Az elmúlt napok egyformán zajlottak Felix számára. Minden reggel pontban 6 órakor kelt, elkészítette a reggelijét, lement az edző terembe és 8 órakor már frissen és üdén várta az első tanítványát. Magántanárként teljesen ő osztotta be az idejét és ennek az áldásnak most duplán örült. Bele is bolondult volna, ha úgy kéne ugrálnia ahogy mások fütyültek...

A Changbinnal történtek óta az ausztrál fiú még zárkózottabb lett és már nem csak az idegenekkel szemben, hanem a barátaival is. Értékelte Jisung törődését és aggodalmát, de egyszerűen nem akart beszélni a legjobb barátjával... Hiszen az alacsonyabb túl pátyolgatta őt, vagy éppenséggel Binről akart beszélni vele és ez volt az utolsó dolog, amire Felix vágyott. Nem akart még csak gondolni sem az alfára, de az emberi agy sajnos nem így működik. A kis szeplős minden éjjel amikor lehunyta a szemét újra találkozott a férfival.

És ez kezdte az őrületbe kergetni őt...

Lixie idegesen a tincseibe túrt, miközben a konyhapultnak támaszkodva lassan egy pirítóst vajazott meg. A hasa hangos korgással jelezte, hogy ideje valami táplálékot bevinnie és épp beleharapott volna a kenyérbe, amikor megszólalt a csengő.

Dühösen dobta vissza a tányérra az ételt, majd öles léptekkel az ajtóhoz ment, ám a váratlan látogatója cselesen letakarta a kukucskáló lyukat.
-Ki az? - kérdezte barátságtalanul, bár volt egy sejtése...
-A rézfaszú bagoly - hallotta meg legjobb barátja gúnyos hangját.
-Kérlek hagyj békén Jisung - sóhajtotta fásultan Felix... - Egyedül szeretnék lenni - mondta, de mókusarcú barátját nem lehetett ennyivel lerázni.
-Napok óta nem láttalak és alig beszéltünk - mondta szigorúan Han. - Csak szeretnék meggyőződni arról, hogy jól vagy - tette hozzá egy fokkal szelídebben, de a szőkeséget ez sem hatotta meg és makacsul hallgatott.

-Nem élhetsz így Lix, kérlek szépen nyisd ki az ajtót! - mondta már szinte könyörögve Sungie.
-Menj innen - csóválta meg a fejét Felix, amit a másik nem láthatott.
-Csak egy percet kérek tényleg - kérlelte elrettenthetetlenül a kis szeplőst, aki végül megadta magát. Felix úgy volt vele, hogy ha enged, akkor hamarabb szabadul.
-Hogy Minho fasza akadjon a torkodon... - morogta mérgelődve, mire Han jóízűen felnevetett.
-Most átkozol, vagy jót kívánsz?

-Tessék - tépte fel szinte az ajtót Lixie. - Jól vagyok, élek, nincs semmi bajom - darálta, miközben színpadiasan végig mutatott a testén. - Elégedett vagy? - tette fel a költői kérdést, mire Jisung megforgatta a szemeit és beljebb furakodott a lakásba.
-Majdnem - jegyezte meg kajánul vigyorogva, majd a háta mögött rejtegetett rózsaszín szőrmés bilincs hangosan kattant Felix csuklóján. 
-MI A FASZ?! - sikította lesokkolódva a fiú. - Jisung te normális vagy?! - hüledezett és kezét rángatva próbált meg kiszabadulni, természetesen sikertelenül. - HOGY A SZÍRIUSZI GYÍKEMBEREK RABOLNÁNAK EL ÉS FOGNÁNAK NAPI 12 ÓRA KÖZMUNKÁRA - ordította bele a legjobb barátja arcába. - Ahh fúj, ki tudja milyen testnedvek száradtak rá - fintorgott, miközben undorodva megpróbálta minél messzebb eltartani magától a kezét.

