Az egész nap teljesen más volt, mint gondoltam. És nem hiszem el, hogy ő ezt a legelejétől fogva tudta. Tudta, hogy jól fogom érezni magam, bár azt talán ő sem sejtette, hogy ez lesz eddig életem egyik legkellemesebb napja. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szeretettel fogadnak majd, ahogy azt sem, hogy ezen a napon egy család tagjaként kezelnek majd.

Amióta a szüleim szétmentek, vagyis jobban mondva amikor kiderült a jó apám árulása, az az egész családunkat szétrombolta. Azóta nincsen igazán se apám, se anyám. Nagyszüleim meg sosem voltak.

A nővérem próbálta betölteni ezt a szerepet, de ő akkor is a testvérem... Nem az anyám.

És ott volt Kora ez a csodálatos nő, aki még csak nem is tudta magáról, hogy mennyire különleges. Mennyi melegséget ad nekem. Vele ilyen lehetne minden nap, vele újra lehetne családom. Vele minden a helyére kerülne. Eddig fogalmam sem volt az egyetemről de most már oda akartam menni, ahova majd ő is megy. Mindegy, csak a közelében legyek.

Most máshogy viselkedett, mint Caren lakásában. Nagyon másmilyen volt, és azt hiszem én is. Most csak azt akartam, hogy ő is akarja.

Amikor kérte, hogy tegyük meg, minden lelki erőmre szükségem volt, hogy nemet mondjak.

Nem mintha én nem akartam volna, mert rohadtul kívántam, ez a nap után legszívesebben aludni se hagytam volna. De aztán arra gondoltam, hogy nem bírtam volna azt a kétségbeesést látni az arcán, megint. Inkább megakartam mutatni neki, hogy ez mennyire jó.

És most hogy a gyönyörtől megremegve nevetett mellettem, rohadtul megérte.

Le sem bírtam venni róla a szemem a rózsásra pirult arcáról a viharos kék szemeiről, a barna hajáról, ahogy hullámzott mellette a takarón.

Pedig a gyönyörű mellei is a hasa az érzéki köldöke is csábított, de annyira eleven volt az arca, hogy látni akartam rajta minden változást.

-Ez most az volt ugye? – kérdezte mosolyogva, elégedetten.

– Orgazmus? Igen. Milyen volt?

-Nem is tudom megfogalmazni. Jó volt. Olyan elsöprő. – az arcomhoz ért és finoman végig simított az arcélemen. Megfogtam a kezét és megcsókoltam a tenyerét. – Ez nem volt ijesztő ugye?

-Sok mindent tudnék rá mondani de ezt nem. – nevetett. – Köszönöm.

Ezen én nevettem el magamat.

-Ezt nem kell megköszönnöd!

Kora kicsit feltámaszkodott és úgy tűnt most kicsit sem érzi magát feszélyezve, hogy meztelenül fekszik előttem.

-Azt köszönöm, hogy vársz rám, hogy türelmes vagy.

-Akarlak téged, de úgy, hogy neked is jó legyen. A múltkor nagyot hibáztam, az nem fog előfordulni még egyszer!

-Szeretlek.-mondta, közben végig a szemeimet kutatta. Nehéz volt magamnak parancsolni, ha ilyen volt, de ezek után ha nem csókolom meg egy idióta vagyok.

Megtettem és megint nehéz helyzetben voltam. Csók közben túl könnyű volt a lábai közé feküdni, ő átölelt, a lábait a derekam köré kulcsolta, én meg nem bírtam nem felvenni a ritmust, de amíg a boxer rajtam volt addig rendben voltunk.

Fene tudja meddig hemperegtünk csókolózva amikor Kora a fülemhez hajolt.

-Megint akarom. Lehet?

Elnevettem magam, de készséggel eleget tettem a vágyainak.

Meg kellett várnom míg elalszik, csak utána mentem ki a fürdőszobába. Hálát adtam az égnek, hogy a szobának saját fürdője volt. El tudtam volna képzelni erre kellemesebb módot is de talán majd következő alkalommal. Kopogás zökkentett ki és eléggé, zavarba jöttem. Nem hiszem, hogy valaha lett volna olyan hogy megzavartak volna közben.

-Igen? – kérdeztem gyorsan.

-Bemehetek? – hallatszódott kintről Kora hangja.

Nem is tudtam erre most mit kellene mondanom. Ezekszerint nem aludt még, és pontosan tudja, hogy miért vagyok ott bent.

-Vagy inkább te gyere ki... Szeretném én csinálni. – mondta halkan de annál határozottabban.

Felöltöztem kezet mostam, majd kinyitottam az ajtót. Kora még mindig ott állt és most látszott, hogy a határozottsága ellenére aztért zavarban van.

-Szeretném én csinálni... – mondta újra.

-Biztos? – néztem rá kérdően, és szerettem volna ha igenlően válaszol. Nem voltam benne biztos, hogy abba a tempóba belefér-e amit fel szerettem volna venni, de ő kérte, én meg túlzottan vágytam rá.

-Igen, de vezetned kell, mert sosem csináltam még ilyet, és biztosan ügyetlen leszek, de akarom.

-Jól van – sóhajtottam és meg sem fordult a fejemben, hogy ellenkezzek. Lekaptam egy kistörölközőt az tartóról majd kézen fogtam Korát és az ágyhoz vezettem.

-Biztos akarod? Mert nem várom el, hogy... Tudod...

-De szeretném! – mondta.

-Rendben.

Egymás mellé feküdtünk, levettem az alsóm, aztán egy pár másodpercig baromi kínos volt, azután a mellkasomhoz dőlt és megcsókolt.

-Vezess! – súgta amikor elhúzódott, de éreztem hogy a kezét végig csúsztatta a mellkasomon a hasfalamon, és a hasam alatt megtorpant, ahogy a finom szőrszálakat érintette. Megfogtam a kezét és magamra vezettem. Nagyot lélegeztem, ahogy a gyengéd ujjait rákulcsolta. Kicsit hűvös volt az érintése és bizonytalan. A saját kezemet az övé köré zártam, és úgy kezdtem mozgatni. Egy ideig így csináltam aztán hagytam neki. Nagyjából mindegy volt mit csinált, mert már az is hihetetlen hatással volt rám, hogy megérintett.

Egy kis idő után éreztem, ahogy lazul a szorítása. Azt hittem, hogy kellemetlen neki, és már nem akarja, de csak végig nyalta a kezét.

Oké... – sóhajtottam és becsuktam a szemem. Az ujjai síkosan csúsztak rajtam, ahogy tempót váltott az én légzésem is felgyorsult. Finom volt amit csinált, nagyon jó! Lassan már éreztem, hogy a közelében járok.

-Most nagyon jó... -nyögtem és majdnem megfeledkeztem a törölközőről, amit épp az utolsó pillanatban sikerült odatennem.

Az egész testem elzsibbadt, hagytam, hogy a szikrák eluralják mindenem. Megállítottam Kora kezét, mert már nagyon érzékeny voltam oda lent. Aztán csak feküdtem és őt néztem. Megcirókáltam a hátát és kértem, hogy bújjon hozzám. Az egyik kezem a tarkóm, a másik az ő feje alatt volt, az övé pedig a mellkasomon.

Ezt akartam. Hogy mindig ez legyen, hogy sose távolodjunk el egymástól ennél jobban. Nem fizikailag, hanem hogy azt érezzem, hogy ő mindig ott lesz nekem. Úgy, ahogy most éreztem benne a kötődést. Hogy benne megbízhatok, elnyugodhatok.

Egyáltalán nem siettük el a felkelést, volt vagy 10 talán 11 óra is, amikor Először megmozdultam, és örömmel konstatáltam, hogy a testem pihenő módban is tökéletesen tudja a dolgát. A kezem a formás selymesen puha mellét tartotta az ágyékom pedig keményen nekifeszült. Ez utóbbit nem bántam volna, ha kevésbé aktív, mert ma reggel már nem lesz időnk játszadozni. De tudtam, ha egykicsit eltávolodik tőlem és esetleg lesz rajta némi ruha, akkor az is normalizálódik majd. Most még nem tudtam csillapodni, az orrom az ő érzéki illatával volt tele. És ez akkor sem lett jobb, amikor elsimítottam a haját a válláról, a nyakából, és végig csókoltam.

Édes hangon nyöszörgött és végre felébredt.

-Jó reggelt. – pillogott rám álmoskásan azután egyből elmosolyodott.

A szívem már most nem bírt magával, és egyre jobban a lelkembe véste, hogy szeretem őt.

-Neked is. – megcsókoltam a vállát és afölött figyeltem, ahogy ébredezik és lassan mosolyogva teljesen magához tér.

-Régóta fent vagy már?

-Nem régóta.

-Mindjárt kelek csak még egy kicsit had feküdjek.

-Oké, én nem sietek sehova... Viszont egy kicsit éhes vagyok.

-Rendben, vettem. Mindjárt... – nyöszörgött és nyakig beburkolózott a takarójába.

Hát nem úgy nézett ki, mint aki nagyon fel akar kelni. Az éjjeli szekrényről felvettem a telefonomat. És elolvastam az üzeneteimet. Tegnap este hallottam, hogy érkezett néhány, de Korán kívül nem sok dolog érdekelt akkor.

Hívott Jim, és volt egy üzenetem tőle és Evától is.

Mindketten afelől érdeklődött, hogy megyek-e, arra az új helyre, amit Adam mondott. Hát nem mentem, most már talán mindegy, de visszaírtam nekik, hogy Korával voltam, nem figyeltem a telefont.

Miután elküldte jöttem rá, hogy ez nem biztos, hogy okos ötlet volt, még Jim hagyján, de Evával gond lehet, ő eléggé bukik rám. Most már kár a gőzért, de remélem nem kombinálja túl a dolgot. Nem akarom, hogy olyasmivel fogadja Korát, ami nem volt és esetleg zavarba hozná. Örülök, hogy végre szintet léptünk, baromi rossz lenne, ha ezek után újra beijedne.   

* Nagyfateréknál voltál? Beszarás! Holnap mesélj!- érkezett a válasz Jimtől.

*Ja, és még a gönceidet is kölcsönvettem! :D- írtam rá egy gyors választ.

*???

*Szarrá áztunk, és ezt adták a nagyszüleid. Majd mesélek… Egyébként elég jó fejek!

*Ja ja, azok!  

Mikor már letettem volna jött egy üzenet Evától is.

*Remélem jól mulattatok, mi igen! :P Legközelebb kipróbálhatnánk együtt is!

Nem írtam vissza, mert Kora közben kikelt az ágyból és miután felvette a bugyiját, ringó csípővel kisétált a fürdőbe, és ez jobban lekötötte a figyelmemet.

Viszonylag hamar összekaptuk magunkat, aztán a délelőtt is, és a délután nagy része is hamar eltelt. Robert megmutatta a műhelyét ahol farag. Esküszöm, mint a Télapó műhelye, a polcok tele mindenféle faragványokkal, fa játékokkal, szerkezetekkel. Elég menő, ha belegondolok, hogy mindent ő csinált. Azt hittem, hogy ezzel foglalkozik, de kiderült, hogy nyugalmazott katona. Ennyit arról, hogy nincs fegyvere…

Négy óra felé indultunk vissza, és rendesen rossz érzésem volt, hogy haza kell menni. Hát jobb is volt ott Korával, mint otthon…

Út közben Kora folytatta a vámpíros sztorit, de nem olvasott egész végig. Egyszer csak becsukta a könyvet és felém fordult.

- Szeretném elolvasni amit írsz.- mondta határozottan.

Erről már beszéltünk egyszer, és még mindig nem változott ez ügyben az álláspontom.

- Én nem szeretném. – szögeztem le újra.

- Kérlek…

- Nem. Ez nem olyasmi. Ez nem érdekelne.

- Miért mondod? Minden érdekel, amit te csinálsz!- ellenkezett

- Hidd el, hogy nem minden!- feleltem, és most már szívesen váltottam volna témát.

Kora sóhajtott, de nem forszírozta a dolgot csak elgondolkozva kibámult az ablakon.

Nem kezdeményeztem beszélgetést nem akartam, hogy újra erre terelődjön a téma. Zenéz hallgattunk, amíg meg nem állítottam a kocsit előttük.

Azt hittem dühös amiért, nem beszélek erről, de búcsúnál, olyan érzelmesen csókolt meg, ami eloszlatta ezeket a félelmeimet.

- Köszönöm ezt a hétvégét, hogy eljöttél velem.

- Én köszönöm. –vigyorogtam.

- Remélem legközelebb, elhiszed, ha valamire azt mondom, hogy jó lesz! –nevetett.

- Feltétlen!- mosolyogtam és megsimogattam az arcát.

Otthon minden változatlan volt, anyu a bogyóitól kidőlve aludt, Tim a jó ég tudja hol volt Noel meg a ps-en játszott. Én is bevonultam a szobámba és folytattam a könyvet, amit végül Kora kölcsön adott.