Hello, hello! Kezdem a jó hírrel: van rész! És a rossz hír, nekem még két részem van draftban a sztoritól és nagy valószínűséggel egy ideig nem lesz időm írni egyetem, szakdolgozat és a közelgő vizsgaidőszak miatt. Így jövőhéten lesz még egy rész, utána pedig átmenetileg egy minimum egy hónapos szünetet tartok, de ez lehet, hogy hosszabb lesz. Bocsi...

Yui, Amy és Dan késő este osontak be a Beckendorf villába, ahol vak sötétség uralkodott. 

- Gondolod, hogy alszanak? - suttogta halkan Amy. 

- Talán... - mormogta Yui.

- Tuti! Hallom, hogy szuszognak. - sétált be a szobába Dan, majd a levegőbe szagolt. - Fura... - húzódott össze a pupillája egy pillanatra. - Nem szellőztettek és Anyával, valami nagyon fura dolog van. 

Amy rögtön kinyitotta az ablakot, ahogy felfogta Dan célzását és végig mérte a tájképet. Halványan rémlett neki az óceán végében lévő tengeralattjáró és Irana, hogy az apjára egy hálót dobott.

- Mi az, hogy valami fura van anyával? - kérdezte kíváncsian Yui. 

- Nem tudom, még nem éreztem ilyen szagot, mint... Az alvadt vér keveredve, valami mellék szaggal. Biztos nem fontos! Amúgy bűzlesz a démon szagtól! - vonta meg a vállát Yuira nézve, majd elindult a szobája felé. 

- Kösz... - horkant fel Yui.

- Most meg mit csinálsz? - tudakolta Amy. 

- Hát felőlem ti állhattok ott egy darabig, de én lefekszem aludni. Holnap Anya lehet, hogy elvisz a cégbe. Amynek suliba kell mennie, te meg Yui... Lesz egyáltalán holnap órád? 

- Nem. 

- Király, csinálsz olyan tojásos tekercset reggelire? - vigyorodott el Dan.

- Csinálhatok, ha van itthon tojás és torilla és... hülye kérdés, anya sose tudott főzni, tuti van egy csomó félkész kaja. 

- Jaja! De főleg chili van még, amit utáltok, úgyhogy... van egy mirelit pizza vacsinak, ha érdekel. Az elektromos sütőt használjátok, az a tizenöt éves gáztűzhely sütő behalt a sok portól. Jó éjt! - intett a nővéreinek, majd bezárkózott a szobájába. 

- Mi a jó... - meredt az öccse után Amy. - Ez komolyan kioktatott minket, hogy milyen kaja van?! 

- Aha... - bámult az öccse után Yui, majd megállapodott a tekintete az ebédlőasztal lábainál lévő üvegeken. - Dan! - emelte fel a hangját, mire a fiú kidugta a fejét és lepillantott a korlátról. - Anya mennyit ivott az elmúlt két hétben? 

- Nem sokat. Pár nappal ezelőtt azokat ittuk, csak lusták voltunk elpakolni. 

Amy szemei elkerekedtek. 

- Anya megengedte, hogy alkoholt igyál?!

- Nem megengedte, belém diktálta és hánytatott, szerintem örüljetek, hogy sárkány volt, az első berúgásotok, fix vele lett volna. 

Amy itt kezdett el hökkenten pislogni, míg Yui csak elmosolyodott. 

Hát... Az anyja és a bulik mindig jó viszonyban álltak egymással és valahogy kicsit sem kételkedett Dan ezen mondatában.

Yui hirtelen szállta meg a nyugalom, ahogy elindult felfelé a lépcsőn. Végig simított a korláton, miközben érezte, hogy a szíve furcsa ritmusban ver. Egykor ez a hely a börtöne volt, aztán az otthonává vált abban a percben, hogy a szülei összeházasodtak. Óvatosan nyomta le a kilincset és nyitott be lassan a szülei szobájába. Halványan elmosolyodott, ahogy kiszúrta a szüleit. Hall bal oldalon feküdt, Ed pedig a jobbon. Az apja nem viselt felsőt, erre rögtön rájött, amikor meglátta a vállait és, hogy a karja szorosan Hall köré fonódik. Szinte összeolvadtak, mintha nem két külön személy lennének, hanem egyek. Csak az anyja vörös lobonca és Ed fekete haja árulkodott arról, hogy valójában egy ölelkező pár látható. 

- Olyan hihetetlen. - hallotta meg Amy suttogását a háta mögött. 

- Az. - biccentett Yui. - Vigyázz majd rájuk, rosszabbak, mint a kamaszok. 

- Vetekednek azzal, amikor Camennel bulizni megyünk? - jelent meg egy ravasz mosoly a száján.

- A baj az, hogy igen. - kuncogott magában Yui. - A felnőtté válás sosem volt erősségük... Pláne nem, ha együtt vannak.

- Komolyan te vagy ötünk közül az érett? - húzta el látványosan a száját. 

- Ijesztő, mi? - mosolyodott el, miközben lassan becsukta az ajtót. 

Utoljára a szüleire nézett, főleg az apjára. Nem látta már jó ideje ennyire nyugodtan. Megérdemlik. Ahogy ő is megérdemli Aaront, hogy boldog legyen, akár sikerül megállítaniuk Iranát, akár nem. 

Bezárta az ajtót, majd elindult a szobája felé, de előbb kíváncsiságból benézett Danhez, aki pizsama nadrágban ült az ágyon és kezében a pólójával a telefonját nyomkodta. 

- Szép kocka has. - szólalt meg Yui, mire furcsa érzése támadt... Ezt már tuti mondta egyszer az öccsének, de... mikor is... A jövőből jötteknél. 

- Ne kezd, amit Lin! - pillantott fel rá a srác. - Amúgy ezt nézd, jobb biceps, bal biceps. - hajlította be a karjait. - És nézd csak! - nyújtotta ki a könyökét és forgatta befelé a csuklóját, mire a felkarja hátsó részén is előbukkant egy izom. - Triceps!

Yui elmosolyodott, ahogy felrémlett előtte, mit mondott neki a 18 éves Dan. Pontosan ugyan ezeket, csak ott kérdezte őt... Végig az orránál fogva vezette őt... De kicsit sem volt dühös rá, elég volt az öccsére néznie. 

- Anya edz? 

- Aha! Levertem őt tűz erőben!

- Komolyan?! -. lepődött meg Yui. - Majd megmutathatnád mit tudsz. 

- Oksa! - mosolygott rá a srác, majd visszafordult a telefonjához. 

- Kivel beszélgetsz?

- Linnel, Nattel és Junieval elmegyünk holnap este moziba, premier utáni vetítés lesz, próbáljuk Aelint is rávenni, de nem akar kimozdulni az Alvilágból. - forgatta meg a szemeit. 

Yui csak még szélesebben elvigyorodott. 

- Küld le érte Lint, ő biztos el tudná rángatni. 

- Gondolod? 

- Biztos vagyok benne. - kacsintott a srácra. - Amúgy is. Lin és ti hárman... Nem árt oda még egy csaj. 

- És legalább jót röhögünk a Nat és Aelin között zajló szó és ököl párbajokon. - kuncogott a kisfiú is. Yuit csak mosolygott és imádkozott, hogy azok ketten akkor is egymásra találjanak, ha Iranát sikerül legyőzniük. - Találkoztunk Iranával. 

- Hogy?!

- Anya beszélt vele. Natalie szerint a jövőből jöttekről. Gondoltam jobb ha tudod. 

Yui összevonta a szemöldökét, miközben a szeme sarkából bele lesett a chat-be, de egyáltalán nem figyelt rá mit írt az öccse. Ő nem szokott ennyire a technológiához, mint Dan, aki szabadalmaztatta azt a hálózatot, amelyet a szörnyek nem tudtak lenyomozni, ezzel teljes mértékben megkönnyítve a kommunikációt a félvérek számára. A fejében csakis az járt, amit Dan mondott. Az anyja Főnixként találkozott a jövőből jöttekkel, ezt jól tudta. Azt nem, hogy őt mibe avatta be Dan, már pedig elnézve a jelenbélit... Elég bensőséges lesz a viszonyuk, megértik egymást, sokkal inkább, mint ők Edet. Ugyanakkor nagyon is emlékezett rá, hogy mit tett Dan Haydennel és hogy az Edmund módszere. De amennyi dolgot elhallgattak előle, beavatták ugyan a tömör lényegbe, de még legalább kis millió morzsa volt, amiről semmit sem tudott és mindegyik lényeges volt az összkép kialakulásához. 

Az öccsére nézett és... Még nem nézte ki belőle, hogy egyszer ilyen lesz, már látta a körvonalakat, de még olyan messze volt tőle. 

- Jó éjt, ne maradj fenn sokáig. - borzolta össze a srác haját, mire Dan elrántotta a fejét. 

- Nem fogok. - mosolygott a srác és bújt bele a pólójába. - Amúgy... - nézett a nővérére halvány mosollyal. - Baromi fura ez az egész. - mutatott magára. - Meg maga a sárkány gének. Nagyon könnyen eluralkodnak rajtam.

- Lehet oka van. - jutott eszébe rögtön, hogy mi történt Oroszországban egyszer Dan és Lin között, hogy Dan felvett egy fél sárkány alakot. - Faggasd majd ki Anyát. - kacsintott a kis testvérére és elhagyta a szobát. 

Dan öt percen belül már Amy ajtaján koppantott kettőt és be is nyitott. A lány a gyermekkori egy személyes ágyán ült és egy könyvet olvasott. 

- Mizu? - kérdezte felpillantva a regényből. 

- Tudsz erről valamit? - emelte fel a kezében lévő fülbevalókat, amiket még az elnök lányától nyúlt le. 

Amy összevont szemöldökkel vette a kezébe. 

- Te vagy a drágakő szakértő... - felelte, mialatt végig simított a bonyolult mintán, majd a két darab gyöngyön. 

- De ilyet még sose láttam és bűzlik a mágiától.