-Esküszöm csinálok a beszólásaidból egy best of kötetet - röhögött Hannie, aki kurva jót szórakozott ausztrál barátja vergődésén. - Ha hajlandó vagy velem normálisan beszélgetni akkor leveszem rólad a bilincset - ajánlott vádalkut, mire Felix szemei dühösen villantak rá.
-Hogy a kannibálok mondanák rád, hogy jó ember voltál...

Jisung tudta, hogy nyert ügye van. Bár nem akart ennyire drasztikus lenni, de miután látta, hogy barátjánál nem hat a szép szó, kénytelen volt más módszerekhez folyamodni. Szótlanul követte Lixet a konyhába, aki egy pillanatra elfelejtette, hogy összevan bilincselve a másikkal és akkorát rántott szegény Hanon, hogy a mókusfiú majdnem pofára esett. 
-Mire vagy kíváncsi? - kérdezte fásultan Felix és próbált minél távolabb húzódni a másiktól.
-A történtekre a te szemszögedből - válaszolta Sungie. - Na meg, hogy mi játszódott le a busa fejedben - húzta oldalra a száját keserűen somolyogva.

Felix elengedte a füle mellett a korábbi beszólást és fejével a kávéfőző irányába bökött.
-Kérsz egy americanot? - kérdezte már egy picit barátságosabban. Nem akart ő haragban lenni a legjobb barátjával, sőt! Csak megakart úszni egy elkerülhetetlen, kellemetlen beszélgetést.
-Ja, jöhet egy kis élénkítő - bólintott Jisung és próbált úgy helyezkedni, hogy az ausztrál fiú a körülményekhez képest gyorsan és könnyedén eltudja készíteni kettejük koffein bombáját.

A kis szeplős kifejezéstelen tekintettel tette a dolgát, szinte már olyan volt mint egy robot és ez megrémítette Hant. Felix az a fajta ember volt, akinek az arcán mindig láthatóak voltak az érzések és bár nagyon jó poker face-t fejlesztett ki, de a szemei mindig elárulták

De most azok is végtelenül üresek voltak...

-Azt már tudod, hogy együtt töltöttük az éjszakát - kezdett el csendesen beszélni Lixie, majd Hannie kezébe nyomott egy bögrét. 
-És elegánsan felvetted a nyúlcipőt - jegyezte meg csípősen az alacsonyabb.
-Betudod fogni, vagy idehívjam Lee Knowt, hogy kussoltasson el? - nézett rá összeszűkült tekintettel Felix és a szemeiből áradó fájdalom szinte szíven szúrta Jisungot.
-Ne haragudj - motyogta lehajtva a fejét, mire Lix kedveskedve megsimogatta a haját.
-Csak akkor fogok tovább beszélni, ha végig hallgatsz - jegyezte meg erőtlenül elmosolyogva, majd szabad kezével a tincseibe túrt és egy óriásit sóhajtott.

-Nem akartam veled  beszélni erről, hiszen Changbin a barátod és a zenész társad... Kellemetlen ez az egész - kezdett bele csendesen. - Továbbá tudod, hogyha valami nagyon bánt, de nem akarok vele szembenézni, akkor nem beszélek róla - nevetett fel fájdalmasan, mire Sungie hevesen bólogatni kezdett. - De a legjobb barátom vagy és talán szükségem van a tanácsodra, vagy csak arra, hogy kibeszéljem ezt magamból... - mondta a végét szinte alig hallhatóan, majd mély barna tekintetét Hanéba fúrta. - Jisung én elmondhatatlanul félek.

-Megtudod fogalmazni pontosan, hogy mitől is félsz Pixy? - kérdezte lágyan a mókusarcú és óvatosan megszorította Felix kezét. A kis szeplős lassan Jisungra emelte a tekintetét és ahogy barátja arcára nézett képtelen volt tovább tartani magát.
-Hogy csak egy lyuk voltam számára, semmi több - fakadt ki a magasabb. - Egy csinos kis húsdarab, amivel jól lakatta magát egy estére és ennyi... Semmi több. - Lixie dühösen megrázta a fejét és arcán komótosan végig gördült pár könnycsepp, amit egy agresszív mozdulattal törölt le. Gyűlölte magát amiért ennyire gyenge volt. - Tudom, fura ez azok után, hogy tálcán kínáltam fel neki a szűz kis seggem - nevetett fel szárazon. - De nem tudom...

