Sziasztok! Ez a rész is meghozva, felhívnám figyelmeteket, hogy a fejezet 16+-os jelenetet tartalmaz, kulcsszó "Én meg itt türtőztetem magamat". Jó olvasást kívánok mindenkinek, ez a rész az egyik személyes kedvencem, úgyhogy véleményeteket izgatottan várom commentben!

Jane örült, amikor a nyitótáncnak végre vége lett. A zenekar újabb számot kezdett el játszani, de ennél már Kilyan kivezette őt a táncolók tömegéből és a trón felé sétáltak. 

A lány azonnal kiszúrta a trónnál álló egyik minisztert, aki élénken vitázott három lánnyal. Kettő nagyjából Jane-nel egy korú lehetett, a másikat inkább Aelinnel és Bradyvel egy korúnak saccolta, 12 körülinek. 

Kilyan arcára halvány mosoly ült. 

- Ivan Stepanov miniszter. - biccentett a férfinak, aki észre se vette, hogy a király közeleg felé, olyan szinten elmerült a vitában. 

Jane csak elengedte Kilyan kezét és inkább Alidához ment, aki már szóba elegyedett Guelle, Rommel és Papayo miniszterekkel. 

- Megmondtam, hogy késni fog. - súgta Oscar Rommel, Jacques Guelle fülébe diszkréten, de jól hallhatóan. 

- Csak tudnám, honnan tudtad, hogy a nyitótánc végére érnek be. - matatott a zsebébe Guelle, majd Jane jól látta, hogy egy bronz érmét vett ki, közepén egy aprócska négyzet formájú lyukkal és bele nyomta Rommel kezébe. 

- A szomszédom. Megéreztem - vigyorgott büszkén Rommel. - És a felesége, jóba van a nejemmel, így elpletykálta. - tette hozzá.

Jane halkan felkuncogott, míg Alida csak megrázta a fejét. 

- Hogy Rommel fogad azon nem lepődök meg, de hogy maga Guelle bele is megy a fogadásba azon már igen. - jegyezte meg a Legfőbb. 

A két miniszter csak váltott egy pillantást. Papayo végig kihúzta magát, Jane ekkor szúrta ki, hogy a lányát követi a tekintetével, külön figyelve kikkel táncol. 

- Félti a lánya szüzességét? - kérdezte köntörfalazás nélkül Jane.

Papayo meglepetten kapta rá a fejét, mintha csak most vette volna észre, hogy Kilyan kedvese mellette áll. 

- Bocsánat kisasszony, nem vettem észre. - mosolygott rá a férfi. - Nagyjából, így is mondhatjuk. 

Janeben düh áradt szét. Nem értette miért ennyire fontos ez az egész, miért kell gúzsba kötni a lányokat.

- Majd maga akarja elárverezni a szüzességét? - folytatta nyíltan a kérdezősködést, mire már Guelle és Rommel is összevont szemöldökkel ránéztek, de nem szólaltak meg. 

Alida úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a kérdést. 

- Ez sértés kisasszony, remélem tudja. - villantak fel Papayo szemei, majd megigazította az inge ujját és higgadtságot erőltetett magára. - Tájékoztatom, hogy nem vagyok híve az elrendelt házasságnak, jó magam sem külső nyomás hatására házasodtam meg. - nézett egyenesen a lány viharos kék szemeibe. 

Jane a férfi üveg kék szemeibe valódi sértettséget látott.

- Akkor nem ez lenne a lánya egyik esélye, hogy párt találjon? - kérdezte Jane. 

- Kisasszony. - hajolt meg enyhén Jane előtt Guelle. - Mindannyian figyeljük a lányainkat, mert a szüleik vagyunk. Kilyan nem hinném, hogy említette magának, de pár évvel ezelőtt megkísérelte ágyba vinni Papayo lányát, Elliet. 

Jane csak az ajkába harapott. Számíthatott volna rá. 

- Kilyan már nem...

- Ő nem. - folytatta Guelle. - De nálunk a férfiak számára sokkal nyitottabbak a lehetőségek. A szokásaink azt mondják, hogy a leány gyermek szüzességét őrizni kell, lehetőleg az esküvőig. A fiú gyermekeket ezzel szemben mi magunk, az apák szoktuk elvinni kurtizánokhoz, hogy a hölgyek minden jellegű társaságát élvezzék. Ez a felnőtté válásuk részét képezi és... Magunkból indulunk ki. A legtöbb nemes férfi nem sokban különbözik itt egymástól, ugyanazon utat jártuk végig és ahogy mi is csábítottuk el a nemesek és polgárok lányait, tisztaságukat meggyalázva... Úgy itt is jó páran Kilyanhoz és hozzánk hasonlóan szeretnének tenni. 

Jane döbbenten pislantott párat. Alida csak némán bámulta Kilyan hátát, miközben a fiú csevegésbe elegyedett Ivan Stepanov lányaival és a miniszterrel. 

Jane nem tudta mit mondjon. Ki volt akadva, hogy Guelle ezt milyen nyíltan és kulturáltan kifejtette, illetve nem tudta elhinni, hogy ez ténylegesen így volt, hogy a nők... Milyen szinten semmibe vannak véve.

- Igyekszünk ettől megóvni őket. - szólalt meg először Rommel. - Bár az én lányom még csak 11 éves... - Jane biccentett, ahogy felrémlett előtte Tina, aki először elfelejtett meghajolni Kilyan előtt. - De... Pont azért védjük őket, mert hiába 15, vagy 17 évesek... - pillantott először Guellere, majd Papayora. - Attól még nekünk mindig az a kisbaba lesz, akit a kezünkbe tartottunk, mikor megszülettet. Még ha már kész felnőtt nő is. 

- Maguk... szerelemből házasodtak mind... Jól sejtem? - nedvesítette meg az ajkát Jane. 

A három férfi biccentett. 

- Mókás volt a szüleimmel megvitatni, de igen. - húzta el a száját Rommel. - Egy polgári lány helyett, jobb partinak számított Észak egyik nemesi családjának lánya, de a korosztályom nekem kedvezett, illetve, hogy a lány nem nemesi származású volt, az is. 

- Miért? - vonta össze a szemöldökét Jane, de a miniszterek nem válaszoltak, csak gúnyos mosollyal nézték a feléjük sétáló Ivan Stepanovot. 

- Nem lányok! Akkor sem. - mondogatta kitartóan, mint egy robot Stepanov. 

- De Apu megígérted! - rágta a fülét az egyik lány. 

- Én éhes vagyok! Alisea megnézzük a vacsorát? - mondta a középső lány. 

- Először még várjatok, mert még mindig a minisztereknek... Kimondta, hogy mehettek...? 

- Azt mondtad, csak a király és mehetünk. - védekezett a legidősebb lány. 

Stepanov vágott egy grimaszt. 

- Két percet nem bírnátok ki?!

- Nem! - vágta rá kórusban a három lány, mire Stepanov felsóhajtott. 

- Menjetek... De ha szólók... - és már el is tűntek. - Gyertek vissza... Ennyit erről... - ült le Guelle mellé és dörzsölte meg az arcát. 

Rommel az orra alatt röhögött, míg Guelle halvány szánakozó mosollyal nézte az ex köznemes minisztert. Papayo még mindig a lányát tartotta szemmel, de ő is mosolygott. 

Jane a tekintetével Kilyant kereste, aki a terasz irányába tartott maga mellett azzal a csajjal... Nessa Wellingtonnal. Féltékenységi radarja menten akcióba lépett, de egy fejrázás kíséretében elterelte róla a fejét. Túlzásba viszi... Mondjuk most már az ő barátja tehát... Jó mindegy. Fő a nyugalom. Állította le magát. 

Alida is mosolyogva nézte Stepanovot. 

- Hogy van Stepanov úr? - kérdezte kedvesen. 

- Elegem van a lányaimból. Fárasztók, kamaszok és hisztisek és kamaszok, mondtam már? - engedte le a kezét. - Imádom őket, de néha sok, egyszerűen sok, amit művelnek. 

- Egyet tudok érteni. - mosolygott Guelle. - Két lányom van az egyik olyan, mint a Hold az éjszaka szinte élteti és minden létező dolog akkor jut eszébe. Nem egyszer szedtük össze a Fekete hegységnél, mert úgy döntött jó ötlet este kilenckor kilovagolni. Állítása szerint olyankor más hangja van az erdőnek, az állatoknak és a világnak, amit nappal nem hallani. A másik pedig olyan, mint a Nap. Fényesen ragyog, központban van és ezt ki is használja... Minden fele kódorog... - rázta meg a fejét a férfi. - Egyszer ők visznek majd a sírba ezekkel a szokásaikkal. 

Jane-nek menten Apollónra és Artemiszre terelődtek a gondolatai... vajon véletlen egybeesés lenne a hasonlóság?

Ivan Stepanov most már a padlót bámulta. 

- Tehát részvétem, kettő lánnyal is nehéz, nem hogy hárommal. - veregette meg a vállát Guelle. 

- Öt. - nyögte ki Stepanov, mire Guelle meglepetten ránézett. Papayo is levette a lányáról a tekintetét, míg Rommel csak gonoszan elmosolyodott, a szomszédja volt Stepanov, tehát nagyon jól tudta mire gondol. - Öt lányom van. 

- Szegény szerencsétlen. - mondta őszintén csillogó szemekkel Guelle. - Fiú gyermek?

- Eulalia terhes, reméljük a hatodik fiú lesz. - felelte a férfi. - Bár... nem kifejezetten szeretnénk több gyereket, de... Muszáj. 

- Mért lenne muszáj?! - értetlenkedett Jane. 

Stepanov meglepetten pislantott fel rá. 

- A nemesi cím és a családi vagyon csakis férfi ágon öröklődik. - felelte Alida. - Ha nincs férfi örökös a vagyon a király tulajdonába kerül. A női ág pénzt nem kap, csak ha megházasodik a vagyon egy részét hozományként viszi az új családjába, de az nem az ő tulajdona, hanem a férjéévé válik.

Jane itt akadt ki, de olyan szinten, hogy az ujjainál elektromosság sült ki a levegőbe.

- Az én nejem... - köszörülte meg a torkát Guelle. - Két okból nincs itt. Számisztikailag... már legalább öt gyermekünk lenne, viszont a nejem, nagyon... beteges típusú. A szüleim azért nem is akarták, hogy összeházasodjunk, amikor az első fiúnkat várta... nagyon beteg lett és elvetélt. Aztán lányunk született, majd fiút vártunk, de megint elvetélt, utána megint lányunk született, most pedig otthon van a harmadik gyerekünkkel a fél éves fiúnkkal. Ha az első gyermekünk megszületett volna élve, az első fiúnk, akkor valószínűleg a lányaim sose születtek volna meg. 

- Én meg remélem a hatodik nem lány lesz. Szeretem a lányaimat, de... - sóhajtotta Stepanov és nézett irigykedve Rommelre, neki az első gyermeke fiú lett és azon felül tudatosan szerettek volna még egy gyermeket, így született meg Tina. 

- Én még mindig a lányaidra vagyok kiakadva. - jegyezte meg jó kedvűen Rommel. - Azok öten... nagyon durvák, még akkor is, ha a legfiatalabb hat éves még. De a nevükre kivagyok akadva. 

- Miért? - Jane már őszintén kezdte unni, hogy minden kérdése ez. 

- A legidősebb lányom, aki itt van 16 éves, Angelica Stepanova-Ungraretti, utána Alexandra, Alisea, Ava és Aelita. 

- Kis hableány érzetem lett. - vágott egy grimaszt Jane.

- Ungraretti?! - nézett meglepetten Alida Stepanovra. - Az nem a neje leánykori neve?!

- De, igen. - fordult először a Legfőbbhöz a férfi. - Eulalia Ungraretti a nejem leánykori neve. Még mikor összeházasodtunk megbeszéltük, hogy a gyerekeink mindkettőnk családnevét megkapják. 

Jane jól láthatóan leszűrte Alida pillantásából, hogy itt ez sem divat. A férfi folytatta:

- Mielőtt megkérdeznéd, mint már sokan mások is tették előtted, Legfőbb, mi egyenlőségre törekszünk amennyire csak lehet egymás között. Mindent megosztunk egymással. Nekünk ez egyértelmű volt és a köznemeseknél a hierarchia nem olyan lenéző a nőkkel szemben, mint a főnemeseknél. - Jane felé fordult a férfi. - Mi az a kis hableány?

