Aaron megkönnyebbülten sóhajtott fel. Az ujjaival végig simított a lány arcán, majd a hajába futtatta az ujjait.

Végre maga mögött hagyhatta ezt az egész hülyeséget, amit Yui kitalált. Túl vannak a három alkalmon.

A lány arcát nézte, ahogy a szeme körül a bőr meg-megfeszült, valószínűleg álmodhatott valamit, de legkevésbé sem érdekelte Aaront, hogy mit. Örült, hogy végre nem hallotta Yui fejében az utolsó alkalomnál Hayden emlékét. Leginkább ettől kezdett megőrülni. Attól nem, hogy Yui... kihasználta. Azt már kezdte megszokni, még élvezetes is volt a számára. Több volt Yuiban, mint azt első látásra hitte és hallotta első kézből Haydentől, már amikor hajlandó volt a fiú rendesen kibeszélni a szexuális aktusaikat.

A hármas szám az viszont zavarta. Nagyon jól emlékezett arra, hogy egyszer Lin mit mondott neki a szexről. A szex az, amikor tudod a másik mit szeret és teljesíteni tudod azt, de ő is ismeri a te gyenge pontjaidat.

Yui tegnap este az egyikbe beletrafált, de olyan sikeresen, hogy Aaron majdnem hamarabb ért a tetőpontra, mint azt tervezte. Pont ezt akarta elkerülni a szabályával, hogy sebezhető lehessen, hogy a csaj meg ne tudja fogni. Jó pár lány hitte azt, hogy képes őt megváltoztatni, betörni, majd ő... majd ő megcsinálja... Mondogatták. Aaron csak az arcukba nevetett. Este már faképnél is hagyta ezeket a fajta csajokat. De Yui...

Vele ezt nem tehetné meg, akkor a lány végérvényesem megroppanna és ő mégis hagyta magát ebbe az egészbe belerángatni.

A szemben lévő íróasztalra nézett, ahol a laptopja felhajtva hevert, kikapcsolt állapotban. Ha felkel le kell adnia a beadandóit. A tanártól kapott egy nap haladékot, hogy mindegyiket felvegye hanggal és legalább egy zenei kísérettel. Kevés... Vajnyi kevés és az egész napja ráfog menni.

A szeme a laptop körül lévő kottákra és szövegekre siklott. Ha Yui tudná, hogy melyik kiről íródott, hogy melyiket ki ihlette... "Ami nem öl meg, az fájni fog." mondatot Aelintől hallotta egyszer, amikor beszélgettek társassózás alatt. Ha elmondaná neki, amit Hayden tudott... Ami a kettejük titka volt és megesküdtek, hogy Yuit sose avatják be... Azzal Hayden emlékét becstelenítené meg még jobban. Remélte, hogy bárhol is van a barátja... Tudja, hogy nem így tervezte.

Végig simított Yui hátán a hegek mentén, majd lehajolt és egy apró csókot nyomott a homlokára.

Mindig megvédte őt, ahogy Hayden is, pont ahogy Ingrid kérte tőle nagyon régen a táborban és mindig tudta, hogy Hallie miért féltette tőle a lányát, amiért Aelin és Nathaniel azonnal megkeresték, amikor nem voltak biztosak magukban.

- Yui. - suttogta a lány hajába és simított végig az oldalán.

Yui lassan emelte meg a fejét, de nyomban visszaesett  a mellkasára, teljesen kimerítette őt előző este. Aaron halványan elmosolyodott. Csak megmozdult és hagyta, hogy Yui oldalra csússzon a helyére, miközben ő óvatosan kimászott az ágyból. A lány helyezkedett egy kicsit, majd mikor megtalálta a kényelmes pózt újra egységes tempóban szuszogott.

Aaron lehajolt és megigazította a takarót, hogy a hegek ne látszódjanak, majd pár percig csak Yuit nézte. Ha tudná, amit Hayden tudott... Kiakadna. Teljesen kiakadna. Lehajolt és egy gyors csókot nyomott a halántékára, majd felöltözött és elindult a kottákkal és a szövegekkel a jövőből jöttekhez.

Koppantott kettőt Dan ajtaján. A fiú álmosan nyitott ajtót, mint aki legalább két napja nem aludt volna csak 5-6 órát.

- Mi az Phinsky? - kérdezte Dan, miközben ásított egyet, majd kiszúrta a kottákat. - Oh... - jelent meg egy halvány mosoly a szája sarkában. - Lin! - kiáltott hátra. - Emlékszel még Aaron számaira?

- Melyikre? Mond, hogy benne van az Aelintől vett refrénes! - jelent meg a lány mosolyogva az ajtóban, hihetetlen energia mozgott benne, a szemei csillogtak.

Aaron elmosolyodott, ahogy rájött mit csinálhattak ezek, amitől Dan totál álmos, míg Lin egy kisebb energia bomba lett. Gyakran rá is így hatott a szex, míg úgy néz ki, Yuit inkább leszívta, ahogy Dant is.

A fiú lassan pislantott párat, ahogy eljutott a tudatáig, hogy Lin mit mondott.

- Álljunk csak meg... Ti tudjátok, hogy mit akarok?! - bukott ki belőle a kérdés.

- Segítséget, mert leadási határidőd van? - kérdezett vissza Dan. - Amúgy imádom a Világítótornyosat. Nat kedvence a Hálószobás.

Aaron szemei fennakadtak, majd megkönnyebbült mosoly húzódott végig az arcára, ahogy rájött, hogy egyáltalán nem lesz szüksége a kottákra.

- Akkor segítetek? - szólalt meg.

- Hogyne. - vágta rá Lin. - Felöltözünk és összeszedjük Aelinéket. Tala a nappaliban, előhúzzuk a zene cuccokat.

- Köszönöm. - mondta teljesen meghatódva Aaron. - Amúgy, honnan ismeritek őket?

Dan arcára széles mosoly ült ki.

- Sokra viszed még Phinsky, akár hiszed, akár nem. - válaszolta a fiú, majd becsukta az ajtót, hogy Linnel elkezdhessenek átöltözni.

Húsz percen belül a nappaliban futottak össze. Aaron már a gitárokat kipakolta, ahogy a mikrofont is. A fiúkkal hamar kitolták a zongorát, Nat pedig egy maga kicipelte és összeszerelte a dob készletet.

Zoya álmos fejjel kutyagolt be a nappaliba.

- Már megint bulizni akartok? - kérdezte kicsit nyűgösen.

- Mi van, női problémák? - szólalt meg gúnyosan Nathaniel, mire a lány csak felmutatta a középső ujját.

A fiú hangosan felnevetett, majd elkezdte magyarázni a felé siető Aelinnek, hogy mit hová helyezzen.

- És már úgy se vághatok vissza neki, hogy meleg, mint a kályha... - mormogta Zoya. - Mit akartok csinálni?

- A beadandóimat. - vágta rá röviden Aaron, majd amikor látta Zoya értetlen pillantását elmagyarázta neki a kicsivel hosszabb verziót.

- Aha. - nézett rá még mindig álmosan Zoya. - Menő. Az érettségimben nem akartok segíteni?

- Örülök, hogy megúsztam. - rázta ki a hideg Juniet.

- A matek részét értem. - felelte Dan.

- Én az irodalmat. - kontrázott rá Lin. - De nyelvtanból ne kérdezz, azt sose értettem.

- Én örülök ha ez meglesz... - kezdte el a hangosítást beállítani Aaron. - Dan ez ókori, hogy működik?

- Franc se tudja. - sétált Aaronhöz a fiú. - A faterom értett hozzá. Mi kell?

- Az, hogy tudja-e egyszerre venni a hangokat, úgyhogy mindenki játszik, vagy külön kell majd felvenni az éneket és a hangszereket és utólag összevágni. Mert holnap reggelig le kell adnom.

Dan elhúzta a száját, majd megfordult és Natre nézett.

- Te ehhez jobban értesz. - mondta ki őszintén. - Ötlet?

- Van, hívd fel az apádat és kérdezd meg. - szenvedett éppen a cintányér csavarjaival a Stirling srác.

Dan csak morgott valamit az orra alatt és előhalászta az óráját. Csak pár szót váltott Eddel, mire felmutatta Aaronnek a hüvelyk ujját, jelezve, hogy képes egyszerre mindent rögzíteni, csak a megfelelő mennyiségű kábel kell hozzá.

Aaron megkönnyebbült, akkor van rá esély, hogy minddel meglesz.

Dan kinyomta az apját, majd elkezdte az egyik gitárt felhangolni, míg Lin a vezetékeket próbálta összerakni. Junie a zongora akkordjait nézte, van e valahol probléma, kell e hangolni.

- Nagyon köszi srácok és lányok, hogy segítetek. - mondta hirtelen Aaron.

- Semmiség. - válaszolta Dan, de hiába csengett Dan szájából természetesnek a szó. Aaron még nem érzett ilyen hálát a szívében. - Mikor mész vissza?

Zoya összevonta a szemöldökét, nem tudta mire gondolnak.

