A novemberi éjszaka kellemesen csípős volt és Felix élvezettel szívta a tüdejébe a hűvös, friss levegőt. Lenge öltözéke ellenére sem fázott, fűtötte valami belső tűz, aminek ő sem értette az okát. Régebben Hyunjin mellett érzett ilyet, amikor fülig szerelmes volt a fiúba, de Changbin felé valami teljesen más emóció húzta.

Valami lángoló és mindent végig perzselő...

Felix mosolyogva nézett le összekulcsolt kezeikre. Apró praclija szinte elveszett Changbin mancsában és ezt a látványt még mókásabbá tette azt, hogy az alfa alacsonyabb volt nála. De Lixiet ezt egyáltalán nem zavarta... Sőt, imádta! Tetszett neki, ahogy az idősebb törékeny porcelán babaként bánik vele, hogy minden mozdulatából érződik a gyengédség, de mégis oly' könyörtelenül vette birtokba a testét. Belepirult a gondolatba, hogy nem rég mit műveltek a klubba, ám hirtelen ekkor eszébe jutott valaki más is.

-Oh, várj - torpant meg váratlanul a szőkeség és kapkodva elővette a mobilját. - Szólnom kell Jisungnak, nehogy aggódjon miattam - motyogta, miközben szabad kezével már lázasan írta az üzenetet legjobb barátjának.
-Szerintem Minho eléggé lefoglalja - jegyezte meg vigyorogva Changbin.
-Mehetünk tovább - közölte Felix, majd zsebre vágta a telefonját. 
-Még sem kérdeztem, hogy neked rendben van-e, ha hozzám megyünk? - sóhajtott frusztráltan az alfa, majd lopva a kezét szorongató fiúra bámult.
-Már miért ne lenne? - pislogott rá semmit sem értve a kis szeplős.
-A falkámmal lakok együtt - köszörülte meg a torkát Bin.

-Ohh - csak ennyi reakcióra futotta hirtelen Felixtől. Fogalma sem volt, hogy mit kéne reagálnia és tartott attól, hogy mit fog hozzá szólni a többi vérfarkas. - Senki nem fog bántani engem, igaz? - kérdezte csendesen.
-Nem is mernének - rázta meg a fejét Changbin, majd kissé megszorította Lix kezét és lábujjhegyen állva egy puszit adott a fiú szájára. - Vigyázok rád Bokkie!
-Bokkie? - kuncogott a becenév hallatán az ausztrál. - Ez aranyos.
-Te vagy az aranyos - suttogta az alfa, mialatt szabad kezével végig simított Lixie arcán.

A pici szinte beleolvadt Bin érintésébe. Úgy érezte szabályosan lángol ott a bőre, ahol az idősebb megérintette. Pilláit lehunyva egy jóleső sóhaj szakadt fel belőle és reakciója láttán hyungja sem tudta tovább türtőztetni magát.

Changbin úgy csapott le Felix ajkaira, mintha az életük múlt volna rajta. Eleinte lágyan mozgatta a párnácskáit a fiú száján, majd nyelvét átvezette a Lixie szájüregébe és elmélyítette a csókot. Óvatosan a szőkeség alsóajkába harapott, amire válaszul Felix kéjesen felnyögött és pici kezeivel Changbin mellkasára simított.
-Menjünk hozzád Binnie - lihegte levegő után kapkodva. Abban a pillanatban az sem érdekelte volna, ha az alfa a nyílt utcán teszi magáévá...
-Rendben - felelte karcos hangon az idősebb. Rá is eléggé hatással voltak a történtek és nehezére esett moderálnia magát.

Annyira vágyott Felixre, mint még soha senkire...

-Erre gyere - ragadta meg ismét az ausztrál fiú aprócska kezét Changbin és finoman húzni kezdte volna maga után Felixet, de ő meg sem mozdult. Az alfa kérdő tekintettel fordult hátra, de megmukkanni sem volt ideje, a pici egy nagy cuppanós puszit adott a szájára.
-Most már indulhatunk - vigyorgott elégedetten Bin döbbent arcát látva Felix, mire az idősebb is nevetve megcsóválta a fejét. Tetszett neki a kis szeplős, szinte már túl tökéletes volt. Nőies, de mégis szálkás alakja volt, gyönyörű arca és az óceánnál is mélyebb hangja. Kisfiúsan édes volt és visszahúzódó, de mégis ki lehetett hozni belőle a dögöt.

