December 24.-én békés, nyugodt reggel virradt a farkas falkára. Mindenki a saját szobájában pihent, ki a párját, ki pedig a párnáját ölelve. Changbin abban a szerencsés helyzetben volt, hogy Felixhez bújhatott és a fiúcska törékeny testét magához húzva kényelmesen ébredezhetett. Szinte még ki sem nyitotta a szemeit, de kezei máris ösztönösen kutakodtak a takaró alatt a kis szeplős bársonyos bőrét cirógatva.

-Jó reggelt hyung - kuncogott Lixie, ugyanis az idősebb kezei kényes területre tévedtek és a fiúcska igencsak csikis volt az oldalánál.
-Neked is baba - mormogta Changbin és egy apró puszit nyomott a kedvese tarkójára. - Boldog karácsonyt - suttogta Felix fülébe, mire a pici rögtön szembe fordult vele és nagyokat pislogva méregette Bin szépséges arcát.
-Lemaradtam valamiről? - kérdezte értetlenkedve. - Még csak Szenteste reggele van, vagy átaludtunk egy teljes napot?
-Nem - rázta meg a fejét az alfa. - Csak nálunk ez az a nap amit együtt töltünk biztosan, hiszen holnaptól kezdetét veszi a falkán kívüli rokonok látogatása. Nekünk ez a nap a karácsony, ilyenkor este ajándékozunk - magyarázta Bin.

-Hm, értem - hümmögött az ausztrál. - Akkor ez esetben haza kell mennem az ajándékokért - felelte, majd már mászott is volna ki az ágyból, hogy öltözködni kezdjen, de szerelme megakadályozta ebben.
-Nem mész sehová - jelentette ki ellentmondást nem tűrően és erős karjai segítségével visszarántotta Felix az ágyba.
-De hát az ajándékok... - tiltakozott a fiúcska, de Changbin hírtelen elhallgattatta egy csókkal.
-Nekem te vagy a legnagyobb ajándék, a többieknek meg toll a fülükbe - szusszant fel az idősebb, majd még vehemensebben vette birtokba Lix cseresznyeszín ajkait, mint korábban.

De ez az idilli hangulat nem tartott sokáig...

Az alfa szobájának ajtaja váratlanul (és hangosan) kicsapódott, a küszöbön pedig egy idétlenül vigyorgó Reila és Jeongin bukkant fel. Felix és Changbin egyszerre sikítottak fel és húzták ösztönösen a meztelen felsőtestük elé a takarót.

 

-MI A FASZT KERESTEK ITT?! -ordította Changbin, mire az alfa nőstény szélesen elvigyorodva elővett egy konfetti ágyút a háta mögül, aminek a segítségével egy adag színes, csillogó papírfecnit lőtt az ágyban heverésző párocskára.
-BOLDOG KARÁCSONYT SEGGFEJ ÉS LIXIE - rikkantotta jó kedvűen Reila, majd egy pankrátorokat megszégyenítő ugrással bevetette magát Changbin és Felix közé.

-Boldog karácsonyt nektek is - nevette el magát a kis szeplős és nem törődve azzal, hogy felül még mindig pucér volt magához ölelte az alfa nőstényt.
-Ti nem vagytok normálisak - fakadt ki Bin. - És ha éppen valami... Khm, olyat csináltunk volna? - tette fel az egyébként teljesen logikus kérdést.
-Korán reggel? - vonta fel a szemöldökét provokatívan Reila. - Ebben a korban téged a reggeli merevedés már nem fenyeget...
-Rohadj meg - lökte meg a lány vállát, amin Reila csak jót nevetett, majd vigyorogva összeborzolta Changbin szénfekete tincseit.

-Csak odaadjuk Felixnek az ajándékát és már itt sem vagyunk - csitította Reila a háborgó férfit, mire az ausztrál fiúcska rögtön felkapta a fejét és hatalmas baba szemeivel meghatottan bámulta az alfa nőstényt és Inniet.
-Nekem...? - kérdezte kissé remegő hangon Lixie, mire az omega közelebb lépett hozzá és a kezébe nyomott egy gondosan becsomagolt dobozt.
-Boldog karácsonyt hyung - mosolygott rá olyan szélesen Jeongin, hogy még a szemei is eltűntek egy pillanatra és ezt Felix elmondhatatlanul aranyosnak találta. Changbin a párja válla fölött kíváncsian átpislogva nézte, ahogy Lixie neki esik a csomagoló anyagnak. Ötlete sem volt, hogy mégis mit ajándékozott Reila és Jeongin a kicsinek, de amikor meglátta a Lix ölébe eső anyagot szemei könnybe lábadtak.

Ő már tudta, hogy mit jelenet az az ajándék...

Felix arcocskáján hatalmas mosollyal kezdte el nézegetni a kapott pulóvert, de hamar lehervadt a vigyor a fejéről, amikor meglátta a ruhadarab elején lévő mintát. Első körben egy farkasnak azonosította, de minél tovább nézte szerencsétlent, annál inkább nem tudta eldönteni, hogy mire gondolt a költő alkotás közben... Ugyanis a pórul járt állatnak felemás gülü szemei voltak, behorpadt arca, kilógó fogai és nyurga teste.

-Ez, őőő... - köszörülte meg a torkát az ausztrál. - Hát ez... - kereste tovább a szavakat, de fogalma sem volt, hogy mit mondhatna, amivel nem bántja meg Reilát. Finoman fogalmazva szegény pulóver nem volt egy remek mű.
-Mondd csak ki nyugodtan - kuncogott az alfa nőstény.
-Ocsmány? - sietett párja segítségére Changbin, ugyanis Felix egyre kétségbeesettebb arcot vágott és megszeppenve pislogott felváltva a két alfára.
-Úgy néz ki, mint akin áthajtott három kamion, miközben strokeot kapott? - kontrázott Jeongin, mire Reila játékosan megcsikizte a szemtelen omega oldalát.
-Én azért nem így fogalmaztam volna - nevette el magát végre Lixie is. - De valóban nem egy Van Gogh - vallotta be, miközben kínjában a tarkóját dörzsölgette.