- Pár nap. - felelte nyugodtan Aaron.

~~~

Yui a zenére ébredt fel Aaron szobájában. Gyorsan magára kapkodta a cuccait és egészen a nappaliig követte a hangot és az ismerős dallamot. Az ajtóban megállt, amikor meglátta Aaront a mikrofon mögött egy fülessel, amin az ujját tartotta, hogy ritmusban maradjon és hallja magát. Nat a dobok mögött ült, Junie a zongoránál, Dan pedig a gitárnál, akárcsak Lin. Aelin mellé is be volt készítve egy, de ő főleg Zoyával beszélgetett.

- Miről maradtam le? - ült le a két lány mellé Yui.

- Aaron beadandójában segítünk. - válaszolta Aelin.

- Inkább bulinak néz ki.

- Én is ezt mondtam. - helyeselt Zoya. - Amúgy pont a végére értél ide, de nyugi, még legalább ötször felveszik.

A fiúk és Lin hirtelen leálltak.

- Faszom! - káromkodta le magát Dan.

- Hiba, előző ütembe. Még egyszer. Elszoktál Dan! - állította le a felvételt Junie és indította el újra. - Öt, hat hét és!

Aaron megvárta a gitárt és a dobott, a lábával folyamatosan dobolt, miközben lehunyta a szemeit. Amikor kinyitotta, akkor látta meg Yuit a lányok mellett. Meglepetten pislantott párat, de nem állt le.

- Épp a képeidet néztem, de az illatodra vágyom. Elhinni, hogy végre ez már nem csak álom. Holnap el is tűnnék, felszálló nyári köddel. Ha valami volt a szívben, azt inkább te döntsd el. Még minden színes most, könnyű a reggel. Nem kell törődni a következményekkel. Még minden színes most, könnyű a reggel. Kell még az emléked, kell még az álom. Ketten a hálóban, kéz a kézben, szád a számon. Kell még az emléked, kell még az álom. Csak súgd a fülembe: én jobban csinálom.

Yui elnevette magát és neki dőlt Aelin vállának. Most már tudta, Aaron megtalálta a se veled-se nélküled számra a teljes ihletet.

- Pont annyit kaptam egy apró szívverésben. Bujkáló mosolyban, hogy megint megtörténjen. Holnap el is tűnnék, felszálló nyári köddel. Ha valami van még ebben, azt inkább te döntsd el. - vigyorodott el a srác, mire Yui megint azt érezte, mint pár nappal ezelőtt.

Hogy tudná Aaront rávenni, hogy beavassa a titkába? Lehunyta a szemét és kicsit megrázta a fejét. Megint kezdte, mindig ezt csinálta, amit nem tudhat arra azonnal ráharap, akár hal a kukacra. Ez az ő gyengéje. Nem bírja ki, hogy ne tudhasson meg valamit.

- Jól vagy? - bökte meg a vállát Aelin a sajátjával.

- Persze, csak... Nem érdekes.

Aelin felé nézett. A lány mosolyogva figyelte Nathanielt, akiben élet mozgott. Yui érezte, hogy minimálisan féltékeny kezdett lenni arra, hogy ők... megkapták azt, amit tőle elvettek.

Már jól volt. Már elfogadta. Nem értette miért kellett pontosan, hogy ez az egész megvalósuljon, de tudta, hogy fontos volt, hogy meg kellett erősödnie, hogy tudja, hogy Irana mindenre képes. Segíteni fog nekik. Iranát meg fogja ölni bármilyen áron négy év múlva, ha Natalie betölti a tizenötöt.

A pillantása Aaronre siklott. A számnak vége lett, a fiú arcára széles mosoly ült ki, pláne amikor Junie elkezdte visszajátszani a felvételt. Yuinak ugyanolyannak tűnt, de Junie azonnal elkezdte sorolni a hibákat.

- Itt egy fél húr elcsúszás Linnél. - mondta a fiú. - Natnél a végénél egy sietés, egy nyolcad ütemmel. De különben jó.

Yui csak pislogott. Ő nem hallotta, de még emlékezett rá mit mondott az apja, hogy Junienak abszolút hallása van.

- Maradjon. - kérte Dan. - Még hátra van három.

- Maradhat, hadd kössön bele valamibe a tanárom. - felelte Aaron.

Belekezdtek a következő számba, amit már tegnap is hallott Aarontől, a lassú világítótornyos zene. Ahol eleinte csak Junie kísérte zongorán Aaront, majd több, mint egy perccel később becsatlakozott gitárral Dan és Lin is.

Yui most így is érezte a fokozást, még mindig a különös érzésen rágódott, amit este érzett, mikor Aaron elénekelte neki a számot.

- Az jár a fejedben, hogy Aaron miért titkolózik előtted? - kérdezte hirtelen Aelin, mire Yui csak rákapta a tekintetét, hosszan meredt a lány halántékára, mert a szemeibe nem tudott, hiszen Aelin nem vette le a pillantását Aaronékről.

- Igen. - válaszolta egyszerűen. - Honnan tudod?

- Linnek és nekem is sok helyen vannak kémeink. Egész romantikus volt, amikor Aaron neked elzongorázta ezt a számot. Csak neked. Hayden halála után.

- Mert megkértem rá. Érdekelt. - vágta rá Yui.

- És milyen kérdések vetültek fel benned alatta?

Yui érezte, hogy az ajkai kiszáradnak.

- Ti tudjátok? - suttogta halkan. - Tudjátok ki miatt lett Aaron ilyen?

- Persze, hogy tudjuk. - mosolyodott el halványan Aelin. - Sok mindent tudunk, amit te nem, hiszen csekély hét évnyi előnyünk van veled szemben.

- Ki az? - kérdezte, szinte követelte a választ, de ez a hangján nem érződött.

- Számít valamit? Aaronnek volt jó pár barátnője és potenciális jelöltje a posztra, továbbá alkalmi kapcsolatai is az ő és a lányok oldaláról is, mit számít melyikőjük tette meg?

Yui állkapcsa megfeszült, ahogy rájött, hogy Aelin nem fogja elmondani neki. Teljesen más irányba akarja terelni a beszélgetést.

- Akkor mi számít? - tette fel logikusan a kérdést, mire Aelin széles mosollyal a szemébe nézett. Olyan mélyen, hogy szinte érezte, hogy a lelke megretten a porhüvelyében, mintha Aelin nem is félisten lenne... hanem... hanem... valami nagyobb, ősibb és hatalmasabb. A testvére ezt nevezte "úrnő" tekintetnek.

- Ez már egy jobb kérdés Yui. Apádhoz méltó. - mondta csillogó szemekkel Aelin. - És ami a legjobb válasz, azt csak te adhatod meg rá.

Yui összevont szemöldökkel meredt az unokatestvérére, a lányra aki megjárta az ő sorsát és majdnem ugyan annyira megőrült, mint ő maga. Őt Aaron mentette meg a fájdalomtól és az apja felé irányuló dühe... Aelint... Nathaniel. Csak meredten bámult a lányra, de valójában nem látta maga előtt Aelint, csak a különös párhuzamon gondolkodott, hogy a sors vajon miért így alakította ki ezt a szálat.

- Jó helyen kapizsgálsz. - suttogta egy démon érintésének lágyságával Aelin, amitől Yui érezte, hogy a hideg végig kúszik a hátán.

Aelin sokkal veszélyesebb ellenfele volt Iranának, mint ő és... Az a nő mégis megtudta őt törni ilyen szinten. Az öccsére nézett, csak ő tudott szembe szállni vele és ő is... majdnem elvesztette Lint.

- De ne gondold túl. - folytatta a simogató szavakat Aelin, amitől minden élő remegni kezdett volna a keze alatt. - Csak vidd tovább azt a szálat, ami neked kell.

Nem Dant... Őket. Aelint és Natet. Aelin lelke legalább olyan instabil és vékony penge élen táncoló volt, mint az övé, aki visszatudta őt állítani a rendes működésébe... az a maga módján... Nathaniel Stirling volt, a fiú akivel... Lefeküdt.

Yui érezte, hogy kezd elsápadni, a fejéből kifutottak a gondolatok, ahogy rájött, hogy ő mire vette rá Aaront. Ez a különbség köztük, az életükben, más nem. Nat és Aelin önszántukból feküdtek le, ő összejött Haydennel, egy másik személlyel, aki szintén segített neki, most viszont... Aaront belekényszerítette abba, amit a fiú egyáltalán nem akart.

- Vicces ugye? - semmi derű nem csengett Aelin szavai mögött, ahogy kimondta a mondatot. - A sors különös játéka ez. Ha tényleg megakarod tudni, hogy mit titkol Aaron akkor most már tudod az én esetemből, hogy Aaron... Hogy viselkedett veled eddig is. Egy egész életen át és ennek sose tud majd hátat fordítani.

Neki. Hogy segítsen rajta. Hogy megvédje és megóvja őt.

Yui lehunyta a szemeit és vett egy mély levegőt. Próbált a vére lüktetésén úrrá lenni, ami vészjeleket küldött, egyre erősebbeket, főleg ahogy a kellemes, lassú és lágy dal, tele fájdalommal, könyörgéssel és szomorúsággal a fejébe szőtte magát, akár egy alantas pók.

- Megvolt a három alkalom? - kérdezte halkan, visszafogott mosollyal az arcán Aelin. Yui alig láthatóan biccentett. - Kár. Pedig Aaron a harmadik alkalommal már megmutatott magából egy kicsit.

- Mi? - pattantak fel a szemei.

- Csak gondold végig mit csináltál és Aaron, hogy reagált rá.

Yui szemei Aaronre tévedtek. A nyaka... Amikor a nyakhajlatában volt legelőször... A fiú akkor adta be a derekát, így tekerte el a fejét és vette rá tizennégy évesen is a csókolózásra. Tegnap este pedig... Amikor átvette az irányítást, amikor Aaron hagyta, hogy kiélje magát... Aaron addig nem akarta hagyni, hogy ő vezessen, mindig a fiú kezdeményezett eddig, vagy nem?

- Zoya. - fordult hirtelen a lány felé, mire jól látta a szeme sarkából, hogy Aelin vigyorgott.

- Igen? - nézett rá felvont szemöldökkel a lány.

- Mikor lefeküdtél Aaronnel, hagyta hogy te irányíts?

Zoya gondolkodva összevonta a szemöldökét, párat pislantott is, mintha nehezére esne visszaemlékezni, pedig valójában csak megdöbbent azon, hogy Yui ilyet kérdez tőle, ahogy a válaszon még inkább.

- Nem. Ha megpróbáltam felém kerekedett és helyette... Valamilyen...

- Vágyaddal foglalkozott? - segítette ki a lányt Yui.

- Igen... - felelte zavartan Zoya, mint akinek ez eddig még sose tűnt volna fel és ezen Yui nem is csodálkozott.

- Megvan a válasz? - kérdezte Aelin, miközben a két oldalán ülő lány között kapkodta a pillantását, de a kérdést Yuinak címezte.

Yui kihúzta magát.

- Meg. - meredt vissza egyenesen Aaronre, aki a felvételt hallgatta vissza. - És azt is tudom mire fogom használni.

~~~

Yui Jackson késő este sétált be Aaron szobájába. A fiú a laptopja előtt ült és éppen töltötte fel a hanganyagokat a leadásra előkészített oldalra.

- Jók lettek? - húzta össze magán a köntösét Yui és sétált Aaron mögé, lazán neki támaszkodott a székének és onnan nézte, ahogy a hanganyagok lassan, de biztosan töltődnek fel.

- Nagyon. Ezért még jövök nekik eggyel. - mosolygott vidáman Aaron. - Megmentették a tárgyamat és vele az állami oktatásomat! Ha nekem kéne fizetnem... Az szívás lenne.

- Modellkedsz mellette. - vetette ellen Yui.

- Igen, de... Kis cégnél. Nem nagy márkáknál. Azzal csak a kolit tudom fizeti. - fordult meg és nézett Yuira.

Aaron szemei résnyire szűkültek össze, ahogy a gyanúja erősödött.

- Miért vagy köntösben? - kérdezte furcsállva.

- Csak lassan fekszem, kényelmesebb volt így idejönni, mint felöltözni, hogy aztán vissza vetkőzzek. Holnap mit csinálsz? - váltott hirtelen témát.

Aaron elhúzta a száját, de nem kérdezett ismét rá a köntösre.

- Szöveget tanulok, ha visszamegyek a tanáraim tesztelni kezdenek, aztán monológokat és verseket kell mondanom, valamit ők adtak ki, valamit még meg kell írnom. Miért?

- Csak kíváncsi voltam. - felelte Yui. - Hayden egyszer megkérdezte, hogy miért nem mentem egyetemre.

Aaron semmi szomorúságot nem látott Yui arcán, inkább kellemes mosolyt. Már nem fájt annyira neki, mint pár héttel ezelőtt.

- És mért nem? - kérdezte Aaron.

- Nem tudom mi érdekel. - válaszolta.

- Téged? Hogy egy embert, hogy lehet manipulálni. Menj pszichológiára. Ott kedvedre irányíthatsz mindenkit.

Yui csak lassan elmosolyodott, micsoda véletlen egybeesés, hogy most is erre készül.

- Érdekelne valami veled kapcsolatban. - sétált a fiúhoz. - Miért nem hagyod, hogy a nő irányítson az ágyban?

Aaron megvakarta a nyakát.

- Nem szeretem - vonta meg a vállát.

- De miért nem? - dőlt előre és nézett bele Aaron kékes szemeibe, amiben az arany karikák tompán fénylettek. Aaron nem válaszolt. - Szerintem. Azért nem, mert olyankor sebezhetőnek érzed magadat. Kiszolgáltatottnak. Nem te irányítasz és ezt nem szereted. Mert akkor megláthatnak olyat is, amit te nem akarsz megmutatni. Sérülhetsz.

- Mit akarsz Yui? - hajolt előre Aaron és támaszkodott meg a combján, miközben az ujjából egy aranyfonál csúszott elő.

Egy pillanattal később látta csak meg a villanást, majd a fonala a földre hullott, az ujjai enyhén megperzselődött. Yui egy szem számára láthatatlan tűzfallal vette magát körbe. Aaron sziszegve rázta meg a kezét. 

- Ezen semmilyen képesség nem jut át. - mondta mosolyogva a lány. - Nem láthatsz bele a fejembe és vele a vágyaimba, ha én sem a tiedbe.

Aaron hátra tolta a székét és felpattant a helyéről. Valamit tervezett Yui, de fogalma sem volt arról, hogy mit. Tett egy lépést az ajtó felé, de Yui tartotta a távolságot, nem engedte, hogy Aaron messzebb kerüljön tőle.

- Így már nem vicces a játék Aaron? - kérdezte méz édes hangon Yui.

- Mit akarsz? - ismételte meg a kérdést a fiú.

Megtudni mi jár a fejedben, mik a titkaid, miért zárkózol el Hayden óta, miért segítesz rajtam, miért zárod el a nőket magadtól, hiába használod ki őket, valójában ezzel véded magád. Száguldott végig Yui fejében az összes kérdés.

- Válaszokat. - felelte végül. - És megfogom kapni őket.

- És, hogy akarod elérni? Én nem olyan vagyok, mint Dan, hogy ha elég sokáig faggatsz megnyílok.

- Apránként. - mosolyodott el szélesen Yui. - Egy szokott, mégis szokatlan terepre kényszerítve téged.

Aaron pislogva meredt Yuira, aki csak kibújt a köntöséből és a fotelre tette az anyagot. Alatta meztelen bőre csillogott, még helyenként a mellkasán és a nyakán látszottak a vízcseppek, a zuhany után. Aaron nem tudta, hogy nem vette észre.

