Changbin szavai után még a levegő is megfagyott a helységben és a jelenlévők mind döbbenten pislogtak felváltva a Minsung párosra és Binre. Kivéve Felixet... Akinek a spicces agya nem igazán fogta fel az alfa szavait és a kis szeplős csak azzal volt elfoglalva, hogy szívecske formájú pupillákkal bámulja az előtte álló férfit.

Végül Lee Know volt az első, aki megtalálta a hangját és úgy rázta meg a fejét mintha csak egy rossz álomból ocsúdott volna fel és közelebb lépett Changbinhez.
-Mit mondtál...? - kérdezte csendesen Minho, mire az alacsonyabb flegmán megforgatta a szemeit és színpadiasan a továbbra is Hyujint védelmező mókusarcú fiúra mutatott.
-Baszki ne akard nekem beadni, hogy a szuper hallásoddal nem hallottad amit mondtam, se a Jisungban növekvő magzat szívverését - felelte ingerülten Changbin és Minho úgy érezte, hogy menten el fog ájulni.

A rangidős lassan szerelme felé fordult és úgy bámult rá, mintha akkor látta volna életében először a fiút. Képtelen volt felfogni, hogy ez a valóság és nem csak egy rémálom...
-Sungie? - suttogta párja nevét és tekintete ösztönösen a fiú hasára vándorolt.
-É-én... - kezdett bele dadogva Han, mire Lino egy ugrással előtte termett és a karjánál megragadva egyenesen az irodájáig rángatta a megszeppent fiút.

Nem törődött azzal, hogy mindenki őket bámulta, hogy esetleg erős szorításával fájdalmat okozott Jisungnak és azzal sem, hogy a többieket ott hagyták, mint eb a szaharát. A benne tomboló dühtől szabályosan feltudott volna robbanni...

Ingerülten tépte fel az irodájának az ajtaját és hevesen betaszította rajta Jisungot, aki riadtan pillantott fel rá. Az alfa szemei vörösen izzani kezdtek és szabályosan az omega felé tornyosulva faggatni kezdte a sírás szélén lévő fiút.
-Halljam mi ez az egész - kiabálta Jisung arcába. - Komolyan terhes vagy és Changbinnak előbb szóltál, mint nekem?! - fakadt ki teljesen, mire a pici riadtan rezzent össze. Egy bátortalan lépést tett Lino felé és remegő kezével óvatosan végig simított az alfa mellkasán.
-Minho én nem... - szólalt meg csendesen, de az idősebb végig sem hallgatta őt. Csak a saját sértettségével foglalkozott és egyáltalán nem figyelt oda Hanra.

-Tudtommal én vagyok az egyetlen férfi, akivel ágyba bújsz, tehát ha növekszik benned valami, akkor az az enyém - sziszegte bajjós hangnemben és olyan fagyos tekintettel bámult a vele szemben lévőre, hogy Jisung szíve mazsola méretűvé facsarodott össze.
-Minnie... - becézte kedvesen a felbőszült alfát, de az sajnos csak olaj volt a tűzre.
-Miért neki mondtad el elsőnek?! - ordított torka szakadtából Lee Know.

És Jisung idegrendszere addig a pillanatig bírta...

-A KURVA ÉLETBE LEE MINHO VÉGIG HALLGATNÁL MÁR AZ ISTEN SZERELMÉRE, VAGY CSAK A SAJÁT HÜLYESÉGED FÚJOD?! - őrjöngött tőle szokatlan hangerővel, ami annyira meglepte Minhot, hogy ösztönösen hátrált egy lépést a fiútól.

Jisung nagyot sóhajtva megrázta a fejét és az iroda másik felében lévő kanapéhoz ment. Lehuppant a puha szófára, majd mindkét kezével ingerülten a tincseibe tépett.
-Nem vagyok terhes - jelentette ki határozottan. - Vagyis... Nem tudok róla - javította ki  magát csendesen. - A rohadt életbe, nem rég együtt borozgattunk Reilával, tegnap este meg veled szívtam... - nevetett fel keserűen a fiatalabb, majd könnyektől csillogó tekintetét Minhóra emelte. - Szerinted így viselkednék ha tudnám, hogy egy baba növekszik bennem huh?!