-Nem hát - húzta ki magát büszkén a lány. - Ez egy eredeti Reila Bahng - tette hozzá drámaian, aminek köszönhetően ismét leolvadt a mosoly a szeplős fiú pofikájáról.
-Ohh - nyögte ki elsápadva. - Köszönöm, nagyon izé... Tudod... Csinos? - próbálta menteni a helyzetet, amin mind a három vérfarkas a száját harapdálva próbált meg nem nevetni.

-Magyarázd már el neki a jelentését Binnie - csóválta meg a fejét Reila. - Nem bírom már tovább röhögés nélkül hallgatni, ahogy próbál valami szépet mondani rá...
-Én egy ideig még élveztem volna a műsort - ismerte be Changbin, mire Felix dühösen felé fordult és a szemeivel szinte villámokat szórt.
-Én is - vágta rá Jeongin, majd leült Reila mellé az ágyra és karjaival átölelte az alfa nőstény derekát, miközben a fejét a vállára támasztotta.

-Te akkor legyél ilyen lelkes, amikor nekem kell segíteni a konyhában - pöckölte meg játékosan az omega orrát a lány, amin Jeongin igencsak megsértődött.
-Hé, akkor is az szoktam lenni - méltatlankodott a fiú nyafogva. - Ne legyél velem igazságtalan noona - durcizott tovább, de kivételesen senkit nem érdekelt a fiú sopánkodása.

Changbin szembe fordította magával Felixet és finoman hatalmas mancsai közé fogta a fiúcska picike kezeit. Reila és I.N szinte lélegzet visszafojtva nézték a jelenetet, mintha csak egy nagyon izgalmas kdramat bambultak volna. Az alfa nőstény a könnyeivel küszködött ahogy a Changlix párosra pillantott és az agyát azonnal megrohamozták az emlékek Binnieről. Eszébe jutottak a részegen átsírt éjszakák, amikor a férfit vigasztalta, hogy ne csüggedjen, mert egy nap őt is megtalálja majd a szerelem. Hány év telt el azóta...

De most végre Changbin is révbe ért.

-Tudod Lixie - szólalt meg csendesen az alfa. - Ezt a rajzot Reila csinálta nekem még gyerekkorunkban. Ez volt az első ajándék, amit kaptam tőle - mosolyodott el  és a kedves emlék hatására még a szemei is könnyfátyolosak lettek. - Az nap tettünk egy gyermeteg esküt, amihez a mai napig tartjuk magunkat - beszélt tovább szelíden, majd óvatosan megszorította Felix kezeit és tekintetét a fiatalabbra emelte. - Bármi is történjék, mi mindig egy család leszünk. - Az alfa szavait döbbent csend követte. Az ausztrál fiú először képtelen volt megszólalni a meghatottságtól és úgy érezte a szíve majd' felrobban a boldogságtól.
-Ez azt jelenti...? - kérdezte kissé remegő hangon, mire Bin szótlanul bólintott egyet.

-Igen, most már te is közénk tartozol - válaszolt az alfa helyett Jeongin. - Csak az kap ilyen ajándékot, akit családtagnak tekintünk - tette hozzá és szemeibe nézve Felix láthatta, hogy a farkasok mennyire komolyan veszik ezt a dolgot. Nem fogadtak be maguk közé akárkit, de akit igen, azt elmondhatatlanul szerették és akár tűzbe is mentek érte.
-Üdv a mi kis rém rendes családunkban csibe - kócolta össze a fiú szőke tincseit Reila, majd gyengéden magához ölelte őt. Az összebújáshoz rögtön csatlakozott I.N, valamint Changbin is és Felix először akkor értette meg igazán, hogy mit jelent egy családba tartozni.
-Aish, Reila - hüppögött a fiú. - Nagyon szépen köszönöm! Idejét sem tudom megmondani, mikor voltam ilyen boldog - sóhajtott fel, miközben egyre erősebben ölelte magához az alfa nőstényt. - Hálás vagyok amiért befogadtatok, el sem tudod képzelni mennyire!

Lassan kibontakoztak az ölelésből és azon nyomban mindannyian a szemüket kezdték el törölgetni, de ahogy tekintetük találkozott nem bírták ki, hogy zavarukban ne nevessék el magukat. Ugyanis nemcsak Felixet hatotta meg a korábbi esemény, hanem a többieket is... Hiszen a kis szeplős személyében az egész falka nyert egy új barátot, egy testvért, egy gyermeket és Changbin esetében még egy szerelmet is.

Egészen pontosan A szerelmet.

-Én pedig azért vagyok hálás, amiért elviseled ezt a pöffeszkedő pojácát - poénkodta el a meghitt hangulatot Reila, mire Felix vigyorogva megrázta a fejét.
-Na, jól van - csattant fel Changbin. - Egyenlőre ennyi elég volt belőletek, viszlát - köszönt el és szavainak nyomatékot adva hozzá vágta a lányhoz a kispárnáját.
-Ne aggódj már úgyis menni készültünk - felelte az alfa nőstény és egy rajzszögekbe ült gepárd gyorsaságával mászott ki az ágyból, I.N pedig szinte árnyékként követte őt.
-Bizony, mi nem érünk rá egész nap feküdni, mint egyesek - csipkelődött az omega.
-Pff, de nagy szád lett Reila mögött állva - mormogta Binnie, amire Jeongin válasza mindössze egy roppant felnőttes nyelvöltés volt.

-Ne segítsünk valamit? - ajánlkozott rögtön Felix.
-Viccet félretéve tudom, hogy sokat kell sütni főzni, beállok én is - szólt közbe Changbin is és szavai hallatán Reila és Jeongin egyszerre sápadtak el.
-Csak azt ne! - sipította fejhangon az omega.
-Isten ments - hördült fel Reila és még a kezét is színpadiasan a mellkasára tette. - Felixben még megbízom, de benned Seo egyáltalán nem... - sóhajtott fel és lelki szemei előtt megjelentek a múlt rémképei, hogy miket művelt a konyhában Changbin segítés címszó alatt.

