szép hölgy arcát, mint olyan méla búsnak. De most komolyan. Ki bántott meg? - amúgy tényleg érdekelte. 

- Csak egy seggfej. - felelte. 

- Van ilyen, egyes férfiak csak arra mennek, hogy a másik nemet ágyba vigyék. - itta ki a pohárban lévő maradék whiskyt is. - Mondjuk nők is tudnak így viselkedni. - vetette be színészi vénáját és ült ki az arcára egy szomorú fátyol. 

- Tapasztalat? - kortyolt bele az italába most először a lány. 

Aaron kicsit felsóhajtott. 

- Fogalmazhatunk így is. - kerülte ki finoman a témát, nem volt kedve megjegyezni a hazugságait. 

- Cassandra Maas. - nyújtotta felé a lány a jobb kezét. 

Aaron képzeletben a levegőbe öklözött. Egy egy az állás. Ő kezdeményezte a beszélgetést, de a lány, azaz Cassandra (csak jegyezze meg reggelig) mutatkozott be először. 

- Aaron Phinsky. - fogta meg a kezét és lehelt a kézfejére szórakozottan egy csókot.A lány pontosan azt tette amire számított. Halványan elvörösödött. 

Az este egy részében beszélgettek, majd a lány egyszer csak felkapta a fejét és kijelentette, hogy ez a kedvenc száma. Mielőtt Aaron reagálhatott volna már azon kapta magát, hogy a lány a kezénél fogva rángatja a színpad elé. Innen már könnyű dolga volt Aaronnek. Haza felé kísérte a lányt, viszont valami nem hagyta nyugodni. Ez a lány valahogy túl.... tökéletes... 

Cassandra egy ház előtt megtorpant. 

- Mi az? - kérdezte Aaron. 

A lány szeme egyszer csak színt váltott, mire Aaron elhúzta a száját. Tudta ő, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Cassandra a hátra zuhant és a testéből valami furcsa lény mászott ki. Ilyet még sosem látott Aaron. A szörnyek... nem tudnak megszállni egy testet. Előkapta a kardját. Gyorsan akart végezni a lénnyel. Kérdéses, hogy a bárban egyáltalán a lánnyal beszélgetett-e, és sajnos az már bizonyos, hogy ma éjszaka egyedül fogja bemelegíteni az ágyát. Meglendítette a fegyvert, ám elkerekedett szemekkel vette észre, hogy az átsiklik a lényen.

- Mi a... 

A nő lassan elmosolyodott, megfogta a fiút a nyakánál és a magasba emelte. Aaron próbálta leszedni az ujjait de semmi esélye sem volt. A nő talán egy démon. Igen. Egy szabad démon, ugyanis ilyen aurája nincs Aelin és Hádész démon szolgáinak. A tér lassan kék színű kezdett lenni körülötte, a látása összefolyt. 

Cassandra ekkor tájt kezdett el ébredezni. Meglehetősen ijesztő látvány egy nőt egy életerős férfit tartani a levegőben. Egy halandónak képtelenség. De Cassandra Maas látott már furcsább dolgokat is az életében. A nő meztelen lábára pillantott és azonnal sípcsonton rúgta őt. A lény lába megbicsaklott és a fiú kicsúszott a karmaiból. Sötét tekintetét a lányra szegezte és tett felé egy lépést. 

- Kölyö daimön - emelte fel a kezét, mire a nő egy láthatatlan hófehér védőfalba ütközött. - Kataphorá. - suttogta. Homlokán ettől a három szótól izzadság cseppek kezdtek gyöngyözni. A nő pislogott egyet, majd összeesett. 

Cassandra felállt. Előre lépett egyet, de majdnem orra esett. Aaron csak bámulta őt, nehezen jutott el a tudatáig, hogy mit csinált a lány. 

- Jól vagy? - kérdezte Cassandra. 

- Én igen.... és te? 

- Azt hiszem... - felelte. - Mi vagy te? Hónapok óta próbálom kicsalni a testemből, de... nem ment. Mi vagy? 

- Ezt én is kérdezhetném tőled. - vágta rá Aaron gúnyos mosollyal az arcán. 

