Jeongin aggódó tekintettel követte a szobában fel-alá járkáló Reilát. Az alfa nőstény szemmel láthatóan feldúlt volt és nem tudott mit kezdeni magával. Hol a ruháját vette le és keresett helyette másikat, hol a haját csinálta újra, vagy gondterhelten sóhajtozva javítgatta a sminkjét a tükör előtt állva. Bár egy szót sem szólt, Innie nagyon jól tudta, hogy mi baja a párjának. Szeretett volna segíteni rajta, de nem tudta mitévő legyen...

Hiszen Reila olyan volt, mint egy robbanásra kész bomba.

-Baby itthon maradhatunk - szólalt meg csendesen a fiú. - Nem muszáj mennünk, ha nem szeretnél - tette hozzá óvatosan, félve attól, hogy Reila a következő pillanatban kitépi a gigáját.
-Ez nem szeretnék, vagy nem szeretnék kérdése Jeongin. Tudtommal megbeszéltük már ezt párszor - felelte meglepően higgadtan a nőstény. - Jisung a barátom és nem fogok kihagyni egy számára ilyen fontos eseményt - mondta, majd visszafordulva a tükörhöz elvégezte az utolsó simításokat a sminkjén és a frizuráján.
-Igen, tudom - bólogatott egyetértően Jeongin. - De... - kezdett volna bele egy új mondatba, mire Reila figyelmeztetően felmorranva ismét ránézett.
-Csak hallgass! - kiáltott rá a megszeppent fiúra és bár a szemei villámokat szórtak a dühtől, mérhetetlen fájdalom csillant meg bennük. - Ne mondj semmit... Kérlek...

Hangja halovány volt, mintha bármelyik pillanatban elsírhatta volna magát, de arcán nyoma sem volt semmilyen érzelemnek. Kifejezetten ridegnek tűnt, csak szomorú tekintete árulta el őt, hogy valami nagyon nincs rendben. Mikor már az ötödik szettet próbálta fel, miközben bíráló tekintettel méregette magát a tükörben, Jeongin ingerülten felpattant az ágyról és közelebb lépve szerelméhez finoman megragadta a lány vállait.

-Tudod, hogy nekem bármit elmo... - suttogta az omega, de Reila ismét a szavába vágott. Szíve szerint lerázta volna magáról I.N mancsait, de képtelen volt ezt megtenni és ahogy az omegája mélybarna íriszeibe nézett még nyomorultabbul érezte magát.
-Igen, tudom - sóhajtott frusztráltan a nőstény. - Neked bármit elmondhatok, te mindig meghallgatsz, rád mindig számíthatok, bármit megtennél értem - hadarta egy szuszra, majd megkerülve Inniet a szekrényéhez lépett és kivette belőle a hatalmas dobozt, amit Jisung és Minho születendő babájának vettek ajándékba, majd a fiú kezébe nyomta azt.

-Egy pár vagyunk, összetartozunk, mint az omega és az alfa, a jing és a jang, a mágnes két ellentétes pólusa, a kirakós két tökéletesen összeillő darabkája - darálta tovább Reila, mintha csak egy könyvből felolvasott üres locsogás lett volna, pedig valójában ő tényleg így érzett Jeongin iránt. - Ezt jelentem neked és te is ezt jelented nekem, de ettől függetlenül nem szeretnék erről beszélni - tette hozzá már egy fokkal higgadtabban és közelebb lépve Inniehez megfogta a fiúcska szabad kezét. - Nem azért, mert nem bízok benned, hanem mert n-e-m a-k-a-r-o-k - nyomatékosította a szavait, mire az omega megadóan bólintott egyet.
-Rendben - felelte Jeongin, majd letette a kezéből az ajándékcsomagot és szorosan magához ölelte a lányt, aki a világ mindenségnél is többet jelentett számára.

Reila feldúlt lelke rögtön megnyugodott, amint Innie a karjaiba zárta őt. Mélyen magába szívta a fiú illatát, miközben hozzábújva hallgatta a szívverését.
-Ha eljön majd az a pillanat esküszöm rád zúdítom az egészet és kiadok magamból mindent, amit elnyomtam - motyogta I.N mellkasába, majd lassan felemelte a fejét és tekintetét mélyen a fiúéba fúrta. - De ez most nem AZ a perc. Érted? - suttogta, mire Jeongin válaszul halkan elmotyogott egy igent. - Akkor menjünk - mosolyodott el Reila és óvatosan megigazította az omega arcába lógó tincseit. - Már így is késésben vagyunk...

Az alfa nőstény elengedte a párját és odébb lépve tőle épp az ajándékcsomagért nyúlt, amikor Jeongin hirtelen lefogta a kezét. Kérdő tekintettel nézett hátra a fiúra, de lényét azonnal elöntötte a félelem és az aggodalom, amikor észrevette, hogy I.N szemei könnyektől csillognak. Rögtön letörölte Innie könnyeit és magához ölelte a fiú karcsú testét, miközben nyugtatásképpen körkörös mozdulatokkal simogatta a hátát.

-Reila - szólalt meg alig hallhatóan az omega. - Szeretlek - motyogta, mire a lány finoman eltolta magától őt és ellágyult tekintettel vizslatta az arcát.
-Én is szeretlek Jeongin - felelte mosolyogva, majd a fiúcska szőke tincseibe túrva magához húzta egy gyengéd csókra őt. - Nagyon nagyon - suttogta I.N szájára a szavait.
-Kicsim, kérlek ne haragudj rám - fakadt ki a fiatalabb és kapkodva letörölte a könnyeit. - Nem akartam újra feltépni a sebeid - szipogta és fejét kissé hátra hajtva a plafont kezdte el bámulni, hogy véletlenül se sírja el magát.
-Tudom baba - felelte Reila és két kezébe fogva Jeongin arcát kényszerítette a fiút, hogy rá nézzen. - Sosem tudnék haragudni rád - ismerte be, majd még egy puszit adott az omega szájára és hóna alá kapva a dobozt kilépett a szobájuk ajtaján.

I.N árva kiskacsa módjára követte az alfa nőstényt és rögtön kikapta a kezéből az ajándékdobozt, amit Reila egy hálás mosollyal jutalmazott. Ujjaikat összekulcsolva sétáltak tovább az előszobába és úgy szorították a másik kezét, mintha az életük múlt volna rajta. Bár sok rossz dolgon mentek keresztül, de együtt mindennel képesek voltak megbirkózni. Leszakadhatott az ég, összeomolhatott az egész világ, mindez nem számított.

Hiszen minden rendben volt, amíg ők ott voltak egymásnak...

Az előszobában Felix és Changbin már vigyázban állva vártak a többiekre, ám Hyunjin még hiányzott a csapatból. A rangidős férfi elégedetten és elismerően mérte végig a szobába belépő farkas párt, miközben hanyagul átkarolta Lixiet.
-Na elkészültetek bogárkáim? - tette fel a költői kérdést Bin.
-Mint láthatod - mutatott színpadiasan magukra Reila.
-Nem nagyon siettetek - jegyezte meg az alfa. - Innie tüzel még, mi? - csípkelődött, mire a lány dühösen vállba bokszolta őt, amin Changbin csak jót röhögött.

-Barom - morogta a nem létező bajsza alatt Reila. - A te embered még csak nem is vérfarkas, nincs heatje és mégis kúrtok állandóan, mint a nyulak - mutatott teátrálisan Felixre, aki ösztönösen, védekezőleg felemelte a kezeit.
-Ez nem igaz - kiáltott fel elvékonyodott hangon a szőkeség.
-Így van - vágta rá büszkén vigyorogva Changbin, mire párjától egy olyan gyilkos pillantást zsebelt be, hogy ha szemmel ölni lehetne, akkor a farkas falkában most lett volna egy szép temetés és egy csúnya halott.
-Mindenki szexuális életét kitárgyaltátok? - lépett be a helyiségbe Hyunjin. - Mert ha sokáig tart még a téma, akkor inkább felmegyek addig a kocsihoz - sóhajtott fel drámaian.

-Örvendek fenség, hogy végre csatlakozott a köreinkhez - fordult a magas fiú felé Changbin és mélyen meghajolt előtte. - Igazán megtisztelő magunk közt látni Önt, már azt hittük soha nem ér ide - piszkálódott tovább, mire Hyunjin flegmán megforgatta a szemeit.
-Haha, kurva vicces vagy - felelte fintorogva. - Alig bírtam beállítani a hajam, förtelmesen nézek ki - nyafogott tovább, miközben újra és újra tökéletes fekete tincsei közé túrt.

-Te szegény címlapról lelépett fiúcska... Mi lenne veled, ha még szép is lennél? - jegyezte meg unottan Reila, majd homlokon pöckölte a hajával bíbelődő bétát.
-Ennél is több szívet törne össze - válaszolta Jeongin, aminek hallatán Hyunjin rögtön felkapta a fejét és figyelmét ismét a többiekre fordította.
-Héé! Kinek a szívét törtem én össze? - kiáltott fel méltatlankodva.
-Kb minden emberét, akik mellett elhaladsz a lélegzet elállító gyönyörűségeddel, miközben őket maximum egy flegma pillantásra méltatod - felelte könnyedén az alfanőstény.
-Ez nem igaz - motyogta Jinnie, miközben az arca lassacskán felvette egy paradicsom színét.

-Szerintem is remekül nézel ki hyung - szólt közbe Felix is, majd egy pillanattal később fájdalmasan kiáltott fel. - JAJ! A féltékeny kurva eget Changbin, ne csapkodj már! Hát akkora lesz a seggem lassan, mint egy törzsi dob - szídta le a szerelmét, aki elégedetten vigyorogva bámulta a sajgó fenekét markolászó Lixiet.
-Eww - fintorgott Hyunjin a gerle párra nézve. - Reila mehetek inkább veletek?
-Felőlem akár passenger princess is lehetsz Innie mellett, én úgyis aludni akartam egyet az úton - vonta meg a vállait lazán az alfa nőstény. - És legalább Felix is könnyebben ki tudja verni Changbinnek útközben, ha nincs néző közönség - kacsintott vigyorogva a szőke fiúcskára, majd a kocsi kulcsokat megragadva kilépett az otthonuk ajtaján.
-REILAAA - sipított fejhangon Felix, amin a többiek csak jót nevettek.

-Ez tulajdonképpen nem is olyan rossz ötlet - vigyorgott Changbin és amikor kettesben maradtak a derekánál fogva magához húzta Bokkiet.
-Csihadj már le - nevetett a fiatalabb és finoman mellkason ütötte az alfát. - Alig fél órája még a számban volt a farkad - forgatta meg a szemeit hitetlenkedve.
-Hja, mert egy jó szexre nem volt már időnk - sóhajtott fel csalódottan Bin, majd kedvese fenekébe markolva hajolt közelebb a szeplős szépséghez. - Egyébként tudod, hogy milyen kibaszott szexi vagy, mikor ilyen mocskosan beszélsz...?

Felix állta Changbin tekintetét, sőt még rá is tett a férfi kanosságára egy lapáttal. Picike kezecskéivel végig simított az idősebb felkarján és finoman beharapta a fülcimpáját.
-I know daddy. You really love your nasty, dirty slut - incselkedett az idősebbel, mire Changbin élesen beszívta a tüdejébe a levegőt, majd lassan kifújta azt.

-Kész, itthon maradunk - közölte ellentmondást nem tűrően és már rángatta is volna vissza a szobájába az ausztrál fiúcskát.
-Még mit nem - ellenkezett a szőkeség. - Biztos nem fogom kihagyni a legjobb barátom babaváróját! De ha jól viselkedsz este meg kapod a csinos kis seggem - ígérte meg egy kacsintás kíséretében és lehajolt, hogy bekösse a bakancsa fűzőjét. Természetesen az idősebb hülye lett volna kihagyni a lehetőséget, hogy Lix mögé lopózva belemarkoljon a fiú csípőjébe.
-Most szeretném - mormogta Felix fülébe, mire a kis szeplőst kellemesen kirázta a hideg. Nehezen állt ellen az alfának és Bin ezzel tökéletesen tisztában volt.
-Jó, kiverem neked a kocsiban, csak menjünk már - fújtatott mérgesen a kicsi, miközben megpróbálta kitessékelni a lakásból az elégedetten vigyorgó Changbint.

Egymás kezét fogva sétáltak fel a parkolóhoz, amit csak annyi időre engedtek el, amíg kimásztak a farkas odúból a földszínre, majd beszálltak az alfa autójába. Természetesen az alacsonyabb ült a volán mögé, míg Felix elfoglalta megszokott helyét az anyós ülésen. A kocsi automataváltós volt, így Changbin vezetés közben könnyen fogdoshatta a kis szeplős formás combjait, amit Felix annyira imádott és időnként egy vágyakozó sóhajjal jutalmazta párja érintéseit.

A férfi minden figyelmét a vezetésnek az előttük elterülő útnak szentelte, ám egy idő után feltűnt neki, hogy Lixie árgus szemekkel figyeli őt. A kicsinek szinte még a nyála is kicsordult, miközben a kedvesét bámulta és mikor Changbin feltűrte az ingujját az ausztrál fiú jól hallhatóan nyelt egyet, majd tüntetőleg inkább az ablak felé fordult és a mellettük elhaladó tájat bámulta. Bin magában jót kuncogott a jeleneten, ennyire azért már kiismerte a szeplős angyalkát... Tudta, hogy szerelme miatta van kínba és mikor piros lámpát kaptak teljes testével Lix felé fordult.
-Mi az pipi? - érdeklődött, miközben Yongbok kipirult orcáit vizslatta. - Jól vagy?
-Ahha... Jól... - lihegte a fiatalabb. - Csak öhm, nagyon melegem lett - hadarta, majd kezeivel látványosan legyezgetni kezdte magát.

-Huh, azt látom - nevetett fel Changbin, majd sokat tudóan közelebb hajolt a fiúhoz. - Lehet inkább nekem kéne kezelésbe vennem téged, hogy lehiggadj - jegyezte meg huncutul és egy apró puszit nyomott Felix ajkaira, miközben a fiúcska combjaiba markolt.
-Hülye - motyogta fülig vörösödve a pici. - Túl dögös vagy amikor vezetsz - ismerte be, amivel egy büszke vigyort sikerült varázsolnia az alfa arcára.

A lámpa lassan zöldre váltott, ők pedig folytatták útjukat a Minsung villa felé. Békés hallgatásban kocsikáztak tovább a gondolataikban elmerülve, mialatt egymás kezét fogták és Felix elmerengve játszadozott Changbin ujjaival.

-Bokkie - törte meg a csendet Bin. - Gondolkoztál már esetleg azon, hogy... Őőő... Átváltoztassalak? - tette fel óvatosan a kérdést. - Félre ne érts! Nem szeretném erőltetni, csak mostanában sokat foglalkoztatott ez a téma - ismerte be halványan somolyogva.
-Szerintem nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék erre - felelte Felix. - Egyre inkább nincs ellenemre a dolog, mióta ilyen sok időt töltök a falkával. Persze a farkaslét sem fenékig tejfel, de nem látok olyan hűű de nagy hátrányt, ami miatt azt mondanám, hogy kösznem - mondta mosolyogva, majd egy cuppanós puszit adott Changbin puha arcára.

-És az időponton esetleg...? - érdeklődött diszkréten az alfa és lopva Bokkiera pillantott.
-Szólok amint készen állok rá - felelte mosolyogva a kicsi, mire Bin egy aprót bólintott.
-Jól van picim - mondta vigyorogva. Képtelen volt elrejteni az elégedettségét és hihetetlenül felvillanyozta őt a tudat, hogy Felix hamarosan az omegája lesz. - Akkor nem hozom fel többet a dolgot, majd jelzel - zárta le a témát a férfi.
-Köszönöm hyung - derült fel Lixie arca. Imádta, hogy kedvese ilyen megértő ember volt, aki nem erőltetett rá soha semmit. - Szeretlek - bukott ki belőle és bár nem először mondta már ezt Changbinnek, mégis minden alkalommal belepirult a vallomásba.
-Én is szeretlek Bokkie - válaszolta fülig érő szájjal az alacsonyabb és kihasználva egy újabb piros lámpát, gyengéd csókot kezdeményezett a szőkeséggel.

Ám Felix nem bírta türtőztetni magát...

Teste ösztönösen cselekedett és nem törődve a zavaró biztonságiövvel szinte átmászott a párja ölébe. Picike kezeivel mohón markolta Changbin combját és felkarját, amit az alfa egy jól eső nyögéssel jutalmazott. Olyan vadul, olyan szenvedélyesen csókolta a férfit, mintha soha többé nem lenne rá alkalma és kiakarja élvezni az utolsó lehetőséget... Ám hirtelen egy éles duda szó leállította és finoman emlékeztette őket arra, hogy a zöld lámpánál mi a teendő.

-Lixie... - szusszant fel Bin és ujjaival olyan erősen markolta a kormányt, hogy azok szinte teljesen elfehéredtek. - Még egy ilyen és esküszöm leparkolok valami félreeső helyen - morogta a nem létező bajsza alatt, de valójában egy cseppet sem volt mérges a fiúcskára.
-Upsz, bocsánat Binnie - kuncogott kisfiúsan Felix, amitől csak még imádnivalóbb lett. - Kicsit túl heves voltam - heherészett, mire a férfi hitetlenkedve megcsóválta a fejét.
-Igen, de így imádlak - ismerte be Changbin és egy röpke pillanatig mosolyogva összenéztek Lixievel. Minden másodpercet szeretett, amit a szőkeséggel tölthetett és minden momentum olyan volt, mintha az lett volna az első.

Képtelenek voltak megunni egymást.

Még egy kevés ideig kocsikáztak, míg végül megérkeztek a Lee falka otthonáig. Óvatosan leparkoltak Reiláék mellett, majd a járműből kiszállva láthatták ahogyan az alfa nőstény dühösen pár papír pénzt nyomott az elégedetten vigyorgó Jeongin mancsába.

-Hát itt meg mi folyik? - pislogott semmit sem értve Felix a többiekre.
-Nyertem Reilatól 20 ezer wont - dicsekedett Innie, büszkén kihúzva magát.
-Mi volt a fogadás tárgya kedveskéim? - tette fel félve a kérdést Changbin, miközben lopva Reilára pillantott, aki megpróbált minél ártatlanabb arcot vágni.
-Az, hogy megálltok-e útközben dugni - felelte fásultan Hyunjin, mire Lixie szemei tányér méretűre nőttek és úgy nézett végig a társaságon, mintha hirtelen két fejük nőtt volna.
-Ti betegek vagytok - adott hangot a véleményének Binnie.
-Ti meg csalódást okoztatok nekem - kontrázott Reila.

-Szerintem jobb lenne, ha most bemennénk - köszörülte meg a torkát Jeongin, mire az alfa nősténytől bezsebelt egy "te inkább hallgass" pillantást.
-Ja, elég lesz egész este Minsungék szexeredményéről beszélni - sóhajtotta fásultan Bin, mire Lixie riadtan a kedvesére pillantott.
-HOGY MI VAN?! - sipította fejhangon a kis szeplős. - Nem egy babaváró bulira jöttünk?!
-És szerinted a gyerek, hogy készült?! - csapott a homlokára Reila ingerülten. - Legóvárat építettek? - tette fel a költői kérdést, mire Changbinból akaratlanul kitört a röhögés.
-Haza akarok menni... - nyafogott Hyunjin, amit Reila egy bokán rúgással és szigorú pillantással jutalmazott, majd bekopogott a vaskos biztonsági ajtón és elővette a legszebb mosolyát.

-Hé, sziasztok - köszöntötte őket vidáman Jisung. - Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek! Gyertek beljebb, Minho nem sokára be fejezi a főzést - csicsergett bájosan, miközben a kezét egy pillanatra sem vette le kerekedő pocakjáról. Óvatosan beljebb lépett a lakásba, ezzel beengedve a látogatóit is, akik szépen libasorban lépték át a küszöböt.
-Mi köszönjük a meghívást - felelte mosolyogva Reila és óvatosan magához ölelte Hant.
-Még mindig ámulatba ejtően szép az otthonotok - csevegett Hyunjin, miközben levette a cipőjét és a kabátját feltette a közeli fogasra.

-Köszönjük - felelte Jisung. - Az egyetlen szépség hibája az, hogy még nem baba-biztos, de a jövő héten sort kerítünk az ilyen apróbb átalakításokra is - fecsegett jókedélyűen és finom mozdulatokkal a konyhába terelte a vendégeket, ahol Minho szorgoskodott a tűzhely körül.
-Sziasztok - köszöntötte őket az alfa is, miközben egy teli lábast helyezett az asztal közepére, ahol már így is szép számmal sorakoztak az ínycsiklandó illatot árasztó edények.
-Szia Lino - válaszoltak egyszerre a vendégek, mintha jól beidomított papagájok lettek volna.
-Remélem éhesek vagytok - mondta Han, majd nevetve megrázta a fejét. - Egy egész falunak elegendőt főz a férjecském - húzta ki magát büszkén és Minho mögé osonva átölelte a férfit.
-A micsodád? - kérdezett vissza meglepetten Reila, mire a mókusarcú fiú nevetve leintette őt és egy elégedett pillantással mérte végig az alfáját.

-Jó, még hivatalosan nem az, de nézzetek csak rá - sóhajtott fel elégedetten az omega, mialatt végig simított Minho felkarján. - Annyira husband material - motyogta kábán és dicsérő szavait Lino egy apró szájra puszival jutalmazta.
-Te meg egy igazi wifey material vagy - gügyögte Minho megcsipkedve Jisung pofiját, majd minden figyelmét ismét a tűzhelyen készülő ételeknek szentelte. A többiek elképedve bámulták őket, hiszen szemmel láthatóan megváltozott a viselkedésük. Heves flörtjeiket és nem éppen diszkrét enyelgésüket felváltotta a szerelmes turbékolás és olyan émelyítően édesek voltak, hogy attól szinte már cukorbetegséget kaphatott az ember.

-Fura dolgokat produkálnak a terhes hormonok - suttogta Reila fülébe Jeongin és az alfa nőstény egy heves bólogatással fejezte ki egyetértését.
-Még egy percet itt kell lennem és elvisz a diabétesz - felelte csendesen a lány, de ahogy Jeonginnal egymásra néztek alig bírták visszafogni a nevetésüket.

Olyanok voltak ilyenkor, mint két csínytevésen rajtakapott gyerek.

-Gyertek, ne csak ácsorogjatok ott, mint fasz a lagziban! - köszörülte meg a torkát Jisung, majd fejével a nappali irányába bökött. - Üljünk le a kanapéra - invitálta a vendégeiket, akik örömmel követték őt a helyiségbe és foglaltak helyet a hatalmas szófán.
-Mit mondott az orvos Jisung? - érdeklődött kedvesen Felix. - Jól van a baba?
-Hála az égnek, minden rendben vele - mosolyodott el elégedetten az omega és arcán egy földöntúli mosollyal végig simított a pocakján. A fiú csak úgy sugárzott a boldogságtól, öröm volt ránézni. Hiába nem ekkorra tervezték a legkisebb Lee érkezését, a szerelmes pár őszintén úgy gondolta, hogy Jisung véletlen terhessége a legjobb dolog, ami történt velük.

-És biztos fiú? - csatlakozott a beszélgetéshez Hyunjin is. Bár ő maga nem kifejezetten vágyott családra és a gyerekekért sem volt oda különösebben, de természetesen osztozott a barátai boldogságában és valóban érdekelte, hogy érzi magát Jisung.
-Igen - felelte vigyorogva az omega. - Már fél idős terhes vagyok, ilyenkor már tutira megmondják a nemét - tette hozzá, majd kényelmesen hátra dőlt a kanapén.

-Mi lesz a neve picinek? - kérdezte I.N, miközben egyik kezével folyamatosan Reila combját simogatta. A Changlix páros is egymáshoz bújva ücsörgött a szófán, amitől Hyunjin hirtelen nagyon magányosnak érezte magát. Az alfa nőstény azonnal érzékelte a béta hangulatváltozását és kedveskedve megsimogatta a fejét, amire a fekete hajú reakciója egy hálás mosoly volt.
-Nollada - válaszolta könnyedén Han, mire a többiek olyan döbbenettel néztek rá, mintha hirtelen két feje nőtt volna.
-Ti komolyan "meglepetésnek" nevezitek el a babát? - röhögött fel hangosan Felix. - Ennyi erővel lehetne Wain (bor) is szegény gyerek - tette hozzá arra célozva, hogy a párocska babája valószínűsíthetően egy borgőzös éjszakán fogant.
-Haha, nagyon vicces - forgatta meg a szemeit sértődötten Jisung.

-Szerintem jól hangzik - kelt a mókus arcú védelmére Innie. - Lee-Han Nollada - ízlelgette elgondolkodva a baba nevét, mire már Reila sem bírta ki nevetés nélkül.
-Mint egy szerelmes szám címe - csipkelődött tovább a lány.
-Te ezt hogy engedhetted? - nézett Changbin a nappaliba belépő Minhora, mire minden szempár a férfire irányult és érdeklődve várták a válaszát.
-Ő hordja ki, őt vágják fel, neki fáj, én kussolok - felelte Lee Know és megadóan felemelte a kezeit, majd lehuppant az elégedetten mosolygó Jisung mellé.

-Hát nem tökéletes? - csipkedte meg szerelme arcát gügyögve Han, amit az alfa csak édesen vigyorogva tűrt és egyik kezével az omega gömbölyödő pocakjára simított.
-Ja, szép kis papucsod van Jisung - szívta a fiú vérét nevetgélve Felix.
-Kapd be - öltötte ki a nyelvét legjobb barátjára Han.
-Ezt inkább bízd rám, majd én bekapom - súgta oda Minho, mire Jisung fülig vörösödött.

-Szerintem menjünk inkább vacsorázni - köszörülte meg a torkát a mókus arcú és zavarát látva Minho nem bírta megállni röhögés nélkül, egyszerűen imádta a fiú reakcióit.
-Odaadhatnánk evés előtt az ajándékokat? - köszörülte meg a torkát Reila, aki szeretett volna minél előbb túl esni az est (számára) legkellemetlenebb részén. Innie aggódva nézte az alfa nőstény arcát és már nyúlt is volna az ajándékért, hogy ő adja át, de Reila beelőzte őt és mosolyogva homlokon puszilta a fiút, hogy megnyugtassa őt.
-Ohh, hát ha szeretnétek - pislogott meglepetten Jisung. - De baszki, a lelketekre kötöttem, hogy ne vegyetek semmit! - korholta le a társaságot, akik szép sorjában Han kezébe adták a különböző méretű és tartalmú ajándék dobozokat és szatyrokat.

-Ugyan már, csak egy kis apróság. Mondhatni a nénikéje leszek - somolygott Reila. - Ha tehetném az egész világot odaadnám a kis kukacosnak.
-Reméljük hasznát veszitek majd - tette hozzá Jeongin, miközben átkarolta a párját. Minho kíváncsian pislogott át Han válla fölött és mosolyogva nézte a lelkesen bontogató omegát.
-Ez gyönyörű - motyogta Jisung mikor kiszedte a dobozból az egyedileg készíttetett babatakarót és ruhácskákat - Nagyon szépen köszönjük Reila és Innie - nézett hálásan két barátjára a mókusarcú, de az alfa nőstény egy pillantásra sem méltatta őt.

Ahogy azokat a pici babaholmikat nézte szívét a fájdalom jeges vasmarokként szorongatta...

A lány térdei hirtelen megrogytak és ösztönösen Jeongin karjába markolt. Egyik kezével a fejéhez  kapott és szemeit erősen összeszorítva koncentrált, hogy ne ájuljon el.
-Jól vagy jagi? - kérdezte aggodalmaskodva az omega, miközben minden szempár érdeklődve és nyugtalanul méregette őket.
-Ne haragudjatok, mindjárt jövök - motyogta Reila, majd kiviharzott a házból.

Döbbenten bámultak az alfa nőstény után és nem tudták mire vélni a történteket. Korábban is érzékelték, hogy a lánnyal valami nincs rendben, de nem gondolták volna, hogy ekkora a baj. I.N ösztönösen a párja után indult volna, de Changbin hirtelen visszahúzta őt.
-Hagyd, utána megyek - hadarta és egy pillanattal később már hangosan csapódott be utána a bejárati ajtó. Az alfa attól tartott, hogy valami konfliktus ütötte fel a fejét a szerelmes pár között és ismerte már annyira Reilát, hogyha valóban Jeonginra rágott be, akkor a fiú jelenléte nem javítana, hanem egyenesen rontana a helyzeten.