- Egy mese. - felelte Jane. - Egy kis hableányról szól, Arielről, akinek az apja Triton, Atlantika uralkodója. Ez a lány a két lábon járó emberek után kutat állandóan, az ő eszközeiket gyűjti és beleszeret egy földi hercegbe. Alkut köt egy másik tengeri lénnyel, egy boszorkány szerűséggel... - azért azt még se akarta kimondani, hogy egy tintahallal. - Elveszti a hangját, pedig a herceg csak az alapján tudja beazonosítani és kap három napot, hogy elérje, hogy a herceg megcsókolja és teljes szívével beleszeressen, ellenkező estbe egy kis... mondjuk vízi féreggé változik és örökre a boszorkány kertjét fogja díszíteni. Ebben a sztoriban Arielnek van hat lány testvére, mindegyikük neve A betűvel kezdődik: Attina, Aquata, Andrina, Alana, Adella és Arista. - Samnek sose fogja elmondani, hogy fejből nyomja a sorozat miatt a nevüket... Meg, hogy az egyik kedvenc meséje... Mellesleg...

Rommel hangosan felnevetett, de annyira, hogy a négy méteres körzetükbe mindenki a nemesekre, Alidára és Janere kapta a fejét. 

- Ha lány lesz, kérlek legyen Ariel. - nézett Stepanovra vigyorogva Rommel.

- Nem, fiú lesz. Remélem... Nekem amúgy az Arista jobban tetszik. 

- De az úgy nem vicces!

- Mért Ariellel mért lenne vicces?

- Mert ismerjük Jane sztoriját, azért!

Jane csak kuncogott. 

- Szerintem inkább majd azon neves ennyire Oscar, amikor Ivan lányaira elkezdenek vadászni a fiúk. - jelent meg egy halvány mosoly Papayo szájának a sarkában.

- Fogok is James, arra mérget vehetsz! - nevetett fel újra Oscar Rommel. 

- Jacques... - köszörülte meg a torkát Papayo. - Ha már a lányokról van szó. Tájékoztató jelleggel közlöm, hogy a lányod Via, az Ifjabb Arthur Charles Fulliussal táncol. 

Guelle szemei akkorát ugrottak, hogy Jane azt hitte kiesnek a helyéről. A férfi azonnal elkezdte nyújtogatni a nyakát, ahogy Jane is. Hamar megpillantotta a lányt mosolyogva beszélgetni Fullius fiával, Artyval, miközben kéz a kézben táncoltak. Jól elvoltak.

- Fullius fiával?! Na azt biztos nem! Az ellenlábas fiával biztosan nem fog nekem itt táncolni! - lőtte ki magát a férfi.

Alida megpróbált utána szólni, de a férfit mintha puskacsőből lőtték volna ki, már el is tűnt a tömegben.

- Hát igen... Ezért kell elmondani kivel nem szabad beszélgetni. Mire rájöttem Ellienél, már Kilyan karjába volt félig. - tartotta szemmel még mindig a lányát Papayo, aki az öccsével és pár köz- és kis nemesi fiúval és lánnyal beszélgetett. 

- Túlzásba viszik az urak. Ha szabad megjegyeznem. - mondta kedves hangon Alida, Jane helyeslően bólogatott mellette. 

- Tényleg hol vannak a lányaim?! - kapta fel a fejét Stepanov is. 

- Egy éppen egy polgári lánnyal beszélget az ital pultok mellett. Kedves lánynak tűnik a másik kettő vacsorázik. - felelte Papayo és Jane itt lett teljesen biztos abban, hogy ha valakiről valamit egyszer megakar tudni, akkor ehhez a férfihoz fog fordulni. 

- A kapcsolatokra is ennyire figyel? - kérdezte a lány.

- Természetesen. - jelent meg egy halvány tiszteletteljes mosoly az arcán. - Például Nessa Wellington és Blaze Mooneye titkolják, hogy együtt vannak, mert hiába királyi ellenlábas, avagy baloldali mindkettőjük családja és van Sir a nevükben, ami régi nemesi címre utal, azaz 1200 évre visszavezethető a családjuk nemesi ága. Attól még nem szívlelik egymást és a fiúnak és a lánynak is mást szemeltek ki. De, ahogy nézem Aldo Montgomarry, akinek az apja, Javier semleges jelenleg, hiszen nem foglalt helyet a királypárti és az ellenlábas oldalak valamelyikén... Nagyon szemléli a lányomat és néha a lányom is rákapja a pillantását, ami felvet néhány kérdést és rájuk koncentrálja a figyelmemet. 

- Sose hallottalak még egy huzamban ennyit beszélni... - meredt hökkenten Papayora Rommel. 

- Nem szoktatok kérdezni, a tanácskozások alatt pedig inkább figyelek, mint Kilyan. - felelte Papayo. - Ha megbocsátotok, elmegyek felmérni a fiút, úgy érzem a lányomat felfogja kérni egy táncra. - biccentett a két férfinak és hajolt meg Jane és a Legfőbb előtt, majd Janere emelte a tekintetét. - Ha szabad megjegyeznem kisasszony... Mindig fontolja meg mennyire bízik meg egy férfiban, pláne egy királyban, mert Kilyant, mint férfit megkaphatta, de a koronája és vele minden baj együtt jár. További szép estét kívánok. - ment el, Jane pedig, úgy érezte mintha valaki gyomor szájon vágta volna.

Alidára pillantott, aki csak legyintett. Jane fejében viszont azonnal megjelent, hogy Nessával távozott Kilyan és azóta se jött vissza. Plusz, hogy leginkább a korona az, amit nem kedvelt Kilyanban. 

Hirtelen érezte meg, hogy valaki megfogja a vállát, mire Sam hangja tört a tudatába. 

- Hé. Minden oké? - mosolygott rá a bátyja. 

A fiú másik oldalán Demetria mosolygott, hihetetlen energia áradt a lányból. Még Jane is megérezte az Aphrodité kisugárzást, a fiúk pedig pláne, még a két miniszter is Demetriára kapta a fejét és furcsa tekintettel végig mérték. De Sam... Az ő tekintete teljesen tiszta volt. 

- Persze. - erőltetett mosolyt a szájára Jane. - Van kedvetek sétálni egyet az udvaron? - levegőt akart. 

- Menjünk. - karolt belé Sam.

~~~

Nessa Wellington Kilyan mellett támaszkodott komor ábrázattal a terasz korlátjának. Kilyan a korláton ült és a város fényeit bámulta, csak az őrök voltak szinte az utcákon. 

- Mesélj. - mondta Kilyan. - Tudom, hogy sok problémád van, ahogy Blazenek is. 

A lány arcára fanyar mosoly ült, megigazította barna haját és a ruhája redőit. 

- Neheztelek Apámra. Megígérte, hogy... Nem fog elrendezett házasságba kényszeríteni, aztán amikor valaki pénzt ajánlott értem... Azonnal belement, hiába vagyok tizenhét semmi választásom nem lesz... Blaze meg... Honnan tudsz Blazeről? 

- Kiszúrtam, hogy keresitek egymást, aztán mikor rákérdeztem Blazenél... igazolta a gondolat menetemet. - válaszolta Kilyan. - Nem lesz baj, Nessa. 

- Amikor az apjának megpróbálta felvetni... ahogy én is az enyémnek, hogy nem gondolja, hogy jobb parti lennék én neki, vagy ő nekem, mint más... Hátulról megkerülve, hogy úgy tűnjön mintha ők rendeznék el és nem mi akarnánk akkor... Leszóltak minket. Engem Apám megfenyegetett, hogy ha megpróbálom kitagad és mehetek ahová akarok. Blaze ellenkezni se tudott, mindössze annyit ért el, hogy... az apja mindig figyeli hová megy és kivel találkozik. Alig tudja a testőreit lerázni. 

Komor képpel figyelte a várost és igazgatta a ruháját. 

- Mit szólnál, ha azt mondanám egy hét és a fesztiválon minden megváltozik és Blazel szabad utat kaptok, olyan utat, amibe a szüleitek nem szólhatnak bele? - fordította el a városról a tekintetét és nézett egyenesen a lány mély ezüst szemeibe, amik úgy csillogtak akár az acél penge.

Nessa arcára szánakozó mosoly ült ki, a kendőjét megigazította a vállain és összébb húzta a mellkasán. 

- Azt, hogy felséged olyan lépésre szánta el magát, amit az összes nemes és gyermekkel rendelkező személy meg fog vétózni. - váltott hivatalos hangnemre a lány. - Mert felséged elfelejti, hogy a nemesek, a miniszterek, az apám, azt szokta meg az utóbbi tizenhat évben, hogy a trónt ők irányítják. Nem az uralkodó család... Kilyan... - váltott vissza. -  Ha harcot akarsz vívni a saját embereid ellen, akkor új bizalmasok kellenek. Olyanok, akik osztoznak az álmaidon.

- Oh, tudom. Nyugodj meg. Még sok dolgom lesz éjszaka és... Áh, itt is vannak. - pillantott hátra, mire megfordult a korláton és két lábra ugrott. - Blaze Mooneye, Rico Wellington, Mary Fullius, Carig és Claudio Hoffer, továbbá Tivadar Pandorf. 

- Felség.

- Kilyan. - hallatszottak a köszöntések, mire Kilyan arcára széles mosoly ült. 

Nem hiába akarta látni a miniszterei gyerekeit. Végig nézett a hét fiatal felnőttön, akiknek érdekében áll harcolni a nézeteiért, akiknek hasonlóak a céljaik az övéivel. 

- Hét nap múlva kihirdetek valamit, amihez támogatásra lesz szükségem. - kezdte. - Másnap várlak titeket a palotában, a megbeszélésen, ahol többek között... kaptok némi segítséget, hogy senki se akarjon a támogatásomtól ellehetetleníteni. Titokban gyertek be a palotába, az okát megtudjátok majd a fesztiválon. 

~~~

 Kilyan a tekintetével Janet kereste, de sehol se látta a bálteremben. Feltűnés mentesen lépett az egyik őrhöz, de nem látta a férfi sem, hogy hová tűnt el a lány. Kilyan csak elhúzott szájjal biccentett és tovább haladt. 

Majdnem hangosan felröhögött, amikor meglátta Guelle miniszterét a lányával Viával vitatkozni az egyik oszlopnál. Kilyan csak néhány mondat foszlányt kapott el, mint például a "Miért táncoltál a Fullius fiúval?" kérdést és már sejtette, hogy honnan is fúj a szél. 

Csak tovább halad, amikor meglátta a kapitányt, aki félig az ajtóban társalgott a szakácsnővel Kilyan csak felvonta a szemöldökét és hozzájuk sétált. 

- Kapitány, Janna. - biccentett köszönés képen. 

- Királyom. - hajolt meg a kapitány, míg Janna egy gyorsat pukedlizett. 

- Nem látták Janet? 

- Néhány perce távozott Sammel és Demetriával. - válaszolta a kapitány. - Úgy hiszem sétálni indultak. 

- Köszönöm. - indult el a kijárat felé, ám néhány lépés után megakadt a szeme az egyik vendégen. 

Irányt váltott és gyors iramban az ablaknál álló hölgy felé sietett. 

- Jól van asszonyom? - állt meg a nagybátyja felesége, Judie Carson mellett. 

A nő olyan kábán nézett rá, hogy Kilyan biztos volt benne, hogy nincs jól. Az egyik őrre pillantott és intett neki. 

- A hölgy nincs túl jó színben, vigye le most azonnal a gyógyítókhoz. - mondta a férfinak. - Értesítsen, ha baj van. - azzal egy utolsó pillantást vetett a nőre és sietve távozott a fő folyosóra. 

A szobalányok és az őrök útba igazították őt, így hamar kijutott a kertbe, ahol Janet, Samet és Demetriát is megpillantotta a lovardánál. Jane hangosan nevetett, miközben Sam biztosan valami hülyeségről dumált, Demetria egy barna színű ló sörényét kefélte, de ő is nevetett. 

Kilyan a társasághoz sétált. 

- Báli ruhában a lovardában? Normálisak vagytok? - kérdezte döbbenten Kilyan. 

- Csak annyira, mint Sam. - vágta rá Jane, miközben Digory almát nyomott Demetria kezébe, aki nyomban megetette vele a lovat. 

- Felség. - hajolt meg Digory. - Lilla már hiányolja. 

Kilyan arcára ábrándos mosoly ült ki. Jó lenne kimenni lovagolni... ebbe teljesen igaza volt Digorynak. 

- Majd talán holnap sort kerítek rá. Miről beszélgettetek? - kérdezte. 

- Nem lényeges. - felelte Demetria, majd odaadta Digorynak a kefét és Samhez lépett. - Visszamegyünk? Kezdek éhes lenni.

- Most ettél... - meredt rá hökkenten Sam.

- Kétezer évig egy medálban éltem, ahol nem ettem. Mondjuk éhes se voltam, de a gyomrom szerintem beakarja pótolni azt a kétezer évet. 

- Jó, jó! Menjünk. -  indult el a lánnyal maga mellett a palota irányába és intettek Jane-nek és Kilyannak. 

- Még mindig furák. - bámult utánuk Kilyan. 

- Vegyes. - bólogatott Jane. - Olyanok, mint egy herceg és egy hercegnő. 

Kilyan végig mérte Samet, a világos kék ruhával és Demetriát, a rózsaszín estélyiben.

- Valóban. - felelte, majd mosolyogva Janere nézett. 

- Mi az? - kérdezte Jane. 

A király csak megfogta a kezét és a szájához emelte egy csókra. Jane lesütötte egy pillanatra a szemét, majd mosollyal az arcán nézett vissza Kilyan szemeibe. A fiú a vállaira emelte a lány kezeit, míg ő az egyik kezét Jane derekára csúsztatta a másikkal pedig végig simított az arcán. Ez volt az a pillanat, ahol Digory diszkréten, ám gyorsan bevonult a lóval az istállóba... 

Kilyan hosszan nézte Janet. Azt ahogy a ruháján lévő ezüst megvillan a holdfényben, ezzel különleges fénybe vonva a lány szemeit, amik egyenesen az övébe mélyedtek. 

Jane... el se tudná hinni, hogy mennyi minden mozog Kilyanban ahányszor csak ránéz. Remény valamiért, amit mindig is akart és titkon azt hitte sose kaphatja meg, hiába herceg... Pontosabban... Most már király. 

Óvatosan simította Jane tarkójára a kezét és kezdett el a lány felé hajolni. Jane csak lehunyta a szemeit. Az ajkuk egymáshoz ért, mire Jane a fiú hajába futtatta az ujjait. A fejéből kiürültek azok a gondolatok, amiket Papayo mondott, hogy az uralkodóval jobb lenne vigyázni.

Kilyan érezte, hogy a gondolatai nagy nehezen lezárják azokat, amiken nap, mint nap pörög. A törvények módosításán, az egész kivitelezésén és csak és kizárólag Jane-re terelődik. Hirtelen semmi kedve nem volt az egész bálhoz, bájologni az embereknek, megmutatni, hogy érdemes a trónra, csak bezárkózni valahová Jane-nel és nyugalomban együtt lenni. 

Egyet előre lépett, mire Jane a korlátnak ütközött, ahova a lovakat szokták kikötni, ha Digory a karámokat tisztítja. Jane hátra vetette a fejét és Kilyan szemeibe bámult. 

- Ne menjünk vissza a bálba. - kérte.

Kilyan mosolya kicsit lehervadt. A pillantása az órára siklott, ami este 10-et mutatott.

- Még egy órát kitudsz bírni? Tizenegy előtt illetlenség távozni hosszabb időre. - simított végig a lány arcának az élén.

Jane csak halkan felsóhajtott és biccentett. Kilyan nyelt egyet, látta Jane szemén, hogy nem érzi jól magát a bálon. Halványan rémlett fel neki, hogy az Elveszettek szigetén milyen önfeledten táncolt a lány, mennyire beleélte magát. 

Megfogta a kezét, az ajkára újra vidámság ült ki. 

- Gyere. - kezdte el Janet visszahúzni a palota felé, a lánynak esélye sem volt ellenkezni. 

A bál terembe érve Jane gyomra összerándult. Kilyan még mindig a kezét fogva húzta maga után, egyenesen a zenekar irányába. Valamit a karmesternek a fülébe súgott, az elég meglepett arcot vágott, de hamar leintette a hangszereket és elkezdett valamit szétterjeszteni a többi zenész között. 

- Mit csinálsz? - kérdezte Jane. 

- Megpróbálom elérni, hogy jól érezd magad. - válaszolta Kilyan. - Hogy is csináltad Sammel azt a lépést a nagynénémnél?

Jane pislantott párat, majd amikor a zenekar váltott egy sokkal impulzívabb ütős hangszerektől pezsgő zenére a lány arcára lassú mosoly húzódott. 

- Mutatom. - emelte meg az abroncsot, hogy a cipője és a lába kivillanjon alóla. 

A lépés nagyon egyszerű volt, Kilyan se perc alatt elsajátította. Amikor összeállt Jane-nel párba látta a többi vendég hökkent pillantását, de Sam, Alida és Maxim mosolyát is, ahogy a többi őrét is, akik ott voltak velük a Semleges területen. Egy világban, ahol mindenki... szabadabb. Lehetséges, már tudja és egyszer előfogja idézni itt is azt. 

Kipörgette Janet, majd visszahúzta magához, sokkal közelebb, mint azt egy ilyen bálon bármikor is illene. Jane mosolyogva karolta át zárt tartásba a nyakát. Kilyan keze a derekára siklott és a homlokának döntötte a fejét. 

Voltak páran, akik köszörülni kezdték a torkukat az intim póz láttán. De Jane és Kilyan meg se hallották. A király azt a pár lépést felhasználva és a keringőknél tanultakat átvéve kezdett el új lépés kombinációkat kitalálni. Jane egész jól tudta követni. Ha bénáztak csak egymásba kapaszkodva felnevettek, mintha nem egy bálon lennének, hanem valamelyik kocsmában a városban és ez csak hülyeskedés lenne... mondjuk ez utóbbi igaz is volt.

Senki nem szólt rájuk, nem is mertek főleg, hogy Sam néhány percen belül csatlakozott hozzájuk. Lekérte a húgát Kilyantól, amire többen felkapták elhűlten a fejüket. Ez felségsértés volt. Ám Kilyan csak mosolyogva pörgette át Janet Samnek. A tesók csak összemosolyogtak és elkezdték a szokásos táncokat járni.

Néhány perc után Sam visszapörgette Janet Kilyanhoz. 

- Nem vagyok labda! - méltatlankodott hangosan a lány. 

- Bocsi, húgi! - lőtte ki magát Sam és ment oda Aidához. - Legfőbb?

Alida szemei halványan pislákoltak. Sam kinyújtotta felé a kezét, mire a lány csak a nemesekre nézett és belecsúsztatta a fiú kezébe a sajátját. Sam arcán széles mosoly terült szét.

Az emberek, főleg az egyszerű polgárok egy idő után csatlakoztak hozzájuk. Jane ekkor szabadult fel teljesen. 

Tizenegy órakor, amikor az első néhány vendég távozott Kilyan és Jane is visszavonult, amint kikerültek a rivalda fényből nevetni kezdek a folyosókon az emelet irányába haladva.

- Láttad az arcukat? - röhögött hátra vetett fejjel Kilyan. 

- A polgároknak bejött, a nemeseknek kevésbé. - felelte vigyorogva Jane. 

Kilyan megfogta és magához húzta a lányt, így Jane a mellkasának csapódott. Morcosan nézett fel a királyra, aki csak az arcát a tenyerébe fogta. Jane pislogva meredt Kilyanra, képtelen volt megálljt parancsolni a mosolyának. 

- Tetszett? - kérdezte halkan Kilyan. 

- A vége jó volt, az eleje... furcsa. - válaszolta Jane.- De a vége tényleg jó volt.

- Örülök, hogy jobb kedved van. - simogatta hüvelyk ujjával a lány arcát. - Van kedved velem aludni?

- Nálad, vagy nálam? - vonta fel a szemöldökét Jane. 

- Nálam. - engedte el a jobb kezét, míg a balját az oldalához szorítva a toronyszoba felé sétáltak.

Amint felértek a szobába Kilyan ledobta magáról a felöltőjét és a szobainasra akasztotta. Jane a hajába tett díszektől kezdett el megszabadulni. A fiú lerúgta magáról a cipőjét.

- Segítsek? - kérdezte Kilyan, mint akinek voltak már tapasztalatai... Nem is kevés... a fűzők terén.

- Igen, légyszi. - tette le a hajcsatokat Kilyan dolgozóasztalára és fordult meg. - Bernit asszony úgy befűzött... A vacsorából szinte nem is ettem, hogy bírják ezt a nők?!

- Nem tudom. Nem vagyok nő. - mosolyodott el gúnyosan Kilyan és simított végig Jane derekán.

- Magamtól nem jöttem volna rá. - felelte éllel a hangjában Jane.

Kilyan csak gúnyosan előre hajolt a lány arcának jobb oldalához, majd egy csókot nyomott a halántékára. A kezei a fűző eltűrt madzagját kiszedték, kioltotta róla a masnit, majd elkezdte kibontani felfelé. A ruha hirtelen lazult meg, mire Jane szeme fennakadtak és ijedten kapta a kezeit a melle alá, mielőtt leesett volna róla teljesen a ruha, de a hátán így lecsúszott.

- Azt hittem csak meglazítod. - szorította a mellére a ruhát Jane.

Kilyan értetlen fejet vágott.

- Nem aludni akartunk? Ahhoz le kell vetkőzni, ebből egyedül meg nem bújsz ki. Hidd el nagyon jól tudom!

Jane arca kezdett kipirulni, amin Kilyan csak pislogott. Azonnal a lány hátához hajolt és elhúzta az anyagot, így megpillanthatta Jane fehér bőrét. Nem volt rajta a melltartó, ezért ijedt meg.

Kilyan arcára gúnyos mosoly ült, ahogy Jane szemeibe nézett, amiben a villamok most nem csapkodtak. Olyan tiszta volt a szeme, mint az égbolt, amikor még a felhők sem hajlandók ellepni. Kilyan enyhe ijedséget vélt felfedezni benne, amibe vegyült némi kíváncsiság is. Érdekelte mi fog történni.

A király hezitált. Ő tudta mit akar és azt is, hogy Jane józan esze csődöt mond abban a pillanatban, hogy megcsókolja őt. Onnantól Jane is azt akarja, majd amit ő, mert az ösztönei ezt fogják súgni. Könnyű dolga lenne. Sokkal könnyebb, mint amikor először megpillantotta a lányt.

Jane felé fordult.

Kilyan életébe először nem volt benne biztos mit is kellene tennie. Náluk az igazi szerelmi kapcsolat ritka. Általában mindig utolsó pillanatban jön létre és így minden 2-3 hónap alatt lezajlik. Esküvő, nászéjszaka aztán rá 3-6 hónap és megvan a bejelentés, hogy az első gyerek úton van. A másik verzió az az elrendezett házasság, ahol nincs választási opció, ahol van egy személy, akit a szülők dobtak, akitől egy fiú gyermek kell, hogy tovább vigye a családi nevet. Tehát ha van egy csaj... döntsd meg minél hamarabb, ameddig az asszony vagy a szüleid rá nem jönnek. Hiába halt meg Kilyannak az anyja, hiába tudja, hogy Jane egyszer a királynője lesz még kicsit sem tartottak ott, hogy "igaz" szerelemnek higgye ezt. Túl képlékenyek voltak még, minimálisan ismerték egymást.

- Segítesz kibújni belőle? - kérdezte óvatosan Jane.

Kilyan kizökkent. Bólintott egyet, majd kilazította a gombokat a lány vállánál, hogy könnyebben kibújjon a ruha ujjából. Az abroncs kapocsát beletellett pár percbe míg ruhán keresztül megtalálta, de végül kioldotta. Az abroncs megindult lefele maga után rántva az anyagot. Jane egy pillanatra emelte csak el a kezét a mellkasától, hogy a ruha a földön kössön ki.

Kilyannak hátrébb kellett lépnie, hogy a ruha ne akadjon bele és sérüljön meg az arany öv kapocsától.

A két kamasz pillantása találkozott. Jane a kezével félig takarta magát. Kilyan meg... hirtelen nem értette mi van vele. Miért hezitál? Máskor elveszi, amit akar... Jane felé nyújtotta a kezét. A lány elfogadta és magassarkúban átlépett a ruha fölött. Kilyan itt jött rá arra, amit már hamarabb is kikellett volna szúrnia és utólag végig gondolva lehet nem is Jane elővillanó cipője miatt akadtak ki a nemesek, hanem mert nem viselt harisnyát vagy combfixet a ruha alatt a lány.

Kilyan érezte, hogy szaporábban kezdte venni a levegőt. Megnedvesítette az ajkát és lehajolt a ruháért, ha holnap Bernit dada csomóban találja a földön... Akkor az asszony haragjától mindenki menekülni fog a palotában, még talán ő is. A széke háttámlájára lógatta. Nem szakszerű, de jobb, mint a semmi.

Amikor megfordult és meglátta Janet neki háttál, amint enyhén lehajolva a cipő csatját kioldja, az agya leállt az eddigi kételyek szem elé tolásával és minden porcikája a lányt nézte. Nem csak nézte, vizslatta, úgy mint a tónál csak ott tudta magát moderálni, hiszen... Az egy randevú volt. Most viszont a lány hozzá tartozik, a kedvese, a királynéja lesz egyszer, igaz... Jelenleg csupán kicsivel több, mint két hete vannak együtt.

A lányhoz sétált. Jane ekkor rúgta le magáról a cipőjét és pillantott hátra Kilyanra a válla fölött.

Kilyan hátulról Jane derekára fonta az ujjait. Jane ártatlanul csillogó szemeibe bámult, amibe vegyült még valami... Itt esett le Kilyannak valami...

- Már rég felvehetted volna az egyik felsőmet. - mondta ki nagy nehezen Kilyan.

- Talán nem akartam. - jelent meg egy gúnyos mosoly a lány szájának a csücskében.

- Én meg itt türtőztetem magamat... - jobb kezével elfordította Jane állát és rátapasztotta az ajkait.

Az ujjaival a lány csípőjére fogott. Apró köröket írt le a bőre mentén egészen az oldaláig. Végig simított az ajkaival a lány ajkain, amitől Jane bőrén az izgalomtól felállt a szőr. Kilyan keze tovább siklott egészen a lány mellkasáig. Jane megszakította a csókot és hátra vetette a fejét a fiú vállára, amikor Kilyan a tenyerébe vette a melleit. 

Kilyan gúnyosan elmosolyodott, oldalról elkapta a fogaival Jane fülcimpáját. A lány szája enyhén szétnyílt, a teste körül Kilyan kisüléseket vett észre, apróbb energia impulzusokat, a levegőbe elektromosság szaga terjedt szét. A fiú a fogait finoman összezárta Jane fülcimpáján, mire a lányból egy halk nyögés tört elő. Jane teste nem bírta megtartani a súlyát, a tudata teljesen eltűnt, csak annyit tudott, hogy Kilyan mögötte áll, hogy mit művel a fülénél és hogy az érzékei táncba kezdenek, teljesen őrületbe kergetve a testét. 

A fiú elengedte a fülét, mielőtt Jane magához tért volna már fel is kapta őt és az ágyhoz vitte. 

- Jól vagy? - kérdezte mosolyogva, amikor a kábult Janet letette az ágya szélére. 

- Amikor a fülemmel játszol teljesen kikészítesz. - suttogta gyenge hangon Jane. 

- Tudom, azért csinálom. Hihetetlenül nézel ki, amikor teljesen fel vagy tüzelve. - vigyorgott perverzen Kilyan, majd előre hajolt és hosszan megcsókolta a lányt. 

Jane karja ösztönösen fonódott Kilyan nyaka köré, majd lejjebb siklottak az ujjai és gyors ütemben szét gombolták a fiú ingét. A földre hajította a ruhadarabot. Az övére siklott a keze, de Kilyan elvált az ajkától, Jane lábait megfogva az ágy szélére húzta a lányt, aki így elvesztette az egyensúlyát és félig a hátára, félig pedig az alkarjára zuhant.

Kilyan lehúzta róla az utolsó ruhadarabot, amit az inge mellé hajított, majd letérdelt az ágy mellé a parkettára és a lány öléhez hajolt. 

Jane hasába az ölétől kiindulva bizsergés költözött, ami apránként az egész testét végig járta. A karjai nem bírták megtartani, így teljesen szét terült az ágyon. A testén a saját elektromossága futott végig, ezek a normális villámjaival ellentétben lassan haladtak és nem égettek, nem is fájt az erejük.

A lepedőbe karmolt a körmeivel. Kilyan kényeztette, de olyan mértékig, hogy Jane totálisan kezdett kikészülni. Az érzékei végérvényesen megbolondultak. Kilyant akarták.

Jane szeme a terasz ajtóra siklott, amennyire képes volt összeszedni az erejét egy fuvallatot lőtt ki. A szoba összes függönye behúzódott. Jane nem akart sem támadókat, sem kotnyeles őröket az estére, csak Kilyant.

A király rá emelte a tekintetét. Jane kinyújtotta a kezét, mire Kilyan felhúzta őt az ágyról.

Jane szemei ugyanolyan ártatlanul csillogtak, mint amikor ez az egész elkezdődött, pedig az ujjai már Kilyan övén jártak.

- Aljas Zeuszos vagy. - vigyorgott Kilyan.

- Örülj neki. - búgta Jane és simított végig Kilyan mellkasán. - Ha nem lennék az, már rég nem lennék itt, pláne nem ilyen helyzetben.

- Pedig nagy kár lenne érte. Végül is... - vegyült némi gúny is a mosolyába a királynak. - Gyakorlatilag még így is a hálószobámba kötöttél ki és önként sétálsz abba, amit elakartál eleinte kerülni... Mennyire bízol meg bennem?

A kérdés jogos volt. Jane meztelenül állt Kilyan mellett a fiún pedig csupán egy alsónadrág volt. Jane fejében a miniszterek mondata járt, hogy mire játszanak a fiúk, hogy Kilyannak pont azt készül most megadni, amire a kezdetektől vágyott a srác.

- Ha azt mondanám nem akarom. - készült az egyetlen egy próbájára Jane. - Mit mondanál?

- Hogy muszáj leállni? - vágta rá Kilyan gonosz mosollyal az arcán, mire Jane elnevette magát.

- Most komolyan.

- Tudod a választ, de ha nem hiszed el nálad a kulcs, hogy kikényszerítsd azt igazat.

Jane ezt nem akarta. Eszébe se jutott a kulcsot felhasználni. Kilyan tudta, hogy nem fog kihátrálni, hogy legalább annyira vágyik rá, mint Kilyan rá, ami nem kicsit rémísztette meg Janet.

A lány csak lágyan megcsókolta Kilyant, de olyan lágyan, mint még eddig egyszer sem. Kilyan megkísérelte visszacsókolni Janet, vagy elmélyíteni a csókot, megérinteni a lányt, de Jane csak elhúzódott tőle.

A fiú az ártatlan szemekbe bámult, amik teljesen ellentétben álltak Jane tetteivel. Lehúzta róla az alsónadrágot és úgy pislogott rá, hogy attól Kilyan esze teljesen eldurrant.

Emlékezett rá, hogy melyik lány, hogy nézett rá, minek akarta mutatni magát. Jane-nél ez más volt. Jane arra játszott, hogy Kilyan ártatlannak higgye, olyan lánynak, aki nem akar semmit sem. Pedig valójában nagyon is tudja, mit akart... Őt. Kilyant.

A lány mindig megtudta lepni, kiszámíthatatlan volt, olyan akár a tavaszi vihar, amely hirtelen lecsap, majd tova suhan, mintha ott se járt volna. Ha egyszer... A királynéja lesz... Mindenki egyszerre fogja szeretni őt és rettegni tőle.

A legmeghökkentőbb viszont Kilyan számára nem a lány tudatos viselkedése volt, hogy ösztönből cselekszik így, nem az esze által, vagy a kiszámíthatatlansága és hogy milyen lenne az oldalán. Hanem, hogy ezek a tulajdonságok mennyire... Megfogták őt, mennyire imádta őket.

- Aljas Zeusz vér. - mondta és esett neki Janenek.

~~~

Bernit asszony szorgosan utasította a szolgákat a tegnap esti bál maradványainak eltüntetésére. Ezt nem kedvelte a bálokban. A felhajtást, amivel járt, hogy az esemény három maximum négy óráig tart, amire legalább egy havi étket elkészítenek és felszolgálnak, bár legalább a húsok sose mentek kárba. Az élés kamrákban és pincékben általában remekül elállt a tél kezdetéig a megmaradt étel. 

Az órára pillantott az asszonyság. Intett az egyik udvarhölgynek, hogy szóljon le a konyhára a reggeli ügyében, bár erősen gyanította, hogy még tegnap este Janna a hideg kajákat készítette elő, mert ő is részt vett az eseményen, mint az elvárható volt és a kapitánnyal karöltve távozott a katonák szerint a bálról. 

Mikor az udvarhölgy visszaért azzal a mondattal, amit már gyanított a dada elindult Kilyan torony szobája felé, míg a hölgynek meghagyta, hogy Samet, Janet, Demetriát és Alidát keltse fel. 

Lassan caflatott fel a dada a torony szobába, a térde enyhén fájt a tegnap esti teljes talpon léttől. Apránként jutott eszébe, hogy lassan kérvényeznie kellene Kilyannál a nyugdíjazását. Az apját és... a kitagadt nagynénjét is ő nevelte... Igazán megérdemelne egy kis nyugalmat már. 

Felérve a szobába egy pillanatra megállt az ajtó előtt, kifújta magát egy kicsit és csak utána nyitott be. Ahogy átlépte a küszöböt viszont a szemöldöke össze szaladt a homlokán. Kilyan ágya üres volt, de amit ennél is jobban furcsállt, hogy egy párna hiányzott, ahogy a takaró is. 

Az asszony beljebb lépett. A lábával beleakadt valamibe. Lepillantott és azonnal kiszúrta a ruha darabokat a szőnyegen, majd ahogy tovább vezette a tekintetét közvetlenül az ágy előtt lévő szőnyegen meglátta a takarót és a hiányzó párnát, amit Jane és Kilyan sajátított ki, akik egymáshoz bújva húzták a lóbőrt... A szőnyegen.

A dada pislogott néhányat, majd elhúzta a száját és rosszallóan megrázta a fejét. Most mérhetetlenül csalódott Kilyan úrfiba és Jane kisasszonyban is. Jól látta a ruhadarabokból, hogy mit csinált a két fiatal az este alatt.

Megfordult és egészen az alagsorig caflatott, a gyógyfűvesekhez.

- Bernit dada! - mosolygott rá a fehér szakállas férfi. - Kér az ízületi gyulladására egy kis teát? 

- Nem, de köszönöm Mr. Cadmium. - felelte a dada. - Ellenben két fogamzásgátló teát jó lenne ha készítene...

- Magának szerintem az már nem időszerű dadus.

- Nem nekem! Az egyiket Kilyan úrfinak, a másikat Jane kisasszonynak kellene. 

- Már hiányzott. - mondta lelkesen a férfi és kezdett el kutakodni a fiókok között. - Mára esemény utáni a kisasszonynak, a hercegnek meg a szokásos, aztán holnaptól mindkettőjüknek állandó?

- Eltalálta. - húzta el a száját. - És már nem herceg, király.

- A viselkedése még mindig inkább hercegi. - vette elő a gyógynövényeket. - Öt perc és megvagyok. 

A dada nem szólt közbe. Türelmesen megvárta amíg a főgyógyfűves elkészíti a két főzetet, majd megfogta a teákat, egy tálcára helyezte őket és vissza sétált Kilyan szobájába. 

A két kamasz ott volt ahol hagyta. A csípőjével belökte maga után az ajtót. A tálcát egy határozott mozdulattal letette az úrfi dolgozó asztalára és a szőnyegen alvó két kamaszhoz sétált. 

Már nyitotta volna a száját, de Jane szemei felpattantak. A villámok hirtelen csaptak össze benne. Bernit dada már értette, hogy szúrhatta ki a bérgyilkost néhány nappal ezelőtt a teraszon. A lány egész teste a veszélyre van kihegyezve. 

Amikor Jane rájött, hogy csak Bernit dada az majdnem visszaájult Kilyan mellkasára. De az agya egy másodperc alatt végig pörgette a tegnap este történteket és érezte, hogy a füle tövéig kezd elvörösödni, mert bizonyára a dada nagyon jól tudta, hogy miért nem az ágyban alszanak... Nem jutottak el odáig, fél úton kiterültek és Kilyan inkább lerángatta az ágyról a takarót és a párnát. 

Kilyan mozgolódni kezdett alatta, míg Jane az ajkát harapdálva nézett a dadára, aki ekkor már a dolgozóasztalnál csörömpölt valamivel. 

- Hm... - mordult fel mellette Kilyan. 

- Jó reggelt úrfi. Jane kisasszony. - mondta kedves hangon Bernit dada, de Jane megérezte benne a rosszallást. 

Kilyan szemei itt pattantak fel. 

- Dada? - támaszkodott fel az alkarjára a fiú.

Jane el akart süllyedni... Pláne, hogy a dadával korábban is volt pár beszélgetése neki is, ahogy Kilyannak is. 

- Mérhetetlenül mérges vagyok felségedre. - kezdte a dada, miközben az egyik bögrét, amiben valami barnás-sárgás színű ital lötykölődött ide-oda Kilyannak nyújtotta. - Megkértem korábban is, hogy a kislányt eszébe ne jusson megrontani. 

Kilyan nem válaszolt, csak felült és elvette a teát, majd belekortyolt. Tudta jól mi az. 

Jane értetlenül meredt Kilyanra és a dadára, aki visszafordult a dolgozó asztalhoz.

- Nem csak Kilyan tehet róla. - mondta Jane, miközben a mellkasához szorítva a takarót felült ő is. 

- Tudom. - adta a másik bögrét Jane-nek. - A kisasszonynak el kellett volna utasítania. Fiatal még ehhez és a kapcsolatuk korai szakaszban van.

- Ez mi? - pillantott a bögrére Jane. A halvány pirossas, zöldes teát nézte. A lebetegedése alatt kicsit megutálta a teákat...

- Fogamzásgátló tea. - felelte Kilyan. - Az enyém normál, a tiéd a színe alapján...

- Esemény utáni. - vágta rá a dada, egy megsemmisítő csapást adva Jane-nek. 

Jane nem mert megszólalni csak belekortyolt az italába, aminek gránátalma és menta íze volt. Egész finom volt. Ahogy Jane felpillantott rögtön megakadt a tekintete Kilyanon és Bernit dadán. Mind a kettő szeme haragosan meredt a másikra. Jane úgy érezte, mintha valamiről lemaradt volna. 

- Kimenjek? - kérdezte óvatosan, bár remélte, hogy nem igen lesz a válasz. Rendben, hogy a dadus öltöztette őt a bálokra, de azért ott nem volt teljesen meztelen, mint most a takaró alatt. 

- Nem. - felelte Kilyan. - Dadus épp menni készült. 

Az asszony összepréselte az ajkait, majd meghajolt és elhagyta a szobát. 

Kilyan sejtette, hogy ha kettesben lesz ezért még kapni fog a fejére a dadától. Lassú mosoly húzódott a szájára. Pár nappal ezelőtt még bármit csinálhatott, most meg megint hercegként kezelte a dadus... Lehet hamarabb le kellett volna feküdnie Jane-nel. 

A lányra nézett, aki csendben kortyolgatta a teáját. Kilyan letette a poharát, majd Jane kezéből is kivette az övét. A lány érdeklődve pislantott párat felé. 

Kilyan csak az arcára tette a kezét, az ujjaival finoman simogatta a lány bőrét, miközben a kerek szemeket bámulta. Nyugodt volt a lány tekintete, de a pír még látszott az arcán.

- Megbántad? - kérdezte kíváncsian Kilyan, hiába mondta félvállról, egy aprócska csomó valójában rejtőzött a torkában.

- Mért bántam volna meg? - kérdezett vissza Jane, miközben a takaró alatt érezte, hogy a lábujjai végig fut az elektromosság. - Én is akartam. De ezt tudod.

Kilyan arcán sugárzó mosoly terült szét. A lány tarkójára simította az ujjait és szenvedélyesen megcsókolta őt.

Jane abban a pillanatban nagyon örült, hogy Kilyan kivette a kezéből a bögrét. Teljesen biztos volt benne, hogy a szőnyegen kötött volna ki a tea.

A lány teljesen bekábult, a teste minden egyes porcikája aktivizálta magát, szinte kiáltottak Kilyanért. A lábaiban energia áradt szét, amitől még az ujja hegyét is érezte.

Imádta Kilyan csókjait. Arra jött rá az elmúlt napokban. Azt szerette, hogy képes volt úgy csókolni őt, mintha minden egyes csók egyszerre lenne a legutolsó, amit örökre megakar őriztetni Jane-nel, a fejébe vésni a nyomát és a legelső, ami mindig újat mutat Jane-nek, új érzelmeket indít el benne és kérdéseket vet fel.

Amikor elhúzódott tőle a fiú Jane nem tudta volna megmondani mikor került félig Kilyan mellkasára. Csak a fiúhoz bújt és lehunyta a szemeit.

Kilyan nem faggatta őt, csak a fejének döntötte az arcát és a hátát simítva csókokat nyomott Jane halántékára.

- Szeretlek... - suttogta két csók között Kilyan.

- Én is. És ne jusson eszedbe még egyszer, hogy valaha is megbánom a tegnap estét. - hirtelen pillantott fel Kilyanra. - Kezdőhöz képest jó voltam?

Kilyan elmosolyodott.

- Kezdőhöz képest... - rémlett fel előtte a tegnap este, először az ágyra pillantott, ahol kezdték az eseményt, majd a még mindig ott lévő tálcára a dolgozó asztalán, ahol tegnap még Jane feküdt hason. - Egy kezdőhöz képest... - pillantott a szőnyegre, ahol a lány előtte térdelt, utoljára a terasz ajtó melletti falon akadt meg a pillantása, ahonnan a végén nem sikerült az ágyig eljutniuk. - Kezdőhöz képest meglepően makacs és bátor voltál.

- Más lányok megijedtek, mikor... - nem folytatta csak elhúzta a száját.

- Szerintem... Hanyagoljuk az előző alkalmi vagy hosszabb távú kapcsolataimat. Nem lehet őket összehasonlítani.

Jane csak pislogott és enyhén összevonta a szemöldökét. Ezzel mire céloz Kilyan?

- Hogy értve?

A fiú arcára széles mosoly ült ki, miközben a lány kezébe adta a teáját, majd a sajátját is felvette.

- A kedvesem vagy Jane. Nayara után nekem csak egy éjszakás kalandjaim voltak. Nayara pedig... - ragyogott fel a tekintete. - Úgy hiszem megtalálta a párját Délen, akivel képes lenne összekötni az életét. Tehát nem kell féltékenynek sem lenned és gyakorlatilag... Nincs semmilyen személy, aki negatív nyomást gyakorolna ránk. Mert nekem te kellesz. Egyedül te.

Jane elmosolyodott és nem faggatózott tovább, csak Kilyan vállának dőlve itta tovább a teáját.

~~~

Kilyan a délutáni szabadidejét az íjászpályán töltötte. Bernit asszonytól a várt fejmosást megkapta, amitől remek kedve volt. Végre történt valami általánosnak számító dolog is az udvarában. 

Egy szőke hajú fiú sétált felé, amikor tőle két méterre megállt Kilyan kilőtte még a kezében lévő nyilat, ami a kilences számú sávba talált bele. A telitalálat a tizenegyes volt. Leeresztette az íjat és jó kedvűen Samre nézett. 

- Azt mondták beszélni szeretnél velem és az íjászpályánál megtalállak. - mondta felvont szemöldökkel Sam.

Kilyan a szemén jól látta az enyhe vibrálást. 

- Tudod mi történt tegnap köztem és Jane között? - támaszkodott az íjára. 

- Ki nem tudja a palotában? - vágta rá Sam, mire Kilyan csak elvigyorodott. A legpletykásabb személy a palotában a főgyógyfüves, Mr. Cadmium, persze, hogy mindenki tudja. 

- Neheztelsz ránk miatta?

- Jane-re. Téged ismerlek, élsz az ilyen lehetőségekkel. Nekem még néhány hete azt mondta a húgom, hogy nem csinálna ilyet sose. Nem adná magát olcsón. Erre mégis az lett a vége.

Kilyan még mindig mosolygott. Sam kiszúrta a fiú szemei körül az apró ráncokat és a tekintetébe megbújó melegséget. 

- Te lehet így látod. - felelte Kilyan és vett elő még egy nyilat a tegezéből. - Én nem és Jane sem. Még csak sejti mi folyik körülötte. - feszítette ki az ideget. - Csak az ösztönei érzik. 

- Miről beszélsz? 

A nyíl végig süvített a levegőben és egy hangos puffanással talált bele a tábla kellős közepébe. Kilyan büszkén elmosolyodott, majd kivette a következő nyilat. 

- Demetria látja az emberek sorsát. Jane egyik sorsa az, hogy a királyném legyen. - Kilyan látta, hogy Sam pár árnyalatot elsápadt. - A másikban valaki valószínűleg hamarabb elveszi az életét, mint hogy ez megvalósulna. A te nézeted szerint... - csengett kioktatóan a hangja, amitől Sam érezte, hogy düh fut végig a tarkóján. - Jane olcsón adta magát. Az én nézetem szerint viszont drágán, mert tudom ki lesz. Az első találkozásunknál megnyert engem. Nem volt utána több lány, hanem csak belé fektettem az energiámat, még amikor Nayarával flörtöltem akkor is. - vigyorodott el. - A féltékenység sok mindent megmutat és a húgod... Nem kicsit féltékeny típus, pláne, hogy akkor még nem is tartoztam hozzá. 

A nyila áthasította az előzőt és ugyanabba a pontba fúródott, ahová az előbbi lövése. Újból Samre nézett, várta a fiú reakcióját. 

Sam csak összevont szemöldökkel meredt maga elé. Ebből a szempontból még nem gondolta végig, hogy Kilyan mennyit változott mióta megismerte Janet és nem csak azért, mert az anyja meghalt és időközben király lett. Hanem úgy alapvetően. 

- Erre nem tudok mit mondani. - válaszolta végül. 

- Nem is kell. Ne ítéld el a húgod miattam. Nem fogom kihasználni és sosem tudnám bántani, vagy akár... olyanra rávenni, amit nem akar. Hiszen....

- Makacs. Az öszvérek között is a legmakacsabb. - vágott a szavába Sam. 

Kilyan csak helyeslően bólintott. 

- Eltudod majd fogadni?

Sam elhúzta a száját. Megemészteni, hogy a húga tizenöt évesen elvesztette a szüzességét egy másik dimenziónak a királyával? Elég meredeken hangzott. Még idén kezdték a középiskolát, inkább gyerekek, mint felnőttek. Kamaszok.

- Majd igen. Még egyenlőre sokkoló.

Kilyan csak kedvesen rámosolygott. 

- Mi a helyzet Alidával? - váltott témát hirtelen.

Sam pislantott párat. 

- Mi lenne?

- Nem keresed a társaságát. Amióta Délen elmentetek Jane-nel a kulcsért kerülitek egymást. Azt hittem tetszik neked. 

Sam zavartan kapta a pillantását a földre. Tényleg feltűnően kerülte az elmúlt időszakban Alidát. 

- Történt valami köztetek? - folytatta a kérdezgetést Kilyan. 

- Csak... - próbált kitalálni valami hazugságot, de neki ez sose ment úgy, mint Jane-nek. Az ő génjeibe nem volt bele kódolva. - Már... nem tudom tetszik-e...

Kilyan szemei résnyire összehúzódtak. 

- Mi történt köztetek? Egy időbe hajtottam Alidára, hidd el nem lepődők meg semmin és amúgy se fog számítani a fesztivál után bármi is történt veletek.

Sam ezt az utóbbi mondat kapcsolatot nem értette. Az ajkába harapott. Elmondja? Vagy ne? Alida azt mondta, hogy bajba kerülhetnek és nagyon jól tudta, hogy így van.

- Megcsókolt a Semleges területen. - bökte ki végül. Kilyan meglepett fejet vágott. - Még... Dél fele menet... A hajón is párszor. Figyeltünk, úgyhogy nem szúrtátok ki, csak aztán a visszaúton megbeszéltük, hogy vége, mert baj lehet belőle. 

Kilyan még mindig fennakadt szemekkel nézte a fiút. Nem hitte volna, hogy Alida... 

- Attól még már nem epekedsz utána. - mondta mikor nagyjából megemésztette a hírt. 

- Nem... Én... Nem tudom miért nem. Nem tetszik, hogy... ilyen egyszerűen elzárt és... - nem találta a szavakat. Nem értette Alida viselkedését, nem értette miért tudja ennyire egyszerűen elnyomni az érzéseit. - És emiatt nem akarok már tőle semmit sem. 

- Jane erre mondaná azt, hogy... Megkaptad amit akartál és már nem olyan érdekes a lány, mint eddig. Mi van Demetriával? Hasonlít Alidára. 

- Nem. - rázta meg a fejét Sam. - Okos, mint Alida és itt vége. Teljesen más és... - amikor kiszúrta Kilyan pillantását, csak ökölbe szorította a kezét. - Nincs köztünk semmi olyasmi! Csak... jól kijövünk egymással. 

- Aha. - biccentett gyanakvóan Kilyan, de nem firtatta tovább az ügyet. 

~~~

Jane a fesztivál napján izgatottan faggatta a szobalányokat a programok kapcsán. A teáját kortyolgatva hallgatta, ahogy a szobalányok elmesélik az eddigi évek tapasztalatait és Jane nagyon is jól hallotta a hangjukon, hogy mennyivel jobban kedvelik ezeket a fesztiválokat, mint a palota báljait. 

A nép az esemény előtti egy hétben beadhat igényt a fából tákolt színpadra, ahol jelentkezőktől függően mindenkinek jut 20-30 percnyi fellépési idő, de valamikor az utolsó pillanatig ki van tolva a jelentkezés, mint mondjuk most. Jane eljátszott a gondolattal, hogy Sammel egy nagyon nagy akkumulátoros hangszórót csináltat és elindítja róla a zene lejátszóját. 

A kezdőfázisban főleg a gyerekeket látják el programokkal. Maga a fesztivál a bölcsek fényjátékával kezdődik, majd jönnek a gyerekeknek előkészített játékok, számháború, futóverseny a városon át, amire a nemesek és a közemberek ha kedvük úgy tartotta fogadhattak, a fő jutalom viszont a nyertes csoportnak egy nagy tálcányi sütemény volt a város legjobb cukrászdájából.

Kézműves programok is rendszeresen vannak, ahol a céh mesterek és főleg az inasaik bemutathatják a saját munkáikat és aztán a többi ember is ha készült valamivel bemutathatja azt. Így szokták általában a céhek új inasaikat kiválasztani és tanulási lehetőséget ajánlani nekik. 

A nemeseknek és akik kedvüket lelik részt vehetnek kártyajátékokon, vannak olyan asztalok, amelyek csak pénzben játszanak más asztalokon úgynevezett "játék pénzt" kaphatnak az emberek, hogy ne maradjanak ki azok se a játékból, akik nem szeretnének valódi pénzben játszani. 

Az egyik kedvenc verseny szám a felnőttek és kamaszok számára megrendezett piteevő verseny volt. Jane itt már sejtette, hogy pontosan min is akar indulni Kilyan. 

Az este utolsó attrakciója pedig a lámpások, avagy lampionok elengedése volt, ami a tavaszi és az őszi fesztiválokon divat egyes egyedül. Volt rá lehetőség, hogy kézzel készített lámpást engedjenek fel, de akár már elkészülteket is megvásárolhattak az emberek. A szokás az volt, hogy egy cetlire felírják a kívánságaikat az emberek a télre, lehetett egyedül vagy akár többen összeállva is ezt végrehajtani, majd rákellett kötni a lámpásra és a középen elhelyezett anyagot meggyújtani végezetül az útjára engedni a fényeket. 

Jane-nek viszont a kedvence a ruhakód volt: "Gyere abba, amibe kényelmes". Neki találták ki ezt a fesztivált.

Fekete farmernadrágban, bakancsban és bőrdzsekiben sétált le az előtérbe, ahol Kilyan már várta őket szintén lovagló cuccban, semmi dísz, semmi csicsa. Olyan jó volt!

Jane arcára széles mosoly telepedett. Mosolyogva lépett oda a fiúhoz, egymásba fonták az ujjaikat, majd hosszan megcsókoltál a másikat.

- Bírjatok a hormonjaitokkal. - sétált le a főlépcsőn Sam egy kék színű pulcsiban, lovagló nadrágban és csizmában. 

Jane és Kilyan csak elhúzott szájjal meredtek Samre, majd Kilyan Jane derekára simította a kezét és szorosan az oldalához húzta a lányt, aki a mellkasába kapaszkodott. 

- Hagyjad. Teljesen összenőtek - legyintette le Samet Demetria, miközben másik kezével a haját igazgatta. - Aranyos és cuki korszakukat élik, majd jön az első vita. Az mindig vicces a kapcsolatokban. - villantotta meg széles mosolyát a lány, majd a ruháját vette kezelésbe.

- Csinos vagy, nyugi. - mondta már ösztönösen Sam. - Mint mindig. 

- Köszi. De akkor sem tetszik a szabása a szoknyámnak. - mormogta a végét. 

Alida pár perccel később sietett le a lépcsőn rusnya barna köpenyébe burkolódzva, míg mellette jókedvűen Maxim sétált. Vigyorogva rá kacsintott Kilyanra, mire a két fiú elnevette magát. 

Gyalog indultak el a város főterére, ahol általában a piac szokott üzemelni, most viszont a legtöbb árus súlyos szövet anyaga az asztalokra volt terítve, jelezve, hogy zárva vannak. Csak a lampion árusok voltak nyitva és a kész ételeket áruló standok. Jane érezte, hogy a nyála összefut a szájában, amikor meglátta a süteményeket, leveseket és hússzeleteket, még a végén ő is benevez a piteevő versenyre, ha így haladnak. 

Kilyan előtt az emberek meghajoltak, majd ugyanolyan jó kedvűen folytatták a társaságaikkal a beszélgetést, mint előtte. Kilyan a szemével a tömeget pásztázta. Szélesen elvigyorodott időnként és kezet rázott néhány polgárral, akik általában először letegezték, majd amikor Alida és Maxim igencsak mérgesen meredtek rájuk gyorsan helyesbítettek Kilyan titulusát illetően. 

- Honnan ismered őket? - kérdezte kíváncsian Jane, az ajka mosolyra görbült, ahogy a fiú végig simított a hüvelyk ujjával a kézfején. 

- Örökös versenytársaim a piteevőversenyen. Tényleg, jelentkezni kell! - akadtak fenn a szemei és váltott irányt gyorsan egy pult felé, ahol elég nagy volt a fennforgás. 

Samék alig győzték követni őket. 

Jane mindenhol embereket látott, akik különböző versenyekre iratták fel a gyerekeiket, vagy épp saját magukat. Kilyan a piteevő verseny pultjánál lassított csak le. 

- Kilyan Anis Ulliel Bejo! - mondta vigyorogva a hölgynek.

- Mint mindig felség. - mosolygott rá a nő és írta fel a papírra. - Azt pletykálták több őrrel jön. 

- Azt is akarták, de úgy nem vicces a fesztivál. Különben is minek nekem testőr, ha itt van Jane. - nézett a lányra, attól a pillantásától Jane érezte, hogy teljesen elveszett. - Jelentkezel? 

- Oh, nem. - vágta rá Jane. - Nem vagyok egy nagy és gyors evő. 

- Hm.... - jegyezte meg mögötte Sam. 

Jane hátra fordult és Samre nézett, aki viszont Demetriát bámulta.

- Csak a magam nevében nevezhetek? - kérdezte a fiú. 

- Nem. Akit szeretnél azt nevezed be. - felelte a hölgy készségesen, mire Sam arcára ravasz mosoly ült ki. 

- Akkor benevezem Demetriát!

- Milyen Demetria? - kérdezte a nő, miközben felírta a nevet. 

- Csak simán.

- Sok sikert. - szólt hátra Kilyan és már a színpad felé indult, Janet maga után húzva. 

A lány tekintete végig a piacon marad. Gyönyörűen felvolt díszítve az egész. Nem volt túl csicsás, inkább visszafogott és teljesen lenyugtatta Jane gondolatait. Illetve... Egyetlen egy dolgot nem tudott kiverni a fejéből. A kezét fogó fiút. Mosolyogva pillantott Kilyanra, akit rég látott ilyen lelkesnek. Az emberek nem zavarták annyira, mint normál esetben. De Jane valamit látott a szemében... Enyhe nyugtalanságot. 

- Mit tervezel? - kérdezte a fiú füléhez hajolva. 

- Sok mindent. Például megnyerni a pite evő versenyt. - vigyorgott a lányra. 

Jane sejtett valami mást is a háttérben, de nem kérdezett rá. A színpad előtt kisebb csoportosulás alakult ki. Alida leszakadt tőlük és elindult a többi bölcs irányába. 

Kilyan maga elé húzta Janet és átkarolta a lány derekát, ők egy kicsit távolabb álltak a tömegtől. A fiú a vállára hajtotta a fejét, közvetlenül a füle mellé hajolt, mire Jane érezte, hogy az energia végig szántja az egész testét. 

Sam, Demetria és Maxim beszélgetésbe elegyedtek, hogy Kilyan kisajátíthassa Janet. 

- Mennyit meséltek az ősz búcsúztató fesztivál jelentőségéről? - kérdezte halkan Kilyan.

- Nem sokat. Főleg a programokról mesélték ezt azt.

Jane tudta, hogy a fiú mosolyog, nem kellett hozzá ránéznie. Érezte az egész testével a fiú auráját. 

- A nyitása fényjátékkal kezdődik. Ennek az a lényege, hogy összefoglalják a tavasz óta megtörtént eseményeket, elbúcsúztassák a tavaszt, a nyarat és az őszt, ezzel... utat engedve a télnek. A fesztivál további része a háláról, a mókáról és az utolsó komoly tettekről szól. - fejtette ki a király. - Arról, amit eddig megéltünk, még egyszer utoljára megélhessük, mielőtt beállna a tél, ami... mindig csak bajt hoz. - jutottak eszébe az utak, amivel nagy nehezen sikerült csak dűlőre jutnia, illetve a kontinensen folyó háborús helyzetek, mára kellett oda érnie a végső döntését tartalmazó iratnak. - Az utolsó a lámpások elengedése, ami a jókívánságainkat és a vágyainkat tartalmazza, vagy a télre vagy az életre vonatkozóan. A lámpások... az utolsó fény, a remény, hogy idén is... Minden rendben lesz. 

Jane összevonta a szemöldökét. 

- Miért? Milyen baj lehetne? - kérdezte a lány. 

- Vihar közeleg... - felelte komor ábrázattal Kilyan. - A bölcsek ritkán élik túl. 

- Milyen vihar? - csapott le a szóra Jane, de Kilyan arca komor maradt, baljóslatú.

Kilyan már nyitotta a száját, de a fényeket valaki lekapcsolta a téren és színes csillámok robbantak szét az égbolton. Jane tátott szájjal figyelte a jeleneteket, amiket a bölcsek mágiája alakított ki. Az elejét nem ismerte a képeknek. A természet, a szántóföldek és a kikötők bukkantak fel. Rengeteg olyan személy, akiket nem tudott hova kötni, majd amikor megpillantotta saját magának a mását a szemei a hatszorosára tágultak. 

Sam vidáman megbökte az oldalát, de eszébe se jutott visszaszólni neki, csak figyelte a jeleneteket, amik... róluk szóltak. A megérkezésükről, a galibákról, Villámról, a királynő haláláról, Kilyan koronázásáról és a győzelmének körülményeiről a Semleges területen. 

Jane az emberekre pillantott, akik időnként felé pislantottak, mosolyogva, elismerően, kicsit sem lekezelően, de ő csak arra volt képes, hogy hökkenten bámuljon vissza rájuk és az égboltra.

 Ezek az emberek... Büszkén néztek rá, mint akik örülnek annak, hogy itt van és, hogy Kilyanért ennyi mindent tett. 

- Kedvelnek téged. - suttogta a fülébe Kilyan. - Azt amit látnak belőled, azt hogy hű vagy önmagadhoz, erős és más, mint a legtöbben itt.

- Miért? - értetlenkedett Jane. 

- Mert azt látják, hogy hiába vagy a magad ura. Hátsó szándék nélkül segítesz nekem és mivel én a népemet képviselem, így rajtuk is. 

Segíteni az embereknek... Ez egy volt azon dolgok közül, amit Jane sosem tett meg. Nem kérték tőle, neki meg eszébe se jutott. 

- Nem értük teszem. - mondta teljesen őszintén. 

- Tudom, de rájuk is hatással vagy. Jó ember vagy, Jane. Nagyon jó ember, csak az ellenkezőjét hiszed magadról. Hegyeket és dombokat rengethetsz meg saját vagy másnak a céljából, hihetetlenül erős vagy és nem az erőd miatt, hanem a jellemeid miatt. 

Jó ember... A kulcs miatt ez kimondhatatlanul jól esett Jane-nek. Annyi hazugság után, annyi ellenkezés és vita után, amit végig vitt az életében, amiben részesítette Samet és a családját... Képtelenségnek hangzott a szó. Örült, hogy a fények nem világították meg az arcát, mert alig bírta a feltörekvő könnyeit visszatartani. Ez kicsit sem jellemző rá. Ő nem szokott így viselkedni. 

Kilyan szorosabban magához húzta, teljesen hozzá simult és egy csókot nyomott a halántékára. Felpillantva az égre Jane azonnal rájött miért. A bál jelenet volt látható, ahol Kilyannal eltáncolták a nyitótáncot. Halványan elmosolyodott és a fiú fejének döntötte a sajátját a fényjáték maradék néhány percére. 

Amikor a fények eltűntek pár másodpercre minden sötétségbe burkolózott, majd az utca fényeit visszakapcsolták. Az emberek ujjongva tapsoltak és elkezdődött a zenés mulatság. A gyerekek egy kupacba csődültek a futóverseny megkezdésére, ami az egész városon át tartott, különböző szakaszokra szét szedve, amelyen csapatokként egy-egy ember futott, akinek a csapat zászlója hamarabb beér, az adott csapat futójával együtt, az lesz a győztes. 

