Nem sokáig volt rajta a ruhája, egészen pontosan addig amíg megterítettünk és ettünk, akkor is csak a bugyi került vissza és az inget gombolta be. Ebéd után a kanapén nyúltunk el, tökéletesen alkalmas volt mindenre amit a nap folyamán megálmodtunk. Elindítottam egy filmet közben levarázsoltam róla a ruháit, aztán elkezdtem felrakosgatni rá a Smartiesokat. Ő csak nevetett, és élvezte a játékomat. Ami azt illeti nekem is baromira tetszett.

-Nee! Nyugi! – mosolyogtam rá, és gondos odafigyeléssel folytattam a munkát.. Kuncogott amikor az ujjaim a bőréhez értek, én meg úgy tettem, mintha véletlen lenne.

Aranyos volt a hangja, amikor nevetett.

-Ne mocorogj, mert leesnek!-szóltam rá.

- De csikis!

Nem volt mit tenni elkezdtem lecsókolni róla. Tetszett a kép ahogy az izgató testén végig futottak a kis színes pöttyök. Ha csinálhattam volna egy fotót, el tudtam volna képzelni a gépemen háttér képnek. De volt egy érzésem, hogy Kora nem lett volna annyira elragadtatva az ötlettől.

-Nem fázol? – néztem rá, mert a mellbimbója körül a selymes bőre libabőrös lett.

-Csak egy picikét. – felelte.

Kikászálódtam mellőle, és a hálóból hoztam ki egy takarót, meg az egyik pólómat.

Kora belebújt, és szexibb volt benne mint bármiben amiben eddig láttam. Mert tudtam, hogy az én ruhámat viseli, hogy alatta meztelen, és hogy nem rég számos módon tettem magamévá. Ahogy visszabújtam mögé már egyből kő kemény is voltam. Nem volt szándékomban újra szexelni vele, de ott volt előttem, nem volt rajta bugyi... Túl csábító volt, ahhoz, hogy ne éljek vissza a helyzettel. Kora imádta a szexet, eleinte olyan volt, mint annak idején amikor még szűz volt és zavarba jött az erekcióm láttám is, de aztán egyre jobban elengedte magát, és egyre többet is kívánt. A látszat ellenére amit próbált elhitetni másokkal, nem volt szégyenlős. Most is úgy nyomta hozzám a fenekét, hogy csak azt nem mondta hozzá, hogy dugj meg.

Én viszont hallani akartam, ezért a füléhez hajoltam.

-Mit szeretnél Kora? Hagyjalak békén?

Nem válaszolt de feljebb tolta magát, jelezve, hogy csak be kell hogy rakjam.

-Ha nem mondod nem fog történni semmi. – húztam,  de izgató volt ahogy vártam a válaszára. Kíváncsi voltam mit fog mondani, milyen szavakat választ.

-Most akarsz kefélni vagy nem? – pillantott rám, majd rögtön beharapta az alsó ajkát.

Kibaszott izgató volt.

Kefélni... – nevettem, de amennyire idegen volt a szájából annyira vadító is.

-Szóval te kefélni akarsz? – kérdeztem a nyakába hajolva, közben kiszabadítottam a farkam és a nedves kis kagylójához nyomtam. Nem toltam belé, csak hergeltem, le-fel mozgatva ezzel utat is nyitva.

-Hogy szereted? – kérdeztem tovább. – Tetszik ahogy én csinálom? – tudtam,  hogy tetszik neki, ha nem így lenne, nem ez lenne ma a... sokadik alkalom.

- Csak úgy szeretem, ahogy te csinálod. – lehelte.

Tökéletes válasz, ezzel az exét ki is zárta.

Nem tudom igazat mondott-e, de feltűnt, hogy néhány helyzet, ami bejött neki, mintha új lenne.

Hát igen, lehet, hogy Adammel dugott először, de hogy velem fogja a legjobban élvezni az is biztos!

-Kefélni akarsz, vagy szerelmeskedni? – incselkedtem tovább, de hallani akartam a hangját.

- Mindkettőt. – felelte.

Elmosolyodtam és előre nyomtam a csípőm azzal máris benne voltam. Forrón ölelt körbe, kurvára izgató volt ahogy benne mozogtam.

Kora nyögött, minden erősebb lökésemre, szívesen keféltem volna vele durván, de visszafogtam magam, mert nem akartam, hogy fájjon neki. Amennyiszer csináltuk ma, ezt holnap már úgyis biztosan megérzi.

Nem volt egyszerű hogy  mindig leállítsam magam amikor már készültem volna bele merülni, és az az elhatározás sem, hogy ma ez lesz az utolsó.

