Az ott maradt négy vérfarkas és Felix, döbbenten bámultak a távozó Minsung páros után. Bár az ausztrál fiúcska nem sok mindent fogott fel a körülötte történtekből, ami most az egyszer hasznos volt... Ha az agya nem lett volna totál K.O az elfogyasztott soju mennyiségtől, akkor Lixie most biztosan sokkos állapotban lenne a rázúdult információktól.

Changbin volt az első aki felocsúdott a döbbenetből és hangosan felmorranva Hyunjin felé fordult. Az egész szobát fojtogató menta illat lepte el, amit hiába próbált meg Reila és Jeongin a saját feromonjaikkal ellensúlyozni. Az alfa szeme fenyegetően villant a magas szőkére, aki olyan apróra húzta össze magát, amennyire csak tudta és rögtön odébb araszolt Felixtől.
-Hyung, kérlek - lépett a két férfi közé Jeongin és átható, szelíd pillantásával megpróbálta lenyugtatni Changbint, de sajnos sikertelenül. Az alacsonyabb könnyedén odébb tolta őt és Hyunjin fölé tornyosulva ordítani kezdett a béta arcába.

-Hogy voltál képes ezt tenni velem Hyunjin?! - kiabálta szinte önkívületi állapotban Bin. - És Felixel - tette hozzá, miközben a kis szeplősre mutatott, aki a kanapén összekuporodva riadtan nézte a körülötte történő eseményeket. - Neked tényleg semmi sem szent Hwang?! - tette fel a költői kérdést, mire a fiatalabb szégyenében lesütötte a szemeit.
-Sajnálom alfám - motyogta alig hallhatóan, de továbbra sem mert Changbinra nézni. Tudta, hogy messzire ment és most (jogosan) rettegett a haragjától. - De szeretem őt... - tette hozzá, mire az idősebb dühében rávágott a mellette lévő asztalra.
-NEKED FOGALMAD SINCS ARRÓL, HOGY MI A SZERETET - üvöltötte Bin és szerencsétlen bútor recsegve ropogva adta meg magát az alfa erejének.

Hyunjin összeszedte minden bátorságát és remegve a férfira nézett. A térdeire borulva hódolt be az alfa előtt és alázatosan lehajtotta a fejét. Tudta, hogy mennyire rossz ötlet kikezdeni azzal, aki bevésődőtt Changbinnek, de annyira elvakította a Felix iránti sóvárgása, hogy képtelen volt ép ésszel gondolkodni...

És ennek most meg kell innia a levét.

Reila és Jeongin ugrásra készen nézték az eseményeket, felkészülve a legrosszabbra. Tudták, hogy az alacsonyabb nem egy vérengző vadállat, de előbb utóbb mindenkinek elfogy a türelme... Hyunjin már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor egy vékonyka, nyöszörgő hang magára vonta a négy vérfarkas figyelmét.
-Binnie... - nyafogta elhaló hangon az ausztrál fiú. - Rosszul vagyok - panaszolta, majd megpróbált talpra állni, de a lábai cserben hagyták.
-Lixie? - nyúlt a fiúcska után Changbin, de Reila gyorsabb volt nála.

-Hagyd, majd én intézem - lökte el az alfa nőstény finoman Bint és szigorú tekintetével a társát pásztázta. - Te először is nyugodj le és szedd össze magad - jelentette ki ellentmondást nem tűrően és ingerülten megcsóválta meg a fejét. - Felixnek kurvára nem erre van most szüksége, hanem egy stabil támaszra... - Changbin szomorúan a kicsire nézett és látva összezavarodott tekintetét majd' megszakadt a szíve. Nem akart előtte veszekedni, nem akarta a fiúcskát ekkora stressznek kitenni. A biztos pont szeretett volna lenni számára és tudta, hogy Reilának igaza van... Először le kell nyugodnia.
-Ezt terítsd rá, nehogy megfázzon - mosolyodott el haloványan Bin és az alfa nőstény kezébe nyomta a bőrdzsekijét.

-Gyere pipi, levegőzünk egyet - karolta át félszegen a kis szeplőst Reila és gondosan bebugyolálta Changbin kabátjába őt.
-Hová megyünk? - nézett le rá összeakadó szemekkel a fiatalabb.
-Minél messzebb innen... - sóhajtott gondterhelten a lány, majd még egy biztató pillantást küldött párja felé és kivezette Lixiet a helységből.

A villódzó fényes és hangos klub nem igazán tett jót a kicsinek. A szemei lüktettek, a feje majd' szétszakadt és a gyomra is kavarogni kezdett. Reila a hátsó bejáraton keresztül csempészte ki a fiúcskát és egy belső udvaros részhez vezette.
-Így ni, ülj le szépen - mondta szelíden és óvatosan lenyomta Lixet az egyik padra. - Jó lesz itt, vagy menjünk máshová? - kérdezte kedvesen, mire a kicsi hevesen megrázta a fejét.
-MARADJUUUUNK - nyafogott kisfiúsan Felix. - Itt Changbin illat van - szusszant fel elégedetten és mélyen a tüdejébe szívta az alfa aromáját.
-Az mindenhová követ téged, rajtad van a kabátja - nevette el magát Reila, majd leült az ausztrállal szemben, miközben sms-t írt az egyik baristának, hogy vigyen ki nekik kávét.