Jane hallgatta a fogadó férfiakat, míg ő maga csak Kilyan mellett maradva sétált a kártyajátékosokhoz. Maxim vigyorogva dobta le magát a katona társaihoz és vágta le legalább egy havi fizetését az asztalra. 

Alida csak rosszallóan megrázta a fejét, majd ő is leült egyhez némi pénzzel, gondosan elkerülve Maximék asztalát. 

Kilyan, Jane, Sam és Demetria csak a céhek kézműves asztalainak irányába indultak el. Demetria nagyjából az első tárgynál le is ragadt, ami... Jane-nek fogalma sem volt róla, hogy mi az. Demetria viszont totálisan belelkesedett tőle. Faggatta a gyártóját, hogy mi ez, hogy működik. Janet leginkább egy... Kávéfőzőre emlékeztette, de nem hitte, hogy az.

20 perc után szabadultak el és kikötöttek a lampion készítő helyre, megvették az anyagot, amiből összelehetett állítani a lámpást. Sam ez utóbbit végig panaszkodta.

- Ha megtudom teremteni... Minek vegyem meg? - kérdezte a fiú.

- Mert így te csinálod meg. - válaszolta Demetria, aki máris orchideákat kezdett felrajzolni festékkel a lampion oldalára, fürgén és széles mosollyal.

- Mert, ha megteremtem akkor nem én csinálom meg, hanem a ruhám? - gúnyolódott morcosan Sam.

- Az árva házba megy a befolyt pénz, azért vetted meg az én pénzemből, hozzá teszem, ahogy én is. - keresgélt a kikészített festékek között Kilyan, fogalma sem volt mit csináljon rá.

Sam csak elhúzott szájjal biccentett és egy ideig ugyanolyan tétlenül bámult maga elé, mint Kilyan. Demetria közben már megfordította az anyagot és a túloldalára ógörög szavakat kezdett el felírni. Mikor Kilyan kíváncsiskodott, hogy pontosan milyen szavakat is sem Jane, sem Sam nem volt hajlandó lefordítani a fiúnak.

Kilyan Janet figyelte, aki mindenhová villámokat és viharfelhőket rajzolt. A gyomra összeszorult Kilyannak, ahogy eszébe jutott mi vár rájuk tél kezdetén. Alida felé nézett, csak reménykedett benne, hogy készen áll... Minden Legfőbbnek nehéz az a kihívás még ha csak meghatározott évente van az a vihar, mint ami most közeleg... A legutóbbi a születésénél volt...

- Nem csinálod? - kérdezte hirtelen Jane.

- Nem tudom mit fessek. - válaszolta.

- Amit szeretnél.

Könnyű azt mondani.... Gondolta magában, majd megállapodott a pillantása Jane szemein, majd a népén. Elhúzta a száját és azonnal a kék árnyalatú festékhez nyúlt, továbbá a sárgához és a fehérhez.

Sam végül valamilyen tárgyakat rajzolt le, Kilyan csak gyanította, hogy az eddig álmaiban vagy Alida által látott kulcsokat. Jane a viharos eget, Demetria az orchideát és az üzenetet. Kilyan Jane szempárját és a négy birodalom térképét, utóbbit meglehetősen pontatlanul...

- Íjász vagyok, nem művész. - magyarázkodott Jane-nek, aki csak kinevette.

A piteevő versenyről hajszál híján lekéstek, de mivel Kilyan volt a király és minden riválisa háborgott, hogy hol lehet, csak nem betojt volna? Így mégis beértek. 

Jane és Sam a lampionokat letették egy asztalra. Jane csak futólag látta, hogy Sam a Kilyantól kapott költőpénzzel egy férfihoz siet, akinél fogadási szelvények voltak.

- Szerencse játék? Kire fogadtál? - kérdezte, amikor a testvére vissza ért mellé.

- Na vajon? - kérdezett vissza Sam és vigyorgott a húgára.

Jane csak megrázta a fejét és a versenyzőkre emelte a tekintetét, akik előtt hegyekben álltak a piték. Jane már a látványtól is rosszul lett. Öt darab pite volt kikészítve az asztalra, a szokványos torta méretű piték. Ő képtelenségnek tartotta, hogy valaki öt pitét betud falni, anélkül, hogy a kórházba kössön ki gyomorrontás végett, vagy pedig a vécében.

Demetria Kilyan mellett foglalt helyett és jó pár megvetést kapott. Rajta kívül csak egyetlen egy nő ült az asztalnál, de az közel két széket elfoglalt méretes termetével.

- Sok sikert Felség. - rázott keze vele az a fiú, aki bekiabált valamit Kilyannak még legutóbb az őszi bálon. 

- Kösz Eliot, neked is. 

- Mindkettőtöket leverlek. - szólt közbe egy testes férfi, aki nagyjából huszonkettő körül lehet. - Már bocsánat felség. 

Kilyan csak váltott egy pillantást Eliottal, mindkettőjük arcára alantas mosoly ült ki. 

- Ugyan már Alan. - mosolyodott el szélesen Eliot. - Mind tudjuk, hogy a nagy pocak mire utal, arra, hogy ott bizony tömve van az a hely zsírral. A soványakban nincs feleslegesen elraktározott étel veletek ellentétben. - foglalt helyet, míg Kilyan csak felnevetett. 

Valaki megkondított egy kisebb harangot, mire mindenki elkezdett enni. Jane csak fintorra húzta az orrát, mert nem evésre hasonlított a pite evés, sokkal inkább, mint amikor a disznó ólba kaját hajítanak a disznóknak. 

- Mondjak egy érdekességet? - kérdezte melléjük lépve Alida, miközben a zsebébe süllyesztette két tele erszényi ezüstöt, amit a kártyajátékon nyert.

- Hajrá. - mondta Sam. 

- Az ember és a disznó anatómiája, illetve felépítése, izmok lefutása az, ami az egész univerzumban, benne minden élőlénnyel leginkább hasonlít egymásra. 

- Legalább az evést megmagyarázza... - rándult meg Jane szája. 

Egyedül Demetria evett kulturáltan, meg minimálisan Kilyan. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy fél méteres körzetében nem csurgott ribizli mindenhol, mint a többiek esetében. Illetve Demetria körül tisztaság maradt, mintha még a morzsát is sajnálná leejteni, mikor eltűntetheti a gyomrába is. 

Jane csak a fogadó fickókat nézte. A szabály úgy szólt a harmadik pite megkezdéséig lehet fogadni, hogy ki lesz a nyertes. Az összeg tíz százaléka a megrendezést lebonyolító és a pitéket sütő személyeké. A maradék kilencven százalékon a nyertes vagy nyertesek osztozkodnak. A legtöbb fogadás Eliotra és Kilyanra ment. 

- Általában mindig egyikük nyer hajszálhíján, mintha direkt arra menne ki a játékuk. - magyarázta Alida. 

Jane pillantása Alidára siklott, aki közvetlenül Sam mellett állt. Sam még csak rá sem nézett, meredten az asztalt bámulta ott is Demetriát, aki már a negyedik pitét kezdte Kilyan és Eliottal együtt. A többiek lemaradtak a harmadik pite felénél. 

Jane csak megrázta a fejét. Neki ez kicsit undorító volt. A hot dog evő versenyeket se bírta, amit a Hermész bungaló előszeretettel rendezett meg, becsempészett hot dog-gal, az Árészosok meg annál is szívesebben ették meg. Persze verseny alapon, mert úgy milyen vicces... 

A lány lábujjhegyre állva a tömeget pásztázta, mert valahogy a verseny neki érthető okok miatt annyira nem volt érdekes. Nehezen szúrta ki a nemeseket. A férfiak a kártya játékos teraszon helyezkedtek el és időnként a piteevőversenyt szemlélték. Jane fogadni mert volna rá, hogy ők is tettek némi pénzt néhány személyre. A tekintetével a bálon megismert nemes gyerekeket kereste. Nessát, hamar kiszúrta egy polgár fiúval beszélgetni a lampion készítő standon. Blazet is kiszúrta az... az elkerített Arénában, ahol fa fegyverekkel lehetett harcolni. Guelle lányait, legalábbis gyanította, hogy a kis hat éves lány, aki a nővérével vitázott szintén Guelle lánya a számháború helyszínén szúrta ki. 

A harang hirtelen szólalt meg, mire Kilyan és Eliot döbbenten egymásra néztek. Az arcuk enyhén lilás rózsaszínes volt a ribizlitől és nagyjából az orruktól az állukig tartott. De a döbbent arckifejezés oka nem ez volt, hanem hogy még mindkettőjük fél pitéje a tányérban csücsült. 

- A győztes Demetria! 

A lány csak elégedetten hátra dőlt a székében és mosolyogva megsimogatta a pocakját. Az arcán egy csepp ribizli se volt. Kilyan és Eliot nagy szemekkel meredt rá, de még a többi férfi is. 

- Mi az, hogy ez a vékony csaj nyert?! - bukott ki az egyik szelvényt tartó pasasból. 

- Egyáltalán fogadott rá valaki?! - kérdezte egy másik. 

Jane csak vigyorgott. 

- Hát én! - kiáltotta Sam és ment a szelvényével a nőhöz, aki csak pislogott, ugyanis ez volt az első eset, hogy egyöntetűen egy személy kapta a kilencven százalékos nyereményt. 

Sam csak büszkén vigyorgott és izgatottan sétált vissza Janehez. Időközben Kilyan és Demetria is visszaért a társasághoz.

- Na, jól laktál? - kérdezte Sam. 

- Végre igen. - simogatta a pocakját a lány. 

- Hányadik hónap? - gúnyolódott mosolyogva a lánnyal Jane, amikor kiszúrta Demetria arcát. 

- Három és ötös ikrek, bár eléggé pite formájúak, úgyhogy engem is érdekel ki az apjuk. - vigyorodott el Demetria. 

A két lányból menten kirobbant a nevetés. Kilyan csak a közkúthoz sietett és megmosakodott alaposan, majd a színpad feletti órára nézett. 

- Mire készülsz? - faggatta ismét Jane. 

- Majd megtudod. - mosolygott rá Kilyan és a társasággal együtt elindultak a fából készült színpad felé. 

Jane meglepetten nézte, ahogy hátra megy Kilyan a feljáróhoz. 

- Mi az énekelni akarsz? - kérdezte felvont szemöldökkel Jane. 

- Nem. - vágta rá Kilyan és lépett a színpadnál álló férfihoz, aki meghajolt előtte és egy összekötött tekercset adott a királynak. 

Kilyan megköszönte a férfinak, aki felsietett a színpadra és elkezdte megköszöni az aktuális fellépőknek a műsort, majd egy pódiumot hoztak fel a színpadra. 

Jane várakozóan nézett Kilyanra, aki csak a tekercset szorított, miközben lehunyta a szemét, mint aki fejben elkezdi átvenni, hogy mit akar mondani. Jane hozzá lépett és megérintette a kezét. Kilyan rákapta a tekintetét. Egy halvány mosoly ült ki az arcára, de a szemébe csupa aggodalom vegyült. Jane nem értette mire készül. 

- Mi is a pontos terved? - bontotta ki a ruhája masniját a nyakánál Alida és tette le az asztalra a barna rongyot. 

Sárga árnyalatú ruhája, olyan volt mint a felkelő nap, hihetetlen kontrasztot alkotva sötét bőrével. 

- Csak pártolj. Erre kérlek. - felelte Kilyan és fordította a tekintetét Alidára. 

- Meglesz felség. - biccentett a lány és vonult fel a színpadra, lenyűgöző mosolyt eresztett meg a közönség felé és elkezdte felkonferálni a királyt. - Az ősz búcsúztató fesztivál minden évben nagy mulatság, ám most nem emiatt állok itt. A fényjátékon már túl vagyunk, ahogy a darabokon is. Egy komoly eseményt szeretnék felkonferálni. Királyunk sokat dolgozott az utóbbi időszakban, amit többen rossz szemmel figyeltünk a palotában. Ideje, hogy megtudjuk miért is dolgozott eddig. Kilyan Anis Ulliel Bejo, Nyugat királya. - lépett oldalra felemelt karral Alida és nézett Kilyanra, aki felsétált a színpadra. 

Jane és Sam csak feljebb léptek pár fokot a lépcsőn, hogy jól lássák mi történik. Demetria lábujjhegyre állva nyújtóztatta a nyakát, amíg Sam fel nem húzta maga mellé. 

- Mire készül? - kérdezte Jane. 

- Törvény módosításokra. - suttogta Demetria. - Még a hajó úton haza fele menet azt akarta legyek a tanácsadója, csak elutasítottam. 

- Akkor... emiatt nem jelent meg az edzéseiden és dolgozott sokáig. - pillantott Sam a húgára, aki csak aggódva figyelte Kilyant, majd az emberekre siklott a pillantása. 

Nem tudta Kilyan hogy bírhatta ezt a tömeget, amelynek minden egyes tagja őt figyelte. Várakozva, valakik reménykedve, valakik unottan és mérgesen, mintha csak rosszat várnának, mintha a király mondandója csak és kizárólag rossz hírrel kecsegtetne. 

~~~

Kilyan felsóhajtott, amikor a pódiumra tette a tekercset. A népére nézett, akik mindegyike feszülten figyelte őt. Tudta miért. Mindenki másért reménykedett és mindenki várta már, hogy mikor fogja ezt a... beszédet megejteni, vele együtt a törvény módisításokat kihirdetni. Mindegy milyen volt eddig a néppel a viszonya, ez fogja mostantól meghatározni őt. Ezzel dől el, hogy vonul be a világba. A színpátiáját nyeri el a népének, vagy az ellenkezését... Mindkettő lesz, ebben biztos volt. Nincs olyan törvény, ami mindenkinek jó. 

- Üdvözlők mindenkit az estén. Ígérem nem sokáig fogom itt untatni az alattvalóimat és ezzel felhőtlen szórakozásukat megzavarni a fesztivál idejére. Nem kerülöm a kását, mint azt sok elődöm tette. - megfogta a tekercset és felemelte, úgyhogy mindenki tökéletesen lássa. - Ez itt... Az az okirat, ami tartalmazza a törvény módosításaimat. - az embereken egy zizegés hullám futott végig. Kilyan türelmesen megvárta, amíg elcsendesednek, addig letette a papírt a pódiumra. - Ezen törvények a kihirdetésük pillanatában hatályba lépnek, azaz amint felolvasom őket. A benne szabott feltételek megszegését illetően ugyanazon szabályok érvényesek, mint az eddigiek esetben. Börtön vagy halál büntetés, a bűn mértékétől függően. Ezt sem nemes, sem polgár, sem nincstelen nem kerülheti el, amennyiben megszegi. - újabb ezúttal csendesebb hullám.

Kilyan pillantása megállapodott a bal oldalán álló Alidán, aki semleges arccal meredt a népre. Nem tudja mit tervez, nem engedte neki, hogy a terveibe pillantson. A népére nézett, miközben a tekercset szétnyitotta. A teraszon kiszúrta a nemes urakat a családjukkal maguk körül. Jó kedvük volt, csak a nagybátyja meredt rá szigorúan, mintha attól tartana, hogy valami ostobaságot követ el. 

Nessa szintén szigorú pillantással figyelte őt, várakozóan, akárcsak Blaze. Kilyan biztosra vette, hogy a lány valamikor mindenbe beleavatta a fiút. 

Kilyan vett egy mély levegőt és a tekercsbe pillantott, pedig tudta fejből az összes intézkedést.

- A mai naptól az országunk állandó és betelepült női lakosai nem kerülhetnek hátrányba munkahelyen vagy munka keresése alatt pusztán nemük miatt. - olvasta fel az első pontot. A nemesek mindegyike itt kapta rá a pillantását, ahogy ő is rájuk, úgy folytatta. - A nők mostantól ugyanolyan oktatásban vehetnek részt, mint a férfiak. Ez magába foglalja a kötelező nyolc elemi osztályt, líceumi tanulmányaikkal egyetemben. Saját döntésük alapján pedig tovább tanulási lehetőséget kapnak akadémiai szakokra és egyéb szakmai irányokba, mint a céhek és az egyéni vállalkozások. 

A nemesek egy részének a szemén tisztán látta Kilyan a nyílt indulatot. Nő nem vehetett részt eddig líceumi oktatásban, csakis a nemesi családok esetében. Egy nő sem tehette be a lábát az akadémiára, nem tanulhatott matematikát, építészetet, vagy irodalmat. Demetria miatt jött rá, hogy ez szükséges, amennyiben fejlődést akar a birodalmában. A lány mindenkit lepipál, de csak ellehetetlenítést kapott a saját hazájában. Ő nem ilyen birodalmat akar, hanem olyat ahol az emberek mindegyike hasznos a társadalom szempontjából és kiteljesedhet, amennyiben szeretne. 

- A nők. - folytatta a király. - Alapos képzést megelőzően, vagy az engedélyem által mostantól részt vehetnek a politikai és a hadseregi életben is.

Az összes ember felháborodott. Egyedül a katonák kapták a fejüket Jane felé, aki miatt a törvény kialakult. Maxim úgy vigyorgott, mint egy kisgyerek karácsonykor. A nemesek köpni-nyelni nem tudtak és még nincs vége... még csak most kezdte el.

Kilyan tekintete Nessára siklott, akinek az arca elsápadt, ahogy rájött Kilyan mit akart tőle a bálon. Milyen ajánlatot tett neki. Még innen is látta, hogy a lány ujjai annyira szorítják a korlátot, hogy kifutott belőlük a szín. 

- A bölcseket, azaz a mágiával rendelkező gyermekeket a mai naptól szigorúan tilos a szüleiktől elvenni és a szülök emlékeit bármilyen módon megkárosítani. Ezen gyermekek mostantól külön képzésben részesülnek, amely 3-5 éves korukig képesség és készségfejlesztés, avagy K.É.K név alatt fut. 6 éves kortól külön mágikus kaszt rendszerbe kerülnek az elemitől elkülönített Bölcs iskolákba, melyekben az elemi tantárgyak mellett mágikus oktatásban részesülnek. Ez utóbbi rendszer tavasszal veszi kezdetét. 

Alida döbbenten kapta a fejét Kilyanra, míg az emberek egy része értetlenül összesúgott. Nyílt titok volt, hogy a mágusok elveszik a családjaiktól a gyerekeket. Az Elveszettek szigetén, viszont működött ez a rendszer... Itt is meg fogják oldani. 

- A kis-közép és főnemesek minden hónapban ellenőrzésre kerülnek, melyben pénzforrásukra vonatkozó hivatalos irataikat meg kell mutatniuk, ha csaláson kapja őket az udvar, vagy megvesztegetéssel próbálkoznak, azért rangbéli visszasorolás, hozzá arányosan vagyon kobzás jár. - pillantott egyenesen a nemes urakra, akiknek a feje vörösleni kezdett a dühtől, majd megakadt a szeme Guelle miniszteren, a kiválasztott jobb kezén, aki csak higgadtan, halványan, de büszkén mosolygott a színpad felé. 

Kilyan ebből merített erőt, legalább egy nemese bízvást támogatni fogja. 

- A kis-közép és főnemeseknek kötelességük minden megszületett gyermeket anyakönyveztetni, amely gyermek születését titokba tartják, kivonják a társadalom részéből az vagyonelkobzás mellett a gyermek élet idejének arányos számban bebörtönzésben részesül. 

Itt robbant a bomba. Néhány nemes megsértődött és ezt öntötte szavakba, mások háborogni kezdtek, hogy bűnözőkként vannak kezelve.

Kilyan csak nyugodt arccal felpillantott a társaságra. 

- A törvények módosítása még zajlik, megkérném az urakat, hogy a problémáikat holnap reggel a tanács teremben fejtsék ki. - mosolyodott el Kilyan, mire a nemesekben megállt az ütő. Ez nyilvános sértés és semmibe vétel volt Kilyan részéről. - Törvényes válást ezen okirat hatályba lépésétől fogva nők is kedvezményezhetnek, ám mind a férfiakra és a nőkre ezentúl megalapozott indokok és ahhoz társuló bizonyítékok bemutatása kötelező. Ez elrendelt házasságra is vonatkozik, ám itt már az elrendezettséget biztosító okirat a gondviselőjük aláírásával is elegendő bizonyítéknak számít. 

Több nemes nő felkapta a fejét. Jól látta, hogy Judie Carson, a nagybátyja neje megmoccan a székében, de a férje elkapta az alkarját.

Kilyan folytatta, jött az egyik legfontosabb és egyben... Mindent megváltoztató törvény. 

- A mai naptól... Senki sem kötelezhető huszonegyéves korában vagy az előtt házasságra. Az emberek szülei, vagy törvényesgondviselőjük joga, miszerint a gyermeke/gyermekei, vagy gyámsága alá helyezettek, ha huszonegyedik életévét betöltve és hat hónnappal később nem találnak maguknak párt, a törvényes gondviselőre hárul a feladat, hogy kinevezzen egy feleséget/férjet. Ez a törvény azonnali hatállyal megszűnik. Mostantól, csakis az egyén döntése, hogy mikor és kivel kíván házasságot kötni. 

Az egész tömeg felbolydult, akár egy méhkas. Az emberek idősebbik része dühös volt. A fiatalok először csak álltak, majd többen ujjongani kezdtek. 

Kilyan Nessára pillantott, aki a szája elé kapta a kezét és csak rá meredt a színpadon. Nem hitte el, hogy megtette, hogy ennyire egyszerűen egy több ezer éves törvényt úgy, ahogy volt leseperte az asztalról. 

Kilyan felemelte a hangját, úgy folytatta:

- A bölcsek szabadon házasodhatnak, ez alól a Legfőbb bölcs sem kivétel, aki mostantól mentesül a tisztaságára vonatkozó szabályoktól, ezentúl szabadon házasodhat és nevelhet gyermeket. - nézett egyenesen Alidára. 

A lány szemei csillogtak, Kilyan tisztán látta bennük a hálát és a feltörekvő könnyeket. Alida hirtelen lépett előre és mindenki szeme láttára megölelte Kilyant, de olyan szorosan, hogy az minden mértékben illetlenség volt. 

- Köszönöm. - suttogta a fiú fülébe, majd kivált az öleléséből és egyenesen a színpad lejárata felé sietett Samhez, aki csak hökkenten pislantott. 

Kilyan visszafordult a tömeg felé. Még dolga volt...

- Minden hónapban lesz egy este, melyen az összes hajadon és nőtlen tizenötödik életévét betöltött nyugati polgárnak részt kell vennie, csakis betegség esetén lehet ezt az estét kihagyni, ez arra szolgál, hogy a fiatalok státusztól függetlenül ismerkedhessenek. A szüleik figyelme nélkül. - folytatta Kilyan.

A teraszon most a fiatalságnál támadt hangoskodás, mindenki a testvéreivel beszélgetett, hitetlenkedve, mint aki nem hiszi el, hogy ez történik. Az urak dühöngtek. Guelle csak megpaskolta a lánya karját és mondott neki valamit, mire a lány a füle tövéig elpirult. Kilyan sejtette, hogy Guelle éppen hosszas oktatásba kezdett arról, hogy a szüzességét ne adja majd oda az első jött ment fiúnak. 

- Az utolsó törvényem a mai napra... A következő: A státusz joga mostantól női ágon is öröklődik, ha a férfi ág kihal, nem száll a királyra vagy más felemelt személyre a család vagyona és tulajdona. Ez egyúttal a királyi trónra is vonatkozik, ha nincs férfi várományos, vagy még túl fiatal, ám leánygyermek van, akkor a trónon engem... ő fog követni.

Ivan Stepanov hangos kurjantása Kilyan fülében csengett. A neje hasára tette a kezét és még Kilyan is tisztán hallotta, amit azt mondja: Most már az se baj, ha lány leszel, de te leszel az utolsó gyermekem. Az biztos!

Kilyan hátra fordult, ahol Demetria és Jane áll, Alidát és Samet nem látta. A Zeusz ivadék szemei büszkén csillogtak, miközben egy mosolyt küldött Kilyan felé. A király csak viszonozta azt, de mélyen tudta, hogy ez csak az első mérföldkő. A megvalósítás... Az nem lesz piskóta.