A kertbe érve Bin kissé fellélegezhetett, ugyanis arra számított, hogy egy síró Reilát talál majd odakint, de a lány a tető alá húzódva békésen cigizett, mintha mi sem történt volna. Ebből Changbin naivan arra következtetett, hogy nincs (olyan nagy) baj.

De ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna...

-Minden oké napsugaram? - fordult mosolyogva a férfi felé Reila, de ez csak álca volt... A szemei elárulták őt, hogy valójában mennyire szomorú és amikor a pillantásuk találkozott akkor tudatosult az alfában, hogy a probléma sokkal komolyabb, mint ahogyan azt ő gondolta.
-Ezt én szerettem volna megkérdezni - csóválta meg a fejét Bin. - Mi történt? - érdeklődött óvatosan, hiszen tudta jól, hogyha "letámadja" Reilát, akkor semmit sem fog neki mondani.
-Csak megszédültem, semmiség - legyintett könnyedén a lány és Changbin ekkor már tudta, hogy nehéz lesz kiszedni belőle, hogy mi a baja, vagy inkább lehetetlen.
-Akkor add ezt ide - vigyorodott el szemtelenül a férfi és egy gyors mozdulattal kikapta az alfa nőstény szájában lévő koporsószöget. 
-Seggfej - mormogta Reila, majd a zsebéből egy újabb szál cigarettát halászott elő.

Egy darabig szótlanul ácsorogtak egymás mellett, miközben békésen szívták a cigijüket és tekintetüket a csillagos égboltra szegezték. Akár idilli is lehetett volna a pillanat, de Changbin minden egyes porcikájában érezte, hogy valami nagyon nincs rendben a barátjával és nem bírta ki, hogy ne adjon hangot az aggályainak. 
-Tudom, hogy titkolsz valamit Reila - törte meg a csendet és szavai pengeként hasítottak a lány lelkébe. Bin egyrészt túl régóta volt az élete része, másrészt az alfa híresen jó ember ismerő volt. Bár nem tudta, hogy pontosan mi baja a lánynak, de azt igen, hogy nem őszinte vele.
-Én ne... - próbált meg rögtön tiltakozni, de a másik azonnal leintette őt.

-Komolyan nekem próbálsz meg hazudni? - nevetett fel keserűen a férfi. - Amatőr... - csóválta meg a fejét, mire Reila óvatosan tett egy lépést felé.
-Changbin... - szólalt meg csendesen az alfa nőstény, de többet nem tudott mondani.
-Semmi baj noona! Majd elmondod, ha készen állsz rá - nyugtatta meg Binnie. - Tudom, hogy ott van neked I.N, de ez alfa társad vagyok és mindig számíthatsz rám is - tette hozzá, majd gyengéden megsimogatta a lány hátát és visszament a házba a többiekhez.

Changbin még szinte be sem csukta maga után az ajtót, máris egy feldúlt Jeongin jelent meg Reila mellett és tornádóként ragadta magával a lányt. Óvatosan, de határozottan megfogta az alfa nőstény kezét és a kocsijuk felé kezdte el húzni őt.
-Mit csinálsz? - kérdezte döbbenten Reila, miközben megpróbált szabadulni I.N szorításából.
-Haza viszlek - vetette oda foghegyről az omega és a párjának finoman szólva nem tetszett a kialakult szituáció. Gyűlölte, amikor mások meg akarták mondani neki, hogy mit tegyen.
-Azt hittem ezt már megbeszéltük - sóhajtott fel fásultan Reila, de Jeongin tovább ráncigálta őt magával. - Engedj el Jeongin - szólt rá erélyesen a fiúra, de a felzaklatott Innie rá sem hederített arra, amit Reila mondott neki. - MOST - emelte fel a hangját az alfa nőstény, amivel végre elérte a célját, de cserébe a kedvese villámokat szóró szemekkel nézett le rá.

-Miért kínzod magad? - tette fel a költői kérdést I.N. - Mindenki megfogja érteni, hogy nem vagy jól és inkább otthon pihennél - csóválta meg a fejét rosszallóan.
-Szóval azt akarod, hogy ne kínozzam tovább magam? - firtatta az alfanőstény és hangjában volt valami baljós, amitől a hideg futkosott Jeongin hátán.
-Igen, az kurva jó lenne - válaszolta felmorranva, mire Reila az arcán egy fájdalmas mosollyal közelebb lépett hozzá és dühösen kiengedte a feromonjait.