Sok minden mást is szerettem volna vele csinálni, például csak simán végig nézni egy filmet, vagy beszélgetni, összebújni. Mindre vágytam, de egyelőre nem bírtam betelni vele. Annyi volt benne a szexuális feszültség, a bizsergető szikra. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy előttem még nem dugták meg rendesen, aztán a gyomrom tájékán egy kellemes gondolat kezdte gerjesztette feszültséget.

Az, hogy mindegy, hogyan szexelt előttem, neki csak velem jó igazán.

Ahogy nekem is csak vele. Hiába dugtam meg egy csomó csajt, teljesen más olyan valakivel szerelmeskedni akinek a lelkemet is odaadnám.

Akivel egészen más értelmet nyer az, hogy eggyé válni.

Szerettem volna már bele lövellni, de ő még nem tartott ott.

Kihúztam magam majd a hátára fordítottam. Úgy feküdtem a lába közé. Gyönyörű volt a kipirult arca a halvány vörös ajkai, a viharos tekintete, ami a hosszú barna pillái alól figyeltek.

Addig mozogtam amíg meg nem feszült a teste, utána össze nem rándult, akkor én is beleengedtem magamat, majd egyszerre ernyedtünk el.

Mellé feküdtem, ő pedig a lába közé szorította a törölközőt amit eddig is használtunk.

-Szeretnék megfürödni. – mondta egy perc múlva, majd felém fordult. – Nem baj?

-Semmi sem baj Kora, érezd otthon magad. – mondtam, közben megsimogattam az arcát, és szerettem volna, ha ottonosan mozog nálam.

Tetszene, ha nap, mint nap itt lenne, és úgy használná a lakást, mintha itt lakna. Szégyenlősködés, szorongás nélkül, mert én örömmel megosztom mindenemet vele.

Kikelt mellőlem és elment letusolni, nem mentem utána, biztosan szüksége van most egy kis egyedüllétre. Közben én is letusoltam, és a tiszta boxer fölé egy kényelmes fekete otthoni nadrágot húztam. Fölé pedig egy atlétát. Míg vártam töltöttem neki meg magamnak egy pohár gyümölcslét. Kora nem az én pólómat vette vissza, hanem a saját pizsamáját, egy rövid nadrágot meg egy, a testére feszülő trikót. Jól nézett ki benne.

-Most nézünk valamit rendesen? – kérdezte azután, kiitta az italának a felét. – Ebből a filmből nem sok mindent tudnék felidézni. – mosolygott.

-Persze! Szeretnél választani?

Kora némán mosolyogva bólintott.

-Meg hozz egy zacsót azokból is! – mutatott,  a chipsek felé. Felkaptam egyet, aztán leheveredve végig néztük a kínálatot.

Kora olyan filmet választott, amit már mindketten láttunk, de nem bántam mert viszonylag új film volt, de többször is meg lehet nézni.

Hátra dőltünk, közben toltuk magunkba a chipset. Majd Kora váratlanul megszólalt.

-Tudod már csak egy dolgot nem értek.

Leállítottam a filmet és ránéztem.

-Mit? – érdeklődtem kíváncsian.

-Hogy miért dolgozol azon a borzalmas helyen. Van pénzed, szép lakásod, jó kocsid... Tényleg szükséged van rá hogy odajárj.

-Szükséges, igen. – feleltem mosolyogva.

-De miért? Annyival jobb állásod is lehetne!

-Azért, mert enyém a hely.

Azon az arcon amit Kora vágott, elnevettem magam. Az undor és a döbbenet elegye ült ki rá.

-A tiéd?

-Igen, megvettem.

-Azt a kosz fészket? – kérdezte, felvont szemöldökkel, mintha egy őrültet méregetne.

A megnevezés teljesen  illett a Black Catre.

-Már nem sokáig lesz ilyen, éppen várok az engedélyekre az átépítéshez. De ha meg lesz minden, klassz helyet csinálok belőle. Nagyon jó helyen van, és amilyen lepusztult, piszok olcsón jutottam hozzá.

Kora szája tátva maradt, én meg beleraktam egy chipset. Összerágta azután válaszolt.

-Max, te komolyan hihetetlen vagy. De a Black Cat akkor is undorító. – mondta majd mutogatott a szájára, hogy kér még krumplit.

Raktam bele még egyet.

-Amíg ilyen, nem is jöhetsz oda többet. Veszélyes.

- Kösz de nem is akartam! Sőt! Nagyon jónak kell lennie, hogy én oda mégegyszer betegyem a lábam.

-Majd holnap megmutatom a terveket. Suli után lóghatnánk megint együtt.

-Nekem tanulnom is kell. – jelentette ki határozottan.

- Ez egy egyetem, nem a középsuli! Itt azért elég sokat lehet lazulni.

-Aki zseni annak biztos, de az átlag emberek tanulnak!

-Nem vagyok zseni...

-Én meg nem vagyok buta de nagyon meg kellett dolgoznom, hogy felvegyenek, amit tőled meg nem igazán láttam.

