Azt hittem, hogy elájulok, amikor megláttam a pólóján a vérét. Max a fürdőbe ment én pedig a nyitott ajtónál toporogtam és figyeltem ahogy leveszi a pulcsiját,  a pólóját, azután a csap felé hajolva mossa le a hasát.

-Nem kéne ezzel bemenni a kórházba? Kellene kapnod valami tetanuszt, vagy azt sem tudom mit szoktak ilyenkor adni. Nehogy elfertőződjön... Nem hinném, hogy az ilyen alakok nagyon szokták a késüket fertőtleníteni...-idegességemben egy folytában csak beszéltem.

-Szerintem az is elég lesz, ha kiégeted. – jegyezte meg Max komolyan.

-Micsoda? – fordultam felé hirtelen.

-Kora, - nevetett Max. – Nyugi,  ez csak egy karcolás, csak a bőrt sértette fel. Hozzám se ért a penge még csak a pólót sem szakította el! – ő kedélyesen mosolygott de én továbbra is szorongtam. Ez az egész verekedés, maga a hely az, hogy Maxet véresen láttam, nagyon megijesztett és megülte a lelkemet.

Ő kilépett a fürdőből a felsőtestét nem fedte semmi. Még mindig ugyan olyan szívdöglesztően jól nézett ki.

-Látod? – mutatta a köldöke fölött futó vöröslő csíkot a megnyugtatásom végett.

Valóban nem tűnt mélynek de azért karcolásnak sem neveztem volna.  Már nem vérzett neki nagyon, ez megnyugtató volt. Kicsit maszatos volt még, de az attól lehetett, hogy a víz kicsit feloldotta az alvadt vért.

Leültettem az egyik bárszékhez, majd elszaladtam az elsősegély dobozomért. Fertőtlenítőt fújtam rá bekentem sebkenőccsel majd leragasztottam. Mindent remegő kézzel, de nem érdekelt túlságosan zaklatott voltam, hogy most foglalkozzak vele.

-Kösz! Nagyon megijedtél? – kérdezte gyengéden és megfogta a kezem.

-Véres voltál, persze, hogy megijedtem!– mondtam bosszúsan.

-Én a kocsmára gondoltam. – mondta és egy kicsit közelebb húzott.

-Hát... Az is elég ijesztő volt. Meg az a Vince is...

-A kés miatt volt durva. Bunyó előfordul sokszor, de a késelés senkinek sem hiányzik.

Bólintottam, bár szerintem attól még ez mind nagyon gáz és borzasztó volt. Nem éreztem jól magam.

-Miért jársz olyan helyre? – kérdeztem mert nem tudtam felfogni, hogy ez neki miért jó.

-Ott dolgozom.

-Komolyan nem találtál valami jobb munkahelyet?

Max kedvesen elmosolyodott és megrántotta a vállát.

-Nem olyan gáz...

-De, elég gáz!-ragaszkodtam a véleményemhez.

-Akarod, hogy elmenjek? – kérdezte minden átkötés nélkül, közben a szeme élénken az enyémet fürkészte.

-Azt akarom, hogy maradj. – feleltem, és tényleg ez volt a szívem vágya. Jogy maradjon, hogy együtt legyünk.

-Ha maradok abból szex lesz, így is akarod? – kérdezte határozottan.

Dühíthetett volna a nagyképű magabiztossága, de az, hogy kimondta csak felizgatott. Én is tudtam, ha nálam marad akkor nem fogunk csak beszélgetni. Ahhoz túl nagy köztünk a feszültség. Nem tudom, hogy ez milyen irányba tereli majd a dolgokat, de meg akartam tenni, le akartam feküdni Maxel.

-Maradj. – mondtam, ezzel zöld utat engedve mindennek ami köztünk lehetséges. Ha  csak egy éjszaka lesz azt sem bánom, tudni akartam milyen vele. Fórrón lüktettem, ahogy elképzeltem, hogy az ölemben érzem. Olyan régóta vágytam rá.

Max nem fecsérelte az időt, lecsúszott a székről, azután rögtön elkezdett kibújtatni a felsőmből. Hagytam neki, hogy ott a konyhában állva meztelenre vetkőztessen. Ködös tekintete végig siklott rajtam, majd rosszallóan megállapodott a köldökömön.

-Ez mi? – kérdezte kimérten.

-Piercing. – közöltem a nyilvánvalót, de hát hülye válasz a hülye kérdésre.

-Vedd ki. – Nem kért, hanem utasított. Tudtam, hogy mi baja volt, Adamra emlékeztette.

-Dehogy veszem! – közöltem szilárdan, az hozzám tartozott akkor is ha engem is rá emlékeztetett.

-Nem tetszik. – erősködött,  láttam benne a durcás kisfiút.

-Majd megszokod.

Erre villant a tekintete, aztán felfogtam, hogy mit mondtam, de a következő perc, ami alatt ölbe kapott közben a száját az enyémnek tapasztotta, reménnyel töltött el. Már nem akartam visszavonni, még ha ez a többszöri alkalmat is jelentette. Egyenesen a hálóba vitt  az ágyra dőltünk, sietve megszabadult a maradék ruháitól is. . Közben hozzá hajoltam és megcsókoltam, a vállaira csúsztattam a kezem. A szívem és a testem is a vágytól lüktetett, gyönyörűséges volt, hogy őt érinthettem. Ahogy láttam az arcát, olyan jó képű volt és imádtam a gondolatot, hogy kíván.

Meztelenül hajolt rám éreztem, hogy milyen forró és kemény. Magamban akartam, végre szeretkezni vele!

-Lefeküdtél Adammal? – kérdezte hirtelen.

Az ágyra hanyatlottam és hitetlenkedve néztem rá.

-Egy évig együtt voltunk, persze, hogy lefeküdtem vele. -válaszoltam kelletlen. Nem értettem ezt most mi a fenéért kellett felhoznia. Ő is csak ideges lett tőle.

- De nem ő kellett, igaz? Nem vele akartad...

Zavarban néztem rá, és ez az akaratlan válaszom, nagyon is, tetszett neki, és őt is felizgatta.

-Mondd, hogy velem akartad először, mondd hogy azt akartad, hogy én vegyem el a szűzességed!-folytatta mélyen búgó hangon.

Ledermedtem és úgy néztem rá, furcsa idegesség kezdett rajtam úrrá lenni.

-Csak ez számít? Hogy ki veszi el a szűzességem? -kérdeztem és eltoltam magamtól. Ezbegy kicsit fájt, még akkor is, ha tényleg őt akartam.

-Nem! Az istenért! Dehogy, de rólad volt szó Kora! Rólad! – könyörögve mondta mintha különleges lennék, és ezbszámítana neki, aztán újra hozzám hajolt, és a fülembe súgta:

-Te az enyém vagy. – ezzel egyidejűleg éreztem ahogy belém tolta magát. Hátra hajtottam a fejem attól a gyönyörtől amit okozott, hogy bennem van.  Összekulcsolta a kezeit az enyémmel, úgy mozgott, szinte kínzóan lassan, de minden pillanat csodás volt, mert vele voltam.

-Mond! – súgta a fülembe kérlelve.

- Te mondd, hogy szeretsz engem. – nyögtem.

- Azért, hogy megint fepofozz?– mosolygott rám, de egy pillanatra sem állt meg továbbra is lassan, de ütemesen mozgott. Láttam, hogy jó neki, hogy élvezi most ezt a helyzetet.

-Őszintén mondd Max! Mondd, hogy mindig is szerettél!

-Tudod, hogy így van. – mondta, miközben a nyakamat csókolta, és szívta meg finoman.

Félelmetes volt mennyire vágyok ezekre a szavakra, hogy még mindig mennyire az övé akarok lenni. Mindent elfelejtek és megbocsájtok neki, csak őszintén mondja nekem! A csókjából is a megerősítést éreztem, és a mozgása most a csók ritmusára lüktetett. Nem bírtam ki kéjesen felnyögtem, de még mindig hallani akartam.

-Mondd ki kérlek... – könyörögtem.

-Szeretlek. Mindig is így volt és nem változott.