Lixie teljesen levette a lábáról Changbint és ez valahol kissé megijesztette az alfát. Nem szerette, mikor valaki olyan hatással volt rá, ami befolyásolta a józan ítélő képességét... És sajnos a szőkeség pont ezt hozta elő a farkasból. Bár Changbin ezelőtt csak egyszer érezte ezt, de úgy gondolta soha többé nem fog ismét ebbe a csapdába sétálni. Aztán megjelent Lee Felix.

És felborított mindent...

Az út további része csendben telt. Egyikük sem szólt semmit, de egy pillanatra sem engedték el a másik kezét. Élvezték a szótlanságot, na meg őszintén attól tartottak, hogyha bármelyikük is kinyitja a száját akkor tényleg nem bírták volna már ki hazáig... És nem lett volna díjnyertes ötlet az utca közepén lenyomniuk egy menetet. A köztük húzódó szexuális feszültséget harapni lehetett a levegőben és a Changbinból áradó menta illatát kilométerekről még a holtak is kiszagolták volna. Mindketten úgy érezték valójában már órák teltek el és mikor az alfa megállt egy épület előtt a két fiúból egyszerre szakadt fel egy megkönnyebbült sóhaj.

-Itt laktok? - kérdezte reménykedve a fiatalabb.
-Aha - felelte Changbin, majd könnyedén felemelte az előtte lévő csatornafedelet.
-A csatornában??? - meresztett tányér méretű szemeket hyungjára Felix.
-Dehogy, nem patkányok vagyunk - nevette el magát Bin. - Egy otthonosan berendezett földalatti barlangrendszerben - adta a kisebb tudtára, majd fejével intett Lixienek, hogy másszon le a létrán. A kis szeplős vonakodva, de leereszkedett és mikor talajt ért a lába elámulva bámult körbe. Mindenfelé kesze-kusza alagutak voltak, egyszerűen gyönyörű volt az egész.
-Azta - csodálkozott tovább Felix, majd abban a másodpercben landolt mellette hyungja.
-Nem gondoltad, hogy ilyenek vannak a város alatt, mi? - vigyorgott elégedetten az alfa.

Az ausztrál fiú ösztönösen újra megfogta Changbin kezét és hagyta, hogy a férfi vezesse. Nem kóvályogtak sokáig, talán csak fél percig, mikor megérkeztek egy gyönyörűen berendezett és hatalmas helységbe, ami első ránézésre egy étkezőnek tűnt. Az alfa már épp húzta volna tovább maga után a kis szeplőst, mikor hirtelen a szomszédos szobából kilépett valaki.

Egy alfa nőstény...

Ahogy a lány és Lixie tekintete találkozott, az ausztrál fiú azonnal megérezte a belőle áradó erőt és ösztönösen összébb húzta magát. Fogalma sem volt arról, hogy miként viszonyuljon a másik alfához és mikor az megindult felé ösztönösen Changbin háta mögé húzódott.
-Nahát - mosolyodott el a lány. - Milyen szép fiúcska - jegyezte meg könnyedén, miközben tetőtől talpig végig mérte Felixet.
-Kö-köszönöm - hebegte megszeppenve. Meglepte ez a barátságos fogadtatás.

-Felix ő itt Reila, a falkám alfa nősténye - sóhajtott fáradtan Bin és a kis szeplős derekát átkarolva maga mellé húzta a fiút. - Viselkedj vele rendesen - intézte szigorú szavait Reilához, aki ezt hallva csak flegmán megforgatta a szemeit.
-Meg sem szólaltam - reflektált az alfa nőstény.
-Helyes, maradjon is így - bólintott Changbin ingerülten. Felix furcsálta a két alfa közt húzódó feszültséget, de úgy gondolta jobb lesz ha csendben marad. Már épp kezdtek egyre bizarabb dolgokon kattogni az agya fogaskerekei, de mielőtt még jobban belelovalta volna magát ebbe, a nőstény mögött feltűnt egy fiatal fiú.

Az ismeretlen farkas, aki valószínűsíthetően nem alfa volt, átölelte Reila derekát hátulról és állát a nőstény fején pihentette.
-Szia! Jeongin vagyok - köszönt barátságosan az idegen, akinek farkas létére eléggé róka szerű arca volt, főleg amikor mosolygott.
-Felix - biccentett a még mindig zavarban levő szőkeség.

-Nagyon édes fiú - suttogta a lány fülébe Innie. - Illik Changbinhoz - tette hozzá, de természetesen nem annyira halkan, hogy a két említett ne hallotta volna meg.
-Szerintem is - értett egyet vigyorogva Reila.

Lixie idegességében a száját rágcsálta és, hogy a többiek ne lássák rák vörös arcát, még a fejét is lehajtotta zavarában és inkább a cipője orrát tanulmányozta.
-Na elég legyen ebből kedves rém rendes családom - szólt rá a két farkasra Changbin és szabad kezével megpróbálta odébb hessegetni őket. - Köszönjetek el szépen Felixtől! - adta parancsba, amire Reila reakciója egy nyelvöltés volt, majd vigyorogva Lix felé fordult.
-Szia Felix - hajolt meg kissé a fiú előtt.
-Remélem látjuk még egymást - tette hozzá Jeongin, majd kiskacsa módjára követte Reilát.

-Ne haragudj az előbbi miatt - túrt a hajába gondterhelten Bin. - Ez a két seggfej nem tud disztingválni, bíztam benne, hogy elkerüljük őket - somolygott bocsánat kérően.
-Semmi baj - rázta meg a fejét nevetve Felix. - Szerintem aranyosak voltak.
-Mondtam már, hogy te vagy az aranyos Bokkie - felelte Changbin és a derekánál megragadva magához húzta a picit, hogy mohón birtokba vegye az ajkait.

Felix meglepetten felnyögött, ahogy párnácskáik összepréselődtek, de egy pillanattal később már teljesen felajzva falta Bin száját. Karcsú, kecses testét az alfa izmos valójának préselte és élvezte ahogy szinte elvész Changbin karjai közt. Egyik kezével türelmetlenül tépázta az idősebb kócos, hullámos fekete fürtjeit, míg a másikkal a mellkasát simogatta. Folyamatosan az alacsonyabb szájába nyöszörgött és érezte ahogy a vágy kezdi hatalma alá vonni az elméjét. Nem érdekelte már az sem, ha esetleg rajta kapják őket... Ölelni, csókolni, érinteni és magában érezni akarta Changbint, minél jobban, minél előbb.

Bármi áron...

Az alfa Lixie combjai alányúlva az ölébe kapta a fiút, majd mancsait a fenekére csúsztatta. Élvezettel megmarkolászta a finom kis barackokat, miközben ügyesen egyensúlyozva a szobája felé indult. Egy pillanatra sem szakadt el a pici mézédes ajkaitól, sőt egyre akaratosabban, követelőzőbben tépázta azokat.

A szoba küszöbét átlépve Changbin szabályosan berúgta maguk után az ajtót és öles léptekkel az ágy felé haladt. A párnák közé hajította Felixet, akinek a teste besüppedt a puha matracba és elködösült tekintettel bámult fel hyungjára.
-Binnie... - sóhajtotta vágyakozva, mikor a férfi leráncigálta magáról a felsőjét, majd fölé tornyosulva kezdte el ismét csókolni őt.
-Yongbokkie - lihegte a másik szájába Bin. - Olyan kibaszottul tökéletes vagy - morrant fel, majd egyik kezével megtámaszkodott Lix feje mellett, a másikkal pedig a fiú nadrágjába nyúlt. Nem húzva az időt markolt rá a kis szeplős merevségére és lassú tempóban verni kezdte a farkát.

-Nem kéne előbb lezuhanyoznunk? - kérdezte józan esze utolsó szikrájával a kisebb, akit meglehetősen zavart, hogy még az előző aktus nyomait is magukon viselték.
-Én szeretem a mocskos szexet - nevetett ördögien az idősebb és orgánumától jól eső borzongás futott végig Felix gerince mentén. - De ha neked jól esne egy frissítő fürdés akkor nem akadályozlak meg benne, menjünk - mondta Bin, majd azonnal lemászott Lixieről.

-Mármint te meg én? Együtt? - pislogott meglepetten a pici és összezavarodott arcocskája láttán Changbin akaratlanul elmosolyodott.
-Nem szeretnéd? - kérdezte szelíden, miközben végig simított Felix orcáin.
-Dehogynem! - vágta rá rögtön a kis szeplős, talán már túl lelkesen. - Legalább megdughatsz a zuhany alatt is - tette hozzá, miközben ártatlan baba szemekkel pillantott fel az alfára. És Bin teljesen kikészült ettől a kettőségtől, ami a fiúban lakozott...
-Csak bírjad majd az iramot kis csirke - morrant fel az idősebb, majd a torkánál fogva megragadta Felixet és magához húzta. - Sajnos a farkam túl jól érzi magát a harapnivalóan kerek fenekedben - suttogta a fiú ajkaira, majd lassan végig nyalt rajtuk. - Lehet a nap is fel kel már, mire hajlandó leszek leszállni rólad - dorombolta kéjtől rekedtes hangon.

Amivel csak még jobban felébresztette a Felixben lapuló démont...

Bin elengedte a fiút és várakozó tekintettel figyelte őt, kíváncsian várva, hogy mi lesz a következő lépése. Lixie egy lassú mozdulattal levette magáról a felsőjét és a nadrágját, majd négykézláb az alfa felé kezdett el kúszni. Fenekét kinyomta, állát felszegte és óriásira tágult pupillákkal úgy méregette Changbint, ahogy egy kisgyermek a karácsonyfa alatt lévő dobozokat. Alig várta, hogy kicsomagolhassa...

-Ha ezzel elijeszteni akartál akkor nem jött be - suttogta Changbin fülébe. - Valójában ez csak még inkább meghozta a kedvem a maradáshoz - nevette el magát, majd apró csókokkal borította be az alfa nyakának minden szegletét.
-Jó fiú - lihegte Bin és Felix szőke tincseibe markolva húzta el magától a fejét. - Tetszik, hogy ilyen hamar kimutattad a fogad fehérjét baby - jegyezte meg somolyogva, mire Lixie arcán ezer wattos vigyor terült el.
-Szerintem ennél még jóval több van bennem hyung - jegyezte meg kacéran, majd közelebb hajolt a férfihoz. - Tegyük felejthetetlenné ezt az éjszakát!

És Changbin örömmel teljesítette Felix kérését...

Felix képtelen volt elaludni. Az agyában folyamatosan kattogtak a fogaskerekek és a szíve is a torkában dobogott. Gyomra fájdalmas görcsbe rándult és olyan rosszul érezte magát, mint még talán soha életében. Fogalma sem volt arról, hogy miként kéne viselkednie... Mit csináljon? Hogyan viszonyuljon Binhez? Keltse fel, vagy csak firkantson neki egy búcsúlevelet és menjen haza? Esetleg hagyja ott a telefonszámát?

De végül egyiket sem tette...

Óvatosan leemelte magáról Changbin karját, mely őt ölelte és lassan felült, vigyázva arra, hogy véletlenül se keltse fel az alfát. Ahogy végig nézett Bin izmos karjain, kidolgozott mellkasán, formás fenekén és csókolni való ajkain, ösztönösen eszébe jutottak az elmúlt éjszaka és hajnalban történtek képei. Ahogy ölelték egymást a vágytól túlfűtve, ahogy az alfa mellkasába harapott a gyönyör tetőzésekor, ahogy szenvedélyesen marcangolták egymás száját...
-Akár ezerszer is jöhetne a Man in black a villanós kis vörösfényével, de téged akkor sem felejtenélek el soha - suttogta mosolyogva Felix és búcsúzásként egy óvatos, apró csókot nyomott az alfa puha párnácskáira.

Kapkodva felszedegette a földről a ruháit, sietve felöltözött és magában sűrűn imádkozott azért, hogy véletlenül se akadjon össze senkivel, amíg gyáva kukac módjára elhagyja a farkas lakot. Annyira halk volt, amennyire csak tudott és az istenek megkegyelmezve neki engedték, hogy feltűnés nélkül kereket tudjon oldani. A "csatornából" kimászva visszaillesztette a fedelet a helyére és gondterhelten körbe nézve próbált rájönni, hogy merre is lehet.

Egy darabig tanácstalanul vakarta a fejét, majd telefonját előkapva megnézte a térképen, hogy merre lehet. Akár taxizhatott is volna, de nem akarta a nehezen megtakarított pénzét erre költeni, így a buszozást választotta. A GPS segítségével elnavigált a legközelebbi megállóhoz és akkor döbbent rá, hogy csupán csak 5 állomásnyira lakik Changbintól.
-Még csak ne is gondolj erre - szidta meg magát és unalmában a telefonját kezdte el nyomkodni. Volt még 15 perce a busz érkezéséig, ezért úgy gondolta, hogy az időt addig a szociál média felületeinek nyomkodásával üti el.

Amint Lixie belépett az instagramra a neve mellett megjelent a zöld kis pötty és Jisung ezt látva rögtön tárcsázta is legjobb barátját. A mókus arcú azóta is Lino irodájában ült és hősiesen várta, hogy szerelme végre befejezze a munkát és haza induljanak.

-Jó reggelt - szólt bele rekedtes hangon a telefonba Felix.
-Jó reggelt, vagy inkább jó éjt? - köszönt vidáman Jisung. - Fogadjunk, hogy le sem feküdtél aludni - jegyezte meg perverzen, mire az ausztrál fiú egy óriásit ásított.
-Nem igazán - nyammogta álmatagon Lix és fejét a váró falának döntötte.
-Csatlakoztál már a reggeli szégyen menethez*? - kérdezte Sungie és a kis szeplős szinte maga előtt látta barátja kaján vigyorát.
-Csak azt szégyellem, hogy nem szoptam le többször - bukott ki Felixből az őszinte válasz.

-Lee Felix - hápogta meglepetten Han és még levegőt venni is elfelejtett. - Egyszer kerül fasz a seggedbe és máris kinyílik a csipád - röhögött fel hitetlenkedve a mókusarcú.
-Ötször - vágta rá csípőből Felix. - Jó, hatszor ha számolom a klubban történteket is - javította ki magát gyorsan és akarata ellenére úgy vigyorgott, mint a tejbe tök.
-Az igen - füttyentett elismerően Han. - Van ám étvágya az én Changbin barátomnak!

Felix erre már nem tudott mit mondani, ezért inkább hallgatott. Szeretett volna mindent elmesélni Jisungnak, hiszen a fiú a legjobb barátja, de kettős érzések uralkodtak benne. Az alfával töltött este emlékei keserédesek voltak számára és ugyan annyira szeretett volna beszélni a történtekről, mint amennyire nem.
-Na és mikor lesz a következő randi? - szólalt meg hirtelen Han és a kérdés hallatán az ausztrál fiú még a levegőt is félrenyelte hirtelen.
-Miféle következő randi? - sipogta a telefonba kétségbeesetten.
-Azt ne mondd, hogy ez ennyi volt! - akadt ki Jisung, mire Lix automatikusan összehúzta magát. Utálta ha megszidták és nagyon jól tudta, hogy a hörcsögtől alapos lebaszást fog kapni.

-Hát... - köszörülte meg a torkát a szőkeség. - Nem kérte el a számomat - próbálta menteni a helyzetet, de hiába. Han ennél dörzsöltebb volt...
-Jó, de te megadtad a tiédet? - érkezett rögtön a következő kérdés.
-Nem igazán - vallotta be Lixie, majd nagy levegőt vett. - Oké, rendben... Valójában kurva szarul voltam, ezért fogtam magam, felöltöztem és haza indultam.

-Felix mi a fasz?! - csattant fel Jisung teljeseb kiborulva.
-Az ami nem rég a szádban járt... - jegyezte meg csípősen a szeplős fiú, majd dühösen belerúgott az egyik póznába. Már bánta ő is, hogy így cselekedett, de annál büszkébb volt, minthogy visszasunnyogjon a farkas odúba.
-YONGBOK - kiabált rá a telefonon keresztül Han, mire Lixie fancsali arcot vágva eltartotta magától a készüléket. Érzékenyen érintette legjobb barátja viselkedése, főleg azért mert tudta, hogy a fiúnak teljesen igaza volt... De ezt soha nem ismerte volna be senkinek.
-Ne csinálj már ebből ekkora ügyet Jisung - szólalt meg nagyot sóhajtva. - Ez csak egy éjszakára szólt - tette hozzá csendesen. 

De Lee Felix nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat...

*szégyenmenet: azt hiszem az Így jártam anyátokkal soriban hallottam ezt a kifejezést. xD Azt jelenti amikor éjjel nagyon berúgsz és kétségbeesésedben meggondolatlan dolgokat teszel. Pl ágyba bújsz egy idegennel és másnap reggel megszégyenülve mész haza. 🤫

Btw... Hogy tetszik idáig a fici? ^^

Szeretettel: Raven 💜