Amy szemmagasságba emelte a követ, de semmit sem érzett, vagy látott rajta. 

- Nincs hatással rám. Rád?

- Semmi. Mintha csak egy fülbevaló lenne, de az érzékem nem csal. Ez egy ereklye. Az tuti. - bizonygatta Dan. 

- Hol szerezted? 

- A gálán. Találtam. 

- Tehát loptad. - húzta el a száját Amy. 

- Technikailag csak megtaláltam, mert a lány akié letette és otthagyta. - mosolyodott el Dan. 

- Aha... És milyen lányé?

- Az elnök lányáé. 

Amy szemei itt akadtak fenn. Meglepetten meredt az öccsére. 

- Akarjam tudni a részleteket? 

- Nincs semmilyen részlet. Kiszúrtam a fülbevalóját. Unatkozott. Én is. Így felfedező útra indultunk. Széfet törtünk, amihez le kellett vennie a fülbevalót és véletlenül a zsebembe csúszott. 

- Véletlenül... - nyomta meg gúnyosan a szót Amy. - Holnap este jössz a Könyvtárba? 

- Hogy megint hallgassam Mr. Palmer pofázását arról, hogy a mágiát nem használhatjuk önös célokra? - húzta gúnyos mosolyra a száját Dan. - Amúgy is profi vagyok, majd ha ereklye vadászatra indultok szóljatok. Addig kösz, nincs kedvem porosodni a Könyvtárban, még a végén olyan öreggé válok mire észbe kapok, mint Mr. Palmer! 

- Ne légy paraszt! - szólt rá Amy. 

- De halál unalmas! Az ilyen matematika, meg irodalom és történelem amúgy is a ti asztalotok Svennel. Én a technológiához értek, amit Mr. Palmer nem akar engedélyezni nekem, pedig ha a Könyvtár engem választott Könyvtárosnak, akkor az én módszereim kellenek neki!

- Lopás, technológia, hackerkedés, sárkányság és tűz erő? - küldött egy gúnyos pillantást az öcsének. 

- Pontosan! - húzta ki magát a srác, az arcán olyan önelégült vigyor ült, hogy Amy csak felsóhajtott. Emlékezett erre a Danre, aki be volt pörögve a kulcshajszától teljes mértékben, aztán... egyszer csak leállt. 

- Miért tűnt el belőled ez a kulcshajsza alatt? - tette bele a könyvjelzőjét a lapok közé, majd becsukta a könyvet és az ölébe ejtette. 

- Nem egy dolog volt, igazából... Egy rakás dolog! - a jövőből jöttek, Annabell és... a Föld középpontja, amikor rájött mennyire hiányzik neki Lin. - Na mentem aludni. Azt meg holnap mutasd meg Svennek és Mr. Palmernek. 

- Meglesz. - tette le az ékszert az éjjeli szekrényre. 

- Öhm... - állt meg az ajtóban a srác. - Tényleg dobtad Iant? - méregette furán a nővérét. 