-Azért csak van valami, amit rám tudnál bízni - húzta fel dacosan az orrát a férfi és még a karjait is keresztbe fonta a mellkasa előtt. Felix jól szórakozott a jeleneten, imádta látni és hallgatni az alfa társak gyerekes piszkálódását, hiszen tudta, hogy minden egyes vérszívás mögött milyen mély és őszinte szeretet lapult. Reila és Changbin bármit megtettek volna a másikért, különleges kapocs volt kettejük között, hiszen vérkötelék nélkül is testvérek voltak. És hát a testvérek természetesen imádják ugratni egymást...
-Mondjuk a farkad helyett inkább fel állíthatnád a karácsonyfát - közölte fapofával, majd ördögien elvigyorodott. - Talán az még menni fog ennyi idősen is - tette hozzá, majd nevetve tért ki Changbin újabb felé repülő párnája elől.

-De átjár téged a kedvesség baszdmeg a szeretet ünnepén! - kiáltott az alfa a szobájából hangosan röhögve kifutó párocska után. Felix jót kuncogott párja morgolódásán és közelebb húzódva hozzá a dereka köré fonta a karjait.
-Ne aggódj hyung, én meg vagyok elégedve a teljesítményeddel - duruzsolta kéjes hangon Bin fülébe, mire a férfi rögtön felé fordult és vehemensen a szőke szépség ajkaira tapadt.
-Szerintem nem probléma, ha kicsit később kezdjük el a díszítést - suttogta bele a csókba és válaszul Lixie száját csak egy sóvárgó nyöszörgés hagyta el.

Önfeledten falták a másik párnácskáit, tér és időérzéküket teljesen elvesztve. Ott maradtak abban a pillanatban és százszor újra elmerültek benne, ahol csak ők ketten voltak és az egymás iránt érzett szerelmük. Fejükből hirtelen elszállt minden gond és kettejük kis világában nem maradt semmi más, csak a vegytiszta boldogság. Gondtalanul csókolóztak, ölelkeztek és simogatták a másik minden porcikáját semmimással nem törődve.

Akkor még csak nem is sejtve, hogy hamarosan milyen 180 fokos fordulatot vesz az életük...

A délelőtt és a délután is hamar eltelt, hála a tömérdek tennivalónak. Changbin végül eleget téve az alfa nőstény kérésének a fa díszitésével foglalatoskodott eleinte Felix, majd később Jeongin társaságában. A kis szeplős, ellentétben az omegával igazi segítség volt a konyhában. Reila nyugodtan rábízhatta a sütiket és egyéb kisebb tennivalókat, miközben ő neki láthatott az 5 fogásos menü összeállításának. A szokásos rámen és kimbap mellett csirkehúsleves káposztával, lazac bulgogi és sült csirke is helyet kapott az ünnepi asztalon, valamint egy ínycsiklandó eper torta és pár apró sütemény is várta a vendégségbe érkezőket.

Bár az alfa nőstény imádta a párját, de nagyon jól tudta, hogy Jeongin mellett nem haladt volna ilyen gyorsan... I.N finoman fogalmazva ügyetlen volt és a mosogatáson kívül inkább csak feltartotta a lányt, mintsem segítette volna. Ezt Reila egy másodpercig sem bánta, hiszen úgy szerette az omegát ahogy volt és a legkevésbé sem szerette volna megváltoztatni őt.

A konyhában még háborús állapotok uralkodtak amikor a karácsonyfa dekorálás végeztével Binnie és Jeongin beléptek a helyiségbe. A helyszín úgy nézett ki, mintha egyszerre robbant volna fel egy bomba és történt volna meg az ősrobbanás... De az asztalon egyre gyűlő finomságok és a levegőben szállingózó kellemes illatok megnyugtatták a két fiút, hogy talán még sincs akkora katasztrófa, mintahogy az elsőre látszik.
-Mi készen vagyunk - húzta ki magát büszkén Changbin, majd a sütik díszítésével foglalatoskodó Felixhez sietett és egy puszit nyomott a fiú arcára. - Itt mi a helyzet? - kérdezte kedvesen, de valójában Lixie kezében lévő finomságok jobban érdekelték őt.
-Idegileg én is kész vagyok - morogta a nem létező bajusza alatt az alfa nőstény és egy ingerült mozdulattal letörölte az izzadtságot a homlokáról.

-Ahj noona, ne legyél ilyen negatív - biggyesztette le a száját az ausztrál fiú. Erején felül igyekezett segíteni Reilának és elszomorította, hogy ilyen kimerült állapotban látta a lányt.
-Szerintem nagyon ügyesek vagytok - hízelgett Changbin, akinek a valódi célja nem a séf csapat felvidítása volt, hanem a mézeskalácsok és islerek megdézsmálása. 
-Eszedbe se jusson - figyelmeztette párját Lix, mire a férfi hatalmas ártatlan szemekkel pislogott rá, mint egy csínytevésen rajtakapott gyerek.
-Engedd el Felix, majd' 20 év alatt nem tudtam megnevelni - sóhajtott lemondóan Reila és ajkai fáradt mosolyra húzódtak, ahogy a sütit elégedetten majszoló alfára nézett.

-Jól vagy szerelmem? - kérdezte csendesen Innie és finoman végig simított Reila felkarján.
-Persze, csak elfáradtam - vallotta be az alfa nőstény és gyengéden megszorította I.N kezét.
-Pihenj le amíg nem érkeznek meg a többiek - dobta fel az ötletet az omega. - Ezt már Felix be tudja fejezni egyedül is, én pedig elmosogatok, Changbin meg jól lakik mire leülnénk vacsorázni - tette hozzá kuncogva és a megjegyzésén Bin kivételével mindenki jót nevetett.
-HÉ! - csattant fel a férfi. - Csak minőség ellenőrzök - mondta hangosan csámcsogva, majd még egy mézeskalácsot betömött a szájába.
-Ja, ötször? - kérdezett vissza a szemeit forgatva Felix, aki bár sokszor csipkelődött az idősebbel, de valójában örült annak, hogy ilyen jó étvágya volt és nem küzdött evészavarral, mint ő...
-Biztosra megyek - válaszolta hetykén Binnie és lazán megvonta a vállait.