Han szavai józanító pofonként hatottak Linora, aki rögtön megbánta a korábbi heves viselkedését és térdeire borulva ült le a párjával szemben. Óvatosan megsimogatta Sungie arcocskáját, mire a fiú ráemelte hatalmas boci szemeit.

-Édesem, gyere ide - szólalt meg lágyan Minho és magához ölelte a kicsit. - Nagyon sajnálom, de annyira kiborultam - suttogta a fülébe, majd összevissza puszilgatta Han arcát, miközben tenyerével körkörösen a fiú hátát simogatta.
-Én is sajnálom szerelmem - válaszolta alig hallhatóan Hannie, majd karjait Lino nyaka köré fonta és mélyen magába lélegezte az alfa feromonjait.

Már épp kezdett volna megnyugodni a férfi illatától, amikor váratlanul eszébe jutott valami.

-Úristen - nyögött fel fájdalmasan Jisung. - Mi van ha... Ha - dadogta, miközben egész testében reszketni kezdett és vulkánként tört ki belőle a zokogás. - Ha tényleg állapotos vagyok és a pici miattam lesz beteg??? - sírta keservesen és Minho is megremegett a gondolatra, ugyanis a fiúcska feltételezése sajnos nem volt alaptalan.
-Jaj istenem Hannie - sóhajtott fel Lee Know. - Figyelj, nézz rám - szólt rá a kisebbre és óvatosan két keze közé vette a mókusszerű orcákat. - Ne gondoljunk most erre, rendben? Holnap elviszlek a kórházba ultrahang vizsgálatra - próbálta megnyugtatni szerelmét, miközben igyekezett leplezni azt, hogy valójában mennyire meg van ő is ijedve.
-Addig szét fog cseszni az ideg - nyafogta panaszosan Han.

-Minden rendben lesz - hajtotta rendületlenül Minho és hüvelykujjaival vigyázva letörölgette Jisung könnyeit. - Ha valóban állapotos vagy, ami elég valószínű tekintve, hogy Changbin szuper szimata még sosem csalt... - mondta fintorogva, majd rögtön elmosolyodott. - Akkor megtartjuk és lesz egy csodaszép egészséges kisbabánk - jelentette ki határozottan.
-És ha nem vagyok az? - sóhajtott fel szomorúan Jisung.
-Akkor amint hazaértünk neki látunk a baba-projektnek - felelte egy huncut mosollyal Lino.
-Lehetetlen alak vagy - mérgelődött Han, de képtelen volt elrejteni a vigyorát.

Minho mindig tudta, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy Jisung megnyugodjon...

Az idősebb szerelemtől ellágyult tekintettel nézte a vele szemben ülőt és igazából már az sem érdekelte volna, ha a terhességét először Changbinnal osztotta volna meg. Semmi más nem számított neki, csak Han és a fiú boldogsága.

Minho mindkét tenyerét a mókusfiú derekára csúsztatta és finoman cirógatta a pulcsija alól kikandikáló bőrét. Muszáj volt megérintenie őt, mert úgy érezte menten megőrül, ha nem nyúlhat hozzá a kisebbhez. Fejét feljebb emelve lágyan az omega picike szájára tapadt és milliónyi puszival halmozta el a párnácskáit.
-Szeretlek Sungie - lihegte a fiú ajkaira, mire Jisung boldogan mosolygott bele a csókba.
-Én is téged Minmin - felelte és Lino inggallérjába markolva felhúzta magához a férfit a kanapéra, majd kényelmesen hanyatt feküdt.