Amy bele túrt vörös hajába és idegesen bólintott, de csak felvette a könyvet és beletemetkezett jelezve, hogy nem akar róla beszélni. Dan elhúzta a száját, majd visszament a szobájába és lefeküdt. Egészen addig amíg el nem álmosodott azzal szórakozott, hogy tűzgolyókat lebegtetett az ágya felett a levegőben és a mennyezett között.

~~~

Hall hatalmasat ásítva sétált le tíz óra körül a konyhába, mert már nem bírta tovább, annyira éhes volt, főleg, hogy tegnap este a tabletta után, annyira fájt a hasa és szenvedett, hogy csak befeküdt az ágyba és bőgött. Ed próbálta vigasztalni amennyire lehetett, de feleslegesen, teljesen kinyírta a szervezetét az a gyógyszer és soha a büdös életbe nem akarja többet bevenni. Inkább még egy gyerek... Jó, azért nem. 

Megigazította a sálat a nyaka körül, miközben belebugyolálta magát piros selyem köntösében, valahogy nagyon hűvös volt ma a villában.  Fél utón leellenőrizte a termosztátort, de az masszívan 23 fokot mutatott, amit nem tudott hová tenni. Lehet csak a gyógyszer utóhatása. 

Meglepetten nézett Yuira, aki éppen dobozokba csomagolta el a megmaradt tojásos tekercseket. 

- Hali! - mosolygott a lányára Hall, miközben kikapott a dobozból egy darabot és beleharapott. - Ühm... - lágyult el az arca. - Te mióta tudsz főzni? Ez baromi finom!

- Oh... Csak olyasmiket tudok csinálni, ami tojás vagy tészta alapú. A husikhoz nem értek, az Aaron feladatköre. - felelte Yui, de attól még büszke mosoly jelent meg az arcán, főleg, hogy ismerte az anyja étvágyát. - Mért van rajtad sál?

- Fáj a torkom. - vágta rá teli szájjal Hall, miközben már ki is sajátította a tojásos tekercses doboz. 

- Ahaaa.... - meredt az anyjára felvont szemöldökkel. - Mit is rejtegetsz? - kezdte el leszedni róla a vékony anyagot. 

- Hé! - emelte fel a hangját méltatlankodva Hall. - Ne már! - próbálta meg elkapni a végét, de Yui szeme csak megakadt a nyakán. 

- ANYA! - mondta vigyorogva. 

- Most mért?! Jó délutánom volt, amíg Bred be nem állított. - kapott be még egy tekercset, mire már dorombolva felmordult. - Olyan finom! Tettél bele sonkát?

- Aha, az egyetlen hús, amit nem égetek oda... általában.

- Én a halálos húsgolyók mestere vagyok. 

- Arra emlékszem. - próbálta meg elnyomni a nevetését Yui.

- Jó reggelt! - kiáltotta belépve a konyhába Ed. 

Yui meglepetten pislantott az apjára, aki vigyorogva elkapta hátulról Hall derekát , szorosan magához ölelte, miközben bal oldalról előre hajolt és megcsókolta Hallt, majd felszisszent. A lány a szisszenésnél tette túl magát az apja felhőtlen jó kedvén és szúrta ki, hogy a férfi szája pont olyan, mintha ki lenne festve, valamilyen halvány pirossas rúzzsal. 

- Apa... Te mit csináltál a száddal? - kérdezte.

- Én semmit se! Anyád annál többet! - vigyorodott el perverzen. 

- Anya? - siklott a nőre a pillantása Yuinak. 

- Én farkas éhes vagyok és ezt mindjárt megeszem, ti nem? - kérdezte hárítva a témát. 

- Te mindig éhes vagy... - mormogta Yui.

- Én azon lepődtem meg, hogy tegnap nem reklamáltál, amiért kimaradt a vacsorád és a pót vacsorád. - tette hozzá Edmund. 

- Na jó... - vonta össze a szemöldökét Yui. - Roppant furák vagyok... Anya nem vacsizik és csak egyszer szexeltetek, közvetlenül azután, hogy mi leléptünk... Ez bűzlik. 

- Nem mondtam, hogy egyszer szexeltünk! - csattant fel Hall. - És ez téged mégis mióta érdekel?!

- Nem 11 vagyok már Anya, hanem 21. - húzta el a száját Yui. 

- Engem 21 évesen se izgatott, hogy a szüleim hányszor szexelnek egy nap... - méregette furán a lányát Hall, majd hirtelen csettintett egyet. - Áh! Megvan! Aaron! Értem már!

- Semmi köze ennek az egésznek Aaronhöz és... - kezdte volna Yui a hosszas magyarázkodást, de Hall megtalálta a tejet és a zabpelyhet. - És... Azt mondtad Bred megzavart titeket... És fázol... és... - nézett halvány, gúnyos mosollyal Yui Edre. - Lesz egy kistesóm? 

- Nem! - vágta rá Ed. - Mi sem voltunk itthon két óráig. Gyógyszertárban voltunk. 

- Gyógyszertárban... - visszhangozta Yui. 

- Aha.

- Mért is? 

- Nem vagy az anyánk! - nézett rá mérgesen Hall, miközben öntött Ednek is a zabpehelyből. - Sőt, jobbat mondok: a lányunk vagy! Ne faggass minket!

- Hármunk közül, nem én vagyok a hülye kamasz, aki védekezés nélkül képes lefeküdni valakivel. - mondta ki nyíltan az anyja és az apja között kapkodva a pillantását. 

- Ah! - sóhajtott fel Hall, megunva a faggatást. - Esemény utáni tablettáért mentünk. 

Yuiból azonnal kirobbant a röhögés. 

- Dan takaríthatja a szobámat egy hétig. - mosolyodott el. - Nem használtatok kotont, mi? Akkor ezért vagy ilyen sápadt! Egyáltalán, hogy aludtál el, baromira szar dolog az a tabletta, mintha kiszakítaná a méhedet!

- Ne is mond, azt hittem meghalok, vetekszik a káosz méreggel! 

Ed hirtelen kezdett el köhögni, ahogy félre nyelte a zabpelyhet. 

- Állj... - nyögte ki, miközben a mellkasára csapott. - Ezt te honnan tudod? - méregette a lányát. 

- Faszom... - mormogta a lány, mire most Hall kezdett el röhögni. 

- Mire kellett neked esemény utáni tabletta? - villant meg Edmund szemében valami. - Ugye nem Aaron... 

- Nem, illetve vele, de nem úgy, ahogyan gondolod... - hadarta le egy szuszra Yui. - Kiszakadt a gumi, még olyan négy hónapja, nyugi menzeszem oké, esemény utáni hatott, nem leszel nagyapa! - emelte fel a kezeit. 

- Jó oké, az úgy nem izgat. - legyintett Ed. 

- Mért, ha nem használunk és amiatt kellett volna akkor kiakadnál?

- Aha, mert az azt jelenti, hogy hülyék vagytok.

- Mint ti? - csapta le a magas labdát Yui.

Hall megint röhögni kezdett, amikor meglátta Yui gúnyos fejét és Ed kinyírlak pillantását. 

- Ezzel téged is lehülyézett! - pillantott Hallre a férfi. 

- Azt már három éves kora óta csinálja, már lepattan rólam! - vigyorgott Hall. - Amúgy Amy és Dan merre? 

- Elvittem őket suliba. - válaszolta Yui. 

Hall meglepetten pislantott. 

- Dan suliba akart menni?! - lepődött meg. 

- Aha. Azt mondta, hogy hiányzik neki Lin, Junie és Nat. - felelte halvány mosollyal a száján Yui. - Főleg Lin. 

- Dehát péntek van, ki az a hülye, aki péntekre bemegy suliba?!

- Hé! Én bementem, ha péntekig meggyógyultam. - nézett rá mérgesen Ed. 

- Jó, te stréber voltál! 

Yui csak mosolyogva megrázta a fejét, miközben két oldalról elkapta a szüleit a derekuknál fogva és átölelte őket. 

- Hiányoztatok!

- Oh, tényleg! - szakadt ki Yui karjából Hall és sprintelt el a tabletjéig. - Dia di Angelo ugye menedzser volt. Volt egy közös ismerősünk, aki ingatlanokkal foglalkozik, a napokba felkerestem és meséltem neki, hogy Aaronnel házat kerestek, az anyagi keretekről is, ha már nem vagytok hajlandóak a mi pénzünket költeni. 

- Az én pénzem, nem a tiéd... - nézett rá felvont szemöldökkel Ed. 

- A Beckendorf céget ugyan Izzy viszi, de havi 70% juttatás továbbra is az én számlámra megy, amihez még mindig hozzá férésem van, mert nem változtattad meg a jelszavamat. Na de vissza az eredeti témához! - fordult Yuihoz. - Majd hívd fel! Itt a száma meg a jelenlegi házai és ha átakarna verni, csak mond meg, hogy én vagyok az anyád!

Ed mérgesen méregette Halliet, míg Yui rögtön a házakat kezdte el nézegetni. Először azt hitte, hogy az anyja túlzásba esik és egy villákat árusító fazont akar a nyakába varni, de amikor meglátta az apróbb lakásokat és társas házakat mosoly ült ki az arcára.

- Köszi. - kattintott a linkre és küldte el magának. - Majd átnézzük.

- Muszáj még kifele is taszigálnod őket a családi fészekből? - mormogta morcosan Ed.

- Veled ellentétben, én tudom, hogy Aaron mennyit segített Yuinak az élete során. És amúgy shippelem őket. - mosolyodott el a végére a nő, mire Ed és Yui felvont szemöldökkel meredt rá.

- Te meg mégis kinek az oldalán állsz?

- Yuién!

- Há! - vigyorodott el Yui. - Amúgy Anya, neked nem kéne indulnod?

- Hová?

- Izzy... Cég.

- Oh basszus! - húzta fel a nyúlcipőt és rohant fel az emeletre.

Yui csak gúnyos mosollyal az apjára nézett, aki még mindig mérgesen meredt rá, így végül inkább kisétált az anyja után.

Hallt a fürdőben érte be, amint éppen alapozót kent a nyakán lévő lilás-zöld szívás nyomra.

- Hány éves az az alapozó? - vonta fel a szemöldökét Yui.

- Tizenkettő, és még jó! Na ezt hívják minőségnek! - vigyorodott el Hall, majd a korrektorral folytatta a nyakán lévő folt eltűntetését.

- Készen állsz?

Hall arcáról lehervadt a mosoly. Készen áll arra, hogy... Újra a munkájába temetkezzen, újra teljes mértékben irányítsa a céget, szervezzen bemutató eseményeket, felügyelje a fegyvergyártó részleg kísérleteit, irányítsa a tervezőket és kutasson új roppant veszélyes dolgok után? Nem. Békét akart, nyugalmat, azt, hogy békén hagyják, hogy elég erősen legyen ahhoz, amit tervez.

- Rettegek. - nézte meg az eredményt a tükörben, majd ahol még látta, hogy a lila szín kicsit átüt oda még tett egy réteg korrektort.

- Nem szoktál rettegni.

- A saját általam eladott fegyver miatt majdnem megsemmisültem, de helyette csak sárkány testbe ragadtam. Most meg arra készülök, hogy oda menjek és visszavegyem azt a pozíciót, ami Izzyre hárult, mert a végakaratomba Dan örökölte volna a céget és az egyedüli személy, aki át is adta volna neki a céget, nem használja ki az előnyeit és nem nyírná ki Dant, az Izzy volt. Megnéztem a részvényeket, ahogy minden egyebet is az elmúlt napokban. Izzy rögtön elküldte miután találkoztunk. Alig várja, hogy megszabaduljon a nyomástól, mert ő... Sose értett ehhez. - sóhajtotta a végét és kapta fel először a tust. - Ami látszik, a Beckendorf céget megelőzte Daniában Diego Cortez, a DCC vezetője, továbbá Kína is. A részvényeink 8%-os esésbe vannak, mert Dánia és Kína viszi a prímet már, nem az USA. - húzta el a száját és nézte meg az eredményt. - És ez csak rosszabb lesz...

- Mért lenne rosszabb? - érdeklődött.

-  Itt leszel ma vagy Aaronnél? - váltott témát Hall.

- Itt. De válaszolnál a...

- Majd nézzétek a tévét Eddel. - pingálta fel gyorsan a szempilla spirált is, majd a matt színű rúzst is.

- Jó, de nem válaszoltál a...

- Nem is fogok. - tette le a rúzst, majd átsétált a szobájába.

- Anya, mire készülsz? - rándult össze Yui gyomra.

Hall eltűnt a gardróbjába, villámgyorsan felvett egy elegáns fekete nadrágot, piros inggel és egy fekete zakóval.

- Anya! - támaszkodott neki az ajtónak Yui és mérte végig a nőt. Olyan hihetetlen volt ez az egész, mintha megint gyerek lenne, pedig nem, már fél lábbal a saját önálló életében van.

A nő csak kikerülte őt gyorsan megfésülködött, belebújt a lapos talpú, elegáns cipőjébe, majd felkapta a táskáját, de Yui belépett elé. Hall csak elvigyorodott.

- A jövőből jött Dan pont ezt a rámenősségedet nem szerette. - mondta.

Yui pislogott párat, majd megrázta a fejét.

- Nem kell előttünk titkolóznod többet.

- Ha elmondanám leállítanál. Most megyek, már így is késésben vagyok. - tolta félre Yuit és galoppozott le a lépcsőn.

Ed kisétált a konyhából a kezében a telefonjával.

- Izzy kétszer hívott, hogy hol a fenébe vagy. - mondta halvány mosollyal az arcán.

- Úton. - kacsintott rá Hall, majd átkarolva Ed nyakát a férfi ajkaira tapasztotta a sajátját.

Amikor elhúzódott mélyen a zöld szemekbe nézett, amik boldogságtól csillogtak. Tudta, hogy vigyorog, úgy mint egy bolond kamasz, de nem bírta letörölni a képéről.

Az övé, csak az övé.

- Majd nézd a híreket, nagy szenzáció lesz. - nyomott még egy puszit a szájára és indult el kifelé.

- Élsz. Persze, hogy bomba hír lesz.

Hall csak rejtélyesen elmosolyodott, majd meg se állt a kocsijáig.

Yui összefont karokkal állt meg Ed mellett.

- Mi az, mi ez a fej? - kérdezte Ed.

- Valamit tervez. - felelte Yui.

- Oh, ebbe biztos vagyok. Azt elhiheted.

~~~

Sven di Angelo a matek dolgozatra nézte át az anyagot. Mindig is utálta a matekot. Számok, egyenletek, semmi kreativitás, semmi élvezet, csak egyenletek szerint levezetett unalmas számok és betűk. Hogy szeretheti ezt Amy és Dan?!

Sam sietve rohant be a terembe és vágódott le Sven mellé.

- Anyám... - mormogta a srác. - Utálom a buszokat...

Demetria csak előre hajolt és megkocogtatta Sam vállát. A fiú rögtön hátra fordult és egy csókot nyomott a lány szájára.

- Szia, szeretlek. - mondták kórusban, mire Sven megpróbálta visszafogni a feltörekvő hányingerét. Hogy lehetnek ezek ennyire nyálasak... ?!

- Jane? - kérdezte Sven, amikor végre abbahagyták a nagyon hiányoztál, mit csináltál este és egyéb dolgok kitárgyalását.

- Beteg lett. - felelte Sam. - Kilyannál járvány van, influenzához hasonló valami, aztán ügyesen ő is elkapta, úgyhogy Nico karantén alá helyezte. Írunk matekból?

- Témazáró. - vágta rá Demetria, de Sven leragadt egy mondatnál. 

- Mi?! Mi az, hogy Jane beteg?! Akkor egész nap titeket kell bámulnom és... - hirtelen hallgatott el. - És nyugodtan ráhajthatok Jessica Ludge-ra anélkül, hogy Jane beszólna. - vigyorodott el a végére. - Két perc és itt... - tápászkodott fel, de a csengő abban a pillanatban megszólalt, a matek tanár pedig bevágta maga mögött az ajtót. - Faszom... - huppant vissza a helyére. 

- Mi az, hogy írunk matekból?! Ezt mikor mondta?! - kapkodta Sven és Demetria között a tekintetét Sam. 

- Egy hete. - felelte kórusban a két kamasz, Demetria vigyorogva, Sven meg morcos arccal. 

Az utolsó öt percben Sven csak az órát nézte, várta, hogy leteljen az idő, miközben feltünés mentesen Samnek próbált összekaparni egy kettest. Demetria már tíz perce leadta a dolgozatát és a kémia szakőrre készítette el éppen a kutatási munkáját. 

Amint megszólalt a csengő, Sven lesúgta a hármas feladat végeredményét is Samnek, majd felpattant és kifelé indult a teremből. Sam és Demetria alig tudták beérni. 

- Ugye tudod, hogy úgy is elfogom mondani Jane-nek? - érte be Demetria a srácot. 

- Hogy rá akarok hajtani Jessica Ludge-ra? - vonta fel a szemöldökét Sven. - Én csak azt nem akartam, hogy odajöjjön és direkt basztasson érte. 

- Túl sok időt töltesz Aaronnel... 

- Tanúsítom! - emelte fel a kezét Sam, mintha még mindig az osztály teremben ülne. 

Sven gúnyos mosollyal nézett a párocska két tagjára. 

- Nem megdugni akarom és otthagyni a fenébe! - vágta rá sértett hangon. 

- De felszedni. - felelte rögtön Demetria. 

- Aha, ez lenne a lényeg! - vigyorodott el Sven és sietett tovább a 11.B osztályterme felé. - Ti ketten, tipli! Bújjatok szépen össze a szekrényeknél, vagy mit tudom én hol! Hajrá! - hessegette el a két kamaszt. Megvárta amíg Sam és Demetria eltűnnek a diákok között, majd folytatta az útját Jessica Ludge felé. 

A lányt a barátnői koszorújában találta meg az osztálytermük előtti szekrényeknél, amint éppen hangosan viháncoltak.

- Pardon lányok. - lépett hozzájuk lazán és kapta el félúton Jessica karját. - Ellopom egy kicsit Jessiet. - mosolygott lányokra, majd mielőtt megszólalhattak volna már arrébb is húzta Jessiet. 

- Sven! Mit csinálsz?! - nézett hitetlenkedő szemekkel Svenre. 

Sven csak elmosolyodott, ahogy belenézett, az értetlen kék szemekbe. 

- Valamit elkezdtünk a gólyatáborban, amit nem fejeztünk be. - húzta rögtön a könyvtár felé. 

- Egy, neked barátnőd van állításod szerint és...

- Szakítottunk. - vágta rá Sven. 

- Kettő... - zavarodott meg egy pillanatra a lány. - Várj, tessék?

- Szétmentünk. Talán részben miattad, talán nem. - lökte meg a könyvtár ajtaját és sétált egyenesen az dráma részhez. - A könyv, amiről meséltem. - vette le gondolkodás nélkül azt a kötetet, miközben Jessie csak tátott szájjal pislogott. 

- Utálom, hogy egyetlen egy mondattal képes vagy lefagyasztani... - vette el halvány mosollyal az arcán a könyvet a fiútól és lapozott bele. - És csak ezért támadtál le, mikor a gólyatábor óta eltelt egy hónap? - döntötte enyhén oldalra a fejét. 

A szemeiben gúny csillogott és játékosság. Svennek ez az elegy tetszett már a gólyatáborban is, annak ellenére, hogy ő semmi pénzért nem akart 14-15 éves kiskamaszok bébicsősze lenni, de az, hogy beosztották mellé Jessica Ludget nagy megkönnyebbülés volt, pláne amikor a csajról kiderült, hogy imádja az irodalmat, ugyanaz az érdeklődési körük és a legtöbb drámáról a véleményük. Aztán amikor meghallotta, hogy az Antigonét még nem olvasta elkezdte vele nyaggatni és megígérte, hogy majd egyszer kiveszi neki a könyvtárból. Az egy másik dolog, hogy amikor elvekben a diákokra kellett volna felügyelniük és a kilógó gyerekeket összeszedni a tábor elkerített erdős részéről, akkor majdnem elcsattant egy csók, ha Sven nem állítja le a lányt, mert... Ott volt Tracy, az Apollón lány, aki... mozgékony, pörgős, állandó traccspartizós típus volt. 

- Nem teljesen. Ha jól emlékszem imádod a thai kaját. Tudok egy egész jó helyet.

A lány csak gúnyos mosollyal a száján hátra simította hullámos barna haját. 

- Aha, egy randi... tekintettel rá, hogy engem elkezdtél fűzni a csaj mellett... - Sven már nyitotta a száját, hogy közbe szóljon. - Ami állításod szerint nem fűzés volt, tudom, mondtad... De nekem annak jött le, így... Bocs Sven. De nem érek rá. Ha ennyire akarsz nyerj meg, bizonyítsd be, hogy tényleg érdekellek. És... - emelte fel a könyvet. - Ez nem elég hozzá. Sok sikert! - intett neki, majd a hóna alá csapta a könyvet és a könyvtáros nőhöz sétált, faképnél hagyva Svent, aki felvont szemöldökkel követte őt a tekintetével, még akkor is csak őt nézte, amikor egy széles mosoly kíséretében elhagyta a könyvtárat. 

Sven halvány mosollyal a száján sétált vissza Samhez és Demetriához, előbbi éppen az utóbbiról másolta le a fizikára feladott számítási feladatokat. 

- Na? - kérdezte Sam. 

- Furák a halandók. - felelte Sven, de még mindig halványan mosolygott. - Délután elmegyek Aaronhöz. Elkísérsz? 

Sam nyögve a füzetére hajtotta a fejét. 

- Nyugi van, nem a Demetriával nem létező szexuális kapcsolatotok lesz a téma. A csaj azt akarja, hogy nyűgözzem le. 

- És te ebben Aaronhöz akarsz fordulni?! - meredt elkerekedett szemekkel Demetria Svenre. 

- Jó benne. 

- Inkább hagyj neki kis üzeneteket a szekrényében, idézeteket azokról a dolgokról, amiket szeret. Vagy dobd meg egy almával. 

Sam itt pislogott döbbenten Demetriára. 

- Már nem szoktad keverni a kifejezéseket, hogy jön ide az alma?!

- Hellászba egy alma hozzá vágása valakihez felért egy leánykéréssel. - válaszolta meg Sven a lány helyett. 

- És még, hogy a halandók furák... Amúgy a romantikus üzenetek 2016 óta kimentek a divatból. Felváltotta a chat. - vigyorodott el gúnyosan Sam. 

- Jössz Aaronhöz, vagy sem?

- Elkísérlek, de ne mi legyünk a téma. - folytatta tovább a házi másolását. 

- Megbeszéltük. - biccentett Sven. - Az irodalom házi ugye tudod, hogy egy oldalas fogalmazás volt?

- Írtam háromnegyed oldalt, az elég lesz neki. 

- A felét annak is rólam másolta. - forgatta meg a szemeit Demetria. 

- Hé tudjátok, hogy nekem nem ment sose a suli! Alvásból meg nem adnak érettségit, pedig abból évfolyam első lennék!