- Nem. - mondta és rázta meg lassan a fejét Aaron. - Megvolt a három alkalom. Megbeszéltük, hogy...

- Aaron. - ejtette ki nyugodtan a fiú nevét és lépett hozzá közelebb, de a fiú azonnal hátrálni kezdett. Ezt se hitte volna, hogy Aaron Phinsky valaha menekülni fog egy nőtől.

- Nem, nem, nem! Kérlek Yui. Megőrjítesz! Én... Nem akarom... Francba! - dörzsölte meg a orrnyergét Aaron.

- Tudom mikor hazudsz, érzem a véredből. - mondta és indult meg Aaron felé, aki egészen az ágyig hátrált. - Nem hiába van a hármas szabályod, mi? Utána már te se akarod olyan szinten leállítani magadat, mint a második esetében.

- Yui... Beszéljük meg...

- Elmondhatod nekem a kérdéseimre a válaszaidat. - felelte Yui, miközben a kezét Aaron mellkasára tette. - A titkaidat, amiket csak Haydennek mondtál el, de te ezt nem fogod megtenni. - látta jól a szemein. - Tehát marad a tervem, mely szerint apránként bontom le a faladat. Kezdve a te terepeddel.

Végig simított a fiú mellkasán, Aaron megpróbált hátrább lépni, de az ágy útban volt. A fenekével az ágyra huppant és mire egyet pislantott Yui már az ölében foglalt helyet, két lába közé zárva az övét.

Aaron itt érezte meg, hogy ez élete legnagyobb és egyben legizgalmasabb kelepcéje. Yuit nézte, ahogy a zöld szemek az övébe mélyedtek. Nem látta benne Haydent, egy kicsit sem. Tudni akarta, mire gondol. Ösztönösen nyúlt az aranyfonalakkal Yui felé, de megint csak a tűzpajzsba ütközött.

- Aú! - kapta el a kezét, az ujjai hegye vörösen fénylettek.

- Ha tudni akarsz valamit, kérdezz. - ajánlotta Yui és már le is csapott rá, akár egy hiéna.

Aaron csak lehunyta a szemét. Az ajka kiszáradt, ahogy a lány a nyelvével végig simított a nyaka és a válla közötti bőrfelületen. Ez más volt. Teljesen más volt, mint amikor Yui először volt itt.

- Yui... - suttogta, mire a lány megszívta a bőrfelületet, az idegein villanás futott végig, mintha Yui felakarta volna őt perzselni az erejével, majd rögtön jég váltotta fel.

Játszik vele, úgy játszik vele, ahogy ő szokott. Aaron elméjének egy része ordított. Úgy érezte megint tizenhat éves és megint ki van szolgáltatva Yuinak. Ott nem ismerte ennyire a képességét, nem használta Yuin, most a lányon nem is tudja használni a képességét, ha akarná sem, pedig akarta. Mindennél jobban tudni akarta mit forgat Yui a fejében.

- Megőrjítesz... - mormogta, miközben felnyögött.

Yui még egyszer megszívta a bőrét, majd visszaemelte a fejét, mosolygott.

- Minimálisan az is a célom. - mondta a lány és hajolt Aaron ajka felé.

A fiú keze Yui derekára siklott, összeforrtak, de amint Aaron szétakarta nyitni Yui száját a lány elrántotta a fejét. Aaron ordítani akart.

- Én irányítok. - nézett mélyen a szemeibe Yui. - Nem te.

A lány visszahajolt hozzá. Az ajkával végig simított Aaronén, majd a nyelve váltotta fel az ajkait. Aaronnek minden idegszálát visszakellett fognia, hogy ne ugorjon neki a lánynak, hogy ne akarja magáévá tenni negyedjére is...

Aaron sose hagyta, hogy valami eddig fajuljon, mielőtt elkaphatta volna az ajkait Yui keze a tarkójára simult és szétnyitotta az ajkaival Aaronét. A fiúnak azonnal kiment a fejéből, hogy leakart állni, ahogy megérezte Yui nyelvét. Végig simított a fogain és a nyelvén. Aaron a szájába nyögött.

Yui elhúzódott tőle és lerántotta róla a pólót, majd végig simított a kezével a felsőtestén.

- Miért? - kérdezte Aaron.

- Már mondtam, ha te nem nyílsz meg én fogom apránként leépíteni a pajzsodat. - felelte Yui.

- De miért?

- Mert tudnom kell... Hogy mit tettek ellened, hogy segíthessek neked.

- Nem kell segítened. - suttogta Aaron, miközben Yui lenyomta őt az ágyra.

- Ne akarj elterelni. - válaszolta halkan a lány és hajolt egyenesen fölé.

Aaron ösztönösen emelte meg a kezét és simított végig a lány mellkasán, Yui összerezzent, amikor a melleihez ért a keze. Apró, vágytól teli remegés volt. De a szemei szigorúan meredtek Aaronre. A fiú halványan elmosolyodott. Ezt most akarta, sokkal inkább, mint az első vagy a második alkalmat. A harmadiknál... Az volt a kedvence, amikor Yuit hagyta irányítani, nem sokáig. Mert tényleg nem kedvelte, ha ki van szolgáltatva, de újdonság volt és Yui... Alapból szeret vezető lenni az életben is.

A lány megcsókolta, hosszan, majd elkezdte végig csókolni a testét. Aaron csak lehunyta a szemét és kivételesen nem másnak az érzelmeire figyelt, hanem csakis a sajátjára, hogy mit csinál vele Yui, hogy mennyire kívánta őt. Mindig kívánta őt, de Hayden miatt... Megbeszélték...

Felakart könyökölni, leállítani Yuit. Megvolt a három alkalom, nem teheti meg ezt Hayden miatt. Ám ekkor Yui elért a melegítőnadrágjához és lehúzta róla az alsóval együtt.

Aaronben itt tudatosult, hogy nem fogja leállítani Yuit. A fejét hátra vetette és lehunyta a szemét, de nem bírta, látni akarta, hogy Yui körbe fogja őt az ajkaival. Meg se próbált aranyfonalat használni, felesleges lett volna. A lányt figyelte, akinek a szemei az övébe fúródtak várva a reakcióját.

Aaron elvigyorodott. Valószínűleg ezt az éjszakát sose fogja elfelejteni.

~~~

Aaron zihált. Yui a mellkasára omolva levegő után kapkodott. A fiú kezei a lány derekán pihentek, lágyan simogatták a bőrét, miközben ő maga se kapott rendesen levegőt.

- Mennyire rossz ha egy nő irányít Aaron? - suttogta a lány, a hangja fáradt volt és gyenge. Teljesen kimerült.

- Veszélyes. - felelte a fiú, miközben a hegek között kezdett körözni. - Pláne, ha az a nő személy te vagy.

Yui lustán elmosolyodott, majd nehezen megemelte a fejét. Aaron a zöld szemeket nézte, amiben a tűz tekergett, úgy fodrozódott benne, akár egy aljas második arc. Egy olyan arc, ami miatt Aaron mindig elvigyorodott, amikor belepillanthatott Hayden és Yui kapcsolatába. Ezt a tüzet látta már abba a kislányba is, akit megismert a táborban, csak akkor még nyers volt. Mára már kifejlődött.

- Tetszett? - férkőzött a tudatába a lány hangja.

- Nagyon. - válaszolta őszinte mosollyal. - De nehogy azt hidd, hogy ezzel bármit is lebontottál.

Yui vissza tette a fejét a fiú mellkasára.

- Gondolod? Akkor nézd meg.

Aaron nyelt egyet. Egy aranyfonál bújt elő a bal kezéből, ezúttal Yui engedte, hogy a bőréhez érhessen. Amint körbe fonta a lány csuklóját szinte a képébe robbant a saját arca, hogy milyen fejet vágott szex alatt, hogy csillogott a szeme, mennyi gondolat ült ki az arcára, most, hogy nem foglalkozhatott Yui vágyaival. A sajátjai viszont kiültek az arcára...

Megpróbálta kikerülni őket, de azok követték. Yui tudatosan küldte át a fonalán ezeket a képeket.

Aaron elrántotta a kezét. Ijedten meredt Yuira, aki csak felkönyökölt a mellkasára. A haja előre hullott egyenesen a szemeibe.

- Miért nem akarod, hogy tudják mi jár a fejedben? - érintette meg a lány az arcát, gyengéden mintha egy törékeny baba lenne, ami bármelyik pillanatban megrepedhet a legkisebb szellőtől is.

Aaron pont így érezte magát.

- Már elmondtad a választ. Sebezhetőség.

- Miért tartasz ennyire tőle?

Aaron legkevésbé sem vágyott egy ilyen jellegű beszélgetésre szex után.

- A nők irányítani akarnak. Megmondani mit, mikor és hogyan csináljunk. Mintha... A férfi egy nevelésre szoruló kiskutya lenne. - húzta el látványosan a száját. - Az első fele még néha igaz is. De nem vagyok kiskutya, akit betaníthatnak pitizni és füttyentés szóra rohanni. Nem olyan a jellemem.

Yui halványan elmosolyodott, ahogy kezdte kicsit is megérteni Aaron gondolatait. Más. Teljesen más, mint Hayden, Dan vagy akár Nathaniel és Junie.

Egy gyors csókot nyomott a fiú arcára, majd legördült a mellkasáról az ágyra.

- További faggatás? - kíváncsiskodott Aaron.

Yui csak megrázta a fejét.

- Apránként haladunk.

- Akkor még számítsak ilyen aljas támadásra, ahol nem engeded, hogy a fejedbe lássak? - fordult felső testével a lány felé.

- Aha.

- Már alig várom. - vigyorodott el Aaron, mire Yui csak gúnyosan a szemeibe mélyesztette a sajátjait.

- Ennyi volt a három alkalmas szabályodnak?

- Már mindegy és ez most tetszik.

Yui nem mondott semmit. Aaron felült és a nadrágja után kezdett kutakodni. Visszabújt az alsójába és a melegítőjébe, majd előkeresett Yuinak egy boxert, mint kisnadrág és egy pólót.

- Köszi. - kelt fel Yui. - Gondoltad, hogy valaha csinálunk ilyet?

Aaron felhorkant.

- Mikor kikezdtél velem. Amikor te tizennégy voltál én meg tizenhat.

- Buktál a tizennégy éves énemre?

- Imádtam a játékaidat, ahogy az Aphrodité génjeidet felfedezted. A tizennégy egy kor... Amikor már kezded magad nagynak érezni, mert új dolgok fordulnak meg a fejedben, erre tesz egy lapáttal rá a középiskola. Itt válik el ki milyen ember lehet. Kinek mi tetszik, mi a gyengéje és így tovább. Itt követjük el a nagy hibákat is. - bújt vissza Yui mellé Aaron.

A lány csak gondolkodva bújt bele a fiú pólójába, ami a combja közepét súrolta majdnem.

- Anyám félt a kamasz koromtól. - jutott hirtelen az eszébe. - Attól tartott, hogy olyan leszek, mint ő. Tomboló.

- Szerintem anyád aggodalma korai volt. Most durvább vagy. Legalábbis ezt nem néztem volna ki belőled. - érintette meg a lány arcát a mutató ujjával. - Bár... anyádnak is volt egy ilyen élet szakasza.

Yui rá nézett. A szemei nyugodtan pislákoltak. Aaron csak végig simított az arcán, miközben a fonalával a lány bőrét megérintette.

Haydent kereste és túl mélyre kellett leásnia, hogy megtalálja a lány gondolaiban.

Feldolgozta. Tényleg feldolgozta.

A fiú lassan mosolyodott el és húzta vissza a fonalat. Lehunyta a szemét. A lány közelebb csúszott hozzá, Aaron csak ösztönösen ölelte át a lányt a karjával és a lábaival, mint gyerekkorukba, amikor Yui rosszat álmodott és hozzá jött, hogy megnyugodjon.

Pár másodperccel később már mindketten egyenletesen szuszogtak.

~~~

Dan késő este sétált be a szobájába. Lin Stirling az ágyán ült és egy könyvet olvasott, amint betette maga mögött a fiú az ajtót Lin úgy mélyesztette bele a fiúba a tekintetét, mint amikor a hárpia a lecsap.