-Látod, itt minden rendben van - mosolyodott el Jeongin és lágyan megcirógatta a kedvese arcát. - Menj, feküdj le egy kicsit - kérlelte szelíden és egy puszit nyomott a lány homlokára.
-Köszönöm - suttogta Reila, miközben egyre erősebben ölelte magához a fiúcskát. Fejét a mellkasára hajtva hallgatta a szívverését, mélyen magába lélegezte az illatát és már épp indult volna a szobájukba, amikor megszólalt a csengő. - Ennyit a pihenésről... - mormogta és arcára egy szempillantás alatt hatalmas mosolyt varázsolt, hogy így fogadja a vendégeiket. I.N nyugtalan árnyékként követte őt és aggódva figyelte alfája minden egyes mozdulatát.

Félt, hogy Reila megint rosszul lesz, hiszen hajlamos volt túl hajtani magát...

-Halihó - köszönt vidáman Jisung, majd a küszöböt átlépve rögtön lerúgta magáról a hótaposó csizmáját és megölelte az előszobában ácsorgó barátait.
-Sziasztok - szólalt meg egyszerre Reila és Jeongin, majd kuncogva egymásra néztek, mint egy turbékoló gerlepár. Az idő múlásával a szerelmük nem kopottabb, hanem egyre erősebb lett, ami még a vérfarkasoknál is ritkaságnak számított, de az ő kapcsolatuk különleges volt.

-Reméljük nem gond, hogy kicsit hamarabb jöttünk - szabadkozott Minho, majd Han példáját követve ő is megszabadult a lábbelijétől.
-Nem, dehogyis - felelte mosolyogva Reila. - Gyertek beljebb - mondta és fejével a konyha irányába bökött. Jisung és Minho már jól ismerték a járást, nem egyszer voltak vendégségben a falkánál. Bár Lee Know rezidenciája nagyobb volt, de épp ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy az ünnepségeket itt töltsék egy meghitt, kis kuckózós környezetben.
-Boldog karácsonyt - köszöntötte vidáman a konyhába belépőket Changbin, majd rögtön felállt az asztaltól, hogy öleléssel is üdvözölje őket.

-Boldog karácsonyt - felelte szinkronban a Minsung páros, majd elkezdtek megszabadulni a testüket borító meleg ruhadaraboktól és felakasztották azokat az ajtó melletti fogasra. Minho leült Changbin mellé az asztalhoz, Han pedig Felixhez lépett, aki tiszta liszt és sütitésztás volt és kedveskedve összekócolta a haját.
-Min ügyeskedik az én Pixyem? - kíváncsiskodott a mókusarcú, ám mielőtt legjobb barátja felelhetett volna rosszallóan felkiáltott - Aigo, de hiszen itt még csupa káosz minden!

Han ezt követően rögtön "szaladt", egészen pontosan eltotyogott kezet mosni, majd a pulcsi ujját felgyűrve beállt Felix mellé a konyhapulthoz.
-Mit csinálsz? - pislogott értetlenül az omegára Lix, mire a fiú flegmán megforgatta szemeit.
-Szilvásbuktát, mert azt szeretem... Természetesen segítek - válaszolta, ám mielőtt bármit is csinálhatott volna Reila közbe lépett és elhúzta Jisungot onnan.
-Te egy magzattal a pocakodban maximum a sütemények bezabálásában segíthetsz, látni nem akarlak semmilyen házimunka közelében - közölte ellentmondást nem tűrően és mikor az omega szólásra nyitotta a száját az ajakira helyezte a mutató ujját. - Hess, hess - tessékelte ki a megsértődött kismókust a konyhából, amin a többiek természetesen jót nevettek.

-Felix, Innie menjetek szórakoztatni Jisungot - szólította fel a két fiút az alfa nőstény, akik a kérés hallatán értetlenül pislogtak egymásra.
-És hogyan? - kérdezett vissza a szeplős fiúcska, mire Reila csak megvonta a vállait.
-Csajoskodjatok, vagy mit bánom én - mondta és közben nem törődve a fiúk hisztijével folytatta a rendrakást, amihez rögtön csatlakozott a másik két alfa is, hogy segítsenek neki.

-Hééé! - csattant fel sértődötten Jeongin - De hát én nem is vagyok lány!
-Tudtommal én sem - grimaszolt Felix, miközben a csapnál megmosta ragacsos kezeit.
-Mert én talán igen?! - dugta be az ajtón a fejét Sungie.
-Neked egy baba nő a hasadban - mutatott az omega szépen kerekedő pocakjára Innie, majd Felixre pillantott. - Neked meg lassan a bokádig ér a hajad, de én egy tesztoszterontól duzzadó férfi vagyok! - húzta ki magát arrogánsan, mire Reila csak felvonta a szemöldökét és csípőre tett kézzel bámulta a párját. - Jó, megyek... - adta meg magát végül lemondóan a fiú.
-Nesze, te férfi állat. Szép kis papucs vagy - röhögött Jisung és játékosan meglökte I.N-t.
-Kapd be - mormogta a nem létező bajsza alatt a legfiatalabb és lassan cammogva követte a JiLix párost a nappaliba. Szerette a barátait, de most egyáltalán nem vágyott a társaságukra.

Ő csak Reila közelében szeretett volna lenni, hogy vigyázzon rá...