Demetria és Sven csak összenézett, majd elkezdtek arról beszélni, hogy mit csináljon a halandó csajjal, melynek az lett a végeredménye, hogy öt perc után Demetria kijelentette, hogy elkíséri őket Aaronhöz, mert tuti, hogy valami hülyeségre fogja bíztatni Svent. 

~~~

Dan Jackson vigyorogva intett Yuinak, aki elhozta őt és Amyt is a suliba. Az egy dolog, hogy amúgy kétszer rossz felé fordult és Dannek így csupán öt perce maradt beérni a hetedikesek osztálytermébe, de nem érdekelte. 

Vigyorogva lépett be a halvány kék színű déli fekvésű szobába, ahol a mély barna függönyök még nem voltak összehúzva. Elől rögtön kiszúrta az osztály négy dráma királynőjét, akikkel minden egyes nap kicseszett, vagy valamilyen telefonra uszítható apróbb vírussal, vagy csak szimplán pár szatirikus üzenettel, de most még ők sem tudták a kedvét szegni. Amikor kiszúrta a negyedik padban Lint, mellette Junieval rögtön még szélesebb lett a mosoly az arcán, miközben valami melegség áradt szét a mellkasában. 

A középső padsor felé indult. Út közben intett az egyik vörös hajú, könyvet olvasó lánynak, Oliviának, aki széles mosollyal intett neki vissza. 

- Majd mesélek miről maradtál le robotika szakkörön. - mondta neki. 

- Köszi! Imádlak! Mr. Brenferold, ugye nem akar szopatni minket kövi héten?

- Egy beadandó van, de azt szünetben megbeszéljük. 

- Oksa, köszi! Mondtam már, hogy imádlak? - mosolyodott el gúnyosan. 

- Ma még nem elégszer. Junie elfoglalta a helyed, amíg nem voltál. 

- Jaj ne, most mihez kezdek?! - kapta színészkedve a kezét a mellkasához, majd levágta a ancuccát Junie táskája mellé és az unokatestvérére nézett. - Tipli Cortez, ez az én helyem. 

Junie csak szélesen elvigyorodott, majd össze öklözött Dannel és hátra vágta az ötödik padra a cuccait. 

- Dan! - pattant fel Lin a helyéről és ölelte meg szorosan a srácot. - Te komolyan bejöttél péntekre? 

- Ugye, én is káromkodtam a szervezetemnek, amiért ordibált, hogy baromira hiányoztok... - nevette el magát és hajtotta Lin vállára a fejét. 

- Én meglátogattalak és le is csesztelek, amiért titkolóztál! 

- Attól még hiányoztál és milyen jól tettem, hogy visszajöttem! Junie lenyúlta a helyemet! 

- Uncsi egyedül ülni és Lin jó fej! - vágta rá a fiú, miközben eggyel hátrébb mászott. - Anyád kajra él? 

- Aha. - biccentett Dan, miközben még mindig szorosan Lint ölelte, akit csak akkor engedett el, amikor a biosz tanár belibbent a terembe és rögtön utána az óra kezdetét jelző csengő is megszólalt. 

- Értékelem, hogy visszatalált az iskolába Dan, de nem kell fészket raknia az órámon Linnel. 

Dan érezte, hogy elvörösödik, ahogy Lin is, de ő csak gyorsan leült a helyére és lehajolva a táskájából kezdte el előkotorni a cuccait. 

- Én nem is... - mormogta Dan. 

- Ha már még nem foglalt helyet, ne is üljön le. Úgy is lemaradt egy témazáróról és egy röpdolgozatról. A témazárót jövőhéten a keddi óránkon pótolja, a röpit pedig most egy feleléssel megoldjuk, mit szól? Na jöjjön ki a táblához felelni. 

Dan csak tátott szájjal pislogott párat, miközben próbált visszaemlékezni, hogy mi a fenét kellett volna neki tanulnia bioszból, amíg az anyjával volt. 

Nem tudta, hogy pontosan, hogyan sikerült eljutnia a táblához. Mérgesen meredt Mrs. Malon tanárnő keretes szemüvegére. Alapból a tanárnőt kedvelte, mert jó fej volt. Jól adta le az anyagot, nem is kellett külön tanulnia órán kívül, remekül összefoglalta mindennek a lényegét, amit utána egy hármasra méltóztatott az esetek többségében értékelni. Nem is volt olyan idős, valahol a harmincas évei elején járhatott, viszonylag normálisan nézett is ki. Felhosszú barna haja mindig rendezett volt, általában blúzt és farmert viselt, amit mindig furcsált, hogy papucsban mászkált az iskolában, abban az egészségügyis nyanya papucsban és, hogy állandóan magázta őket. Ám ez most egy övön aluli ütés volt a tanárnő részéről. 

- Élettelen környezet. - mosolygott rá unott arccal a tanárnő, miközben hátra dőlt a székében. 

- Mi van vele? - vonta fel a szemöldökét Dan. 

- Ez a témája kezdheti. 

Dan pislogva meredt rá. Igen, ez volt az az anyag, amit meglátott este hétkor és egy halál unalmas kijelentéssel ki is lépett a tabletjéből. Mi is volt azokon az oldalakon? 

- Hát... - kezdte gondolkodva. - Az élettelen környezet, az ami nem él. - igen... Ezt most komolyan kimondta. 

- Készült Dan? 

- Persze! Kinyitottam a pdf-et! - mondta bólogatva. - Csak nem emlékszem, hogy mely tényezőkre gondol tanárnő, mert technikailag, a talaj, a fény, a levegő, a tűz, a vihar, a... 

- Maradjunk ezeknek az alapjainál, rendben? - mosolyodott el halványan a nő.

Alapjainál... Aha...

- Hát akkor, föld... 

- Talaj. 

- Az! - vágta rá természetes hangsúllyal Dan, mintha csak pont azt akarta volna mondani. - Meg ott van a víz, a levegő és a tűz. 

- Azt szedje még szét pár részre. 

Dan itt nézett felvont szemöldökkel a nőre, miközben azon agyalt, hogy a tanárnő vajon most a káoszra és a rendre gondol-e mert neki nem rémlett több elem. 

- Segítek egy kicsit. - jelent meg egy gúnyos mosoly a tanár száján. - Milyen két tulajdonságra tudja szétválasztani a tüzet? 

- Hát meleg. 

- Igen, és a meleg, hideg az mihez kapcsolódik?

Ennél retardáltabb kérdést nem tud feltenni?!

- Hőmérséklet? - tippelt Dan.

- Pontosan. És mi a másik?

- Tulajdonsága a tűznek? - kérdezett vissza Dan.

- Igen.

- Fényes... Jaaa! - jött rá, hogy mit olvasott. - Igen tanárnő van a víz, a fö... talaj, a levegő, a hőmérséklet és a fény!

- Haladunk Dan öt perc alatt összerakta az öt tényezőt. - mosolyodott el gúnyosan a nő, miközben megfogta a tollát és az ujjai között kezdte el pörgetni a tollat. - Na meséljen ezekről!

- Mit? - a tanárnő szeme megvillant egy pillanatra, mire Dan kínosan elmosolyodott. - Csak viccelek! - bizonygatta. - Akkor van ugye a víz, ami nagyon fontos, mert ez az élet alapja. Mi is 72 százalékban vizet tartalmazunk, meg ezt isszuk, többnyire az édeset, a sósat nem szánt szándékkal... 

- Ugye tudja, hogy nem ez van a tankönyvben... - mosolygott még mindig gúnyosan Mrs. Malon.

- Hát azt mondta meséljek! Azt nem mondta, hogy mit! Harmadikban tuti ezt tanultam, emlékszem! - védekezett Dan. 

- Mondjuk próbálja meg ezeket az élőlények szempontjából elemezni. 

Dan ebben a másodpercben tudta, hogy innen egy életre megutálja a biológiát. 

- Írja be az egyest Mrs. Malon. - indult el a helye felé. 

- Nem mondtam, hogy leülhet! 

- Aha... De egy normális kérdést sem tud feltenni. - fordult meg a második padsor magaslatában. - A nővéreim zsenik Mrs. Malon. Tudom, hogy mi a víz kémiai jele, mi az összetétele, mely fajok élnek édes, melyek sós vizekben, tudom, hogy ott élnek tehát szaporodni képesek benne. A levegő esetében tudom, hogy oxigénből, szén-dioxidból áll és, hogy egyes állatok szárnyakkal közlekedve ezt kihasználják. A fény a növényeknek kell a fotoszintézis miatt, van amelyik szereti a naposabb időd, más növény fajok a nyirkosabb, árnyékosabb területeket. A hőmérséklet szintén emiatt fontos, mert valamely állat bírja a mínusz fokokat, mások csak a trópusi, vagy a sivatagi vidéket. A talajnak meg tanárnőt ismerve, tuti valami humuszhoz van köze, mert ötödik óta ez a fétisük! Válogasson mi kell én leültem a helyemre! - sétált vissza a helyére, miközben Lin próbálta visszatartani a nevetését Junieval együtt. Az osztálytársaik többsége erre képtelen volt. 

- Jó... Egyes Dan. - mondta határozottan Mrs. Malon. 

Lin csak kinyitotta a könyvét és Dan elé csúsztatta. A fiú felvont szemöldökkel meredt a közhelyes, maguktól értetődő mondatokra. Mint a: "A földi élet legfontosabb kritériuma, hogy a víz folyékony halmazállapotú legyen. 0 °C alatt, 100 °C fölött csak kivételes esetben érzi jól magát egy élőlény, valami trükk mindig kell hozzá. Valóságban azonban egy-egy faj még ennél is szűkebb tartományt visel el. Amelyik állat elviseli a sarkvidéki telet, az nem lesz életképes a trópusokon, és mindez fordítva is igaz." 

- Ez komoly?! - pillantott Linre. 

- Aha. - mosolygott Lin. - Gyakorlatilag elmondtál mindent, főleg, hogy ez a világ leghülyébb anyag része. Egy cím, ami sokat sejtett, majd kapsz egy ilyen közhelyes magyarázatot. 

- És ezért kaptam egyest.

- Azt azért, mert tiszteletlen voltál. Ha felemelted volna vele szemben a hangod, most vagy az ofőnél, vagy pedig az igazgatónál lennél. 

- Soha többé nem készülök bioszra, most már tuti. - mormogta Dan és az óra hátra levő részében ki sem nyitotta se a füzetét, sem pedig a tankönyvét, hanem csak rajzolgatta a Lin tankönyvében lévő vírusok szerkezetét. Élete legjobb biosz órája volt az egyes ellenére.

Szünetben Nat már az ajtójuk melletti falat támasztotta. Meglepetten mérte végig Dant. 

- Te aztán megnőttél! - mondta elámulva a srác. 

- Sárkány gének. - felelte halvány mosollyal Dan. - Mi volt amíg nem voltam? 

- Nem sok. - lépett Nat másik oldalára Junie. - Az igi megtalálta az elrejtett lehallgatónkat az irodában, azóta nyomoz, hogy melyik nyolcadikos csinálhatott Mr. Brenferold óráján ilyet. A tesi tanár, Mr. Little parázik, hogy beköpjük, amiért a barátnőjével enyelgett a szertárban, úgyhogy megúsztuk a nyilvános megaláztatást egy időre. 

- Én nem... - mormogta Lin. - Miss. Black ellen semmit sem találtunk. 

- Még mindig minden órát öt suli körbe indít veletek? - kérdezte felvont szemöldökkel Dan.

- Aha, sőt mióta tudja, hogy az osztály összes lánya utálja őt, azóta rá is játszik. Múlt héten szakadó esőben futatott minket és utána tudod hová mentünk be?! - gesztikulált hevesen Lin. - A tükrös terembe, ahol mezítláb kell lenni és mivel északi a fekvése, ezért télen nyáron hideg van benne, de az a némber még a légkondit is bekapcsolta. 

- A csajok fele otthon maradt másnap náthával. - tette hozzá Junie. - Emlékszel Katrinra? 

- Persze. - vágta rá Dan, miközben a szeme előtt azonnal beugrott neki a fekete hajú, üveg kék szemű lány, aki dráma szakköre járt Linnel. - Nem rémlik, hogy láttam ma. 

- Tüdőgyulladással kórházban van. - szórtak szikrákat Lin szemei. 

- Mi a franc... - csúszott ki a száján Dan. - Ez a nő nem normális... 

- Egy szadista némber! - vágta rá még mindig mérgesen Lin. - Miért kellett pont hetedikre szétválasztani a fiúkat és a lányokat tesire?! 

- Azért mert kezd melletek lenni, meg jönnek a női bajok... - forgatta meg a szemeit Nat, aki nyolcadikosként már végig járta ezt az utat. 

Dan, Lin és Junie csak felvont szemöldökkel néztek rá. 

- Ami Carmennek is szokott lenni, arra gondolsz? - kérdezte Junie. 

- Várj... - fékezett le Dan a folyosó közepén. - Ti tesin kaptok szabadnapot azért mert megjött nektek?! Ilyet én is akarok! 

- Dehogy kapunk! - horkant fel Lin. - A négyes fogat egyik tagjának nem rég jött meg először, amikor megmondta Miss. Blacknek, hogy fáj a hasa és alig bír mozdulni, nem-e lehetne, hogy esetleg ül most, vagy csökkentett mennyiségben csinálja a feladatokat, mert tényleg szarul van. Hozzá tenném egy pillanatra én is megsajnáltam, mert ez a fal. - bökött a suli folyosójának a falára, ami hófehérre volt vakolva, mivel nyáron festették újjá. - Hozzá képest fekete! Miss. Black bűntetőköröket adott neki és az óra elejétől kezdve árgus szemekkel vizslatta, ha lecsalt egy fekvőt, vagy egy hasprést kiemelte, hogy és még öt csak neki!

Dan elhúzott szájjal gondolkodott, mire kiszúrta, a rajz tanárukat, aki éppen a vissza a suliba témájú képeket vette le a falakról és egy dobozba pakolta bele, ami nem volt túl stabil...

Dan szemei elkerekedtek, kilőtte magát és az utolsó pillanatban kapta el a dobozt. 

- Jaj! - nézett rá ijedten Mr. Johanson. - Köszi Dan. Most megmentettél attól, hogy összegyűjtsem őket. - mosolygott rá a rajztanát, miközben hátul összefogott haját megigazította. 

- Nincs mit tanár úr! - helyezte biztonságba a dobozt. - Mi lesz a kövi dekoráció?

- Még nem tudom. - felelte levéve még pár papírt. - Két hét múlva lesz a sport hét gondolkodom, hogy ahhoz kapcsolódva kiadok pár feladatot a szakkörösöknek. Jut eszembe... Még mindig nem akarsz rajz szakkörös lenni? - mosolygott féloldalasan a srácra. 

- Csak egy szakköre lehet járni, én meg szeretem a robotikát Mr. Brenferolddal!

- Nagy kár. Pedig, ha továbbra is műszaki irányba szeretnél majd egyszer tovább tanulni, akkor oda kellenek a szakszerű rajzok. - tett bele még egy adagnyi rajzot a dobozba. 

- Még átgondolom Mr. Johanson. Viszlát! - sietett vissza Linékhez, akik gúnyos mosollyal figyelték öt a lépcső fordulóban állva. - Mi van? - kérdezte védekezve Dan. 

- Tényleg jól rajzolsz... A szerelésben profi vagy, a rajzban nem, mért nem jársz a szakkörére? - tudakolta mosolyogva Lin. 

- Mert a robotika jobb! - vágta rá unottan Dan - És amúgy is, Mr. Johanson mindig ügyetlen, nem hiába él a sulinak és nincsen egyáltalán családja, mint... - hirtelen hallgatott el. - Hozzuk össze Mr. Johansont Miss. Blackkel!

Nat azonnal elnevette magát, Junieval együtt. Lin csak gondolkodva meredt Danre. 

- Végül is... Mindkettő facér. Mr. Johanson, kedves, odaadó és szerintem egész aranyos az ügyetlenkedésével... Miss. Black pedig egy rohadék, akinek nem ártana, ha lenne egy pasija, hogy a rózsaszínfelhőbe kerüljön, mint Demetria és Sam! 

- Na ugye! - vigyorodott el Dan. 

- És, hogy akarod csinálni nagy okos? - kérdezte gúnyosan Nat. 

- Még nem tudom... De tudom ki az aki tudja. Aaron Phinsky!