- Elárulnád mégis mit csinálsz éjnek évadján, mert hogy nem edzel abban biztos vagyok. - mondta magabiztosan a lány és tette be a könyvébe a könyvjelzőt.

- Csak hol edzek, hol barkácsolgatok. Ismered a hobbijaimat. - ajándékozta meg a lányt egy széles mosollyal.

Lin szemeiben a káosz tekeregni kezdett.

- És el is higgyem?

- Szoktam én hazudni? - kérdezett vissza Dan.

- Te? Mint a vízfolyás! - vágta rá a lány. - Szóval kivele!

Dan csak gondolkodva meredt a lányra, majd halvány mosoly jelent meg a szája sárkában, amitől Lin először zavarba jött, majd megacélozta magát és csak követelőzően bámult bele a fiú szemébe.

Dan kibújt a pulcsijából és Linnek hajította. Lin elkapta a ruha darabot és a fiú szemeit bámulta, amik halványan pislákoltak, mintha titkolt volna valamit, mintha... Izgulna.

- Nézd meg a zsebeit. - mondta a fiú.

Lin összevonta a szemöldökét. A bal zsebben nem talált semmit sem. Belenyúlt a másik zsebbe, két tiszta papírzsebkendőbe akadt bele az ujja egy elhasznált rágógumi papírjába és egy kisebb dobozba. Kérdőn Danre nézett, aki időközben az ágyhoz ért és leült a lány mellé, szorosan a testéhez simulva.

- Erre gondoltál? - vette elő a fekete dobozt a lány és forgatta meg a kezében. - Tetszik a mintája.

Fekete volt az alapja, kicsit a sztűgiai vasra emlékeztette a lányt, benne a minták olvasztott birodalmi arany színében pompáztak.

- Nyisd ki. - kérte Dan.

Lin végig simított a doboz tetején követve az arany színű íveket, majd a zárra siklott az ujja, de nem nyitotta fel azonnal.

- Valami elő fog ugrani belőle? - kérdezte egy sanda pillantást vetve a fiúra a szeme sarkából. - Vagy ez is olyan lesz, mint a medál amit tőled kaptam?

Dan tekintete menten az említett ékszerre siklott. Elmosolyodott.

- Csak nyisd ki.

Lin felpattintotta a doboz tetejét és hosszan meredt a benne lévő gyűrűre. Hegyi kristály szerű volt a csillogása a benne lévő aprócska kőnek. Kicsi, letisztult, pont amilyen ékszereket viselni szokott. De Dan... Nem szokott gyűrűt adni, mert... Annak jelentése van.

A fiúra kapta a tekintetét.

- Evangelin, azaz Lin Stirling. Nat külön engedélyével, amit normál esetben eszembe se jutott volna megkérdezni... Lennél a feleségem?

Lin majdnem elejtette a dobozt. Dan előre nyúlt amikor meglátta, hogy Lin ujjai megremegnek és inkább a kezébe vette a dobozt, majd Lin füléhez hajolt.

- Majdnem elveszítettelek, ami... Ráébresztett arra, hogy vannak dolgok, amiket sose fogok megtapasztalni veled. - mikor Kis Dan és Lin itt volt, ahogy lefektették őket aludni, nekik ebben nem lesz részük. Nem lehetnek gyerekeik, akiket szerethetnek és felnevelhetnek. - Ezt még megtehetjük és megakarom tudni milyen érzés, amikor nem csak a barátnőm vagy, hanem a feleségem. Szóval mit mondasz?

- Ezért az anyám kinyírna minket. - tette a szája elé a kezét és rázta meg lassan a fejét.

- De akkor Natet és Aelint is kinyírná.

Lin szemei fennakadtak.

- Te megkérdezted Aelint is?! És nekem nem szóltak, hogy mit tervezel?!

- Választ még mindig nem kaptam. - mosolygott vidáman Dan, bár nem mintha nem tudta volna a választ.

Lin csak oldalra fordította a fejét és hosszan megcsókolta a fiút.

- Igen. - suttogta a lány az ajkaira. - Ezerszer is igen.

- Szeretlek. - húzta az ölébe a lányt és süllyesztette vissza a dobozt a zsebébe, tolvaj ujjaival gondosan a kisujjára felkapva a gyűrűt.

Amikor elhúzódott csak elkapta Lin kezét és felhúzta a lány ujjára a gyűrűt. Az arcán letörölhetetlen mosoly jelent meg. Lin szemeibe nézett, amik ugyanolyan fényesen pislákoltak, mint a doboz tetején lévő minták.

- Milyen jó, hogy csináltam már neked egy gyűrű alakú fegyvert. - vigyorgott Dan, Lin kezét fogva.

- Te csináltad?! - célzott az eljegyzési gyűrűre.

- Nehezen, a dobozt hamarabb megcsináltam, meg a fegyvered, de igen. - biccentett a fiú. - Tetszik?

- Nincsenek rá szavak mennyire. - nézett mélyen a fiú szemeibe, majd hirtelen elhúzta a száját. - Öhm... De hogy tervezed az esküvőt? 

- Na ez jó kérdés. Fogalmam sincs. 

- Legyen Hawaii-on! - lelkesedett be Lin. - Vagy ott inkább legyen a nászút! És kell egy szép ruha! Meg valamit kezdenem kell a hajammal.

- Minek? Szép a hajad. 

- Nem úgy kell valami frizura, göndörítés vaaagy... - kezdett el olyan dolgokat felsorolni, amitől Dan csak pislogott.

A fiú itt jött rá, hogy mi a hátránya az esküvőnek és annak, hogy feleségül akarja venni Lint. De megéri? Teljesmértékben. 

~~~

Másnap reggel Aaron vidáman szállt ki a zuhany alól, gúnyosan végig mérte a tus alatt álló lányt. 

- Mi az? - kérdezte játékosan csillogó szemekkel Yui. 

- Zoya, ha megtudja, hogy három alkalom után is szexeltünk, ráadásul este és reggel is totál ki fog akadni. - vágta rá Aaron és vette le a törülközőjét a fogasról. 

Yui csak megrántotta a vállát. 

- Inkább azon nézne nagyot, hogy felülkerekedtem rajtad. - felelte a lány.

- Ne dicsekedj. Nem is kentél annyira kenyérre. - csavarta a dereka köré a törülközőt és támaszkodott meg az üveg lap oldalán Yuin tartva a szemét, aki éppen a haját samponozta be. 

- Áh nem... - gúnyolódott Yui. - Azért bámulsz most is úgy, mintha nekem akarnál ugrani. - pillantott bele a kékes szembe, amiben az aranyfonál lámpásként csillogott. 

Aaron elvigyorodott, lassan és gondolkodóan, majd vett egy mély levegőt és ellökte magát a faltól. 

- Talán nem kéne egyszerre felbukkanunk a kis konyhában. Majd találkozunk ott.

Nem nézett Yuira, amikor elhagyta a helyiséget, csak gyorsan megszárítkozott, magára kapkodta a ruháit és jó kedvűen elindult kifelé a konyhába. Amint átlépte a küszöböt megpillantotta Lint és Aelint. 

A két lány elmélyülten beszélgetett. Időnként Aelin halkan felvisított, aminek hallatára Aaron megtorpant és csak a két lányt méregette, akik a fél kész rántotta felett álltak, bár az utóbbival kicsit sem foglalkoztak, mivel Aelin Lin kezét nézte. 

- Mi van Aaron? - kérdezte hirtelen Nat, aki jól láthatóan a kaja épségért aggódott. 

Aaron tekintete megállapodott Danen és Junien, utóbbi látványosan csesztette valamivel Dant, aki csak segélykérően pillantgatott Nathaniel irányába. 

- Aelin mért visít csajosan? 

Nat csak elmosolyodott. 

- Mert Dan megkérte Lin kezét. - válaszolta.

Aaron azonnal elsápadt és csak tátogva meredt a szegény szerencsétlen fiúra. 

- Te nem vagy normális. - nyögte ki. - Megkérni... A kezét... 18 éves létedre?! Szégyen. - rázta meg a fejét és foglalt helyett Nat mellett. - Reggelink lesz? 

- Sanszos, hogy nem. - felelte Nat. 

- Nem akarod elvenni, csak bepánikoltál, mert elveszted. - érvelt tovább Junie. 

- Junie... - nyomta meg a fiú nevét Dan.

- Jó, tudom! Elakarod! De... Miért?

- Ezt már mondtam. - sóhajtotta unottan Dan. - Lányok a kaja füstöl!

- Ne már! - kapott észhez Aelin és esett neki fakanállal a serpenyőnek, hogy mentse a menthetőt. 

- És még a reggeli is... A haverom megnősül, a kaja oda ég... Mi jöhet még?! - kérdezte kétségbeesetten Junie. 

Aaron fejben máshol járt. Lelki szemei előtt Yui Jackson esti és reggeli produkciója elevenedett meg. Hát... Nem hiába mozgatta Yui azóta a fantáziáját, hogy tizenhat éves korában azt a csókolózást megjátszotta nála a lány. Erósz megmondta, hogy jó hülye volt, most is ezt mondaná. Erósz vérként nem helyénvaló, hogy hagyja magát ilyen szinten... Irányítani, egy olyan területen, ami az ő terepe. Tudtán kívül görbült mosolyra a szája, ahogy a fantáziája visszalopta az este azon pillanatait, amikor Yui fölé tornyosult. Rég érezte ilyen erőteljesen az Aphrodité vérét a lánynak. 

- Mi az Aaron, mi a vigyor oka? - törte át a fejében mozgó képeket Dan hangja. 

Aaron a fiúra pillantott és csak még jobban elmosolyodott, azt lantolgatva elmondja-e a jövőből jötteknek vagy sem, majd rájött, hogy... Több mint valószínű, hogy ismerik a vigyora okát. 

- Az este... és a ma reggel volt életem legjobb dugása... a nővéreddel. - torzult át gúnyossá a mosolya. 

- Hagytad irányítani? - kérdezett vissza reflexből Dan. 

- Ha nem hagytam volna, akkor is megtette volna. 

- Ott a pont. - jegyezte meg a fiú és kortyolt bele a narancslevébe. 

- Csak horogra ne akadj. - jegyezte meg gúnyos mosollyal a száján Nat.

Aaron már nyitotta a száját, de a fiú kiugrott mellőle és Aelinhez sietett. Hátulról átölelte a lányt és megtartotta a serpenyőt, hogy a lány rendesen kitudja kanalazni belőle a rántottát. 

- Köszi. - nyomott egy puszit Aelin a fiú arcára. 

- Nincs mit. Elárulnád miért az ötven kilós serpenyőben csinálod a rántottát?!

- Mert sokat esztek! - vágta rá a lány. 

Aaron még mindig Nathaniel hátát stírölte, amikor az ajtó kinyílt. Yui lépett be Zoyának a társaságában. A fiú tekintete Danre siklott, akinek tolvaj szemei élénkén csillogtak. 

- Eszedbe ne jusson. - figyelmeztette Aaron, mire Dan csak ártatlanul felemelte a kezét. 

- De minek akarsz a környező szigetekre menni? - kérdezte Zoya Yuit. 

- Mert kéne egy túra. - erősködött Yui. - Dan?

- Bocs nem érek rá. - vonta meg a vállát. 

- Többiek?

- Én se érek rá. - sétált nagy vigyorral az arcán Danhez Lin.

- Programunk van Nattel. - válaszolta Aelin a rántottát az asztalra letéve. 

- Még dolgozom a kulcsok teljes lefedettségén, néha hiba van a rendszerben. - kontrázott rá Junie is. 

- Nekem egyetemre kéne beadandóznom, de egy két órára szívesen kiugrok, ha gondolod. - mondta Aaron. 

- Oksa. Reggeli után a kikötőben? 

- Jó. - biccentett Aaron. 

Dan csak váltott egy futó pillantást Aelinnel és neki kezdtek a reggelinek. 

~~~

Aaron élete legrosszabb ötletei közé sorolta, hogy önként belement a Yuival való környező szigetek látogatásával. Amint kikötöttek nem messze a parttól és gondosan levédték a csónakot a műhold felvételek elől a partnak indultak. 

Ez eddig egész jó volt. Laza út. Szikrázóan sütött a nap, a homok sárgás fehér színben pompázott. Aztán Yui benyögte, hogy vágjanak már neki a hegynek. 

Aaron itt sokkolódott le. Yui gazella módjára hegyi kecskét megszégyenítő tempóban mászott fel a hegyre, mindezt egy feszes cicanadrágban, ami kicsit jól esett Aaronnek... Legalább a lány fenekének látványa motiválta abban, hogy valahogy feljusson a hegy tetejére... Vagy legalább Yuiig. 

- Hogy bírod? - fordult hátra a lány és már kapaszkodott is a következő sziklába, hogy felhúzza magát a peremére. 

- Nem voltam oda a Félvér táborban sem a hegymászó falért! - panaszkodott Aaron.

- Pedig az egy könnyű pálya! 

Aaron panaszos hangon felnyögött és lihegve húzta fel magát Yui mellé. Ő csak sziklákat és peremeket látott mindenhol. A biztonságot rejtő talajtól folyamatosan távolodtak, egészen addig, amíg egy tisztásra nem értek. 

Aaron elhasalt a füvön. Csurgott róla a verejték. Yui csak kibújt a pólójából és sportmelltartóban megfordult, hogy végig nézzen az óceánon. Rég érezte magát ennyire feldobva, régen  kalandozott a szigeteken, pedig mennyire jó volt, amikor a testvéreivel együtt felfedezte ezeket a helyeket, milyen volt megtalálni a rejtett zugokat, felmérni és kihasználni azokat. Megigazított lófarokba fogott haját, majd Aaronre pillantott, azonnal kuncogni kezdett. 

- Mi van kidőltél? - hajolt a fiú fölé. 

- Jé, a keresztényeknek mégis igaza van. Van Mennyország. Egy angyalt látok. 

- Hülye. - vágta rá mosolyogva Yui. - Szedd össze magad Aaron. - nyújtotta felé a karját.

Aaron elfogadta és hagyta, hogy a lány ülőhelyzetbe húzza, ám onnan nem volt hajlandó felkelni, főleg mert beszédült. Yui helyet foglalt mellette a peremről lelógatva a lábait a mély szakadékba, ahol még az előbb másztak. Aaron valahogy jobban kezdett aggódni a lefele út miatt... 

Nem mondtak semmit egymásnak, csak a tájat figyelték. Aaron őszintén könyörgött magában, hogy a hiperaktivitása valamilyen úton módon erőre kapjon, de... nem akart megmozdulni. Yui pillantását időnként magán érezte, a negyedik ilyennél megunta. 

- Mondjad. - sóhajtotta beletörődően. 

- Csak... Azon gondolkodom, hogy elmondjam-e mit láttam, mikor Dan megmutatta a jövőt. - felelte a lány zavartan. 

- Megígérted neki, hogy nem teszed. - emlékeztette Aaron.

- Tudom, de... hiába vannak itt. Sok mindent elhallgatnak. Persze, teljesen jogosan... És megértem. Tényleg megértem, de... nem tudom megosztani velük a kételyeimet sem, mert...

- Elterelnek más irányba? - tippelte a fiú. 

- Igen... - bújt vissza a felsőjébe a lány. 

- Mit mutattak neked? - érdeklődött Aaron. 

Yui csak kinyújtotta a kezét a fiú felé. Aaron a lány kezére nézett, majd a szemére, ami még mindig az óceánt fixírozta, mintha a tenger minden választ megsúgna neki. Emlékezett rá mi volt az első dolga a lánynak a táborban, miután visszatért Irana Lebegő börtönéből. A víz volt az egyetlen, ami lenyugtatta, ezért beleugrott a Kenuzó tóba. Mindig sokáig zuhanyozott, mert... ott tudta kimosni a nem kellő gondolatokat a fejéből. 

Óvatosan nyúlt előre és csúsztatta bele a lány tenyerébe a kezét. Tudta mit jelent. Meghagyja neki a döntés jogát. Akarja tudni? Nem... Semmiképp sem... De... Talán egy kicsit igen, mert... Látta Yui tekintetét, a karjaiban tartotta őt, miközben a lány szinte remegett. 

Egy aranyfonál bújt ellő az ujjából, amint megérintette a lány bőrét a képek az elméjébe robbantak. Hitetlenkedve figyelte a robotokat, a felnőtteket, amikor golyó repült a jövőbéli Yui kezébe elrántotta a kezét. Nem kapott levegőt. 

Nem. Yuit nem lehet csak úgy megölni. Megpróbálták. Nem is egyszer. Nem. Ez lehetetlen. Bár... Hallie Beckendorf esetében is pontosan ugyanezt hitték.

Visszatette a kezét, mire a képek folytatódtak, úgy érezte mintha az elméjére többször rávágtak volna egy kalapáccsal, a feje fájt, a szemei szúrtak, ahogy végig rohantak az elméjén az információk. A tábornál a szemei felpattantak, amikor meglátta önmagát és meghallotta a szavait... 

"Hogy?! Nem, Yuit nem lehet csak úgy megölni! Jó páran megpróbálták, de vagy mázlija volt, vagy kitervelt valamit."

Yuival a viszonya... meg fog maradni. Megkönnyebbülten elmosolyodott és tovább lapozta az emlékeket. A harc alatt viszont falba ütközött. Elzárta a végét előle... 

Elengedte a lány kezét. Most már az ő szemei is az óceánra révedtek. Nem tudta mit kellene mondania, de Yui hamarabb megszólalt. 

- Nem tudom elhinni, hogy ez fog történni. Csak azt tudom, hogy meg kell akadályoznom, hogy segítenem kell Dannek, aki... úgy néz ki, mint a kis öcsém, de.... De az öcsémből sose tudnám kinézni, hogy elárulja a tábort és a halálba löki Haydent. De megteszi... Van egy olyan jövő, ahol megteszi. 

Aaron kinyitotta a száját, de nem tudta mit mondjon. Ismerte Yuit. Túlságosan ismerte. Tudta mennyi kérdés fogalmazódhatott meg benne.

- Mindenkinek vannak titkai és jellemhibái. - válaszolta. - Mint neked a kíváncsiságod, hogy mindent, de mindent tudni akarsz. 

- Ez... Más. Én nem árulnám el az isteneket. 

- Akkor sem, ha a családod lenne a tét? Vagy Hayden lett volna? - vetette fel ezt az eshetőséget Aaron. 

- Én... Én... - bizonytalanodott el. - Nem tudom... 

- Dan előre helyezte Lint és a családját.

- De ez... - háborgott Yui és kapta Aaronre a fejét. - A Nyugati civilizáció elárulása! Az istenek semmibe vétele!

- Ő más mint te vagy Amy. - viszonozta a lány pillantását. 

- Mégis miben?

- Hány fiúval játszottál? Hány személyt törtél össze véletlenül vagy direkt, mert játszottál az érzelmeikkel vagy mert manipuláltad őket, rángattad őket, mint a bábokat? Amy hány embert zár ki, mert nem akar érzelmet mutatni és amit mutattál? Ian Cabrával szakított, hogy mentse a családját, mintha a fiú nem jelentene neki semmit sem. Dan nem csajozott. Nem voltak Linnen kívül barátnői, nem kecsegtetett senkit sem hiú reményekkel, nem dobta a lányt, hanem kitartott a szerelme mellett. 

- Mit tudsz te a szerelemről?! - csattant fel Yui, a szemeiben jég villant. 

Aaron az ajkába harapott. 

- Úgy néz ki többet, mint Aphrodité dédunokája. Emlékeztetnélek rá, hogy Erósz vér vagyok. Ismerem az emberek vágyait. Tudom, hogy mi a szerelem, még ha nem is akarom átélni. 

Yui szemei résnyire összeszűkültek.

- Hazudsz. - mondta szent meggyőződéssel.

Aaron felsóhajtott.

- Jó... Átéltem, akarom is amiatt, de jobban tartok tőle, mint hogy beadjam egy ilyen eshetőség során a derekamat. - bökte ki az igazságot.

Yui döbbenten pislogott Aaronre.

- Miért félsz ennyire a szerelemtől? A szerelem jó dolog.

- Aha... Ezt gondold át még egyszer. Helennek, bárki is az, Sven. Amynek Ian... Amikor Lin majdnem meghalt akkor ő Dannek. Neked Hayden...

Yui hirtelen átkozta magát, hogy nem hozott egy pulcsit. A hideg futkározni kezdett a hátán.

- De... - jutott a lány eszébe miket bizonygat mindig Aphrodité, hogy a szerelem mindent legyőz, aztán mi is a valóság?

Tragikumok sora. Elválasztott szerelmesek, érdek házasságok a történelem során melyek esetében a vagyon és a pénz volt az elsődleges szempont. Hogy mit súg a szív az valami mellékes ügy.

A legtöbb görög dráma vége sosem volt happy end. A hős vagy a kedvese elhunyt. Az Alvilág kietlen hely, ha nem Elíziumba kerültök... Esélytelen, hogy egyszer újra találkozzatok...

- A szerelem nem éppen a legkedvesebb érzelem, mint ahogy azt Aphrodité hiszi. - kezdte halkan, megértően Aaron, amikor Yui egy ideje maga elé meredt. - A szerelem fáj. Mert... Van amikor nem kapsz viszonzást, van amikor hitegetnek és van amikor hiába vagytok összefonódva, mintha a gyökereitek soha nem is két személyhez tartoztak volna, hanem mindvégig egyhez, attól még a sors úgy dönt, hogy szétválaszt titeket. A szerelem igazságtalan.

- De jó érzés... Amikor... 

- Amikor szeretnek és viszont szeretnek igen, de ugyanakkor sebezhetővé válsz. Feláldoznál mindent érte, a legfontosabbá válik és ha minden mértékben beleszeretsz... Jó hatással lehet rád, mert megváltoztatja a jellemedet, mellette jobb emberré válhatsz, mert elfogad annak, aki vagy, mellette önmagad lehetsz. 

- Én nem változtam Hayden mellett... - suttogta halkan Yui. - Akkor... nem voltam szerelmes belé?

- Ne légy buta. - húzta félmosolyra a száját Aaron. - Szeretted őt?

- Igen...

- Képes lettél volna bármit megtenni érte?

- Igen.

- Fájt, amikor meghalt? - folytatta a fiú. 

- Nagyon... 

- Akkor szerelmes voltál belé. 

- De... Apámat is szeretem, megtennék a boldogságáért mindent és fájna ha meghalna... Ahogy nálad is, szeretlek, hiszen a barátom vagy, megtennék érted bármit és ha meghalnál... nem tudom mit csinálnék, de... nem vagyok... szerelmes beléd. 

- Ne keress ürügyeket Athénés módszerekkel csak... Hallgass kicsit a kamasz énedre jó?

Yui halványan elmosolyodott.

Több időbe tellett, mire lejutottak, mint a felmászás. Yui a homokos területen lévő rákokat figyelte a vízben. Az egyik játékosan felmászott a lábára és enyhén belecsípett Yui bőrébe, mint amikor egy kisgyerek megrángatja az anyja ruháját. Yui lehajolt és felvette a rákot, végig simított a páncélján. A rák szinte beledörgölőzött az érintésébe.

- Érzik a Poszeidón vért. - pillantott Aaronre a lány, aki csak a homokot nézte.

A fejében egész más dolgok jártak, mint a rákok.

- Szerinted milyen lehet tengerparton szexelni? - tette fel a fejében járó kérdést.

- Neked mindig a szexen jár az eszed?

- Nem mindig, csak általában.

- Azt hiszi az ember, hogy ti fiúk másra biztos nem tudtok gondolni...

- Az előbb még lelkiztem veled. - nézett gúnyosan a lányra Aaron, majd mögé lépett a rák aprócska szemeibe bámulva. - Viccen kívül szerinted milyen lehet?

- Homokos. - felelte elhúzott szájjal a lány.

- És ahol félig víz van? Ott a homok kicsit nedvesebb, nem ragad bele annyira az ember, de mivel a víz élteti a Poszeidónosokat... - pillantott sokat sejtetően Yui szemeibe, miközben hátulról a lány testéhez simult.

Yui ajkain gúnyos mosoly terült szét.

- Mit akarsz Aaron? - tette le a rákot, aki a hangsúlyt megérezve azonnal a társaihoz futott és eltűntek a vízben.

- Talán kíváncsi vagyok mit tudsz egy olyan helyen, ami neked kedvez. - hajolt a lány füléhez és suttogta bele a kecsegtető szavakat.