-Jó a memóriám.... – vontam vállat.

-Ja persze... – dünnyögte.

Én meg magamhoz húztam és tovább indítottam a filmet.

Azelőtt nem aludt még más lány az ágyamba, magamhoz soha nem hoztam fel senkit. Reggel már nem szerettem, ha velem vannak, de Korát imádtam, hogy ott van. Mintha a lakásban az utolsó tényező is a helyére került volna.

Mindent amivel berendeztem a lakást, úgy választottam hogy közben elgondolkodtam, vajon neki tetszene-e. Azt hiszem jó munkát végeztem.

Mosolyogva bújtam be mellé, és oltottam le a lámpát.

-Jó éjt, Max!

-Neked is Szépségem.

Kicsit nehezen aludtam el, Adam szavai visszhangoztak a fejemben.

Hogy Kora miattam sír álmában. Készítettem magam, hogy majd meg kell nyugtatnom, de ő mélyen aludta végig az éjszakát. Előbb kelt mint én de felébredtem  a mocorgásra, és nem engedtem, hogy készülődjön.

-El fogok késni! – heveskedett.

-Nem fogsz, elviszlek.

-Talán jobb lenne, ha külön mennénk. – javasolta.

Mélyet sóhajtottam.

Megint kezdi...

-Ezt a hülyeséget, azonnal verd ki a fejedből!

- Ez nem hülyeség! – vágott vissza.

-De az! És ha nem ellenkeznél állandóan, te is belátnád! Rohadtul nem akarom eltitkolni, hogy összejöttünk, hogy aztán azt nézzem hogy a suli összes csávója neked csapja a szelet! Persze! Meg francokat!

- Nem csapja nekem a szelet az összes csávó! – duzzogott.

-Egy se csapja rajtam kívül. Vagy ez vagy őrülten féltékeny leszek, és hidd el az te sem akarod!

-Jó ég?! Most fenyegetsz? – pattant ki mellőlem az ágyból és elviharzott. Én meg utána kiáltottam.

-Igen, nyugodtan vedd annak!

Öt perc múlva visszajött én még az ágyon feküdtem.

-Nincs valami arckrémed? Elfelejtettem berakni. – kérdezte teljesen lehiggadva.

- Csak aftershave...

-Azt kihagynám, köszi. – mosolygott.

-Suliba menet megálljunk valahol? Vagy hazavigyelek?

-Áhhh nem! Annyira nem fontos, csak kicsit száraz a bőröm, de délutánig kibírom.

-Nálam alszol ma is? – próbálkoztam be. – Délután elmehetnénk moziba, vagy kajálni valahova.

-Azt mondtad, hogy olvashatok tőled...

-Azt is lehet.

Bármit kérhetett volna igent mondtam volna rá, csak velem legyen még egy kicsit.

Kora fontolóra vette a dolgot aztán rábólintott.

Érdekes volt együtt készülni az egyetemre, kávézni, reggelizni. Nekem már az is furcsa volt, hogy otthon ettem. Általában vagy nem reggeliztem, vagy útközben vettem valami szendvicset, vagy ilyesmit. De most ő sütött tojást, és ez azért mérföldekkel jobb volt!

Az autóban láttam, hogy egyre jobban feszeng, ahogy Princetonhoz közeledtünk. De nem érdekelt ebből nem engedek. Ha együtt vagyunk azt igenis tudja meg mindenki!

És a jelek nagyon is erre utaltak. Mellesleg szerintem kicsit eltúlozta a dolgot, itt már nagyjából mindenki a saját dolgával foglalkozott. Nem lesz olyan nagyszám, hogyha együtt jelenünk meg. Legalábbis nem sokáig.

Amikor kiszálltunk mellettem sétált de a kezemet nem volt hajlandó megfogni, hiába nyúltam érte többször is, mindig elhúzta.

Nevetve álltam meg, ő meg vissza fordult.

-Vagy engeded, hogy megfogjam a kezed, vagy bemegyek az órád közben és mindenki előtt csókollak meg.

Kora szemei elkerekedtek és rémülten nézett rám. Láttam rajta, azt mérlegeli, hogy vajon megtenném-e.

Gond nélkül megtettem volna, és szerintem ő is erre jutott, mert durcásan felém nyújtotta a kezét.

-Megint ez a fenyegetőzés ... – motyogta. – Azért nem erőszakolhatsz ki mindig mindent! – puffogott én meg csak vigyorogtam ahogy együtt kéz a kézben sétáltunk azon az egyetemen amit mindketten választottunk, ahol még a sors is azt akarta hogy újra találkozzunk.

Míg elkísértem az épületig, ahol az ő óráját tartották, kaptunk néhány döbbent pillantást, de nem, hogy nem zavart, kifejezetten élveztem!