-Jó látni, hogy így szeretik egymást a kis bottomok - vigyorodott el Reila. - Esküszöm érzem a Karácsony szellemét köztünk lebegni... - csóválta meg a fejét, miközben összecsomózta a szemetes zsákot és lerakta az ajtó mellé.
-A reggeli akciód után inkább befognám - jegyezte meg epésen Binnie és egy adag vizet fröcskölt a hangosan nevető alfa nőstényre.
-Jézusom Reila, mit műveltél? - kérdezte elsápadva Minho, aki közben a Changbin által elmosogatott edényeket és eszközöket törölgette szárazra.
-Semmit - rebegtette meg a szempilláit ártatlanul a lány, de Lino ennél már jobban ismerte őt.

-Ja, semmit - horkant fel Changbin. - Csak ránk törték az ajtót Jeonginnal, tele baszták a szobát konfettivel, majd ez a normálatlan szuka beugrott közénk az ágyba - panaszkodott az idősebb alfának, miközben drámaian Reilára mutatott.
-Bolondos kedd reggelek - kuncogott kislányosan Reila, mire Minho fásultan sóhajtott egyet.
-Esküszöm ha nem lennétek, ki sem lehetne találni titeket - mondta csak úgy mellékesen, majd miután végzett a törölgetéssel felrakott egy adag kávét főni.

Lee Know élete során már sokat járt a farkas-lakban és teljesen otthonosan érezte magát. Mielőtt megismerte volna Jisungot az ideje legalább 80%-át Changbinékkal töltötte, hogy ne érezze magát oly' veszettül magányosnak... De szerencsére ezek az idők már elmúltak és Minhonak végre volt egy (vagyis most már kettő) jó oka arra, hogy haza menjen.

-Egyébként mi újság veletek? - kíváncsiskodott Reila, miközben elvette az idősebb alfa kezéből a felé nyújtott bögrét. - Mi a helyzet otthon? 
-Lekopogom csend, nyugalom és béke - somolygott Mino és nagyot kortyolt a kávéjába.
-Izgulsz már? Hamarosan apa leszel - csatlakozott a beszélgetéshez Changbin a mosogatás végeztével és leült Reila mellé az asztalhoz.
-Jézusom az nem kifejezés - ismerte be a férfi. - Nem sokára még egy lesz belőlünk és bár Jisung felnőtt ember, de időnként velem sem értek szót... - fújta ki gondterhelten a tüdejében rekedt levegőt és egyik kezével fekete tincseibe túrt. - Mit fogok kezdeni egy gyerekkel? - motyogta maga elé, mire Binnie és az alfa nőstény tanácstalanul összenéztek.

-Hát pl felneveled, gondoskodsz róla...? - pislogott értetlenül Changbin. Érthető módon ő teljesen más szemmel gondolt az apaságra, mint Lino. Az idősebbnek már csak hetei voltak hátra felkészülni az apaságra és gondterhelt arcát nézve a többiek látták rajta, hogy mennyire nem érzi még magát késznek a feladathoz.
-Nem így értettem - rázta meg a fejét a férfi. - Hogy fogom kezelni, ha sír? Ha fájdalmai vannak? Hogy fogok rajta segíteni ha beteg lesz és miként fogom megvédeni őt minden rossztól, ami odakint várja? - sorolta heves gesztikulálások közepette az aggályait.

-Sajnos ez lehetetlen, bármennyire is szeretnénk - szólalt meg Bin. - Nincs olyan ember, aki soha ne lett volna beteg, soha ne szenvedett volna és soha ne érték volna kudarcok - mondta ki az igazságot, de szavai hallatán Minho arcszíne még sápadtabb lett.
-Baszki, ezzel nem segítesz te idióta - csapta homlokon magát Reila, de legszívesebben Changbint ütötte volna le valójában.
-Jó, de ez nem jelenti azt, hogy ettől rossz apa lesz - mentegetőzött az alfa. - De szembe kell nézni a tényekkel... Az élet nem habos torta senki számára - tette hozzá bölcselkedve, mire Lee Know keserűen elmosolyodott és nagyot nyújtózva hátra dőlt a székben.
-Sajnos igazad van Changbin és épp ez a bajom... - vallotta be és zavarában az előtte lévő bögrét kezdte el kocogtatni az ujjaival.

Reila szíve fájdalmasan össze facsarodott a tanácstalan alfa láttán. Nem invalalidálta Lino érzéseit, sőt teljesen megértette a férfit, csupán csak azt szerette volna, ha Minho is úgy látta volna magát, ahogyan a többiek látták őt kívülről.
-Minho - szólalt meg szelíden az alfa nőstény, majd letérdelt elé és mindkét kezét az idősebb térdeire tette. - Ezeréve ismerlek és nem sok alfát tudok, aki nálad alkalmasabb lenne az apa szerepre. Okos vagy, kedves, humoros és a rideg külsőd ellenére nagyon gondoskodó és szeretetteljes - sorolta Lee Know erényeit, amivel édes nyusziszerű mosolyt varázsolt az alfa arcára. - Tökéletes pár vagytok Jisunggal, ha ti nem lesztek jó szülők akkor senki!

-Jisung teljesen megváltozott, mióta veled van és abszolút jó értelemben - vette át a szót Changbin és az asztalon átnyúlva megszorította hyungja egyik kezét.
-Így van - helyeselt rögtön Reila. - Majd' kicsattan a boldogságtól és két hatalmas szívecskévé válnak a szemei minden egyes alkalommal, amikor rád néz - mondta mosolyogva és kezeivel megnyugtatásképpen finoman simogatni kezdte a férfi lábait.
-Nem véletlenül vésődtetek be egymásnak - folytatta Binnie. - És hamarosan egy gyönyörű családdá fogtok válni, el sem tudod képzelni mennyire irigyellek - sóhajtott fel vágyakozva és lélektükreiből tökéletesen kiolvasható volt, hogy komolyan gondolta minden egyes szavát.
-Dettó - bólintott a lány is. Bármit megadott volna azért, hogy a kapcsolata Innievel ott tartson, mint Minhoéké. Féltékeny volt, de egyáltalán nem sajnálta a boldogságot a Minsung párostól!

Csak ő is átakarta élni azt a csodát...

-De hát ti is megtaláltátok életetek párját - értetlenkedett az idősebb. Nem volt számára világos, hogy a két másik alfa mit irigyel tőle pontosan.
-Az más - legyintett Changbin. - Egyikünk kapcsolata sem tart még ott, ahol a tiétek, bár mi még elég frissek vagyunk - jegyezte meg vigyorogva.
-Hiába nem terveztétek a babát, mégis úgy döntöttetek, hogy megtartjátok. Ez hatalmas lépés Minho, ez lesz életetek legnagyobb kalandja - bátorította őt Reila, de Lee Know szemében még mindig ott bujkált a kétség halvány szikrája.

-Pedig nem vagyok valami kalandvágyó személyiség - csóválta meg a fejét. - És őszintén szólva még egyáltalán nem érzem magam késznek az apaságra - mondta ki azt a dolgot, ami a leginkább nyomasztotta őt, de ahogy a szavak legördültek a szájáról máris úgy érezte, mintha egy mázsás súlytól szabadult volna meg.
-Szerintem erre nem is lehet felkészülni - adott hangot a véleményének Bin. - Én sem tudnám elképzelni magam, hogy pár hónap múlva egy ordító csecsemőt nyugtatgassak, de tudom ha esetleg így történne, akkor megbirkóznék a feladattal.
-Ámen feleim - bólintott Reila. - Hidd el, ha majd a kezedbe fogod a kisbabátokat pontosan tudni fogod, hogy mit kell tenned - tette hozzá mintegy végszóként, majd megpaskolva Minho térdét felállt a földről és visszaült Changbin mellé.

-Köszönöm - mosolyodott el hálásan az idősebb. - Jisunggal nem tudok beszélni erről, hiszen tudjátok mennyire labilis tud lenni, főleg most a hormonok miatt - húzta oldalra a száját keserűen. Mindennél jobban imádta az omegáját, de sajnos a tények makacs dolgok voltak, a kis mókus arcú meg perpillanat egy két lábon járó időzített bomba.
-Ugyan, mi mindig itt leszünk, hogy meghallgassunk - közölte Changbin vigyorogva.
-Ettől még a pároddal is meg kell beszélned az érzéseidet - mondta szigorúan Reila. - A hosszú, kiegyensúlyozott kapcsolat titka az őszinte és nyílt kommunikáció - bölcselkedett az alfa nőstény, majd felállt az asztaltól, hogy a sütőhöz menjen.

Lee Know finoman megragadta a lány kezét és tekintetét mélyen az övébe fúrta. Tisztelte "sógornőjét" és mindig is nagyra tartotta a véleményét. Hiába voltak nagyjából egy idősek Reila teljesen máshogy látta a világot, sokkal több rossz dolgot tapasztalt eddigi életében, ezért Minhonak időnként szüksége volt az alfa nőstény iránymutatására.

-Te vagy az egyetlen, akitől nem veszem zokon a kéretlen tanácsokat - ismerte be a férfi, majd elengedte Reilát. - Láttam honnan hová fejlődött a kapcsolatotok Innievel és épp ezért hallgatok rád párkapcsolati dolgokban - fejezte be a mondandóját, mire a sütő előtt álló alfa nőstény egy pillanatra lefagyott a mozdulat közben és lassan Minho felé fordult.
-Ez igazán megtisztelő - préselte ki magából nagy nehezen a szavakat, pedig legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében.

Ha tudná Minho, hogy mennyi mindent titkolt el ő is Jeongin elől...

Reila két sütő kesztyű segítségével kivette az utolsó adag mézeskalácsot a sütőből, átrakta az ínycsiklandó finomságokat egy másik tálcára, majd pár cukorka dekortoll társaságában lerakta őket az asztalra. Changbin kérdés nélkül neki állt kicsinosítani az egyik szívecske formájú sütit és egy nagy Felix feliratot írt bele. A mű láttán az alfa nőstény csak halványan elmosolyodott, majd tekintete a karácsonyfa alakú mézeskalácsot díszítő Minhora vándorolt. Képtelen volt levenni a szemeit a férfiról és magában csak arra tudott gondolni, hogy mennyire gyűlölné őt Lee Know, ha tudná az igazságot. Ugyanis az alfa életében két ember volt a gyermekén kívül akikért hezitálás nélkül ölt is volna... És az egyik Jeongin volt.

-Szerintetek jók lesznek így? - kérdezte hirtelen Changbin, miközben az általa dekorált mézeskalácsot forgatta a kezeiben. Reila riadtan rezzent össze, majd megrázva magát szemügyre vette azt a pár darab édességet, amiket alfa társa díszített.
-Jé, végre valamit jól csinálsz. Minden elismerésem, ezt felírom a naptárba - borzolta össze Bin haját a lány, mire ő sértődötten lökte odébb Reila mancsát.

-Kapd be - morogta maga elé  a férfi és ignorálva a kedves beszólást folytatta a korábbi tevékenységét. Egészen bele jött a dekorálásba és remélte, hogy Felixnek is tetszeni fog a süti, amit neki díszített. Számára a kis szeplős véleménye volt a legfontosabb.
-Majd a babád bekapja neked az este - kacsintott rá az alfa nőstény. Changbin ajkai széles mosolyra húzódtak, akaratlanul is elképzelte, hogy (reményei szerint) mit fognak majd művelni a kicsivel az éjszaka. Próbálta elterelni piszkos gondolatait és a feladatra fókuszálni, de legszívesebben azonnal a nappaliba rohant volna Lixieért, hogy becsábítsa az ágyába...

-Olyan furcsa, hiányérzetem van - törte meg a csendet Lino. - Kuss van és nem hisztizik senki... - morfondírozott, majd a süti szépítgetés végeztével letette az asztalra a cukorka tollat. - ÁHH MEGVAN! Hol van Hyunjin? - érdeklődött a másik két alfától.
-Beteg lett a nagymamája, ezért hazament - felelte szomorúan Changbin.

-Ohh baszki. Felhívjuk majd később? - dobta be az ötletet Lee Know és tekintetével hol Binnie, hol Reila arcát pásztázta.
-Naná - válaszolta az alfa nőstény. - Ez az első karácsonyunk nélküle, biztos mi is hiányzunk neki - adott hangot a vélemenyének.
-Ja, kb mint lónak a háton úszás - jegyezte meg cinikusan Changbin, mire Reila dühösen hozzá vágta az egyik dekor tollat.
-Nem talált - incselkedett vele a fiatalabb alfa, mire a lány felpattant a székből, de Bin résen volt. Követte Reila példáját és hangosan kiabálva és nevetve kergetőzni kezdtek az asztal körül.

Minho önfeledten nevetve nézte a barátait és szívét egy furcsa bizsergető érzés járta át. Az élete hosszú idők óta végre rendben volt. Boldog volt és meg volt mindene, semmi oka nem lehetett a panaszra. Volt tető a feje felett, egy saját klubbja, pénze, szerető (terhes) omegája és nagyszerű barátai. Révbe ért és megtalálta az élete értelmét.

Bár a sors néha kegyetlen meglepetéseket tartogat az emberek számára...

-Idő, idő - lihegte Reila, mikor megérezte telefonjának rezgését a zsebében. A kijelzőre pillantva rögtön elvigyorodott, amint megpillantotta Chan nevét rajta. - Mizu tesó? - köszönt jókedvűen a bátyjának és kapkodva a levegőt lehuppant az egyik székre.
-Fel tudsz jönni a parkolóba? - kérdezte üdvözlés nélkül a legidősebb alfa és a hangja elég ingerült volt. - Mondjuk Changbinnal - tette hozzá gyorsan.
-Ha megint hoztatok 5 tálca süteményt kitekerem a nyakad - fenyegette meg a férfit Reila, amin Minho és Bin roppant jól szórakozott.

-Csak 2 rekesz sojut, meg az ajándékokat - védekezett azonnal Bangchan. Hiába ő volt az idősebb, rettegett Reila haragjától és mindig szót fogadott a húgának.
-Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál... - morgolódott az alfa nőstény. - Máris indulunk - hadarta, majd azon nyomban bontotta is a hívást.

-Baj van? - kérdezte aggódva Binnie, miközben ösztönösen közelebb lépett Reilához.
-Csak Chanék nem bírják el a cuccokat amiket hoztak - legyintett válaszul a lány, majd az idősebb alfa felé fordult. - Minho kiterelnéd addig kérlek a feleségeinket a vacsora asztalhoz? - kérdezte fapofával, mire Lino édesen felnevetett.
-Jeongin biztos imádná ezt a megszólítást - kotyogott közbe Changbin.
-Tényleg imádja - vallotta be egy laza vállrándítás kíséretében Reila.
-Uhh, ez nagyon kinky - vigyorgott Minho, majd a lány kérésének eleget téve az nappaliba ment, hogy átterelje a többieket az étkezőbe.

Reila és Changbin szinte egy emberként mozdulva indultak a kabátjukért, majd miután a csizmájukat is felvették elhagyták a farkas odút. A rövidke út közben nem szóltak egymáshoz, hanem inkább sietősre vették lépteiket és szinte futva mentek a ChanMin pároshoz.

-OPPA! JÖVÜNK MÁÁÁR - kiáltotta boldogan Reila, amint meglátta a parkoló autója mellett ácsorgó testvérét és sógorát.
-Boldog karácsonyt - szólalt meg szinkronban Bangchan és Seungmin, majd a fiatalabb Reila kezébe nyomott két nagyobb, de könnyű ajándékot.
-Boldog karácsonyt nektek is - válaszolta egyszer Reila és Changbin, majd a férfi kérés nélkül Seungminhoz lépett és elvette tőle a rekesz sojut. A testvérek vidáman beszélgetve megragadtak annyi ajándékot amennyit csak tudtak és azonnal megindultak az odú felé. Seungmin elmerengve nézte távolodó alakjukat és az alfa nőstény láttán feldúlt lelke megnyugodott.

Reila akkor is ott lesz Bangchannak, amikor ő már nem...

A fiatalabb annyira elmerült a saját gondolataiban, hogy azt sem vette észre, hogy Changbin percek óta szólongatta őt. Túlságosan lefoglalták a saját gondjai és bár a teste ott volt, de a lelke nem és a gondolatai messze jártak...

-Add azt is ide - emelte fel egy kicsit a hangját az alfa, mire végre Seungmin felfigyelt rá és fáradtan elmosolyodva ránézett.
-Köszi, hogy jöttetek - biccentett a férfi felé az omega. - Otthon még nem volt gond a több körös bepakolás, de nálatok elég nagy macera lenne - csóválta meg a fejét, majd Changbin kezébe adott egy nehezebb dobozt is.
-Nem gáz, szívesen segítünk - felelte őszintén Bin és épp indult volna Reila és Chan után, amikor Seungmin lábai váratlanul felmondták a szolgálatot és a fiú erőtlenül összerogyott. Az alfa erejének és reflexének hála nem történt baj, de Changbin szívét félelem járta át, ahogyan az omega beesett, sápadt arcára pillantott.

Ösztönei megsúgták neki, hogy valami nagyon nem volt rendben...

-Baszki, jól vagy? - kiáltott fel riadtan Bin és óvatosan a kiürült csomagtartó szélére ültette a fiút.
-Csak megszédültem egy pillanatra - nyelt egy nagyot Seungmin és a fejét oldalra fordította. Képtelen volt az alfa szemébe nézni...
-Nagyon szarul nézel ki Minnie - bukott ki Changbinből, de az omega tekintetét látva már rögtön meg is bánta, hogy jártatta a száját. - Biztos minden oké? - aggodalmaskodott és kíváncsi lélek tükreivel Seungmin arcát vizslatta, aki mély hallgatásba burkolózott.

Egy darabig a parkolóban maradtak, mély hallgatásba burkolózva. Egyikőjük sem tudta mit kéne mondania az előbbi történtek után... Az omega szótlanul lóbálta a lábát a csomagtartó szélén ülve és szándékosan kerülte Changbin tekintetét. Tudta, hogy valami magyarázattal szolgálnia kéne, de senkit nem akart beavatni a titkába...

