- És miket vegyünk? –kérdezte egyből izgatottan Felix, pedig csak vásárlásról van szó.

- Attól függ, ki mit szeret. –mondta Hyunjin.

- Hát szerintem a ráment mindenki szereti. –mondta Bin, amivel az ott lévők mindegyike egyetértett egy bólintással.

- Igaz, fel írom. –mondta Chan és úgy is tett. - Mi kellhet még?

- Konkrétan minden... Mert itt amint elnézem semmi sincsen. –jegyzete meg a nyilvánvalót Minho.

- Ez is igaz. Akkor fűszerek, szója szósz. –írta le ezeket is a leader.

- Spam?

- Fel írom.

- Olaj, hús, zöldségek, gyümölcs, üdítők, rágcsák. –sorolt fel néhány ötletet Jeongin.

- Igaz.

- Rizs!

- Valami kenyér, vagy zsemle.

- Megvan, fel írtam. Még valami?

- Szerintem kéne kávé főző... –mondta Minho. Jó ötlet, gondolta Han.

- Az drága.. –húzta el a száját Hyunjin.

- Igaz. –törődött bele Minho.

- Ezeket majd később szerintem. Egyenlőre még ne. –javasolta végre Han. Mindeneki ránézett majd mosolyogtak is.

- Látom te is ideértél. Mind meg vagyunk akkor? 1,2,3,4,5,6-hol van Seungmin? –számolta meg őket Chan.

- Itt. Jó reggelt. –intett nekik mosolyogva, habár Han tudta hogy az egy hamis mosoly. Mert aki nincsen jól, annak nem lehet őszinte a mosolya.

- Szuper. Akkor mehetünk. –csapta össze a két kezét Chan és elindultak a kijárat felé.

Han szándékosan visszamaradt a többiektől, hogy valamit tudjon mondani Seungmin-nek.

- Pszt. Seung. –kapta el a fiú kezét. - Akármi van, szólsz. –figyelmeztete őt

- Jó jó, oké. –mondta majd felzárkóztak hogy ne legyen feltűnő a lemaradásuk.

Kint beszálltak a kocsiba, majd elindultak szépen. A vezető azt kérdezte csak, hová mennek. Végül percekkel később az áruház parkolójában kötöttek ki. Mind felvették a maszkot, hisz 4-en már ismertek, plusz a fiúk is már gyakornokok, így kötelező, szóval így szálltak ki a járműből.

Együtt bementek az ajtón és látták a tömeget. A szokásos hétvégi forgalom. Hisz igen. Azóta hétvége lett. Telnek a napok, az idő sose áll meg.

- Oké, mindenki maradjon egyben. –mondta Chan olyan apukásan, majd végül elindultak ténylegesen vásárolni.

Az első 10 perc mondhatni nyugisan telt le. Pakolták a cuccaikat a bevásárló kocsikba, majd rá 2 perccel kezdődött csak a baj.

Pár fan kiszúrta Han-ékat. Hisz ki ne ismerné fel a kedvenc idolját még maszkban is? Így odament egyből egy csoportnak lány.

- Oppa! –kezdték el őket fotózni, videózni.

- Jisung Oppa! Hogy vagy? –kérdezte az egyik lány.

A 3Racha tagjai egymásra néztek, végül Chan jó leader módjára megszólalt.

- Sziasztok. Most, ha lehet tudnátok adni egy kis teret? –mosolygott, ami még maszkon keresztül is látszott, hisz a szem mosolya csak úgy ragyogott. Hangja pedig kedves volt.

A normálisabb fanok hátrébb álltak, ahogy azt Chan kérte, de a kevésbé normálisak még közelebb jöttek.

- Ők kik? Barátok? –utalt az egyik szinte már őrült rajongó a többiekre. Pontosabban Minho-ra, Hyunjin-re, Seungmin-re és Felix-re.

A fiúk próbáltak kedvesen reagálni, de amint egyre nagyobb lett a tömeg és lökdösődni kezdtek, ott már Han érezte hogy valami nem lesz jó.

És igaza is lett mert percekkel később már annyira elfajultak a dolgok hogy Minho-t az egyik polcsornak lökték, míg az így is alig álló Seungmin a padlón kötött ki, úgy még lökték őt. És még csak nem is érdekli őket.

Erre Han teljesen be gurult és kicsattant, felrobbant a düh benne, mint egy bomba.

- NEM VESZITEK ÉSZRE HOGY MIT CSINÁLTOK?! –kiabálta el magát mire mindenki abbahagyta és megszeplenve álltak ott. - Fellöktetek 2 barátom is! Észre se veszitek? Huh? –düh és szomorúság olvasható le az arcáról.

- Han... –próbálta leállítani őt Chan, de nem sikerült neki.

- Nem hyung, nincsen Han. Az egyiküknek el van törve a keze míg a másik alig áll a lábán! Hogy nyugodhatnék meg mikor itt lökdösik őket?! –háborodottan mutogatott a kezét fájlaló Minho és az azóta is padlón ülő Seungmin-re.

A fanok kicsit visszavettek, de persze a rude fanok ezt is kihasználták.

- Hmmh. Szóval ha olyan helyzet ér ami nem tetszik, leordítod a fanokat? –kérdezett rá, miközben láthatóan a telefonját Han-ra irányította. Mindenki biztos volt abban, hogy ez egy live. És így is volt.
Élőben közvetítette a lány az egészet.
De egy normál fan közbeszólt, aki még Chan kérésére hátrébb állt az elején.

- Igen, ordított, és? Jogos volt! Pontosan ti nem figyeltetek oda, pont ti löktétek meg mindkét fiút. És utána pont neked áll feljebb a jogosan le vagy szólva? Hogy nevezheted így magad 3Racha fannak? Hmm? –érvelt a lány mire egyre többen álltak mellé.

- Kérlek hagyjàtok abba. –kérte őket Changbin mire a gonoszabb, rude fanok elmentek némi szitkozódást követően.

A normálisak, pedig segítettek Seungmin-nek felkelni és megkérdezték Minho-t, hogy jól van-e. Ezután udvariasan bocsánatot kértek, még ha nem is az ő hibájuk volt, majd mentek a dolgukra.

- Jól vagytok? –kérdezte egyből Chan Seungmin-t és Minho-t.

- Én igen. –mondta Minho egyből.

- Én is. –mondta Seung is, de Han látta rajta hogy újból izzad. És ezt előbb-utóbb a többiek is észre fogják venni. Egy lázat nem lehet csak úgy eltitkolni.

- Akkor jó. –nyugodott meg Chan.

Ezután folytatták a bevásárlást. Nemsokára a pénztárhoz is beálltak. Egy körülbelül 30 perces várakozás után a 3racha fizetett, majd újból a kocsiba ültek miután bepakolták a vásárolt dolgokat.

Ezután haza mentek, bevitték a cuccokat és elkezdték ki pakolni őket és a helyükre rakni.

De Han-nak még mindig rossz elő érzete volt a mai nappal kapcsolatban.

_____
Annyeong!

Hogy vagytok?
Mizu van veletek?

Hogy tetszett a rész?
Várjátok ám a következőt?

Kisebb megjegyzés: mivel tegnap 2 részt tettem ki így lehet, a holnap kimarad mert írom tovább a történetet. Ma is azt fogom és holnap is. Hisz szeretnék egy hosszan és jó minőségű könyvet írni mint az eddigiek.

2023.06.26.