Yui érezte, hogy Aaron lehelete végig fut a testén. Zongorázott az érzékein, csábította őt.

Megpördült a tengelye körül és Aaron szemeibe nézett, amik halványan pislákoltak a napfényben. A fiú szemei szinte manipulálták, pedig jól tudta, hogy semmi ilyesmi szándéka nem volt Aaronnek.

- A dédapám felségterületén akarsz... - kezdte vörösödő fejjel Yui.

- A Bázis java víz alatt van. Elég jól tudja szerintem, hogy hol és mi folyik, ha meg nem... A rákoktól a lényeget úgy is tudni fogja.

A fiú szavait mozdulatok nem követték, amit Yui nem értett. Aaron... Kötélnek állt először és negyedszer is. Nem kedvezményezett általában, mint most. Plusz tudta a fiú, hogy szokott csajozni, hogy csavarja az ujjai köré a lányt, már régen simogatnia kéne a testét, a mozdulataival invitálni őt, ehelyett csak állt és a szemeibe bámult. Yui tartotta vele a szemkontaktust.

- És van nálad...?

- Mindig van. - vigyorodott el Aaron.

- Eddig ellenkeztél.

- A cigaretta is csak a sokadik elszívása után teszi az embert függővé. 

Yui alaposam végig mérte a fiút, majd hátra pillantott a vízre, végül vissza a fiú szemeibe. 

- Jó.

~~~

Zoya Royal gyanakvó szemekkel nézte a haza érkező Yui Jacksont és Aaron Phinskyt. Közel álltak egymáshoz, a válluk szinte súrolta a másikét. Az arcuk kipirult volt, ami betudható lehetett a napsütésnek is vagy másnak is. 

Zoya Aelinhez hajolt. A lány kérdőn felpillantott a kártya lapjaiból, amiket az asztalra tett. 

- Feltűnően akarsz csalni nem gondolod? - kérdezte a szőkeség. 

- Mi? Ja... Nem érdekel a póker. Ezek megint lefeküdtek volna? - pillantott a lány fekete szemeibe. 

Aelin arcára halvány mosoly ült ki. 

- Szerinted?

- Igen. De engem a jövőből jöttek véleménye érdekel!

- Lefeküdtek. Csak tegnap este és ma reggel biztosan, hogy a kis kirándulásuk alkalmával is... azt nem tudom. De az lenne hatodik. Még jó, hogy háromban egyeztek meg. 

Zoya szemei fennakadtak. 

Az egy dolog volt, hogy Aaron és Yui lefeküdt egyszer, még a kétszer is. A három az egyezség része volt, de... ennyiszer?! Beszélnie kell velük, külön-külön. 

Felpattant a helyéről és a szobájuk felé indult, ám a hangok máshonnan jöttek, egész pontosan a könyvtár felől. Zoya csak az ajtó előtt torpant meg. A kilincsre tette a kezét, majd gondolt egyet és inkább az ajtóra tette a kezét, majd latinul kezdett el suttogni, mire az ajtó számára áttetszővé változott, de a benn lévő két személynek ez fel sem tűnt, még csak meg se érezték a mágiáját. 

Yui szorosan Aaron mellett ült egy könyvvel a kezében, amiből valamit felolvasott, ám arra még nem jött rá Zoya, hogy tud hangokat is érzékelni a varázserejével. Aaron elhúzott szájjal válaszolt rá valamit. Zoya viszont csak a testbeszédét figyelte. Aaron a jobbjával a karfán könyökölt, míg a baljával szorgosan futtatta a lány combján az ujjait, úgy mintha zongorázna.

Más volt az energiájuk. Teljesen más, mint általában. Többnyire zavarba ejtően viselkedtek, mint a barátok, akik néha elfelejtkeznek a határokról és átcsúsznak romantikusabb, bensőségesebb irányba. Zoya mindig csodálta Haydent, hogy erre sose borult ki. Nem féltette Yuit Aarontől, egyszer sem. Most viszont... Olyan, mintha ezek kezdenének egymásba esni... 

Csak téved... És, ha nem?

Megszűntette a varázslatot és úgy lőtte ki magát vissza a nappaliba, mint ahogy a nyilat az íjhúrjáról. Kinyitotta a hatalmas ajtókat, majd egyenesen a kártyázó ötösre nézett. 

- Mi lesz Yui és Aaron között? - kérdezte azonnal. 

A jövőből jött ötös csak rábámult. Dan értetlenül pislogott, Lin összevonta a szemöldökét, Aelin ajkára gúny ült ki, Nat csak semleges arccal visszafordult az asztal felé és emelte a téteket, Junie pedig oldalra tárta a kezét és felhúzta a vállát.

- Látom, hogy mások! Mik voltak ők nálatok? - lépett beljebb a helyiségbe és állt meg az asztallal szemben. 

- Ez elég tág fogalom. - vágta rá Nat. 

Zoya nem értette mi lenne ebbe olyan tág...

- Barátok voltak, bizalmasok, bizalmas barátok. - kezdte Dan. 

- Akik egymás társaságában nőttek fel. Megismerték egymás titkait, elfogadták és szebbé tették azokat. - folytatta Aelin még mindig gúnyosan mosolyogva. 

- Minden helyzetben ott voltak egymásnak, együtt vészelték át az egyetemet, együtt álltak bele az élet nehézségeibe. - eresztette le a vállait Junie.

- De közben olyanok voltak, mint... - gondolkodott el Lin. - Mindannyiunk pót szülei, akik hol a jó irányba, hol az ellenkezőbe tereltek minket. 

- És főleg Aaron terelt minket a rossz irányba. Ő itatott le minket először. - vigyorodott el Nat, mire mindenki arcára széles mosoly ült ki. 

- Ez nem válasz! Ez kerülés! - csattant fel Zoya. - Engem nem az érdekel ki nektek! Hanem az, hogy kije Yuinak! 

- Már mondtam. - felelte teljesen higgadtan Dan és adta meg Nat emelését. - Bizalmas barátok.

- Amit csinálnak az nem az. - meredt dacosan a fiú szemeibe. 

Dan erre csak megrántotta a vállát. 

- Együtt lesznek? - folytatta kitartóan Zoya.

- Aaronből kinézed? - kérdezett vissza Aelin. - A csajozós Aaron Phinsky egy kapcsolatban? Hamarabb szakadna le a hó Los Angelesben, mint hogy Aaron belemenjen egy hosszútávú kapcsolatba.

Zoya elbizonytalanodott. Az érzékei mást súgtak, de... a jövőből jöttek máskor is hazudtak Yuinak... Akkor... Mi a garancia, hogy most igazat mondanak?

Zoya szemei résnyire összehúzódtak. A szobájába sietett, elővett egy papírt és írni kezdett, majd a végeztével varázslattal összehajtotta és egy kék villanás kíséretében a levél a címzetthez teleportált. 

~~~

Yui feltűnés nélkül osont be Aaron szobájába két nappal később. 

- Két perc. - mondta azonnal a fiú és kezdte el feltölteni egy másik tantárgyára a beadandóját. 

- Eddig se volt kedvem az egyetemhez... Továbbra sincs. - hajolt a fiúhoz és karolta át hátulról a nyakát. 

- Pedig jó. Sok csaj, a gólyák a legjobbak. Még azt hiszik, hogy ők szarták a világot, csak mert megtudtak csinálni egy érettségit. - mosolygott vidáman Aaron. 

- Hiányzik? - siklottak a lány ujjai a mellkasára.

- Imádom, úgyhogy eléggé. Főleg a kollégium hiányzik. Nem hittem volna, hogy állandó táborlakóként valaha is vágyni fogok egy csomó hülye kamaszra... de sok kamasz együtt egy helyen... - húzódott széles vigyorrá a mosolya. - A legnagyobb buli a világon. 

 - Ez milyen beadandó?

- Dráma elmélet, avagy történelem. Posztmodern témakör. - fogta meg Yui karját és simított végig rajta. - És mindjárt feltölti az e-mailre is és... Kész is. - küldte el az e-mailt másik kezével, majd kikapcsolta a laptopját és felnézett Yuira. - Mizujs?

- Csak jöttem. - vonta meg ártatlanul a vállát a lány. 

- Aha, csak jöttél. - fejtette le a lány kezét a nyakáról és pördítette meg forgós székét a lábával, közben végig a lány kezét fogva. - Nem szoktál csak úgy jönni. 

- Jó, talán a szokásos hátsó szándékkal jöttem. - vágta rá egy szemforgatás kíséretében Yui, majd leült Aaron ölébe. 

Aaron csak halvány mosollyal átkarolta Yui derekát a bal kezével, míg a jobbja az arcára simult. Yui lehunyta szemeit, belesimult a fiú érintésébe, de szinte azonnal felpattantak a szemei és Aaron tekintetét kutatta. A fiú szemei belemélyedtek, szótlanul simogatták, a sárga karikák fénylettek. 

Yui előre hajolt és megcsókolta Aaront, lágyabban mint valaha, édesgette, simogatta és szeretgette őt az ajkaival. A fiú keze szorosabban simult a derekára, a pizsamája redői között a bőréhez hatolt.

- Mit szólnál valami haladóbb szinthez? - szakította meg a csókot Yui és hajolt a füléhez, ajkával a fiú fülcimpájával játszva. 

- A homokos tengerpart nem volt elég haladó? Még mindig hullik néha a hajamból a homok. 

- Akkor a zuhany stílusosnak tűnik. - vágta rá mosolyogva Yui. 

Aaron elvigyorodott. 

- Majd legközelebb. - emelkedett fel Yuival a forgószékből.

A lány ijedten a törzse köré fonta a lábait, a karjaival a fiú nyakába kapaszkodott. Aaron az ágyhoz sétált és finoman lefektette Yuit, majd a lány fölé magasodott, a lábaival bilincsbe zárva őt. 

Yui magéhoz húzta Aaront, de a fiú megállította a mozdulatát, mire a szemei mérgesen felvillantak. Aaron gúnyosan elmosolyodott. 

- Ki irányít? - kérdezte halkan. 

- Vegyes? - ajánlotta fel Yui. - Még a parton bejött. 

- Megbeszéltük. - tapasztotta az ajkát a lányéra. 

Yui érezte, hogy a gyomra összerándult. Aaron más volt, teljesen más. Eddig nem így csókolta meg őt. A gyomrából kiindulva forróság kezdte el bejárni a testét, szinte végig égette, majd, ahogy Aaron végig simított az ajkaival az övéin, úgy váltotta fel a vérében folyó tüzet az apjától örökölt jég. A fiú ajkait a nyelve váltotta felé, Yui csak beengedte őt.

A lelke nyújtózni kezdett a testében, úgy próbált Aaronhöz bújni, mint egy árnyék a többihez, mint az ablakon menekülő vízcsepp, aki próbál végre a talajhoz elérni, mint az egyedül mozgó utolsó szikra, amely tábortüzet akar újra lobbantani és vele mindent porrá égetni.

- Ki volt az a lány, aki összetört? - bukott ki belőle hirtelen. 

- Már nem számít. - vágta rá Aaron és fordult az oldalára, maga után húzva Yuit, aki így felül kötött ki. - Ne kezdjük elölről. Kérlek.

Yui halványan elmosolyodott és felült Aaron ölébe. Abban teljesen biztos volt, hogy a fiú teljesen más irányba állította már magát. Egyáltalán nem akart beszélgetni. 

Yui kibújt a pizsama felsőjéből. Aaron végig mérte őt, szinte felfalta már a tekintetével is. Yui csak szélesen elvigyorodott és megerősítette az elméje körüli védőfalat, de Aaron az este alatt meg sem próbált bele hatolni Yui fejébe. 

Fél órával később összebújva feküdtek. Yui meztelenül simult Aaron mellkasához, a szemei csukva voltak, az ajkai enyhén szétnyíltak, ahogy lassan kezdett elaludni. Aaron gyengéden simogatta a hátát, minél inkább sürgetve őt álomba. 

Amint meghallotta Yui egységes szuszogását elmosolyodott. A tekintete az éjjeli asztalra siklott, ahol többek között egy felbontott óvszeres doboz hevert, alatta egy üzenettel, amit még két napja kapott Zoyától. 

Nem akarta megtudni, hogy amit leírt belé az igaz-e vagy sem. Szabad kezével a levérét nyúlt és kivette belőle a papírt. Átfutotta a szemével még egyszer. Zoya csak rémeket lát... Yui nem érezhet iránta semmit, hiszen a jövőből jötteknél is egyértelműen baráti volt a viszonyuk. 

