Miután elfogyasztották a reggelijüket Changbin és Felix kényelmesen fetrengtek tovább az alfa ágyában. Hétvége volt és  evégett az égegyadta világon semmi más dolguk nem volt azon kívül, hogy pihenjenek és minél több időt töltsenek kettesben.

Az alfa elmélyülten a telefonját nyomkodta, de közben a másik keze egy pillanatra sem szakadt el a fiúcskától. Lixie hyungja ölébe pakolta formás kis lábait, mire Changbin ösztönösen a vékony combocskákba markolt. Finoman fogdosta, gyurmázta és simogatta Felix lábait, miközben a szőkeség elégedetten hátra dőlve élvezte a férfi érintéseit. Telefonját elővéve gyorsan lőtt egy fotót a virgácsaikról, majd rövid gondolkodás után megosztotta a képet az instagram profilján is.

Hiszen miért is ne kürtölhetné világgá, hogy mennyire boldog?

-Mikor csináltad ezt a képet? - fordult felé hirtelen Changbin.
-Kábé 5 perce? - felelte vigyorogva a kicsi.
-Mmm, bátor vagy pipi - húzta fel kacéran az egyik szemöldökét az alfa, majd telefonját letéve a kezéből Felix fölé tornyosult. Csak úgy marcangolta a kis szeplős mézédes párnácskáit és szemtelen mancsaival már Felix feneke felé araszolt, amikor megölve a hangulatot valaki bekopogott az ajtón. Bin dühösen fújtatva mászott le Lixieről és az arcára volt írva, hogy a pokol legmélyebb bugyrába kívánja a váratlan látogatót.
-Előttünk az egész nap, ne mérgelődj - duruzsolta a férfi fülébe az ausztrál fiúcska.

-GYERE - kiáltott ki Changbin elég barátságtalan hangnemben, mire Reila benyitott a szobába.
-Bocsánat, hogy megzavarom a romantikázást - vigyorgott sokat tudóan a lány. - De van itt valaki, aki látni szeretné Felixet - mondta, majd odébb húzódott, hogy a másik váratlan látogató is be tudjon lépni a hálóba.

-Sungie? - nézett elkerekedett szemekkel a küszöbön álló fiúra Felix, mire Jisung nagy nehezen rájuk emelte félénk tekintetét.
-Sziasztok - köszönt csendesen  a mókusarcú, majd idegességében egyik lábáról a másikra ácsorgott. Changbin először Felixre nézett, majd Reilára és az alfa nőstény egy diszkrét biccentéssel jelezte a férfinek, hogy hagyják el inkább a szobát.
-Kettesben hagyunk titeket - mondta Bin, majd Lixie arcára puszilt és Reilát követve kiment a hálóból. Han mellett elhaladva finoman vállon veregette a fiút és biztatóan rá mosolygott.

Kínos csend telepedett a szobára, amit a két barát elég nehezen viselt. Lix megpaskolta maga mellett az ágyat és miután Jisung leült mellé kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott.
-Tényleg kisbabád lesz? - kérdezte csendesen, mire Hannie arca mintegy varázsütésre felragyogott és hevesen bólogatni kezdett.
-Most voltunk az orvosnál - mesélte lelkesen. - Egy hét múlva vissza kell mennem genetikai ultrahangra, de eddig úgy néz ki, hogy egészséges a pici - szusszant fel megkönnyebbülten omega és boldogságtól csillogó szemei megolvasztották a kis szeplős szívét.
-Gratulálok - mosolyodott el Felix és megpaskolta Sungie térdét.
-Jaj istenem, Pixy - zokogott fel hangosan és váratlanul az alacsonyabb, majd Felix karjaiba vetette magát. - Kérlek bocsáss meg nekem! - sírta kétségbeesetten.

Lix zavarában azt sem tudta mit mondjon, vagy csináljon, így hát az ösztöneire hallgatva addig simogatta Jisung hátát, amíg a fiú egy kicsit meg nem nyugodott.
-Annyira nagyon, elmondhatatlanul sajnálom - szipogott megtörten az omega. - Te vagy a legjobb barátom és nem akartam hazudni neked soha!
-Akkor miért tetted? - fakadt ki az ausztrál fiú és az ő szemei is könnybe lábadtak. Nem akarta elveszíteni Hant, de nagyon dühös volt rá.

-Mert tudtam, hogy viszonyulsz a farkasokhoz és először megszerettem volna kicsit lágyítani a szíved - magyarázta el az indokait Sungie. - Nem akartalak letámadni azzal, hogy "na mától én is a kis bolyhosok közé tartozom" - csóválta meg a fejét szomorúan, mire Felix finoman az álla alá nyúlt és kényszerítette legjobb barátját, hogy rá nézzen.
-Jisung szeretlek és elfogadlak bármi is legyél - kezdett el csendesen, szelíd hangnemben beszélni. - Ezért bánt annyira, hogy titkolóztál előttem - sóhajtott fel bánatosan a szőkeség.
-Tudom és ha visszacsinálhatnám, már másként cselekednék - vallotta be Jisung és pulóvere ujjával letörölgette a könnycseppjeit. - Meg tudsz nekem bocsájtani? - kérdezte reménykedve és óvatosan megszorította Lixie pici praclijait.

-Persze - mosolyodott el az ausztrál. - Te vagy a lelkem másik fele - suttogta és az orrát egy pillanatra Jisungéhoz nyomta. - Viszont rengeteg kérdésem lenne - köszörülte meg a torkát és arckifejezése ijesztően komollyá vált.
-Csak nyugodtan, ne kímélj Pixy - mosolyodott el keserűen Han és törökülésben kényelembe helyezte magát az ágyon.

-Megfoghatom a pocakod? - lelkesült fel kisfiúsan Lixie, mire Jisung édesen felnevetett.
-Persze, de úgy sem fogsz még érezni semmit - felelte lebiggyesztett ajkakkal.
-Tudom, de ez wow - rázta meg a fejét hitetlenkedve a kis szeplős. - Így is nagyon bizarr a tudat, hogy a FIÚ barátom hasában egy kis baba növekszik - adott hangot a gondolatainak, majd tenyerét óvatosan Jisung pocakjára helyezte. - Hogyan lehetséges ez?
-Omega vagyok - felelte könnyedén a mókusarcú,  mintha ezzel mindent meg is magyarázott volna, de barátja értetlen arcát látva képtelen volt nem röhögni. - Minden omega férfinek van méhe, ezzel segítjük a fajfenntartást. Sajnos kevés az omega nő és az alfák nem mind képesek a szülésre - fejtette ki bővebben, mire Felix csak szótlanul bólintott egyet.

Az ausztrál fiúcska elmélázva simogatta Jisung hasát és próbálta feldolgozni, hogy az általa addig ismert világ valójában nem volt még minden. Jóval több lapul a felszín alatt és sok érdekes dolgot tartogat még számára a földi lét...

-Mikor fog megszületni? - szólalt meg hirtelen Lixie, mire Han összeakadó szemekkel pillantott le rá. Látszott az omegán, hogy mennyire kimerült volt.
-A doki jóslata szerint kb 10 hét múlva - felelte elcsigázottan és Felix összezavarodott tekintetét látva arcán széles vigyor terült el. Szinte hallotta, ahogy az ausztrál fiú magában matekol és próbálja kiszámolni, hogy miként is lenne lehetséges ez. - A vérfarkas vemhesség nem annyi idő, mint az emberi - tette hozzá, mire Lix halványan elmosolyodott.

-Boldog vagy Sungie? - kérdezte a fiúcska és lélekbe hatoló pillantását a legjobb barátjára emelte. Tényleg nem érdekelte, hogy Jisung ember, vérfarkas, pomogács, vagy egy ugandai nekromanta életre keltett zombija... Neki csak az számított, hogy barátja boldog legyen.
-Elmondhatatlanul - mosolyodott el szelíden. - Tudom ez most tök nyálas meg érzelgős, de nem hittem volna, hogy lehetséges annyira szeretni valakit, mint ahogy én szeretem Minhot - vallotta be elpirulva és kezével végig simított enyhén domborodó pocakján. - Bármit megtennék érte és minden fájdalom ami az omega vérfarkas léttel jár, főleg így terhesen, abszolút megéri!
-Jól bánik veled? - faggatózott tovább Felix.
-Mint egy hercegnővel... - áradozott Jisung szerelemtől elködösült tekintettel.

-Remélem mindig ilyen boldogok lesztek - mondta a kis szeplős és kedveskedve megsimogatta Sungie fejét. - Vagy inkább még boldogabbak - tette hozzá somolyogva.
-Köszönöm Lixie - motyogta meghatottságtól elcsukló hangon Jisung, majd szorosan magához ölelte a legjobb barátját és arcát a fiúcska nyakába temette.

-Szeretnék kérdezni tőled valamit... - motyogta Han, majd kissé eltolta magától Felixet és komoly tekintetét a másikéba fúrta.
-Igen? - pislogott rá megszeppenve Lix, mire a mókusarcú lágyan elmosolyodott.
-Lennél a baba keresztapukája? - kérdezte félénken.
-Komolyan Sungie??? - kiáltott fel hitetlenkedve Felix, Jisung válaszul pedig hevesen bólogatni kezdett. - Hát persze, hogy igen! - sírt fel örömében és magához ölelte az omegát. - Köszönöm, hogy rám gondoltál - hálálkodott meghatottan.

Az idilli pillanatnak Minho vetett véget, aki a fejét bedugva az ajtón jelezte Hannak, hogy lassan ideje a távozás mezejére lépniük.
-Édesem - szólította meg Jisungot az alfája. - Mennünk kéne - közölte a rossz híreket, mire a két fiúcska szomorkásan bámult rá. - Ne nézz így rám azokkal a baba szemeiddel...
-Jó, jó! Csak még egy pillanat - rebegtette meg a pilláit Jisung.

A mókusarcú színpadiasan megragadta Felix vállait és mélyen a legjobb barátja szemébe nézett, majd szorosan magához ölelte őt.
-Örülök, hogy végre kibékültetek - suttogta Lixie fülébe, miközben arcát a fiúcska vállgödrébe fúrta. - Changbin remek ember és tudom, hogy jó gondodat fogja viselni - jelentette ki magabiztosan és biztatólag végig simított a kis szeplős hátán. - Ritka az amikor egy ember vésődik be egy vérfarkasnak, kérlek becsüld meg őt - mondta végezetül, majd elengedte Felixet és egy nagy cuppanós puszit adott az arcára.
-Ne aggódj, így lesz - felelte fülig vörösödve a szőkeség, majd egy hatalmas nyújtózás után felállt az ágyról és Minhohoz sétált.

-Gratulálok apuci - veregette meg az alfa vállát Lix.
-Hehe, köszi - nevetgélt Lee Know. - De ezt a megszólítást jobb szeretem Hannietól hallani és az ágyban - tette hozzá és tenyere nagyot csattant Jisung fenekén.
-Hölgyeim és uraim, a magzatom édesapja - sóhajtott fel lemondóan az omega.
-Gyere, elfogunk késni - rángatta meg finoman párja kezét a férfi és miután elbúcsúztak Felixtől, majd a többiektől is, kéz a kézben elhagyták a farkaslakot.

-Megnyugodtál szerelmem? - kérdezte Minho Sungie felé fordulva, mikor már az autóban ültek. Segített a picinek bekötnie magát, majd beindította a kocsit és óvatosan kigurult a parkolóból.
-Igen - mosolyodott el hálásan Hannie. - Köszönöm, hogy végig támogattál.
-Ez természetes! - bólintott Lino és egy pillanatra lopva Jisungra nézett. - Amíg a szívem meg nem szűnik dobogni én itt leszek neked - ígérte meg, mire a mókusarcú finoman megszorította az alfa sebváltón pihenő kezét. Szabad mancsával a zsebében lévő telefonjáért nyúlt és mosolyogva nézegette a nemrégiben feltöltött fotót a hasáról és a privát üzenetben kapott gratulációkat. Bár sokszor félt, bizonytalan volt és megijedt, de ezek a negatív érzések végül mind egytől egyig elmúltak.

Mert Minho mellette volt...