- Az lehet. - felelte erre a lány. - De én voltam a gyorsabb. 

- Félisten.... - mondta ki megfontoltan a választ Aaron. 

- Akkor jól sejtettem. - húzta el a száját Cassandra. - Apollón fia. Eltaláltam? - Aaron összevont szemöldökkel biccentett. - Én hatod rendű boszorkány vagyok. Egy Fehérboszorkány. - emelte fel a kezét, amiből fehér színű.... Aaron nem tudta mihez hasonlítani, hogy mik jöttek belőle elő. Halványan csillogtak, de nem volt konkrét formájuk. 

- Boszorkányok.... Azt hittem... a mágia nem létezik... - motyogta Aaron. 

- Valahol valóban nincs. Mondjuk az Antarktiszon, vagy Oroszországban, vagy Ausztráliában. De ez itt Cleveland. Itt halványan, de még léteznek a Lévonalak és vele együtt a mágia is. Gyenge, de létezik. 

- Aha.... Nem lenne kedved.... holnap reggel erről kicsit részletesebben mesélni nekem és a barátaimnak? - vonta fel a szemöldökét Aaron. 

Cassandra alaposan végig mérte a srácot. Hallott már félistenekről, sőt istenekről is. De eddig még egyhez sem volt szerencséje. Bárcsak ezt szörnyekről és egyéb természetfeletti teremtményekről is elmondhatná... 

- Rendben. De, csak ha ti is meséltek magatokról. Az istenekről és a félvérekről. A bárban megtalálsz. 

- Az nem jó.... a barátaim kiskorúaknak számítanak. Nem mehetnek be. Még nem töltötték be a 21-et. - És Yui két évig még nem is fogja. - Mit szólnál ehhez a helyhez? - adta meg a motel címet. 

Cassandra bólintott. - Kilenc körül ott leszek. - mosolygott a fiúra, majd intett neki és a kertkapuhoz sétált. 

~~~

Aelin lassan kezdett el felébredni és egy érzés egyre jobban érlelődött benne, hogy miután rájön miért feszül a bőre, miért van hányingere, és miért ennyire száraz a torka, ha a kezeibe kerül a két Cortez kölyök, addig foglya a démonjaival kínozni őket, ameddig nem ázik ronggyá az egyik kedvenc szőnyege a vérüktől. Alapjáraton idegesítette őt a puszta tény, hogy nem vette észre a csapdát, amit Selmának állítottak. Nyamvadt démonok ellen feltalált fegyverek.... Minek kellett ilyesmit feltalálnia Héphaisztosznak? Miután Selmát harcképtelenné tették, neki sem maradt sok ideje, hiába harcolt. Ketten egy ellen.... Két szuper kém egy Alvilági gyerek ellen, akik közül az egyik akár 10 felől is tud támadni a vérével.... Nem túl fair játszma. 

Amint kinyitotta a szemét az első megállapítása az volt, hogy a nap kiégeti a retináját. A második, hogy beleragadt a fűbe. Óvatosan tornázta fel magát ülő helyzetbe. Megérintette a karját mire kiordította a magas C-t. Erre Sven és a többiek is felébredtek. 

Sven pillantása ösztönösen a húgára esett. Akinek tűz piros volt a bőre. Legalább vonszolták volna őket az árnyékba... lehet, hogy még napszúrást is kaptak.... 

- Hány óra? - kérdezte Ariel, aki gyönyörűen lebarnult.... A kis rohadt mázlista, irigykedett Aelin. 

Amy felpillantott az égre. - A Nap hajlás szöge. Kalkulálva a földrajzi helyzetünkkel és a Földgömb keringésével. - jelentek meg a szeme előtt a számok. 

- 15:42. - mondták kórusban Dannel. Annyi különbséggel, hogy a fiú az okos órájáról nézte meg.

- MI?! - kiáltotta a két Angelo.

- Több mint 4 órára kiütöttek minket! - ámuldozott Dan. 

- Irány New York! - pattant fel Aelin és nézett Selmára, de a démon nem volt túl fényesen. 

- Egy pillanat Úrnőm. - Az egyik fához sétált és szuper erejével megpróbálta megemelni, de az meg se moccant. - Bassza meg. Az erőm?! Mit csináltak ezek az erőmmel?! 

- Várjatok csak. - Sven a fához ment és megpróbált árnyékutazni. - Valami tűt belém szúrtak... asszem... átmenetileg mi hárman meglettünk fosztva a képességeinktől... - mondta fanyar pofával. 

- Több mint négy órás előnyük van! - kiáltotta kétségbeesetten Aelin. - Hogy hozzuk be?! 

Mindannyian mélyen hallgattak, mire innen kiérnek egy német reptérre az minimum egy óra. Ha mázlijuk van és azonnal megy gép akkor is 5 óra alatt érnek Amerikába. Ráadásul, hacsak Dan nem csinál valamilyen bizonyítványt Arielnek, ami igazolja, hogy felnőtt és, hogy mondjuk a nővérük, akkor nem jutnak messzire a géppel. New Jersey-ből Manhattan pedig dugótól függően 30-45 perc, de akár egy óra is lehet. Tehát összességében legalább három óra előnye van a két Corteznek. Ha pedig nincs azonnali gép, akkor meg kitudja mennyi. 

Egy ordítás rázta meg a helyet. Ariel felvisított és Dan mögé ugrott. A kis srác csak mosolyogva felnevetett. 

- FŐNIX! - kiáltotta, majd a szájába tette a kezét és éleset füttyentett. 

A sárkány formája fokozatosan bukkant elő az egyik felhőből ,ahogy ereszkedni kezdett Amy haja az arcába került a sárkány okozta kisebb szélvihartól. Főnix egyenesen Danhez lépett. 

Félelmetes, hogy egy ordításból felismerte Főnixet. 

- Kislány! - kiáltotta Dan, majd a sárkány fejébe kapaszkodott és szorosan hozzábújt. - Szóval megtaláltál?

Egy órája ordibálok utánad te Vakarcs!  Üzente bosszúsan a szeme. 

- Bocsesz. Kicsit kiütöttek minket. Eltudsz minket vinni New Yorkba?

A sárkány szeme elsötétült. 

Hat embert nem cipelek a hátamon! Arra mérget vehetsz! 

- Na légyszi. Selmát nem kell! 

Az a vinnyogó Aphrodité utánzat biztosan nem ül az ÉN hátamra, arra mérget vehetsz! 

- Ne csináld már! - könyörgött Dan és grimaszolt a dühtől. - Naaa! Légyszi! Az én kedvemért. 

A sárkány hangosan felnevetett, Dan már megtanulta, melyik morgás a röhögés. Pont most nevette ki. 

- Ne legyél már ennyire izé! - méltatlankodott a fiú. - Meséltem, hogy kulcsokra vadászunk! 

Én pedig megmondtam, hogy leszarom! Feleselt vele a sárkány. 

- Mért nem tudsz egyetlen egyszer megtenni egy szívességet?! - Dannek egyre jobban kezdett elege lenni a sárkányból, ha Arielnek igaza van és tényleg egy kamasz akkor akár estig is tépheti itt a száját. - Mért kell ennyire önfejűnek lenned?

Mert én ilyen vagyok. Mert ez vagyok én! Mordult fel a sárkány.

- Főnix! Kérlek! - nyögött fel a fiú. - Nekem, nekünk fontos ez a verseny. 

Csak győzni akartok. Forgatta a szemeit a lény és fordult el a fiútól. 

- Nem, tényleg fontos!

Miért? És mi van Annabethel? Az nem fontos, hogy meghalt?

Dant hideg vízként ért a felismerés. Teljesen kifutott az arcából a szín. Amyre pillantott, majd vissza Főnixre. Akinek a szemében a tűz sokkal nagyobb lánggal égett mint valaha. 

Hm... Mióta ez a hajsza elkezdődött. Ő eszedbe sem jutott mi? Szép kis unoka. És csodálkozol, hogy elfelejtetted az Anyádat.... 

Ez még Főnixtől is övön aluli ütés volt. Dan csak dühösen ránézett. 

- Kicsi voltam. - suttogta fojtott hangon.

Ez mentség arra, hogy rosszul neveltek.

- Az Apám utál jól tudod. - halkult egyre jobban a hangja. - Ki nevelt volna?

Engem más érdekel vakarcs... Az érdekel, hogy miért... Hirtelen elkapta a fejét. A szeméből nem tudott kiolvasni semmit a sértettségen és a dühön kívül, pedig a mondatnak lett volna még folytatása. 

- Komolyan te sértődsz meg?! - hitetlenkedett Dan.  

Fogd be! Elviszlek titeket abba az átkozott istenektől és szörnyektől hemzsegő városba, ha befogod a pofádat! 

Dan nem mondott semmit, csak felhúzta magát Főnix hátára és intett a többieknek.

Selma alaposan végig mérte a sárkányt. Összevonta a szemöldökét. A szemét nézte, a sebeket, majd a színét. Ez a viselkedés.... a Tűzsárkányok a legagresszívabbak, de... Roppant furcsa ez a lény. Még a sárkányok között is a legagresszívabb, bár lehet, hogy csak a kora miatt. 

- Selma? - kérdezte Aelin. 

- Megvárom még visszatér a képességem és utánatok megyek. A sárkányok és a démonok.... a természetfelettiek hierarchiájában.... állandó versenyben állnak. 

Milyen igaz. Morogta Dan alatt Főnix. 

- Mi a valódi neved? - kérdezte a sárkányt Selma. 

A sárkány döbbenten hátrébb lépett. Értesz engem?

- Teljes mértékben. Mi a valódi neved? 

A sárkány szemét tűz uralta, mindent elpusztító tűz. 

Semmi közöd hozzá. Nálunk a neveknek hatalmas van daimön. Mormogta az utolsó szót direkt ógörögül. 

Selma szeme elkerekedett, a tekintetében hitetlenkedés vegyült. A sárkányok ritkán használják az ógörögöt. Számukra ez túl fájó emlék. A tekintélyük akkoriban kezdett el csökkenni. 

Dan csak kapkodta a tekintetét a két természetfeletti lény között. 

- Menjünk. - szólalt meg mögötte Amy. 

Főnixnek több se kellett. A felhők közé csapott. A nap lemenő félben volt, amikor Főnix a Central parkban landolt. Amyék azonnal a szélére siettek, míg Dan megbeszélte Főnixel, hol várja őket. A sárkány egész végig a járó kelőket figyelte. Túlzás lenne azt állítani, hogy tetszett neki a helyzet, amibe csöppent.

Dan az öt személy után sietett. A taxi a Metropolitan főkönyvtár előtt tette le őket. Ariel ijedten bámulta az épületet. 

- Öhm... én inkább megvárlak titeket idekinn.... - motyogta a tündelény. 

- Miért? - kérdezte Dan. 

- Odabenn... Az energia.... Az Excalibur ott van... Vasból van és a vágása gyógyíthatatlan. Én nem akarok bemenni hadd maradjak! Ott veszélyes és... és... egy lány.... Egy leszármazott. Merlin és Gazdám leszármazottját is érzem. Nem akarok bemenni! Nem akarok megint annak a családnak a rabja lenni! 

- Jó rendben. - kezdte Dan, mire Aelintől csak egy dühös pillantást kapott. - Maradj. Tudod hol lehet bejutni? 

- Az emeltről. Van egy terem, amiben csak egy könyvespolc van. Éjjel nappal őrök őrzik. Egy kóddal a könyvespolc kettéválik. Egy lift mögötte azzal lehet bejutni. 

- Köszönjük Ariel. - mosolyodott el halványan Amy, majd a négy gyerek belépett a Metropolitan Könyvtár ajtaján. 

Nos, bocsika, hogy egy jó idei nem volt rész, ebből kétszer a wattpad nem volt hajlandó elmenteni az írásom... Nos azért remélem elnyerte tetszéseteket. Kövi résszel jövök, ha megírom, remélem a wattpad nem tesz nekem megint keresztbe. Véleményeteket várom commentben.