~~~

Yui délután popcornnal a kezében hagyta el a konyhát és ült az apja mellé a kanapéra, aki a csatornák között kapcsolgatott, miközben a szalag címeket nézte. 

- Hova a fenébe tette Hall a... - mormogta mérgesen az orra alatt, mire Yui kikapta a kezéből a távirányítót és reflexből nyomta át a csatornát. - Oh, köszi. - mosolyodott el és vette ki a lánya kezéből a popcornos tálat, majd kezdte el tömni magát a nasival. 

- Szívesen... - vette vissza az apja kezéből a tálat és tette le maguk közé. A tévében még reklám ment, ami nem csoda, hiszen Hall késett az eseményről jó szokásához híven. - Miért vagy ennyire kibukva, hogy el akarok költözni? 

- Nem vagyok kibukva. - válaszolta, mire Yui egy gúnyos mosolyt küldött felé. - Utálom, hogy ezt is örökölted tőlem... Amúgy azért vagyok kibukva rá, mert egy részről ez azt jelenti, hogy felnőttél. Másrészről nem is dolgozol egyetem mellett és Aaron simán megengedheti magának ezt. Harmad részről pedig, maga az, hogy Aaronnel tervezitek ezt. Azt bizonyítja, hogy Aaron nem is olyan rohadék, mint ahogy én azt hiszem... És ez bánt. Bár tudnám mi hajtja, mit tud amit te nem, hogy belevágott ebbe az egészbe.

Yui halványan elmosolyodott. Ezt ő is sokszor feltette magának. Annyit sejt, hogy a 18 éves Dannek volt hozzá köze, de... Arról fogalma sem volt, hogy mi. Aaron pedig egyenesen megmondta neki, hogy nem fogja elmondani, mivel vette rá, hogy megpróbálja. 

- Na, Anyád beért. - pillantott a televízióra Edmund. 

Yui arcáról rögtön leolvadt a mosoly, ahogy a képernyőre szegezte a tekintetét. Egy szőke nő beszélt éppen egy mikrofonba, részletezte az eddigi eseményeket, ami az volt, hogy Izzy húzta az időt, hogy Hall mihamarabb befusson. Izzy mosolyogva állt a pódiumon, miközben az újságírók és a tévéseken átnézett. A kamera megfordult és a folyosó felől Hallie Beckendorf sétált be két kigyúrt testőrrel. 

- Mintha szüksége lenne testőrre.- kuncogott az orra alatt Ed. Yui szájára is halvány mosoly ült ki, de amikor az anyja a pódiumhoz ért és sugárzó mosolyt villantott a gyomra összerándult. 

Ismerte az anyjának ezt a tekintetét és ahogy az apjára nézett tudta, hogy ő is. Mindenkit képes volt ezzel a mosollyal megtéveszteni és kijátszani, csak azok vették észre, akik nagyon jól ismerték, hogy ez egy álca. Egy védelem. Minden olyan személy ellen, akik kiakarnák őt játszani, vagy nyíltan felemlegetni, hogy a cége mit tett, hogy ő mit tett. 

- Üdvözlők mindenkit a Beckendorf cég sajtótájékoztatóján, bocsánat a késésért, már nem tudom mi szokott lenni ilyenkor a szokásos fedősztorim, hogy miért is késtem, de gondolom Izzy improvizált. - nevette el magát Hall, mire Ed rosszallóan megrázta a fejét. 

- Hogy bírtad ki ezt? - szólalt meg hirtelen Yui. - Sose kérdeztem, de Anya... Tulajdonképpen olyan volt, mint egy színész, mindig nyomon követték és figyelték mit csinál... De te sose ilyen voltál, de mindig a háttérben munkálkodtál. 

- Csak hagytam, hogy megoldja. Nem kell mindig mindenbe belemászni Yui. Rólam annyit tudott a sajtó, hogy gyerekként színészkedtem, felnőtt koromra pedig régész lettem. Ez bőven elég volt nekik. - markolt bele a férfi a popocornba és dobott pár darabot a szájába. - Aaront is nyomon fogják követni. Most csak az Avon keresi, de pár hónap és megkeresik különböző filmes szerepekre, eleinte csak mellékszereplőként, aztán már főbb szerepekért, onnan pedig mivel jól néz ki elsődlegesen a tinik és a fiatalabb lányok, no meg néhány pasi is rajongani fog érte. Rajtad múlik, hogy mennyire mászol bele ebbe az életébe és hogy milyen szerepet választasz benne. 

Yui gondolkodva nézte a képernyőt, miközben hallgatta, ahogy az anyja a szokásos fedősztorit ecseteli, hogy miért tudta a világ azt, hogy meghalt. Jó kis szöveg a kóma, azt meg kell hagyni, bár van, amit nem magyaráz meg, például, hogy miért nem öregedett szinte semmit sem, de szerencsére ezzel senki sem foglalkozott. Túl nagy szenzáció volt, hogy Hallie Beckendorf él. 

- A céget természetesen visszaveszem Isabell Youngtól. - pillantott az oldal vonalra Hall, ahol Izzy állt egy sötétkék nadrág kosztümben. - Rögtön az első napokban rengeteg változás fog bekövetkezni, ugyanis... - nyelt egyet, miközben ismét oldalra pislantott Izzy felé. Természetesen azonnal oda is forgatták a kamerákat a nőre, aki összevont szemöldökkel nézett vissza barátnőjére. - Ugyanis... A vegyszerekkel foglalkozó fegyver részleget azonnal hatállyal beszüntetem, míg a lő és rakéta gyártó részleget a felére csökkentem és ezentúl a rendelési procedúra egy lépcsőfokról négyre emelkedik. Pontos tájékoztatás az adott vevőről, nyomon követés a fegyvert illetően és amennyiben nem a kívánt célnak megfelelően használja fel, a cég megszakítja vele a kereskedelmi kapcsolatot örök időre és bírságot szab ki rá.

Yui pislogás nélkül meredt a képernyőre, akárcsak Ed. Izzy tátott szájjal meredt Hallre. 

- Anya kibiztosította a bombát. - suttogta a tévét bámulva Yui, majd amikor több ezer kérdés kezdett el záporozni az anyja felé, már tudta, hogy robbant az a bizonyos bomba. 

- Hall ezt nem gondolhatja komolyan... - rázta meg a fejét Ed. - A Beckendorf cég mindig is fegyvergyártásból és kereskedésből élt, ha beszünteti a vegyifegyvereket, azzal Izzy részlegét leállítja. A cég részvényei zuhanásnak indulnak és... 