Jisung együttérzően végig simított Lix hátán és félszegen magához ölelte a fiút. Az ausztrál egy pillanatig kiscica módjára bújt a legjobb barátjához, majd óvatosan elhúzódott tőle.
-Éreztette veled akárcsak egy pillanatra is ezt Changbin? - utalt vissza Felix félelmeire Han.
-Nem - felelte a szőkeség és hevesen megrázta a fejét. - Sőt, épp ellenkezőleg!
-Akkor meg?! - csattant fel Han és dühösen megbökte a fiú mellkasát. -Felix te hagytad ott őt szó nélkül! Nem gondolod, hogy neked kéne nyitnod felé? - adott hangot a véleményének.

Felix hátrébb húzódott a legjobb barátjától, már amennyire tudott a bilincstől és szomorkásan elmosolyodva pillantott le Jisungra.
-Legyek én az idióta kisfiú, aki egy kúrás után beleszeretett a másikba és most pincsiként lohol utána? - tette fel a költői kérdést, majd hevesen megrázta a fejét. - Kösz, nem - fűzte hozzá, mire Hannie elképedve bámult rá. Nem ismerte még Felixnek ezt az oldalát és őszintén meglepte, hogy a mindig mosolygós és nagyszájú Pixynek volt egy ilyen része is.
-Nem értelek Yongbokor - pislogott Sungie tányér méretű szemekkel. - Mire vársz még? Talán tapsra? - jegyezte meg pikírten, mire Lix flegmán megforgatta szemeit.
-Ha akarna tőlem valamit, már keresett volna - szegte fel az állát, mint egy dacos óvodás.

-Te felkeresnél valakit, aki se szó, se beszéd lelépett amíg te aludtál? - csóválta meg a fejét hitetlenkedve Jis. - Valamint ha jól emlékszem nem adtál meg neki semmi elérhetőséget.
-Mindent meglehet oldani - makacskodott tovább a kis szeplős.
-Hát öcsém te olyan hülye vagy helyből, mint hat másik neki futásból se - csapta homlokon magát Sungie. - Tudod mit? Várd tovább tátott szájjal a sült galambot, csak nehogy véletlen egy nagy fasz csússzon le a torkodon - tette hozzá gúnyosan.

Az ausztrál fiú megszokta már Jisung ilyen és ehhez hasonló beszólásait, ezért a mostanit sem vette a szívére. Fölényesen elmosolyodott, majd nagyot kortyolt a kávéjából.
-Klassz - jegyezte meg unottan Lix. - Engedj el, pisilnem kell - kérte meg normális hangnemben a barátját, mire Han az összebilincselt kezeiknél fogva nagyot rántott a fiún.
-Jó, mehetünk - jegyezte meg könnyedén, mire Felix szemöldöke a plafonig szaladt.
-Mi a fasz?! - csattant fel és úgy nézett a másikra, mintha annak két feje nőtt volna hirtelen.
-Megmutassam? - mosolyodott el kajánul a mókusfiú, mire az ausztrál még idegesebb lett.
-Oldozz már el baszdmeg - ripakodott rá az alacsonyabbra. - Te idegesítő, együgyű, bosszantó kis barom - fortyogott tovább Felix.
-Bírod még tartani? - kérdezte vigyorogva Han, majd lassan megnyitotta a konyha csapot.

-Hát ezt nem hiszem el geci - fakadt ki Lix és minden elvét sutba dobva kezdett el rohanni Jisunggal az oldalán a mosdóba. Egy kézzel bénázva próbálta meg elővarázsolni a kígyóját, majd dühösen Hanniera kiáltott.  - Ne nézz már ide!
-Ugyan már Felix - kuncogott Han, aki felettébb élvezte Felix zavarát. - Nekem is pont ugyan ilyen van - jegyezte meg lazán az alacsonyabb.
-Csak sokkal kisebb - öltötte ki a nyelvét az ausztrál fiú.
-De a szaga ugyanolyan mint  a nagynak - vonta meg a vállát könnyedén Jisung és ezt a beszólását már Felix sem bírta ki nevetés nélkül.

-Tulajdonképpen miért is vagyunk mi barátok? - sóhajtott színpadiasan a szeplős fiú.
-Mert valami csoda folytán én képes vagyok elviselni téged - szúrta oda Sungie, majd egy mozdulattal eloldozta Felixet, hogy kényelmesen feltudjon öltözni.
-Seggfej - morogta az orra alatt a magasabb és sértődötten elviharzott Jisung mellett.

-Mihez fogsz most kezdeni? - kérdezte Han és lazán az ajtófélfának támaszkodva nézte Felixet, ahogy megmossa a kezét, majd az arcát.
-Élem tovább az életem - felelte a szőkeség és a tükörben farkas szemet nézett a barátjával.
-Ennyi? - fakadt ki Jisung. - Én a helyedben úgy harcolnék a faszáért, mint a koldus egy tál kajáért - próbálta meg poénosan ösztönözni Lixiet, de a fiú csak megvetően fintorgott.
-Szerencsére én nem te vagyok - jegyezte meg fölényesen. - Van tartásom - mutatott végig magán, mire a mókusarcúból kitört a nevetés.

-Nem akarlak elkeseríteni Felix, de tartásod az pont nincsen - csóválta meg a fejét gúnyosan mosolyogva Han. - Viszont büszkeséged annál több - sóhajtott gondterhelten. - Tudtad, hogy ez öli meg leginkább az emberek boldogságát? - tette fel a költői kérdést.
-Köszönöm Jisung Coelho - gúnyolódott Felix, de Sungie elengedte ezt a füle mellett.
-Most komolyan... - nézett mélyen a kis szeplős barna íriszeibe Jisung és óvatosan Felix álla alá nyúlt, hogy a fiú ne tudja elkerülni a pillantását. - Mit szeretnél? - kérdezte csendesen. Lixie tekintete egy pillanatra ellágyult és magában megadta az őszinte választ a barátja kérdésére. Hogy mit szeretne...? Természetesen Changbint. A csókjait, az ölelését, azt az éjszakát végtelenszer újra élni, hallani a nevetését, végig simítani bársonyos bőrén... De ezt soha, semmi pénzért nem árulta volna el senkinek.

Még Hannak sem.

-Semmit, oké? - rántotta odébb a fejét ingerülten Lixie és oldalra pillantva próbálta meg leplezni kibuggyanó könnyeit Sungie elől.
-Akkor én megyek is - mondta csendesen az alacsonyabb. - Látom nem fogok veled egyről a kettőre jutni - jegyezte meg, majd finoman megpaskolta Felix vállát. - De ha esetleg meggondolnád magad, akkor az instámon ki tudod keresni a Changbinhoz vezető utat.
-Jó jó, persze - morogta a nem létező bajsza alatt az ausztrál.

Jisung kihasználva, hogy Lix nem figyelt rá, óvatosan a táskájához lépett és hangtalanul elővett belőle egy cicafüles hajpántot. A kiegészítőt vigyorogva legjobb barátja fejére tette, aki riadtan rezzent össze Han akciója miatt.

-MI A RÁK?! - sipította egy oktávval magasabb hangon a szőkeség.
-A bilincshez adták - felelte vigyorogva Hannie. - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy az egyik Minhoval közös játékomat fogom rád adni? - fintorgott megvetően, mire Felix csak nevetve megforgatta a szemeit. 
-Na jól van, szia - köszönt el vidáman és finoman kitessékelte a fiút a lakásából.
-Vigyázz magadra Yongbokor - fordult vissza a küszöbről Jisung és karjait szorosan Felix köré fonta. - És kérlek gondolkodj el azokon, amikről beszélgettünk - kérte csendesen.
-Úgy lesz - bólintott Felix. Egy kívülállónak úgy tűnhetett, hogy csak leakarta rázni a mókusarcút, de komolyan gondolta amit mondott és nem hazudott Jisungnak.

Valóban alaposan átrágta magában a dolgot...