Visszatette a levelet a helyére és végig simított Yui hátán, majd a halántékára csúsztak az ujjai és egy aranyfonál lőtt ki a tenyere közepéből. 

Lehunyta a szemét, mire kiszúrta a tűzpajzsot, amivel védte magát Yui. Elhúzta a száját és megpróbált valami más utat találni, bármit, bárhol, de nem talált. Yui elzárkózott előle. Az aranyfonállal finoman végig simított a tűzfalon, mire a gerince megfeszült a testében eluralkodó égető érzéstől. 

A szeme felpattantak, az ajkába kellett harapna, hogy elfojtsa a kiáltását. Vett egy mély levegőt és ismét megpróbált bejutni a lány elméjébe, ezúttal máshogy. Hayden emlékével csalogatta a lányt, de ismét csak elégette az aranyfonalát. 

Az üzenetre nézett, majd felsóhajtott. Elkezdte előhívni magában azokat a kérdéseket, amiket Yui feltett neki, hogy ki az a lány, aki miatt ilyen lett, majd újra belépett a lány pajzsához. A kérdést mormolva simított végig a pajzson, mire a tűz megremegett. Tovább folytatta a kérdéseket, csalogatta Yuit azzal, amire mindig is ráharapott. Egy aprócska rés jelent meg a védett falon, mire beslisszolt rajta. Hirtelen és gyorsan. 

Yui emlékei és érzelmei élénken vették körbe a tudatát. Aaron viszont csak egyetlen dolgot keresett, pontosabban nem keresett. Nem akarta, hogy megtalálja, hogy Zoyának igaza legyen és ott legyen. Hogy Yui... Yui Jacksonnak... Ő... 

Feltépett minden emléket, minden ajtót és minden helyet. Hirtelen fékezett le, amikor egyszer csak megpillantotta. Remegve szakította meg a kapcsolatot. Óvatosan, de gyorsan és határozottan bújt ki Yui alól. Betakarta a lányt, majd elkezdett felöltözni. 

Kihúzta a sporttáskáját az ágy alól és elkezdett kipakolni a szekrényekből, azt a pár ruha darabot, amit magával hozott a táborból, vagy vett azóta és elcsomagolta. A laptopját középre helyezte. Az üzenetet széttépte és kidobta, majd egy papír lapra firkantott pár szót és az asztalon hagyta. 

Utolsónak a cipőjébe és a pulcsijába bújt bele, majd megállapodott a tekintete az oldalán fekvő Yuin. 

Így lesz jó. Ebben állapodtak meg a legelején és... Ő erre nem lenne képes... 

Kilopakodott a szobából és egyenesen a vészkijárat felé igyekezett. Feltépte az ajtót, a hűvös éjszaka a bőrét csiklandozta. Csak a hegyek felé ment, minél láthatóbb helyre akart jutni. A vízesésnél lassított csak le. Letette a táskáját a földre és leült mellé, aztán csak várt és várt. 

- Pofára estél? 

Felismerte a hangot. 

- Mondhatjuk így is... Erósz. - állt fel és nézett a nagyapjára. - Jól jönne egy fuvar... 

- Sose tanulsz. - rázta meg a fejét a kisisten és sétált Aaronhöz. - A kiscsaj kezdett beléd szeretni mi? Még ő sem jött rá, de te már megérezted, hiába vértezte fel az elméjét veled szembe. Ügyes volt. 

- Én vagy ő?

- Mindketten. - felelte halvány mosollyal a vágyak kisistene. - Los Angeles? 

- Igen. - vette fel a vállára a táskáját. 

- Ha elmész összetörőd őt. Labilis. Nem mutatja, de az. A Zeusz fiú halála mélyen érintette.

Aaron habozott. 

- Pont Hayden miatt nem vagyok hajlandó maradni. - válaszolta.

- Tizenhat éves korod óta az orrodnál fogva vezet. Játszott veled, hitegetett, majd Haydent választotta és téged... Eldobott. De te mégis ennyire tiszteled azt a fiút. 

- Nem akarok erről beszélni. - vágta rá Aaron. 

- Előttem nincsenek titkaid. - mosolyodott el szélesen a férfi és lépett az unokájához. Vörös szemei izottak az éjszakában. - Tested minden egyes porcikája csak rá vágyik és ami ennél ijesztőbb, hogy a szíved is.

- Nem. Akarok. Erről. Beszélni. - mondta maga biztosan Aaron. - Menjünk.

Erósz csak megérintette a fiú karját, mire a Színművészeti Egyetem kollégiumi épülete előtt termettek. A kisisten a zsebébe nyúlt és előhúzott belőle egy csipogót.

- Köszönöm.

- Nem fogja ennyiben hagyni. - mondta Erósz Yuira célozva.

- Mért vagy ennyire rajta ezen a témán? - csattant fel hirtelen. - Tizenhat évesen lecsesztél, hogy mért hagytam, hogy játsszon velem. Zoya Royalnál is lecsesztél, hogy nem kerültem, hanem teljesen mást csináltam vele, most meg megint úgy teszel, mintha valami rosszat tennék! - az isten dühösen meredt rá, mire Aaron azonnal zavarba jött. - Bo-bocsánat... Ne haragudj. Nem akartam tiszteletlen lenni, én csak...

- Ideges vagy. Yui Jackson egy... Komoly téma, amire nem állsz készen... És ezt tudod. - az isten az épületre nézett. - Tombold ki magad, mielőtt megtalál, mert keresni fog. Ez jegyezd meg.

Nem köszönt el az isten, csak egyik pillanatról a másikra köddé vált. Aaron a helyét bámulta, majd a csipogóra pillantott, amin a szobája száma állt.

Felsétált a lépcsőn, neki támasztotta a csipogót az érzékelőnek és belépett az előtérbe, amikor a kis lámpája zölden felvillant, onnan egyenesen a lépcsőhöz sétált és gyalog caplatott fel a második szintre. A 226-os számú ajtó kulcslyuka alá tette a kártyát, mire az ajtó pittyogot egyet és kinyílt.

Odabent a két szobatársa, egyben haverjai, George Savior és Taylor Ravenwood húzta a lóbőrt. Bekábult az alkohol szagba, amit árasztottak magukból. Az asztaloknál a félhomályban kiszúrt néhány beadandót és szövegkönyvet, mivel az utca fénye beszökött az ablakon arra tippelt, hogy tanulást megunva piát bontottak és olyan ittasra itták magukat, hogy a függönyt is elfelejtették behúzni.

Lecuccolt az utolsó asztalhoz, amin a két fiú elmosott edényei voltam. Nem foglalkozott velük, majd reggel elpakolják. Kivette a cuccait, majd elkezdett kutakodni a zsákjában, hátha volt esze és szervált ágyneműt a Jackson Bázisról, de amikor felpillantott az ágyán volt a takaró ás a párna is, mindkettőn ágynemű volt, az íróasztalán meg ott volt minden tancucca, az edények pedig a fiúk asztalára kerültek.

Aaron elmosolyodott és mormogott egy köszönömöt a nagyapjának, majd átöltözött pizsamába és lefeküdt az ágyába.

A fejébe viszont csak Yui járt. A lány... Kezdett... Beleszeretni... Ha maradt volna akkor is megtörte volna és így is. Így kell lennie.