-Nahááát - markolta meg csodálkozva a bőrdzsekit Felix. - Hogy került ez rám? - kérdezte kuncogva, mire az alfa nőstény nevetve homlokon csapta magát.
-Édes istenem, hát csak nem tanultál a tegnapiból... - dorgálta meg szeretetteljesen a fiatalabbat, majd összekócolta szőke tincseit.

-De hát én már nem is tanulok - pislogott rá hatalmas szemekkel Felix. - Maximum tanítok.
-Jól van szöszi, nincs semmi baj - paskolta meg a fiú fejecskéjét Reila és nagyon igyekezett nem elnevetni magát. A részeg Lix egész szórakoztató tudott lenni.
-De vaaaan - sopánkodott a pici és az arcát két kezébe temette. - Hiányzik Binnie - hüppögte és könnyáztatta tekintetét az alfa nőstényre emelte.
-Mindjárt le fog jönni hozzád, ne aggódj - bíztatta mosolyogva a lány, mire az ausztrál fiú tekintete hirtelen riadttá változott.
-MIIII?! - sipította egy oktávval magasabb hangon. - IDE NE HÍVD!!!

Reila ingerülten a homlokát dörzsölgette és szerencséjére a barista épp akkor jelent meg két termosszal a kezében. Hálásan megköszönte a koffeinbombákat a fiatal lánynak, majd szigorú tekintettel a részeg fiúcska felé fordult.
-Figyelj csirke, mondom a hadi tervet - közölte ellentmondást nem tűrően. - Ezt megiszod, kicsit józanodsz és megbeszélitek azzal a csökött agyú disznóval a köztetek lévő huza-vonát - sóhajtotta fásultan és Lixie pici mancsába nyomta az egyik adag kávét.

-Nem akarok beszélgetni - csóválta meg a fejét Felix és remegő kezeivel megpróbálta lecsavarni a termosz tetejét. - Túl sok nekem ez az információ egyszerre - motyogta maga elé, majd kapkodva letörölte a frissen kibuggyant könnycsepjeit.
-Naaaa, shhh - csitította őt Reila és leülve Felix mellé lágyan magához ölelte az összetört fiúcskát. - Minden rendben lesz!
-Nagyon fáj a fejem - panaszolta Lix a halántékát masszírozva. - Már azt sem tudom eldönteni, hogy mi igaz, mi nem... Az biztos nem, hogy a barátom terhes és omega - mondta olyan hangsúllyal, mintha csak magát szerette volna meggyőzni. - Mármint ő fiú és azt sem tudom mit jelent az a szó, jézusom - temette hirtelen két kezébe az arcát.

Reila elő véve empatikusabbik énjét letérdelt a kis szeplős elé és finom mozdulatokkal a kezecskéjét kezdte el cirógatni. Óvatosan letörölte a fiúcska könnyeit és az álla alá nyúlva kényszerítette Lixiet, hogy a szemébe nézzen.
-Felix - szólította meg lágyan. - Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de... - és ennél a pontnál a lány elakadt. Bármit megadott volna azért, hogy ne neki kelljen felvilágosítani a az ausztrált. - Omegának a legalacsonyabb rangú vérfarkast hívják - hadarta el végül és aggódva várta a szőkeség reakcióját.

Felix úgy érezte, hogy forogni kezdett vele a világ és most kivételesen nem a pia, hanem a sokk miatt. Spicces agya nehezen dolgozta fel az információt, de végül elértek hozzá Reila szavai és tányér méretű pupillákkal bámult az előtte guggolóra.

-Mi? - sipította elvékonyodott hangon Felix. - De hát az nem lehet - rázta meg a fejét dacosan, majd keserűen felnevetett. - Hiszen az azt jelentené, hogy Jisung vérfarkas és én arról tudnék! A legjobb barátja vagyok nem titkolna el előlem ilyesmit - hadarta teljesen bepánikolva és amikor nem kapott semmilyen választ megrázta az alfa nőstény vállait. - Ugye Reila...? - A fiú kétségbeesését látva a lány, csak szomorúan megcsóválta a fejét és ölelésre tárta a karjait. Halványan elmosolyodott, majd magához húzta a megszeppent Lixiet.
-Gyere ide pipi - csitította a kis szeplőst, miközben a hátát simogatta.

-Annyi kérdésem lenne, te jó isten - sóhajtott fel gondterhelten az ausztrál, majd egyik kezét a homlokára tapasztotta. - Szét szakad a fejem...
-Bármikor beszélhetünk, nem muszáj most - biztosította Reila. - Állok szívélyes szolgálatodra, amikor fel leszel készülve - tette hozzá somolyogva.

Felix remegő kezekkel a hajába túrt, majd tekintetét lassan az alfa nőstényre vezette. Annyi mindent szeretett volna mondani, de oly' nehezen jöttek a szavak az ajkaira.
-Csak egyszerűen nem értem mi folyik körülöttem - mondata csendesen Lix. - Egyetlen vérfarkast sem ismertem aztán rögtön az életembe csöppent Changbin, te, Jeongin, Minho és ezek szerint Jisung is - sorolta fel a neveket. - Vonzom a kis szőrösöket... - tette hozzá egy fokkal jó kedvűbben, mire Reila elröhögte magát. 
-Köszi, már tudom mivel fogom cukkolni Bint - lökte meg játékosan Felix vállát.
-Nem úgy értettem! - nevetett fel a fiúcska fülig vörösödve.

Reila mosolyt erőltetve az arcára nézte a kis szeplőst. Ahogy felsorolta azoknak a vérfarkasoknak a neveit, akiket ismer, egyértelművé tette az alfa nőstény számára, hogy Lix se Bangchanról, se Hyunjinról nem tudja, hogy valójában ők is a "kis szőrösök" táborát erősítik.

És ez bizony elég nagy baj volt...

A lány óvatosan felállt a földről, majd helyet foglalt Felix mellett. Egy ideje gyötörte már őt valami, ezért úgy érezte ideje feltenni a kérdést...
-Lixie áruld el nekem kérlek, hogy mi bajod a fajtánkkal? - szólalt meg csendesen Reila, mire az ausztrál fiúcska rákapta a tekintetét.
-Már semmi - mosolyodott el halványan. - Sok rossz pletykát hallottam, amiket sajnos elhittem, de rájöttem, hogy nem általánosíthatlak titeket - vallotta be "bűneit". - Ti mindannyian nagyszerűek vagytok - tette hozzá és finoman megszorította a lány kezét.
-Köszönöm Felix - suttogta meghatottan Reila és fejét a pici vállának döntötte.
-Bár Jisungra most kicsit haragszom - kezdett el halkan beszélni a szőkeség és a hangjából csak úgy csöpögött a fájdalom. - És Changbinre is...

Az alfa nőstény már épp válaszolni szeretett volna, amikor hangosan kicsapódott a hátsóbejárat ajtaja és megjelent az előbb emlegetett szamár, vagyis farkas.
-Reila, Yongbok! - kiáltotta el magát Changbin, miközben ide-oda forgolódott és szemével az alfa társát és a szeplős szépséget kereste.
-Itt vagyunk - integetett neki vidáman a lány, mire a mellette ülő Felix puskából kilőtt golyó módjára pattant fel és egyenesen Binhez futott. Szabályosan az alfa karjaiba vetette magát és hangosan felzokogva szorította magához a férfit.

-Hát eddig tartott a nagy harag - jegyezte meg csípősen Reila, ahogy elhaladt az ölelkező párocska mellett. Changbinnal találkozott a pillantásuk és a férfi eltátogott neki egy köszönömöt, majd úgy ölelte magához Felixet, mintha össze akart volna olvadni vele. A lány még egy pillanatig mosolyogva nézte őket, majd a hátsóbejáraton át vissza ment a klubba.

Legnagyobb döbbenetére Jeongint és Hyunjint a bár pultnál iszogatva találta meg. Érezhetően feszült volt a légkör, de az omega mindent megtett azért, hogy kicsit lágyítsa ezt. De Reila túlságosan zabos volt ehhez... Szíve szerint beverte volna Hyunjin orrát és picit haragudott a párjára, amiért az olyan jól el volt a bétával.
-Gyertek, haza megyünk - morrant oda a fiúknak, mire Jeongin rögtön lehúzta az italát és lehuppant a székről. - Többes számban mondtam, nem csak Innienek szólt - kiabált rá Hyunra, aki azonnal összekushadt és mélyen meghajolt előtte.
-Igenis alfám - hódolt be a fiú, mire Reila dühösen taszított rajta egyet.

-Ne légy ennyire szigorú jagiya - fogta le finoman az alfa nőstény kezét az omegája, de ez ebban a helyzetben nem volt túl jó ötlet. Reila ingerülten rázta le magáról a fiú mancsát és zölden izzó íriszeivel visszavonulásra kényszerítette Inniet.
-Ha jót akarsz magadnak, akkor ebből most kimaradsz - figyelmeztette Jeongint a lány, majd Hyunjint a hajánál megragadva rángatta ki a klubból.

A magas szőke nem ellenkezett, nem panaszkodott, nem csinált semmit. Csöndben tűrte a sorsát, hiszen megérdemelte amit kapott. Tudta jól, hogy ennyivel még nem úszta meg és amint hazaérnek lesz még pár kellemetlen perce Reilával.

Hiszen előbb utóbb mindenki elnyeri a méltó büntetését...