- Irana a saját fegyverével majdnem megölte. - emlékeztette az apját Yui, valahogy nem tudott meglepődni az anyja döntésén, sőt... valahol mélyen valami ilyesmire számított. 

~~~

Hall tekintete a riporterek között cikázott, miközben kérdések tódultak felé. 

"Egy fegyvergyártó cég, ami nem a negyedére csökkenti a fegyver gyártást?!", "Miért döntött így?"

Izzy hirtelen lépett be elé és hajolt a mikrofonhoz. 

- Mrs. Beckendorfot megviselte a lábadozás a kórházban és... 

- Semmi bajom Izzy! - rántotta félre a nőt Hall és hajolt vissza a mikrofonhoz. - Mára ennyi, majd a folytatásban megtudják, hogy mi lesz a részlegek helyén! - vigyorgott a kamerákba, majd elkapva Izzy karját elindult hátra fele, az irodájába. 

- Ezt mégis, hogy gondolhattad?! - meredt rá mérgesen Izzy, amikor bezárta maguk mögött az iroda ajtaját Hall. - Tudod milyen rohadt nehezen tudtam fenntartani a vevőkörödet?! Milyen kurva nehezen fejlesztettem a vegyi részen ki a mérgeket és adtam el Argentínának, az araboknak és így tovább, csakis azért mert én nem te vagyok?! Mert én sose tudtam lyukat beszélni az emberek hasába veled ellentétben?! Erre most az apád, a saját és még az én munkámat is le akarod húzni a lefolyón?!

- A fegyverekben nincs jövő. 

Izzy szemei félő volt, hogy kiesnek a helyükről. 

- Hallod egyáltalán magadat?! - kiáltotta félig. 

- A részleg helyére létrehozunk egy titkos helyet, ahová csak félvérek tehetik be a lábukat. A mágiával akarok foglalkozni, megtudni, hogy használhatjuk fel Irana Cabra és a szörnyek ellen is. Amellett üzemelni fog ténylegesen egy fegyvergyártó részleg, ami a félistenekre és a mágusokra specializálódik. Emellett két másik részleget akarok megnyitni. Az egyik a technológiai fejlesztésekre megy rá, minden jellegűre, de főleg az egyetemek és az orvosi műszerek felé akarok specializálódni. A másik pedig mérgekkel foglalkozna, de egy teljesen új technológiával. 

- Egy teljesen új... - kezdte elveszíteni a fonalat Izzy.

- A mágiát felhasználva meg akarom találni a rák ellenszerét, jobbat, mint amit az a lány fejlesztett ki egy éve. És még mellette a többi gyógyíthatatlannak titulált betegségekre is ellenszert akarok fejleszteni. - mondta ki nyíltan Hall. - Ez lenne a te új részleget. Te döntenéd el kikben bízol meg, kiket avatsz be a mágia részébe és kiket nem. Teljesen a te irányításod alatt lenne és...

- Hall... Ez már nem fegyverkereskedés, ez már... 

- Fegyver, gyógyszer, orvosi, egyetemi és minden féle csúcstechnológiás cucc. A fiam feltalálta a szörnymentes kommunikációt és a félvéreknek adta a technológiát... Nekem ez eszembe se jutott, kísérleteztem, de senki másnak nem adtam oda. - húzta el a száját Hall. - Új ötleteket akarok és alapokat, hogy Iranát és más fenyegetéseket legyőzzek. 

- Ez túl sok Hall...

- Van öt évem mielőtt kitörne a káosz. - mosolyodott el halványan a nő. - Egy rohadt napot sem akarok innentől kezdve elpocsékolni. Indítsd meg a részlegek megszervezésére vonatkozó szokásos szarokat. 

- A részvényeink az elmúlt 10 percben 5%-ot zuhantak csak mert a sajtó előtt leközölted ezt a kis bravúrt. 

- Nem érdekel, csináld! - sétált hátra az íróasztalához és lépett be rögtön a számítógépébe. - Az oroszokkal, Észak-koreával, és az arabokkal szüntess meg minden szerződést, amint eljutsz a gépedhez. A szállítmányaikat visszavonom. 

- Fél millió... - kezdte Izzy. 

- Nem érdekel mennyit nyernénk rajtuk. Nukleáris nagy hatalmakkal többet nem üzletelünk. 

Izzy csak a barátnője szemeit nézte, amik ridegen és ellentmondást nem tűrően fénylettek. 

- Miért? 

- Mert az apám a cége miatt a fejében egy golyóval végezte, én meg kis híján a te káosz mérged áldozatává váltam. Többet nem kockáztatok. 

Izzy kifújta az eddig visszatartott levegőt és szó nélkül elhagyta az igazgatói irodát. Nem tudta mi lesz ebből, hogy Hall pontosan mit is tervez, de annyit tudott, hogy a barátnője okos és ravasz, hiába volt mindig Ed a tervező és ő meg a spontán. Pontosan tudja mit akar és véghez is fogja vinni.

~~~

Aaron késő délután merengve ült a fotelben, miközben figyelte, ahogy Sven, Sam, Demetria, Dan, Junie, Lin és Nat kifosztja a fagyasztóban tartott dugi fagylaltot. Ilyenkor őszintén elgondolkodott azon, hogy pontosan miért is tűri meg Yui rokonait, mért nem viselkedik úgy, mint minden normális pasi, aki tudja, hogy a csajnak van két kistestvére és egy rakás unokatestvére és tiltja meg nekik, hogy a lakásába feljárkáljanak. Túl lágy szíve van... Most már tuti. 

- Na jó, a fagyi tabu! - emelte fel a hangját. - Ahogy a frigómban lévő kaja is! - csapta be egy határozott mozdulattal azt is, amikor Demetria kinyitotta. - Nagyok az ebédlőasztalhoz, kicsik a kanapén foglalnak helyet! - dirigált tovább, amíg mindenki el nem foglalta a helyét. - Haladjunk sorjában... Ki az aki csak nézőközönség?

Sam, Demetria és Nat feltette a kezét. 

- Remek, nektek a továbbiakban csend. A nézők csak a végén mondanak kritikát az előadásról. - mondta ki, mire Lin halkan felnevetett a rögtönzött komikumon. - Sven. Kezdjünk veled. - fordult a srác felé. 

Sven elhúzott szájjal pillantott Danre és Juniera, majd vissza Aaronre. 

- Tartjuk a szánkat. - ígérte Lin. 

- Csak a magad nevében beszélj... - súgta Junie Dan fülébe, mire a két srác felnevetett. 

- Én őszintén kíváncsi vagyok mért van itt, mikor a csajok mindig is vonzódtak hozzá a hello sötétség, drága barátom kinézete miatt. - jegyezte meg Nat. 

- Amiért téged is folyton csak bámulnak a nyolcadikosok és a hetedikesek csajai, te meg egyiket se hívod el moziba, ők meg Linhez rohangálnak, hogy a bátyja tetszik nekik és nem szólna-e pár jó szót az érdekükben nálad. - vágta rá gúnyos mosollyal Dan, amivel csak annyit ért el, hogy Nat az oldalába könyökölt. 

Aaron vett egy mély levegőt érezte, hogy ez egy roppant hosszú délután lesz, pont most nincs itt Yui...

- Térjünk vissza az eredeti témához. Kicsik, tartsátok a szátokat. - nézett nyomatékosan Danre, Juniera, Linre és Natre, első kettőnek a szeme se állt jól. - Tényleg!

- Oké, Aaron. - vigyorodott el másodpercre pontosan Dan és Junie. 

Aaront ezzel még a két 18 éves verzió is állandóan kikészítette, nem hogy ők ketten...

- Sven, mesélj, kérlek! - sóhajtotta az Apollón vér. 

- Jane végre a mai napon nem volt suliban, így az egyik szünetben odamentem Jessiehez, aki... - pillantott szúrósan Danre és Juniera, akik csókolózást imitálva csücsörítettek a levegőbe. - Ne hülyéskedjetek már! - a két srác vigyorogva össze öklözött egy pillanatra sem hagyva abba az előbbieket. - Mindegy... Szóval... - próbálta meg összeszedni magát Sven. - Elhívtam randira, nemet mondott, mert azt akarja, hogy megnyerjem és felkeltsem az érdeklődését. 

- És te ezért vagy itt? - hagyta abba a gúnyolódást Dan. - Ez komoly?! Udvarolj neki! Keress neki idézeteket, csúsztass a szekrényébe reggelente csokoládét, amire rá van írva valami nyálas romantikus szar valamelyik irodalmi művedből, vagy írj neki egy verset, egy kis monológot. Oh, vagy! Rejts el az iskolán belül apróbb tárgyakat, amihez minden reggel egy-egy nyomot hagysz a szekrényében. Minden tárgy alján legyen egy kis cetli, amin egy betű van, amiből kijön az "eljössz velem randizni?" mondat! 

Lin pislogva nézett Danre, míg Junie csak fintorogva meredt a haverjára. Sam és Sven is hasonlóan nézett ki, egyedül Nat ült unottan a helyén.

- Mondtam! - vágta rá Demetria mosolyogva. 

Aaron elismerően elhúzta a száját, miközben Danre pillantott.

- Ezt te most találtad ki? - kérdezte döbbenten. 

- Aha! A csaj azt akarja, hogy lenyűgözze, a suli rossz fiús külsőjével megáldott irodalom és történelem beállítású pancserétől, már bocs Sven, pedig ez egy lenyűgözően lenyűgöző és csajosan romantikus lépés. Ugye Lin?

- Ezt te most komolyan a kedvenc sorozatomból vetted? - vonta fel a szemöldökét gúnyos mosollyal a szája szegletében Lin. 

- Nem, abban csak üzeneteket kapott, amikben megvoltak jelölve random betűk, amikből kijött ez a kombináció. Én átraktam tárgyakra. 

- A hangsúly azon volt, hogy te figyeltél arra miről szól a kedvenc sorozatom, mikor látszólag leszartad miről beszélek? 

- Persze, hogy figyeltem! A kedvenc sorozatod! Már csak ezért is figyeltem... - felelte makacsan Dan. 

- Várj, akkor figyeltél az én kedvenc sorozatomra is? - hajolt előre Junie. 

- Az űrhajós?

- Nem... 

- Akkor nem. 

- Hékás! Mi az, hogy Linét megjegyezted az enyémet meg nem?! 

- Az érdekelt. - vonta meg a vállát Dan. 

- Aha... Mert Linről van szó, mi? És ő a legjobb havernőd... - duzzogott Junie. 

- Igen, vagyis nem! - pislogott Dan. - Most miről is van szó?