-Minden egyes lélegzetvétel kínnal jár - suttogta vészjóslóan és belemászva Innie aurájába visszavonulásra kényszerítette a fiút. - Szeretnéd, hogy azt is abba hagyjam...? - érdeklődött szelíden, mintha csak azt kérdezte volna a másiktól, hogy mit szeretne vacsorára enni. I.N fülét-farkát behúzva kushadt össze és alig mert Reilára nézni. Tudta, hogy olyan határt lépett át, amit soha nem szabadott volna... De a lány volt a mindene, az élete értelme, akit bármi áron megvédett volna bármitől és bárkitől.
-Nem akarok veled veszekedni - felelte az omega és megemberelve magát Reilára pillantott.
-Mostanában mégis elég sűrűn megteszed - jegyezte meg az alfa nőstény, majd hátat fordítva a párjának visszaindult a házba.

De Jeongint nem lehetett ennyivel lerázni...

-Mert kibaszottul féltelek baszki! - kiabált a lány után, majd öles léptekkel felé indult és megragadva a vállait szembe fordította magával. Mindkettejük tekintete izzott a dühtől és bár egymással vitáztak, de valójában egyáltalán nem a másikra voltak mérgesek.
-2 káromkodás 5 percen belül? - mosolyodott el flegmán Reila. - Ki kéne mosni a szádat szappannal - szúrta oda csípősen, mire Jeongin tekintete teljesen megváltozott és olyan elveszetten pillantott az alfa nőstényre, hogy abba belefacsarodott a szíve.
-Ne csinálj viccet az érzéseimből... - felelte szipogva az omega.

Reila azonnal Jeonginhoz lépett és átölelte a síró fiúcskát. Csendesen ringatni kezdte mint egy gyermeket, miközben szüntelen a haját simogatta.
-Picim - pusmogta szelíden és finoman eltolta magától az omegát, hogy gyönyörűséges szemeibe tudjon nézni. - Minden rendben van, ne aggódj - csitítgatta tovább.
-Próbálok - zokogott fel I.N és arcát azonnal két keze mögé rejtette. - Csak képtelen vagyok végig nézni a fájdalmadat és gyűlölöm magam, hogy nem tehetek érted semmit - fakadt ki a fiú és összetört valóját látva már Reila is egyre nehezebben állta meg, hogy ne sírja el magát.
-Itt vagyunk egymásnak, ezt senki és semmi nem veheti el tőlünk - nyugtatgatta a fiút és vigyázva megszorította a kezeit. - Viszont vannak kötelességeink, pl ilyen helyzetben támogatni a barátainkat - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

Jeongin kapkodva megtörölte a szemeit és az arcát, karjait az alfa nőstény dereka köré fonta és egy apró csókot adott az ajkaira.
-Szerintem Jisung és Minho megértenék, hogy ha... - kezdett bele az okfejtésbe, de kedvese szinte azonnal a szavába vágva félbeszakította őt.
-Tudom - bólintott egyetértően Reila. - De nem akarom elrontani az örömüket - mondta ki a végszót és mielőtt Innie megakadályozhatta volna visszament a házba a többiekhez.

Hangtalanul csukta be maga után az ajtót, nem szerette volna ha minden szempár azonnal rászegeződött volna. Egy pillanattal később Jeongin is felbukkant mellette, mire mosolyogva megragadta az omega kezét és fejét széles vállára hajtotta. Szótlanul nézte a hangosan nevető Hyunjint, a mellette ülő vigyorgó Felixet, akit félszegen átkarolt Changbin és Reila egész lényét átjárta a hála, amiért ilyen csodálatos emberek voltak a családjának a tagjai. Még egy darabig az előszobában csendesen ácsorogva nézte a társaságot és ahogy a földöntúli boldogságban úszó Minsung párost nézte tudta, hogy jól döntött. Bár Lino és Han végtelenül megértő emberek voltak, de Reila az életük része akart maradni. Megfogadta, hogy a barátainak minden nagy pillanatában ott lesz és számíthatnak rá, bármi is történjék.

Még akkor is, ha ez minden egyes pillanatban élete legnagyobb fájdalmára emlékeztette őt...

Heyho babák! 💕

Mostanában úgy vettem észre, hogy kicsit megcsappant a lelkesedés a könyvem iránt... Sokkal kevesebb az olvasottság, a vote, a kommentekről nem is beszélve. 🥹 Megmondom őszintén ez egy picikét demotiváló hatással van rám, de az igazság másik fele az, hogy annyira szeretem ezt a könyvet írni (hiába nincs sűrűn update sorrysorry), hogy nem tudom elengedni, nem tudom abbahagyni az írását. 🫣 Úgyhogy nagyon szépen köszönöm annak a maréknyi embernek, aki még itt van és izgatottan várja a farkas komák újabb kalandjait. 🥰😁

Az elkövetkezendő részekben ismét a Changlix párosé lesz a főszerep, de időnként kell egy kis kitekintés is, mivel a többiek is szerves részét képezik a könyvnek és az ő életüket, történetüket is szeretném megismertetni veletek. Remélem nem bánjátok! 🤗

Na de...

Szerintetek mi lehet Jeongin és Reila titka? 🤭

Szeretettel: Raven 💜