Miután Han elhagyta Lixie lakását, a kis szeplős visszament a konyhába és gépies mozdulatokkal magába tömte a kihűlt és szottyossá vált pirítóst. Nem esett túl jól neki az étel, ezért inkább sietve felöltözött és leugrott a legközelebbi Starbucksba, hogy ott vegyen magának valami laktató reggelit és egy finom kávét.

Elégedetten kortyolta a forró italt és tömte magába a szendvicset, miközben a gondolatai teljesen máshol jártak. Bár a teste a kávézóban tartózkodott, de a lelke valahol nagyon távol... Egészen pontosabban Changbin karjaiban. Újra élte az együtt töltött pillanatokat az alfával, fejében ezerszer visszapörgetett minden egyes másodpercet és egészen addig gyötörte magát, míg túl csordult érzései kövér könnycseppek formájában nem távoztak belőle. Gyűlölte ezt az egészet, nem értette önmagát és a reakcióit... Csak arra vágyott, hogy minél előbb múljon el a lelkét gyötrő emóció.

Minél előbb elfelejtse a felejthetetlent.

Jisung szavain töprengve révedt a semmibe. Nem akarta még jobban fájdítani a szívét, de egy kis hang a fejében azt mondta neki, hogy tegye meg. Kíváncsi volt Changbinra és mindenre ami vele kapcsolatos, de annyira gyötörte őt ez az egész.

Unottan forgatta a kezében a lezárt képernyőjű telefont és amint feloldotta a készüléket rögtön vissza is zárta. Talán mégsem állt még készen arra, hogy újra lássa az alfát, még ha csak fényképen is. Hiszen a férfi élete biztos a szokott kerékvágásban haladt tovább és a legkevésbé sem bolygatta meg a Felixes "affér". A kis szeplős nem akart szembesülni azzal, hogy ő az egyetlen aki szenved és már épp zsebre vágta volna a készüléket, amikor az megrezzent.

Valaki ráírt...

Felix szíve a torkában kezdett el dobogni. Újra és újra elolvasta az üzeneteket, miközben hitetlenkedve megrázta a fejét. Ez mégis hogy történhetett...? Próbálta tartani a tisztes távolságot Hyunjinnal, hiszen hiába maradtak barátok, a fiú mégis csak az exe volt, de a dolog nem volt ennyire egyszerű.

Az ausztrál fiú maga fura módján még mindig kötődött hyungjához és bár a szerelem lángját már nem érezte a szívében, de valami mégis Hyunjinhoz húzta. Irritálta mikor a többiek szóba hozták kettejük kapcsolatát és az is mikor Hyun a (már nem létező) szüzességével poénkodott, de mégis úgy érezte, hogy szüksége van a magas fiúra az életében. Talán mert ő volt az első szerelme, az első komoly kapcsolata? Vagy csak azért mert minden hülyesége ellenére Hwang Hyunjin igenis egy kedves, törődő fiú volt? Ki tudja...

Ezt a kérdést még Lee Felix sem tudta volna megválaszolni.

Elmerengve piszkálta a kiüresedett poharát, mikor hirtelen egy árnyék vetült az asztalra. Lixie riadtan fordult meg, de amikor meglátta az árnyék tulajdonosát, az arcán ezer wattos mosoly terült el. Hyunjin állt  vele szemben és még jóképűbb volt, mint a képen amit korábban küldött.

-Szia Pixyke - köszönt vigyorogva a magasabb fiú, de ahogy tekintete Felix kisírt szemeire vetült nehezére esett visszafognia a dühét. Uralkodott magán, ami nem volt könnyű feladat, hiszen élete szerelme épp egy másik férfi miatt hullatta a könnyeit. Aki történetesen az ő alfája volt...
-Szia Hyunjinnie - nézett fel rá édesen Felix, majd óvatosan felállt a székből és karjait szorosan Hyunjin köré fonta. Maga sem értette, hogy miért volt képtelen abba hagyni a vigyorgást...

De összekuszálódott érzésein nem sokat segített hyungja jelenléte.

Csak még nehezebbé tett mindent...