Aaron majdnem elnevette magát az unokatesók vitáján, de fél szemét Linen tartotta, aki mosolyogva hallgatta Junie és Dan szóváltását és alig láthatóan elpirult, amikor Dan gyakorlatilag kimondta, hogy igen, csak azért figyelt Linre, mert ő Lin. A legjobb havernője, akire mindig minden esetben figyel. 

- Sven. - szakította féle a vitázókat Aaron. - Asszem Dan válaszolt a kérdésedre. 

- De ez a kétezres évek elején volt divat... - pislogott most Sven. - Ma már az is nagy szó, ha valaki személyesen hív el egy csajt randira, nem csak jobbra vagy mit tudom én merre húzza a tinderen! Ezért jött be mindig, ha személyesen hívtam el őket!

- De ez egy régi vágású csaj... - kezdte Demetria. - Romantikusan olvastok Antigonét, meg Odüsszeiát a könyvtárban. Mi még tudunk igazi romantikus drámákat csinálni! - húzta ki magát a lány. 

- Aminek mindig tragédia volt a vége... 

- Részletkérdés!

- Ott a pont! - mutatott Demetriára Aaron, majd fordult Danék felé. - Ti mit kerestek itt? Csak nem csajozni, vagy pasizni akartok? - nézett az utóbbinál Linre. 

- Fúj... - mondta kórusban mind a négy gyerek. 

- Nem! A rajz tanárunkat össze akarjuk hozni a tesi tanárnővel, mert előbbi facér, utóbb meg halálra szívatja a lányokat az osztályban és így Lint is, szerintünk kéne neki egy pasi, hogy ne a csajokon töltse le a dühét. - mondta Dan. 

Aaron sokkoltan meredt a négy gyerekre, majd kinyitotta a száját, de be is csukta. Ez hirtelen sok volt neki. Az egy dolog, hogy Samnek megmondta mit csináljon Demetriával, de leszarta. Sven csaj ügyeit kedvelte egészen addig, amíg vissza nem utasította Tracyt, aki önként odaadta volna neki a szüzességét! Ott rájött, hogy Sven di Angeloval valami kicsit sem százas. Aztán jött Jane, őt imádta. Tudta mit akar, simán megosztott vele a szaftos részleteket és bátran faggatta ha valamit nem vágott Kilyan viselkedésében. Egyszerűen imádta a csajt, amiért teljesen közvetlenül kezeli a szexualitást, úgy ahogyan azt eleve kellene. Nem tabu témának, nem is valami olyasminek, amitől félni kellene, mint Yui, hanem nyíltan, de csak azzal szemben, akiről tudta, hogy ugyanígy kezeli, de sajnos neki szinte sose kellett tanácsot adnia, mindent megbeszélt Kilyannal. Amy és Carmen már merőben más dió volt, rajtuk még ő is nehezen tudott kiigazodni. Az egyik pillanatban olyanok voltak, mint a kolostorba vonult apácák, akik hirdetik a matematika és a bérgyilkosság tudományát, aztán egyszer csak száznyolcvanfokos fordulatot ejtenek és isznak, random pasikkal smárolnak és kb. egymásra figyelve nem jutottak még szobára, még! Azt várja, mikor lesz egy olyan elmebeteg pali, aki mind a két csajt befűzi és édes hármasra invitálja őket, mert akkor ott baj lehet. Nem hiába volt az első dolga Aaronnek, hogy mindkettőnek a kezébe nyomott egy-egy csomag óvszert, hogy ha szükségük lenne rá, használják. Ha Edmund és Ingrid tudná, hogy ezzel mennyire megmenti majd egyszer őket a korai unokáktól... Kitűntetést érdemelne! 

- Aha. - nyögte ki végül nagy nehezen. - Tehát... össze akarjátok hozni a tesi tanárotokat és a rajz tanárotokat. - próbálta felfogni a mondatot Aaron. - Játsszátok ki őket, vagy zárjátok be őket valahová. Mondjuk... Írjatok a két tanár nevében egy-egy üzenetet, hogy beszélniük kell valahol, aztán meg zárjátok be őket. Vagy, hogy ne diák csínynek tűnjön, vessétek fel az ofőnek, hogy menjetek el valahová kirándulni egy hétvégére. Például sátras túra és kérjétek meg, hogy a rajz tanár és a tesi tanárnő is hadd jöjjön. Aztán intézzétek úgy, hogy mindig együtt legyenek, hátha találnak egymásba valami közöset. 

Dan ez utóbbi tanácsot rögtön hajította is a kukába. Októberben sose mennek kirándulni... De az első verzió... Hm... Mit is mondott Mr. Johanson... Sport lesz a kövi téma a szakkörösöknél... És ki segíthetne ezekben többet, ha nem egy tesi tanár? 

- Ismerem ezt a fejedet. - bökte oldalba Lin, mire Dan csak rámosolygott. 

- Van egy ötletem! Megoldom, hogy ne szopasson halálra az a nő téged és a többi csajt! - pattant fel. - Köszi, Aaron! Na menjünk moziba, szerintem Aelin már azt hiszi, hogy felültettük őt. 

- Ja ne már! Azt nem mondtad, hogy ő is jön! - nyögött fel méltatlankodva Nat.

- Hoppá! - vonta meg vigyorogva a vállát Dan, miközben belebújt a cipőjébe, mellette Lin is fürgén felvette a sportcipőjét és elkapta Dan kezét, hogy amint Junie és Nat is készen van árnyékutazzon.

- Én nem megyek! Legutóbb behajított a hologram figurák közé! 

- Örülj, hogy ma már nem kartont használnak! - vágta rá Sven. 

- Gyere már, tök jó lesz! - ugrált Dan mellett lelkesen Lin. - Romcsi film lesz és... 

- Vígjáték lesz. - felelte Dan.

- Miii? De megígérted, hogy... 

- Tudom, de Junie foglalta a helyeket és.. 

- És én nem nézek romcsi filmet, ahol a két főszereplő kerülgeti egymást, mint két kiéhezett mókus. Ha akarnak valamit, akkor a pasi legyen pasi és mondja meg a csajnak, a csaj meg ne kéresse magát, mint... Mint Sven kiszemeltje! Nat gyere már! - kapta el a srác dzsekijét és rángatta a cipőkhöz. 

- Bocsi! - meredt Lin mérges szemeibe Dan, míg a lány csak sértetten felsóhajtott és elindult kifelé. - Lin! Ne már! - indult utána. - Tényleg bocsi!

- Mindig vígjátékot és akció filmet nézünk, mert ti hárman azt akartok nézni! Egyetlen egyszer nem lehetne, hogy nem vagytok önzők és rám is gondoltok?! 

- Legközelebb... 

- Legutóbb is ezt mondtad... - baktatott lefelé a lépcsőn a lány, amíg meg nem állt a legárnyékosabb helyen. - Nat, majd hozd Juniet! - kiáltotta fel. 

- De nem is én foglaltam a helyeket, hanem Junie és... - tovább Aaron nem hallgathatta a srác magyarázkodását, mert Lin valószínűleg megfogta Dan kezét és elárnyékutazott. 

- És most sem vártak meg minket... - sóhajtotta Junie. 

- Mit vársz? - húzta el a száját Nat. - Lin egy éve rágja a fülünket, te meg Dan állandóan kijátsszátok őt. 

- Nem nézek romcsi szart! - kötötte az ebet a karóhoz a srác. 

- Én is megyek. - tápászkodott fel Sven, amikor Junie és Nat is egy hangos köszönés közepdte elhagyta a lakást. - Demetria, Sam elkísérjelek titeket? 

- Én örülnék neki! - pattant fel rögtön Demetria és termet rajta a sportcipője. 

- Én majd sétálok. - felelte Sam és maradt a helyén, mire Sven felvont szemöldökkel meredt rá, akárcsak Aaron is. 

Sven végül csak intett neki, majd megfogta Demetria kezét és a lakásban csak Aaron és Sam maradt. Aaron várakozva nézett Samre. 

- Igen? - vonta fel a szemöldökét, ha Sam itt maradt tuti akar valamit, ő sétálni, mikor haza vinnék a fenekét? Nincs az az isten!

- Megcsináltam. 

- Mit? 

- Amit mondtál. Demetriával. 

Aaron arcára széles vigyor ült ki. 

- Na ezt nem hittem volna. - mondta még mindig vigyorogva. - És? Hogy tetszett Demetriának? 

- Eléggé tetszett neki. - válaszolta kicsit zavarban Sam. - Utána szinte le akart teperni, de nem akartam erőltetni, így... leállítottam. 

- Ügyes. - biccentett elismerően Aaron. 

- Tényleg? - pislogott döbbenten a srác. - Én azt hittem, hogy le fogsz cseszni, mint Svent Tracynél... 

- Az más. Ott a csaj akarta. Itt a csaj alapból nem akarja. Hidd el, a nők furák. Érthetetlenek, tudod hány év volt mire olyan hetven százalékban megértettem néhány típusukat? Huszonegy! - bólogatott fennakadt szemekkel. - Ha a csaj, aki alapból nem akarja, az meggondolatlanul úgy cselekszik ahogy, mint egy kényszerképpen ha már ő is kapott, te is kapj címszó alatt, az utólag meg fogja bánni. Ám, ha te leállítod őt, azzal azt táplálod benne, hogy egy lovag vagy, egy hős és csak ő számít. 

- Mert ez így is van... - felelte zavartan Sam. 

- Tudom. De ezzel te nem a bizalmatlanságát táplálod, hogy megbánja ezt a döntést, hanem a bizalmát, amivel önként fog belemenni. Jó, mi? Logikus időnként ez a női nem. Úgy szökő évente egyszer! 

Sam rögtön felnevetett a hasonlaton. Valahogy... most jobban érezte magát, hogy Aaron nem akadt ki rá, hanem... Megérti, mert ha megérti, akkor jól csinálta és neki csak Demetria a fontos.


Véleményeteket várom commentben!