Huszonegyedik
Nem sokáig tartott az ölelés, hisz Minho tényleg nem az a fajta, így elvált tőle.
- Most meglepődtem Minho.. –pislogott Chanie.
- Tudom. Én is magamon. –pislogott a fiatalabb ugyanúgy, ahogy hyungja.
Jót nevettek egymáson majd úgy döntöttek hogy Minho ránéz Changbin-re míg Chan Han-ra.
Minho-nak könnyű dolga volt, hisz Changbin a nappaliban nézett a TV-n valami fos filmet, amire igazából nem is figyelt, mert csak háttérzaj volt. Hisz a fiú a telefonja képernyőjével volt elfoglalva.
- Minek így neked a TV? –ült le a fiú mellé.
- Háttérzajnak, ihlet. –mondta miközben valamit ezerrel ír.
- Mit írsz így ennyire?
- Egy dalt a debütáló albumba. –mondta miközben lezárta a telefonja képernyőjét. - De már elfogyott az ihlet. Nem jut eszembe semmi rímelő szó. Majd később folytatom. Jut eszembe, többiek?
- Hát a kicsik még mindig suliba. Chan hyung pedig Han-ra néz rá, hogy tanul-e ténylegesen vagy sem.
- Jaaah, értem. De nyugi, szokott ő tanulni. Már régóta csak rá nézünk, inkább azért, hogy nehogy ne egyen. –kelt fel a kanapéról. - De jut eszembe. Eszünk valamit? Éhes lettem és lassan ebéd idő.
- Hát igazából főzni kéne nem valamit random enni azt ennyi. –gondolkodott el Minho.
- Főzünk akkor?
- Aha, de mit?
- Nemtudom. Most nagyon éhes vagyok. Valami gyors de finom.
- Akkor főzz magadnak rament, instant rament. –rántott vállat, majd a konyhába ment.
- De az nem olyan finom. –ment utána Bin.
- Tudom. Azért eszek ritkán.
- Akkor mi legyen?
- Nemtudom, attól is függ, hogy mi van itthon. Mert amennyit ti esztek basszus egy 2 nap alatt fel tudnátok zabálni még a hűtőt is.
- Naa azért azt nem. –ült le a rapper fiú az egyik székre.
- Képesek lennétek rá.
- Mire lenne képes ki? –érkezett meg Chan is az oldalán Jisung-gal.
- Ti fel zabálni még a hűtőt is.
- Ugyan Minho, ennyire nem zabagépek. –kuncogott az ausztrál.
- Hát... Én ezt nem mondanám. Changbin és Han állandóan eszik. –mondta miközben rá nézett az adott személyekre.
- És ez baj, hyung? –kérdezte Jisung felvont szemöldökkel.
- Nem. Mert enni kell. –nyitotta ki a táncos a hűtő ajtaját, hátha talál valami felhasználható alapanyagot amiből 8 emberre tudna ebédet főzni.
- Akkor? –most Changbin-en volt a sor hogy feltegye a kérdést.
- Békén hagytok? Nem úgy értettem! Nyomik. –csapta be a hűtő ajtót és elhagyta a konyhát.
- Nyomi? –nézett meglepődötten Bin.
- Nem úgy gondolta. Biztosan ideges a mai számonkérés miatt. –kezdett bele Chan. - Meg beszéltem ma vele és vannak problémái is.
- Oh... De akkor is. Ne már rajtunk vezesse le. –mondta jogosan az alacsonyabb.
Han mindezt csak halgatta. Rosszul esett neki hyungja szava. "Nyomik" csak ez játszódott le újra és újra a fejében. Minho tényleg utálja őt? Tényleg nyominak tartja?
Meg akarta tudni, ezért fogta magát és elkezdte megkeresni Minho-t, magára hagyva másik 2 hyungját.
Nemsokára meg is találta, ott ült a szobájában, az ágyán. Amint észrevette a fiatalabb érkezését egyből felnézett.
- Mivan? –kérdezte.
- Hyung.. –ment beljebb és megállt tőle tisztes távolságban. - Tényleg nyominak tartasz? –tette fel a kérdést, ami jelenleg foglalkoztatta őt.
- Nem. De menj ki. –utasította a kicsit, aki viszont le se szarta, mit kér tőle.
Inkább közelebb ment hozzá és megállt előtte.
- Nem. Nem fogok kimenni, ameddig nem adsz normális választ. –tette csípőjére a kezét miközben nézte hyungja arckifejezését.
- Jisung menj ki. –kérte őt egyre idegesebben.
- Nem, nem fogok. –makacsolta meg magát.
- Han Jisung azt mondtam menj ki!! –förmedt rá, erre Jisung kicsit megszeppent de nem mozdult. - Süket vagy?
- Nem, nem vagyok.... Csak meg akarlak érteni... De amint látom nálam is makacsabb és rejtélyesebb vagy.
- És ilyen is maradok. –állt fel majd meg fogva Jisung-ot kirakta őt a szobából és becsukta az ajtót egyből.
A fiatalabbik csak nézett. Kirakta őt, mint macskát szarni. Nem akarta feldühíteni mégjobban Minho-t így inkább visszament a fiúkhoz.
- Mi volt ez az ajtó csapódás? –kérdezte egyből Bin.
- Minho rámvágta az ajtót. –adott egy egyszerű és lényegre törő választ.
- Miért?
- Chan hyung semmi olyan miatt... Csak kíváncsi voltam. Nem akart válaszolni és kirakott majd bevágta mögöttem az ajtót, ennyi.
- Oh... Mindegy. Hagyjátok szerintem. Inkább remdelünk majd kaját. Hagyjuk a főzést. Meg úgyis kihűlne mikorra hazaérnek a fiúk.
- Igaz.
- Mikor is jönnek? –kérdezett rá Han.
- Körülbelül egy fél óra múlva, mert most szólt ide a menedzser, hogy el kérték őket az utolsó 2 óráról.
- Áh értem.
Nemsokára tényleg megérkezett a sulis része a csapatnak. Kicsit fáradtak voltak, nyűgösek és izgultak.
És már csak enni van idejük és mehetnek is az első fellépésre mások előtt.
______
Annyeong!
Milyen volt?
Tetszett a rész?
Köszönöm az 1k-t. Imádlak titeket 🤗
Mit gondoltok, sikerülni fog majd nekik?
Vagy Minho hangulat ingadozása akadályozni fogja őket?
Vagy netán Hyunjin alvás zavara?
Vagy esetleg mások által rejtegetett kis titkok?
2023.07.01.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro