Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Második

Már 4 és fél órája várakozni arra, hogy ellássák a törött kezed? Kész röhej. Nem tudom, hogy mi vagy ki miatt van lezárva a kórház egy része, de igazán el küldeném a picsába.

Ám talán gondolataim megváltást nyertek, mert engem szólított az asszisztens.

- Lee Minho, legyen szíves. –mutatott a hölgy az ajtó felé. Én egyből fel álltam és bementem az orvosi szobába.

Köszöntem a bent lévő személyeknek, akik kérdeztek pár dolgot, majd nekiláttak a kezelésnek. Azthittem, majd bepisilek. Ez a fránya orvos elkezdte nyomogatni és hajlítgatni a kezem. Nem is kell mondanom, hogy nem volt valami kellemes érzés. És körülbelül talán fél óra telt el, nem tudom, de készen is lettünk. El magyarázott mindent és azt mondta kint üljek le.
Ezért tettem amit kért és kimentem. Kint a fiúk egyből oda jöttek és látták, hogy be van gipszelve a karom és fel is van kötve.

- Jesszus... Tényleg eltört. –nézett aggódó tekintettel Seungmin. Na igen. Ilyenkor olyan, mint egy aggódó anyuka.

- Az én hibám... –szólalt meg Hyunjin. - Ha nem esek el akkor nem történik ez meg. –hajtotta le a fejét.

- Igazából az én hibám. Mert ha nem teszem oda az üveget akkor nem borul ki a víz. –mondta Felix. Komolyan már, tökmindegy hisz én estem el.

- Nem a ti hibátok, hanem az enyém. Ha én nem nyitom ki azt a tetves ablakot, akkor semmi se történt volna meg. –szólalt meg végül Seungmin is.

Szegények, egyáltalán nem az ő hibájuk, hanem az enyém. Remélem nem fogják mind magukat okolni azért, mert én béna vagyok.

- Ez egyikőtök hibája sem. Én csúsztam meg, majd estem el. És az tökmindegy, hogy nyitva volt-e az ablak vagy, hogy ott volt-e a víz. Nekem kellene egyensúly, nem ti hibáztatok, hanem én. –néztem rájuk kissé elmosolyodva, majd egy szabad székre leültem. - Már csak a papírokra várunk. –váltottam részben témát.

Egy ideig mindhárman csendben voltak majd végre megszólalt az egyikük, pontosabban Felix.

- Mennyi ideig kell gyógyulj? –tette fel ezt az igazából eléggé lényeges kérdést.

- Először 3 hét, aztán meglátja a doki, hogy mi lesz. De annyit mondott már hogy semmit nem csinálhatok, ami megerőltető lenne a kezemet nézve. –mondtam bele törődve a sorsomba, hogy ugyan nem táncolhatok. Ráadásul az iskolában is kérdezgetni fognak, mi bajom.

- Akkor szemmel fogunk tartani remélem tudod. –nézett rám össze szűkített szemekkel Hyunjin.

- Tudom, legalábbis sejtettem. –forgattam meg íriszeim.

Egy ideig újból csend telepedett ránk, majd meghallottam néhány lánytól ilyen rajongási hangot. Nem értettem. Ám amikor oda néztem leesett az állam is a padlóig. Maga kibebaszott Han Jisung sétált a kórházba. Értitek? J.One ebben a kórházban van, ahol én? Ráadásul tényleg szőke? Azta rohadt, ide fogok pusztulni.

Amint eléggé közel ért jó alaposan felmértem őt, talán túlságosan is. Nemtudom mennyire lehet ez creepy az ő szemszögéből, de megállt és rám nézett.
A barátaim csakúgy mint én, le voltak sokkolva.

- Sziasztok. Uhm el tudnátok nekem mondani, hogy merre találom a mosdót? –úristen de aranyosan vakarta meg a tarkóját miután megkérdezte.
Nekem egy szó nem jött ki a számon, így többiek véve a jelet megszólaltak.

- Ha jól emlékszem, akkor itt ha elmész ezen a folyosón, akkor a jobb oldali részén lesz a kanyar előtt. –mutogatott Seungmin.

- Köszönöm. –mosolyodott el. Baszódj meg Seungmin, ez a mosoly neked ment.

Ám lehetséges hogy túl látványosan átkoztam szegény fiút mert mind rám néztek, még Han is.

- Ennyire azért ne átkozz el. –mondta unott fejjel Min.

- Látványosan látszik rajtad, hogy most itt helyben folytanád meg. –kuncogott Felix.

- Én? Ugyan. –legyintettem, majd rájuk néztem.

- Áh most is kinyírnád. –nézett rám végül Hyunjin is.

- Ki nyírna ki kicsodát? –szólalt meg ez a Földre szállt angyal. Arcát most rögtön végig csókolgatnám.

- Uhh, senki senkit. –mondtam mire ő egy halk kuncogást eresztett ki, RÁM nézve. Hah, Seungmin ez most nekem szólt.

- Akkor jó. Remélem is. Nem szeretnék mára több sérült embert látni. –mondta mire nekem kihagyott kis millió ütemet a szívem.

Dehát én is sérült ember vagyok... Nem látja?

____________________________

Annyeong!

Hogy vagytok? Hogy tetszett a rész? Várjátok a kövit?
Szerintetek mi fog történni?
(Ötleteket várom kommentben, már aki szeretne írni)

2023.06.06.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro