Vettem egy új telefont és lett egy új számom is. Jim elég gyakran keresett, ami kicsit idegesítő volt, de szerencsére Koráról sosem beszélt.

Még mindig haragudtam rá, és azt hiszem ez már nem is fog változni.  Próbáltam elfoglalni magam illetve a hiányérzetet kitölteni, ami a szakítás óta tátongott bennem. Felváltva rúgtam be Johnnal meg a srácokkal, akiket a biliárd szalonban ismertem meg. Egyszer még Evával is találkoztam, csak azért, mert tudtam, hogy az fájna neki.

Mindenki azt hitte azért szakítottunk, mert Kora nem feküdt le velem, én meg nem világosítottam fel senkit az eredeti okról, ez így sokkal könnyebb volt nekem.

Csak ritkán futottunk össze a suliban, de ez is pont elég volt, mert akárhányszor láttam az kiborított. Eszembe juttatta, hogy milyen jó is lehetett volna és, hogy most megint mennyire szar minden.

A szünet sok problémámat oldotta meg és egyben újakat teremtett. Például rohadtul untam, hogy amíg otthon dekkoltam vagy Tim, vagy Noel faggatott, hogy mi lett velünk és hogy megint miért vagyok seggfej. Mert ez vagyok én… Jobb, ha hozzászoknak!

A suli buli elvetélt ötlet volt, azzal is csak őt akartam bántani, ahogy elrohant azt hiszem sikerült. Azért elviszem Evát, aztán úgyis Johnékhoz megyünk, ott meg majd azt csináljuk, amit mostanában sokszor, vedelünk.

Evával a sulinál találkoztunk, rendesen kicsípte magát, feszülős mini szoknya volt rajta meg hosszú magassarkú csizma. Jó segge volt benne, a combjai is tetszettek. Miután a kabát is lekerült az összhatás elég mutatós volt.  Hosszú szőke haj, nagy kerek mellek, vékony derék mondjuk, hogy nem volt ellenemre a látvány.

- Ha gáz lesz, lelépünk.- közöltem.

- Ha nem gáz, akkor is leléphetünk. – mondta és egy elég sokat mondó pillantással nézett rám.

Azta kurva… Ez a csaj nem kertel!

A rendezvény teremben asztalok álltak, meg volt egy Dj, aki elég vegyes zenét nyomott, nem igazán volt az én ízlésem, de nagyjából leszartam, táncolni biztos nem fogok.

- Na bejön a sulibuli? – néztem a szőkeségre.

- Eddig nem vagyok lenyűgözve. – közölte majd megfogta a kezem és egy asztalhoz húzott.

- Miért nálatok milyenek voltak ezek a bulik?

- Kezdetnek berúgtunk egy pubban… Utána már élvezhető volt. De Korának igaza volt, a lényeg a társaság volt…

A neve hallatán lefagytam.

- Bocs, basszus, nem kellett volna felhoznom!

- Leszarom… - feleltem unottan, de azért nem teljesen így volt.

- Tényleg nem érdekel már?- kérdezett rá.

- Vele vagyok itt?- kérdeztem élesen.

- Hát vele biztos nem, mert ő Adammel van. – mondta csevegve.

- Kora, Adammel van? – kérdeztem és éreztem, a feszültséget a tenyeremben, ahogy kúszik az alkaromba. Igyekeztem nem túl meglepett hangnemet megütni.

- Zavar?

- Nem. Szakítottunk. – feleltem, de az igazság az volt, hogy rohadtul zavart. Nyílván Adam erre várt, hogy szakítsunk, hogy rámozdulhasson, én meg legszívesebben bevertem volna a hülye képét. Hát ami azt illeti Kora se hezitált sokáig…

A kurva életbe!

Emlékeztettem magam, hogy köztünk vége és, hogy rohadtul nem kellene, érdekeljen, hogy kivel van. Én is Evával vagyok, és nem lehet panaszra okom.

- Hiányzik Anglia? A régi sulid?

- Anglia igen, a suli nem annyira. Őszintén utáltam a sulit..

- Miért? – ráncoltam a homlokomat.

- Mert sok rohadék járt oda… - mondta.

- Fiúk?

Eva felnevetett. – Nem csak a fiúk tudnak rohadékok lenni…

- Ez igaz. Nem csak. Mi volt a gáz? Túl szép voltál és utáltak?- vigyorodtam el, de ahogy az arcára néztem, úgy láttam rátapintottam. – Talált süllyedt .- tettem hozzá.

- Egy féltékeny ribanc kezdte az egészet… aztán elég gyorsan rákapott mindenki, hogy utáljon…

- Volt oka a féltékenykedésre?

- Nekem fogalmam sem volt, hogy a pasijával kavartam.  De persze nem az a barom lett a közutálat tárgya, hanem én aki semmiről sem tudtam… Mindegy, rég volt.

- A csaj biztos féltékeny volt rád…

- Biztos, de ez nem sokat segített akkoriban. Elég gáz helyzetek voltak. Szerencse hogy Adam is ott volt, különben teljesen kikészültem volna.

- Akkor a suli váltás sikeres volt nem igaz?

- Erről te is tudnál mesélni.

- Nem sok mesélnivaló van. Megagyaltam egy kis köcsögöt és kicsaptak.

- De szeretsz ide járni nem?

Eddig szerettem…

- Elmegy.

- Eléggé bámulnak minket…- jegyezte meg körbe sandítva.

- Ha zavar elmehetünk.

- Vagy bámultathatjuk magunkat jobban. – kacsintott rám, és a tánctérre húzott ahol most valami lassú zene szólt.

- Nem fogok táncolni, remélem azt tudod!   

- Ne kéresd magad! Csak egy tánc, ha nem élvezed, nem erőltetjük. – mondta magabiztosan.

Eva hozzám simult a kezemet meg a derekánál egy leheletnyit lejjebb csúsztatta, ő meg a vállamra vezette az övét, és lassan elkezdett ringatózni. Jó illata volt, de én Kora illatát kívántam.

Elengedtem azt a gondolatot, mert már megint az kezdett fel rémleni, ahogy ő és Adam.. A fene tudja, mit csinálnak.

- Na, nagyon rossz? – mosolygott rám kacéran.

- Tűrhető… -feleltem, de csak hecceltem.

- Kösz! Tűrhető! Te is tűrhető vagy Max. – vigyorgott rám, amikor én is elmosolyodtam.

Pár szám erejéig még el táncolgattunk, közben beszélgettünk, elég általános dolgokról, a suliról ilyesmi. Aztán Eva a fülemhez hajolt.

  - Ez a buli szerinted is uncsi, mi?

- Ja, húzzunk Johnhoz!

Egyetértve indultunk a kocsihoz.

- Legközelebb pubban kezdünk!- mondtam vigyorogva.

- Nocsak? Lesz legközelebb? – kérdezte vigyorogva. Én meg nem is tudtam mit mondjak, nem terveztem vele semmi komolyat, csak Korát akartam szívatni vele, hogy elhívtam, de eddig nem volt gáz vele lenni, lehet hogy tényleg megismételem.

Johnéknál  már pörgött a buli ezerrel, itt nem volt dj, de nem is kellett, a playlist  még így is jobb volt mint a suliban.  Sokan beöltöztek, köztük a házigazda is aki egy brutál gusztustalan zöld öltönyben parádézott.

- De ocsmány vagy!- üdvözöltem.

- Beléd is haver!- vigyorgott és azonnal a kezünkbe nyomott egy feleses poharat, amit színültig megtöltött, ha jól láttam tequilával.  nem szaroztam húzóra kiittam.

- Várj má’ bazd ki! És a só meg a citrom? Itt rendes kiszolgálás folyik!

Beljebb invitált, egy asztalon a piák mellett tényleg volt mind kettő. Eva egy szelet citrommal benedvesítette a kézfejének az oldalát, majd besózta. Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, hogy elég erotikus volt amikor lenyalta, és egészen véletlenül, rám pillantott.

Ez a csaj azt akarja, hogy megdugjam!

Felhajtotta a piát, majd a szájába vette a citromszeletet. John újra töltött és én is elvégeztem a szertartást.  Már sokkal jobb volt. Leültünk A kanapéra, ahol kezeltem Willel, ott volt Jim és Alison is.

Egy páran mindig hozzánk csapódtak, aztán váltotta egymást a társaság.

- Na jó volt a buli?- kérdezte Jim.

- Ez jobb. – jegyeztem meg.

John meg a szívére tette a kezét és egy nagyon eltúlzott hálás arcot villantott.

- Nem volt annyira gáz, ha jöttetek volna biztos jobb. – mondta Eva.

- Ott nincs pia. – súgta Jim.

- Jaj, te nagy ivó! – forgatta a szemét Alison. Hát Jim tényleg nem vedelt sokat, de azért láttam én már őt is részegen, és volt egy olyan érzésem, hogy ma is az lesz.

Itt már sokkal családiasabb volt a légkör, beszélgettünk, egymást baromságain röhögtünk, jól elvoltunk. Csak az a gondolat nem bírt bennem kialudni, hogy Kora, Adammel van.

