Napokat gyakorolok, hogy tökéletesíteni tudjam azt, amit elkezdtem.
Számos egyesülethez jelentkeztem már, de eddig sehonnan se igazoltak vissza. Azt mondták, nincsen tehetségem és rideg vagyok.
A szidások ugyan rosszul estek, de akkor se hagyom annyiba az álmaim pár gyökér miatt akik nem látják bennem a potenciált, mert éppen had ne mondjam milyen hiányuk van.

Apropó még mielőtt annyira bele merülnék itt a dolgokba, Lee Minho vagyok, egy átlagos dél-koreai srác, akinek az az álma, hogy tökéletes táncos legyen.
Szöulban élek egyedül a 3 macskámmal, Sooni-val, Doongi-val és Dori-val. A családom anyukám, apukám és én alkotjuk, nincsen testvérem. Bár őszintén? Nem is kell. Csak a felelősség és a baj. Bár kinek mi.

Kiskoromtól kezdve járok táncolni, de tényleg rengeteget. Versenyeken is részt vettem, nem is egyen. Csapatosan és egyéni módra is volt alkalom, különböző típusú táncokban. Erre a példa: Hip-hop, jazz, latin, jazz latin, R&B és még sok más.

Oh és még mielőtt elfelejteném a legfontosabb dolgot, hatalmas J.One fan vagyok. Tudom, sokaknak egyáltalán nem tetszik, hisz ki az a fiú aki egy másik fiúra fanol? Hát igen, ez is én lehetek. És hogy meleg vagyok-e? Nemtudom. Valószínűleg igen, de nem 100%.

Dehát ilyen az élet. Ennek ellenére is rengeteg haverom van. Például néhányuk táncolás miatt ismertem meg.
Vegyük például a hatalmas dráma királynőt, aki eléggé hamar fel szokott idegesíteni, Hwang HyunJin. Na őt néha kivágnám az ablakon. Amúgy normális srác meg minden, csak néha nem tudja, hol a határ.
Aztán ott van Lee YongBok, avagy Felix, a kis ausztrál szeplős fiú. Ő totál ellentéte nekem, amíg én a visszahúzódó vagyok, ő addig a sunshine. Mindig vidám, ritka, amikor nem. Mindenki kedvence, nem is csodálom.
És még ott van mégegy kisokos, Kim Seungmin. Na ő jobban hasonlít rám. Szinte egyformák vagyunk. Csak kár, hogy tőlem fiatalabb, hisz ha nem lenne az, akkor a legjobb barátom lehetne. És miért nem az? Megvan neki is a saját gondja, nem kell az enyém is, legalábbis én így vagyok vele.

És más kérdés az, hogy nehezen bízok meg másokban.

Oh apropó barátok, ma is velük lógok. És igen, táncolunk. Igaz Seungmin kevésbé lelkes ez iránt, dehát ez van. Én nem vagyok oda az énekért, amíg ő viszont igen.
Mondjuk a rapért sem. Lehet, hogy azt is szeretnék dehát tehetségem persze ahhoz sincsen.

- Nem hiszem el. –szólalt meg Felix miután már vagy hatodjára próbáljuk újra ugyanazt a kis koreográfia részt.

- Nyugi hyung, nekem se jobb. Örülhettek hogy ti legalább tudtok táncolni. –mondta Seungmin és mind le ültek egy kis pihenőre. És ezt a pillanatot választottam arra, hogy megszólaljak.

- Most komoly? Ennyi után ki vagytok halva? -tettem a derekamra a kezeim.

- Minho, veled ellentétben mi kifáradunk. –forgatta meg a szemét Hyunjin.

- Csak még pár percet bírjatok ki, utána lehet pihenni. –próbáltam őket buzdítani. És szerencsére sikerült is, hisz felkeltek a kanapéról és beálltak újból a terem közepére szétszórva, de mégis rendezetten. - Akkor kezdjük úgy, hogy Felix ide mellém jön előre, mögé meg Seungmin és mögém pedig Hyunjin. Így egyszerűbben rátok látok. –mondtam nekik mire úgy álltak be ahogy én azt kértem. - Szuper, akkor. Amint láttam a kezdő mozdulatnál mindenkinek vannak hibái, de ha egy kicsit bele segítetek egy csípő mozdulattal, akkor jobb lesz. Valahogy így. –mutattam meg mire gondolok.

Mindegyikük megpróbálta és lássátok a csodát, jó is. Én megmondtam.

Ezt a lépés után volt még mit gyakorolni. Dehát a koreo nem ám kicsiknek való, nem. Kemény koreoja van. És pontosan így jutottunk el oda, hogy az egyik részlet gyakorlása közben a nyitott ablak miatt kiömlött a víz a padlóra így mind elcsúsztunk rajta. Először Hyunjin esett el, aki Seungmin közelében volt, így tartva Felix-et, aki meg tartott volna engem egy szaltóhoz. Dehát borulás lett a vége és egymáson landoltunk.
Vagyis mindenki rajtam.

Éreztem, hogy elkezdett fájni a kezem. Lassan mindenki feltápászkodott, kivéve én. Amit észre is vettek.

- Jól vagytok? –nézett végig rajtunk Jin, majd megakadt rajtam a szeme. - Minho mi a baj? –jött oda és leguggolt elém. Elkezdte végig mérni minden egyes porcikám majd a szeme megakadt a kezemen. - Neked eltört a kezed....

- Mi? –kapta oda a fejét Lix és Min is. Egyből ők is ide jöttek.

- Hívjuk mentőt. –javasolta Seungmin, ami viszont nem tetszett nekem.

- Nem nem. Elmegyünk a kórházba és úgy látnak el. Én nem ülök mentőbe amíg nem muszáj. –mondtam szemet forgatva és felkelve nehezen a padlóról rájuk néztem, hogy menjünk.

- Makacs ember... –forgatott szemet Felix is, majd elkezdték rendbe tenni a termet és miután ez megvolt el is indultunk.

Az út nem volt sok idő, hisz eléggé közel volt a kórház, ám valami így se stimmel. Túl sokan vannak. És a háromnegyedének semmi baja. Ez így jó lesz. Ám haverjaim intézkedtek arról, hogy át jussunk a tömegen, így a recepciós mondta is, hová menjünk.

Egy valami viszont érdekes volt. Nem a szokásos helyen volt a vizsgálat. Meg kérdeztünk pár embert és azt mondták, valami miatt le van zárva úgy ahogy az udvar egy része is.

Érdekes. Bár ez nekem most egyáltalán nem érdekel.

Elkezdődött a várakozási idő és mennyi ideje vagyunk itt? 4 órája, legalább. És már kissé nagyon fel dagadt a kezem, bár egyáltalán nem tudom mennyi idő még, de már igazán sorra kerülhetnék.

_____________

Annyeong!

Hello hello mindenkinek. Hogy tetszik ez a rész? Mit gondoltok, mi lesz Minhoval?

2023.06.04.