Még a legjobb barátját sem.

-Ne szólj Channak - suttogta az omega, majd fejét felemelve lassan Binre nézett.
-Seungmin, szerintem tudnia kéne erről - sóhajtotta az alfa, mire a fiatalabb kétségbeesetten megragadta a kezeit és szinte térdre borult előtte.
-Kérlek Changbin - könyörgött könnyes szemekkel a fiú és Bin testét egy megmagyarázhatatlan félelem járta át. Nem tudta hova tenni Seungmin viselkedését... - Ismered, hogy milyen, mindent túl aggódik - hadarta a fiú.  - Nagyon jól tudom, hogy egy új albumon dolgoztok és véletlenül sem szeretném, hogy bármi is elterelje a munkáról a figyelmét - zárta ezzel a mondandóját és reménykedve nézett fel Changbinra.

-Rendben - fújtatott ingerülten az alfa. - Nagyon remélem, hogy csak egy kis kimerültség van a háttérben - mormogta a fejét csóválva, mire Seungmin halványan elmosolyodott.
-Persze, nincsen semmi baj - próbálta megnyugtatni a férfit, de jól tudta, hogy sajnos Binniet nem lehet ennyivel lerázni. 

Karácsonykor az emberek általában szép dolgokat mondanak egymásnak.

De Seungmin száját ezzel szemben egy hazugság hagyta el...

Changbin fásultan sóhajtott egyet és épp szóra nyitotta a száját, amikor meghallotta, hogy a háta mögül valaki a nevüket kiabálja. Seungminnal egy emberként fordultak a hangirányába és megrökönyödve néztek a feléjük tartó ausztrál párosra.
-Minden oké? - kérdezte Felix kissé lihegve. Bin azonnal megragadta a fiúcska karcsú derekát és magához húzta őt egy szerelmes csókra.
-Csak dumálgattunk egy kicsit - válaszolta Changbin és finoman megsimogatta Lix pofiját.

-A frászt hoztátok ránk - korholta le őket Bangchan, majd a másik alfa lába mellett heverő rekeszre és dobozokra mutatott. - Add azokat ide - kérte kissé nyersen és bár Binnie nem vette zokon a hangnemet, hiszen megszokta, hogy Chan időnként parancsolgat mintsem kér, de a korábbiak tekintetében nem volt nyugodt a legidősebb viselkedését látva.
-Nem kell segítség? - kérdezte meglepetten Changbin, mire a szőke szépség indaként tekeredett köré és szempilláit megrebegtetve bámult rá.
-De igen, nekem - vigyorodott el Felix. - Haza viszel gyorsan az ajándékokért hubby? - vitte be a kegyelem döfést. Nagyon jól tudta, hogy ezekkel a becenevekkel bármit el tud érni az alfánál... Changbin egyszerűen imádta, mikor a pici így flörtölt vele.
-Elbírtok azokkal Chris? - érdeklődött Bin, mire az ausztrál férfi mosolyogva bólintott egyet.

-Persze, menjetek csak nyugodtan. Ezt már megoldjuk ketten - mondta és egyik karjával magához húzta Seungmint, hogy egy nagy cuppanós puszit adjon az omegája homlokára. A fiatalabb alfa kissé megnyugodott a jelenet láttán. Őszintén tartott tőle, hogy valami probléma volt Chanék kapcsolatában, de úgy tűnt, hogy ott minden a legnagyobb rendben volt.
-Mondjátok meg Reilának, hogy ne kapjon agyfaszt - kérte a fiúkat vigyorogva Binnie, majd megragadta Felix kezét és az autója felé kezdte húzni a fiúcskát. - Fél óra max és itt vagyunk!

-De akkor ne dugjatok - kiáltott utánuk röhögve Bangchan, mire Lix vigyorogva vissza fordult és minden gátlás nélkül válaszolt a provokatív beszólásra.
-Max leszopom a kocsiban - mondta és még inkább nevetni kezdett Changbin döbbent arcát látva. - Most mi az hyung? - kérdezte kis fiúsan kuncogva.
-Nekem te itt ne vihorásszál ilyen ártatlanul - szídta meg játékosan a párját az alfa és egyik kezével erősen belemarkolt Lixie formás fenekébe. - Tudod imádom a Karácsonyt, főleg az ilyen nevetős, nosztalgiázós, meghitt pillanatokat a szeretteimmel, deee - nyújtotta el az utolsó szócskát és bizalmaskodva közelebb hajolt a kis szeplőshöz - Most kivételesen a legjobban az éjszakát várom, hogy végre magamévá tehesselek... 

Bin kéjsóvár hangjától Felixet jól esően kirázta a hideg és alsó ajkát beharapva méregette az alfát. Nem bírt tovább uralkodni magán és amint beültek a kocsiba hevesen birtokba vette kedvese húsos ajkait és szenvedélyesen csókolni kezdte hyungját. Amennyire csak tudtak szorosan össze simultak és Changbin a fiúcska illatát mélyen belélegezve hirtelen el is felejtette, hogy min aggodalmaskodott nem sokkal ezelőtt...

Felix egyszerűen minden bajára gyógyír volt.

Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád szép a lovad. xD

Nagyon szép napszakot kívánok minden idetévedt kedves olvasómnak! 🥰 Bár a részek nem olyan gyakorisággal jönnek ahogy ígértem és ahogyan szeretném, de még itt vagyok, kitartok és lehet nem úgy tűnik, de a háttérben folyamatosan dolgozom ezen a könyvemen (is) amikor időm engedi. 🫣 Remélem maradtatok még itt páran, akik tűkön ülve várjátok Changlixék meg a többi szereplő izgalmas kalandjait. ^^

Vigyázzatok magatokra, köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok! 💕

Szeretettel: Raven. 💜

(a kövi részben smutot kap a nép 🤭😈💦)