Nem is tudom, hogy éreztem-e abban a pillanatban bármi mást a boldogságon kívül. A kéj is csak hosszú másodpercekkel később egyesült ezzel az érzéssel. Max velem volt és azt mondta szeret. El tudtam volna bőgni magam de még tartoztam neki.

-Sírtam utána, hogy nem veled történt meg. – vallottam be neki. Max megállt majd kihúzta magát, de nem távolodott el tőlem. Csak egy ideig komolyan fürkészte a szememet, erre azt hiszem ő sem számított. Ezután gyengéd csókokkal borította be a testemet, cirógatott dédelgetett, majd addig izgatott, kényeztetett a nyelvével míg remegni nem kezdtem.

Azután felcsúszott az ágy végébe és neki támasztotta a hátát az ágy háttámlájának. Nyújtotta a kezét én megfogtam ő pedig az ölébe vezetett. Megfogtam és magamba igazítottam, úgy csúsztam rá. Max nyögött egyet, és végig figyelt engem. Én pedig az ő pillantásán csüngtem, ahogy elkezdtem ringatózni. Hozzám hajolt és sóhajtva csókolta harapdálta a nyakam. Én meg beleremegtem mindenbe amit csinált. Max tekintete megbabonázott, sóvár volt és élvezkedett egyszerre.

-Annyira finom vagy és forró. – lehelte a fülembe. Ha beszélt hozzám az még jobban beindított. – Nem tudnék semmit mondani, ami jobb, mint benned lenni.Mint veled szeretkezni.

A szavaira gyorsítani kezdtem, ő pedig a kezeivel még jobban gyorsította az ütemet. Sokáig csókolóztunk még így egymásba feledkezve. Aztán éreztem, ahogy erősen belém markol és határozottan húz magára. Ezután belém lövelt, és ez volt az a pillanat is ami engem is a csúcsra juttatott. Szikrázott és a hullám elsöprő volt, ilyen erős ennyire kívánt élményem Adammel sosem volt. Amíg nyögtem addig még nem hagytuk abba.  Ezután elfeküdtünk, Max a mellkasához ölelt és szerelmes csókot lehelt a homlokomra a számra, azután csak hosszan némán cirógatott.

Az érzelmeim túlcsordultak, ha belegondoltam, hogy vele voltam, hogy most is itt van velem. Kihasználtam minden pillanatot, hogy a rezdüléseit figyeljem. Az ujjamat végig húztam az arcán, a szájának izgató puha vonalán, ő elmosolyodott, és megpuszilta az ujjam.

Azon a pénteken még kétszer szeretkeztünk de úgy tűnt ebből sosem lesz elég. Éhesek voltunk, és egymásra vágytunk.

Úgy aludtam el, hogy ő magához ölelt,  az íze még a számon és a nyelvemen volt, az ismerős imádott illata pedig ott lengett körülöttem. Nem jutottak eszembe a rossz dolgok, most minden jó volt én pedig biztonságban éreztem magamat.

Mint sokszor máskor aznap este is rémálomból riadtam, felültem és megdörzsöltem az arcom. Azután elöntöttek az emlékek, a szeretkezésről, és mielőtt még újra átjárt volna a boldogság szembesültem vele, hogy Max már nincs mellettem.

Az ajtóból nézett rám, majd az ágy szélére ült amikor látta, hogy felébredtem. Kicsit megnyugodtam, hogy még ott van de a nyugalmam nem volt teljes.

-Miért van rajtad ruha? – kérdeztem, habár tudtam a válaszát. El akart menni.

-Nem tudtam, hogy még reggel is itt akarsz-e látni...

Jitetlenkedve néztem rá.

-Annyira hülye vagyok! – akadtam ki. – Megint elhittem... Mindig bedőlök neked! – sírtam, mert úgy éreztem ennél többet már képtelen vagyok elviselni.

Max szó nélkül felállt, kisétált és magamra hagyott.

Számíthattam volna rá, megkapta amit akart... Tudhattam volna, de az illúziók jobban estek. Hogy szeret, hogy kellek neki, hogy újra tudjuk kezdeni. Most pedig egyedül maradtam pedig én újra neki adtam mindent.