Az oldalára fordult és megpróbálta kiverni a fejéből Yui bőrének illatát. Sokkal nehezebben jött álom a szemére, mint az elmúlt napokban.

~~~

- Aaron?!

- Phinsky!

A fiú reflexből ugrott ki az ágyából, mire farkasszemet nézhetett George-al, aki hökkenten pislogott felé, majd Taylor Ravenwooddal, akinek az arcán aljas mosoly ült.

- Te meg hol voltál eddig? - kérdezte az utóbbi.

Aaron arcára széles mosoly ült ki.

- Volt egy kis dolgom Raven. - vágta rá.

- Kimaradtál a gólyabálról. A szédítést a fiúknál egy pisis elsőéves nyerte, valami Alan... hat csajt szedett össze összesen. A csajoknál továbbra a csoport társunk Madison tartja a rekordot egyszerre nyolc srác fűzésével. - újságolta neki a srác. - Ma nagy buli lesz a klubhelyiségbe, majd bemutatlak pár gólyának.

- Már alig várom. Milyen óránk lesz?

- Kilenctől... - pillantott az éjjeli szekrényére George, mire a szemei elkerekedtek. - Ne már! 5 perce elkezdte az improvizációs gyakszit Mr. Meyers!

A három fiú pillantása találkozott. Egyszerre hajították le magukról a takarót és kezdtek el kapkodva felöltözni. Aaron bevágott a táskájába egy jegyzet füzetet és egy tollat, meg az igazolásos papírjait.

- Raven, Geroge, hogy álltok? - pördült meg, mire még éppen látott annyit, hogy George befordult a vécé ajtaján.

Raven ugyanúgy a táskájába pakolt, mint ő.

- Viccen kívül. Mi volt Phinsky? - kérdezte a srác.

- Hosszú. - vonta meg a vállát, mert lusta volt kitalálni valami ürügyet.

- Persze. - gúnyolódott Raven. - George, megvagy már?!

George kivágódott az ajtón, félhosszú barna haját a füle mögé söpörve. A három egyetemista csipogóikat felkapva kifutottak a szobájukból. Felrohantak a harmadik emeletre, ahol az átvezető folyosó volt található a főépületbe. George a kilincs alá tette a kártyát, majd amint az pittyogot feltépte azt és tovább rohant.

- Geroge, bazd meg! - kapta el az ajtót Raven.

- Bocs, de Mr. Meyers ki fog herélni minket!

Aaron zárta a sort, ám amikor meglátta a folyosó végén a csapzott barna hajú lányt, a tincsek között egy lilás-rózsaszín csíkokkal. Aaron könyökkel elkapta az ajtót és megtartotta.

- Mi van Madison? Csak nem másnál töltötted az estét? - vigyorgott a lányra.

- Hol voltál?! Hiányzott a partnerem az improkon! - futott át a küszöbön a csaj is, válltáskája a combját csapdosta.

Aaron a lány nyomába eredt.

- Yui. - lihegte futás közben Aaron.

- Ed és Hall lánya?! Lökött vagy! Miatta csúszhatsz az egyetemen! ...Bocs, nem kedvelem azt a csajt, tesó.

- Mi van a Római táborban? - érdeklődött Aaron.

- Gyakorlatozás. A Léhvonalak eléggé furák, úgyhogy csapatokat küldenek a forrásokhoz megfigyelőnek, megállapítani, hogy mi van velük. - igazította meg a haját. - Leköröztek a gólyabálon.

- Már Raven elújságolta.

- Jó, hogy itt vagy. - mosolyodott el a féltestvére, kék szemeibe őszinte vidámság csillant. - Apollón és Erósz vér.

- Én is örülök neki, Apolló lány. - kacsintott az apja római alakjának lányára.

Felnevettek, majd George és Raven kíséretében bevágódtak a termükbe.

Órák után Aaron letudta a bevásárlást és a főzőcskézést is. A legtöbb tanár örömmel fogadta, hogy visszatért és legtöbbjükkel le is egyeztette a pótló heteket, ahol kismillió zárthelyi dolgozat, avagy röviden Zh megírása várt rá. Késő délután egy zacskós leves társaságában a laptopja felett görnyedt, a lába folyamatosan járt az asztal alatt.

- Fogadunk, hogy az este meghúzom Linda O'Ryant. - vigyorgott Raven, fekete hajába futtatva az ujjait, amit éppen az estére igyekezett belőni. Sárga macska szemei kihívóan Georgera és Aaronre siklottak.

- Kizárt. - kotorászott a mosatlan edények között George, időnként félhosszú haját kisöpörve a szeméből. - Az a kiscsaj totálisan szűzies és eddig mindenkit lekoppintott. Kemény munkámba került, hogy egy teafiltert elkérjek tőle... Amúgy imádom a nyugtató teáit. Megvagy! - rántotta ki a teás bögréjét, majd belepillantott. - Hm... Milyen szerintetek a kávé ízű tea?

- Öblítsd ki mielőtt vizet töltenél bele és akkor nem tudod meg. - tanácsolta Aaron. - Mi volt Ms. Evans Zh-jába?

- Annyit tudok, hogy kettes lett. - vonta meg a vállát Raven.

- Nekem négyes. - mosolyodott el George. - A musical és a rájellemző fogalmak, dramaturgia, színjátszás béli különbségek összehasonlítva a prózai darabokkal. Könnyű volt.

- Nem volt az! Mondjuk másnapos voltam... - gondolkodott el Raven. - Várj, ez neked mire kell?

- Két hét múlvára kaptam a legtöbb pót Zh időpontot, muszáj leülnöm tanulni. - felelte Aaron.

- Várj, várj, várj! - pattant fel az ágyából a fiú és sétált Aaronhöz. - Ezt úgy érted nem jössz gólyákat felszedni?

- Úgy.

- Inkább itt maradsz... És tanulsz? - húzta fintorra a száját.

- Igen. - biccentett Aaron.

- Te hülye vagy. Csajok? Kis gólyák, akik nem ismernek még és könnyen megszerezhetőek.

- Aha, azért hajtasz Linda O'Ryanre... - szólt közbe gúnyos hangon George és tűnt el a fürdőben, hogy kiöblítse a poharát.

- Az más! Az dac! Már csak azért is felszedem egy éjszakára alapelv! - kiáltotta a fiú után. - Phinsky. Most komolyan nem jössz?

- Halálosan komolyan. - felelte Aaron.

Raven csak pislogva meredt rá.

- Lázad van? Beteg vagy? Mi a franc van veled?

- Le vagyok maradva. Be kell hoznom két hónapot. - fordult a fiú felé.

George csak óvatosan kinézett a mosdóból és váltott egy pillantást Ravennel, majd lelőtte a villanyt és odasétált Aaronhöz, aki így két oldalról be lett kerítve.

Aaron felsóhajtott és hátra dőlt a székébe.

- Mondjátok. - mondta beletörődően.

- Téged az se érdekelt, ha kettessel mész át. A tanárok imádnak téged, már csak ezért is átengednek! Ms. Cornerson egyenesen el volt ájulva a beküldött anyagodtól. - kezdte Raven.

- Jah... - húzta el a száját George. - Arról kaptunk tíz perces áradozást, hogy Aaron Phinsky még megcsúszva is jobb és romantikusabb szöveget ír, mint mi, akik részt vettünk minden óráján.

- Erre most benyögöd, hogy tanulnod kell és nem jössz csajozni? Ez sántít haver.

- Nincs kedvem csajozni. - rántotta meg a vállát Aaron, mire a két fiú fennakadt szemekkel összenézett.

- Jó, ennyi! - állt fel Raven. - Hívom a mentőket! Ez pszichiátriai eset! - fonta össze a mellkasa előtt a karjait. - Föld hívja Phinskyt, mi történt az elmúlt két hónapban veled? Mért nem voltál itt? Mi volt fontosabb?

- Csak... - sóhajtotta Aaron. - Tudjátok van az a tábor, ahová nyaranta szoktam járni.

- Az ahová a faterod szokott küldeni? - kérdezte összevont szemöldökkel George.

- Igen. Kicsit elhúzódtak ott a dolgok és mivel én felnőtt vagyok, elsősorban segítő nem csak ott tevékenykedem, hanem... Az ott megismert barátaimnak, akik már szintén egyetemisták, vagy leérettségiztek, nekik is szoktam segíteni. Családi krízis volt és hozzá a legjobb haverom nem rég elhunyt, így most... Ez kell nekem. Nem a lányok.

- Ez rizsa. - szólalt meg Raven. - Te pont a lányokkal oldanál meg egy ilyen helyzetet és... - akadt meg hirtelen és csillant fel hitetlenkedve a szeme. - Nő van a dologban?

- Nem... - kezdte unni Aaron.

- De... Nő van. Ki akasztott horogra?

- Senki! Egyedül vagyok, mint a kisujjam! - könyökölt az asztalra.

- Akkor meg mi van?

- Nincs kedvem... Csajok után rohangálni és felszedni őket, mikor két hónapot kihagytam, a legjobb haverom meghalt és ezt akarom most csinálni. Tanulni. De ti menjetek nyugodtan. Érezzétek jól magatokat.

George gondolkodva méregette Aaront, végül csak az ajtó felé intett Ravennek, összeszedték a cuccaikat, de főleg a csipogójukat és kimentek a szobából. Amint becsukták maguk mögött az ajtót George megszólalt.

- Tuti csaj van a dologban, csak még ő se akarja elfogadni.

Raven felröhögött.

- Horogra akadt? Pont ő?

- Történnek csodák.

A tőlük két ajtónyira lévő szoba ajtaja kinyílt, mire George szemei azonnal megakadtak a kilépő két barátnőn, ott is főleg az egyiken. Hosszú sötétszőke haját hátul kontyba fogta a fejére, egy laza ruhát viselt. Már nyitotta a száját, de Raven hamarabb kilőtt.

- Szia Linda. - karolt bele a lányba.

- Raven szállj le rólam, nem vagyok egy éjszakás továbbra sem. - húzta el a száját Linda O'Ryan, majd meglátta Georget, aki még mindig szóra nyitott szájjal állt. - Használt a gyógytea?

- I-Igen. Nagyon jól jött. Köszönöm még egyszer. - eresztett meg egy egy halvány ábrándos mosolyt.

- Ugyan nincs mit. - mosolygott rá a fiúra, majd unott arccal visszafordult Raven irányába. - Ne gyere a közelembe az este. Értve? Menjünk Tracy. - indult el a klubhelyiség felé a barátnőjébe karolva.

Raven csak pislogva meredt Georgera.

- Hozzád szólt! Nem lekezelően! - háborgott halkan.

- Mondtam, hogy vele lassan kell haladni. Bizalmasan. - meredt még mindig mosolyogva a lány hátára.

- Fúj. - nyögte ki fintorogva Raven. - Neked bejön, mi?

- Öhm... - vörösödött el zavartan George. - Igen...

- Jó... Nagylelkű leszek. Meghagyom neked.

- Esélyed se volt nála...

- Hát, igen. Az én nagylelkű szívem... Majd keresek újat. - folytatta mintha meg sem hallotta volna a mondatot.

- De.... - kezdte George, majd csak megforgatta a szemeit. - Köszi.

- Nagyon szívesen!

George csak megrázta a fejét és a lányok után indult a barátjával a klubhelyiség felé. 

~~~

Yui nyújtózkodva kelt fel az ágyban, ösztönösen nyúlt a lámpa kapcsolója felé, ám amikor már látott teljesen lesokkolódott. 

Aaron cuccai nem voltak sehol. A fiú ruhái, laptopja és minden egyes dolga eltűnt. 

- Aaron? - szólalt meg Yui, reménykedett benne, hogy ez csak valami hülye poén, de Aaron nem szokott ilyenekben viccelődni. - Aaron! Ez nem vicces!

A lány szemei az íróasztalon lévő papírra siklottak. Kimászott az ágyból, a lepedőt gondosan maga köré fonva és felemelte az üzenetet. 

"Megmondtam Yui, hogy a játék addig működik, amíg nem megy túl a barátság határain. Tegnap nagy nehezen belépve az elmédbe megbizonyosodtam róla, hogy a részedről a határ átlépésre került. Visszamentem az egyetemre, de kérlek egy ideig ne keress. Gondold át, amit írtam és gondolj bele, hogy én mire nem vagyok képes melletted. Sajnálom, hogy meg kell bántsalak, de nem láttam más utat arra, hogy magam mögött hagyjam ezt a szituációt. - Aaron"

Yui kétszer elolvasta a levelet és még mindig nem értette, mire gondol Aaron, hogy ez mégis mire jó. Egy dolgot fogott csak fel, hogy Aaron elment és magára hagyta. 

Egy villámgyorsaságával kapkodta magára a pizsamáját és száguldott ki a folyosóra, még a papucsát is elfelejtette felvenni. A kiskonyhánál lassított csak le. Feltépte az ajtót és a jövőből jött ötösre és Zoyára nézett, akik már a bundáskenyeret ették. Aaron levelét még mindig a kezében szorította. 

- Nem értem. - mondta ki, a pulzusa az egekben volt. Haydent elveszítette, Aaron itt hagyta... Az utolsó szálakba próbált kapaszkodni, amik nem voltak vastagabbak és strapabíróbbak egy-egy fűszálnál. 

A többiekhez sétált és letette az asztal közepére az üzenetet. A hat kamasz fölé hajolt és elolvasta a rövid üzenetet. Aelin szemei riadtan elkerekedtek, míg Dan is tanácstalannak tűnt. Junie hangosan felszisszent. Lin és Nat csak a többiek között kapkodták a pillantásukat, míg Zoya diadalittas mosolyra húzta a száját, pláne amikor meglátta a jövőből jöttek tekintetét. 

- Mire gondol?! - fakadt ki Yui. - Nincsenek a cuccai a szobájában! Csak ez volt ott! Elment és... - akadt el a mondat közepén. - Nem értem!

Nat szedte össze magát leghamarabb. 

- Aelinnel mi is jártunk Aaronnél, még a kapcsolatunk elején. Aaron látja, hogy kibe szerelmes egy személy, hamarabb, mint hogy a személy azt tudná. - mondta.

- Ez meg mit jelent?! - kérdezte még idegesebben Yui. 

- Azt, hogy szerelmes vagy Aaron Phinskybe. - nézett Edmund lányára Zoya. - És Aaron ezt meglátta, így azt tette, ahogyan leginkább hiszi, hogy kivédheti az érzelmeidet. Elment. 

- De... Én nem... - bámult a lány barna szemeibe, miközben érezte, hogy az agya próbálja felfogni mi folyik körülötte. 

- Aaron hamarabb tudja, hogy kinek ki tetszik, mint maga az adott személy, akinek tetszeni fog. Nem tudatosult benned, mert csak kezdesz beleszeretni és Aaron ezért lépett le, mert nem akarja, hogy ezt erősítse. Meg hozzá napok óta visszaakart menni az egyetemre, csak nem tudott itt hagyni. Hát, adtál neki egy nagyon jó ürügyet.

Yui csak állt. Nem bírt megszólalni. A fejében özönlöttek a gondolatok, olyanok voltak, mint a tekegolyók, de ez bábuk helyett a koponyájába ütköztek. Egyszerűen fájni kezdett a feje, legszívesebben hisztisen felordított volna, de a hangszálai nem engedték. 

Itt hagyta...

Zoya felállt és finoman átkarolta Yuit. 

- Gyere, sétáljunk egyet. - ajánlotta fel és húzta kifelé Yuit. 

Dan felállt és ajtót nyitott nekik, megvárta amíg a folyosó végében eltűnnek és csak utána csukta be az ajtót, majd a többiekre nézett. 

- Ennek így kell történnie? - kérdezte. 

- Yui sose mondta el, hogy történt. - felelte Aelin a levél sarkot gyűrögetve, miközben az ő fejében is ez járt... Lehet elrontották? - Vagy ha valakinek igen az ne tartsa magában. 

Csend telepedett rájuk. 

Dan az ajtónak dőlt és gondolkodott, elrontották volna? Vagy ez is a része lenne? Ez így történt náluk is? 

Aelin lehunyta egy pillanatra a szemeit, mire azonnal megjelent a szeme előtt a tizenhat éves fiú, aki segített nekik Romániában. Vörös haj, amit a nagymamájától, Hallie Beckendorftól örökölt, tűz és víz erő, amit az anyjától Yui Jacksontól. Zöldes kék szem, közvetlenül a pupillája körül pedig egy arany sárga sáv... Erósz vért jelöl, akárcsak a fonalak, amiket látott, amivel Daphnét megnyugtatta, ahogy Aaron tette világ életében Yuival.

Steve Phinsky...

Sziasztok! Remélem kellemes, vagy éppen sejtett dolgokat hozott ez a rész és elnyerte a tetszéseteket. Lassan elkezdődik az egyetemem, a szeptember zömében állandóan programokon leszek (amíg be nem zár újra az egyetem a covid felszálló ágában), emiatt nem tudom, hogy mikor lesznek részek, szerencsére nálam kb. 4 fejezetet leszámítva a kulcs hajsza végéig megvan írva a sztori, úgyhogy rész lesz, csak a javításokra nem tudom, hogy futja majd az időmből.