Felálltam, hogy hozzak sört, amikor megint az ő neve ütötte meg a fülem. Will aki pár lépésnyire állt mellettem, hozta fel.

- Pár napja láttam Korát a városban, épp valami újságosnál volt… - Kora meg az újságok… valószínű… - Eléggé el van tűnve, pedig csípem a csajt!

- Vágod, haver, hogy szakítottak nem? – nézett rá John. – Jó hogy nem lóg velünk.

- Mással se. – jegyezte meg sötéten Jim. – Még karácsonyozni se jött.

Erre Alison oldalba vágta, hogy hallgasson. Ezeket az információkat rögzítettem, de még nem tudtam, hogy mihez kezdek majd velük.

- Most éppen Adammel bulizik, szóval azért annyira nem kell sajnálni. – szúrta közbe Eva.

- Nem is mondta - felelt neki Alison.

- Miért hova ment volna? Neki se állt meg az élet.

Oké most már kezdett sok lenni, végig az én csajom lesz a téma? – aztán rögtön belém is vágott az ideg. Már nem tartozik hozzám.

- Ja végülis most már ő is szabad nem, Max?- kérdezte Will vigyorogva. – Lehet én is bepróbálkozok, nem bánod haver, ugye?

A következő pillanatban a gallérját szorongattam, és be akartam verni a képét. Az a meglepett és egyben rémült tekintet, amivel vissza nézett rám, kicsit észhez térített.

 - Csinálj amit akarsz, bazd meg!- elengedtem, ő meg hátra tántorodott. Persze egyből mindenki elhallgatott, de nem álldogáltam tovább, elmentem egy sörért és kimentem a teraszra elszívni egy cigit.  De ott sem lett sokkal jobb, mert eszembe jutott a buli ami után haza vittem, és majdnem lesmároltam a kocsiba. Aztán John bulija ami után meg majdnem dugtunk a kocsim hátsó ülésén.

Két cigit szívtam el, egyhuzamban és azon gondolkoztam, hogy a francba tudnám őt kipucolni a fejemből, mert ez már kurvára idegesített. A válasz egy szőkeség képében jelent meg.

- Minden oké? – lépett mellém és kicsit aggódva nézett rám. Nem tudtam volna megmondani, hogy az a pillantás nekem szól-e vagy annak, ahogy reagáltam Will gyökér beszólására.

- Ja, - feleltem és elnyomtam a cigimet.

- Csak az elején szar, aztán jobb lesz. – mondta.

Ránéztem és hirtelen felindulásból hozzáhajoltam és megcsókoltam. Eva nem ellenkezett, sőt nagyon is kezes volt. Csak egy rövid csók volt és én azt sem tudtam hogy mit érzek. már egy ideje csak a dühöt éreztem a többi érzelmemet nem igen tudtam beazonosítani.

- De a mai estére segíthetek elfelejtkezni róla. – mondta majd elcsúszott mellőlem és bement.

Tudtam mire készül, és azt is hol keressem. Nem gondolkoztam csak egy kis idő múlva követtem, benyitottam a szobába, amit kulcsra zártam magam mögött.

- És akkor most mi lesz? –kérdeztem egyenesen.

- Mi legyen? – nézett rám a nagy kék szemeivel eljátszva az ártatlanságot, de én semmi ártatlant nem láttam benne.

- Dugni akarsz, nem?

 Eva nem válaszolt csak hozzám sétált és tartva a tekintetemet, elkezdte kioldani a nadrágomat. Nem tartottam vissza, akkor sem amikor letérdelt elém, és a szájába vette a farkamat.

Próbáltam nem gondolkodni, de valahogy szarabbul éreztem magam, mint ahogy kellett volna egy ilyen helyzet után. Ez még nem volt elég, és ezt Eva is levágta. A következő pillanatban megvált a bugyijától, és az ágy felé hátrált.

- Remélem nem vagy szűz, mert a szüzekből, már rohadtul elegem van! – mondtam és követtem.

Ő meg elmosolyodott, és közölte:

- Nem már nem igazán vagyok szűz…

Amíg felhúztam egy óvszert ő levette a ruháját is, és az ágyra feküdt. Fölé hajoltam és csókolózni kezdünk.

- Fordulj meg . – mondtam, Eva meg engedelmesen megfordult, és négykézlábra emelkedett.

Nem akartam látni az arcát, amikor bedugom neki. Egész végig nem akartam látni csak dugni akartam. Egy érzést, amit nem tudok Korához kötni.