Az alfa feromonjai teljesen elszabadultak a benne kavargó emócióknak hála és ezzel a fiatalabb sem volt másként. A szobát megtöltötte az erdő és a patak illata, ők pedig boldogan merültek el ezekben az aromákban és egymásban...

Szenvedélyes csók csatájuk csak pár percig tartott, amit végül Jisung szakított meg. Látszott rajta, hogy mondani szeretett volna valamit, de alig mert megszólalni.
-Minho... - motyogta csendesen a párja nevét Han, mire a féri kíváncsian pislogott rá. - Esetleg, uhm... - próbálta megkeresni a megfelelő szavakat, de képtelen volt egy értelmes mondatot kinyögni. - Te nem tudnád meghallgatni a hasam, hogy őőő izé? Tudod, na - bökte ki végül nagy nehezen és azon nyomban fülig is vörösödött.
-De igen - bólintott az alfa kimérten.
-És megtennéd? - kérdezte a kicsi reménykedve, mire Lee Know gondterhelten felszusszant.

-Nem tudom - csóválta meg a fejét az idősebb, majd óvatosan felült a kanapén. - Annyira szeretném, hogyha várandós lennél, hogy attól félek összetörne a szívem, ha nem hallanék semmit - jegyezte meg keserűen elmosolyodva, mire Jisung úgy bámult rá elkerekedett szemekkel, mintha a férfinak hirtelen még egy feje nőtt volna.

-Ennyire vágysz már egy gyerekre...? - kérdezte óvatosan Han és alsó ajkát beharapva aggódva méregette kedvesét.
-Nem - felelte kurtán Lee Know. Lassan teljes testével Sungie felé fordult, finoman megragadta a kezeit és tekintetét mélyen a kicsiébe fúrta. - Én egy családra vágyom VELED - mosolyodott el szégyenlősen és szavai hallatán Jisungnak is rögtön a füléig ért a szája.
-Az érzés kölcsönös hyung - nevetett fel boldogan, majd Linora vetve magát ölelte át az alfa nyakát. - Hiszen veled képzelem el az egész életem...

A pici szavai jó értelemben szíven találták Minhot és ahogy a karjaiban tartotta az omegát, csak arra tudott gondolni, hogy milyen kibaszottul szerencsés. Megtalálta élete szerelmét, akivel most lehet egy családdá válnak. Meg van mindene, sőt annál jóval több is! És számára a mókusarcú fiú jelentette az egész világot.

Ezért végül megtette, amire Jisung megkérte...

Óvatosan végig fektette az omegát a kanapén, aki először semmit sem értve pislogott fel rá, majd amikor leesett neki, hogy mire készült Lino édesen elmosolyodott. Az alfa vigyázva felhúzta Han felsőjét és egy cuppanós csókot adott a pocakjára, majd ráhajtotta a fejét. Behunyt szemmel erősen koncentrált, hogy előtudja hívni a képességét, de eleinte semmit nem hallott Sungie hangosan korgó hasán kívül.
-Na? - türelmetlenkedett a kisebb. - Hallasz valamit? - kérdezte izgatottan, mire Minho rögtön lepisszegte őt. Minden erejét összeszedve csak a (feltehetően létező) magzatra összpontosította és fáradozása nem volt hiába való...

Mikor meghallotta az icipici zigóta szívcső pulzálását Minho hirtelen egész testében megfeszült. Képtelen volt elhinni, hogy nem csak a képzelete játszott vele és valóban ott növekszik a kisbabájuk Jisung hasában. Könnyáztatta tekintetét az omegára emelte és arcán szélesen elterülő mosollyal olyan erővel ölelte magához a párját, hogy a fiú meglepetten felnyögött.

-Már dobog a kis szíve... - suttogta Han fülébe és ezt hallva a fiatalabbnál újra eltört a mécses. Karjai indaként tekeredtek Lee Know nyaka köré, szinte megfojtva őt, de abban a pillanatban az alfa ezt egy cseppet sem bánta. Elmondhatatlanul boldog volt és alig várta már a másnapot, hogy ultrahangon is megpillanthassa a magzatot, mely Jisung szíve alatt növekedett. - Hogy történhetett ez? - szólalt meg csendesen az idősebb, mire Han kissé elhúzódott tőle és kapkodva megtörölgette a szemeit.
-Nem tudom - csóválta meg a fejét. - Hiszen szedem a gyógyszert rendesen...

-Nem felejtetted el egyszer sem? - kérdezte Minho, mire Han hevesen megrázta a fejét.
-Tutira nem - jelentette ki magabiztosan. - Minden nap percre pontosan ugyanarra az időpontra van beállítva emlékeztető.
-Nem szedted egyszerre más bogyóval? - ötletelt tovább az alfa.
-Nem régiben volt egy antibiotikum kúrám - felelte rövid gondolkodás után Jisung.

Minho egy hümmögéssel reagálta le a hallottakat, majd telefonját elő véve túrni kezdte az internetet. Rémlett neki, hogy bizonyos gyógyszerek kvázi hatástalaníthatják az antibébi tablettát és sajnos az emlékezete nem csalt.
-Baszki Sungie - csapott a homlokára Lee Know. - Az antibiotikum csökkenteni a fogamzásgátló tabletta hatékonyságát - mondta és a fiú orra alá tolta a mobilját.
-Ohh? - pislogott meglepetten a képernyőre Jisung, majd olvasni kezdett. - Ooo... Hát ezt jó tudni - grimaszolt fancsalian, majd bűnbánó tekintetét az alfára emelte. - Annyira felelőtlennek érzem most magam Minho - mondta sírásra görbül szájjal.
-Ugyan, ez bárkivel előfordulhat! - ölelte magához a mókusarcút Lino. - Szerencsére nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ne tarthassuk meg a kicsit! - vigasztalta a párját.

Jisung azonban nem nyugodott meg ennyitől. Sőt, ha lehetséges még kétségbeesettebb lett és fejében egymást váltották a rémesebbnél rémesebb gondolatok.
-És ha... - szólalt meg csendesen. - Ne adj isten beteg lesz? - kérdezte a fejét lehajtva, ugyanis nem mert az idősebbre nézni. - Hiszen véletlen sikeredett be, nem készültem rá - ostorozta tovább magát, amivel csak annyit ért el, hogy az irodában ott töltött ideje alatt már harmadjára sírta el magát. - Ittam, dohányoztam, terheltem magam és a többiről ne is beszéljünk...

Mielőtt Hannie egy pánikrohamba hajszolhatta volna magát Minho óvatosan lefogta a kezeit, amivel sikeresen elérte, hogy a fiatalabb rá nézzen.
-Jisung, kérlek jól figyelj most rám - mosolyodott el lágyan az alfa. - Tudom, hogy félsz... Én is nagyon félek - avatta be a fiút a benne dúló érzésekbe, amit Sungie tányér méretű szemekkel hallgatott. Fura volt számára, hogy az ő erős és rendíthetetlen alfája is képes volt félni valamitől... - De bármi is történjen együtt átvészeljük! Én mindig itt leszek neked - folytatta Lee Know és bíztatólag megszorította az omega kezeit. - Legyél egy kicsit pozitívabb baby. Oké? - kérlelte kedvesen Jisungot, majd egy puszit nyomott a feje búbjára.
-Igyekszem - somolygott a fiatalabb és hálásan Minho párnácskáira csókolt. - Köszönöm, hogy vagy nekem Minnie! - suttogta elérzékenyülve Jisung.

És már ő is egyre lelkesebben várta, hogy együtt belevágjanak életük legnagyobb kalandjába...

Az egy évvel ezelőtti énem, aki mpreg ficit sem volt hajlandó olvasni, most megvetően néz rám a sarokból... XD De remélem ti azért örültök neki, hogy ilyesmire adtam a fejem. 😝

Szeretettel: Raven. 💜