Han Jisung vagyok, egy dél-koreai fiú. Énekes, rapper, táncos, magyarán idol szakmában helyezkedtem el.
De mielőtt nagyon bele merülnénk a dolgokba, néhány információ rólam.

Egy szegényebb családba születtem, ahol minden egyes nap oda kellett figyeljek mindenre, úgy ahogy a szüleimnek is. Idővel azonban sikerült meggazdagodni, így kevesebb gondunk lett. Óvoda után, azonban nem jártam iskolába, mint minden normális gyerek. Magántanuló voltam, nehezemre esett barátkozni, viszont rendkívül öntelt voltam. Azt hittem én nézek ki a legjobban, ahol csak járok. De amint 14 éves lettem és úgy döntöttem, megpróbálom a rapperek életét, rá kellett jöjjek, hogy nem így van. A JYP egyesület épületében rengeteg jól kinéző gyakornok, idol és alkalmazott volt. Egyre kisebb lett az egom és visszavettem magamból.

Körülbelül egy évig voltam gyakornok. Az idő alatt megtanultam ténylegesen táncolni, fejlesztették az ének és a rap tudásom is. Dolgoztunk csapatban is, egyénileg, duettbe, trióban, de inkább a solo mellett tettem le a voksom.
De amint kiderült Park Jinyoung, az egyesület vezetője, avagy JYP is így vélekedett, így amint betöltöttem a 15-öt debütáltam, mint szólista.
Itt kezdődtek csak a dolgok.

Ha az eddigi gyakornoki korszak kimerítő volt, akkor most végképp az lett.

Bejött a mégtöbb próba, a rengeteg live, a forgatások, a felvételek, a rengeteg dal írás ideje.
Kezdetben egy kisebb rajongói táborom volt, kevesen rajongtak értem. Ha utcára mentem szint és senki se ismert fel, ám ez idővel megváltozott.
A mai napokra már szó szerint magánéletem se lehet. Kilépek a dormból és vagy 50-en vesznek körbe, minimum. Jólesik hogy sikerült eddig eljutni, ám a hírnévnek nagy ára van.

A sűrű és ki fárasztó napirend mellett ott van az egyáltalán nem egészséges szigorú diéta is. Senkinek se kívánom ezt a diéta módot.
De ez nem lenne még elég? A családtól is konkrétan eltávolodtam, plusz alig találkozom velük. Legutoljára 1 teljes éve láttam őket szemtől szembe.

Dehát én akartam ezt az életet, hisz ez volt az álmom. És most, hogy végre elértem már csak egy-két dolog hiányzik az életemből. Talán a legfontosabb az az egészség és, hogy legyen melletted valaki aki tényleg szeret és támogat, egy pár. Bár az imént említett nekem ugye nem lehet, hisz idol vagyok.

Visszatérve azonban a lényegre.

Most is a munkám végzem. Az új albumom egyik dalát forgatjuk egy kórház területén.
Ha jól tudom, akkor a kórház egy része pluszban le is van zárva, szóval duplán nehéz a betegeknek. Milyen jó, ugye? Hát nem.

Ráadásul harmadik napja jövünk vissza. Nem azért mert nem menne a forgatás, hanem azért, mert úgyse egyszerre veszünk fel mindent.
Az első napon a hajnali részeket vettük fel, ilyen story lineban.
Második nap az esti jeleneteket vettük fel, hisz tegnap egész délelőtt rendezvény volt, így csak este volt szabad.
És most, ma, pedig a napközbeni jeneleteket vesszük fel. Átlagos ruhában, ám mégis idol módra.

- Oké Jisung akkor ezt a rezet, úgy kéne, miközben sétálsz a kórház felé, meggyötört arcot vágsz, fáradt vagy, depressziós, hisz az aki vagy, nem elég neked. –magyarázta az utasítást a forgatásért felelős rendező.
Megértésem jeléül pedig bólintottam. A rendező vissza számolt majd elkezdődött a felvétel. Megindult a zene, így elkezdtem azt tenni, amit kértek tőlem.

Őszinte legyek sokat azért nem kell szimulálni, hisz eléggé nem vagyok elégedett azzal, aki vagyok.
Eléggé hiteles eredményt mutattam, így elsőre sikerült. Egy gyors ruha csere után pedig jöhetett a táncolós része is a dolognak. Hisz hiába vagyok rapper, a dalaimnak koreográfiája is van.
Ráadásul eléggé kedvesek a táncosok akikkel dolgozok, szóval nincsen probléma.

Ám hogy az első szünetben mennyire egy nem várt esemény vette kezdetét.

______________________

Annyeong!

El is hoztam nektek ezt a könyvet is. Amint láttátok ez a rész Han szemszögéből íródott, így egy kis spoiler, hogy kié lesz a következő » 🐰

De mondjátok, mit gondoltok? Kíváncsiak vagytok a könyv további részére?

2023.06.02.